37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék
Rét - Sadie Sallow hozzászólásai (23 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Sadie Sallow
Prefektus Rellon, Ötödikes diák


a sallow hallow in the shallow also, a pixie
offline
RPG hsz: 396
Összes hsz: 479
Írta: 2023. május 28. 20:59 | Link

Óvári

Mégis mi a francot művel ez a nő itt? - tűnődöm, ahogy közeledem felé. Elvégre mi más kötné le a gondolataim egy ilyen fura jelenetet látva. Már messziről is eléggé flúgos benyomást keltett, az, hogy bemászott a gödörbe, csak rátett egy lapáttal. Illetve egy ásóval, ha már az van kéznél itt.
Valamit találhatott, mert a megbűvölt eszköz megpihen, míg ő matatni kezd pálcájával. Én pedig kicsit lassítok lépteimen, és ujjaim megfeszülnek saját varázsvesszőmön. Felzaklat, ha valakinek a kezében pálcát látok, és azonnal a sajátomhoz nyúlok ilyenkor. Alighanem az utolsó dolog, amit tennem kéne, és a nagybátyám figyelmeztetett is, hogy nem lesz jó vége, de elég nehéz megállni.
Megköszörülöm a torkom.
- Na? Megtaláltad az elásott csontodat? - kérdezem unottan, majd ugyanazzal a nyugalommal hangomban folytatom: - De ha mondjuk sírt ásol valakinek, ahhoz kicsit kicsi lesz.
Igazából őszintén érdekel, mi a fenét csinál, de eszembe sincs a nyakamat nyújtogatva, a legminimálisabb kíváncsiságot mutatva úgy viselkedni, mint egy túlbuzgó levitás. Akinek mindent tudnia kell. Nem, nem is érdekel igazán. Illetve talán akkor, ha tényleg el akar földelni valakit, mert akkor nem árthat elkezdeni hátrálni.
Utoljára módosította:Sadie Sallow, 2023. május 28. 21:00 Szál megtekintése


“You will never see things as they are; you will only see things as you are.”

Sadie Sallow
Prefektus Rellon, Ötödikes diák


a sallow hallow in the shallow also, a pixie
offline
RPG hsz: 396
Összes hsz: 479
Írta: 2023. május 29. 10:05 | Link

Óvári

Törődhetnék a magam dolgával is, persze, meg ugye minek keresem a bajt, jelenleg inkább bújócskáznom kellene előle, de sajnos úgy jöttem ki a kastélyból, hogy nem volt semmilyen konkrétabb célom, csupán levegőzni vágytam. És egyébként is, teljesen valid okot tudok kreálni ittlétemre.
Elengedem a fülem mellett a csaj első szavait, azt mindenesetre megállapítom, hogy egy kicsit talán idősebb, mint amennyinek először tűnt. És innentől kezdve már nem is érzem úgy, hogy én vagyok rossz helyen. Tekintetem arra a valamire vonom, amit varázslattal kiemel a gödréből, és szinte csalódottan húzom el a számat, hogy mégsem egy félig megrágott csont.
- Miért, kivel kötekedjek? Amennyire látom, te vagy a környéken az egyetlen, aki az iskola területén furcsa dolgokat kapar elő a föld alól. Nem kéne az ilyesmihez valamiféle engedély?
Valójában nem tudom, miféle dokumentummal igazolhatná jogosultságát mindehhez, számomra akár egy teljesen random szöveg valami szignóval is ugyanúgy értelmezhetetlen lenne, mint egy húsz oldalas nyomtatvány hat különböző aláírással. Csupán eljátszom, hogy magabiztos vagyok, és tudom, miről hadoválok. - Nem tűnsz diáknak sem, a professzorok pedig valamelyest jobban öltözöttek ennél - nézek végig szerelésén. - Szóval csak érdekel, nem kellene-e szólnom valakinek.
Szál megtekintése


“You will never see things as they are; you will only see things as you are.”

Sadie Sallow
Prefektus Rellon, Ötödikes diák


a sallow hallow in the shallow also, a pixie
offline
RPG hsz: 396
Összes hsz: 479
Írta: 2023. május 29. 15:58 | Link

Óvári

Hiába nyilvánvaló, legalábbis számomra, hogy kettőnk közül ő az, aki kevésbé illik ide, még úgy is, hogy én itt sem akarok lenni, láthatóan nem hozom zavarba. Cseppet sem izgul azon, hogy "lebukott". Vagyis talán tényleg joga van itt lenni, csak esze ágában sincs azzal fáradozni, hogy nekem bizonygatja ezt. Legalább nem valami tesze-tosza szerencsétlenség, már ezt is becsülni kell.
- Az ott az erdő - bökök fejemmel a valóban pár lépésre lévő fák irányába, majd pillantok le a kupacba halmozott földre a füvön. - Ez pedig nekem egy rétnek tűnik, de persze lehet rosszul tudom, és ebben az országban már fák sem kellenek ahhoz, hogy erdőnek hívjunk valamit.
Visszafordítom pillantásomat a fák felé, és egy pillanatig hallgatok, mintha valami neszt hallottam volna, pedig épp ellenkezőleg. - Egyébként is, mi félelmetes van ebben?
Látná csak a Tiltott Rengeteget a Roxfort mellett, akkor tudná, milyen a félelmetes. Ott még mintha a fák is elevenen akarnának felfalni. De nem kezdem el neki ecsetelni ezt, mert lepisszeg, és már épp kezdenék kiakadni, hogy mit képzel, amikor figyelmem eltereli az ügyködésével. Illetve leginkább azzal, hogy nem történik a világon semmi.
- Komolyan? Ebből látod, hogy nincs átok? Ha lett volna, elkezd pörögni, vagy mi? - nevetem el magam hitetlenül. Nem értek az átoktöréshez, csak a szkepticizmusomon dolgoztam eleget ehhez.
- Na jó, mi ez? - biccentek a fura valami irányába, és akármennyire próbálom, nem tudom elrejteni hangomból kicsengő kíváncsiságot.
Szál megtekintése


“You will never see things as they are; you will only see things as you are.”

Sadie Sallow
Prefektus Rellon, Ötödikes diák


a sallow hallow in the shallow also, a pixie
offline
RPG hsz: 396
Összes hsz: 479
Írta: 2023. június 13. 18:25 | Link

Óvári

Azon kapom magam, hogy az egyetlen dolog, már azon felül, hogy valamelyest érdekel, hogy miféle értéktelen vackot ásott elő a földből ez a nő, ami kicsit is érdekessé teszi számomra ezt az egész helyzetet, hogy láthatóan sikerül felbosszantanom a szemtelen beszólogatásaimmal. Szinte látom, ahogy egyre több idegszála pendül meg, ahogy feszülnek, mielőtt elpattannának. Esküszöm érdekel, vajon mit csinálna, ha miattam elrontana valamit, eltörné ezt a micsodát vagy csak nem bírná tovább, hogy a nyilvánvalóan örök szingli életre kárhoztató, béna munkáját zavarom.
- Kileng, mi? És ha fúj a szél, vagy mondjuk egy hajón próbálod használni? - kérdezem a hasam fogva. - Ez tök jó, mint azok a nefeledd gömbök, amik elszíneződnek, ha elfelejtesz valamit, és aztán törheted a fejed, hogy vajon mi volt az, amire nem emlékszel. Tök hasznos!
Hitetlenkedve figyelem tovább ügyködését, ahogy tisztogatja a kincsét, és majdnem el is hiszem neki, hogy találhatott valami valóban értékes tárgyat. Elvégre akad belőlük a világban, nem is kevés, csak nem tudom elképzelni, hogy valaki épp itt ásta volna el az iskola határán. Alighanem megszívatták. Remélem, és erre a gondolatra megint elvigyorodom. De hát szép dolog a káröröm, szokták mondani, hiszen nincs benne semmi irigység.
- Na és mi a terved vele? Már persze, ha érdekes. Eladod a fekete piacon? Egy múzeumnak? Sok értékes holmit találtál már? - Végignézve a ruházatán mondjuk ezt erősen kétlem, de hát ki tudja, lehet ez a játszós rucija. - Vagy az érdekes nem mindig jelent értékest?
Szál megtekintése


“You will never see things as they are; you will only see things as you are.”

Sadie Sallow
Prefektus Rellon, Ötödikes diák


a sallow hallow in the shallow also, a pixie
offline
RPG hsz: 396
Összes hsz: 479
Írta: 2023. július 11. 19:43 | Link

Gergelyfi

Természetesen eszem ágában nem volt kimenni a rétre napközben, mikor diákok tucatját kellett kerülgetni, a visongásról, fröcskölődésről, és az általános jókedvről nem is beszélve, ami különösen taszítónak tetszett, főleg ebben a hőségben. Na meg leégni sem akartam, túl fehér a bőröm ahhoz, hogy csak úgy kimenjek a Napra. Amit nem vallottam volna be, még magamnak se igazán, hogy azt is szerettem volna elkerülni, hogy fürdőruhában lássanak mások.
Nem mennék bele most az önelemzésbe, legyen elég annyi, hogy úgy döntöttem, inkább megvárom a napnyugtát. Így sem találom teljesen elnéptelenedve a helyet, de még nem kezdtek őrült futkosásba a kis medencék, és a pirosat üresen is találom, szóval felé veszem az irányt.
Egyrészes, fekete fürdőruha van rajtam, semmi fenszi, de a gyakorlatilag már felesleges napszemüvegem igazán szép (és drága) darab, a zöld törülköző is nagyon puha, bolyhos még. A tangapapucs, ami lábamon csattog, szintén fekete, de legalább meg van bűvölve, hogy ne csússzon a talpa és mellesleg ha nem akarom, nem is esik le a lábamról, ha netán futni kéne benne. Nem tudom, miért kéne ugyan, de mindig jó, ha menekülőre tudom fogni.
Lepakolok a medencétől pár lépésre, és belépdelek a nem túl mély vízbe. Úgyis csak feküdni szeretnék kicsit benne, ha majd úszni támad kedvem (nem fog), átmegyek a nagyba, lassan talán úgyis kiürül az is.
Szál megtekintése


“You will never see things as they are; you will only see things as you are.”

Sadie Sallow
Prefektus Rellon, Ötödikes diák


a sallow hallow in the shallow also, a pixie
offline
RPG hsz: 396
Összes hsz: 479
Írta: 2023. július 11. 20:44 | Link

Gergelyfi

Szeretem a vizet, már ami a benne ázást illeti. Nem is meginni, hát fúj. Viszont azt annyira már nem szeretem, hogy mások is így éreznek, ezért is jöttem ilyenkor. Erre richtig csak odajön hozzám valaki, és kérdés nélkül besétál a medencémbe (igen, most épp az enyém, mert csak én vagyok benne, ez így működik, jó?), és kérdését hallva még csak nem is értem, miért nem ment tovább. Mi érdekes lenne a kis medencényi vízben?
Pont eltakarja alakjával a Napot, így csak a sziluettjét látom, hát megemelem szemüvegem, hogy jobban megnézzem, ki pofátlankodott ide, mielőtt elküldöm a búsba. A legújabb divatot követi a márkás fürdőnadrágja, úgyhogy még akár érdemes is lenne azért nem egyből megutáltatni magam vele, de mielőtt átgondolnám, milyen választ adhatnék neki, váratlanul eltűnik alólam a medence alja, és összecsapnak fejem felett a hullámok. Mert hogy kelt némi mozgást, hogy váratlanul belemerül két test a vízbe. Meg az is, hogy csapkodni kezdek ijedtemben, a srác meg belém csimpaszkodik. Reflexből én is átkulcsolom lábaim rajta, és nyakát húzva próbálok felszínre jutni.
- Azt a.. rohadt... - kiköpök némi vizet, miután sikerül tartósan a vízfelszín felett tartani a fejem, és továbbra is meghökkenve tapasztalom, hogy nem ér le a lábam. - Ezt te.. csináltad?
Még mindig kapaszkodom belé, és csak késve jut eszembe, hogy tudok én úszni amúgy.
Szál megtekintése


“You will never see things as they are; you will only see things as you are.”

Sadie Sallow
Prefektus Rellon, Ötödikes diák


a sallow hallow in the shallow also, a pixie
offline
RPG hsz: 396
Összes hsz: 479
Írta: 2023. július 11. 21:15 | Link

Gergelyfi

Nyilván más a gyerek fekvése, ha az ember számít valamire, és más, ha teljesen váratlanul éri ugyanaz. Csak itt most én feküdtem, aztán a következő pillanatban elmerültem. És hiába tudja az eszem, hogy nem hagynák, hogy megfulladjak, az ösztön az ösztön, és ha mostanában nincs is jó kedvem, azért az életemet nem untam még meg.
Szóval kapaszkodom az életemért, és mire kettőt pislogok, már az esti szellő borzolja csupasz bőrömet, én meg még mindig koalaként csimpaszkodom egy vadidegenen. Sajnos a feleszmélésemet megelőzi szavaival.
- Tudom én - pattanok le róla, mintha áram alatt lenne, és kimondottan örülök, hogy rajtam maradt valahogy a szemüvegem, így legalább a tekintetem nem látja, ha rákvörösre színeződő arcomat ki is szúrja.
Gyorsan hátat is fordítok, és úgy szökkenek ki a medencéből, mintha piranhákkal lenne teli a harminc centis kis pocsolya. Magam köré tekerem törülközőmet, és belebújok a papucsomba.
- A Roxfortban is állandóan ez ment. Elvarázsolt fiszem-faszomok mindenütt - puffogok, miközben a vizet csavargatom hajamból.
Szál megtekintése


“You will never see things as they are; you will only see things as you are.”

Sadie Sallow
Prefektus Rellon, Ötödikes diák


a sallow hallow in the shallow also, a pixie
offline
RPG hsz: 396
Összes hsz: 479
Írta: 2023. július 11. 21:50 | Link

Gergelyfi

Nem valami edzett a srác, illetve kis híján meg is sértődöm azon, hogy a hattyú halálát játssza itt nekem, amint leszállok róla. Van némi önértékelési gondom, ha nem mondtam volna.
De a bosszankodás a medence, és előbbi kellemes, nyugalmas pillanataim elkergetése miatt jobban foglalkoztat, viszont a srác inkább a Roxfort miatt jön izgalomba, mint mondjuk, hogy kis híján (nem is) meghaltunk.
- Mi? Nem, nem vagyok cserediák, csak eljöttem onnan - nézek vissza rá. Nyomát se látom előbbi zavarodottságának, helyette láthatóan fel van csigázva, úgy néz rám, mintha valami sztár lennék. Persze nyilván az vagyok, csak nem feltétlenül a jó értelemben. De nem is azt a fajta érdeklődést látom tekintetében, mely végigkísért abban a pár napban, amíg még a skót iskolában voltam, és ami miatt úgy éreztem magam, hogy akár még kapóra is jött volna egy fulladásos halál.
Most már, hogy nem csurog belőle a víz, a hajamba tűzöm a napszemüvegem, és kissé összeráncolt szemöldökkel nézek rá. Oké, tehát nem ismert föl, de a kérdés akkor is fura.
- Kviddicseztem, bár nem sokáig - felelem, és rögtön megbánom a kiegészítő információt. Még a végén rákérdez. Gyorsan beszélni is kezdek, mielőtt még megtenné:
- A törülköződet elnézve te tuti játszol, öhm.. Luca? - kérdezek vissza, k-val ejtve a nevet, mert ilyenről már hallottam. Biztos helyi a srác.
A sajátomat még megtartom magamnak, egy van belőle, nem szívesen osztogatom. Talán nem is kérdez rá. Talán keresnem is kéne gyorsan egy másik medencét. Még jó, hogy tudok futni ebben a papucsban - merengek.
Szál megtekintése


“You will never see things as they are; you will only see things as you are.”

Sadie Sallow
Prefektus Rellon, Ötödikes diák


a sallow hallow in the shallow also, a pixie
offline
RPG hsz: 396
Összes hsz: 479
Írta: 2023. július 11. 22:29 | Link

Gergelyfi

El is kezd nagyon csábítani a gondolat, hogy bizony fel kéne kötni a nyúlcipót, vagy hát, ha már rajtam van ez a szuper papucs, akkor anélkül, de menekülőre lehetne fogni a dolgot, az előbb még felkavaró és kínos helyzet ugyanis roppant gyorsan kezd idegesítővé eszkalálódni.
Az eridonos (te jó ég, csak most esik le, hát persze, hogy az!) ugyanis kezd túlpörögni, és úgy durrogtatja a kérdéseit, és olyan lelkesedéssel, amit már nemigen fogad be a gyomrom. Nem haraptam le egyből a fejét, amiért hozzám szólt, mert úgy tűnt, talán egy nevesebb család sarja lehet, de legalábbis egy gazdagé, és velük nem árthat jóban lenni, de a tűréshatárom végére ér hamar.
- Hogy kit ismernek? Mi van? - nyilván a fordító bűbájnak hála hozzám a kifacsart név már egész más kezdőbetűkkel jut el, és bizony nem sok értelme marad, de nem is ezen akadok fent igazán, de a többi kérdését már lereagálni sem igazán tudom. Értem én, nagy Roxfort meg kviddics fan, ezekben a dolgokban abszolút nem is vitatkoznék vele.
- Hé, hé, hé, nyugodj már le, ha már a medencébe nem fulladtál bele, mi lenne, ha hagynád magad levegőhöz jutni? - próbálom elhallgattatni, kis sikerrel. Aztán meg nekiáll ilyen hülyén vigyorogni és bámulni. Még jó, hogy a törülközőt magamon hagytam, de azért kedvem lenne most lekapni, felcsavarni és jól odasózni vele neki. Nedves is lett tőlem, szóval biztos csípne, mint a fene.
- Amúgy meg nem nehéz. Lasza. La-ca. Laca - mondom ki végre, és rántok is egyet vállamon. - Látod, tök jó vagyok béna nevek kiejtésében. Te miben vagy olyan jó?
Meg is bánom egyből a kérdést, elvégre vagy valami perverz dolgot fog mondani, vagy valami totál érdekelent, szóval inkább tényleg elindulok keresni egy másik medencét, ahol nyugtom lehet.
Szál megtekintése


“You will never see things as they are; you will only see things as you are.”

Sadie Sallow
Prefektus Rellon, Ötödikes diák


a sallow hallow in the shallow also, a pixie
offline
RPG hsz: 396
Összes hsz: 479
Írta: 2023. augusztus 3. 14:23 | Link

Gergelyfi

Az a helyzet, hogy az előbbi medencés malőr bőven kimerítette számomra az egy nap alatt befogadható meglepetések számát, és még csak el sem jutottam odáig, hogy teljesen fel tudjam dolgozni, ami történt. Erre meg történik egy újabb furaság, ami igazából egy varázslócsaládba született boszorkánynak, mint amilyen én is vagyok, közel nem olyan nagy dolog, de még egyszer, az előbbit sem sikerült még feldolgoznom, és még hevesen ver a szívem, mikor ez a bolond valamit csinál az arcával, amivel újfent teljesen zavarba hoz. És csak lassan jut el a tudatalattimból a tényleges felfogásomig, hogy amit láttam, azt a tükörben szoktam, csak véletlenül sem pont így. Nem szoktam magamra vigyorogni ugyanis.
Oké, szóval egy metamorfmágus, aki mások cukkolására pocsékolja a képességét. Jó tudni, de akkor is inkább útnak indulok másfelé, még kérdését hallva se állok meg, csak visszapillantok rá, remélve, hogy most már nem én nézek vissza férfitestben.
- Nem hagytalak itt, a szemét medencét hagyom itt - mondom, és rámutatok egy másikra, hogy oda tartok épp. - A nevemet meg majd elmondom, ha biztos leszek benne, hogy nem lopod el azt is.
Miért akarják tudni a nevem itt annyian? Idővel úgyis el akarnák inkább felejteni. Ahogy minden korábbi barátom tette.
Szál megtekintése


“You will never see things as they are; you will only see things as you are.”

Sadie Sallow
Prefektus Rellon, Ötödikes diák


a sallow hallow in the shallow also, a pixie
offline
RPG hsz: 396
Összes hsz: 479
Írta: 2024. február 17. 22:23 | Link

Sean

Ezen a ponton már akár árva is lehetnék. Több hónapja már, hogy anyám utolsó levelére dacból nem feleltem, és azóta lényegében semmit se tudok róluk. A családomról.
Azt hittem, hogy aggódni fognak, hogy majd keresnek, esetleg lebasznak, amiért nem jelentkezem. De semmi. Csak az egynapi késéssel érkező Reggeli Prófétából derül ki ez-az otthonról, de semmi olyan, ami képbe hozna. Azt hiszem, meghalt valami távoli unokatestvérem, de abban se vagyok biztos.
Egyes napokon még valahogy, úgy-ahogy el is fogadom a valóságot, hogy most már ez az otthonom. Illetve az iskolám, és a hely, ahova a szünetben úgymond hazatérhetek, nagybátyám háza. Ahonnan valószínűleg ki fog penderíteni, amint lehet. Sőt, van egy olyan visszatérő képzelgésem, hogy már legközelebb úgy fogad, hogy sehogy sem.
Ezért is próbálok minél több pénzt a szar melóból kisajtolni, és a vizsgákon minél jobb érdemjegyet szerezni. Persze dacból is, hogy megmutassam, mennyit érek, de elsősorban azért, mert úgy sejtem, az égvilágon senkire se számíthatok önmagamon kívül. És ezt senki, senki nem tudhatja meg.
Épp visszafelé tartok a kastélyba, mikor megakad a tekintetem Warrenen. Elég nehéz nem magam elé képzelni másként, mint ahogy most látom, emiatt egy pillanatra elidőzik rajta a tekintetem, és körülötte gondolataim, ami elég időt hagy neki, hogy észrevegyen.
Pedig jobb lenne feltűnésmentesen elslisszolni mellette. Akkor nem kéne beszólnom neki a fülén lógó bizgere miatt.
Szál megtekintése


“You will never see things as they are; you will only see things as you are.”

Sadie Sallow
Prefektus Rellon, Ötödikes diák


a sallow hallow in the shallow also, a pixie
offline
RPG hsz: 396
Összes hsz: 479
Írta: 2024. február 18. 12:08 | Link

Warren

Elkapom a tekintetem, de persze már későn, és ha esetleg abban reménykednék, hogy ő is inkább úgy akar tenni, mint aki nem vett észre, hát csalódnom kell, mert meg is szólít.
Lelassítok, majd meg is állok, és visszafordítom tekintetem felé, kissé bosszúsan nézve végig rajta, majd körbe, hogy van-e valaki a közelben rajtunk kívül. Akadnak, de hallótávolságon kívül, amennyire meg tudom állapítani.
- Kivételesen? - kérdezem. A fejhallgató sajnos nincs betiltva, csak az én világomban, de ő nem lakója annak, így nem minősül kihágásnak. Legfeljebb baszogathatom érte, de valahogy úgy érzem, most nem a legalkalmasabb.
Kissé bizonytalanul, de végül is elindulok felé. Az iskolai egyenruha van rajtam, mert abban siettem el dolgozni, és ebből kifolyólag csak azt tudtam visszavenni, miután kiderült, hogy ma nem is vagyok beosztva. Kezdenek kicsit összefolyni a dolgok, legjobb lenne a vizsgák előtt szabadságolni magam.
Megállok Warren előtt, egy pillanatra eljátszva a gondolattal, hogy leülök, de nem kínált hellyel még, és nem is biztos, hogy kéne neki. Vagy hogy elfogadnám.
- Semmi. Tudod, vizsgák. Munka - összegzem életem azon részét, ami annak is nyilvánvaló, aki egy rohadt szót nem szólt még hozzám soha. A lelkem, a valódi gondolataim széfbe zárva nyugszanak bennem.
A srác nem a barátom. Igazából semmim se. Kedves volt hozzám, sőt, meglepően normális, és kényszerűségből együtt töltöttünk egy éjszakát, amit felnőttek módjára kihasználtunk, ha már így alakult, de ez nem jelent semmit se.
- Szarul festesz.
Pedig igazából nem, most sincs semmi gond a külsejével, de valami a kisugárzásában más, mint korábban.
Szál megtekintése


“You will never see things as they are; you will only see things as you are.”

Sadie Sallow
Prefektus Rellon, Ötödikes diák


a sallow hallow in the shallow also, a pixie
offline
RPG hsz: 396
Összes hsz: 479
Írta: 2024. február 18. 14:37 | Link

Warren

Mint mondtam, nem a barátom. Nem olyasvalaki, akinek a legkevésbé is érdekelnie kéne. Hogy mi van vele, hogy érzi magát, mi bántja, vagy mitől boldog. Ugyanolyan senki számomra, mint itt mindenki más.
És mégis, ahogy szavai megütköznek tudatomban, valami megtekeredik a mellkasomban, és torkom összeszorul. Warren..! Hát persze, pedig tisztában is voltam vele eddig is, csak valahogy nem volt okom összekapcsolni alapvető tényeket, annak ellenére sem, hogy konkrétan közölte is őket velem múltkor. Mesélt az apjáról, az anyjáról, a testvéreiről is, úgy megnyílt, mintha azt a benyomást keltettem volna valamivel, hogy érdekel.
És hallottam, hogy az iskolai defenzor elhunyt nemrégiben, de mivel semmi dolgom nem volt vele, lepöcköltem a vállamról a hírt, és mentem tovább. De most, hogy nem Warren defenzorról van szó, hanem Warren.. Sean apjáról, már egész máshogy ülepedig a dolog.
- Ó.
Bólintok egyet, és lassan megemelem lábam, majd lépek kettőt, fordulok egyet, és leereszkedem a padra a másik mellé. Mit lehet erre mondani? Egyáltalán kell? És épp nekem?
- Engem megvetnek a szüleim. És gyűlölöm őket ezért. De fogalmam sincs, mit éreznék, ha nem lennének többé.
A haláluk lenne az utolsó dolog, amit kívánok. Ő pedig alighanem még szerette is az apját.
Szál megtekintése


“You will never see things as they are; you will only see things as you are.”

Sadie Sallow
Prefektus Rellon, Ötödikes diák


a sallow hallow in the shallow also, a pixie
offline
RPG hsz: 396
Összes hsz: 479
Írta: 2024. február 18. 15:28 | Link

Sean

Nem tudom, hogy kell egy gyászolóhoz fordulni, nincs benne tapasztalatom, és nem is hiszem, hogy épp nekem kellene bármiféle vigaszt nyújtanom. Esetlennek, bénának éreznék egy érintést, az meg egyenesen nevetségesnek hatna, ha megölelném. Pedig érintettük egymást, nem is akárhol, és voltunk összeölelkezve is. De az más volt, abban nem volt más, mint testiség, ebbe a gesztusba pedig sokkal több kellene, mint amit nyújtani tudnék.
Úgyhogy csak ülök mellette, magam elé bámulva, és hülye módon a saját őseimet emlegetem, mintha bármi közük lenne bármihez is. Pedig azon kívül, hogy a világra hoztak, és életben tartottak, valamint elvárásokat támasztottak felém, mást nemigen kaptam tőlük.
- Bármi, amit csináltam, kezdve azzal, hogy megszülettem, tüske volt a szemükben, legalábbis ezt éreztették velem.
Nem mintha a szüleimről akarnék beszélni, like ever. Bárkivel is. De valamit mondanom kell. Vagy mégse? Komolyan nem tudom.
Emésztem kicsit szavait, de valóban képtelen vagyok elképzelni, még akkor is, ha elképzelhetetlennek tűnik is jelenleg, hogy a szüleim valaha szóba fognak még állni velem.
- Hónapok óta nem tudok róluk semmit, akár halottak is lehetnének - mondom érzelemmentes hangon. - De igen.. közben tudom, hogy élnek valahol. Csak nem érdeklem őket, de attól még.. vannak.
Megint kissé elszorul a torkom, ahogy ránézek a srácra. Nem látom rajta, hogy a sírás kerülgetné, esetleg dührohamot készülne kapni. Csak érzem rajta, hogy valami végérvényesen és örökre megváltozott.
Szál megtekintése


“You will never see things as they are; you will only see things as you are.”

Sadie Sallow
Prefektus Rellon, Ötödikes diák


a sallow hallow in the shallow also, a pixie
offline
RPG hsz: 396
Összes hsz: 479
Írta: 2024. február 18. 19:56 | Link

Sean

Bár abszolút semmi vicces nincs az egészben, mégis egy apró kis nevetést hallatok. Örömtelen, inkább ilyen szórakozott.
- Még jó, hogy mi nagyon ügyeltünk rá, hogy ne hozzuk össze egyet - mondom, de szinte rögtön meg is bánom. Vagy nem teljesen abszurd erről beszélgetni most?
- Bocs.
Valószínűleg sosem tudom meg, hogy engem terveztek-e, bár mindig is volt egy olyan érzésem, hogy apám fiút akart, és próbáltam is hozzá kapcsolódni ilyen módon egy darabig, fiús programokkal, fiús beszélgetésekkel. Ha már a nővéreimtől nem kapta ezt meg, legalább emiatt szeressen engem, de nem értem el vele semmit - sőt, még mintha rossz szemmel is nézett volna rám a próbálkozásom miatt.
Tetszik a pozitív szemlélete, a korai függetlenedés valóban vonzónak hangzik, amíg nem kényszerül rá valóban az ember.
- Igen, ez még jól is hangzana, ha nem kerülne pénzbe. Amiből nincs sok. -Pedig nem győzöm érzékeltetni, hogy én milyen egy gazdag, aranyvérű családból származom. Aztán mire megyek vele, ha kvázi ki vagyok tagadva? - Ilyen programokat meg nem ismerek, de.. nevess csak ki, nem hiszem, hogy elbírnám a megaláztatást, ha másokra kéne szorulnom.
Szál megtekintése


“You will never see things as they are; you will only see things as you are.”

Sadie Sallow
Prefektus Rellon, Ötödikes diák


a sallow hallow in the shallow also, a pixie
offline
RPG hsz: 396
Összes hsz: 479
Írta: 2024. február 19. 19:38 | Link

Sean

Én csak egy szar poént sütök el, de nyilván nem jókor vagy nem a jó embernek, mert a srác komolyan veszi és mire kettőt pislogok, már lényegében befogadott a családba, és biztosított róla, hogy az anyósom segítene mindenben, hiszen tudja, mi a dörgés.
Csak meresztem a szemem néhány pillanatig, és inkább be is csukom szólásra nyíló számat. Az már biztos, hogy nagyon szerencsések vagyunk, hogy nem jött össze, aminek nem kellett.
- Nézd, nem az érdekel, hogy mások mit tudnak, vagy mit nem - sóhajtok kissé ingerültebben a folytatásra. - Vagy akár, hogy mit hisznek.
Előredőlök, és arcomba hulló hajam közt elrejtőzöm. Miért rólam beszélünk, miközben az ő apja halt meg? Talán szüksége van a figyelemelterelésre, jobb mással foglalkozni, mint önmagával? Vagy csak nem én vagyok a megfelelő személy, akinek beszélhet róla? Ebben mondjuk maximálisan biztos vagyok. De abban is, hogy velem sem érdemes foglalkoznia.
Nem megy ez nekem. Eleve leülnöm sem kellett volna, erre úgy beszél nekem a családjáról, mintha barátok lennénk. Pedig aztán csak azért nem hajtottam el még, mert kaptam tőle egy szép fülbevalót és nem akartam vérfarkas csemege lenni.
- Te hogy állsz a megkattanással? - kérdezem aztán kilesve fürtjeim közül.
Utoljára módosította:Sadie Sallow, 2024. február 19. 19:40 Szál megtekintése


“You will never see things as they are; you will only see things as you are.”

Sadie Sallow
Prefektus Rellon, Ötödikes diák


a sallow hallow in the shallow also, a pixie
offline
RPG hsz: 396
Összes hsz: 479
Írta: 2024. február 20. 17:34 | Link

Sean

Valóban előszeretettel hangoztatom, hogy mennyire teszek mások véleményére, hogy aztán látványosan felhúzzam magam rajtuk. Igazából helyzete válogatja, és az épp aktuális hangulatom képes még befolyásolni, de általánosságban valóban elmondható, hogy nem számít nekem mások mit gondolnak, amennyiben azzal nem ártanak a híremnek. Illetve a családoménak, amit görcsösen próbálok védeni, noha ők egy fűszálat nem tesznek énértem keresztbe. Szóval igen, emiatt változó, épp leszarom-e vagy nem annyira.
Az eridonos azonban nem firtatja tovább a kérdést, végre magáról, illetve arról kezd inkább beszélni, hogyan is érzi most magát. Amivel egyébként nem tudom, jobban járok-e, lévén, hogy fogalmam sincs, mit mondhatnék neki, mit tehetnék érte, mert magam sem tudom, hogy kell megküzdeni a gyásszal. Valami azonban megakad tudatom lefolyóján, és csörömpölve hánykolódik, vergődik ott, míg Warren tovább ecseteli lelki állapotát. Félvéla.
- Várj, az anyád.. az anyád félvéla? - szakad fel belőlem a döbbenettől megakadó kérdés, mikor elhallgat. Ezt biztos elfelejtette említeni legutóbb. Vagy mikor szóba került, már késő volt, én pedig már nem fogtam fel.
Felpattanok és idegesen járkálni kezdek a pad előtt.
- A rohadt életbe már, Warren! Az ilyesmiről miért nem hordotok magatoknál igazolást, vagy bánom is én! - fakadok ki, és legszívesebben sikítanék.
Negyedrészt az, vagy félig, rohadtul mindegy.. azt se tudom, milyen szinten örökölte a képességeit egy olyan lénynek, de jóformán mindegy is.
- Jó.. én.. picsába! Sajnálom, hogy meghalt az apád, oké? De ezzel most..
A kezembe temetem az arcom, és próbálok nagyokat lélegezni.
Utoljára módosította:Sadie Sallow, 2024. február 20. 19:05 Szál megtekintése


“You will never see things as they are; you will only see things as you are.”

Sadie Sallow
Prefektus Rellon, Ötödikes diák


a sallow hallow in the shallow also, a pixie
offline
RPG hsz: 396
Összes hsz: 479
Írta: 2024. február 20. 19:30 | Link

Sean

A nyugodtságától csak még jobban elgurul a gyógyszerem, de persze minek is húzná fel magát, nem őt verték át. Nem ő érzi úgy, hogy kihasználták.
Eddig fel sem merült bennem, hogy bármilyen bűbájt, vagy bájitalt használt volna akkor a faházban, de mivel utólag sem éreztem úgy, hogy panaszra volna okom, őszintén nem is érdekelt volna, ha így tesz. Az én problémám az egész máshonnan ered.
- Ja, igen? Egészen lánykérésig vársz azzal a icuri-picuri információval, hogy nem vagy egészen ember!? - csattanok fel olyan hangosan, hogy a távolban néhány madár ijedten felröppen a földről.
Elfordulok, és csípőre teszem kezeim, és úgy meredek a kastélyra, mintha a puszta tekintetemmel fel tudnám gyújtani.
Az sem érdekel, hogy nem látszik rajta. Hogy talán nincs is véla-mágiája. Hogy - hogy bírom a hülye fejét, és bár fogalmam sincs, hogy kellett volna, eszembe jutott, hogy jó lenne valahogy támogatni a gyászában. Én ostoba, hülye barom!
- Miért? Azért, mert undorító - nézek vissza rá egy pillanatra, de gyorsan el is fordulok, mert nem látszik annak. Pedig tudom, hogy az. Nyilván az!
Szál megtekintése


“You will never see things as they are; you will only see things as you are.”

Sadie Sallow
Prefektus Rellon, Ötödikes diák


a sallow hallow in the shallow also, a pixie
offline
RPG hsz: 396
Összes hsz: 479
Írta: 2024. február 21. 18:07 | Link

Sean

Olykor elfog az érzés, hogy a világon mindenki ellenem van, hogy egyedül a saját szavamban, saját magamban hihetek, hogy nincs szükségem senki másra. És szinte átégeti a mellkasomat a fájdalom, a tudat, hogy annak ellenére is, hogy úgy álltam Warrenhez, hogy semmit se jelent nekem, se ő, sem pedig az együttlétünk, most mégis dühös vagyok miatta.
Nem kezdem el elemezgetni a helyzetet, hogy ő valószínűleg bele sem gondolt, hogy bármi jelentőségének kellene lennie származásának, és azt sem helyezem kilátásba, hogy nem tudhatta, hogy mit érzek az ilyenekkel kapcsolatban, mert túlságosan szétvet a harag, hogy józanul tudjak gondolkodni. Így aztán hibáztatom, ujjal mutogatok a felelősre, aki csakis ő lehet, hiszen én érzem nyomorultul magam! Ennyit sikerül feldolgoznom az egészből, mielőtt rázúdítanám a tengerek viharát.
Jogosnak érzem a felháborodásom. Teljesen törlődik tudatomból egy pillanat alatt, hogy épp az apja elvesztése feletti érzéseit próbálja rendezni, mert a saját bajom foglalkoztat, és gondolkodás nélkül rá is zúdítom azt, meg sem válogatva hozzá a megfelelő szavakat.
Azt hiszem, meg is lepem. De aztán ahogy odalép mögém, és közel hajol, fülembe suttogott szavaiból már egész más érzés cseng ki.
Sikítani akarok. De csak állok dermedten, meredek magam elé, és olyan érzésem van, mintha a srác most szabályosan felpofozott volna. De ha arcon csap, azt még élveztem is volna ahhoz képest, amit mondandója kivált belőlem.
- Takarodj a picsába..! - akarom utána ordítani, de csak erőtlenül magam elé nyöszörgöm, valószínűleg nem is hallja, mivel már ismét a fülén van az a mugli szar.
Én pedig még jó pár percig ácsorgok ott megsemmisülten, dühtől remegve, de főleg az amiatt érzett csalódottságomban, hogy valamiért mégse gyűlölöm őt.
Szál megtekintése


“You will never see things as they are; you will only see things as you are.”

Sadie Sallow
Prefektus Rellon, Ötödikes diák


a sallow hallow in the shallow also, a pixie
offline
RPG hsz: 396
Összes hsz: 479
Írta: 2024. május 26. 19:50 | Link

Charon

- YAXLEY!
Hangom úgy töri meg a kellemesen csendes, délutáni sziesztázós, itt-ott nevetgélős, beszélgetős zsivajba, madárcsicsergésbe szenderülő rét nyugalmát, hogy attól még én magam is összerezzenek, pedig félig-meddig számítok a kitörésemre.
Általában igyekszem azért nem túlságosan felhívni magamra a figyelmet, mert ritkán sül ki belőle bármi pozitívum, de ma már így is minden a lehető legszarabbul alakult, az, hogy meglátom egykori mardekáros társamat, barátnőmet a legnagyobb nyugalomban ücsörögni, valamit elpattint bennem. Nem mintha az, ha feldúltan járkálna fel-alá változtatna bármin is, vagy ne tudnék gyakorlatilag bármin kiborulni, egyszerűen csak pont most, pont itt megy végbe a dolog.
Ami egyébként az évnyitó óta érett, csak akkor még el tudtak a közeléből prefektustársaim vinni, mielőtt még pontosan abba a botrányba fordul az esemény, amit elkerülni igyekeztünk egész idő alatt.
- Már áruló patkányokat is beengednek ide? Kezdettől tudtam, hogy ez a hely a legalja, de hogy még be is kékültél tőle...!
Kényszerítenem kell magam, hogy összezárjam a számat, mert többen felénk fordulnak, Charon meg még meg se tudott szólalni. Nem mintha bármire kíváncsi lennék, amit mondani akar. Igazából csak ki kell adnom magamból, ami felgyűlt, de most, hogy kinyitottam a palackot, nem vagyok biztos benne, hogy nem feneketlen.
Szál megtekintése


“You will never see things as they are; you will only see things as you are.”

Sadie Sallow
Prefektus Rellon, Ötödikes diák


a sallow hallow in the shallow also, a pixie
offline
RPG hsz: 396
Összes hsz: 479
Írta: 2024. május 27. 17:55 | Link

Charon

Nem tudnám megmondani, mit remélek ettől a konfrontációtól, hiszen azt biztosan nem hiszem, hogy térden csúszva fog a bocsánatomért esedezni, vagy hasonlóan megalázó, szappanoperába illő drámát előadni. Sőt, ahogy kiszaladnak az első szavak számon, máris tudom, hogy hibát követek el éppen, csak sajnos nem érdekel.
Főleg nem azok után, hogy ahelyett, hogy nyugalomra intene, inkább dob egy teljesen kiszáradt fatönköt a máglyára.
- Még jó, hogy! A végén még új hazugságokat kéne kitalálni rólam. Maradok inkább annál, amihez már hozzászoktam - húzok gúnyos mosolyt az arcomra, amit már csak a tekintetemből áradó megvetés is hiteltelenít, hogy kedves gesztus volna.
És persze feltett szándékom megsérteni, annak idején együtt nevettünk a többi házon, elvégre köztudomású volt, hogy a Mardekár volt és lesz mindenkor a legnagyobb, és csak az a mitugrász Griffendél próbált bármikor is a nyomunkba érni. Könnyen lehet, hogy ezért utálom annyira az eridonosokat? Hah. Ezen később még elmélkednem kell.
- Ingyenes a műsor, Yaxley. Csak neked, csak ma - folytatom, most már halkabbra véve magamat, hiszen senkinek semmi köze az ügyünkhöz. Szeretném azt hinni, hogy itt nem tudnak arról, ami a Roxfortban történt, vagy ha mégis, talán nem hiszik el, mert persze, Sadie Sallow, a szemét rellonos, mindenfélét össze lehet hordani róla, mert utáljuk, de sajnos az előttem ülő lány elsőkézből számolhat be a dologról, és terjesztheti el azt, ami miatt a szüleim száműztek otthonról. És mellesleg az életükből is.
- Mit keresel itt? Azt hittem, több eszed van annál, hogy ide süllyedj - folytatom a beszólogatást, azzal sem törődve, hogy ez egyúttal rám nézve is sértés, hiszen ugyanott vagyunk. Csak annyi a különbség, hogy ő nyugodtnak tűnik, míg én közel állok hozzá, hogy spontán felgyulladjak. Legalábbis úgy érződik.
Szál megtekintése


“You will never see things as they are; you will only see things as you are.”

Sadie Sallow
Prefektus Rellon, Ötödikes diák


a sallow hallow in the shallow also, a pixie
offline
RPG hsz: 396
Összes hsz: 479
Írta: 2024. május 28. 17:46 | Link

Charon

Majdnem elfog a késztetés, hogy pálcát rántsak és leátkozzam a haját, de azzal épp, hogy megerősíteném minden szavát, hitelt adnék mindennek amit hisz, vagy tudni vél rólam, és csak még mélyebbre ásnám magam az ő és minden bizonnyal mások szemében is.
Így sincs jó hírem, itt se, de még nem tart ott a dolog, ahová a Roxfortban fajult, ahol egy társam életére törtem - állítólag. És amit mindenki készséggel elfogadott, pedig senki sem látott.
- Vaaalóban? - billentem félre gúnyosan a fejem, felhúzva orrom, és szikrákat is szórva, szigorúan tekintetemmel. - Igen, elismertétek, hogy valaki azt mondta, hogy úgy történt! De látta bármelyikőtök is? NEM!
Eszméletlen voltam ugyan, mikor rám találtak, de emlékszem, hogy mikor visszapofozták belém a tudatom, még csak egyetlen ember volt ott. És az még nem úgy nézett rám, mint egy gyilkosra. Igazából, már nem is tudom, ki volt az, Derek Weaver a Hollóhátból, vagy talán Zack Holland a Hugrabugból? De mire feleszméltem, már tucatnyian sűrögtek-forogtak, és egykettőre a gyengélkedőn találtam magam, ahol is miután kiderült, hogy megmaradok, egészen megváltozott a hozzám való viszonyulása mindenkinek. Egyszerre azon kaptam magam, hogy kihallgatnak, kérdőre vonnak, és a pálcám hollétéről faggatnak.
De nem merülök túlságosan vissza a ködös, hiányos emlékeim közé, mert Yaxley következő szavaira valóban látszólag felderülök, sőt, hangosan felnevetek. Kárörvendően, de igazából örömtelenül.
- Nahát, tényleg? Csak nem rájöttek végre, hogy semmivel nem vagytok jobbak nálam? Vagyis, bocs, de. Én ugyanis nem szúrtalak volna hátba - nézek farkasszemet vele, amennyiben nem fordítja el tekintetét.
Tényleg ritkán érzem azt, hogy valakit a puszta kezemmel akarnék megfojtani, ütni-vágni, rúgni, és akár harapni is tudnám, de nagyon úgy tűnik, hogy még mindig szeretem ezt a csajt. Én talán nem jelentettem sokat neki, de... megbaszódhat, az a nagy helyzet!
- Reménykedj, hogy nem beszélnek össze az enyémekkel, mert akkor bizony te is itt rohadsz meg, Yaxley! - nevetek ismét az arcába. Ez már kezd hisztérikus lenni.
Szál megtekintése


“You will never see things as they are; you will only see things as you are.”

Sadie Sallow
Prefektus Rellon, Ötödikes diák


a sallow hallow in the shallow also, a pixie
offline
RPG hsz: 396
Összes hsz: 479
Írta: 2024. június 2. 09:10 | Link

Charon

Értetlenül, sőt, már-már döbbenettel vegyes felháborodással csóválom a fejem szavaira. Komolyan nem hallott még a farkast kiáltó fiú esetéről? Vagy arról, hogy amelyik kutya ugat, nem harap? Persze nyilván nem, de valamiért azt hittem, csupán elárultak, ellenem fordultak, hogy magukat védjék. Titkon azért még reméltem, hogy valójában nem hiszik el, amivel vádolnak.
- Nekem is csak a szám járt, Yaxley - préselem ki ajkaim közül a szavakat. - Játszottam az eszem, mint mi mindannyian, csak nekem jobban ment!
Azt hiszem, sokat tanultam otthon abból, hogyan is kell az emberekkel a lehető legótvarabbul bánni, sértegetni, és lekicsinyelni, a földbe alázni. Innen is ezer hála, Quinn és Aimee, remek tanárok voltatok.
Hiába a káröröm, mégse tölt el elégedettséggel, hogy nem egyedül jártam pórul. Igazából az igazságérzetemet már régóta nem foglalkoztatja, ami történt, inkább arra fókuszál, hogy minek kéne következnie. De ellenben az előttem ülő lánnyal, nekem nem látszik, hogy megváltás várna az út végén. De mégis, ahogy mindezt szavakba önti, az üt csak be igazán.
Elképzelem, ahogy ordítva nekiugrok és puszta kézzel kezdem csépelni a fejét, aztán mikor már nem mocorog tovább, még párszor belerúgok, de még marad lélekjelenlétem, hogy valami rútsággal meg is átkozzam. Aztán a kép szertefoszlik, és én csak állok előtte összeszorított kézzel.
- Baszódj meg - közlöm vele, majd sarkon fordulok és torkomban dobogó szívvel visszaindulok a kastély felé.
Szál megtekintése


“You will never see things as they are; you will only see things as you are.”

Rét - Sadie Sallow hozzászólásai (23 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék