A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876457#post876457][b]Jávor Balázs Zoárd - 2024.04.07. 15:34[/b][/url]

A taxiban ülve hosszasan gyűrte  az arcát és gondolkodott, mobil eszközén ellenőrzött pár járatot, míg végül arra a következtetésre jutott, hogy legjobb lesz, ha hazautazik. A fogadóba érve így nem is volt más dolga hátra, mint hogy neki álljon pakolni a holmiját, bár ezt is olyan morcosan végezte, mintha gyűlölné azokat a ruhákat.
Leginkább viszont csak Sigge vigyora élt élesen az emlékeiben, meg az a csók, amit nem is olyan rég látott. Most meg biztosan tovább is léptek, hisz Dettitől nem érkezett üzenet, s bár már egy óra is eltelt, ha nem több, láthatóan a kutyát sem érdekli, hol van Balázs. Jobb is lesz neki, ha visszautazik, úgyis akad bőven teendője, ott van Bréagha, akivel beszélnie kell, hogy van-e fejlemény a maszkos alak kilétét illetően, na meg aztán Elektrával is egyeztetnie kell. Nem mellesleg, a bolt sem állhat le, hisz neki a szerelőműhelyből jön be a betevő, és egy állásról is hallott, amit meg akar pályázni. Minél előbb tér haza, annál előbb rendezheti a dolgait, és akkor nem kell azon agyalnia, hogy Detti épp kivel hempereg. Mert hogy most is ezen agyal, pedig nem kéne. Nem járnak, nincsenek együtt, csak néha napján összebújnak. Nem kéne éppen ezért, hogy érdekelje, mit csinál a nő. Most mégis valahogy feldúltnak érzi magát.
Épp az utolsó darabokat hajtja össze és teszi be a táska tetejére, amikor is nyílik az ajtó, s nem sokkal később megjelenik a nő alakja is. Balázs csak egy pillantásra illeti, de utána el is kapja róla a tekintetét és tovább gyömöszöli holmiját a táskába.
- Ja igen, eszembe jutott, hogy a műhelyben áll néhány gép, amit nem javítottam meg. Időre jönnek érte, már csak két napom van - félig meddig még igaz is, bár most leginkább csak kibúvó, ami azt illeti. Ennél többet pedig nem is mond, sőt nem is kérdez, mert végképp nem érdekli az, hogy Sigge milyen volt van vagy lesz.
Balázs át is sétál a fürdőbe és ott kezdi összekapni a holmiját, tusfürdőt, fogkefét, ilyesmit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876475#post876475][b]Óvári Bernadett - 2024.04.07. 17:33[/b][/url]

- Stockholm, Häxholmen -

Később ér vissza jóval a fogadóba, ezt abból is látni, hogy Balázsnak már majdnem teljesen sikerült összepakolnia. Már az utolsó dolgait szedegeti össze, Detti pedig nem igazán tudná megmondani, hogy most tényleg ideges-e vagy csak neki tűnik úgy. Sosem volt kifejezetten erőssége, hogy az ilyesmiket kiszúrja. Szerencsére nem is olyan szakmát választott, ahol erre kifejezetten szüksége lenne.
- És nem ér rá holnap reggel? Talán szerezhetek egy zsupszkulcsot is addig, ha gondolod - veti fel inkább, miközben azzal kínlódik, hogy a karkötője kapcsát valahogy sikerüljön kikapcsolnia. - Nem segítenél nekem ezzel a kapoccsal? - kérdezi, de akkorra már Balázs eltűnik a fürdőben, hogy összeszedje onnan is a dolgait. Igazán sietős lett hirtelen az a néhány gép, állapítja meg magában, de azért elsétál a fürdőszoba ajtajáig, nekidőlve a keretnek.
- Nem segítenél nekem ezzel? - kérdezi, bal kezét előre tartva, csuklóján a karkötővel, közben azt figyelve, milyen hevesen pakolászik a másik. - És azt is megköszönném, ha a cipzárral tudnál segíteni, de most tényleg olyan sürgős az a pár gép? Meg éjszaka úgysem dolgozol rajtuk, vagy mégis? - folytatja a kérdések sorát, újra megpróbálkozva azzal, hogy kikapcsolja azt a kapcsolt, de az ismételten kipattan a körme alól, és így nem jár sikerrel. Megpróbálja lecsúsztatni is valahogy a kezéről, de úgy meg vészesen megfeszül, és mégsem akarná elszakítani.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876478#post876478][b]Jávor Balázs Zoárd - 2024.04.07. 17:58[/b][/url]

- Nem, időre el kell készülnöm vele - ezt ezzel így rövidre is zárja, bár még akár reálisnak is tűnhet ez a nagy sietség. Mondjuk talán Detti már ismeri Balázst annyira, hogy tudja, nem felelőtlen, és az efféle dolgokat bizonyára jól eltervezte. A segítő kérésre elsőre nem is reagál, hisz már elrugaszkodott a fürdő irányába, meg nem is nagyon koncentrált a nőre, sietve pakol, és csak az ismétlő kérés jut el tudatáig, amikor is már Detti ott áll az ajtónak dőlve. Rápillant, a keze tele van a piperecuccokkal, de ledobja azokat az egyik polcra és odalép, hogy segítsen. Közelebb hajolva figyeli a kis kapcsot, keresi a hibát, míg végül rálel és sikerül kikapcsolnia a karperecet. - Tessék - az ékszert a nő tenyerébe ejti, de már lépne is vissza, hogy felkapja az előzőleg ledobált holmiját, amikor Detti további szavakkal tartja fel őt.  - Cipzár? - rápillant, aztán leesik, hogy talán a ruha cipzárjáról beszél, emiatt visszalép, és egyetlen mozdulattal le is húzza azt, viszont most nem érinti meg úgy Dettit, ahogyan máskor, és még csak nem is próbálkozik nála úgy, érezhető felőle a ridegség.
- Igen sürgős, mert a vevő jön érte és nem mindegy, hogy időre kapja meg, vagy azt jegyzi meg, hogy késve fejezek be dolgokat. Amúgy is, plusz pénzt kapok érte, ha előbb elkészül - itt már kissé érződhet, hogy feszültebb a kelleténél. - Megbocsátasz? - ellépne mellette, de hát épp ott áll az ajtónak támaszkodva, Balázs meg azért nagy alkat, nem fér nagyon el mellette, ellenben ha Detti nem mozdul, akkor is próbálkozik, majd kipréselve magát mellette, visszalép a bőröndjéhez és beledobja a fürdőszobai holmikat. Már mindent össze is szedett, csak az óráját nem látja sehol, pedig az előző napon még viselte, így azt kezdi keresni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876512#post876512][b]Molnár-Vars Tímea Magda - 2024.04.07. 21:11[/b][/url]

Nyúlna a cuccáért, nem akarja, hogy Sigridnek kelljen felcipelni. Csak arra nem számít, hogy egy high-tech ház mágikus megfelelőjébe érkezett itt. Inkább csak követi barátnőjét és a lebegő tárolót az emeleti vendégszobába. Élvezi hallgatni, ahogy Sigrid mesél. Bírja, hogy csacsog, sosem volt vele baja. Szereti, hogy élénk.
- Wow! - Ennyit tud hirtelen reagálni a szobára. Nem számított ilyen fogadtatásra. Azonnal az ablakhoz lép. - Még sosem láttam a tengert - vallja be, hátra fordulva. Határozottan lenyűgözi a látvány.
Bólint barátnőjének, majd ő maga is nekilát kicsomagolni. Nem sok holmit hozott, így hamar végez is. Barátnője szobáját keresi fel, kíváncsian jelenik meg az ajtóban. Nekidől az ajtófélfának, és összefontja maga előtt a karját. Figyeli, ahogy a rellonos pakol.
- Eddig nagyon tetszik a házatok. És nagyon szép helyen laktok - mosolyog rá barátnőjére. Közben körbe is néz a szobában. - Mit tervezünk, ha kipakoltál? - érdeklődik. Szívesen megnézné a szigetet, látná már a tengert közelről is. Ugyanakkor a ház többi része is érdekli és a Sjölander családot is megismerné már. - Amúgy köszi a meghívást! - Arcán egyértelműen látszik a hála, és, hogy valóban jól esik neki a gesztus. Timi kicsit szégyelli is magát, hogy neki nem jutott eszébe meghívni barátnőjét, ám az is igaz, hogy az ő budapesti lakásuk jóval kevésbé lenyűgöző, mint ez a svéd sziget.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876530#post876530][b]Várffy Altea Katalin - 2024.04.07. 22:12[/b][/url]

Gyűlöli ezt a csöndet, ahogy lassan, kínlódóan verejték serken és megugrik a pulzus valamelyik nyaki érben, ujja alatt. Az arcot nézi, amint hirtelen nem tudja, milyen vonalakat öltsön magára, az elnyíló, hangtalan mozduló ajkakra. Még sosem látott erdei állatot megfagyni a közeledő autó lámpájának fényében, de bájitalfőző. Ismeri ezt a könyörgő pillantást.
A felcsattanó hangra egy pillanatig úgy fest, mintha mindjárt felugrana, finom remegés fut végig rajta. Összeszorítja a fogait, azonban a fiú meghunyászkodva elfordítja a fejét, így végül marad. Hallgatja a habogó, körkörös magyarázatot.
- Sajnálod?- visszhangozza, miközben elengedi Theo nyakát, hogy nemes egyszerűséggel elhúzza annak kezét az orra alól. Látnia kell, mennyire vérzik még, de sokkal jobbnak tűnik már. - Hiszen rengeteg lehetőséget hagysz! Elárulhatom a bizalmad,- túr a táskájába, egy apró fiolát keresve, aminek biztonsági viasszal záródik a teteje, - vagy közvetve hozzájárulhatok, hogy kockára tedd az épséged,- megremeg a hangja, ám közben lepiszkálja a pecsétet, aztán a kupakot az üvegcséről. Igazából lehetne ezt tetézni, de még nem döntötte el, hajlandó-e esetleg másoknak hazudni, hogy megvédje a titkot, bármi is legyen ennyire fontos.
- Mindegy. Fogd be és csak az orrodon vegyél levegőt. Két lélegzet, beszívod, elszámolsz ötig, kifújod.- Ha a fiú engedelmeskedik, az orra alá tartja a fiolát, aminek átható, bár nem kellemetlen szaga van. Ő is számol magában, mert a gyógyszer-túladagolás hiányzik most a legkevésbé. Egy része nem is érti, miért törődik azzal, hogy a másiknak fájdalmai vannak, talán csak ez volt az eredeti elhatározása és tartja magát hozzá, mert addig sem kell döntést hoznia. Aztán ujjával befogja az üveg száját, gondosan visszadugaszolja és behajítja a holmija közé. Legszívesebben leguggolna ls csak a karjaiba temetné az arcát, mert a sötétség megnyugtatja, de így csak sétálni kezd, a virágokat nézve. Kell négy-öt perc, hogy a szer hasson, addig megpróbál a levelek erezetére és az itteni illatokra figyelni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876534#post876534][b]Charon I. Yaxley - 2024.04.07. 22:39[/b][/url]

Azt kell mondja, remekül aludt! Amikor visszament a házba, nem győzött elégedett lenni magával, hogy megfelelő lendülettel és indulattal vágott vissza. Szerinte. Ez a nyugodtság egészen reggelig tartott, amikor is reggeli után Amon félrevonta beszélgetni.
Major embarrassment, ez foglalja össze a legjobban az a körülbelül fél órát. Először is: Amon adta vissza neki a medence szélén talált bikinifelsőt. Másodszor is olyan felháborító dolgokkal vádolta meg, minthogy összegabalyodott máris Damiannal. Erre azonnal közbe kellett vágnia és eloszlatni a félreértést, miszerint "ő csak megetette azt a faszfejet a saját szavaival". Ha a bátyja nem lett volna félig-meddig azzal a lemondó gondolattal elfoglalva, hogy kibújt a szög a zsákból ezek szerint, miszerint miért problémás a húga - Damian másként már megint a pálcájával szemben találná magát a szégyentelen kommentje miatt. Ugyanakkor minél többet mesél Charon a szituációról, úgy érzi, hogy elönti a migrén. Nehezebb lesz vigyázni a húgára, mint gondolta, még ha nem is pont az eredeti feltételezések mentén. Mindenesetre a beszélgetésük további része bosszankodásban merült ki a lány részéről, egyelőre láthatáron sincs az obszesszió, ami miatt aggódott.

A nap nagy részét vagy Amonékkal vagy társaságban töltötte, ami azt illeti körülbelül össze sem futottak pár perces etapokon kívül Damiannal. Nem is hiányolta, mert amilyen büszke volt a találékony (saját megállapítás) reakciójára, úgy valahogy annyira nem is akarta erőltetni, hogy a történtek után egymás társaságában legyenek.
A mai nap kimondatlan tematikája a lovaglás volt: akár seprűn, akár lovon. Előkerültek a hozott seprűk, a fürdőruhákat a résztvevőknél felváltotta a nadrág és praktikus lovaglóöltözék. Biztonságos nyílt terepen versenyezgettek, a bátrabban és ügyesebbek a trükkjeikkel kérkedtek, megint mások versenyrepültek a birtok területén. Olyan kora délután környékén mindenki inkább lazított, zuhanyoztak egyet aztán visszacsobbantak a medencébe - a lányok pedig négy óra felé úgy döntöttek, hogy ideje egy "csajos program" keretein belül kihozni a lovakat az istállóból.
Charon általában nem volt oda a "csajos programokért", mert ez a fogalom többnyire számára szörnyen gyerekesnek ítélt pizsamapartikban és párnacsatákban merült ki - azt pedig csak egyetlen lánnyal tudta igazán élvezni. És esze ágában sem volt Viviant pótolni ebben a tekintetben. Az ilyesfajta "csajos programok" örökké az övé lesznek.
De ez más volt, ez felnőttesebbnek hatott, elegánsabbnak, ami tetszett Charonnak, még akkor is, ha a lányok csevegését az aktuális pletykákról inkább csak hallgatta. A tereplovaglás visszahozta a hangulatát azoknak az alkalmaknak, mikor az apjával és testvéreivel lovagolnak ki a birtokra vadászni, az erdő hangjai, az avar illata, a fák leveleinek zörgése. Ja, ez nyugis volt, és ritkán volt része nyugalomban, még ha ez többnyire rajta is múlt.

Estefelé van már, mikor visszaérnek az istállóktól. A szállásra visszafelé menet mindenféle szagokat eltüntető és illatokat létrehozó bűbájjal szórakoznak egymás közt. Sienna elemében volt, láthatóan ezeket a fajta kis mikroprogramokat inkább érezte sajátjának, mint mikor csak nézőként az oldalvonalnál szurkolt Amonnak. Visszaérve sokan rögtön visszamennek a szobáikba valami lengébb öltözetet venni magukra, esetleg a fürdőruhába visszavedleni, Charon viszont még előtte koktél-beszerzőútra indul.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876537#post876537][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.07. 23:12[/b][/url]

   -  Oi! Charon! Várj már, várj már, mindjárt megyek... Charon!
A medence zárt, ligetekkel körülvett túloldaláról, egész véletlenül szúrja ki a lányt. Hamish elégedetlenkedő ciccenését csak egy türelmetlen intéssel nyugtázza, a seprűt pedig a másik kezébe átvéve indul el a lány felé. Mondom, menjetek, utolérlek, szól vissza felemelt hangon a válla fölött, a seprűt átveszi a másik kezébe és átgázol a csinos virágoskerten, ami a birtok hátsó kijáratáig vezető fenyőligetet választja el a medence márvánnyal borított, sokkal világosabb terétől.
Néhány felületes pillantáson kívül ma egyáltalán nem találkozott a lánnyal - sőt, belegondolva nem tudná felidézni, hogy délelőtt óta látta-e egyáltalán. Jól érezte magát a társaságában, ahogy pedig a seprűkkel együtt az érmék és bankjegyek is előkerültek, ő rögtönzött fogadóirodaként hamar megtalálta a szerepét. Részt vett pár versenyben, a nap azonban nem rejtegetett igazi izgalmakat, csak eltelt. Ahogy azonban a lányok egymás után elszivárogtak (fogalma sincs, merre, annyira nem figyelt), egy kisebb, rögtönzötten összeverődött társaságban sunyin ugyan, de előkerült pár zacskó és fiola is. Ez utóbbi társaságról szakadt le imént, és ők azok, akik továbbindultak az ösvényen.
   - Hey Charon, minden rendben? Ezerfelé kerestelek.
Ezzel áll meg nem messze tőle és ez az első hazugsága. Nem kereste.
   -  Páran lemegyünk a völgybe pár órára. Van kedved?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876538#post876538][b]Charon I. Yaxley - 2024.04.07. 23:28[/b][/url]

Félúton van a koktélos pult felé, aminek felületét éppen az egyik manó takarítja nagy serényen. Ekkor hallja meg a nevét Damian hangján. Egész nap nem beszéltek egymással, és ez így rendben is volt, tekintve az esti eseményeket, szóval most nem egészen magától értetődő ez a lendület, amivel átvág a virágágyáson. Fáradtan felsóhajt már most, úgy torpan meg, bevárva a másikat, ha már ennyire mondani akar neki valamit. Charon számára az egyetlen igazán elfogadható mondanó egy kimerítő bocsánatkérés és esdeklés lenne - de nincsenek illúziói arról, hogy Damianba szorult elég önreflexió ehhez.
Elég a srácnak közelebb érnie és a szemébe nézni, hogy a pupillák láttán nyilvánvalóvá váljon minden. Összefonja maga előtt a karjait, mert az, hogy ebben az állapotban seprű van a kezében, tökéletes adaléka lehet egy potenciális katasztrófának.
- Megvagyok. - Ezzel válaszolt arra is hogy minden rendben-e és arra is, hogy tessék, megtalálta.
- Kedvem van, de miért van seprű a kezedben hozzá? Repülni akartok? - Így? Ezt már nem teszi hozzá, mert látta Kostyát is elégszer betépve és elég magasan, hogy tudja, ilyenkor minden észérv és logika nemhogy az ablakon kívül, de a látóhatáron túl van.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876540#post876540][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.07. 23:36[/b][/url]

Remek. Remek. Megvagyok, azt mondja, bár részéről bármi lehetett volna a válasz, hiszen magát a kérdést is csak töltelékként tette fel, reflektálva a különben ilyen pillanatokban nem egyértelmű, de jó neveltetésére. Tudja, hogy a lányok nap közben eltűntek valamerre és azt is, hogy a menyasszonyok és feleségek szemforgatása nélkül nem ő volt az egyetlen, aki sokkal felszabadultabbnak érezte magát. Ennek a virágányáson való átgázolás és a seprű, amit a cipője orrára támaszt már természetes folyománya.
   -  Persze - válaszol úgy, mintha nem értené azt sem, hogy a kérdés vagy bármi egyéb alternatíva felmerülhet a lányban. - Tudok egy helyet az erdőben, jó lesz, csak gyere. Csak te, én, még páran és senki - furcsán int a ház felé -, nyávogó. Jó vagy így, nem kell seprű sem, viszlek én ha kell, mit szólsz?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876548#post876548][b]Charon I. Yaxley - 2024.04.08. 01:20[/b][/url]

Az erdőben? Ez a hülye ötletek listavezetője egyelőre, amit az utóbbi 1-2 héten hallott. Ha kijjebb tolná az időhatárt, lecsúszna az első helyről, amit az eljegyzésük bitorol kérlelhetetlenül.
A nyávogós megjegyzés viszont remekül kiaknázza a lány ki-ha-én-nem, "i am so unique" ösztöneit, mostmár ezért sem mondhat nemet. Másrészt pedig épp most tanulja meg ténylegesen átérezni a katasztrófa-turizmus kifejezés valódi jelentését.
- Én még hozok inni, szóval menj előre, megtalállak titeket. - Még ha eredetileg el is fogadná, hogy vigyék (ami nincs szándékában), tényleg porzik a torka a lovaglás után. És csak azért nem fog megvonni magától valamit, mert Damian kokainmámorában éppen nagyon siet. Akkor pedig már majd felmarkolja a saját seprűjét is. Elmentek a völgy közelében a lovakkal ma már, így van sejtése, hogy merre lehetnek majd, de biztos benne, hogy a hangzavarból és a sötétedésben gyújtott mágikus fényekből megtalálja majd a jómaradakat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876597#post876597][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.08. 18:38[/b][/url]

   -  Remek. Gyere a patak partjára, ott fogunk várni.
Charon nem akadékoskodik. Nem tesz fel olyan értelmetlen kérdéseket, mint a mit szedtetek be? ezt mégis hogy gondoljátok? vagy a biztosan meg szeretnétek halni? Ő pedig ebben a pillanatban értékeli ezt az istenadta simulékonyságot és azzal viszonozza, hogy ő sem problémázik rajta, hogy Charon nem tart azonnal vele. Így, hogy útbaigazította, megfordul ő is, hogy a lépteit szaporábbra véve utolérje a négy másik srácot, és az ő társaságukban sétál le a keskeny ösvényen át a hegyoldalon álló nyaralóból az alatta kanyargó völgyig a szürkületben.


Lebegő fényfoltok világítják meg az apró, kitaposott tisztást. Charon sejtelme beigazolódni látszik azzal, hogy az út közben kenyérmorzsaként varázslattal gyújtott fényeken túl elég a hangokat követnie - de ha megérkezik és közelebb lép, ugyanezt mondhatja el az éles és jellegzetes szagról, amink epicentruma az a szál, amit a tisztáson várakozó, rögtönzött hippy dobszakkör tagjai adnak kézről kézre. Idefelé jövet részükről tisztázták a tervet és a játékszabályokat, így már csak Charonra várnak, hogy őt is felzárkóztassák.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876615#post876615][b]Óvári Bernadett - 2024.04.08. 21:15[/b][/url]

Furának találja, hogy ez eddig nem jelentett problémát, bár tény, hogy nem is különösebben beszéltek arról, hogy Balázs meddig marad. Éppen csak azt nem érti, hogy erről még nem volt eddig szó, legalábbis ma biztosan nem merült fel, hogy már este haza is utazna, így Detti most egészen értetlenül áll a helyzet előtt, szemöldökét kicsit kérdőn megemelve, egyre zavartabban pislogva, ahogy az ajtókeretnek dől még mindig. Tenyerében már ott a karkötő, sőt, fél kézzel a ruha vállát fogja, hogy az ne csússzon le róla véletlen sem, és őszintén fogalma sincs, hogy mi a férfi baja. Megfordul a fejében, hogy talán féltékeny lenne, de hát mégis mire? Hiszen nincsenek együtt, még csak arról sem beszéltek soha, hogy bármi komolyabb lenne köztük annál, hogy éppenséggel jól érzik magukat egymás társaságában, és a maga részéről ő ezt így teljesen elfogadta. Hiszen éppen Balázs mondta azt, hogy nem ígér semmit. Oldalra fordul, most már hátát vetve a keretnek, amikor a férfi a csomagjához igyekszik, továbbra is szótlan résztvevőjeként az egész jelenetnek.
- Balázs - szólítja meg végül, még mindig nem mozdulva a fürdő ajtajából. - Elmondanád, mi bajod? Egyáltalán nem értem, mi lett hirtelen olyan sürgős, ami délután még nem volt az.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876627#post876627][b]Jávor Balázs Zoárd - 2024.04.08. 22:36[/b][/url]

- Nem láttad az órámat? - kérdi, szinte majd párhuzamosan nevének elhangzásával, így nem is néz fel a nőre, és nem is látja, hogy az épp hogyan néz rá, vagy merre kószál. Továbbra is kutat, már a komód fiókjait kezdi kihúzgálni, amikor meghallja Detti kérdését. Egy pillanatra megtorpan a mozdulatban a szekrény felett, aztán betolja azt a helyére és csak azután pillant fel a nőre. - Eljöttem veled ide, mert úgy gondoltam, hogy tök jó lesz majd együtt eltölteni itt egy kis időt, de nem. Nem bírom az itteni barátaidat, ez nem is az én közegem, nem érzem jól magam köztük és Sigge-el is elég jól összemelegedtél, szóval nem gondolom, hogy itt kéne maradnom, jobb, ha visszamegyek Magyarországra - még csak ki sem fakad, egész egyszerűen beszél ezekről a dolgokról, mintha nem is bántaná semmi. Pedig bántja őt sok minden, többek közt az, hogy Detti magára hagyta egy számára ismeretlen helyen és társaságban, ráadásul nyíltan szűrte össze a levet egy régi baráttal. Legalább tette volna mindezt úgy, hogy Balázs ne legyen ott.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876628#post876628][b]Óvári Bernadett - 2024.04.08. 22:59[/b][/url]

- Stockholm, Häxholmen -

- Nem - válaszolja többnyire oda sem figyelve igazából, mert sokkal inkább foglalkoztatja az, hogy rájöjjön, miről is maradt le. Tényleg nem érti, miért lett az a pár gép hirtelen olyan sürgős, hogy még reggelig sem várhat az egész. Talán még hagyná is az egészet, ha Balázs nem lenne hirtelen szokatlanul rideg és távolságtartó, ezért is kérdez rá végül, hogy mégis mi baja van. A válaszra meg ugyan számíthatna, de mégis meglepi az, amit hall.
- Te most... féltékeny vagy Siggére? Amúgy a neve Sigge, e-vel a végén, és akkor se melegednék össze vele, ha ő lenne az utolsó férfi a földön, mert bár a közel-keleti ereklyéknek szakértője, ezért is dolgoztunk együtt, nem tudom... ő Sigge, és mindenre rámozdul, ami csak mozog - válaszolja végül, most már felcsattanva a kezdeti meglepetést követően. Igaz, hogy mindez nincs ahonnan Balázs tudja, csupán neki evidens, és a legkevésbé sem fair elvárni, hogy ez a férfinek is az legyen, de hát mégiscsak eltolta, amikor a férfi váratlanul megcsókolta. - És egyébként meg, ha már itt tartunk, nem tudtam, hogy most akkor fognom kellene a kezed, ha már itt vagyunk. Nagyon rég láttam ezeket az embereket, akikkel évekig tanultam meg dolgoztam együtt, de az idő nagy részét mégis veled töltöttem, és örültem neki, de most meg nem értem, hogy mégis mit szeretnél...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876658#post876658][b]Theodore Julias Ebony - 2024.04.09. 13:35[/b][/url]

Altea indulatos érintései még mindig váratlanul érnek - elrántja a kezem az orrom alól, s ehhez elengedi a nyakam, aminek a következtében a hűs borogatás elkezd lassan lejjebb csúszni a gallérom alá. Kár, fordul meg a fejemben egy múló pillanat erejéig, ahogy inkább ráfogok én a vizes zsebkendőre.
Az orrom pedig fedetlenné válik: legalább nem dől belőle a vér, csupán egy-két csepp árulkodik arról, hogy itt valaha volt bármi látnivaló, meg persze a kezem és a benne lévő vérvörös zsebkendő. De hiába kérek elnézést, s hiába őszinte is, amit mondok, a másik azonnal visszavág, miközben táskájában matat és egy kétes eredetű üvegcsét varázsol elő.
- Reméltem, hogy az első opció fel sem merül, Altea - pillantok fel rá most már én is némiképp indulatosan. - Nem így terveztem, elhiheted, és az egészségügyi állapotom még mindig nem közeledik az életveszély felé, akármennyire is képtelenül hangzik.
Egyelőre legalábbis biztosan nem.
"Fogd be", már megint utasít, én pedig lehunyom a szemem.
- Tudod, eddig valahogy sokkal kedvesebb voltál velem. - Motyogom az orrom alá, majd nagyokat lélegzek a fiolából. Ha Alteáról van szó, tudom, hogy megmérgezni nagy eséllyel nem szeretne... bár most, hogy ismét belegondolok, igazán megválogathatnám, miket mondok prefektustársamnak amíg az ő kegyeire vagyok utalva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876681#post876681][b]Jávor Balázs Zoárd - 2024.04.09. 19:26[/b][/url]

A kérdésre megrázza a fejét, persze hogy tagad, hát milyen hülyeség is lenne az, hogy féltékeny lenne, nem? Pedig nem kétség, hogy valami munkált benne ott azon a partin, és nagyon felszívta magát. - Tök mindegy, hogy írják a nevét Detti, komolyan ezen akadsz fenn? - végülis, tanár, de akkor is. Balázsnak most épp kedve sincs elemezni nyelvtanilag annak a bájgúnár trógernek a nevét, akit szíve szerint pofán verne vagy kétszer. Ráadásul a nő is felhúzza őt a szavaival, pedig a börtönben tanult önfegyelmet, most mégis úgy kell összepréselnie az ajkait, hogy idő előtt ne törjön fel belőle valami pusztító.
- Detti, pont leszarom, hogy mit csinálsz másokkal és miért, felőlem Siggel is alhatsz, de ha elhívsz magaddal valahová, elvárnám, hogy legalább ne a képem előtt dugd le a nyelved a torkán - tessék, hát ezt akarta tudni a nő, most Balázs elég egyértelművé tette azt, hogy mit is látott, ily módon nem igazán veszi be a gyomra azt, hogy a nő nem melegedne vele össze, hisz látta. És amennyire jófej és vicces tud lenni, most olyannyira nyers.
- Hazamenni. Menj nyugodtan vissza a partira -feleli, közben lezárja a táskáját, amit leemel az ágyról és oda is készíti az ajtó mellé, majd leül az ágy szélére és elkezdi felhúzni a cipőjét. Ha most elindul, talán még időben elérheti a járatot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876684#post876684][b]Óvári Bernadett - 2024.04.09. 19:52[/b][/url]

- Stockholm, Häxholmen -

Inkább beharapja a szája szélét ahelyett, hogy válaszoljon, de hát az e nélkül a végén az egy női név. Balázs viszont már eléggé idegesnek tűnik ahhoz, hogy ezt most kezdje fejtegetni, meg aztán őt is jobban érdekli, hogy mégis mi a szösz ez az egész, min húzta fel ennyire magát.
- Nem dugtam le a nyelvem senki torkán - vág aztán mégis egészen hevesen Balázs szavába, hiszen tényleg nem tett ilyet. Most már neki is kezd fogytán lenni a türelme, főleg attól, hogy a férfival mintha nem lehetne normálisan beszélni, hiszen itt tereli a témát, kifogásokat talál, aztán meg olyasmit állít, ami valójában nem is igaz.
- Miért akarnék visszamenni? Azért jöttem haza, mert nem találtalak, pedig azt hittem, hogy csak nézelődsz vagy éppen szóba álltál valakivel, aztán meg hiába kerestelek. Most meg tényleg nem értem, mi bajod. Nem vagyunk egy pár, nem fogadtunk hűséget, elfogadtam, hogy barátok vagyunk és... nem tudom, szórakozunk. Talán. Ettől függetlenül meg egy barom vagy. Most mondtam, hogy nem akarnék tőle soha semmit, és ha ez a bajod, ő csókolt meg, én meg leráztam, amin megsértődött. Húsz perccel később meg már Märthe után loholt, úgyhogy valószínűleg hamar túlteszi magát ezen, te meg itt duzzogsz, mint valami óvodás... de tudod mit, menj ha nem hiszel nekem - válaszolja. Még mindig ideges, a hangja pedig éles, de nem fog ő ezen tovább vitatkozni. Inkább elsétál az ágyig és megszabadul a ruhájától, hogy belebújjon az elnyűtt pólóba, amiben a napokban aludt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876693#post876693][b]Jávor Balázs Zoárd - 2024.04.09. 20:53[/b][/url]

Erre inkább már nem is reagál, ezek szerint mindketten másik mozit éltek át, Balázs viszont még maga előtt látja a pillanatot, ahogyan elcsattan az a csók, ezért is mondja oda durván a gondolatait, melyeket csak előcsalt belőle Detti azzal a sok faggatózással. Épp a cipőjét húzza, mikor érkezik a szóáradat, így fel is emelkedik ültéből, hogy szembe fordulhasson a nővel.  Persze, ekkor elhangzik az, hogy ők nem egy pár és a többi, ami igaz is, mégis most ez rosszul esik Balázsnak. Ellenben azt is érzi, hogy bizony jogtalanul kérné számon így a nőt. Mérlegen tehát az érzelmek és a tények.  
- Oké, akkor ha már kikiabáltad magad és a szomszédunk is hallott mindent, szeretném, ha megértenél valamit - mivel Detti azon nyomban elsétált, hogy vetkőzzön, Balázs kénytelen beállni közé és az ágy közé, ezzel megakadályozva aktuális ténykedésében. - Nem vagyunk együtt, oké. Szórakozunk? Meglehet. De nekem érzéseim is vannak Detti, én nem csak úgy hóbortból vagyok veled, különben mehetnék az éjszakába bárkivel, erre még nem gondoltál? - kérdez rá, mert ezek szerint a nő teljesen vak, ha nem látja, hogy Balázs hogyan érez iránta.  
- Egyszer már végig néztem azt, hogy egy másik férfival bonyolódtál kalandba - gondol itt Mátéra. - És őszintén szólva még egyszer nem akarom…szóval lehet, hogy még sem működik ez köztünk és jobb lenne, ha annyiban hagynánk a dolgot - most inkább menekül, mint sem hogy előhozakodjon a kapcsolat szintre emelésével. Abban valahogy sosem volt jó, egyszer jegyzett el valakit, annak is rossz vége lett. Dettit meg ismeri, mint a rossz pénzt, tudja azt, hogy egy madarat nem zárhat kalitkába. Éppen ezért inkább jobbnak látja lezárni, mint sem, hogy még jobban belemélyedjen érzelmeinek zűrös kavalkádjába.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876694#post876694][b]Óvári Bernadett - 2024.04.09. 21:20[/b][/url]

- Stockholm, Häxholmen -

- Nem kiabálok - mondja felemelve a hangját, mielőtt még ráeszmélne, hogy ha technikailag még nem is kiabál, azért valójában nem áll olyan messze tőle, Tenyerét a homlokának nyomja, ahogy elhallgatva, tanácstalanul áll egy pillanatig még az ajtóban, majd úgy dönt, inkább átöltözik legalább. Kényelmesebb lesz az az elnyűtt póló, mint ez a ruha.
- És miből gondolod, hogy én meg azt tenném? - kérdezi, már csak félhangosan, amint belebújt a pólóba, a ruhát meg csak úgy ott hagyja a padlón. Most az érdekli a legkevésbé, hogy esetleg összegyűrődne vagy ragadna rá néhány porszem, inkább csak lehuppan az ágyra, jobb lábát maga alá húzva, a balt meg lelógatva továbbra is az ágyról, hogy talpa a padlót érje.
- Milyen kalandba, Balázs? Ha most megint Mátéról beszélsz, az tizenöt éve volt, és elvette a nővéremet. Itt a vége. Nem léphetnénk túl ezen? Most itt vagyunk, és nincs Máté, és nincs Sigge, se Laura, se Hédi, se senki más, csak mi ketten, és arra kértelek, hogy maradj. Mit nem értesz ezen? - kérdezi meg. Enyhén megremeg a hangja az utolsó kérdésnél, és már veszekedni sincs kedve. Lemondó sóhajjal nyugtázza, hogy akkor ez most nem ment át a másiknak, és inkább lefoglalja azzal magát, hogy mégiscsak felkel és felveszi a ruhát, hogy berakja a szekrénybe, mintha az lenne a legfontosabb dolog ebben a pillanatban a világon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876711#post876711][b]Charon I. Yaxley - 2024.04.09. 22:46[/b][/url]

Még az is megfordul a fejében, hogy azzal a lendülettel szól Amonéknak és a csajoknak, hogy mire készül a társaság, de... nem spicli! Még akkor is, ha borzasztó ötletnek hangzik ez az egész. Ha történik valami, akkor majd úgyis a fiúkat vonják majd felelősségre elsősorban. Tulajdonképpen nem lenne rossz látni, hogy végre nem őt basztatják valami felesleges hülyeség miatt, hanem más ül majd ebben a kellemetlen pozícióban.
Futólag az is átfut a fején, hogy ha komolyabb baleset történik és kiderül, hogy Damian is a lelkes közreműködők között van, a szülei talán újragondolják ezt a "rossz befolyást". Erre a gondolatra egyáltalán nem büszke, és tulajdonképpen nem is kívánja, hogy bárkinek baja essen. Ő csak arra gondolt, ha netán történne ilyesmi.. annak milyen vonzatai lennének.

Hamar szerez magának egy kulacs vizet (az egyik manó hoz neki), illetve a seprűje is előkerül, így 10-15 perccel később már a sötétben táncoló mágikus fényeket követve találja meg a kompániát. Út közben maga felé int a pálcával és egy egyszerű bűbájjal gondoskodik az esteledő időben előmerészkedő szúnyogok távoltartásáról.
A sötétben nem látszik, ahogy az erős szagra elfontorodik. Van egy odőrje, ami mondjuk nem áll közel az ízléséhez. Óvatosan leereszkedik, hogy egy könnyed mozdulattal lepattanjon a seprűről, mikor már elég alacsonyan száll. Néhány lépést követően állítja meg a földetérés visszafogott lendületét.
- Látom a hangulatot már megalapoztátok. Mi a grandiózus terv?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876713#post876713][b]Várffy Altea Katalin - 2024.04.09. 23:06[/b][/url]

Az emberekhez sose volt annyi türelme, mint a bájitalaihoz. Ha egy főzet leköpte vagy besült, csak magát hibáztathatta, de az emberek értelmetlen titkolózása olyan, mint amikor a receptből vagy az összetevők listájából szándékosan kihagynak hozzávalókat. Akár egy allergiás reakció, valahányszor olyasmivel került érintkezésbe, amit el akart kerülni, fellángolt venne valami.
- Hmph.- Theodorenak az a szerencséje, hogy miközben Kati a páfrányokat vizslatja, pont arról győzködi saját magát, hogy Hollósi is életben maradt. Emellett a közelében eltöltött percek alatt sem érezte ki a szagából bármilyen rendszeresen vagy nagyobb mennyiségben szedett szer alapanyagát. Ez persze nem zárt ki mindent - sőt, a drogfüggőség egész jó magyarázat lehetett volna - de egy kicsit jobban hajlott arra, hogy elfogadja a fiú szavait.
Egészen addig, amíg annak a száján ki nem csusszant a következő mondat.
- Ó, bocsáss meg, legközelebb véletlenül sem próbálok meg segíteni, nehogy megsértselek. Nem is tudom, hogy merészeltem megakadályozni, hogy felnyald a padlót, vagy fájdalomcsillapítót adni,- szorítja kezét a mellkasára, mint akit mélységesen elborzasztanak saját tettei. Amint leengedi a karját, lassan átbillen hitetlenségbe. A szeme összeszűkült, de most ernyedten tágra nyílik. Örült, amikor meglátta. Azt akarta eredetileg megkérdezni, sikerült-e Ebonynak meggyőznie a szüleit, hogy visszatérhessen Bagolykőre. Táncolni akart vele, vagy legalább csak beszélgetni egy kicsit. Most már a saját naivitása is dühíti.
- Lenyűgöző, hogy feljogosultnak érzed magad a kedvességemre. De tudod mit? Nem kell elviselned.- Szikrát hány a szeme, aztán egyszerre felkapja a táskáját, megfordul és elindul az ajtó felé, még csak meg sem inogva a tűsarkain.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876714#post876714][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.09. 23:07[/b][/url]

Damian sosem dohányzott - ha ez nem lenne egyértelmű abból, hogy a szálat a két ujja közé fogva viszonylag ügyetlenül adja át a mellette álló társának, elárulja a mozdulatot követő köhögés, nagyjából egyidőben azzal, hogy Charon lába földet ér a tisztáson. Gyakorlott sámánként azonban érzi, hogy elért arra a pontra (történetesen, amikor egy hintaágyban fekve kifulladna), hogy kénytelen balanszírozni a hangulatán. A vészhelyzetek pedig súlyos megoldásokat követelnek.
   -  Charon, remek, remek - felé fordul és hátrál egy lépést, hogy helyet adjon neki a rögtönzött körükben, ehhez pedig a szabad kezével int is egy aprót. A hangja kissé elcsuklik az első szavaknál a füsttől. - Csak rád vártunk. Szóval! Látod a patakot?
A seprűt, amit eddig maga mellett támasztott most felkapja és a nyelével a tisztástól pár méterre kezdődő, sziklákkal csipkézett lejtő felé bök a fák között.
   -  Egy kör a patak mentén, a völgyön át a piros malomházig és vissza. Az első, aki visszaér, nyer. Fejenként... száz? Százötven? - A többiek felé pillant megerősítésként, ahonnan beleegyező mormogás a válasz. - Százötven galleon a tét. A nyertesé mind. Pálcát használhatsz, de nem PvP. Kérdés?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876717#post876717][b]Sigrid Agnes Sjölander - 2024.04.09. 23:26[/b][/url]

valahogy így | Sjölander-birtok | Gotland, Svédország


Mesél és mesél, igyekezve közben levegőt is venni néha, hogy azért mégse hadarjon nagy lendületében. Feljutnak közben az emeletre is, és megmutatja Timinek, merre is pakolhat le nyugodtan, hiszen amíg itt tartózkodik, övé lesz ez a csodaszép kilátással bíró, kényelmes kis vendégszoba. Itt is hagyja aztán, hogy nyugodtan rendezkedjen be, addig még gyorsan ő is kipakolja a dolgait. A szobája azért valamivel kevésbé személytelen, mint a vendégszoba, de mégis látni, hogy ő sem kifejezetten sokat tartózkodik itt, elvégre csak szünetekben van itthon. A fal fehér, a polc viszont tele van könyvekkel, és egy poszter is akad egy meglehetősen régi előadásáról a Carmennek, ahol a dédnagymamája meglehetősen zajos sikert aratott. Az ágyon piros takaró van, meg néhány párna, és egy ezüstöskék plüss sárkány trónol az egész tetején. A táskáját beállítja a sarokba, nem mindent pakolva ki még egyelőre, mondván, hogy majd elintézi később. Még így is azt a pár dolgot pakolássza, amikor barátnője megérkezik, és végül úgy dönt, jól lesz majd minden a széken is még egy kis ideig, így lepakolja oda azt a pár jegyzetet, aminek éppen helyet keresett. Jövőre azért már csak nem kellenek, még ha a VAV-ra érdemes is megőriznie őket. Lehuppan inkább az ágyra, és elmosolyodik.
- Majd viccesnek fogod találni kívülről szerintem. Egész kicsinek tűnik, és a muglik azt hiszik, hogy ez is csak egy a sok domb közül - osztja meg, aztán a sárkányra is ráteszi a kezét. - Ő meg itt Brünnhilda - közli az ölébe ejtve a plüsst, végig simítva a puha szárnyain, elgondolkodva a válaszon, majd a plüsst odébb téve mindenek előtt felpattan, hogy az íróasztal fiókjából előhúzzon egy albumot. - Megmutathatom ezt, mielőtt találkoznál mindenkivel majd, meg arra gondoltam, hogy ehetünk valamit, ha éhes vagy, és kimehetünk megnézni kicsit a környéket. Meg mindjárt kiderítem, merre van mindenki. Amadeus most szerintem odadörgölőzik mindenhez is, de majd ide fog találni - magyarázza a macskájáról már, kinyitva közben az albumot. - Áh, örülök, hogy itt vagy - közli mosolyogva, és meg is öleli az Eridonost hirtelen ötlettől vezérelve. Nem tudja eldönteni, hogy rangsorol-e, amit nem szeret, vagy inkább csak valahogy másképpen örül Timi társaságának, mint mondjuk Altinak vagy Sadie-nek, mert abban biztos, hogy ez mégsem ugyanolyan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876742#post876742][b]Theodore Julias Ebony - 2024.04.10. 12:03[/b][/url]

A lány hangneme őszintén megdöbbent. Fejem felé fordul, szemeim pedig nagyra nyílnak, ahogy csak hallgatom, s már aközben is széttárom a kezeim értetlenül és némiképp idegesen.
- Hálás vagyok a segítségedért! Hányszor is köszöntem meg és kértem elnézésedet az elmúlt húsz percben?! - Kérdem kissé indulatosan. - De akkor megint: sajnálom, hogy kellemetlenséget okoztam a rohamommal számodra és azt is, hogy nem voltam őszinte, és köszönöm, hogy segítesz, de nem tehetek róla, hogy ez megtörtént! Nem akartam, nem kértem!
Kissé még előrébb is dőlök, ahogy magyarázok a lánynak, de ő hamarosan úgy dönt, hogy véget is fog vetni ennek a kis intermezzonak itt a télikertben, és megint valami olyat vág a fejemhez, amire abszolút, de semmilyen formában nem számítok.
- Ne már, Altea! - Kapok utána, sőt, még fel is pattanok, de megszédülök: bele kell kapaszkodnom a székbe, ezzel pedig elszalasztom lehetőségem, hogy itt tartsam Várffyt. Utána pedig nem szaladhatok - nem, amíg úgy nézek ki, mint aki megpróbált betörni a Gringottsba.
Egy tíz-tizenöt perc múlva, Altea gyógyszerének köszönhetően már fejfájásmentesen lépek ki a télikert ajtaján. Hajam ismét rendezett, ingem és nadrágom makulátlan, mint ahogy arcomon sem látszik semmi, még a sápadtság sem nagyon; hihetetlen, mire nem képes egy kis mágia. A kezem enyhe remegését nem tudom elrejteni, de amint ismét csatlakozok a szüleimhez, már érzem, hogy lassan múlik.
Aznap este többször is próbálom kiszúrni Alteát a tömegben, remélve, hogy viszonozza szemkontaktusom, de minden próbálkozásom kudarcba fullad.

Oliver egészen hosszú utat tesz meg a nyári éjszakában, hogy aztán végül kikössön a Várffy-rezidenciánál. Csőrével türelmesen kopogtat az ablakon, hogy az ezüst oroszlánpecsétes levél a megfelelő kézbe kerülhessen. Ha Altea átveszi, úgy a bagoly fejével finoman a kezének törleszkedik, s kitartóan várakozik az ablakpárkányon, választ remélve.

Kedves Altea...

Elképesztően sajnálom a partin történteket. Tudom és érzem, hogy magyarázattal tartozom a viselkedésemért, így kérlek, adj esélyt rá, hogy ezt élő szóban, ne pedig levélben tegyem meg.
Ahogy te fogalmaztál, nem "érzem feljogosultnak magam" a kedvességedre. Nem szerettem volna bunkó lenni, de az voltam - feszült és feldúlt voltam, és finoman fogalmazva nem voltam épp a helyzet magaslatán. Ismét szeretném megköszönni a hozzáállásod és segítséged; nem akarom, hogy ezek üres szavaknak tűnjenek számodra, ugyanis a lehető legkomolyabban gondolom. Fogalmad sincs, mennyire sokat segítettél azokban a percekben.

Oliver várni fog egy válaszlevélre; kérlek, írd meg, hogy tudnánk-e találkozni, hogy mindezt meg tudjuk beszélni, és hogy elmondhassam az én nézőpontomat is a dolgokról.

Szép estét kívánok,
Theodore J. Ebony

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876765#post876765][b]Elsie Rose Krise - 2024.04.11. 12:09[/b][/url]

Vásárolni, azt volt kedvem. Lemászni a lakásból annyira nem, és már előre tudom, hogy Dami feje pár árnyalattal pirosabb lesz, mikor belép. Mindig nehezményezi, ha a lakásunk átavanzsál ruhaüzletté, de engem ez lelkesít. És most nem is vagyunk sokan. Csak öten. Én, a szerelmem, meg a három alak, aki a ruhákat hozta.
És nem mondom azt, hogy nem csapódik hozzá, hogy nehezményezem családom újabb frenetikus ötletét. Úgy szeretek hazamenni újonnan.
Menjek vissza suliba. Menjek a falura, de jó lesz ott nekem, hát Damian is mennyire jól érzi ott magát, Alina is imádta. Csodás, csodás. Viszont ki vagyok én, hogy ellenkezzek, ráadásul teljesen felesleges lenne, mert ha eldöntötték, akkor az úgy is lesz.
- Jajj, de édes vagy - persze, hogy Diornak gügyögök, hisz ha nekem lesznek új ruháim, neki is. Sőt, szinte az összes szettünk passzol, hát nem hiába anya szeme fénye ez a kutya.
- Ú, végre. Segíts, kérlek - ahogy meglátom a bátyám, jól le is támadom, olyan könyörgő tekintettel, hogy ezt nem lehet begyakorolni. Ezzel születni kell.
- Melyik legyen? Csak nem költözök be idejétmúlt ruhákkal - ezzel úgy meg is magyarázom a nappaliban eluralkodó káoszt, de eközben két felsőt is mutogatok neki, teljesen tanácstalanul. Mind a kettő nagyon tetszik, de elveim vannak, és nem vagyok hajlandó egy féléből kettőt venni. Ráadásul az sincs kizárva, hogy nincs a szekrényemben már belőle. Mostanában megint lelkesem csapolom a családi kasszát. A fejemen ugyan még nyoma van a tegnap esti.... botlásunknak, de azzal se törődök, majd mielőtt megyek a lányokkal, rendbe szedem magam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876766#post876766][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.11. 16:09[/b][/url]

   -  Co do cholery, Els...
Alvástól összekócolódott hajjal, az előző napi farmerjában és pólójában kerül elő a hálószobájából délután négy táján. Arra azonban nem számított, hogy a nappaliba érve, ahol az ilyenkor megszokott regenerációs rutinját tervezi lefolytatni, majdhogynem beleütközik egy dobozokat pakoló, idegen férfibe. Nyűgösen emeli a szeméhez a kezét és a tenyerének élét a homlokán megtámasztva néz végig a csatatérré változott szobán. A huszonkilencedik emeleti lakás padlóján cipők dobozai, selyempapírok, ruhák, letépkedett címkék, kifordított, majd félredobott táskák hevernek.
   - Mondd, hogy ezeket nem az én pénzemmel tervezed kifizetni...
A három férfi láthatóan nem zavartatja magát, folytatják a felpróbált dobozok kicsomagolását és az újak kibontását. Ő egy fejfájós nyögéssel nyugtázza csak Elsie kérdését, amihez számára túl korán van, majd egy dobozt félrerúgva átvág a szőnyegen, hogy ledobja magát a kanapéra.
Nem beteg, még csak nem is másnapos - ez az állapot csak a krónikus kialvatlanságának folyománya és aki ismeri Damiant, annak megszokott látvány. Hogy heteken át nem alszik igazán, az csak egy ideig maradhat büntetlenül, így két-háromhetente egyszer teljesen váratlanul bedől az ágyába, hogy tizenhat órát aludjon. Ezeknek az estéknek a másnapja pedig sosem egyszerű, de legalább rutinja van benne, hogy tegye magát a lehető leghamarabb emberré.
   -  A jobboldali egyébként. A szatén - ezt már behunyt szemmel teszi hozzá a kanapén.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876767#post876767][b]Elsie Rose Krise - 2024.04.11. 18:30[/b][/url]

- Nézd életem. Apád is felkelt - a gond csak az, hogy én sokkal lelkesebb leszek ettől a ténytől, mint Dior, aki a szokásos röfögős-prüszkölős dologgal jelzi nekünk, hogy tudomásul vette. Még csak a fejét se emeli meg, én meg csóválom a sajátom, mert fogalmam sincs, hogy fognak ők ketten kijönni.
- Mondom én, ha azt szeretnéd - lábujjhegyen tipegve megyek oda hozzá, és adok egy puszit az arcára, ami után szépen pislogok is, mert.... nos.... mindketten tudjuk, hogy fog ez végződni. Ő kifezeti a ruháim, én pedig mérhetetlenül boldog leszek. Neki amúgyis több pénze van.
- Mit kérsz inni? Hozok neked - jelentem ki úgy, mintha nem is tudom, mekkora szívességet tennék, pedig valójában csak arról van szó, ha akarok valamit, nagyon készségessé tudok válni.
Közben a szandikat is nézem, mert hamarosan beüt a jó idő.
- Látod? Mihez kezdenék én nélküled - dobom is abba a kupacba, ami marad, míg a másikat odaadom a férfinek.
- Szerinted mekkora az a szoba? Vagy nem tudsz intézni nekem egy gardróbot? - Damian mindent eleintéz, én pedig mindig szépen nézek.
- Ugye nem kell másokkal is osztoznom? - látványosan borzongok meg a gondolatra, hogy együtt kell élnem olyanokkal, akik nem családom. Nem. Az tényleg nem nekem való.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876769#post876769][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.11. 21:38[/b][/url]

Pár napról volt szó. Megígérte a szüleiknek, hogy befogadja Elsie-t és rajta tartja a szemét, mielőtt az beköltözne a kastélyba, ahol majd korlátok közé szorítják a szabados természetű húgát. A lány előtte is lógott nála, így számított rá, hogy hurrikánként érkezik majd, és... nem kellett csalódnia.
A bokája tájáról valahonnan vinnyogó, nyöszörgő röfögést hall. A fél szemét nyitja csak ki és hogy a kutya ne érje el, az előtte tornyosuló dobozhalom tetejére pakolja a lábait. Annak hallatán, hogy Elsie utal rá, hogy nem tervezi a felhalmozott ruhákat saját maga kifizetni, még csak a szemét sem nyitja ki.
   -  Ananász és alma. Jéggel. Mentával. Köszi.
Amikor a kezét leejti maga mellé a kanapén érzi, hogy a tenyere valami különösen puha dologra hullik. Oldalra fordítja a fejét, kinyitja a szemét, majd egy fintorral arrébb tolja az odavetett Versache-címkés hálóinget.
   -  Nem tudom, hogy mit gondolsz rólam, Els - kezd bele óvatosan, a tekintete pedig továbbvándorol a ruhákon - de nem én vagyok az iskola igazgatója, ugye tudod? Nincs az az adomány, ami külön szobát és gardróbot intéz neked a kastélyban. De egy lakást tudok intézni a falban, ahová lejárhatsz hétvégén.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876771#post876771][b]Elsie Rose Krise - 2024.04.11. 22:34[/b][/url]

Szinte szökdécselek megcsinálni neki az innivalót, az indokolatlan pénzköltés ugyanis ezt hozza ki belőlem. Mert ez az. Az égadta világon semmi nem indokolja, hogy lecseréljem a ruhatáram tekintve, hogy nemrég tettem meg. Mégis nagyon élvezem, és boldog vagyok tőle. Meg attól is, hogy a telefonom ezidő alatt már harmadszor csippan. Úgy vigyorgok a képernyőre, mint aki nem is ezen a világon jár.
Kellene, hogy zavarjanak az idegenek, de a háromból kettő legalább tuti, hogy járt már itt, emlékszem rájuk, csak a nevükre nem.
- Ugye milyen szép? Hmmmm... Karolinnak mekkora a mérete? - gondolkodok el, mert igazán lehetek kedves a bátyám.... barátjához még akkor is, ha nem hajlandó bemutatni, bármennyire könyörgök neki. Pedig ez nagy szó. És én látni akarom azt a lányt.
Közben készítek akkor már magamnak is inni, és a két pohárral megyek a kanapéhoz, Macinak meg nyújtom az övét.
- Te is ott leszel? - visítanom kéne, vagy ugrálni, vagy elmondani neki, hogy nála jóképűbb, okosabb, önzetlenebb ember a világon nincs, mégis bizonytalanul teszem fel a kérdést. Jó lenne egy saját lakás, de félek én egyedül maradni.
- Csak akkor kell, ha jössz te is - jelentem ki némi töprengés után. Jó. Lehet, hogy ő nem szeret velem lakni, mert kupizok, meg Dior is velem jár, meg nem hagyom aludni, vagy hangosan hallgatok zenét, vagy épp Aiden röhögtet meg úgy, hogy ő nem tud dolgozni. De én szeretek vele lakni, mert.... Itt van.
- Azt a három párat is kérem - pislogok szépen a vendégekre, mert ők sincsenek elfelejtve, aztán le is ülök bátyus mellé a földre.
- Segítesz majd elpakolni? - erre is mindketten tudjuk a választ. Nem fog.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876772#post876772][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.11. 22:58[/b][/url]

   -  Fogalmam sincs - válaszol. Ó, ennyire nem hülye. Két idősebb és két fiatalabb lánytestvérrel hátszélben kiszagolja a hátsó szándékot a kérdés mögött, ő pedig makacs mód tartja magát hozzá, hogy nem fog válaszolni rá. ELeve hiba volt hagynia, hogy Elsie kicsavarja a kezéből a mobilját és végigpörgesse az üzeneteit, majd utána kelletlenül magyarázkodóba fogni, mint egy lebukott tinédzser. Mondjuk azon csodálkozik, hogy ha a névre nem is, a húga a kontextusra egyáltalán emlékszik abból a beszélgetésből.
Átveszi a poharat, egyelőre azonban nem iszik bele, hanem a térdére támasztja. A dobozokkl szedelőzködő férfiakat nézi.
   -  Nem szeretnél saját helyet magadnak? A saját holmiddal? A saját... vendégeiddel, ha úgy alakul?
Óvatosan kérdez vissza. Jóval óvatosabban, mint szokott, kikerülve a tényleges válaszadást. Hogy őszinte legyen, nem me sem fordult a fejében, hogy a faluba költözzön, hiszen mégis, mit keresne ott?