Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

x valahogy így x

Térdig áll már a gödörben, miközben a megbűvölt lapát ütemesen végzi a dolgát. Nem emlékszik rá, hogy valaha is hallott volna különösebb ereklyékről a környéken, ám a pletyka mégis felkeltette az érdeklődését, és nem bírt ellenállni a saját kíváncsiságának. Túl nagy felfedezésre eleve nem számít, de ki tudja, hiszen Bogolyfalva története mégiscsak a honfoglalás koráig nyúlik vissza, amit egyébként ő is kutat. De még ha nem is honfoglaláskori lenne is az esetleges lelet, biztos örömmel vennék a munkahelyén, ha bármi újat találna. Egy pletykára alapozva azonban nem akar idecsődíteni egy egész csapatot, hogy aztán kiderüljön, hogy csak hiú reménytől vezetve túrták át a környéket. Az ásó viszont valamibe beleütközik, úgyhogy leinti. A szerszám könnyed mozdulattal landol a a gödör mellett, ő pedig az ott heverő táskából előkotor egy ecsetet. Mielőtt azonban bárminek is nekifogna, a pálcáját arra a pontra szegezi, ahol az ásó beleütközött valamibe és meglazítja kicsit a földet a valami körül. Szusszan egyet, és a csuklójáról lehúzva az ott árválkodó hajgumit, copfba köti a haját, majd leguggol és elkezdi óvatosan elővarázsolni azt a valamit, amit talált. Hiányzik azért a világkörüli munka, a veszélyes zónákban végzett munka izgalma, a sokszínű és érdekes csapatok, úgy minden, ami itt nincs. Ha pedig a nagypapa nem gyógyul meg - márpedig erre sok kilátás nincs, hiába a gyógyítás minden csodája -, akkor még itt lesz egy ideig, hogy a középső ujját mutogassa a kedves és tökéletes nővérének. Ha így folytatják, még a jövőre megürülő ereklyetant is megpályázza, tekintve, hogy az oktató jó eséllyel nyugdíjba megy végre, így öt év késéssel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

x valahogy így x

Most már ez a mindennapi valósága. Sőt, ez is kifejezetten érdekes az átlagos hétköznapokhoz képest. A múlt héten ugyanis egy nem túl kedves családdal alkudozott egy magántulajdonban lévő, viszonylag újnak számító ereklyéről, ami remekül beleillene az első világháborús gyűjteménybe. Ez egyáltalán nem izgalmas, a legveszélyesebb része pedig az, hogy esetleg megorrol rá valaki, ami egyébként sem különösebben szokta meghatni. Már javában azon ügyködik, hogy egyben szedje ki azt a valamit, amit talált, amikor valaki megköszörüli a torkát, aztán szarkasztikus kommentekkel folytatja a kapcsolatteremtési kísérletet. Nem gondolta, hogy itt is rejtőzködéssel kellene szórakoznia, elvégre nem egy háborús zóna közepén dolgozik, de most pillanatok alatt megbánja, hogy nem tette.
- Nocsak, valaki a kislábujjadra lépett? Jómodorra biztosan nem tanítottak - válaszolja köszönés helyett, egyetlen pillanatra felemelve a fejét, majd mivel úgy tűnik, hogy eléggé laza már a föld, végre megpróbálja kiemelni, amit talált. Úgy látja, kerek, tömör kődarabba akadt, bár formára koponyának is lehetne nézni. Nem nyúl hozzá, mágiával dolgozik, hiszen ki tudja, mit talált, van-e rajta átok esetleg. Látta, Ákosnak mennyire szépen sikerült magát elintézni, pedig gyakorlott átoktörő. Egyszer nyúlt hozzá valamihez óvatlanul, és tessék, milyen szép eredménye lett. Kilebegteti a gömbölyű, földes valamit a gödör szélére, ami koponya is lehet, de egy kő is. Egyelőre semmit nem tud még róla.
- A helyedben nem velem kötekednék, de mondd csak, mit szeretnél, mufurcka?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

x valahogy így x

- Én találjam ki neked? - kérdez vissza gúnyosan, majd megvonja a vállát. A kis rovásírásos kavics állítólag innen került elő, ő meg azért van itt, hogy felmérje, van-e értelme idecsődíteni egy ásatáshoz elég minisztériumi alkalmazottat vagy teljességgel felesleges.
- Csak jelezném, hogy ez itt meg már a félelmetes erdő, ahol meg neked nem kellene lenni, ha még jól emlékszem a házirendre - közli az alig két lépésnyire lévő fák felé mutatva, ahonnan jött. Igazság szerint nem nézte meg a hivatalban a pontos telekhatárokat, mielőtt elindult volna felfedező útra, de mivel emlékei szerint az iskola közvetlen területét eleve kismillió bűbáj védi és csak metamorf-, illetve animágusoknak van esélye átsettenkedni ezen a védelmi rendszeren, ő pedig egyik sem, ha gond lenne, biztos itt lihegne már a nyakában legalább egy defenzor a sokból. Mondjuk legalább egy Kállay tudja, min dolgozik, de egyébként is már mindjárt megy is, csak előbb még befejezi, amit elkezdett. Előhúzza a táskájából a hegyikristályból készült ingát, és a földes akármi fölé tartja.
- Csss - inti csendre a lányt, mutatóujját a szája elé emelve, tekintetét meg az ingára szegezi már közben. Az inga lassan mozdul meg, ahogy ujját végighúzza a láncon, majd megállni látszik, mielőtt ismét mozgásba lendülne. Szája szélét beharapva figyeli, amíg meg nem áll, aztán leengedi.
- Nagyszerű. Úgy tűnik, nincs átok, és nem, nem vagyok se diák, se professzor, a minisztériumnak dolgozom - válaszolja az ingát a zsebébe csúsztatva, majd elkezdi letakarítani a földet az akármiről. Ha szerencséje van, nem csak egy nagy kő, de még nem tudhatja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

x valahogy így x

- Mondom, ez itt, két lépésnyire, ahova mutatok - válaszolja némileg ingerülten. Nem elég, hogy beleüti az orrát mindenbe a kis szemtelenje, de még kötekszik is. Nincsen óra ilyenkor éppen egyébként is? Vagy nem kéne valamit tanulnia? Ehh, inkább fel se teszi a kérdést, amilyen pimasz, úgyis csak véget nem érő, értelmetlen vita lenne a vége a dolognak, úgy véli. Neki márpedig annál fontosabb dolga van, ilyesmire úgyis kiérdemelte a kedves családját valami, valamelyik előző életében elkövetett szörnyűség miatt, amiről csak reméli, hogy legalább az akkori önmagának megérte. A kérdést elengedi a füle mellett, nem az ő dolga elmondani, miért nem érdemes az erdőben olyannak mászkálni, aki még messze nem tud minden varázslatot használni. Ő a maga idejében bemerészkedett párszor, és ebből néhány alkalommal az is előfordult, hogy hajszálon múltak dolgok. Ám aki a szabályzatot nem fogadja el, annak úgyse érdemes kiselőadást tartani erről, neki pedig ehhez egyébként sem szokott soha kedve lenni. Megrántja a vállát végül, ennyivel tényleg letudja. Sokkal inkább leköti amúgy is, hogy megállapítsa, van-e átok azon a valamin, amibe az ásó beleütközött nemrégiben, ám az inga nem jelez semmit.
- Ez arra van kitalálva, hogy megmutassa az átkokat. Kileng tőlük - feleli a hangjában türelmetlenséggel, mintha ugyan mindenki másnak is tudni kellene, hogyan működik egy átkokat érzékelő inga, amely bármely ereklyevadász és/vagy átoktörő alapfelszerelésének a része. Zsebre dugja az ingát, majd otthon megtisztítja, ahogy azt illik, most már úgysem lesz rá szüksége. A valamiről viszont elkezdi letakarítani a földet. Még mindig sok minden lehet, ha nincs szerencséje, akkor csak egy nagyobb kő, színre úgyis elég szürke.
- Mindjárt kiderül, túl sok rajta a föld és a kosz egyelőre - közli. Ha valamihez van türelme, akkor az a munkája mégis, ezt abból is látni, hogy milyen gondosan és óvatosan takarítgatja le a valamiről az ecsettel a földet, amíg fel nem bukkan a tárgy valódi alakja. - Bármi lehet még, de egyébként ereklyékre vadászom és nagyon örülnék neki, ha valami érdekes lenne. Elsősorban a rúnázott és rovásírásos ereklyék a szakterületem, de... a legendás varázstárgyak amúgy is érdekesek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

x valahogy így x

- Ezért van megbűvölve - válaszolja egy kurta, de annál ingerültebb hördüléssel a mondat végén. Annak tudatában van, hogy nem lehet mindenki szakképzett ereklyevadász, különben még a végén nem maradna munkája, de azért ez mégiscsak hülye kérdés szerinte egy boszorkánytól. Egyébként is agyára megy a lány azzal, hogy itt üti bele az orrát mindenbe, ahelyett, hogy a könyvtárban írná a szorgalmijait, ha már órája nincs éppen. A nefelejcs gömbbel való összehasonlítást szóra sem méltatja, csak a szemét forgatva pillant fel, majd vissza arra a valamire, amit talált. Figyelni próbál, elvégre egy átok sem játék. Kállay is csak egyszer nem figyelt, és szakavatott átoktörőként is hogy elintézte magát. Az inga szerencsére nem mutat semmit, úgyhogy óvatosan bár, de megfogja a tárgyat, és egyelőre nem történik semmi. Remélhetőleg semmi olyasmi sincs ezen a valamin, amit az inga sem ismer fel, aztán késleltetve jelentkezik a hatása és eltart egy örökkévalóságig. Mindenlébenkanál kisasszony közben továbbra sem tágít, hiába barátságtalan vele, úgyhogy azt is van szerencséje megtapasztalni kis adagban, hogy Detti a munkájáról különösképpen nagy lelkesedéssel bír beszélni körülményektől függetlenül bárhol, és bármikor.
- Ha érdekes, akkor még a Nemzeti Ereklyegyűjteménybe is bekerülhet, és kiszáll ide egy csapatnyi régész feltúrni a területet, hogy akad-e valami más is. Ha valaki szórakozni próbált, akkor meg előkerítem és lekapom a tíz körméről. Az érdekes meg valóban nem jelent mindig értékest is anyagi értelemben véve. Ez bonyolult, gyűjtőknek bármi érhet vagyonokat is, de az én dolgom éppen az, hogy a gyűjtőktől is beszerezzem azt, ami viszont az ereklyegyűjteménybe elég érdekes. Ezeknek elsősorban szellemi és kulturális értéke van, csak másodsorban anyagi, de egyébként találtam már értékeseket. Pár évig a Közel-Keleten és Afrikában vadásztam ritkaságok után. Minél legendásabb hírrel bír valami, annál értékesebb minden szempontból. A kétszázadik faragott víziló-csont már nem olyan érdekes, mint a Szent Grál vagy az Excalibur - oszt meg egy szerinte szemléletes példát, amiből talán a lány is megérti, hogy ez nem egy kifejezetten egyértelmű téma. Közben lassan letisztul keze alatt a valami, és minél több réteg földet szed le róla, annál inkább tűnik úgy, hogy ez egy állat koponyája lesz. - Persze a víziló-csontoknak is pár galleonos ára van a fekete piacon, mert amulettként használják, de az Excalibur értéke meg csillagászati, ahhoz képest aprópénzért adják-veszik a csontokat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Ki tudja, mi szállta meg, amikor eldöntötte nem is olyan régen, hogy szeretne gyereket. Félreértés ne essék, nem óhajt hirtelen pasit fogni mindezért, sokkal inkább az fogalmazódott meg benne, hogy tiszteletét teszi az árvaházban és megérdeklődi, hogy akad-e még gyerek, akinek szülőre lenne szüksége. Némi egyezkedés után sikerült arra a megállapodásra jutni, hogy amennyiben a megfelelő papírmunkát elintézi és bizonyítja, hogy nem kell tőle senkit sem félteni, akkor ha más nem, hát ideiglenes nevelőszülő példának okáért még lehetne is. Kezdetnek. Végtére is ő sem tudja még, hogy tulajdonképpen mennyire lenne kompatibilis egy gyerekkel, mennyi türelme lenne ilyesmire a nap végén, s hogyan tudná kezelni a nehéz helyzeteket. Az alkoholfogyasztást is mérsékelnie illene többek között, de ezzel halad - úgy érzi legalábbis -, mióta a pár hónapja a karácsonyi bálon megszállta valami, és úgy döntött, hogy éppen ideje kiiktatni a nővérét az életéből. Azóta sem beszélt Hedviggel, és ez meglehetősen jó érzés. Most meg itt ül Lucával a játszótéren, és ismerkedik vele, mielőtt - még ha nem is véglegesen -, beköltözhetne majd pár hónapon belül a lány a lakásába. Igaz, előbb kellene egy megfelelő lakást találnia, de már rajta van az ügyön.
- Nem, ez tea. Komolyan - osztja meg a fontos információt. Még azért meg-megiszik néhány korty lángnyelvet alkalomadtán, de nem ment el az esze, hogy ide is azt hozzon. Etelka még kiszagolná. Ráadásul nem is érzi úgy, hogy kellene, ami fontosabb érv. Leginkább Hédit túlélni volt mindig is szüksége az alkoholra, de itt egy szem Hédit se látni sehol szerencsére. Elnéz a lány által mutatott irányba, s elmosolyodik, még ha nem is nevet.
- Ó, azt nagyon jól tudom - válaszolja. Eddig tapasztalatai alapján Luca meglehetősen életképes. A rosszalkodásra is hajlamos, mint kiderült, de mintha önmagát látná benne gyerekként. Fogadni merne rá, hogy pár év múlva ő is rellonos lesz.
- Add csak... - kéri, nyújtva a kezét, hogy a lány bele tegye a pikkelyt, majd megnézi közelebbről. - Az igazat megvallva rég foglalkoztam sárkányokkal, de annak tűnik. Talán mennydörgő lehetett a színeiből ítélve. Tudod mit? Van egy ismerősöm, aki szabadidejében ékszereket készít és megkérem, hogy szerelje láncra. Egy aranylánccal igazán remekül mutatna. Szereted amúgy a sárkányokat? Én kiskoromban sárkánykutató akartam lenni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

A bagolyban ígért időponthoz képest még korán is érkezik. Ez azonban nem csoda, sokkal inkább szokása, mert kevés dolgot utál jobban a késésnél. Haját kócos kontyba fogta a feje tetején, a tincsek ezerfele igyekeznek szabadulni a hajgumi alól, de csak kevés jár belőlük sikerrel. Detti ezúttal is a tőle megszokott módon farmert visel, ezúttal szürkét, és egy fekete-fehér kockás inget egy ujjatlan, testhezálló fekete felső fölött. A kellemesen felmelegedő idővel magyarázható, hogy bakancs helyett már csak sportcipőt húzott ezúttal. Az iroda ajtaja elé érve nem is húzza az időt fölöslegesen. Határozottan kopogtat az ajtón, jó hangosan, háromszor, majd megismétli még egyszer a műveletet, aztán a kilincset is lenyomja. Előre egyeztettek, mikor lesz jó, így ő a maga részéről csak ehhez tartja magát. Talán mégsem találja szembe magát semmivel, amivel nem kellene, ha ilyen előzékenyen előre kommunikált, nem csak berontott szó nélkül, mintha csak otthon érezné itt magát.
- Romberg - szólítja a nevén köszönés helyett a férfit, akire inkább emlékszik a Svédországban töltött évekből, semmint itthonról, noha megvan valahol a fejében a tény, hogy Martin már akkor idekerült mestertanoncként, amikor ő még éppen a VAV előtt állt még. Utána pedig Stockholmban találkoztak a későbbiekben, bár azt nem mondhatja el, hogy különösebben összebarátkoztak volna valaha is, inkább csak ismerősök. Becsukja maga mögött az ajtót, és egyből a téma közepébe is vág, közben kényelmesen elhelyezkedve, mintha csak kínálták volna hellyel is. Bal lábát keresztbe rakja a jobbon, hátra dőlve, olyan magabiztosságot árasztva, mintha legalább a paradicsom kulcsát jött volna átnyújtani.  - Van neked egy ajánlatom, szerintem érdekelni fog.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Nem zavartatja magát, helyet foglal, mielőtt még lehetősége lenne Martinnak egyáltalán azzal kínálni, majd a téma közepébe vág minden köntörfalazás és felvezető nélkül.
- Nem arról - közli megrázva a fejét, bár tény, hogy nem gondolkodik rossz irányba a másik, valójában mégiscsak onnan indul az egész történet. Viszont a legkevésbé sincs kedve Ádámtól és Évától kezdeni a mesét, ez ugyanis csak felesleges bevezető lenne, amikre amúgy sincs ideje sem. Ujjait beletúrja a hajába, majd az egészet hátra is tűri, körbe hordozva tekintetét az irodában.
- Kényelmes kis iroda... ez nem biztos, hogy lenne, na de... a lényeg az, hogy ugye te is tudsz a Nemzeti Ereklyegyűjteményről, nem kell bemutatnom. Amikor idekerültem, még eléggé gyerekcipőben járó, frissen alapított háttérintézmény volt csak, gondolom, ez is megvan, nem is untatnálak vele különösebben. Azóta kinőtte magát, és most munkatársakat keresünk. Még elég sok ereklye akad, aminek nyoma veszett vagy éppen magántulajdonban van, ezeket kellene visszaszerezni meg levadászni... a kurátor szeretne egy egész csapatot erre, és gondoltam, hátha érdekel. Mondjuk, ha ragaszkodnál az irodához, van más nyitott pozi is éppen, de valamiért úgy gondolom, hogy inkább érdekelne téged is a kaland - magyarázza, mit is keres itt. Amint a végére ért a kis beszédének, kérdés helyett csak felfele tartott tenyérrel int a férfi felé, átadja a szót, ha éppen kérdése vagy kommentárja lenne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

- Milyen kis... nem is tudom, mi a jó szó... mindig ilyen körülményesen udvarias szoktál lenni? Vagy csak a minisztériumi munka hozta? - kérdezi meg. Nem sértésnek szánja, inkább egyszerű ténymegállapítás, szűrő nélkül, aztán majd Martin úgyis eldönti, miként szeretné fogadni és esetleg reagálni rá. Az ilyen extra köröket Detti egyébként is feleslegesként éli meg, hiszen pontosan tudja, miről szól a munkája és mi a jelentősége, ahogy azt is, hogy ezt a másik is tudja, hiszen időről időre már működött együtt velük az elmúlt három évben.
- A kurátor a tényleges munkába terepen nem szól bele, amíg tudunk eredményt felmutatni. Eddig is békén hagyott, csak végezzem a dolgom - közli, mielőtt némi fejszámolgatásba kezdve előre dőlne ültében, és bal bokáját a jobb térdére helyezve rátámaszkodik a lábszárára. - Nos... mivel legalább egy képzett átoktörőre is szükségünk van, legalább három emberes csapat kellene kezdetnek, de ez idővel bővülhet még a keret és a projektek függvényében. A koordinációt és az adminisztrációt pedig szívesen átengedem, nem vágyom ilyen babérokra, nekem pont elég a biztonságért felelni. Szóval?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

- Te kezdted - válaszolja szenvtelenül, karjait összefonva a mellkasa előtt. A maga részéről ennyivel le is tudva a témát jelen pillanatban. Ő igazán nem az udvarias köntörfalazásért jött, és nem is azért, hogy itt vázolgassák neki, kinek is dolgozik, mintha nem tudná. Sosem szerette ezt ezekben a hivatalokban és főleg a hivatalnokokban, hogy meglehetősen gyakran ilyen sajátos stílusban kommunikálnak, mintha nem lehetne azonnal a lényegre térni. Elhangzó szóban fizetik őket, vagy mi a szösz? A körülményeskedés a munkaköri leírás része? Nyugodtan megtarthatják maguknak, neki ez a sallang nem kenyere.
- Képzett átoktörőnek számítasz több évnyi tapasztalattal terepen? - teszi fel a kérdést, fejét kissé oldalra döntve, sandán méregetve a férfit. Bár emlékei szerint Martin inkább az ereklyekutatásban rendelkezik gyakorlattal és alapos tudással, azért megvárja a kérdésére a választ. Úgy véli, kiegyeznek gyorsan egy nemleges válaszban és majd vagy megpróbálja megkörnyékezni Ákost, bár túl nagy reményeket nem fűz a dologhoz, vagy kér ajánlást az ismerősei körében, hátha valaki ismer valakit, akit ez érdekelne.
- Ereklyekutatói minőségben merült fel a neved, de ha tudsz átoktörőt, az se jönne rosszul. Nem tudom, Kállay mennyire akarna visszatérni terepre, hiába gondoltam rá - válaszolja aztán, és vállat von az adminisztráció kapcsán. - Akkor majd meghagyjuk a harmadiknak, nekem belefér. A vezető beosztásról meg nem engem kell meggyőzni, hanem a kurátort, de felőlem azt is csinálhatja más teljesen nyugodtan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Vállat von. Őt igazán nem zavarja, ha valaki nem udvarolja körbe, hanem azonnal a lényegre tér, legyen szó bármilyen témáról. Martin körülményeskedése pont annyira idegesíti egyébként is, mint amikor Balázs véletlen sem azt mondja el, mi baja, csak tereli a témát meg körbejárja. Detti számára nincs nagy különbség a kettő között, bármennyire más is a helyzet. Lehet nyersnek tartani, sőt, valahol ő maga is tudja, hogy az, de mindig is úgy vélte, hogy ez csupán az eredményes munka velejárója. Ha egész nap cirkalmas mondatokban vezetné fel, mit szeretne mondani, hivatalnokokhoz méltóan, soha nem jutna el sehova, főként, hogy már rég kitépte volna amúgy is a haját és kiugrott volna egy ablakon, amit semmiféle mágia nem véd azzal a céllal, hogy megakadályozzon bárkit is ebben.  
- Maradjunk akkor az ereklyekutatásnál, és kell egy szakavatott, tapasztalt átoktörő. Hogy aztán akarsz-e kísérletezni közben, netán tanulni tőle, vagy besegíteni, helyettesíteni, ami szíved vágya, azt majd egyeztesd vele - válaszolja nem túl kíméletesen, bár igyekszik szépíteni ezen egy leheletnyit egy ferde mosollyal. Ő biztos nem bízná magát senkire, akinek nincs a háta mögött legalább több évnyi tapasztalat terepen, saját magát is beleértve. Bár elismerésre méltó lehet ennyi önbizalom, némileg zavarja is Martin makacssága, holott ez nem az az állás, ahol majd az ember beugrik a mélyvízbe és megtanulja menetközben. Esetleg a saját bőrén. Látta, mi történt Ákossal például, és ő már akkor is tapasztalt átoktörőnek számított, amikor elintézte az az átok. Mindezt azonban egyelőre bölcsen megtartja magának, majd még beszélgethet Martin a kurátottal a részletekről.
- Minárovits Gábriel - válaszolja, hitetlenkedő pillantást vetve közben Martinra, mintha most jött volna egy másik bolygóról. Kizártnak tartja, hogy ezt ne tudja, hiszen még dolgozik is velük alkalmanként, ha éppen kikérik a véleményét. - Ha minden igaz, itt dolgozott korábban. Szóval... intézzek akkor egy időpontot vele? - érdeklődik, aztán még megvárja a választ és ha több kérdés nem akad, ő már ott sincs. Martin úgyis tudja, hol találja, ha kérdése van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Benzsay Vegyeskereskedés

Balázs

Szerzett egy kutyát, miután olyan szépen sikerült összeveszni Balázzsal. Azóta sem kereste, elkönyvelte inkább az egészet úgy, hogy akkor ennek is vége, majd részben a munkába ásta bele magát, részben pedig a disszertációja írásába, ugyanis nemsokára kénytelen befejezni és leadni. Nem biztos, hogy emellé Táltos is jó ötlet volt, főleg, hogy a dobermann-dán dog keverék kutya egyelőre neveletlen kölyök, aztán pedig méretes ebbé fog fejlődni záros határidőn belül. Már most is elég nagy erővel tud nekiugrani az embernek, ha nagyon lelkes, vagy éppenséggel húzni a póráznál fogva azt, aki sétáltatja, főleg, ha észrevesz egy macskát. Még kevésbé szereti őket, mint Detti, és azért Detti sem egy igazán macskás valaki. Rengeteget is eszik, hiszen növésben van, aztán meg majd azért fog, mert nagytermetű eb, de erre még nem panaszkodik hősnőnk, csupán már másodjára jön le egy héten belül a vegyeskereskedésig, hogy kutyatápot szerezzen, majd pedig ha el nem felejti, a henteshez is beugrik csontért. Egyelőre azonban éppen az állateledelekkel telerakott néhány polc előtt ácsorog, azon vacillálva, milyet is válasszon pontosan. Talán jutalomfalatokat is szerezhetne, hirtelen nem emlékszik rá, hogy maradt-e még. Nem árt, ha van a következő alkalomra, amikor tiszteletüket teszik a trénernél, aki viselkedni tanítja Táltost, dönti el, és be is tesz a kosarába egy zacskónyit valami szárított marhahúsból. Abban biztos, hogy a kutya szereti ezeket, most már csak a tápot kell kiválasztani, ez viszont valamiért nehezére esik, hiszen még nem tudja pontosan, melyik is a legjobb opció. Inkább elolvasgatni igyekszik, mi mit is tartalmaz pontosan, hátha attól okosabb lesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Benzsay Vegyeskereskedés

Balázs

Akaratlanul is megrándul a szája széle, amikor meghallja az ismerős hangot. Zsigerből arra számít, hogy mindjárt jön valami érzelmi zsarolásra hajazó, siránkozó kérdés, hogy miért is nem kereste vagy még jobb, már nem is szereti, ugye. Abszolút meglepte az a reakció a férfitől, nem gondolta volna róla, hogy ilyen szintre képes süllyedni, bár a svédországi kis kirándulás alapján sejthette volna, ha jobban belegondol. Ott se volt semmi az a hiszti, amit letolt Sigge miatt, aztán meg az a múltkori is. Mély levegőt vesz, mielőtt még élből reagálna, mert úgy véli, nem éppen a vegyesbolt lenne a legideálisabb hely egy újabb esetleges veszekedésre, és megrázza a fejét, a vállát is megrántva mellékesen, nemtörődöm módon.
- Kóstoltad? - kérdez vissza mégiscsak kicsit élesebben, mint az talán jó lenne, felpillantva végre a zacskóról, amit a kezében tart. - Képzeld, kutyának lesz, és a leírás szerint nekik nem is rossz opció. Tele van mindenféle tápanyaggal - jelenti ki, igyekezve nem grimaszolni. Már majdnem elégedett magával, hogy nem kérdezte meg azt is, hogy mikor lett ekkora nagy kutyaszakértő két macskával, de mégiscsak tudatában van, hogy amúgy sem kifejezetten kedves, ezért még csak gondolatban sem veregeti vállon magát végül. A zacskót viszont már csak dacból is berakja a kosarába. Csodás ez a beszélgetés, és legfőképpen kínos. Nem gondolta, hogy hosszasan elkerülhetné a férfit éppen Bogolyfalván, de azért úgy érzi, el tudta volna még viselni pár napig, ha nem futnak össze.
- Dobermann és dog keverék, bár ennek szerintem csak abban van jelentősége, hogy rengeteget bír enni - válaszolja, és csak azért nem fonja keresztbe a mellkasa előtt a karjait, mert van a kezében egy kosár, ami ezt megnehezíti. - De biztos nem ezért jöttél a boltba, hogy erről diskuráljunk. Biztos éhesek a macskák is...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Benzsay Vegyeskereskedés

Balázs

- Nem is akarom tudni inkább - közli megrázva a fejét egy határozott mozdulattal, majd csak nem sikerül megállni, hogy ne vágjon grimaszt. Szerencsére a gondolatot megtartja magának, hogy úgy látja, ez is a tízezer szakember országa, bármilyen téma is kerül elő, mert hiába nem kérte ki a véleményét, Balázs csak úgy osztogatja. Most már csak azért is belerakja a kosarába a zacskónyi tápot, és megvonja a vállát.
- Kösz, értékelem - jegyzi meg és azt is megosztja, hogy bizony, nem kutyát szerzett, és nem is akármilyen fajtát. Valamiért egyszerre érez elégedettséget és némi frusztrációt is a válasz hallatán, de úgy dönt, legalább ez máris remek és meglehetősen látványos indok, hogy miért is nem akar egy olyan házba költözni véletlenül sem, ahol már lakik két macska.
- Doberdog, ha már pontosak akarunk lenni, de egyébként Táltos a neve - oszt meg még néhány további részletet, mint aki észre sem vette, hogy Balázs cseppet sem lelkes. Nagyszerű, állapítja meg gondolatban. Most ebből vagy újabb hiszti lesz, vagy elfogadja, hogy nem lesz összeköltözés ide s tova egy évnyi alkalmi szex után. A legutóbbi alkalom után mondjuk talán már az se lepné meg, ha egyszer csak térdre ereszkedne valahol teljesen random és megkérné a kezét, aztán meg nem veszi jól, ha a válasz nem lesz igen.
- Na, mi lelte? - kérdezi meg Kozákot illetően, bár nem ismeri igazán, most egészen semleges beszédtémának tűnik. Még megnéz azért közben egy-két konzerv nedvestápot is, hogy melyik tetszene vajon Táltosnak, de egyelőre mindent vissza is rak a polcra. Most még úgyis van otthon, és majd szépen kitapasztalja, mi tetszik igazán az ebnek.
- Nyugi, nekem is. Már csak pár hetem maradt, hogy leadjam a disszertációmat végleges formájában, szóval... - válaszolja, megvonva a vállát. Egyébként is valahol rohad a telefonja a táskája mélyén, az is lehet, hogy csak a hangposta kapcsolt volna be. Egyszer meg fog szabadulni tőle, nem is tudná hirtelen megmondani, ki és hogyan vette rá, hogy egyáltalán szerezzen egyet. A folytatásra viszont felhorkan akaratlanul is. - Nem az érzéseimmel volt a gond, hanem azzal, hogy nem tudod, hol állj le - közli most már Balázs szemébe nézve. - De talán nem itt kellene megbeszélni, mert láttam a nagynénémet is a boltban, és nincs kedvem az utólagos Óvári pletykaözönhöz. Nem megyek át hozzátok vacsorázni, de ha akarsz beszélgetni, átjöhetsz és rendelek pizzát. B opció nincs.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Benzsay Vegyeskereskedés

Balázs

Egy biccentéssel jelzi, hogy egyetért, Táltos neve szerinte is szép, majd grimaszolva hallgatja a rövid beszámolót Kozákról. Bölcsen megtartja a véleményét magának inkább Balázs lakótársáról, mielőtt még ezen is összekapnának, hogy Kozákot sem kifejezetten kedveli, nem csak a macskáit. Jelenleg mondjuk Balázst sem kedveli igazán, úgyhogy mindegy is tulajdonképpen, kiről mit gondol. Megemlíti inkább, hogy a disszertációján dolgozik még, mert nem maradt sok ideje, hogy le is adja a végleges formájában a kutatásait, majd pedig javaslatot tesz arra, hogy mikor is beszélhetnék meg a történteket, ha már Balázs annyira meg szeretné beszélni. A maga részéről úgy érzi, jobb ha felkészül rá, hogy ezúttal is akad majd némi érzelmi zsarolás, némi nyafogás, és ki tudja, mi lepheti meg még, amire az életben nem számított volna a másiktól.
- Honnan tudod? Még sose találkoztál vele - jegyzi meg kissé kioktató hangsúllyal, a vállát is megrántva, majd megrázza a fejét. - Mondtam, hogy nincs B opció. Vagy ez, vagy... hát ez van. Holnapra már programom van egyébként is, a ma estém még szabad. Kvázi... ma is tudok találni elfoglaltságot, ha akarok, szóval ha gondolod, tudod, hol lakom... - válaszolja határozottan, makacsul ragaszkodva a már vázolt tervhez. Pislogás nélkül bámul Balázs arcába, szemöldökét kissé kérdőn megemelve, hogy most akkor mi lesz. Ő most nem hajlandó engedni, és utána rohangálni se fog, ha megint duzzogva közölné, hogy semmi baja. Még vár egy fél percig a válaszra, aztán már megy is a pult felé, hogy fizessen és távozzon.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

- És te is a folyosón ténferegtél, mint aki most szállt le a falvédőről? - teszi fel a kérdést, aztán vállat von inkább. Neki nem rémlik, hogy amikor még szakmai gyakorlat címszóval itt-ott időt töltött, akkor folyton útban lett volna, de aztán meg ki tudja. Mindegy. Nem lesznek ezen álmatlan éjszakái.
- Most megsértődni szeretnél mindenáron? Mert akkor hagyjuk, majd lemegyek egyedül - válaszolja kicsit ingerülten, amiért Martin eddig még lényegében mindenbe belekötött, amit csak mondott. Most érzi csak igazán, hogy bár a szakmai tudása tényleg számottevő, és ezért is jutott eszébe éppen ő, aligha tudnának működőképes csapatot alkotni. Nem is akkora baj, hogy felbukkant Sigge és olyan ajánlatot tett, amiről tudta, hogy Detti úgy sem fog tudni nemet mondani rá. Az igazság az, hogy eszébe sem jutott, hogy az is válasz lehetne, hiszen így visszamehet terepre, izgalmasabbnál izgalmasabb helyszíneken kutathat mítikus ereklyék után, miközben az illúziómágiának is érdemben vehetné hasznát. A munkája itt leginkább biztonságos, de már majdhogynem unalmas is. Nem sokáig tudná már lekötni, ha nem akad benne valami újabb kihívás, de mivel még meglehetősen új kezdeményezés az egész ereklyegyűjtemény is, aligha most lenne erre esélye. Martin végül csak megmozdul, amire Detti megkönnyebbülten szusszan fel, majd útnak is indul végre. Merlinnek hála.
- A diplomatikus választ szeretnéd hallani, gondolom, úgyhogy jól. Te? - dobja vissza a kérdést, mielőtt még igazán a lényegre térne. Valójában a válasz bonyolult, mert mégsem tud csak úgy túllépni Balázson sem, hiába van elege a sok hülye és értelmetlen veszekedésből, és akkor még a családja szóba sem került. Haza se kellett volna jönnie, néha úgy érzi. Kár volt dettülnie. - Szóval... egyébként az érdekel, hogy megálmodtad már, mit szeretnél? Ennél tovább már nem tud várni a válaszodra a vezetőség.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

- Úgy tűnt - válaszolja vállat vonva. Ha Martinnak esetleg humorosnak is tűnt a megjegyzés, Detti humora leginkább néhány szakbarbár poénban merül ki, többnyire pedig nem igazán létezik. Amennyiben nagyon szeretne, tud alkalmazkodni, és másokhoz igazodva nevetgélni a többség által viccesnek ítélt megjegyzéseken, amiket aztán vagy csak késve ért meg, némi magyarázatot követően, vagy esetenként soha. A saját közegében is többnyire leginkább szarkazmus jellemzi, amit mások alkalmanként humorosnak gondolnak valami, számára gyakran érthetetlen okból adódóan. Sebaj, mindenki úgy érzi jól magát, ahogy. Már nem frusztrálja, hogy mindezt nem érti, elvan azzal, ami érdekli is.
- Az igazat? Akkor szarul, de büszkén - feleli. Ez nem az a közeg, ahol esetleg Balázsra panaszkodhatna, vagy még inkább arra, hogy valahogy az az egész nem működőképes, ahogy a nővérére sincs se kedve, se energiája, meg úgy az egész családjára. Szeretne visszatérni a régi munkájához végre, ha mód van rá, és valahol távol lenni, mert egy aknamező közepén is jobban érezné magát éppen, mint abban a nyomorult kisvárosban, ahol éppen él.
- Aha... és volt legalább benne valami érdekes? - kérdezi felcsillanó tekintettel. Az ilyesmire azonnal rávetné magát, hiszen ki tudja, miféle ritkaságok lapulnak a razziák zsákmányai között. Látott már érdekességeket az elmúlt években számtalan alkalommal. Végighallgatja aztán a választ a kérdésére, és behúzódik a fal árnyékába arra a pár pillanatra, amíg eltrappol mellettük egy csapatnyi ideges ábrázatú auror. Biztos ezek is razziára mennek vagy onnan jönnek, állapítja meg gondolatban, aztán folytatja, ahol abbahagyták. - Értem. Hát... amúgy is az a helyzet, hogy befejeztem a doktorit, és megkerestek a régi munkahelyemről, hogy nem mennék-e vissza. Független konzulensként maradnék csak itt, már keresik is a helyemre az új ereklyevadászt, addig még maradok teljes munkaidőben, aztán már csak a honfoglaláskori rovásírásos ereklyékkel foglalkozom, ha akad bármi. Viszont ha érdekel ilyen minőségben a munka, akkor ez az opció neked is nyitva áll. Érdekelne?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

- Nem tudom, honnan jött ez, de most már nem csak úgy tűnik, hogy ma mindenképp megsértődni szeretnél valamin... - válaszolja, rosszallóan emelve meg a szemöldökét, majd cicceg egyet és vállat von. Felőle. Ő aztán nem fogja a lelkét babusgatni. Inkább röviden válaszol a hogylétét érintő kérdésre, majd komolyabb érdeklődést a razzia során szerzett zsákmány iránt tanúsítva kérdez rá, mit is talált benne a másik.
- Mennyi titokzatosság - jegyzi meg, nem tudva eldönteni, hogy Martin most csak véletlen ismételte ugyanazt a kifejezést vagy lelkesedésnek tudható be a dolog? Nem feltétlen tudja értelmezni az ilyesmit, hiába van olyan érzése, hogy ennek talán jelentősége lehet. Kicsit elgondolkodik inkább, hogy ezek azért valóban érdekes tárgyak, még ha nem is kategorizálná őket kütyüként. Számára az a szó az elektromos akármiket jelenti összességében, aminek mágikus tulajdonsága sincs igazán, és ha az elektromágiai rúnázást nem találta volna fel valaki az elmúlt évtizedekben, akkor még a manával se lenne kompatibilis. Nincs kedve azonban erről vitába kezdeni. Fontosabb dolga van egyébként is. Vázolhatja például, hogy mi a helyzet a korábban felajánlott állással, az egész helyzettel, na meg vele, merthogy mint azt éppen megosztja, visszatér a korábbi munkahelyére.
- Köszönöm - biccent a másik felé, aztán meg egyetértő bólogatásba kezd. - Igen. Kellenek szakértők, de minden témára, korra felvenni nincs keret, ezért alkalmanként órabérben fizetnének külsősöket. Ha szerencséd van, még terepre is kimehetsz - igyekszik jó fényben tüntetni fel a lehetőséget, miközben beáll a sorba is az ebédlőben. - Hogy is volt? Tea?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

- Nem tudom. Kellene? - kérdez vissza. Nem különösebben érti azt sem, hogy mi baja van a másiknak ma. Mint aki bal lábbal kelt fel, és most tényleg csak az ürügyet keresi, hogy min sértődhet meg. Martintól ez mondjuk meg sem lepi valahogy különösebben. Valahogy az az érzése, hogy ez az átlagos. Talán bájcsevegnie illett volna a hivatalnok úrral? Sajnálatos módon az aztán végképp nem volt soha erőssége, de eddig is túlélt ilyen szörnyen létfontosságú szociális készségek nélkül is, nem most fog belekezdeni. Értékeljék csak ezután is a szaktudását, ha tetszik, ha meg nem, keres olyan helyet, ahol az számít.
- Akkor egyeztess a kurátorral majd erről - válaszolja, amint vázolta azt is, hogy miről van szó. Ugyan ha akarja a másik, biztos többet is ki tud csikarni magának, de ez már az ő dolga. Detti a maga részéről már úgysem fog belefolyni ebbe, elvégre talán nem is annyira váratlanul újabb, nagyobb kihívás elé néz, amit bizonyára élvezni is jobban fog eddigi tapasztalatai szerint.
- Az Ereklyevédelmi Szövetségnél dolgoztam, főleg a Közel-Keleten - válaszolja, kisegítve Martint, ha már azt közli, hogy nem emlékszik, hol is dolgozott korábban.
- Már csak a felmondási időmet töltöm ki, szóval egy hónapot, aztán meg ha van rám szükség, külsősként. Meglátjuk, mennyi honfoglaláskori ereklye kerül elő rovásírásos szöveggel - folytatja aztán, majd ha már elért a pultig, kér magának egy kávét. - Mit kérsz? - kérdezi, majd a pult mögött álló lányra pillant. - Egyben fizetném, csak döntse el az úriember, mit szeretne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

- Remek, remek - érkezik a némileg szórakozott válasz, elvégre ez már nem is az ő dolga. Eddig sem nagyon volt az, ami azt illeti, éppen csak beleártotta magát proaktívan, és postabagoly módjára közvetített két olyan ember között, akik nem ismerik egymást, viszont őt igen. Ráadásul, noha Martin igazán különc tud lenni véleménye szerint, a szakmai tudása és tapasztalata igazán vitathatatlan, és még ha nem is mondhatni, hogy Detti csodálattal adózik ennek, de elismeréssel mindenképpen. Ezért is gondolt rá, amíg aztán másként nem alakult minden. Előbb Balázzsal romlott el minden, ami talán eredetileg sem volt bíztatóan tökéletes, elvégre hiába volt kémiájuk, a kémia puszta hormonreakció az esetek számottevő részében. Detti így is tekinti, sőt, most is úgy látja, hogy kellő objektivitással igazán fenn tudtak volna tartani egy olyan kapcsolatot, amiben mindenki megtarthatja a szabadságát, de közben meg a vágyai sem maradnak kielégítetlenül, Balázsnak viszont másfajta elképzelései voltak erről. Lehet, hogy régebbről hozott volna mélyebb érzéseket? Már mindegy végülis, mert szakítottak. Közös nevező nélkül pedig elég nehéz egy irányba haladni. Ő kifejezetten tárgyilagos tud lenni ilyen tekintetben, és amúgy is tudta, hogy ha valaha is újra lehetősége nyílik egy ilyen munkát elvállalni, mint amit most megkapott, akkor előbb adja fel a komolyabb kapcsolatot is. Néhány éve éppenséggel már egy jegyesség ment rá. Jobb lesz ez így mindenkinek. Legalább lelkifurdalás nélkül mondott igent Sigge ajánlatára, mert biztos benne, hogy ha más nem, az kiverte volna a biztosítékot, hogy ismét vele fog dolgozni többek között.
- Meg - válaszolja tömören, és biccent közben a pultosnak, aki már készíti is a teát is, nem csak a kávét. Jelezte, hogy ő fizet, így a sarlót is előkotorja a talárja egyik rejtett zsebéből előhúzott tarsolyból. Pár, némileg félszeg ácsorgással töltött perc kérdése csupán, hogy meg is kapják az innivalójukat.
- Üljünk oda - közli, az egyik, ablak mellett található asztal felé intve, és már indul is. - Éppen ez a lényeg. A kaland. Az izgalom, veszély, adrenalin. Megpusztulnék egy irodába bezárva. Neked tényleg nem hiányzik? Nem is értem, hogy tud bárki egy íróasztal mögött létezni... Nem sértésből. Komolyan. Megfulladok a négy fal között. Fölösleges az illúziómágia tudásom, a tárgyi tudásom, úgy minden. Persze, taníthatnék, de egy év a Bagolykőben bőven elég volt, hogy tudjam, az sem nekem való.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

- Az ilyen bölcsességeket párnára is hímzed szabad idődben? - kérdezi, puszta csipkelődésnek szánva a megjegyzést, aztán majd Martin eldönti, hogy mennyire szeretné komolyan venni és esetleg megsértődni. Ma már úgyis úgy tűnik, hogy minden lehetőségen kapva kap, de ki tudja. Detti már elkönyvelte, hogy alkalmanként teljesen elbeszélnek egymás mellett, magára venni meg egyébként sem szokása, ha valaki éppen zokon veszi valamelyik megjegyzését.
- Az még úgy akkor élhetőnek hangzik végülis - szólal meg aztán, levonva a következtetést Martin beszámolójából. Ha aurorokkal néha kimehet terepre, legalább nem fogja megenni a penész az irodában. Neki még így is túlzottan sok a bezártság ebben a munkában, és nem érzi úgy, hogy tudnának adni annyi pénzt, amiért ne akarná egy idő után kiugrani az ablakból kínjában. Így is agyára megy a rengeteg papírmunka, amit a magyar bürokrácia megkövetelni hajlamos minden létező beosztásban, így ő sem mentesül alóla. Nem hiányzik mellé, hogy ezt a négy fal között is intézhesse. Szerencsére ez a veszély már nem fenyegeti, hiszen elvállalt egy olyan munkát, amelynek számottevő része úgyis utazással és terepmunkával fog telni. Azzal már most is tökéletesen elégedett, elvégre ugyanoda tér vissza, ahonnan hazatért puszta dettülésből, amikor Hedvig is felbukkant a láthatáron, mint a mindenkori jókislány. Nem bírta volna ki, hogy ne bukkanjon fel ő is, de már bánja utólag jobbára, hiába, hogy közben a doktori címét is megszerezte. Szórakozottan bólogat Martinnak még kicsit, a kávét kortyolgatva, aztán vállat von, amint realizálja, hogy kérdést is intézett hozzá a másik.
- Nem hiszem. Megpróbáltam mást csinálni, de nem megy. Megőrülök a bezártságtól, és szerintem éppen ezért nem való nekem a család sem - válaszolja. Eszébe jut azért Balázs, ahogy az is, hogyan csúszott félre az egész, de tulajdonképpen ott van Sigge is a világ másik oldalán, és nem aggódik azon, hogy ne találna alkalmanként valakit, ha éppen arra vágyik. A család viszont ijesztő is a maga módján, és nem vágyik rá, hogy beleszoruljon a feleség vagy az anya szerepébe. Megissza az utolsó korty kávét is aztán, és úgy dönt, erről nem is szeretne eszmefuttatásokba bocsátkozni. Jobbára ezért csak Martin szavaira bólogat, majd ha ő is megitta a teáját, elköszön és visszatér az irodába, ahol egy ideig még megtalálható. Szerencsére már csak hetek kérdése a dolog, aztán ismét útnak indulhat, hogy olyasmit csináljon, amit imád.