Ha lekanyarodsz a Boglyas térről balra amerre a lakósor kezdődik, és a második ház után elkanyarodsz jobbra egy kis utcán át egy nagy területre jutsz, melyen számos színes, és tekergő játék kapott helyet. Vannak itt különböző mászókák, melyek alagutakkal vannak tarkítva, hinták, csúszdák több méretben, és formában. A legmagasabb csúszda majdnem két méter magas és rengeteg kanyar van benne. Mindegyik képes hangot kiadni, ha a gyermek még nem múlt el tíz éves. Vannak forgó és ugráló játékok, melyek direkt úgy lettek kifejlesztve, hogy lekössék és mégis fejlesszék a kicsik ügyességét. Természetesen a szülőkre is gondoltak, így a kő asztalok két oldalán szintén kőből készült padokat helyeztek el, hogy amíg a kicsit játszanak a felnőttek tudjanak kicsit beszélgetni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=866618#post866618][b]Hollósi Zalán - 2023.09.04. 00:11[/b][/url]

Ugyanúgy szakadt fel a sóhaj belőle, mint amikor ő is megébred a rémálomból. De most inkább megkönnyebbült, minthogy tragikumként élte volna meg.
 - Nem, nem szeretném - próbálta tompítani Theo ingerültségét és ezzel egyidőben végképp nyugalmat erőltetni magára. Vagy legalábbis valamiféle összeszedettséget.
 - Itt vagyok, nyugalom - döntötte végül egyik vállát a padnak, úgy méregette a rellonos arcát. Nem akarta további beszéddel traktálni, az sem volt biztos, hogy már újra képes lenne felfogni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=866666#post866666][b]Theodore Julias Ebony - 2023.09.05. 13:54[/b][/url]

Valamit hallok magam mellől, a szapora légzésem és a szívem dobogása azonban megakadályozza, hogy kivegyem a szavakat. Az akaraton, a hirtelen felinduláson túl a félelem is dobol az ereimben, ahogy torkom is összeszorul. A kezeim mintha még mindig át lennének fagyva egy kissé.
- A kesztyűm... - motyogom, ahogy legalább ez a felismerés bevillan a semmiből, ám ennél részletesebb magyarázatra már nem futja. Lehunyt szemekkel kapkodom a levegőt.
Végre elhatol a tudatomig a levitás hangja, mire a gyors lélegzeteket egy sóhaj szakítja meg. Nem hagyott itt, ez jó jel.
- Ah... akkor jó. - Bár vállaim nem ereszkednek meg megkönnyebbülésem jegyeként, azok továbbra is feszesek, de hangomon talán érződik valamilyen hála és megnyugvás, még ha ez utóbbi nem is túl erősen.
Remegő kezemmel az orrom felé kapok aztán, szinte ösztönösen, és érzem is a nedvességet a tenyeremen. Ez, úgy néz ki, nem pár csepp lesz... Így, a vért eltakarva próbálok levegőhöz jutni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=866667#post866667][b]Hollósi Zalán - 2023.09.05. 14:28[/b][/url]

Halovány mosoly jelent meg egy pillanat erejéig szája sarkában. Nem emlékezett, mikor volt utoljára, hogy az ő jelenléte adna valakinek nyugalmat. Persze, segítő kezet számtalanszor nyújtott a barátainak, de soha nem gondolta magáról hogy önnönmaga biztonságot jelenthetne valakinek. Szerette volna, ha így lenne. De most már ott tartott, hogy nagyobb adóssága volt szeretet és bizalom terén barátai felé, mint valaha.
 - Mi van vele? - kérdezte értetlenül, s amint észrevette, hogy Theo már nem csak az oxigénhiánnyal küzd, egy zsebkendőt kotort elő a zsebéből s kérés nélkül a fiú kezébe nyomta.
 - Változott valami abban... amit most láttál?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=866674#post866674][b]Theodore Julias Ebony - 2023.09.05. 17:41[/b][/url]

A kérdésre egy aprót igyekszem bólintani, jelezvén: felfogtam az értelmét. Pár kör oxigént még mindenesetre megvárok, eközben kerül a kezembe egy zsepi.
- Kösz, köszi - ismétlem meg, biztos ami biztos, miközben az orromhoz emelem. - A kesztyűm... nem viszem magammal. - Magyarázom a másiknak halkan. - Annyira fázik a kezem... azt hiszem, siethetek, mikor odamegyek. Valamiért. - Persze, ez az áttörés a nagy semminek felel meg, de mégis fontosnak tartom.
Aztán kérdésére ismét felrémlik előttem a kép emléke. Sóhajtok.
- Igen - bólogatok is. Gyomrom görcsbe rándul. Talán még kissé le is sápadok. - Véres voltam. És láttam... mindent jobban láttam. A mászókát, meg... a lámpákat... - Lassan csóválom a fejem. - Adj már egy kis vizet, légyszi...
A szédülés még nem múlt el teljesen, de kezem kikutatja Zalán bármilyen elérhető közelségben lévő ruhadarabját, így bele tudok kapaszkodni erőtlenül; hátha ez segíteni fog a fentben és a lentben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=866698#post866698][b]Hollósi Zalán - 2023.09.06. 11:44[/b][/url]

Az eleje még nem hangzik annyira baljóslatúan, így figyelmesen várt. Tudta, hogy ennyivel nem lesz letudva. És igaza volt.
 Még arra sem reagált, hogy Theo a kabátjába kapaszkodott, gondolatai kötötték le most már minden figyelmét.
 - A hidegen kívül nem éreztél mást? Nem volt fájdalom? - faggatózott tovább, fel sem fogva, mit kértek tőle. Lázas tudásszomj hajtotta, ami talán betudható a szfinx erényeinek is, de abban a pillanatban talán nem volt ez több puszta kétségbeesésnél. Theodore élményéből merítve a saját látomásaira is képes lesz másként nézni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=866700#post866700][b]Theodore Julias Ebony - 2023.09.06. 12:11[/b][/url]

A fejem még nem fáj vagy lüktet, ám biztos vagyok benne, hogy estére ez is be fog köszönteni. Most csak Zalán hirtelen nekem szegezett kérdése hasít a fejembe, s még valami - majdnem ugyanaz a nyikorgás üti meg a fülem, mint amit az imént hallottam.
- Fájni... fájni nem fájt semmim, csak nagyon fáztam. - Csóválom a fejem. Miért vérezhetek...? Ismét kiráz a hideg. - De színeket sem láttam ugyanúgy. Még mindig... hiányos. Attól még... fájhat, azt hiszem...
És ahogy ezek a szavak elhagyják a számat, úgy kezdem felfogni a dolog súlyát. Vér... vérzek, mikor itt vagyok. Vagyis itt leszek.
- Zalán, mitől vérzek? - Kérdem félelemmel a hangomban. Nem mintha ő meg tudná adni erre a választ... De talán ő is bevethetné a képességeit egyszer, és kideríthetné nekem, igazán örülnék neki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=866702#post866702][b]Hollósi Zalán - 2023.09.06. 12:23[/b][/url]

Most már nem csak a vállával dőlt a támlának, egész háta nekibicsaklott a válasz hallatán. Mintha csalódott lett volna. A játszótér hintájára szegezte tekintetét, s elrévedve motyogta.
 - Nem tudom.
 Teljes tanácstalanság lett úrrá rajta. Nem tudja további kérdésekkel előrelendíteni az elemzést, ez már biztosnak látszott. Voltak tippjei, mit találnak majd itt, de mintha nem tudtak volna kulcsfontosságú dolgokra fényt deríteni. Theo ezt lehet máshogy gondolta, de abban a pillanatban Zalán csak bámult ki a fejéből.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=866704#post866704][b]Theodore Julias Ebony - 2023.09.06. 12:41[/b][/url]

Remegős, halk sóhaj távozik belőlem. Meg kell nyugodnom. Ez a rengeteg új információ még csak kavarog a fejemben, nem állt össze egy egésszé. Kiszáradt a szám, ám csendben maradok egy ideig. Persze, hogy eszembe jut Zalán képe. Persze, hogy megijedek... de Zalán sorsa nem az enyém.
- Lehet, hogy nem az én vérem - jut eszembe, s még reménykedem is ebben, anélkül, hogy rájönnék, hogyan hangozhat ez kívülről. - Sebet... nem láttam. Takarta a nadrágom, ha van.
Kapaszkodóm hátrébb kerül, de nem engedem el. Biztos ami biztos, fogom még egy kicsit; egyrészt, hogy itt ne hagyjon, másrészt... jobb ez így.
- Szerintem... ez az a hely. Ez a játszótér. - Mondom még ki a nyilvánvalót. - Szívesen összehasonlítanám, megnézném... de nem merem kinyitni a szemem, hogy őszinte legyek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=866708#post866708][b]Hollósi Zalán - 2023.09.06. 14:47[/b][/url]

- Lehet. De mi másra vannak ezek a lidérces szarok, ha nem arra, hogy a saját tragédiádat jelezzék előre?
 Ez az egy már bizonyossá vált. Hiába remélte, hogy legalább Theo esete más lesz, félreértelmezhetetlennek tűnt, amit hallott. Óvatosan bólintott egyet és a környékbeli járókelőket szemlélte már, feje még nem mozdult.
 - Igen, ez... Ez biztosnak tűnik. Most hogyan tovább? - sóhajtott  hatalmasat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=866714#post866714][b]Theodore Julias Ebony - 2023.09.06. 16:52[/b][/url]

- Értékelem az optimizmusod. Ennyire ki akarsz nyírni? Hát, rossz hírem van, valószínűleg előbb fog halálra marni egy kígyó, minthogy itt a játszótéren elvérezzek - vágom a fejéhez zsigerből. Zsong a fejem a rengeteg lehetőségtől, elképzelt végkifejlettől, melyeket Zalán szavai nem tesznek elviselhetőbbé.
Mindennek tetéjeben kérdése után úgy sóhajt, mintha legalábbis látta volna a képet, ami nemrég előttem pergett le. Őt nem érte meglepetésként; engem viszont igen. Kinyitom a szemem, hogy hunyorogva egyenesen ránézzek, elkerülve tekintetemmel a játszóteret.
- Hogy hogyan tovább? Nem tudom, egyelőre próbálok rájönni, mi volt ez - mondom kissé ingerülten. - Tovább kell kutatni, meg kell próbálnunk meglátni, hogy... mi lesz ezek után a képek után. Talán.
Elengedem Zalánt, enyhén remegő kezem a saját ölembe esik. Megfordítom a véres zsebkendőt is az orrom alatt. Nem... azért talán meghalni nem fogok... így is volt benne... valami furcsa öröm.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=866716#post866716][b]Hollósi Zalán - 2023.09.06. 17:24[/b][/url]

- Ha optimizmusra vágysz, nem engem kellett volna magaddal hoznod - pislogott laposat és sokatmondóan döntötte fejét Theo felé.
 - Hogyan kutatsz olyasmi után, ami még meg sem történt... - tette fel a költői kérdést. Ő meg sem próbálta kitalálni, merrefele repült a látomásban. - Azzal kell dolgoznunk, ami van. Meg kell tanulnunk irányítani. Valahogyan. Hogy akkor lássunk, amikor akarunk. Olyan részleteket, amiket akarunk.
 Kérdőn nézett társára, mintha csak megerősítésre várna.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=866719#post866719][b]Theodore Julias Ebony - 2023.09.06. 17:48[/b][/url]

- Nem is babusgatásra vágyom... De ne temess már az első pillanatban. - Csóválom a fejem. - Majd mikor megbizonyosodik, akkor elég lesz.
Hiába sóhajtok ismét, nem lesz könnyebb; így, hogy már jószerén visszatértem ebbe az időpillanatba, túl sok minden kavarog a fejemben, és nehezen tudom átgondolni, mit kellene közvetítenem Hollósi felé egészen pontosan. Nem tudom azt sem, hogy ennek érdekelnie kellene-e. És most kisebb gondom is nagyobb ennél. Félek, ugyanis.
- Igen, ezt kell tennünk. Valahogy... az uralmunk alá vonni. Legalább azt, amit látunk, ha már változtatni úgysem lehet rajta. Hogy tudjuk, mire kell készülnünk. Nem?
Izzadt tenyeremet a saját nadrágomba törlöm, ahogy az ég felé pillantok.
- A kérdés csak az, hogy szembe akarunk-e nézni vele.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=873498#post873498][b]Illés Luca Izabella - 2024.02.10. 20:45[/b][/url]

Baromira eredeti ötlet a gyereket játszótérre cipelni. A nyomik a várat építik, a másik nyomik meg a hintáért ölik egymást, én meg a padon ülve eszem a szotyit a nő mellett, aki elvileg igényt tart rám.
Annyira meglepett a dolog, mikor közölték velem, hogy szinte azonnal biccentettem is arra, hogy találkozzunk, most meg... most meg már nem is tudom, hányadik alkalom.
- Abba megint valami pia van? Mert ha igen, segítened kell megnyitni a kutat - bökök a fejemmel az üvege felé. Nem vagyok hülye gyerek, azért azt tudom, hogy mi az, amit otthon nem szeretnének hallani, de ami azt illeti. Ha már lehetőségem van onnan lelépni, akkor próbálom úgy intézni a dolgokat, hogy le is léphessek.
- Nézd az idiótát - hangosan nevetem ki a gyereket, aki fejbe is vágja magát a saját lapátjával. Aztán meg ríni kezd, mire az anyja odakatapultál, mintha... mintha legalább nyúznák a gyereket.
- Nyugi, én feleennyire se vagyok élhetetlen - nézek a nőre, még biccentek is, mert az tuti, hogy az ilyen jelenetektől ő meglesz kímélve.
- Ohh... - észbe kapok, és előkotrom a sárkánypikkelyt, ami egy cipőfűzre volt barkácsolva, mintha nyaklánc lenne, csak a fűző elszakadt, meg a pikkely kis karikája is tönkre ment.
- Meg tudod csinálni? Szerinted ez igazi pikkely? - csak mert kezdek benne egyre inkább kételkedni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=873506#post873506][b]Óvári Bernadett - 2024.02.10. 21:28[/b][/url]

Ki tudja, mi szállta meg, amikor eldöntötte nem is olyan régen, hogy szeretne gyereket. Félreértés ne essék, nem óhajt hirtelen pasit fogni mindezért, sokkal inkább az fogalmazódott meg benne, hogy tiszteletét teszi az árvaházban és megérdeklődi, hogy akad-e még gyerek, akinek szülőre lenne szüksége. Némi egyezkedés után sikerült arra a megállapodásra jutni, hogy amennyiben a megfelelő papírmunkát elintézi és bizonyítja, hogy nem kell tőle senkit sem félteni, akkor ha más nem, hát ideiglenes nevelőszülő példának okáért még lehetne is. Kezdetnek. Végtére is ő sem tudja még, hogy tulajdonképpen mennyire lenne kompatibilis egy gyerekkel, mennyi türelme lenne ilyesmire a nap végén, s hogyan tudná kezelni a nehéz helyzeteket. Az alkoholfogyasztást is mérsékelnie illene többek között, de ezzel halad - úgy érzi legalábbis -, mióta a pár hónapja a karácsonyi bálon megszállta valami, és úgy döntött, hogy éppen ideje kiiktatni a nővérét az életéből. Azóta sem beszélt Hedviggel, és ez meglehetősen jó érzés. Most meg itt ül Lucával a játszótéren, és ismerkedik vele, mielőtt - még ha nem is véglegesen -, beköltözhetne majd pár hónapon belül a lány a lakásába. Igaz, előbb kellene egy megfelelő lakást találnia, de már rajta van az ügyön.
- Nem, ez tea. Komolyan - osztja meg a fontos információt. Még azért meg-megiszik néhány korty lángnyelvet alkalomadtán, de nem ment el az esze, hogy ide is azt hozzon. Etelka még kiszagolná. Ráadásul nem is érzi úgy, hogy kellene, ami fontosabb érv. Leginkább Hédit túlélni volt mindig is szüksége az alkoholra, de itt egy szem Hédit se látni sehol szerencsére. Elnéz a lány által mutatott irányba, s elmosolyodik, még ha nem is nevet.
- Ó, azt nagyon jól tudom - válaszolja. Eddig tapasztalatai alapján Luca meglehetősen életképes. A rosszalkodásra is hajlamos, mint kiderült, de mintha önmagát látná benne gyerekként. Fogadni merne rá, hogy pár év múlva ő is rellonos lesz.
- Add csak... - kéri, nyújtva a kezét, hogy a lány bele tegye a pikkelyt, majd megnézi közelebbről. - Az igazat megvallva rég foglalkoztam sárkányokkal, de annak tűnik. Talán mennydörgő lehetett a színeiből ítélve. Tudod mit? Van egy ismerősöm, aki szabadidejében ékszereket készít és megkérem, hogy szerelje láncra. Egy aranylánccal igazán remekül mutatna. Szereted amúgy a sárkányokat? Én kiskoromban sárkánykutató akartam lenni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=881828#post881828][b]Lena Weißling - 2024.09.22. 17:37[/b][/url]

- Baromi idegesítő vagy, valszeg ezért dobott a nőd - vonja le a következtetést Lena a játszótéri hintában ücsörögve. Ez a Szécsi annyit jártatja a száját, mellette nincs szükség másnak a hangjára. Mintha a világ egy színház lenne, ahol lyukat kell beszélnie mások hasába.
- Kérsz? - Egy pepsis üveget lóbál meg a fiú felé, ne mondja rá senki, hogy rosszfej lenne! A csárdában nem szolgálhatják ki, Nikolai megtiltotta, ezért csak azért jár oda, hogy jelenlétével idegesítse Borkát meg Patrikot. Azok jófejek, egyik sem beszél annyit, mint Szécsi.
Szeptemberhez képest melegen sütött a nap, így estére változni látszik. Ennek ellenére nem húzza össze magán a kardigánt, élvezi ahogy libben utána a hintán.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=881840#post881840][b]Szécsi Dominik - 2024.09.22. 18:36[/b][/url]

Vizsgák után futott össze Lenával a faluban, miközben sorban állt a Benzsay kereskedés kasszájánál, hogy kifizesse azt a csomag gumicukrot, meg a zacskó chipset, amire már úgy fájt a foga. És mivel a végzős bál után egész jól eldumáltak, valamiért úgy érezte, hogy kiöntheti a lelkét a csajnak. Leginkább szófosása volt, s miután jött a kérdés, hogy úgy amúgy hogy van, Dominik szépen a lányra zúdította a sztorit, amivel Bogi idegeit már nem akarta húzni, Lenánál viszont sikerült kivernie a biztosítékot. - Kössz, kedves vagy - szól vissza a másik hintából, mi tagadás, nem erre számított. - Komolyan, belőletek csajokból már kiveszett az együttérzés - jegyzi meg, mert Bogi is ilyen kemény szokott lenni vele mostanában. - Nem - rázza meg a fejét, de ha már kínálták, viszonozva nyújtja a zacskó chipset a lány irányába, majd ő is belenyúl és ropogtat. - Mi az, ami idegesít bennem? Fejtsd már ki - csak nem tud nyugodni, bántja az egóját, hogy Lena csak úgy beszólt neki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=882016#post882016][b]Lena Weißling - 2024.09.27. 20:29[/b][/url]

Vannak azok a pasik, akik a lányokat le akarják venni a lábukról a dumájukkal. Meg vannak a Szécsi félék, akik egyszerűen fűnek-fának el akarják mesélni az életüket. Ő meg az a szerencsétlen, aki bár rohadtul nem vevő a témára, mégis valamiért meghallgatja. Még tíz percet ad a fiúnak, ha addig nem vesz vissza, inkább keres jobb társaságot.
- Vágod, hogy nem vagyunk haverok, ja? - Lena számára a barátság fogalma eléggé idegen, így nem érti, ha nem is barátok miért kellene együttérzőnek lennie. - Nem, kösz - megrázza a fejét, inkább lassan kortyolgat és a lábaival mozgatja a hintát.
- Minden. Azt nem tudom melyik házba jársz, de a kis pöcsödről és a kielégítetlen csajodról aki elhagyott, mindent tudok. Kérdezz meg, érdekel-e. Szörpráááájz, NEM. - Kissé talán kemény, kicsit túlzottan hasonlít a Weißling férfiakra modorban. Ebben az esetben végülis mi mást kellene tennie? Eljátszani, hogy érdekli, mikor nagy ívben tesz nem csak az ő, de más szerelmi életre is? - Plusz nehogy azt hidd, nem vettük észre a lopott pillantásokat a másik csajra a bál után... Sajnáltatod magad a semmire, vonulsz, mint egy díszpinty és? A nevem legalább megjegyezted?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=882018#post882018][b]Szécsi Dominik - 2024.09.27. 21:18[/b][/url]

Mindig is lelkis volt a srác, így nem csoda, hogy az ilyen nehéz időszakaiban időnként kibuknak belőle a dolgok. Most például épp Lenánál, és már maga sem tudja, hogy az édességvásárlásból miért is tért rá erre a lelkizésre, de valószínűleg a csaj belekérdezett valamibe. Az meg elindította a lavinát, és Dominik csak a flegma viselkedésből jön rá, hogy a csajt rohadtul nem érdekli, amit magyaráz.  - Ilyen stílóval nem is lesznek haverjaid - jegyzi meg a gorombaságra, közben zacsiba nyúl és ropogtat, majd ismétli a mozdulatsort, ha meg a lány nem kér belőle, úgy több marad Dominiknak. - Hogyan? - füléhez illeszti a tenyerét, mintha rosszul hallana, aztán lehuppan a szemben lévő hintáról, közelebb sétál és Lena hintájának láncaiba kapaszkodva hajol közelebb a lányhoz. - Ad egy, nem hagyott el, csak szünetet tartunk, a kettő nem ugyanaz! Ad kettő, olyan orgazmusa volt, amilyenben neked sosem volt részed! Ad három, mi a faszról beszélsz? Nem bámultam senkit - kissé felhúzta magát, igen. Nem tetszik neki, ha valakinek nagy a szája, úgy, hogy a baráti társaságával jófej módon még magukkal is vitték, nehogy egyedül árválkodjon a bál után. Bogit később majd lecseszi, nem is érti, miért kell mindenkit meghívni, bár lehet, hogy erről inkább Bence tehet. A hintát közben elengedi és visszasétál a sajátjához, amin ott hever a chips, azt felemelve telepszik vissza a helyére. - Miért ne tudnám? Lena vagy, egy nagyszájú kis pöcsszakértő - veti oda most már ő is keményen, ez van, ha megsértik. - Szerintem a játszótér azon részén sokkal tágasabb lenne neked - mutat kezével a távolabbi hinták irányába.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=882028#post882028][b]Lena Weißling - 2024.09.27. 22:29[/b][/url]

Húha, most aztán megmondták! Majdnem elkezdett félni, de hoppá, mégsem. Ezek a fajta visszavágások egyébként sem árulkodnak sok észről, inkább a támadás a legjobb védekezés taktikáról.
- Moss fogat. - Tanácsolja a száját húzva. Ahelyett, hogy hátrébb húzódna, kékjeit a fiúéba fúrja és közelebb tolja hozzá arcát, orruk szinte már összeér. Lena olyan családból jött, ahol hozzá kellett szokni a harchoz és tanult önvédelmet.
- Magadnak hazudsz, nem nekem - ezzel Dominik tényleg nincs tisztában? Lenának nem tisztje bíráskodni felette, így nem is szeretne több időt beleölni. Épp elég volt hallani a drámát, majd megtapasztalni a fiú elnyomott agresszióját. Vajon a csaját ütötte már meg?
- Váó, jó emberismerő vagy. Szerintem is. Adios, seggfej - azzal a lengő hintát maga után hagyva sétál el a helyszínről. Bármi jobb ennél.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=882069#post882069][b]Szécsi Dominik - 2024.09.28. 13:38[/b][/url]

Lehet, hogy rossz emberismerő, mert ennyire azért nem tűnt rossz fejnek ez a csaj ott a tónál, nem mintha túl sokat beszélgettek volna. Most viszont ideges, már rég hozták ki ennyire a sodrából. - Mossál Te - így közelről érzi csak meg a whiskey aromáját, tehát ezt kortyolgatta abból a kólás üvegből. - Mi vagy Te, agyturkász? - kérdez rá, bár erre választ nem is vár, inkább csak gúnyból lökte oda. El sem akarja hinni, hogy mekkora szája van ennek a csajnak. - Mindenki magából indul ki - szól még a lány után, utalva ezzel a seggfejre, mert valljuk be, azért Lena sem a mintaviselkedés példánya. Utána már csak dühében tolja magába a maradék chipset, pedig nem is kívánja. Végül felpattan és visszasétál a kastélyba.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=882979#post882979][b]Bencsik Bonnie - 2024.10.15. 19:00[/b][/url]

- Nem azt mondom, hogy nincs felnőtt társaságom, csak azt, hogy lehet, idén kicsit aránytalanabbul van. - fejtem ki a gondolatmenet végét arról, hogy ebben a tanévben kevés tárgyam van már. A záróvizsgára készülök, a gyakorlat melletti félállásom pedig kúszik át teljes állásba, ami azt jelenti, hogy a kicsikkel még több időt töltök, mint előtte. Kezdetben heti pár óra volt, ami hússzá vált, fizetéssel, majd harmindkettővé, több fizetéssel. Innen már csak egy lépés a negyven, amint papírt kapok és ennek nagyon örülök is, csak közben meg elkezdtem elmaradni a kortársaimtól. - Összességében örülök, hogy itt vagy. - mondom ki a konklúziót, egy halvány mosollyal az arcomon.
Hogy mik is vagyunk mi? Remek kérdés, de egyelőre még nem tisztáztuk le, inkább csak kerülgetjük a témát, és addig is, kivesézünk minden mást. Előre és hátra ringok a hintával, nem hajtom magam, csak a földön tartott lábaimmal mozgatom kicsit a láncos csodát. - Mi az, ami a legkevésbé hiányzik a kiképzésedből? - sokáig volt távol, és egy teljesen más életet élt addig, most pedig újra itt van, köztünk és nem tudom, hogy mennyire tesz jót neki ez a váltogatás. Remélem, hogy figyelnek rá, mert Kristófból csak egy van. Kiveszek a zacskóból egy sós rudacskát, aztán felé tartom. Csak hirtelen összedobtam, hogy mégis legyen nálunk valami.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=883057#post883057][b]Návay Kristóf - 2024.10.19. 17:48[/b][/url]

Mindketten célegyenesben vannak, és ez a hasonlóság nyugalommal tölti el. Lassan durván a feléhez ér akadémiai tanulmányaival, és ki kell találnia, hogy mire szakosodjon. Ehhez Regi tanácsát szeretné kérni, talán még a portréval is beszél.
- Én is örülök, hogy túléltem az elmúlt hónapokat - pokoliak voltak, de a darumadár mindig nála volt. Az adott erőt, amikor túlságosan hiányzott neki. Nem fog hazudni, volt, amikor senkire és semmire nem tudott gondolni, mert a kiképzés mintha kiölte volna belőle az emlékezés képességét. Csak a feladatokra figyelt, mert attól gyorsabban telt az idő. És úgy már egészen élvezte, amíg újra eszébe nem jutott, hogy kik várják odakint. Ezt akarta, és mégsem. Furcsa kettősség. Mintha néha túl nagy áldozata lenne annak az útnak, amit Kristóf választott. Mintha nem mindenkinek tudna így megfelelni, és magának sem igazán.
De Bonnie várt, és most itt hintáznak ketten a játszótéren. Kristóf lök egyet magán, mintha újra gyerek lenne, és kisfiúként nyújtja ki lábát és dől hátra, hogy fel tudjon gyorsulni. Hálás neki, amiért várt rá, és tényleg úgy érzi, hogy ez idő alatt Bonnie nem csak azért nem volt mással, mert lekötötte a gyakorlat, hanem mert valami alakul köztük.
- A koránkelés! - vágja rá gondolkodás nélkül, miközben lábaival lefékez, megáll és elvesz egy sós rudacskát. - Utálok korán kelni. De később se hiszem, hogy ezt elkerülhetném a parancsnokságon - von vállat lemondóan.
- Tudom, hogy ez így nehéz neked... Mikor végre kiszabadulok egy kicsit az akadémiáról, már azon jár az eszem, hogy mi vár rám, ha visszamegyek... Hiába levelezünk, a találkozásokat nehezebb megoldani, szóval... Nem akarom, hogy le kelljen mondanod valamiről miattam. De ha mindketten végzünk, akkor minden megváltozik, és... - szavai elakadnak, amint belezavarodik a gondolataiba, amiket az elmúlt hetek alatt halmozott fel magában.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=883063#post883063][b]Bencsik Bonnie - 2024.10.19. 20:26[/b][/url]

- Nem gondoltam rá, hogy opció lenne, hogy nem térsz vissza. - tudom, hogy benne volt a pakliban, és tudom, hogy tudja, hogy tudom, de egyszerűen nem volt a gondolataim között. Nem vonzhatok be semmi rosszat, amikor vissza szeretném kapni őt. A mamánál éreztem, hogy baj lesz, ott volt a levegőben, Kristófnál egyszerűen nem akartam, hogy akár csak egy pillanatnyi sejtelem is legyen arra, hogy így történik. És itt van, sőt, megvan mind a tíz ujj a kezén, és szerintem a lábán is, de azt még nem szemléltem meg. A válaszra felnevetek, jólesik kacagni egy ilyen természetes tényen. - Muszáj leszel megmászni a ranglétrát. Láttam magas posztban lévő aurorokat, akik délelőtt a verandán kávéztak. - nem mintha ennek kéne lennie a motivációnak, de valljuk be, ez is lehet egy kis plusz. És neki nagyon jól áll az egyenruha. Olyan nagyon, hogy mindig leszaggatnám róla. Ki hitte volna, hogy én is olyan lány vagyok, akinek nagyon bejönnek az egyenruhák. Közelebb húzom hozzá a hintámat, megkapaszkodva a láncba, a lábujjaimon egyensúlyozva, és úgy hallgatom őt.
- Hidd el, hogy ez normális. Neked most az akadémián van a prioritás, később pedig a fókusz középpontja a munkádon lesz. De ez azért lesz, mert haza szeretnél jönni, és ha csak egy kicsit is elveszik a figyelmed, bajod eshet. Másabb a hivatásunk, én a gyerekek testi épségére, szellemi fejlődésére és lelki egészségére figyelek, te a saját és mások életének a védelmére. Mind a kettő a maga módján fontos és veszélyes. Csak a te esetben téged is kell félteni. - én boldog vagyok így is. Nem vágyom arra, hogy mindig itt legyen, nem akarom nyomon követni, sem azt, hogy mindig elérhető legyen. Nem hiszem, hogy az mindig egészséges. Vannak, akiknek működik, de tudom, hogy velem nem olyan könnyű ez, mert nekem nagyon kell az, hogy legyen egy kis csendes egyedüllétem, és mintha Kristófot nekem teremtették volna, hiszen még a hivatása is segít ebben.
- Élhetnénk együtt? - fejezem be, félig kérdezve, félig kijelentve. Nem tudom, hogy ezt szeretné-e mondani, de hátha. Érdeklődve pillantok rá, és végül halványan elmosolyodom. - És ha... nem várnánk addig? Már ha ezt szeretnéd persze. Mi lenne, ha keresnénk egy közös házat, ahova akkor, amikor itt vagy, oda jönnél haza, és onnan mennél vissza. De ott lennél mégis mindig a dolgaidon keresztül. Vagy előreszaladtam? - lehet, hogy nem erre gondolt, csak valahogy ez volt az első gondolat, ami eszembe jutott, és most kicsit azért aggódom, hogy nagyon előreugrottam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=883078#post883078][b]Návay Kristóf - 2024.10.20. 02:37[/b][/url]

A szemeit forgatja arra a bizonyos ranglétrára. Fáradt a mászáshoz. Nemrég kapaszkodott meg benne egyáltalán. Utálja az elvárásokat és a megfelelni akarást, valószínűleg emiatt ment a pubba is, mert az odajárók legalább nem kezdték el győzködni őt arról, hogy máshol lenne a helye. Nekik csak az számított, hogy megkapják a szokásos körüket, amiket Kristóf a törzsvendégek esetében kívülről fújt már, és ha nagyon akarja, akkor még most is fel tudná idézni néhányukét. De azok az idők már elmúltak. Hamarosan eldől, hogy meddig juthat aurorként. Akaratlanul is az apjára gondol, és hozzá méri magát egy pillanatra. Biztosan rákvörös lenne az irigységtől, ha túlszárnyalja...
- Hol láttál te olyanokat? - sandít rá gyanakvóan. Valahogy nem rá vall, hogy ilyen körökben mozogjon, mert az olyanok biztosan nem az előkészítőben töltik a kávéidejüket.
Némán hallgatja Bonnie szavait, csak a kezét nyújtja felé, hogy egymáshoz érhessenek. Minden olyan kusza a fejében, de Bonnie hangjára a zavaró homokszemek ülepedni kezdenek. Okosabbnak hangzik nála, mintha jobban ismerné önmagát, és értené a folyamatokat, amiken keresztülmegy éppen. Van ebben számára valami ijesztő, és ugyanakkor pont emiatt néz fel rá annyira. Biztonságban érzi magát mellette, mert Bonnie mintha mindig csak a nyugalmat árasztaná maga körül, amire Kristóf már nagyon régóta vágyott valahol.
- Ez... - váratlanul éri. Hirtelen szóhoz sem jut, mert a végén még úgy találja gondolni, hogy eljegyzési gyűrűvel kellett volna előrukkolnia a zsebéből, ami abszurd lenne. De a habozása pár hosszú másodpercnyi hatásszünetet követően véget ér. - ...akkor járunk, hivatalosan is? - vigyorodik el, mikor felfedi, ő mire gondolt. Hogy előreszaladt-e? Nem tudja, mit mikor kell, hogy milyen lenne feláldoznia az egyébként sem létező önállóságát, satöbbi. Csak azt, hogy már nem diák, mint Bogi, Rozi, meg a többiek idején, amikor szintén a tanulás volt a prioritás, de nem tehettek akármit. Most már igen. És hogy ismét elkötelezné-e magát, amennyire még soha korábban? Ez nem kis vállalás.
- Hé, pedig ha nem csak a csónakbelsőt ismernéd, hanem tudnád, hogy milyen kényelmes matracom van... Máris jobban meggondolnád ezt a kérdést. Vagy végül is átviszem, ha bútorozatlant találunk - neveti el magát ravasz pillantásokat követően. Kettejük fizetése más kérdés, mit enged meg, ahogyan arra is kíváncsi, hogy mit szólna a kiköltözéshez Regi, de hát ő meg nem az anyja, hogy odakösse magához. Mindenesetre át kell gondolni.
- Nézhetek valamit. Bogolyfalván kívül is játszik? - nem szeretne úgy tűnni, mint aki habozik, sokkal inkább határozott és gyors problémamegoldó akar lenni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=883079#post883079][b]Bencsik Bonnie - 2024.10.20. 08:13[/b][/url]

- Munkába menet. Jó pár auror lakik vagy lakott bogolyfalván. Még a volt miniszter is. - jó, ő lehet, hogy nem auror, de itt lakott, ahogy itt lakik a mostani is, aki viszont tuti, hogy nem volt auror. De akkor is, a fejesek élete sokszor másabb, mint a kisembereké. - Mondjuk az is kérdés, hogy meddig akarsz jutni. Minden nap bevetéseket vágynál inkább, vagy élveznéd egy kisváros parancsnokságának vezetését is. Más és más lépcsőfokok vannak. - én például nem vágyom többre, mint az óvónéni létre. Nem akarok vezető lenni, sem igazgató, sem semmi ilyesmi. Lehet, hogy az jobb pénz, viszont mentálisan tökéletesen boldog vagyok így. És legyünk őszinték, ebből más élethelyzetbe is könnyebb kiugrani.
- Óóó! - nevetem el magam rákvörösen, amikor pontosít. Az arcomat a kezembe temetem, de továbbra is rázkódok a nevetéstől. Hát igen, ez egy nem kis előreszaladás volt a részemről. Amikor már újra tudok beszélni, a könnyeimet törölgetve felpillantok rá, még mindig vörösen és vigyorogva. - Igaz is, nem ártana tudnom, hogy járnál-e velem, mielőtt elkezdek konyhabútorokat nézni. - jó, ez egy olyan tipikus én pillanat volt, amiben valószínűleg Kristófnak még rengeteg élménye lesz.
- Tudod, azt tanácsolják, hogy a matracokat többször is teszteljük, mielőtt kijelentjük, hogy tökéletes. - Incselkedem vele egy kicsit, de először mindenképpen úgy szeretném a tesztelést, hogy Regi ne tudja, hogy éppen ott vagyok és tesztelek. Az fura lenne. Amúgy is az lesz, a tudom, hogy miért jöttetek tekintet. Mindenkinek van ilyen tekintete. Nekem is. És Mersének még így is van képe tagadni, hogy ő is hevesen próbálgatja a matracát Abigéllel. Egyszer úgyis megtörik a nyomás alatt és bevallja, hogy jól látom én a dolgot.
- Hm. Nehéz kérdés. Itt van a húgom és az előkészítő, meg ismerem ezt a helyet és szeretem. - ezek tagadhatatlan tények, de ugyanakkor meg ott van az is, hogy Bogárka csodás emberekkel van, hiszen Barnabás és Anna nagyon szeretik és attól még, hogy másik városban vagy faluban lakok, dolgozhatok itt. - Ha megoldható, hogy én eljárjak ide dolgozni és a húgommal találkozni, akkor igen. Nem látom akadályát. - mindegy hol van az, de tudom, hogy Kristóffal szeretnék lenni. Egy apró mosollyal felpillantok rá, ahogy közelebb somfordálok még, és nyomok egy puszit az arcára. - Van kedved járni velem? - kardinális kérdés ugye, hogy egyáltalán járunk-e.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=883107#post883107][b]Návay Kristóf - 2024.10.21. 23:59[/b][/url]

- Ja igen - dereng neki valami a volt miniszterről, meg hogy az új az itteni volt polgármester, de a politikához nem nagyon ért, nem is szeret belefolyni túlzottan. Úgy gondolja, hogy amúgy is veszekednek elég dolgon az emberek, nem hiányzik még ez is, amire ráadásul nincs sok kihatásuk. - Nekem kell az izgalom. Nem akarok egy asztal mögül dirigálni, ha nem muszáj. Viszont emiatt nem ígérem, hogy nyugodt napjaid lennének mellettem, még ha nem is likvidátornak készülök - ezzel korábban sem árult zsákbamacskát, az aurori lét tele van veszélyekkel. Hosszú ideig nem bánta volna, ha az életét is kockára teszi. Úgy érezte, hogy nincs sok veszítenivalója. Amióta másként néz Bonnie-ra, elgondolkodott ezen. De azt azért nem állítaná, hogy kifordult magából. Annyira nem hagyja elcsavarni a fejét. Ő nem az a Návay, aki egy lány kedvéért egy vörös oroszlánból kezesbáránnyá változik, persze ha a családalapításon is elgondolkodnak majd, akkor mérlegelnie kell. Úgy se akar járni, mint az apja, aki lesérült, korán nyugdíjazták, és otthon kezdte kiélni a parancsolgatást.
- Konyhabútort is néznél? Aaa sok sütéshez? - ezen most muszáj neki is felnevetnie. Kettejük fizetése nem lenne túl nagy az elején, de legalább a pubból félre tudott tenni, főleg a jattoknak hála. De okosan kell elköltenie majd. Ahhoz képest, hogy a kapcsolatukra volt kíváncsi, most egy hatalmas ugrással már az összeköltözésükről elmélkednek. Ami nem is lenne annyira rossz ötlet. Kristóf agya máris a matracokon jár. Ha kint lenne, állandóan tesztelhetnék. Cserébe főznek-mosnak rá, és kap valami olyan gyengédséget, amilyet mástól nem igazán, mert ő sem a romantikus oldalát mutatta főként kifelé. Jól el is bújt az benne.
- Ne kísérts, mert nekem aztán nem idegen az extrém tesztelési helyszín. Még matrac se kell - kacsint Bonnie-ra. Haza is csempészhetné valahogyan, ha Őrnagyék nem kezdenek hangos nyávogásba jöttükre. Szuperhallásúak sajnos.
- Persze, hogy megoldható. Szétnézünk a piacon, aztán meglátjuk. Nem akarom, hogy sokat utazz miattam. Csak ne Budanekeresdre menjünk - jelenik meg keserédes mosoly a száján, ha a szülői házra gondol. Feláll a hintából, és a puszira válaszul visszacsókolja Bonnie-t. Nem kell gondolkodnia a válaszon. - Szeretnék.  Hm, ezt nekem kellett volna kérdeznem, na mindegy - mondja halkan, de határozottan, majd vállat von. Nem gondolta volna, hogy egy játszótéren mondja ezt ki a sötétben, de így érez.
- Hoztam két doboz kólát a táskámban. Kérsz? - tesz egy lépést a kőpadok felé, ahol a hintázás előtt lerakta.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=883177#post883177][b]Bencsik Bonnie - 2024.10.24. 21:44[/b][/url]

- Tekintve, hogy bármikor történhet váratlan tragédia az életben, úgy gondolom, hogy nem szabad az időnket aggodalomra pazarolni valami miatt, ami lehet, hogy nem is történik meg. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem aggódnék minden nap, miután elmentél egészen addig, amíg haza nem jössz, csak nem akarnám bevonzani azt, hogy valami történik veled. - hiszek abban, hogy ezek a dolgok bevonzódnak, hogy ha túl sokat aggodalmaskodunk, akkor megtörténnek, és én nem szeretném. Kristófnak elég hosszan el kell viselnie engem ahhoz, hogy most ne legyen itt kedve meghalni vagy kómába esni. Majd húsz év után azt mondom, hogy elgondolkozhat.
- Főleg, de szívesen meg is csinálnám. Szeretek fával dolgozni és festeni is. Lehetne olyan konyhabútorunk, ami egyedi. De persze azért mindent, ami a sütéshez kell, megvásárolnánk, viszont a többit akár fokozatosan lehetne megvalósítani. Uh, így kimondva ezeket, lehet, hogy jobban is jársz, ha még egy ideig tanulsz, mert lehet megőrülnél mellettem. - bár biztos vagyok benne, hogy kötélből vannak az idegei, de azért lehet, hogy nem kellene kockáztatni, mert még a végén tényleg elmenekül, anélkül, hogy rákényszerítenék.
- Ezért nem fognak gyerekeink születni az első években. - válaszolom mosolyogva az extrém helyszínekre, miközben felpillantok a csillagokra. Különben is, az elején csak ő meg én kell, hogy legyünk, nem rögtök egy gyerek is, mert akkor aztán nem lesz meg a fele se a terveknek, hiszen teljesen átállunk a babára. Nem szeretnék kockáztatni, mert szeretem azt, amin elmélkedünk, és persze majd egy nap őt is szeretni fogjuk.
- Ne legyen nagyváros. Pestseholse se legyen. Meg Csermely se, oda nem megyek vissza többé. - Ezt már nagyon régen elhatároztam, hiába van itt a közelben, nem szeretném látni se a házat, se a települést. - Üstöd meg büdös. Jó, ez így nem könnyű. - nevetem el magam, mert minden településnek van  hibája, de majd megtaláljuk az igazit. Hoppanálni bárhonnan lehet szerencsére.
- Igazad van, csak olyan aranyosan jött ki.- legalábbis szerintem, nem szerettem volna megbántani. Felkelve utána sétálok, és ha hagyja, átölelve hozzábújok. Előreszaladtunk, főleg én. És meg is bántottam, pedig nem akartam. - Kérek, köszönöm. - pillantok fel rá mosolyogva, remélve, hogy rendben vagyunk. - Azt mondják az a rakéta ott izgalmas belülről. Megnézzük?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=883204#post883204][b]Návay Kristóf - 2024.10.26. 19:14[/b][/url]

Elhallgatja Bonnie válaszát, és közben összeszorul a szíve. Akaratlanul is fültanúja volt azoknak a mondatfoszlányoknak, amik a múltjával voltak kapcsolatosak. Ez alapján nem lehet egyszerű a csomag, amit magával hoz, még a sajátjánál is szörnyűbb, és mégis példaértékű a hozzáállása. Kinyújtja felé a kezét a hintában, hogy gyengéden megszoríthassa.
- Igazad van - nem szereti, ha aggódnak érte. Nem is várja el, hogy féltsék. Tud magára vigyázni, ha kell, de nem hülye ahhoz, hogy ne legyen tisztában a kockázatokkal. Egyedül Bonnie és talán Regi miatt körültekintőbb. A múltkor az is eszébe jutott, hogy le kéne tennie a cigit. De csak átfutott az agyán gondolatként, és nem is tetszett neki túlságosan az ötlet. Főleg a kiképzés közepén nem hiányoznának az elvonási tünetek.
- Dehogy őrülnék meg. Már most az vagyok. És te is, amiért itt vagy mellettem - neveti el magát fejcsóválva. Nincs ki mind a négy kereke, nehéz természete van, különösen a vérmérséklete tud kiszámíthatatlan lenni. Bonnie ehhez képest úgy érzi, hogy maga a nyugalom és a stabilitás az életében, akire az akadémia falai között úgy gondol vágyakozóan, mint aki mindig ott lesz neki. Teszi ezt úgy, hogy hivatalosan csak néhány perce mondták ki, hogy együtt vannak.
- Amit mondasz, az inkább hangzik egy komplett lakásépítésnek. Hol találunk olyan albérletet, ahol ennyire megéri saját bútort készíteni? - őszintén kíváncsi a válaszra. Szívesen segítene a barkácsolásban. Ha egy lőfegyvert össze tud rakni, akkor egy asztal is menni fog. Az anyagiak miatt is aggódik még, mert egy konyhabútor lehet, hogy kapásból felemésztené a megtakarításait, a hitelből pedig előbb venne jegygyűrűt, mint pultot.
- Majd jön, ha készen állunk rá - von vállat. - De ha véletlenül előbb becsúszna, akkor azt hiszem megpróbálok felnőni a feladathoz. Fogalmam sincs, milyen apa lennék, de azt nem akarnám, hogy emiatt ne szülessen meg - szögezi le, még ha ezzel tényleg előre is szaladnak. Csak a hozzáállását szeretné tisztázni, hogy ő alkalmazkodó ebben is, a félelmei ellenére, és hogy emiatt nem akarja, hogy Bonnie túlságosan beszabályozva érezze magát. Az életet nem lehet pontról pontra követve élni. Tele van váratlan fordulatokkal, és abban is biztos, hogy Regitől kapnának segítséget, kiváló keresztanya lenne.
- Maradhat Bogolyfalva - mosolyodik el. - Szalamanton tűnik szimpatikusnak még, esetleg Taláros. De tényleg jó itt is, legalább nem kell annyira alkalmazkodni semmihez - bár biztosan van olyan falu, ami olcsóbb Bogolyfalvánál...
Szorosan átöleli, lehunyt szemmel magába szívva hajának illatát. Nem haragszik rá egyáltalán. Legközelebb kérni akar tőle egy pólót, hogy ha visszamegy, legalább az illata vele maradjon. Átnyújtja az egyik kólásdobozt, az övét pedig felszisszentve belekortyol, majd böffent a szénsavtól csukott szájjal.
Bólint, és ha hagyja, szabad kezével bevezeti a rakéta belsejébe. Itt alig látni valamit a sötétben, de ez csak pont felbátorítja ahhoz, hogy a rakéta oldalának nyomva gondolkodás nélkül lesmárolja. Csókjai erősek, türelmetlenek, érezhetően erre várt hetek, hónapok óta. És most végre megtörténik. Az sem érdekli, ha még van ilyenkor olyan éjjeli bagoly szülő, aki kihozná ide a gyerekét, mert ez most a nagyok játszótere.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=883460#post883460][b]Bencsik Bonnie - 2024.11.02. 06:46[/b][/url]

- Akkor együtt vagyunk őrültek? Ez eléggé jól hangzik, mert az őrültek sosem unatkoznak. - van valami Kristófban, ami mellett képtelen voltam elmenni. Mindig is volt, azt hiszem, de sokáig lekötött a meggyőződésem, hogy nekem csupán csak egy szerelem jutott, és az sem viszonzott. De amikor végre tényleg tovább tudtam lépni, ott volt ő. Az ajkai az ajkaimon, és a vágy, hogy többet kapjak belőle. A távolság, amit most el kell viselnünk, csak még erősebbé fog tenni minket, ebben egészen biztos vagyok.
- Jogos, tényleg egy kicsit túlzásba estem. Jó, akkor először csak éljünk együtt, aztán majd meglátjuk, hogy lesz-e olyan, ahol konyhát kell építeni. - álmodozó vagyok, és ilyenkor néha kicsit impulzív is. Mintha az abszolút navinés énembe néha egy kis eridonost is csepegtettek volna. De szerencsére vissza szoktam térni a realitás talajára. Viszont imádok álmodozni, de sokszor ezeket nem mondom ki, csak befelé élem meg.
- Azt én sem szeretném, örülök, hogy így látod. - felelem őszintén elérzékenyülve egy kicsit. Szerintem nagyszerű apuka lesz majd, mert így gondolkozik. Nem zárná ki a lehetőséget, hogy egy megfogant élet megszületetté váljon. - Azt szerintem úgyis együtt találnánk ki, meg tapasztalnánk meg. Emlékszem, hogy a szüleim is sokkal másképpen bántak velem, mint az öcsémmel. Az első gyerek olyan tanulópénzes, a másodiknál már tudják a hibákat. Szerintem nálunk is így lesz, hogy ott azért majd sokat fogunk bénázni, de megoldjuk. - én nem félek tőle, de azért most még nem szeretnék anyuka lenni. Majd idővel, ha már berendezkedtünk, kitanultuk magunkat, stabil mind a kettőnk munkahelye és érzelmileg és anyagilag is azt mondhatjuk, hogy rendben van, itt az ideje próbálkozni.
- Kezdjük itt, aztán meglátjuk. Szerintem, ahogy keresgélünk, rálelünk majd az igazira. Beleszeretünk egy házba és az lesz a miénk. Kizártunk négy települést, de szerencsére van még pár. - ha meg lehet oldani az idejutást, akkor teljesen rendben van a dolog. Most viszont kihasználom a lehetőséget, hogy hozzábújjak és egy kicsit kizárjak minden gondolatot. Nem akarok mást, csak vele lenni és biztonságban tudni őt. Meg szeretnék teremteni neki egy olyan közeget, ahova jó lesz hazatérni egy fárasztó nap, vagy egy hosszabb küldetés után. És szeretnék most is annyi örömet adni neki, amennyit csak lehetséges. Éppen ezért kérem, hogy jöjjön velem, mert szeretném, ha ez az este se lenne hétköznapi. Egy nap majd ágyba is kerülünk együtt, addig viszont maradnak ezek a váratlan megoldások. Nem finomkodik és én sem, ahogy végre újra csókolózunk, az ujjaimmal simogatom a haját, miközben az egész testem hozzásimul és érzem, ahogy egyre jobban elönt a forróság. Azt hiszem, mostanra mindent megbeszéltünk, és itt az ideje, hogy a testünk is összefonódjon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=885944#post885944][b]Asteria Naya Saint-Venant - 2025.01.24. 16:55[/b][/url]

Egy háromévessel a játszótér felfedezés felér egy testedzéssel, futni kell utána, tartani a mászókán, repülőset játszani és a többi. Naya pedig élvez minden alkalmat, amikor keresztlányával játszhat, főleg mivel nem sűrűn jut rá ideje.
- Hétvégén szívesen vigyázok rá, ha gondolod. Nálam is alhat. Kevesebb a dolgom mostanában, szerintem több időm lesz rá, hogy besegítsek - fordul Amira apukájához, míg a kislány a kutyusos rugós hintán szórakozik. Ma nincs olyan hideg, mint az utóbbi napokban volt, a hó is olvadásnak indult. Naya azért reménykedik benne, hogy amíg az igazi tavasz nem köszönt be, addig még fog esni. Szereti a reggeli és esti sétákat, amikor csak a hó ropog a talpa alatt és nincs más zaj.
- Az iskolában minden rendben? Nem stresszes így az év végéhez közeledve? - érdeklődik aztán Vince felől is. Utoljára valamikor az ünnepek előtt találkoztak érdemben, azon túl, hogy Naya meglátogatta keresztlányát a karácsonyi ajándékkal.