Sadie Sallow Prefektus Rellon, Elsős mestertanonc
a sallow hallow in the shallow also, a pixie RPG hsz: 509 Összes hsz: 601
|
SomlayFel nem foghatom, mit keres az iskolán belül a madárház, a Roxfortban a baglyok egy külön toronyban, az iskolától kicsit távolabb pihentették szárnyaikat, de ez is biztos valami magyar szokás, hogy együtt lakunk az állatokkal. Persze biztos csak a honvágy mondatja ezeket velem, és ott kötök bele a tanodába, ahol tudok. Nem mintha ettől jobban érezném magam. Vagy bármitől is. Azt se tudnám megmondani, hogy mit keresek itt most. Elvégre kinek akarnék írni? A szüleimnek, akik lényegében kitagadtak? Az ikertestvéreimnek, akik el se köszöntek tőlem? Vagy a barátoknak, akik egyszerűen úgy tettek, mintha sosem ismertek volna? Azt se tudom, egyáltalán elrepülnek-e az itteni madarak Skóciáig. Valószínűleg nem ezért vannak tartva, hanem országon belüli kommunikációra. A sajátomat nem hozhattam el ide. Talán pont azért, mert nem is akarták az otthoniak, hogy megpróbáljak írni. Ahogy beérek a békésen huhogó szárnyasok közé, egyből az egyik ablaknyíláshoz sétálok, hiszen ha valami, a kilátás, ami érdekes lehet ezen a helyen. Illetve a másik előnye, hogy nincsenek emberek, akiket most szívesen kerülnék. De mintha csak direkt rám akarna cáfolni, persze, hogy itt van egy elsősforma srác, és a madarakkal szórakozik. Nem számít, talán nem vesz észre, meg lekötik annyira a vállára szállt baglyok, hogy nem próbál meg szóba elegyedni velem.
|
|
|
|
Sadie Sallow Prefektus Rellon, Elsős mestertanonc
a sallow hallow in the shallow also, a pixie RPG hsz: 509 Összes hsz: 601
|
SomlayNem tudom, minek ülök le, észre se veszem először, de utána gyorsan fel is pattanok, mert még a végén azt hiszi ez a srác, hogy arra várok, hogy leüljön mellém. Így sincs szerencsém, már ami az elkerülését illeti, mert bár csak a szemem sarkából figyelem, látom, hogy egyre közelebb totyog hozzám a baglyaival. Menőzni akar velük, vagy micsoda? Kérdésére felé pillantok, és felvonom kissé a szemöldököm, de nem válaszolok, van valami a hangjában, ami miatt, ha eleve nem akarnám szóra se méltatni, meggyőzne róla, hogy biztosan ne tegyem. Azt viszont már nem tudom figyelmen kívül hagyni, hogy az egyik madár átpattan a vállamra. - Hess! - förmedek az állatra, de az csak félrebillenti a fejét, és úgy bámul bele az arcomba két centiről. Egészen ijesztő, és ha nem jutna eszembe az amúgy nem túl valószínű szcenárió, hogy belecsíp az arcomba, vagy ne adj isten a szemembe, akkor is elkergetném. Egy határozott mozdulattal lesöpröm a vállamról, a bagoly pedig elröppen, tesz egy gyors kört a levegőben, és letelepedik az egyik gerendára, hogy onnan figyeljen meg. Újfent félrebillent fejjel. Szerintem nem leszünk barátok. A srác ellenben úgy tűnik barátkozna, legalábbis bemutatkozik, miután ő is megválik baglyától, bár sokkal kedvesebben, mint ahogy én tettem. Az egyenruháját elnézve a kék házhoz tartozik. Biztosan az lesz a Hollóhát megfelelője itt. A kis tudálékosok. - Inkább nem - felelem. Sehogy sem szeretném hívni, nem hogy Somnak, inkább elküldeném. De valami kattan a kobakomban, és mire észbekapok, megkérdezem: - Somlóinak nem szoktak hívni? Vagy Galuskának? Szemét dolog mások nevével viccelődni, ami azt illeti, én is hallgattam eleget a "Sadie Swallow"-t, és nyilván nem a madárfajra céloztak vele.
|
|
|
|
Sadie Sallow Prefektus Rellon, Elsős mestertanonc
a sallow hallow in the shallow also, a pixie RPG hsz: 509 Összes hsz: 601
|
SomlayCsakhamar elfog az a valószínűtlen érzés, hogy valami előre kitervelt csapdába csaltak, és az egész madaras attrakció arra ment ki, hogy a hollóháti kiakasszon. De mielőtt komolyabb összeesküvés-elméleteket szőhetnék a Court of Owlsra (a Batman képregényekben megjelenő titkos társaság) alapozva, egy kiselőadás közepén találom magam. Kétséget sem hagy a továbbiakban bennem afelől, hogy melyik házból is szabadult. - Oh, Em, Dzsí - artikulálom szemem forgatva a betűket. A fordítóvarázs ennél többet nem tud kezdeni az "OMG" betűszóval, ami az Oh My God, vagyis a magyar "úristen" vagy "te jó Isten" kifejezések megfelelője, de talán a hangsúlyomból is kiérzi a srác a lényeget. - Te tényleg Hollóhátas vagy.. mármint az a mi.. Levitás. Le se tagadhatná az övéit. Tudálékos, és lesi az alkalmat, hogy kioktasson másokat. Lehet van is nála egy könyv épp a baglyokról, és azt olvasgatta idáig, és alig várta, hogy valakit ideegyen a fene. - Nem olvastam sehol, ti vagytok beleragadva arccal a könyvekbe, mi alapból vagyunk ennyire intelligensek - felelem aprót rántva vállamon, és részemről ennyiben le is tudnám az egész társalgást, mert őszintén, semmi élvezet nincs a kisebbek bántásában. Legalábbis már nincs. Csakhogy Galuska nem akarja ennyiben hagyni a dolgot, és talán tényleg van némi sütnivalója, mert a lényegre tapint, amit persze a világért se ismernék be még magamnak sem, nemhogy neki. - Ugye most nem várod el komolyan, hogy elmeséljem az életemet, miután egy perce se, hogy találkoztunk? - kérdezem megütközve, és olyan arcot vágok, mint akihez hozzávágtak egy trágyagránátot. - Az egyedüli dolog, ami ellen jelenleg küzdök, az ez a beszélgetés, oké? Mondjuk, akár fel is állhatnék, és faképnél hagyhatnám, de nehogymár nekem kelljen odébbállnom.
|
|
|
|
Sadie Sallow Prefektus Rellon, Elsős mestertanonc
a sallow hallow in the shallow also, a pixie RPG hsz: 509 Összes hsz: 601
|
SomlayA fene se érti, mi baja ennek a srácnak, miért épp engem kell csesztetnie, de egyre jobban felhúz. Persze nincs itt más rajtunk kívül, így aztán a miért épp én kérdés különösebb nehézség nélkül is megválaszolható, de azt továbbra is rejtély övezi, hogy miért van erre egyáltalán bármi igénye is. - De, igen, a Roxfortnak, tudod, csak kábé a leghíresebb varázslóképző a világon - vágok pofát kérdésére, és örömtelenül elnevetem magam. - Elég ciki kék létedre ezt nem tudni. Ja és igen, a Hollóhát a Levita megfelelője, a kék színből levágható. Nem tudom mondjuk, hogy szándékosan lettek-e ugyanazok a színek, és nagyjából hasonló erények átemelve, vagy teljesen véletlenül alakult pont így, mindenesetre van más mágusiskola is, ahol több, különböző ház van, és az Ilvermornyban például épp a Roxfortot vették alapul, mikor négy házat hoztak létre. Csak ott mondjuk más színek dominálnak, azt hiszem. Tudja fene, én ugye nem olvastam utána. - Mégis mi köze az intellektusnak ártatlan lények bántalmazásához? Nem tudtad, hogy a legveszedelmesebb gyilkosok, diktátorok és hasonlók többnyire nagyon is intelligensek? - Akaratlanul is elnézek az elhessegetett bagoly irányába. - Egyébként sincs semmi baja, nézd! Nem bántottam, csak... arrébb helyeztem. Megint odatéved a tekintetem, és igen, ismét meggyőződöm róla, hogy kutya baja sincs a madárkának. Hamar megfeledkezem aztán a bagolyról, mert frusztráltságomat csak tovább tetézi, úgy járatja ez a srác a száját, mintha kötelező lenne. Hiába is próbálnék közbevágni, hogy nem, egyáltalán nem érdekel az ajánlata, és nem, nem akarom őt megismerni, azt meg végképp nem akarom, hogy ő megismerjen engem. - Befejezted..? - kérdezem indulatosan csattanó hangon. Kicsit mintha kívülről hallanám saját hangom, mintha nem is az enyém lenne. Olyan gondolatok kavarognak a fejemben, amik mintha nem is odavalóak lennének. - Egyáltalán semmit nem találtál el, vagy amit mégis, az olyan nyilvánvaló, hogy egy troll is könnyedén megtippelné. És nem, az utolsó nincs köztük! A sok zavaros, felkavaró gondolattördék közt, mely tornádóként tombol fejemben, valahogy felszínre bukik, amolyan figyelmeztetésként egy, és elsötétül a tekintetem. - Provokálni próbálsz? Azt akarod, hogy megátkozzalak? Tán csak nem olyan beképzelt, hogy azt gondolja, volna esélye. Én öt éve tanulom a mágiát. De mégis minden idegszálam ellenkezik az ellen, hogy pálcát fogjak a levitásra.
|
|
|
|
Sadie Sallow Prefektus Rellon, Elsős mestertanonc
a sallow hallow in the shallow also, a pixie RPG hsz: 509 Összes hsz: 601
|
SomlayAdja itt nekem a lazát, persze, tudta, de ha tényleg tudta volna, nem csak azután szemtelenkedne velem, hogy felvilágosítottam a Roxfortot illetően. Próbálhatja a jelentőségét elbagatellizálni, de nagyon kétlem, hogy lenne a mágusvilágnak olyan szeglete, ahol ne ismernék a több, mint ezer éves iskolát. Vagy lehet mégis? Kicsit elbizonytalanít túltolt magabiztosságával. - Vajon miben..? - csóválom meg a fejem, és inkább lenyelem a sértéseket, amik eszembe jutnak. Abban igaza van, hogy tényleg szívesebben lennék Nagy-Britanniában, de nincs kellő ismeretem még a Bagolykőről, hogy összehasonlíthassam őket, és esetleg kiemeljem, miben marad el az angol varázslóképzőtől. Értetlenül bámulok Galuskára és a baglyára. Egyáltalán nem tűnik vele ellenségesnek a madár, még azután se, hogy én elhessegettem, de aztán leesik, mire próbál utalgatni. - Valószínűleg azért, mert már épp elég pofont kapott az élettől, és pont nem egy tudálékos locsifecsire van szüksége, aki olyasmire próbálja rávenni, ami egyáltalán nincs ínyére - magyarázom el neki lassan, mindenféle indulatot vagy megvető csengést mellőzve hangomból. Tényleg nem szeretném, ha felbosszantana. Pedig mintha mindent elkövetne érte, de aztán figyelmeztetésemre gyorsan védekezni kezd, és arról győzködni, milyen tök jó fej, de sokkal inkább tűnik tökfejnek. - Ha elárulom a nevem, békén hagysz? Vagy ragaszkodsz ehhez az interjúhoz? Tudod mit, válassz, a nevem érdekel, vagy hogy milyen különbséget találtam két ősrégi kastély között? Az egyik dohosabb, mint a másik, tudni szeretnéd, melyik? - nevetem el magam, és megcsóválom a fejem.
|
|
|
|
Sadie Sallow Prefektus Rellon, Elsős mestertanonc
a sallow hallow in the shallow also, a pixie RPG hsz: 509 Összes hsz: 601
|
SomlayHorkantok egy gúnyosat szavaira, de egy pillanatra azért majdnem elgondolkodtatott, hogy ő lenne az egyetlen, aki hátsó szándék nélkül közelít. Nagyon megtépázódott az önbizalmam, magabiztosságom valahol a Rellon körlet alatt nyugszik párszáz méterrel, vagy ahogy az itteniek mondják, a béka segge alatt. De azért ne vicceljünk már. Biztosan találnék én egy csomó barátot, ha akarnék. HA akarnék. Nyelvem hegyén van a válasz, de aztán mégse mondom ki, megelégszem a horkantással, talán az is elég lesz neki, és nem firtatja tovább a témát. És ha a nevemmel is beéri, talán túl is lehetünk ezen az egész felesleges beszélgetésen. - Sadie - árulom el, és egy pillanattal később eszembe jut, hogy igazából mondhattam volna valami kamunevet is, nem mintha számítana. - Aha - bólintok egyet filozofikus kis gondolataira. - Mondd csak, ha látsz valakit egymaga bemenni mondjuk a vécére, ugye nem tartasz vele, hogy véletlenül se legyen addig se egyedül? És amúgy egyik embertől a másikig ugrálsz, vagy azért egy-egy percre te is szoktál magad lenni? Véletlenül se fogjon el a magány! Jó, tudom, egy paraszt vagyok. De senki se kényszerítette, hogy hozzám szóljon.
|
|
|
|
Sadie Sallow Prefektus Rellon, Elsős mestertanonc
a sallow hallow in the shallow also, a pixie RPG hsz: 509 Összes hsz: 601
|
JankovitsKezdjük ott, hogy eleve nem akartam ebbe az országba jönni, pláne ebben az iskolában tanulni. De ha mindez nem lenne elég, nagybátyám még arra is kötelezett, hogy munkát keressek, mondván neki nincs kitömve a párnája úgy pénzzel, mint a szüleimnek, szóval ne is várjam el, hogy majd eltart, és a saját pénzén veszi meg a lányos hülyeségeimet. Plusz jobb is, ha lekötöm magam a szabadidőmben, hátha nem lesz időm egy "újabb baromságra". Tudom persze, hogy őt is megrázta, ami történt, és gondolkodás nélkül megengedte, hogy hozzáköltözzek, de egy szép szót, vagy egy ölelést nem kaptam tőle. Ő másként fejezte ki, ha törődött valakivel, de egy külső szemlélődő biztosan nem mondta volna meg, hogy én vagyok a kedvence. Szóval épp egy állásinterjúra tartok, hosszúra nyújtott léptekkel a mindenki által csak faluként emlegetett városka irányába. Az iskolai talárt szövetkabátra cseréltem, hajam kontyba kötöttem, hogy ne lógjon arcomba, és igyekszem a megvető pillantásaimat az úton letudni, hogy leendő főnököm előtt - aki amúgy szintén diák, csak pár évfolyammal felettem jár - már jó képet mutatni. Még mosolyognom is kell majd, emlékeztetem magam kelletlenül. Semmi kedvem futárkodni, és más emberekkel találkozni, de repülni szeretek, a véremben van a seprűlovaglás, és ha pénzt is kapok érte, hát legyen. Ha ezért mosolyogni kell és jópofizni, akkor mutogatom a fogaim és szívélyes leszek, mint egy lakáj. Amint benyitok az étterembe, rövid nézelődést követően észre is veszem a látszólag nem tananyagot bújó, és ételt nem fogyasztó srácot, akinek ránézésre Dávid feje van. Odalépdelek mellé, és megköszörülöm a torkom, hacsak nem néz fel előbb. - Helló, Sadie Sallow vagyok, állásinterjúra érkeztem. - Furcsának, szokatlannak érzem hosszú hetek után a mosolyt arcomon, de igyekszem fenntartani minden ellenérzésem dacára.
|
|
|
|
Sadie Sallow Prefektus Rellon, Elsős mestertanonc
a sallow hallow in the shallow also, a pixie RPG hsz: 509 Összes hsz: 601
|
SomlayLátszik rajta, hogy nem a "köszönöm" volt az első, ami átfutott az agyán válasz gyanánt, de mindkettőnk szerencséjére ennyiben marad a dolog, már ami a nevemet, és a további kérdéseket illeti. De azért bosszant, hogy nem ismerem meg a valódi gondolatát. Pedig aztán mit érdekel az engem? Nem is érdekel! Vagy mégis? Nem! Nem? Mindegy. De tényleg mindegy, hiszen sikerül jó alaposan megsértenem, szarkasztikus válaszára csak összeszűkül a szemem kissé és ajkaimat is összepréselem. Valahol mulattat, de közben a bűntudat halovány érzése is megkörnyékez, amíg gyorsan el nem hessegetem. Úgyse szól hozzám többet, nekem sincs dolgom vele, mit foglalkoztasson a lelki világa? Elég nekem a magaméval törődni, és most kicsit az is nyomorultabb lett. Ahelyett, hogy jobban érezném magam, hogy undok voltam valakivel, hát persze, hogy csak rosszabb lett. Aztán lehet ő már öt perc múlva nem is emlékszik rám. Szóval jó lesz nekem is hamar kiverni a fejemből ezt az egészet. Azért még egy értetlen pofavágás a végére belefér, hiszen egyáltalán nem tudom, hol keressem, ha netán mégis épp az ő barátsága lenne az egyetlen dolog, ami hiányzik az életemből. - Fogalmam sincs, sziaaa! - intek felé egyet alig túljátszott kedvességgel, és megint csak magamat tudom szidni gondolatban, hogy ugyan erre már mi szükség volt így a végére..? Gondolataimba temetkezve visszafordítom tekintetem a baglyokra, és nyelvet öltök arra az egyedre, amelyiket a srác az előbb dédelgette. Jó nekem egyedül is, győzködöm magam.
|
|
|
|
Sadie Sallow Prefektus Rellon, Elsős mestertanonc
a sallow hallow in the shallow also, a pixie RPG hsz: 509 Összes hsz: 601
|
JankovitsFogalmam sincs, mire számítottam, hol fog zajlani a kérdezz-felelek, de ha tippelnem kellett volna, a vendégtér, vagy egy ablakos, jókora asztallal - melyen családi fotók sorakoznak - felszerelt iroda lett volna az első kettő, ami eszembe jut, és nem egy seprűtároló méreteit idéző kis lyuk. Leendő főnököm láthatóan megörül nekem, és bár ugyan nekem is ez volt az első állásinterjúm, de úgy tippelem, ő sincs még túl sokon túl, vagy nálam is tehetségesebben tudja a lelkesedést megjátszani. Int, hogy kövessem, majdnem elhagyja minden cuccát, úgy tűnik, mint aki nincs egészen a helyzet magaslatán. Aztán persze lehet, hogy csak barátságos benyomást igyekszik kelteni, hogy ne feszengjek. De ha ez volt a cél, akkor a helyiséggel, ahova beinvitál, kissé mást hatást ér el. Még gyorsan elszalad egy székért, hogy hellyel kínálhasson, én pedig kissé kelletlenül elfogadom. Nem tudom, hogy komolyan gondolta-e, hogy "kényelmesebbnek" nevezte a helyzetet, de nem vagyok abban a pozícióban, hogy pofát vágjak szavaira. Úgyhogy marad a mosolygás, majd a bólogatás. Aztán a fejrázás, amikor sikerül felocsúdnom, és értelmeznem, mit is kérdezett. - Igen, igen.. mármint, nem, köszönöm, nem kérek semmit. Leülök vele szemben, közben megcsapja orrom a samponjának illata. Egy pillanatra átfut az agyamon, hogy remélem nem vagyok büdös, mert egy ekkora zsebkendőnyi helyen biztos megérezni. De nem, fürödtem reggel, minden rendben. - Hogy voltam-e..? Nem, még nem volt hozzá.. szerencsém - szedem össze a gondolataimat, miután végre sikerült őket kikergetni a marhaságokon aggódás verméből. Szerencsére, még épp időben, mielőtt mondjuk olyat találtam volna mondani, hogy "nem eszek ilyen szemetet" vagy hasonló. - Csak nem olyan rég vagyok itt, szóval nem is igazán hallottam se jót, se rosszat. De bizonyára jó lehet, ha futárra van szükségetek - folytatom diplomatikusan.
|
|
|
|
Sadie Sallow Prefektus Rellon, Elsős mestertanonc
a sallow hallow in the shallow also, a pixie RPG hsz: 509 Összes hsz: 601
|
JankovitsHa nem volna épp elég stresszforrás karnyújtáson belül ülni egy idegennel, egy hátsó kis szobában, ami nincs is szem előtt, most még azt is kéri, hogy meséljek magamról. Szinte érzem, ahogy a gyomrom felkúszik a torkomba, és hirtelen nem is tűnik olyan rossz ötletnek kérni valami innivalót, legalább amíg nyelek, sem kéne beszélnem. De ha szükségem van az állásra, nyilván kénytelen leszek megszólalni, és jogos elvárás, hogy meg szeretne ismerni, nem küldhet a céglogóval szét akárkit, hogy képviselje a brandet. De mit mondhatnék magamról? A teljes igazságot nyilván nem, különben rövid úton kint találom magam innen. - Amit jónak gondolok? - kérdezek vissza, és ez valamelyest megnyugtat, mert ha azt nem mesélem el, amit nem gondolok jónak, akkor jók leszünk. - Angliából jöttem, a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolából jelentkeztem át ide, a Bagolykőre. A nagybátyám vett magához, nála lakom most. Mármint amikor épp nem az iskolában, persze. És nyomkövető bűbáj van rajtam, mert valószínűleg most is folyamatosan megfigyelnek - teszem még hozzá gondolatban, és majdnem biztos vagyok benne, hogy erről illene beszámolnom, de nem teszem. Ellenben egyetértően bólogatok a srác szavaira, bár nagyon erősen kétlem, hogy végig fogom kóstolni az itteni étlapot. Nevezzetek sznobnak, de én tényleg nem ilyesféle kajákhoz vagyok szokva. - Szeretek repülni, mármint a szó szoros értelmében, nem úgy, hogy kirúgnak valahonnan - nevetgélek esetlenül a bénán előadott viccemen, ami annyira nem is vicces, ha azt vesszük, hogy a Roxfortból csak azért nem rúgtak ki valószínűleg, mert még előtte maguk vettek ki onnan szüleim. Megelőzni a bajt, hisz már most is mennyivel jobban mutat az önéletrajzomban, hogy én hagytam ott őket, és nem ők penderítettek ki.
|
|
|
|
Sadie Sallow Prefektus Rellon, Elsős mestertanonc
a sallow hallow in the shallow also, a pixie RPG hsz: 509 Összes hsz: 601
|
TheonyTudtam, hogy egy kész katasztrófa lesz ez az év. Idegen helyen, idegen kultúrában, de legalábbis más szokásokkal körülvéve, és persze egy jókora megbicsaklással tanulmányaimban, mert hát persze, hogy egész más itt a tanrend is. Harmadévesként vettek át, ami abszurd, a Roxfortban már a hatodik évfolyamomat kezdtem volna el. Nem mintha olyan kiváló, vagy várakozáson felüli tanuló lettem volna a szigetországban, de most itt, az eddigi óráimon nem tudtak újat mondani. Unatkozom, és emiatt csak több időm van a gondolataimmal foglalkozni. Ami erősen ellenjavallt, ennyit pszichológus nélkül is tudok. Viszont minden ellenérzésem ellenére is biztos vagyok benne, hogy ha maradok, az se lenne kisebb katasztrófa. Másféle lenne. Olyan, amikor mindenki engem bámul, összesúg a hátam mögött, sőt, talán még előttem is, és elkerül, mint egy leprást. Vagy, ha magamból indulok ki, átkot küld utánam, amint nem figyelek. Szóval, talán tényleg jobb itt most nekem. Legalábbis még pár pillanatig így érzek, mígnem nekem nem ütközik valaki, akit egy-két pillanattal előbb felismerek, mint ő engem, de a meglepettség miatt nem marad időm elfordulni, elszaladni, vagy kámforrá változni, bár utóbbi azért sem jön össze, mert nem vagyok házimanó. - Mi a.. fészkes.. franc! - fújtatok döbbenten, aztán néhány másodpercig az arcmozgásomból ítélve nem tudom eldönteni, hogy mosolyogjak-e vagy se. Egy másik ex-mardekáros. Nem is akármilyen, a szüleim még dolgoztak is azon, hogy összeismerkedtessenek vele iskolán kívül is, elvégre jó parti lenne. Ha nem irtóznék az egész intézményes szokástól, és nem volna bennem egy általános lázadás minden ellen, amit az őseim akarnak, vagy csinálnak, talán még sikerül is. Így maradt a felületes ismeretség. De vajon eljutott hozzá a hírem? Tudja, miért vagyok itt? És ha tudja.. tudja más is? Hirtelen már nem is érzem azt, hogy még öt perc, és belehalok a nihilbe. Helyette a pánik uralkodik el rajtam, tekintetem ide-oda vándorol az órakezdést várók arcára, hogy vajon ők is engem néznek már, vagy csak Theony. Igen, magamban így kereszteltem el, bár lehet más szokta is így hívni. De én nem. Vagyis nem volt rá alkalmam még. Más körökben mozogtunk. Ő a jó hírét építgette, én pedig mindent elkövettem, hogy csakazértse hozzam helyre a családom renoméját. És ha itt is híre megy, hogy állítólag mit műveltem, valószínűleg sikerrel is jártam. Nyelek egyet, és megpróbálok lazának tűnni, szóval nekikönyöklök az egyik festmény keretének, ami persze ettől elmozdul. El is kezd panaszkodni a lakója, de lepisszegem. - Pszt! Nem látod, hogy beszélgetünk? - nézek csúnyán a mázolt alakra, majd tekintetem visszafordítom háztársamra. Egykori és mostani, a jelek szerint. - Helló! Rég volt már, nem? Te már biztos nem is emlékszel a Roxfortra. Persze nyilván tudom, hogy nem így van. Maga az iskola jóval emlékezetesebb, mint én, aztán még a nevem is egyből tudta. Vajon megtanulta azóta a legilimenciát is? Remélem nem...
|
|
|
|
Sadie Sallow Prefektus Rellon, Elsős mestertanonc
a sallow hallow in the shallow also, a pixie RPG hsz: 509 Összes hsz: 601
|
MáltaiMióta itt vagyok, igyekszem nem kelteni feltűnést. Igazából jobb szeretném, ha békén is hagyna mindenki, legalábbis egyelőre. Nyilván a durcázástól és befelé fordulástól nem várhatok megoldást mindarra, ami történt, de jobb ötlet híján ennyire telik tőlem jelenleg. Pedig nem ilyen vagyok. Nem ilyen voltam legalábbis. Szerettem magam körülvenni másokkal, tudni a dolgokról és a részük lenni, de nem itt akarok lenni. Nem ezekkel az emberekkel körülvéve. A nagybátyámra is haragszom, pedig aztán semmi okom rá, mert befogadott, és a maga módján megtesz mindent értem, de az, hogy látom, ráadásul nem csak pár évente egyszer, nem tesz mást, mint újra és újra emlékeztet arra, hogy miért vagyok ezen falak között. Nem mintha maguk a falak meg kvázi minden más nem ugyanezt tenné. Szóval csak járok egyik óráról a másikra, nem szólok senkihez, csak, ha muszáj, de aztán meglátok egy lányt, aki mintha mindent elkövetne azért, hogy a legkevésbé sem ideillőnek tűnjön. Nem vagyok annyira maradi gondolkodású, mint a szüleim, de amit ez a csaj művel egy ablakban ülve, attól tikkelni kezd a szemem. Próbálom egy pár pillanatig emészteni a látottakat, és közben tartani magam ahhoz, hogy mindenkire nagy ívben teszek, de ehelyett mégis inkább odalépek hozzá, miután látom, hogy a pálcája a földön koppan. Felveszem, és miután továbbra sem vesz tudomást rólam, egy laza mozdulattal félreütöm vele füléről a fejhallgatót. - Ez a tiéd? - kérdezem kétkedő hangon, és véletlenül sem azzal a szándékkal, hogy ha érte nyúlna, odaadjam neki. - Kötve hiszem, elvégre úgy nézel ki, mint valami protekciós kvibli, aki csak azért van itt, mert az egyik professzor kölyke, és magával rángatta, hátha egyszer véletlenül mégis megmutatkozna rajta a mágia. Úgy nézek rajta végig, mintha egy abban is kételkednék, hogy egyáltalán van varázsló felmenője. Nem utálom a muglikat, vagy ilyesmi, csak hát.. ők muglik. Kevesebbek nálunk, ugyebár.
|
|
|
|
Sadie Sallow Prefektus Rellon, Elsős mestertanonc
a sallow hallow in the shallow also, a pixie RPG hsz: 509 Összes hsz: 601
|
KaramakovSzóval eltévedtem, nagy ügy. A Roxfortban hozzászoktam már, hogy a sok egyforma, gyakran helyét változtató, esetenként máshova vezető lépcső, vagy az el-eltünedező ajtó miatt nem árt időnként előbb elindulni, hogy biztosan odaérjek, ahova tartok. Már épp hozzá is szoktam, és kezdtem kiismerni a kastélyt, aztán jöhettem el onnan egy másikba, ami lehet, hogy kisebb, de talán csak első ránézésre. A varázsvilágban elég könnyű a méretekkel csalni, simán lehet valami nagyobb belülről, mint kívülről. Most nem idegeskedtem a késés miatt, mert csupán a Rellon házba vezető bejáratot kerestem, de attól még kezdtem kissé bosszús lenni, amiért nem találom. Pedig aztán néhányszor már jártam ott, elvégre minden nap végén ott hajtom álomra a fejem elvileg. Kivéve, mikor mégse, de azért többnyire. Elnézhettem egy fordulót, másik átjárón jöhettem keresztül, vagy valami mágikus oka lehetett, amiért eltévedtem. Remélem az utolsó, mert akkor nem az én hibám lenne, és okolhatnék mást. De a lényegen nem változtat, nem tudom, hol vagyok jelenleg. És a tetejébe nem futottam bele egyelőre egyik háztársamba se, hogy látszólag úgy, mintha én is tudnám, merre tartok, követhessem a klubhelyiségig. Aztán észreveszek egy ismerős ajtót (persze, hisz csak vagy tucat ugyanilyen van ezen a szinten...) ami egy sötét kis zug rejtekében áll. Talán ha megismerem a termet, ami mögötte van, az segít..? Nincs jobb ötletem, minthogy kiderítem, szóval odaszökkenek, és némi erőlködés árán betolom a nehéz faszerkezetet. Odabent egy pillanattal később fellobbannak a fáklyák, és súlyos, megrakott polcok, szekrények kúsznak elő a falakból. Mindenféle színes fiola, gyanús tartalmú üveg, edény és felcímkézett fém- és fadoboz sorakozik rajtuk és bennük, a kör alapú terem közepén pedig lyukas asztal. Nem kétséges, hogy egy bájitalfőző rejteke. Mit kereshet ez így itt, ahol bárki hozzáfér? - teszem fel magamban a kérdést, de igazából cseppet sem méltatlankodva, inkább ámulva. Beljebb lépek, az ajtót félig nyitva hagyom, és elindulok a falon sorakozó üvegcséket nézegetve, egyet-egyet levéve és megszaglászva.
|
|
|
|
Sadie Sallow Prefektus Rellon, Elsős mestertanonc
a sallow hallow in the shallow also, a pixie RPG hsz: 509 Összes hsz: 601
|
ÓváriMégis mi a francot művel ez a nő itt? - tűnődöm, ahogy közeledem felé. Elvégre mi más kötné le a gondolataim egy ilyen fura jelenetet látva. Már messziről is eléggé flúgos benyomást keltett, az, hogy bemászott a gödörbe, csak rátett egy lapáttal. Illetve egy ásóval, ha már az van kéznél itt. Valamit találhatott, mert a megbűvölt eszköz megpihen, míg ő matatni kezd pálcájával. Én pedig kicsit lassítok lépteimen, és ujjaim megfeszülnek saját varázsvesszőmön. Felzaklat, ha valakinek a kezében pálcát látok, és azonnal a sajátomhoz nyúlok ilyenkor. Alighanem az utolsó dolog, amit tennem kéne, és a nagybátyám figyelmeztetett is, hogy nem lesz jó vége, de elég nehéz megállni. Megköszörülöm a torkom. - Na? Megtaláltad az elásott csontodat? - kérdezem unottan, majd ugyanazzal a nyugalommal hangomban folytatom: - De ha mondjuk sírt ásol valakinek, ahhoz kicsit kicsi lesz. Igazából őszintén érdekel, mi a fenét csinál, de eszembe sincs a nyakamat nyújtogatva, a legminimálisabb kíváncsiságot mutatva úgy viselkedni, mint egy túlbuzgó levitás. Akinek mindent tudnia kell. Nem, nem is érdekel igazán. Illetve talán akkor, ha tényleg el akar földelni valakit, mert akkor nem árthat elkezdeni hátrálni.
|
|
|
|
Sadie Sallow Prefektus Rellon, Elsős mestertanonc
a sallow hallow in the shallow also, a pixie RPG hsz: 509 Összes hsz: 601
|
ÓváriTörődhetnék a magam dolgával is, persze, meg ugye minek keresem a bajt, jelenleg inkább bújócskáznom kellene előle, de sajnos úgy jöttem ki a kastélyból, hogy nem volt semmilyen konkrétabb célom, csupán levegőzni vágytam. És egyébként is, teljesen valid okot tudok kreálni ittlétemre. Elengedem a fülem mellett a csaj első szavait, azt mindenesetre megállapítom, hogy egy kicsit talán idősebb, mint amennyinek először tűnt. És innentől kezdve már nem is érzem úgy, hogy én vagyok rossz helyen. Tekintetem arra a valamire vonom, amit varázslattal kiemel a gödréből, és szinte csalódottan húzom el a számat, hogy mégsem egy félig megrágott csont. - Miért, kivel kötekedjek? Amennyire látom, te vagy a környéken az egyetlen, aki az iskola területén furcsa dolgokat kapar elő a föld alól. Nem kéne az ilyesmihez valamiféle engedély? Valójában nem tudom, miféle dokumentummal igazolhatná jogosultságát mindehhez, számomra akár egy teljesen random szöveg valami szignóval is ugyanúgy értelmezhetetlen lenne, mint egy húsz oldalas nyomtatvány hat különböző aláírással. Csupán eljátszom, hogy magabiztos vagyok, és tudom, miről hadoválok. - Nem tűnsz diáknak sem, a professzorok pedig valamelyest jobban öltözöttek ennél - nézek végig szerelésén. - Szóval csak érdekel, nem kellene-e szólnom valakinek.
|
|
|
|
Sadie Sallow Prefektus Rellon, Elsős mestertanonc
a sallow hallow in the shallow also, a pixie RPG hsz: 509 Összes hsz: 601
|
JankovitsAmikor elképzeltem, nem ilyesmire számítottam egy interjú alatt. Több profizmusra, kevesebb nevetgélésre, talán. De azt tudom, hogy jó benyomást kell keltenem, ha hozom a szokásos formámat, valószínűleg rövid úton kint találom magam az étteremből, márpedig a többi lehetőség, amit találtam, földhözragadtabb, már abban az értelemben, hogy nemigen repülhetnék. Egy pult mögé beülni, vagy árut töltögetni a polcokra pedig semmi kedvem. Még pénzért se. De a Roxfortról sem szeretnék áradozni, arról pedig végképp jobb, ha nem tud leendő munkaadóm, hogy miért jöttem el onnan. - Jó volt - felelem szűkszavúan, halovány mosoly kíséretében. - És igen, családi oka volt. Szörnyen kellemetlenül érzem magam, szóval remélem ő is, és ezért eltekint attól, hogy tovább firtassa ezt a témát. Talán úgy értelmezi, hogy csak nagyon elszomorít a dolog, és ezért nem akarok beszélni róla, nem pedig... más okból. Még arról is inkább beszélek neki, hogy mit szeretek a szabadidőmben csinálni, noha semmi köze nincs hozzá, és túl sok minden amúgy sem jut eszembe. - Repülni, leginkább. És igen, kviddicseztem is, bár csak az utolsó évemben kerültem be a Mardekár csapatba - bólogatok. - És szoktam rajzolni. Ruhákat tervezgetek, főleg. Valószínűleg tudnék intézni magamnak egy seprűt, gondolkodom el, de azért szóba kéne álljak a szüleimmel, ami ki van zárva, a nagybátyámat pedig azért nem akarom megkérni, bár neki is bőven tellene rá, mert pont azért küldött el munkát keresni, hogy ne fizessen utánam mindent. - A vízhatlan köpeny nem gond, azt hoztam magammal, de a seprű már bonyolultabb, azt biztosítani kellene. Megoldható lenne, ha mondjuk úgy állapodunk meg, hogy a bérem egy részéből törleszteném vissza? De ha van felesleg, azt is tudom használni, bármilyen seprűt megülök gond nélkül. Két alternatívát is bedobok, mielőtt felhoznám, hogy ha kell, tudok szerezni magam is. Rugalmasnak kell mutatkozzak, és ez a beosztásra is érvényes. - Eléggé előrehaladott vagyok a tanulmányaimban az évfolyamtársakhoz képest, szóval nem szánok túl sok időt tanulásra jelenleg, és nem járok sehova. Szóval hétköznap esténként is szabad vagyok, három-négy óra bőven belefér, illetve a hétvégéken is ráérek, amikor kell.
|
|
|
|
Sadie Sallow Prefektus Rellon, Elsős mestertanonc
a sallow hallow in the shallow also, a pixie RPG hsz: 509 Összes hsz: 601
|
ÓváriHiába nyilvánvaló, legalábbis számomra, hogy kettőnk közül ő az, aki kevésbé illik ide, még úgy is, hogy én itt sem akarok lenni, láthatóan nem hozom zavarba. Cseppet sem izgul azon, hogy "lebukott". Vagyis talán tényleg joga van itt lenni, csak esze ágában sincs azzal fáradozni, hogy nekem bizonygatja ezt. Legalább nem valami tesze-tosza szerencsétlenség, már ezt is becsülni kell. - Az ott az erdő - bökök fejemmel a valóban pár lépésre lévő fák irányába, majd pillantok le a kupacba halmozott földre a füvön. - Ez pedig nekem egy rétnek tűnik, de persze lehet rosszul tudom, és ebben az országban már fák sem kellenek ahhoz, hogy erdőnek hívjunk valamit. Visszafordítom pillantásomat a fák felé, és egy pillanatig hallgatok, mintha valami neszt hallottam volna, pedig épp ellenkezőleg. - Egyébként is, mi félelmetes van ebben? Látná csak a Tiltott Rengeteget a Roxfort mellett, akkor tudná, milyen a félelmetes. Ott még mintha a fák is elevenen akarnának felfalni. De nem kezdem el neki ecsetelni ezt, mert lepisszeg, és már épp kezdenék kiakadni, hogy mit képzel, amikor figyelmem eltereli az ügyködésével. Illetve leginkább azzal, hogy nem történik a világon semmi. - Komolyan? Ebből látod, hogy nincs átok? Ha lett volna, elkezd pörögni, vagy mi? - nevetem el magam hitetlenül. Nem értek az átoktöréshez, csak a szkepticizmusomon dolgoztam eleget ehhez. - Na jó, mi ez? - biccentek a fura valami irányába, és akármennyire próbálom, nem tudom elrejteni hangomból kicsengő kíváncsiságot.
|
|
|
|
Sadie Sallow Prefektus Rellon, Elsős mestertanonc
a sallow hallow in the shallow also, a pixie RPG hsz: 509 Összes hsz: 601
|
JankovitsLátom ám, hogy válaszom meglepi a srácot, de azzal nyugtatom magam, hogy nem lehet gond, nem vetheti a szememre, hogy nem avatom be az életembe. Elvégre állásinterjún vagyunk, nem pedig randin. Bár amilyen közel ülünk egymáshoz, kellően meghitt lenne a szituáció hozzá, de.. na jó, ebbe bele se gondolok inkább jobban, még a végén sokkal jobban zavarba hozom magam, mint indokolt. Tekintetem azért elfordítom tőle, és érzem, hogy melegség költözik az arcomba. Ilyen kis, szűk helyen levegő sincs elég, a testünk is egykettőre bemelegíti a teret, jó, hogy melegem van. Mindjárt el is kezdtem magam felbosszantani azon, hogy miért kell itt ülnünk, miért nem volt jó odakint?! - Ja, nem, dehogy, semmi gond - rázom a fejem, és igyekszem illedelmesen mosolyogni, a nagykönyvben megírtak szerint bólogatni szavaira. Tősgyökeres Bagolyköves ez a Jankovits, nyilván szereti az iskolát. Ahogy én is imádom a Roxfortot. Ez így természetes. - Majd megszokom itt én is. Ez amúgy kicsit önmagamnak is biztatás, mert egyelőre nem így érzem. Szerencsére van az étteremnek seprűje, így nem kell áldoznom rá, és talán munkaidőn kívül is magamnál tarthatom. Erre majd később rákérdezek. Nyilván karban kell tartani ugye, fényezni, tisztítani, ezeket sokkal célszerűbb, ha nem a munkaidő alatt csinálja az ember. És afelől nem lehet kétsége, hogy igényes vagyok magamra, és így a seprűmre is. Remélem látja rajtam. Elvére fürödtem is reggel, azt nem mindenki szokott. - Nem, egyáltalán nincs tériszonyom - rázom meg fejem, és ha kell, rögvest bizonyítok is. Már fel is állok a "van-e kedved körülnézni" kérdés végére. Bármiben benne vagyok, ha kimehetünk ebből a gardrób méretű szobából végre. - Igen, tökéletesen megfelel - bólogatok tovább. - Kezdeni pedig.. nem tudom, amint szükség van rám? Akár már most elszaladhatok valamivel, ha kell. Nyilván nem így működik a dolog, és ha minden igaz, próbaidőszak is létezik a munka világában, amely alatt bármikor elköszönhet a másiktól bármelyik fél. - Ja meg igen! - perdülök vissza felé, mielőtt elindulnék kifelé, kockáztatva, hogy ha közvetlenül utánam siet, jól összekoppintjuk a fejünket. - Valamit valahol alá kell írjak?
|
|
|
|
Sadie Sallow Prefektus Rellon, Elsős mestertanonc
a sallow hallow in the shallow also, a pixie RPG hsz: 509 Összes hsz: 601
|
JankovitsKövetem idegenvezetőmet, aki rövidesen a főnökömmé válik majd, és próbálom megjegyezni, mi merre van. Szerencsére túl sok eltévedési lehetőséget nem biztosítanak, így nem aggódom különösebben, hogy mentőcsapatokat kellene indítani a felkutatásomra, miután elvesztem a raktár és az öltöző között félúton. - Szerintem az is elég lehet, ha kiírod, milyen nagy - próbálok viccelődni, de aztán gyorsan úgy teszek, mintha nagyon érdekelne a falon egy kép, mert talán mégsem kéne kritizálnom Jankovits "birodalmát", mégha ilyen elképesztően tehetségesen leplezem is, hogy ezzel lényegében leszóltam. Ja, hogy nem volt különösebben jól burkolt megjegyzés? Tudooom. Kicsit körbejárok a vendégtérben, az asztalokat kerülgetve, bár nem annyira köt le a hely. Biztos varázslatos meg klassz, de én másféle éttermekhez vagyok szokva, és ez nem csak a menüben látszik meg. - Oké - bólintok egy utolsót szavaira, miután megelőzte ezt még másik három ugyanilyen, miközben magyarázta a tennivalóimat. - A jövő hét tökéletes. Megengedek magamnak még egy mosolyt, ami annyira ezúttal nem is őszintétlen, elvégre mindjárt seprűt kapok a lábaim közé, és megmutathatom, mit tudok. Elszökkenek a raktárig, majd rövid válogatás után előveszek onnan egy ütött-kopott, de komolyabb repedéstől vagy vesszőveszteségtől mentes seprűt. Jankovits, ahogy mondta, a bejáratnál vár rám, és amint csatlakozom hozzá odakint, már ejtem is magam elé a boszorkányjárművet. Mielőtt még a földön koppanna, határozottan kinyújtom a karom, és egy "fel" felszólítással megállítom a szabadesésben, és keményen csattan a tenyeremben a nyél. Annyira menőre sikerül a mozdulat, hogy minden erőmmel azon vagyok, hogy ne jajduljak fel, és arcizmaim is megfeszítem. - Mi lesz a csomag? - kérdezem.
|
|
|
|
Sadie Sallow Prefektus Rellon, Elsős mestertanonc
a sallow hallow in the shallow also, a pixie RPG hsz: 509 Összes hsz: 601
|
ÓváriAzon kapom magam, hogy az egyetlen dolog, már azon felül, hogy valamelyest érdekel, hogy miféle értéktelen vackot ásott elő a földből ez a nő, ami kicsit is érdekessé teszi számomra ezt az egész helyzetet, hogy láthatóan sikerül felbosszantanom a szemtelen beszólogatásaimmal. Szinte látom, ahogy egyre több idegszála pendül meg, ahogy feszülnek, mielőtt elpattannának. Esküszöm érdekel, vajon mit csinálna, ha miattam elrontana valamit, eltörné ezt a micsodát vagy csak nem bírná tovább, hogy a nyilvánvalóan örök szingli életre kárhoztató, béna munkáját zavarom. - Kileng, mi? És ha fúj a szél, vagy mondjuk egy hajón próbálod használni? - kérdezem a hasam fogva. - Ez tök jó, mint azok a nefeledd gömbök, amik elszíneződnek, ha elfelejtesz valamit, és aztán törheted a fejed, hogy vajon mi volt az, amire nem emlékszel. Tök hasznos! Hitetlenkedve figyelem tovább ügyködését, ahogy tisztogatja a kincsét, és majdnem el is hiszem neki, hogy találhatott valami valóban értékes tárgyat. Elvégre akad belőlük a világban, nem is kevés, csak nem tudom elképzelni, hogy valaki épp itt ásta volna el az iskola határán. Alighanem megszívatták. Remélem, és erre a gondolatra megint elvigyorodom. De hát szép dolog a káröröm, szokták mondani, hiszen nincs benne semmi irigység. - Na és mi a terved vele? Már persze, ha érdekes. Eladod a fekete piacon? Egy múzeumnak? Sok értékes holmit találtál már? - Végignézve a ruházatán mondjuk ezt erősen kétlem, de hát ki tudja, lehet ez a játszós rucija. - Vagy az érdekes nem mindig jelent értékest?
|
|
|
|
Sadie Sallow Prefektus Rellon, Elsős mestertanonc
a sallow hallow in the shallow also, a pixie RPG hsz: 509 Összes hsz: 601
|
GergelyfiTermészetesen eszem ágában nem volt kimenni a rétre napközben, mikor diákok tucatját kellett kerülgetni, a visongásról, fröcskölődésről, és az általános jókedvről nem is beszélve, ami különösen taszítónak tetszett, főleg ebben a hőségben. Na meg leégni sem akartam, túl fehér a bőröm ahhoz, hogy csak úgy kimenjek a Napra. Amit nem vallottam volna be, még magamnak se igazán, hogy azt is szerettem volna elkerülni, hogy fürdőruhában lássanak mások. Nem mennék bele most az önelemzésbe, legyen elég annyi, hogy úgy döntöttem, inkább megvárom a napnyugtát. Így sem találom teljesen elnéptelenedve a helyet, de még nem kezdtek őrült futkosásba a kis medencék, és a pirosat üresen is találom, szóval felé veszem az irányt. Egyrészes, fekete fürdőruha van rajtam, semmi fenszi, de a gyakorlatilag már felesleges napszemüvegem igazán szép (és drága) darab, a zöld törülköző is nagyon puha, bolyhos még. A tangapapucs, ami lábamon csattog, szintén fekete, de legalább meg van bűvölve, hogy ne csússzon a talpa és mellesleg ha nem akarom, nem is esik le a lábamról, ha netán futni kéne benne. Nem tudom, miért kéne ugyan, de mindig jó, ha menekülőre tudom fogni. Lepakolok a medencétől pár lépésre, és belépdelek a nem túl mély vízbe. Úgyis csak feküdni szeretnék kicsit benne, ha majd úszni támad kedvem (nem fog), átmegyek a nagyba, lassan talán úgyis kiürül az is.
|
|
|
|
Sadie Sallow Prefektus Rellon, Elsős mestertanonc
a sallow hallow in the shallow also, a pixie RPG hsz: 509 Összes hsz: 601
|
GergelyfiSzeretem a vizet, már ami a benne ázást illeti. Nem is meginni, hát fúj. Viszont azt annyira már nem szeretem, hogy mások is így éreznek, ezért is jöttem ilyenkor. Erre richtig csak odajön hozzám valaki, és kérdés nélkül besétál a medencémbe (igen, most épp az enyém, mert csak én vagyok benne, ez így működik, jó?), és kérdését hallva még csak nem is értem, miért nem ment tovább. Mi érdekes lenne a kis medencényi vízben? Pont eltakarja alakjával a Napot, így csak a sziluettjét látom, hát megemelem szemüvegem, hogy jobban megnézzem, ki pofátlankodott ide, mielőtt elküldöm a búsba. A legújabb divatot követi a márkás fürdőnadrágja, úgyhogy még akár érdemes is lenne azért nem egyből megutáltatni magam vele, de mielőtt átgondolnám, milyen választ adhatnék neki, váratlanul eltűnik alólam a medence alja, és összecsapnak fejem felett a hullámok. Mert hogy kelt némi mozgást, hogy váratlanul belemerül két test a vízbe. Meg az is, hogy csapkodni kezdek ijedtemben, a srác meg belém csimpaszkodik. Reflexből én is átkulcsolom lábaim rajta, és nyakát húzva próbálok felszínre jutni. - Azt a.. rohadt... - kiköpök némi vizet, miután sikerül tartósan a vízfelszín felett tartani a fejem, és továbbra is meghökkenve tapasztalom, hogy nem ér le a lábam. - Ezt te.. csináltad? Még mindig kapaszkodom belé, és csak késve jut eszembe, hogy tudok én úszni amúgy.
|
|
|
|
Sadie Sallow Prefektus Rellon, Elsős mestertanonc
a sallow hallow in the shallow also, a pixie RPG hsz: 509 Összes hsz: 601
|
GergelyfiNyilván más a gyerek fekvése, ha az ember számít valamire, és más, ha teljesen váratlanul éri ugyanaz. Csak itt most én feküdtem, aztán a következő pillanatban elmerültem. És hiába tudja az eszem, hogy nem hagynák, hogy megfulladjak, az ösztön az ösztön, és ha mostanában nincs is jó kedvem, azért az életemet nem untam még meg. Szóval kapaszkodom az életemért, és mire kettőt pislogok, már az esti szellő borzolja csupasz bőrömet, én meg még mindig koalaként csimpaszkodom egy vadidegenen. Sajnos a feleszmélésemet megelőzi szavaival. - Tudom én - pattanok le róla, mintha áram alatt lenne, és kimondottan örülök, hogy rajtam maradt valahogy a szemüvegem, így legalább a tekintetem nem látja, ha rákvörösre színeződő arcomat ki is szúrja. Gyorsan hátat is fordítok, és úgy szökkenek ki a medencéből, mintha piranhákkal lenne teli a harminc centis kis pocsolya. Magam köré tekerem törülközőmet, és belebújok a papucsomba. - A Roxfortban is állandóan ez ment. Elvarázsolt fiszem-faszomok mindenütt - puffogok, miközben a vizet csavargatom hajamból.
|
|
|
|
Sadie Sallow Prefektus Rellon, Elsős mestertanonc
a sallow hallow in the shallow also, a pixie RPG hsz: 509 Összes hsz: 601
|
GergelyfiNem valami edzett a srác, illetve kis híján meg is sértődöm azon, hogy a hattyú halálát játssza itt nekem, amint leszállok róla. Van némi önértékelési gondom, ha nem mondtam volna. De a bosszankodás a medence, és előbbi kellemes, nyugalmas pillanataim elkergetése miatt jobban foglalkoztat, viszont a srác inkább a Roxfort miatt jön izgalomba, mint mondjuk, hogy kis híján (nem is) meghaltunk. - Mi? Nem, nem vagyok cserediák, csak eljöttem onnan - nézek vissza rá. Nyomát se látom előbbi zavarodottságának, helyette láthatóan fel van csigázva, úgy néz rám, mintha valami sztár lennék. Persze nyilván az vagyok, csak nem feltétlenül a jó értelemben. De nem is azt a fajta érdeklődést látom tekintetében, mely végigkísért abban a pár napban, amíg még a skót iskolában voltam, és ami miatt úgy éreztem magam, hogy akár még kapóra is jött volna egy fulladásos halál. Most már, hogy nem csurog belőle a víz, a hajamba tűzöm a napszemüvegem, és kissé összeráncolt szemöldökkel nézek rá. Oké, tehát nem ismert föl, de a kérdés akkor is fura. - Kviddicseztem, bár nem sokáig - felelem, és rögtön megbánom a kiegészítő információt. Még a végén rákérdez. Gyorsan beszélni is kezdek, mielőtt még megtenné: - A törülköződet elnézve te tuti játszol, öhm.. Luca? - kérdezek vissza, k-val ejtve a nevet, mert ilyenről már hallottam. Biztos helyi a srác. A sajátomat még megtartom magamnak, egy van belőle, nem szívesen osztogatom. Talán nem is kérdez rá. Talán keresnem is kéne gyorsan egy másik medencét. Még jó, hogy tudok futni ebben a papucsban - merengek.
|
|
|
|
Sadie Sallow Prefektus Rellon, Elsős mestertanonc
a sallow hallow in the shallow also, a pixie RPG hsz: 509 Összes hsz: 601
|
GergelyfiEl is kezd nagyon csábítani a gondolat, hogy bizony fel kéne kötni a nyúlcipót, vagy hát, ha már rajtam van ez a szuper papucs, akkor anélkül, de menekülőre lehetne fogni a dolgot, az előbb még felkavaró és kínos helyzet ugyanis roppant gyorsan kezd idegesítővé eszkalálódni. Az eridonos (te jó ég, csak most esik le, hát persze, hogy az!) ugyanis kezd túlpörögni, és úgy durrogtatja a kérdéseit, és olyan lelkesedéssel, amit már nemigen fogad be a gyomrom. Nem haraptam le egyből a fejét, amiért hozzám szólt, mert úgy tűnt, talán egy nevesebb család sarja lehet, de legalábbis egy gazdagé, és velük nem árthat jóban lenni, de a tűréshatárom végére ér hamar. - Hogy kit ismernek? Mi van? - nyilván a fordító bűbájnak hála hozzám a kifacsart név már egész más kezdőbetűkkel jut el, és bizony nem sok értelme marad, de nem is ezen akadok fent igazán, de a többi kérdését már lereagálni sem igazán tudom. Értem én, nagy Roxfort meg kviddics fan, ezekben a dolgokban abszolút nem is vitatkoznék vele. - Hé, hé, hé, nyugodj már le, ha már a medencébe nem fulladtál bele, mi lenne, ha hagynád magad levegőhöz jutni? - próbálom elhallgattatni, kis sikerrel. Aztán meg nekiáll ilyen hülyén vigyorogni és bámulni. Még jó, hogy a törülközőt magamon hagytam, de azért kedvem lenne most lekapni, felcsavarni és jól odasózni vele neki. Nedves is lett tőlem, szóval biztos csípne, mint a fene. - Amúgy meg nem nehéz. Lasza. La-ca. Laca - mondom ki végre, és rántok is egyet vállamon. - Látod, tök jó vagyok béna nevek kiejtésében. Te miben vagy olyan jó? Meg is bánom egyből a kérdést, elvégre vagy valami perverz dolgot fog mondani, vagy valami totál érdekelent, szóval inkább tényleg elindulok keresni egy másik medencét, ahol nyugtom lehet.
|
|
|
|
Sadie Sallow Prefektus Rellon, Elsős mestertanonc
a sallow hallow in the shallow also, a pixie RPG hsz: 509 Összes hsz: 601
|
GergelyfiAz a helyzet, hogy az előbbi medencés malőr bőven kimerítette számomra az egy nap alatt befogadható meglepetések számát, és még csak el sem jutottam odáig, hogy teljesen fel tudjam dolgozni, ami történt. Erre meg történik egy újabb furaság, ami igazából egy varázslócsaládba született boszorkánynak, mint amilyen én is vagyok, közel nem olyan nagy dolog, de még egyszer, az előbbit sem sikerült még feldolgoznom, és még hevesen ver a szívem, mikor ez a bolond valamit csinál az arcával, amivel újfent teljesen zavarba hoz. És csak lassan jut el a tudatalattimból a tényleges felfogásomig, hogy amit láttam, azt a tükörben szoktam, csak véletlenül sem pont így. Nem szoktam magamra vigyorogni ugyanis. Oké, szóval egy metamorfmágus, aki mások cukkolására pocsékolja a képességét. Jó tudni, de akkor is inkább útnak indulok másfelé, még kérdését hallva se állok meg, csak visszapillantok rá, remélve, hogy most már nem én nézek vissza férfitestben. - Nem hagytalak itt, a szemét medencét hagyom itt - mondom, és rámutatok egy másikra, hogy oda tartok épp. - A nevemet meg majd elmondom, ha biztos leszek benne, hogy nem lopod el azt is. Miért akarják tudni a nevem itt annyian? Idővel úgyis el akarnák inkább felejteni. Ahogy minden korábbi barátom tette.
|
|
|
|
Sadie Sallow Prefektus Rellon, Elsős mestertanonc
a sallow hallow in the shallow also, a pixie RPG hsz: 509 Összes hsz: 601
|
MáltaiHa kiderül, hogy ennyi defekt mellé még siketnéma is, feladom. Csak mered rám rémülten először, és úgy nyúl a pálca felé, mintha attól félne, megrázza. Ennél azért muszáj lesz jobban megerőltesse magát, bár fogalmam sincs, miért tesztelgetem. Simán oda kellene csak dobnom neki, és elsétálni, ehelyett bármiféle kapkodást nélkülözve elhúzom a keze ügyéből, és nézegetni, forgatni kezdem ujjaim között. - Pedig szép pálca. Remélem legalább tudod, milyen fából van, vagy milyen magja van - feszegetem tovább a témát hitetlenkedéssel hangomban. - Vagy előbb megmondanád, mi szól abból az izéből, mi? Remélem legalább zenét hallgat, és nem valami porkasztot vagy micsodát. Igazából az se lepne meg ezek után. Tekintetem ismét a lányra fordítom, azért ha netán felbátorodna és nekem akarna ugrani, ne érjen meglepetésként, de csak a pulcsiját gyűrögeti és olyan arckifejezést vág, hogy majdnem megsajnálom. Na jó, nem csak majdnem, de ezt úgyse fogom bevallani. Muszáj valamit csinálnom, mielőtt még ráunok a helyzetre és magára hagyom, ahogy azt amúgy valószínűleg eredetileg kellett volna tennem, és lám, "zsenialitásom" újból megvillantom, akárcsak a pálcát kezemben. - Invito! - bökök vele a párkányon pihenő mobiltelefon irányába. Nem olyan biztosan, mintha a sajátommal csináltam volna, de a varázslat működik, és a mugli kütyü a kezembe reppen. Vagyis majdnem, de sikerül elkapnom, mielőtt félúton a kövön csattanna. Még nem döntöttem el, hogy összetörjön-e vagy se.
|
|
|
|
Sadie Sallow Prefektus Rellon, Elsős mestertanonc
a sallow hallow in the shallow also, a pixie RPG hsz: 509 Összes hsz: 601
|
MáltaiFelvonom az egyik szemöldököm, és úgy nézek rá, mintha épp az imént rókázta volna ki előttem a reggelijét. Elnézve amúgy az arckifejezését, már amennyit látok belőle, lehet közel is áll hozzá, szóval nem ártana hátrálnom néhány lépést. Annyira fixírozza a cipőmet, még a végén arra fog célozni. Aprót nevetek, és megcsóválom a fejem szavait hallva. - Baszki, te tényleg előbb mondtad meg, mi szól a füledben - mondom némi őszinte ámulattal a hangomban. Ez a csaj direkt égeti magát, pedig már így is ropogósra sült. Egyébként nem vagyok szakértő, akár kamuzhatott is valamit a pálcáról. Bár.. ahogy elnézem a méret az stimmel. De nem sokáig vizslatom, inkább kipróbálom, vajon tényleg lehet-e vele varázsolni, mert még az is kiderülhet a csajról, hogy tévedésből engedték be a kastélyba. - Na? Semmi? - kérdezem, és felé nyújtom a telefont, aztán a pálcát, aztán visszahúzom a kezem a kincseivel. Most komolyan, csináljon már valamit, egy kicsit erőltesse már meg magát, ez így rohadt unalmas. - Ezek szerint megtarthatom őket? Zsebre dugom a pálcáját, a telefont pedig nem túl nagy érdeklődéssel forgatni kezdem, meg nyomkodni. Nem mintha bármi hasznom lenne a mugli kütyüjéből, valószínűleg az első sarkon el is fogom dobni.
|
|
|
|
Sadie Sallow Prefektus Rellon, Elsős mestertanonc
a sallow hallow in the shallow also, a pixie RPG hsz: 509 Összes hsz: 601
|
TheonyA kicsi a világ tipikus esete áll fent, és egyelőre nehéz megítélni, hogy ez jelenleg eléggé vagy rohadtul kellemetlen. Mindenesetre őt láthatóan szórakoztatja zavarodottságom, ami csak tovább erősödik, mikor nem érzek késztetést, hogy képen töröljem, amiért nevet rajtam. Azért kicsit összeszalad a szemöldököm, mikor a festménytől kér elnézést, és nem tőlem. Ki akarja húzni a gyufát, de még mindig jobb tetszik az arca így, mintha monoklit csinálnék neki. - Nem, ugye? - kérdezek vissza, szinte boldogan, amiért ő is úgy érez, mint én, és ezen a pontom már inkább magamat ütném, amiért ilyen idióta mód viselkedem, vigyorgok, mint a fakutya és bájcsevegek. Nem tudom, mi lelt, valószínűleg a helyzet váratlansága. Amikor az embernek van egy bizonyos imidzse, azt igyekszik fenntartani, és bár az enyémet a gőg, és a sértettség is alakította, attól, hogy most olyan érzések uralkodtak el rajtam, melyekre nem voltam felkészülve, még nem lenne szabad kivetkőznöm magamból. Hát más is lát minket... de abba se most kéne belegondolni, hogy milyen lenne kettesben lefolytatni ezt a beszélgetést. Ellépek a festménytől, és lassan végigpásztázom környezetünkön, a felénk pillantó diáktársakra szúró tekintettel nézek vissza, és mire újra a másik ex-mardekáros felé fordulok, már összefonom magam előtt karjaim, arcom pedig nem tükröz mást, mint érdektelenséget. - Akkor most szerencsésnek érzed magad, hogy itt lehetsz? - kérdezem kétkedő hangon. - Én próbáltam volna máshol lenni, de mostanra feladtam. Itt voltam már év eleje óta, de én se láttalak eddig téged. Kimaradt pár tanóra is, az étkezéseken se a többiekkel együtt vettem részt, de így se tudom, hogy úsztuk meg eddig a találkozást. Egyáltalán egy évfolyamon vagyunk vajon?
|
|
|
|
Sadie Sallow Prefektus Rellon, Elsős mestertanonc
a sallow hallow in the shallow also, a pixie RPG hsz: 509 Összes hsz: 601
|
TheonyNagy bosszúságomra csak szép lassan sikerül rendeznem vonásaim, és testbeszédem, hogy pontosan tükrözzék szavaim, és véletlenül se valami buta fruska képét erősítsem meg magamról Theonyban. Bár talán ismer - valamennyire -, a saját bőrömön tapasztaltam meg, milyen könnyen változik meg az emberek hozzám való viszonya egyik pillanatról a másikra. Korábban népszerű voltam, bár persze nem a mindenki szeret módon, hanem a többség jóban akar lenni velem, a másik fele pedig fél tőlem féle módon, mindkettő odalett, és a lenéző, vagy keresztülnéző magatartás maradt utánuk, kiegészülve némi utálattal. Igazából nem is tudom, mit foglalkoztat, hogy ő mit gondolhat rólam. Vagy mit tud. És mit fog potenciálisan továbbadni itt... - Ne is mondd. Hallottál a hazugságokat terjesztő iskolaújságról? - Nem mintha legilimentor lennék, és tudnám, hogy hasonló gondolatok kerülgetik, csupán eszembe jut, hogy ez megfelelő alap lehet az esetleg rólam szóló nem is olyan alaptalan pletykák tagadásához. Azt nem tudom eldönteni szavaiból, hogy mennyire ért egyet anyjával, amiért ideküldték, de az mindenképp pozitív érzést kelt bennem, hogy nem én vagyok az egyetlen, akit a szülei lökdösnek mindenfelé. - Gondolom - bólintok kétkedve. - És sikerült olyat megismerni, aki megfelel a szülői elvárásoknak, vagy majd intézkednek, mint korábban? Nem próbálok bunkó lenni kivételesen, de könnyen úgy hangozhatok. Már észre se veszem. De Theonyt magát észre kellett volna, ha valóban egy évfolyamon lennénk, és itt kezd gyanússá válni, hogy másokat is látok körülöttünk, akikkel eddig nem vagy nem nagyon találkoztam. - Negyedikes? Várjunk csak... - Idegesen a táskámba kotrok az órarendet keresve, és közben újabb kisebb pánikroham kerülget. - Itt nem harmadikos átváltoztatástan lesz? Most már biztos, hogy nem egy évfolyamon vagyunk, és tekintve, hogy mennyire baszta a csőröm, hogy harmadikosként vettek át, így, hogy már azt is tudom, hogy a srác meg előttem jár, az idegességem lassan idegbajba csap át. Kiesik a táskámból egy könyv, mire dühödten az egészet utána vágom a földre, és már majdnem elő is kapom a pálcámat, hogy felgyújtsam a holmim a folyosó közepén. De szerencsére marad annyi lélekjelenlétem, hogy mégse tegyem.
|
Utoljára módosította:Sadie Sallow, 2023. szeptember 23. 14:18
|
|
|
|
|
|
|