A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=875307#post875307][b]Sigrid Agnes Sjölander - 2024.03.20. 20:48[/b][/url]

valahogy így | Sjölander-birtok | Gotland, Svédország


- Add csak ide azt - közli Timi táskájára célozva, nyújtva a kezét, miután sikerül kimásznia a kandallóból a tágas nappaliban, már csak azért is elsőként, hogy mutassa az utat. Az apja ugyan még felajánlotta, hogy a szokás megtörve hamarabb teszi tiszteletét Bogolyfalván, és jöhetnek együtt, de bár be nem vallaná, kissé már cikinek tűnt a gondolat, hogy fogni kellene a kezét. Ragaszkodott hozzá éppen ezért, hogy maradjon csak minden a megszokott rendben, úgyis nagylány már és ide fognak érni ketten is az Eridonossal. Elégedetten nyugtázza is magának, hogy sikerült a dolog, véletlen sem motyogott félreérthetően, artikulálatlanul, hogy esetleg a sziget másik felében kössenek ki. Ha megkapja a táskát közben, akkor a legközelebbi fotelban talál neki megfelelő helyet, ahová már le is pakolta a sajátját otthonosan, aztán egészen színpadias mozdulattal tárja szét a karját, és arcán széles mosollyal szólal meg.
- Heimdall hozott minálunk. Szeretnél enni vagy inni valamit esetleg? Vagy csak pihenni? De körbe is vezethetlek, szívesen tartok idegenvezetést, a szigeten is, nem csak itt. Kicsit még hűvös az idő, de már azért nincs igazán hideg. Anya nem tudom, hol van, ő mindig nagyon elfoglalt, de apu azt mondta, hogy délutánra hazaér a parancsnokságról - dől belőle a szó, mintha ezzel igyekezne leplezni némi zavarral vegyes örömét, hogy barátnőjének volt kedve elutazni ide, erre az isten háta mögötti birtokra, miközben a szünetet a családjával is tölthetné teljes egészében. Mindehhez pedig még csak győzködnie sem kellett. Az apjának már amúgy is nagyon sokat mesélt róla, most végre be is mutathatja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876404#post876404][b]Sigrid Agnes Sjölander - 2024.04.06. 21:50[/b][/url]

valahogy így | Sjölander-birtok | Gotland, Svédország


- Persze, naná. Gyere csak - válaszolja máris lelkesen bólintva, hogy mutatja ő bizony, hol lehet hagyhatja minden csomagját Timi is. Nem is kell cipelniük, azt megoldja helyettük egy fábol készült, alacsony peremű tároló, ami úgy húsz centire lebeg a föld felett. Igaz, használhatná a megfelelő bűbájt is, de már megszokta, hogy itt a dolgok számottevő része rúnamágiával működik, mint ez is. Rárakja a táskákat, és ez egész fellibeg az emeletre a már bejáratott útvonalon magában is. Ők pedig követhetik a csomagokat a lépcsőn.
- A testvéreimet is mind megismerheted, természetesen. A kicsik ilyenkor még vagy anyával vannak vagy esetleg a nagyival, majd mindjárt kiderítem azt is, de majd este vacsira úgyis mindenki hazaér. Nagyapát már nem ismertem, ő nagyon rég meghalt, de a többieket mind megismerheted - magyarázza felfele baktatva, aztán odafönt balra fordul a folyosón. Most jut csak eszébe, hogy lent akad családi fotó, de sebaj, majd később azt is megmutatja. - Erre lesz. A nagyi az egyik legszebb vendégszobát készítette elő, a tengerre néz. Itt is van, ez meg itt az én szobám - közli az ajtóra mutatva, ami a szemközti oldalon található, a szemben lévő szobától jobbra közvetlen az első. Egyelőre azonban a vendégszoba ajtajának kilincsét nyomja le, hogy aztán meglökve az ajtót az kitáruljon, Timi pedig beléphessen. Világos szoba várja bent, hatalmas ággyal, éjjelszekrénnyel meg egy ruhásszekrénnyel. A padlón puha szőnyeg. Kellemes meleg van bent, a nagy ablakon túl pedig nem is olyan távol a tengert látni. Majd meg kell mutatnia kint is, hogy milyen szép vidék ez. - Érezd otthon magad. Gyorsan lepakolok én is, és megmutathatom a szobámat is - veti fel egy egészen picit hezitálva, nem akarja azért nagyon körbe rángatni sem Timit, de magára hagyni sem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876717#post876717][b]Sigrid Agnes Sjölander - 2024.04.09. 23:26[/b][/url]

valahogy így | Sjölander-birtok | Gotland, Svédország


Mesél és mesél, igyekezve közben levegőt is venni néha, hogy azért mégse hadarjon nagy lendületében. Feljutnak közben az emeletre is, és megmutatja Timinek, merre is pakolhat le nyugodtan, hiszen amíg itt tartózkodik, övé lesz ez a csodaszép kilátással bíró, kényelmes kis vendégszoba. Itt is hagyja aztán, hogy nyugodtan rendezkedjen be, addig még gyorsan ő is kipakolja a dolgait. A szobája azért valamivel kevésbé személytelen, mint a vendégszoba, de mégis látni, hogy ő sem kifejezetten sokat tartózkodik itt, elvégre csak szünetekben van itthon. A fal fehér, a polc viszont tele van könyvekkel, és egy poszter is akad egy meglehetősen régi előadásáról a Carmennek, ahol a dédnagymamája meglehetősen zajos sikert aratott. Az ágyon piros takaró van, meg néhány párna, és egy ezüstöskék plüss sárkány trónol az egész tetején. A táskáját beállítja a sarokba, nem mindent pakolva ki még egyelőre, mondván, hogy majd elintézi később. Még így is azt a pár dolgot pakolássza, amikor barátnője megérkezik, és végül úgy dönt, jól lesz majd minden a széken is még egy kis ideig, így lepakolja oda azt a pár jegyzetet, aminek éppen helyet keresett. Jövőre azért már csak nem kellenek, még ha a VAV-ra érdemes is megőriznie őket. Lehuppan inkább az ágyra, és elmosolyodik.
- Majd viccesnek fogod találni kívülről szerintem. Egész kicsinek tűnik, és a muglik azt hiszik, hogy ez is csak egy a sok domb közül - osztja meg, aztán a sárkányra is ráteszi a kezét. - Ő meg itt Brünnhilda - közli az ölébe ejtve a plüsst, végig simítva a puha szárnyain, elgondolkodva a válaszon, majd a plüsst odébb téve mindenek előtt felpattan, hogy az íróasztal fiókjából előhúzzon egy albumot. - Megmutathatom ezt, mielőtt találkoznál mindenkivel majd, meg arra gondoltam, hogy ehetünk valamit, ha éhes vagy, és kimehetünk megnézni kicsit a környéket. Meg mindjárt kiderítem, merre van mindenki. Amadeus most szerintem odadörgölőzik mindenhez is, de majd ide fog találni - magyarázza a macskájáról már, kinyitva közben az albumot. - Áh, örülök, hogy itt vagy - közli mosolyogva, és meg is öleli az Eridonost hirtelen ötlettől vezérelve. Nem tudja eldönteni, hogy rangsorol-e, amit nem szeret, vagy inkább csak valahogy másképpen örül Timi társaságának, mint mondjuk Altinak vagy Sadie-nek, mert abban biztos, hogy ez mégsem ugyanolyan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=877071#post877071][b]Sigrid Agnes Sjölander - 2024.04.16. 23:07[/b][/url]

valahogy így | Sjölander-birtok | Gotland, Svédország


- Ülj csak le nyugodtan - közli megpaskolva maga mellett az ágyra terített takarót, és Brünnhildát maga mellé téve már ki is nyitja az albumot, térdére fektetve azt. A képen nem ő van, ezért kicsit megrázza a fejét, egy tagadó hümmögés kíséretében.
- Ő a nővérem, Hedda. Eléggé hasonlítunk amúgy kinézetre, csak... ő azért nem jár a Bagolykőbe... szóval amikor kicsik voltunk, azt hiszem, nyolc lehetett, én meg hét, de lehet, hogy már nyolc, nem is emlékszem már pontosan... az történt, hogy szaladt az elszabadult papírsárkányunk után, becsúszott a jeges vízbe, és túl hosszú időre merült el. Megmentették a gyógyítók, de azóta is olyan, mintha még mindig nyolc éves lenne, pedig már tizennyolc... meg néha kicsit indulatos, de az ritka, általában aranyos és játszani szeretne - osztja meg néhány mély levegővétel közepette azt, ami amúgy neki hosszú évek óta nyomja a lelkét, hiszen az anyja részben őt teszi még mindig felelőssé ezért, hiszen ketten voltak ott. Már ő is saját magát hibáztatja ezért, de igyekszik nem elérzékenyülni. Nem igazán beszél amúgy sem erről senkinek az apját és a pszichológust kivéve. Inkább tovább lapoz egy másik képhez.
- De nézd, ezen már ketten vagyunk. Mindenki szerint apura hasonlítunk jobban, az ott ő, az meg anya - közli, rámutatva a képen mindenkire sorban, ahogy nevet is kapnak.
- A kicsik nem is tudom, benne vannak-e, ők annyival fiatalabbak nálam, de... na, kell lennie egy családi fotónak, mert minden évben készül a Jule-ra - motyogja hangosan gondolkodva, miközben belelapoz az albumba. A végén pedig megleli a képet is. - Meg is van, ez a tavalyi. Ő itt Amelia, ő Harald és ő meg Sigge. Ő meg ott a nagyi hátul, és majd mind be is mutatom őket, mert itt élnek mind. Azok meg a dédiék, de ők Stockholmban laknak. Apu is ott nőtt fel... és jaj, be nem áll a szám, ne haragudj. Azt se kérdeztem meg, hogy a szüleid nem bánják, hogy itt vagy?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=877920#post877920][b]Sigrid Agnes Sjölander - 2024.05.01. 01:16[/b][/url]

valahogy így | Sjölander-birtok | Gotland, Svédország


Jólesik neki az ölelés, közelebb is húzódik kicsit. Megnyugtatja most ez, hogy Timi nem üres szavakat hangoztat, hogy esetleg sajnálja vagy ilyesmi, amit mondani szoktak mások, holott ott se voltak, hanem csak itt van. Ez sokat jelent most neki. Hallgat is kicsit, fejét Timi vállának döntve addig is, amíg ő is megállapítja, hogy tényleg az apukájuk vonásait örökölték mindketten inkább. Előkeresi aztán a kiterjedtebb, frissebb családi képet is, amin már több családtag szerepel, és lelkes mutogatásba fog hamarosan, azt sorolva, kik is a család további tagjai, és csak sokára jut eszébe, hogy talán tényleg érdeklődhetne barátnőjéről is, mert eddig úgy mesélt magukról, mintha ez lett volna a házi feladat.
- Úgy hangzik, mint akik igazán törődnek veled - állapítja meg elmosolyodva, majd elhallgat, mert mintha odalentről zajt hallana. Fülel is kicsit, mutatóujját közben szája elé téve, hogy jelezze Timinek, nem vitte el a cica a nyelvét, csak úgy tűnik, már nem csak ők vannak itthon. Fejét kissé oldalra döntve hallgatózik még egy pillanatig, aztán döntésre jut.
- Azt hiszem, ez apukám lesz, vagy esetleg a nagyi, de nem... az hangosabb lenne. Apu... hát... nem melodimágus, de valami hasonló képessége van. Nagyon nagyon jól hall. Vicces amúgy, hogy mindketten tudunk hangok alapján tájékozódni és néha úgy játszunk fogócskát, bekötött szemmel. Bár neki ez azért sokkal jobban megy, mint nekem - vallja be, de azért mosolyog a szép emléken.
- Lemegyünk? Szerintem már ő is pont annyira várja, hogy megismerjen, mint te őt. Sokat meséltem rólad neki már. Meg hát azt hiszem, fordítva is. Csak untatni ne kezdjelek - mondja kissé zavart mosollyal a végére, miközben már fel is pattan, a kezét nyújtva Timi felé, hogy az ismerkedés ezen körén akkor túl is essenek, ha a lánynak nincs kifogása.