37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Athanaczkovics Kornél összes RPG hozzászólása (171 darab)

Oldalak: [1] 2 3 4 5 6 » Le
Athanaczkovics Kornél
Mestertanonc Levita (H), Elemi mágus, Másodikos mestertanonc


bugyuta herceg >>> "élő Ken baba"
RPG hsz: 315
Összes hsz: 410
Írta: 2021. június 4. 15:25 Ugrás a poszthoz

Theodore B. Marchetti🎈⬅
bárcsak tudnám miről beszélsz

Heti rendszerességgel látogatom immár az iskolát. Ez így lehetséges, hogy kicsit túlzás, de akkor pontosítsuk, mielőtt meg leszek vádolva pontatlansággal: heti kétszer biztosan. Bár még messze a vizsgaidőszak, ami a kikötése volt anyának, de sikerült kikönyörögnöm, hogy legalább hetente kétszer hadd járjak be legalább pár órára. Szeretném megelőzni, hogy komolyan ne fantomként jelenjek meg a vizsgaidőszakban az évfolyamtársaim között. Nem hiszem, hogy segítene fejleszteni a szociális képességeimet, ha a furcsa srácnak lennék titulálva, így legalább csak a “ritkán feltűnő srác” vagyok, ami azért egy fokkal jobb.
Szusszanva dőlök vállammal a falnak még a sarok előtt, ahol be kell fordulnom, hogy a körletembe jussak. Találkoznom kell a Házvezetőmmel, amolyan kötelező köröket futni, mert a lelkemre kötötték, hogy minden héten, az utolsó benntöltött napon meg kell jelennem a férfinál. Keserű jó fej egyébként, nem okoz különösebb problémát a megjelenés, kivéve akkor, ha a kastély másik oldalán volt az utolsó órám, és valahogy el kell jutnom hozzá. Sokkal több időbe telik az A-ból B-be jutás, mint az évfolyamtársaimnak. Könnyebben és gyorsabban fáradok, méterek után meg kell állnom pár pillanatnyi pihenésre, de nem vallanám be a szüleimnek. Nincs az az isten, hogy megtegyem, amikor végre engedtek a pórázon és kicsit szabadabban mászkálhatok. Felegyenesedem, lábam egy pillanatra remeg meg, ami azonnal megszűnik, ahogy a mankóra támaszkodom. Újult erővel indulok el ismét, majd fordulok be a sarkon, azzal a feltett szándékkal, hogy mindenkit figyelmen kívül hagyva mehessek azonnal Házvezetőmhöz. Tévhit, mert a fura srác elém lép. Felvezetem rá pillantásomat, fejem automatikusan félrebiccen. Mintha ráöntöttek volna egy festékes vödröt a hajára, a szemei alatt meg halvány karikák vannak. Lehet kezdetleges drogos? Ki tudja, ugye?
- Helló - illik az elején kezdeni, ha már fogalmam sincs miről beszél, ráadásul felháborítónak tartom a kijelentő módot. - Nem hiszem - vonom meg vállamat, amennyire tőlem telik, hiába dobog szívem hevesen. Ennek a srácnak tuti van valami stikkje. Ha nem ő maga egy stikk.
Athanaczkovics Kornél
Mestertanonc Levita (H), Elemi mágus, Másodikos mestertanonc


bugyuta herceg >>> "élő Ken baba"
RPG hsz: 315
Összes hsz: 410
Írta: 2021. június 28. 11:50 Ugrás a poszthoz

Theodore B. Marchetti🎈⬅
bárcsak tudnám miről beszélsz

Bár kötve hiszem, hogy bárkit is meglepetésként érne, de nagyon is utána olvastam az iskolának. Nemcsak a jelenébe, de a múltjába is belevetettem magam. Rengeteg érdekes információt találtam az épületről magáról is, vagy éppen a szerencsétlennek mondható balesetekről, mint amikor a házam tornya leomlott. A cikket nem olvastam el, de sokáig fő hír volt a legtöbb mágus újságban, így mindenki kellően képbe kerülhetett. Sokáig ment rajta a csámcsogás, megkérdőjelezték az épület alapvető biztonságát, de az oktatás színvonalára soha nem érkezett panasz. És elértünk a lényeghez: nemzetközi az iskola. Ez annyit jelent, hogy a világ minden részéről jöhetnek - és jönnek is - ide diákok tanulni, és amikor először találkoztam a Házvezetőmmel, felhívta erre a figyelmemet, ne ijedjek meg, teljesen természetes, ha valaki idegen nyelven szólal meg fennhangon a folyosón. Nincs ezzel baj, még tetszene is a dolog, mert minél több nemzet, annál több lehetőség az ismerkedésre, különböző országok hagyományainak megismerésére. Csak arról nem esett szó, hogy lehetnek olyanok is a falak között, akik inkább hasonlítanak valami elrontott mesefigurára, mintsem diákra. Mint például az előttem álló. Nem elég, hogy furcsa a kinézete, de még pofátlan is. Szusszanva dörzsölöm meg szememet ujjaimmal.
- Bocs, de ehhez aligha van közöd - utalok itt arra, hogy mégis mi történt velem. A tanárok és az iskola dolgozók tudják, a diákoknak meg nincs hozzá közük. Majd maximum akkor, ha én elmondom nekik, ami nem hiszem, hogy megtörténik. Kicsit kihajolok, hogy elnézhessek a srác mellett, amikor maga mögé mutogat. Aha, arrafelé tartok, de éppenséggel ő nem néz ki úgy, mint egy háztársam. És még csak nem is láttam a Levitán belül, pedig remek az arcmemóriám, így tehát vagy elfelejtettem - ami lehetetlen - vagy át akar dobni a palánkon. Vajon melyik?
- Úgy érzem magam, mintha valami előadásba kerültem volna, ahol tesztelnek - pillantok körbe lassan. - Értékelem, hogy nem akarod elmondani az igazat, de nem vagy levitás, szóval logikus, hogy engedély nélkül nem léphetsz be a körletbe - ennyi esze még talán a Furcsának is van, bár arcát elnézve, lehet sokat gondolok róla. - Mégis miben tudnál nekem segíteni? - nézek rá egyértelmű értetlenséggel és meglepettséggel arcomon. Segíteni nekem? Ő? Ez komolyan valami vicc!
Athanaczkovics Kornél
Mestertanonc Levita (H), Elemi mágus, Másodikos mestertanonc


bugyuta herceg >>> "élő Ken baba"
RPG hsz: 315
Összes hsz: 410
Írta: 2021. augusztus 5. 10:22 Ugrás a poszthoz

Theodore B. Marchetti🎈⬅
bárcsak tudnám miről beszélsz

Egy pillanatra hasít belém a bűntudat, ahogy szinte már lehurrogom a srácot, amiért megkérdezte mi történt. Nem így kellene hozzáállnom ehhez. Lehet csak a kíváncsisága hajtja, de mi van, ha vannak olyanok, akiket tényleg érdekel? Én meg elrontom a lehetőségeimet azzal, hogy teljesen bizalmatlanul állok az emberekhez, akik felém fordulnak. Elhúzom a számat, tincseimet tűröm hátra arcomból, majd támaszkodom jobban a mankóra. Ez az egy helyben ácsorgás egyáltalán nem tesz jót. Halkat szusszanok.
 - Balesetem volt - felelem röviden, mert ennél többet esélytelen, hogy mondjak a cukorka hajúnak. Értem én, hogy befogadó az iskola, de komolyan nem tudtam volna elképzelni, hogy ennyire. Körbe is pillantok, hátha csak valami vicc közepébe kerültem, aminek én vagyok a tárgya, de közli, hogy nem valami kamera. Fél szemöldököm emelkedik meg kérdőn.
- Tényleg átjárnak? - kérdezek vissza szinte azonnal, mert ez igencsak meglepő információ. Akkor ők nem olvasták el a házirendet meg ilyesmi? Mert ilyet elméletileg nem szabad. Mármint engedéllyel igen, ha nagyon szükséges, és mondjuk prefektus vagy, gondolom, logikus lenne, de nem akkor, ha hős szerelmesként keresed azt, akiről semmit nem tudsz. Legalábbis, ha az előttem álló történetét igyekszem alapul venni. Ez a helyzet egyre furcsább. Ráadásul be is vallja, hogy nem léphetne be, de komolyan úgy nézek ki, mint aki valamiféle érzelmek miatt csak úgy kiadja a jelszót, hogy akkor fáradjon be és érezze magát otthon? Nem kezdhetem rögtön így az első évemet, ami még nem is teljes. Technikailag nem is kellene itt lennem, de ha meg csak így tudnék legalább valami alap ismerettséget összeszedni a sráccal? Nem is lehet olyan rossz fej, csak fura a haja. Azért, meg még senkit nem zártak börtönbe. Merlinre mondom, hogy ez nehéz!
- Bocs, komolyan, de nem tehetem. Várd meg itt, ha gondolod, várok is veled, nem tudom, de nem mondhatom el - vonom meg vállaimat. - Főleg, hogy valószínűnek tartom, hogy megint nem mondasz igazat - forgatom meg szemeimet látványosan, de mosoly villan fel ajkaimon. Részemről hazudhat ameddig szeretne, éppenséggel ráérek. Na, nem sokáig, ha ilyen ajánlatokat kapok. Meglepődöm először, majd felnevetek.
- Személyes cipelő lennél? Elég alja munkának hangzik - szólalok meg nevetős hangon. - Figyelj, nem kell semmi, de akkor sem mondhatom el - sóhajtok egy kisebbet. Kiindulva a srácból, biztosan valami oltári nagy baromságra készül, aminek én nem szeretnék még csak közvetetten sem a részese lenni. Bár ha meg átjárnak így is a házak diákjai egymáshoz, akkor végül is mindegy lehet. Nem?
Athanaczkovics Kornél
Mestertanonc Levita (H), Elemi mágus, Másodikos mestertanonc


bugyuta herceg >>> "élő Ken baba"
RPG hsz: 315
Összes hsz: 410
Írta: 2021. október 25. 11:54 Ugrás a poszthoz

Theodore🎈⬅
Merlinre mondom, veled csak a baj van!

Úgy elszaladt az év eleje, ahogy azt nem szégyellte. Képes vagyok még a mai napig kapkodni a fejemet ide-oda a sok inger hatására, amiknek a tompítója Zalán. A legtöbb esetben. De tudom, hogy nem támaszkodhatok mindig rá, szóval most is ennek lettem az áldozata: egyedül sétálok a folyosón, vállamon a táskám, szabad kezemben pár könyv és jegyzet, mikor befordulok a következő folyosóra és szemben találom magam az eridonossal, aki persze ismét sántikál valamiben. Ironikus, hogy ezt éppen én mondom.
Megtorpanok, fejem minimálisan biccen oldalra, ahogy igyekszem felfogni mégis mit látok. Pedig én tényleg csak nyugalomban szerettem volna elbicegni a körletig egymagamban, és mondjuk még időben. A vonal felkerül a képre, a banya visít, én meg összébb húzom magam a hangra, ha már a fülemre nem tudom simítani a tenyeremet.
- Nem akarom elhinni, hogy neked ez megéri - borzongok meg, majd indulok el feléjük, ahogy megállok Teddy mellett. - Mármint azt gondolom tudod, hogy hamarosan takarodó, tehát nem fogsz visszaérni a körletedbe, megbüntetnek, és még rongálsz is. Remek kör - bólogatok mindentudóan, mert egyértelmű büntetés a jutalma a srácnak, ha nem szedi össze magát még a takarodó előtt. Ami mondjuk kellemetlen, mert én meg itt állok mellette, és nem is mozdulok, hogy legalább én beérjek a Levitába időben. Tudjuk be annak, hogy mentem, ami menthető, tehát hogy ne kerüljön még több vonal a portréra, mint ami már rajta van. Felkapom fejem a nőre, aki ismét visítani kezd, hogy egyetért a szavaimmal.
- Jaj, maga csak bólogatva is egyetérthet - húzom össze megint magamat, fél szememet csukom be is pillantok inkább Teddy-re ismét, hogy hátha sikerült mérlegelnie a szavaimat.
Athanaczkovics Kornél
Mestertanonc Levita (H), Elemi mágus, Másodikos mestertanonc


bugyuta herceg >>> "élő Ken baba"
RPG hsz: 315
Összes hsz: 410
Írta: 2021. november 21. 17:00 Ugrás a poszthoz

Zalán📘⬅
10.31. mindenkinek őrület… mondjuk

Úgy eltelt ez a pár hónap, hogy észre sem vettem. Zajlik az élet, néha csak kapkodom a fejemet, hogy mégis mi a franc történik, de egészen helytállok. A magam módján. A szüleimnek nem szólhatok arról, hogyha valami probléma adódik, úgyhogy a legjobb megoldást szoktam választani az ilyen helyzetekre: ha nagyon erősen bízok benne, akkor megoldom egyedül. Az esetek többségében bejön, ami meg nem, arról nem beszélünk. Például arról, hogy a Nagyterem megint mennyire hangos, mert mindenki meghibbant a Halloween miatt. Kicsit tényleg olyan, mintha egy őrültek házában ülnék, és valaki léptem-nyomon mindig meglök, szóval az olvasást már el is vetettem, mint opció. Fejemet emelem fel, miután combom alá csúsztattam a könyvet és látom meg Zalánt, aki szokatlan módon elég erőteljesen elhatárolódott mindenkitől. Szemöldököm megemelkedik ugyan a jelenségtől, de nem vagyok az a fajta, aki ajtóstul ront a házba, szóval… kivárás. Ami másnál egyszerűbb lenne, de amikor Zalán elindul és indulnék utána, rá kell jönnöm, hogy nem vagyok annyira gyors. Ja, a sors fintora. Kissé lihegve fordulok rá a folyosóra, amin barátom áll, de indul is tovább. Hiába kiabálnék, meg sem hallaná az alapzajban. Már-már durcásan szusszanva indulok utána.
- Merlinre mondom, azt hittem soha nem fogsz megállni - támaszkodom jobban a mankóra, majd lépek beljebb a szobába, amiben soha nem jártam még. Kékjeimet körbejáratom a szobában, amik ismét Zalánon állapodnak meg. - Hallottam pár diákot beszélgetni, miközben kergettelek. Valahogy ki lettünk zárva a körletekből, a Rellon van nyitva mindenkinek valami bulival - még pár lépést teszek a szoba belseje felé, ahogy barátomra mosolygok, miközben a könyvet tolom vissza jobban hónaljamba. - Megmondom az őszintét, nem vonzanak a zöldek - húzom el a számat látványosan. Még akkor is, ha egyértelmű, hogy nem mindegyik zöld gonosz, de akkor is van valami a kisugárzásukban.
Athanaczkovics Kornél
Mestertanonc Levita (H), Elemi mágus, Másodikos mestertanonc


bugyuta herceg >>> "élő Ken baba"
RPG hsz: 315
Összes hsz: 410
Írta: 2021. november 21. 17:30 Ugrás a poszthoz

Theodore🎈⬅
Merlinre mondom, veled csak a baj van!

Komolyan nem akarom elhinni, hogy megéri neki már csak az is, hogy visít. Egyáltalán hogy tudja elviselni ezt a hangot? Nem tudom mióta csinálja - bár a művet elnézve nem régóta -, de nekem ebből két másodperc is elég volt. Fejemet csóválom meg így inkább csak a válaszra, és lépek is tovább az egészen. Lépnék, mert szemöldököm megemelkedik, ahogy közli, tudja ki vagyok, és a folytatásra akaratlan nevetek fel.
- Hát akkor megadatott. Én vagyok a lelkiismereted, aki közli veled, hogy hülyeséget csinálsz - jobban a mankó felé dőlök, fejemet biccentem oldalra, majd szusszanva indulok meg felé. Megállok mellette, fejemet emelem feljebb, hogy jobban lássam a befejezetlen művet. - Házirendet sértesz, nem akarnám megtudni milyen büntetés jár, ha lebuksz - folytatnám, amikor a tekervények elindulnak, és inkább nem folytatom. Hát én meg mellette állok! Merlinre, akkor most tettestárs lettem? Vajon, ha jó érveket hozok fel, miért nem kellett volna ezt csinálnia, akkor a prefektus vagy - ne adja isten - tanár elhinné, hogy nem vettem részt ebben? Kérdés kérdés hátán. Ezzel semmire nem megyek.
- Harmadéves vagy, nem? Akkor miért nem kapod elő a pálcád, Silentio, és mindenki boldog? Te megúszod, mert nem szól be, viszont az átkot bárki használhatta a kastélyból. Gyorsabb is, esélytelen, hogy elkapjanak, míg ha festegetsz, akkor elég erőteljesen benne van a pakliban, hogy lebuksz - fejtem ki a kéretlen véleményemet, és konkrétan le sem esik, hogy éppen ötleteket adok neki arra, mégis hogy keseríthetné meg a banya életét, és úszhatja meg büntetés nélkül. Szavaim végén még bólintok is egyet, majd fejem fordul felé.
- Dehogy szeretnék tilosban járni - csóválom meg fejemet gyorsan. - Elment az idő a könyvtárban, aztán eltévedtem - motyogom magam elé, mert nehezemre esik belátni, hogy még mindig képes vagyok befordulni a rossz folyosóra és ott kikötni, ahova egyáltalán nem akartam eljutni. Sóhajtva emelem fel fejemet ismét a banyára, aki még mindig kikerekedett szemekkel néz hol rám, hol Theodore-ra, hogy vajon mikor kapja az arcába az átkot. Nos, tőlem nem valószínű, úgyhogy rám aztán hiába néz.
Athanaczkovics Kornél
Mestertanonc Levita (H), Elemi mágus, Másodikos mestertanonc


bugyuta herceg >>> "élő Ken baba"
RPG hsz: 315
Összes hsz: 410
Írta: 2021. november 23. 20:10 Ugrás a poszthoz

Zalán📘⬅
10.31. mindenkinek őrület… mondjuk

Értelmet nyer, hogy miért tűnt el mindenki és mindenhonnan a félhomályos folyosókról, amikor a Rellon megint hozza a formáját. Van egy olyan sanda gyanúm, hogy a portré eltűnéséért is ők felelnek, de ugye nem mutogatok ujjal addig, amíg nincs arra bizonyítékom, hogy valóban ők voltak. Végül is, teljesen mindegy jelenleg, mert ahogy elnézem a mellettem elhaladókat a hatalmas mosollyal arcukon és néhányukon a rögtönzött jelmezzel, komolyan élvezik. Van, akinek zsánere ez. Én nem tartozom közéjük, mint most kiderült, így csak örülök, hogy Zalán nem arrafelé tart. Egy hatalmas kő koppant mögöttem, amit elhagytam a megkönnyebbüléstől.
- Merlinre! - kiáltok fel én is, ahogy Zalán teszi, mert megáll bennem az ütő. Szent isten, erre mi szükség volt? Szemeimhez kapok, dörzsölök rajtuk, amíg szívem újra normálisan kezd el verni, majd osztom meg az információt. A visszakérdezésre bólintok egy aprót, miközben beljebb sétálok a félhomályos szobában. Vállamat is megvonom, hogy nem vagyok vele egyedül. Végül csak megállásra kényszerít, és először csak vállam felett nézek hátra, de ahogy folytatja fordulok vissza teljesen. Fejem biccen félre, ajkaim elnyílnak kicsit egymástól, agyamban pörög az elmúlt pár perc.
- Nem akartalak megijeszteni, bocs - szalad ráncba a szemöldököm. - Figyelj… én nem szólítottalak a neveden. Öm… van itt valaki? - húzom ki magam végül, szúrós tekintettel pillantok körbe, hangomat is igyekszem a lehető legjobban megkeményíteni a kérdés közben. Úgy tűnik hiába, mert válasz nem érkezik. Elhúzom számat. - Mit hittél? Lehetek valami elmebeteg gyilkos, ha az a kívánság - bár elég vicces látványt nyújtanék mankóval és sántán, mint gyilkos, de hát olyan modern világot élünk, talán ez lenne a legkisebb, amin fennakadnának az emberek. - Még amúgy sem döntöttem el mi szeretnék lenni, ha nagy leszek - látványosan forgatom meg szemeimet, mert nagymamám szavai az én számból még komolytalanabban hangzanak, mint amennyire amúgy nem tudom őket komolyan venni.
Athanaczkovics Kornél
Mestertanonc Levita (H), Elemi mágus, Másodikos mestertanonc


bugyuta herceg >>> "élő Ken baba"
RPG hsz: 315
Összes hsz: 410
Írta: 2021. november 23. 22:01 Ugrás a poszthoz

Zalán📘⬅
10.31. mindenkinek őrület… mondjuk

Vicces vagyok? Mármint most miért? Értetlen nézek barátomra, mert most tényleg elvesztettem a fonalat, ami elég ritkán fordul elő velem, de isten látja lelkemet, nem tudom mi folyik itt. Zalán lepillant, én is fordulok, hogy arrafelé nézzek, amerre vélhetően ő, de semmit nem látok, mikor a szoba ismét érezhetően megváltozik. Borzongás fut végig gerincem mentén, szólásra nyitom a számat, amit azonnal be is csukok, amint homályba borulunk megint.
- Ezt te csinálod? - francokat ő, amikor jön a nevetés! Erősebben fogok a mankóra, kékjeim zizegnek ide-oda a félhomályba borult helyiségen, hátha kiveszek valami alakot, de Zalán sziluettjén tényleg nincs senki a szobában. Mondjuk ez ebben a szituban egyáltalán nem biztató. Lehet a rellonosok találták ki ezt is? Egyáltalán nem vicces, amikor megszólal a női hang, Zalánt szólítja, én meg megmerevedek. Fejemet felkapom, végül sacperra pillantok Zalánra, hátha ő tud mondani valamit, de a kérdéséből kiindulva, aligha.
- Nem - felelem szűkszavúan, még erősebben markolok a segédeszközre, alsó ajkamba harapva mozdulok lassan, amivel egy időben lesz ismét fényes a szoba. Oké. Mérlegeljünk. Hang, ami Zalánt szólítja, sötétség, majd világosság. Mi a fene folyik itt? Mintha… - Te is hallod ezt? - koncentráltabban fülelek a halk zenére, ami agyam hátsó zugából kerül elő egyre hangosabban. Zene is van. Miért van zene, amikor az előbb még valaki szólt? Szemöldököm szalad ismét ráncba, ahogy hümmentve gondolkodom el. Tüzetesen átolvastam a kastélyban található helyiségeket, amikor a házirendet is, a térképet immár kívülről fújom, ez a hely mégsem bukkan fel a megannyi információ között. Várok pár hosszabb másodpercet, mielőtt megszólalnék.
- Tényleg nem én szóltam neked - hangom halk, és tudom, hogy már egyértelmű, de azért szeretném letisztázni, hogy nem én szívattam. Főleg, mert az én hátamon is áll a szőr az egésztől, de eszembe sem jut megmozdulni, hogy elhagyjam a szobát, amíg Zalán nem dönt úgy.
Athanaczkovics Kornél
Mestertanonc Levita (H), Elemi mágus, Másodikos mestertanonc


bugyuta herceg >>> "élő Ken baba"
RPG hsz: 315
Összes hsz: 410
Írta: 2021. december 7. 14:19 Ugrás a poszthoz

Zalán📘⬅
10.31. mindenkinek őrület… mondjuk

Rendben van, de ha ő semmit, akkor mégis mi folyik itt? Hallottam, ahogy Zalánt szólítja a hang, ami valahogy a semmiből jött - szó szerint -, és a Lumos sem segített. Mármint nem azért, mert amúgy is zizegett mindenfele - kicsit közrejátszhat -, hanem mert rajtunk kívül tényleg senki nem volt a szobában, és ez a fénytől sem változott meg.
A nevetésre kapom fel fejemet, automatikusan nézek körbe, mert ez kezd egyre ijesztőbb lenni, és egyébként nem terveztem ilyen korán elhalálozni. Megfogalmazódik bennem a gondolat, hogy egyszerűen fogom a mankót és felcsapom, mintha csak egy kard lenne, hogy ha harc, akkor legyen harc, már jobban rá is markolok, de Zalán megszólal. Értetlen nézek rá, majd ismét körbe a helyiségen. Egy szempillantás alatt változott meg minden, az én agyamat is kitöltve a mondandó, az illatok, a hangok. Ez egy ló volt? Még értetlenebbül állok a szoba közepén, mint eddig tettem.
- És a nagyszüleid tartanak lovakat? - kúszik orromba egy pillanatra az egyedi szag, ami csak az istállókban vannak. - Ez most levendula? - szívok egy mélyebbet, majd fordulok teljes testemmel Zalán felé. Hogy a fenébe változhat minden ilyen gyorsan? És mit keresünk Zalán nagyszüleinek a házában? Talán a leglogikusabb lépés az lenne, hogyha rákérdezek, de elfordul tőlem, én meg még nagyobb szerencsétlenségként állok előtte.
- Olyan… otthonos - mondom ki végül. Kékjeim járnak körbe ismét. Bicegve indulok el az egyik szekrény felé, nem tudván, hogy lehet az nem is Zalán nagyszüleié. Amúgy sem tudom mi folyik itt, legalább ne tudjam végérvényesen. - És jó illat van. Gyakran látogatod őket? - mosolyodom el kedvesen hátrafelé, vállam felett.
Athanaczkovics Kornél
Mestertanonc Levita (H), Elemi mágus, Másodikos mestertanonc


bugyuta herceg >>> "élő Ken baba"
RPG hsz: 315
Összes hsz: 410
Írta: 2021. december 17. 14:32 Ugrás a poszthoz

Zalán📘⬅
10.31. mindenkinek őrület… mondjuk

Szám marad eltátva több pillanatig, mint az indokolt lenne. Csoda, hogy nem fészkel bele valami madár. Mi tartunk. - Szóval… - fordulok körbe. - Keverednek az érzéseink, ezért van mindig más illat és más hangulat - fogalmazon meg megfoghatóbban Zalán elméletét, ami egyébként megállja a helyét. Elmosolyodom, ahogy világosabb lesz a szobába, és végre az én szívverésem is úgy ver, ahogy normális.
- Maxim otthon van, szóval kicsit - fordulok el tőle lesütött tekintettel. A szoba hirtelen lesz ismét sötétebb, mert eddig bele sem gondoltam, hogy valóban rossz érzés, amiért én itt vagyok, míg Maxim otthon van. És hónapok óta nem láttam. Halkat szusszanok. - De Pandáék jobban - nevetek fel halkan, miközben visszafordulok felé, majd széles vigyorral arcomon hallgatom ahogy mesél. Ajkaim ó-t formáznak.
- Szoktál segíteni nagyapádnak? - az én emlékeim kissé már homályosak mindkét nagyapámról. Mindketten eltávoztak már, de annyi megmaradt róluk, hogy mindkettő ugyanolyan vaskalapos aranyvérű volt. Erős kézzel tartották egyben a családot, aligha mert nekik ellentmondani bárki is. - Téli szünetben bepótolod - mosolyodom el visszafogottan. Derekamat döntöm az egyik szekrénynek. - Mert hát… szóval nem muszáj jönnöd a szünetben. Menj haza a családodhoz, legalább, amikor lehetőséged van rá, tölts velük időt - sütöm le tekintetem egy pillanatra, majd érzem meg ismét a szalma illatát, amire felkapom fejemet. Igazán befejezhetné ezt a szoba, de legalább már nincs félhomály, hanem ismét kellemes fényesség van. Viszonylag.
Athanaczkovics Kornél
Mestertanonc Levita (H), Elemi mágus, Másodikos mestertanonc


bugyuta herceg >>> "élő Ken baba"
RPG hsz: 315
Összes hsz: 410
Írta: 2021. december 21. 09:04 Ugrás a poszthoz

Zalán📘⬅
10.31. mindenkinek őrület… mondjuk

Komolyan csak kicsit szorul össze a mellkasom a testvérem említésére. Hónapokkal ezelőtt láttam utoljára, a legutóbb küldött bagolyra sem reagált, pedig volt merszem eldicsekedni, hogy szereztem egy barátot, és az egyik mankómat is elhagyhattam. Minimálisan húzom el ajkaimat, mert hát hozzászoktam már, hogy nem válaszol, de mégis... abban reménykedtem, erre talán fog. Legalább a barátra. Most meg otthon van, amit anyától tudtam meg.
- Ez is érdekel? - fordulok végül felé. - Izgalmasnak hangzik, de ne haragudj, nem tudnám elképzelni, hogy te a seprű másik végén legyél, és ne rajta - kuncogok fel halkan. Zalánnak a gyors-repülés olyan, mint nekem a lovaglás. Gondolom. Ott szabadul fel, ott érzi, hogy helyére kerülnek a dolgok, és csak remélhetem, hogy a baleset után ismét lóra ülhetek, ha anya... na, igen. Majd apa lemeccseli vele. Remélem. Ahogy nekem is le kell Zalánnak a szünetet, azonban sokkal másképpen sül el. Már félig lemondtam arról, hogy eljön, hiszen mégis a családjáról van szó, mikor megszeppenve vagyok kénytelen ránézni. Zavartan nevetek fel, tarkómra simul kezem.
- Jó-jó-jó, értem. Anyuká... várj, anyukádnak nem mondtad el, hogy ezek szárnyas lovak? - elképzelhetetlen lenne számomra, hogy másmilyenek, de nem hibáztatom érte az anyukáját. - Ó, remek lesz, ha megtudja. Főleg, ha még fel is ülsz rájuk - nevetek fel halkan, majd ingatom meg fejemet lassan. Igen, valahogy gondoltam, hogy nem fűlik hozzá a foga, majd... nagyot nyelve lököm el magam a bútortól, hogy a kanapéhoz érve üljek le, a mankómat magam mellé támasztva.
- Majd elmondod neki, ha késznek érzed magad rá. Vagy éppen őt - mosolyodom el halványan, csak oldalra sandítva. - Én sem mondtam még el apának, hogy nem érdekel a politika - vonom meg vállamat, pedig ez ennél komolyabb, és tudom, hogy Zalánnak sem fog segíteni. A mamája elment, én meg nem tudom mit mondhatnék, vagy tehetnék...
Athanaczkovics Kornél
Mestertanonc Levita (H), Elemi mágus, Másodikos mestertanonc


bugyuta herceg >>> "élő Ken baba"
RPG hsz: 315
Összes hsz: 410
Írta: 2021. december 21. 09:55 Ugrás a poszthoz

Zalán📘⬅
10.31. mindenkinek őrület… mondjuk

Kicsit frusztrál, hogy a hangulatingadozásom, ami most mintha erősebb lenne, Zalán elé van rakva a szoba által. Talán jól is jön, így felesleges szavak helyett beszél helyettünk a szoba, de nem vagyok ezzel kibékülve.
- Akkor megpróbálni sem kell - bólintok határozottat. Tényleg nincs előttem, hogy Zalán seprűket machináljon, mintsem rájuk üljön, szóval felesleges a képzelettel játszani. Kékjeim követik végig a mozdulatsort, ahogy kirakja a kekszet, majd pillantok felé. Kerékpár? Szemöldök ráncolva próbálom követni a történetet. Nem tudom elképzelni milyen lehet mugli szülővel felnőni, mivel az én családom az aranyvérűek táborát erősíti évszázadok óta, és ebből kifolyólag soha be sem merném vallani, hogy mennyire érdekesnek találom őket.
- Engem nem zavar, hogy nem mondtad el. De azért érthető, hogy aggódik, hiszen... neki ezek nem mindennapi dolgot. Én ebbe születtem, ahogy te is, neki ezek furcsák lehetnek - dörzsölöm meg arcomat lassú mozdulattal. - A kerékpár az a két kerekű, vázas valami, amire felülsz, tekered és gurul? - vagy teljesen el vagyok tévedve, és nem érte meg hónapokig küzdeni anyáékkal, hogy felvehessem a Mugliismeretet, mert semmit nem tanultam. Felé fordulok, majd nevetek fel hangosan.
- Valahogy így - értek egyet szavaival. - Anya ellenzi, apa szeretné, hogy én töltsem be a pozícióját, de én... nem is tudom mit csinálnék - lovaspóló vagy hegedű? Bezzeg Maxim már eldöntötte, hogy ő bizony kviddics világbajnokká teszi a csapatot, ahova bekerül. Irigylem ezért a határozottságért.
- Ó, ő... - akadok meg egy pillanatra. - Szóval ő kicsit más, mint én - halkul el hangom a végére. Vajon elmondhatnám, hogy már engem tartanak az örökösnek, mintsem a bátyámat? - Nem nagyon képzeltek el neki semmit - válaszolok végül értelmesen is a kérdésre.
Athanaczkovics Kornél
Mestertanonc Levita (H), Elemi mágus, Másodikos mestertanonc


bugyuta herceg >>> "élő Ken baba"
RPG hsz: 315
Összes hsz: 410
Írta: 2021. december 21. 11:52 Ugrás a poszthoz

Zalán📘⬅
10.31. mindenkinek őrület… mondjuk

- Nehéz lehet megértetni vele, miért szereted annyira a repülést - mosolyodom el halványan. Nálam sem volt probléma addig, amíg le nem rokkantam hónapokra. Azóta anya kicsit feszült lesz, ha a lovaglás jön szóba, és őszintén megértem, de nem győztem hangsúlyozni, hogyha felépülök, akkor lóra fogok ülni, az első adandó alkalommal.
- Gördeszka? - fejemben lapozok, hátha találok róla valami halvány információt, ami segíthet, de semmi, szóval megvonom a vállam. - Klassz cuccoknak hangzik. Én megbűvölt illatgyertyákat szoktam kapni nagynénimtől, hogy elűzze a közelemből a halált - kuncogok fel halkan, mert most, hogy hangosan kimondtam, még abszurdabb, mint ahogy eddig a nőtől hallgattam. Kékjeim esnek a kekszekre, végül előrébb dőlve kaparintok meg egyet magamnak, hogy bele se harapjak, amikor a testvérem jön szóba.
Maxim és én tényleg ég és föld vagyunk, míg Zalánnal most elég sok megegyező dolog lát napvilágot. Ha olyan lenne a testvérem, mint a barátom, akkor vajon anyáék is elégedettek lennének? Biztosan. Zalán kedves és okos, határozott és vicces, tényleg olyan, mint amilyen fiúra szüksége lenne apának. Megáldatott kettővel, egyik mégis rosszabb, mint a másik. Zalán felcsattanására kapom felé fejemet.
- Mert a testvé... - harapom el a mondatot, ahogy lesütöm a tekintetem. Beszélhetek neki erről, ugye? Gondolom. Erre vannak a barátok. - Maxim nem felel meg örökösként, sőt fiúként sem apámnak. Ő szabad szelleműbb, bátrabb és sokkal függetlenebb, mint amit a szüleink kezelni tudnak. Megkerülve őt lettem én az örökös, amit a baleset után közvetlen tudtam meg - na, igen. Ez a kellemetlen.
Athanaczkovics Kornél
Mestertanonc Levita (H), Elemi mágus, Másodikos mestertanonc


bugyuta herceg >>> "élő Ken baba"
RPG hsz: 315
Összes hsz: 410
Írta: 2021. december 30. 15:22 Ugrás a poszthoz

Zalán📘⬅
10.31. mindenkinek őrület… mondjuk

Csak egy vállvonásra telik tőlem Zalán szavaira. Hiába mondom, hogy mi fair és mi nem, előbb vagy utóbb el kell fogadnom, hogy az a sorsom, hogy a család örököseként átvegyem apám pozícióját a Minisztériumban. Messze van még, de ha ilyen gyorsan telnek a napok, hamarabb fog eljönni ez az idő, mint azt sejteném.
Megszeppenve pislogok rá, ahogy kifakad. Fájnak a szavai, lehajtom fejemet, ahogy elszégyellem magam. Minden szava igaz, és tudok róla, hiszen nem burokban élek. Van szemem, és látok vele. Kékjeim esnek a lábamra, ami meg-megremeg attól is még, hogy rosszul tartom, így térdhajlatomba nyúlva húzom feljebb kicsit. Hiszen a lábam is…
- Semmi baj - mosolyodom el magam elé, majd fordulok Zalán felé, hogy láthassa: a mosolyom őszinte. - Igazából nem elmenekült, csak közölte, hogy ő nem fog itt továbbtanulni, így anyáék nyugodt szívvel küldték el a Roxfortba. Még talán meg is könnyebbültek - teszem hozzá az utolsó mondatot halkan. - Öm… próbálkozu- próbálkozom jóban lenni vele, de ő más, mint én - mosolyodom el ismét. - Anyáék esélyt sem akarnak neki adni, hogy megmutassa mennyire jó a kviddicsben például. Elvakultan azt látják csak, hogy én milyen jó vagyok a lovaspólóban, vagy milyen szépen játszom a hegedűn - vonom meg vállaimat, ismét magam elé figyelek. A szőnyeg mintái valahogy nagyon érdekesnek tűnnek, főleg most.
Athanaczkovics Kornél
Mestertanonc Levita (H), Elemi mágus, Másodikos mestertanonc


bugyuta herceg >>> "élő Ken baba"
RPG hsz: 315
Összes hsz: 410
Írta: 2022. január 1. 12:24 Ugrás a poszthoz

Zalán📘⬅
10.31. mindenkinek őrület… mondjuk

Barátom kérdése telibe talál. Vállaim esnek be egyetlen pillanat alatt, ahogy fejemet hajtom le. Észre sem veszem, hogy a szoba jókedve szinte, mintha levágták volna, úgy tűnik el. Alsó ajkamat rágcsálom, és nem tudom, hogy a válasz ilyen nehéz-e, vagy egyszerűen nem akarom kimondani. Soha nem beszéltem ezekről még senkinek. Nemhogy a szüleimmel nem, de barátokkal meg főleg nem. Erre itt van Zalán - oldalra is sandítok rá -, aki úgy tűnik valóban aggódik és érdeklődik. Halkan nevetve dörzsölöm meg arcomat a hosszú csend után.
- Nincs tervem - vonom meg végül vállaimat. - Mindkettőt szeretem, nekem mindegy melyiket csinálom, és ha apa úgy dönt, én öröklök, nincs beleszólásom - ez a legaranyvérűbb dolog, ami valaha megtörténhet. Jó, a kényszerházasság még idetartozik. Ez a kettő az, amit minden örökös ki nem állhat, de mégis megteszik a családjukért, mert tudják miért születtek meg - azért, hogy fenntartsák a nevet.
Hangosabban, de nem bántóan hangosan nevetek fel.
- Eddig ez a taktika nem jött be - mosolygok tovább rá. - Valamiért Maxim nekik túl sok. Esélyt sem adnak neki - halkulok el a végére, majd rázom meg a fejemet, amit zavartan fel is kapok. Ó, bakker, túl sokat beszélek.
- Inkább beszéljünk másról, kérlek - fordulok felé rendesen. - Mesélsz nekem a nagyszüleidről? - hátha Zalánnak vidámabb történetei vannak a nagyszüleivel, mint eddig nekem. Vagy akár a szüleimmel is.
Athanaczkovics Kornél
Mestertanonc Levita (H), Elemi mágus, Másodikos mestertanonc


bugyuta herceg >>> "élő Ken baba"
RPG hsz: 315
Összes hsz: 410
Írta: 2022. január 2. 18:51 Ugrás a poszthoz

Zalán📘⬅
10.31. mindenkinek őrület… mondjuk

Soha nem beszéltem ezekről a dolgokról még senkinek. Kicsit úgy érzem, hogy még magamnak is nehezemre esett bevallani: tartok a jövőmtől. Bár a legtöbb döntést az életemben magam hoztam meg, vagy észérvekkel kiharcoltam a szüleimtől, de ez most teljesen más. Aranyvérűként eleget kell tennem a családom elvárásainak, tovább kell vinnem a nevemet, és méltó utódjának kell lennem a jelenlegi Athanaczkovics család fejének. Véletlen sem nagy teher, dehogy. Pontosan ennek elfelejtése érdekében kérem meg Zalánt, hogy inkább ő meséljen, amit szerencsére készségesen meg is tesz.
Minden figyelmem barátomé, miközben mesél. Halkan nevetek fel, hogy mégis mi volt az unokatesójával a tervük, és bár a rossz érzés minimálisan enyhül a saját családommal kapcsolatban - hiszen nekem nincsenek ilyen vidám emlékeim az unokatestvéreimmel -, azért még bennem van. Lényegtelen, ahogy a történet halad előrébb a szoba úgy világosodik ki, hiszen az érzelmeim is nagyjából a helyükre kerülnek. A háttérben felcsendülő gyermek nevetéssel nevetek én is. Arcomat tenyerembe támasztom, ép lábam térdén támasztom meg könyökömet, amikor folytatja. Lassan, akadozva egyenesedem fel, alkarom esik lábamra, ahogy figyelek. Ajkaim elnyílnak az utolsó mondatra.
- Részvétem - mozdul kezem, hogy Zalán vállára tegyem, rászorítsak kicsit, majd húzzam is vissza azt. Nem szeretnék tolakodó lenni. - Szerintem a nagymamád a jó emlékekre emlékszik. Mi értelme lenne a rosszakon rágódni, ha vannak sokkal jobbak, amikre gondolhatsz? - mosolyodom el kedvesen barátomra. - Ha... ha szeretnél, beszélhetsz róla. A találkozásról. Meghallgatlak - fürkészem arcát. Nem merem azt mondani, hogy segítek is, hiszen nem tudom, hogy tudnék-e, vagy hogy képes lehetek-e rá egyáltalán. Ne ígérgessek a nagyvilágba, ugye?
Athanaczkovics Kornél
Mestertanonc Levita (H), Elemi mágus, Másodikos mestertanonc


bugyuta herceg >>> "élő Ken baba"
RPG hsz: 315
Összes hsz: 410
Írta: 2022. január 8. 17:06 Ugrás a poszthoz

Zalán📘⬅
10.31. mindenkinek őrület… mondjuk

Látatlan húzom el a számat, de valószínűleg nem látszik, mert a szoba ismét félhomályba borul. Szerencsétlennek feladjuk a leckét a tinifiús hangulatingadozásainkkal, meg kell mondanom. Kezemet húzom vissza, halkat szusszanok.
- Szerintem menj velük - szólalok meg pár másodperc után. - Vagy, ha nem szeretnéd mindenki előtt, akkor... - harapok alsó ajkamba, a másik irányba fordítom fejemet, majd ismét előre, és szusszanok halkat. - Elkísérlek, ha szeretnéd - végül is, erre vannak a barátok. Nem csak a vidám pillanatokban osztozunk, hiszen nem csak nevetésből áll az élet. És ezt valahogy szeretném éreztetni Zalánnal is: hogy mellette állok akkor is, mikor kicsit felhősebbek a dolgok. Soha nem volt még ilyenben részem, nem tudom mit kellene tennem igazából vagy mondanom, hogy ezt valóban éreztetni tudjam vele, de nem haladhatok olyan rosszul. Végtére is, még nem küldött el maga mellől.
Csendben hallgatom a történetet, és direkt nem nézek Zalánra közben. Talán így egyszerűbb kiadnia magából, mintha az arcába másznék. Ujjaimat morzsolom meg kicsit.
- Bár elolvasni nem tudta, de megírtad azt a levelet. Bocsánatot kértél, és szerintem ő is tudja, hogy nem úgy gondoltad - mosolyodom el halványan, csak felé sandítok. - Benned volt a szándék, aminek már elégnek kell lennie - bólintok aprót, majd figyelek ismét magam elé, ahogy az ismeretlen illatok kúsznak be orromba. - Biztos nem lehet könnyű, mert haragban váltatok el, de... mégis csak a nagymamád. Ismert téged - térdeimre simul tenyerem, kihúzom magam, ahogy halkan mély levegőt veszek.
Athanaczkovics Kornél
Mestertanonc Levita (H), Elemi mágus, Másodikos mestertanonc


bugyuta herceg >>> "élő Ken baba"
RPG hsz: 315
Összes hsz: 410
Írta: 2022. január 8. 17:17 Ugrás a poszthoz

Theodore🎈⬅
Merlinre mondom, veled csak a baj van!

Egyébiránt nem lenne hozzá közöm, hogy mit csinál. Nem is érdekel. Ég és föld vagyunk Teddy-vel, de mégis belesétáltam a helyzet közepébe, ezek után meg hogy nézne már ki, hogyha csak úgy tovább sétálok? Vajon az, hogy itt állok mellette bűnrészességnek számít? Az nem hiszem, de az tuti, hogy még közlöm is vele, hogy baromságot csinál és nem akadályozom meg. Akkor itt buktam el. Remek.
- Én? Semmit. Nem az én tisztem büntetéseket adni, de még csak gondolkodni sem rajtuk - éppen ezért kellene felpörgetni a dolgokat, hogy minél előbb eltűnjünk innen, mert ennek tényleg nem lesz jó vége. Komolyan mondom, mintha egy gyerekkel beszélnék, akinek nincsenek otthon. Oké, tényleg gyerekek vagyunk, de ő még rosszabb. Borzasztó, ez a srác. Ezért nyújtok neki segítő jobb kezet, hogy gyorsabban és egyszerűbben oldja meg a felmerülő problémáját, mint azt bárki is gondolná. Ő meg kinevet. Durcás kifejezés lesz arcomon, majd a visszakérdezésre forgatom meg szemeimet, és csak egyszerűen nem is reagálok rá. Így a legjobb mindkettőnknek.
Elégedett mosoly kerül ajkaimra, ahogy előkapja a pálcáját és pár másodperccel később már csend van. Viszonylag.
- Azért azt nem mondom, hogy bármikor - morgom orrom alatt vállat vonva. - Az biztos, hogy egyszerűbb, mint pingálni - értek egyet azzal, hogy máskor is ezt kapja. Nem tudom, lehet egy lavinát indítottam el, de ezen már ne múljon a másik boldogsága. Legalább elfoglalja magát valamivel.
- Megköszönném, ha elkísérnél a körletemhez - bólintok aprót, majd indulok arra, amerre mutatja. Az út egészen rövidnek tűnik úgy, hogy végig beszélgetjük, néha még kisebb nevetést is megengedek magamnak, mert Teddy biztosan másik bolygóról jött. Megköszönve hagyom ott, majd sétálok fel a szobába, ahol már mindenki alszik: pár perc múlva már én is.
Athanaczkovics Kornél
Mestertanonc Levita (H), Elemi mágus, Másodikos mestertanonc


bugyuta herceg >>> "élő Ken baba"
RPG hsz: 315
Összes hsz: 410
Írta: 2022. január 16. 09:24 Ugrás a poszthoz

Zalán📘⬅
10.31. mindenkinek őrület… mondjuk

- Ahogy gondolod - vonom meg vállamat. - Tényleg szívesen elkísértelek volna, de megértem, hogy nem szeretnél menni - lehet bűntudata van? Megérteném. Végül is összeveszett a nagymamájával, majd a nagymamája elment, és soha nem volt alkalma bocsánatot kérni tőle rendesen. Nem tudom átérezni, mégis mit érezhet, de enyhíteni talán tudnám. Bár azt nem tudom hogyan, mert annyira nem vagyok expert ötletelésből, mint láthatjuk.
További szó nélkül ülök közelebb. Kezemet a vállára teszem, ismét rászorítok, de most nem veszem el onnan. Másik tenyerembe támasztom államat, ahogy magam elé nézek. Az ismeretlen illatokra koncentrálok, az eső hangjára, az utána lévő illatokra, a zajokra. Óvatos mozdulattal veregetem meg a vállát, majd szusszanva támaszkodom térdeimre és állok fel szavai nyomán.
- Vágom - bólogatok egyetértően. - Nézzük - nyújtózom felfelé kicsit, majd oldalra kinyúlva fogom magamhoz mankómat. - Remélem nem több napos lesz ez az állapot. Kinézem a rellonosokból - nevetek fel halkan, majd Zalán oldalán indulok el a Levita felé. Lassan, de biztosan érünk oda, hogy totálisan felsüljünk. Még mindig nincs esélyünk bejutni, úgyhogy sok más levitással együtt, mi is a körlet előtt ácsorgunk, míg a Rellon bulin történtek futótűzként terjednek. A zöldek érthetetlen módon képesek még így is bulizni, bár még mindig tartom, hogy ők állnak az egész mögött. Nem is lenne meglepő, és szerintem, előbb vagy utóbb, úgy is kiderül, kiállt az egész mögött. De addig is... csak éljünk túl.
Athanaczkovics Kornél
Mestertanonc Levita (H), Elemi mágus, Másodikos mestertanonc


bugyuta herceg >>> "élő Ken baba"
RPG hsz: 315
Összes hsz: 410
Írta: 2022. január 19. 20:52 Ugrás a poszthoz

Zalán📘⬅
repüljünk, 12.28., Athanaczkovics birtok

Zalán érkezését úgy vártam, mint az első karácsonyt, amit fel is tudtam már fogni. Számítottam az érkezésére, mégis teljesen meglepett, amikor megjelent a kandallóban. Kellett pár másodperc, hogy fel is fogjam a jelenlétét, de addig szerencsére a házimanók intézték a csomagjait, kínálták mindennel is, amit csak ember el tud képzelni. Végül csak sikerült összeszednem magam, hogy megmutassam a szobáját, mert anya azt mondta, nem illik úgy, hogy a vendég az én szobámban alszik, úgyhogy… kapott egy külön szobát. Az érkezése előtt pár órával sikerült kiharcolnom, hogy hadd ne együnk velük. Szeretnék vele időt tölteni, és nem az asztal körül arról beszélni, hogy milyen eseményen kell megjelennem legközelebb, mint örökös. Kihagynám ebből barátomat, mert nem olyan vidám témák ezek, ráadásul a hangulatomat is teljesen lerombolja.
A borús idő ellenére nem esik se az eső, se a hó, így sietősebb léptekkel kapom magamra a csizmámat, hogy végre az istállóba is kimehessünk, ha már lényegében a lovak miatt indult az egész ötlet, hogy átjönne. Zalán kezébe nyomom az én lovagláshoz használatos csizmámat egy széles mosollyal.
- Szerintem egyezik a méretünk, szóval neked ezt kellene felhúznod. Én még nem ülhetek lóra - vonom meg a vállamat szomorkás mosollyal. Tudom, nem kellene ennyire megviseltnek mutatnom magam, hiszen mindjárt neki állhatok ismét az edzéseknek, de még az is több hónap. Az, hogy visszaszerezzem a kondimat még több hónap. Lehet csak évek múlva fogom ismét érezni a versenyhelyzet adta adrenalint. - Ó, de ha nem jó a méret, akkor van kint az öltözőben több méret is, majd keresünk neked - mosolyodom el kedvesen.
Miután kiderül, hogy jó-e rá a csizma vagy nem, kissé akadozó és lassú léptekkel indulok el az istálló felé, ami sokkal messzebbnek tűnik most, mint eddig bármikor. Hülye mankó. Erősebben markolok rá, ahogy letoporgok a lépcsőn, az alján szólalok meg újra.
- Örülök, hogy jöttél - sandítok rá oldalra. - Anyáék is örültek - bár, ha észrevettem volna a szkeptikus pillantásokat, amiket Zalánra mértek, lehet nem ez lenne a véleményem.
Athanaczkovics Kornél
Mestertanonc Levita (H), Elemi mágus, Másodikos mestertanonc


bugyuta herceg >>> "élő Ken baba"
RPG hsz: 315
Összes hsz: 410
Írta: 2022. január 26. 21:25 Ugrás a poszthoz

Zalán📘⬅
repüljünk, 12.28., Athanaczkovics birtok

Soha nem volt még olyan, hogy hozzám jött volna egy barátom, és nem Maxim hívott át valakit. Vagy valakiket. Valószínűnek tartom, hogy a szüleim ezt talán fel is vésik valahova, hogy meglegyen az utókornak, ami túlzásnak érződhet, de nem az. Mindent vezettek rólam dátumszerűen: első lépések, első szavak. Mindent. Mindegy. A lényeg, hogy a családban nem én voltam a népszerű gyerek a korosztályunkban, hanem mindig is Maxim találta meg mindenkivel könnyebben a közös hangot. Ez akkor borult meg, amikor először találkoztam Zalánnal, és végre elmondhattam, hogy van egy barátom. Majd jött Zalánnal Kori, így már kettővel is büszkélkedhetek.
Szinte már kellemetlenül árgus szemekkel figyelem, amíg a lábához méri a csizmát. - Majd legközelebb. Hamarosan elhagyhatom a gyógyítók szerint - persze anya küzd azért, hogy felül bírálja a gyógyítót, mint gyógyító, de egyelőre úgy tűnik, hogy nem áll nyerésre. Hála Merlinnek. Ha még fél évet mankóznom kell, megásom a saját síromat. Aprót bólintok a csizmára, majd indulok is az istálló felé. Mivel a talaj elég nedves és csúszós, kicsit lassabban tudok haladni, de igyekszem nem csigalassúsággal közlekedni, hogy Zalánnak ne legyen kellemetlen.
- Aha. Te vagy az első barátom, akit hazahozok - mondom ki hangosan. - Igazából te vagy az első barátom, úgyhogy örülnek a létezésednek - mosolyodom el szélesen, majd észbe kapva kapom el fejemet. Azért az már egy szint, hogy ezt kimondtam hangosan.
- De-de, ő is itthon van, csak átment egy barátjához az ünnepek után. Újévre azt mondta talán hazajön, de nem biztos - vonom meg vállamat, majd lépek be az automatikusan nyílódó istálló ajtón. Az ismerős illatok azonnal megcsapják az orromat, mosolyom is sokkal szélesebb és őszintébb lesz. Amint belépünk csukódik be az ajtó a hátunk mögött, a halk, köszöntő nyerítéseket azonnal meghallom így.
- Ő Panda, ő Mountain, hátul pedig... - hagyok pillanatnyi szünetet. - Hátul van Freedom - lassan fordítom el fejemet, így tekintetemet is az állásáról, majd lépek Panda és Mountain állása közé. - Közülük válogathatsz, Freedomot még nem lehet megülni. Ő... szóval vele történt a balesetem, és kikötöttem, hogy senki nem érhet hozzá, amíg nem épülök fel, így nincs belovagolva - mosolyodom el halványan.
Athanaczkovics Kornél
Mestertanonc Levita (H), Elemi mágus, Másodikos mestertanonc


bugyuta herceg >>> "élő Ken baba"
RPG hsz: 315
Összes hsz: 410
Írta: 2022. január 29. 17:48 Ugrás a poszthoz

Zalán📘⬅
repüljünk, 12.28., Athanaczkovics birtok

Jogosan merül fel Zalánban a kérdés, hogy nekem is megengedik-e ugyanezt? A válasz nem lenne, ha barátom hangosan is kimondaná a kérdést. Megdöbbentő, de tényleg engem kezelnek örökösnek. Míg Maxim a barátaival tölti az időt valahol az országban, addig én apával megyek külföldre nagyon hivatalos és borzasztóan unalmas vacsorákra, hogy megismerjenek. És hogy én ugyanazokra az indiszkrét kérdésekre válaszoljak: hogy történt a baleset? Mikor? Hogy tervezem a jövőmet ezek fényében? Mi lesz az örökségemmel? A család vezetésével mi a tervem? És ott állok kamaszként, hogy azt sem tudom mit fogok reggelizni holnap, nemhogy a családom jövőjét. Milyen család egyáltalán?
Mindezek ellenére lépek be széles mosollyal az istállóba. Az egyetlen hely, ahol nem kell ilyeneken gondolkodnom. Ahol magamon kívül senkinek nem kell megfelelnem, és csak ugyanolyan széles mosollyal magyarázhatom Zalánnak, hogy ki kicsoda.
- Hegy - felelem azonnal a kérdésre, ahogy az állása felé is fordulok a robosztus állatnak. Mankómra támaszkodva lépek a reteszhez, pálcámat elővéve nyitom ki az ajtót, hogy Zalán közelebbről is megnézhesse a meglepően nagy állatot. Nem véletlen a neve, így legalább barátom is láthatja. - Ő a legjámborabb állatunk. Közelebb jöhetsz, nem fog megenni - biztosítom róla, hogy végszóra lépjen közelebb a szóban forgó állat, majd böködje meg vállamat óvatosan. Mosolyogva fordulok felé, majd túrok a zsebembe. - Tessék - nyújtom Zalán felé a répát. - Sok mindenben hasonlít a táplálkozásuk az egyszerű mugli lovakéhoz, szóval... add csak neki. Szereti - bólintva lépek arrébb egy kicsit, hogy odaférhessen, majd kapom rá a fejemet.
- Persze - bólintok megszeppenve. - Freedom remek versenyló lehet. Az én butaságom miatt nem fogom megvonni tőle az esélyt, hogy sikert sikerre halmozzon. Ez olyan, mint... - gondolkodom el. - Ha te leesnél a seprűről egy versenyen és súlyos balesetet szenvednél, akár mint én, visszaülnél rá. És igen, ezt kijelentem - mosolyodom el halványan. - Ilyen nekem Freedom.
Athanaczkovics Kornél
Mestertanonc Levita (H), Elemi mágus, Másodikos mestertanonc


bugyuta herceg >>> "élő Ken baba"
RPG hsz: 315
Összes hsz: 410
Írta: 2022. január 30. 22:08 Ugrás a poszthoz

Zalán📘⬅
repüljünk, 12.28., Athanaczkovics birtok

Széles mosollyal bólogatok barátom szavaira. Igen, tényleg illik hozzá, bár a neve miatt gyakran hiszik egy vérengző vadállatnak, pedig Mountain a légynek sem tudna ártani. Előbb törné el a saját szárnyát, mintsem neked bajod esne.
Mosolyom visszafogottabb lesz, inkább már óvatos, ahogy Zalán arcára egyértelműen kiül a... nem is tudom mi. De nem valami bizalomgerjesztő. Aprót bólintok neki, de már mindegy, mert a ló nem zavartatva magát lép kijjebb párat az állásából, szárnyait kissé jobban megemeli, ahogy a hely is növekszik körülötte. Követi a répa útját Zalánhoz.
- Húst nem szoktak enni - ismétlem el barátom szavait, ahogy próbálom visszafogni a nevetést kicsit ijedt arcát vizslatva, ahogy az abraxán elindul felé. Mountain óvatosan veszi el a kisebb darab zöldséget Zalán kezéből, majd kezdi el jóízűen ropogtatni. Elégedetten bólintok barátomnak, majd bicegek a ló mellé, hogy neki dőljek: halkan, megkönnyebbülten sóhajtok fel, ahogy ő tart egy pillanatra és nem a mankó. Gondolkodás nélkül nyúlok fel és paskolom meg a robosztus állatot.
- Igen, valami olyasmi - mosolyodom el. - Tudtam, hogy Freedom még nem megülhető, mégis kísértettem a sorsomat. Itt az eredménye - billentem a mankót Zalán felé, végül elégedetten biccentettem egyet. Valahogy tudtam, hogy ő tényleg megérthet. Zalán - ilyen szempontból - olyan, mint én. Semmiért nem lenne képes feladni a seprűt, ahogy én az abraxánokat. Az, hogy Freedom levetett magáról, az én hibám.
- Szóval mit szólsz? - fordulok vissza Mountain felé, majd paskolom meg a nyakát ismét. - Ő megfelel? Vagy inkább Pandával próbálkoznál? - pillantok barátomra kérdőn, míg kékjeimet nem kapom a feltűnő házimanóra.
- Saul úrfi, az édesapja kérdezi, hogy a felszerelésekkel nincs-e szüksége segítségre, mert ak- - kezemet emelem fel a manó felé, szemeimet lesütöm, ahogy kicsit elszégyellve pillantok Zalán felé, majd vissza a manóra. Fejemet rázom meg, a manó pedig szó nélkül tűnik el. Erre miért volt szükség most?
Athanaczkovics Kornél
Mestertanonc Levita (H), Elemi mágus, Másodikos mestertanonc


bugyuta herceg >>> "élő Ken baba"
RPG hsz: 315
Összes hsz: 410
Írta: 2022. február 3. 20:52 Ugrás a poszthoz

Zalán📘⬅
repüljünk, 12.28., Athanaczkovics birtok

Megértem Zalán fenntartásait. Valószínűleg, ha én nem abraxánokkal nőttem volna fel, ugyanígy viselkednék, de szerencsére, kettőnk közül legalább egyikünk tudja, hogy mégis mihez kell velük kezdeni. Mountain amúgy is nagyobb, mint a legtöbb bárkinél lévő abraxán, nem egy átlagos méret, amit sokaktól megkaptunk: ezért nem indulhatok vele a versenyeken. Panda átlagos méretű, míg Freedom a tökéletes versenyló lehet a jövőben.
- Így van - értek egyet azonnal. Igazából minden olyan alkalommal kísértem a sorsot, amikor lóra ülök. Milyen kedve van éppen az állatnak? Ledob magáról? Megunja? Meg sem mozdul? A többi sporttal ellentétben itt egy élőlénnyel kell összedolgoznod, ami... nehéz. Nagyon nehéz. Akaratlan pillantok el Freedom állása felé. - És imádom - fűzöm még hozzá széles vigyorral. Bármennyire is húzza anya a száját arra, hogy ismét lóra üljek, ő is tudja, hogy meg fog történni. Amint a gyógyító gyógyultnak kiált ki, tétovázás nélkül fogok visszaülni a lóra.
- Erről van szó! - bicegek Zalán mellé, és amíg ő a lovat paskolgatja, addig én megveregetem a vállát. Farzsebemből húzom elő pálcámat, de megakadok, amikor a manó feltűnik. És a rémálomnak akkor sincs vége, amikor eltűnik, mert Zalán meg... ajkaimat préselem össze, hogy visszafogjam a nevetést.
- Saul Kornél - billegtetem meg a fejemet. - Csak itthon hívnak így... - vonom meg vállamat. Ami nem csoda, mivel máshol nem is nagyon villogok a középső nevemmel, amit azért kaptam, mert anya ragaszkodott hozzá. Ahogy Maxim is az Ábrist. De végre pálcám mozdul, magam elé morgok, amíg mellénk nem lebeg Mountain felszerelése.
- Felszerszámozom neked, mert az egy hosszadalmasabb folyamat, de felültetni nem tudlak, szóval... majd megoldjuk - ismét pálcámat fogom a kezembe, a nyereg lebeg a hátára, így a ló mellé állva húzom át hasa alatt a szíjat, pálcámat fogaimmal fogom meg, majd húzom meg a bőrt és csatolom be. Lejjebb hajolva csatolom be a szárnyak előtti szíjakat is, majd egyenesedem fel és állok a ló elé. Felfelé pislogok rá.
- Igazán megtehetnéd, hogy lejjebb hajolsz - állok vele szemben, majd húzom el a számat. A szárat kiengedve dobom át a nyakán és húzom le magamhoz a fejét, majd teszem rá a kantárt. A szíjak húzása közben nézek Zalán felé. - Addig megnézed a vastag szíjat, kérlek? Ami a szárnya mögött van. Húzni kéne rajta még minimum két lyukat, de én... hát nem tudok - húzom el kicsit a számat, majd foglalatoskodok tovább a kantárral.
Athanaczkovics Kornél
Mestertanonc Levita (H), Elemi mágus, Másodikos mestertanonc


bugyuta herceg >>> "élő Ken baba"
RPG hsz: 315
Összes hsz: 410
Írta: 2022. február 14. 20:59 Ugrás a poszthoz

Zalán📘⬅
repüljünk, 12.28., Athanaczkovics birtok

Nem fogom tagadni, hogy nagyon jól esik, hogy Zalán megért. Kevesen vannak az életemben, akik valóban megérthetnék ezt a szenvedélyt, amit egy adott sport, vagy tevékenység iránt érzel. Az az igazság, hogy a baleset után, csak még jobban ragaszkodom a lovaspólóhoz, ami a hegedű rovására megy, és van egy olyan sanda gyanúm, hogy ezt anya is észrevette már. Egyelőre nem szólt, én meg nem fogom elébe menni a vitának.
- A szüleim csak akkor hívnak így, ha komoly témáról kell beszélnünk, vagy valami nagyobb volumenű eseményen vagyunk - vakarom meg tarkómat. - A manók meg tiszteletből, bár megkértem őket, hogy legyenek szívesek ne... - megvonom végül vállaimat és elfordulva barátomtól állok neki felszerszámozni inkább a lovat. Zalánt sem akartam kihagyni, így megkértem a szíj meghúzására, amit a szemem sarkából követtem végig, majd egy mosollyal konstatáltam, hogy teljesen jól csinálta.
Megsimogattam a ló orrát, majd Zalánhoz bicegtem, hogy megnézzem a szíjat. A két ujjam még belefért, szóval tényleg remek. Hangosan nevetek fel.
- Nem, nem fog - csóválom meg fejemet jó kedvűen. - Nem is mentek azonnal önállóan. Az én felelősségem, hogy túléld, szóval... elővigyázatosak leszünk - bólintok egy nagyot, mintha csak magamat akarnám megerősíteni. Erről nincs szó. Egyelőre. - Na, pattanj - döntöm vállamat a ló oldalának, így sérült lábam helyett ő tart, majd kulcsolom össze ujjaimat, hogy Zalán beleálljon. - Nincs nálam pálca, ezt meg egy mugli származású boszorkány mutatta még az egyik versenyen. Elfelejtettem, hogy nevezik, és nem is baj. Apáék nem örülnének neki - vonom meg vállamat. - Szóval lépj bele és fellendítelek. Remélhetőleg - nevetek fel halkan, majd várom türelmesen, hogy megcselekedje. Ha megteszi rugózok párat, majd lendítem fel a lóra. - Ugye nem estél le a másik oldalon? - fogom magamhoz a mankót, ahogy ellépek a lótól és felfelé pislogok.
Athanaczkovics Kornél
Mestertanonc Levita (H), Elemi mágus, Másodikos mestertanonc


bugyuta herceg >>> "élő Ken baba"
RPG hsz: 315
Összes hsz: 410
Írta: 2022. február 21. 16:00 Ugrás a poszthoz

Zalán📘⬅
repüljünk, 12.28., Athanaczkovics birtok

Aprót bólintok Zalán felé. Végül is van abban valami, amit mondd. Inkább a Saul, mint valami elvetemült becézése a Kornélnak, amit sokkal nehezebben venne be a gyomrom. Bár a Saullal sem állok éppen jó viszonyban, de egy fokkal tényleg jobb. Oké, így már nem is olyan vészes ez a Saul név dolog, bár még mindig jobban örülnék neki, ha ez így rejtve maradna mindenki előtt.
Felvéve a boszorkánytól tanult pózt várom, hogy Zalán csizmája csusszanjon ujjaim közé, majd csak szememet forgatom meg arra, hogy mi nem tetszik neki. Nem válaszolok, erősen koncentrálva lendítem fel barátomat az állat hátára, majd mankómat magamhoz véve kérdezek és sétálok arrébb.
- Azt látom - biccen oldalra fejem. - Remekül csinálod. Ülj kicsit előrébb, és a feneked belecsúszik a nyeregbe, úgy sokkal kényelmesebb lesz, és meg tudom neked csinálni a kengyelt - mosolyodom el halványan. Megvárom, míg megteszi a kérést, majd lépek oda, hogy Zalán lábának megfelelő hosszúságra engedjem a szíjakat. Szerencsére ez megy egy kézzel is, és Mountain is megkönnyíti, így mikor a másik oldalon is beleillesztem barátom lábát ellépek tőlük.
- Felkészültél? - nézek fel szélesen mosolyogva, végül indulok el kifelé, a ló is azonnal mozdul, hogy kövessen, majd kapom le a hosszú szíjat az egyik állás elejéről. A kantárra csatolom, majd indulok el kifelé, és itt jövök csak rá, hogy Mountain volt a legjobb választás: igazodik az én tempómhoz. Az istálló bal oldalánál fordulok be, pár perc múlva már a fedett pálya közepén állok, ami a tértágító-bűbájnak köszönhetően sokkal nagyobb teret ad. Nem véletlen szoktak nálunk lenni az edzések. Az Athanaczkovics család előszeretettel adja oda a pályát ilyen alkalmakra.
- Oké, figyelj. Nem bonyolult egyébként, kicsivel kell több mindenre figyelned, mint a seprűnél - lassan intek, így a ló indul el körülöttem körbe-körbe egyre nagyobb körben. - Ha a sarkaddal megérinted az oldalát fokozatosan gyorsít, mint egy... hát mint egy ló - nyammogok kicsit. - Csak itt a vágta után van az, hogy felszáll, amit mi egyelőre nem szeretnénk. Raktam neked plusz szíjat, szóval a kantárt elengedheted és megfoghatod a két ívet a nyereg előtt - mutatok is rájuk. - De ha biztonságot ad, felőlem foghatod a kantárt is - bízom Zalánra a döntést. Végül is mindegy, mert nem engedtem ki, így összekötve van a ló marjánál. - Szóval kapaszkodsz, a térdeddel pedig a nyergen lévő kis pukli mögött szorítod az állatot. Minél gyorsabban mész, előnyösebb annál jobban - miközben osztom meg az információkat forgok körbe-körbe, ahogy Mountain is teszi.
Athanaczkovics Kornél
Mestertanonc Levita (H), Elemi mágus, Másodikos mestertanonc


bugyuta herceg >>> "élő Ken baba"
RPG hsz: 315
Összes hsz: 410
Írta: 2022. március 9. 17:18 Ugrás a poszthoz

Zalán📘⬅
repüljünk, 12.28., Athanaczkovics birtok

Szerencsésnek mondhatom, hogy az olyasfajta “félelem”, mint ami most kiül kicsit Zalán arcára, engem elkerült, bármikor kerültem egy abraxán közelébe. Már gyerekként sem tartottam a nálam jóval hatalmasabb állatoktól, csak még nagyobb öröm volt, mikor kiderült, hogy megülni is megtudom őket.
Hangosan nevetek fel a kérdésre, miután befejeztem a kisebb monológot. Rendben, az én saram, igazán mondhattam volna lassabban is, de félő, hogy az én izgatottságom sokkal nagyobb jelenleg. Soha nem volt még egyetlen barátom sem, aki eljött volna hozzánk, főleg nem úgy, hogy már az első napon az egyik lovam hátán láthatom. Szélesen mosolyodom el, szemöldököm megemelkedik, ahogy Mountain gyorsít a lépésein.
- Normális esetben magad felé húzod a két kantárszárat, de most… - a szárral húzom kicsit beljebb a ló fejét, aki automatikusan lassítani kezd. - Én figyelek majd mindenre, ne aggódj. Szólj, ha készen állsz a gyorsításra - bólintok aprót. - Azt is megkönnyítjük majd neked - bólintok ismét, mintha csak magamat erősíteném meg. Kékjeim zizzennek a ló szárnyai felé, így beljebb és beljebb húzom az állatot, míg meg nem áll előttem.
- Egy pillanat - ejtem le a földre a feltekert futószárat, majd Mountain mellé lépve húzom ki az egyik szíjat, tekerem szárnyára és csatolom vissza. Ezt a mozdulatot ismétlem meg a másiknál is. - Bocs, de mióta lesérültem, senki nem lovagolja őket gyakran, így valószínűleg mennének már, de megelőzzük - mosolygok felfelé Zalánra. Vádliját paskolom meg, majd lököm meg a lovat, hogy menjen kijjebb és induljon is el.
Athanaczkovics Kornél
Mestertanonc Levita (H), Elemi mágus, Másodikos mestertanonc


bugyuta herceg >>> "élő Ken baba"
RPG hsz: 315
Összes hsz: 410
Írta: 2022. március 21. 19:19 Ugrás a poszthoz

Zalán📘⬅
repüljünk, 12.28., Athanaczkovics birtok

Hangosan nevetek fel Zalán reakciójára. Kicsit minden sejtjéből az sugárzik, hogy nem biztos magában, de őszintén: egyáltalán nem hibáztatom ez miatt. Talán, ha gyorsabban ment volna alattam az a seprű, akkor én is ennyire bizonytalan lettem volna.
- Majd megnézheti holnap, amikor ő is az első köreit futja - mosolyodom el szélesen immár ismét középről. - Biztos vagyok abban, hogy túlzol, amikor ilyeneket mondasz - nézek rá jelentőségteljesen. - Plusz azért lássuk be, hogy egy abraxán hátán ülsz. Senki nem arra születik, hogy megülje őket, és ehhez képest meg nagyon jól megy - reflektálok őszintén. Láttam már sokkal tapasztaltabbakat is repülni a lóról, akiket meglepett az állat, és mindössze figyelniük kellett volna csupán az állat jelzéseire: Zalán megteszi. Minden rezdülésére figyel a lónak, éppen ezért engedem meg, hogy ő diktálja a tempót, bizonyos kereteken belül, de kékjeimet le nem veszem a hatalmas állatról, hogy tudjam koordinálni mit művelnek.
Ennek eredményeképpen én még ugyan ugyanúgy középen állok, de a lovon már nincs a futószár, így Zalán irányítja teljesen a lovat. Követem a mozdulatokat, néha szólalok csak meg fennhangon, hogy mit és hogyan lenne szükséges, majd intem magamhoz őket... ki tudja, talán órákkal később.
- Mit gondolsz? Elég volt ennyi mára vagy még nyúznád a szárat? - vigyorodom felfelé barátomra. Szólhattam volna előbb is, mert a leszállás utáni pár pillanat - khm, reméljük, hogy csak annyi - nem lesz éppen kellemes. De ilyenkor már nem számít, hogy öt percet, vagy öt órát ülsz a lovon. Mindenhogy borzalmas lesz a leszállás.
- Meg gondolkodj azon, hogy holnap is Mountaint szeretnéd-e vagy ő kerüljön Szofi alá, alád meg... hát Pandát tudom adni - fejezem be végül nyammogva a mondatot. Nem nagyon van választási lehetőségünk.
Athanaczkovics Kornél
Mestertanonc Levita (H), Elemi mágus, Másodikos mestertanonc


bugyuta herceg >>> "élő Ken baba"
RPG hsz: 315
Összes hsz: 410
Írta: 2022. március 22. 17:09 Ugrás a poszthoz

Zalán📘⬅
repüljünk, 12.28., Athanaczkovics birtok

- Ez nem erről szól - vonom meg vállaimat. - Fenntartásokkal kezeled te is őt, ahogy ő téged, mégis tudtok együtt dolgozni - mosolyodom el kedvesen. Ez egy aprócska bizalmi játék ember és állat között, amiben Zalán igenis remekül helytáll. Annak ellenére, hogy most találkoznak először, mindkettő igyekszik, bár Mountainnek éppen mindegy ki ül a hátán.
Alsó ajkamba harapok a kérdést követően. Igaza van. Tényleg nem túlzok, amikor a családomról beszélek, de... nem akarom elhinni, hogy Szofi tényleg annyira "rossz" lenne, mint Zalán előadja. Olyan túlzónak érzem. Szemeimet forgatom meg, de mosolyom lankadatlan. - Talán fogom tudni kezelni. Mármint... nem tudom. Amit meséltél, szerintem kedves, úgyhogy nem aggódom - vonom meg vállaimat.
A futószárat felvéve a földről teszem fel a kérdést Zalánra pislogva. Látom a reakciót, amitől akaratlan engedek ki halk nevetést. Holnap úgyis folytatjuk, csak immár Szofival, bár tartok attól, hogy az izomláz nem fogja annyira engedni neki ezt az örömöt.
- Akkor Szofi kapja Pandát - bólintok aprót, míg a robosztus állat a paskolásra prüszköl egyet. Hangosan nevetek fel. - Ez a mondat nagyon furcsa volt a te szádból. Holnap majd szelheted az eget - paskolom meg én is a ló nyakát, végül indulok el kifelé, bizton tudva, hogy követ az állat, mikor elhangzik a kérdés. Bicegve kerülök Zalán mellé.
- Mind a két lábad kihúzod a kengyelből, megkapaszkodsz a kápába - mutatok is rá. - Majd előredőlsz, a jobb lábadat átlendíted erre az oldalra és leugrasz - összegzem a választ. - De várd meg, amíg a korláthoz érünk, mert szükséged lesz rá, és én nem bírlak megtartani - legalábbis még nem, úgyhogy mindenképpen kell a stabil támaszték Zalánnak. Odaérve állítom meg a lovat a korláthoz közel. - Oké, mehet - fogom meg a szárat, hogy leszállhasson. Tudom, hogyha én egyszer visszaülök a lóra, az érzés ugyanaz lesz: mintha még mindig a lábam között lenne az állat. Nem érzed a lábad, mintha kicsit zsibbadna is. Senkinek nem kívánom. - Jól vagy?
Athanaczkovics Kornél
Mestertanonc Levita (H), Elemi mágus, Másodikos mestertanonc


bugyuta herceg >>> "élő Ken baba"
RPG hsz: 315
Összes hsz: 410
Írta: 2022. március 22. 19:25 Ugrás a poszthoz

Zalán📘⬅
repüljünk, 12.28., Athanaczkovics birtok

Nem mintha sokat tudnék Szofiról, de Zalán elmondása alapján tényleg nem lehet olyan rossz, mint ahogy most előadja. Mármint... nem ismerem, tényleg nem, és mondjuk nem ad bizakodásra okot az sem, hogy Zalán nem érti. Az ő rokona, és nem érti? Merlinre, akkor mi lesz velem?
- Te hallod - torpanok meg. - Ha te nem érted, mert lány, akkor én mit mondjak? Merlinre, ezt nem gondoltam át - kapom fel fejemet rá, kékjeimben kis kétségbeesés lelhető fel. Zalánnak legalább vannak lány barátai. Oké, nekem is ott van Kori, de ő tényleg barát, és hozzá tudom, hogy kell álljak, míg a többiekhez nem. Szofi holnap idejön, bennem meg most kezdődik el a pánik emiatt. Remek. Éppen időben érkezett, hogy totálisan hülyét csinálhassak magamból.
Hangosan nevetek fel barátomon, majd várom, hogy lába érje a talajt. Mondanám, hogy készenlétben állok, de akkor erőteljeset hazudnék. Sajnos ennyi állás után lassan magamat alig bírom el, nemhogy még neki tudjak segíteni. Sokkal jobban bicegve lépek mellé mosolyogva.
- Csak jussunk el az istállóig. Ott leülhetsz, amíg én rendbe teszem Mountaint - felelem, majd lépek el a ló mellé, hogy belé kapaszkodva induljak el. - Fogd meg az egyik szíjat, így segít ő, amíg helyreállnak a végtagjaid - szólalok meg hangosabban, hangomban egyértelmű jókedvvel.
Az istállóba érve, amint Zalán kényelembe helyezte magát, azonnal elkezdtem rendbe tenni az állatot és a felszerelést, így egy bő fél óra után már a házban tudtunk készülni a vacsorához, ami után mindketten a szobánkba mentünk, hogy én egy kis időt várva - meg amíg anyáék lefekszenek - mankómra erősen rámarkolva surranjak át barátomhoz. Ennek eredménye, hogy elég erőteljesen beszélgetjük végig az éjszakát, de őszintén szólva, nem bánom, hogy egy barátommal teszem ezt.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Athanaczkovics Kornél összes RPG hozzászólása (171 darab)

Oldalak: [1] 2 3 4 5 6 » Fel