33. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Hírek: Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Hollósi Zalán összes hozzászólása (217 darab)

Oldalak: [1] 2 3 4 5 6 7 8 » Le
Hollósi Zalán
Diák Levita (H), Pro Levita-díjas, Harmadikos diák



RPG hsz: 426
Összes hsz: 588
Na most merre...
Írta: 2021. július 4. 22:13
Ugrás a poszthoz

Betti


//este, nem sokkal takarodó előtt//


Zalán még a tőle megszokottnál is elmélyültebben folytatott vitát a folyosón az egyik festmény lakójával.
- Én mondom neked, hogy ostobaság, kölyök! - fröcsögte egy karosszékben terpeszkedő férfi borvirágos orcával. Kezében egy poharat lóbált, mely tartalmának egy része már eltűnt a férfi bajsza alatt, a másik fele pedig a szék karfájára folyt.
- Márpedig nem az, uram! - vágta rá a fiú és már könyékig el is merült keze a táskájában, hogy tézisét megerősítse. Egy egészen rongyossá olvasott könyvet húzott elő kis idő múlva, majd diadalittasan felmutatta azt a már kicsit sem szomjas uraságnak - Látja, már korabeli kutatások is folytak róla, amik igazolják, hogy... - Zalán csalódottan engedte le a karját, amikor ráeszmélt, hogy a portré elaludt. Ingerültségét nem leplezve nézett körbe a folyosón. Senki az égvilágon nem volt tanúja a diskurzusnak, aki esetleg hozzá tudott volna szólni. Legalábbis első pillantásra úgy tűnt, a folyosó kihalt. Csak ő és a vígan hahotázó portréalakok, akik rá se hederítettek. A levitás gólyának még az sem tűnt fel időben, hogy egyetlen fényforrásául már csak a nyeglén pislákoló gyertyák szolgáltak, a nap pedig már rég lement.
 Alapjáraton nem zavarta őt a sötét. Mindig is tartalmasabban tudta eltölteni az idejét az éjszakai órákban, mint napközben. A csoporttársai már elkönyvelték valami naplopó suhanc gyereknek, akit nem érdekel az iskola, mert majdnem minden órán elbóbiskolt. Holott nem is lehetett volna jobban Zalán a szöges ellentéte mindennek. Rengeteg dolog érdekelte és ezt nem volt rest megmutatni az olyanoknak, akik egy szemernyi érdeklődést is mutatnak irányába. így történt az is, hogy leállt beszélgetni a festménybéli úrral, csak mert az megkérdezte tőle, hogy nem akar-e felküldetni neki még egy kancsó bort az egyik konyha melletti portréból.
 Levonta magában a végső konklúziót. Neki volt igaza és ez a beszélgetés tulajdonképpen semmit sem ért. Kissé csalódottan fordult el a faltól és próbálta memorizálni, melyik úton is fog leggyorsabban visszajutni a háza klubhelyiségébe. Spoiler alert: Zalánnak finoman szólva fingja nem volt arról, merre kéne indulnia. Azt biztosan tudta, hogyha nem siet, nagyon hamar átértelmeződik neki a produktív nap fogalma, mert valamiféle büntetőmunkán kell rohadnia olyan emberekkel, akiket valószínűleg nem kedvelne.
Hollósi Zalán
Diák Levita (H), Pro Levita-díjas, Harmadikos diák



RPG hsz: 426
Összes hsz: 588
Írta: 2021. július 5. 00:23 Ugrás a poszthoz

Bogi


Zalán még nagyban tömte magába a reggelijét a nagyteremben, amikor a frissen kézhezkapott órarendjét tanulmányozta. Csak a kanál nyele lógott ki a szájából, amivel addig a müzlit lapátolta be. Újra elolvasta a többi papírt is, amit a házvezetője még előző este, érkezésekor a kezébe nyomott segítség gyanánt. A tanítás neki csak holnaptól kezdődik, a mai napon pedig jelenése volt az előcsarnokban, hogy találkozzon a prefektusával, aki segít neki eligazodni a kastélyban. Minél jobban koncentrált a szövegre, ajkaival annál inkább csücsörített és pofákat vágott, kanállal a szájában. Nem figyelt oda, mit csinál. Könyökével az asztallapra támaszkodott, s miközben helyezkedett, a müzlistálból félrelöttyintett egy adag tejet az asztalra. Pontosabban az órarendjére.
- Banyek! - kapott észbe Zalán és próbálta kimenteni a pergamen maradványát a tejből. Szerencsétlenségére a tinta fele elkenődött. Csodálatos. Máris kérhet egy újat.
Óvatosan belehelyezte az elázott papírost az egyik üres füzetébe. Majd megszárítja rendesen, ha alkalma lesz rá.
Egy halk szusszanás kíséretében megpróbálta feltörölni egy szalvétával a baleset helyszínét. Ekkor a szomszéd asztal felől halk kacarászás jutott el Zalán füléig. Néhány felsőbbéves Rellonos lány. Összesutyorogtak, miközben lopva felé pillantottak néha-néha.
 Ennyire csak nem nyújt izgalmas látványt egy bénázó, zöldfülű levitás - gondolta magában, majd homlokát ráncolva felállt és elindult az előcsarnok felé. Halántékát masszírozta kifelé menet, majd fáradtan tenyerébe temette arcát. Nehezen indult neki a reggel.
 Ennek ellenére egészen pontos volt a megbeszélt találkozót illetően. Kicsit zsúfolt volt még reggel az előcsarnok, de magabiztos volt abban, kit kell keresnie: egy nála idősebb levitás lányt, prefektusi jelvénnyel a talárján. Ahogy keresgélt, egyre több tekintetett érzett a hátán, de volt aki egy az egyben az arcába bámult. Néhányan szemforgatva, mások meg visszafojtott nevetéssel.
 Végül megtalálta, akit keresett.
 - Szia! Zalán vagyok - mondta Boglárkának egy hatalmas mosollyal az arcán... és egy tenyérméretű tintafolttal a homlokán.
Utoljára módosította:Hollósi Zalán, 2021. július 5. 00:25
Hollósi Zalán
Diák Levita (H), Pro Levita-díjas, Harmadikos diák



RPG hsz: 426
Összes hsz: 588
Írta: 2021. július 5. 10:35 Ugrás a poszthoz

Hölló mindenki. *Idemászik, aztán nem is biztos, hogy jó ötlet*

Meg tudna esetleg valaki dobni egy discord linkkel? A fórumon lévő nem mükszik.


Köszönet ezúton is.  Wink
Utoljára módosította:Hollósi Zalán, 2021. július 5. 12:13
Hollósi Zalán
Diák Levita (H), Pro Levita-díjas, Harmadikos diák



RPG hsz: 426
Összes hsz: 588
Szökik a vacsora
Írta: 2021. július 6. 14:55
Ugrás a poszthoz

Ramóna


//vasárnap, késő délután//


  Óvatosan lépkedett fel a bagolyház felé vezető lépcsőfokokon, hiszen már az is tele volt bagolyganéval, amiben akárki meg tud csúszni, ha nem vigyáz. Az utolsó fok majdnem kifogott rajta, de még időben meg tudott támaszkodni az ajtófélfában. Bár a kezében lévő pergamen kicsit meggyűrődött, olvashatónak tűnt, amikor még utoljára leellenőrizte azt. Mármint ha valaki el tudta olvasni Zalán macskakaparását.
Egy rövidnek nem igazán nevezhető levél volt az, amit haza akart küldeni a szüleinek. Az első napjáról ahol nem igazán találkozott még rokonlelkekkel; arról, hogyan csinált hülyét magából a prefektusai előtt, amikor fekete pofázmánnyal állt Bogi elé és amikor összeakadt Bettivel késő este a folyosókon. Arról, hogy az első repüléstan óráján lezakózott a seprűjéről és hogy egy szerencsétlen félreértés folytán kell jóslástanra járnia, ami egyáltalán nem tartozik a kedvenc tárgyai közé.
  Zalán prüszkölve sóhajtott egyet, mint a lovak. Ez a levél nem fog jobban kinézni már. Hazuni meg nem fog benne. Számított rá, hogy nem fog zökkenőmentesen indulni az első éve Bagolykövön, de azt is tudta, hogy ez idővel változni fog.
  Letette a táskáját az egyik ablakpárkányra, majd egy madzagot halászott elő a zsebéből. Lassan közelítette meg az iskolai baglyok ülőfáját, miközben azt nézte, melyik állat bírná könnyebben az utat Baranya megyéig. Majdnem az összes az uzsonnáját falatozta, a többi pedig mélyen aludt. Egy kissé tépettnek kinéző példány rekedten ráhuhogott Zalánra. A fiú a száját húzta az ötlet láttán, de mivel nem volt túl sok lehetősége, rákötötte az állat lábára a levelet.
 - Köszi - mondta a bagolynak, az meg már majdhogynem hálásan nézett vissza rá, mintha örülne, hogy kapott valami munkát. Lendületesen széttárta szárnyait és útnak indult. Az ablakon kifelé haladva máris nekirepült egyik társának, ami éppen vadászatról tért volna vissza. Valami koszos kis barna izét hordozott addig a karmai között, de az ütközés következtében elejtette azt. Egyenesen Zalán táskájára. Mindkét bagoly a padlón landolt.
 - Hékás! - kiabálta a fiú, amint észrevette, hogy a bagoly, ami most érkezett, máris talpra kászálódott és nyomban a táskáját vette célba.
Zalán szerencsére gyorsabb volt és előbb szerezte meg a válltáskáját. Az állat rendkívül dühösnek látszott. Jobb ötlet híján odafordult, hogy a még padlón heverő társán töltse ki inkább dühét.
 - Ne, mit csinálsz?! Tűnj onnan! - a fiú segíteni akart volna a baglyának is, és nem utolsó sorban a levelét is szerette volna biztonságban tudni, így jobb ötlet híján, miután gyorsan felmérte a terepet, odaszaladt az egyetlen emberhez, akit akkor látott belépni a bagolyházba - Fogd meg ezt! - hadarta neki, majd visszafutott a csetepaté helyszínéhez.
Utoljára módosította:Hollósi Zalán, 2021. július 6. 15:06
Hollósi Zalán
Diák Levita (H), Pro Levita-díjas, Harmadikos diák



RPG hsz: 426
Összes hsz: 588
Emlék az utódoknak
Írta: 2021. július 6. 17:25
Ugrás a poszthoz

Zente


Az apja tényleg ennyire hülyének nézi őt? Ez a gondolat futott át elsőként az agyán, amikor Zalán kézhez kapta a reggeli bagolypostát. Nem sokmindent tartalmazott. Volt benne egy rövidke levél, tele jókívánságokkal, amit anyja gyöngybetűi díszítettek... meg egy másik, amiben az édesapja megemlíti, hogy szerinte több időt kéne töltenie a könyvtárban. Ajánlott is egy olvasmányt, mondván, hogy biztos abban, hogy az tetszeni fog a fiának.

"Dalé térkép - Életrajzok"

Oké, hogy az apja is levitás volt, de tényleg ennyire strébernek nézi őt, hogy szerinte minden szabad percében a könyvtárban kéne dekkolnia?
 - Te sem voltál ilyen - motyogta bosszúsan az orra alatt. És valóban, Hollósi Áronról nem volt elmondható, hogy az a csendes, magolós típus lett volna. Mindig is szerette a kviddicset és többek elmondása szerint nem a tanulmányi eredményeiről volt híres az ő idejében. Zalán ott álldogált már egy jó ideje a könyvtárban, telibe bámulta a vele szemben lévő polcot, tökéletesen tanácstalanul. Mi a franc az, hogy Dalé térkép, és azt miért pont az Életrajzok szekcióban kéne keresnie?
Utoljára módosította:Hollósi Zalán, 2021. július 6. 18:36
Hollósi Zalán
Diák Levita (H), Pro Levita-díjas, Harmadikos diák



RPG hsz: 426
Összes hsz: 588
Írta: 2021. július 8. 01:23 Ugrás a poszthoz

Autumn

 
Egy katasztrófa volt a mai edzése a kviddics pályán. Zalán nem játszott egyik csapatban sem, igazából maga miatt csinálta mindig az egészet. Mert egyszerűen élvezte a repülést. A szülei már hat éves korában seprűt ajándékoztak neki, azóta már beépült heti rutinjába, hogy pár alkalommal leugrik a pályára. De a mai nap...
  Nemhogy manővereket nem sikerült szépen végrehajtani, de a seprűn is alig tudott megmaradni. A tenyere folyamatosan megcsúszott a seprűnyélen, a tűző nap folyton a szemébe sütött. Egyszer majdnem nekiütközött a kommentátori emelvénynek is. Ott volt az a pont, amikor elismerte, hogy ez így nem fog menni. Ilyen dögmelegben kinek van annyi esze, hogy kimegy röpködni? Hát persze, hogy csak neki. Védőszemüvedét feltolta a homlokára, a seprűjét a vállára csapta, majd csalódottan indult vissza a kastély fele. Érezte, hogy ha nem siet gyorsan árnyékba, még hőgutát is kap bónuszként.
 Jól esett volna neki valami hideg innivaló, futott át az agyán, amikor átment az előcsarnokon. Viszont benézve a nagyterembe, meg is gondolta magát. Ide ugyan be nem megy. Az elvarázsolt terem ugyanolyan izzó napsütést árasztott, mint odakint. Talán a konyhában talál valami finomat, anélkül hogy szarrá pörkölné őt a nap.
 Már a folyosón látott sertepertélő házimanókat, akik mit sem törődve vele rohantak a dolgukra. Benyitván a konyhába, kissé meglepetten konstatálta, hogy más is van ott a manókon kívül. Nem sokat tudott még az iskola személyzetéről, de abban biztos volt, hogy az illető nem konyhai kisegítőként ténykedik ott. Két okból is.
  Egy: ilyen csinosan öltözni - és nem utolsó sorban ilyen lengén - egy itteni dolgozót sem látott még. És kettő: ha jártas lett volna itt, akkor nem kezdte volna őrült módon feszegetni az egyik, feltehetően éléskamrába vezető ajtót.
  Zalán ajkára akaratlanul is vigyor kúszott, majd óvatosan, hogy ne tartson fel egy manót sem a munkájában, odalépett a lány mellé. Egy pillanatig figyelt, felmérte a helyzetet, majd megszólalt.
 - Megengeded? - kérdezte udvariasan. Nem akarta lehántani a lány kezét a kilincsről, így amíg az lenyomva tartotta, enyhén megpróbálta előre tolni az ajtót a tenyerével. Csodák csodájára befelé nyílt.
 És valóban, a kamra volt a túloldalon. Tele mindenféle finomsággal. Zalán szeme egyből ráfókuszált a gyümölcsökre - Jackpot - mondta még mindig mosollyal az arcán. Visszanézett a lányra, majd intett egyet a kezével, jelezve, hogy előreengedi őt - Csak utánad.
Utoljára módosította:Hollósi Zalán, 2021. július 8. 01:35
Hollósi Zalán
Diák Levita (H), Pro Levita-díjas, Harmadikos diák



RPG hsz: 426
Összes hsz: 588
Írta: 2021. július 9. 00:20 Ugrás a poszthoz

Autumn

Mindenféle reakcióra számított, csak erre nem. Próbálta feldolgozni a lány megjegyzését, amit az öltözékére tett. Gyorsan végigmérte magát, mert megfeledkezett arról, hogy még a védőfelszerelését sem hámozta le magáról, annyira sietett ide, nem beszélve a hosszú ujjú felsőjéről. Úgy tervezte, hogy csak beszalad valamiért a konyhába, utána meg beáll a hideg zuhany alá. Épp ezt készült elmagyarázni, amikor megérezte, hogy a lány egyik ujjával végigsimít az arcán. Először furcsa bizsergést érzet, amit követett az égő fájdalom. A meglepetéstől majdnem kiesett a seprű a kezéből.
  Nem érezte általában zavarban magát a lányok közelében, de gyorsan kellett alkalmazkodnia a másik közvetlenségéhez, hogy ki tudjon nyögni valami válaszfélét. Nem nagyon találta még magát ilyen helyzetben.
 - Hát, szívesen hordanék ilyesmit - utalt a másik öltözékére -, de tudod, nekem fele annyira nem állna jól, mint neked - viccelődött.
 Érdeklődve figyelte, ahogy a lány körbenézett. Hamarosan rájött, hogy mindketten ugyanazért jöttek. Óvatosan nekitámasztotta a seprűjét a falnak, majd ő is belépett a kamrába.
 - Őszintén szólva én nem vagyok egy konyhatündér... - kezdte lassan, miközben felkapott egy kosárnyi meggyet és egy pár citromot. Egy szerény mosollyal nyugtázta az utolsó mondatot. Már szinte biztos volt abban, hogy az illető sokkal idősebb nála, azért vannak ilyen flörttel is felérő megjegyzései. Bár nem tartotta valószínűnek, hogy a talpig izzadt, palacsintára sült feje annyira imponáló lenne, hogy indokolt legyen a bók, így ezt csak a lány puszta jellemének tulajdonította. Amikor úgy érezte, megtalált mindent a polcokon, bátran a lány szemébe nézett, miközben szemrebbenés nékül ellopta az egyik levegőbe dobott zsonglőr-almáját, hogy a többi gyümölcséhez dobja azt - De tele van velük az egész konyha, szóval mázlink van.
  Kilépett a kamrából és odaállt egyik hatalmas konyhapulthoz, ahova lepakolhatta a rakományát. Mintha az egyik házimanó hallotta volna, mit mondott az imént, toporzékolva lépett oda mellé és megrángatta Zalán pólójának a szélét, jelezve, hogy figyel rá.
 - Szervusz - mondta Zalán ugyanolyan udvariassággal a hangjában, ahogy a lányhoz is beszélt - Ebben ti vagytok az igazi mesterek. Segítenél, kérlek?
  A manó, mintha csak erre várt volna, hevesen bólogatni kezdett és csettintett egyet ujjával. Hangos pukkanás hallatszott és egy pillanattal később a gyümölcskupac helyén két hatalmas kehely termett, bennük kristályosan hideg gyümölcsfagylalt-tornyokkal.
 - Zseniális vagy - jegyezte meg Zalán boldogan. A manóról sütött, hogy nem kicsit büszke a munkájára. Úgy látszik, jobban örültek annak, ha az emberek rájuk hagyják ezeket a munkákat és nem próbálnak felfordulást csinálni azzal, hogy maguknak kotyvasztják össze, amit épp megkívánnak. Zalán kihúzott a pult alól egy magasabb széket, hogy a lány leülhessen.

Utoljára módosította:Hollósi Zalán, 2021. július 9. 22:20
Hollósi Zalán
Diák Levita (H), Pro Levita-díjas, Harmadikos diák



RPG hsz: 426
Összes hsz: 588
Írta: 2021. július 9. 00:58 Ugrás a poszthoz

Betti


Zalán kissé összerezzent, amikor megszólították. Azt hitte először, hogy egy portréalak szólította meg, így a falat kezdte bámulni, a hang forrása után kutatva. Beletelt pár hosszú, kínos pillanatba, mire rájött, hogy van ott még valaki rajta kívül. A lány arca noha csinos volt, kicsit ijesztőnek tűnt a halvány fényben. Mintha Zalán tilosban sántikálna, kapkodva a táskájába gyűrte a könyvét. Nem vette észre, hogy a hanyag mozdulatnak köszönhetően lényegében a könyv fele a padlóra hullott, hiszen az ósdi könyvgerinc nem bírt már ennyi lapot a helyén tartani.
 - Köszönöm az észrevételt, kedves... kedves idegen lány, éppen rajta voltam az ügyön. Csak éppen... hát... - itt már rájött, hogy nincs miért hazudnia - Nem tudod, merrefele van a Levita klubhelyiség egészen véletlenül?
 Vállai az addig feszült tartásból kissé elernyedtek és bocsánatkérő pillantást küldött a lány felé. Valószínű, hogy az illető nem azt a programot tervezte estére, hogy őt kísérgesse a kastélyban. Ami azt illeti, ha már itt tartottak, neki sem kéne már programot csinálnia a körleten kívül, nemde? Nem akart tolakodó lenni, hogy egyből belekérdezzen, nem fél-e a prefektusok bosszújától, így hát kíváncsian leste inkább a másik válaszát.
  Néhány portréalak eközben halkan röhögcsélt mellettük, mert ők észrevették a Zalán lábánál szétterülő papírhalmot. Valószínű a lány is látta, csak neki nem volt annyi esze, hogy odafigyeljen maga köré.
Utoljára módosította:Hollósi Zalán, 2021. július 9. 01:07
Hollósi Zalán
Diák Levita (H), Pro Levita-díjas, Harmadikos diák



RPG hsz: 426
Összes hsz: 588
Írta: 2021. július 10. 09:56 Ugrás a poszthoz

Ramóna


  Zalán nem tudta, kit támadott le épp a kérésével, ezt később is ráért kideríteni. Sietve, de azért körültekintően közelítette meg a két állatot. Nem akarta, hogy bármelyiknek baja essen, bár ez a veszély jobban fenyegette a padlón heverő példányt. A másik éles karmaival már készült nekiugrani, amikor Zalán kettejük közé tartotta a karját egyfajta védfalként. Próbálkozása sikeres volt, de nem fájdalommentes. Az  karom nem csak a rágcsálókon tud nagy sebet ejteni.
  A fiú felszisszent és megütközve nézett az őt megsebesítő bagolyra.
 - Fejezd be, már rég találhattál volna magadnak másik vacsorát! Nem engedem, hogy bántsd, szóval fölösleges próbálkozni.
  A bagoly levágott egy pofát és sértődötten szállt a földre. Zalán megesküdött volna rá, hogy a madár értette, amit mondott. Még párszor pattogva próbált áldozata közelébe férkőzni, de hamar rájött, hogy nincs sok értelme. Végül zsákmány híján felröppent a párkányra, onnan pedig ki a szabadba. A fiú megint fújtatott egyet. Amikor már biztos volt abban, hogy lenyugodtak a kedélyek, a saját baglyát kezdte el vizsgálni. Annak már érdekes mód nyitva voltak a szemei, Zalánt vizslatta velük.
 - Nem tudom, hogy elájultál, vagy csak halottnak tettetted magad - kezeivel fellapátolta az állatot eközben a földről - de legalább jól vagy - márha a tépett pofázmányát jónak lehetett nevezni.
 Amikor megbizonyosodott arról, hogy a madár él és virul, felnézett a lányra, akire rábízta a cuccát... és azt a bizonyos vacsorát, amiről azt hitte először, hogy kiesett az ablakon. A lány hozzá képest egészen alacsony volt, szemeiben ijedtség tükröződött. Ismerte őt látásból. Egy évfolyamba jártak.
 - Én... - kezdte óvatosan. Próbálta megválogatni a szavait - Sajnálom. Nem akartam a frászt hozni rád.
 Zalán felállt, még mindig a kezében tartva a baglyot. Fel sem fogta még, hogy a bal karja vérzik. Talán az adrenalintól. Mindenesetre nem mutathatott túl bíztató látványt, de remélte, hogy a kedvessége enyhítő körülmény lesz és a lány nem menekül le futva a lépcsőn a látottak alapján.
Utoljára módosította:Hollósi Zalán, 2021. július 10. 10:19
Hollósi Zalán
Diák Levita (H), Pro Levita-díjas, Harmadikos diák



RPG hsz: 426
Összes hsz: 588
Írta: 2021. július 11. 11:43 Ugrás a poszthoz

Zente


Elmélkedéséből hamar kizökkentették, ugyanis valaki nekitolatott. Zalán megtántorodott kissé, úgy pislogott a mellette lévőre. Gyorsan hallotta is, hogy bocsánatot kérnek tőle, de a fiú csak mosolyogva legyintett, jelezve, hogy egyáltalán nem haragszik. Már fordult volna vissza a leveléhez, mintha nyolcvanadszorra megjelenhetne rajta valami új információ a könyvről, amit keres, amikor megint megszólították.
 - Őszintén szólva fogalmam sincs, mit kéne keresnem - nevetgélt halkan a saját nyomorán, majd odatartotta a másiknak a pergament, ujjával mutatva a lényeget: "Dalé térkép"
 - Meg kéne találnom ezt a könyvet. Már megnéztem a térkép szekciót, még a könyvtáros is hülyének nézett, amikor megkérdeztem. Itt az életrajzoknál sincs, szóval nem értem, miért van odaírva mellé. Azt hiszem, hogy ez nem is igazi könyv, hanem... - hangosan kimondva egyre több értelme lett annak, amit magyarázott. Zalán szemei elkerekedtek, majd gyorsan valami íróeszköz után kezdett kutatni a táskájában. Kapkodva lepakolt a polc előtti kis asztalra és a papír aljára felírta újra ugyanazokat a betűket, csak kicsit szellősebben.

D A L É T É R K É P


 - Értesz az anagrammákhoz? - kérdezte végül a fiú felé pillantva. Végtére is ő kérdezte meg, hogy tud-e segíteni neki. Hát itt a lehetőség. Felé fordította megint a papírost. - Látsz te ebben valami értelmes szót?

Utoljára módosította:Hollósi Zalán, 2021. július 11. 13:12
Hollósi Zalán
Diák Levita (H), Pro Levita-díjas, Harmadikos diák



RPG hsz: 426
Összes hsz: 588
Írta: 2021. július 11. 20:04 Ugrás a poszthoz

Autumn


  Zalán nem vette zokon, hogy a lány kiszolgálja magát szék-ügyileg. Lehuppant így arra, amit már kihúzott. Nem tétovázott ő sem, és egy kanálnyi fagyi már landolt is a szájában. A kis jószág rendesen kitett magáért, nagyon finomra sikerült. Pár hosszú pillanatig csak nézte a másikat. Szerette, ha valaki ilyen önfeledten tud nevetni. Egy szép mosoly öltözteti legjobban az embert és valószínű ezt a lány nagyon is jól tudta.
 - Megtisztelő titulusnak hangzik a manószelidítő, de a Zalán is megteszi - mondta nevetve, majd tartott egy kis szünetet, hogy a másik is bemutatkozhasson, ha szeretne.
 - A házimanók egyébként kissé félreértett lények. Szeretik csinálni azt, amit csinálnak. Mármint a legtöbbjük. Nap mint nap értünk dolgoznak, miért sértődnének meg azon, ha szemtől szemben kérünk valamit tőlük? És persze az sem mindegy, hogy bánnak velük. A kérem és a köszönöm a legjobb varázs szavak. Biztos vagyok benne, hogy neked sem tudnának úgy nemet mondani. - Én sem tudnék, ha így mosolyogsz, tette hozzá magában. Saját kósza gondolatától kissé zavarba jött. Látszott, ahogy a fülei elvörösödnek, úgy próbálta folytatni - De tegyél egy próbát! Kérj az egyiküktől mondjuk egy kis jeget erre. - mutatott a leégett arcára - És akkor elfogadom a segítséget.
 Őszintén szólva tényleg ráfért valami hideg a pofázmányára. Most még nem fájt annyira, de ha nem csinál vele semmit, akkor később meg fogja bánni.
Hollósi Zalán
Diák Levita (H), Pro Levita-díjas, Harmadikos diák



RPG hsz: 426
Összes hsz: 588
Írta: 2021. július 11. 20:46 Ugrás a poszthoz

Médi

// egy hétköznap, fél nyolc körül, felhős időben //

 
Jól esett lejönni megint a rétre. A tikkasztó meleg már kitombolta magát, így Zalán megkönnyebbülten lépett ki a kastély falai közül. Ilyenkor kezd igazán elemében lenni. Kezében hozta a Kométát, most ki nem hagyna egy kört a kastély körül. Három napja nem volt már repülni. Végigsimított a seprűnyélre kötött kabaláján. Egy külső szemlélőnek először úgy tűnt, mintha tétovázna. Talán így is volt. Viszont a következő percben már a lába közé is kapta a járgányt és elrugaszkodott a földtől. A kométa gyönyörűen gyorsult, Zalán pedig élvezte, ahogy a hajába kap a menetszél.
 Pár kör után egy ismerős kobakot pillantott meg maga alatt a réten. Nem volt abban biztos, hogy észrevették őt, de azért óvatosan, sunyi módon ereszkedett alá. Amikor már csak pár méterre volt célpontjától, Zalán beakasztotta a lábfejét a lábtartóba, majd oldalra dőlt, mintha csak le akarna fordulni a seprűjéről. A másik csak annyi vehetett észre, hogy a semmiből egy fej lóg mellette a levegőben.
 - Szép estét - mondta Zalán vigyorogva, fejjel lefele lógva a Kométáról. Nem biztos, hogy Médi ráismerhetett a védőszemüveg miatt, de remélte, hogy már első alkalommal sikerült olyan mély benyomást tennie a rellonos lányra, hogy legalább a hangjára emlékezzen. - Mi járatban erre, kisasszony?
Hollósi Zalán
Diák Levita (H), Pro Levita-díjas, Harmadikos diák



RPG hsz: 426
Összes hsz: 588
Írta: 2021. július 12. 07:35 Ugrás a poszthoz

Médi


- Megtisztelsz, de a Zalán is megteszi - válaszolt le nem olvadó vigyorral. Folytatni nem tudta először, mert Médi elkezdte kocogtatni a szemüvegét, pedig meg volt a véleménye arról, melyikük van nagyobb veszélynek kitéve kettejük közül. Lassan a vér is kezdett a fejébe szállni, de nem akarta megint a frászt hozni a lányra azzal, hogy gyorsulva lendületet vesz, hogy vissza tudjon fordulni ülőhelyzetbe. Inkább kiakasztotta a lábát a tartóból, hogy könnyebben le tudjon ugrani a seprűről. Két kezét feltartotta, hogy a Kométa egyenesen belepottyanjon.
 - Tekergő? - volt egy sejtése arról, hogy Médi a kezében lévő botról beszél. Ha meg is tud mozdulni, akkor az minden bizonnyal egy bólintér lesz. Sosem látta még, hogy valaki háziállatként tartja. - Nincs ellene a röpködés az iskola szabályzatának. Legjobb tudomásom szerint legalábbis. - védekezett Zalán. Látta Médin, hogy még mindig orrol rá az előbbiért. Még így is aranyos vonásai voltak, de azért jobban állt neki, ha mosolyog. Mindenkinek jobban áll, ha mosolyog. Eldöntötte fejben, hogy ezt muszáj lesz kiküszöbölnie. Vett egy mély sóhajt, bent tartotta egy darabig, habozott. Úgy nézett ki egy pillanatra, mint egy mókus, teli pofazacskóval. Sosem figyel arra, milyen nevetséges arcokat tud levágni. Rávette magát, hogy végül megszólaljon. - Ne haragudj, kérlek. Esetleg csatlakozhatok hozzátok? Addig kitalálom, hogyan tudnálak kiengesztelni téged... titeket - tette hozzá sietve a kis botra pillantva.
Hollósi Zalán
Diák Levita (H), Pro Levita-díjas, Harmadikos diák



RPG hsz: 426
Összes hsz: 588
Írta: 2021. július 12. 08:37 Ugrás a poszthoz

Zente

  Zalán lejegyzetelt minden szófoszlányt, amit a srác mondott és ami közben neki is eszébe jutott. Az ajkát harapdálta, mert sehogy nem jött ki belőlük az összes betű. Az sem segített rajta, hogy a saját firkálmányát nem tudta visszaolvasni, annyira rondán írt.
 - Dél... dal, tér, Adél... példa? - ismételte, a fiú utolsó tippjét. Leírta a példaértéket, majd elkezdte kihuzigálni az eredeti szóból a betűket. Lefedte az összeset - Megvagy! - mondta diadalittasan, a kelleténél hangosabban. A mámor pont olyan gyorsan szállt el, amilyen gyorsan lepisszegte őket a szomszéd asztalnál egy idősebb diáklány. A fiú bocsánatkérően nézett felé, majd visszafordult a sráchoz. Suttogva szólalt meg újra. - Köszi. Zalán. - nyújtott kezet a másiknak, mert most jutott eszébe, hogy hol felejtette a modorát - Szóval ezt a címet kell megkeresni az önéletrajzok között.
 Nem számított rá, hogy a fiú tovább ott fogja vesztegetni az idejét azzal, hogy neki akar segíteni, de elismerte, hogy lényegesen gyorsabban sikerült áthidalni ezt az akadályt ketten, mintha egyedül csinálta volna. Nem akart udvariatlan lenni azzal, hogy ennyivel letudja rövid szóváltásukat, de nem akarta feltartani sem őt, valószínűleg akadt neki más dolga is. Kivárt hát, úgy érezte ez a legilledelmesebb módja annak, hogy kiderítse, lesz-e nyomozótársa egy rövid időre.
Hollósi Zalán
Diák Levita (H), Pro Levita-díjas, Harmadikos diák



RPG hsz: 426
Összes hsz: 588
Írta: 2021. július 12. 16:43 Ugrás a poszthoz

Autumn


Zalán hátradőlt a székében, amikor a lány magyarázkodni kezdett a személyét illetően. A mosoly eltűnt az arcáról, a tekintete kifürkészhetetlenné vált pár pillanatra. Végighallgatta a másikat, majd résnyire nyitotta a száját. Látszott, hogy igyekszik megválogatni a szavait, mielőtt megszólal.
 - Tudod, Autumn... te vagy a kedvenc évszakom. - bukott végül ki belőle - Áruld el, hogy miért is kéne tartanom a kedvenc évszakomtól? - Zalán nagyon is tudta, kiről van szó. Volt néhány pletykás évfolyamtársa, akiknek a csacsogását akkor sem tudta volna figyelmen kívül hagyni, ha befogja a fülét. De végülis a pletyka csalóka jószág. Féligazságok kusza hálója, amit csak egy módon tud kibogozni az ember: ha hagyja szóhoz jutni a forrását.
 Nem akart a másikra semmit sem ráerőltetni, bár megvolt a házimanós dologról a véleménye. Az arcára visszatért valamiféle halvány, tétova félmosoly Autumn ötletétől. Tényleg hagynia kéne, hogy ez a lány pálcát fogjon rá úgy, hogy még alig ismeri? Ha elutasító és tényleg megvan az oka félni, akkor csak egy egyszerű napégéssel és egy rossz szájízű találkozással fogja letudni ezt a délutánt. De ha hagyja magát és tényleg nincs mitől tartania, bizalmat ébreszthet valakiben, aki szemmel láthatóan hiányában van a fent említett tulajdonságnak. Akárhogy is, bármelyik döntésének lehet kellemetlen kimenetele is. Sokkal, de sokkal kellemetlenebb.
 Zalánnak nem sok tapasztalata volt a sötét és úgy általában a problematikus varázslókkal. Éppen ezért többet habozott annál, mint amennyi az udvariasság megengedett volna. Rémesen érezte magát azért, hogy az előítéletek ennyire a hatalmukba tudták keríteni akarata ellenére. Az utolsó mondatokra így nem is válaszolt semmit, feszült kíváncsisággal várta a lány magyarázatát. A viselkedésétől legszívesebben a falba verte volna a fejét. Nem tartotta szociálisan tehetetlennek magát, épp ellenkezőleg. Ezért volt olyan mérges magára, hogy egy ilyen egyszerűnek induló társalgás kifog rajta.

Utoljára módosította:Hollósi Zalán, 2021. július 12. 16:50
Hollósi Zalán
Diák Levita (H), Pro Levita-díjas, Harmadikos diák



RPG hsz: 426
Összes hsz: 588
Írta: 2021. július 12. 18:10 Ugrás a poszthoz

Autumn

  Feszülten szorított rá a kanala nyelére, amikor ráébredt, hogy lényegében semmit nem kellett tennie ahhoz, hogy elcsessze. Az előítélet megtette helyette. Elég volt ránéznie Autumnre ahhoz, hogy megértse: nem sok alapja volt a pletykáknak. Vagy ha mégis, akkor sokkal árnyaltabb az egész, mint azt képzelte. Szomorúan pislogott a lányra, ahogy eltolja maga elől a hideg édességet.
 De hát ilyen volt az ősz. Gyönyörű, ezer színben pompázó, az elején még a csalóka fénnyel kecsegtet. De miután a fagy híre bekúszik az emberek bőre alá, a legtöbben elhúzódnak, menekülnek vissza a biztonságba, az ablak mögül szemlélve, hogyan hervad el minden, hogyan veri el az eső azt, ami addig derítő látványt nyújtott, és hogyan torzítja el a szél az összes szívnek kedves dallamot a természetben.
 Kevesen tudták csak, hogy az ezerarcú évszak nem csak első látásra szép. Zalán tudta, milyen, amikor a színek összemosódnak, az arcát veri az eső, a hajába kap a menetszél, miközben élesen sikolt a fülébe, túlüvöltve minden mást. De ez neki nem nyomasztó volt, hanem inkább... felszabadító érzés.
 Autumn csak annyit érezhetett, hogy Zalán óvatosan megérinti a karját.
 - Csak egyvalamire akarok rákérdezni. - mondta óvatosan. Már nem engedhetett meg magának több bizalmatlankodó húzást. Ez pont olyan, mint a zuhanórepülés. Van egy pont, ahol nem szórakozhatsz tovább, muszáj koncentrálni és felrántani azt a hülye seprűt, hogy átjárjon az adrenalinnal vegyülő megkönnyebbülés, hogy túlélted - Van-e kedved valamikor mesélni magadról? Úgy rendesen?
Hollósi Zalán
Diák Levita (H), Pro Levita-díjas, Harmadikos diák



RPG hsz: 426
Összes hsz: 588
Írta: 2021. július 12. 19:40 Ugrás a poszthoz

Autumn


- Az az ijesztő, hogy olyan hevesen tagadod ezeket, mintha kötelességed lenne magyarázkodni. Mintha te is elhinnéd egy részét - már a hangjából is hallani lehetett, hogy Zalán rémségesen megkönnyebbült. Egy bíztató pillantást küldött a lány felé - Ha szerinted alaptalan az, hogy közöd van a fekete mágiához, akkor ne add mások alá a lovat azzal, hogy komolyan veszed a szavaikat. Adj nekik inkább tetteket, amivel meggondolhatják magukat.
 Tehetetlenül beletúrt a fagyijába, majd evett egy púpozott kanállal, csak hogy addig se kelljen megszólalnia. Mintha csak az agyfagyás újraindította volna a gondolatmenetét, lelkesen fodult vissza Autumnhoz.
 - Csináld meg azt az izét rajtam! Azt a vale... valamicsodát! - mondta, majd felemelte Autumn szabad kezét és a saját arcához emelte, mintha már benne lenne a pálca - Megengedem neked.
 Bizonyítva, hogy nem fél a másiktól, kihúzta magát és behunyta a szemét, hogy a lány még véletlenül se olvasson ki belőlük félelmet vagy kételyt. Nem mintha maradt volna benne bármi is ezek közül. Tudta, hogy ez a gesztus nem elég ahhoz, hogy gyökeresen megváltoztassa Autumn elképzelését az emberekről, de nem is ez volt a cél. Csak jóvá akarta tenni ezt a félreértést. És talán szerezhet így magának egy újabb barátot is.


Utoljára módosította:Hollósi Zalán, 2021. július 12. 19:41
Hollósi Zalán
Diák Levita (H), Pro Levita-díjas, Harmadikos diák



RPG hsz: 426
Összes hsz: 588
Írta: 2021. július 12. 22:27 Ugrás a poszthoz

Médi

  A fiú gyomra görcsbe rándult, amikor Médi megemlítette, hogy leeshet. Már legalább egy hete nem voltak ezzel kapcsolatos lázálmai, ami remek dolog, de azért nem esett jól, hogy megint eszébe jutott. Alig láthatóan megrándult a szája sarka, de a mosolya megmaradt, és továbbra is őszinte volt. Médi szerencsére nem láthatott ebből semmit, mert ekkor fordult vissza a kisállathoz.
 - Az nem fog megtörténni - nem tudta eldönteni magában, hogy ezt a lánynak mondja, vagy inkább magát próbálja meggyőzni róla, de valószínű inkább az utóbbi. Csak pár alkalomra emlékszik, amikor leesett a seprűjéről és szerencsére mindegyiket megúszta könnyebb horzsolásokkal és kék-zöld foltokkal. Legutóbb az első bagolykövi repüléstan óráján, amikor egy iskolai seprűvel kellett megküzdenie. Bár azt meg kell jegyezni, látványos egy orrabukás volt, még Zalán is mosolyogva gondolt vissza rá.
 Eközben a bot megmozdult. Tényleg egy bólintér volt az és Zalánnak el kellett ismernie, hogy egészen aranyosnak látszott, amíg el nem tűnt a fűszálak között.
 - Szemem sem fog rebbenni - Zalán viccből, kissé túlzó mozdulatokkal vigyázba vágta magát - Egyébként nem panaszkodhatok. Szeretem ezt az időt. - felnézett az égre - Bár reméljük, hogy nem fog ránk szakadni, amennyi felhő már idegyűlt... Mi van nálad? Izgalmas olvasmány? - kérdezte érdeklődve, amikor megpillantotta Médi kezében a könyvet.
Hollósi Zalán
Diák Levita (H), Pro Levita-díjas, Harmadikos diák



RPG hsz: 426
Összes hsz: 588
Írta: 2021. július 13. 20:04 Ugrás a poszthoz

Ramóna

  Kicsit megkönnyebbült a lány válasza hallatán, de nem bízta el teljesen magát. Óvatosan elvette a táskáját, hogy ne tegyen hirtelen mozdulatot, amivel parába hozná a másik kezében lévő jószágot. A patkány ugyanis árgus szemekkel meredt rá, majd a kezében lévő bagolyra. Az orra remegett és még mindig látszott, hogy zihál szerencsétlen, úgy vert a szíve.
 - Köszönöm - gyorsan a vállára kapta a táskáját. - Ramóna, ugye? - nem volt túl jó az arcmemóriája, de megpróbált tippelni. Már az első pár napban kiszúrta a hozzá hasonló csendesebbik diáktársait. A különbség annyi volt köztük, hogy Zalán azért nem beszélt sokat, mert minden erejét abba forgatta bele, hogy ne aludjon el tanítási időben. Túl sokáig van fent éjszaka. - Emlékszem rád gyógynövénytanról... - mondandóját kénytelen volt félbehagyni, mert észrevette, hogy mit akar mondani a lány.
 - Hoppá. Észre sem vettem. - a seb nem tűnt túl mélynek, cserébe egész hosszan végigszántotta a bal alkarját. Semmi, ami ne gyógyulna be maradéktalanul egy-két hét alatt - Nem olyan vészes, mint amilyennek látszik - ítélte meg végül.
 A bagoly nyugtalan fészkelődéssel kezdte jelezni, hogy bár jó volt, hogy fetrenghetett kicsit, szívesen indulna útnak ő is.
 - Hát, ha ennyire menni akarsz... én nem tartalak vissza. - Odalépett hát az ablakhoz és megbizonyosodott arról, hogy a levél még mindig jól van-e rögzítve a lábához. Engedte, hogy a madár kirepüljön a karjából.
Hollósi Zalán
Diák Levita (H), Pro Levita-díjas, Harmadikos diák



RPG hsz: 426
Összes hsz: 588
Írta: 2021. július 14. 10:16 Ugrás a poszthoz

Autumn


Zalán vállai kicsit megfeszültek, amikor Autumn kimondta a varázsigét, de a hűs, fuvallat-szerű érzés elfeledtetett vele minden aggályt. Még mindig csukott szemmel odanyúlt az arcához és megtapogatta azt. Már semmije nem fájt.
 Kinyitotta a szemét és vigyorogva nézett fel a lányra - Azért remélem, javított valamit az összképen. Talán akkor olyan is szóba áll velem, akinek nincs égető szüksége fagylaltra.
 A halvány pír már nem volt elég ahhoz, hogy eltakarják a szeplőit. De azok úgy sem számítottak, Zalán sosem foglalkozott velük. Viszont érezte, hogy a védőszemüveg már kicsit szorítja a fejét, úgyhogy azt lehámozta magáról. Beletúrt a hajába, de az mit sem segített kócos mivoltán. Ezt követően nyugottabb szívvel fordult vissza a fagyijához, és a félbehagyott szálhoz.
 Voltak elképzelései arról, mit tenne Autumn helyében, innen jött rá, mi a legnagyobb különbség köztük idáig: Zalánt nem érdekelte, mit gondolnak róla az emberek. Mindegy hányszor csinált már bolondot magából a tanárai vagy diáktársai előtt. Egyszerűen képes volt nem törüdni velük. Bár ez közel sem olyan, mintha azzal gyanusítanának, hogy kinyírtál valakit, de attól még...
 - Egyébként meg nem mondtam, hogy egyszerű dolgod lenne, de elég merésznek tűnsz nekem ahhoz, hogy elfogadd a kihívást... Bár ha azt nézzük, hogy egy ajtó kifogott rajtad... - sóhajtott teátrálisan - De viccen kívül: nem hiszem, hogy mindenki véleményét meg kell változtatnod magadról. Elég olyan embereket meggyőznöd, akiket a barátaidként akarsz tudni. A többi miért kéne, hogy számítson?
 Zalán tétovázott pár pillanatig. Hiába beszélt sokat, pár mondat között szépen apadt a fagyitorony - De ki vagyok én, hogy megmondjam mit csinálj? Hiszen még csak hírből ismerlek. - vont vállat végül mosolyogva - Persze, ha ezen szeretnél változtatni, megtisztelnél vele.
 
Utoljára módosította:Hollósi Zalán, 2021. július 14. 10:23
Hollósi Zalán
Diák Levita (H), Pro Levita-díjas, Harmadikos diák



RPG hsz: 426
Összes hsz: 588
Írta: 2021. július 15. 00:56 Ugrás a poszthoz

Teddy


  Zalán próbált minden alkalmat kihasználni, amikor nem tartottak éppen kviddicsedzést lent a pályán. Nem mintha nem tudta volna megoldani a napi köreit a kastély körül, vagy bárhol máshol a birtokon, de azért mégis kényelmesebb volt, hogy volt lehetősége egyből átöltözni. A védőfelszerelésének egy részét is innen szokta kölcsönvenni, mert csak a szemüvege volt a sajátja. Nem volt gondja a társasággal, de szinte biztos volt abban, hogy csak útban érezné magát, ha egy egész kviddics csapat röpködne ott mellette. A gurkókról nem is beszélve.
 Seprűjével a vállán baktatott lefelé és már közel járt a bejárathoz, amikor megneszelte, hogy valaki felkiáltott odabent. Megtorpant és tovább fülelt, de semmi további zaj nem segített neki kitalálni, hogy mi volt ez az előbb. Tovább ment, kicsit meggyorsította lépteit, mert a kíváncsiság nem hagyta őt nyugodni.
 A stadion teljesen üresnek látszott. Periférikusan vette észre először a fiút, aki vélhetően a hang forrása volt pár perccel azelőttről. Éppen feljebb emelkedett a levegőben, de Zalán már ebből a mozdulatából is kidalálta, hogy a srácnak halvány lila dunsztja sincs a repülésről. Lehet csak most kapott kedvet hozzá, nincs ebben semmi különös. Zalán eleinte nem érezte szükségét hogy odamenjen rákérdezni, kell-e segítség neki. Vállat vont és már éppen fordult volna az öltözők felé, amikor a szeme sarkából észrevette, mire készül az illető.
 - Ne, ne, nenenene... - hadarta magának egyre gyorsabban, amikor felfogta, mi lesz a vége ennek. Futni kezdett felé, de túl messze volt ahhoz, hogy bármilyen módon közbeavatkozhasson, így élő egyenesben nézhette végig, ahogy a másik lefordul a seprűjéről, mert szinte nulla sebességgel próbált  csinálni egy hurkot. Szerencsére nem jutott túl magasra, így nem is esett sokat. Ettől függetlenül nem lehetett kellemes. És mégis, amikor Zalán végre odaért hozzá, azt látta, hogy a fiú nevet. Miafene...
 - Mondd, minden oké? - kérdezte erős kétellyel a hangjában, miközben fölé hajolt.

Utoljára módosította:Hollósi Zalán, 2021. július 15. 18:01
Hollósi Zalán
Diák Levita (H), Pro Levita-díjas, Harmadikos diák



RPG hsz: 426
Összes hsz: 588
Írta: 2021. július 16. 12:37 Ugrás a poszthoz

Betti


- Ó. Ne haraguj, még nem sok háztársamat ismerem. - vallotta be Zalán. Idáig csak Bogit volt lehetősége név szerint megismerni és egy-két évfolyamtársát, akik kérdeztek tőle valamit egy-egy tanóra között. Pedig ha korábban látta volna, biztos emlékezne ezekre a barna szemekre. Rászorított a lány jobbjára, de nem túl erősen, biccentett is mellé egyet - Örvendek. Én Zalán vagyok - amikor lenézett a kezükre, akkor vette észre, hogy néz ki a padló - Ó, hogy az a...
 Egyből leguggolt, hogy összeszedje, amit elhullajtott. Ilyenkor kicsit bosszantotta, hogy nem tud még elég bűbájt. Más már rég ellőtt volna egy Invito-t, vagy valami hasonló hasznos dolgot. Névből sok bűbájt ismert már, látta, ahogy apja otthon használja őket, de ez nem mindig elég, hogy tudja is alkalmazni az adott varázslatot.
 Először próbálta sorrend szerint összerendezni a lapokat, vajmi kevés sikerrel. Egy hölgy az egyik portrén, aki már szintén nem volt szomjasnak mondható, most már leplezetlenül kacagott Zalán bénázásán - Csak egy perc... Indulhatunk. Azt hiszem.- motyogta gyorsan a fiú. Mivel nem akarta megváratni a másikat, inkább már csak egy kupacba dobált mindent, ami a keze ügyébe került. Felmarkolta a lapokat és felegyenesedett. - És mondd csak kedves Betti, feletted is úgy eljárt az idő, mint nálam, hogy itt találkozunk késő este a folyosón? - Zalán teljesen gyanútlan volt, bele sem gondolt, hogy talán épp egy prefektusba botlott bele. Bogi sokkal szigorúbbnak tűnt hozzá képest, na meg a jelvényt sem látta rajta.
Hollósi Zalán
Diák Levita (H), Pro Levita-díjas, Harmadikos diák



RPG hsz: 426
Összes hsz: 588
Írta: 2021. július 16. 15:32 Ugrás a poszthoz

Autumn


Boldogan nyugtázta, hogy egyel több embert tudhat kedves ismerősének. A lány további mondatai viszont megakasztották kissé. Nem értett sokat a politikához. Sem a mágikushoz, sem pedig a muglikéhoz. Egyeszerűen még nem volt olyan helyzetben, hogy érdekelnie kellett volna őt. Viszont látta, hogy Autumn igencsak elszánt a témát illetően. Szépnek tartotta, hogy küzdeni szeretne az igazáért, de hogy ő részt vegyen mellette olyasmiben, amiről fogalma sincsen? Talán ha már sokkal felvilágosultabb lesz benne.
 - Hát Pest nekem egyelőre ki van lőve. Még Bogolyfalvára is csak hétvégente mehetek le, mert még taknyos kis elsős vagyok. Van valami közelebbi hely, ahol elemedben lehetsz esetleg? - vonta fel kíváncsian a szemöldökét.
 Még a citromízű fagyiból maradt pár falat, de már így is kezdett tele lenni. Ismét hátradőlt, hogy elgondolkodjon azon, mi az, ami említésre méltó lehet nála. Ami azt illeti nem gondolta, hogy bármi érdekes lehet benne, de úgy általánosan nem tartotta magát különlegesnek.
 - Szóval a hivatásos manószelidítő mivoltomra már magadtól is rájöttél. - kezdte sorolni. Ujjával a falnak döntött Kométára mutatott. - Szeretek repülni. Ami azt illeti, eléggé. Nem valószínű, hogy a Hollósi név mondd neked bármit, de azt hiszem a vérünkben van... vagy mi. Ja, és a szfinxek tudhatnak a magukénak, bár nem valószínű, hogy sokat nyertek volna velem - ismeri el nevetve. Kanalával már az üres kehelyben kotorászott. - A többit talán majd egy másik alkalommal. A végén még túl sokat fogsz tudni és akkor gyorsan elvesztem az újdonság varázsát.
Utoljára módosította:Hollósi Zalán, 2021. július 16. 20:36
Hollósi Zalán
Diák Levita (H), Pro Levita-díjas, Harmadikos diák



RPG hsz: 426
Összes hsz: 588
Írta: 2021. július 16. 19:54 Ugrás a poszthoz

Zay


//tanítás utáni időben, késő délután//


Tudta, hogy a maga módján tud ő szerencsétlen lenni, de Zalán még sosem veszített el semmi fontosat. Ma mégis úgy ért vissza a napi edzéséről a Levita klubhelyiségébe, hogy a szarkatoll, amit kabalájaként használt, már nem volt a rajta a seprűjén. Annyira hozzászokott, hogy mindig ott van, hogy csak akkor vette észre, hogy hiányzik, amikor végig akart menni a Kométán a seprűápoló szettjével. De hogyan veszíthette el? És a még fontosabb kérdés, hogy hol?
 Először a hálószobáját túrta fel, majd a klubhelyiséget, sikertelenül. Úgy döntött, hogy megpróbálja rekonstruálni a levita körlet felé vezető útját, hátha csak simán lepottyant valahol. Bár ebben Zalán erősen kételkedett, az a toll már évek óta azzal az erős csomóval volt odakötözve a seprű nyeléhez, hogy még ő sem tudta rendesen kibogozni. A nagyanyja tekerte rá, mondván, hogy ez megakadályozza, hogy bármi baj történjen vele, amíg a levegőben van.
 Zalán kissé nyugtalanul fordult be a bejárati csarnokba. Emlékezett rá, hogy itt egy rövid szóváltásba keveredett pár diákkal. De a seprű végig a kezében volt. Úgy gondolta, azért nem árt még alaposabban megvizsgálni a helyet, mégiscsak több ideig ácsorgott itt.
 -  Ne haragudj - fordult oda egy lányhoz, akit egészen szimpatikusnak talált. Remélte, hogy nem fogják hülyének nézni őt a következő kérdéséért. - Tudnál segíteni? Nem láttál errefele egy madártollat? Úgy ekkora volt - mutatta a kezével a méretet - és fekete-fehér. Egy szarkáé. Valahol elhagytam.

Hollósi Zalán
Diák Levita (H), Pro Levita-díjas, Harmadikos diák



RPG hsz: 426
Összes hsz: 588
Írta: 2021. július 16. 21:00 Ugrás a poszthoz

Betti


- Köszönöm - örömmel nyugtázta, hogy Betti nem áll be a kárörvendők sorába, sőt mi több: segít neki. Mosolyogva vette el tőle a papírokat. Az alvó uraság festményére még vetett egy szomorkás pillantást. Majd talán egy másik alkalommal.
 Elindult Betti mellett, de hamar meg is álltak, mert a lány értetlenül nézett fel rá. Zalán ugyanolyan arccal bámult vissza. Várt még pár másodpercet, hátha csak rosszul értett valamit, de nem úgy tűnt.
 - Hát... tudod. Ha túl késő lesz, akkor nem csak én fogok tilosban mászkálni... hanem te is. - minden tagmondatnál megállt kicsit, reménykedve, hogy nem kell tovább magyaráznia az egyértelműt - Mert hát te is diák vagy, mégis mi indokolná, hogy itt legyél takarodó után... Mert hát diák vagy, ugye? Ugye nem egy tanár...? Mert ha tanár lennél az kicsit ciki lenne, mármint nem azért, nem te lennél ciki, hanem úgy ez az egész...
 Zalán az utolsó mondatait már inkább hadarva mondta el, mert érezte, hogy kezd bolondot csinálni saját magából. Fél kezébe temette az arcát, amikor rájött, hogy jobban járt volna, ha inkább befogja. De már nem lehetett. Este volt, ilyenkor kezdett csak igazán mozgásba lendülni az agya. Igaz, nem mindig értelmes dolgok kavarogtak benne, de lényegesen aktívabb volt, mint tanítási időben. Csak arra egyáltalán nem volt felkészülve, hogy az imént félbeszakadt tudományos diskurzuson kívül bármi másról is kell majd beszélnie.
Hollósi Zalán
Diák Levita (H), Pro Levita-díjas, Harmadikos diák



RPG hsz: 426
Összes hsz: 588
Írta: 2021. július 16. 23:32 Ugrás a poszthoz

Ramóna


  Sikerült elkapnia halovány, de őszintének tűnő mosolyát Ramónának. Most már biztos volt benne, hogy ez a neve. Felbátorodván  a jó tippen, és hogy nem sikerült egyből elijesztenie sem a lányt, sem a kisállatot, egy vigyor kíséretében vette el a neki felajánlott zsebkendőt. Amint szabaddá vált mindkét keze, oda is nyomta a seb leginkább vérző részéhez. Talán elég lesz, hogy ne legyen minden tiszta folt, amíg oda nem talál az egyik mosdóba, hogy lemossa.
 Zalán is észrevette, hogy Ramóna miért helyezkedik ismételten. Nem épp a legjobb hely ez egy patkánynak. Igazából neki nem volt különösebb érdeke, hogy a kis rágcsáló élve megússza, de látván, hogy a navinés lány mennyire próbálja védeni, nem fordulhatott csak úgy el. Zalán szétnyitotta a táskáját és felmutatta a másiknak.
 - Hé, esetleg megpróbálhatjuk, hogy tetszik-e neki ebben, amíg nem találunk egy jobb helyet. Persze, ha magadnál akarod tartani, az is oké. Ahogy elnézem egészen nyugis a kezedben. - Azért tett egy lépést Ramóna felé, hogyha kell, akkor felfogja a következő bagolyzáport is. Nem tudta elképzelni, hogy egy ilyen félénknek tűnő lány mégis hogyan reagálna, ha egy madár megpróbálná kikapni a kezéből a féltve őrzött állatot.
Hollósi Zalán
Diák Levita (H), Pro Levita-díjas, Harmadikos diák



RPG hsz: 426
Összes hsz: 588
Írta: 2021. július 17. 09:06 Ugrás a poszthoz

Zente


- Igazából nem órára kell. Hanem az apám írta. Tudod, ő is levitás volt, de… De nem vall rá, hogy rejtvényekkel szórakozzon. Mármint régen rengeteg találós kérdéssel, meg ilyesmivel fárasztott, de az már évekkel ezelőtt volt.  Nem értem, miért most kezdte el megint.
Kíváncsian kezdte el pásztázni a végeláthatatlan sorokat. Úgy érezte, hogy még Zente mellett is hosszú délutánnak néz elébe. Nem sok olyan könyvet talált, aminek köze lett volna a leírtakhoz. Kőváry - Egy feltaláló portréja, Szócsokrok szellemekről... Bár némelyik cím egész jónak tűnt, annyira nem volt érdekfeszítő, mint az a bizonyos Példaérték. Mégsem az ő kezébe akadt az első potenciális kötet, hanem nyomozótársa emelte le azt a polcról.
 -  Végülis, ott volt, ahol lennie kell, olyan címmel, amilyennek lennie kell. És azt hiszem, ez is mellette szól - mutatott a kopott borítóra, amin egy fekete madár díszelgett. - A családom címerállata a holló - magyarázta Zentének. - De ezt a nevet nem ismerem. Keressünk benne valami nem odaillőt. Firkát, vagy szimbólumot, vagy jelet, amit ő írhatott bele.  Mert valószínű, hogy nem a tartalma lesz az érdekes. Ha már apa rejtvényekkel szórakozik, ennyinél nem fog megállni. - mondta szemforgatva, de azért szája szélére odakúszott egy halvány, nosztalgikus mosoly.



Utoljára módosította:Hollósi Zalán, 2021. augusztus 1. 21:19
Hollósi Zalán
Diák Levita (H), Pro Levita-díjas, Harmadikos diák



RPG hsz: 426
Összes hsz: 588
Írta: 2021. július 18. 18:10 Ugrás a poszthoz

Teddy

  Megérezte, hogy a belékapaszkodnak. Először megtántorodott kissé, majd amikor rájött, mi a fiú célja ezzel, habozás nélkül igyekezett felsegíteni őt. Zalán a szíve mélyén vágyott arra, hogy elmagyarázza pontról pontra, hogy az előbbi mutatványa mennyire nem volt még köszönőviszonyban sem a szaltóval, de aztán belegondolt, hogy neki sem esne jól, ha kezdőként kioktatnák a tapasztaltak, teljesen mindegy, milyen témát illetően.
 - Iiigen, láttam - bólogatott végül, fájdalommal teli sóhaját próbálta inkább az orrán kifújni és egy félmosollyal értékelni a próbálkozását. Tehetetlenül megveregette kicsit a hátát, hátha az segíteni tud a köhögés-hörgés kombó enyhítésében. Nyilván semmi haszna nem volt. - Hát ez egészen... Eredeti volt. - Szemei ide-oda ugráltak a fiú és a földre hullott seprű között - Igen, mondhatjuk, hogy értek hozzá. De ne aggódj, az iskolai seprűkkel én sem vagyok túl jóban. Sokkal nehezebben kezelhetőek, mint egy minőségi darab. Még én is orra buktam az egyikkel az első repüléstan órámon - Ez a srácot nem valószínű, hogy bármiben is vigasztalta volna, hiszen nem láthatta sosem, milyen azt, amikor Zalán a levegőt szeli ketté egy rendes járgánnyal, de azért megpróbálta.
 Odalépett a gazdátlan seprűhöz, hogy felvegye azt. Őskövület Jólsep-R 7-es. Ha ez nem lett volna elég, a nyelén egy kisebb hasadás húzódott végig hosszában. A fiú akkor sem tudott volna belőle túl nagy sebességet kicsikarni, ha értett volna hozzá, ítélte meg végül.
 - Ha szeretnéd, megmutathatom, hogyan tudsz király dolgokat művelni vele. Ami mondjuk nem túl bonyolult és jól is néz ki. - ajánlotta fel. Nem tudta leolvasni a fiú arcáról, mennyire gondolta mégis komolyan ezt a repülés dolgot, de ha már mindketten itt vannak, miért ne hozhatnának ki belőle valami szórakoztatót? Akár csak egy délután erejéig - Viszont akkor kerítünk neked olyan seprűt, amiről minimális eséllyel tudsz lezúgni.
 Zalán elindult mindkét seprűvel a kezében a pálya széle felé. Amúgy is át akart öltözni, de akkor azzal a lendülettel kerít is valami használható eszközt a másiknak. Fejével intett egyet, hogyha a fiú szeretné, akár követheti is őt vissza a seprűtárolóhoz. De ha akarja, megvárhatja, amíg visszajön, nem telik az egész két percbe sem.
Hollósi Zalán
Diák Levita (H), Pro Levita-díjas, Harmadikos diák



RPG hsz: 426
Összes hsz: 588
Írta: 2021. július 20. 12:21 Ugrás a poszthoz

Zay


Nem fogott fel sokmindent abból, hogy éppen min vihorászott az a diákcsoportosulás, csak akkor figyelt fel rájuk igazán, amikor a lány odaszólt feléjük. Vajmi kevés sikerrel. Zalán fellelkesedett annak hallatán, hogy segítenek neki, hálásan nézett a másik barna szemeibe, bár sokkal több információval már ő sem tud szolgálni, hol érdemes keresniük.
 - Köszönöm, több szem mégiscsak többet lát. Nem biztos, hogy itt hagytam el, de elég valószínű, mert tisztán emlékszem, hogy a réten még megvolt, amikor jöttem befelé. Lehet még körbekérdezhetnénk a többieket - mutatott arra a pár szál diákra, aki még a bejárati csarnokban álldogált. Volt, aki szemmel láthatóan várt még valakire. Talán hogy együtt menjenek enni a nagyterembe, vagy hogy ők is kiszabaduljanak kicsit az udvarra. Egy-két emberke a tankönyveivel volt rogyásig megpakolva.
 Kicsit aggódni kezdett. Első látásra, amikor körbepásztázta a padlót, sehol nem látta elhullajtva a kabaláját. Persze vannak itt még zugok, ahova nem lát el, de ez nem segített az egyre erősebb hiányérzetén, hogy valami fontos dolog került ki a keze ügyéből.
 - Tudod, nagyon sokat jelent nekem az a toll - magyarázta gyorsan a lánynak, mielőtt az észrevenné az arcára ülő aggodalmat. Eközben nyakát nyújtogatva kezdte el körbejárni az bejárati csarnokot. - Egyféle kabala. Egyébként hogy hívhatlak? Engem szólíts Zalánnak.
Hollósi Zalán
Diák Levita (H), Pro Levita-díjas, Harmadikos diák



RPG hsz: 426
Összes hsz: 588
Írta: 2021. július 21. 07:02 Ugrás a poszthoz

Betti

- Huhh, akkor jó. - fújta ki megkönnyebbülten a levegőt. Az ő szája is mosolyra húzódott, ahogy látta a másikat nevetni. A következő tippje az lett volna, hogy egy iskolai szellembe futott bele, de azt kimondani sem volt mersze, akkora ostobaságnak hangzott. A nyugalma azonban nem tartott annyira sokáig.
 De hát járőrözni a prefektusok szoktak, nem? Kíváncsian kezdte méregetni Bettit. Csinos volt összességében, de nem ez érdekelte most Zalánt. Nem, tényleg nincs rajta a jelvény. Egyszerű figyelmetlenség csupán, vagy a lány nem teljesen az, aminek mondja magát? Fölösleges ezen agyalni, egyszerűbb, ha kimondja, amire gondol.
 - Akkor csak a félreértések elkerülése érdekében, legközelebb tedd fel a jelvényt - tanácsolta Zalán - Bár szerintem csak én vagyok az egyetlen ostoba a kastélyban, aki nem ismeri még fel a prefektusainkat. Ami valljuk be, szégyenletes, mert egy ilyen arcra emlékeznem kéne.
 Amikor ezt kimondta, akkor botlott el a folyosó szőnyegének egyik felgyűrődött darabjában. Szerencsére nem esett orra, de pár papírt megint elhullajtott. Lehet tanácsos lenne eltennie, vagy minél előbb összerakni azt a könyvet.
 - Van annyi időnk még, hogy segíts esetleg benne? Nem tudom még használni a Reparot - De ha Betti tényleg prefektus már, akkor ő talán igen.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Hollósi Zalán összes hozzászólása (217 darab)

Oldalak: [1] 2 3 4 5 6 7 8 » Fel