A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=875495#post875495][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.03.27. 00:25[/b][/url]

Annyira jól sikerült az a hétvége Krisztával, hogy most meg itt vagyunk. Teljesen megértem, hogy nem akart egyedül jönni a lengyel sráchoz, akivel már egy hónapja tinderezett. Elsőre nekem nem tűnt pszichopatának, szóval mondtam is, hogy menjen nyugodtan. Attól függetlenül közöltem azt is, bármi gond, csörögjön, aztán megoldom én. Valahogy...
Már tegnap eldöntöttem, hogy visszajövök a parkba mókusokat etetni, így ma már munícióval érkeztem, és nem is kell csalódnom. Az egyik kedvenc helyemmé vált, és egyszerűen imádom, hogy ennyire emberhez vannak szokva a mókusok. Az egyikkel még szelfizni is sikerül, amit nem is félek elküldeni a Flaviu fiúnak. Igen, pofátlan módon mondtam le a pénteket, de a képen rajta van a park neve a telefonnak köszönhetően, szóval, ha figyel talán rá is jön, annyira mégse mondtam le. Végtére is csak annyit mondtam, nem tudunk Bogolyfalván találkozni. Persze azért megkérdeztem, hogy a negyedéves mérleg készen van-e, pontosan, mint aki ért hozzá. A telefonom viszont hamar visszakerül a zsebembe, mert tényleg csodaországban érzem magam. Van tó. Vannak kacsák, mókusok, egy részen még kutyák is, hát mi másra vágyhatnék még?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=875531#post875531][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.03.28. 16:28[/b][/url]

Eleinte még sokat agyaltam, hogy mit írjak, hogy írjam, elküldjem, vagy ne küldjem, ez viszont mostanra teljesen megszűnt. Már ugyanúgy zsibbasztom néha napján Damiant, mint Aurélékat szoktam, és a lengyel fiú láthatóan nem is neheztel. Teljes nyugalommal küldöm el neki is a képet, hogy aztán nyugodtan etessem a mókusokat. Még meg is simogatom azt, amelyik hagyja magát, és teljesen kikapcsol az agyam. Csak élvezem a nyugalmat, és hogy olyan helyen vagyok, ahol szeretek lenni. A telefonom csörrenése zavar bele az idillbe, és gyorsan elő is kapom, mert mi van ha Kriszta az.
Bár más név villan a kijelzőn, ugyanolyan lelkes mosollyal veszem fel, sőt még meg is nyugszom.
- Van páva is.... uuu és mennyi - egyszer fel fogok nőni. Egyszer majd a kislányos csodálkozás is el fog tűnni a hangomból, de nem ma.
- Csak azt ne kérdezd, milyen parkban, mert elolvasni se tudom a nevét... Hogy lehet ennyi mássalhangzó egymás után? - mert hogy tábla az van előttem, csak sokat nem érek vele, így a homlokom ráncolom. Furcsa egy nyelv ez a lengyel. Azért felnevetek, mert van itt igazán pofátlan mókus is.
- Megtámadtak. Megint. A lábamon mászik - igen, Damiannak ezt értenie kell. Ha mást nem, a hangomból azért csak rájön, hogy ez nem olyan támadás, amit nehezen viselek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=875548#post875548][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.03.28. 18:14[/b][/url]

Rosszul kéne éreznem magam, vagy legalább elgondolkodni, de ezt a dolgot én elengedtem, és úgy döntöttem, lelkesedek helyette is. Mint ahogy most is, pedig szinte látom magam előtt, ahogy unottan kortyol a pohárból, vagy épp megforgatja a szemeit. Rám viszont nem vágta a telefont, amit annak könyvelek el, annyira mégse zavarja.
- Várok - vágom rá a lehető legegyszerűbb magyarázatot, még a vállam is megvonom, miközben egy újabb szem mogyorót nyújtok.
- Az unokatesóm randizik. Tinderen szedte össze a srácot és nem akart egyedül eljönni. Azért remélem, nem egy pszichopata sorozatgyilkos, mert maximum papolni tudok az etikus viselkedésről - még a szemeim is összeszűkülnek ahogy belegondolok, nem biztos, hogy pont én vagyok a megfelelő társ.
- Nem vagy éhes? - pár másodpercnyi csend után szólalok meg újra. A kérdés halk, és talán kicsit megszeppent tekintve, hogy nem én szoktam előhozakodni ezekkel a dolgokkal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=875553#post875553][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.03.28. 19:16[/b][/url]

- Még az erény övének kulcsa is nálam van - maximum hallhatja, ahogy elvigyorodok, mert azt teszem. Oké, ennyire drasztikusan azért nem játszom, Kriszta is felnőtt, el tudja dönteni mit akar. Én tényleg csak baj esetére vagyok, és remélhetőleg nem is lesz rám szüksége.
- Ohh - hirtelen még csak palástolni se tudom a szomorúságot a hangomban, pedig számíthattam volna arra, hogy nem fog eldobni mindent csak azért, mert itt vagyok. A szemem viszont felcsillan, mikor folytatja, és el is nevetem magam.
- A pszichopaták is ezt mondják. Egyébként teljesen mindegy, hisz tudod, hol lakok - még a vállam is megvonom, mert az hogy csicsergek, azt jelenti, még nem filézett ki.
- Jó megyek, de.... - direkt tartok hatás szünetet, és közben már vigyorgok is, ahogy lenézek a lábamra.
- ... vihetek egy mókust? - természetesen eszem ágában sincs, ők itt vannak jó helyen, de azért csak bejátszom, hátha mégis.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=875557#post875557][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.03.28. 20:05[/b][/url]

- Hát jó... Valahogy leszedem magamról - mert hogy nagyon ragaszkodik, de valószínűleg csak a mogyorós zacskó miatt. És tényleg megrezzen a telefonom, szóval egy stílusos "oké" után, ki is nyomom, csak mert sétálni, tájékozódni, beszélgetni és google mapsot nézni egyszerre, na.az még nekem se megy, hiába vagyok nő.
Tényleg nem lakik messze, de mivel nem tudom, mikor leszek itt még egyszer, hagyok időt magamnak arra, hogy körbe nézzek. Így is maximum húsz percet vesz igénybe a séta, mire oda is érek.
Szerencsére a memóriám nem rossz, így csak köszönök és megmondom, mit keresek itt. Szerencsére az angolt is értik, így teljesen nyugodtan sétálok a lifthez.
Kész örökkévalóságnak tűnik az a huszonnyolc emelet, amit egyenesen hihetetlennek tartok, tekintve hogy nálunk maximum tíz emeletesek vannak, azok is már majdnem felhő karcolók. Próbálok egyébként nagyon nem arra gondolni, hol vagyok épp, mert egyből hátat fordítanék, csak mert még én sem értem, mit keresek itt.
Ahogy felérek, szinte habozás nélkül nyomom meg a csengőt, mielőtt még az összes bátorságom eltűnik.
- Nincs mókus. Dobott egy jobb ajánlat miatt - tárom szét a karom, amint Damian ajtót nyit, és tényleg olyan arcot vágok, mint akit most ültettek fel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=875573#post875573][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.03.28. 22:34[/b][/url]

Tényleg próbálom a lehetetlent, és nem azt figyelni, hogy a lift tágasabb, mint a nappalim, vagy hogy mennyire pazar a kilátás, csak ne nézzek nagyon le. Nem tudom, hogy tériszonyos vagyok-e, mert még sose voltam ennyire magasan. Akarva-akaratlan telepszik rám az érzés, hogy nekem aztán komolyan semmi keresnivalóm nincs itt, ennek ellenére is mosolyogva nyomom meg a csengőt.
- Egy hűségesebb mókussal esetleg? - pislogok rá szépen, persze végig mosolyogva, mert annyira nem vettem a szívemre. Nálam elfogyott a mogyoró, a sétáló párnál meg volt. Pontosan olyan volt, mint a kis makik az állatkertben. Óvatosan megyek beljebb, és próbálok... igazán nagyon próbálok egy helyre fókuszálni, és nem turista módjára járatni a tekintetem.
- Hah. Majdnem olyan, mint az enyém, csak nálam jobb a kilátás - húzom az agyát most már személyesen. Nyilván agyon dicsérni azért nem fogom, ő is tudja, hogy gyönyörű a lakása, én is... meg hát bárki, akinek van valamennyi szép érzéke.
- És csontváz? Kikandikáló női végtag? - fordulok aztán felé, ahogy megcsap a hiányérzet, mert azért várna valami ilyesmit az ember.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=875579#post875579][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.03.28. 23:12[/b][/url]

- Szeretem ezt a várost. Nagyon szép... már az, amit eddig láttam belőle... csak a lengyel - megrázom a fejem, nekem az kész útvesztő, és egyszerűen zavar, hogy nem tudok szavakat kimondani anélkül, hogy ne törjön bele a nyelvem.
- Jajj bocsánat - észbe kapok, és szépen levéve a cipőm, a helyére is teszem, mielőtt még tényleg megfeledkeznék magamról. Hajlamos vagyok rá.
- Anyukádnak remek ízlése van, és láthatóan jól ismer téged. Illik hozzád ez a lakás - hamar le is vonom a konklúziót.
- Öhm.. gyümölcslé? - azt ugyanis bármikor és bármennyit, de nem tudom tart-e. Igazából a víz is jó. Közben a zsebembe csúsztatom a telefonom, és közelebb megyek az üvegfalhoz, de egy ponton mégis megtorpanok, és úgy nézek ki a városra. Mint mondtam, fogalmam sincs, hogy tériszonyos vagyok-e, így meg még komfortos.
- Mondjuk azért sötétebbnek képzeltem, tudod... olyan keresztapásnak - a mosolyom úgy néz ki levakarhatatlan, épp csak halványodik kicsit, de még erre se figyelek, mert túlságosan leköt a látvány.
- Nem áll szándékomban teljes vizitet tartani - nevetem el magam, egyből kicsit be is feszülve, és keresek egyetlen apró jelet, ami arról árulkodna - már a poharakon túl -, hogy a kérdéses húg itthon van. Valahogy elkerülném a kellemetlen helyzeteket.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=875582#post875582][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.03.28. 23:37[/b][/url]

-  A nagymamám is ilyen. Már rég tockost kaptam volna, ha itt lenne, csak szétszórt vagyok, mert új a hely és sok az inger - ami egyébként valószínűleg látszik is rajtam. Rendesen élvezem, hogy olyan helyen vagyok, ahol ezelőtt még sose voltam, és nem is jár át a pánik, hogy most mi lesz velem.
- Ohh... de kedves vagy, hogy hagyod itt lógni - tényleg megnyugtat az a pár szó. És nem is azért, mert én bármit is terveznék, csak magyarázkodni se szeretek, meg hát mit? Egy ismerőse vagyok, talán egy barátja aki lestrapálja agyilag a hülyeségeivel. És igazából jó ez így.
- Naaa.. a magyar valami csodálatos - szinte kikérem magamnak, aztán ahogy kibámultam magam, oda is sétálok mellé. Természetesen vigyázva arra, hogy még véletlenül se lépjek a szőnyegre.
- Mondasz valamit lengyelül? Tényleg kíváncsi vagyok, hogy olyan-e, mintha köhögnél meg tüsszögnél egyszerre - a parkban nem hallottam, csak angolt, utána meg már nem figyeltem, szóval megint csak a pillarebegtetés marad.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=875593#post875593][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.03.29. 13:03[/b][/url]

- Sokat elmond, ha még én is tudom, kicsoda Madlen Cadington-Krise. És nem... nem informáltalak le - azért halványan elmosolyodok, de igazat adok neki. Az én nagyim nem olyan... nagyon nem.
- De legalább nem unalmas az életed mellette... Most gondolj bele, ha egyedül lennél, azt tiszta unalmas - próbálom én vigasztalni, vagy legalább azt láttatni, hogy az nem is akkora probléma, holott.. még én is hajlamos vagyok rászólni Aurélra, ha nálam eszi a fene.
- Ugye... nem most vallottál szerelmet? Mert az elég ciki úgy, hogy nem értem - vigyorogva nézem a zöld poharakat.
- De tényleg olyan... a hétvégén, előrehozott és marhára nem tervezett nyaralás - aprót vonok a vállamon, de a lelkesedésem akkor sem tudom palástolni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=875596#post875596][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.03.29. 13:27[/b][/url]

- A pletykákkal ellentétben... biztos bájos asszony - próbálom enyhíteni a helyzetet, még nagyokat pislogok is rá, mert... mert ha folyton a pletykákra alapoznék, most nem a huszonkilencediken állnék, és hisztiznék, mert lepattintott egy mókus.
- Tudom. De jobb helyeken azért eléd tolnak egy négy oldalas szerződést előtte - szegem fel az állam dacosan, mert én ugyan annál alább nem adom. Persze csak viccelek, és várom ám, hogy valójában mit mondott. Ahogy elém kerül az innivaló, kortyolok is belőle. Először talán még furcsa fejet is vágok, majd egy újabb korty után döntöm.
- Ez nem is rossz - még a szemem is felcsillan, mert amúgy sose keverném a kettőt, nekem valahogy nem fér össze. De így meg... tényleg finom.
- Hát... vettem ilyen turista térképet... aztán láttam benne három elgépelést, kiakadtam, és kivágtam a kukába. De láttam azt a várat a parkból, oda el akarok menni, meg majd valahol elmorzsolok pár könnycseppet, hogy megint nem látok tengert, hiába szeretnék olyan nagyon. Van itt sírós kút? - a kérdés viszonylag hülye, mert körülbelül mindenhol van. Ott meg csak sokkal jobb zokogni egyet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=875618#post875618][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.03.29. 16:14[/b][/url]

- Feltétlenül, anélkül egy tapodtat se megyek - még a kezeim is összefonom a mellkasom előtt, ahogy elvigyorodok. Követem aztán a saját poharammal, és leülök a kanapé másik végébe, jobban megnézve az asztalt, amin a halom van.
- Azt mondtad, sok a dolgod... izé, nem akarlak feltartani ám - csak egy kicsit, de a halmot látva, azért elbizonytalanodok.
- Mert... nem vagyok egyedül, de mégis. Hidd el, semmi jó nem származik abból, ha én csatangolni kezdek - közlöm vele ezt úgy, hogy ő is kapott belőle egy szeletet. Viszont szépíteni nem fogok, és van egészséges önkritikám, olyan szépen el lehet terelni a figyelmem, hogy jóformán azt is elfelejtem, hogy jutottam az adott helyre.
- Talán majd máskor. Vagy imádkozom, hogy Kriszta legközelebb egy karib pasival matcheljen - vonok vállat mosolyogva, újabbat kortyolva az inniből.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=875630#post875630][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.03.29. 17:44[/b][/url]

- Jogos. De én rendelek - azzal, mint egy magabiztos, határozott, felnőtt nő, elő is veszem a telefonom, hogy pár pillanat múlva tanácstalanul nézzek Damianra.
- Honnan szoktál rendelni? - igen, ez a tipikusan a nyitott szájjal az erdőbe helyzet, és megint nem gondoltam át. Na mindegy.
Én is a poharam nézem, nem akarom elhinni, hogy az ananász meg az alma ennyire jó együtt, így csak a hümmögésre kapom fel a fejem.
- Ohh.. ez nagyon jól hangzik - mosolyodok el halványan. Szinte látom magam előtt, hogy Kriszta is mennyire élvezné.
- De gondolod, hogy az száz százalék muglibiztos lenne? Tudod. Kriszta az, rólam se tudja, hogy elfuserált vagyok - pislogok rá, mert ez probléma, ami egyébként részemről teljesen kiküszöbölhető, de nem tartom túl jó ötletnek Roxfortos pasik közelébe vinni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=875638#post875638][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.03.29. 18:19[/b][/url]

- Ó Flaviu.... - próbálok én gonosz mosolyt erőltetni magamra, miközben gyorsan elmarom a telefonját. Egyébként tényleg csak megnézem a kaját, de azért próbálok nagyon úgy tenni, mintha kutakodnék. Végtére is zöld utat adott hozzá.
- Nem olyan, ahová tartozok - segítem ki, de fel se nézek a képernyőből, és a hangom is teljesen vidám. Nem érzem attól rosszul magam, elvégre Damian kanapéján ülök, valószínűleg már megszokta, a többi meg mit számít?
- És melyiket? - mutatom meg neki, mert nem tudok választani, meg ő a férfi.
- Hmmm... nem tudom. Könnyű. Alapjáraton is előbb nyúlok a kávéfőzőhöz, minthogy pálcát használjak. Magánsuliba járok, elmesélek mindent, csak bűbájtan helyett földrajz órát mondok, de amúgy se azok érdeklik. Nehezebb dió eljátszani, hogy semmi közöm a muglikhoz... eleinte nagyon akartam, mármint normális mágus látszatát kelteni, de... - megvonom a vállam. Tényleg feladtam. Annyira, hogy nem is titkolom. Mármint, ha rákérdeznek én elmondom, mert nem érzem, hogy ettől kevesebb lennék.
- A  barátaid bántanának - most viszont ránézek, és nem kérdezem, mert tudom, igazából csak megerősítésre vágyom.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=875649#post875649][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.03.29. 19:21[/b][/url]

- Látod? Te intézed a helyet... én a kaját. Tök jó csapat vagyunk - adom neki vissza a telefonját, elégedett vigyorral az arcomon, mint aki tényleg egyedül oldotta meg a feladatot.
Én is már kényelembe helyezem magam, szóval törökülésbe vágom magam, ha illik, ha nem. Már majdnem elfelejtem, hol is vagyok, meg kivel, de hála égnek, azért a házigazda eszembe juttatja.
- Damian - sóhajtok egy nagyot, de ugyanúgy kedvesen mosolygok.
- Ne csináld. Régen ölték a hozzám hasonlókat, és ne tegyünk úgy, mintha mára az összes aranyvérű felfogása száznyolcvan fokot fordult volna. Te magad mesélted, mit csináltatok a suliban. Gondolod, hogy nem lenne a barátaid között legalább egy, aki nem törölné belém a talpát, vagy nem cikizne téged azért, mert velem lógsz? Persze, egy ideális világban nem lenne. Akkor mindenki egyenlő lenne, de... - megvonom a vállam, hisz a szemem nyitva, oké hogy az ő családja épp nem, de Sallowot például láttam grimaszolni egy sárvérű láttán.
- Azt, hogy valamiért ennek ellenére is elviselsz. És baromira örülök neki, mert tényleg megkedveltelek - pislogok rá ártatlanul, és teljesen őszintén közlöm vele, mintha amúgy nem lenne nyilvánvaló.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=875657#post875657][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.03.29. 19:55[/b][/url]

Legszívesebben bocsánatot kérnék, felpattannék, és elkatapultálnék innen, ahogy Damian arcát nézem, de leküzdöm, mert ha nem most... napok, vagy hetek múlva tartanánk ugyanitt - és még így sincs kizárva, hogy nem fogunk -, jobb ezt megbeszélni.
- Van egy Várffy profunk... ő annyira aranyvér mániás, hogy jó formán felelni sem hagyott, míg az óráján voltam. És hosszú perceken keresztül hallgattam a vér fontosságát, és a muglik haszontalan létezését... úgy elsőtől kezdve, nem mondom, hogy hozzájárult ahhoz, hogy mindenkivel bűbájos és nyitott legyek. És nem csak a gyerekek ilyenek, de nincs ezzel semmi gond, csak próbálom nem adni alájuk a lovat. Szerintem tök jól elférünk egymás mellett - most én forgatom a kezemben a poharat, épp csak megakad a tekintetem.
- Meleged van? - nem tudom mire vélni a cselekedetét, a jégkockát általában az italban tartják.
- Nem utálom őket. Irigynek irigy vagyok, nyilván. Ha újraszületek se leszek képes például animágiára, vagy illúziómágiára, és várhatom, hogy előjöjjön az elemi magáiám, mert tuti, hogy nem... Nem szeretek kompromittálódni, ennyi az egész. Az sem én leszek, aki lépten-nyomon azt fogja bizonygatni, hogy ennek ellenére értékes ember, mert nekem bőven elég, ha azok számára értékes vagyok, akik nekem is fontosak. De ha lehetőségem van rá, nem fekszem le a földre - vonom meg a vállam, mert tényleg nem utálok én senkit. Csak szeretem a békét magam körül.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=875666#post875666][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.03.29. 21:09[/b][/url]

Igazából nem akarok én erről beszélni, kényelmetlenül érzem magam, és az én dolgom. Bárhogy próbálnám vele megértetni, úgyse értené meg, mert ő nem olyan, mint én. Ahogy én se fogom soha megérteni az ő dolgait, amik nekem furák. Viszont túl tudok lendülni, és azzal foglalkozni, amit mind a ketten értünk, mert mint kiderült, van ilyen is.
- Jól van, jól van.... hozzád megyek - még a kezeimet is felteszem, és elnevetem magam, mert ez azért kicsit zavar. Mármint, hogy nem értem, hogy mit mond. Közben nézem ahogy a víz csöpög, de mivel Damian se kommentálja, így én se kezdek faggatózásba, hogy ezt most miért.
- Dehogynem. És próbáltam nem éreztetni is. Például a PUB-ban, sikerült? - döntöm oldalra a fejem, ahogy neki szegezem a kérdést, hisz konkrétan akkor aranyvérűnek adtam el magam, látszik, hogy mekkora sikerrel.
- Az a helyzet, akárhogy is szeretném, nem tudom nem éreztetni - harapok bele az ajkamba, hogy megtaláljam a szavakat.
- Van egy csomó dolgod, ami neked teljesen természetes, de nekem irtó furcsa. Neked fel sem tűnik, mert így neveltek. És itt most nem arra gondolok, hogy tartsd a kisujjad, miközben a teás csészét fogod. Hanem, hogy... várjál, megpróbálom elmagyarázni. Mikor először találkoztunk, más voltál. Kifinomult, úriember és a többi, mert ugye jó véleménnyel kell lenni rólad, most is az vagy, de láthatóan lazább, mert már nagyjából ismersz. Nyilván illedelmes vagy azzal is, akit szemközt tudnál köpni. Na én nem. Engem pont arra neveltek, hogy ne féljek kiállni magamért, hogy igenis mondjam ki, ha valami nem tetszik... érted? - veszek egy nagy levegőt, mielőtt még teljesen belelovalnám magam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=875670#post875670][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.03.29. 21:30[/b][/url]

- Francokat. - jó kicsit most én is felfújom magam.
- Tényleg ezt csináljátok, hát láttam. Szolgáltam fel egy Bánffy estélyen is - és amúgy élveztem, de többet nem ugranék be senki helyett.
- Annyira törekedtek a tökéletes látszat keltésére, hogy most épp rólam is azt hiszed, hogy farkasok neveltek. Pedig nem. Csak nincs kedvem megjátszani magam előtted. Nem fontolom meg minden egyes lépésem, és nem a hátsó szándékot, vagy épp a hasznot keresem másokban. Igen, képzeld, mikor azt mondtam, hogy leszarom a családod meg a pénzed, úgy is gondoltam - dühös vagyok, fel is állok, leteszem a poharam az asztalra, pontosan, mint aki menni készül. Ennyit arról, hogy beszélünk.
- Téged akartalak megismerni, te érdekelsz - vonom meg a vállam, az ajtóhoz sétálva, hogy én akkor most felveszem a cipőm, és tényleg megyek.
- De láthatóan tényleg sok a dolgod, nem akarlak feltartani  - ezt már csak halkan fűzöm hozzá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=875673#post875673][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.03.29. 21:58[/b][/url]

Persze, hogy most már az is felcsesz, hogy megint nem értem, mit beszél. Alapból ideges vagyok, és alapból tudom, hogy rossz ötlet volt idejönni, szóval mennék is. Mondjuk most. Tényleg. A kezem a kilincsen, de az ajtó meg csak nem nyílik ki, hiába feszegetem.
- Te most komolyan rám zártad az ajtót? - döbbenten fordulok felé, teljesen hitetlenül tekintek rá, mert tényleg nem hiszem el. Na most. Most úgy megverném. Milyen gyorsan változik a hangulat, ugye?
- Semmi Flaviu, az égadta világon semmi. Nem is értelek, de komolyan - belegondolva tényleg nem értem, miért vagyunk mi jóban. Láthatóan ez veszett fejsze nyele.
- Nem vagyok frusztrált - természetesen sík idegben közlöm ezt vele. Nekem ő ne mondja meg, hogy mim van.
- Kinevetsz, a szemed forgatod, a szád húzod, mert nem úgy viselkedek, ahogy az neked tetszik. Most épp beközlöd, hogy farkasok neveltek....bocsánat, hogy nem kacagok veled, én nem tartom annyira viccesnek. - forgatom meg a szemem dühömben.
- De. Ha úgy viselkednék, ahogy szeretnéd, ha egy bólogatós kis kutya lennék, aki mindig akkor és ott van, ahol és amikor te akarod, és mindig, de mindiiiiiig igazat adna neked, mi lenne? Csak a pénzed miatt akarok veled lenni, nem? - megint összefonom a kezeim a mellkasom előtt,  ahogy nekiszegezem a kérdést.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=875676#post875676][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.03.29. 22:21[/b][/url]

- Dehogy sajnálod - horkanok fel gúnyosan, még annak ellenére is, hogy egy pillanatra megfagy bennem a vér, ahogy felegyenesedik. Azonban hamar túljutok ezen, hisz az agyam viszont forr. Az idegtől. És még csak a megbánás apró jelét se látom rajta, vagy azt, hogy felfogná, igazából ugyanúgy a talpát törli bennem, csak épp nem a származásom miatt. Leszámítva a drámai mozdulatot, amiért már most megajánlok neki egy Jászait. Meg se próbálkozik azzal, hogy megértse, én meg nem fogom erőltetni.
- Te meg maradj az aranyvérűek között. Mindenki jobban jár - ezt már csak a dühöm miatt sziszegem neki, személyeskedés ide vagy oda. Aztán kinyitom az ajtót, és olyan drámaian vágom be, hogy az szintén megérdemel egy másik díjat.
- Még a mókus is jobb társaság nálad, te sznob köcsög - már csak a lift ajtajának dünnyögöm, és most kezdem csak igazán utálni, hogy a huszonkilencediken vagyok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=875960#post875960][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.04.01. 20:31[/b][/url]

Határozottan emlékszem arra, hogy mikor először jártam itt, szentül megfogadtam, nem nézek ki többet a lift üvegablakán. Most mégis mosollyal az arcomon nyújtózok az ágyon, ami hatványozottan kényelmesebb, mint az enyém. Ezen felesleges lenne vitatkozni.
Az a péntek nem jött össze, így rendesen vártam, hogy találkozzak Damiannal, épp csak nem gondoltam arra, hogy ilyen irányba kanyarodik el a találkozás. Nem is tudom, melyik pillanatban borult el az agyam megint, és bár most is felé fordulok, az agyamban ott zakatol, hogy ezt azért nem kellene. Egyszer... megesik, még egyszer, hát na... fiatalok vagyunk, csak épp én nem vagyok ilyen lány.
- Hogy halad a leendő munkahelyem? - csak megtöröm a csendet, ami szinte várható is tőlem, csak közben ujjammal a mellkasán körözök, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne. Nem. Nem az. Mégis most jó nekem így, és magamnak is megígértem, hogy nem gondolkodok, és nem kombinálok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=875975#post875975][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.04.01. 21:27[/b][/url]

Most elhiszem, hogy ez segít. Hogy egyébként az egész ellentét csak a feszültségből fakadt, és egyébként lehet nem is fogunk egymás idegeire menni. Persze a lengyel fejébe nem látok be, de az arcát azt igen, és megbánásnak apró jele se mutatkozik meg rajta, így én is hamar lerázom magamról a negatív gondolatokat.
- Aha... például sulira - nevetek halkan, végig azt nézve, ujjam milyen motívumokat rajzol a bőrére. Tényleg kellemes így.
- Azt hiszem, ügyvéd leszek. Mármint... csak azért nem annak lenni, mert a szüleim azok, ostobaság, ha van affinitásom hozzá, nem? - jó, ebben még teljesen bizonytalan vagyok, tényleg jól esne valami megerősítés, de azt is tudom, hogy azt nem feltétlenül Damiantól kell várnom.
- Kicsinál ez a végzős év, amúgy is mindenki meghülyül ilyenkor, szóval lehet jobb, ha legközelebb év végén találkozunk - viccelődök persze, kicsit most irigylem is, amiért túl van ezen. Nekem viszont tényleg hajtanom kell, ha normális VAV-ot akarok írni. Ami azért szomorú, mármint ez a gondolat, mert még csak most kezdődött az év.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=875983#post875983][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.04.01. 23:35[/b][/url]

- Miért? Az kell? - látszólag ledöbbenek, de hamar elmosolyodok. Kezemet meg magunk közé teszem, és csak élvezem a nyugalmat. Mert hogy tényleg az van, és ritka, és próbálok belé kapaszkodni.
- Főleg az, hogy érdekeljen. Legalább is szerintem. Mert iszonyat száraz, és dögunalom... ó várj, tudod, miről beszélek - legalább is szerintem a könyvelés is hasonló lehet, de ha a lengyel azt élvezi, nem én fogom a követ dobni rá.
- Családi dolog? - óvatosan kérdezek, mert eszembe jut, hogy azért a személyeskedésért még kaphatok, tényleg koncentrálok arra, hogy ne lépjek túl bizonyos határt.
- Akarsz enni? - ülök is fel aztán, magamra húzva a takarót, mert tudom, hogy mennem kellene. Akarok is menni, mert... mert az lenne a helyes, csak valahogy mégse.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=875989#post875989][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.04.02. 07:43[/b][/url]

- Imádnám - nevetem el magam, miközben a hajam kezdem rendezni. Nem igazán bírom, mikor így szanaszét áll, mégis egy pillanatra megakad a mozdulat, mikor Damian ujját érzem a bőrömön. Még a szemem is behunyom.
Biccentek, mert kihallom én, hogy ecsetelni nem szeretné, így valószínűleg azt se, hogy én kérdezősködjek. Szinte már elégedett is vagyok magammal, meg azzal, mennyire fejlődőképes tudok lenne. Elveszem a melltartóm a kezéből, és a szememet forgatva veszem fel.
- Nem szoktam meggondolatlanul ígérgetni - hajolok oda mosolyogva, hogy egy puszit adjak az arcára, és kipattanok, hogy kimenjek a telefonjáért.
És abban a pillanatban, ahogy odaérek a pulthoz, nyúlok a készülékért, olyan pofont ad a valóság, hogy szinte érzem is, ahogy belesajdul az arcom. Elveszem a telefont, de rá se nézek, hisz az előttem lévő katalógusok, és a bennük lévő képek annyira lefoglalják a tekintetem, hogy még a fülem is belezúg. Sok gondolat cikázik át az agyamon pillanatok alatt, és itt most nem tudom megtenni, hogy elhessegetem őket, mert felváltva ordibálják a fülembe a végén, hogy mekkora egy idióta vagyok. Még pár másodperc, behunyom a szemem, és veszek is pár mély levegőt, mert nem... nem fogok megint meggondolatlanul kikelni magamból, noha teljesen mindegy, mert az elhatározás megszületett, ráadásul igencsak hamar. Nem értem, mi folyik itt, és nem is kell értenem, de az biztos, közöm se kell, hogy legyen hozzá. Ha jobban belegondolok itt van ez az érzés, mióta megittam azt a nyamvadt kávét a panzióban. Fél pillanat, míg hangtalanul kapom fel a pennát a papírhalom tetejéről, és karikázom be az egyik leggiccsesebb gyűrűt, amit életemben láttam, aztán az üvegasztalhoz megyek a saját telefonomért.  
- És látod, milyen jól teszem? - visszavarázsolom az arcomra a mosolyt, míg a telefonját nyújtom neki, a sajátomat nézve közbe.
- Mert mennem kell - bocsánatkérőn nézek rá, miközben serényen erőltetem magamra azt az önuralmat, ami még birtokomban van, így a feszültségemet betudhatja annak is, hogy olyan üzenetet kaptam, ami ezt váltja ki belőlem.
- Legközelebb? - közben már kapom össze a holmimat, és öltözök, természetesen gyorsított eljárásban, mert félek, nem sokáig bírom én ezt tartani.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=875996#post875996][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.04.02. 12:28[/b][/url]

Igazából felfoghatnám, hogy vele sose lesz csak ennyire egyszerű. Hiába hittem benne még két perccel ezelőtt is, hogy ez így rendben van, megint csak pofont kaptam. Az üde változás, hogy most legalább nem közvetlenül tőle, nem mintha ez sokat segítene, valahol mégis értékelendő.
- Mondhatjuk így is - mosolygok, épp csak nem annyira őszinte az mosoly. És esküszöm, nem hazudok. Hát arról nincs szó, melyik családé. Mindenesetre, tényleg gyorsra fogom. Csak.. csak el akarok menni. Aztán kitörölni a számát, és visszatérni az én kis unalmas, szürke, de legalább biztonságos életemhez, ahol nem kell azzal szembesülnöm, hogy jó eséllyel velem csalnak valakit. Ezen a ponton már magamtól is undorodok. Mindig is elítéltem ezt, és meg is vetettem azokat, akik ebbe belemennek, soha... még csak meg se fordult a fejemben, hogy egyszer én is lehetek az. Igen, tényleg ostoba vagyok.
Mégis megakadok a mozzanatban. A kezem az ingem gombján, és csak kiegyenesedek. Nem nézek rá, beharapom az ajkam, csak hogy kényszerítsem magam arra, hogy ne kezdjem megint vulkánként okádni magamból azt, ami épp a fejemben van. Aztán bólintok. Mert megtehetném, hogy kivágódok megint az ajtón, akár fejéhez vághatnám azt is, igazán nagy rohadék, vagy hogy legalább megemlíthette volna, de... tudom, hogy az nem vezet semmire. Igen, egyszer ugyanitt elszakadt a cérna, és úgy viselkedtem, ahogy azt nem kellett volna. Nem jellemző rám, így most talán képes leszek arra, hogy meg is hallgassam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876002#post876002][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.04.02. 16:57[/b][/url]

Szinte lefagyok, míg várok. Egyrészt van egy sanda gyanúm, hogy feleslegesen sétálnék el az ajtóig, rám zárná ugyanúgy, másrészt meg... tényleg kíváncsi vagyok. És ez a baj. A nyamvadt kíváncsiságom.
Ahogy kijön a fürdőből, és a fiolát nyújtja csak megrázom a fejem.
- Ott a táskámban - és az sem érdekel, ha kiakad. Tekintsük el attól, hogy furcsa eleve, hogy egy férfi szekrényében van ilyen. Egyszerűen csak abban bízok meg teljesen, amit én szerzek be, és nem... nem Damian felé vagyok bizalmatlan.
És várok. Az a két perc igazán nem oszt már nem szoroz. Aztán ráncolom a homlokom.
- Nem zavar. Már miért tenné? Sok boldogságot - ezt őszintén így is gondolom. Bár sokat viccelődtem vele, azért nem voltak illúzióim afelől, hogy a felesége leszek. Azt hiszem abból már sikerült kinőnöm.
- Igazából. Mondhattad volna... mert a helyzet, amibe kerültem az viszont zavar. Én... nem vagyok olyan, aki összejárkál más ember vőlegényével. Undorítónak tartom, sajnálom - mert hallhatóan nem tágítok az elveim mellől. Egyszerűen képtelen vagyok rá.
- Barátok vagyunk. Megpróbálhatunk csak barátok maradni - ezt már inkább Varsónak intézem, szintén egy fájdalmasan halvány mosollyal az arcomon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876004#post876004][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.04.02. 17:47[/b][/url]

- Engem se - ráadásul olyannyira, hogy vitatkozni se vagyok hajlandó ezen. Kisétálok,leteszem a kezembe nyomott üveget az asztalra, és a táskámért nyúlok. Bár valahol kellemetlennek érzem, megint csak az orra előtt oldom meg a problémát. Aztán nézek rá, mert ezen a ponton az sem érdekel, ha emiatt orrol meg. Nem játszok a saját testemmel.
- Nagy lehetett a szerelem - jó, egy igen kicsit tényleg megrökönyödök, mert gyors a váltás, és szintén nem simogatja meg a csekélyke önbizalmam. Viszont ezen is túl kell lépnem, mert... Nem hiszem el, hogy még félvállról is veszi.
- Azok vagyunk. És az, hogy gyűrűt húzol valaki ujjára olyasmi, aminek egy barát örül, és támogat benne. De Damian. Ez nagy dolog. És kimeríti a komplikáció fogalmát. Te el fogsz venni valakit. Őszintén? Azt sem értem, mit keresek itt - feladom. Egy mély sóhaj kíséretében ülök le a kanapéra, csak hogy megpróbáljam megérteni a helyzetet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876010#post876010][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.04.02. 18:31[/b][/url]

Azért valahol boldog vagyok. Úgy tűnik fejlődött a kapcsolatunk annyit, hogy ne kikelve kelljen üvöltöznöm, és bár tényleg nem mérvadó, nem tudok szemet hunyni afelett, hogy a lengyel megint csendben tűri azt, hogy nem az van, amit ő akar, ez pedig akarva-akaratlan jó érzéssel tölt el. De nem. Nem adom látszatát, hisz vannak itt nagyobb gondok is.
És én hallgatom, fel is fogom, hogy mit mond, de csak a fejem rázom. A padlót nézem, mert bármennyire szeretném, hogy ennyire egyszerű legyen, nem az. És biztos vagyok benne, hogy nem is akarok ebbe részt venni.
- Egy házasság, vagy épp egy eljegyzés - teljesen mindegy, milyen megfontolásból született - nagy dolog. Tökmindegy, hogy azért húzol gyűrűt az ujjára, mert szerelmes vagy, vagy azért, mert pálcát szegeznek rád... megteszed. Onnantól lesz melletted egy ember, akivel leéled majd az életed. És nem, nem vagyok ostoba, tudom, hogy mások számára ez semmit nem jelent, de számomra igen. És akarok hinni abban, hogy ez igenis nagy dolog, még te sem tudod tőlem elvenni - lassan állok fel, és megyek hogy felvegyem a cipőm, persze a boldogság halvány látszata nélkül. Mégis, ahogy teljesen összeszedem a cuccom, azért mosolyt erőltetek magamra, ahogy Flaviura nézek.
- Sajnálom, de... én tényleg nem az a lány vagyok - és bár most tényleg rosszul érzem magam miatta, azt is határozottan állítom, hogy nem is akarok beállni abba a sorba. Így a kezem a kilincsre kerül, és várakozón nézek rá, hogy engedjen ki. Legalább... legalább nem vágom be az ajtót magam után.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876016#post876016][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.04.02. 19:31[/b][/url]

Nem érzek sem dühöt, sem csalódottságot. Még csak hasonlót sem. Nem érzem, hogy elárult volna, vagy szórakozott volna velem, vagy bármi ilyesmi, hisz tényleg nincs köztünk semmi, ami ezt indokolná. Itt az elveimről van szó, és arról, hogy akaratlanul is a harmadik fél helyébe képzelem magam, és tudom, hogy nem lennék túl boldog én sem. Nem is akarom megtapasztalni, és nem is akarok az a fél lenni, akivel ezt a másik megteszi.
Ez az a pont, amikor szentül hiszem, a legjobb amit tehetek - és főleg most saját magamat kell néznem -, hogy szépen kivonom magam az egyenletből, mert most még könnyedén megteszem. Nyalogatom kicsit a sebeim, veszek pár mély levegőt, és Damiannak még az emléke is úgy tűnik el, mintha sose lett volna, és ez teljesen rendben van. Naivan gondolom, hogy ez így van, ezért sétálok magabiztosan az ajtó felé. Megnyugszom, hogy szinte azonnal kattan a zár, mert félek, hogy már tényleg a saját határaimat feszegetem, és nem biztos, hogy ha akadékoskodna, ennyire kulturált módon el tudnék menni. Most jónak érzem magam. Mégis megtorpanok, behunyom a szemem, és kényszerítem magam, hogy ne bólintsak rá egyből, mert nem tehetem ezt meg. Főleg magammal nem.
Nem reagálok, szépen, óvatosan csukom be az ajtót magam mögött, csak hogy elérjek a liftig, aztán ki innen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876165#post876165][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.04.04. 17:24[/b][/url]

Egyszerűen nem hiszem el magam. Nyilván dühös vagyok magamra, és nagyon szeretném, ha valaki felpofozna, de csak előveszem a telefont és csak írok. Még ha pár órával később is. És alapjáraton ezzel még nem is lenne gond, ha közben nem a hatalmas ház lábánál állnék. Varsóban. Tiszta idióta vagyok.
Mennyi időd van még?
És persze ennek tudatában, nyomok rá a küldés gombra, és az ajkamba harapva várok. Oké. Ez talán mégse annyira gáz. Végülis még nem jegyzett el senkit. Nincs ezzel semmi gond.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876171#post876171][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.04.04. 18:15[/b][/url]

Annak ellenére várom a lengyeltől a segítséget, hogy tudom, ha tudna róla se segítene. Mégis tíz körömmel kapaszkodok abba a reménybe, hogy haragszik rám annyira, hogy ne írjon vissza őt percen belül. Mert ha nem teszi én lelépek. Sőt. Most kellene. Sőt, alapból ide se kellett volna jönnöm ugye. Egyszerűen saját magamat se értem. Én nem vagyok ilyen ostoba.
Aztán ahogy a kezemben a telefon, mégis besétálok, köszönök és megcélzom a liftet. Jó persze ott van még a halvány remény, hogy megint történni fog valami, ami miatt képes leszek végre megszakítani ezt a kapcsolatot. Elvégre én innen még nem mentem el keserű szájíz nélkül.
Csengetek. Össze is fonom a kezeim a mellkasom előtt, és még akkor se nézek rá, ha ajtót nyit. Bár ne nyitna ajtót, vagy.... Bár ne ő nyitna ajtót.