Nyílik a hatalmas tölgyfaajtó és ahogy kilépsz első helyszínként a rétet pillantod meg. Hosszan terül el a szemed előtt, míg meg nem állítja szemben az iskola kapuja, oldalt pedig addig tart, amíg a piknikező tisztás meg nem állítja. Aztán pedig már valami más kezdődik, ami megelőzi a hatalmas erdőt, melybe nem érdemes mászkálni legyen nappal vagy éjszaka, hiszen ki tudja pontosan mit is rejt az a szempár, mely az avarszinten megbújva követ téged. A réten viszont a fű tökéletes ameddig csak a szem ellát és ha bőrödet perzseli a nap nincs más dolgod csak beülni az elvétve található fák hatalmas koronájának egyik hűs lombja alá. Viszont ha bátor vagy, esetleg a nap oly kegyes, hogy nem kell menekülni előtte akkor a padokat ajánlom, hiszen ott is kényelmes. Sokan fordultak/fordulnak meg most is itt, és sokszor próbálták nevükkel fémjelezni ittlétük vagy érzéseik, de eddig senkinek se jött össze, így a padokon se a rongálás se az idő vasfoga nem mutatkozik meg, ugyanúgy ahogy a fáknál sincs esélyük. Ez az a hely ahol tipikusan a legtöbb ember megfordul, hiszen szinte mindenki ide merészkedett ki elsőnek és itt szerzett barátokat is magának, akikkel vagy itt találkozik újra vagy itt ismer meg másokat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=835086#post835086][b]Elijah Kearney - 2021.07.31. 18:35[/b][/url]

Sosem örültem ennyire annak, hogy elmarad a takarodó, mint most és sosem volt semmi olyan nehéz, hogy ne álljam meg, hogy azonnal ki ne próbáljam. Maga az egész "medence" nekem most akkorának tűnik, mint maga a kicsi ország legnagyobb tava, erre pedig rá fognak segíteni azok is, hogy körbe is pakolják azzal, amik csak a strandokon előfordulhatnak. Nem sok mindent láttam azokban a fényviszonyokban és mivel a hajnal, a lehetőség hogy lássam, olyan lassan jött el, mint soha, megnehezített mindent. Másnap alig bírtam figyeli és koncentrálni, eszem már ott járt, hogy lemegyek és belevetem magam, aztán majd ősszel kimászok, amikor elmúlik a meleg.
Aztán, jegyzetelés közben ugrott be, hogy én nem egyedül akartam lenni éjjel. Betti lemaradt ugyan arról, hogy építse, szépítse, talán már látta is, viszont nagyszerű alkalom a kikapcsolódásra. A múltkori piknik olyan jól sikerült, hogy legszívesebben minden szünetben, tanórák utáni időben egy pléden ücsörögnék vele, azonban, nem szeretném, hogy ne maradjon semmi ideje a barátaira, meg úgy az enyémekre. Megkerestem egyik óra után és mondtam neki, hogy keresse elő a fürdőruhát, meg úgy mindent, ami kell és elviszem a strandra.
A bejárati ajtóban vártam meg, majd egy csók után tartottam karomat felé és indultam ki vele a rétre. Nagyon messzinek és hosszú távnak tűnt, nem is hittem el, hogy én ezt éjjel tettem meg, nem egyedül és teljesíthető volt.
- Annyira nagyszerű, hogy ezt kitalálták a Házvetőink, hogy arra nincs szó. Pedig olyan morcosan szokott nézni Rudi bá, hogy nem hittem volna, hogy lesz strandunk - mert ha eddig azt nem említettem, hogy közünk van hozzá, most sikerült. Végül megállok, hoztam pénzt is és ez nem mugli strand, hogy félni kelljen, nem lesz szükség a törölköző-széfre. Bár ki tudja. Felé fordulok és mosolyogva lesem, mit szól hozzá.
- Tádááá. Szuper, mi? - persze, már majdnem kezdem úgy mondani, mintha én csináltam volna, egyedül. Na, akkor nagyon csúnya dagonyázó lenne. - Ha éhes vagy, tudunk enni, ha szomjas, tudunk inni, majdnem olyan, mintha lementünk volna a Balatonra. És ha van kedved, fürödhetünk is - nem akarok ráerőltetni semmit sem, soha. Az is elég, ha most megnézi és mást akarna. Mindenre nyitott vagyok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=836323#post836323][b]Elijah Kearney - 2021.08.29. 20:15[/b][/url]

Nem bókoltam eddig eleget neki, hogy mennyire csinos, így menet közben sem voltam rest megjegyezni, hogy jól áll neki a ruha. Bár én ezekhez nem értek és igazából beismerem, elfogult is vagyok már nagyon régóta vele szemben. Ha egy zsákot húzna magára, akkor sem néznék másképp rá, mint most, szóval, talán ezzel jóval könnyebb, hiszen nem kell azon görcsölni, hogy mit is vegyen ki a szekrényből. Vagy valami ilyesmi.
- Tudom, hogy nem. Deee, tud úgy nézni, hogy annak tűnjön. Vagy nem is tudom, lehet csak ilyen az arca – vonok vállat. Nagy gondok eddig nem voltak, sőt, le sem szidott még, mert én sok vizet nem zavarok az iskola életében. Mármint, szeretem, ha történik valami és ott is vagyok, csak a rossz fát nem én keresem és hordom a tűzre, azt meghagytam másoknak. Illetve, nem is az, hogy meghagytam, hanem nem is volt sosem érdekem, hogy hordjam. Inkább a szerencsétlen voltam mindig, akivel történtek a dolgok, hol fért volna bele más. Akkor még össze is törtem volna magam, amilyen a szerencsém. Akadnak elegen, akik szeretnek rombolni és káoszt okozni.
Megérkezve hagyom, hogy nézzen körbe, én már láttam sötétben és világosban is, bár nem eleget. A színek sokkal szebbek most, hogy az idő is passzol hozzá és a kastély sem alszik, hanem nagy része idekint héderezik. Bolond is, aki kihagyja, én mondom! Megrázom magam nevetve, amikor pár csepp mégis landol rajtunk. Engem aztán sosem zavart, az eső ugyan más, ha éppen bőrig ázok, de mondjuk nyáron, ha előtte épp megfőttem a saját levemben, akkor pontosan jól jön. Szóval, ez is a móka része. Nekem a póló és papucs mellett a nadrág már fürdésre alkalmas, visszafelé majd megszáradok előtte a napon és nem csöpögöm teli a vizet, így aztán, sokat nem kell lehúzni majd magamról.
- Ezzel én is így vagyok. De előttünk az egész nap, szóval… - nézek végig a kínálaton, szinte sorrendet csinálok a fejemben, hogy ezt elsőre, aztán azt, és a többi. Viszont nem szeretnék én választani, mivel kábé minden is érdekel, nem kérdés, hogy mennyire nem fogok ellenkezik.
- Menjünk. Meleg van úgy is, utána meg jókat lehet enni – bólogatok, majd megfogom a kezét és elindulok egy árnyékos pontra. - Itt azért le tudunk úgy pakolni, hogy nem lesz vizes semmi. Mint egy strandon. El ne felejtsük letakarni törölközővel és senki sem látja meg – nevetek, hogy ezt tanultam meg elsőnek a magyar nyarakból: a lopásgátló törölköző. Azóta már láttam „extrém” módszereket is, mint mikor egy testes asszony pelenkából túrta ki az aprót a fröccsre, vagy az a fura kulacsszerű valami a nyakban, amivel fürdenek is. Érdekes dolgok ezek. Amint lepakoltuk a cuccot, lerúgom a lábamról a papucsot és elkezdek kibújni a pólóból. Aztán ezt a vállamra csapom és a saját törölközőm terítem le a földre, majd állok meg, amint letettem rá a dolgaim.
- Én kész vagyok – ekkor esik le, hogy fogom őt látni pillanatok múlva. Érzem, hogy ég az arcom és a fülem, így igyekszem nem bámulni őt, de mosolygok. Csodálatos lesz, az biztos.