Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

- Szívesen maradok befejezni - ajánlom fel az idősebb hölgynek a szokásos lelkesedésemmel. Mióta itt vagyok, érzem hogy jó helyen vagyok. Szerencsésebb nem is lehetnék, hogy megkaptam ezt a munkát, hisz legalább valami biztos van. A nő a fejét rázza, de nem ellenkezik, hisz átverni úgyse tudna, látni már rajta a fáradtságot.
Azt már megbeszéltük a napokban, hogy sem a bálra, sem haza nem megyek. Négy éve idejárok, de idáig egyetlen bálon voltam, ott is csak azért, mert hirtelen kellett segítség a DÖK-nek, és dolgom végeztével fel is szívódtam gyorsan. Haza pedig idén nem tudok menni, lévén a szüleim a barátaiknál töltik a karácsonyt. Ennél szebben aligha közölhették volna velem, hogy nem kíváncsiak a társaságomra mindaddig, míg "bohóckodom". Nem hibáztatom őket, csupán szomorú vagyok, mert ahogy rendellenesnek néznek, úgy akár különlegesnek is nézhetnének. Még most is arra vágyom, hogy csak egyszer le tudjak ülni velük, elmesélni ezt a csodát itt körülöttem, amit talán még most sem hiszek el teljesen, és belátják majd, hogy nem olyan ördögtől való ez, mint amennyire ők azt hiszik. Persze ennek esélyére egy számjegyű a százalék, és az is főleg a nullához tendál.
Azért gondoskodom magamnak a kellemes karácsonyi zenéről, ami épp csak zümmögésként hat, de megengedem, hisz már napok óta kong a könyvtár az ürességtől. Mindenki vadul készülődik az ünnepekre. A karácsonyt pedig én is szeretem, nem is tudom megmondani, hány ajándékot csomagoltam már be, főleg rendelésre, de nem bánom, hisz az is a szeretem hobbim többek között.
Ahogy végzek az adminisztrációval, a könyveket a polcokhoz reptetem, követve őket lépteimmel, és hirtelen ráncolom a homlokom, mikor az ajtó nyitódását hallom.
Arra kukucskálok, és felcsillan a szemem az évfolyamtársam láttán.
- Hát te?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

- Ó, de aranyos vagy. Köszönöm. Ez is robban? - a hirtelen feltörő lelkesedés egyből átvált óvatosságba, és azért sandán pillogok arra piros kendőre. Aurél már nagyon sok félét megetetett velem, és esküszöm, csodálom a kreativitását, talán még irigykedek is kicsit miatta, de... az a múltkori robbanós, nos... pedig mondta, hogy ne faljam be egyből, mégis örök traumát okozott nekem.
Amennyiben biztosít róla, hogy ezek most ártatlanok, úgy el is veszem csillogó szemekkel.
- Mikor is mész? Kikísérjelek? Segíteni a csomagokkal, vagy ilyesmi - mosolygok halványan rá. Nálam ez megszokott, és úgyis van időm ilyesmire, Aurél meg már első óta az életem szerves részét képezi, szóval egyáltalán nem okoz gondot.
- Ohh, míg el nem felejtem.... visszahozták - leteszem a kendőt a kis gurulós asztalra, és matatok a könyvek között, míg meg nem találom azt, amit keresek.
- Tessék - a múltkor mondta, hogy szeretné, úgyhogy még szép, hogy megmentem neki, noha kissé megviselődött az előző kölcsönzője miatt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Hát eltelt még egy év, ami határozottan kellemesebb csalódás volt, mint az eddigiek, noha... van ami még most sem változott. Épp csak felhívtam a szüleim Boldog Új Évet kívánni, és meséltem volna nagy lelkesen, hogy úgy néz ki, találok valami lakást, de szinte rám vágták a telefont mondván, hogy most egy fontos tárgyalásra készülnek. Nagy sóhajjal veszem tudomásul, hogy egyelőre ennek csak én örülök olyan felhőtlenül még akkor is, ha a környék nem a legbarátságosabb. Tényleg madarat lehet velem fogatni, de az éhségem legyőz, így amint elköszönök a férfitől, aki a lakást mutatta, megyek is a csárdába enni. Elvileg valami telezöldséges ebéd lesz, én meg kényszeresen figyelek arra, mit eszek. Szerintem anyum egészségmániája ütközik ki rajtam, és egyszerűen nem tudom levetkőzni. Ahogy a rutint sem, amivel az arcomat ápolom, emlékszem Aurél hogy kiakadt, mikor meglátta, mennyi mindenem van, pedig az tényleg csak egy sos csomag volt.
Viszont szerintem teljesen rendben van, hogy odafigyelek magamra, és kell is, hogy megmaradjon az csekélyke önbizalmam, amire szert tettem.
Annak köszönhetően nem jövök zavarba, mikor belépek a csárda ajtaján, és pár már nem szomjas férfi, szinte levetkőztet. Csak magamban vállat vonok és kikérem az ebédem, helyet keresve arra, hogy nyugodtan el is fogyaszthassam.
Én nem számítottam mára semmire, bőven elég boldogságadag ért, a szemem mégis felcsillan, mikor meglátom Őt az egyik asztalnál ülve.
Nem igazán gondolkodok, megfogom a baracklevem, és oda is tipegek a szokásos, kedves mosollyal az arcomon.
- Jó napot, szabad? - mivel nem látom jelét annak, hogy bárki más is ülne itt, meg sem várva a választ, le is helyezem a fenekem a nem túl kényelmes székre.
- A nagyszüleimnek nagyon tetszett Karcsi és a cserép is, köszönöm - ha már alkalom adatik rá, csak megemlítem neki, mekkora telitalálat volt az a virág.
- Hmmm... gyömbér? - mert az előtte gőzölgő tea illata megcsapja az orrom, én is szoktam inni, csak leginkább akkor, ha a torkom vacakol, vagy megfázok.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

A nevetése nekem azt sugallja, hogy azért annyira nem zavarja a társaságom, szóval sokkal nyugodtabban helyezem a kabátom a szék támlájára.
- Ne értsen félre, nagyon szívesen átülök, ha arról van szó, csak megkímélném magam a társaságuktól - alig észrevehetően biccentek a három férfi felé, akik két asztallal arrébb ülnek, és akik tekintetét még most is magamon érzem, fel sem kell néznem.
Van erre az a mondás, hogy nyitott szájjal megyek abba az erdőbe, ez jut eszembe, de hát... nem sajnáltatom magam, tényleg kedvesen mondom, és hallatszik a hangomon, hogy nem okozna gondot az ő elküldésük sem. Azért olykor-olykor megesik. Persze mentségnek annál jobb. Annyira sikerült megismernem, hogy szinte biztos legyek abban, nem tenne ki azoknak a köröknek.
- Nem is akármilyenre. Nagyim fél napig rendezgette a növényeit, hogy olyan helyen legyen, ahol mindenki jól látja - tényleg boldogan mesélem, annyira jó volt náluk lenni, meg a tudat, hogy ők kíváncsiak is rám, ellenben a nővel, aki megszült. Nem, váratlan módon, nem értek oda.
- Önnek is, remélem tényleg az lesz - mosolygok rá, kortyolok is a baracklevemből, míg várom, hogy kihozzák az én ételem.
- Nagyon jól főz Samu, mondtam neki, hogy akár nyithatna saját éttermet is, de hozzászokott ehhez a helyhez. Mondjuk.... hangulatos az tény - gond nélkül csevegek, ahogy kicsit körbejáratom a tekintetem, noha sok minden aztán nem változott.
- Sikerült minden növényt eladnia? És... semmi különleges könyvjelző - kicsit csóválom a fejem, ahogy a könyvre téved a tekintetem, ami csukódva kerül az asztalra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Amellett, hogy iszonyat szerencsésnek érzem magam, ma még azt is elhiszem, meghódítom a világot. Irtó felszabadító érzés tud lenni, hogy lesz egy saját lakásom, amit csak magamnak köszönhetek. Semmi szükségem vállveregetésre, büszke vagyok én magamra, és annyira felspannolva ráadásul, hogy gondolkodás nélkül masírozok oda Margorhoz, és teszem le a fenekem.
Noha annyira nem rémülök meg a három alaktól, kifogásnak szépen felhasználom őket, hogy ne kelljen magyarázkodnom, miért ezt a helyet szemeltem ki. Abból érzem, hogy nem jönnék ki jól.
A mosolyom kiszélesedik, ahogy nevetni hallom, nagyon szeretem azt a hangot hallani, mert tudom, hogy én váltottam ki, és egy vidám ember mindig sokkal jobb látvány.
- Igazából... úton van. Azért jöttem, mert Samu szólt, hogy van sütőtökös rizottó - hajolok kicsit előrébb, hogy megsúgjam neki ezt a hét pecsétes titkot, ami a Samuval kapcsolatom övezi, és mosolyogva növelem is a távolságot.
- Ne kérdezze. Hülye lányos szokás, nagyon figyelek arra mit eszek. És bár én nem szeretek főzni, rákényszerülök.... kivéve persze ilyenkor - vonok aprót a vállaimon. Kellemetlenül nem érzem magam, hisz bár nem a kedvenc elfoglaltságom, szinte bármit ehetővé tudok varázsolni a konyhában. A szemem viszont felcsillan, ahogy hallom, hogy ő szeret.
- Ohh sajnálom, pedig tényleg nagyon szépek. Búlcsú is nagyon passzol a szobámhoz. Mondjuk most majd szeretni fog....  - bazsalyogok, igen, mert megint eszembe jut, hogy megtettem életem első lépését, teljesen önállóan.
- Oké, igazából madarat lehet ma velem fogatni, és nagyon rossz, hogy nem tudok kivel ünnepelni, nincs kedve egyet koccintani? - rebegtetem meg a pilláim, persze ne, várva el tőle azt, hogy egyből meg is értse, maximum a hangulatom tűnhet fel neki, hogy túl energikus a múltkorihoz képest is.
- Ez azért elég menő. Meghalnék egy ilyen könyvjelzőért - teljesen lenyűgöz, így ki is libbenek az állapotomból, és épp csak eltátva a szám, de rendesen bámulom. Még az sem zavar, hogy félig az asztalon fekszem, csak mikor észbe kapok, hogy talán ezt itt mégse kellene.
- Lett egy saját lakásom... vagyis... még a kulcsom nincs, de papíroztunk és két nap múlva már lesz - térek vissza gyorsan arra, miért vagyok én indokolatlanul ennyire boldog.
- Jó, a Prambergeren, de akkor is... ezért dolgoztam annyit. Most meg majd azért fogok, hogy fent tudjam tartani - de ezt is annyira lelkesen mesélem, hogy egyszerűen gonoszság lenne bármilyen negatívummal is lelombozni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Azért valahol el kellene szégyellnem magam, hogy előbb ülök le a férfi mellé, mint a másik oldalon lévő iskolás társamékhoz, de nem foglalkozok vele. Egyedül az foglalkoztat, hogy ne legyen annyira feltűnő az érdeklődésem, mert kellemetlen helyzetbe se szeretném ezzel hozni.
- Nekem se mindig. Ha meg akarom enni a pitét, hát megeszem - és még csak nem is hazudok. Figyelek arra, mit viszek be a szervezetembe, de arra már kevésbé, hogy mennyit, és simán el tudok csábulni, de szerintem ezzel semmi gond nincs. A felesleges sanyargatásnak sem vagyok híve, sőt... modell alakot sem szeretnék, kimondottan jó mostanában a tükörbe néznem, nem számít, hogy nem xs-es ruhákat hordok.
Persze egyből mesélném, miért vagyok én ennyire indokolatlanul boldog, de a könyvjelző elvonja a figyelmem. Irtó édes, és persze nagyon menőnek tartom ezt a megoldást, így jó alaposan megnézem, mielőtt még visszakanyarodnék az örömforrásomhoz. Kicsit ugyan csalódott vagyok, amiért nem akar velem koccintani, de tudomásul veszem, és nem kezdek egyből hisztizni, sőt a kedvemet sem szegi cseppet sem.
Szinte kérnie se kell, hisz azonnal mesélésbe kezdek, megköszönve közben az ételt, amit akkor hoznak ki. Az illata most is olyan jó, mint a múltkor, csak épp leköt, hogy apróbb részleteket is eláruljak, a szemem meg úgy csillog, hogy az ember azt hinné, mindjárt el is sírom magam. Tény, hogy nem állok messze tőle, annyira boldog vagyok.
- Segítettek is egy kicsit, ami azt illeti, de igen... nagyon azok. Nagyapa szerint egész életképesre sikerültem... - még kicsit ki is húzom magam, ahogy a nagyapit idézve el is vigyorodok.
- Furcsállja, hogy a szüleimet nem említem - kapok be egy falatot, de a tekintetem még mosolyog, miközben nézem, aztán ahogy legyűröm, aprót vonok a vállamon.
- Ők nem igazán.... őket nem igazán érdeklem... szerintük furcsa és rendellenes vagyok, amiért varázserőm van, és nem kívánnak részt venni az életemben... én meg nem illek az ő tökéletességükbe - halkan beszélek, de nem azért mert annyira bántana. Bánt. Viszont már beláttam, hogy én hiába akarok megtenni bármit, ha ők a kisujjukat sem mozdítják.
- A nagyszüleim viszont imádják, hogy cserebogár vagyok - róluk meg nem is tudok úgy beszélni, hogy ne hallatszana, mennyire szeretem őket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Könnyű vele beszélgetni. Pedig az ember azt hinné, hogy ez lehetetlen. A probléma ott kezdődik, hogy minden egyes szava után egyre furcsább érzések kerítenek hatalmába. Egyszerűen mindent tudni akarok róla. És tőle. Azon is jót kacagok, hogy ő se bír ellenállni a sütinek, pedig igazán nem ördögtől való az.
Jó látni mosolyogni, főleg mert mikor észrevettem, mármint úgy először, nem mosolygott. Talán még szomorú is volt, és talán pont ez ragadott meg. Pedig nem ma volt az. Csak erről még én is bölcsebbnek látom hallgatni.
Nem félek neki elmondani azt, amit alapjáraton hét lakat alatt tartok, ha rólam van szó. Persze nem tudom annyira közönyösen mondani, amennyire szeretném, mert mégis csak fáj ez nekem valahol. Hiába nincs ráhatásom.
- Vaskalaposak. Ügyvédek. És nem úgy alakult, ahogy ők eltervezték - próbálom őket védeni, még aprót vonok is a vállamon, miközben szépen lassan, de elfogyasztom az ebédem, és kortyolok is a narancsléből.
Amit aztán épp csak nem nyelek félre, mikor mozdulni látom a kezét. Szemeimmel rendesen végigkísérem a mozdulatot, felkészülve arra, hogy most visz el az infarktus. Talán még a szám is nyitva marad picit megint, úgy ahogy az előbb. És még csak hozzám sem ér, mégis áramütés szerű valami fut végig rajtam. Kicsit meg is ijedek, de próbálom nagyon nem mutatni, nehogy elriasszam vele. Épp csak. Ilyen még nem. És velem sem. És fel kell dolgoznom.
- A cserebogár idegesítő. Belemászik a hajadba, nem tudod levakarni magadról, és már messziről hallod, ahogy közeledik - nevetek fel, a fejem is megrázom, mert én kimondottan szeretem őket, csak épp azt ne kérdezze meg senki, hogy miért.
- De köszönöm - hálásan mosolygok, ugyanolyan csillogó tekintettel, ahogy eddig. Sokat jelentenek a szavai, épp csak próbálom vigasztalásnak betudni, és nem olyasmit mögéjük látni, amit nem kellene. Épp csak nehéz. Viszont. Én megfogom a kezét, amennyiben még az asztalon van. Épp csak, de muszáj.
- Köszönöm, hogy Önnel ebédelhettem, most viszont sietnem kell. Ha arra jár, ugorjon be - mosolygok, épp csak az illem miatt ejtve ki a szavakat, majd lassan állok fel, és kezdek öltözni, hogy aztán még ennél is lelkesebben folytassam a napom.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Még pár pillanatig bizalmatlanul méregetem, de aztán hamar eldöntöm, hogy hiszek neki. Azért az is finom volt... mikor már eljutottam oda, hogy érezzem az ízét.
- Azért nyugtass meg, hogy sima zserbót is tudsz - pislogok rá sűrű pilláimmal, és máris nem leszek annyira bátor. Csak egy aprót harapok elsőre, nem akarok én Wendy lenni, hiába kerestem gyerekként mindenhol a tündérport. Miután seprűre ültem, rájöttem, hogy nem buli a föld felett. Nem úgy, ahogy azt képzeltem.
- De a csodálatos húgod is viszed, ugye? Fel nem bírom fogni, hogy vagytok ti testvérek - óvatosak a szavak, mert tudom, hogy Aurélnak mennyire fontos, de megrázom a fejem. Az a lány... amennyire ártatlan a nagy szemeivel, annyira... annyira nem is találok rá szavakat.
A könyv is eszembe jut, szóval gyorsan oda is adom neki. Boldog mosollyal nézem, mennyire örül neki, mert az ilyesmit mindig olyan jól esik látni. Imádok másoknak örömet okozni.
- Vidd. Ne csak a leckék legyen. Cserébe, mikor visszajössz - teszem fel a mutatóujjam, hogy jelezzem, egész hamar tud törleszteni, aztán igazán fájdalmas arcot vágok.
- Kitalálhatnánk, mi legyek, ha nagy leszek. Kezdem cikinek érezni, hogy már mindenkinek tervei vannak, nekem meg még csak ötletem sem... Ezt pedig... -cinkos mosollyal az arcomon nyújtok egy másik könyvet, amolyan mindent tudó tekintettel.
- Ha szeretnél Kevintől is elköszönni - kicsit behúzom a nyakam, és nem is próbálom rátukmálni, hagyom, hogy eldöntse, elveszi-e. Még az ajkam is beharapom közben, úgy mosolygok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Még most sem hiszem el, hogy erre rá tudott venni, pedig a Félszemű felé sétálok. Kínosan érzem magam, kellemetlenül, mintha... mintha nekem ez amúgy egyedül nem menne. De mit tehet az ember, ha a legjobb barátja nem kéri, hanem rendesen elküldi ide? Még csak csalni se tudtam, mert mindent nyomon követett, sőt... ahogy hátranézek, még látom is, hogy vigyorogva áll. Biztos akar lenni abban, hogy bemegyek.
Megrázom a fejem. Én erre nem vagyok rászorulva, Merlin rá a tanúm, és nem is indulok pozitív reményekkel. Azért belépve kedvesen mosolygok, és hallgatom meg az instrukciókat, meg választok egy édes pezsgőt. Arra felcsillan a szemem, pedig nem vagyok nagy ivó, csak... ma lehet, jól fog az jönni. Szóval 2-es asztal. Értem. Nyelek egyet azért, mert bár nem hat újdonságként rám - hallottam már az ilyen rapid randikról - mégis teljesen más részt venni benne. Nem akartam nagyon ki se öltözni, de azt se akartam láttatni, hogy mennyire nem érdekel, és legalább a ruhámban komfortosan érzem magam. A hajamat is csak szépen beszárítottam, jobban szeretem így, mikor a természetes hullámaival éri el a hátam közepét. Smink is csak egy nagyon alap van rajtam, épp csak annyi, hogy látszódjon foglalkozom magam, de ne legyen túl hivalkodó, mert.... hát mert én sem vagyok. Sőt, szinte biztos vagyok benne, hogy jól tettem, hogy pirosítót fel se kentem, mert megvan a magam természetes árnyalata, amit a zavar kölcsönöz nekem. Leülök és várok. Közben elveszem az étlapot, mert őszintén szólva még itt sem jártam. Kíváncsi vagyok, mit tartogat ez a hely.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

A kellemetlen érzés csak az első pohár elfogyasztott pezsgőig tart. Onnantól elkönyvelem, hogy az finom, és máris sokkal kellemesebben telik az idő. Persze lassan kortyolgatok, körbe is nézek, kik vannak itt, de aztán erről hamar leteszek, mert elfog a kényszer, hogy felálljak és elsétáljak. Aurélnak végülis egy szava sem lehetne, elvégre én eleget tettem. Bejöttem ide, leültem, de... tényleg nincs erre semmi szükségem. Bátorságra, arra lenne. Elmondhatnám akkor neki, hogy nem azért nincs senkim, mert nem léptem túl Márkon, hanem azért, mert aki érdekel, nagyon nem a mi világunk.... nagyon, nagyon nem. És túlságosan tartok attól, hogy a legjobb barátom csalódna bennem.
- A sok egy viszonylag szubjektív fogalom - zavarban kellene lennem, mert ideült a nem is annyira ismeretlen fiú, mégis csak mosolyogva billentem oldalra a fejem. Az iskolában töltött időm java részét ott töltöm, névről ismerem azokat, akik tényleg sokat járnak oda be, és noha tényleg sűrűbben láttam az eridonost, nem állítanám, hogy túlszárnyalta volna magát, de nem én fogom a követ vetni rá. Én például képtelen vagyok a könyvtárban tanulni, akárhányszor felnézek az egyik polcra, egyből elfog a késztetés, hogy rendet tegyek rajta, úgy meg igazán nehéz vizsgára készülni. Otthon meg a kutyáim miatt nem, így marad a szabad levegő, vagy egy viszonylag fedett hely, ha épp esne az eső. Szerencsére mindkettőben bővelkedik Bogolyfalva.
- Köszönöm, én is szeretem a zöldet, és megajánlom a K-t átváltoztatástanból - csillan fel a szemem a haját nézve. Mindig jó érzés látni, hogy valaki tud olyat, amit más nem. Szomorúnak kellene lennem, vagy talán irigynek, de csak elismerő a tekintetem.
- Miért vagy itt Laca? Hát nincs elég csinos lány az eridonban? - egyáltalán nem értem, mit keres itt a fiú.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Tudom, hogy valamit kezdenem kell ezzel a helyzettel, csak azt nem tudom, akarok-e. Furcsa dolgok ezek. Az ember lánya csak egy jót akart szexelni, aztán azon kapja magát, hogy nem hogy nem tűnik el a partner, de még találkozni is akar vele. Megint. Nem lenne nekem semmi problémám alapjáraton, hát természetes, hogy már tizennyolc évesen randizok, csak az illető aggaszt. Nem hazudtam, mikor állítottam, hogy ha elhangzik a Krise név, egyből követi a "csak tőlük óvjon Merlin" is.
Akármennyire kicsi a város, és akármennyire szoktak a pletykák túlzóak lenni, ha mindenki... és tényleg mindenki így hivatkozik rájuk, az azért egy redflag. Amire lehet nekem nincs szükségem, még akkor sem, ha Damian... Damian. Sokat sétálok mostanában, így ma se teszek kivételt, csupán annyi a változás, hogy a kutyáim nincsenek velem. Büntetésbe vannak.
Adélt meglátni valami égi jel is lehet, még ha látható is rajta, hogy nem én hiányzok az életéből. Viszont két választásom van, Ő vagy Will, és bármennyire szimpatikus volt az utóbbi, a pubban történtek után lettek aggályaim, mert nem... nem tudok dűlőre jutni az események felett.
- Szia. Feltarthatlak? - mit veszíthetek alapon ragadom meg az alkalmat, és sietek az ex-bagolyköves mellé. Maximum elküld a francba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Egyre inkább tartom én ezt rossz ötletnek. Látszik a nőn, hogy valami nagyon, de nagyon nincs rendben, így csak óvatosan vizslatom. Fogalmam sincs, mit kellene tenni. Megkérdezni, hogy minden rendben van-e irtó nagy hülyeség úgy, hogy láthatói jelei vannak annak, hogy nincs. Fordított esetben meg, ha nekem szegezné egy idegem a kérdést, hogy segíthet-e valamiben, élből küldeném el a francba, szóval arról is lemondok.
- Nem - ezt legalább határozottan tudom állítani. A nagytermes incidenstől eltekintve, talán egyszer segítettem neki a könyvtárban, amit ő szépen meg is köszönt. Érthető, hogy nem hagytam benne maradandó nyomot. Amúgyis kínosan figyeltem... figyelek is arra, kikkel barátkozom, ha csúnya szavakat alkalmaznék, azt mondanám, tudom, hol a helyem. És ez teljesen rendben is volt. Leszámítva azt, amiért most mégis kényszerülök segítséget kérni.
- Igazából csak... nem is tudom - sóhajtva próbálom megtalálni a megfelelő szavakat.
- Megtennéd, hogy megmondod nekem... miért nem jó ötlet Damian Flaviuval randizni? - igen, a hangom is kétségbeesett, tekintve, hogy elnézve Adélt, kismillió okot fog kirántani a farzsebéből, másodpercek alatt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Tudom én, hogy lenne itt pár kör, amit le kellene futnom, de túl kétségbeesett vagyok én ahhoz, hogy formalitásokkal törődjek. Ezért sem akadok fent Adél reakcióján, ha nagyon bele akarok gondolni, még azt is hihetné, épp az ELME-ből ugrottam ki, de... ezt azt hiszem most elengedem.
- Bocsánat. Kamilla - mosolyodok el, aztán kicsit megszeppenek. Hogy érdekel-e? Fogalmam sincs, de a telefonom határozottan megcsörren a zsebemben, és kivéve azt, Adél még el is kaphatja rajta Damian nevét. De. Kinyomom.
- Elhívott randizni. De. Jószerével alig ismerem, és... csak nem kell ecsetelnem, mi a közvélemény a Krise családról. Tudni szeretném, mibe ártom bele magam, ha tényleg elmegyek... csak ennyi - hatalmas szemekkel pislogok rá, arcom is arról árulkodik, hogy őszinte vagyok, és épp készülök lábon kihordani egy kisebb pánikrohamot, mert... nem ennyire egyszerű az.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

- Hidd el... egészen idáig engem is hidegen hagyott. Az emberek beszélnek, és irigyek - tisztázom tágra nyílt szemekkel, hogy engem a pletyka része tényleg nem érdekelt. Annyit hallottam már, hogy leperegnek rólam, és mivel nem voltam érdekelt, hát mit foglalkozzak vele? Ez a baj. Most érdekelt vagyok, és teljesen ijedt, mert tudom, ha Márkot vagy Aurélt keresném meg ezzel, ugyanúgy lebeszéltek volna, mint a lakásomról.
- Merlinre. Remélem, nem. Mármint ne érts félre... de.. nem akarok férjhez menni... nagyon nem. Egyáltalán nem - pillanatok alatt sápadok le, és csak élek a reménnyel, hogy a Flaviu férfi fejében ez a gondolat még csak meg sem fordult. Ugyanakkor, szépen lassan rájövök én magamtól is arra, hogy nem... nem kellene nekem vele randizni, csak... miért ilyen nehéz szót fogadni saját magamnak? Francba.
- És igen, ez a bonyibb része. Nem akarsz leülni? - mutatok az egyik pad felé, remélve, hogy leül velem.
- Vizsgaidőszak van. Két barátnőmmel lent voltunk a puban, és... én csak szexelni akartam egy jót, aztán reggelre felszívódni... szóval.. lehet, nem voltam vele túl őszinte - és mennyire utálom magam azért, hogy ezek elhagyják a szám.
- Holt biztos, hogy nem én vagyok az az ember, akinek az ujjára gyűrűt fog húzni... nem vagyunk mi egy világ, nagyon nem... de... érdekel, és tetszik, és... - beletúrok a hajamba, mert semmit nem tudok, amivel ki tudnám menteni magam. Nem is igazán akarom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Persze. Teljes mértékben megértem, hisz ha engem támadnának le így, én is csak néznék. Én csak akartam valaki szájából hallani valamit, aki nem az ismerősöm, és aki nem élből vágja rá, hogy ne. Fel is csillan a szemem, mikor megkapom azt amit szeretnék.
- Teljesen igazad van. Nem kell ez senkinek. Köszönöm. Tényleg... segítettél - fel is pattanok, de a pánikot hamar átváltja a nyugodtság. Ha még Adél is azt mondja, nem kell bonyolítani, akkor az biztos úgy van. Neki meg csak nem fogom megkérdőjelezni a szavait.
- Nem is kell megértened semmit, nekem csak erre volt szükségem. Felejtsük el, és nagyon köszönöm - tényleg hálásan pislogok rá, és meg is indulnék, de azért megtorpanok.
- Remélem, jól van a kis fiad - eresztek el egy halvány mosolyt, mert arról a pletykáról legalább tényleg tudom, hogy igaz. Láttam már őt babakocsival.
- Nem is tartalak fel tovább, örülök, hogy... találkoztunk - ami aligha nevezhető találkozásnak, szabályosan lerohantam szegényt, de mit számít. Hamarosan úgyis mennem kell dolgozni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

És végre hallom nevetni. Komolyan egy sziklatömb gurul le rólam, ugyanakkor kicsit meglepődök, hogy a nagy szám csalja ki belőle. Pedig a nagyi megmondta, hogy abszolút nem imponáló, ha egy lány nekiáll valaki vérét szívni. Lehet, de csak lehet, hogy nem kellene hallgatnom a nagyira. Tetézni azonban nem tetézem, időm sincs rá. Csak egy pillanatra nézek az összekulcsolt kezünkre, és kénytelen vagyok megállapítani, sokkal jobb ez így, mint mikor erőnek erejével próbál talpon tartani. Határozottan kár, hogy mindenre emlékszem, de mégse önt el a zavar.
Nem hazudtam. Épp csak nem is közöltem vele, hogy egyébként még nem hopponáltam. Sehogyse. A kandalló az megy... már amikor az égiek is úgy akarják, és nem mond csődöt a hopp hálózat, de rendesen... olyat most csinálok először. Így mikor Budán érünk földet, hagyok egy kis időt magamnak, hogy felfogjam, ez most megtörtént, és megállapítsam, nem viselem rosszul. A szemeim megint felcsillannak, ahogy Damianra nézek. Csak nem kommentálom, mekkora élmény volt ez. Kommentálnám, de a szemem sarkából meglátom a kis büfé kocsit, rajta a jellegzetes amerikai zászlóval, és nekem ennyi bőven elég.
- Figyelj? Mielőtt bármibe is belekezdenénk... nincs kedved merényletet elkövetni a neved, családod, meg úgy a származásod ellen? - igen, a kis cinkos mosoly megint az ajkamra kúszik, és bár tudom, hogy nem fogja megérteni elsőre, nem hagyok neki időt. Elengedve a kezét, oda is megyek a kocsihoz, és kérek két Hot Dogot. Mert teljesen mindegy, hogy gyümölcs nap, vagy épp méregtelenítés, nem bírok neki ellenállni, és meghalok, ha ott van előttem és nem ehetek. Ráadásul gyorsan elkészül, így viszonylag hamar tipegek vissza a Flaviu fiúhoz, nyújtom neki az egyiket, miközben a másikból lelkiismeret-furdalás nélkül harapok egy nagyot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Egyébként ha hallanám se biztos most, hogy meghatna az ellenkezése. Pest is olyan hely, ahol ritkán fordulok meg, és alapból van egy furcsa vibeja annak, ha kiszabadulok Bogolyfalváról. Senki nem ismer, senki nem figyel, és nem fognak holnap rólam pletykálni, hát mennyire nagyszerű már.
- Neeeem, innentől jó leszek, esküszöm - teljesen komolyan gondolom, mert az a cél, hogy Damian kicsit kiengedje a fáradt gőzt, amit az elmúlt események okoztak neki. Biztos olyan ez, hogy ha a családtagod tette akkor te is tetted, nagyon próbálom megérteni a helyzetét. Nekem egy halom unokatestvérem van, aztán lehet, hogy valaki börtönben is, így hát kicsit nehéz beleképzelnem magam az ő helyzetébe. Főleg úgy, hogy sose akartam.
- És hol van az a hely? - nem rá figyelek, a parkon járatom a tekintetem, már amit látok belőle. Teljesen más még a levegő is, és iszonyúan élvezem, hogy itt vagyok.
- Ha nagyon rossz, nyugodtan dobd ki - nem bírnék élni a tudattal, ha miattam kapna gyomorrontást, vagy bármit. Érthető, hogy nincs hozzászokva az utcán vett kajához, én viszont hamar megeszem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- De tényleg. Akármennyire is vonzó vagy, még te sem tudsz közém és az amerikai hot dogom közé állni - és ezért nem is fogok bocsánatot kérni. Tényleg jó ízűen eszem, még annak ellenére is, hogy Damian azt kidobja. Nem veszem a szívemre és nem is tulajdonítok neki akkora jelentőséget, csak mosolygok, mert.... legalább megkóstolta. Pislogok arra, amerre a fejével mutat, és az épületet látva, hamar levonom a konklúziót. Az sem olyan hely, ahol én sűrűn megfordulnék. Viszont nem kezdek pánikolni, és nem feszülök be. Szép lassan tényleg megértem én, hogy Damiannal mi nagyon nem egy világ vagyunk, úgyhogy tényleg próbálok normális lenni. Az ő száját se hagyta el egy szó sem, mikor a kanapén ült, úgyhogy illik azt viszonozni.
- És ne álljak szóba idegenekkel, és ne fogadjak el senkitől cukorkát - nem bírom ki, halkan elnevetem magam, mert egyszerűen nem tudom, hogy most mik is a szerepek. Lassan sétálok mellette, közben folyamatosan tüntetve el a hot dogom maradékát.
- Szoktál egyébként teljesen hétköznapi dolgokat csinálni? Mit tudom én, sétálni a Duna parton, kacsát etetni... - ráncolom kicsit a homlokom, mert nem.... egyszerűen nem tudom elképzelni róla.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Mondtam. Tényleg nem bírom az alkoholt, de.... Nézd nem létezik, hogy két koktél ennyire kiüssön. Ittam már Willnél nem is egyszer, és tényleg nem kerültem ilyen állapotba. Fogalmam sincs, mi történt - felsóhajtok, de komolyan beszélek, mert ez komolyan aggaszt. Próbálom én betudni a paranoiámnak, de ettől se lesz sokkal jobb.
Biccentek, mert azt előbb elhiszem, hogy van külön emberek a kacsa etetésre, de hamar felvonom a szemöldököm, és nevetek vele együtt.
- Damian. Én most már tényleg nagyon szeretném megrázni a fenekem. A múltkor se sikerült - a hangom is szinte könyörgő, a tekintetemről nem is beszélve. Nagyon szépen nézek rá, míg el nem indulunk.
- Utána azt mutatsz, amit csak akarsz - teszem hozzá, de tényleg már csak azért, hogy az agyát húzzam vele.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

És én pontosan ezt akartam hallani. Belépek mellette a helyre, persze észben tartva amit megbeszéltünk, de hamar magára is hagyom. És még véletlenül sem érzem ezt kínosnak.
Órákig elvagyok, hogy oda se megyek hozzá, néha csak arra nézek, amerre sejtem, hogy van, de elfoglalom magam. És valóban nem iszok sokat se, épp csak annyit, hogy jobb kedvem legyen, és felengedjek. Táncolok. Egyszerűen csak élvezem, hogy megrázhatom a fenekem, és kiadhatom a hülye vizsgaidőszak okozta feszültséget.
Órák múlva megyek csak oda a biliárd asztalhoz, és vigyorogva dőlök neki a Flaviu fiú mellett.
- Elfáradtam. Úristen ez annyira jó hely - nem bírom ki, hogy ne lelkesedjek neki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Azért azt nem hittem volna, hogy a barátnőim nélkül is ennyire jól szórakozom. Jó, hozzásegített az a pár koktél, ami még most sem vágott annyira fejbe, amennyire az a kettő a pubban. Tudok magamról, tudok normálisan közlekedni, csak oldottabb vagyok, és észbe se kapok, máris találok én lányokat, akikkel táncolok és beszélgetek. Nem is olyan nehéz ez, bárcsak józanul is ilyen jól menne. Még össze is állunk egy szelfire, levegőzni is kimegyünk, tényleg teljesen kimaxolom az... igazából fogalmam sincs, mennyi időt, míg el nem fáradok kissé.
Akkor viszont már odamegyek Damianhoz, persze figyelve azért arra, hogy ne zavarjam túlságosan meg. Szívemre venném, ha miattam nem menne be az a csíkos.
- Őstehetség vagy - nézem csillogó szemekkel, és arrébb is állok, amint látom, koncentrál. Kicsit ráncolom a homlokom, mert... mert... az kimaradt. Még csak meg sem néztem a fiúkat, hisz nem is ezért jöttem.
- Természetesen. De nagyon elfoglaltnak tűnik - pánikba viszont nem esek, sőt... kicsit úgy állok, hogy premier plánból láthassam, ahogy rádől az asztalra. Még szerencse, hogy háttal nekem, így talán nem veszi észre, hogy oldalra biccen a fejem. Nem akarok ma már többet magyarázkodni.
- Viszont jó a feneke - mesélem neki teljesen lelkesen, miután elszakítom az említett testrészről a tekintetem, és az asztalt figyelem, mert végre van valami, ami nem új, nem ijesztő és még értek is hozzá. Mintegy észbe kapva, mosolyogva biccentek az ismeretleneknek, így szúrom ki a zsetonokat is, hogy aztán csendben is maradjak. Ha tétben játszik, tényleg nem akarja, hogy én fecsegni kezdjek, és én sem akarom, hogy veszítsen. Jobb ez így.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Túl fogom élni - forgatom meg a szemem, de a figyelmem láthatóan elvonja Damian művelete. Vele együtt szisszenek fel, mikor nem sikerül neki belökni a golyót. Mosolygok és köszönök a másik háromnak, de a koktélomat szürcsölve figyelem, mi hogyan van az asztalon. Tehát ő a csíkossal van, és nem is szar helyzetben.
- Hogy mi? Dehogy. Csak szusszanok kicsit - biztosítom vigyorogva arról, hogy nem sokáig fogom mellette rontani a levegőt, tényleg csak pár nyugis percre van szükségem, mielőtt még megint visszatipegnék a tánctérre. Meg tudnám ezt szokni egyébként.
- Nem is tudom... mi van, ha miattam veszítesz? - pislogok rá. Teljesen hihetően adva elő a nagy dilemmát, de sokáig nem kéretem magam. Az a helyzet, biliárdozni tényleg tudok, szeretek is, bár Márk sose fogja bevallani, őt is csúnyán elvertem párszor. Leteszem a poharam az asztal szegélyére, és bár érzem a tekinteteket rajtam, zavarba most mégsem jövök tőle. Még meg is kerülöm Flaviut, mert úgy döntök, segítek neki, és először azt a kék csíkost lököm be, amelyiket kicsit nehezebb, mint a többit. Aztán lököm csak a narancssárgát, ami az előbb nem ment be neki.
- Lógsz nekem egyel - közlöm vele, ahogy nyújtom is felé a dákóját, aztán elégedett mosollyal az arcomon, kortyolok megint a koktélból.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem kötekszem, ha azt mondja túléli, én nem vonom kétségbe a szavait. Jó, főleg azért, mert tudom, hogy nem is kell neki ilyet túlélni. Az a helyzet, hogy elég magabiztos tudok lenni, ha valamiben tudom, hogy jó vagyok, úgyhogy ez még hamar le is ríhat rólam. Persze vagyok olyan állapotban, hogy ilyesmiken nem gondolkodom most, csak élvezem, hogy kicsalhatok némi döbbenetet. Hisz láttam én, hogy elsőre túl sok mindent nem vártak tőlem. A golyók pedig szépen be is mennek. Már csak kettő darab csíkos van fent meg a fekete. Ezt Damaian még simán megnyerheti. Vissza is adom neki a dákót... vagyis adnám, ha nem hárítana kapásból.
- Te mégis mit művelsz? - azért elkerekedik a szemem egy pillanatra, de aztán fáradt sóhajjal veszem tudomásul, hogy ezt most én fogom megnyerni. A fiúkra mosolygok, olyan ártatlanul, amennyire csak tudok, és a vállam is megvonom.
Járkálni kezdek, csak hogy megtaláljam megfelelő helyet, és nem okozok csalódást magamnak. Jó tíz perc múlva, már a fekete golyót is beteszem a jobb oldali sarokba. Hát megérte az a sok idő a pécsi pubban, na.
- Nyertél - közlöm vele csillogó szemekkel, mert valahol még jó érzés is, hogy hozzá tudtam ehhez járulni, most tényleg nem érzem magam egy csődtömegnek. Megiszom a koktélom maradékát is.
- Ha akarsz, maradj nyugodtan, nem kell kikísérni - jelzem ezzel, hogy szép volt, jó volt de nekem mára ennyi elég is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nyilván azért bennem van némi félsz. Nem igazán szeretném, ha közöm lenne Damian ezen dolgaihoz, és esküszöm, a játékot még élvezem is, csak azt nem, mikor a zsetonok csörögnek. Kicsit úgy érzem, hogy az a három idegen át lett verve, és... nem való nekem az ilyesmi.
És mégis képes vagyok szemet hunyni, csak mert látom, Flaviu tényleg jól érzi magát, és hát ez volt ugye a cél.
- A jóból is megárt a sok - főleg ha az ember lánya tényleg nem olyan vad bulizós, és még dolgozni is jár. Meglep viszont, hogy elkapja a kezem, de hamar elmosolyodok.
- Jönnek értem. Itt alszok Pesten, tudod... sok a rokon - próbálom megnyugtatni, hogy jó kezekben leszek, mert az biztos, hogy haza hopponálni nem fogok, és az is, hogy Aurél holnap reggel megeteti a kutyáim. Kriszta meg úgyis egyedül van, még lelkes is volt.
- Flaviu... - nagyot sóhajtok, és próbálok igencsak sértett arcot felölteni, miközben a fejem rázom.
- Nekem még mindig nem a pénzed kell - mutatom meg megint a pimasz mosolyom, aztán odahajolok, és adok egy puszit az arcára. Elköszönök a többiektől is, kint pedig nagyot szippantok a levegőből, és alig pár percet várok csak, mire unokatestvérem ideér.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Annyira jól sikerült az a hétvége Krisztával, hogy most meg itt vagyunk. Teljesen megértem, hogy nem akart egyedül jönni a lengyel sráchoz, akivel már egy hónapja tinderezett. Elsőre nekem nem tűnt pszichopatának, szóval mondtam is, hogy menjen nyugodtan. Attól függetlenül közöltem azt is, bármi gond, csörögjön, aztán megoldom én. Valahogy...
Már tegnap eldöntöttem, hogy visszajövök a parkba mókusokat etetni, így ma már munícióval érkeztem, és nem is kell csalódnom. Az egyik kedvenc helyemmé vált, és egyszerűen imádom, hogy ennyire emberhez vannak szokva a mókusok. Az egyikkel még szelfizni is sikerül, amit nem is félek elküldeni a Flaviu fiúnak. Igen, pofátlan módon mondtam le a pénteket, de a képen rajta van a park neve a telefonnak köszönhetően, szóval, ha figyel talán rá is jön, annyira mégse mondtam le. Végtére is csak annyit mondtam, nem tudunk Bogolyfalván találkozni. Persze azért megkérdeztem, hogy a negyedéves mérleg készen van-e, pontosan, mint aki ért hozzá. A telefonom viszont hamar visszakerül a zsebembe, mert tényleg csodaországban érzem magam. Van tó. Vannak kacsák, mókusok, egy részen még kutyák is, hát mi másra vágyhatnék még?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Eleinte még sokat agyaltam, hogy mit írjak, hogy írjam, elküldjem, vagy ne küldjem, ez viszont mostanra teljesen megszűnt. Már ugyanúgy zsibbasztom néha napján Damiant, mint Aurélékat szoktam, és a lengyel fiú láthatóan nem is neheztel. Teljes nyugalommal küldöm el neki is a képet, hogy aztán nyugodtan etessem a mókusokat. Még meg is simogatom azt, amelyik hagyja magát, és teljesen kikapcsol az agyam. Csak élvezem a nyugalmat, és hogy olyan helyen vagyok, ahol szeretek lenni. A telefonom csörrenése zavar bele az idillbe, és gyorsan elő is kapom, mert mi van ha Kriszta az.
Bár más név villan a kijelzőn, ugyanolyan lelkes mosollyal veszem fel, sőt még meg is nyugszom.
- Van páva is.... uuu és mennyi - egyszer fel fogok nőni. Egyszer majd a kislányos csodálkozás is el fog tűnni a hangomból, de nem ma.
- Csak azt ne kérdezd, milyen parkban, mert elolvasni se tudom a nevét... Hogy lehet ennyi mássalhangzó egymás után? - mert hogy tábla az van előttem, csak sokat nem érek vele, így a homlokom ráncolom. Furcsa egy nyelv ez a lengyel. Azért felnevetek, mert van itt igazán pofátlan mókus is.
- Megtámadtak. Megint. A lábamon mászik - igen, Damiannak ezt értenie kell. Ha mást nem, a hangomból azért csak rájön, hogy ez nem olyan támadás, amit nehezen viselek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Rosszul kéne éreznem magam, vagy legalább elgondolkodni, de ezt a dolgot én elengedtem, és úgy döntöttem, lelkesedek helyette is. Mint ahogy most is, pedig szinte látom magam előtt, ahogy unottan kortyol a pohárból, vagy épp megforgatja a szemeit. Rám viszont nem vágta a telefont, amit annak könyvelek el, annyira mégse zavarja.
- Várok - vágom rá a lehető legegyszerűbb magyarázatot, még a vállam is megvonom, miközben egy újabb szem mogyorót nyújtok.
- Az unokatesóm randizik. Tinderen szedte össze a srácot és nem akart egyedül eljönni. Azért remélem, nem egy pszichopata sorozatgyilkos, mert maximum papolni tudok az etikus viselkedésről - még a szemeim is összeszűkülnek ahogy belegondolok, nem biztos, hogy pont én vagyok a megfelelő társ.
- Nem vagy éhes? - pár másodpercnyi csend után szólalok meg újra. A kérdés halk, és talán kicsit megszeppent tekintve, hogy nem én szoktam előhozakodni ezekkel a dolgokkal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Még az erény övének kulcsa is nálam van - maximum hallhatja, ahogy elvigyorodok, mert azt teszem. Oké, ennyire drasztikusan azért nem játszom, Kriszta is felnőtt, el tudja dönteni mit akar. Én tényleg csak baj esetére vagyok, és remélhetőleg nem is lesz rám szüksége.
- Ohh - hirtelen még csak palástolni se tudom a szomorúságot a hangomban, pedig számíthattam volna arra, hogy nem fog eldobni mindent csak azért, mert itt vagyok. A szemem viszont felcsillan, mikor folytatja, és el is nevetem magam.
- A pszichopaták is ezt mondják. Egyébként teljesen mindegy, hisz tudod, hol lakok - még a vállam is megvonom, mert az hogy csicsergek, azt jelenti, még nem filézett ki.
- Jó megyek, de.... - direkt tartok hatás szünetet, és közben már vigyorgok is, ahogy lenézek a lábamra.
- ... vihetek egy mókust? - természetesen eszem ágában sincs, ők itt vannak jó helyen, de azért csak bejátszom, hátha mégis.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Hát jó... Valahogy leszedem magamról - mert hogy nagyon ragaszkodik, de valószínűleg csak a mogyorós zacskó miatt. És tényleg megrezzen a telefonom, szóval egy stílusos "oké" után, ki is nyomom, csak mert sétálni, tájékozódni, beszélgetni és google mapsot nézni egyszerre, na.az még nekem se megy, hiába vagyok nő.
Tényleg nem lakik messze, de mivel nem tudom, mikor leszek itt még egyszer, hagyok időt magamnak arra, hogy körbe nézzek. Így is maximum húsz percet vesz igénybe a séta, mire oda is érek.
Szerencsére a memóriám nem rossz, így csak köszönök és megmondom, mit keresek itt. Szerencsére az angolt is értik, így teljesen nyugodtan sétálok a lifthez.
Kész örökkévalóságnak tűnik az a huszonnyolc emelet, amit egyenesen hihetetlennek tartok, tekintve hogy nálunk maximum tíz emeletesek vannak, azok is már majdnem felhő karcolók. Próbálok egyébként nagyon nem arra gondolni, hol vagyok épp, mert egyből hátat fordítanék, csak mert még én sem értem, mit keresek itt.
Ahogy felérek, szinte habozás nélkül nyomom meg a csengőt, mielőtt még az összes bátorságom eltűnik.
- Nincs mókus. Dobott egy jobb ajánlat miatt - tárom szét a karom, amint Damian ajtót nyit, és tényleg olyan arcot vágok, mint akit most ültettek fel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Tényleg próbálom a lehetetlent, és nem azt figyelni, hogy a lift tágasabb, mint a nappalim, vagy hogy mennyire pazar a kilátás, csak ne nézzek nagyon le. Nem tudom, hogy tériszonyos vagyok-e, mert még sose voltam ennyire magasan. Akarva-akaratlan telepszik rám az érzés, hogy nekem aztán komolyan semmi keresnivalóm nincs itt, ennek ellenére is mosolyogva nyomom meg a csengőt.
- Egy hűségesebb mókussal esetleg? - pislogok rá szépen, persze végig mosolyogva, mert annyira nem vettem a szívemre. Nálam elfogyott a mogyoró, a sétáló párnál meg volt. Pontosan olyan volt, mint a kis makik az állatkertben. Óvatosan megyek beljebb, és próbálok... igazán nagyon próbálok egy helyre fókuszálni, és nem turista módjára járatni a tekintetem.
- Hah. Majdnem olyan, mint az enyém, csak nálam jobb a kilátás - húzom az agyát most már személyesen. Nyilván agyon dicsérni azért nem fogom, ő is tudja, hogy gyönyörű a lakása, én is... meg hát bárki, akinek van valamennyi szép érzéke.
- És csontváz? Kikandikáló női végtag? - fordulok aztán felé, ahogy megcsap a hiányérzet, mert azért várna valami ilyesmit az ember.