Nyílik a hatalmas tölgyfaajtó és ahogy kilépsz első helyszínként a rétet pillantod meg. Hosszan terül el a szemed előtt, míg meg nem állítja szemben az iskola kapuja, oldalt pedig addig tart, amíg a piknikező tisztás meg nem állítja. Aztán pedig már valami más kezdődik, ami megelőzi a hatalmas erdőt, melybe nem érdemes mászkálni legyen nappal vagy éjszaka, hiszen ki tudja pontosan mit is rejt az a szempár, mely az avarszinten megbújva követ téged. A réten viszont a fű tökéletes ameddig csak a szem ellát és ha bőrödet perzseli a nap nincs más dolgod csak beülni az elvétve található fák hatalmas koronájának egyik hűs lombja alá. Viszont ha bátor vagy, esetleg a nap oly kegyes, hogy nem kell menekülni előtte akkor a padokat ajánlom, hiszen ott is kényelmes. Sokan fordultak/fordulnak meg most is itt, és sokszor próbálták nevükkel fémjelezni ittlétük vagy érzéseik, de eddig senkinek se jött össze, így a padokon se a rongálás se az idő vasfoga nem mutatkozik meg, ugyanúgy ahogy a fáknál sincs esélyük. Ez az a hely ahol tipikusan a legtöbb ember megfordul, hiszen szinte mindenki ide merészkedett ki elsőnek és itt szerzett barátokat is magának, akikkel vagy itt találkozik újra vagy itt ismer meg másokat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=874075#post874075][b]Lafayette David Saint-Venant - 2024.02.25. 23:09[/b][/url]

- Dehogy, miért beszélnék egyszerre három nyelvet? - És ki az a Berci? Biztos Zsanna valamelyik szokásos rajongója. Valamiért meg vannak őrülve a csajért, bár... megérti, maradjunk annyiban, hogy megérti, nem vak ő sem, csak foglalt.
- Óh... ÓÓÓÓÓHHH! - Ja hogy a figyelemzavarosok klubja! Meg nem mondta vo- ... de, Zsannára illik a leírás, fájdalmasan illik. - Jó, de ha szarul vagy a gyógyszertől, mindenképpen menj vissza a gyógyítóhoz. - A tyúkanyó néha kibukik belőle, főleg mert tudja, hogy ezeket a gyógyszereket be kell állítani és az sem biztos, hogy nem kell később megint lecserélni őket.
- Jó, te is lány vagy, én meg fiú, és sose raktuk össze a két kicsi legót. - Már-már csikorognak a szemgolyói, úgy megforgatja őket, főleg, hogy Laylát sose bántaná meg ilyen undorító módon. De Sadie és Sean? Tényleg? Ez az év se normális, de az sem, hogy Zsanna első mentálgimnasztikai ugrásával rögtön a verekedéshez pattan.
- Mert nem akarom kirúgatni magam? Jó itt most nekem, inkább akkor ő menjen, mint én, tudod... felemelőbb a társaságom... IGAZ ZALÁN? - Aha, ha Zalán épp nem a gatyákkal lenne elfoglalva, hogy minél hamarabb végezzen, francba a felhők közt járó fejével. Vajon vallott már annak a lánynak? Jó kérdés, nem most fogják kivesézni Mr. Én-dolgom-hagyjál-békénnel. Inkább visszafordul Zsannához.
- Ezt mondtad már Kakasinak? - Nem egy pálca expert, sőt, de a vén tanerő több, mint okos ebben a témakörben, gyakorlatilag biztos benne, hogy a keselyű pálcával fekszik és kel, jó hogy nem pálcát reggelizik. - Beszélhetnél vele erről, folyton kötekszik, de az ilyesmiben pró a vénlány. Az enyémhez is adott néhány elég fasza tippet. - Mondjuk inkább a nonverbális varázslással volt elfoglalva utána, az tény, de passzióból lassan rá fogja venni magát, hogy utánaolvasson a berkenyének alaposabban.
- De nem ez a lényeg, hanem hogy legyél okosabb nála, ne hirtelenke. Használd a fejed; ő két perc alatt már attól eldurran, ha egy mugliszármazású diák megy a közelébe. Ha provokál, ne válaszolj rá, de ha akarod, összekotyvasztok neked majd valamit önvédelemből. Már, ha tényleg félsz tőle. - Mert, ha Zsanna se szó se beszéd megtámadja Sadie-t, soha többé még egy fűszálat se ad ennek a zseni csajnak a kezébe, az biztos. Főleg, hogy a fantáziája elég vad, ahogy azt a Warren halála körüli ad hoc születő teóriák igen hamar alátámasztják.
- Hogy tudna megölni egy iskoláslány egy aurort? - Még a feltételezés is nevetséges, pedig ha jobban belegondol, az a 0.000001% esély ott van, de... nem, ez kizárt. Az a defenzor ettől gyakorlottabb volt, mint hogy taknyos gyerek átküldhesse a túlvilágra. - Zsanna, lehet, hogy még nem járt körbe eléggé az általános infó, de Warren felesége félvéla. Mesélte a nagynéném, hogy mikor apám és ő ide jártak suliba, Warren neje még bőven iskolapszichológus volt, apával is foglalkozott egy ideig. Most őszintén, te megcsalnád a férjed, ha félvéla lenne? Mert én sose cserélném le a VVZ 006-omat egy őskövület Meteorra. - Vagy, ha mugli lenne, azt mondaná, egy Porchét egy Ladára.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=874079#post874079][b]Hollósi Zalán - 2024.02.26. 01:43[/b][/url]

Unott arccal pillantott ki a felcsipeszelt nadrág mögül a neve hallatán, csak hogy reprezentálja, mennyire felemelő hallgatnia annak a kettőnek a szófosását. Megint el fog késni, hála Saint-Venant-nek, pedig mára is volt programja.
 Visszafordult volna, hogy folytassa, amit elkezdett, mikor fülét ütötte meg a pálca szó. Némán meredt először barátjára, akinek a sztorija Kakasiról nem volt újdonság már, majd Zsannára. Talán kicsit több ideig, mint kellett volna. De nem fűzött hozzá semmit, afféle néma fogadalomként tükröződött a szemében, hogy nem teszi szóvá, mit beszélt erről a lánnyal anno. Azt már nem lehetett leolvasni róla, hogy kis elégedettség fogta el a hallottaktól.
 - Attól még, hogy nem törik el, amikor földhöz vered, nem lesz jó seprű. Borzasztóan szarul gyorsul - vetette oda félvállról, mintha ez lett volna az egész érvelés lényege. Le sem tagadhatta volna, milyen témákra szűr leggyorsabban az agya.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=875140#post875140][b]Wesselényi Arabella Valéria - 2024.03.17. 09:56[/b][/url]

Kevés embert illetek kedvi becenévvel, a Dorci és Gigi speciel pont azok, mert őket igen is csípem-szeretem. Jelenleg az előbbit szeretem, az utóbbit pedig csípem. Nehéz kiérdemelni szimpátiámat, de ennek a kettőnek valahogy sikerült és, szeretnék őszinte lenni: örülök neki! Hiába tervezek elhúzni a VaV után, legalább annyi hasznom volt ebből az ócska, poros kastélyból, hogy drágaköveket is találtam a sok kavics mellett. Hálás vagyok nekik!
Eddig egészen jól alakult az alaposan kidolgozott műsor, ami valójában Gigi ötlete volt, én csak segítettem hivalkodóbbá tenni a nagy bummról szóló ötleteléseket. Egész muris volt együtt dolgozni. A csillagaim megidézése után úgy folytattam, hogy a főnixmegjelenése előtt ezek hullócsillagként ereszkedtek porba, még látványosabbá téve azt a lángoló csirke felvezetését. Most azt hiszed, hogy nem csinsziztem semmit ezalatt? Ne légy bohóc, ezt figyike!
A madár kirajzolódását próbáltam eltérő, inkább semleges színekkel megtámogatni, kihangsúlyozva a tollas vörös-arany színeit. Egész jó, hogy az illúziónak szinte nem szab gátat semmi, ha színeket akarunk használni; ha ügyikébb leszek, nem csak színekre merem majd ezt állítani. Amikor kitárta szárnyait a főnix, én mögé zöld-kék-lila és más hideg színeket választva teremtettem meg egy annyira látványos hátteret, ami nem lopja el az ember tekintetét a lényről, hanem csak jobban megragadja azt csokorként. Merem állítani, egy egész könnyfakasztó látványt nyújthattunk - nyilván a büszkeségtől. A madár zsugorodásával sárga, szentjánosbogarakhoz hasonló apró fénypontok cikáztak körülötte, mint éjjeli rovarok a nyári lámpa fényénél. Aztán a fióka elröppenését csillámok követték levezetésnek, én pedig befejezettnek mertem állítani az én szerepemet is a feladatban. Kifújtam magamat, őszinte mosollyal Gigire pillantottam, aztán Selwynre, mert ez jobban sikerült, mint hittem. Jó páros vagyunk, ez ismét bebizonyosodott, hát ez Girl Poweeer, csajsziiiim.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=875368#post875368][b]Morvay Abigél - 2024.03.23. 14:45[/b][/url]

- Nééézd, ott vannak lilásabb kékek. Olyat kéne szednünk. - mutatok lelkesen előre, mint egy törpe vezér a hosszú és egy fős seregem élén. Anna engedélyt kért rá, hogy csokrokat szedjünk a réten, amiket aztán az előkészítőben a gyerekek fognak megtanulni lepréselni meg szárítani, hogy szép örök csokrok legyenek belőlük. Egyedül uncsi lenne, ezért addig rágtam Merse fülét, amíg el nem jött velem. Persze csak képletesen, tizenhét éves korom óta nem haraptam meg a fülét, akkor is csak védekezésből. - Pénteken leszel a párom a húsvéti tojáskeresésben vagy idén is azok között leszel, akik elrejtik őket? - mert ha rejtegetni fog, akkor úgy mint tavaly, figyelnem kell őt, árgus szemekkel. Akkor csak második lettem, de idén nyerni szeretnék.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=875373#post875373][b]Szinnyai Merse Bánk - 2024.03.23. 16:01[/b][/url]

Amikor azt mondta, hogy virágot szedni, esküszöm azt hittem, hogy ez valami kód, amit a lányok használnak. Én bolond meg is kérdeztem Ádámot, hogy ez mégis mit jelent. Az még csak röhögött rajtam, hogy mennyire gyökér vagyok, miért nem értem, hogy mit akar. Hát nem értem. Tényleg nem, mert Abigél az elmúlt száz évben nem tette jelét annak, hogy olyasmit akarna, amiről Ádám fecsegett.
Így, mikor tényleg a rétre jöttünk és tényleg neki állt szedni a virágot, a kis pöcsöm még kisebb lett, mintha csak lenyisszantották volna.
- Leszek a párod, nehogy megint üres kézzel menj haza. Nem akarom megint két hétig a bánatos birka képed nézni - szörnyű volt. Mai napig rém álmaim vannak tőle.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=875375#post875375][b]Morvay Abigél - 2024.03.23. 18:37[/b][/url]

Kinyújtom a nyelvem arra, hogy bánatos birka képem volt. Nem is! Bánatos vörös birka voltam, de az is csak azért, mert nagyon párás idő volt, és akkor a hajam olyan, mintha gyapjam volna.
- Idén már húsz vagyok. Felnőttesen kell viselkednem. - forgatom meg a szemeimet, és a hangomban van valami kis kedveskedő korholás, éppen csak nem teszem hozzá, hogy "te kis buta." - Jól döntöttünk, hogy visszajöttünk? - pillantok rá kérdőn, ahogy a tekintetem óhatatlanul is a kastélyra siklik. Amikor kiléptem a kapuján, túl az utolsó vizsgákon, kezemben a papírommal, megkönnyebbültem. Vége van, senki sem akar majd kisajtolni belőlem varázslatokat, és most mégis, már a szobámban van minden, ami a következő tanévhez kelleni fog. Amikor azt mondta, eljön, ösztönösen mondtam, hogy vele jövök, ha szeretné, nem is értem magam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=875376#post875376][b]Szinnyai Merse Bánk - 2024.03.23. 18:45[/b][/url]

Ismerem én ezt a felnőttes viselkedést, még sem teszem szóvá, csak félmosolyra húzom a számat, közben pedig felszedek pár szál virágot.
- Egyébként Anna tudja, hogy ilyenkor még nem igen nőnek a vadvirágok?- imádom a nőt, de néha úgy érzem, hogy szándékosan szivat, főleg mikor Barnabás megbántja. Mintha a férje iránti indulatai rajtam csattannának, mondjuk amikor süt és főz, Klór nem bánom.
- Ha nem, akkor majd dobbantunk- lépek oda hozzá és a letéprtt virágokat átnyújtom. - Nem félj, vigyázni fogok rád - és ezt talán be is tudom tartani így, hogy már nincs nálam kétszer nagyobb tag a kastélyban. Gyúrok ám, mindennap.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=875379#post875379][b]Morvay Abigél - 2024.03.23. 18:55[/b][/url]

- Talán... frusztrált. Lehet, hogy idegesítettük és nem akarta, hogy ott legyünk a közelében. - guggolok le, hogy pár szál sárga virágot is leszedjek. - De megkérdeztem, hogy csinál-e neked bolognait és azt mondta, hogy igen, ha átmegyünk vacsorára, lesz. - estig titokba kellett volna tartanom, de szerintem már az is szép, hogy eddig titok volt, és Anna sem hiheti, hogy sokáig titkot tudok őrizni.
Nagy szemekkel pillantok fel rá, amikor odalép hozzám felállva elmosolyodom, cica mosolyos lesz a szám, és a fülem mögé tűrök egy tincset, majd átvéve a virágokat, bólintok. - Köszönöm. - lepillantva rendezgetem őket egy kicsit, majd lassan kifújva a levegőt felpillantok rá megint. - Merse? - Mit is kellene mondanom, ugye? Végül egy szavaknál sokkal nagyobb tettel köszönöm meg, azzal, hogy sután és vigyázva a virágokra, megölelem őt, de csak egy picit. - Nagyon jó barát vagy.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=875384#post875384][b]Szinnyai Merse Bánk - 2024.03.23. 21:44[/b][/url]

- Az a nő kurvára szerelmes belém - ez annyira nem rám valló mondat, hogy még el is nevetem magamat. Tudom, hogy Annának sokkal tartozom, mert elvisel, mint Barnabás legújabb befogadott projektjét. Tény, hogy nem töltök ott sok időt, de szerintem annak a kis háznak még én vagyok a legszelídebb lakója.
- Ne köszönd - és ha valamit friendzonenak hívnak, akkor ez az. Mert nézzétek meg, hogyan köszöni meg. Egy öleléssel, melyet én kissé sután, de annál nagyobb szeretettel viszonozok, mert tulajdonképpen vigyázok én rá, mintha a húgom lenne. Ha már több úgysem jut belőle.
- Nem kell ám a kastélyban laknod. Simán feloszthatjuk a kis házat- tudom, hogy ez halott ötlet, de ha esetleg ennyivel tudom segíteni az amúgy is frusztrált lelkét, már királynak érezhetem magam. - Vagy költözzek én is be?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=875385#post875385][b]Morvay Abigél - 2024.03.23. 22:00[/b][/url]

Elnevetem magam, amikor azt mondja, Anna szerelmes belé, és mégis, kicsit érzek egy kis furcsa nyomást, amit eddig még nem tapasztaltam. Mintha a reggeli kakaóm megfeküdte volna a gyomromat, csak a gyomrom éppen a szívem helyén lenne. Fura egy érzés ez, biztos, hogy túl gyorsan mozdultam. - Nem, ő az idősebb férfiakat szereti. Lehet, hogy a te szerelmesed még előkészítős, azért nem tudsz róla. Talán Lujzi az, vagy, hogy ne mondj rossz nevet majd az oltárnál, Kelemen Annácska. - húzom az agyát mosolyogva, amíg komolyabb témát nem hozunk fel, amire aggódva megint az épület felé pillantok, aztán vissza rá. - Nem nagyon szeretnék bent lakni, de apa nem akarná, hogy egyedül maradjak, a tudod mi miatt. Viszont lett jó pár munkája, el kell utaznia sokszor. - a pánik makacs, nem lesz idővel kedvesebb, tapintatosabb, ha jönnie kell, akkor jön. - Lakjunk együtt? - kérdezem reménykedve, mert olyan jó lenne, ha ő mellettem lenne. Akkor biztonságban érezném magam, és nem kéne másokkal osztoznom és aggódnom, hogy mikor tör rám a pánik, ami ugye még jobban elő is idézi azt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=875459#post875459][b]Szinnyai Merse Bánk - 2024.03.24. 21:10[/b][/url]

- Ne viccelj. Nyilvánvalóan valamelyik Lasch Drávecz lány a jövendőbeli feleségem - nekik legalább a szüleik normálisak és a génjeik sem rosszak. Nem mintha szegény Lujzi vagy Annácska tehetne arról, hogy szőke és nyilván manapság már festeni lehet..de nem..eredeti szőkék, esélyük sincs.
- Meg kell kérdezni a Bánkikat. De szerintem nem lesz ellenvetésük - Barnabás ismeri már őt ezer és egy éve. Engem is befogadott, biztos, hogy Abigélt nem teszi ki a küszöbre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=875462#post875462][b]Morvay Abigél - 2024.03.24. 21:35[/b][/url]

- KamKam! - kiáltok fel nevetve arra, hogy kik az esélyes feleségjelöltjei. - Frászt kapok a szőkéktől! Nem is igaz, tökre bejönnek. Minden fiúnak a szőke lányok tetszenek. - forgatom meg a szemeimet, mert nem értem, hogy mi ez a szőke mánia, de minden fiú, tényleg mindenki, akit ismerek, a szőkéket részesíti előnybe. Aztán a barnákat, minket meg a végén. De én inkább nem leszek senkié, mint, hogy maradéknak tituláljanak.
- Beszéljünk velük. Úgyis el kell vinnünk a virágokat. És apával is. Vele majd én beszélek, de a Bánkikkal beszéljünk együtt. - szeretnék a barátommal lakni, és jó lenne, ha ez működne. Kinyújtom a kezem, az ő érintése már nem zavar, és ha megfogja a kezem, akkor kéz a kézben indulok el vele kifelé. - Csak a tanévnyitón jöjjünk vissza, még élvezni szeretném a szünetet. Egy évig nem volt napirendem, furcsa lesz szabályok közé kerülni megint. De azt mondják, hogy a mesterszakokon, ha olyat választasz, mint a művészetek, nincs sok pálcás mágia, ami azért jó. Picit várom az órákat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=875488#post875488][b]Szinnyai Merse Bánk - 2024.03.26. 21:27[/b][/url]

- Most miért mondod ezt? - nézek rá egy kissé értetlenül. Ugyan miért lenne bármiféle hasznom abból, hogy azt hazudom, nem bírom a szőkéket, közben meg igen? Ez egyszerűen ostobaság, minek akarnám náluk ezzel rontani az esélyeimet. Nekem nem jönnek be. A hideg futkos a hátamon tőlük és nem csak a hülye szőke nős viccek miatt. Én az ikrek között is a vöröset csípem a legjobban, mert az nyafog a legkevesebbet.
- Legyen, ahogy szeretnéd - amúgy is félek még mindig az apjától azóta, hogy azt hitte valami fiú bemászott a lánya szobájába az ablakon és puskával jött. Aztán mikor konstatálta, hogy én vagyok az és már nem üvöltött, mint a sakál, még ki is mondta, hogy JA AZT HITTEM EGY FIÚ... hát mert én mi vagyok? Lány?
- Azt választasz, ami lenni szeretnél. Ha pálcásat, akkor pálcásat, ha nem azt, akkor nem azt. Bármi is lesz az, én támogatlak benne és nem lesz gond - eresztek meg egy mosolyt szavaim után. Nem üresek, ezt pedig ő is tudhatja már. Lehet, hogy nem vagyok nagy melák és nem fél tőlem minden második ember, de bármikor megvédem azt, aki fontos számomra. Ő pedig nagyon az.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=875489#post875489][b]Morvay Abigél - 2024.03.26. 21:37[/b][/url]

- Nem tudom, csak a szőke lányok különlegesek. - sokan szeretik őket, és félek picit, hogy egy nap majd Merse is rá fog jönni, hogy nem is olyan rosszak, sőt. Csak még ne. Egy kicsit még csak az én barátom legyen. Tudom, hogy elkerülhetetlen, hogy szerelembe essen, de nem kell elkapkodni.
- Köszönöm. Örülök, hogy együtt jövünk ide vissza. - egyedül nem jöttem volna, de vele szívesen. Ő lesz a motivációm, hogy ne adjam fel, és, hogy merjek nyitni mások felé. Persze meg kell majd szoknom, hogy lesznek új barátai is és új közössége, de azért most jó, hogy csak ketten vagyunk itt. - Megmutassam a kedvenc helyemet? - diákként, hiába voltunk itt egyszerre, valahogy nem volt bennünk annyira sok közös, minket főleg a Menedék kovácsolt össze. Ott iskolán kívül tudtunk beszélgetni, és teljesen más volt, mint itt, ahol minden figyel. A legjobb barátom lett, a legszerethetőbb emberré lépett elő.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=875560#post875560][b]Szinnyai Merse Bánk - 2024.03.28. 20:46[/b][/url]

- Szerintem nem - de ezen már annyiszor kellett vitázni, hogy kezdem unni. Számomra soha nem lesz egy szőke különleges. A vörösek sokkal különlegesebbek, Ő pedig a legkülönlegesebb a számomra mind közül. Kár, hogy ezt nem képes befogadni.
- Jó lesz, ne aggódj - én nekem inkább furcsa, hogy együtt jövünk, mert nem gondoltam volna, hogy ő még megpróbálkozik ezzel. Őszintén, azt sem láttam magam előtt, hogy majd én visszatérek még, aztán tessék, mégis így lett. Remélem, hogy nem lőttem mellé nagyon.
- Kíváncsian várom, hogy vajon hova bújtál el mindenki elől - tudtam a létezéséről, de valahogy annyira másfelé érdeklődtünk, hogy mégsem voltak meg a nagy közös pillanataink itt. Amit csak azért nem sajnálok, mert így legalább nem kísért el a girnyó korszakomban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=875561#post875561][b]Morvay Abigél - 2024.03.28. 21:00[/b][/url]

Csak húzom az agyát, de lehet, hogy jobb lenne, ha nem tenném? Azt nem szeretném, hogy veszekedjen velem, csak mert a lányokról kérdezem. Csak, ha ide visszajövünk, akkor jönni fognak a lányok is, és nem szeretném elveszíteni a barátomat. A lányok tudom, hogy nem szeretik, ha a fiú, akivel vannak, egy másik lánnyal vannak, még ha az úgy is néz a másik lányra, mint a kishúgára. Cinti szerint legalábbis ez a nagy helyzet. Szerinte Merse egy aranyos kishúgot lát bennem. Hogy jó lesz-e ez? Már tűrhetőről indul, mert együtt csináljuk.
- Gyere. - érintem meg kicsit a kézfejét, hogy kövessen, és néhány fa mögé sétálok, amiket most sűrűn lep el a fehér virág, hogy a mögöttük álló, vízpart nélkül indokolatlanul magányos fűzfához lépjek. Hátrapillantok rá, aztán belépek a sűrűn leomló ágak mögé, tartva azokat, nem mintha Merse magasságához egyedül szét tudnám nyitni azokat. - Valahogy ide nem jönnek az emberek úgy be, kellemes és csendes, ha nem akarod, hogy mások zavarjanak. Csak ne csókolózz itt lányokkal, de bármikor szívesen látlak. - ez a hely az én kis menedékem. Szó szerint, mert  kettőnknek kényelmes, de annál több már tömeg lenne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=875564#post875564][b]Szinnyai Merse Bánk - 2024.03.28. 21:06[/b][/url]

Nem sok mindenkit követnék vakon, de őt igen, mert tudom, hogy egy cseppnyi rosszindulat sincsen benne. Fura lány, ezt is belátom, de én pont ezért szeretek időt tölteni vele. Nekem ő sokkal érdekesebb, mint egy harsány, mindenki által ajnározott bárki.
– Mi? – nézek rá értetlenül. – Miért akarnék én itt lányokkal csókolózni? – honnan a fenéből vesz ma ilyeneket? Komolyan az agyam eldobom, mert nem igazán vagyok képes követni a gondolatait. Először a szőke lányok, aztán most az, hogy idehoznék bárki mást csókolni. Megvan neki vagy mi van ma? – Telihold lesz ma? – de hát nem is átváltozó fajta, akkor meg megint mi a fene kerítette hatalmába? Találnom kell valakit, akivel ezeket meg lehet normálisan beszélni és nem csak farok mérgetést akar kivitelezni velem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=875565#post875565][b]Morvay Abigél - 2024.03.28. 21:14[/b][/url]

- Cinti azt mondta. Meséltem neki, hogy visszajövünk tanulni, amikor festettük a kerítést az előkészítőnél, és akkor mondta, hogy jönni fognak a lányok, akikkel majd csókolózni fogsz. - ez egy kiborító dolog, mert tudom, hogy természetes, de nem szeretném, hogy "dobjon" miattuk. - Csak stresszelek. - sütöm le a szemem, és kicsit megrázom magam, hogy felpillantva mosolyogva nézzek rá. - Nem, nem szabad ilyen dolgokon rágódnom. Visszajövünk és jó lesz. Most már a nagykorú diákok között vagyunk, meg azok között, akik bármikor hazamehetnek, és nem kell mások szuszogását hallgatnunk. - ezek azért nagyon jó dolgok, és éppen ezért én is nagyon optimista szeretnék lenni. - Lassan lehet, hogy mennünk kéne, nehogy a virágok miattunk hervadjanak el. És beszélnünk kell Barniékkal, meg apával is. - mindenen szeretnék minél előbb túllenni, nem szeretek várakozni, nem nagyon megy az nekem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=875569#post875569][b]Szinnyai Merse Bánk - 2024.03.28. 21:38[/b][/url]

– És Cinti mindent tud? – ráncolom össze a homlokomat, s szinte érzem, hogy lassacskán elönt a méreg. Soha nem bírtam igazán a csajt, de amióta ostobaságokkal tömi a Vörös fejét, azóta igencsak a bögyömben van.
Ahogy Abigél beszél és beszél, nekem folyamatosan az jár az agyamban, hogy azt gondolja csókolóznék másokkal, főleg az ő helyén. Tulajdonképpen nem is tudom a továbbiakban követni, hogy mit mond, mert valami külső erő mozgat, még pedig felé. Kezemmel álla alányúlok, hogy magam felé fordítsam és az ajkaimmal érintem az övét, de csak néhány pillanatra, mert aztán rádöbbenek, hogy ezt rohadtul nem kéne. Szemeim hatalmasra nyílnak és tátott szájjal nézek rá, mikor eljut a mogyoró nagyságú agyamig, hogy mégis mi a fenét csináltam.
– Ne haragudj. Én nem. Nem kellett volna. Ne haragudj, menjünk. Vagy nem tudom. Én megyek. Jössz te is? Vagy inkább maradsz. Vagy mész Cintihez és elmondod mekkora gyökér vagyok? Mindegy, én megyek. Szia - de ahogy mozdulok le is fejelek valamit, ami persze visszaránt a lendületből, szóval csak kieresztem a levegőt, de rá nem nézek, azt hiszem soha többé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=875571#post875571][b]Morvay Abigél - 2024.03.28. 22:04[/b][/url]

Az biztos, hogy tapasztaltabb, mint én. Nem vagyok prűd, csak valahogy nem volt senki ahhoz fogható, amit keresek. De, hogy mit keresek? Őszintén nem tudom. Olyat, aki olyan mint apa, meg olyan, mint Merse, meg kicsit Barni is, pozitív férfi példáim összességét. Valójában, azt hiszem van egy fa, amitől nem látom az erdőt. Másoknak sikerült, nekem meg nem. Szóval beszélek és beszélek és beszélek, egészen addig, míg csak meg nem érzem, hogy egy száj van a számon, és olyan közelről nem látom Merse szemeit, mint eddig még soha. Mit kellene tennem? Pár pillanat ugyan az egész, de az agyam vadul kattog, és kiabál, más és más hangokon: "HUNYD LE A SZEMED!", ez sokszor elhangzik, és én mégsem tudom megtenni, a szemem jön ki, mint a csigának. Hogyan kell lecsukni a szemünket? Most valahogy nem is tudom. Csak nézem őt, a szívem meg olyan, mintha a torkomban dobogna, és amikor ellép, és össze-vissza magyaráz, akkor sem pislogok. Ami eléggé szemfájasztós, és csak annak köszönhetően nem égetem ki a szemem, mert Merse lefejel egy ágat, de nem ájul el, szóval nem csak pislogok, de ki is fújom a levegőt. Közelebb lépek hozzá, és a vállammal óvatosan megbököm a keze azon részét, ami a vállam magasságában van.
- Mindig van kivétel a szabályok alól, Merse. - nem tudom, hogy milyen arcot vág, én se merek ránézni, mert a vörösek másként vörösödnek, mint mások, mint ahogy jobban le is égnek. Szóval tutira nem kellene most felnéznem, mert még a végén megijedne. - De azt hiszem, ezt jobb, ha nem mondjuk el apáéknak. Akkor nem aludhatnék nálad.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=875703#post875703][b]Szinnyai Merse Bánk - 2024.03.30. 12:36[/b][/url]

Nem tudom, hogy miért és honnan jön ez az érzés, tulajdonképpen mire rájövök, hogy miről is van szó, már túl késő. Kívülről kifejezetten vicces jelenet lehet, ahogy ajkunk összeér és mindketten nagyra nyílt szemekkel bámuljuk a másikat.
Hihetetlen barom vagyok.
Jó lenne, ha gondolattal képes lennék megnyitni magam alatt a földet, mert legszívesebben most elsüllyednék.
Az, hogy Abigél hozzám képest lazán veszi a dolgot, némileg segít, sőt meg is lep, mert biztos vagyok benne, hogy egyébként egy nőnek kéne olyan pánikot letolni, mint amit én most rendezek.
- Nem teszem többet, ígérem - és tudhatja már jól, hogy amit megígérek az tényleg úgy is van. Sosem szoktam megszegni, ezért is ritkán használom ezt a szót.
- Részemről rendben - még a végén az apja rájönnek, hogy TÉNYLEG fiú vagyok és akkor onnantól azt sem engedné, hogy egy levegőt szívjak vele. Na nem, azt aztán már nem.
- Talán, tényleg jobb, ha megyünk - vakarom meg a nyakamat egy kissé zavartan és ha nincs ellenvetése el is indulok a Bánki család háza felé, remélve, hogy az odavezető úton legalább észhez térek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=875710#post875710][b]Morvay Abigél - 2024.03.30. 13:20[/b][/url]

Nem teszem többet, ígérem
Ennek jónak kellene lennie nem? Mert tisztel. De akkor mégis, miért érzek csalódottságot? Nem volt rossz, hogy megcsókolt, csak nem tudom. Nem vagyok ennek a dolognak a nagy tudora. Bólintok egyet, mintha rendben lenne amit mond, közben meg szívem szerint elfutnék, de közben meg nem szeretnék tőle távol lenni. Ahj, olyan nehéz dolog ez.
- Menjünk. - Felelem végül vidám hangon, mintha tényleg minden rendben lenne, és olyan lendülettel, de szorosan mellette indulok el, mintha egy mágnes tartana ott. Barátok vagyunk. Nagyon jó barátok és szépen haladunk egymás mellett, miközben csacsogok, nevetek és nem, nem gondolok arra, hogy vissza kellett volna csókolnom. De azért annak örülök, hogy nem vagyok szőke hajú lány.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=878952#post878952][b]Charon I. Yaxley - 2024.05.26. 19:13[/b][/url]

A bűbájtan könyvével az ölében ücsörög törökülésben a padon egy fűzfa alatt. Pennával a kezében lapozgat az oldalakon, kijelölve azokat a részeket, amelyek az évfolyamának tananyagához tartoznak - és azon belül is, amiket már tanult korábban vagy a RAVASZ része voltak. Azokra úgy tervezi, hogy nem fog még egyszer annyi figyelmet fordítani, viszont meglepetésére teljesen más könyvből tanulnak, mint a Roxfortban, szóval vannak olyan részletek és információk, amikkel nem találkozott az ottani hét éve alatt. Cserébe hiányol olyanokat, amik viszont meg abban a könyvben voltak benne. Tetszik vagy nem tetszik, hogy megint talárba van kényszerítve, de az iskolai dresscode szerint a levitás egyentalárjában van még, mivel kora délután lévén csak nemrég szabadult az egyik órájáról.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=878956#post878956][b]Sadie Sallow - 2024.05.26. 19:50[/b][/url]

- YAXLEY!
Hangom úgy töri meg a kellemesen csendes, délutáni sziesztázós, itt-ott nevetgélős, beszélgetős zsivajba, madárcsicsergésbe szenderülő rét nyugalmát, hogy attól még én magam is összerezzenek, pedig félig-meddig számítok a kitörésemre.
Általában igyekszem azért nem túlságosan felhívni magamra a figyelmet, mert ritkán sül ki belőle bármi pozitívum, de ma már így is minden a lehető legszarabbul alakult, az, hogy meglátom egykori mardekáros társamat, barátnőmet a legnagyobb nyugalomban ücsörögni, valamit elpattint bennem. Nem mintha az, ha feldúltan járkálna fel-alá változtatna bármin is, vagy ne tudnék gyakorlatilag bármin kiborulni, egyszerűen csak pont most, pont itt megy végbe a dolog.
Ami egyébként az évnyitó óta érett, csak akkor még el tudtak a közeléből prefektustársaim vinni, mielőtt még pontosan abba a botrányba fordul az esemény, amit elkerülni igyekeztünk egész idő alatt.
- Már áruló patkányokat is beengednek ide? Kezdettől tudtam, hogy ez a hely a legalja, de hogy még be is kékültél tőle...!
Kényszerítenem kell magam, hogy összezárjam a számat, mert többen felénk fordulnak, Charon meg még meg se tudott szólalni. Nem mintha bármire kíváncsi lennék, amit mondani akar. Igazából csak ki kell adnom magamból, ami felgyűlt, de most, hogy kinyitottam a palackot, nem vagyok biztos benne, hogy nem feneketlen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=878958#post878958][b]Charon I. Yaxley - 2024.05.26. 20:03[/b][/url]

Hirtelen hasítja át a levegőt a vezetékneve, és első pillanatban nem is tudja igazán hova rakni. Mi van? Itt még tudtával azon kívül, hogy egy kis taknyost kilógtatott a Levita toronyból, nem csinált semmit. Ösztönösen felpillant az olvasmányából és elnéz a hang felé - Sadie látványa pedig helyreteszi a kirakós darabkáit. Igen, tényleg Theo mondta, hogy a lány itt van. Meg említett valami olyasmit is, hogy "Sadie változott", de a véresszájú ordítozásból, amit művel, nem egészen biztos a fiú kijelentésében.
Látványosan megforgatja a szemét, mert ez a bulldog provokáció nem az ő világa. Ó, tud ő is hangos lenni és durva, nem kell félteni, de Charon szélsőséges akciói inkább reakciók, mintsem hogy kezdeményezze őket. Behajtja a könyvét, és a biztonság kedvéért azért úgy helyezkedik, hogy a varázspálcáját hirtelen magához tudja kapni, ha szükség lenne rá. Sadienak megvan a múltja ugyebár, amit hülye lenne ignorálni.
- Látom, nem csak a Roxfortban igyekeztél szégyent hozni magadra és mindenkire körülötted, de itt is tevékenyen folytatod.
Elég sokminden történt vele az elmúlt 1-2 évben ahhoz, hogy Sadie és az ügye ne éljen benne élénken. Így eleinte nem is tudta hová rakni ezt a hirtelen agressziót a másiktól. Aztán ahogy Sadie folytatja a fröcsögést, felélénkülnek az emlékek arról, hogy mennyire iszonyúan kínos volt, mikor ők, a lány mardekáros háztársai kérdőre lettek vonva. Senki sem akart volna közösséget vállalni vele, legfeljebb, ha legjobb barátnők. Ők viszont sosem voltak legjobb barátnők, Charonnak megvolt a saját legjobb barátja, akiért tűzbe ment volna, de az nem Sallow volt.
- Nem vettem jegyet a cirkuszi előadásodra, szóval nyugodtan parádézz máshol. - Erre a "kék" megjegyzésre nem nagyon tud mit mondani. Szeretett mardekáros lenni, de nem különösebben mélyen lokálpatrióta. Az egyik bátyja hollóhátas volt, hence, majdnem ő is az lett annak idején, mikor a Süveg gondolkodott rajta. Számára nem annyira meglepő, hogy évek elteltével másfelé billent a két háztípus közötti kötéltáncban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=879027#post879027][b]Sadie Sallow - 2024.05.27. 17:55[/b][/url]

Nem tudnám megmondani, mit remélek ettől a konfrontációtól, hiszen azt biztosan nem hiszem, hogy térden csúszva fog a bocsánatomért esedezni, vagy hasonlóan megalázó, szappanoperába illő drámát előadni. Sőt, ahogy kiszaladnak az első szavak számon, máris tudom, hogy hibát követek el éppen, csak sajnos nem érdekel.
Főleg nem azok után, hogy ahelyett, hogy nyugalomra intene, inkább dob egy teljesen kiszáradt fatönköt a máglyára.
- Még jó, hogy! A végén még új hazugságokat kéne kitalálni rólam. Maradok inkább annál, amihez már hozzászoktam - húzok gúnyos mosolyt az arcomra, amit már csak a tekintetemből áradó megvetés is hiteltelenít, hogy kedves gesztus volna.
És persze feltett szándékom megsérteni, annak idején együtt nevettünk a többi házon, elvégre köztudomású volt, hogy a Mardekár volt és lesz mindenkor a legnagyobb, és csak az a mitugrász Griffendél próbált bármikor is a nyomunkba érni. Könnyen lehet, hogy ezért utálom annyira az eridonosokat? Hah. Ezen később még elmélkednem kell.
- Ingyenes a műsor, Yaxley. Csak neked, csak ma - folytatom, most már halkabbra véve magamat, hiszen senkinek semmi köze az ügyünkhöz. Szeretném azt hinni, hogy itt nem tudnak arról, ami a Roxfortban történt, vagy ha mégis, talán nem hiszik el, mert persze, Sadie Sallow, a szemét rellonos, mindenfélét össze lehet hordani róla, mert utáljuk, de sajnos az előttem ülő lány elsőkézből számolhat be a dologról, és terjesztheti el azt, ami miatt a szüleim száműztek otthonról. És mellesleg az életükből is.
- Mit keresel itt? Azt hittem, több eszed van annál, hogy ide süllyedj - folytatom a beszólogatást, azzal sem törődve, hogy ez egyúttal rám nézve is sértés, hiszen ugyanott vagyunk. Csak annyi a különbség, hogy ő nyugodtnak tűnik, míg én közel állok hozzá, hogy spontán felgyulladjak. Legalábbis úgy érződik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=879028#post879028][b]Charon I. Yaxley - 2024.05.27. 18:12[/b][/url]

- I mean, rossz dologra panaszkodsz. Ami a te valódi bajod, hogy nem védtünk be hazugságokkal. Senki sem talált ki semmit, az a párbaj megtörtént, úgy, ahogy. - Megvonja a vállát, mert bár érzi, hogy kezd felmenni a vérnyomása, de ez egyelőre inkább az a természetes idegesség, amit bárki érez, amikor konfrontációba kerül. Illetve az sem tetszik neki, hogy Sadie így óbégatva kóstolja be a Réten, de még tart a helyzet szürrealitása feletti döbbenet.
- A te bajod, hogy mi elismertük, hogy úgy történt. - Nem mintha bármit lehetett volna tenni, elég volt egyvalakinek elindítani a lavinát, hogy igen, látta megtörténni, látta ki kezdte, látta milyen átkok hangoztak el. Ha egy kicsit érettebb és idősebb lenne, ha egy kicsit empatikusabb, akkor értené, hogy honnan jön Sadie megvetése és hevessége, de nem érti. Ami csak élesebbé tesz az ő hozzáállását is.
- Lehet, hogy félreértettél, nem kérés volt. - Legalább a hangját levette, ami azért jó, mert még pár mondat és ingere volt hasonló decibellel alkalmazkodni a lányéhoz.
- Áhh, hát ennek örülni fogsz, mert neked köszönhető. A balhédnak hála mindenki másra is sokkal jobban rászálltak, és kibukott pár dolog. - Igen, ha úgy  nézi, tényleg Sadie balhéjával indult el a komolyabb gyanúsítgatás, akkor egyenesedtek ki ültükben a szülők, hogy valami elcsúszott a gyerekeik társasági "kultúrájában". Onnan már nem sok volt hátra a büntetésig.
Ahogy ezeket a szavakat mondja, már némi irritált ingerültség az ő arcára is kiül, mert nem kellett volna elszakadnia a kényelmes angol birtoktól, nem kellene egy nem kívánt jegyességgel bíbelődnie, ha néhány egy kicsit, csak egy kicsit diszkrétebbek lettek volna. De nem, szarrá kellett átkozni valakit, "sárvérűt" ordibálva, amikor kevésbé nyíltan is lehetett volna a vécébe nyomni a fejüket, ahogy előtte csináltál Sadie-ék többször is.
Az ingerültséget követően viszont aztán pökhendin a füle mögé tűr egy előrehulló hajtincset, a pótcselekvéssel magát is nyugtatva.
- De nem számít, ez csak ideiglenes pszichózis a szüleim részéről, max egy év és vége. Csak átutazóban vagyok ebben a balkáni pöcegödörben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=879064#post879064][b]Sadie Sallow - 2024.05.28. 17:46[/b][/url]

Majdnem elfog a késztetés, hogy pálcát rántsak és leátkozzam a haját, de azzal épp, hogy megerősíteném minden szavát, hitelt adnék mindennek amit hisz, vagy tudni vél rólam, és csak még mélyebbre ásnám magam az ő és minden bizonnyal mások szemében is.
Így sincs jó hírem, itt se, de még nem tart ott a dolog, ahová a Roxfortban fajult, ahol egy társam életére törtem - állítólag. És amit mindenki készséggel elfogadott, pedig senki sem látott.
- Vaaalóban? - billentem félre gúnyosan a fejem, felhúzva orrom, és szikrákat is szórva, szigorúan tekintetemmel. - Igen, elismertétek, hogy valaki azt mondta, hogy úgy történt! De látta bármelyikőtök is? NEM!
Eszméletlen voltam ugyan, mikor rám találtak, de emlékszem, hogy mikor visszapofozták belém a tudatom, még csak egyetlen ember volt ott. És az még nem úgy nézett rám, mint egy gyilkosra. Igazából, már nem is tudom, ki volt az, Derek Weaver a Hollóhátból, vagy talán Zack Holland a Hugrabugból? De mire feleszméltem, már tucatnyian sűrögtek-forogtak, és egykettőre a gyengélkedőn találtam magam, ahol is miután kiderült, hogy megmaradok, egészen megváltozott a hozzám való viszonyulása mindenkinek. Egyszerre azon kaptam magam, hogy kihallgatnak, kérdőre vonnak, és a pálcám hollétéről faggatnak.
De nem merülök túlságosan vissza a ködös, hiányos emlékeim közé, mert Yaxley következő szavaira valóban látszólag felderülök, sőt, hangosan felnevetek. Kárörvendően, de igazából örömtelenül.
- Nahát, tényleg? Csak nem rájöttek végre, hogy semmivel nem vagytok jobbak nálam? Vagyis, bocs, de. Én ugyanis nem szúrtalak volna hátba - nézek farkasszemet vele, amennyiben nem fordítja el tekintetét.
Tényleg ritkán érzem azt, hogy valakit a puszta kezemmel akarnék megfojtani, ütni-vágni, rúgni, és akár harapni is tudnám, de nagyon úgy tűnik, hogy még mindig szeretem ezt a csajt. Én talán nem jelentettem sokat neki, de... megbaszódhat, az a nagy helyzet!
- Reménykedj, hogy nem beszélnek össze az enyémekkel, mert akkor bizony te is itt rohadsz meg, Yaxley! - nevetek ismét az arcába. Ez már kezd hisztérikus lenni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=879068#post879068][b]Charon I. Yaxley - 2024.05.28. 18:20[/b][/url]

- Valóban. Attól még, hogy affektálsz, nem lesz kevésbé tény az, hogy évekig végignéztük, hogy mit csináltok páran. Sőt, részt is vettünk néha. Bárkinek tök egyértelmű volt, hogy mi történt.. ha ezerszer láttuk előtte, nem nehéz ezeregyedjére már csak bólintani. - Igaz, a lány szorosabb köre a nagyobb társaságukon belül egy másik kis csapat volt. Ők hajlamosabbak voltak tettekkel kifejezni az ideológiáikat. Theodore már akkor is csendes volt.. Charon pedig egy biztonságosabb középúton ücsörgött. Inkább reagálni reagált szélsőségesen, de nem ment oda kezdeményezni. Ugyanakkor, ha élénken véleményt kellett nyilvánítani szóban, osztani az észt, meggyőzni az esetleg elbizonytalanodókat.. abban az egyik leglelkesebb volt. A Yaxley lány nagyon szenvedélyesen tud szörnyen nagy csinnadrattával ideológiai, demagóg beszédeket mondani. Rosier mindig az ilyen alkalmak után volt a legszenvedélyesebb vele, ilyenkor húzta be egy kapualjba az udvaron, hívta meg a szobájába a fiúk körletében.
- Ha szerinted ez hátbaszúrás, akkor ja. Hátbaszúrtalak, Sadie. - Mostmár azért már ő is jobban kihúzza magát ültében, mert kezdi feldühíteni ez a gúnyolódás, és tekintve, hogy sosem volt jó színész, az arcára is kiül az érzelem.
- És tudod mit? Ugyanúgy csinálnék mindent. Legalább nem utált meg a családom, mert nem azért küldtek ide, hogy sose lássanak többet. - Minden sértettsége ellenére ennyit még ő is felfog azért. Hogy a szülei valamiféle számára túl kifacsart logika alapján jót akarnak neki. Azzal ugyan nem ért egyet, hogy ez tényleg jó-e, de a szándék számára egészen tiszta. Semmi oka sincs feltételezni ugyanis mást, születése óta egy viszonylag normálisan funkcionáló család része.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=879225#post879225][b]Sadie Sallow - 2024.06.02. 09:10[/b][/url]

Értetlenül, sőt, már-már döbbenettel vegyes felháborodással csóválom a fejem szavaira. Komolyan nem hallott még a farkast kiáltó fiú esetéről? Vagy arról, hogy amelyik kutya ugat, nem harap? Persze nyilván nem, de valamiért azt hittem, csupán elárultak, ellenem fordultak, hogy magukat védjék. Titkon azért még reméltem, hogy valójában nem hiszik el, amivel vádolnak.
- Nekem is csak a szám járt, Yaxley - préselem ki ajkaim közül a szavakat. - Játszottam az eszem, mint mi mindannyian, csak nekem jobban ment!
Azt hiszem, sokat tanultam otthon abból, hogyan is kell az emberekkel a lehető legótvarabbul bánni, sértegetni, és lekicsinyelni, a földbe alázni. Innen is ezer hála, Quinn és Aimee, remek tanárok voltatok.
Hiába a káröröm, mégse tölt el elégedettséggel, hogy nem egyedül jártam pórul. Igazából az igazságérzetemet már régóta nem foglalkoztatja, ami történt, inkább arra fókuszál, hogy minek kéne következnie. De ellenben az előttem ülő lánnyal, nekem nem látszik, hogy megváltás várna az út végén. De mégis, ahogy mindezt szavakba önti, az üt csak be igazán.
Elképzelem, ahogy ordítva nekiugrok és puszta kézzel kezdem csépelni a fejét, aztán mikor már nem mocorog tovább, még párszor belerúgok, de még marad lélekjelenlétem, hogy valami rútsággal meg is átkozzam. Aztán a kép szertefoszlik, és én csak állok előtte összeszorított kézzel.
- Baszódj meg - közlöm vele, majd sarkon fordulok és torkomban dobogó szívvel visszaindulok a kastély felé.