A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=875506#post875506][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.03.28. 15:17[/b][/url]

Nem reagál azonnal a telefon rezzenésére az asztalon. Valószínűleg úgyis Elsie az, aki reggel óta zaklatja már a hülyeségeivel, neki pedig lassan a feje belefájdul abba, hogy gyerekcsősze legyen a húgának.
A szivarbarna bőr karosszékben ülve a dolgozóasztalon bokánál keresztbe tett lábakkal nézi és hallgatja az elegáns pávafácán toll ügyködését az asztalra terített papírokon. Az italába rég beleolvadt a jégkocka már - emiatt szinte pedig hallani véli az apja lemondó ciccenését -, a pálcája pedig az asztalon nyitott főkönyv gerincvonalába fektetve hever, várva, hogy folytassa a munkát.
Hiába van szombat és hiába tűz be a tavaszi napfény a magas emeleti lakás lamellái közt, amivel foglalkozik számár érdekesebb, mint bármi más. Bizsergető lelkesedéssel tölti el, ahogy pénzt teremt majd tüntet el egy tollvonással, kitermelt gramm gyémántokat hív életre papíron és tranzakciókat, amik sosem léteztek. Néha elgondolkodik rajta, hogy talán ilyen érzés lehet szülőnek lenni vagy orvosnak, aki a pincéjében szörnyeket teremt.
Sajnos kevesen látják az élvezetet a fiktív számlázásban és még kevesebben értékelik a pénzügyi hazugságokhoz kellő kreativitást. Lehangoló.
A penna halkan serceg a papíron, végül megáll. Ő leveszi a lábét az asztalról és közelebb húzza a székét, hogy még egyszer ellenőrizze a jobb oldali számláról a bal oldalira átmásolt, valamelyest módosított számokat. Végül, amikor mindent rendben talál, megfogja a tollat és a papír aljára karcolja az aláírását.
Ekkor dönt úgy, hogy megérdemi a szünetét. Az asztalról felveszi a telefonját, míg a képernyőn pötyög a lesötétített ablak felé fordul, majd a székben egész lecsúszva kezdi végigböngészni az értesítéseit. Elsie, Elsie, Alexandra, Elsie, Kamilla... az utóbbira bök rá végül.
Egy egyszerű kép, mókussal. Nem tehet róla, kedveli a lányt a maga szerencsétlen módján. Megszokta már ezeket a képeket és random üzeneteket tőle amik néhány hét alatt a napjai nem folyamatos, de visszatérő részeivé váltak. Így a negyedéves mérgelre vonatkozó kérdését egy szemforgató emojival nyugtázza, aztán nézi meg a képet megint, ami...
A tekintete az ablakra téved. Majd vissza a képernyőre. Végül a lány neve mellett megnyomja az ikont, hogy felhívja őt. Egyedül van otthon, így kihangosítja a mobilt és tovább nézegeti az értesítéseit addigra, mire a lány felveszi.
   -  Varsóban vagy? - kérdi köszönés helyett.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=875545#post875545][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.03.28. 17:54[/b][/url]

A székével együtt visszafordul az asztalhoz és kinyújtózik, hogy elérje az italát. A karfán hagyott telefonból hallja a lány csacsogó válaszát. Néha idegesítő ez a csapongó lelkesedés, de összességében mivel a lánnyal való kapcsolata a két találkozásukon kívül telefonbeszélgetésekre korlátozódik, amiket bármikor megszakíthat, ez nem jelent igazi problémát.
Arra, hogy megtámadták, először felvonja a szemöldökét és a pohara szélén köröző ujja is megáll. Kell egy pillanat, míg agyban összeköti ezt a mókusokkal, a pávákkal és Kamilla vidám hangjával, ami nem igazán árulkodik róla, hogy zaklatott lenne.
   -  És mit csinálsz itt különben? Van valami terved?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=875550#post875550][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.03.28. 18:52[/b][/url]

   -  Az elég bátor. Szóval te vagy a gardedám, aki nem hagyja őket rosszalkodni sem? Ez valahol elég szexi.
A telefonon keresztül is hallatszik a jókedvű vigyorgása. Mindeközben ő a huszonkilencedik emeleti lakásban a mutató- és hüvelykujjával megpöcköli a korábban mozdulatlanná vált tollat, az pedig egy üres számlán folytatja a számok másolását úgy, mint azelőtt.
   -  De. Borzalmasan. De az a baj, van egy kis dolgom... - Végigtekint az asztalon elsőre kaotikusnak tűnő halmokban sorakozó papírokon, a megbontott whisky-s üvegen, amit levélnehezékként használ, majd pedig az órán - Nincs kedved feljönni? Hozathatok valamit és nem lakom messze. És megígérem, én sem vagyok pszichopata. Csak amiben számít.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=875555#post875555][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.03.28. 19:36[/b][/url]

Hallja, hogy a lány hangja egy pillanatra egészen elszomorodik, ami tényleg annyira bájos - de jól sejtette, nem fog eldobni mindent amiatt, mert egy nem messzi parkban van é épp unatkozik. Ettől függetlenül tényleg éhes és tényleg élvezné a társaságát, így a meghívás őszinte.
   -  Megköszönném, ha nem hoznál mókust - válaszol komolytalan nevetéssel. Felkapja a poharát és egyszerre kiissza a maradék langymeleg, felhígult italt. Felemeli a mobilját, hamarosan pedig Kamilla oldalán rezzenés tudatja az új üzenet érkeztét - Elküldtem a címet. Huszonkilencedig emelet, a jobb oldali liftben. De ha mondod a nevem, akkor a recepción is útbaigazítanak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=875567#post875567][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.03.28. 21:30[/b][/url]

A hívás hamarosan megszakad, ő pedig egy fáradt nyújtózkodással hagyja, hogy a mobilja kicsússzon a kezéből és elpattogjon a padlón. BEhunyja a szemét, kinyúl maga elé és a kézfejével megállítja a tollat az írásának útján, amire az először megtorpan, majd pedig erejét vesztve eldől a papíron. Majd folytatja később, amikor ismét egyedül marad.

Bő húsz perc telik el addig, amíg a csengő halk búgással megszólal az ajtó fölött. Farmerben, pólóban, de mezítláb sétál végig a tasmán akácia parkettán a nappalitól a tágas előtéren át a bejáratig. A lakás berendezése az édesanyja gondos kezének munkája és a méretes, absztrakt festményt is ő választotta, ami előtt Damian megtorpan egy pillanatra, hogy egy elfojtott szitkozódással a lábával a fal mellé tolja padlón heverő, elhagyott női magassarkút. Majd mielőtt ajtót nyithatna ugyanezt kell tennie a közvetlenül a bejárat előtt hagyott drága, Hermés kézitáskával, hogy beengedhesse a vendégét.
   -  Oww... borzasztóan sajnálom. Talán ki tudlak engesztelni valamivel - Félreáll az útból és a kezével az előtér felé int - Üdv itthon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=875577#post875577][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.03.28. 22:56[/b][/url]

Félreáll az útból és beengedi a lányt maga mellett, mielőtt becsukná mögötte az ajtót.
   -  Sajnálom, Pramberger-térrel nem szolgálhatok - sóhajt fel színpadiasan, majd ellöki magát az ajtótól, hogy kövessen a beljebb sétáló a lányt. - Az anyám dekorált különben, szóval amit látsz, az mind az ő jó ízlése és nem az enyém. Apropó, ha cipőben rálépsz a fehér szőnyegre, akkor meg fog ölni, hiába nem jár ide soha. Inni kérsz valamit?
Beszél, myg elindul, hogy mutassa az utat a tágas nappaliba, hiszen nem az első eset lenne, hogy valaki feszélyezve érzi magát az otthonában. Az előtérből nyíló nappali két oldalról végig üvegezett falának egyikét, a déli oldalt jelenleg fa lamellák sötétítik, így csak a keleti oldalon fekszik végig alattuk Varsó belvárosának látképe. A dolgozóasztal, ami előtt korábban ült, a besötétített fal oldalán áll és jelenleg az egyedüli tárgy, ami látványosan rendezetlenebb a többinél. A papírokon kívül csak a kanapén hagyott pulóvere és a bárpulton álló két pohár tanúskodik arról, hogy bárki élne a lakásban.
   -  Csontvázak nincsenek, csak a húgom szarjai... itt lóg a napokban és nyilván széthagy mindent. Szóval ha elhagyott melltartókat találsz valahol, akkor már most mondom, nem én hordom őket.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=875580#post875580][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.03.28. 23:28[/b][/url]

   -  Nem azért mondom ám - hárít gyorsan, amikor a lány elkezdi lekapkodni a cipőit, akkor is, ha minden szava igaz. Alexandra feltörölné a padlót bármelyikükkel, ha meglátná őket az Ausztráliából importált szőnyegen sétálni . Majd átadom neki a dícséretedet. Én is szerettem volna, ha kicsit... keresztapásabb, de lakberendezési ügyekben egyáltalán nincs szavazatom a családban.
A fekete márvánnyal fedett bárpulthoz lép, lehajol, és az szekrényben sorakozó italok közt kezd válogatni. Így hallja csak az utolsó, cseppet reszketegr sikerült megjegyzést csak.
   -  Elsie nincs itthon és nem is jön haza - ezt úgy érzi nem árt hozzátennie, pedig nem tervez semmi olyasmit a lánnyal, amire kellemetlen lenne, ha a legfiatalabb húga rájuk nyitná az ajtót. Eleve azért hozta fel mindössze, hogy választ adjon az itt-ott elszórva heverő női dolgokra, mielőtt Kamilla feltételezné, hogy valamelyik jégyottjától származik. Az ilyesmit nem árt tisztázni, mielőtt Kamilla kényelmetlenül érezhetné magát, hiszen mégiscsak egy majdnem teljesen idegen férfi lakásán van.
Az egyik kezében egy üveg alma, a másikban ananászlével emelkedik fel és leteszi őket a pultra.
   -  Örülök, hogy tetszik a város. A nyelv pedig... nos, igen. De ha engem kérdezel nem sokkal rosszabb, mint a magyar.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=875591#post875591][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.03.29. 12:33[/b][/url]

   -  Nem lehet sokkal, mint az én nagyanyám.
Ezt ismét a pult alatti szekrényben kutakodva teszi már hozzá fennhangon. Mint minden unokája, természetesen ő is fél Madlentől, a családban betöltött helyzete és általános jó magaviselete okán azonban eddig nem gyakran rendelték az angliai birtokra elbeszélgetésre. Két magas, sötétzöld üvegből fújt pohárral a kezében emelkedik fel, majd kihúzza a csípőmagasságban lévő fiókot és egy idióta kis csipesszel jégkockákat dobál mindkettőbe.
   -  A hely nem az enyém, hanem a családé, csak épp én lakok benne. Szóval sajnos nincs jogom kitiltani bárkit még akkor sem, ha az a bárki a rúzsát rendszeresen végigkeni az összes díszpárnán.
Bosszantja Elsie jelenléte, de nem sokkal jobban, mint ami testvérek közt normális lenne. Csak rühelli a rendetlenséget és az igénytelenséget, a húga pedig tizenhat éves kora óta képtelen kinőni ezt a lázadó korszakból visszamaradt viselkedést.
   -  Jasne. Cokolwiek chciałbyś usłyszeć - válaszol egy szárakozott vállrándítással - Meddig maradsz különben a városban?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=875594#post875594][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.03.29. 13:11[/b][/url]

   - Aucs... igen...
Hozzászokott, hogy ismerik a nagyanyját, ahhoz is, hogy az apját emlegetik előtte. Tinédzserként egyszerre bossantotta és legyezgette is az egóját a tény, hogy sokan rajonganak Petre-ért, mára azonban ebből leginkább bosszúság maradt tudva, hogy az apja olyan lányokkal randizik, akik még nála is fiatalabbak. Mindazonáltal Damian, ahogy minden Krise, szenzációs abban, hogy süketnek és vaknak tettesse magát.
   -  Történetesen megkértem a kezed és határozottan sért és bánt, hogy nem mondtál azonnal igent. Kevesebbért is indítottak már háborúkat a régióban, ugye tudod?
A kitöltött alma-ananászlevet, amitől sokan undorodnak, a lány elé tolja a márványon. A pohár párától vizes csíkot hagy a felületen.
   -  És terv van már, vagy csak felfedezés, Tinder, ilyesmik...?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=875598#post875598][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.03.29. 13:50[/b][/url]

Felciccent. Bájos asszony. Igen... igen, annak is lehet nevezni. Tény, hogy Madlen sosem emelte fel a hangját az unokái jelenlétében. Azonban ez nem jelenti, hogy a közelsége nem terror.
   -  Bocs, a szerződés valahol a kupac alatt van az asztalon, de ha vársz egy kicsit, előkotrom neked.
Megfogja a jégtől nedves poharát és ellép a lány mellett, hogy átsétáljon a kanapékhoz, ahová kényelmesen ledobja magát a varsói látképpel háttal.
   - Miért nem mész le a tengerhez akkor? - Hirtelen kérdez vissza, őszinte csodálkozással. - Érdekesebb, mint a vár és csak pár órára van innen. Hopp-hálózattal pedig legfeljebb tizenöt perc.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=875629#post875629][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.03.29. 17:37[/b][/url]

   -  Nem igazán tartasz fel. Ebédelni nekem is kell - az ő tekintete is elkalandozik az asztal felé. A munka, amit végez, nem olyasmi, aminek bármikor agy nélkül nekiülhet és tudja, hogy szüksége van valamennyi kikapcsolódáshoz ahhoz, hogy ne vétsen túlságosan látványos hibát. Ha a lány nem írt volna neki, hamarosan mindenképp online póker szünetet tartott volna a mobilján a kádban fekve.
A mutatóujjával megkavargatja a jeget az italában.
   -  Hmmmm...
Félrebillenti a fejét. Hallgat, mintha számot vetne valami fölött. Az egyik lábát felhúzza maga mellé a kanapéra.
   -  Áprilisban én és pár roxfortos alumni lemegyünk Saint-Raphaël-be apámék nyaralójába. Ők is hoznak még másokat, ha van kedved és időd, gyere velünk. Hozhatsz bárkit, hiszen minél többen vagyunk, annál jobb. Például a barátnődet és a karibi vagy lengyel vagy bármilyen pasiját.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=875636#post875636][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.03.29. 18:11[/b][/url]

   -  Ömmm...
Összeráncolja a homlokát, majd addig feszereg, amíg fél kézzel a poharát a levegőben tartva ki tudja húzni a saját telefonját a farzsebéből. Feloldja a zárat, pötyög egy keveset, majd előre hajolva a lány felé nyújtja a mobilt - Innen. Add fel az enyémen, benne van a cím, nem kell szerencsétlenkedni.
Ezzel hátradől, hogy végre beleigyon az italába. A Roxfortban az évfolyamtársait kiborította az ízlése kezdve azzal, hogy jószerével cukorsziruppá édesítve issza a kávéját. Az alma-ananász egy különösen súlyos, másnapos reggel eredménye és azóta is büszke a találmányra.
   -  Akkor talán mégsem a legjobb ötlet, mert ez a társaság, hogy is mondjam...
Keresi a szót. Aranyvérű, mondaná, de ez a kifejezés nemigen írja le a barátait. Ismét hümmög a pohara fölött, végül megvonja a vállát.
   -  Muglibiztos. Hogy működik ez különben? Muglikkal mászkálni? Nem félsz, hogy lebuktatod magad valamivel?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=875643#post875643][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.03.29. 19:07[/b][/url]

Persze, hogy odaadja a mobilját, hiszen idióta lenne bármi kompromittálót tartani rajta. Így Kamilla ha igazán kutakodik láthatja az olvasatlan üzeneteket jelző felkiáltójeleket, különböző appok napokkal ezelőtti értesítéseit, és egy teljesen semleges, hegyekről készült háttérfotót.
   -  Mondjuk... - A lány felé fordítja a telefont ő ismét kinyújtózkodik, hogy anélkül, hogy kinvenné a lány kezéből, röviden görgessen a képernyőn, majd rányomjon az egyik viszonylag közeli és viszonylag kedvenc japán éttermére. Kicsit szenved azon, hogy ne borítsa magára az italát, amíg kényelmesen visszaül a helyére, majd az egyik díszpárnát az ölébe húzza, hogy megtámaszthassa rajta a poharát.
   -  Miért bántana bárki?
Őszinte megrökönyödéssel kérdez vissza.
   -  Nem muglibiztosak, mert szinte biztos, hogy végig hippogriffversenyről és kviddicsről lesz szó, de... te mit képzelsz, milyen neonácikkal töltöm az időm? Vagy inkább: mit képzelsz rólam?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=875654#post875654][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.03.29. 19:45[/b][/url]

Átveszi a mobilját tőle, a mozdulat és az arckifejezés azonban hűvösebb és távolságtartóbb, mint pillanatokkal ezelőtt.
Rég nincsenek illúziói afelől, hogy a társadalmi körén kívül sosem lesznek barátai. Néha jön egy-egy személy, aki időlegesen úgy tűnik, mintha megszakítaná ezt a sormintát, ekkor azonban mindig történik valami. Egy kérdés, egy megjegyzés, egy odavetett pillantás; valami, ami kényszerűen eszébe juttatja, hogy bárhogy öltözik, viselkedik vagy beszél, egy kívülálló nem fog tudni elvonatkoztatni a származásától. Persze nem haragudhat Kamillára emiatt.
   - Az iskola az más. Igen, minden tizenéves hülyegyerek köpköd a sárvérűekre és mindenki Mardekár Malazárnak képzeli magát, aztán elmúlik - a szemét megforgatva dől hátra a kanapén és az ujjaival kihalássza a jégkockáját az italából, hogy egy furcsa, de visszatérő szokásaként a tenyerébe szorítsa -. Az én apám kvibli különben. Híresen kvibli. Szerintem kedvelnéd, ő pont ugyanennyire utálja a pálcahasználókat, mint te.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=875661#post875661][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.03.29. 20:55[/b][/url]

Szótlanul hallgatja a lány magyarázatát és nem vág közbe. Egy ideig őt nézi, majd az ujjai közt olvadó jégkockából a parkettára csöpögő vizet. A kérdésre, hogy melege van-e, csak megrázza a fejét, mert tényleg nincs. Csak szereti elfoglalni a kezeit, ha zavart vagy feszült.
Nem fogja bizonygatni, hogy a mágusok és a muglik ugyanolyanok - mert az ő szemében sem azok. Azonban ezek szerint a különbség közte és Várffy közt, hogy ő tisztában van a jellemhibájával és több esze van annál, mint hogy nyíltan hangoztassa ezt az idejétmúlt, mára annyira nem divatos álláspontot. Hogy a muglik alacsonyabb rendűek lennének nála? Mélységesen egyetért vele. De nem született még olyan Isten, aki rávegye, hogy ezt ki is mondja.
   - Do cholery... - a jeget markoló keze hüvelyk-és mutatóujjával megdörzsöli egy elfojtott motyogással dörzsöli meg az orrnyergét. Víz csöpög a kanapéra mellette, de nem igazán foglalkozik vele. Honnan kezdje a magyarázatot, hogy a lány is megértse? - Gondolkodtál már azon, hogy talán azért viselkednek veled így a mágusszármazásúak, mert te érezteted, hogy más vagy? Ezt ne vedd támadásnak, ez csak kérdés.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=875668#post875668][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.03.29. 21:19[/b][/url]

A kanapé karfájára támasztja a kezét. A víz tovább csöpög az ujjai között a padlóra, ő közben nyugodtan és szótlanul issza tovább a pohara tartalmát, míg a lányt hallgatja.
Míg az valami olyasmit mond, amin képtelen megállni és elneveti magát.
Hagyja elernyedni az ujjait, hogy a jég a padlóra pottyanjon. Továbbra is nevetve törli a nadrágjába a kezét. Azt mondta, kifinomult úriember. Hogy a nagyanyja mennyire büszke lenne most rá!
   -  Figyelj, Kamilla, szerintem fogalomzavarban vagy. Te összekevered azt, hogy valaki aranyvérű azzal, hogy valakit nem barlangban és farkasok neveltek. Mert megsúgom, nem kell származási bizonyítvány ahhoz, hogy ne úgy viselkedj, mint egy vadember.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=875671#post875671][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.03.29. 21:45[/b][/url]

És ekkor az arcáról leolvad a nevetés.
Eddig tényleg szórakoztató volt a lány feltételezése és valahol élvezte is, hogy olyasmiről beszélnek, amiről láthatóan mindkettejüknek van véleménye. Úgy érezte, hogy részéről nem mond semmi tiszteletlent, pedig egyszer-egyszer elhúzta volna a száját Kamilla logikai megbotlásain. Ekkor azonban a lány mindenféle figyelmeztetés nélkül úgy dönt, hogy feláll és elsétál?
   -  Zamknij drzwi - mondja fenhangon a pohara fölött. A bejárati ajtó zárja pedig halk kattanással reagál a szavaira.
Damian Flaviut senki sem hagyja ott. Senki. Legyen az családtag, barát, vahy egy bármilyen lány a faluból, aki a cipőjét veszi.
   -  Ha szerinted a hasznot keresem mindenben, akkor mondd meg, milyen hasznom lenne belőled? - A poharát lazán megbillenti maga mellett, majd előrehajolva leteszi a alacsony gránit dohányzóasztalra. - Ne csak kerülgesd, hanem mondd ki. Ha valakin ki akarod tölteni a frusztrációdat, legyen, állok elébe. Tessék - tárja szét a karjait - senki sem játszik meg semmit.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=875675#post875675][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.03.29. 22:11[/b][/url]

Hitetlenkedve emeli az ujjait két oldalt a halántékához és ismét rövid, hüledező nevetés szakad fel belőle. Ne érti, tényleg nem érti, hogy jutott Kamilla pillanatok alatt a semmiből idáig. Talán a nyelvi korlátok, igen, csakis az lehet az oka, hogy ebben a pillanatban fogalma sincs már róla, miről van szó. A pénze miatt akar vele lenni? Ki beszélt itt arról, hogy ő egyáltalán szeretné, ha bárki, bármilyen módon vle lenne?!
   -  Jó. Rendben van.
Feláll a kanapéról. Más helyzetben így, hogy a lányra zárta az ajtót, a gesztus akár fenyegető is lehetne, hiszen tudja, hogy erőfölényben van. Lennének is rokonai és ismerősei, akiknek megfordulna az agyában az, hogy akár fizikailag megfordítsák és kihasználják a helyzetet.
Damian azonban más.
   -  Sajnálom, ha olyasmit mondtam, ami megbántott - még a mellkasára is teszi a kezét, hony nyomatékosítsa a szavait -. Azonban nem fogadom el ezt a személyeskedést sem tőled, sem pedig mástól. Nem vagyunk elég régi ismerősök hozzá, hogy így beszélj velem az otthonomban. Mehetsz - int az ajtó felé, mire az ismét kattan egyet jelezve, hogy szabad utat ad a távozónak - és legyen remek és aranyvérűektől mentes életed. Bitch.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=875965#post875965][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.01. 20:48[/b][/url]

Nos...
Nos. Nos, igen. A legjobbakkal is megesik, hogy megbotlanak. Mindenki vét hibát, amit aztán megbán, mindenki állt már a zuhany alatt úgy, hogy össze kellett szorítania a szemét a szégyen borzalmától és mindenki törölt már ki telefonszámokat másnap reggel. Ő sem szent, vele is megesett már párszor, túlélhető affér.
Napokkal később azonban ismét felvenni ugyanazt a telefont, kiválasztani ismét a számot és megírni az üzenetet már nem véletlen - ő pedig meg sem próbál abba az önámításba esni, hogy ez így lenne.
Amikor legutoljára hazaért,kénytelen volt foglalkoznia az egzisztenciális pánikjával. Megfogadta, hogy többé nem csinál ilyet. Megígérte magának, hogy fölöttük áll és kordában tudja tartani az ösztöneit és nem kér semmiből, amit egy ilyen-olyan lány nyújthat. Nem idióta, meg sem próbálta meggyőzni magát arról, hogy ágyba vinni valakit évek után nem volt olyan, mintha valaki kihúzta volna a fejét a víz alól, azonban így is átkozta magát a meggondolatlanságáért.
Nem haljandó egyéjszakás kalandokba bonyolódni. Túl sok komplikáció, túl sok hibalehetőség. Azonban, és ezt napokkal később egy cognac fölött döntötte el, ha már úgyis megtette egyszer a lánnyal, matematikailag és morálisan mindegy, megteszi-e többször.
Kikezdhetetlen logika. Büszke magára.
Így majd' két héttel később már higgadtabban nézi a tágas hálószoba toledói üveg csillárját. Ha dohányozna, most stílszerű lenne rágyújtania.
   -  Gondolsz néha nem a munkára is különben?
A szabadon maradt jobb kezével a feje alá húzza a hernyóselyem díszpárnát és cseppt feljebb köszködi magát mé anélkül, hogy Kamilla nyakát kitörné a mozgolódással. A hangjában nincs semmi sértő vagy bántó, inkább szórakozott.
   -  Mesélj inkább valami másról.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=875980#post875980][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.01. 22:20[/b][/url]

Könnyedén behunyja a szemét. Szeret elsüllyedni az ágyneműje gondosan megválasztott illatában és szereti oldalra fordítani a fejét és ágyból nézni Varsó fényeit. Most azonban ehelyett óvatosan megfogja a lány csuklóját, elemeli a kezét a mellkasáról, és az ablaknak háttal szembefordul vele.
   -  Mesélj, milyen affinitás kell egy ügyvédnek azon kívül, hogy megtanulsz jól hazudni?
Kényelmes vigyorral, behunyt szemmel kérdez vissza, bár egyáltalán nem álmos. Tudja, hogy hamarosan fel kell kelnie, sőt szeretne is kimászni innen, de úgy döntött, még két percet ad magának a kényelmes melegben. Az este további részére nincsenek tervei és egyelőre attól függenek, Kamilla meddig tervezi a maradását. Ha a legutóbbi elejtett megjegyzésére gondol, lehet, hogy nyomban távozóra fogja majd, de az is lehet, hogy marad még - őt őszintén egyik opció sem zavarja.
   -  Nem gond. Pár hétvégén át most úgyis elfoglalt leszek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=875984#post875984][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.02. 00:43[/b][/url]

   -  Ha a jog unalmas, amikor valamit rosszul csinálsz. Szívesen bemutatlak az ügyvédemnek, aki tudna mesélni.
Ahogy a lány felül mellette, ő ismét lustán visszafordul a hátára és maga fölé emeli a jobbját, hogy hunyorogva megnézze az időt. A domináns keze eközben a lány bőrére siklik, a mutatóujja pedig végigfut a gerincén.
   - Mondhatjuk így is - válaszol a kérdésére. Az, hogy a következő hétvégét a barátaival és a leendő menyasszonyával tölti Franciaországban, a rákövetkezőn pedig, ha végre dönt arról az átkozott gyűrűről talán el is jegyzi Londonban, végtére is nevezhető családi dolognak.
Leejti a kezét, majd erőt vesz magán és ő is felül. Az éjjeliszekrényen hagyott pólója után nyúl és magára húzza.
   -  Ha most megígéred, hogy nem lépsz le, mielőtt ideér, rendelhetek valamit. Ha... - az ágy széllére fordul, a talpa a parkettára ér és úgy néz körbe a szerteszét hagyott holmijai között. Lenyúl a padlóra, felveszi onnan Kamilla melltartóját és hátrafordulva átnyújtja neki - ha idehozod a mobilom az asztalról. Valahol kinn van.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=875995#post875995][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.02. 12:05[/b][/url]

Behunyja a szemét a belsőséges gesztusra. Más, mint amihez szokott, de furcsán kellemes.
Kamilla föláll, ő pedig folytatja, hogy egymás után összeszedje és felvegye a ruháit. Még mindig nem egészen biztos benne, hogy amit csinál, helyes, és most, hogy az agya kitisztult, ismét érezni kezdi a stresszes gondolatokat. Azonban azt nem vitathatja el, hogy fizikailag ezerszer jobban érzi magát. Már az ágya mellett áll és az öve csatjával szerencsétlenkedik, amikor a lány visszatér és felé nyújtja a telefonját. Apró homlokráncolással veszi át azt.
   -  Családi dolog? - Ismétli meg a lány korábbi kérdését ő is, bár nem számít rá, hogy választ kap. Az, hogy Kamilla hirtelen menne, magában nem gyújt fényeket az agyában, hiszen számított is erre azok után, hogy a lány többször kifejezte már, szeret gyorsan lelépni.
Azonban mielőtt hagyná, hogy kilépjen az ajtón - ami az ő verbális engedélye nélkül egyébként sem történhetne meg -, tudja, hogy röviden még szüksége van a figyelmére.
A zsebébe süllyeszti a mobilját.
   -  Két percet még ráérsz? Valamit meg akartam beszélni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876001#post876001][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.02. 16:29[/b][/url]

   -  Áh.. oké.
Ha családi ügy, hát családi ügy. Nem is emlékszik rá, hogy Kamillának vannak-e testvérei, de magából indul ki amikor tudja, hogy ő ugyanilyen arcot szokott vágni Elsie üzeneteire, amikor a lány megkéri, hogy menjen érte, mert már olyan állapotban van, hogy nem tud hazamenni. Így részéről sem gyanú, sem pedig számonkérés nincs azzal kapcsolatban, hogy mennie kell.
Míg a lány a blázval babrál ő a hálószobához tartozó fordőbe sétál. Nem csukja be az ajtót, hiszen csak a mosdó feletti szekrényig megy és a tükör mögül markolja fel a mélyzöld fiolát.
   -  Tényleg csak két perc - nyomatékosítja még egyszer. Mezítláb sétál vissza, végig a parkettán majd a szőnyegen. Közel lép a lányhoz, először átveszi a fiolát az egyik kezéből a másikba, majd úgy nyújtja felé.
   -  Van pár új fejlemény, amit meg akartam osztani. Megismertem valakit, akit el fogok jegyezni, talán még ebben a hónapban. Reméltem, hogy nem zavar. Őt nem hiszem, hogy zavarja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876003#post876003][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.02. 17:29[/b][/url]

   -  Az engem nem érdekel - vágja rá azonnal a kitérő kérdésre és a hangjában most először rezdül meg valami különös, ideges türelmetlenség. Megfogja a lány kezét, megemeli és a tenyerébe nyomja a fiolát, majd összezárja rajta Kamilla ujjait.
Vannak dolgok, amikben nem hajlandó vitát nyitni. Ez pont olyan. Másban azonban ne mondja senki, hogy nem türelmes. Hagyja is, hogy az arca megenyhüljön, különösen aztán, hogy a lány az első szavaival csak megerősíti, azt amit sejtett és amit remélt: őt tényleg nem zavarja a Yaxley-lány.
   -  Eddig nem volt mit mondani, hiszen múlt héten találkoztam vele először - válaszol egyszerűen. Tény, tudott róla, hogy milyen beszélgetések folynak a háttérben és az ő részvétele nélkül, konkrét nevet eddig azonban nem ismert. - De ennek tényleg nem kell megváltoztatnia semmit. Hiszen most is barátok vagyunk, nem? Semmi komplikáció.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876007#post876007][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.02. 18:19[/b][/url]

Rendben. Rendben. Rendben, csak nyugalom. Ezt mantrázza magának és ez az oka annak, hogy csak valamennyivel lemaradva követi a nappaliba, nem pedig ragadja meg és kezdi el rázni a lányt, mint az almafát. Nem vallana rá az ilyesmi. De nem mondhatja, hogy az opció hirtelen nem tűnik csábítónak addig, amíg Kamilla végre a táskájába nem nyúl és a mozdulattal értelmet ad az akadékoskodásának.
Enyhülő zaklatottsággal, már a nappaliba visszatérve teszi le a fiolát a fekete gránit bárpultra.
   - Ez eljegyzés, semmi köze sincs semmilyen szerelemhez - válaszol nem igazán értve, mire céloz a lány. Pontosabban... nem, nem él akkora buborékban, hogy ne tudja, normális embereknél általában milyen sorrendben történnek ezek a dolgok.
Ha Kamilla most összeszedné a cipőjét és kisétálna az ajtón, nem jelentene semmit. Talán barátok, talán még azok se, de jelenleg nem hiszi, hogy a kardjába dőlne miatta. Persze, bosszantaná a hirtelen jött hiány, hiszen a lány az elmúlt hetekben a lány mobilon kitöltötte az üres perceit és tényleg élvezi a társaságát. De nem halna bele. Ettől függetlenül a szinte csalódott lehuppanás a kanapéra, a fájdalmas sóhaj és a testtartása mégis arra ösztönzi, hogy ahelyett, hogy vállat rántson, a pultnak dőljön nem messze tőle.
   -  Szerintem... szerintem félreértesz azzal kapcsolatban, hogy mi történik. Mármint megértem, neked ez új és szokatlan. De nálunk nem egészen úgy működnek a dolgok, ahogy szerintem azt elképzeled. De - emeli meg a kezeit - én nem fogok az utadba állni. Csak azt mondom, hogy ha nem zavar, akkor két hétig most nem érek rá, de utána ismét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876013#post876013][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.02. 19:02[/b][/url]

Oka van annak, hogy nem bonyolódik szerelmi ügyekbe.
Íme, az ok.
Ő oldalra billentett fejjel hallgatja a lányt, érti amit mond és valahol mélységesen egyet is ért vele. Ami ezerszer nehezebb lenne, ha nem határolná el magát erőszakkal az érzelmileg ingványos kérdésektől. Amit Kamilla és ő eddig tettek, tényleg nem volt komplikált, sőt, mivel még nem jegyezte el a másik lányt, még csak nem is illegális. De, és ebben meg sem próbál önámításba bocsátkozni, biztos benne, hogy ez idővel megváltozott volna. Mindig megváltozik, mert mindig van valaki, aki meggondolja magát és aztán lehet sírni.
Még a lány szavai mögötti ideológiába sem tud igazán belekötni. Nem, ez tényleg nagy dolog. És ha a bő... egy héttel ezelőtti találkozás a pubban nem történik meg, biztos, hogy ő sem rántana vállat ennyire flegmán az eljegyzés és a házasság kérdése fölött. Azonban mióta beszélt Charonnal, az addigi, szinte idealista elképzelései fölött egy apró, de bosszantó fekete felhő lebeg és ezzel egyelőre nem tud mit kezdeni.
Amikor a lány az ajtóhoz ér, ő megemeli az egyik kezét és elbocsátón int a levegőbe. A zár engedelmesen kattan a mozdulat nyomán.
   -  Szóval akkor két hét múlva? Péntek?
Ezt már fennhangon kérdezi csak. Ha érkezik válasz, hanem - ő meg fogja tudni, amit szeretne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876049#post876049][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.02. 21:12[/b][/url]

Amikor megérkezik a Saint-Raphaël tengerre néző, lankás hegyoldalán álló villa belső kertjébe, megérzi a tengeri levegőt és hallja a leeső zsupszkulcs csörömpölését a rosso verona márvány padlón, mindig úgy érzi, hazatért. Hetek óta várta a hétvégét, amikor ha rövid időre is, de úgy tehet, mintha ismét tizennyolc lenne és valamelyik szünet heteit töltenék egyikük szülei vadászházában. Ugyan évek teltek el a roxfortos karácsonyi szündidék és nyarak óta, ebben a rituáléban nem sok változott. Régebben barátnőkkel érkeztek, mára ki-ki a menyasszonyát vagy a feleségét hozza el, vagy úgy, mint most ő Charont, aki ebben a… kicsit kínos limbó állapotban valakije, de mégis senkije még.
A napszemüvegével a homlokát a telefonjával babrál és emlékezetből sétál végig a lassacskán meggyérülő társaságuk nyomában. A családja nyaralójában évek óta fenntartja a legfélreesőbb szoba elfoglalásának előjogát; hiába nem alszik sokat, de azt a keveset szereti anélkül tenni, hogy a barátai átszűrődő, különféle hangjait hallgatná. Így fel sem néz azokra a kis táblákra, amikkel kézzel az ottlakók nevét írták, helyette még egy utolsó tétet tesz meg a mobilján és azt csak akkor teszi zsebre, amikor ő is megáll az ajtó előtt.
   -  Iiiigen… ezek szerint.
Részéről, amikor meghívta a lányt, nem igazán gondolkodott logisztikai kérdéseken. Ugyan természetesnek vette, hogy Charon eljön majd, ő pedig felhasználja az időt rá, hogy kevésbé feszengő közegben jobban megismerje, de a szobaleosztáson nem stresszelt.
Ezidáig.
Kissé összeráncolja a homlokát. Érzi, hogy a bőröndje, ami eddig hűségesen követte őt, taszít egy aprót a vállán. Ugyan nem látja a lány arcát, miközben az belép, de hallja a hangsúlyt.
   -  Akarod mondani köszönöm, Damian, hogy a legjobb szobában fogok aludni és nem kell végighallgatnom azt, hogy Henry hogy szopatja le a barátnőjét. Szívesen, Charon. Tényleg nincs mit.
Belépve a mobilját az ajtó melletti szekrényen álló tálba dobja, majd félreáll a bőröndje elől, ami belebeg és egy nehéz puffanással megtalálja a helyét az ágy mellett.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876051#post876051][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.02. 21:14[/b][/url]

Három. Hettő. Egy.
And, here we go again.
Megforgatja a szemét. Ismét a zsebébe nyúl és a kulcsait is a mobilja mellé ejti a tálba. Az utolsó, ami a kezébe akad, a pálcája. Egyelőre nem emeli fel, csak tudva, hogy ki kell pakolnia, azzal az ujjai közt sétál tovább és ül le az ágy szélére.
   -  Négy nap. Négy napot kérek tőled, Charon, csak… ha innen hazamegyünk, megígérem, hogy lefoglalok neked háromnegyed órát amikor verheted magad a földhöz a világ igazságtalansága miatt de én most úgy döntöttem…
A pálcával lazán int a bőrönd felé. A zár kattan, a cipzár végigfut, a fedél felemelkedik. A ruhák pedig egymás után megrázzák magukat, majd nekiállnak, hogy a szekrénybe lebegjenek majd.
   -  … hogy a medencénél leszek. Kérsz valamit, bort, koktélt, cumisüveget?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876053#post876053][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.02. 21:15[/b][/url]

Megígérte magának. Ő tényleg megígérte magának, hogy tanulva az előző találkozásukból, megértő, türelmes, ha pedig kell, birkamód passzív lesz legalább addig, hogy a kis üvegcséje először előkerült a táskájából. Nem volt a tervei közt, hogy azonnal felingerli a lányt, sőt, úgy képzelte el, hogy néhány kínos félmondattal túlteszik magukat a közös szoba tényén, legközelebb pedig a medencénél találkoznak majd. Megérti, hogy négyszemközt feszült a lány, mert igen, ő is az és ezt meg sem próbálja tagadni maga előtt. Amikor pedig feszült, hisz ő is ember, belőle is kicsúsznak nem végiggondolt megjegyzések.
   -  Sajnálom, ez tényleg kéretlen volt.
Teljesen őszintétlenül válaszol az ágy széléről. Azonban Damian kiváló abban, hogy őszintétlen legyen és ennek ne mutassa jelét. Tapasztalat, amiből neki sokkal több van, mint a lánynak, aki botor módon azonnal kiterítette az összes kis kártyáját.
   -  Csak azt szeretném, hogy érezd magad jól. A társaság felét ismered már, a másik felét pedig meg fogod ismerni. Ők kíváncsiak rád, de megtennéd nekem, hogy nem rendezünk azonnal jelenetet?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876055#post876055][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.02. 21:16[/b][/url]

Hogy ki hajlított kinek az akaratán, azon talán vitatkozna - a bőrönd ugyanis újfent az ágyon és nem pedig a földszinti nappali fehér kanapéján puffan. Halkan köhint egyet, ezzel fojtva el egy felszakadni készülő horkantást. Feláll az ágy széléről és arrébb lép, hogy kikerüljön egy önállósult ing közvetlen útvonalából.
   -  Cross my heart and hope to die. Senki sem fog lekezelni. Kivéve akkor, ha holnap kiállsz a seprűversenyben és utolsó leszel. Akkor nem tehetünk mást és mindenki beléd fogja törölni a lábát.
Ha-ha. Ha nem is várja el, hogy a lány pozitívan vegye a különben teljesen komolytalan megjegyzését, azt mindenesetre reméli, hogy feloldódik annyira, hogy ne érezze közvetlen fenyegetésne a jelenlétét. Damian szemében ugyanis Charon viselkedése erre vezethető vissza és pont emiatt bocsánatos bűn. A helyében legalább is ő sem érezné magát komfortosan egy majdnem vadidegen férfivel egy szobában, így képes rá, hogy empatizáljon a helyzetével. Pontosabban… igen, igen, az anyja magyarázata kellett hozzá, hogy felismerje a szituáció kínosságát, de ettől még átérezheti, nem?
   - Szóval akkor - csapja össze a tenyereit -. Terasz - mutat a lefüggönyözött ajtó felé -, fürdő - bök a lány mögé eztán -, a medence pedig az épület mögött van. Öltözz át, vagy jó is vagy így, és odalent fogunk várni. A lányok körbevezetnek majd. Ha pedig megmondod mit kérsz, addig megszerzem neked. Deal?