Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

x valahogy így x

Térdig áll már a gödörben, miközben a megbűvölt lapát ütemesen végzi a dolgát. Nem emlékszik rá, hogy valaha is hallott volna különösebb ereklyékről a környéken, ám a pletyka mégis felkeltette az érdeklődését, és nem bírt ellenállni a saját kíváncsiságának. Túl nagy felfedezésre eleve nem számít, de ki tudja, hiszen Bogolyfalva története mégiscsak a honfoglalás koráig nyúlik vissza, amit egyébként ő is kutat. De még ha nem is honfoglaláskori lenne is az esetleges lelet, biztos örömmel vennék a munkahelyén, ha bármi újat találna. Egy pletykára alapozva azonban nem akar idecsődíteni egy egész csapatot, hogy aztán kiderüljön, hogy csak hiú reménytől vezetve túrták át a környéket. Az ásó viszont valamibe beleütközik, úgyhogy leinti. A szerszám könnyed mozdulattal landol a a gödör mellett, ő pedig az ott heverő táskából előkotor egy ecsetet. Mielőtt azonban bárminek is nekifogna, a pálcáját arra a pontra szegezi, ahol az ásó beleütközött valamibe és meglazítja kicsit a földet a valami körül. Szusszan egyet, és a csuklójáról lehúzva az ott árválkodó hajgumit, copfba köti a haját, majd leguggol és elkezdi óvatosan elővarázsolni azt a valamit, amit talált. Hiányzik azért a világkörüli munka, a veszélyes zónákban végzett munka izgalma, a sokszínű és érdekes csapatok, úgy minden, ami itt nincs. Ha pedig a nagypapa nem gyógyul meg - márpedig erre sok kilátás nincs, hiába a gyógyítás minden csodája -, akkor még itt lesz egy ideig, hogy a középső ujját mutogassa a kedves és tökéletes nővérének. Ha így folytatják, még a jövőre megürülő ereklyetant is megpályázza, tekintve, hogy az oktató jó eséllyel nyugdíjba megy végre, így öt év késéssel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

x valahogy így x

Most már ez a mindennapi valósága. Sőt, ez is kifejezetten érdekes az átlagos hétköznapokhoz képest. A múlt héten ugyanis egy nem túl kedves családdal alkudozott egy magántulajdonban lévő, viszonylag újnak számító ereklyéről, ami remekül beleillene az első világháborús gyűjteménybe. Ez egyáltalán nem izgalmas, a legveszélyesebb része pedig az, hogy esetleg megorrol rá valaki, ami egyébként sem különösebben szokta meghatni. Már javában azon ügyködik, hogy egyben szedje ki azt a valamit, amit talált, amikor valaki megköszörüli a torkát, aztán szarkasztikus kommentekkel folytatja a kapcsolatteremtési kísérletet. Nem gondolta, hogy itt is rejtőzködéssel kellene szórakoznia, elvégre nem egy háborús zóna közepén dolgozik, de most pillanatok alatt megbánja, hogy nem tette.
- Nocsak, valaki a kislábujjadra lépett? Jómodorra biztosan nem tanítottak - válaszolja köszönés helyett, egyetlen pillanatra felemelve a fejét, majd mivel úgy tűnik, hogy eléggé laza már a föld, végre megpróbálja kiemelni, amit talált. Úgy látja, kerek, tömör kődarabba akadt, bár formára koponyának is lehetne nézni. Nem nyúl hozzá, mágiával dolgozik, hiszen ki tudja, mit talált, van-e rajta átok esetleg. Látta, Ákosnak mennyire szépen sikerült magát elintézni, pedig gyakorlott átoktörő. Egyszer nyúlt hozzá valamihez óvatlanul, és tessék, milyen szép eredménye lett. Kilebegteti a gömbölyű, földes valamit a gödör szélére, ami koponya is lehet, de egy kő is. Egyelőre semmit nem tud még róla.
- A helyedben nem velem kötekednék, de mondd csak, mit szeretnél, mufurcka?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

x valahogy így x

- Én találjam ki neked? - kérdez vissza gúnyosan, majd megvonja a vállát. A kis rovásírásos kavics állítólag innen került elő, ő meg azért van itt, hogy felmérje, van-e értelme idecsődíteni egy ásatáshoz elég minisztériumi alkalmazottat vagy teljességgel felesleges.
- Csak jelezném, hogy ez itt meg már a félelmetes erdő, ahol meg neked nem kellene lenni, ha még jól emlékszem a házirendre - közli az alig két lépésnyire lévő fák felé mutatva, ahonnan jött. Igazság szerint nem nézte meg a hivatalban a pontos telekhatárokat, mielőtt elindult volna felfedező útra, de mivel emlékei szerint az iskola közvetlen területét eleve kismillió bűbáj védi és csak metamorf-, illetve animágusoknak van esélye átsettenkedni ezen a védelmi rendszeren, ő pedig egyik sem, ha gond lenne, biztos itt lihegne már a nyakában legalább egy defenzor a sokból. Mondjuk legalább egy Kállay tudja, min dolgozik, de egyébként is már mindjárt megy is, csak előbb még befejezi, amit elkezdett. Előhúzza a táskájából a hegyikristályból készült ingát, és a földes akármi fölé tartja.
- Csss - inti csendre a lányt, mutatóujját a szája elé emelve, tekintetét meg az ingára szegezi már közben. Az inga lassan mozdul meg, ahogy ujját végighúzza a láncon, majd megállni látszik, mielőtt ismét mozgásba lendülne. Szája szélét beharapva figyeli, amíg meg nem áll, aztán leengedi.
- Nagyszerű. Úgy tűnik, nincs átok, és nem, nem vagyok se diák, se professzor, a minisztériumnak dolgozom - válaszolja az ingát a zsebébe csúsztatva, majd elkezdi letakarítani a földet az akármiről. Ha szerencséje van, nem csak egy nagy kő, de még nem tudhatja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

x valahogy így x

- Mondom, ez itt, két lépésnyire, ahova mutatok - válaszolja némileg ingerülten. Nem elég, hogy beleüti az orrát mindenbe a kis szemtelenje, de még kötekszik is. Nincsen óra ilyenkor éppen egyébként is? Vagy nem kéne valamit tanulnia? Ehh, inkább fel se teszi a kérdést, amilyen pimasz, úgyis csak véget nem érő, értelmetlen vita lenne a vége a dolognak, úgy véli. Neki márpedig annál fontosabb dolga van, ilyesmire úgyis kiérdemelte a kedves családját valami, valamelyik előző életében elkövetett szörnyűség miatt, amiről csak reméli, hogy legalább az akkori önmagának megérte. A kérdést elengedi a füle mellett, nem az ő dolga elmondani, miért nem érdemes az erdőben olyannak mászkálni, aki még messze nem tud minden varázslatot használni. Ő a maga idejében bemerészkedett párszor, és ebből néhány alkalommal az is előfordult, hogy hajszálon múltak dolgok. Ám aki a szabályzatot nem fogadja el, annak úgyse érdemes kiselőadást tartani erről, neki pedig ehhez egyébként sem szokott soha kedve lenni. Megrántja a vállát végül, ennyivel tényleg letudja. Sokkal inkább leköti amúgy is, hogy megállapítsa, van-e átok azon a valamin, amibe az ásó beleütközött nemrégiben, ám az inga nem jelez semmit.
- Ez arra van kitalálva, hogy megmutassa az átkokat. Kileng tőlük - feleli a hangjában türelmetlenséggel, mintha ugyan mindenki másnak is tudni kellene, hogyan működik egy átkokat érzékelő inga, amely bármely ereklyevadász és/vagy átoktörő alapfelszerelésének a része. Zsebre dugja az ingát, majd otthon megtisztítja, ahogy azt illik, most már úgysem lesz rá szüksége. A valamiről viszont elkezdi letakarítani a földet. Még mindig sok minden lehet, ha nincs szerencséje, akkor csak egy nagyobb kő, színre úgyis elég szürke.
- Mindjárt kiderül, túl sok rajta a föld és a kosz egyelőre - közli. Ha valamihez van türelme, akkor az a munkája mégis, ezt abból is látni, hogy milyen gondosan és óvatosan takarítgatja le a valamiről az ecsettel a földet, amíg fel nem bukkan a tárgy valódi alakja. - Bármi lehet még, de egyébként ereklyékre vadászom és nagyon örülnék neki, ha valami érdekes lenne. Elsősorban a rúnázott és rovásírásos ereklyék a szakterületem, de... a legendás varázstárgyak amúgy is érdekesek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

x valahogy így x

- Ezért van megbűvölve - válaszolja egy kurta, de annál ingerültebb hördüléssel a mondat végén. Annak tudatában van, hogy nem lehet mindenki szakképzett ereklyevadász, különben még a végén nem maradna munkája, de azért ez mégiscsak hülye kérdés szerinte egy boszorkánytól. Egyébként is agyára megy a lány azzal, hogy itt üti bele az orrát mindenbe, ahelyett, hogy a könyvtárban írná a szorgalmijait, ha már órája nincs éppen. A nefelejcs gömbbel való összehasonlítást szóra sem méltatja, csak a szemét forgatva pillant fel, majd vissza arra a valamire, amit talált. Figyelni próbál, elvégre egy átok sem játék. Kállay is csak egyszer nem figyelt, és szakavatott átoktörőként is hogy elintézte magát. Az inga szerencsére nem mutat semmit, úgyhogy óvatosan bár, de megfogja a tárgyat, és egyelőre nem történik semmi. Remélhetőleg semmi olyasmi sincs ezen a valamin, amit az inga sem ismer fel, aztán késleltetve jelentkezik a hatása és eltart egy örökkévalóságig. Mindenlébenkanál kisasszony közben továbbra sem tágít, hiába barátságtalan vele, úgyhogy azt is van szerencséje megtapasztalni kis adagban, hogy Detti a munkájáról különösképpen nagy lelkesedéssel bír beszélni körülményektől függetlenül bárhol, és bármikor.
- Ha érdekes, akkor még a Nemzeti Ereklyegyűjteménybe is bekerülhet, és kiszáll ide egy csapatnyi régész feltúrni a területet, hogy akad-e valami más is. Ha valaki szórakozni próbált, akkor meg előkerítem és lekapom a tíz körméről. Az érdekes meg valóban nem jelent mindig értékest is anyagi értelemben véve. Ez bonyolult, gyűjtőknek bármi érhet vagyonokat is, de az én dolgom éppen az, hogy a gyűjtőktől is beszerezzem azt, ami viszont az ereklyegyűjteménybe elég érdekes. Ezeknek elsősorban szellemi és kulturális értéke van, csak másodsorban anyagi, de egyébként találtam már értékeseket. Pár évig a Közel-Keleten és Afrikában vadásztam ritkaságok után. Minél legendásabb hírrel bír valami, annál értékesebb minden szempontból. A kétszázadik faragott víziló-csont már nem olyan érdekes, mint a Szent Grál vagy az Excalibur - oszt meg egy szerinte szemléletes példát, amiből talán a lány is megérti, hogy ez nem egy kifejezetten egyértelmű téma. Közben lassan letisztul keze alatt a valami, és minél több réteg földet szed le róla, annál inkább tűnik úgy, hogy ez egy állat koponyája lesz. - Persze a víziló-csontoknak is pár galleonos ára van a fekete piacon, mert amulettként használják, de az Excalibur értéke meg csillagászati, ahhoz képest aprópénzért adják-veszik a csontokat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

x valahogy x

- Egy korsó mézsört - közli a pultnál, és még azelőtt inti le a csapost, hogy különösebb magyarázkodásba kezdene a vajsör minőségéről. Nem érdekli, mit mondhatna a nyalka srác. Pontosan tudja, hogy vizezik. Bizonyára a mézsört is, de alkoholtartalmát tekintve az mégiscsak erősebb, a lángnyelvért pedig nem hajlandó annyit fizetni, amennyit itt kérnek, csak mert a legfelső polcon tartják. Kiszámolja az ital árát is, majd a pultnak támaszkodva figyeli, hogyan telik meg a korsó. Családi összeröffenésről sikerült éppen viszonylag szerencsésen elmenekülnie, és úgy érzi, kifejezetten szüksége van rá, hogy alkoholban próbálja feloldani a kellemetlen pillanatokat, amelyeket nővérének köszönhet. Már nem is számolta az első öt említés után, hogy hányszor került sor a "bezzeg Hédi" kezdetű körökre, de ha fogadnia kellene, valahol húsz fölött lenne ez a szám szerény véleménye szerint potom egy óra alatt. Nem véletlen, hogy kissé morcos kedvében van éppenséggel.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

x valahogy x

Ujjaival a pulton dobol egy rég hallott északi dal ritmusára. Ha most az anyja látná, biztosan sápítozva jegyezné meg, hogy Hédi sosem viselkedne így. Még a csárdába se tenné be a lábát, amilyen kis tökéletes a szülei szeme fénye. Tömény undor ül ki az arcára a gondolatra is. Úgy húzza el a száját, mint aki mindjárt elhányja magát, miközben fejben futtatja ezt a meg sem történt párbeszédet, ami azért mégis sok ténylegesen is megtörténtből ihletődött. Csakazértis azt fogja csinálni, amihez kedve tartja, hiszen már felnőtt, szabad ember. Ezért sem költözött haza. Ragyogjon csak a nővére az áldozatkészsége dicsfényében, egészségére. Egészen jóleső érzés kézhez kapni a hideg sörét, amitől a korsó oldalára apró kis vízcseppek gyűlnek kívül. Ez neki a meditáció, a jógát meg átengedi Hédinek. Jólesik az is, ahogyan az első korty hidegen, némi édes, nevéhez hűen mézes utóízzel száguld végig a torkán. Ezt a pillanatot választja ki arra, hogy le is üljön a pulthoz, mert eddig még vacillált, hogy maradjon-e itt, vagy húzódjon be valamelyik félreeső sarokba és véletlen se kérjen több innivalót. A mozgást csak szeme sarkából érzékeli, ahogyan valaki nem messze tőle mászik fel a székek egyikére, s ahogy odanéz, összevonja a szemöldökét.
- Nem inkább vajsört szerettél volna mondani? - kérdezi meg, ültében kissé oldalra fordulva, mintha az ő dolga lenne. Nem tudja eldönteni, mennyi idős lehet. Tizenöt? Tizenhatnál biztos nem több. - Vagy inkább egy pálcát is mellé, mert a sörömet rá, hogy nem vagy még nagykorú. Csak nem kilógtunk a Rellonból? Vagy Eridon? De nem tűnsz olyan vakmerő fajtának, maradjunk a Rellonnál.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

x valahogy x

Tizenhat évesen megkezdte már ő is az apja italgyűjteményének kóstolgatását, ami azt illeti, majd ahhoz se kellett sok, hogy tizenhét éves korában már ilyen helyekre lógjon ki főleg fiúkkal, de azzal is tisztában van, hogy ő nem éppen egy követendő példa. Nem hisz benne, hogy a lányoknak mind szende kis virágszálaknak kellene lenniük, akik aztán amilyen hamar csak lehet, férjhez mennek és jöhet is a papás-mamás, de azt sem gondolja, hogy Bambinak éppen ebben a csárdában lenne a helye. Biztosra venné, hogy nem gondolta végig, hány fura alak jár erre a helyre, és még ha csak a furák járnának ide.  
- De felvágták a nyelved - szól vissza, mielőtt belekortyolna a mézsörbe. Bár tudja, hogy tulajdonképpen az a csapos dolga lenne, hogy eldöntse, ad-e bármit is inni a lánynak, vagy igazoltatja-e, de a hangnem csak még inkább arra készteti, hogy tovább kötekedjen. Valahol még szórakoztató is a dolog éppen, főként, hogy a leányzó egész szépen fel is fortyan rögtön. Aurori igazolványa ugyan nincs Dettinek, ha már egyszer ereklyevadászként keresi kenyerét, de mit ne lenne képes megoldani egy kis illúziómágia, ha ügyes az ember. Márpedig eddig sokkal komolyabb dolgokra használta, mint arra, hogy a minisztériumi belépőjén a Nemzeti ereklyegyűjtemény helyett az Aurorparancsnokság neve tűnjön fel. Egyentalárban pedig úgyse minden auror jár, főleg nem ilyen helyekre, hacsak nem razziáznak. Ha pedig már ilyen szépen végiggondolta a logikusnak tűnő megoldást, elő is húzza kabátja zsebéből a belépőjét, amin most a megfelelő részleg nevét látja a leányzó. Hogy hányan figyelnek rájuk, az nem igazán érdekli.
- Nos, elégedett vagy? - kérdezi meg határozottan húzva ki magát, noha az igazolvány nem teljesen olyan, mint egy igazi, amilyet itt egyébként sem tegnap látott. Mindjárt kiderül, mennyire volt meggyőző. A pálcát mondjuk szívesen megnézné közelebbről, mert mégis ki tudja, mennyire lehet ritka darab példának okáért, a ritka darabok pedig mai napig érdeklik, nem csak akkor, ha legendásak.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

x valahogy x

Azt se tudta, hogy Balázs börtönben volt, ezért meglepetésként érte a hír, amikor az anyja pár napja közölte, hogy a Jávor gyerek is előkerült. Akadt még pár cinikus megjegyzése arról is, hogy mennyire örül ennek a fejleménynek, ezeket azonban Detti már főként elengedte a füle mellett. Régen sokat lógtak együtt, még bajba is gyakran együtt kerültek Rellonban töltött éveik alatt. Aztán a VAV után elsodródtak. Még egy darabig váltottak pár levelet, de aztán ezek is megritkultak, és azt gondolta, ez a természet rendje. Belemerült a tanulmányaiba, szerzett új barátokat, munkát talált, minden ment tovább. Most mégis az volt az első gondolata, hogy talán nem lenne rossz ötlet megkeresni és megtudni, mi van vele. Már csak a régi idők emlékére is. Éppen csak arra kellene rájönnie, hol is keresheti. Ami a csárdát illeti, ezt a vendéglátóipari egységet leginkább azért részesíti előnyben a pubbal és minden más lehetőséggel szemben, mert amennyi furcsa alak jár ide, meglehetősen sok érdekeset is hall mindenféle fekete piaci pletykákról, ezek a hírek pedig neki egészen érdekesek tudnak lenni alkalomadtán. Két hete már elég sokat ittak azzal a magát bősárkányinak mondó illetővel, akinek aztán meg is eredt a nyelve rendesen és elkotyogta, hamarosan állítólag árverésre kerül majd egy igazán ritka pálca alvilági körökben. Azóta persze nem látta a pasit, de azért még nem adta fel, hogy időben megtudja, mennyi igazságtartalma van a dolognak és ha van, mit tud erről kideríteni. Ezúttal azonban ismerősnek tűnő vonásokat fedez fel az egyik asztalnál. Első gondolata az, hogy bizonyára nem jól lát, de minél tovább nézi, annál biztosabb benne, hogy az bizony Balázs lesz az. Változott az elmúlt évek során, gondterheltebb, nyúzottabb lett az ábrázata, de azért nem felismerhetetlen. Bár a pult felé indult, mégis irányt változtat, és a félreeső asztalt megközelítve kihúzza az üres székek egyikét lehuppanva rá, hogy fülig érő szájjal tegye fel a gondolatban már megfogalmazott kérdést. - Kérhetek egy autogrammot?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

x valahogy x

- Óvári maradtam, Tátrai már rég a múlté. Nem bírta tartani a tempót - válaszolja széles mosollyal. Ugyan megviselte kissé annak idején a szakítás, de az már egyébként is sok évvel ezelőtt volt, túl is tette magát az egészen szerencsére. Közben megszabadul a lassan hűvösödő esték miatt nyakába dobott szürke sáltól, majd a kabátjától is. A sálat a kabát ujjába gyömöszöli egy jól irányzott mozdulattal, majd azt a szék támlájára dobja némileg hanyagul. Végül pedig kényelembe helyezi magát az asztalra úgy könyökölve fel, ahogy az az anyja szerint legfeljebb egy kocsmában elfogadható. Milyen nagyszerű, hogy most úgyis éppen egy kocsmában van gyakorlatilag.
- Ha ezer éve nem is, de mindjárt tíz, ha jól számolom - feleli kurtán felnevetve. A maga részéről ő is örül, hogy olyan emberbe botlott, aki kétségkívül nem fog ódát zengeni kedves nővére csodálatos voltáról. Hátát a szék támlájának dönti, mielőtt a kérdésekre válaszolna, ujjait összeakasztva pedig kinyújtja a kezét, míg hangosan nem roppannak az ujjpercei. Mintha csak valami komoly erőfeszítésre készülne.  
- Mindjárt szerzek majd mézsört. A lángnyelvet itt még nem próbáltam, mennyire iható? - tudja le előbb a rövidebb témát, önkényes sorrendben válaszolva a hozzá intézett kérdésekre.
- Ereklyevadász lettem végül, most meg a pécsi egyetemen írom a doktorimat és a Minisztériumnak dolgozok, mert a nagypapa beteg és Hédi is hazacuccolt a görögöktől. Szóval most... szörprájz, ereklyéket vadászok le - nevet. - Na és veled mi van? Elvetted végül Zsókát? Két gyerek, kertes ház? - teszi fel a kérdést, mert bár tudja, hogy megjárta a Zengőbarlangot, végtére is az pár hónap is lehetett. Erről semmit se tud, Balázs meg majd elmondja, amit el akar.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

x valahogy x

- Az nagyon is valószínű - válaszolja széles mosollyal, a fejét csóválva. Nem igazán szokta szeretni, ha megmondják mi jó neki vagy éppen mit csináljon, ezt Balázs tökéletesen jól látja. A helyzet azóta azonban megoldotta úgyis magát, így ez nem lesz vita kérdése már szerencsére. Bólogat párat aztán a megállapításra, hogy ideje volt találkozniuk, és nem ellenkezik egyelőre, amikor a férfi felajánlja, hogy szerez egy kör innivalót. Majd a következőt intézi ő, ezen sem fognak elakadni. Addig is kényelmesen elhelyezkedik a széken, hátát a támlájának döntve, jobb lábszárát a bal térdén nyugtatva és számára éppen ideálisan könyökölve fel ahhoz, hogy állát a tenyerébe tudja támasztani. Mindkettőbe.
- Kösz, a következő kört majd én állom - válaszolja, és nem kétli, hogy Balázs is tisztában van még mindig azzal, hogy ez tény, nem ajánlat, amit esetleg el lehet még utasítani. Egyszer kellett csak csúnyán bokán rúgni sok évvel ezelőtt, hogy ezt megértse.
- Tudod, hogy van ez, ami megy Hédinek, az biztos nekem is. Csak ő maradt a pálcáknál. Szerintem azzal pótolja Jankovitsot - közli elhúzva a száját, majd a vállán is ránt egyet. Végtére is, Máténak is a nővére kellett, aztán meg jól ki is fogta. Annak idején bántotta a dolog, mert őt is érdekelte az azóta kviddicsedzővé avanzsált sógora, de most már Hédi hozzányúlt, így legfeljebb pár kissé keserű megjegyzése akad még rá. Majd elmossa az alkohol az egészet, főleg, ha tényleg olyan erős a lángnyelv, mint azt Balázs állítja.
- Én annyira nem. Már közelíti a százat és nagy suttyó az öreg, de tudod, a család az család, főleg nálunk - válaszolja, majd inkább meg is emeli a poharát, mert még a végén túl sokat fog grimaszolni. - Látod, ez már eredmény. Igyunk inkább erre - javasolja elmosolyodva, és koccint is, ha Balázs hajlandó rá, mielőtt magába is döntené a whisky felét azzal a lendülettel. Kissé megrázkódik, miközben torkát égeti a valóban erős ital, majd eléri a gyomrát is, aztán elégedett sóhajjal teszi le a poharat. Erre már szüksége volt.
- Na, legalább akkor te már hagysz valamit az utókorra. Ezt sajnálattal hallom, de nem úgy ismerlek, mint aki ne tudná ezt is megoldani - mondja biztatólag, az asztal fölött át nyúlva vállon veregetve a férfit. Érdeklődve hallgatja aztán a beszámolót, majd elismerően biccent, még ha a száját közben el is húzza.
- Az igen. Nem aprózta el akkor. Csodálom, hogy nem egyenesen Terikét vette el. Milyen Terézia is volt, te jó ég... de valami y-ra végződött neki is a neve, nem jut eszembe... biztos emlékszel rá te is, annyi bibircsókot még a bibircsókos banyán se láttam, de hogy sertepertélt utána ötödikben - kuncog nosztalgiázás közben. - Tudom, hogy nem az ő hibája, de hogy nem találtak az anyjáék erre valami bűbájt vagy bájitalt, azt nem hiszem el. Na és Matyiról meg Heniről tudsz valamit? Róluk se hallottam azóta. Vagyis... Heniről annyit, hogy elment Svájcba bájitalokat kutatni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

x valahogy x

- Abban biztos vagyok - jegyzi meg száját grimaszra húzva, de valami csodával határos módon nem folytatja a mondatot. A csárdában nem is a jogok szokták jelenteni a problémát, hanem inkább az ide járók. Van rosszabb hely is a városban, nem állítja, hogy nem, de mégis vakmerő vagy éppenséggel ostoba a lány itt mellette, hogy pont a csárdát választotta. A pálcán ugyan valóban nincs már nyomkövető, de ettől még tényleg nem nézné tizenhatnál egy nappal se többnek. Az illúzióval kissé felülírt igazolványát elteszi, a pálca meg nem ritkaságszámba menő darab, így nem köti le különösebben az érdeklődését. Felkönyököl a pulton, megvonva a vállát. Most tegyen róla, hogy a kis szende ráébredjen, ő lenne itt a legkisebb problémája? Megvonja a vállát, és szépen felhúz egy illúziót maguk köré, hogy ne vonja újra magukra a figyelmet. Az imént már elég volt, hogy rájuk szegeződött néhány felettébb kíváncsi szempár, így ezt most inkább mellőzné, biztosra menve, hogy a körülöttük ülők úgy lássák, mintha mindkettőjüket lekötné a maga innivalója. Ma valamiért önkényesen játszik bölcset, néha amúgy is szokása, hogy mások dolgába üsse az orrát. Előfordul, hogy jó ötlet, de az is, hogy téved, viszont mégsem szeret azon töprengeni, mi lett volna ha. Csak egészen keveset mozdul oldalra közben, inkább a fejét fordítja a lány felé.
- Most azt látják, hogy mindenkit leköt a maga mézsöre, de a nyakamat tenném rá, hogy fogalmad sincs, kik fordulnak meg itt alkalmanként. Nem éppen ideális hely egy magányos lánynak, akkor már inkább a pubot ajánlanám, de én is voltam diák valaha és bizonyára okkal nem ott ücsörögsz. Hmm, talán meg kellene kérdeznem a nővérem, ismer-e, mégiscsak a Bagolykő tanára - mondja. Azt a lánynak nem kell tudnia, hogy esze ágában sem lenne, mert nem különösebben vannak még beszélőviszonyban sem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

x Előzmény x

Fejét ingatva hagyja helyben a tervet, bevárva a férfit, akinek a szívéhez a látottak alapján kétségtelenül a gyomrán keresztül vezet az út. Ki gondolta volna. Elmosolyodik a gondolaton valamiért, és talárjába burkolódzva már megy is ki az épületből, át a téren, és közben csendben átkozza magát a hülye magassarkúért a ruhával együtt, amiben valahogy sehogyan sem érzi az igazinak önmagát. Szinte már irigykedve pillant Balázs felé, aki még ide is farmerban és pólóban érkezett, véletlen sem dísztalárban. Néhányszor megbicsaklik a bokája, az évszakra való tekintettel azonban mégse lenne ideális mezítláb szaladgálnia, főleg, amíg el nem érik a falu határát. Az erdő széle helyett először a csónakház felé veszi az irányt, közben a feltett kérdésre adható válaszon törve a fejét. Ő sem tudja pontosan. Neki bizonyára a nővére nyerte volna az első helyet azon a bizonyos listán, de inkább nem szeretne Hédiről beszélgetni. Most semmiképpen sem. Kissé ingerülten caplat be a mindig nyitva lévő csónakházba, hogy aztán megszabaduljon a cipőjétől végre, s elégedett sóhajtással nyugtázza talpa alatt a padlót. Jó lenne most lenni jó átváltoztatásból, de ha ebből is úgy lesz mamusz, hogy vígan csóválja a farkát, el fogja dobni az agyát. Inkább nem próbálkozik. Leül az egyik székre, lábait úgy nyújtva el két irányba, hogy térdig érő ruhája combközépig csúszik szétnyílt talárja alatt, ami egyébként egy cseppet sem zavarja mellékesen, főként, hogy ezt többnyire nadrágban szokta művelni. Mindig meg is kapja, hogy úrinő nem ül így, de hát ő sosem állította magáról azt.
- Lehetne, hogy nem beszélünk ma este valahogy már semmiről, ami Hédihez kötődik bárhogyan is? - kérdezi meg, miután végre eszébe jut a valamivel korábban feltett kérdésre a válasz, hogy a lista élén bizony drága nővére állt, miután néhányszor neki köszönhetően kaptak büntetést az iskolai évek alatt. - Inkább csak igyuk meg azt a pezsgőt, és nem is tudom... szép a csillagtalan, felhős égbol?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

- Bakancsot kellett volna húznom, de egy szóval se mondtam, hogy kérném a tied. Csónakázhatnék is benne... - válaszolja kissé ingerülten. Nem mondott ő semmit, csak tudomásul vette, hogy nem lát egyelőre semmilyen értelmes megoldást. Leül inkább az egyik székre, félig-meddig elfolyva ültében amolyan számára kényelmes módon, tudatában annak is, hogy ha az anyja látná, most tagadná le sürgősen, hogy közük vagy egymáshoz. A gondolat meg is mosolyogtatja, s hogy rá tegyen még kicsit saját elégedettségére, bal lábát átveti a jobbon végül. A drága mama is megpukkadhatna ezen a ponton felőle. A beszédtémát viszont kicsit sem értékeli, amit hangosan is szóvá tesz pillanatokon belül.
- Muszáj mindig szó legyen Hédiről? Stockholmban kellett volna maradnom, csak én is elég hülye voltam. Nem is érdekel, hogy a tatának mi baja - fakad ki, de hamar abba is hagyja. Még szeretné azt hinni, és hajlamos is rá, hogy nem szokása panaszkodni, ezért inkább lenyelni igyekszik mindazt, ami még eszébe jut hirtelen. Úgy érzi, egész életében Hédi árnyékában élt, mintha csak akkor lenne bármi értéke, ha a nővére másolata, nem önmaga, s bárhogy igyekezett az elvárásokhoz alkalmazkodni, vagy éppen azokkal szembe szegülni, valahogy mindig minden Hédi köré épül. Olyan, mintha valami csillag lenne, minden egyéb meg előbb-utóbb bekerül a vonzáskörzetébe. Még az égről is ő jut eszébe valahogy, a francba már.
- Óóó, kapd be, Jávor... tövig és keresztben - közli aztán arra az utolsó mondatra, és egy hirtelen ötlettől vezérelve felkapja a szék mellett heverő cipőket, hogy előbb a bal, majd a jobb példányt vágja Balázshoz. - Hol van inkább az a pezsgő? Tényleg megbántam már, hogy jókislány módjára az asztalomon hagytam a laposüveget - jelenti ki, közben pedig felkászálódik a székről, hogy rátehesse a kezét arra a bizonyos üvegre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

- Hát nem is Bogolyfalva vonzott haza meg a nosztalgia - válaszolja megrántva a vállát, miután rábólint arra, hogy bizony az általa nem olyan hőn imádott Óvári papáról van szó, aki ugyan nincs még a halálán, de szereti eljátszani, hogy minden perce az utolsó lehet, és ezzel folyamatosan fenntartani maga körül a csődületet, hogy aztán magáról mesélhessen. Micsoda élmény minden egyes ilyen délután, amikor éppen nincs már semmilyen hihető kifogása. Aztán a cipőit Balázs felé dobja, egyiket a másik után, és grimaszolva ingatja a fejét, magas hangon megismételve a másik szavait. Kezdi idegesíteni ez már valahogy, úgyhogy inkább arra dönt, ha már akad innivaló is, ráteszi a kezét. Attól szebb szokott lenni a világ az esetek többségében. Egy jó whisky sok mindent képes megoldani példának okáért. Kár, hogy ez nem az, de sebaj, ha ló nincs, jó lesz a szamár is vagy éppen az ökör, csak legyen valami.
- Kösz - mondja kissé foghegyről, ujjait máris az üveg nyakára fonva, meghúzza azt. Nem aprózza el, igazán alaposan belekóstol, mielőtt visszaadná a férfinak, hogy azért még neki is jusson. Nem végtelen a készlet, és milyen kedves tőle, hogy osztozik, ugye?
- Kikérem magamnak, én nagyon is laza vagyok. Ha nem lennék laza, még mindig ott bájolognék azon a puccparádén, mint őfőméltósága, első Hedvig hercegkisasszony, a habcsókok úrnője - magyaráz lendületes kézmozdulatokkal igyekezve imitálni a nővérét gúnyosan, aztán hirtelen úgy dönt, hogy fontosabb kérdése akad ennél. - Neked is tetszett? Tuti, úgy odavolt érte mindig mindenki, mintha ő lett volna az aranyat tojó tyúk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

- Jaj, fogd be - közli kedvesen, és csak azért nem repül újabb cipő Balázs felé, mert elfogyott. Ha lenne még a keze ügyében, biztos, hogy hozzávágná. Odaadja inkább az üveget, amiben maradt azért elég a férfinak is. Kedvesnek ugyan nem mondaná magát, de nem is olyan önző szerény véleménye szerint, mint azt például az anyja hangoztatni szereti úgy általában bárhol és bármikor, bárkinek, aki végig hajlandó hallgatni.
- Kész? Ugyan, még korán van ahhoz - jelenti ki elnevetve magát. Most vagy nem ugyanarra gondolnak, vagy Balázs emlékei meglehetősen megkoptak róla, mert ez még csak a kezdet, ha az a kérdés, mennyire tudja kiütni magát. Igaz, meglehetősen régen volt már olyan, hogy még csak ne is emlékezzen az estére, vagy éppen az asztalon táncoljon, úgy legalább tíz évvel ezelőtt, de a lényeg, hogy ahhoz képest még mindig színjózan. Éppen csak kicsit érzékenyebb most a szokottnál, talán vagy nem kellett volna a pezsgő, vagy kicsit több kellene belőle, hogy átbillenjen ezen a határon oda, ahol remekül megvan saját magával, és feleennyire sem foglalkoztatja a nővére, de legalábbis megtartja magának az egész témát egy kis időre.
- Díszpinty az eszed tokja... elég hamar egyértelművé tette, hogy neki is Hédi kell, onnantól meg azt mondtam, hogy pukkadjon meg. A többi már az ő bajuk. Nem is értem, miért mondtam neki igent, amikor elhívott, mert nyilván csak valami terv része voltam, vagy tudja a franc. Te meg... mi a francért nem mondtál soha semmit, mégis? - kérdezi meg váratlanul térve vissza valamihez, ami korábban hangzott el, közben Balázs mellkasát böködve a mutatóujjával.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

- Nem tudom, Balázs... pont ezt, amit most mondasz el, húsz évvel később? Nem gondolod, hogy akkor lett volna ideje? Most már igazán mindegy ennyi év után az egész, nem? - kérdezi meg kissé csalódottan. Talán ha akkor hangzik el ez, még akár másként is alakulhattak volna dolgok, de ehelyett most itt áll ezzel az információval gazdagabban, de mégiscsak húsz év telt el azóta már.
- És miből... á, hagyjuk - hagyja félbe a mondatot, legyintve egyet, aztán ha már visszakapja a pezsgőt, ismét belekortyol az üveg tartalmába. Nehezére esik eldönteni, hogy visszaüljön-e a székre esetleg, vagy ácsorogjon még ott, ahol éppen megállt, netán szedje össze a cipőit és inkább elinduljon haza, így végül csak téblábol kicsit a csónakház közepén, kezében az üveget lóbálva kicsit. Talán mégiscsak mennie kellene. Az újabb megállapításra nem mond semmit, inkább csak eldönti, hogy tényleg ideje hazamenni, jobb lesz, mint ez a beszélgetés, így leteszi az üveget a padlóra, és amíg a férfi az eget bámulja, ő felhúzza a cipőit és a talárt összehúzva magán eltipeg az ajtóig. Hülye cipők, amiknek a megálmodója is megérte a pénzét. Biztos, hogy még egyszer fel nem húzza őket, inkább bedobálja őket a kandallóba, ha hazaér, mert most már minden lépés fájdalmas is ezen a ponton bennük, annyira nincs szokva hozzájuk. Az ajtóhoz érve megpróbál kioldalazni Balázs mellett. - Rajtam nem fog múlni, nyugodtan bámulhatod a tavat tovább. Hagytam még pezsgőt, ott a padlón az üveg, csak engedj ki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

- Remek - válaszolja némi szarkazmussal a hangjában, hiszen, mint azt már mondta, mégiscsak eltelt azóta két évtized. Ezért sem fejti ki, hogy pedig ha erre a vallomásra akkor került volna sor, talán alakulhattak volna dolgok másként, hiszen ez csupa feltételezés. Visszamenni sem tudnak az időben, és bármeddig is fejtegetik a dolgot, nem változtat ez már semmin. Inkább úgy dönt, hogy visszahúzza lábára a modern kínzóeszköznek is beillő magassarkút, s hazamegy. Az este számára itt véget ért. Otthon várja néhány érdekes könyv meg egy jófajta lángnyelv, azokkal remekül el tudja tölteni az időt. Talán még a disszertációjához is hozzáír pár mondatot, ha megszállja az ihlet. Az ajtóban azonban Balázs meglehetősen útban van, miközben az eget és a tavat bámulja, így kénytelen arra kérni, hogy mozduljon már odébb, és addig is, elácsorog karnyújtásnyi távolságon belül, készen arra, hogy átfurakodjon a szabadon maradó résen, amint Balázs hajlandó megmozdulni.
- Hagyjuk - ismétli meg, amit imént is mondott, megrázva a fejét, de mielőtt még mehetne, igencsak meglepődik, amikor a következő pillanatban a férfi megcsókolja s a csípőjénél fogva magához húzza. Úgy fél percre lefagyva tűri, latolgatva, hogy eltolja-e, esetleg felpofozza, de végül inkább beadja a derekát. Hogy ez az alkoholnak, a pillanat hevének vagy a kettő együttesének köszönhető-e, esetleg valami más lehet mögötte, azon a legkevésbé sem gondolkodik most, sőt azon sem, hogy mi lesz a következő pillanatban vagy netán holnap. Leginkább csak élvezi, s nem kell sok idő, hogy Balázs nyakába csimpaszkodjon, pont olyan hévvel viszonozva a csókot, mint ahogy a másik azt kezdeményezte. - Egy barom vagy. Oltári nagy marha... és haza akarok menni - jelenti be végül, amikor elszakad Balázstól, még mindig a nyaka köré fonva a karjait. Ez este egészen fura. Már csak meg kellene tennie az első lépést az ajtón túlra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Ki tudja, mi szállta meg, amikor eldöntötte nem is olyan régen, hogy szeretne gyereket. Félreértés ne essék, nem óhajt hirtelen pasit fogni mindezért, sokkal inkább az fogalmazódott meg benne, hogy tiszteletét teszi az árvaházban és megérdeklődi, hogy akad-e még gyerek, akinek szülőre lenne szüksége. Némi egyezkedés után sikerült arra a megállapodásra jutni, hogy amennyiben a megfelelő papírmunkát elintézi és bizonyítja, hogy nem kell tőle senkit sem félteni, akkor ha más nem, hát ideiglenes nevelőszülő példának okáért még lehetne is. Kezdetnek. Végtére is ő sem tudja még, hogy tulajdonképpen mennyire lenne kompatibilis egy gyerekkel, mennyi türelme lenne ilyesmire a nap végén, s hogyan tudná kezelni a nehéz helyzeteket. Az alkoholfogyasztást is mérsékelnie illene többek között, de ezzel halad - úgy érzi legalábbis -, mióta a pár hónapja a karácsonyi bálon megszállta valami, és úgy döntött, hogy éppen ideje kiiktatni a nővérét az életéből. Azóta sem beszélt Hedviggel, és ez meglehetősen jó érzés. Most meg itt ül Lucával a játszótéren, és ismerkedik vele, mielőtt - még ha nem is véglegesen -, beköltözhetne majd pár hónapon belül a lány a lakásába. Igaz, előbb kellene egy megfelelő lakást találnia, de már rajta van az ügyön.
- Nem, ez tea. Komolyan - osztja meg a fontos információt. Még azért meg-megiszik néhány korty lángnyelvet alkalomadtán, de nem ment el az esze, hogy ide is azt hozzon. Etelka még kiszagolná. Ráadásul nem is érzi úgy, hogy kellene, ami fontosabb érv. Leginkább Hédit túlélni volt mindig is szüksége az alkoholra, de itt egy szem Hédit se látni sehol szerencsére. Elnéz a lány által mutatott irányba, s elmosolyodik, még ha nem is nevet.
- Ó, azt nagyon jól tudom - válaszolja. Eddig tapasztalatai alapján Luca meglehetősen életképes. A rosszalkodásra is hajlamos, mint kiderült, de mintha önmagát látná benne gyerekként. Fogadni merne rá, hogy pár év múlva ő is rellonos lesz.
- Add csak... - kéri, nyújtva a kezét, hogy a lány bele tegye a pikkelyt, majd megnézi közelebbről. - Az igazat megvallva rég foglalkoztam sárkányokkal, de annak tűnik. Talán mennydörgő lehetett a színeiből ítélve. Tudod mit? Van egy ismerősöm, aki szabadidejében ékszereket készít és megkérem, hogy szerelje láncra. Egy aranylánccal igazán remekül mutatna. Szereted amúgy a sárkányokat? Én kiskoromban sárkánykutató akartam lenni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

- Na várj... azt mondod, hogy ez most egy randi? - kérdezi meg nagy szemeket meresztve a vele szemben ülő Balázsra a félig megevett hamburger fölött. Még jó, hogy véletlen sem öltözte túl ezt az alkalmat. Bő, fekete pólót visel, aminek az elején a Guns N'Roses tagjai virítanak, még ha kissé megkopva is, na meg kék farmert és bakancsot. Magassarkút azóta se húzott, hogy csónakházban volt alkalma Balázshoz vágni őket a karácsonyi bál estéjén. Ma se tudja, mi is motiválta pontosan arra, hogy elfogadja azt a meghívást, ráadásul Mátétól, beleerőltesse magát abba az egész maskarába, és el is menjen, de legalább valami jó abból is kisült, végtére is itt vannak. Igaz, az valahogy elsiklott a füle mellett, már amennyiben egyáltalán valaha is elhangzott, hogy ez egy randi, de legalább véletlen se gondolta túl.
- Nem öltöztem túl, de nézzük a jó oldalát. Ha kikuncsorogtad volna csodával határos módon, hogy még egyszer magassarkút húzzak, lehet, hogy az este végére egy gyógyító operálhatná ki belőled - jegyzi meg egy kortynyi jeges teát követően, majd ismét beleharap a hamburgerébe. Akármit is gondolt Balázs, amikor ezt kitalálta, helyet biztosan jól választott. Hátát a szék támlájának dönti, és a szalvétával megtörli a száját, mielőtt ismét megszólalna.
- Uhm... jövő hónapban elutazom egy hétre Stockholmba... és arra gondoltam, ha van kedved, megmutathatom, hol diplomáztam... meg ilyenek - osztja meg, min is gondolkodott éppen, aztán az utolsó falatot is befalja, mellé két szál sült krumplit is bekapva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Megvonja a vállát. Most nem jut eszébe se érv, se ellenérv, bár az igazat megvallva, nem is nagyon próbálkozik találni sem. Leköti a hamburger, amit éppen jóízűen rág, mielőtt az egyik szalvétát összegyűrve Balázshoz vágná pillanatokkal később, bár ha annyira akarja, fizessen nyugodtan végülis.
-Ja, főleg, ha nincs rajtam... azt vettem észre - jegyzi meg két falat között éppen, felpillantva, mert valahogy az elmúlt hetekben ahányszor csak találkoztak, a végén valamelyikük a másiknál kötött ki éjszakára. Nem panaszkodik, mi több, ezt most valahogy élvezi is, mert kifejezetten kötetlen ez az egész mégis a maga módján. Még azt is felveti nem sokkal később, hogy nem lenne-e kedve Balázsnak amúgy megnézni Stockholmot, ha már nemsokára visszalátogat oda.
Igen, ez egy meghívás, és nem tudom - feleli kissé megemelve a szemöldökét, amikor a férfi a talárjára kérdez rá. Beletelik pár másodpercbe, mire kapcsol, hogy miért is kérdezhette a másik, és hirtelen összeráncolja a homlokát.
- Balááááázs, neked tényleg csak ezen jár az eszed? - szól rá, bár ő is elneveti magát, mielőtt az egészet belefojtaná az utolsó falat hamburgerbe, mert úgy érzi, ezt talán mégsem itt kellene megtárgyalniuk. Ráérősen rágja azt az utolsó falatot néhány percig, addig is átgondolva, mit is válaszoljon a kérdésre, legalábbis az utolsóra.
- Uhm... most csak meghívtak egy rendezvényre, az egyik volt kollégámat díszdoktorrá avatja az egyetem, és akkor már maradnék kicsit. Hiányzik Stockholm. A Bagolykő meg... nyeh, ott van Hédi... de túl sok választásom nincs, mert vagy bepróbálom itt a rúnatant, vagy az foglalkozhatok az átoktörés módszertanával, amit ki nem állhatok. Szóval az... alszom még rá. Utálom, de muszáj - válaszolja végül, és megissza a maradék üdítőjét is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

- Héé... nőj már fel - szól rá, hitetlenkedve rázva közben a fejét. Balázs olyan lett, mint valami nagy kamasz, aki hirtelen másra sem tud gondolni. Újabb szalvéta repül felé, de ez aligha segít a helyzeten, amit tovább tetéz azzal, ahogyan éppen ránéz, majd a mosdó felé pislog.
- Felejtsd el - közli vele határozottan, megdörzsölve a homlokát, mintha olyan igazán gondterhelt lenne, de most nehogy már elkezdjenek úgy viselkedni, mintha még mindig tizenhét évesek lennének, akik nem tudnak megülni a fenekükön. Ráérősen iszogatja az üdítője maradékát inkább, és még némi sültkrumplija is akad, amivel foglalkozzon, amíg a tanítás kérdését fejtegetik. Nem annyira álma megint a nővére árnyékában létezni, mintha nem lenne elég amúgy is a családja közelében élni, de tudja, hogy nem sok választása van. Vagy ez, vagy valami, amit még kevésbé szeret. Az átoktörés Ákos szakterülete, neki inkább kötelező volt, szükséges rossz, aminek árán ereklyevadász lehetett. Tény, hogy elboldogul az átkokkal is, de mégis jobban átkoz, mint amennyire gyakorlottan töri meg az átkokat. Erre vannak hivatásos átoktörők, akik ezt élvezik, ő pedig ezt nem szokta bánni, remekül megvan a dologgal elméleti síkon is, ha van éppen választási lehetősége.
- Aztán majd jönnek az okos levitások. Emlékszel, amikor egy elsősből karácsonyfát csináltak páran a klubhelyiségben? - kérdezi visszaemlékezve diákéveire. Nem akar ő annyira senkit sem inspirálni azért, inkább a maga kedvére szerezné meg a doktori címet is, mielőtt még megunná a jelenlegi munkáját és esetleg visszatérne terepre a Nemzetközi Ereklyevédelmi Szervezet valamelyik kis csapatában, hogy ismét izgalmas helyeken fordulhasson meg a világ minden táján.
- Helyes - válaszol aztán a férfi mondandójára egy mosoly kíséretében. Stockholm tényleg nincs is olyan messze, és pár nap távol Bogolyfalvától nem fog ártani. - Van pár régi ismerősöm Häxholmenben, akiknél alhatunk pár napig, de lehet megkérdezem, hogy van-e üres szoba valamelyik helyi fogadóban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Nevet ő is két falat sültkrumpli között a régi emléken. Nem voltak azért unalmas napjaik a rellonban, azt meg kell hagyni. Javasolja aztán azt is, hogy ha Balázsnak kedve lenne, csatlakozhat hozzá a soron következő svédországi kiruccanására, bár szó, ami szó, kissé meglepődik a beleegyező válaszon, még ha nem is mutatja egyébként. Csak a szeme rebben, de ki tudja, Balázs észrevesz-e egy ilyen apróságot, főleg, hogy már folytatja is a beszélgetést, rögvest azt latolgatva, hogy hol lehet megszállni.
- Mert csak sétálni szeretnél, azért érdekel a talárom, aha - állapítja meg somolyogva, és iszik egy korty üdítőt, mielőtt válaszolna.
- Tizenhetedikén lesz ez a doktori izé, és gondoltam, hogy mehetnék előtte pár nappal, mondjuk tizennegyedikén, aztán jönni meg... húúsz... huszonegy? Esetleg? Egy teljes hét belefér? Mondjuk végülis egyedül is jöhetsz meg mehetsz, ha több vagy kevesebb időd lenne éppen, szóval így tizennégy és huszonegy között akkor, amikor megfelel - válaszolja némi hangos gondolkodást követően. Nincsenek összekötve, és még csak nem is szeret másokhoz alkalmazkodni, szóval neki igazán megfelel ez bárhogyan. Egész érdeklődve hallgatja végig a beszámolót aztán arról a nőről, közben a poharat forgatva a kezében, amikor éppen nem a tartalmát kortyolja, néha elhúzva a száját.
- Még nem - válaszolja aztán megrázva a fejét, majd vállat von. - De nem is olyan időpontokban szoktam nálad lenni, amikor úgy általában ismerkedni szokás a lakótársakkal. Annak meg kifejezetten örülök, hogy a karácsonyi bál után nem volt otthon, mert ha még egyszer nyitva hagyod az ajtót, nem állok jót magamért - feleli egy grimasz kíséretében, mielőtt még áttérnének a munka témakörére. - Miért nem tanulsz valamit a mesterin? Vagy éppen az egyetemen? Nem vagy te túl hülye hozzá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

- Menj már... - dünnyögi még mindig somolyogva, közben pedig az asztal fölött átnyúlva meglöki kissé Balázs bal vállát. Hát miket gondol itt róla? Bár tény és való, hogy nem bánja ezt az egészet. Ezt pedig természetesen már a férfi is tudja, hiszen említette már neki, és ha nem tette volna, akkor is éppen eleget lógnak együtt ehhez mostanság, hogy egyértelmű legyen. Megosztja vele aztán a lehetséges dátumokat is, és ha már felvetette, addig intéz szállást is majd, Balázs pedig kitalálja, mikor csatlakozik és mennyi időre is pontosan, neki ez így teljesen megfelel. Bólint válaszul, sültkrumplija maradékát rágcsálva közben, majd megvonja a vállát.
- Lehet, hogy a macska tudja kinyitni, nem tudom - állapítja meg, majd pislog néhányat a felvetés hallatán, de végül elmosolyodik, kényelmesen dőlve hátra a széken ültében, és végigméri a férfit.
- Nahát, Jávor... ennyire bejövök neked? A macskákat már ismerem, jöhet a családi vacsora? - kérdezi meg, és pimasz mosolyából eléggé egyértelműnek kellene lennie, hogy csak szívatja. Persze, jólesik azért valahol a meghívás, sőt, ami azt illeti, így pár hét után néha megfordul a fejében, hogy vajon ez a mamlasz miért nem egy évtizeddel korábban nyitotta ki a száját, de ki tudja, mi lett volna akkor. Most legalább egyikük se nagyon tervez egyelőre sehova se menni. A továbbtanulás is szóba kerül aztán.
- Nem sértésnek szántam - közli aztán a kissé megnyújtott sz hang hallatán, ismét előre dőlve. Felkönyököl az asztalra, állát két öklére támasztva. - Keress másik szakmát. Nem érdekel semmi? Kétlem, hogy a sárkányőröknél például néznék az előéleted, csak ugye egy hátránya van, bármikor ropogósra sülhetsz, ha rossz helyen vagy rossz időben. De ha esetleg érdekelne, szerzek néhány szórólapot az egyetemről, amikor ismét arra járok - közli, de igyekszik nem erőltetni annyira a témát, ez mégiscsak Balázs élete, és neki azzal sincs gondja, ha kidobó a kocsmában vagy ide ugrik be burgert sütni. Megrázza a fejét aztán hitetlenül a hírre, de nem fordul oda, hallgatva a szóra.
- Merlin szakállára, nem talált másik helyet ebben az óriási városban? Amúgy meg... azt hinnéd, de nem. Elvetette magát, aztán lelépett a görögökhöz doktorálni, most meg visszajött, és Máté csorgatja a nyálát utána megint. A bál után veszekedtek egyet, hogy legalább akkor már a válási papírokat is aláírhatná, de azt meg valamiért nem akarja. Nem tudom, mi baja. Lehet fél, hogy különben vénkisasszony lesz, de hát... érted.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Stockholm, Häxholmen -

A mélyen dekoltált, hosszú, fekete bársonyruhát most valahogy kifejezetten azért vette fel, mert Balázs is csatlakozik erre a kis ünnepségre, amit Lovisa szervezett. Meg is érdemli, hiszen megszerezte a doktori címét végre, miután évekig kutatta a vikingkori gyógyító talizmánokat. Egész szép kis disszertációt sikerült végül összeraknia, ami bizonyára rövidesen fel is kerül legalább az ajánlott olvasmányok listájára néhány professzornál, ebben Detti máris biztos. Gratulált barátnőjének már a nap folyamán párszor, de most még mindenképpen sort kerít egy koccintásra is. Büszke rá. Valaha együtt jártak rúnatan órákra, ott ismerte meg, és azóta is tartják a kapcsolatot. Koccint vele, puszit nyom az arcára, és már sokadjára ismétli el, hogy mennyire örül a sikerének, mielőtt még mindenki más is megérkezne lassan, hogy hasonló módon gratuláljon neki. Nincs nagy tömeg, csupa régi ismerős, meg a nő családtagjai, talán ezért is ennyire puccos ez az egész alkalom. Mégiscsak egy Berger lány. Detti ezeken már meg sem tud lepődni, miután közel tíz évet töltött itt. Újabb pohár pezsgő után nézve botlik bele aztán valakibe, szó szerint, s csak akkor jön rá, kihez is van szerencséje, amikor az illető derékban elkapja, hogy el ne essen. Igazi meglepetésnek bizonyul egykori csoport- és munkatársa, akit délelőtt nem látott az egyetemen felbukkanni.
- Nahát, Sigge. Köszönöm. Rég láttalak- szólal meg kicsit zavartan nevetgélve, miközben megbizonyosodik róla, hogy ruhája nem csúszott el semerre, hiszen ez aztán a kellemetlen helyzet. Pedig nem is magassarkúban van ez alkalommal, hogy legalább azt átkozhatná.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Stockholm, Häxholmen -

Számos, már egészen rég látott ismerőse és barátja van itt, akikkel együtt tanult vagy éppen dolgozott az elmúlt évek során, mielőtt fogta volna magát, hogy hazatérjen Bogolyfalvára, csak mert a nővére is hazament. Utólag kicsit ostoba döntésnek érzi, de egyelőre még úgy van vele, hogy legalább a disszertációját befejezné, és tulajdonképpen a munkája sem annyira unalmas, mint várta. Nem mérhető a régihez, de azért megteszi. Na meg ott van Balázs is, akihez nem tudja, pontosan milyen kapcsolat is fűzi, de ott van. Meg történetesen itt is, hiszen meghívta. Bólint arra, hogy a férfi ital után néz, leginkább csak tudomásul veszi, bár azt sem igazán érti, miért kell erről neki külön szólni, hiszen mindenki maga tudja, mire van éppen kedve vagy szüksége. Nincsenek összenőve. Tudomásul veszi a tényt, aztán először Lovisának gratulál ismételten, majd maga is újabb pohár pezsgőre pályázna, de nem jut addig, mivel szó szerint sikerül egy újabb régi ismerősbe botlania.
- Iránban voltunk, ott elég jellemző ez nyáron - válaszolja a férfinak, szemöldökét kissé megemelve a kijelentés hallatán, de mégis elmosolyodik aztán. Sigge mit sem változott ezek szerint. Mindig is ilyen volt, amióta csak ismeri. Balázs hangját hallva a férfi felé pillant, majd meglepetten néz a pohárra. Biztosan nem kért italt tőle, de ha már ilyen kedves és éppen whiskey-t hozott, nem fog ő akadékoskodni ezen.
- Köszönöm - mondja, elvéve a poharat. - Nem azért indultál, hogy magadnak szerezz italt? - kérdezi meg aztán mégis, már a poharat szorongatva. - Ó, egyébként ő itt Sigge Ulvaeus, csoporttársam volt az egyetemen, aztán meg együtt dolgoztunk néhány közel-keleti projekten - mutatja be Balázsnak a másikat, majd visszafordul hozzá is, hogy ugyanúgy Balázst is bemutassa. - Ő pedig itt Jávor Balázs, vele az alapképzést végeztem együtt, és rengeteg hülyeséget csináltunk az évek alatt. Ugye? Emlékszel, amikor lenyúltuk Matyi könyveit és úgy kellett összevadásznia a kastély minden pontjáról?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Stockholm, Häxholmen -

- Túl jól ismersz - válaszolja fejét kissé oldalra döntve, ahogy már-már pimasz mosolyt villant Balázsra. Tulajdonképpen örül neki, hogy még ha pár nap késéssel is, de csak sikerült ideutaznia, aztán meg ezt a puccos ünneplést illetően is meggondolta magát végül, holott eredetileg nem akart jönni. Fura mód úgy érzi, hirtelen zavarja Sigge keze a derekán, de mégis csak a torkát köszörüli meg. Bemutatja őket egymásnak, és egészen megkönnyebbül, amikor Sigge leveszi róla a kezét végre. Pedig ez eddig soha nem zavarta. Belekortyol inkább a whiskey-be, remélve, hogy csak ez hiányzik ahhoz, hogy igazán jól érezze magát, s nem tiltakozik, amikor Jemen kerül szóba. Mégiscsak érdekes vidék, rengeteg arrafelé a különleges, még a mugli legendák és mítoszok által is gyakran emlegetett ereklye, s azért mégis hiányzik neki a munka izgalmas, veszélyes és kalandos volta is, így egy bocsánatkérő mosolyt villant Balázsra, akiről amúgy is az a benyomása, hogy nem érdekli mindez, s egy kurta sóhajjal veszi tudomásul, hogy Sigge megint a hátára csúsztatja a kezét. Most úgy dönt, ideje, hogy ő maga vegye le magáról, szóvá téve, hogy ez most nem igazán van ínyére. A férfi flörtölését sem élvezi, bár egész kedélyesen sikerül elcsevegni az ereklyékről ettől eltekintve, amíg úgy nem dönt, hogy bepróbálkozik. Még csak ez sem az első alkalom, és bizonyára a már elfogyasztott alkohol is csak tovább ront a helyzeten, de a beszélgetésből egyszer csak arra eszmél, hogy Sigge megcsókolja, majd Balázs hangját hallja valahonnan ugyanabban a pillanatban. Mint valami rossz álom. Eltaszítja a férfit, közölve vele egy lesújtó pillantás kíséretében, hogy ezt cseppet sem értékelte. Ez az este Lovisáról szól amúgy is, fogja vissza magát kicsit. Balázsnak ismét nyomát sem látja, de bizonyára újabb innivalót kereshet, úgy véli. Legalább egy órába telik, mire még néhány ismerőssel szóba elegyedik, és közben rájön, hogy Balázs eltűnt. Úgy dönt végül, hogy inkább ő is hazamegy lassan. Valahogy nem érzi már ezt az egészet. Megkeresi a legközelebbi hopp-pontot, aztán csak pár percnyi sétába telik eljutni a fogadóig, ahol megszállt. Felérve minden vágya, hogy cipőjétől megszabadulva elnyúlhasson az ágyon egyelőre, de ehelyett meglepetten konstatálja, hogy Balázs már majdnem teljesen összecsomagolta a dolgait.
- Máris hazamész? - kérdezi, és leül az ágy szélére, hogy megszabaduljon az ékszereitől kezdetnek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Stockholm, Häxholmen -

Később ér vissza jóval a fogadóba, ezt abból is látni, hogy Balázsnak már majdnem teljesen sikerült összepakolnia. Már az utolsó dolgait szedegeti össze, Detti pedig nem igazán tudná megmondani, hogy most tényleg ideges-e vagy csak neki tűnik úgy. Sosem volt kifejezetten erőssége, hogy az ilyesmiket kiszúrja. Szerencsére nem is olyan szakmát választott, ahol erre kifejezetten szüksége lenne.
- És nem ér rá holnap reggel? Talán szerezhetek egy zsupszkulcsot is addig, ha gondolod - veti fel inkább, miközben azzal kínlódik, hogy a karkötője kapcsát valahogy sikerüljön kikapcsolnia. - Nem segítenél nekem ezzel a kapoccsal? - kérdezi, de akkorra már Balázs eltűnik a fürdőben, hogy összeszedje onnan is a dolgait. Igazán sietős lett hirtelen az a néhány gép, állapítja meg magában, de azért elsétál a fürdőszoba ajtajáig, nekidőlve a keretnek.
- Nem segítenél nekem ezzel? - kérdezi, bal kezét előre tartva, csuklóján a karkötővel, közben azt figyelve, milyen hevesen pakolászik a másik. - És azt is megköszönném, ha a cipzárral tudnál segíteni, de most tényleg olyan sürgős az a pár gép? Meg éjszaka úgysem dolgozol rajtuk, vagy mégis? - folytatja a kérdések sorát, újra megpróbálkozva azzal, hogy kikapcsolja azt a kapcsolt, de az ismételten kipattan a körme alól, és így nem jár sikerrel. Megpróbálja lecsúsztatni is valahogy a kezéről, de úgy meg vészesen megfeszül, és mégsem akarná elszakítani.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Furának találja, hogy ez eddig nem jelentett problémát, bár tény, hogy nem is különösebben beszéltek arról, hogy Balázs meddig marad. Éppen csak azt nem érti, hogy erről még nem volt eddig szó, legalábbis ma biztosan nem merült fel, hogy már este haza is utazna, így Detti most egészen értetlenül áll a helyzet előtt, szemöldökét kicsit kérdőn megemelve, egyre zavartabban pislogva, ahogy az ajtókeretnek dől még mindig. Tenyerében már ott a karkötő, sőt, fél kézzel a ruha vállát fogja, hogy az ne csússzon le róla véletlen sem, és őszintén fogalma sincs, hogy mi a férfi baja. Megfordul a fejében, hogy talán féltékeny lenne, de hát mégis mire? Hiszen nincsenek együtt, még csak arról sem beszéltek soha, hogy bármi komolyabb lenne köztük annál, hogy éppenséggel jól érzik magukat egymás társaságában, és a maga részéről ő ezt így teljesen elfogadta. Hiszen éppen Balázs mondta azt, hogy nem ígér semmit. Oldalra fordul, most már hátát vetve a keretnek, amikor a férfi a csomagjához igyekszik, továbbra is szótlan résztvevőjeként az egész jelenetnek.
- Balázs - szólítja meg végül, még mindig nem mozdulva a fürdő ajtajából. - Elmondanád, mi bajod? Egyáltalán nem értem, mi lett hirtelen olyan sürgős, ami délután még nem volt az.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Stockholm, Häxholmen -

- Nem - válaszolja többnyire oda sem figyelve igazából, mert sokkal inkább foglalkoztatja az, hogy rájöjjön, miről is maradt le. Tényleg nem érti, miért lett az a pár gép hirtelen olyan sürgős, hogy még reggelig sem várhat az egész. Talán még hagyná is az egészet, ha Balázs nem lenne hirtelen szokatlanul rideg és távolságtartó, ezért is kérdez rá végül, hogy mégis mi baja van. A válaszra meg ugyan számíthatna, de mégis meglepi az, amit hall.
- Te most... féltékeny vagy Siggére? Amúgy a neve Sigge, e-vel a végén, és akkor se melegednék össze vele, ha ő lenne az utolsó férfi a földön, mert bár a közel-keleti ereklyéknek szakértője, ezért is dolgoztunk együtt, nem tudom... ő Sigge, és mindenre rámozdul, ami csak mozog - válaszolja végül, most már felcsattanva a kezdeti meglepetést követően. Igaz, hogy mindez nincs ahonnan Balázs tudja, csupán neki evidens, és a legkevésbé sem fair elvárni, hogy ez a férfinek is az legyen, de hát mégiscsak eltolta, amikor a férfi váratlanul megcsókolta. - És egyébként meg, ha már itt tartunk, nem tudtam, hogy most akkor fognom kellene a kezed, ha már itt vagyunk. Nagyon rég láttam ezeket az embereket, akikkel évekig tanultam meg dolgoztam együtt, de az idő nagy részét mégis veled töltöttem, és örültem neki, de most meg nem értem, hogy mégis mit szeretnél...