Nyílik a hatalmas tölgyfaajtó és ahogy kilépsz első helyszínként a rétet pillantod meg. Hosszan terül el a szemed előtt, míg meg nem állítja szemben az iskola kapuja, oldalt pedig addig tart, amíg a piknikező tisztás meg nem állítja. Aztán pedig már valami más kezdődik, ami megelőzi a hatalmas erdőt, melybe nem érdemes mászkálni legyen nappal vagy éjszaka, hiszen ki tudja pontosan mit is rejt az a szempár, mely az avarszinten megbújva követ téged. A réten viszont a fű tökéletes ameddig csak a szem ellát és ha bőrödet perzseli a nap nincs más dolgod csak beülni az elvétve található fák hatalmas koronájának egyik hűs lombja alá. Viszont ha bátor vagy, esetleg a nap oly kegyes, hogy nem kell menekülni előtte akkor a padokat ajánlom, hiszen ott is kényelmes. Sokan fordultak/fordulnak meg most is itt, és sokszor próbálták nevükkel fémjelezni ittlétük vagy érzéseik, de eddig senkinek se jött össze, így a padokon se a rongálás se az idő vasfoga nem mutatkozik meg, ugyanúgy ahogy a fáknál sincs esélyük. Ez az a hely ahol tipikusan a legtöbb ember megfordul, hiszen szinte mindenki ide merészkedett ki elsőnek és itt szerzett barátokat is magának, akikkel vagy itt találkozik újra vagy itt ismer meg másokat.

x valahogy így x

Térdig áll már a gödörben, miközben a megbűvölt lapát ütemesen végzi a dolgát. Nem emlékszik rá, hogy valaha is hallott volna különösebb ereklyékről a környéken, ám a pletyka mégis felkeltette az érdeklődését, és nem bírt ellenállni a saját kíváncsiságának. Túl nagy felfedezésre eleve nem számít, de ki tudja, hiszen Bogolyfalva története mégiscsak a honfoglalás koráig nyúlik vissza, amit egyébként ő is kutat. De még ha nem is honfoglaláskori lenne is az esetleges lelet, biztos örömmel vennék a munkahelyén, ha bármi újat találna. Egy pletykára alapozva azonban nem akar idecsődíteni egy egész csapatot, hogy aztán kiderüljön, hogy csak hiú reménytől vezetve túrták át a környéket. Az ásó viszont valamibe beleütközik, úgyhogy leinti. A szerszám könnyed mozdulattal landol a a gödör mellett, ő pedig az ott heverő táskából előkotor egy ecsetet. Mielőtt azonban bárminek is nekifogna, a pálcáját arra a pontra szegezi, ahol az ásó beleütközött valamibe és meglazítja kicsit a földet a valami körül. Szusszan egyet, és a csuklójáról lehúzva az ott árválkodó hajgumit, copfba köti a haját, majd leguggol és elkezdi óvatosan elővarázsolni azt a valamit, amit talált. Hiányzik azért a világkörüli munka, a veszélyes zónákban végzett munka izgalma, a sokszínű és érdekes csapatok, úgy minden, ami itt nincs. Ha pedig a nagypapa nem gyógyul meg - márpedig erre sok kilátás nincs, hiába a gyógyítás minden csodája -, akkor még itt lesz egy ideig, hogy a középső ujját mutogassa a kedves és tökéletes nővérének. Ha így folytatják, még a jövőre megürülő ereklyetant is megpályázza, tekintve, hogy az oktató jó eséllyel nyugdíjba megy végre, így öt év késéssel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=864334#post864334][b]Óvári Bernadett - 2023.05.28. 19:26[/b][/url]

x valahogy így x

Térdig áll már a gödörben, miközben a megbűvölt lapát ütemesen végzi a dolgát. Nem emlékszik rá, hogy valaha is hallott volna különösebb ereklyékről a környéken, ám a pletyka mégis felkeltette az érdeklődését, és nem bírt ellenállni a saját kíváncsiságának. Túl nagy felfedezésre eleve nem számít, de ki tudja, hiszen Bogolyfalva története mégiscsak a honfoglalás koráig nyúlik vissza, amit egyébként ő is kutat. De még ha nem is honfoglaláskori lenne is az esetleges lelet, biztos örömmel vennék a munkahelyén, ha bármi újat találna. Egy pletykára alapozva azonban nem akar idecsődíteni egy egész csapatot, hogy aztán kiderüljön, hogy csak hiú reménytől vezetve túrták át a környéket. Az ásó viszont valamibe beleütközik, úgyhogy leinti. A szerszám könnyed mozdulattal landol a a gödör mellett, ő pedig az ott heverő táskából előkotor egy ecsetet. Mielőtt azonban bárminek is nekifogna, a pálcáját arra a pontra szegezi, ahol az ásó beleütközött valamibe és meglazítja kicsit a földet a valami körül. Szusszan egyet, és a csuklójáról lehúzva az ott árválkodó hajgumit, copfba köti a haját, majd leguggol és elkezdi óvatosan elővarázsolni azt a valamit, amit talált. Hiányzik azért a világkörüli munka, a veszélyes zónákban végzett munka izgalma, a sokszínű és érdekes csapatok, úgy minden, ami itt nincs. Ha pedig a nagypapa nem gyógyul meg - márpedig erre sok kilátás nincs, hiába a gyógyítás minden csodája -, akkor még itt lesz egy ideig, hogy a középső ujját mutogassa a kedves és tökéletes nővérének. Ha így folytatják, még a jövőre megürülő ereklyetant is megpályázza, tekintve, hogy az oktató jó eséllyel nyugdíjba megy végre, így öt év késéssel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=864340#post864340][b]Sadie Sallow - 2023.05.28. 20:59[/b][/url]

Mégis mi a francot művel ez a nő itt? - tűnődöm, ahogy közeledem felé. Elvégre mi más kötné le a gondolataim egy ilyen fura jelenetet látva. Már messziről is eléggé flúgos benyomást keltett, az, hogy bemászott a gödörbe, csak rátett egy lapáttal. Illetve egy ásóval, ha már az van kéznél itt.
Valamit találhatott, mert a megbűvölt eszköz megpihen, míg ő matatni kezd pálcájával. Én pedig kicsit lassítok lépteimen, és ujjaim megfeszülnek saját varázsvesszőmön. Felzaklat, ha valakinek a kezében pálcát látok, és azonnal a sajátomhoz nyúlok ilyenkor. Alighanem az utolsó dolog, amit tennem kéne, és a nagybátyám figyelmeztetett is, hogy nem lesz jó vége, de elég nehéz megállni.
Megköszörülöm a torkom.
- Na? Megtaláltad az elásott csontodat? - kérdezem unottan, majd ugyanazzal a nyugalommal hangomban folytatom: - De ha mondjuk sírt ásol valakinek, ahhoz kicsit kicsi lesz.
Igazából őszintén érdekel, mi a fenét csinál, de eszembe sincs a nyakamat nyújtogatva, a legminimálisabb kíváncsiságot mutatva úgy viselkedni, mint egy túlbuzgó levitás. Akinek mindent tudnia kell. Nem, nem is érdekel igazán. Illetve talán akkor, ha tényleg el akar földelni valakit, mert akkor nem árthat elkezdeni hátrálni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=864348#post864348][b]Óvári Bernadett - 2023.05.28. 22:40[/b][/url]

x valahogy így x

Most már ez a mindennapi valósága. Sőt, ez is kifejezetten érdekes az átlagos hétköznapokhoz képest. A múlt héten ugyanis egy nem túl kedves családdal alkudozott egy magántulajdonban lévő, viszonylag újnak számító ereklyéről, ami remekül beleillene az első világháborús gyűjteménybe. Ez egyáltalán nem izgalmas, a legveszélyesebb része pedig az, hogy esetleg megorrol rá valaki, ami egyébként sem különösebben szokta meghatni. Már javában azon ügyködik, hogy egyben szedje ki azt a valamit, amit talált, amikor valaki megköszörüli a torkát, aztán szarkasztikus kommentekkel folytatja a kapcsolatteremtési kísérletet. Nem gondolta, hogy itt is rejtőzködéssel kellene szórakoznia, elvégre nem egy háborús zóna közepén dolgozik, de most pillanatok alatt megbánja, hogy nem tette.
- Nocsak, valaki a kislábujjadra lépett? Jómodorra biztosan nem tanítottak - válaszolja köszönés helyett, egyetlen pillanatra felemelve a fejét, majd mivel úgy tűnik, hogy eléggé laza már a föld, végre megpróbálja kiemelni, amit talált. Úgy látja, kerek, tömör kődarabba akadt, bár formára koponyának is lehetne nézni. Nem nyúl hozzá, mágiával dolgozik, hiszen ki tudja, mit talált, van-e rajta átok esetleg. Látta, Ákosnak mennyire szépen sikerült magát elintézni, pedig gyakorlott átoktörő. Egyszer nyúlt hozzá valamihez óvatlanul, és tessék, milyen szép eredménye lett. Kilebegteti a gömbölyű, földes valamit a gödör szélére, ami koponya is lehet, de egy kő is. Egyelőre semmit nem tud még róla.
- A helyedben nem velem kötekednék, de mondd csak, mit szeretnél, mufurcka?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=864367#post864367][b]Sadie Sallow - 2023.05.29. 10:05[/b][/url]

Törődhetnék a magam dolgával is, persze, meg ugye minek keresem a bajt, jelenleg inkább bújócskáznom kellene előle, de sajnos úgy jöttem ki a kastélyból, hogy nem volt semmilyen konkrétabb célom, csupán levegőzni vágytam. És egyébként is, teljesen valid okot tudok kreálni ittlétemre.
Elengedem a fülem mellett a csaj első szavait, azt mindenesetre megállapítom, hogy egy kicsit talán idősebb, mint amennyinek először tűnt. És innentől kezdve már nem is érzem úgy, hogy én vagyok rossz helyen. Tekintetem arra a valamire vonom, amit varázslattal kiemel a gödréből, és szinte csalódottan húzom el a számat, hogy mégsem egy félig megrágott csont.
- Miért, kivel kötekedjek? Amennyire látom, te vagy a környéken az egyetlen, aki az iskola területén furcsa dolgokat kapar elő a föld alól. Nem kéne az ilyesmihez valamiféle engedély?
Valójában nem tudom, miféle dokumentummal igazolhatná jogosultságát mindehhez, számomra akár egy teljesen random szöveg valami szignóval is ugyanúgy értelmezhetetlen lenne, mint egy húsz oldalas nyomtatvány hat különböző aláírással. Csupán eljátszom, hogy magabiztos vagyok, és tudom, miről hadoválok. - Nem tűnsz diáknak sem, a professzorok pedig valamelyest jobban öltözöttek ennél - nézek végig szerelésén. - Szóval csak érdekel, nem kellene-e szólnom valakinek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=864376#post864376][b]Óvári Bernadett - 2023.05.29. 15:10[/b][/url]

x valahogy így x

- Én találjam ki neked? - kérdez vissza gúnyosan, majd megvonja a vállát. A kis rovásírásos kavics állítólag innen került elő, ő meg azért van itt, hogy felmérje, van-e értelme idecsődíteni egy ásatáshoz elég minisztériumi alkalmazottat vagy teljességgel felesleges.
- Csak jelezném, hogy ez itt meg már a félelmetes erdő, ahol meg neked nem kellene lenni, ha még jól emlékszem a házirendre - közli az alig két lépésnyire lévő fák felé mutatva, ahonnan jött. Igazság szerint nem nézte meg a hivatalban a pontos telekhatárokat, mielőtt elindult volna felfedező útra, de mivel emlékei szerint az iskola közvetlen területét eleve kismillió bűbáj védi és csak metamorf-, illetve animágusoknak van esélye átsettenkedni ezen a védelmi rendszeren, ő pedig egyik sem, ha gond lenne, biztos itt lihegne már a nyakában legalább egy defenzor a sokból. Mondjuk legalább egy Kállay tudja, min dolgozik, de egyébként is már mindjárt megy is, csak előbb még befejezi, amit elkezdett. Előhúzza a táskájából a hegyikristályból készült ingát, és a földes akármi fölé tartja.
- Csss - inti csendre a lányt, mutatóujját a szája elé emelve, tekintetét meg az ingára szegezi már közben. Az inga lassan mozdul meg, ahogy ujját végighúzza a láncon, majd megállni látszik, mielőtt ismét mozgásba lendülne. Szája szélét beharapva figyeli, amíg meg nem áll, aztán leengedi.
- Nagyszerű. Úgy tűnik, nincs átok, és nem, nem vagyok se diák, se professzor, a minisztériumnak dolgozom - válaszolja az ingát a zsebébe csúsztatva, majd elkezdi letakarítani a földet az akármiről. Ha szerencséje van, nem csak egy nagy kő, de még nem tudhatja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=864378#post864378][b]Sadie Sallow - 2023.05.29. 15:58[/b][/url]

Hiába nyilvánvaló, legalábbis számomra, hogy kettőnk közül ő az, aki kevésbé illik ide, még úgy is, hogy én itt sem akarok lenni, láthatóan nem hozom zavarba. Cseppet sem izgul azon, hogy "lebukott". Vagyis talán tényleg joga van itt lenni, csak esze ágában sincs azzal fáradozni, hogy nekem bizonygatja ezt. Legalább nem valami tesze-tosza szerencsétlenség, már ezt is becsülni kell.
- Az ott az erdő - bökök fejemmel a valóban pár lépésre lévő fák irányába, majd pillantok le a kupacba halmozott földre a füvön. - Ez pedig nekem egy rétnek tűnik, de persze lehet rosszul tudom, és ebben az országban már fák sem kellenek ahhoz, hogy erdőnek hívjunk valamit.
Visszafordítom pillantásomat a fák felé, és egy pillanatig hallgatok, mintha valami neszt hallottam volna, pedig épp ellenkezőleg. - Egyébként is, mi félelmetes van ebben?
Látná csak a Tiltott Rengeteget a Roxfort mellett, akkor tudná, milyen a félelmetes. Ott még mintha a fák is elevenen akarnának felfalni. De nem kezdem el neki ecsetelni ezt, mert lepisszeg, és már épp kezdenék kiakadni, hogy mit képzel, amikor figyelmem eltereli az ügyködésével. Illetve leginkább azzal, hogy nem történik a világon semmi.
- Komolyan? Ebből látod, hogy nincs átok? Ha lett volna, elkezd pörögni, vagy mi? - nevetem el magam hitetlenül. Nem értek az átoktöréshez, csak a szkepticizmusomon dolgoztam eleget ehhez.
- Na jó, mi ez? - biccentek a fura valami irányába, és akármennyire próbálom, nem tudom elrejteni hangomból kicsengő kíváncsiságot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=864428#post864428][b]Óvári Bernadett - 2023.05.31. 23:29[/b][/url]

x valahogy így x

- Mondom, ez itt, két lépésnyire, ahova mutatok - válaszolja némileg ingerülten. Nem elég, hogy beleüti az orrát mindenbe a kis szemtelenje, de még kötekszik is. Nincsen óra ilyenkor éppen egyébként is? Vagy nem kéne valamit tanulnia? Ehh, inkább fel se teszi a kérdést, amilyen pimasz, úgyis csak véget nem érő, értelmetlen vita lenne a vége a dolognak, úgy véli. Neki márpedig annál fontosabb dolga van, ilyesmire úgyis kiérdemelte a kedves családját valami, valamelyik előző életében elkövetett szörnyűség miatt, amiről csak reméli, hogy legalább az akkori önmagának megérte. A kérdést elengedi a füle mellett, nem az ő dolga elmondani, miért nem érdemes az erdőben olyannak mászkálni, aki még messze nem tud minden varázslatot használni. Ő a maga idejében bemerészkedett párszor, és ebből néhány alkalommal az is előfordult, hogy hajszálon múltak dolgok. Ám aki a szabályzatot nem fogadja el, annak úgyse érdemes kiselőadást tartani erről, neki pedig ehhez egyébként sem szokott soha kedve lenni. Megrántja a vállát végül, ennyivel tényleg letudja. Sokkal inkább leköti amúgy is, hogy megállapítsa, van-e átok azon a valamin, amibe az ásó beleütközött nemrégiben, ám az inga nem jelez semmit.
- Ez arra van kitalálva, hogy megmutassa az átkokat. Kileng tőlük - feleli a hangjában türelmetlenséggel, mintha ugyan mindenki másnak is tudni kellene, hogyan működik egy átkokat érzékelő inga, amely bármely ereklyevadász és/vagy átoktörő alapfelszerelésének a része. Zsebre dugja az ingát, majd otthon megtisztítja, ahogy azt illik, most már úgysem lesz rá szüksége. A valamiről viszont elkezdi letakarítani a földet. Még mindig sok minden lehet, ha nincs szerencséje, akkor csak egy nagyobb kő, színre úgyis elég szürke.
- Mindjárt kiderül, túl sok rajta a föld és a kosz egyelőre - közli. Ha valamihez van türelme, akkor az a munkája mégis, ezt abból is látni, hogy milyen gondosan és óvatosan takarítgatja le a valamiről az ecsettel a földet, amíg fel nem bukkan a tárgy valódi alakja. - Bármi lehet még, de egyébként ereklyékre vadászom és nagyon örülnék neki, ha valami érdekes lenne. Elsősorban a rúnázott és rovásírásos ereklyék a szakterületem, de... a legendás varázstárgyak amúgy is érdekesek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=864689#post864689][b]Sadie Sallow - 2023.06.13. 18:25[/b][/url]

Azon kapom magam, hogy az egyetlen dolog, már azon felül, hogy valamelyest érdekel, hogy miféle értéktelen vackot ásott elő a földből ez a nő, ami kicsit is érdekessé teszi számomra ezt az egész helyzetet, hogy láthatóan sikerül felbosszantanom a szemtelen beszólogatásaimmal. Szinte látom, ahogy egyre több idegszála pendül meg, ahogy feszülnek, mielőtt elpattannának. Esküszöm érdekel, vajon mit csinálna, ha miattam elrontana valamit, eltörné ezt a micsodát vagy csak nem bírná tovább, hogy a nyilvánvalóan örök szingli életre kárhoztató, béna munkáját zavarom.
- Kileng, mi? És ha fúj a szél, vagy mondjuk egy hajón próbálod használni? - kérdezem a hasam fogva. - Ez tök jó, mint azok a nefeledd gömbök, amik elszíneződnek, ha elfelejtesz valamit, és aztán törheted a fejed, hogy vajon mi volt az, amire nem emlékszel. Tök hasznos!
Hitetlenkedve figyelem tovább ügyködését, ahogy tisztogatja a kincsét, és majdnem el is hiszem neki, hogy találhatott valami valóban értékes tárgyat. Elvégre akad belőlük a világban, nem is kevés, csak nem tudom elképzelni, hogy valaki épp itt ásta volna el az iskola határán. Alighanem megszívatták. Remélem, és erre a gondolatra megint elvigyorodom. De hát szép dolog a káröröm, szokták mondani, hiszen nincs benne semmi irigység.
- Na és mi a terved vele? Már persze, ha érdekes. Eladod a fekete piacon? Egy múzeumnak? Sok értékes holmit találtál már? - Végignézve a ruházatán mondjuk ezt erősen kétlem, de hát ki tudja, lehet ez a játszós rucija. - Vagy az érdekes nem mindig jelent értékest?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=864795#post864795][b]Óvári Bernadett - 2023.06.21. 21:06[/b][/url]

x valahogy így x

- Ezért van megbűvölve - válaszolja egy kurta, de annál ingerültebb hördüléssel a mondat végén. Annak tudatában van, hogy nem lehet mindenki szakképzett ereklyevadász, különben még a végén nem maradna munkája, de azért ez mégiscsak hülye kérdés szerinte egy boszorkánytól. Egyébként is agyára megy a lány azzal, hogy itt üti bele az orrát mindenbe, ahelyett, hogy a könyvtárban írná a szorgalmijait, ha már órája nincs éppen. A nefelejcs gömbbel való összehasonlítást szóra sem méltatja, csak a szemét forgatva pillant fel, majd vissza arra a valamire, amit talált. Figyelni próbál, elvégre egy átok sem játék. Kállay is csak egyszer nem figyelt, és szakavatott átoktörőként is hogy elintézte magát. Az inga szerencsére nem mutat semmit, úgyhogy óvatosan bár, de megfogja a tárgyat, és egyelőre nem történik semmi. Remélhetőleg semmi olyasmi sincs ezen a valamin, amit az inga sem ismer fel, aztán késleltetve jelentkezik a hatása és eltart egy örökkévalóságig. Mindenlébenkanál kisasszony közben továbbra sem tágít, hiába barátságtalan vele, úgyhogy azt is van szerencséje megtapasztalni kis adagban, hogy Detti a munkájáról különösképpen nagy lelkesedéssel bír beszélni körülményektől függetlenül bárhol, és bármikor.
- Ha érdekes, akkor még a Nemzeti Ereklyegyűjteménybe is bekerülhet, és kiszáll ide egy csapatnyi régész feltúrni a területet, hogy akad-e valami más is. Ha valaki szórakozni próbált, akkor meg előkerítem és lekapom a tíz körméről. Az érdekes meg valóban nem jelent mindig értékest is anyagi értelemben véve. Ez bonyolult, gyűjtőknek bármi érhet vagyonokat is, de az én dolgom éppen az, hogy a gyűjtőktől is beszerezzem azt, ami viszont az ereklyegyűjteménybe elég érdekes. Ezeknek elsősorban szellemi és kulturális értéke van, csak másodsorban anyagi, de egyébként találtam már értékeseket. Pár évig a Közel-Keleten és Afrikában vadásztam ritkaságok után. Minél legendásabb hírrel bír valami, annál értékesebb minden szempontból. A kétszázadik faragott víziló-csont már nem olyan érdekes, mint a Szent Grál vagy az Excalibur - oszt meg egy szerinte szemléletes példát, amiből talán a lány is megérti, hogy ez nem egy kifejezetten egyértelmű téma. Közben lassan letisztul keze alatt a valami, és minél több réteg földet szed le róla, annál inkább tűnik úgy, hogy ez egy állat koponyája lesz. - Persze a víziló-csontoknak is pár galleonos ára van a fekete piacon, mert amulettként használják, de az Excalibur értéke meg csillagászati, ahhoz képest aprópénzért adják-veszik a csontokat.