Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

- Nem érdekel! - rikácsoltam a telefonba.
- Azt mondtad, hogy jöhet a Kornél is velem, apciii! -  magassarkúmmal topogtam végig a kiafranctudja nevű folyosón, míg rózsaszín retikülöm az alkaromon lógott. Természetesen a vastagkeretes napszemüvegem le sem szakadt a fejemről. Így van, még épületen belül sem, majd pont nekem mondja meg akárki is ebben a porfészekben, hogy mit csinálhatok meg mit nem.
- De nekem kell az inasom! APCIIIIII! - műsoros hisztit vágtam le neki, hiszen megígérte, hogy lesz itt olyan, aki emlékeztet, mely társadalmi réteghez tartozom, még ha ebben az iskolaban rohadtul nem ez volt a jellemző.
Pórnép.
- Akkor sem érdekel! Küldd ide a Kornélt, az ő teáját szeretem a le... - s akkor ütköztem valakinek neki. Valaki olyannak, akinek nem pamutból volt a garbója és ráadásul ordított róla, hogy valami pár ezer forintos kínai utánzat.
Annyira hihetetlen volt számomra a garbó, még a kezemből is kiesett a telefonom, egyenest a földre. Csodálatos szemeimmel pedig először a törött képernyőt bamultam, amely még világított ugyan és mintha apci szólított is volna, majd hirtelen minden begyorsult és felnéztem a csajra ismét.
Elfintorodtam az arca láttán. Komolyan mondom, olyan fekete karikásak voltak a szemei, hogy azon még a legjobb szemkörnyékápolóm se segítene. Na és az a haj? Fésűt mikor látott? Biztos van kutyája és egy a fodrászuk...
- Hé! Mit képzelsz? Kilökted a telefont a kezemből! - mutattam a földre - Kérlek, vedd fel legalább - hangnemem a sértettből egy szempillantás altt átváltott elegánsan kérővé. Még én is meglepődtem rajta, micsoda finom és úrihölgy voltam tulajdonképpen a modern világ tüneménye. Apci már nem is érdekelt, -talán le is tette- azonban Álmos képű királylány annál jobban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Én ezt nem értem, az embereknek mióta létszükséges tátott szájjal megállni a folyosó közepén és lassított felvételeket megszégyenítő gyorsasággal, bambán mormolni a feje búbját vakargatva, hogy: Most mit is akartam csinálni? Csak egy buta, orángután vagyok. Blablabla.
Jó, Álmos Képű talán nem így csinált és talán nem is mondott semmit, de akkor is a folyosó közepén állt! Esküszöm az ilyen emberek arra várnak, hogy szegény, ártatlan áldozataikra foghassák a saját hibájukat, pedig azok csak rosszkor voltak rossz helyen, pont mint Én!
A telefont legalább felvette és felém nyújtotta, persze ez is a kiváló színészi tehetségemnek köszönhető, nem vitás! Egy félmosoly kíséretében visszavettem az eszközt és jól szemügyre vettem. Igen, erre nem olvastam törésálló bűbájt, mint a sajátomra. Na mindegy, veszek másikat. Ja nem. Csóró vagyok és még pár hónapig nem kapok zsebpénzt.
Gáz csórónak lenni…
- Hogy mondtad? - tekinteteim úgy emeltem fel rá, ahogy a black fridayen szokták rám a nagymamák, amikor soron kívül megyek be vásárolni, mert lefizetem az alkalmazottakat.
A pénz sosem volt akadály.
- Ismered a Fendit? Pff - hessegetni kezdtem a kezemben lévő telefonnal - Még jó, hogy ismered! Ez alap dolog. De… jó a szemed. Talán nem is vagy olyan ostoba, mint amilyennek tűnsz, Álmos képű - míg ezt lassan, hideg hangnemmel búgtam, végig tartottam vele a szemkontaktust. Figyeltem, miféle reakciót válthatok ezzel ki belőle.
Aztán hirtelen elfordultam, elléptem körülbelül három lépés távolságra és az égbe emelve a kezeimet felüvöltöttem.
- Hol a büdös picsába vagyok és merre az Eriizé klubhelyiség? Te tudod? - félig fordultam ugyan, de pont annyira volt ez elég, hogy a jobb vállam felett visszanézhessek rá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

- Persze, hogy új a surcim! Mit gondolsz? - forgattam meg a szemeim -  Majd pont az új suliba nem egy teljesen új ruhatárral indulok, mi? Na perszeeeee~ - Ez a nyomorult viszont tartotta velem a szemkontaktust. Nem is, inkább csak állta a sarat és mintha mosolygott is volna.
Nem rossz, legalább nem egy taknyában fulladozó, rinyagéphez volt szerencsém ez azért elég menci. Az viszont nem tetszett, hogy rejtegette a valós vonásait. Ügyes volt, ám annyira nem, hogy mindent, nyomtalanul eltűntethessen. Kiskoromtól kezdve anyámmal szépségversenyekre jártam, a Leeuwben pedig a színjátszósok koronázatlan királynője voltam, még jó, hogy felismerem a hamis vonásokat. Nekem is rengeteget kellett már kamu mosolyogni a sok ocsmány, fogatlan banyára.
- Remek! Veled is csak eggyel többen vagyunk ebben az iskolában! - csattantam fel, amikor csak úgy közölte, nem tudja merre van az Eridon. Feltehetőleg nem is volt eridonos. Na az mondjuk bajcsika. Na mindegyke, megoldom. Mint mindig mindent, mert mindenki életképtelen körülöttem és még az idióta inasom is otthon vakarja a tökét!
- Na mindegyke, Álmos. Megnézem a társalgóba,  te pedig legyél nagyon ügyike kis csajszibarack és hordd el magad. Ha szeretnél tenni valamit a közösségért, kezdj el használni szemkörnyékápolót és korrektort, mert borzasztóan sikoltoznak a szemeid. Puszi-pacsiii! - azzal felvettem a napszemüvegem és egy száznyolcvan fokos fordulattal együtt elindultam. Leszartam, merre, csak el onnan, mert biztos megszaggatom, ha tovább teszi magát nekem, pedig én csak útbaigazítást kértem. Akkora nagy baj lett volna segíteni az új, szuperszexi és gazdag diáklánynak? Még fizettem is volna neki!
Szégyen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

A Nagyterem ajtajában ácsorogva bámultam körbe először csak kifejezéstelen arccal. Kényelem szempontjából mellkasom előtt összefont karokkal, apró terpeszben ácsorogtam. Tudod, milyen nehéz megállni magassarkúban? Nem? Látszik. Jaj, ne vágj már ilyen képet, ez egy must have kellék! Nő magassarkú nélkül olyan, mint egy kan kutya fasz nélkül. Egyszerűen csak KELL.
Selwyn professzor kiadta a további feladatokat számunkra, nyilván a csajoknak. Azért azt valljuk be, nekünk az esetek többségében jóval jobb az ízlésünk, a fiúktól. Ráadásul elismerte a kemény munkánkat a Déli szárnnyal kapcsiban. Valóban gyönyörűen sikerült, de csak mert - hehe - én is közreműködtem. Ha lehetett volna, Bercit is hívtam volna magammal,  mert az ő ízlése az enyémmel egy csapatban VER-HE-TET-LEN duó, csak mondom. I'm not sorry. Lehetsz irigy, még az arcodra is köpök, ha nem tetszik.
- A fejem hemzseg a csudi ötletektől, professzor úr! Körülbelül huszonöt féle mód jutott már eszembe, hogy miként varázsolhassak ebből az ózsdi és poros Nagyteremből egy IGAZI karácsonyi bulipalotát - egy borzasztóan sejtelmes és egyben magabiztos mosoly kúszott az orrom alá. Tudtam mit akarok, mikor és hol. A többi résztvevőn végig legeltettem a szemeim, eddig el is felejtettem, hogy a professzoron és rajtam kívül volt még más is ott. Erre is a Gitta csaj hangja ébresztett rá, hogy kurvára ott voltak még ők is. Na nem baj, lesznek csicskások. Mindent én se csinálhatok. A végén a mani-pedim bánja és Bercivel mehetünk vissza megcsináltatni.
A felkínált kosztra inkább had ne mondjam el, hogyan reagáltam fejben. Cukortól, kalóriától és szénhidráttól hemzsegtek. A testem egy szentély, abba pedig nem viszünk szemetet. Ha vinnénk, akkor a templomban kellene kiüríteni a fürdőszobai kukámat. Undi lenne? Na látod! Ez a test egy szentély, csak minőségi étel kerülhet be! A zenére viszont megvontam a vállam, nekem mindegy volt.  Azért titokban reménykedtem valami Justin Bigyó vagy Harry Stílus playlistben, de a klasszikus szó hallatán felvontam a szemöldököm. Végül is, régen erre bulikáztak az úri népek, és mint a Modern Boszorkány új reklámarca, nekem is tudni kell erre csapatni a csárdást. Menjen az a Mozart vagy ki a tök.
- Az arany bőven mehet még rá! Meg mókusok is. A mókucik cukik - jegyeztem meg bekapcsolódva a beszélgetésbe érdemszerűen és mogyoró színű szemeimmel az eddigi munkájukat mustráltam, egyre szebb és szebb látvány tárul mogyoró színű szemei elé.
- Oda még mehetne egy leheletnyi vörös, olyan eridon vörös. Arra a sarokra. Van valami vörös? Nem sok csak valami szalag vagy egy-két dísz - morzsoltam államat finoman, nehogy bármi bőrhibát idézzek ezzel elő a későbbi éveimre tekintve. A ráncok nagyon nem mencik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Ahogy apci meghallotta a jótékonykodás szót, szinte kötelezett rá, hogy részt vegyek ezen a megmozduláson. Nyilván velem is jött. Fúú… Rágómon csámcsogva léptem ki utána a kandallóból és az árnyékában loholva siettem az én édes apcikám után. Az arca ragyogóan tündökölt, szinte áradt belőle a szeretet. Hogy ez csak kamu volt-e vagy tényleg boldog volt, nem tudtam. De a hírnevének jót tett ez a kis jótékonykodás, az is biztos.
- Selwyn professzor? Nagyon örülök, hogy megismerhetem! Wesselényi András, Bellácska édesapja -kezét nyújtva lépett oda magabiztosan az ocsmány pulcsis tanáromhoz. Kész divatkatasztrófa volt az a norvég-mintás felmosórongy. Most komolyan, kötött pulcsi? Persze, egy vonásomnak sem engedtem meg a lehetőséget a gondolataimról való árulkodásra. Nem is fogom neki megmondani, ha kérdezi SE. Még csak az kéne, hogy megkülönböztessem negatív irányba és elessek az illúziómágiától. Jesus.
Biccentve intettem Gareth professzornak apám mellől, úgyis az öreg Bandi bácsié most a figyelem, kivételesen hagytam neki, hogy sütkérezzen benne. Cserébe lehet kapok plusz zsebpénzt.
- Szülőként én is részt vehetek a jótékonykodásban vagy csak a kis Bellám? Akkor viszont el kell látnom némi jó tanáccsal - vágott is bele a közepébe. Durr, bele! Csak a szemeim forgattam apci hallatán. Ez a nyájas duma az agyamra ment.
- Apciiii!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Tudjátok miért szeretem Dorci babyt? Hát mert tökéletes, te ostoba! Tényleg! Helyes, jó fizikumú, tudja mit vegyen fel - bár néha segítek neki, gihi. De a legfontosabb, királynőként kezel, ahogy azt én meg is érdemlem!
Bercivel beauty napot tartottunk a szobájukban, amikor jött a hír, hogy az én csodálatos hercegemet elkapta Kakasi. Na neeem… Nem-nem-nem! Ezt nem engedhetem! Mi az, hogy az a divatgyökér, vén szatyor a lovagom körül ólálkodik? Kész vicc! Direkt nem lógunk együtt éjjel-nappal, hogy legyen neki is, meg nekem is szabad terünk, de látom ez nem fog működni. Azzal a csábos tekintetével még a tanárainkat is elcsábítja. Hihetetlen! Dárga egyetlen Bercimet sietve kellett otthagyni egy ígérettel, hogy befejezzük máskor a közös skincare rituálénkat, de ez most sokkal fontosabb volt! Hát épp le akarja nyúlni a vén tyúk Dorci babyt! Magamhoz képest gyorsan átöltöztem, amolyan boss bitch külcsint varázsoltam magamra és valljuk be, pont erre volt szükségem. A tükörbe nézve minden tökéletes volt, sehol nem maradt egy hiba sem. Tökéletes, ezt pedig a megbűvölt tükröm is alátámasztotta bókjával. Olyan kis kedvi.
- Doriááán - kiáltottam kétségbeesetten a nevét, ahogy magassarkúm szaporán kopogott az öreg kőpadló felszínén. A luxustól zengett az egész folyosó. Ahogy odaértem, azonnal kihúztam magam és az addigi kocogó tempómat leváltotta a manöken séta. Úgy vonultam végig az emberek között, akárcsak a modellek a kifutón, viszont majdnem felbuktam a földön hempergő perverzen.
- Félre, paradicsomos lúzer! - belé is rúghattam volna, de ha baja esik a szandimnak elsírom magamat.
- Édes Doriánom - álltam végül oda én is, miután az ízlésficamos vén keselyű távozásra intett mindenkit - Mi történt? Ugye nem bántott téged ez a vén szatyor? - suttogva kérdezgettem érdeklődve arcát tapperolva puha ujjaimmal sérüléseket keresve rajta s fittyet hányva arra, ki hallotta vagy ki nem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Ekkora csődületet én még nem láttam ezen a csicska folyosón. A keselyű rikácsolását bárhonnan felismerném, még ha nem is üvöltve engedte útjára a népet, amire.épp megérkeztem. Közeledve a csoportosuláshoz a két kis elsős ribit szemeim sarkából kiszúrtam, viszont nem fordítottam rájuk különösebb figyelmet. A végén elhiszik, hogy körülöttük forog a világ, pedig ha az iskola naprendszer lenne, a kibaszott Nap én lennék! Ragyogó vagyok, szinte tündöklő! Na meg kedves, melegséget sugárzó és istennőként tisztelnek. Kell ennél több? Ők maximum két apró törpebolygók lennének, aminek még egy nyomi holdja sem lehet. Ők ketten igazából egymás utánfutói.
Dorci babyhez érkezve óvatosan vizsgalni kezdtem azt a tökéletes arcát, amikor is a navinés próféta ragacsos mancsi között meg nem pillantottam Doriszom deszkáját. Nem hallottam Kakasi kérését irányába ezért nem is tudhattam miért volt nála a pasim járműve. Felbosszantott. Szemüvegem levéve épp szerettem volna jól helyretenni Juliánt és visszaszerezni a hercegem eszközét, de ekkor közölte velem ez a szexi, mi a hókuszpók történt.
- Jaj, Életem! - azonnal megfeledkezve terveimről fordultam sajnálkozva Dorcihoz, mégis mit képzel magáról az a vén szatyor? Terrorizálja a diákokat vizsgaidőszak alatt? Elég bajunk van így is. Kibírhatta volna már ezt a kis időt. Így is fél lába már a koporsóban volt. Csak ne asszonykodjon, mert a szivére mehet a stressz vagy beáll a dereka. De akkor a botját is kirúgom a kezéből, az is biztos.
- Semmi baj, Kedves. Visszaszerezzük neked, megígérem - hajtottam fejemet vállára automatikusan, ahogy magához húzott, még a szabad kezemmel is végigsimítottam mellkasán, hogy éreztethessem vele együttérzésemet. Ahogy leléptünk, szemem sarkából a két taknyos elsősre villantottam győztes mosolyom, mivel összebújva hagyhattam el a helyszínt Vele. Nem szakíthatnak el az én Dorci babymtől. Sem ők, sem senki!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Jaj, de professzor! - forgattam meg szemeim - Nem szó szerint értettem a poroooost, látszik hogy a manók rendibe tartjááák - legyintettem egyet. Hiába magyarázkodnék, úgyse hallaná meg senki, mert elsőre rosszul fejeztem ki magamat. Momster sokszor mondta, válogassam meg a szavaim, mert azoknak súlyuk van vagymi. De olyan könnyen kiszaladnak! Akkor lényegében nincs is súlyuk, mert könnyen mondom ki őket, nem? Nem értem.
Selwynnel egy édes kis cunci-muci is jött. A többiek azonnal rárepültek a kis szőrpamacsra, min légy a szarra. Én pedig nagylelkűen hagytam, had bontakozzanak ki,  míg én a mókusok fontosságát ecseteltem. Be kell valljam, Feathert tényleg édesnek találtam. A prof. pont olyan mókusokat emelt a fára, mint amilyenekre számítottam. Összefont karokkal bólogattam nagyokat az állatok láttán, mire megéreztem a lábaimnak támaszkodott tappancsokat. Itt már nem álltam meg, leguggoltam hozzá én is. Fél szemmel azért a kutya dögönyözése közben felpillantva dirigáltam a hülyeségeimet. Azt is észrevettem, hogy Hayden távolságtartóan viselkedett irányomba, olyan érzéseket váltott ki belőlem, mintha félt volna. Féljen is. Az a baj, Selwwynnek nem igazán tetszett a vörös, pedig senkit nem szidtam vele. Legalábbis nem hangosan.
- Én csak javasoltam, professzor - feleltem neki ártatlanul, tényleg nem értettem, mi volt most a baj. Szerencsére Gitta mentette a helyzetet egyetértésével, és az általa készített mesés csokrokkal. Bár én kicsit jobban csicsáztam volna, de egye fenyő, elmegy.
- Igen, hasonlóra - bólogattam félig-meddig elégedetten, ahogy felemelkedtem a kutya mellől. Akarok egy kutyát. Azt hiszem, a szobánkba első dolgom lesz írni egy baglyot apcinak, hogy akarok egy kutyát.
- Szerintem szupcsi ez a házas ötlet! De ne sokat, legyen csak mindegyiknek fent a címerállata a saját színeiben és ennyike - azzal elkezdtem kivenni a részem a munkából. Az Eridonnal kezdtem, ugyan mi mással tenném? Egy nagyjából tenyérnyi nagyságú, vörös-arany színekben pompázó főnixet idéztem meg elsőnek, ami még a szárnyaival is csapkodott, mintha a dísz a fa ágai közt lebegne. Ezt követte a  ugyanakkora méretben a sárkány, ami tüzet is okádott. Természetesen ez a tűz nem hogy nem volt meleg, de égetni sem égetett. Az unikornis ágakról ágakra szökkent, néha cérnavékony hangján nyerítve egyet-egyet. Illetve a szfinx. Az egy felső ág tűlevelein feküdt, oroszlán farka pedig úgy csapkodott ide-oda, mintha egy ideges macska jelezné, tele a töke az emberekkel. A levitás lény arca kimértségről árulkodott. Pont ilyennek képzeltem el egy igazi szfinxet.
- Szerintem, ez elég mencire sikerült. A csúcsdíszt mikor tesszük fel?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Legalább van ebben az emberben annyi, hogy nem lovagol feleslegesen olyan unikornison, ami már rég elhúzott alóla. Én sem feszegettem tovább a témát, mert annyit nem ért, mint a GG Marmont matelassé retikülöm, amit külön a Gucci küldött apámnak köszipuszi-ként. Biztos tetszett nekik, hogy a seggüket is kinyalták a hotelben, amikor a Wesselényiket választották. Mit ne mondjak, egész csinos kis darab. Azonban egy dolog még bökte a csőrömet, hiába volt szinte készen a fa, de a csúcsdísz hol vaaaaan? Mikooooor? Hát megőszülök. Persze, ezt a feladatot a vöri kapta, mert már pro-fi-ka volt a csillagozásban. Tényleg szépek voltak, egyszerűek és letisztultak, pont mint a balerina csokrai.
- Oh - megemelve a kezeim a tenyerembe hulló néhány hópihére meredtem. Pont úgy reagáltak a bőrömmel érintkezve, mint ahogy azt kell nekik. Rohadt menőnek és hangulatosnak találtam, biztos az illúziósokat fogja mindenki isteníteni, amikor először meglátják. Szerencsére, a kis pelyhek kicsit sem voltak hidegek és nem áztattak el, mert ha baja esik a szandimnak…. sikítok!
Feltüzelt tekintettel pillantottam Gitta felé, arcomra mánikus mosoly húzódott. Vagy ha nem is mániákus, de ijesztően jó kedvem lett.
- Mit szólnál egy olyan fényfüzérhez, ami nem kapcsolódik össze semmiféle hülye madzaggal vagy csicska kötéllel meg felesleges indákkal - az indák amúgy se trendik már - és csak egymás mellett szorosan világítanának, de messziről meg olyan, mintha egybe lenne az egész. Ilyen pici csillagokra gondoltam, ha már a csúcsdísz is csillagbigyó izé lesz - vontam meg vállaimat, majd ezt követően gondoltam bemutatom, mit találtam ki. A fa aljától elkezdtem felfelé vezetni egy csillagösvényt, amelyek között semmiféle összetartó elem nem kapott helyett, csak a szűk elhelyezés, hogy optikailag egy nagy füzérnek hasson. Ha Gitta netán szeretné színesíteni még vagy játszani a fényekkel, hagyom, hadd tegye. Én csak a külalakra gondoltam, mert egy szép keret mindig kell mindennek és mindenkinek. Úgy lesz kerek az izémicsoda is.
Ezzel viszont szerintem én mára befejeztem a jófejkedést, mert lassan itt az ideje a délutáni sziesztának és az azutáni wellnessnek Bercivel, hogy este, amikor megyek Dorci-bbyhez CSHO-DÁ-SHAN fessek, ne pedig valami újgazdag senkiházinak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

- Wesselényi András, hölgyem - apu bár már nem egy szívdöglesztő pasi, de még így is próbált a maga módján a leg… sármosabban(?) mosolyogni. NEM! Nem akart semmit a Gittától, ő mindig így beszél a nőkkel.
- Gyere idébb Dzsidzsi - integetve hívtam oldalra Gittát és egyben adtam meg az első becenevet neki. Nem sikerült lekezelőre, sőt! Azt hiszem, fejlődök.
Számítottam a reakcióra apucika részéről és lehet nem kellene kettőnknek akkor, ott téblábolni. A deresedő hajú apucikám orrát felhúzva emelte tekintetét vissza Gitta után a professzoromra, aki konkrétan elküldte a halál faszára. Wow, sose mert senki ellenszegülni apcinak, csak Momster. De azok csajszi, na azok igazi latinos veszekedések. Tele szenvedéllyel, gyűlölettel és miegymással.
Szemeim forgattam, ahogy apci arca abból a nyájas, álmosolyából átváltott fokozatosan egyfajta sötét ábrázatra. Nem tetszett neki, hogy rangján alul kezelték őt, ha rajta múlik, még lehet hall róla Selwyn. De én igazából leszarom. Meccseljék le ketten! Engem meg hagyjanak lógva, mert ha kimarad miattuk a napi énidőm, megemlegetik!
Fél szemöldököm nekem is az égbe emelkedett, miután édesapám idegesen megigazította nyakkendőjét, majd a fülembe suttogta pár pro-tippjét és elhagyta a fedélzetet.
- Állkapocs erősítéshez - feleltem pimaszul, de inkább nem firtattam tovább, ígyis éppen elég szégyenbe hozott apci. Retikülömbe mélyesztve frissen manikűrözött kezemet, elővettem egy rózsaszín papírzsebkendőt, hogy abba köphessem bele a rágót, melyet kiparancsoltak finoman a számból. Ennyit a tökéletes arcforma eléréséről mára.
Apci mellettem hagyta az ajándékot, amit összekészítettem a kis lurkónak. Sajnáltam egyébként csórikat, nem elég hogy betegek voltak, még a karácsonyt is külön kellett töltsék a családjuktól. Mit ne mondjak, egész szar helyzet.
A fertőtlenítés után követtem a professzort meg a többieket a gyerekekhez, az én kis levelező pajtásom nevét kerestem szemeimmel, mint a többiek. Kiszúrva őt magabiztos mosoly terült el arcomon, közben odacsattogtam hozzá. A lábainál lévő ágytámlára fogtam rá finoman s az arcomon elterülő magabiztos mosoly inkább kedvesnek hatott addigra. Ne nézzél, tudok ilyet is.
- Szia! Lehetek a karácsonyi angyalkád? Arabella vagyok és téged hogy hívnak? - köszöntöttem finoman, nem szerettem volna megijeszteni. Így is fújt rám Selwyn.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Nem, én ezt nem akarom. Sok mindent képes vagyok lenyelni, de a beteg gyerekek látványa valahogy kiüti az inger-izémet. Küszöb? Asszem. Na, de a professzor egy jólelkű ember és én is amúgy, csak megválogatom azokat, akikkel kedvi leszek. Nem köcsögségből, de minek pazaroljam a drága időm trash emberekre? Nem érdemlik meg.
Nagy szusszanással változtam át a világ legártatlanabb, legkedvesebb emberének szerepébe, így akartam a kölyökkel szót érteni. Egyébként nem tudtam, mire számítsak - a gyerekekhez annyit se konyítottam, mint a gyógynövényekhez. Továbbra is tartom, azért lesznek alkalmazottaim, hogy ők tudják ezeket helyettem is. Nekem pedig elég legyen csak szépnek és híresnek lenni.
- Félix! - ismételtem el utána nevét, így memorizálva azt, nehogy véletlen Ferikének hívjam.
- Tudod, sok embert ismerek, de a legerősebbeket mind úgy nevezik, ahogy téged! - elég gyatra bókra sikerült, na de, üsse kő. Esküszöm, megerőltetem magamat!
Kicsit ellépve az ágytámlájától mellé tipegtem, hogy leülhessek a lábaihoz, újra rámosolyogva.
- Nagyon szép plüssöd van! Karácsonyra kaptad? Remélem, elfogadod az én ajádékomat is - pálcámmal a fiúcskának szánt ajándék irányába intettem, amely engedelmesen felénk reppent könnyeden lebegve. Finoman az ölébe huppant, véletlenül se megütve vagy megnyomva a törékeny testét.
- Remélem, szereted az állatokat  - mélyen, valami elképesztően nagyon mééélyen reméltem, hogy ez a bestiákat ábrázoló kirakó tetszeni fog neki. Hat éves kortól ajánlották, a kis srác pedig tűnt legalább annyinak.
- Oh, ez is a tiéd - nyúltam bele a zsebembe, ahonnan egy irdatlanul cuki, miniatűr seprűt nyújtottam felé - Nézd, megreptetem neked! - kacsintottam rá rózsaszín, nővérke ruhában. Vicceket is mesélhettem volna, Momster szerint a gyerekek szeretnek nevetni, de a Feriké- Félixnek be volt kötve a torka, csoda, hogy beszélni tudott velem.
Illúziómágiából az eddig tanultakat felkutattam fejemben, a minijárgány megbűvölése nélkül megidéztem annak aprócska mását, megemelkedett és apró köröket, hurkokat írt le a levegőben percekig, végezetül Félix vállán pihent meg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Dorisz hatalmasat nőtt a csodásan sminkelt szemeimben. Nemcsak Engem vitt ki ölben - ahogy azt érdemlem -, de még a szandimért is vissza akart volna menni! Ha EZ a fiú nem főnyeremény, akkor nem tudom, hogy mi! Őszintén? Nem bántam, amiért visszatartotta őt Dávidka, egy millió limitált kiadású Fendi szandál sem tudna kárpótolni, ha Babyfacenek baja esne miattam. Drámaian omlottam ölébe, mikor végre elhatározta, marad velünk.
- Te vagy az én hősöm, Dorián! - lábujjhegyre próbáltam állni a félpár cipőmbe, ám ezt elég furcsán kiviteleztem és leginkább csak a nyakát értem el a puha ajkaimmal. Apci lökhetett volna még egyet rajtam, hát minden és mindenki olyan magas!
- Jó - bólogattam - De akkor segíts levenni a harisnyámat és a festményt bízd rám. Bebeszéllek a lányok körletébe - hangzott el a félig ígéret, félig kijelentés tőlem egy kaján mosoly társaságában. Találomra lerúgtam inkább a lábamról a megmaradt szandálomat, remélve, véletlenül eltalálom azt a vörhenyes kis ribancot, de nem. Mellé. Ó, hogy rohadnál meg reggelre.
- Doriááán - fejem felkarjára hajtottam - csak azt értem el - , majd karjaim kígyóként fonódtak az ő karja köré, s nagy szemekkel néztem fel rá. Próbáltam a lehető legjobban magamhoz szorítani. Dorisz az enyém, és ha valaki nem tudja a helyét, megmutatom neki a talpam alatt.
- Ma este nem alhatnék nálatok? Úgy félek... Mi van, ha a tanárok nem tudják megfékezni a mérges pitypangokat? - ő is tudta, hogy itt nem a félelmen vagy az aggodalmon volt a hangsúly. Ő is tudta, hogy csak vele akartam lenni és ez egy felhívás volt keringőre. Virágnyelven. Meg különben is, megígérte elmehetek a próbájukra, akkor már csak ott alszom, nem? Szerintem is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Annyira cuki. Mármint ez a mosoly, milyen aranyosan tud magára büszke lenni, menten felfalnám, mint egy cukormentes, zsírszegény eperfagyit. Szeretem a szegényeket, pontosabban a zsírszegény ételeket. Jöhet bármi, ami nem hízlal. Emlekszem, előző sulimban megmérgeztek valami hányós cuccal, de az idióta ribamcok csak azt érték el, hogy még vékonyabb lettem a szarságaik után, ebből fakadóan még csinibb lettem. Igazából, ezzel csak nekem tettek jót, ette is őket a gyász, amikor meglátták, hogy tündököltem a kis csínjük után. Persze, ugyanúgy megtoroltam tettüket, velem egy szuka se packázzon.
Ismét ölébe keveredve karoltam át a nyakát, beszippantva csodás illatát. Ezt a parfümöt is tőlem kapta karira. Felismertem azonnal. Mondom, én vagyok a legcukibb bitch az egész suliba, duh.
- Lehet, nem csak a harisnyámat kell segítened levenni, a ruhám cipzárja is elég… rossz helyen van - mondtam ezt a lehető legártatlanabb hangon, amihez egy kaján mosoly társult. Tudattam vele, hogy igényt tartottam jelenlétére. Bár, még sosem látott fehérneműben, nem hogy meztelenül… de lehet erre ma este sort keríthetünk.
- Tudooom, mert odafigyelsz rám! De Édes, mondjanak neked rólam bármit, Neked csak a jót akarok! - magamat. Én vagyok a legjobb, amit kaphat, ez a valóság.
- Alig várom, hogy lássam a tesóid arcát, amikor hazamegyünk hozzátok  - belegondolva kuncogásban törtem ki, hisz köztudott tény, hogy Panka és Zóra nem kedvelt. Dávidnak semleges lehetek, de majd ez változhat. Végül nyakába fúrva a fejem hagytam neki, hadd legyen az én lovagom, aki segít rajtam és azt est végén megkaphatja hőn áhított jutalmát.

Köszönöm, hogy megmentettél, Drága  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Hírek és események → Karakterkereső

Keresem a két barinőmet, akikkel mi leszünk ennek az ócska kastélynak a dívái!
Ti vagytok azok, akikkel mindig együtt látnak Engem - ha épp nem Dorcival vagy Bercivel vagyok.
Ti vagytok az én legeslegfontibb barijaim, és egymással osztjuk meg a legmocskosabb pletyiket, amiket hallunk. Illetve veletek taposom el az ellenségeimet - ez mindent takar a sima hajtépéstől kezdve a megátkozásig.
Szerethettek vagy félhettek is tőlem, ki is beszélhettek a hátam mögött, azonban a szemembe sosem mernétek mondani, mivel elveszettek lennétek nélkülem. Ki ne lenne az?
Hogy személyiségileg milyenek lesztek, rátok hagyom. A nevet is ti választhatjátok meg. Legyen fancy, cézével, ipszilonnal meg tudja a nyavalya, mivel. Látszódjon, hogy NEM putripredátor, újgazdag ribancok vagytok. Azokat gyűlölöm.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Sosem hittem volna, hogy az utolsó közös bulinkat Dorcival külön töltjük. Úúúúgy hiányzik! Bár azok után, amit Ribanckával művelt… talán jobb, hogy nem a füle hallatán fogom a csajt szapulni. Dorián semmiről sem tehetett! Ez a riherongy csak kihasználta az ittasságát, mert kérdőre mertem vonna, mi a faszért rángatja róla le a nadrágot a folyosón! Full jogos volt szerintem a részemről. Féreg az ilyen, nem eridonos! A legszomorúbb, hogy a csajnak még azóta is van mersze a pasim környékén hesszelgetni. Azért ehhez is pofa kell, de látszik mennyire alacsony a nő IQ-szintje, hiszen egy Wesselényivel húzott ujjat.
Bandi, a saját sofőröm repített idáig apu egyik luxi autójával, igazán csini darab,  mármint a kocsi! Ha egyszer ráveszem magamat, hogy szerezzek jogsit, egyedül fogok mindenhova menni Berci és Dorci oldalán. Esetleg, ha itt találok barikat a saját súlycsoportomban, őket sem bánom. Nekünk, luxi gyerekeknek össze kell tartani!
- Haliiii! - tipegtem be egyedi, designer szandimba a faházba, ahonnét Berci és egy csaj hangját hallottam. - Úristen, ez a hely annyira… szupcsi! Nem tudom ki választotta, de Bella-skálán tízből tizenkettes! Jaj, hajat fontok? Had én is! - bőröndömet letettem a bejáratnál és apró léptekkel odatopogtam hozzájuk, Bercusnak egy nagy ölelést adva, a csajszibaracknak pedig bemutatkoztam.
- Wesselenyi Arabella, De a Bellát jobb szeretem. Örülök, hogy végre találkoztunk, Médi! Berci sokat mesélt rólad - sejtelmes mosollyal a fiúra pillantottam, hiszen mindig pletykáltunk mindenkiről jót-rosszat a mani-pedi alatt vagy szépítkezős estéken az eridonban.
- Hová pakolhatok le? - bukott belőlem ki a következő legedeslegfontibb kérdés. Aztán még át is kellett öltöznöm, mert ha a milliós szandikámnak baja esik, sikítok!

***

A tűznél - immáron egy valamivel kényelmesebb outfitben - mosolyogva ültem Berci unokahúga, Zsolna mellett egy pohárnyi borral a kezemben. Meg kell adni az ivásnak is a módját, butus! Telefonomon folyamatosan jöttek Dorcitól az üzik, mosolyogva pötyögtem neki vissza, tele emojikkal és nyálas, nyűgös szöveggel, mennyire is hiányzott az én hercim. A Médi kérdésére széles mosoly ült ki hibátlan arcomon, kezemből letettem a poharat és tekintetem rá valamint Bercire irányítottam.
- Játszunk nagyban! Legyen négy pohár, aki utoljára ér be a vízbe, annak öt felest kell lehúznia abból a vodkából - mutatóujjammal Médi kezében tartott üvegre böktem.
- Ki van benne?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

- Ugyan Bercim, sosem hagynék ki egy bulit sem, ahol Te ott vagy! - a levegőben puszit dobtam felé, hogy éreztethessem mennyire is imádtam a legeslegjobb barátomat. Zsolna és Médi is annyira, de annyira irtó cukik voltak, hát beleolvadtam a szandimba.
- Megtisztelsz, Médi! - azért nem sok ember mondhatja el magáról, hogy Radetzky Andor unokájával bulizik. Én elmondhatom, mert megtehetem! - Köszcsiii! Nekem is nagyon tetszik a te szetted, majd cserélnünk kell butikneveket, mert ezt a márkát nem ismerem, de elég dög, csajszi! - rákacsintottam és úgy éreztem, ennyi elég is volt egymás körbeugrálásából. Hagyjunk későbbre is.
- Rosszat azért nem, de már szerettelek volna megismerni rég! Berci bír, így én is! - s amint megkaptam az engedélyt fogtam magam, hogy lepakolhassak, ám újabb alak érkezett. Kérdőn fordultam az ismerős hang irányába és… tanár? Bőröndömet óvatosan az ágyra kipakolt alkohol elé toltam, nehogy meglássa, ám téves riasztás volt, nem felügyelni jött. Halálos nyugalommal léptem oda üdvözölni őt is, hogy aztán visszasasszézhassak átöltözni.

- Hogy ő? -  néztem a bongyorka után - Nem tudom, de jó arcnak tűnik, és ha a többiek szerint rendi, engem nem zavar - vontam meg a vállamat Zsolna kérdésére. Bíborkának el is felejtettem bemutatkozni, de ezt orvosolhatjuk még. Előtte viszont meg kell nyernem ezt a versenyt.
- A fiúm? Na várj! Megmutikázom, szerintem Bercus már a falat fogja kaparni Dorci miatt, de az a pasi - vettem egy mély levegőt - OLTÁRI! - fanatikusan sikítottam fel és Médi felé tartottam a mobilomat, természetesen az én lovagom volt a hátterem, ki más? Ha más is meg szerette volna nézni, oda is mutattam, mindenkinek látnia kellett, ki volt ott a Jani.
- Jankovits Doriánnak hívják. A testvére, Dávid vezeti a Bogoly burgert. Nagyon finom ott a kaja, sajni nem ehetek túl sokat belőle, a végén akaratlanul is meghízhatok - derekamon végigsimítottam, hogy jelezzem, mennyire is vékony vagyok a sok fogyókúrás bájital és különleges étrend miatt.
- Tényleg, Zsolna! Mutasd meg te is, mesélj róla!  - elvettem Méditől a csilládét köszönetképp biccentve egyet - Meg te is Médi! Milyen volt az eljegyzés? Na, és te Berci? Teddy miért nem jött? Ú, és a professzor úrnak van valakije? Talán a tanári karból? Vannak ám ott is fiatal hölgyek! - vigyorogtam Benettre sejtelmesen, bár jóformán semmit sem tudtam róla. Hátha az alkohol megereszti a nyelvét.
- Jaj, édes drága Bercim, ne félj te attól! Nagyon jól tudom, hogy engesztelhetem ki. Csak használom Dorci régi, bevált taktikáját - finoman, de annál komiszabban nyújtottam ki félig nyelvemet, értsék csak a poént.
- Akkor még most csináljuk, amíg nem vagyok nagyon ittas, mert nem szeretném viszontlátni magamat az Edictum lapjain részegen. A végén szégyent hoznék apcira és anycira! - elővéve telefonomat magasra emeltem s lőttem is pár képet Bercivel összebújva, amit villámgyorsan továbbítottam a lovagomnak. De akartam még.
- Az ivászat előtt meg szeretném örökíteni ezt a ma estét! - felpattantam és valamivel távolabb szaladtam, hogy az egész társaság rajta lehessen a képen.
- Mondja mindenki: Kelpi! - szélesen mosolyogtam, hogy amint mindneki a telefonomra néz megnyomhassam rajta a gombot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Az évnyitó tök szívás volt, esküszöm, jövőre átkéretem magamat valamelyik másik házba. Unom már, hogy mindig ég a pofámtól a bőr, mert néhányan nem bírtak megülni a seggükön. Én csak facetime-olni akartam Dorcival a kajálás alatt, de ezt teljesen ellehetetlenítette a sok szánalmas gyökér. Lovagi páncél? Hahó, ez nem az 1600-as évek, már rég kiment a divatból! Ugh... Na mindegy. Hála nekik, nem adhattuk elő az illúziómágiás tűzijátékunkat, pedig annyira készültünk rá! Tényleg. A Gigi csaj tök rendi és segített, amikor nem úgy alakult az illúzió, ahogy én azt elképzeltem. A legjobbakkal is megesik, nem?
A rét felé tartottunk, mert ott elvileg biztonságosabb vagy mi. Csak illúzió, az nem bánt senkit, nem? Átkozzatok meg, de ha bántana, akkor nem lenne ilyen délibáb izé.
Gittán és rajtam kívül még ott volt Selwyn professzor meg pár illúziós lúzer, akik annyira senkik voltak a szemembe, hogy a nevüket sem tanultam meg inkább. Ha elég hasznosak lesznek, talán megerőltetem magam és megjegyzem a nevüket.
- Csak kezdjük el, nekem még körmöshöz kell mennem hatra. Bűbájtanon letört a körmöm és nem mertem megreszelni, mert az a vén banya, Kakasi biztos mínuszba tette volna az Eridont és még apciék is kaptak volna tőle egy csini baglyot, hogy "Blabla, Arabella rossz! Blabla" - fakadtam ki kényesen. Dior táskámból elhúztam egy vászontasakot, amiben volt egy rongy. Azt a földre terítettem, hogy a táska lehetőleg ne koszolódjon. Ezeket nem lehet csak úgy tisztíttatani és még csak az sem mindegy, melyik tisztító bűbájt alkalmazod rajtuk. Ha tönkremegy az eredeti bőrtásra, valakit csúnyán megátkozok.
- Selwyn professzor? Mehet? - pillantottam kérdőn a férfire, ha áldását adja ránk, én azonnal bele is fogok kezdeni a dologba. Időpontom van, bassza meg!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

- Ó, Gigi! Te annyira megértesz engem. Szivcsizlek, drágám! - kezemet mellkasomra helyeztem s nyájas szavaim mellé csak kölyökkutya szemekkel bólogattam rá. Ez a csajszi nagyon is tisztában volt a problémám súlyával, különben nem hápogott volna velem egyetértve. Egyébként tényleg csodálom, állítólag balettozik, ami nagyon előkelő - én is csináltam kislányként, amikor momster egy-egy szépségversenyre készített fel. Ma már biztosan nem csinálnám, láttál már te balerina lábat? Tiszta seb meg zúzódás és totál mani-pedi gyilkos. Gaah... A bugyim rámenne a pedikűröm napi karbantartására, mert biztos vagyok benne, hogy azonnal tönkre tenné. Már csak ezért sem csinálom. Nem, mintha sajnálnám a körmeimre a pénzt, hiszen most is oda szeretnék mihamarabb eljutni, de helyette itt kell mutogatni magunkat. Legalább nem vész kárba az eddigi munkám.
Mennyivel egyszerűbb lenne a dolog, ha a házimanóm is itt lehetne velem. Nem kellene a drága táskámat egy rongyra letenni a földre, ahol kitudja milyen bogarak rámászhatnak... vagy... bele! Oh... my... dear lord! Neeeeem! Dorcinak kellenem megvédenie tőlük, de ő most az egyetemen van és nem tud azonnal a segítségemre ideszaladni. Pedig megtenné, mindig megteszi. Ő az én szőke hercegem, az én mézes csuprom. Cukorborsóm.
Végül csak felkészültem a feladatra, és amint a professzor is áldását adta az eseményre, egy utolsót pillantást még vetettem Gigire, aztán kifújtam a levegőt.
Jól van, csajszi! Menni fog ez! Ne parázz, csak gondolj a csini körmikéidre! Lehunytam szemeimet és elképzeltem, amit illúziómágiával létre szeretnék hozni, az egész koncepció a szemeim előtt lebegett a fejemben. Újabb mély levegőt vettem s ekkor a mágiám beindult.
Először egy fehér és arany színű tűzcsóva lőtt fel az égbe, ami elérve végső magasságát gömbbé formálódott, ez a gömb hízni kezdett nagyjából a kétszeresére s úgy robbant szét millió darabra, amelyek csillagok voltak. Ezek a csillagok inkább már az arany különböző árnyalataiban pompáztak és sercegéssel enyésztek el az égen. Ezt több kisebb hétköznapi tűzijáték követte, hogy a nagy bumm csak még nagyobb BUMM lehessen. Elő kellett készíteni a terepet, na.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Kevés embert illetek kedvi becenévvel, a Dorci és Gigi speciel pont azok, mert őket igen is csípem-szeretem. Jelenleg az előbbit szeretem, az utóbbit pedig csípem. Nehéz kiérdemelni szimpátiámat, de ennek a kettőnek valahogy sikerült és, szeretnék őszinte lenni: örülök neki! Hiába tervezek elhúzni a VaV után, legalább annyi hasznom volt ebből az ócska, poros kastélyból, hogy drágaköveket is találtam a sok kavics mellett. Hálás vagyok nekik!
Eddig egészen jól alakult az alaposan kidolgozott műsor, ami valójában Gigi ötlete volt, én csak segítettem hivalkodóbbá tenni a nagy bummról szóló ötleteléseket. Egész muris volt együtt dolgozni. A csillagaim megidézése után úgy folytattam, hogy a főnixmegjelenése előtt ezek hullócsillagként ereszkedtek porba, még látványosabbá téve azt a lángoló csirke felvezetését. Most azt hiszed, hogy nem csinsziztem semmit ezalatt? Ne légy bohóc, ezt figyike!
A madár kirajzolódását próbáltam eltérő, inkább semleges színekkel megtámogatni, kihangsúlyozva a tollas vörös-arany színeit. Egész jó, hogy az illúziónak szinte nem szab gátat semmi, ha színeket akarunk használni; ha ügyikébb leszek, nem csak színekre merem majd ezt állítani. Amikor kitárta szárnyait a főnix, én mögé zöld-kék-lila és más hideg színeket választva teremtettem meg egy annyira látványos hátteret, ami nem lopja el az ember tekintetét a lényről, hanem csak jobban megragadja azt csokorként. Merem állítani, egy egész könnyfakasztó látványt nyújthattunk - nyilván a büszkeségtől. A madár zsugorodásával sárga, szentjánosbogarakhoz hasonló apró fénypontok cikáztak körülötte, mint éjjeli rovarok a nyári lámpa fényénél. Aztán a fióka elröppenését csillámok követték levezetésnek, én pedig befejezettnek mertem állítani az én szerepemet is a feladatban. Kifújtam magamat, őszinte mosollyal Gigire pillantottam, aztán Selwynre, mert ez jobban sikerült, mint hittem. Jó páros vagyunk, ez ismét bebizonyosodott, hát ez Girl Poweeer, csajsziiiim.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Kicsit messzebb ültünk a kandallótól, nincs az az isten, hogy közelebb merészkedjek hozzá! Az abból kiáramló meleg nem tesz jót a bőrnek, és a végén még ráncosodni kezdünk! Jéééézike! Csak azt ne! Túl fiatal és szép vagyok, hogy Kaki néni-féle banya legyek!
- … és akkor megláttam, hogy az alapozóját…NEM KONTÚROZTA! - ijedten felsikítottunk szánkhoz kapva kezeinket Zsüli meséjén, amit látott valamelyik nap a faluban. Most komolyan, a kontúrozás olyan alap sminkeléskor, mint az azt megelőző face care. Még akkor sem akadtam volna ki ennyire, ha mondjuk rossz árnyalatot használt volna vagy rosszul mosta volna el. Komolyan, nekem kell megtanítani mindenkit sminkelni?!
Ekkor nem várt hangok ütötték meg a fülemet. Gyanakvón irányába pillantottam, felmutatva mutatóujjamat a csajsziknak, hogy fogják be a pofájukat, mert hallani szeretném. Szemeim jobban szűkültek, ahogy megláttam a két ribancot Zsolnát köpködni közvetlenül előtte megállva. Anyám, de pofátlan szarok, Zsoli meg miért nem reagál? Miért tűri? Attól, hogy tehetős a családod, nem kell elviselned a bárányok bégetését. Kezembe kellett vegyem az ügyet. - Gyerünk hölgyim, mutassuk meg ezeknek, ki a főnike! - azzal fogtam magamat és hárman odalibbentünk egy pillanat alatt a trióhoz. Összefont karokkal álltunk meg Zsolna és a két ribanc között. Feszengve néztem rá a levitásra, hogy vajon fel fogja-e emelni a fejét vagy sem, aztán lealacsonyító pillantást vetettem a másik kettőre.
- Hé! Ő a testvérem és nem ribi, de én igen! - előhúzva a pálcámat, a hozzám közelebbit megajándékoztam egy Urticaria bűbájjal, ami hétköznapi nevén: Csalánártás. Zsüli és Maja a második csajra szegezte pálcáját, míg én az elsőre.
- Én a helyetekben eltakarodnék divatszakértőhöz, mert az egy dolog, hogy egyenruhában vagyunk, de komolyan… rózsaszín, szőrös hajgumi? Mi ez, kilencvenes évek? Sem stílusérzéketek nincs, sem pedig gerincetek, ribanc! - vetettem oda még lekezelőbben, de a pálcám nem ereszkedett meg egy percre sem, már nyelvem hegyén volt egy újabb rontás, de megadtam nekik a lehetőséget. Vagy párbajoznak ellenünk, vagy elfutnak. Még jó, hogy az utóbbi mellett döntöttek, mire diadalittasan meghajoltam - ha volt közönség -, aztán Zsolna felé fordultam.
- Ne törődj velük, a helyes, ego sértett pasik pletykásabbak, mint a nők. Jól vagy, csajszim?