A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.

Határozottan emlékszem arra, hogy mikor először jártam itt, szentül megfogadtam, nem nézek ki többet a lift üvegablakán. Most mégis mosollyal az arcomon nyújtózok az ágyon, ami hatványozottan kényelmesebb, mint az enyém. Ezen felesleges lenne vitatkozni.
Az a péntek nem jött össze, így rendesen vártam, hogy találkozzak Damiannal, épp csak nem gondoltam arra, hogy ilyen irányba kanyarodik el a találkozás. Nem is tudom, melyik pillanatban borult el az agyam megint, és bár most is felé fordulok, az agyamban ott zakatol, hogy ezt azért nem kellene. Egyszer... megesik, még egyszer, hát na... fiatalok vagyunk, csak épp én nem vagyok ilyen lány.
- Hogy halad a leendő munkahelyem? - csak megtöröm a csendet, ami szinte várható is tőlem, csak közben ujjammal a mellkasán körözök, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne. Nem. Nem az. Mégis most jó nekem így, és magamnak is megígértem, hogy nem gondolkodok, és nem kombinálok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=875960#post875960][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.04.01. 20:31[/b][/url]

Határozottan emlékszem arra, hogy mikor először jártam itt, szentül megfogadtam, nem nézek ki többet a lift üvegablakán. Most mégis mosollyal az arcomon nyújtózok az ágyon, ami hatványozottan kényelmesebb, mint az enyém. Ezen felesleges lenne vitatkozni.
Az a péntek nem jött össze, így rendesen vártam, hogy találkozzak Damiannal, épp csak nem gondoltam arra, hogy ilyen irányba kanyarodik el a találkozás. Nem is tudom, melyik pillanatban borult el az agyam megint, és bár most is felé fordulok, az agyamban ott zakatol, hogy ezt azért nem kellene. Egyszer... megesik, még egyszer, hát na... fiatalok vagyunk, csak épp én nem vagyok ilyen lány.
- Hogy halad a leendő munkahelyem? - csak megtöröm a csendet, ami szinte várható is tőlem, csak közben ujjammal a mellkasán körözök, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne. Nem. Nem az. Mégis most jó nekem így, és magamnak is megígértem, hogy nem gondolkodok, és nem kombinálok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=875965#post875965][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.01. 20:48[/b][/url]

Nos...
Nos. Nos, igen. A legjobbakkal is megesik, hogy megbotlanak. Mindenki vét hibát, amit aztán megbán, mindenki állt már a zuhany alatt úgy, hogy össze kellett szorítania a szemét a szégyen borzalmától és mindenki törölt már ki telefonszámokat másnap reggel. Ő sem szent, vele is megesett már párszor, túlélhető affér.
Napokkal később azonban ismét felvenni ugyanazt a telefont, kiválasztani ismét a számot és megírni az üzenetet már nem véletlen - ő pedig meg sem próbál abba az önámításba esni, hogy ez így lenne.
Amikor legutoljára hazaért,kénytelen volt foglalkoznia az egzisztenciális pánikjával. Megfogadta, hogy többé nem csinál ilyet. Megígérte magának, hogy fölöttük áll és kordában tudja tartani az ösztöneit és nem kér semmiből, amit egy ilyen-olyan lány nyújthat. Nem idióta, meg sem próbálta meggyőzni magát arról, hogy ágyba vinni valakit évek után nem volt olyan, mintha valaki kihúzta volna a fejét a víz alól, azonban így is átkozta magát a meggondolatlanságáért.
Nem haljandó egyéjszakás kalandokba bonyolódni. Túl sok komplikáció, túl sok hibalehetőség. Azonban, és ezt napokkal később egy cognac fölött döntötte el, ha már úgyis megtette egyszer a lánnyal, matematikailag és morálisan mindegy, megteszi-e többször.
Kikezdhetetlen logika. Büszke magára.
Így majd' két héttel később már higgadtabban nézi a tágas hálószoba toledói üveg csillárját. Ha dohányozna, most stílszerű lenne rágyújtania.
   -  Gondolsz néha nem a munkára is különben?
A szabadon maradt jobb kezével a feje alá húzza a hernyóselyem díszpárnát és cseppt feljebb köszködi magát mé anélkül, hogy Kamilla nyakát kitörné a mozgolódással. A hangjában nincs semmi sértő vagy bántó, inkább szórakozott.
   -  Mesélj inkább valami másról.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=875975#post875975][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.04.01. 21:27[/b][/url]

Most elhiszem, hogy ez segít. Hogy egyébként az egész ellentét csak a feszültségből fakadt, és egyébként lehet nem is fogunk egymás idegeire menni. Persze a lengyel fejébe nem látok be, de az arcát azt igen, és megbánásnak apró jele se mutatkozik meg rajta, így én is hamar lerázom magamról a negatív gondolatokat.
- Aha... például sulira - nevetek halkan, végig azt nézve, ujjam milyen motívumokat rajzol a bőrére. Tényleg kellemes így.
- Azt hiszem, ügyvéd leszek. Mármint... csak azért nem annak lenni, mert a szüleim azok, ostobaság, ha van affinitásom hozzá, nem? - jó, ebben még teljesen bizonytalan vagyok, tényleg jól esne valami megerősítés, de azt is tudom, hogy azt nem feltétlenül Damiantól kell várnom.
- Kicsinál ez a végzős év, amúgy is mindenki meghülyül ilyenkor, szóval lehet jobb, ha legközelebb év végén találkozunk - viccelődök persze, kicsit most irigylem is, amiért túl van ezen. Nekem viszont tényleg hajtanom kell, ha normális VAV-ot akarok írni. Ami azért szomorú, mármint ez a gondolat, mert még csak most kezdődött az év.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=875980#post875980][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.01. 22:20[/b][/url]

Könnyedén behunyja a szemét. Szeret elsüllyedni az ágyneműje gondosan megválasztott illatában és szereti oldalra fordítani a fejét és ágyból nézni Varsó fényeit. Most azonban ehelyett óvatosan megfogja a lány csuklóját, elemeli a kezét a mellkasáról, és az ablaknak háttal szembefordul vele.
   -  Mesélj, milyen affinitás kell egy ügyvédnek azon kívül, hogy megtanulsz jól hazudni?
Kényelmes vigyorral, behunyt szemmel kérdez vissza, bár egyáltalán nem álmos. Tudja, hogy hamarosan fel kell kelnie, sőt szeretne is kimászni innen, de úgy döntött, még két percet ad magának a kényelmes melegben. Az este további részére nincsenek tervei és egyelőre attól függenek, Kamilla meddig tervezi a maradását. Ha a legutóbbi elejtett megjegyzésére gondol, lehet, hogy nyomban távozóra fogja majd, de az is lehet, hogy marad még - őt őszintén egyik opció sem zavarja.
   -  Nem gond. Pár hétvégén át most úgyis elfoglalt leszek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=875983#post875983][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.04.01. 23:35[/b][/url]

- Miért? Az kell? - látszólag ledöbbenek, de hamar elmosolyodok. Kezemet meg magunk közé teszem, és csak élvezem a nyugalmat. Mert hogy tényleg az van, és ritka, és próbálok belé kapaszkodni.
- Főleg az, hogy érdekeljen. Legalább is szerintem. Mert iszonyat száraz, és dögunalom... ó várj, tudod, miről beszélek - legalább is szerintem a könyvelés is hasonló lehet, de ha a lengyel azt élvezi, nem én fogom a követ dobni rá.
- Családi dolog? - óvatosan kérdezek, mert eszembe jut, hogy azért a személyeskedésért még kaphatok, tényleg koncentrálok arra, hogy ne lépjek túl bizonyos határt.
- Akarsz enni? - ülök is fel aztán, magamra húzva a takarót, mert tudom, hogy mennem kellene. Akarok is menni, mert... mert az lenne a helyes, csak valahogy mégse.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=875984#post875984][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.02. 00:43[/b][/url]

   -  Ha a jog unalmas, amikor valamit rosszul csinálsz. Szívesen bemutatlak az ügyvédemnek, aki tudna mesélni.
Ahogy a lány felül mellette, ő ismét lustán visszafordul a hátára és maga fölé emeli a jobbját, hogy hunyorogva megnézze az időt. A domináns keze eközben a lány bőrére siklik, a mutatóujja pedig végigfut a gerincén.
   - Mondhatjuk így is - válaszol a kérdésére. Az, hogy a következő hétvégét a barátaival és a leendő menyasszonyával tölti Franciaországban, a rákövetkezőn pedig, ha végre dönt arról az átkozott gyűrűről talán el is jegyzi Londonban, végtére is nevezhető családi dolognak.
Leejti a kezét, majd erőt vesz magán és ő is felül. Az éjjeliszekrényen hagyott pólója után nyúl és magára húzza.
   -  Ha most megígéred, hogy nem lépsz le, mielőtt ideér, rendelhetek valamit. Ha... - az ágy széllére fordul, a talpa a parkettára ér és úgy néz körbe a szerteszét hagyott holmijai között. Lenyúl a padlóra, felveszi onnan Kamilla melltartóját és hátrafordulva átnyújtja neki - ha idehozod a mobilom az asztalról. Valahol kinn van.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=875989#post875989][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.04.02. 07:43[/b][/url]

- Imádnám - nevetem el magam, miközben a hajam kezdem rendezni. Nem igazán bírom, mikor így szanaszét áll, mégis egy pillanatra megakad a mozdulat, mikor Damian ujját érzem a bőrömön. Még a szemem is behunyom.
Biccentek, mert kihallom én, hogy ecsetelni nem szeretné, így valószínűleg azt se, hogy én kérdezősködjek. Szinte már elégedett is vagyok magammal, meg azzal, mennyire fejlődőképes tudok lenne. Elveszem a melltartóm a kezéből, és a szememet forgatva veszem fel.
- Nem szoktam meggondolatlanul ígérgetni - hajolok oda mosolyogva, hogy egy puszit adjak az arcára, és kipattanok, hogy kimenjek a telefonjáért.
És abban a pillanatban, ahogy odaérek a pulthoz, nyúlok a készülékért, olyan pofont ad a valóság, hogy szinte érzem is, ahogy belesajdul az arcom. Elveszem a telefont, de rá se nézek, hisz az előttem lévő katalógusok, és a bennük lévő képek annyira lefoglalják a tekintetem, hogy még a fülem is belezúg. Sok gondolat cikázik át az agyamon pillanatok alatt, és itt most nem tudom megtenni, hogy elhessegetem őket, mert felváltva ordibálják a fülembe a végén, hogy mekkora egy idióta vagyok. Még pár másodperc, behunyom a szemem, és veszek is pár mély levegőt, mert nem... nem fogok megint meggondolatlanul kikelni magamból, noha teljesen mindegy, mert az elhatározás megszületett, ráadásul igencsak hamar. Nem értem, mi folyik itt, és nem is kell értenem, de az biztos, közöm se kell, hogy legyen hozzá. Ha jobban belegondolok itt van ez az érzés, mióta megittam azt a nyamvadt kávét a panzióban. Fél pillanat, míg hangtalanul kapom fel a pennát a papírhalom tetejéről, és karikázom be az egyik leggiccsesebb gyűrűt, amit életemben láttam, aztán az üvegasztalhoz megyek a saját telefonomért.  
- És látod, milyen jól teszem? - visszavarázsolom az arcomra a mosolyt, míg a telefonját nyújtom neki, a sajátomat nézve közbe.
- Mert mennem kell - bocsánatkérőn nézek rá, miközben serényen erőltetem magamra azt az önuralmat, ami még birtokomban van, így a feszültségemet betudhatja annak is, hogy olyan üzenetet kaptam, ami ezt váltja ki belőlem.
- Legközelebb? - közben már kapom össze a holmimat, és öltözök, természetesen gyorsított eljárásban, mert félek, nem sokáig bírom én ezt tartani.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=875995#post875995][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.02. 12:05[/b][/url]

Behunyja a szemét a belsőséges gesztusra. Más, mint amihez szokott, de furcsán kellemes.
Kamilla föláll, ő pedig folytatja, hogy egymás után összeszedje és felvegye a ruháit. Még mindig nem egészen biztos benne, hogy amit csinál, helyes, és most, hogy az agya kitisztult, ismét érezni kezdi a stresszes gondolatokat. Azonban azt nem vitathatja el, hogy fizikailag ezerszer jobban érzi magát. Már az ágya mellett áll és az öve csatjával szerencsétlenkedik, amikor a lány visszatér és felé nyújtja a telefonját. Apró homlokráncolással veszi át azt.
   -  Családi dolog? - Ismétli meg a lány korábbi kérdését ő is, bár nem számít rá, hogy választ kap. Az, hogy Kamilla hirtelen menne, magában nem gyújt fényeket az agyában, hiszen számított is erre azok után, hogy a lány többször kifejezte már, szeret gyorsan lelépni.
Azonban mielőtt hagyná, hogy kilépjen az ajtón - ami az ő verbális engedélye nélkül egyébként sem történhetne meg -, tudja, hogy röviden még szüksége van a figyelmére.
A zsebébe süllyeszti a mobilját.
   -  Két percet még ráérsz? Valamit meg akartam beszélni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=875996#post875996][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.04.02. 12:28[/b][/url]

Igazából felfoghatnám, hogy vele sose lesz csak ennyire egyszerű. Hiába hittem benne még két perccel ezelőtt is, hogy ez így rendben van, megint csak pofont kaptam. Az üde változás, hogy most legalább nem közvetlenül tőle, nem mintha ez sokat segítene, valahol mégis értékelendő.
- Mondhatjuk így is - mosolygok, épp csak nem annyira őszinte az mosoly. És esküszöm, nem hazudok. Hát arról nincs szó, melyik családé. Mindenesetre, tényleg gyorsra fogom. Csak.. csak el akarok menni. Aztán kitörölni a számát, és visszatérni az én kis unalmas, szürke, de legalább biztonságos életemhez, ahol nem kell azzal szembesülnöm, hogy jó eséllyel velem csalnak valakit. Ezen a ponton már magamtól is undorodok. Mindig is elítéltem ezt, és meg is vetettem azokat, akik ebbe belemennek, soha... még csak meg se fordult a fejemben, hogy egyszer én is lehetek az. Igen, tényleg ostoba vagyok.
Mégis megakadok a mozzanatban. A kezem az ingem gombján, és csak kiegyenesedek. Nem nézek rá, beharapom az ajkam, csak hogy kényszerítsem magam arra, hogy ne kezdjem megint vulkánként okádni magamból azt, ami épp a fejemben van. Aztán bólintok. Mert megtehetném, hogy kivágódok megint az ajtón, akár fejéhez vághatnám azt is, igazán nagy rohadék, vagy hogy legalább megemlíthette volna, de... tudom, hogy az nem vezet semmire. Igen, egyszer ugyanitt elszakadt a cérna, és úgy viselkedtem, ahogy azt nem kellett volna. Nem jellemző rám, így most talán képes leszek arra, hogy meg is hallgassam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876001#post876001][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.02. 16:29[/b][/url]

   -  Áh.. oké.
Ha családi ügy, hát családi ügy. Nem is emlékszik rá, hogy Kamillának vannak-e testvérei, de magából indul ki amikor tudja, hogy ő ugyanilyen arcot szokott vágni Elsie üzeneteire, amikor a lány megkéri, hogy menjen érte, mert már olyan állapotban van, hogy nem tud hazamenni. Így részéről sem gyanú, sem pedig számonkérés nincs azzal kapcsolatban, hogy mennie kell.
Míg a lány a blázval babrál ő a hálószobához tartozó fordőbe sétál. Nem csukja be az ajtót, hiszen csak a mosdó feletti szekrényig megy és a tükör mögül markolja fel a mélyzöld fiolát.
   -  Tényleg csak két perc - nyomatékosítja még egyszer. Mezítláb sétál vissza, végig a parkettán majd a szőnyegen. Közel lép a lányhoz, először átveszi a fiolát az egyik kezéből a másikba, majd úgy nyújtja felé.
   -  Van pár új fejlemény, amit meg akartam osztani. Megismertem valakit, akit el fogok jegyezni, talán még ebben a hónapban. Reméltem, hogy nem zavar. Őt nem hiszem, hogy zavarja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876002#post876002][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.04.02. 16:57[/b][/url]

Szinte lefagyok, míg várok. Egyrészt van egy sanda gyanúm, hogy feleslegesen sétálnék el az ajtóig, rám zárná ugyanúgy, másrészt meg... tényleg kíváncsi vagyok. És ez a baj. A nyamvadt kíváncsiságom.
Ahogy kijön a fürdőből, és a fiolát nyújtja csak megrázom a fejem.
- Ott a táskámban - és az sem érdekel, ha kiakad. Tekintsük el attól, hogy furcsa eleve, hogy egy férfi szekrényében van ilyen. Egyszerűen csak abban bízok meg teljesen, amit én szerzek be, és nem... nem Damian felé vagyok bizalmatlan.
És várok. Az a két perc igazán nem oszt már nem szoroz. Aztán ráncolom a homlokom.
- Nem zavar. Már miért tenné? Sok boldogságot - ezt őszintén így is gondolom. Bár sokat viccelődtem vele, azért nem voltak illúzióim afelől, hogy a felesége leszek. Azt hiszem abból már sikerült kinőnöm.
- Igazából. Mondhattad volna... mert a helyzet, amibe kerültem az viszont zavar. Én... nem vagyok olyan, aki összejárkál más ember vőlegényével. Undorítónak tartom, sajnálom - mert hallhatóan nem tágítok az elveim mellől. Egyszerűen képtelen vagyok rá.
- Barátok vagyunk. Megpróbálhatunk csak barátok maradni - ezt már inkább Varsónak intézem, szintén egy fájdalmasan halvány mosollyal az arcomon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876003#post876003][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.02. 17:29[/b][/url]

   -  Az engem nem érdekel - vágja rá azonnal a kitérő kérdésre és a hangjában most először rezdül meg valami különös, ideges türelmetlenség. Megfogja a lány kezét, megemeli és a tenyerébe nyomja a fiolát, majd összezárja rajta Kamilla ujjait.
Vannak dolgok, amikben nem hajlandó vitát nyitni. Ez pont olyan. Másban azonban ne mondja senki, hogy nem türelmes. Hagyja is, hogy az arca megenyhüljön, különösen aztán, hogy a lány az első szavaival csak megerősíti, azt amit sejtett és amit remélt: őt tényleg nem zavarja a Yaxley-lány.
   -  Eddig nem volt mit mondani, hiszen múlt héten találkoztam vele először - válaszol egyszerűen. Tény, tudott róla, hogy milyen beszélgetések folynak a háttérben és az ő részvétele nélkül, konkrét nevet eddig azonban nem ismert. - De ennek tényleg nem kell megváltoztatnia semmit. Hiszen most is barátok vagyunk, nem? Semmi komplikáció.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876004#post876004][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.04.02. 17:47[/b][/url]

- Engem se - ráadásul olyannyira, hogy vitatkozni se vagyok hajlandó ezen. Kisétálok,leteszem a kezembe nyomott üveget az asztalra, és a táskámért nyúlok. Bár valahol kellemetlennek érzem, megint csak az orra előtt oldom meg a problémát. Aztán nézek rá, mert ezen a ponton az sem érdekel, ha emiatt orrol meg. Nem játszok a saját testemmel.
- Nagy lehetett a szerelem - jó, egy igen kicsit tényleg megrökönyödök, mert gyors a váltás, és szintén nem simogatja meg a csekélyke önbizalmam. Viszont ezen is túl kell lépnem, mert... Nem hiszem el, hogy még félvállról is veszi.
- Azok vagyunk. És az, hogy gyűrűt húzol valaki ujjára olyasmi, aminek egy barát örül, és támogat benne. De Damian. Ez nagy dolog. És kimeríti a komplikáció fogalmát. Te el fogsz venni valakit. Őszintén? Azt sem értem, mit keresek itt - feladom. Egy mély sóhaj kíséretében ülök le a kanapéra, csak hogy megpróbáljam megérteni a helyzetet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876007#post876007][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.02. 18:19[/b][/url]

Rendben. Rendben. Rendben, csak nyugalom. Ezt mantrázza magának és ez az oka annak, hogy csak valamennyivel lemaradva követi a nappaliba, nem pedig ragadja meg és kezdi el rázni a lányt, mint az almafát. Nem vallana rá az ilyesmi. De nem mondhatja, hogy az opció hirtelen nem tűnik csábítónak addig, amíg Kamilla végre a táskájába nem nyúl és a mozdulattal értelmet ad az akadékoskodásának.
Enyhülő zaklatottsággal, már a nappaliba visszatérve teszi le a fiolát a fekete gránit bárpultra.
   - Ez eljegyzés, semmi köze sincs semmilyen szerelemhez - válaszol nem igazán értve, mire céloz a lány. Pontosabban... nem, nem él akkora buborékban, hogy ne tudja, normális embereknél általában milyen sorrendben történnek ezek a dolgok.
Ha Kamilla most összeszedné a cipőjét és kisétálna az ajtón, nem jelentene semmit. Talán barátok, talán még azok se, de jelenleg nem hiszi, hogy a kardjába dőlne miatta. Persze, bosszantaná a hirtelen jött hiány, hiszen a lány az elmúlt hetekben a lány mobilon kitöltötte az üres perceit és tényleg élvezi a társaságát. De nem halna bele. Ettől függetlenül a szinte csalódott lehuppanás a kanapéra, a fájdalmas sóhaj és a testtartása mégis arra ösztönzi, hogy ahelyett, hogy vállat rántson, a pultnak dőljön nem messze tőle.
   -  Szerintem... szerintem félreértesz azzal kapcsolatban, hogy mi történik. Mármint megértem, neked ez új és szokatlan. De nálunk nem egészen úgy működnek a dolgok, ahogy szerintem azt elképzeled. De - emeli meg a kezeit - én nem fogok az utadba állni. Csak azt mondom, hogy ha nem zavar, akkor két hétig most nem érek rá, de utána ismét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876010#post876010][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.04.02. 18:31[/b][/url]

Azért valahol boldog vagyok. Úgy tűnik fejlődött a kapcsolatunk annyit, hogy ne kikelve kelljen üvöltöznöm, és bár tényleg nem mérvadó, nem tudok szemet hunyni afelett, hogy a lengyel megint csendben tűri azt, hogy nem az van, amit ő akar, ez pedig akarva-akaratlan jó érzéssel tölt el. De nem. Nem adom látszatát, hisz vannak itt nagyobb gondok is.
És én hallgatom, fel is fogom, hogy mit mond, de csak a fejem rázom. A padlót nézem, mert bármennyire szeretném, hogy ennyire egyszerű legyen, nem az. És biztos vagyok benne, hogy nem is akarok ebbe részt venni.
- Egy házasság, vagy épp egy eljegyzés - teljesen mindegy, milyen megfontolásból született - nagy dolog. Tökmindegy, hogy azért húzol gyűrűt az ujjára, mert szerelmes vagy, vagy azért, mert pálcát szegeznek rád... megteszed. Onnantól lesz melletted egy ember, akivel leéled majd az életed. És nem, nem vagyok ostoba, tudom, hogy mások számára ez semmit nem jelent, de számomra igen. És akarok hinni abban, hogy ez igenis nagy dolog, még te sem tudod tőlem elvenni - lassan állok fel, és megyek hogy felvegyem a cipőm, persze a boldogság halvány látszata nélkül. Mégis, ahogy teljesen összeszedem a cuccom, azért mosolyt erőltetek magamra, ahogy Flaviura nézek.
- Sajnálom, de... én tényleg nem az a lány vagyok - és bár most tényleg rosszul érzem magam miatta, azt is határozottan állítom, hogy nem is akarok beállni abba a sorba. Így a kezem a kilincsre kerül, és várakozón nézek rá, hogy engedjen ki. Legalább... legalább nem vágom be az ajtót magam után.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876013#post876013][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.02. 19:02[/b][/url]

Oka van annak, hogy nem bonyolódik szerelmi ügyekbe.
Íme, az ok.
Ő oldalra billentett fejjel hallgatja a lányt, érti amit mond és valahol mélységesen egyet is ért vele. Ami ezerszer nehezebb lenne, ha nem határolná el magát erőszakkal az érzelmileg ingványos kérdésektől. Amit Kamilla és ő eddig tettek, tényleg nem volt komplikált, sőt, mivel még nem jegyezte el a másik lányt, még csak nem is illegális. De, és ebben meg sem próbál önámításba bocsátkozni, biztos benne, hogy ez idővel megváltozott volna. Mindig megváltozik, mert mindig van valaki, aki meggondolja magát és aztán lehet sírni.
Még a lány szavai mögötti ideológiába sem tud igazán belekötni. Nem, ez tényleg nagy dolog. És ha a bő... egy héttel ezelőtti találkozás a pubban nem történik meg, biztos, hogy ő sem rántana vállat ennyire flegmán az eljegyzés és a házasság kérdése fölött. Azonban mióta beszélt Charonnal, az addigi, szinte idealista elképzelései fölött egy apró, de bosszantó fekete felhő lebeg és ezzel egyelőre nem tud mit kezdeni.
Amikor a lány az ajtóhoz ér, ő megemeli az egyik kezét és elbocsátón int a levegőbe. A zár engedelmesen kattan a mozdulat nyomán.
   -  Szóval akkor két hét múlva? Péntek?
Ezt már fennhangon kérdezi csak. Ha érkezik válasz, hanem - ő meg fogja tudni, amit szeretne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876016#post876016][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.04.02. 19:31[/b][/url]

Nem érzek sem dühöt, sem csalódottságot. Még csak hasonlót sem. Nem érzem, hogy elárult volna, vagy szórakozott volna velem, vagy bármi ilyesmi, hisz tényleg nincs köztünk semmi, ami ezt indokolná. Itt az elveimről van szó, és arról, hogy akaratlanul is a harmadik fél helyébe képzelem magam, és tudom, hogy nem lennék túl boldog én sem. Nem is akarom megtapasztalni, és nem is akarok az a fél lenni, akivel ezt a másik megteszi.
Ez az a pont, amikor szentül hiszem, a legjobb amit tehetek - és főleg most saját magamat kell néznem -, hogy szépen kivonom magam az egyenletből, mert most még könnyedén megteszem. Nyalogatom kicsit a sebeim, veszek pár mély levegőt, és Damiannak még az emléke is úgy tűnik el, mintha sose lett volna, és ez teljesen rendben van. Naivan gondolom, hogy ez így van, ezért sétálok magabiztosan az ajtó felé. Megnyugszom, hogy szinte azonnal kattan a zár, mert félek, hogy már tényleg a saját határaimat feszegetem, és nem biztos, hogy ha akadékoskodna, ennyire kulturált módon el tudnék menni. Most jónak érzem magam. Mégis megtorpanok, behunyom a szemem, és kényszerítem magam, hogy ne bólintsak rá egyből, mert nem tehetem ezt meg. Főleg magammal nem.
Nem reagálok, szépen, óvatosan csukom be az ajtót magam mögött, csak hogy elérjek a liftig, aztán ki innen.