38. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: « 1 2 ... 50 ... 58 59 [60] 61 62 ... 70 ... 76 77 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Egervári Zalán
INAKTÍV


Princess
offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 261
Írta: 2021. június 24. 18:32 | Link

Ombozi Boróka


Hatalmas sóhajok közepette próbálta összeszedni a gondolatait a férfi, ahogy a bejárati ajtó előtt megállt. Alig fél órája érkezett, de most nem mint családtag, hanem hivatalbeli. Először bekopogott az igazgatói irodába, hiszen Rothman úr felel minden iskolába járóért, akár nagykorú, akár nem. Egy ilyen ügyről pedig akkor is tudnia kellett, ha csak feltételezés volt még csupán. Miután vele mindent lebeszéltek, megkérte a férfit, hogy hozza ki a lányt az iskola elé, hogy személyesen is elbeszélgethessenek. Cirka tíz perce pedig csak az a kép van előtte, ahogy az a hosszú barna hajú lány kérleli, hogy vizsgálja ki az ügyet. Talán pont ez a kétségbeesés volt az, ami miatt elhitte neki, hogy komoly dologról van szó. Vagy a saját tapasztalata. Úgy tűnik teljesen mindegy milyen sorból kerül ki az ember, ha a családja cserben hagyja, nem is egyszer.
Lassan közelítettek felé, és látta a nőn, hogy nem érti, mi történik. Biccentett az igazgatónak, hogy innen már átveszi, majd a rellonosnak intett, hogy üljön csak le a padra.
- Üdvözöllek, Egervári Zalán vagyok a helyi auror kirendeltségről. Remélem nincs ellenedre a tegeződés, te is nyugodtan tégy így. Kaptunk egy bejelentést a napokban, és azzal kapcsolatban szeretnék feltenni neked néhány kérdést. Kérlek, hogy a lehető legőszintébben válaszolj rájuk - beszélt nyugodt hangsúllyal, és a nő kék íriszeibe fúrta saját megnyugtató barnáit.
- Kérlek beszélj nekem egy kicsit a családodról. Milyen a szüleid viszonya? Van testvéred? A családodban, otthon, milyen a hangulat? - tette fel az első bevezető kérdést.
- Mi okozott konfliktust a családban? Esetleg előfordult, hogy hevesebb szóváltásba kerültek a szülei? - bombázta tovább a kérdéseivel Zalán.
Utoljára módosította:Egervári Zalán, 2021. június 26. 13:44 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Boróka
INAKTÍV


#Alcedo atthis
offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 447
Írta: 2021. június 24. 19:33 | Link

Egervári


Nem sokat alszom az utóbbi időben. Nyomasztanak a saját gondolataim, a döntésképtelenségem és a félelmeim, amiből egyre csak több és több lesz. Bevallom, a héten többször az üveg fenekére néztem, hogy ne kelljen arra gondolnom, hogy apám bármikor meghalhat, hogy Fenyvessy, amint rájön, hogy elvesztettem a gyűrűt, az eddigieknél sokkal jobban ki fogja mutatni a foga fehérjét és legfőképp, hogy már Darikot se hívhatom, mikor szükségem lenne rá. És az utóbbi egy hétben folyamatosan igényelném a társaságát. Teljesen magam maradtam.
Épp órán ültem, próbáltam koncentrálni az anyagra, ami a lehetetlennel ért fel. Sikerült nyernem egy hetet, pont, hogy a tanulmányaimra fogva maradhattam a héten a kastélyban. Diplomázni készülök, mellette viszem az itteni szakot is... és míg eddig görcsösen ügyeltem a jegyeimre, egyszerűen most minden összeomlani látszik.
Hirtelen kaptam fel a fejem a nevem hallatára. A szívem kihagyott, ahogy megláttam Rothman-t, éreztem, ahogy lesápadok, mégis kifejezéstelen arccal csúsztattam be mindent a táskámba és hagytam el a termet. Nem tudtam mire számítsak. Apám halálhíre érkezett? Vagy Fenyvessy jött rá valamire és jött elém? Nem készültem fel... bármelyik legyen is, nem készültem fel.
Némán követem, majd homlokráncolva állok meg végül az.. igen szemrevaló férfi előtt. Ismerősnek tűnik, mintha láttam volna már, de nem akar beugrani, hogy honnan. Nem szólalok meg, csak szkeptikusan foglalok helyet mellette, Amíg nem Fenyvessy az, addig nem lesz baj.
Némán hallgatok, biccentek a neve hallatán és magamban kezdem összerakni a kirakós darabjait. Jó darabig sikerül szenvtelenül figyelnem, de egy idő után már képtelen vagyok leplezni a bosszúságom és az egyre növekvő haragom, hisz sejtem, hogy mire is megy ki ez az egész.
- Mi lenne, ha csak kiböknéd, hogy miről van szó? Mert biztosra veszem, hogy nem a szüleim kapcsolata érdekel - megengedek magamnak egy gúnyos mosolyt, amivel csupán a félelmemet próbálom leplezni. Apa miatt jött volna? Csinált valamit vagy történt vele valami?
- Apámról van szó? - kérdem bizonytalanabbul kissé. Nem halhat meg, még nem. Még nem döntöttem el, hogy megteszem-e, amit Noel kért tőlem. Még nem menekülhet el, számolnia kell a tetteivel. Még nem...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Egervári Zalán
INAKTÍV


Princess
offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 261
Írta: 2021. június 26. 13:59 | Link

Ombozi Boróka


A férfi tudta, hogy valószínűleg őt is ugyanúgy felbosszantották volna a kérdések, mint ahogy azt a rellonos lánnyal tették. Pedig a legtöbb alap kérdést még csak fel sem tette, hiszen az ilyesmi úgy kezdődik, hogy "hol született és hol élt gyerekkorában", de a legtöbb adatot próbálta az aktája alapján kitölteni, és csak a fontosabbakra koncentrálni. Már amennyire ez ment neki.
- Nem, most nem róla van szó - jelentette ki jelentőségteljesen a férfi. Az ő aktáját is tanulmányozta, mielőtt meglátogatta volna Borókát, és nem igen tetszett neki, amit benne talált. - Most csak rólad. De rendben, akkor rátérek a lényegre - egyezett bele Zalán egy apró sóhajt megengedve magának. Hiába akarta előbb elnyerni a lány bizalmát, az ilyenkor nehéz volt. Pláne, ha a bejelentés még igaz is volt.
- Előfordult-e, hogy valaki úgy közeledett hozzád, hogy az számodra kellemetlen volt? - Ez a kérdés már sokkal specifikusabb volt, és szinte biztosra vette, hogy Boróka össze fogja rakni a képet. Nem tűnt buta lánynak, sőt. - Előfordult-e, hogy bármilyen formában valaki erőszakosan akart testileg közel kerülni hozzád? - tette fel a következőt kíméletlenül. Közben szemeivel folyamatosan a lány testbeszédét próbálta értelmezni. A legkisebb rezdüléseket, a karba font kezet, az agresszív visszatámadást. Jól tudta milyen nehéz ezekről a dolgokról mással beszélni, és hogy ő se tette meg régebben. De számára volt egy kiugró, egy pont, mikor megszabadult mindettől. Ha viszont hisz a barna hajú lánynak, akkor az Ombozi lány ettől nagyobb pácban van.
- Rendben, váltsunk egy kicsit. Úgy tudom eljegyeztek. A szerencsés egy bizonyos Fenyvessy Dorián - vezette be a következő topikot Zalán, és összefűzte ujjait a mellkasa előtt. - Vele milyen a kapcsolatod?  
Utoljára módosította:Egervári Zalán, 2021. június 26. 14:04 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Boróka
INAKTÍV


#Alcedo atthis
offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 447
Írta: 2021. június 26. 21:21 | Link

Egervári


Másfél év. Másfél éve állt elém apám a hajmeresztő ötlettel, miszerint házasodnom kell. Dehogy ötlet, parancs. Hangja ellentmondást nem tűrően csattan, én mégis a végetekig feszítettem a húrt. Végül fejet hajtottam akaratának, mert szerettem és tiszteltem és akkor még biztos voltam benne, hogy ez fordítva is így van. Fenyvessy eljött, mint egy intelligens, karizmatikus és ami a legfontosabb, mint jóképű férfi. Anyát egyből levette a lábáról, de ami ennél is meglepőbb, belőlem is szimpátiát váltott ki. A házasság gonodlatától mégis borsódzott a hátam.
Másfél év. Az események rohanvást követték egymást, felocsúdni se volt időm, mikor rám került a gyűrű és már a hálójában pakoltam ki a ruháim. Merlinre esküszöm, én megadtam az esélyt ennek. Apám akarata szerint jártam el, nem megtagadva önmagam, de jó feleség terveztem lenni... majd ökle csattant a tükrön és ahogy az üveg, úgy a reményeim is szilánkosra törtek.
Némán, lehunyt szemmel hallgatom az egyre felháborítóbb kérdéseket és azok nyomán peregnek előttem az elmúlt másfél év emlékképei. Állkapcsom megfeszül, ahogy egyértelművé válik miért is van itt pontosan. Másfél év. Ennyi ideig sikerült megtartanom azt, ami a négy fal közé való, hisz úgy se tud segíteni senki.
- Mi lenne, hogyha a sablonkérdések helyett tényleg arra kérdeznél rá, amit tudni szeretnél? - búgom édes hangon, ahogy kékjeim szegezem arcára és dőlök előre. Dühös vagyok, legszívesebben pálcámat kivonva keresném fel Darikot és vonnám kérdőre. Más titkaival játszadozik. Hogy árulhat el engem egy hét alatt háromszor is?! - Mondjuk azt is tudni akarod, hogy hány férfival feküdtem le eddig? Nem is tudom... egy idő után már nem számoltam. Vagy... ó, te kis huncut, a lányokra vagy kíváncsi? - vörösre kent ajkaim széles mosolyra húzódnak, pontosan olyanra, amit régen alkalmaztam, mikor szexre invitáltam a kiszemelt példányt. Jó ideje nem alkalmaztam, most mégis kifogástalanul megy.
- Ó, milyen jól informált valaki - szusszanva dőlök vissza és szegezem tekintetem az égre. - Mégis mit gondolsz, milyennek kell lennie egy elrendezett, aranyvérűek közötti eljegyzésnek? - kérdem oldalvást sandítva rá, majd alsó ajkamba harapva engedem ki lassan fogaim alól azt. - De tudod, nálunk ez nem akadály. Mondjuk, ha ezért jöttél, nem kellett volna ekkora feneket keríteni neki. Kedvelem azokat, akiknek van merszük elém állni - kacsintok rá, minden szégyenérzet nélkül. Merlinre, mennyire hiányzik ez! Bár ne védekezésre használnám... Másfél év. Másfél éve alig vártam volna, hogy megszerezzem magamnak az éjszakára.
Utoljára módosította:Ombozi Boróka, 2021. július 1. 08:30 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Egervári Zalán
INAKTÍV


Princess
offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 261
Írta: 2021. június 30. 23:36 | Link

Ombozi Boróka


Nem volt kellemes a kérdés, amit feltett. Nem is akarta, hogy bárki azt higgye, de a nő kérte ennyire kapkodva. A válasz azonban meglepte. Arca természetesen nem rezdült, barnáit ugyanúgy fúrta a kékekbe, ahogy eddig, és közben nézte, hogy Boróka hogyan próbál kibújni minden kérdés alól. Olyan volt, mint félős kutya, akit beszorítottak a sarokba, és félelmében csahol és harap. Emberi reakció volt. Mégis kegyetlenül takarta az igazságot.
- Nem. Arra vagyok kíváncsi, hogy közeledtek-e hozzád úgy, hogy az neked nem tetszett - tisztázta semleges hangom Zalán, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy a másik flörtölésbe kezdett. Igazából ez is csak egy jel volt Zalán számára. Egy újabb lépcsőfok, amelyet meg kellett másznia. Egy fal amelyet minél gyorsabban igyekezett lerombolni.
- Nem tudom, mond el nekem te. Nem vagyok aranyvérű, fogalmam sincs - kérte a férfi még mindig tartva magát a hivatali stílushoz. Ám a válaszra halványan elmosolyodott. Vagy csak elhúzta a száját? Mindenesetre gyorsan visszarendeződtek vonásai, mintha a változás ott se lett volna.
- Boróka - mondta ki a nő nevét, hogy biztos legyen benne, hogy rendesen figyel rá a nő. - Volt olyan eset, amikor Dorián bántott téged? Akár lelkileg, akár testileg? - tette fel az utolsó nagy kérdést. Nem hitte, hogy majd rávágja a rellonos, hogy "igen". Nem várta, hogy hirtelen mindent bevalljon. Szimplán csak a változást akarta látni rajta. A testbeszédét, a szemét, a gesztusait. Mindent, ami elárulhatta, ahogy eddig is tette. Hiszen ez volt az a pillanat, ami eldöntötte, hogy Zalán meddig megy majd el, mennyire veszi komolyan a barna hajú lányt.
- Boróka nézd, én azért jöttem, hogy segítsek rajtad. Hidd el, nem kell semmi olyasmibe bele menned, amit te nem szeretnél. Viszont ha nem engedsz be, nem tudok mit tenni - vallott színt Zalán, hátha ezzel rábírja a nőt, hogy végre egy kicsit elengedje magát. A bűnöket, amelyek nem is az övéi voltak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Boróka
INAKTÍV


#Alcedo atthis
offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 447
Írta: 2021. július 1. 09:25 | Link

Egervári


Még most is önző vagyok. Meg akarom tartani a titkaim, hiába fájnak és kínoznak, hiába zsugorodik össze a gyomrom, ahogy a Fenyvessy kúria előtt találom magam. Meg akarom tartani mind, hogy az első adandó alkalommal én segíthessek magamon… ezzel áltatom magam hosszú hónapok óta. A valóság a felhúzott álca mögött az, hogy félek. Félek, hogy hiába kérek segítséget, semmi sem változna, sőt, rosszabb lenne a helyzet, hisz megtudná, ebben biztos vagyok. De még ha el is hiszem, mégha meg is próbálnám a lehetetlent, mégis hogyan bízhatnék meg egy férfiban, mikor már a saját bátyámban sem teszem úgy, ahogy kéne? A férfiak miatt kerültem ebbe a helyzetbe, miattuk hajtottam fejet és miattuk élek bezárva. Erre felbukkan a semmiből egy újabb férfi, aki azt kéri, hogy bízzak benne. Takarózhat az aurori jelvénye mögé, az semmin sem változtat. Inkább fogná be és teperne le, mielőtt még végleg elbukok. Na, azzal segítene.
- Na, ez már konkrét! - halk nevetéssel nyugtázom a kérdését, még elismerően bólintok is hozzá. - Nézzük csak… Pár éve volt egy alkalom, mikor végül meggondoltam magam és ki akartam hátrálni a szexből, kvázi az utolsó előtti pillanatban. Persze a srác már nem akart leállni, de megtanulta hol a helye - elégedett mosoly költözik arcomra, ahogy felidézem annak a kis rohadéknak a képét az átkom után. Érdekes, már meg is feledkeztem erről. Milyen kis semmiségnek tűnik ennyi idő elteltével… mégis, meg kell említenem, hogy abba a szituációba is egy másik férfi miatt keveredtem, igaz, közvetetten. Még egy férfi, aki tönkre akart tenni.
- Hát persze, hogy nem - elnéző mosollyal pillantok arcára. Néha már azt kívánom, hogy bár én se születtem volna annak. Annyival könnyebb lenne minden a felesleges elvárások nélkül. Mégis, még mindig félelem jár át, ha csak a lehetséges kitagadásra gondolok. Rég tudom, hogy zsákutcába kerültem.
Kérdésére azonnal szóra nyitom ajkaim, de… nem történik semmi. Reflexből mondanám a hazugságot, ami ott van a nyelvem hegyén, már csak számról kéne legördülnie, mégsem jön ki egy hang sem. TItkolózni más, mint az arcátlan hazugságot igaznak beállítani. Fejemet hajtom le végül, halvány mosolyra húzott ajkakkal csóválom meg azt és a lehető legrosszabb taktikát választom: hallgatok.
- Hát ez zseniális! - nevetek fel szavai nyomán, bár érezhetően egyre kevesebb jókedv vegyül a hangomba. Kékjeim villannak az arcára, vonásai közt zizeg, hátha megtalálom azt az apróságot, ami lebuktathatja. - Merlin átkozott szerelmére, mégis miért kéne hinnem neked? Alig öt perce ültem le és azt kéred, hogy engedjelek be? A lábaim közé maximum, cariño - huncut mosolyra húzom ajkaim, ahogy kékjeimet fúrom az övéibe. A bizalmamat kéri? Az utolsó embernek, akinek megadtam, köszönhetem most azt, hogy itt ülök. Köszönöm, többet nem kérek belőle.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Máltai Ramóna Emese
Mestertanonc Navine (H), Animágus, Harmadikos mestertanonc


lány a csöndben | Kis unikornis
offline
RPG hsz: 219
Összes hsz: 254
Írta: 2021. július 10. 00:51 | Link

”A gitár a lelkem - amikor eltévedtem,
mindig a gitár segített vissza az útra;
a gitár az, ami eszembe juttatja,
hogy mit keresek egyáltalán itt”

   Theodore

Most is csendre vágyik, mint olyan sokszor. A sok-sok csevegő diák hamar elfogyasztotta minden türelmét. Ráadásul dühös is volt magára, amiért nem ment neki a varázslat bűbájtanon. De annak ellenére, hogy nem ment neki, zavarta, hogy a mellette ülő levitás segíteni akar neki. Egyedül akarta megoldani. Nem akart csevegni sem a kékkel, gyorsan visszautasította a segítséget. Az óra végeztével kirohant aztán a teremből, és egy gyors kitérővel a Navinébe, kirohant a kastélyból.
Azért ül kint a réten, hogy gondolkodhasson, összeszedhesse magát, és az estét a bűbájtan gyakorlásával tölthesse majd. A zene mindig segít rendbe szedni az elméjét, helyre tenni kusza gondolatait. Gitárjával a kezében ül tehát, csak simán a fűben, mert Ramónát sosem zavarta a kosz vagy a a bogarak. Szereti őket. Úgy érzi, közelebb kerül a természethez, ha a fűbe ül. Pulóvere ujját könyökéig tűri fel, hogy az ne zavarja a zenélében. Kiveszi a gitárt a tokból, az anyagot félre dobja, hogy aztán óvatosan fektesse combjára a hangszert. Először csak végig pengeti a húrokat, megnézi elhangolódott-e a gitár. A hamis húrokat behangolja. Régóta játszik már, füle megszokta, hogy hol kell lenniük a húroknak, nincs szüksége hát hangológépre. A hangok a helyükön vannak, Ramóna pedig lassú dallamokat kezd játszani a gitáron, csak improvizál. Majd egy mindenki számára ismert dalocskába kezd, melyet a vörös tincseit meglebegtető szellő juttat eszébe. A Tavaszi szél igen könnyű már számára, az első dal volt, amit megtanult, azért viszont szereti játszani, és bemelegítésnek is jó. Énekelni is kezd hozzá, de csak hallkan, nehogy a pár diák, akik rajta kívül lézengtek a réten, meghallják a hangját. Nem tartja csúnyának azt, de zavarba hozza, ha valaki megdicséri, nem akarta hát, hogy bárki odamenjen hozzá.
Utoljára módosította:Máltai Ramóna Emese, 2021. július 10. 00:52 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hollósi Zalán
Prefektus Levita, Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 1496
Összes hsz: 1812
Írta: 2021. július 11. 20:46 | Link

Médi

// egy hétköznap, fél nyolc körül, felhős időben //

 
Jól esett lejönni megint a rétre. A tikkasztó meleg már kitombolta magát, így Zalán megkönnyebbülten lépett ki a kastély falai közül. Ilyenkor kezd igazán elemében lenni. Kezében hozta a Kométát, most ki nem hagyna egy kört a kastély körül. Három napja nem volt már repülni. Végigsimított a seprűnyélre kötött kabaláján. Egy külső szemlélőnek először úgy tűnt, mintha tétovázna. Talán így is volt. Viszont a következő percben már a lába közé is kapta a járgányt és elrugaszkodott a földtől. A kométa gyönyörűen gyorsult, Zalán pedig élvezte, ahogy a hajába kap a menetszél.
 Pár kör után egy ismerős kobakot pillantott meg maga alatt a réten. Nem volt abban biztos, hogy észrevették őt, de azért óvatosan, sunyi módon ereszkedett alá. Amikor már csak pár méterre volt célpontjától, Zalán beakasztotta a lábfejét a lábtartóba, majd oldalra dőlt, mintha csak le akarna fordulni a seprűjéről. A másik csak annyi vehetett észre, hogy a semmiből egy fej lóg mellette a levegőben.
 - Szép estét - mondta Zalán vigyorogva, fejjel lefele lógva a Kométáról. Nem biztos, hogy Médi ráismerhetett a védőszemüveg miatt, de remélte, hogy már első alkalommal sikerült olyan mély benyomást tennie a rellonos lányra, hogy legalább a hangjára emlékezzen. - Mi járatban erre, kisasszony?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Radetzky Médi
Egyetemi hallgató, Világalkotó, Aurortanonc, Végzett Diák


hercegnő
offline
RPG hsz: 264
Összes hsz: 497
Írta: 2021. július 11. 23:18 | Link

Zalán

Médi nagyon szereti a meleget, nem úgy, mint Tekergő. A bólintér ebben az időben szívesebben van a kastély falain belül, de nem szeret távol lenni nevelőanyukájától. Ezért vagy megszoksz, vagy megszöksz alapon néha el kell viselnie a forró, nyári meleget, cserébe a lány esténként kiviszi sétálni, amikor már szinte félhomály uralkodik.
Két markát összetartva utaztatja kedvencét, aki kíváncsian tekint körbe és szaglássza a friss levegőt. Egy ponton megállnak, ahol Médi úgy érzi, szívesen letenné a fenekét és elővenné a könyvét, amiből franciául tanul. Már majdnem lehajolna, hogy a zöldike leugorhasson a markából és futkározhasson egyet, amikor hirtelen a semmiből megjelenik mellettük egy fej és hang is kíséri.
- Merlin! - ijedtében majdnem eldobja Tekergőt. Csúnyán néz a seprűről lelógó fiúra, és még meg is kopogtatja a védőszemüvegét. - Ez nem volt szép, meg is halhattam volna - egy picit duzzog még, hogy éreztesse a fiúval, ez nem volt szép húzás.
- Sétálunk Tekergővel - fejével a tenyerén ácsorgó kis lényre mutat. - Meg sem kérdezem, te mit csinálsz. Egyáltalán szabad neked seprűn repkedni órán kívül? - nem szokása kérdőre vonni másokat, de Zalán megijesztette! Még legalább egy percig így fog morogni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hollósi Zalán
Prefektus Levita, Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 1496
Összes hsz: 1812
Írta: 2021. július 12. 07:35 | Link

Médi


- Megtisztelsz, de a Zalán is megteszi - válaszolt le nem olvadó vigyorral. Folytatni nem tudta először, mert Médi elkezdte kocogtatni a szemüvegét, pedig meg volt a véleménye arról, melyikük van nagyobb veszélynek kitéve kettejük közül. Lassan a vér is kezdett a fejébe szállni, de nem akarta megint a frászt hozni a lányra azzal, hogy gyorsulva lendületet vesz, hogy vissza tudjon fordulni ülőhelyzetbe. Inkább kiakasztotta a lábát a tartóból, hogy könnyebben le tudjon ugrani a seprűről. Két kezét feltartotta, hogy a Kométa egyenesen belepottyanjon.
 - Tekergő? - volt egy sejtése arról, hogy Médi a kezében lévő botról beszél. Ha meg is tud mozdulni, akkor az minden bizonnyal egy bólintér lesz. Sosem látta még, hogy valaki háziállatként tartja. - Nincs ellene a röpködés az iskola szabályzatának. Legjobb tudomásom szerint legalábbis. - védekezett Zalán. Látta Médin, hogy még mindig orrol rá az előbbiért. Még így is aranyos vonásai voltak, de azért jobban állt neki, ha mosolyog. Mindenkinek jobban áll, ha mosolyog. Eldöntötte fejben, hogy ezt muszáj lesz kiküszöbölnie. Vett egy mély sóhajt, bent tartotta egy darabig, habozott. Úgy nézett ki egy pillanatra, mint egy mókus, teli pofazacskóval. Sosem figyel arra, milyen nevetséges arcokat tud levágni. Rávette magát, hogy végül megszólaljon. - Ne haragudj, kérlek. Esetleg csatlakozhatok hozzátok? Addig kitalálom, hogyan tudnálak kiengesztelni téged... titeket - tette hozzá sietve a kis botra pillantva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Egervári Zalán
INAKTÍV


Princess
offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 261
Írta: 2021. július 12. 16:57 | Link

Ombozi Boróka


Komolyan hallgatta a barna magyarázását. El tudta képzelni, hogyan kezelte akkor ezt a helyzetet. Látta rajta, hogy egy erős nővel ül szemben, de egészen másféle szituáció az, amiről most beszélnek. - Más egyéb? - kérdezte nyugodtan. Azt akarta, hogy Boróka meséljen. Mindent. Pontosan tudta, hogy az aranyvérű szülők hogyan adják férjhez a gyerekeiket, hogyan építkeznek felfelé a ranglétrán. Roxynak is túl sok nővérét kellett már megmenteni, magáról a lányról nem is beszélve. Csakhogy az ő szerelme magát mentette meg. Mint mindig.
Megértette a lány kiborulását. Nem is várta tőle, hogy kiadja magát egy találkozó után. Ki akarta hozni a sodrából, hogy meglássa milyen belül. Hogyan védekezik. És hogyan dobja le azokat a falakat egy pillanat alatt idegességében.
- Boróka, én a protokollt követtem egészen eddig. Látom rajtad, hogy szenvedsz, szóval most mondok neked valamit, amiről igen kevesek tudnak. Segíteni akarok neked. Ahogy segítettem a húgomon éveken keresztül. Hiszed vagy sem, pontosan tudom milyen félelemben élni. De ha segítesz, akkor elérhetjük, hogy végre szabad legyél - fordult teljesen a lány felé a férfi, és egy kis papírkát húzott elő. A neve volt rajta, a rangja és ügyosztálya.
- Arra kérlek csupán, hogy gondold át. És ha mégis úgy érzed, hogy tudok segíteni, ezzel a kártyával bárhonnan elérsz - állt fel. Itt már nem fog elérni ma semmit. Biztos volt benne, hogy a barna lány igazat mondott. Minden jel arra utalt, de erőszakkal nem tudta rávenni Borókát, hogy kirángassa ebből az állapotból. Ki kellett, hogy álljon magáért.
- Addig is Boróka. Légy erős - biccentett búcsúzásképen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Radetzky Médi
Egyetemi hallgató, Világalkotó, Aurortanonc, Végzett Diák


hercegnő
offline
RPG hsz: 264
Összes hsz: 497
Írta: 2021. július 12. 21:29 | Link

Zalán

Alapvetően aki ismeri (bár ismerni sem kell személyesen, hogy tudják), az azt is tudja róla, hogy elég ritkán van rossz kedve. Azt is csúnya pillantásokkal szokta csak kifejezni, de alapvetően nem keresi a negatívumot az életben. Zalán gyenge pillanatában kapta el, amikor egy szempillantás alatt képes dühös kis golymókká változni. Legalábbis képletesen.
- Ő Tekergő, engem választott emberéül - némi büszkeség kihallatszik hangjából, a duzzogást azonban ez sem fedi el. Összevonja szemöldökét. Ebben azért nem olyan biztos, de nem fog rohanni Zalán házvezetőjéhez, hogy árulkodjon.
- És ha leesel, és összetöröd magad? Ki szed össze? - fél szemöldökét felvonja, majd visszafordul a kezében tartott lényhez. Leguggol vele, most pedig már ténylegesen szabadjára engedi a fűben. Remélhetőleg nem fog elveszni a sok zöld között.
Médi visszanéz a fiúra, a kérdésre pedig már elmosolyodik. Eddig tartott a duzzogás az ijesztgetés miatt. Egy ilyen kis kedves emberre egyébként sem tudna sokáig haragudni.
- Semmi szükség rá. Az elég, ha nem mozdulsz. Nehogy rálépj Tekergőre - vigyorra húzódnak ajkai. A bólintér persze nem olyan kis buta, hogy pont a lábuk alá sétáljon, de erre talán Zalán nem gondol.
- Jó idő van ott fent egyébként? - érdeklődik, aztán lehuppan a fenekére a puha füvön.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hollósi Zalán
Prefektus Levita, Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 1496
Összes hsz: 1812
Írta: 2021. július 12. 22:27 | Link

Médi

  A fiú gyomra görcsbe rándult, amikor Médi megemlítette, hogy leeshet. Már legalább egy hete nem voltak ezzel kapcsolatos lázálmai, ami remek dolog, de azért nem esett jól, hogy megint eszébe jutott. Alig láthatóan megrándult a szája sarka, de a mosolya megmaradt, és továbbra is őszinte volt. Médi szerencsére nem láthatott ebből semmit, mert ekkor fordult vissza a kisállathoz.
 - Az nem fog megtörténni - nem tudta eldönteni magában, hogy ezt a lánynak mondja, vagy inkább magát próbálja meggyőzni róla, de valószínű inkább az utóbbi. Csak pár alkalomra emlékszik, amikor leesett a seprűjéről és szerencsére mindegyiket megúszta könnyebb horzsolásokkal és kék-zöld foltokkal. Legutóbb az első bagolykövi repüléstan óráján, amikor egy iskolai seprűvel kellett megküzdenie. Bár azt meg kell jegyezni, látványos egy orrabukás volt, még Zalán is mosolyogva gondolt vissza rá.
 Eközben a bot megmozdult. Tényleg egy bólintér volt az és Zalánnak el kellett ismernie, hogy egészen aranyosnak látszott, amíg el nem tűnt a fűszálak között.
 - Szemem sem fog rebbenni - Zalán viccből, kissé túlzó mozdulatokkal vigyázba vágta magát - Egyébként nem panaszkodhatok. Szeretem ezt az időt. - felnézett az égre - Bár reméljük, hogy nem fog ránk szakadni, amennyi felhő már idegyűlt... Mi van nálad? Izgalmas olvasmány? - kérdezte érdeklődve, amikor megpillantotta Médi kezében a könyvet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Theodore B. Marchetti
KARANTÉN


tasmanian devil | Sátánka
offline
RPG hsz: 144
Összes hsz: 221
Írta: 2021. július 13. 19:51 | Link



Azt tanácsolták neki, hogy foglalja le magát. Jó, és mivel? Minden épeszű diák ilyenkor menne tanulni, vagy épp bővíteni a tudását valami mással, mint a könyvek. Beadott egy, szerinte tök elfogadható ST beadandót, így úgy érzi, egyelőre kötelessége rendben van. Mármint, nem azért tette, mert fosik, hogy megint megszívatja a tanár vagy úgy meghúzza, hogy még az unokái jegyei sem lesznek jobbak trollnál, á nem. Ki tudja, lehet a tanár épp motiválja? Ezen ő hangosan röhögne, ha bárki is felvetné, de szerencsére senki nem beszél vele ilyen csúnyán. Nagyon tanulásról sem, jó idejét egyedül tölti, mert elvan ő magában, mintha muszáj lenne. Nem sérti, nem bántja, mert már külseje miatt sem nagyon mernek semmit, ez a világ ilyen. Ami a szívén, az a száján és hasonlók, pont ez jellemzi azt is, mit mutat magából. Ma nagyjából semmit. Fekete, láncok, csak a megszokott, nem lehet minden nap parádé. Vagyis, inkább mondhatni, hogy nem illik. Még a végén nem szólna akkorát.
Kicsattog a kastélyból, hogy elbújjon kedvenc helyére, hogy elröffentsen egy bagót, meg úgy, kicsit érje a nap is. Amennyit megy, pont annyira nem kapta még le a bőrét, nem mintha kreol szeretne lenni vagy bármi, csak éppen kint most érdekesebb, mint bent. Nincs semmi izgalmas, azon kívül, hogy valakik éppen versenyt futnak odabent. Ebbe csak addig szállt be, míg leért a lépcsőn és visszafogta magát, hogy kitegye az egyik elé a lábát, de mérlegelve a fokokat, lehet instant kitörte volna az illető a nyakát, így moderálta magát. Füttyögött nekik pár sort, majd haladt a célja felé. Éppen már fordul rá a kis útjára, amikor meghallja a zeneszót. Megtorpan, egyik lába a levegőben mellé és végül úgy pördül, hogy azt is lendíti mellé, mintha piruettezni akarna. Ismerős neki a dallam, mintha már hallotta volna valahol. Billeg rá egy-két sornyit, majd mint valami kopó, megindul a cél felé. Léptei elnyúltak, kényelmesek, hamar rá is talál, a muzsika hangja erősödik, ő meg ott áll az idegen csaj mögött. A zenével sosem volt baja, csak nemigen ért hozzá, de aztán ki tudja, mi lesz még belőle. Megvonja a vállát, hogy akár kell közönség, akár nem, ő becsattog a csajszi elé, ledobja magát törökülésbe elé. Könyökeit támasztja térdeire, állát ejti tenyereibe és úgy figyel. Még dúdol is mellé, ha a csaj elsőre nem szúrja ki, bár az nehéz.
- Ez melyik zene? - érdeklődik végül belekotyogva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Máltai Ramóna Emese
Mestertanonc Navine (H), Animágus, Harmadikos mestertanonc


lány a csöndben | Kis unikornis
offline
RPG hsz: 219
Összes hsz: 254
Írta: 2021. július 16. 13:09 | Link

”A gitár a lelkem - amikor eltévedtem,
mindig a gitár segített vissza az útra;
a gitár az, ami eszembe juttatja,
hogy mit keresek egyáltalán itt”
[/fontg

   Theodore

Fülét szinte simogatják a tiszta hangok, ahogy a lelkét is. Megnyugtatja a zene, a húrok jól ismert hangja. Kicsit az édesanyjára emlékezteti a zenélés, azokra a napokra, mikor csak ketten voltak, és együtt énekeltek. Aztán jött Benedek, és az ilyen alkalmak egyre csak ritkultak, mert a kisöcsi folyton sírt, az anyjának pedig az volt a fontos, hogy bepelenkázza, megetesse a kicsit. Aztán hiába lett a fiú nagyobb, folyton figyelni kellett rá, utána szaladni. Ramóna pedig egyedül maradt, egyedül a gitárjával. Pont mint most. De már nem bánja, nem vágyik rá, hogy valaki mellé üljön. Szeret egyedül lenni, így csönd van, azt teszi, ami kényelmes neki, senki nem zavarja meg.
Legalábbis örülne, ha senki nem zavarná meg. Lépteket hall, viszont nem tulajdonít neki nagyobb jelentőséget, hiszen - ha csak kevesen is most - járkálnak még rajta kívül diákok a réten. A léptek azonban egyenesen felé tartanak, és legnagyobb megdöbbenésére a lábak tulajdonosa lehuppan elé. Csak egy pillanatra néz fel rá, észre veszi a másik különös kinézetét, de nem akar foglalkozni vele. Éneklése elhal, nem jön ki hang a torkán úgy, hogy valaki rámereszti a szemét. A gitárt azonban továbbra is pengeti, magában elénekel még egy versszakot. Az nem zavarja, hogy a fiú dúdol, bár nem örül neki. Nem örül neki, mert egyedül akart lenni. Nem hagyja azonban félbe a dalocskát, be akarja fejezni.
Az utolsó hangot hagyja zengeni, kezét leveszi a húrokról, és csak mikor az az egy hang is teljesen elhalt néz fel. Szemébe ijedtség látszik, ahogy végigméri a vele szemben ülőt. Megijedne tőle már csak azért is, mert ott van, de szemei megakadnak a srác láncain. Ráadásul a másik még hozzá is szól. Ramóna torka azonnal összeszorul, mikor meghallja a kérdést. Nagyot nyel, mielőtt válaszolna.
- A Tavaszi szél. Nem ismered? - kérdez vissza, hangja azonban ítélkezőbb talán, mint kellene. Minden alkalommal meglepi a varázsvilág, de azt nem gondolta volna, hogy még egy ilyen egyszerű dalt sem ismernek a varázslók. Itt úgy tűnik még a zene sem normális, az is eltérő.
Feszülten néz a fiúra, nem tudja, mit kéne mondania még. Közben a legmélyebb húrt kezdni pengetni, lassan, mindig csak akkor pendíti meg újra, mikor a hangja már nem hallható. Balljával azonban hátra támaszkodik, a fűszálakat piszkálja ujjaival.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Theodore B. Marchetti
KARANTÉN


tasmanian devil | Sátánka
offline
RPG hsz: 144
Összes hsz: 221
Írta: 2021. július 18. 11:59 | Link



Ha valaki egyedül akar lenni, akkor szerinte a rét nem a legjobb hely erre. Sőt, megkockáztatja, az iskola sem. Mindenhol, mindig van valaki, még a szobákban is, a klotyókban főleg. Neki ezzel nincs gondja, de ahogy a lány néz rá, szinte azonnal levágja, hogy őt viszont igen. Ez ilyen. Kezdi megszokni a meresztett szemeket a látványra, amit okoz, bár itt, vélhetően az a gond, hogy nem számított közönségre. Pedig, még a legrosszabb utcazenészek is kapnak egy-egy embert, akinek vagy tetszik, vagy azért nézi, mert nem akarja elhinni, hogy mersze volt ide kiülni és ezt művelni. Ez már csak ilyen, az utcán mindenkinek van egy kis fenéknyi helye, hogy azt művelje, amit akar. Addig, ameddig be nem viszik, ha csúnyát csinál.
A lány azonban nem. A zene kellemes, a hangja is, de azt azonnal elvágja, amint leül mellé. Kár érte, mert saját dünnyögése már kevésbé kellemes tónus, mint az előbbi, de nem hagyja abba. Ahogy a dölöngélést sem, látványosan nem zavartatja magát, mert ő zenét akar hallgatni. Néha nem ártana megkérdeznie másokat, hogy ők mit akarnak és mit nem, mert eléggé önzően dönt folyamatosan, hogy ráerőszakolja a társaságát másokra. Ez van? Ezt kell szeretni? Pontosan. Minden bizonnyal erre még rá fog faragni, de nem most. Mi történhet? Összepakol a csaj és lelép egy másik helyre, ahova Teddy már nem fogja követni. Azért nem bolond, nem fut senki után. A dalocska, dal nélkül folytatódik és ér véget végül. Dúdolása is elmarad és kicsit féloldalasan áll meg, mintha a muzsika végével fagyott volna bele a mozdulatba, de végül visszaegyenesedik és nemes egyszerűen tapsol párat. Jó közönség, amúgy. A lány tekintete a láncokra vetül, az övé meg az arcocskára, majd rázni kezdi a fejét.
- Nem, nem, neeehh… ó – szinte oda lehet képzelni egy kicsi villanykörtét, amely épp fényt varázsol a sötétségbe. - De, de, deee. Ezt énekelte Freddy Mercury! Tudooom – vidul fel az arca, mintha csak valami talány lenne, amit meg kellett fejteni. Ismeri, már csak látásból persze, mert itt, ebben az országban ez hatalmas élmény és emlék még mindig, hogy valaki, akinek nem anyanyelve egy dal, ezt előadta. Mivel zenei ízlésébe beleillik a Queen, a legtöbb dolgot ő is ismeri, még ha nem és totális rajongó. - Csak innen, tőle – teszi hozzá. - Nem vagyok magyar, nekem itt minden új, ami ilyen dal – nem zavarja a mély, perdülő hang, amit vélhetően idegességében csinál a lány. Továbbra sem moccan, sőt, mintha még kényelmesebben ücsörögne.
- Tudsz még ilyet? - mintha csak joga lenne kérnie bármit is. Úgy néz ki, a zene most felkeltette az érdeklődését és leköti. Csoda!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Farkasházy Rudolf
Házvezető Eridon, Tanár, Egyetemi tanár, Navigátor, Staff, Avatarfelelős, Bogolyfalvi lakos


Pertner a könytösben
offline
RPG hsz: 223
Összes hsz: 787
Írta: 2021. július 26. 18:14 | Link

Medenceparti
az Eridon szervezésében!


Van az úgy, hogy egy ötlet őrülten hangzik, és ahogy a kitaláló hangosan is visszahallja a hangját, rájön, hogy ez minden, csak nem az évszázad ötlete… és van olyan is, hogy még aznap délután megvalósítja. Az utóbbi történt akkor is, amikor anno a múltban Kedves és Sárközi professzorok ellátogattak a WIKEA nevű mindent is árusító mágikus csodaboltba, és megtalálták a hatalmas, és itt értsd úgy, hogy tényleg hatalmas, a rét majdnem teljes területét lefoglaló medencét, mely azon az éjjelen már fel is lett állítva. Aztán a professzorok után házvezetők jöttek, házvezetők mentek, és a normál helyzetben egészen kis helyen elférő medence csak várta és várta, hogy újra rábukkanjanak.
Végül egy könyv elvesztése vezetett oda, hogy a medence előkerült, és a medencéhez a használati útmutató is, vagyis, hogy nagyon sok víz kell bele, és egyáltalán nem számít gyermekrabszolga munkának, ha ezt a műveletet a házunkba járó diákokkal tesszük. Éppen ezért vasárnap éjjel az Eridonban nem volt takarodó, helyette, amint a kastély népe elszenderült, a ház lakói leosontak, és házvezetőik vezetésével felállították, majd meg is töltötték a medencét. Kihozták hozzá a grillsütőket és a megbűvölt fagyi automatát is, vagyis, senkinek sem lehet oka panaszra. Sőt, az élményhez hozzáad az is, hogy a vezetőség a tanítás utáni időszakban főtt kukoricával várja a rágcsálni vágyókat.
Emellett a nagy WIKEA körtúrán, amit idén tett a ház első két embere, számos felfújható matracot is vásároltak, vannak gyümölcs-  és állatformájúak, valamint számos vízi játék is, amit lehet használni.


//Az eseményt az Eridon szervezi, de nyitott minden kastélyban tartózkodó számára. Van lehetőség éjszakai fürdőzésre is, a bűbájoknak köszönhetően teljesen biztonságos, nincs fulladás veszély. A medence hivatalosan a tanév végéig áll, de mivel mindjárt itt van ez a dátum, így arra gondoltunk, hogy 2021. augusztus 31-ig hagyjuk, amennyiben igény van rá. Elő a fürdőruhát és érezzétek jól magatokat! Ja igen, és egymáshoz szálazzatok.  Wink //
Utoljára módosította:Daróczy Elizabet, 2021. július 27. 13:08 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Radetzky Médi
Egyetemi hallgató, Világalkotó, Aurortanonc, Végzett Diák


hercegnő
offline
RPG hsz: 264
Összes hsz: 497
Írta: 2021. július 26. 21:01 | Link

Zalán

Médit nem különösebben vonzották a seprűk és a kviddics. Kiskora óta tudja, hogy édesapját szeretné követni a pályáján, auror akar lenni, hogy tisztelegjen az emléke előtt. Nincs tériszonya, szívesen ugrál le fákról és sziklákról tavakba, de hogy egy labdát kergessen órákon át...inkább nem.
- Jó, ha te mondod - azzal megvonja a vállát. Valójában nem szeretne ilyesmit bevonzani, mert biztosan bűntudata lenne és minden nap járhatna a gyengélkedőre a fiúhoz, hogy csokit és sütit vigyen neki.
Tekergő idő közben felfedezőútra indul, a fű magasabb, mint a kis botocska, de ez őt nem zavarja. Médit is maximum az zavarja, ha a közelükbe merészkedik egy állat, mint mondjuk Dami macskái, és játéknak nézik szegény bólintért.
A lány felpillant az égre, alaposan szemügyre véve a felettük úszkáló nyusziforma felhőket. Egy pillanatra elmosolyodik, a fiú szavaira felfigyelve azonban visszapillant a kezére és a könyvre.
- Franciául tanulok - büszkén kihúzza magát és mindkét kezével a mellkasa elé tartja a könyvet, hogy Zalán elolvashassa a címét. - Te beszélsz franciául? A...barátom - egy pillanatra elgondolkodik, vajon hogyan kellene neveznie a Felagund fiút - francia, de még nem tudja, hogy tanulom a nyelvet. Majd jól meglepődik. - Ő maga sem tudja, miért akarja ezzel lenyűgözni a fiút, de hisz abban, hogy két hétnyi olvasás után perfekt beszéli a franciát. Nyilván ennek köze sincs a valósághoz.
- Mondd, mit élvezel a repkedésben? - kíváncsian pillant vissza a seprűre. Egyszer végre elmagyarázhatná neki valaki, mi a jó benne.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hollósi Zalán
Prefektus Levita, Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 1496
Összes hsz: 1812
Írta: 2021. július 28. 18:34 | Link

Médi

  - Hű. Mindig irigyeltem azokat, akik fordítómágia nélkül is beszélnek idegen nyelveket - mondta Zalán egy elismerő pillantás kíséretében. - Én nem igazán tudok franciául. Ami azt illeti, más nyelven sem - ismerte el tarkóját masszírozva. Tudott egyet s mást, de sosem hozták úgy a körülmények, hogy szüksége legyen ilyesmire. Médi utóbbi megjegyzésén csak mosolyogni tudott. Bár nem ismerte még annyira őt, nem lepődött meg, hogy a lánynak már volt valakije. Aranyosnak találta, hogy ennyi energiát fektet egy ilyen jellegű gesztusba. - Biztos vagyok benne, hogy a barátod értékelni fogja. Csak nem a Beauxbatons Akadémián tanul?
 A lány kérdése elgondolkodtatta egy pillanatra. Lábával hintázni kezdett; látszott, hogy nem tud megmaradni egy helyben. Efféle kényszercselekvéseken gyakran rajta lehetett kapni, nem is kellett különösebben figyelni rá. Csak remélni tudta, hogy nem idegesíti vele a másikat.
 - Egyértelműen a szabadságérzet. Odafent senki nem tudja megmondani, mit csinálj. - vont vállat végül. Azt már nem merte hozzátenni, hogy az adrenalin sem egy utolsó faktor a repülést illetően. Nem tudott betelni az érzéssel, amikor a pulzusa az egekbe száll, a színek elmosódnak, és az egyetlen hang, amit nem fúj el a menetszél, az a saját szívverése, ahogy lüktet a fülében. - Ki ne élvezné a korlátok nélküli létet?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Süveges Lili
INAKTÍV


SÜVILILI ^_^
offline
RPG hsz: 508
Összes hsz: 1299
Írta: 2021. július 29. 16:28 | Link

Lucas
m e d e n c e p a r t i

MEDENCE! És nem is akármilyen, de óriási! Lili mikor megtudta, hogy mivel rukkoltak elő a pirosak, legszívesebben ki is költözött volna a rétre. De jobb híján csak minden adandó alkalmat és lehetőséget megragadott, hogy valami ürüggyel vagy anélkül, lehetőleg magával rángatva valakit csobbanhasson egyet. Az egyik áldozata Lucas volt, természetesen. Nem tudta ugyan, hogy randinak minősül-e a közös fürdőzés, de - bár nem árulta el neki - ez most másodrangú kérdés volt. Amúgy is egész sokat találkozgattak újabban ezen címszó alatt, az se volt baj, ha most csak úgy együtt lógnak. A lényeg, hogy a medencében tegyék!
Lelkesen megrángatta kicsit a srác karját, ahogy közeledtek a helyszínre.
- Nééézd, néézd, van unikornisos is! - mutogatott a felfújható és megülhető gumiállatok egy csoportja felé, mely a parton várta, hogy lecsapjanak rájuk.
Még nem voltak sokan, így volt bőven hova letelepedni, Lili ki is nézett gyorsan egy árnyékos részt, és odavonszolta Lucast is. Leterítette a kockás plédet, amit hozott, majd seperc alatt ki is bújt spagettipántos rózsaszín ruhájából, és büszkén körbefordult, hogy a másik megcsodálhassa Stitch-es fürdőruháját, amit nemrég kapott.
- Na várj, remélem elhoztam... - kapott hirtelen homlokához, majd leguggolt és kotorászni kezdett táskájában. Aztán kiborította az egészet, mert hát semmit se lehetett megtalálni benne. Diadalmasan felemelte a permetezővel ellátott üvegcsét, ami néhány zsepi, egy tartalék ruha, meg pár ajándékutalvány alól került elő.
- Azonnal beszívódó naptej. Töksokfaktoros! - magyarázta, mert ha Lucas emlékezett rá, Lili mesélte már neki, hogy az igencsak fehér bőrének hála igen szép rákocska színűre tud sülni hipp-hopp, ha nem vigyáz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Elijah Kearney
INAKTÍV


katasztrófamágus
offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 971
Írta: 2021. július 31. 18:35 | Link

Betti
jaj úgy élvezem én a strandot



Sosem örültem ennyire annak, hogy elmarad a takarodó, mint most és sosem volt semmi olyan nehéz, hogy ne álljam meg, hogy azonnal ki ne próbáljam. Maga az egész "medence" nekem most akkorának tűnik, mint maga a kicsi ország legnagyobb tava, erre pedig rá fognak segíteni azok is, hogy körbe is pakolják azzal, amik csak a strandokon előfordulhatnak. Nem sok mindent láttam azokban a fényviszonyokban és mivel a hajnal, a lehetőség hogy lássam, olyan lassan jött el, mint soha, megnehezített mindent. Másnap alig bírtam figyeli és koncentrálni, eszem már ott járt, hogy lemegyek és belevetem magam, aztán majd ősszel kimászok, amikor elmúlik a meleg.
Aztán, jegyzetelés közben ugrott be, hogy én nem egyedül akartam lenni éjjel. Betti lemaradt ugyan arról, hogy építse, szépítse, talán már látta is, viszont nagyszerű alkalom a kikapcsolódásra. A múltkori piknik olyan jól sikerült, hogy legszívesebben minden szünetben, tanórák utáni időben egy pléden ücsörögnék vele, azonban, nem szeretném, hogy ne maradjon semmi ideje a barátaira, meg úgy az enyémekre. Megkerestem egyik óra után és mondtam neki, hogy keresse elő a fürdőruhát, meg úgy mindent, ami kell és elviszem a strandra.
A bejárati ajtóban vártam meg, majd egy csók után tartottam karomat felé és indultam ki vele a rétre. Nagyon messzinek és hosszú távnak tűnt, nem is hittem el, hogy én ezt éjjel tettem meg, nem egyedül és teljesíthető volt.
- Annyira nagyszerű, hogy ezt kitalálták a Házvetőink, hogy arra nincs szó. Pedig olyan morcosan szokott nézni Rudi bá, hogy nem hittem volna, hogy lesz strandunk - mert ha eddig azt nem említettem, hogy közünk van hozzá, most sikerült. Végül megállok, hoztam pénzt is és ez nem mugli strand, hogy félni kelljen, nem lesz szükség a törölköző-széfre. Bár ki tudja. Felé fordulok és mosolyogva lesem, mit szól hozzá.
- Tádááá. Szuper, mi? - persze, már majdnem kezdem úgy mondani, mintha én csináltam volna, egyedül. Na, akkor nagyon csúnya dagonyázó lenne. - Ha éhes vagy, tudunk enni, ha szomjas, tudunk inni, majdnem olyan, mintha lementünk volna a Balatonra. És ha van kedved, fürödhetünk is - nem akarok ráerőltetni semmit sem, soha. Az is elég, ha most megnézi és mást akarna. Mindenre nyitott vagyok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Amikor bajban vagyok, énekelek.
Aztán rájövök, hogy a hangom igazából sokkal rosszabb, mint a helyzetem.
Lucas M. Deighton
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 267
Írta: 2021. augusztus 1. 17:20 | Link

Lili

Dög meleg volt, de szó szerint, elég nehéz volt elviselni bűbájok nélkül a hőséget a hálóban. Még edzeni sem volt kedvem, meg enni sem, ilyen melegben nem sok minden fért belém. Éppen ezért csak unottan feküdtem egy könyvet olvasva, s már majd bealudtam rajta, mikor Lili valahogy besurrant, s rávett, hogy lemenjek vele medencézni. Túl sokat nem is kellett győzködnie, mert vele szívesen mentem bármerre, így miért is ne alapon magamra kaptam a fürdőgatyámat, vállamra vetettem egy törölközőt, s mentem is vele az eridonosok által szervezett medencés partyra.
- Basszus dög meleg van, biztos jó lesz itt? - kérdeztem kissé bizonytalanul, mert ezerrel sütött a nap, s féltem attól, hogy agyon fogok égni kint. Velem ellentétben Lili fel volt pörögve, figyeltem is, hogy minek ujjong ennyire.
- Ááhhá, király - nem volt sok öröm a hangomban, de ez inkább az unikornisnak szólt, mint sem Lilinek, mert őszintén nem értettem, hogy a lányok miért voltak ennyire oda az egyszarvúért. Egy krokodilos, vagy cápás úszógumi sokkal jobb lett volna, na de unikornis? Jó hogy nem lepke.
- Kizárt, hogy egy olyan izébe én belemásszak - ráztam meg a fejem, ahogy közeledtünk a medence felé. Közben ide-oda tekergettem a nyakam, az orromba kúszott a grill illata, meg úgy láttam, mintha fagyi is lenne, szóval kezdett megtetszeni a hely, olyan volt, mintha egy strandra fizettünk volna be. Túl sok időm persze nem volt nézelődni, mert Lili máris tovább ráncigált, úgy tűnt, talált egy jó kis placcot nekünk. A kockás plédjére dobtam a törcsimemt, s már el is vágódtam rajta, kezeimet a fejem alá csúsztattam, s kényelembe helyeztem magam. - Ezt már szeretem - jegyeztem meg egy önelégült vigyorral, s figyeltem, hogy válik meg Lili a rózsaszín ruhájától, hogy feltárja előttem a fürdőruháját. - Nahát…mik ezek a szörnyek? - pislogtam kíváncsian, és nevetve bökdöstem meg a hasán lévő egyik figurát.
- Mit keresel ? - feltápászkodva egyik könyökömre, kíváncsian vizslattam, mit túr annyit abban a táskában. Apropó, miért hordtak a csajok táskát a strandra? Tökre elég lett volna egy törcsi is, nem? Ezt sem értettem, míg elő nem került az a cucc. - Jaah, a naptej. Adsza, bekenlek vele- el is happoltam tőle a flakont. - Hasalj - szóltam rá, de kérésként is vehette, s ha ez megtörtént, máris fölé telepedtem, kibontottam a flakont, aztán megnyomtam, így egy kis fehér naptej landolt a hátán, el is kezdtem begyúrni, a flakont meg a plédre ejtettem. - Te, ez biztos naptej? Olyan …kókuszos illata van - jegyeztem meg, ahogy fölé hajoltam és egy kicsit megszagolgattam a cuccot.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Süveges Lili
INAKTÍV


SÜVILILI ^_^
offline
RPG hsz: 508
Összes hsz: 1299
Írta: 2021. augusztus 2. 18:08 | Link

Lucas
m e d e n c e p a r t i

Kicsit beragadt Lilkónak az unikornis, az igaz, de ettől még a cápás matracra is ugyanúgy lecsapna, és a krokodilost se csak ímmel-ámmal fogadná el, ha Lucas esetleg azt akarná a kezébe nyomni. Csak ha már volt eccavú, meg kellett jegyezze. Pont ő ne tette volna?
Viszont a srácot láthatóan nem hozta lázba, ezért kicsit elhúzta a száját, kicsit rosszul esett neki a reakció. De nem annyira, és azért a kedvét cseppet sem tudta elvenni. Gyorsan neki is vetkőzött, és ez már hallhatóan jóval inkább a navinés ínyére volt. Lili el is nevette magát.
- Hülyee..! - Ha már a vízben lennének, most játékosan le is fröcskölte volna, de így csak tettetett felháborodással örült a bóknak. Mert hát az volt, a maga Lucas-os módján.
Kérdésére aztán pislogott párat meglepetten, és követte tekintetét a másiknak, majd a hasát ért böködéstől felkacagott, és ugrott egyet hátra.
- Ez nem szörny, ez Stitch! A csillagkutya, tudood! Ugye tudod? - kérdezte olyan hangon, ami arról árulkodott, hogy bizony ha az lesz a válasz, hogy 'nem', akkor Lili tesz róla, hogy ez hamar megváltozzon.
A keresés végül eredményes volt, szerencsére elhozta magával a naptejet, és nem csak azt, aki majd elkeni rajta. És Lucas nyomban kapcsolt is, tudta a feladatát, majd kap valami jutalmat érte később, döntötte el Lili. Mosolyogva elnyúlt hason, és oldalra billentve fejét azt is letette a plédre.
- Nekem azt mondták, igen - felelte kicsit bizonytalanul. - Mi baj a kókusszal? A kókuszról a pálmafa jut eszembe, arról meg a nyár, mert ahol pálma nő, ott mindig nyár van - folytatta teljes meggyőződéssel. Így látta a tévében.
Ha Lucas végzett a hátával, feltérdelt, kért egy kicsit a kezére, és az arcát is bekenegette vele, meg a mellkasán, hasán is elkent belőle bőven.
- Te jössz, fordulandusz! - intett ujjával, mintha csak valami varázsigét mondana, amitől majd jól megpördül Lucas. Őt se hagyhatta megégni, a végén még nem lehet csimpaszkodni belé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ivanich R. Benett
Tanár, Végzett Hallgató, Színjátszó vezető, Minisztériumi dolgozó


still alive
offline
RPG hsz: 477
Összes hsz: 647
Írta: 2021. augusztus 3. 03:39 | Link

MinJae

Bárcsak jártam volna. Legalábbis ez a mondat fut át az agyamon először, mielőtt bármit is mondanék. Még csak nem is azt a csapatot erősítem, amelyik egy sorozat vagy zene hatására szeretett bele ebbe az országba. Azt hiszem, hogy kicsit kilógok a sorból, mert egészen egyszerűen jóban lettem néhány itt élő koreaival, akik sokat meséltek a szülőföldjükről. Amikor pedig később olvasni támadt kedvem, a könyveken keresztül is megismerkedtem ezzel a kultúrával. Otthon pedig jöttek a filmek és a zenék, de csak érintőlegesen. Egyszer klassz lenne felfedezni a világ azon felét. Na, de ahhoz előbb meg kéne dolgoznom, mert nem lehet olcsó mulatság.
- Csak sokat hallottam róla, mert a könyvtárosunk is onnan jött. De vannak még páran a diákok közül... - egészítem ki gyorsan, de azt nem teszem hozzá, hogy velük annyira nem vagyok jóban, és mérget se vennék rá hirtelen, hogy ők biztosan odavalósiak. Remélem, hogy azért nem lombozom le a válaszommal. - Elég szigorú családod lehet - döntöm oldalra a fejem, és szándékosan nem viszem le a hangsúlyt a mondatom végén, mert mintegy várom, hogy ő fejezze be azt helyettem. Aztán értetlenkedve tárom szét a karjaim, mert úgy látszik nem sikerül teljesen megértenem a halkra váltott hangnemet. - Éééés az jó dolog, nem? Vagy miért kellett kiharcolni? Gondolom nem annyira jó a suli híre nemzetközileg - latolgatom hangosan, mert hát ha választani kéne, akkor biztosan egy ismertebb európai országba küldeném onnan a gyerekem.
- És sikerült kiheverned az időeltolódást? - fel se merül bennem, hogy a problémákat firtassam, hiszen el tudom képzelni, hogy nem egyszerű kilogisztikázni az ilyen távolról érkező diákok érkeztetését, beíratását. Átveszem tőle a könyvét, de a figyelmem egyelőre túlságosan leköti a megjelenése, valamint a mondatai, így ha udvariatlan is, de még nem pillantok bele. Az előbbinél is jobban lesápadok, az agyam leblokkol egy pillanatra, amíg zavartan össze nem rakom, hogy mire is célozgathat. - Ja, semmi gond. Úgy tűnt, mintha magamra vettem volna valamit? Nem kérdeztél semmi rosszat - magyarázkodom. Azt hittem, hogy már nem vagyok ennyire látványosan érzékeny erre, de ezek szerint még jobban kell figyelnem magamra. Nem hagyhatom, hogy ilyen apróságokkal kihozzanak a sodromból, pláne ha teljesen ártatlanul teszik ezt. Legalább örülök, hogy adhattam neki néhány tanácsot.
- Hát, inkább adj hálát, hogy nem az alagsorban kell laknod. Ott bizony szétszednének a fiúk. Nem szeretik az olyan fajta művészlelkeket, mint te, vagy én. Úgyhogy vigyázz velük... - először majdnem felröhögök, amikor azt mondja, hogy menő lett volna oda kerülnie. A címer nem minden, az csak az álca. Valójában velejéig romlottak gyülekezete az a ház. Ami ártást kaptam a suliban, szinte mind a zöldekhez volt köthető. Az átlagosnál nagyobb utálatom alakult ki feléjük, ami miatt biztosan hülyének néznek a többiek.
- Meg kellett volna hajolnunk, igaz? Rendben, majd segítek - mosolyodom el, ahogy beletúrok a hajamba, egy fejbólintással pedig engedélyt adok neki, hogy belemerüljön a kölcsönvett könyvbe. Addig én is megnézhetem az övét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Park MinJae
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 8
Összes hsz: 52
Írta: 2021. augusztus 3. 12:49 | Link

Beni


Áh, szóval mégsem vagyok olyan egyedül, mint elsőre gondoltam! Ez a gondolat megnyugtatta kissé a fiút, az érkezését követően nem nagyon látott más koreait az iskola falain belül, viszont a hír hallatán eldöntötte, hogy nem csak a könyvek miatt fog elnézni a könyvtárba. Még az is előfordulhat, hogy az otthoni hírekről is előbb fog értesülni.
- Inkább mondanám őket gyakorlatiasnak. - Nevette el magát - Az angolszász területeken élő sárkányok kutatása a szüleim nagy álma, de nem hagyhatják ott hosszabb időre a rezervátumot. Ezért kellett kiharcolnom, - Itt ujjaival idézőjeleket formázott a levegőben - Hogy itt tanulhassak, mert nekem pedig az itteni populáció fogta meg a figyelmem. A sulinak nincs rossz híre, ha erre gondolsz, csak kicsinek tartják... Legalábbis otthon. - MinJae ezzel az igazat állította, több otthoni barátja is először hallott az iskoláról, mikor bejelentette, hogy a Bagolykőre fog járni, majd nevetve jegyezték meg, hogy a fiúnak nehéz lesz elbújnia a kevés diák között.
- Az első pár nap nem volt egyszerű, de azt hiszem most már rendben vagyok. - Egy újabb vigyor villant, amiben már valóban nyoma sem volt annak a zombi-szerű állapotnak, ami az első héten a meghatározó életérzés volt MinJae számára. Volt, hogy elaludt órákon, és a folyosón úgy kellett végig vonszolnia magát az órák között.
Beni szavai megnyugtatták a fiút, nem akarta rossz alapokról indítani az ismeretségét a levitás fiúval. Viszont az utána következő szavai és reakciója épp annyira meglepték. Sejtette, hogy az iskolában nem minden habos-babos - épp ő ne tudná? - de nem gondolta volna, hogy ilyen mély sebek is húzódhatnak a különböző házak között. Eszébe véste, hogy erre érdemes lesz odafigyelnie, ha nem akarja magára felhívni feleslegesen a figyelmet. Meg persze ha el akarja kerülni, hogy lépten-nyomon átkot szórjanak a fejére a kastélyban. Hálás volt MinJae, hogy Beni nem teljesen ismeretlen a koreai kultúra világában, és megérti, mi okozott problémát egy pillanattal ezelőtt a fiúnak.
Egy biccentéssel megköszönte a levitásnak, majd ténylegesen belemerült a könyvbe. Szerette volna egyből végiglapozni, megkeresni a kedvenc történeteit, de kíváncsi volt arra is, vajon van e különbség a koreai és a magyar változat között. A rajzokon végigfuttatta kezét, és habár könnyedén vette a szövegeket, egy-egy mondatnál viszont előfordult, hogy megakadt. Hiába tanult magyarul sokat, mielőtt idejött - és beszélte is a nyelvet kellően, gyakran megesett még, hogy összetettebb mondatoknál összezavarodott. A kedvenceihez érve több időt szánt az oldalakra, és egy kis nosztalgia is elöntötte. Így telt el nagyjából 15-20 perc, ami a fiúnak inkább pillanatoknak tűnt. Becsukta a könyvet, majd mint egy értékes kincset nyújtotta vissza a tulajdonosának.
- Ez felért egy terápiával. - Mosolyodott el újra. Lassan ez lesz a védjegye itt - a vigyorgó. De nem tehetett róla, alapvetően vidám srác volt, meg ha bajba is került, a vigyorgás általában segített kimászni a kalamajkából. Most azonban új dolog tűnt fel MinJaenek. A jó idő ellenére csak ők ketten voltak kint, egy lelket nem látott a réten. Furcsállta a dolgot, így a levitás felé fordult.
- Van valamilyen esemény, amiről lemaradtunk, vagy miért nincs most senki kint? - Nem tudta megérteni, hogy a téli sötétség és hideg után miért nem kint töltik az idejüket a diákok, mielőtt még megérkezik a tűző nyári nap. MinJae mindig tavasz és ősz párti volt, többek között világos bőre miatt, nem élvezte a nyári égető sugarakat, amiért mások úgy rajonganak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Molnár Zselyke
Egyetemi hallgató


Mini Mulan|Zsezsi
offline
RPG hsz: 83
Összes hsz: 255
Írta: 2021. augusztus 3. 13:50 | Link

Medence Parti, Mindenki, aki jönne. Smiley


Hurrá! Alig hitte el, amit látott/hallott a faliújságon a klubhelyiségben, miután a versenyről hazaesett –de furcsa, hogy két év után így megváltozzon az ember gondolkodásmódja, sokkal inkább kezdte a kastélyt otthonának tekinteni, annyira magával ragadta a hely, már első pillanattól kezdve. Itt nem kellett titkolóznia boszorkány voltát illetően, nyugodtan lehetett önmaga, és használhatta a mágiát, az iskola meghatározott keretei között. Kár, hogy a vízfeltöltésben nem tudott besegíteni, mert mire odaért, megfelelő öltözékben, addigra végeztek a srácok-csajok, már csak élvezni kellett az eredményét a szorgos munkának.
– Rudi bácsi, legalább a kajautánpótlásba be tudok segíteni? – settenkedett hozzájuk, a főzésben-sütésben viszonylag otthonosan mozgott, az anyukája mellett ezt is meg kellett tanulnia. – Átvenném a főttkukorica-szolgálatot, ha lehet.
Lelkesedése hatalmas vigyorban teljesedett ki, és meg se várta jószerivel a tanárai válaszát, hogy belevesse magát a kellemeset a hasznossal való összekötésbe. Magát a fürdést annyira nem merte bevállalni, mert nem tud úszni, de ez a közös buli, ilyen formában is kihagyhatatlan. A fürdőruhája felett egy homokszín rövidnadrágot viselt, strandpapucsot és egy laza pólót I  Love New York felirattal. Haját laza kontyba kötötte, hogy ne zavarja, és süsse a nyakát még jobban, mint a nap.  
Az egyik kis mini-asztalról közben szerzett magának hűsítő limonádét is, azt kortyolgatva örömmel konstatálja, hogy már több az ismerős arc, mint egy évvel előtte, bár még mindig volt hova fejlődnie társas kapcsolatok terén.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Máltai Ramóna Emese
Mestertanonc Navine (H), Animágus, Harmadikos mestertanonc


lány a csöndben | Kis unikornis
offline
RPG hsz: 219
Összes hsz: 254
Írta: 2021. augusztus 4. 13:55 | Link

”A gitár a lelkem - amikor eltévedtem,
mindig a gitár segített vissza az útra;
a gitár az, ami eszembe juttatja,
hogy mit keresek egyáltalán itt”

   Theodore

Talán számított rá, hogy marad egyedül ezen a helyen. Talán a lelke legmélyén, valahol nagyon belül, tudat alatt vágyott is rá, hogy valaki mellé üljön, hogy valaki értékelje a zenéjét, valaki a tárasága legyen benne. Teddy társasága azonban feszélyezi, hiszen a fiú külseje taszító, idegen. Arról árulkodik, hogy a másik kemény, erőszakos, nem a megfelelő társaság Ramóna számára. Elüldözni azonban nem meri, nem is tudja, hogyan kéne. Válaszol neki helyette, mert a másik kérdezett, és olyankor válaszolni illik. Csak a hangsúlya sikerül kicsit barátságtalanabbra, mint illene. Ő nem veszi ezt észre azonban, ijedtsége nagyobb annál, minthogy a hangsúllyal törődjön. Na meg meglepettsége is. Hogy nem ismeri a Tavaszi szélt? Ez meg hogyan lehetséges? Arról persze nem lehet sejtése, hogy a másik külföldi, eszébe sem jut a magyarázat. Nincsen még hozzászokva a fordítórúnák és nyakláncot, ékszerek használóihoz. Még beletelik pár hónapba, mire elsőre eszébe jut majd, hogy ilyen is lehetséges.
Teddy lendülete csak elvesz Ramónáéból, ahhoz viszont, hogy a lány elmeneküljön, több kell. Talán most nem jutnak el odáig. Talán nagyon nem, mert Freddie Mercury említésére a navinés szeme is felderül. Valami, amit mindketten ismernek. Szereti a Queen-t, hiába nem nézné ki senki az apró lányból, hogy ennyire élénk zenét hallgat. Pedig szereti ő a rockot és egyes metál számokat is, amikor egyedül van, és senki más nem hallja. Az erőteljesség, a mélység sokkal jobban megnyugtatja, mint mondjuk a keleti zene, amivel ő is elfolyik, pedig neki arra van szüksége, hogy össze legyen rakva. Talán ezért választotta a legmélyebb húrt is idegesség ellen.
- Igen - erősíti meg a fiút, halkan, merthogy valóban visszavett az energiájából az eridonos hirtelensége. Nagyot bólint azonban az egy szóhoz, szemében pedig öröm csillan a félelem mellett.
Most Ramónán a sor, hogy megvilágosodjon, megérti hát, Teddy miért nem ismerte a magyar dalocskát. Most már máshogy áll hozzá, megérti, nem elítéli tudatlaságát. Félni azonban még mindig fél tőle. Teddy feketében van, láncok lógnak róla, hangos és tolakodó. Megrémíti Ramónát, akarata ellenére.
- Tudok - felel, de nem kezd még játszani. Nem mondja ki, de arra vár, hogy a másik konkretizálja kérdését. Hogy megmondja neki, pontosan mit játszon. Ha pedig a fiúnak van kérése, Rami le fogja játszani azt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Harmat Betti
INAKTÍV


Harmatcsepp
offline
RPG hsz: 267
Összes hsz: 532
Írta: 2021. augusztus 6. 00:07 | Link

Eli  Love
Közös fürcsizés
Ruha

Felmenőimet meghazudtoló módon mindig is nagyon nehezen viseltem a hőséget. A tűző nap szenvedés volt számomra, és nem egyszer kaptam már napszúrást is. Szerencsére nem égek le könnyen, táskámba viszont így is rejtettem egy tubus napkrémet. Hosszú ruhám azonban takar, így remélhetőleg nem fogok megégni a Napon. A hosszú, élénkszínű, lenge ruha nem jellemző rám, azonban anya régi holmijai között találtam, és még emlékszem, mikor hordta a strandra. Tavaly nyáron erőt vettem magamon, és felvettem, a várt szorító érzés helyett pedig nosztalgikus nyugalmat hagyott bennem a viselése. Így most is ebben feszítek Eli mellett, szélesen mosolyogva.
Csókja még mindig megdobbantja a szívemet, ám a lehető legpozitívabb módon. Örömmel karolok belé, és indulok el vele a rét felé. A medence híre gyorsan terjedt, talán gyorsabban, mint bármilyen pletyka eddig a kastélyban. Egy ideig nem is hittem el, míg csak fél szavakból hallottam. Aztán mikor az eridonos barátom megtalált a dologgal, már előre éreztem a bőrömön a víz hidegét. Irány a medence!
- Pedig nem is olyan szigorú - mosolygok a házvezetőre tett megjegyzésén. Nekem mindenképp pozitív, mint bájitaltan tanár, hiszen Felagund professzort váltotta. Még javultak is az eredményeim a tantárgyból. Egy kicsit. A magabiztosságom biztos több lett. Pláne, ha Móric mellettem van, és megmondja, mit, hogyan csináljak.
Ámulva nézek körbe. Orromba bekúszik a főttkukorica illata, szemem megakad a fagyit nyalogató diáktársaimon, fülemet pedig elárasztja a sikítozás, a víz csobogása. Szemem meg akad egy görögdinnye szeletet ábrázoló, felfújt matracon, és azonnal le is csapnék rá, hogy a vízbe ugorjak vele, azonban szörnyen megkívánom a főttkukoricát is. Melegem szerencsére addig sincs, míg a füvön ácsorgunk, mivel amint túl közel lépek a medencéhez, valaki le is fröcsköl. Az már nem derül ki, hogy véletlen vagy direkt csíny volt, mert senki sem áll a medence felé eső részén. Lehülni legalább lehülök. Még jó, hogy színes ruhám alatt fürdőruha van.
- Wow! Nem is tudom mit csinálnék előszőr! - lelkendezem. Két kezemmel Elijah karjába kapaszkodom, és próbálom magam megfékezni, nehogy magam után kezdjem rángatni a barátomat. - Van kedved rögtön vízbe csobbanni? - kérdezem, ha pedig igen mond, már veszem is le a ruhát a bikini fölül. Hajamat már induláskor laza kontyba fogtam. Hiába szeretem jobban kibontva, ilyen melegben azt nem lehet kibírni. Barna tincseimmel nem lesz hát gond a vízben sem. Csak a táskámat kell majd elrakni az útból.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Radetzky Médi
Egyetemi hallgató, Világalkotó, Aurortanonc, Végzett Diák


hercegnő
offline
RPG hsz: 264
Összes hsz: 497
Írta: 2021. augusztus 11. 21:11 | Link

Zalán

- Majd megtanítalak - mondja magabiztosan. Annak ellenére, hogy még orrol a fiúra a meglepetés miatt, az anyukája tanítása az volt, hogy segítsen ott, ahol tud. Mondjuk Zalán nem fog túl jól járni Médi franciatudásával, pont annyira tud értelmes szavakat kimondani, mint amennyire jól tud repülni. Spoiler: semennyire.
Egy pillanatra elgondolkodik a feltett kérdésen, még a szemöldökét is felvonja.
- Nem, ő is itt tanul - megvonja a vállát. Nos, Damien tanult ugyan a Beauxbatonsban, de már pár éve a Bagolykő padjait koptatja. Ami azt illeti, ha így folytatja, hamarosan évfolyamtársak lesznek.
Médi kíváncsi természet, ezért nem meglepő, hogy mindenkit meginterjúvol olyasmikről, amiket ő maga nem tud megérteni. Ilyen például a repülés. Nem, egyszerűen nem tudja elképzelni, mi lehet olyan jó, és szabad a repkedésben. Ő inkább a hoppanálást szeretné már megtanulni.
- Én inkább attól félnék, hogy lefordulok róla. Nem szívesen esnék bele a fúriafűzbe, vagy a sziklákra az erdő túloldalán... - Médi fantáziája máris megindul. Nem tud másra gondolni, csak arra, hogy ő onnan biztosan lezuhanna.
- De értem, amit mondasz. Ha neked ez jó... - felemeli két karját, majd felhúzza vállait. Ki ő, hogy megmondja, mit csinálhat és mit nem?
Idő közben Tekergő rémülten, alig hallható sipákolással rohan vissza Médihez, akinek szélsebesen felmászik a lábán, meg sem állva a válláig.
- Jaj, Tekergő! Mi támadott meg? - tekint a fűbe. - Tudtad, hogy sok diáknak elszökik a macskája, és a menhelyen vannak? Annyira szomorú... - pillant előbb a fűben vadászó szőrgombócra, majd a mellette álló fiúra.
Utoljára módosította:Radetzky Médi, 2021. szeptember 13. 20:44 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hollósi Zalán
Prefektus Levita, Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 1496
Összes hsz: 1812
Írta: 2021. augusztus 17. 02:04 | Link

Médi

Elképzelte önmagát, ahogy franciául próbál felköhögni szavakat, az emberek pedig nemhogy nem nevetik ki, de meg is értik. Ez a gondolat egészen mulatságos volt s bár Zalán próbált uralkodni az arcizmain, egy bamba vigyor így is elszabadult.
 - Vigyázz, mert szavadon foglak - válaszolta a lánynak. Lehet tényleg megkéri majd, hogy tanítson meg neki néhány kifejezést. Csak hogy otthon dicsekedhessen a családnak, hogy ő ilyet is tud. És a tanára nem más volt, mint egy Radetzky. Édesanyjának ez a név mugli mivolta miatt nem mondott volna sokat, de az édesapjáék jól ismertek minden varázsló családot Magyarországon és tisztelték az olyan neveket, mint amihez Médi is tartozott. Bár a Hollósi família mindig is magának való volt és nem ápolt szoros kapcsolatot sok emberrel a mágusvilágból, számítottak rá, hogy Zalán a rá jellemző közvetlenségével könnyebben fog barátokat szerezni magának, mint bárki a felmenői közül.
 - Ó. - Nem tudott értelmesebb reakciót kipréselni magából az idegen eredetű név hallatán. Damien. Olyan... előkelőnek tűnt. Zalán képzeletében nyomban kialakult egy kép az említett fiúról: magas, daliás, szőke, amolyan... francia.
 - Ha egyszer meggondolnád magad, én is vállalok tanórákat. - Viccnek szánta, de ha jobban belegondolt, nem egy ember volt, aki már segítséget kért tőle repülés témában.
 Meglepetten nézte végig, ahogy a bólintér visszamászik Médire. Nem vette észre a probléma forrását, csak amikor a másik utalást tett rá. A döbbenete csak fokozódott, amikor felfogta, hogy kóbor állatokról beszél.
 - De hát biztos keresni szokták őket, ha elvesztek... nem igaz? - kérdezte bizakodón. El nem tudta képzelni, mit érezne, ha elveszne a kiskedvence. Valószínűleg minden követ megmozgatna, csak hogy megtalálja. De hát ezen még nem érdemes sokat agyalnia. Sosem volt háziállata. - Te jártál már azon a menhelyen esetleg? - A lány olyan magabiztosan mondta ki ezt a tényt, hogy utólag butaságnak találta az utóbbi kérdését. Amíg hallgatta a másik válaszát, leguggolt, hogy jobban szemügyre vegye a Tekergőre vadászó macskát. Volt nyakörve. Ez a példány egyáltalán nem tűnt hontalannak vagy elveszettnek, csupán éhesnek.
Utoljára módosította:Hollósi Zalán, 2021. augusztus 17. 02:07 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 50 ... 58 59 [60] 61 62 ... 70 ... 76 77 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék