A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876173#post876173][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.04.04. 18:47[/b][/url]

Nem telik el sok idő a csengő hangja, és az ajtó nyitódása között, mégis számtalanszor meggondolom magam. Hisz én voltam. Én mondtam, hogy azt be kell fejezni. Nem kell mondani, tudom, hogy milyen véleménnyel lesz most rólam és mégse tud érdekelni. Persze még mindig bízok abban, hogy kellően sértődött és max megint idegesen jövök el, mert hát... Ez is egy opció.
- Még nem jegyeztél el senkit... - hirtelen nem is tudom, hogy ezt most mondom, vagy kérdezem. Azt tudom, hogy ez az oka annak, amiért most itt vagyok. Nagyon lassan emelem fel a fejem, hogy a szemébe tudjak nézni, és halványan elmosolyodok.
- És végigültél volna velem közel három órát - vonok vállat, mert efelett pedig nem hunyhatok szemet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876176#post876176][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.04.04. 20:09[/b][/url]

Hirtelen nem is tudom, segít-e, hogy csak döbbenetet látok az arcán. Nekem mondod? Nyugodj meg, én is ugyanolyan döbbent vagyok. Lenne inkább gúny, vagy az a sznob mosoly az arcán. Akkor legalább felhúznám magam, és itt is hagynám. De nem. Nagyon még csak húznia sem kell, hisz ahogy a keze nyúl, egyik lábam nekem is előrébb lép. Az ajtó csukódik, én meg ahelyett, hogy felvázolnám, gyakorlatba ültetem a terveim, mert minél közelebb kerülök hozzá, annál jobban növekszik azoknak a terveknek a száma.....

Ezek a percek a kedvenceim. Mikor mosollyal az arcomon nézem a várost, ami így sötétben kivilágítva egész szép látvány. Ilyenkor békés vagyok, ezekben a percekben elhiszem, hogy ez a világ legtermészetesebb dolga, és minden úgy van, ahogy lennie kell.
Aztán ezek a percek elmúlnak, a valóság szép lassan kúszik vissza a bőröm alá. Apránként, hogy hagyjon nekem időt fel is fogni. És ahogy felfogom, máris nem olyan szép a kivilágított város.
- Választottál már gyűrűt? - felé fordulok. Ártatlanul teszem fel a kérdést, és még a tekintetem is érdeklődést sugall.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876179#post876179][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.04.04. 21:21[/b][/url]

Halkan nevetve, rázom meg a fejem, kicsit be is előztem. Már öltözködés szempontjából. Természetesen tudom, hogy nem ilyesmi szokott elhangzani, de még mindig kínosnak érzem ezeket a perceket, és legszívesebben eltörölném.
- Hmmmm.... Mit szeretnél hallani? Vagy mit szoktak neked mondani? - tényleg érdekel, még a fejem is oldalra döntöm, és felhúzom a térdeim, majd átkarolom őket. Nyilván mondhatnék neki olyanokat, amikkel tisztában van. Pontosan azért, mert bár nem szavakkal, de most is tudtára adtam. Többször is.
- Persze. De... Ez nem olyasmi, amit tudod... Azzal kéne megejtened, akinek az ujjára húzod? Tudod az ujjméretét, vagy hogy milyen kő illik hozzá? Meg ilyenkor nem ilyen családi ékszert kellene? - persze hogy millió kérdésem van, mert mindentől függetlenül számomra érdekes dolog ez.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876184#post876184][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.04.04. 22:26[/b][/url]

- Nem. - ráncolom a homlokom, persze némi gondolkodás után. Igazából sose gondoltam ilyesmire. Jó persze de. Kiskoromban nekem is megvolt a szőke herceg lóval, meg kastéllyal, később a kedvenc bandám énekese, aztán meg Mr. Darcy. Ezeken én is keresztülmentem, de aztán látva egy-két házasságot.... Elment a kedvem.
- Mármint szeretem a meglepetéseket, nem arról van szó. De annak a gyűrűnek a másik fele rajtad lenne. A tökéleteset szeretném, és azt hogy együtt válasszuk ki. Ki nem hagynám, hogy összevesszek veled az eladó előtt, mert neked az túl snassz, nekem meg az túl giccses - a végére persze elnevetem magam, mert bár tényleg csak elmélet, annak iszonyúan vicces és realisztikus.
- És állítólag rossz ómen. Legalábbis azt olvastam, hogy azzal tovább is adják az ő "keresztjüket". Bár ha a nagyid házassága tökéletes, akkor mindenképpen megéri - nem. Ezen a ponton nem is tudom letagadni, mennyire álomvilágban élek. Csak tényleg szeretném azt hinni, hogy ez nagy és fontos dolog.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876192#post876192][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.04.05. 00:11[/b][/url]

Mindig furcsa őt nevetni hallani. Talán pont azért, mert nem teszi olyan sokszor. Nem, még véletlenül se gondolok arra, hogy bármilyen segítséghez folyamodott ezért, csak... Furcsa. Viszont én is szembe ülök vele, ugyanúgy törökülésbe, bár tényleg utána néztem annak, hogy ezt nem illik.
- El is akarod venni, vagy a családod akarja, hogy elvedd? - nem őt nézem, a kezeit, mert ez fontos kérdés, és nem vagyok biztos benne, hogy nekem erről tudnom kellene bármit is. Hogy erről tudni akarok-e bármit is.
Viszont a következő megjegyzésére felkapom a fejem, hitetlenül nézek rá, el is nevetem magam, aztán közelebb hajolok a hozzá, vágok hirtelen faarcot.
- Soha nem mennék hozzá olyas valakihez, aki képtelen önállóan dönteni popcorn és nachos között - bizony, bizony. Damian Flaviu a szememben mint potenciális férj jelölt, a mai napon súlyosan elvérzett.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876203#post876203][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.04.05. 11:21[/b][/url]

Most úgy beszél, hogy értem is, amit mond. Mármint. Tényleg. És az ő helyzetében ez így teljesen rendben is van. Mégis megrázom a fejem az utolsó mondatát hallva, mert tényleg értem, de egyet nem értek vele.
- Az én olvasatomban az, aki jót akar. Nem várja el, hogy huszon x évesen gyűrűket nézegess, sőt... aki jót akar, az próbálna erről lebeszélni - és igen, ezen a ponton kúszik be az összeférhetetlenség a küszöb alatt. Értem én,  a név fontos, a család fontos, de sose áldoznám be magam, és az én családom, ha jót akarna nekem, ezt nem is várná el.
Ennek ellenére is elnevetve magam, hátrálok. Én közöltem, hogy ebből nem lesz esküvő, ő pedig tudomásul vette. Jó is ez így. Nyújtózok is kényelmesen, hogy a következő szavak miatt, szépen bele is feszüljek a mozdulatba. Nem mosolygok.
- Mennem kell - menni akarok. Ránézek. Ő is tudja, én is tudom, az is csoda, hogy még itt vagyok. Mert normális esetben már nem lennék. És most tekintsünk el attól, hogy normális esetben, alapból ide se jöttem volna. Viszont, hogy itt aludjak...
- Nem vagyok hozzá elég részeg - próbálom mégis elvenni a komolyságot belőle, és visszaerőszakolva a mosolyom, szedem össze a táskám, hogy azzal együtt menjek a cipőmet venni. Mert bizony, az a reggel is csak azért történhetett meg.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876887#post876887][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.04.14. 00:49[/b][/url]

- Szóval ő lenne. Hogy hívják? - takaróba csavarva, ülök le a hálószoba padlójára, egyelőre tisztes távolságból figyelve a kutyut, mert. Nos, mert az első percekben valami teljesen másra koncentráltam, és most sem tudom azt állítani, hogy hiba volt eljönni ide. Végül is Damian se árult zsákbamacskát, mikor feltette a kérdést, én meg teljes mértékben tisztában voltam vele, mire mondok igent. És, ha van valami, ami nagyon jól működik köztünk, akkor az az elmúlt percekben történtekhez hasonló. És én teljesen boldog vagyok így.
- És minden reggel le kell vinned innen? Hát a terasz? - pislogok aztán a lengyelre, de nem sokáig figyelek rá, mert a kutyu most jobban leköt, és a szemeim is csillognak. Jó, most már talán ő is tudja, hogy a lehető legjobb emberre bízza.
- Megértem a húgod, egyszerűen nagyon édes - és nem tudom ezt nem olyan szentimentális idiótán közölni, ahogy egy kisbabát szoktak dícsérni, mikor először meglátják.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876893#post876893][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.04.14. 01:54[/b][/url]

Mindennek megvan az oka. Annak is, hogy nem nyújtok el semmit. Nem a barátnője vagyok, csak a barátja. Nekem meg így tökéletes. Nem lennék jó barátnő. Tudom magamról, ahogy azt is tudom, Damiant se nagyon zavarja, hogy nem csüngök a nyakán és tervezgetem a közös jövőnket. És most itt a kutyu is, ami nagyon durván elvonja a figyelmem a szuszogásával.
- És te minden hajnalban lemész vele... zseniális - és tényleg nagyon jót nevetek, mert kellően magam elé tudom képzelni Damian arcát, míg csak vár és vár... amíg a kutyus megtalálja a számára megfelelő helyet. Isten, csak egyszer látnám....
- Figyelj, én igazán nem tudom... szerintem te szereted őt - pislogok fel rá, még mindig rázkódva a nevetéstől.
- Persze hogy elviszem, megígértem - és most még csak fent sem akadok azon, hogy mit művel velem, most határozottan élvezem, ahogy végigsimít a hajamon.
- Noha sokszor legszívesebben a két kezemmel fojtanálak meg, azért bánnám, ha nem lennél - ezt pedig teljesen komolyan közlöm vele. Még a fejem is a lábaira hajtom, úgy nézem a kutyut.
- A legrosszabb egyébként, hogy nem lehetnek a kastélyban. Azok ketten nálam, kicsinálták a nagyszüleim... mert őket is le kellett vinni, de nem ám ugyanabban az időpontban - forgatom meg a szemem, mert az élet tényleg nem egyszerű velük, és Damian legalább belátja, hogy neki ez nem való, ami határozottan imponáló.
- Teljesen megértem egyébként, hogy nem akarsz innen elmenni... szeretem ilyenkor a várost nézni - hisz már sötét van, és ahogy kinézek, annyira szépek a fények, bár... jó... sose állítottam, hogy nem vagyok szentimentális.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876923#post876923][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.04.14. 16:39[/b][/url]

Amúgy nem egy rossz dolog ez. Csak így... nem agyalni. Nem is próbálom most megfejteni, vagy a szavai mögé nézni, ahhoz én már tényleg fáradt vagyok. Csak élvezem a nyugalmat, hogy most minden olyan... békés, mert tudom, hogy ez sem fog örökké tartani.
- Mert ez egy olyan szerelem, amit én teljesen átérzek, de te talán soha nem fogod megérteni - vigyorgok, és tényleg nem hallatszik a hangomon, hogy én ezt nehezményezném. Mondom, teljesen megértem a húgát, és ha nagyon magamba akarok nézni, én is agyára mentem a nagyszüleimnek, mikor nem voltak a blökik velem.
Abba viszont belegondolok, hogy mikor először jártam itt, milyen nagy mellénnyel mondtam, hogy többet Varsónak még csak a közelébe sem, hiába vett meg kilóra egy éhenkórász mókus. Mégse tudom jelenleg bánni, hogy megint nézelődhetek a hatalmas ablakon, még a fény hiánya sem zavar, pedig otthon már rég paranoiás lennék.
De aztán Damian megint felveti, így kénytelen vagyok elfordítani a fejem, hogy rá tudjak nézni, de továbbra is ott a mosoly az ajkaimon.
- Nem vagyok ottalvós lány. Viszont fáradt az igen - és valószínűleg mostanra ezt már ő is látja, pedig Merlin a tanúm rá, teljesen jól be tudom osztani az időmet, csak nagyon sok minden történt nagyon rövid idő alatt.
- De csak most az egyszer... - nem is tudom, hogy magam győzködöm, hogy ebből sem lesz semmi gáz, vagy épp vele közlöm, hogy nem vagyok hajlandó rendszert csinálni belőle.
- És csak a napfelkelte miatt - teszem még hozzá, csak a miheztartás végett.
- Egyébként. Az ágyam az egyetlen no go zóna. Tényleg - mert határokat mindig kell szabni, én meg nem hagyom a törpéknek, hogy teljesen a fejemre nőjenek. Szerencsére ők már szépen le is szoktak róla.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=878297#post878297][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.05.11. 00:10[/b][/url]

Én ezt rendesen vártam. Egy hétvége, amikor elszakadok kicsit Bogolyfalvától, és visszakapok egy szeletet a régi életemből.
- Nincs nagy gond, de jobb segítséggel rendbe tennem magam - végre a nagyszüleim szemébe is mondhatom ezt, ráadásul mosolyogva, hisz én is nyugodtabb vagyok, mert a probléma lehetne nagyobb. Innentől pedig ők teljes vállszélességgel támogatnak.
Nem is okoz komolyabb nehézséget elkísérni őket a színházba, főleg mert gyerekkorom óta nagy rajongója vagyok. Magamtól biztos nem kezdenék szervezkedésbe, de így hogy nekem csak el kellett jutnom Bécsbe, meg a hotelbe, ahol megszállunk a két napba, szívesen jöttem.
Persze nem hárman vagyunk, a nagyszüleim baráti köre is helyet foglal a hotel bár részén, és én akkor döntök úgy, hogy ideje készülődni, mikor újra felvetődik, hogy valaki biztos forrásból tudja, Madlen Krise is eljön ma este. Minden alkalommal vannak ilyen források és minden alkalommal bebizonyosodik, nem is annyira biztos, de most.... most nekem elég a név ahhoz, hogy szabályosan katapultáljak a társaságtól. Nem akarom, hogy ide is elkísérjen, mikor már olyan szépen magam mögött tudtam hagyni.

Legközelebb már csak a páholyban hallom újra azt a számomra kényes vezetéknevet, mikor a velünk szemben lévő páholyt fürkészi mindenki. Én a tüntetőleg a telefonomba bújok, vagy épp a mellettem ülő Rékáéba, aki képeket mutogat. Csak akkor kapom fel a fejem, mikor az általános hangulat is megváltozik. Valami történt. Nem telik el pár másodperc, máris meglátom Damian Flaviut belépni abba a páholyba, és nekem ennyi elég is. Szerencsére az előadás is hamar elkezdődik, de nem tud eléggé lekötni. Egy ponton aztán, egy alig látható baki miatt, amit a színpadon csíptem el, olyat teszek, amit megfogadtam, hogy soha többé.
Szerintem most ment ki a bokája.
Fogalmam sincs, hány nap telt el, arról sem, hogy megvan-e még a számom, de igen. Üzenetet küldök Damian Flaviunak. Az unalom. Az az oka.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=878303#post878303][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.05.11. 01:16[/b][/url]

Én határozottan a darab miatt jöttem. És úgy tűnik, ezen a napon Madlen Krise is, akit végre most szemügyre is vehetek. Az arcom nem árulkodik arról, hogy el lennék ájulva, mégse tudom vitatni a nő tekintélyét, amit még innen is érzek. Elfordítom róluk a fejem, egyenesen a színpad felé, hisz én ezért vagyok itt. Még véletlenül se kockáztatnám meg, hogy magamra haragítsam a nagyszüleim.
Egy ponton mégse bírom ki, és szinte észrevétlenül veszem elő a telefonom, ügyesen elrejtve és kellően lesötétítve annak képernyőjét. Nem tudom, hogy várok-e bármilyen reakciót, hisz tényleg szépen tartottam magam... mostanáig. Beharapom az ajkam, mikor felvillan az aprócska kérdőjel, és várok kicsit, mielőtt visszaírnék.
Mégis mit nézel te, ha nem veszed észre a bakit a színpad közepén?
Nem... Abba hirtelen nem gondolok bele, hogy akár kéretlen kukkolónak is tűnhetek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=878327#post878327][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.05.11. 18:37[/b][/url]

Mentségemre legyen mondva, ezt az előadást én már láttam.... párszor. És ha még le is buknék, hogy mennyire illetlenül viselkedem, roppant felnőttesen magammal tudom rántani Rékát, aki szintén ilyen módszerrel köti le magát. Szóval a lelkiismeretem nyugodt, és most még kicsit jól is szórakozom. Sőt. Meg kell feszítenem magam, hogy nehogy felnevessek, mikor meglátom az üzenetet. Előrébb hajolok kicsit, és elfordítom a fejem, de ahogy látom, a nagyszüleim körülbelül más világban vannak, megnyugszom.
Ne viccelj. Meg nem fordult a fejemben, hogy te színházba jársz. Te követsz!
Persze most már elmaradhatatlan a vigyorgós szmájli mellé. Sok mindent el tudtam képzelni róla eddig is, de ezt nem. Pont azért, mert naivan azt gondoltam, hogy a nagyanyja kellően megutáltatta vele már gyerekként.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=878348#post878348][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.05.11. 23:45[/b][/url]

Percekre felejtem el a telefonom, ugyanis a kedvenc részem jön, a tekintetem pedig a színpadra szegeződik. Oldalra se kell néznem, hogy tudjam, Réka ugyanígy van, hisz nem egyszer énekeltük már el ezt a dalt, maradandó károsodást okozva ezzel a családoknak.
A lány bök meg, mikor megrezeg a mobil, én meg megrázom a fejem, mint aki visszatér a földre.
Ki jár egyedül színházba? Nagyszülők...
Küldöm el gyorsan, aztán meg is ütközöm, mikor szembe nézve látom, Damiannak hűlt helye. Felsóhajtok. Valószínűleg megunta. Ő megteheti, hogy előadás közben felpattan, és csak úgy elmegy? A nagyanyja ezt megengedi? Nekem a fejem vennék le a helyemről.
Nem telik el talán tíz perc, és le is gördül a függöny jelezve, hogy az első felvonásnak vége. Ülök még ott egy kicsit, csak míg a nagyszüleim is kimennek, hogy aztán kibeszéljék a többiekkel a látottakat, Réka is egyből hív valakit, én meg jobb híján, elindulok a büféhez, hogy valami innivalót szerezzek. Nincs kedvem a csevegéshez, és nem is tudnám annyira dícsérni a mostani darabot, mikor a tavalyi szereplők jobbak voltak. Az ilyet meg nem szeretik hallani. A nagyszüleim is megkérdezem, hogy kérnek-e valamit, aztán szépen be is állok a sorba, írok vissza közben a többi üzenetre is.
Gyorsan meguntad...
A nagyobb probléma az, hogy tényleg érzek egy cseppnyi csalódottságot, miközben elküldöm ezt a két szót.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=878408#post878408][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.05.13. 01:54[/b][/url]

Nem mondom, hogy nem gondolkodnék el én magam is azon, hogy most mi történik, ha... gondolkodnék. De nem teszem. Olyannyira nem teszem, hogy ha nekem szegezné a kérdést, nem tudnék rá válaszolni.
Igen, valószínűleg ha nem láttam volna meg a nagyanyja mellett, még most sem jutna eszembe, de ha nagyon bele akarok gondolni az eseményekbe, azok mindig ott vettek furcsa fordulatot, hogy én megláttam. Azonban nem kombinálok, nem tervezek, és nem is játszmázok, mert sokkal jobb így. Hogy nem látom. Márpedig ahogy diszkréten körbe nézek, tényleg csak a nagyszüleim látom. El is mosolyodok rajtuk, mert hihetetlen. Nagyapa nem úgy áll ott, mint akit odatettek, sem úgy, mintha a fogát húznák. Lazán karolja át a nagyit, aki ugyanúgy nevet a... valószínűleg elejtett dad joke-ján, mintha most hallotta volna először. Elkapom a fejem, ahogy megrezzen a telefon.
Én azt mondtam, hogy nem kellene beszélnünk többet. Nem beszélünk.
Írom le, ki nem hagyva a mosolygós szmájlit, talán még ki is húzom magam elégedetten, mert ebbe aztán végképp nem köthet bele. Ujjam pedig a küldés gombon, de pár pillanatra elgondolkodok, magam elé meredve lépek párat előre.
Sok mindenre mondtam már, hogy "soha többé".
Küldöm aztán el végül, és sóhajtok is. Valahol azt az estét se tartom drasztikusabbnak, mint mikor rávágtam a lakása ajtaját. És ha tényleg nagyon őszinte akarok lenni, semmi olyat nem mondott, ami nem lenne igaz, mint kiderült Mihail által, vagy amin még mindig meg lehetek sértődve. Ezt most tényleg én toltam túl. De soha nem fogom beismerni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=878448#post878448][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.05.14. 22:41[/b][/url]

A sor persze nem halad olyan gyorsan. Én meg a telefonomba bújok, holott tudom, nem ez a szokás. Ilyenkor kellene körbe néznem, kritikával illetnem mások ruháit meg frizuráit, de az nekem sose ment. És magamat illetően is nyugodt vagyok, mert tudom, teljesen megfelel az öltözékem. Nem tűnik ki ugyan semmilyen szempontból, de továbbra is elkerül azért a feltűnési viszketegség.
Megrezzen a telefonom, egyetlen roppant egyszerű és egyébként teljesen jogos kérdés villan fel, mégis lefagyok. Őszintén fogalmam sincs. Azt tudom, hogy erre mit kellene válaszolnom, legalább háromszor írom le a szót, csak hogy aztán kitöröljem, mert bár azt kellene írnom, köze nincs ahhoz, amit ebben a pillanatban szeretnék.
Unom ezt az előadást...
Tényleg meggondolom. Esküszöm. Többször is. De aztán mégis elküldöm.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=878451#post878451][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.05.14. 23:26[/b][/url]

Haladunk, haladunk. És hálás is vagyok érte, mert úgy érzem, kell nekem az a pohár pezsgő. Így most látom Karina fejrázását, és esküszöm, hogy még egy horkantást is hallok, csak.... Csak most félre is söpröm őket szépen.
Igen.
Rövid és velős, és gyorsan el is küldöm, aztán kikérem azt a négy pohár pezsgőt. Teljesen rutinosan fogom meg őket, amint kézhez kapom, és mosolyogva megyek vissza a nagyszüleimhez, hogy koccintsak velük. Egy fél pillanatra el is gondolkodok, hisz én nem szoktam ilyen határozott lenni. Aztán már rendesen vigyorgok, mintha tényleg csak az a sokat hallott vicces sztori szórakoztatna.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=878461#post878461][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.05.15. 18:36[/b][/url]

Bár nem vagyok nagy ivó, és nem egyszer bizonyítottam már, hogy nekem nem is kell annak lennem, ez a pezsgő tetszik. Marja picit a torkom, ahogy bármi amiben van némi szénsav, de kellemesen édes.
És jól félre is nyelem, mikor megrezzen a telefonom, és elolvasom az üzenetet.
Pillanatok alatt pirosodik ki az arcom, ahogy az engem vizslató, értetlen tekintetekkel nézek szembe. Megrázom a fejem, és mosolyogva közlöm, hogy semmi baj nincs, aztán úgy döntök, azokra a percekre el is teszem azt a telefont.
Hamarosan vissza is megyünk a helyünkre, ahol aztán megkérem Rékát, cseréljünk helyet, had legyek még távolabb a nagyszüleimtől. A második felvonás is elkezdődik, én meg még adok magamnak pár percet, mielőtt újra előveszem a telefont.
Mesélni róla nem túl izgalmas...
Továbbra sem gondolkodok, szinte úgy küldöm el, hogy oda se nézek, a színpadra szegezem a tekintetem, és jóformán el sem hiszem, hogy ezt én csinálom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=878471#post878471][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.05.15. 22:37[/b][/url]

Tény, ennél szórakoztatóbb színházas élményem nem igazán volt. És valahol szomorú, hogy most sem az előadás miatt van. Egyszerűen élvezem ezt a fajta kommunikációt, és súlytalannak érzem, mert meg sem fogalmazódik bennem, hogy ez bármin is változtatna. Élek a gyanúval, hogy Damian sem tudja épp mivel lekötni magát, ezért is megy bele a játékba. És jó ez így, esküszöm. Csak nem agyalni. A fényerő lejjebb véve, és tényleg mindent megteszek annak látszatáért, hogy engem érdekel az, amit a színpadon művelnek, hisz már nagyon régóta rágom a nagyszülők fülét, hogy legközelebb Párizsba menjünk, mert én ott akarom megnézni a Moliert, mert ott az igazi.
Ez ilyen két emberes terv. Kellesz hozzá...
A mosoly szmájli még véletlenül se marad el, és meglepően könnyen íródnak ezek a szavak. Persze, mert valahol sejtem, hogy ezek csak szavak maradnak, és nekem egyébként nem kell szembe néznem a Flaviu fiúval. Könnyen nagy így az arcom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=878477#post878477][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.05.15. 23:46[/b][/url]

A telefon megint megrezzen, és el kell nyomnom a sóhajtást. Megbököm Rékát, némán jelzem, hogy kimegyek, mert kezd itt bent fojtogató lenni a légkör. Természetesen a büfét célzom meg, és sokkal jobb, sokkal kényelmesebb így, hogy nincs tele a tér emberekkel. Kikérem a másik pohár pezsgőt, amivel aztán szépen le is ülök a bőrkanapéra.
Nyugodtan add elő, hogy mennyire ismersz, mennyire a fejembe látsz, hogy szerinted mennyire tisztelem magam, de ettől még nem fogsz jobban ismerni. Egyetlen dolog volt, ami teljesen jól működött köztünk, és emiatt azt már nem tudom mással csinálni. Talán egyszer majd megköszönöm ezt is...
Gondolkodok? Dehogyis. Ingerült vagyok? Cseppet. Kezdem unni, hogy minden beszélgetésnek súlya kell, hogy legyen, hogy nem lehetünk csak simán el, mint az elején. Damian nem a pszichológusom, de még csak önismereti, vagy életmód tanácsadó sem, így bár nem így terveztem, sejtem, hogy hamar vége szakad ennek az üzengetésnek is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=878482#post878482][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.05.16. 04:36[/b][/url]

Kortyolom én a pezsgőt,  de nem is tudom, miféle csodát várok tőle. Rá kell parancsolnom magamra, hogy ne horkantsak fel az egyetlen szót látva. Kényelmesen dőlök hátra, hisz visszamenni sincs túl sok kedvem, nem tudnék az előadásra koncentrálni úgy, ahogy szeretnék, így megnyitom az egyik játékot annak tudatában, hogy ez a beszélgetés ismét befejeződött, és én ismét nem látom másképp a dolgokat. Most mégsem kezdem magam okolni, nem jön az önostorozás, hogy minek írtam egyáltalán rá, hisz mikor az első üzenetet elküldtem, számítottam arra, hogy a vége valami hasonló lesz.
Pontosan ezért lep meg a rezzenés és az újabb kérdés percekkel később. Felsóhajtok.
Nem tudom, Damian. Inni, szórakozni, szexelni... csak amit az egész elején is csináltunk, mert az a Damian Flaviu hiányzik. De ha te inkább lélek búvárkodnál, akkor skippeljük, mert pszichológusom már van....
Abszolút nem nehéz őszintének lenni így. A pohár pedig megint kiürült, én meg azért hagyok magamnak pár percet, csak aztán kelek fel, és megyek vissza, hogy elfoglalva a helyem, tényleg a színpadra szegezzem a tekintetem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=878555#post878555][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.05.18. 14:04[/b][/url]

Nem feltétlenül mosdóra gondoltam
Igen, egy épeszű ember, egy ideális világban ezen a ponton tekintené lezártnak a.... "beszélgetést", csak hogy van egy kis probléma. Tulajdonképp kettő is. Ez nem egy ideális világ, és én sem vagyok teljesen épeszű. Most már meg sem próbálom megcáfolni ezt. Pedig én is látom, mekkora gáz ez, és még csak nem is okolom a lengyelt, hogy ő ezt nem érti, ráadásul az agyam még tudja is, hogy nekem most kell eltennem azt a nyamvadt telefont, mert én meg fogom ezt bánni. És meg is van a mozdulat. Felnyitom én a kis táskám azzal a szándékkal, hogy bele süllyesztem, aztán megint eljön az a pont.
Nem akarok megint felülni arra a vonatra
Nem akarom a hülye komplikációkat és azon agyalni, mikor mit gondolsz
Veled lenni szeretnék, de család Charon és a többi nélkül
Igen, azt határozottan tudom, hogy azokból a dolgokból én ki akarok maradni.