Zalán

Médi nagyon szereti a meleget, nem úgy, mint Tekergő. A bólintér ebben az időben szívesebben van a kastély falain belül, de nem szeret távol lenni nevelőanyukájától. Ezért vagy megszoksz, vagy megszöksz alapon néha el kell viselnie a forró, nyári meleget, cserébe a lány esténként kiviszi sétálni, amikor már szinte félhomály uralkodik.
Két markát összetartva utaztatja kedvencét, aki kíváncsian tekint körbe és szaglássza a friss levegőt. Egy ponton megállnak, ahol Médi úgy érzi, szívesen letenné a fenekét és elővenné a könyvét, amiből franciául tanul. Már majdnem lehajolna, hogy a zöldike leugorhasson a markából és futkározhasson egyet, amikor hirtelen a semmiből megjelenik mellettük egy fej és hang is kíséri.
- Merlin! - ijedtében majdnem eldobja Tekergőt. Csúnyán néz a seprűről lelógó fiúra, és még meg is kopogtatja a védőszemüvegét. - Ez nem volt szép, meg is halhattam volna - egy picit duzzog még, hogy éreztesse a fiúval, ez nem volt szép húzás.
- Sétálunk Tekergővel - fejével a tenyerén ácsorgó kis lényre mutat. - Meg sem kérdezem, te mit csinálsz. Egyáltalán szabad neked seprűn repkedni órán kívül? - nem szokása kérdőre vonni másokat, de Zalán megijesztette! Még legalább egy percig így fog morogni.

Zalán

Alapvetően aki ismeri (bár ismerni sem kell személyesen, hogy tudják), az azt is tudja róla, hogy elég ritkán van rossz kedve. Azt is csúnya pillantásokkal szokta csak kifejezni, de alapvetően nem keresi a negatívumot az életben. Zalán gyenge pillanatában kapta el, amikor egy szempillantás alatt képes dühös kis golymókká változni. Legalábbis képletesen.
- Ő Tekergő, engem választott emberéül - némi büszkeség kihallatszik hangjából, a duzzogást azonban ez sem fedi el. Összevonja szemöldökét. Ebben azért nem olyan biztos, de nem fog rohanni Zalán házvezetőjéhez, hogy árulkodjon.
- És ha leesel, és összetöröd magad? Ki szed össze? - fél szemöldökét felvonja, majd visszafordul a kezében tartott lényhez. Leguggol vele, most pedig már ténylegesen szabadjára engedi a fűben. Remélhetőleg nem fog elveszni a sok zöld között.
Médi visszanéz a fiúra, a kérdésre pedig már elmosolyodik. Eddig tartott a duzzogás az ijesztgetés miatt. Egy ilyen kis kedves emberre egyébként sem tudna sokáig haragudni.
- Semmi szükség rá. Az elég, ha nem mozdulsz. Nehogy rálépj Tekergőre - vigyorra húzódnak ajkai. A bólintér persze nem olyan kis buta, hogy pont a lábuk alá sétáljon, de erre talán Zalán nem gondol.
- Jó idő van ott fent egyébként? - érdeklődik, aztán lehuppan a fenekére a puha füvön.

Zalán

Médit nem különösebben vonzották a seprűk és a kviddics. Kiskora óta tudja, hogy édesapját szeretné követni a pályáján, auror akar lenni, hogy tisztelegjen az emléke előtt. Nincs tériszonya, szívesen ugrál le fákról és sziklákról tavakba, de hogy egy labdát kergessen órákon át...inkább nem.
- Jó, ha te mondod - azzal megvonja a vállát. Valójában nem szeretne ilyesmit bevonzani, mert biztosan bűntudata lenne és minden nap járhatna a gyengélkedőre a fiúhoz, hogy csokit és sütit vigyen neki.
Tekergő idő közben felfedezőútra indul, a fű magasabb, mint a kis botocska, de ez őt nem zavarja. Médit is maximum az zavarja, ha a közelükbe merészkedik egy állat, mint mondjuk Dami macskái, és játéknak nézik szegény bólintért.
A lány felpillant az égre, alaposan szemügyre véve a felettük úszkáló nyusziforma felhőket. Egy pillanatra elmosolyodik, a fiú szavaira felfigyelve azonban visszapillant a kezére és a könyvre.
- Franciául tanulok - büszkén kihúzza magát és mindkét kezével a mellkasa elé tartja a könyvet, hogy Zalán elolvashassa a címét. - Te beszélsz franciául? A...barátom - egy pillanatra elgondolkodik, vajon hogyan kellene neveznie a Felagund fiút - francia, de még nem tudja, hogy tanulom a nyelvet. Majd jól meglepődik. - Ő maga sem tudja, miért akarja ezzel lenyűgözni a fiút, de hisz abban, hogy két hétnyi olvasás után perfekt beszéli a franciát. Nyilván ennek köze sincs a valósághoz.
- Mondd, mit élvezel a repkedésben? - kíváncsian pillant vissza a seprűre. Egyszer végre elmagyarázhatná neki valaki, mi a jó benne.

Zalán

- Majd megtanítalak - mondja magabiztosan. Annak ellenére, hogy még orrol a fiúra a meglepetés miatt, az anyukája tanítása az volt, hogy segítsen ott, ahol tud. Mondjuk Zalán nem fog túl jól járni Médi franciatudásával, pont annyira tud értelmes szavakat kimondani, mint amennyire jól tud repülni. Spoiler: semennyire.
Egy pillanatra elgondolkodik a feltett kérdésen, még a szemöldökét is felvonja.
- Nem, ő is itt tanul - megvonja a vállát. Nos, Damien tanult ugyan a Beauxbatonsban, de már pár éve a Bagolykő padjait koptatja. Ami azt illeti, ha így folytatja, hamarosan évfolyamtársak lesznek.
Médi kíváncsi természet, ezért nem meglepő, hogy mindenkit meginterjúvol olyasmikről, amiket ő maga nem tud megérteni. Ilyen például a repülés. Nem, egyszerűen nem tudja elképzelni, mi lehet olyan jó, és szabad a repkedésben. Ő inkább a hoppanálást szeretné már megtanulni.
- Én inkább attól félnék, hogy lefordulok róla. Nem szívesen esnék bele a fúriafűzbe, vagy a sziklákra az erdő túloldalán... - Médi fantáziája máris megindul. Nem tud másra gondolni, csak arra, hogy ő onnan biztosan lezuhanna.
- De értem, amit mondasz. Ha neked ez jó... - felemeli két karját, majd felhúzza vállait. Ki ő, hogy megmondja, mit csinálhat és mit nem?
Idő közben Tekergő rémülten, alig hallható sipákolással rohan vissza Médihez, akinek szélsebesen felmászik a lábán, meg sem állva a válláig.
- Jaj, Tekergő! Mi támadott meg? - tekint a fűbe. - Tudtad, hogy sok diáknak elszökik a macskája, és a menhelyen vannak? Annyira szomorú... - pillant előbb a fűben vadászó szőrgombócra, majd a mellette álló fiúra.

Zalán

Ha már Zalán így kimondja, Médi a kisujját nyújtja felé. Még Bercivel alakult ki ez a szokásuk, hogy ha valamire megesküdtek, akkor kisujjat ráztak.
- Úgy legyen - bólint is mellé. Hiába a rellonos vér, meg a nagykorúság betöltése, soha nem fog igazán felnőni. Lehetséges, hogy kisbabaként a fejére ejtették...
Egy pillanatra oldalra billenti a fejét, majd jól felvonja a szemöldökét. Meglepő, néha mégis képes gondolkodni, mielőtt rávágja a választ egyes dolgokra. Nagy bajban lenne, ha olyasmit ígérne, vagy olyasmibe menne bele, ami elől a későbbiekben inkább menekülne.
- Ó nem, nem, eszem ágában sincs tőled tanulni repülni. - Meg is rázza a fejét, hogy úgy igazán Zalán tudtára adja a döntését. - Azért köszönöm. De ha tudsz valami mást, mondjuk vízen járni, vaaagy kézzel felhúzni magad a létrán, abban benne vagyok.
valószínűleg nem lep meg már senkit, ha Médi olyan furcsa és lökött dolgokkal jön elő, mint például a vízen járás. Pedig Merlinre, de kipróbálná!
Egy kis időre elterelődik a figyelme a fiúról, mikor a bólintér megjelenik a vállán, nyomában a macskával. Olyan teljesen hétköznapi, mégis véletlenszerű tényt oszt meg a másikkal ezen a ponton, hogy nem csoda a meglepettsége. Médi pedig hol a macskára, hol Zalánra pillant.
- Meglepődnél, hány cica marad ott anélkül, hogy keresnék őket - szomorúan húzza el a száját. - Persze. Fogadtunk is örökbe Damival kis csúnyaságokat. Én is szeretnék, de megenné Tekergőt - felhúzza a vállát, a bólintér pedig nyelvet nyújt a gazdájára. Médi kinyújtja a kezét a cica felé.
- Ne keressük meg a gazdáját? - veti fel, ha már lehetőségük van egy megmentésre.

Zalán

Sosem látott még újszülött unikornist, és erre most jön rá, amikor Zalán ahhoz hasonlítja magát a korcsolyapályán. Médi felhorkant, amint elképzeli őt egy szarvval a homlokán, plusz két lábbal, azok mindegyikén korival.
- Passzolom, én tudok korcsolyázni, az a kedvenc téli sportom. - Erről eszébe is jut, hogy alig néhány hónapon belül karácsony, a kedvenc ünnepe az évben. Szinte már érzi a finom illatokat az orrában, a nyelvén az omlós bejgli ízét... A vállán pedig a riadt bólintért.
Szomorúnak tartja, hogy sokan annyira felelőtlenek, mint az említett diákok, akik ha elhagyják a macskájukat, arról tudomást sem vesznek. Ezért is örül, amiért Zalán hajlandó rá, hogy az idejét Médi elvegye a repüléstől és helyette megkeressék a macska gazdáját.
- Nagy a késztetés rá, hogy elrepüljek vele - állapítja meg hümmögve miután megfogta a seprűt. Míg Zalán a szőrmókkal foglalkozik, addig a lány alaposabban is megnézi a seprűt, teszteli és barátkozik vele. Nem, még mindig nem szeretne repkedni.
- Van bilétája? Mit ír? - érdeklődik a cica iránt. Azt igazság szerint nem gondolta át, hogy is fogják ezt kivitelezni. - Talán a házvezetőket kellene megkérdezni, ők biztos tudják, kihez tartozik, nem?

Zalán

Annak ellenére, hogy csak egy kis sétára jöttek ki Tekergővel, izgalmasan alakul ez a kora este. Nem elég, hogy rábíznak egy seprűt, de még macskát is fognak, aki valószínűleg cseppet sem vágyik az ő társaságukra, maximum a lány nyakába bújó bólintért vizsgálná meg közelebbről.
Médi szemöldöke megemelkedik Zalán ténykedését figyelve, nem éppen tűnik úgy, mint aki meg tud birkózni a feladattal. Szívesen átvenné, ha nem venné biztosra, hogy annak támadás és rengeteg karmolásnyom lenne a vége.
- Fogd az öledbe, akkor nem fog szétkarmolni...talán - azért hozzáteszi, hogy csak talán, nehogy a végén mégis megtörténjen a baj és Médire legyen fogva az egész. - Olyan, mint a seprű. Finoman bánj vele, vagy ledob. Az ő esetében mondjuk az arcodat szántja végig... - nem túl bizalomgerjesztő, amit mond, az egyszer biztos. Míg a fiú megpróbálja megtartani az állatot, Médi rápillant a macska bilétájára. A Habcsók névnél borzasztóbbat ki sem tudott volna találni a gazdája...
- Nézd - bök Médi a rét belső felének irányába. Két lány nagyon elmélyülten vizsgálja a füvet, valamint kiabálnak, miközben körbe-körbe néznek a réten. - Szerintem Habcsók hozzájuk tartozhat. - Megerősítést várva Médi oldalra biccentett fejjel Zalánra néz.