Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Tudom, hogy valamit kezdenem kell ezzel a helyzettel, csak azt nem tudom, akarok-e. Furcsa dolgok ezek. Az ember lánya csak egy jót akart szexelni, aztán azon kapja magát, hogy nem hogy nem tűnik el a partner, de még találkozni is akar vele. Megint. Nem lenne nekem semmi problémám alapjáraton, hát természetes, hogy már tizennyolc évesen randizok, csak az illető aggaszt. Nem hazudtam, mikor állítottam, hogy ha elhangzik a Krise név, egyből követi a "csak tőlük óvjon Merlin" is.
Akármennyire kicsi a város, és akármennyire szoktak a pletykák túlzóak lenni, ha mindenki... és tényleg mindenki így hivatkozik rájuk, az azért egy redflag. Amire lehet nekem nincs szükségem, még akkor sem, ha Damian... Damian. Sokat sétálok mostanában, így ma se teszek kivételt, csupán annyi a változás, hogy a kutyáim nincsenek velem. Büntetésbe vannak.
Adélt meglátni valami égi jel is lehet, még ha látható is rajta, hogy nem én hiányzok az életéből. Viszont két választásom van, Ő vagy Will, és bármennyire szimpatikus volt az utóbbi, a pubban történtek után lettek aggályaim, mert nem... nem tudok dűlőre jutni az események felett.
- Szia. Feltarthatlak? - mit veszíthetek alapon ragadom meg az alkalmat, és sietek az ex-bagolyköves mellé. Maximum elküld a francba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Egyre inkább tartom én ezt rossz ötletnek. Látszik a nőn, hogy valami nagyon, de nagyon nincs rendben, így csak óvatosan vizslatom. Fogalmam sincs, mit kellene tenni. Megkérdezni, hogy minden rendben van-e irtó nagy hülyeség úgy, hogy láthatói jelei vannak annak, hogy nincs. Fordított esetben meg, ha nekem szegezné egy idegem a kérdést, hogy segíthet-e valamiben, élből küldeném el a francba, szóval arról is lemondok.
- Nem - ezt legalább határozottan tudom állítani. A nagytermes incidenstől eltekintve, talán egyszer segítettem neki a könyvtárban, amit ő szépen meg is köszönt. Érthető, hogy nem hagytam benne maradandó nyomot. Amúgyis kínosan figyeltem... figyelek is arra, kikkel barátkozom, ha csúnya szavakat alkalmaznék, azt mondanám, tudom, hol a helyem. És ez teljesen rendben is volt. Leszámítva azt, amiért most mégis kényszerülök segítséget kérni.
- Igazából csak... nem is tudom - sóhajtva próbálom megtalálni a megfelelő szavakat.
- Megtennéd, hogy megmondod nekem... miért nem jó ötlet Damian Flaviuval randizni? - igen, a hangom is kétségbeesett, tekintve, hogy elnézve Adélt, kismillió okot fog kirántani a farzsebéből, másodpercek alatt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Tudom én, hogy lenne itt pár kör, amit le kellene futnom, de túl kétségbeesett vagyok én ahhoz, hogy formalitásokkal törődjek. Ezért sem akadok fent Adél reakcióján, ha nagyon bele akarok gondolni, még azt is hihetné, épp az ELME-ből ugrottam ki, de... ezt azt hiszem most elengedem.
- Bocsánat. Kamilla - mosolyodok el, aztán kicsit megszeppenek. Hogy érdekel-e? Fogalmam sincs, de a telefonom határozottan megcsörren a zsebemben, és kivéve azt, Adél még el is kaphatja rajta Damian nevét. De. Kinyomom.
- Elhívott randizni. De. Jószerével alig ismerem, és... csak nem kell ecsetelnem, mi a közvélemény a Krise családról. Tudni szeretném, mibe ártom bele magam, ha tényleg elmegyek... csak ennyi - hatalmas szemekkel pislogok rá, arcom is arról árulkodik, hogy őszinte vagyok, és épp készülök lábon kihordani egy kisebb pánikrohamot, mert... nem ennyire egyszerű az.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

- Hidd el... egészen idáig engem is hidegen hagyott. Az emberek beszélnek, és irigyek - tisztázom tágra nyílt szemekkel, hogy engem a pletyka része tényleg nem érdekelt. Annyit hallottam már, hogy leperegnek rólam, és mivel nem voltam érdekelt, hát mit foglalkozzak vele? Ez a baj. Most érdekelt vagyok, és teljesen ijedt, mert tudom, ha Márkot vagy Aurélt keresném meg ezzel, ugyanúgy lebeszéltek volna, mint a lakásomról.
- Merlinre. Remélem, nem. Mármint ne érts félre... de.. nem akarok férjhez menni... nagyon nem. Egyáltalán nem - pillanatok alatt sápadok le, és csak élek a reménnyel, hogy a Flaviu férfi fejében ez a gondolat még csak meg sem fordult. Ugyanakkor, szépen lassan rájövök én magamtól is arra, hogy nem... nem kellene nekem vele randizni, csak... miért ilyen nehéz szót fogadni saját magamnak? Francba.
- És igen, ez a bonyibb része. Nem akarsz leülni? - mutatok az egyik pad felé, remélve, hogy leül velem.
- Vizsgaidőszak van. Két barátnőmmel lent voltunk a puban, és... én csak szexelni akartam egy jót, aztán reggelre felszívódni... szóval.. lehet, nem voltam vele túl őszinte - és mennyire utálom magam azért, hogy ezek elhagyják a szám.
- Holt biztos, hogy nem én vagyok az az ember, akinek az ujjára gyűrűt fog húzni... nem vagyunk mi egy világ, nagyon nem... de... érdekel, és tetszik, és... - beletúrok a hajamba, mert semmit nem tudok, amivel ki tudnám menteni magam. Nem is igazán akarom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Persze. Teljes mértékben megértem, hisz ha engem támadnának le így, én is csak néznék. Én csak akartam valaki szájából hallani valamit, aki nem az ismerősöm, és aki nem élből vágja rá, hogy ne. Fel is csillan a szemem, mikor megkapom azt amit szeretnék.
- Teljesen igazad van. Nem kell ez senkinek. Köszönöm. Tényleg... segítettél - fel is pattanok, de a pánikot hamar átváltja a nyugodtság. Ha még Adél is azt mondja, nem kell bonyolítani, akkor az biztos úgy van. Neki meg csak nem fogom megkérdőjelezni a szavait.
- Nem is kell megértened semmit, nekem csak erre volt szükségem. Felejtsük el, és nagyon köszönöm - tényleg hálásan pislogok rá, és meg is indulnék, de azért megtorpanok.
- Remélem, jól van a kis fiad - eresztek el egy halvány mosolyt, mert arról a pletykáról legalább tényleg tudom, hogy igaz. Láttam már őt babakocsival.
- Nem is tartalak fel tovább, örülök, hogy... találkoztunk - ami aligha nevezhető találkozásnak, szabályosan lerohantam szegényt, de mit számít. Hamarosan úgyis mennem kell dolgozni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

- Miért ilyen nehéz? Nemet mondani? - nézek kíváncsian a nőre. Bár megfogadtam, hogy nem beszélek, el kell ismernem, nagyon jól esik valaki nyakába borítani azt, ami engem nyomaszt. Főleg hogy újabb nagy kanál fagyit tömök magamba közben. Bár akkor csak egy ötlet volt, azóta bizonyos időközönként beiktatunk két óra közé egy-egy ilyen elbújást, és ez rettenetően jó.
- Már azt leszámítva, hogy nem is akarok. Mármint tudom, hogy ez minden, csak nem jó, de.... - eddig mindig eljutok. Mindig bűntudatom lesz, mikor kilépek az irodából, de akkor ez nem jut ám eszembe, mikor bemegyek oda.
- Teljesen más leszek, ha a közelemben van. És félek, mert azt a lányt én nem ismerem - ezért van az, hogy bár a két kutyám is komoly kihívást okoz, ott van egy harmadik. Amit nem tudok bánni, mert Dior iszonyat édes, csak érzem, hogy már a fizikai erőm végét járom. És csak aludni szeretnék. Egy hétig.
- És elmond dolgokat. Marha jól esik, mert azt érzem, hogy bízik bennem, de.... Nem tudok velük mit kezdeni, mert hiába szeretnék segíteni, nem tudok - vágom bele a kanalat a fagyis dobozba, hogy még egy nagy adagot betömjek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Elfintorodok kicsit, mert sokkal rosszabb így, hogy a nő is kimondja. Szóval nyilvánvaló, hogy nagy bajba kevertem magam, de most... most legalább a fagyival meg tudom oldani, hogy igazat adjak neki. Inkább eszek még egy kanállal.
- Minden ijesztő, ami más. Mostanában nagyon sok minden változott, és akármennyire is rossz, Damian lett a biztos. És igen, valahol tetszik, mert néha látom, hogy én is tudok hatni rá, az pedig... jó érzés - mosolyodok el halványan, mert azt is be kell ismernem, hogy nem teljesen egyoldalú ez az egész. Nem, ettől nem lesz sokkal könnyebb.
- De úgyis elfogja jegyezni Charont. Igen, a levitás Charont, és akkor vége lesz ennek a káosznak - teljesen reménykedve nézek a nőre, mert akarom, hogy igazat adjon nekem. Csak emiatt van, ami van. Mert a lány ujján még nincs gyűrű. Amint lesz, én szépen ki is sétálok a képből.
- Igen, huszonnégy... és... jajj akartam kérni valamit. Szólna, ha gond van Elsievel? A húga, és megígértem, hogy figyelek rá, és szólok neki, ha kell. De ezt sem értem. Nem tudom, milyen kapcsolat az. Mármint, oké... a családja miatt kell házasodni, de hogy ennyire ne érdekelje. Mármint... én felvetettem neki, hogy lehet inkább Charont kellene erre megkérnie, de hárított. Pedig sokkal egyszerűbb lenne. Hülye aranyvérűek - motyogom megsemmisülve, megint a fagyis dobozon töltve ki a hirtelen dühöm.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

- Nem. Ő nem rossz ember - rázom meg a fejem, mert ezt bármikor képes vagyok határozottan állítani. Láttam már rossz embereket, sőt... látok is minden nap, Damian messze van tőlük.
- Csak.... másképp látja a világot - sóhajtok fel, ahogy a szavakat keresem.
A kérdésre is csak bólintok egy nagyot. Nem vagyok tudatlan, hogy ne mondjon nekem az a név semmit, épp csak tényleg próbálom elhatárolni magam ezektől. Semmi közöm hozzá.
És egy újabb bólintás. Nagy adag fagyit tokok magamba, és ártatlanul pislogok, mert... Máris nem tartom olyan jó ötletnek ezeket a csevegős alkalmakat. Főleg akkor, mikor még a manókat is megijeszti, úgy felsikkant.
Ha még Karinától is ezt a tekintetet kapom, tényleg illene elgondolkodnom azon, mit akarhat tőlem Damian. Megtettem már... nem is egyszer, és soha nem jutottam semmire. Igazából szóba se kellene állnia velem.
- Van. Minden egyes alkalommal látom, mennyire két külön világ vagyunk mi. Szóval? Miért olyan nehéz neki nemet mondani? - kanalazok be egy újabb adagot az epres csodából, miközben tényleg úgy pislogok már a nőre, mintha tőle várnám a megváltást.
- Úgy teszem azokat, amiket teszek, hogy tudom én ebből nem jöhetek ki jól, és kedvelem őt. Tényleg kedvelem.... - és pontosan ezért vagyok ennyire szomorú.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

- Nos. Nem állítom, hogy nincs benne valami - nevetek halkan, de nem sokáig.
- De kérem, ne jöjjön azzal, hogy a jó kislányok a rossz fiúkra buknak, mert nem... - azért ezt gyorsan hozzá kell tennem, mert jobb szeretem a pszichopatákat a személyes teremen kívül tartani. És abszolút nem vonzanak azok az emberek, akiktől félek. Sőt... nálam ez még bonyolultabb is.
- Nem is feltétlenül ez. Én.... Még ha valami csoda folytán úgy is alakulna, akkor sem tudnék a barátnője lenni. Nem csak neki. Senkinek sem. Egyszer voltam valakinek a barátnője, és... nekem az nem megy... Amíg ez van, addig tényleg jó. És jegyezzen is csak el valakit, talán egyszer majd én is férjhez fogok menni, de... ha barátnő lennék, elrontanék mindent, és csak megutálna -  vonok vállat, de tényleg ez csak ilyen szomorú beismerés. Nem lehet mindenki alkalmas ilyen kapcsolatokra, nekem meg tényleg jobb, ha egyenesen kerülöm őket. Messziről. És nagy ívben.
- Mégis milyen jövőnk lehetne így? - fintorgok is, mert megint ott a számban az a keserű íz. Újonnan mindig érzem, ha csak ilyesmire gondolok, szóval maradok a bevett módszernél. Nem gondolok semmire.
- Eddig mindig olyan könnyű volt. Mert fogtam magam és eltűntem. Vagy a másik fél. Tudtuk, hogy senki nem akar többet. Ez most már más. És fogalmam sincs, mit rontottam el, vagy hogy hol. Csak azt tudom, hogy valahogy elmosódtak a határok - és igazából ez az, amitől én nagyon félek. Kellenek a határok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Bár nem szólok semmit, sűrű pislogásom jelzi, hogy érdekelnének a részletek. És ebbe csak azért nem megyek bele, mert akkor be kellene vallanom, honnan tudok én a Wattpadról, de hát... valahol megnyugszom, hogy nem csak én építem le az agyam saját akaratból.
- Nem kell messzire menni. Apakomplexusom van. Jó, Damian nem annyival idősebb, de... nyugodt, és határozott, és mindig tudja, mit akar és... - nem, meg kell állnom, nem lovalhatom bele magam, mert amúgy sem ez a lényeg.
- És baromi jó vele a szex - és még csak nem is szégyenkezem amiatt, mert ez elhagyja a szám. Ha valami nagyon működik köztünk, akkor az az, és... csak nem kell lemondanom róla hülye gondolatok miatt, nem? Úgyis hamarosan vége lesz.
- Nem, neeeem én értem. De nem szeretek kísérletezgetni, és tudom, hogy alkalmatlan vagyok rá. Tudja, hogy egyedül vagyok, hogy.... igazából nincsen senkim, tök szépen berendezkedtem erre az életre, megvan a magam kis rutinja, a saját kis dolgaim, és meg tudok állni egyedül a lábamon... többé-kevésbé. Ebbe nem fér bele valaki más. Nem is akarom, hogy beleférjen. Nem akarok mástól függeni, nem akarok mást az életembe, mikor egyedül is tök jól elvagyok. Abból csak problémák lennének, ez így.... kényelmes, és nem tartós - megvonom a vállam, hisz tényleg képtelen vagyok lemondani az önállóságomról csak azért, hogy valaki máshoz tartozzak. Nem állítom, hogy nem játszok el olykor a gondolattal, és azt sem, hogy nem lenne nagyon jó egyébként tartozni valakihez, vagy valahová, de nekem már megvan az, amiért nagyon sokan még mindig harcolnak, nem tudom eldobni olyan könnyedén. Ezzel szerintem a jövővel kapcsolatos terveim is megválaszoltam.  Vannak. Sajátok. És igyekszem tenni is értük, de... megint nem szerepel köztük más.
- Most azt mondja, hogy túlgondolom? - próbálom én megragadni a lényeget, és ha nagyon magamba nézek, talán igazat is adok neki. Mondjuk mindenben. Mondhat bárki bármit, elfutni sokkal egyszerűbb.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

- Nem akarok kapcsolatot. Tényleg nagyon jó az, ami van. Senki nem vár el feleslegesen semmit a másiktól - ezt teljesen őszintén mondom. Ami Damiannal van, főleg kényelmes, és nem értem, miért olyan furcsa az, hogy valaki nem férjet akar meg gyerekeket főleg.
- Van két kutyám, sosincs csend, nagyon nincs is időm gondolkodni, lefoglalom magam és nap végére úgy ájulok be az ágyba - megvonom a vállam, mert tudom, hogy ez valahol szomorú, de... ehhez vagyok szokva. És egész jól is bírom, mint az látszik. Nem tudom, milyen a csend. Biztos nem rosszabb, mint a navinés ágyamban tapasztalva, mikor senkit nem tudtam felhívni, mert honvágyam volt.
- Ééééés. Amint elő kerül a gyűrű, ennek vége - szögezem le mellé, mert számomra ez a legfontosabb. Irtó könnyű így lavírozni, hogy egyébként van egy határidő. Nem mondom, hogy nem furcsa, de sokat segít a tudat, hogy ennek egyszer vége lesz. Még én is gyorsan eszek egy kanállal, még vacilálok is, miközben felállok, hogy ne vigyem-e magammal a fagyit. A fagyi tényleg csodákra képes.
- Nem gondolnám, hogy a tanárnő ennyire kegyetlen, nem ezt hallani - vigyorgok rá, mert nem dőlök be neki. Aztán jó diák módjára kísérem is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

- ... aztán képes volt eljönni hozzám vádaskodni, csak mert a rokona elvileg kevert. Na, ott mondtam neki, hogy nekem ehhez semmi közöm, és amúgy sem vagyunk barátok, és nem is akarok a barátja lenni, ezt a hisztit meg inkább a leendő menyasszonyával folytossa le.... aztán kitettem - mesélem nagy büszkén. Mert ez így volt. Jó, talán nem pontosan így, de hasonló volt, csak olyan gyorsan történt minden, az ember agya hajlamos elsiklani a részletek felett.
- Szóval abszolút nem érdekel már. Egy igazi köcsög - és nem, nem a sértettség mondatja ezt velem, nem is nézek rá a telefonomra, hogy nincs-e véletlenül lehalkítva. Istenem, de jól esett ez. Valakinek csak úgy szidni, és úgy, hogy tudom, Karina egyet fog velem érteni, és még büszke is lesz rám. Én is az vagyok magamra.
- Fú de nagy ez a hely - jó, azért megtorpanok, és megint jön a bizonytalanság. Itt se tudom, mi keresnivalóm van. Mármint na. Mégis csak a Minisztérium. Egyszer voltam itt, látogatáskor, de ennyi.
Mosolygok Ferencre, mint kiderült, de kicsit meg vagyok szeppenve. Ez is csak addig tart, míg hitetlenül el nem nevetem magam. Hát ez... nagyon rossz. Imádom.
- És azt tudja-e, hogy miért spirituális állat a macska? - és ezzel főleg az a bajom, hogy belemegyek. Mindig belemegyek, mert a nagyapámmal ez már rituálé. Ha otthon vagyok, még dél sincs, és nagyi már lefárad. Persze kihívóan nézek a férfira.
- Mert kiereszti a karmát - és utána közvetlenül bocsánatkérőn Karinára.
- Ne haragudj, nem bírom megállni, hogy ne... szörnyű, és biztos, hogy lefogom tagadni, de rengeteget ismerek - ennek ellenére teljesen jókedvűen nevetem el magam. Valahogy nincs bennem az első nap okozta feszültség.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Akkor is jól esik, ha én tisztában vagyok vele, hogy annak a beszélgetésnek így kellett volna zajlanak. Nem, nem így zajlott, és akkor azt hittem, azt legalább annyira jól teszem. Most érzem csak, hogy marhára nem tettem jól.
- El fogok tévedni. Nagyon sokszor elfogok - nyikkanok vékony hangony és magam elé pislogok. Nem tudom palástolni a megszeppentségem, hiába szeretném annyira.
Ferenc valamit segít azonban, Karina feje meg külön megér egy misét. Oké, ezzel én tényleg nem dicsekszem, de még a juhos poénon is nevetek, míg a pálcám nyújtom. A nőre nézek, csak hogy megbizonyosodjak róla, ez teljesen rendben van, és nem most láttam utoljára. Mármint a pálcám.
Genetika, hogy kicsit tovább időzök a papír szemre vételével, mielőtt még aláírnám. Ahogy megtanultam olvasni, megtanultam azt is, hogy mindent el kell. Még az apró betűket is.
Elbúcsúzok a férfitől, hogy aztán a lifthez menjünk.
- A nagyapám. Iszonyú fárasztó ember - forgatom meg a szemem, mint egy magyarázatot adva, de nem tudok rá haragudni. Azt sajnálom, hogy apuból kiveszett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

- Nyugodj meg, ha Ella kap rajta, őt lekenyerezem - nevetem el magam halkan, ahogy kinyitom a konyha ajtaját. Alapból is tovább voltam bent, mert a könyvtárban kicsit elúsztam, aztán meg... Nem volt nehéz partnert találni a sütizéshez. Bencét amúgysem nehéz kedvelni, szinte szöges ellentéte a testvérének, akivel bár szintén nincs semmi bajom, azért tartom tőle a három lépést.
- Mióta láttam a mugli matek érettségit, islert akarok enni - Aurél meg írt, hogy gondoskodott arról, hogy ez az álmom valóra is váljon, így teljesen nyugodtan nyitom ki a hűtő ajtaját, tudva, hogy ott van bent, amit keresünk.
Nem, olyan apróságokkal, hogy elmúlt takarodó, én nem foglalkozok. Szerencsére a mi prefektusaink nem olyan vérmesek, mint a zöldek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

- Bence. - még szusszanok is mellé, mert az ő parázását kicsit alaptalannak tartom. Mármint ez még messze nem a világ vége, és az sem lenne meglepő, ha hamar szembesülnénk azzal, még most sem vagyunk egyedül.
- Nyugodj meg. Még senkit nem vágtak ki azért, mert kilógott takarodó után, és lehet, hogy itt már járőröztek is - pislogok rá, tényleg próbálva megnyugtatni kicsit. Ha ez nem lenne elég, végzősök vagyunk és egyikünk sem renitens. Jövő ilyenkor mindezt már teljesen legálisan tehetjük meg.
- Naaagyon. Ilyen... két csoki korong, és lekvár van közötte. Még sose ettél? - meglepődök, mert ez azért elég alap süti. Szinte bárhol lehet kapni. Én is szépen kiveszem, és megmutatom Bencének.
- Viszont óvatosan, mert ezt Aurél csinálta, szóval nem tudhatjuk, hogy robban-e - itt kicsit én is elbizonytalanodok, mert imádom a barátom kísérletező kedvét, de az első falat előtt mindig rám törik a félsz.
Bence pedig irtó aranyos, ahogy lelkesedik, nehéz is megállni, hogy mosolyogjak rajta.
- Ezt mind felvihetjük. És szerintem nincs, mert most nagyon islert akartam, de legközelebb mondd, mit szeretnél, és lesz az is - Aurél konkrétan bármit meg tud sütni szerintem, és piszok szerencsés vagyok, amiért van egy ilyen dílerem.
- Te nem pánikolsz a VAV miatt? Tudod már, hogy mi leszel, ha nagy leszel? - szegezem neki a kérdéseim csillogó szemekkel, közben meg elveszem az egyik sütit és nagyot harapok belőle.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

- És nagyon jól teszed. Nem kevernélek bajba, esküszöm - a lehető legszebben pislogok rá, mert a tapasztalat hiánya itt látszik is. Nem, én sem tartom magam nagy rebellisnek, de egy éjjeli sütizésből se csinálok problémát, főleg hogy akarok sütizni.
- Miért? - elvigyorodok természetesen, hisz ha ne kérdezz rá, az ilyen burkolt provokáció, csak meg kell tenni. Bencével meg amúgy is szeretek beszélgetni, szeretem, hogy ő ennyire... nyugodt. Talán az a megfelelő szó rá, én sem érzek mellette késztetést arra, hogy pattogjak, csupán a szajrét veszem elő.
- Biztos nem egyszerű ennyi tesóval együtt élni - mélázok el, miközben be is zsebelem az első sütit. Persze óvatosan harapok, mert fogalmam sincs, mire számítsak, de mikor aztán biztonságosnak érzem, felcsillannak a szemeim, mert tényleg marha finom.
- Még a kókuszosat is? - lepődök meg, mert én azt azért nem. Sőt. Kifejezetten finnyás tudok lenni, ha sütiről van szó, főleg mert nem ehetek sűrűn. Nem is értem, mi szükségem arra a diétára, de már csinálom jó ideje, és teljesen beálltam rá.
- Nekem jó jegyek kellenek, hogy tovább tudjak menni, de ha elakadtál valamiben szólj nyugodtan, szívesen segítek - van annak is egy előnye, ha ez ember lánya ösztöndíjas, és meg kell lennie az átlagának ahhoz, hogy megtartsa azt. Szóval nem, határozottan nem vagyok rossz tanuló, bár az évfolyam elsőségre se hajtok.
- Hmmm Magizoológus? Akkor lehetnél csomót állatkertben - persze, másoknak könnyű ötletelni, én meg talán év elején határoztam el magam teljesen.
- Úristen, ez nagyon rossz volt - mégis jóízűen nevetem el magam a molyos poént hallva, de aztán csak a fejem rázom.
- Neeem, én ennél unalmasabb karrierben gondolkodtam. Ügyvéd szeretnék lenni. Talán családjoggal foglalkoznék, vagy gyermekvédelemmel, vagy mindkettővel - azt tudom, hogy nagy szükség van az ilyen emberekre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Büntetést sem kaptam még soha, és tényleg nem a végzős évemen szeretném eltanácsoltatni magam, Bencét meg főleg nem, így csak mosolyogva veszem tudomásul, hogy megbízik bennem. Az meg majd idővel kiderül, mennyire volt jó ötlet ez, figyelembe véve, hogy nekem sincs túl sok rutinom éjjeli szökdösésben.
- Persze, hogy megtudnálak. Teljesen más a kisugárzásotok - pislogok rá értetlenül, mert bár tényleg nem lógok sokat a rellonos Markovits fiúval, azért ha elém állnának biztosra veszem, hogy tudnám, melyikük Bence.
Valahol meg megértem a kérdést, biztos nem lehet neki könnyű úgy, hogy szaladgál belőle mégegy a kastélyban, főleg, hogy újonnan mindenki baromi egyedi akar lenni. Sose fogom megérteni ezt, de ez megint csak az én problémám.
A süti természetesen jobban leköt, hisz csak ez tud rávenni a szabályszegésre. Sose lehetek elég hálás Aurélért és Noelért, ezt bármikor határozottan állítom, ha van itt családom, akkor azok ők ketten.
- De a kókusz olyan.... eeeeeew - még fintorgok is mellé, persze rájátszva kicsit. Teljesen normális, hogy két ember ízlése különbözik, és legalább nem fogunk összeveszni, én az összes kókuszos sütit rátukmálom Bencére, amivel összesodor a sors, azon ne múljon.
- De Bence, segítséget kérni sose ciki - szűkítem össze a szemeim, szinte leszidva a háztársam, mert ezzel a mentalitással sose fogok dűlőre jutni szintén.
- Határozottan imponáló, ha valaki fel is meri vállalni azt, hogy nem tökéletes - ezt meg csak úgy megjegyzem, hisz csak szerény személyes véleményem.
- Tudod mit? Kössünk alkut. Te segítesz nekem a sárkánytannal, mert fogalmam sincs, miért vettem fel, még Brightmore tanár úrtól is lever a víz, nemhogy egy sárkánytól, én meg segítek... másban - vonok vállat, nem tudom, melyik tárgyakból áll rosszul, de a VAV az VAV, ott meg elvileg bármire rákérdezhetnek.
- Nem tudom, sose voltam állatkertben - ráncolom a homlokom, egyetlen kósza emlék után kutatva, de... semmi. Nincs. Engem a szüleim maximum a Balatoni nyaralóinkig vittek el, aztán ott le is passzoltak.
- Ez jó. Majd felírom a referenciáim közé.... sokat olvasok - bár ez vitathatatlan, mégis a nevetésembe beleszökik némi el, nem feltétlenül esik ezt jól hallani. Mintha csak ennyiből állnék. Lilla sokat olvas.
- Szép világ is lenne, ha pillarebegtetéssel pereket lehetne nyerni, máris visszaszorulna a korrupció - sóhajtok fel, eltüntetve közben a sütimet, de a mosoly ott marad az arcomon.
- Aurél. És nem tudom, valamit mindig süt, kész tehetség a fiú, de komolyan. Most kifejezetten kértem islert, de a múltkor valami málnásat hozott, az is valami isteni volt. Én képtelen vagyok nekiállni sütni, maximum zöldség chipset - húzom el a szám, de... az legalább tényleg finom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

- Nyugodt. Aranyat ér melletted lenni - biccentek határozottan. Nem feltétlenül bóknak szánom, épp csak felvilágosítom arról, mennyire jó egy nyugodt ember közelében lenni, tényleg szinte fellélegzek belül, amennyi minden történt mostanság. El sem hiszem, hogy egy tilosban sütizés a hetem fénypontja.
- Akkor fogadd el. Mármint... ne érts félre, nekem semmi közöm hozzá, de miért szenvednél egyedül, ha itt van egy háztársad? Ilyenkor úgyis mindenki összekovácsolódik kicsit a "túlélés" érdekében - egyáltalán nem tartom én ezt ördögtől valónak, inkább több esélyem van arra, hogy úgy sikerül a vizsga, ahogy azt én akarom. És ha mindenki hozzáteszi a magáét, simán nem lesz bukás.
- Látod? Neked a Sárkánytan, nekem a Mágusjog... tuti rá fog kérdezni a szuverenitásra, állítólag az minden évben benne volt eddig - kihúzom magam, mert tavaly is K-ra írtam.
- Jajj képzeld. Annyira jól sikerült tavaly a mágusjog vizsgám, hogy most dr. Laines mellett gyakornokoskodom - nem igazán meséltem ezt még senkinek, most viszont jól esik büszkén kihúzni magam. Tudom, hogy az a vizsga sokat hozzá tett, meg a tudat, hogy mégsem a nulláról indulok. És tényleg szeretem, kicsit okolom is magam, hogy a hülye büszkeségem miatt csak most kezdtem rágyúrni.
- Nagyon jó diák vagyok - bólintok határozottan, hisz muszáj is annak lennem, de az már egy másik történet. A hála pedig tényleg a tekintetembe költözik, amiért a sárkánytanos problémám is megoldódni látszik.
- Hogymi? Neeeem, nem azért mondtam - hárítok egyből talán kissé kétségbeesetten, mert irtó kedves Bencétől, de... fogalmam sincs, mit kell ott csinálni.
- Igazából ráérek, de miattam nem kell magadnak programot csinálnod, már azért hálás vagyok, hogy ide ellógtál velem - a lehető legkedvesebb mosolyom veszem elő, csak  hogy tényleg megnyugtassam, semmi szükség az én hátrányos helyzetemet kézbe vennie.
- Köszönöm - továbbra is jót nevetek, amint megtudom, még csini is vagyok. Noha látom a pirulását, nem teszem szóvá, és nem is kezdek élcelődni rajta. Nem szeretném ennél is kellemetlenebb helyzetbe hozni.
- Mondanám, hogy gyere át, és csinálok, de... a Prambergeren lakok, oda pedig inkább ne gyere - egyre határozottabban tudom ezt az emberekkel közölni, már én is várom, hogy el tudjak menni onnan.
- Nem is értem, miért nem - vigyorgok, mert azért elképzelni eltudom. Meg is tenném, ha nem zavarnának meg a hangok.
A kérdésre a fejem rázom, hisz a prefektusok nem szoktak ilyen zajosak lenni, az benne a szomorú. Ha így járkálnának a folyosón, mindenki tudná, mikor ütnek rajta. Annyira az ajtóra fókuszálok, hogy szinte fel sem tűnik az, hogy Bence a fülembe susog.
- Az apukád egy legenda - fordítom a fejem felé, és csak akkor szembesülök azzal, mennyire közel van. Hamar tágra is nyílnak az enyémek, de elmosolyodom.
- Nem vagyunk veszélyben, nyugi - tényleg próbálom halkan nyugtatni, még mielőtt megint pánikba esne.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Azért kicsit jót mulatok Bence zavarán. Az ember azt hinné, a Markovits fiú meg egész hozzászokott ahhoz, hogy nem kerüli el a lányok figyelmét. A testvére láthatóan még élvezi is a figyelmet, de ebből is látszik, hogy csak a külsejük hasonlít.
- Szerintem azt a posztot Balázs már bevállalta. Én sem szeretem magam körül a tömeget, és nincs is ezzel semmi gond. Néha egész hasznos, csak a sarokban figyelni - biztatóan mosolygok rá, noha nekem megvan a motivációm is arra, hogy ne akarjak kitűnni a tömegből. Jó nekem ez így. Biztonságos.
- Nem az. A szüleim is ügyvédek, ez olyan.... olyan, mint neked a kviddics, tuti jól repülsz, és simán lehetnél... hajtó. Velem meg szorzótábla helyett paragrafusokat gyakoroltattak - vonok aprót a vállamon, mert minden szülő ahhoz nyúl szerintem, amihez a legjobban ért. És valamiért személyes küldetésüknek tekintik, hogy ezt átadják a gyerekeknek is.
- Ösztöndíjas vagyok, nem veszíthetem el. Ahhoz pedig kell a sárkánytan is - ha ez a téma másfél évvel ezelőtt vetődött volna fel, most igazán zavarban lennék, de... fejlődök, és belátom, hogy én attól nem vagyok kevesebb. Jó, biztos sok köze van hozzá a Mihaillal töltött óráinknak is, mert noha még korántsem vagyok az út végén, azért kezdek kibékülni magammal, aminél most nincs is fontosabb. Kezdve azzal, hogy erre sem tekintek hátrányos helyzetként, hisz itt vagyok, semmilyen megkülönböztetés nem ér, és biztos van itt olyan, aki felé sokkal nagyobbak az elvárások.
Irtó aranyosnak tartom a lelkesedését, mégis ösztönösen lépek egyet hátrébb képzeletben, mert nem tudom ezt hogy kezelni. Már azon túl, hogy kedves felajánlásnak tartom.
- Tudod mit? A fagyival megvettél. Menjünk - biccentek némi töprengés után, és el is mosolyodok, mert mi bajom származhatna belőle? Noha nem volt soha bakancslistás pont, azért jó lenne látni egy állatkertet.
- Viszont azt közölnöm kell, én is imádom az állatokat - muszáj megemlítenem, hogy ne érje váratlanul, ha gyerek módjára kezdek majd visítozni, mert sajnos... megeshet.
Gonosz dolog tőlem, de jól szórakozom Bence pánikján, egészen addig, míg meg nem érzem, mennyire közel került hozzám. A reakció ösztönös, és cseppet sem átgondolt, ahogy beharapom az ajkam, mert kérem szépen, szemem az nekem is van, és most már tudom azt is, a szaglásommal sincs semmi gond, mert hamar az orromba szökik az a kellemes illat, így néma hálát rebegek, mikor a háztársam észbe kap, és növeli a távolságot.
- Nem égő, csak furcsa... öt év alatt még egyszer sem maradtál kint? - nem nehéz tartani a szemkontaktust, a döbbenetet sokkal nehezebb palástolni, így szépen ki is ül az arcomra, és ott is marad, ahogy a navinés nulláról pörög fel szinte százhúszra pillanatok alatt.
A döbbenet is addig tart, míg meg nem érzem a kezeit magam körül, mert azt hamar sokk követi. Egyszerűen nem bírja az agyam követni a lépéseket, és ahelyett, hogy bármi érdemi reakciót produkálnék, csak állok lefagyva, és próbálok rájönni, mi a franc folyik itt.
- Szeretek társasozni - bukik ki belőlem hosszú másodpercek után, és még a fejem is megrázom.
- Fogalmam sincs. De mondd csak, jól vagy? - tényleg aggódva vizslatom a fiút, mert most úgy viselkedik, mint az unokaöcsém, aki annak ellenére ivott kólát, hogy az meg lett neki tiltva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

- Lehet, hogy.... akik összekevernek vele, azoknak igazából mindegy is, melyik Markovits, csak Markovits legyen - próbálom megválogatni a szavakat, és tényleg sajnálkozva nézek Bencére, de vitathatatlan, hogy a kastélyban van egy csomó ilyen lány. Mondjuk sose fogom megérteni ezt a mentalitást, erre is rájöttem már. Minél ismertebb valaki, annál több a probléma és a komplikáció. Az meg kinek a nyakába hiányzik, ugye?
- Mi bajod a rellonosokkal? - a kérdés kiszökik, én pedig ráncolom a homlokom. Nem gondolnám, hogy Bencét bármi atrocitás is érhetné tekintve, hogy két testvére is abban a házban van, és mindkettőről el tudom képzelni, hogy bevernék bárki képét. Valahol jó, ha vannak testvéreid.
Nem is kell olyan sokat győzködni, bár nem olyan látványosan, mint ő, de én is lelkes leszek állatkert gondolatától.
- Két kutyám, csak most... nincsenek velem - sóhajtok fel szomorúan, mert hiába tudom, hogy a nagyszüleimnek egyáltalán nem okoz gondot vigyázni rájuk, sőt nagypapa biztos el fogja kapatni Sámlit a sok sétával, mégis hiányoznak. Gyűlölöm azt a csendet, ami a lakásban fogad.
- Mert a szüleim nem olyan emberek, akik így... kirándulgatnak, és mivel soha fel se merült, így nem is hiányzott - vonom meg a vállam, de elmosolyodok, mert anyámat egyáltalán nem tudom elképzelni egy olyan helyen... sportcipőben, és nem irreálisan szoros konttyal. Nem, ők dolgoznak. Sokat.
- Erről le kell szoknod. Mármint... kellenek a tilosban járások, különben sose lesznek ciki sztorijaid, amin majd húsz év múlva röhöghettek - biccentek is, mert tényleg kellenek. Hát nézzetek meg engem, mennyit összeszedtem az utóbbi időben? Mondjuk... biztos, hogy nem fogok róla beszélni, de attól még vannak.
Akarva-akaratlan feszülök be, ahogy viszonylag rövid idő alatt történik nagyon sok minden. Részben örülök, hogy Bence feloldódott, épp csak.. jó, nem vagyok én hülye, veszem a jeleket, épp csak nem tudom, akarok-e vele bármit is kezdeni, és ez okozza a kellemetlen pillanatokat. Túl sok és túl gyors, így hamar engem is elfog a menekülhetnék. Az arcom szinte felragyog a navinés ötletétől, és nagyot bólogatva, csomagolni is kezdek, persze két felé, és igazságosan.
- Akkor ezt ma már ne edd meg - nyomom a kezébe az ő sütijeit, még halkan nevetek is mellé.
És ahogy megkapom a tiszta jelzést, el is köszönök Bencétől, és a navine helyett, hazafelé veszem az utat. Van egy hatalmas előnye annak, ha már nem laksz a kastélyban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Ráérsz? Kávézunk?
Remegő kézzel pötyögtem be életem két legnehezebb szavát. Én... én nem is tudom, talán még most sem fogom fel teljesen. Pedig Karina még a vizsgálóban is bent volt velem, ő is tisztán hallotta, amit a doki kimondott, és amire én még csak gondolni sem tudok. Megkaptam tőle, ő nem kímélt, holott legszívesebben szőnyeg alá söpörném ezt az egészet, csak... az sem tarthat sokáig. Tudom, hogy a levitás házvezetőnek igaza van, ahogy anyu is. De a nagyszüleim teljesen ellentétes véleményen vannak, mint... mi, engem pedig újabb hullám gyűr maga alá.
Tudom, hogy beszélnem kell vele, neki is legalább annyi joga van hozzá, mint nekem, de nehéz. Hiába jó a kapcsolatunk, hiába beszélünk... ez nagyon kezdetleges egy ekkora teherhez, és nem érzem, hogy bármi jogom lenne őt kész tények elé állítani. Nem is lennék rá képes.
Bemegyek az Espressoba, gyorsan kikérem a két italt, és most igazán sietősre fogom, mert... talán túl akarok esni ezen. Mintha csak egy kellemetlen tűszúrás lenne.
Noha csak egyszer voltam a stúdióban, mégsem tévesztem el az irányt. Sokszor azt hiszem, hiába város, képtelenség itt eltévedni.
Óvatosan nyitok be, de az ajtó felett lévő csengettyű így is jelzi, megjöttem, mint egyszemélyes felmentősereg.
- Hűűű ez a múltkor nem volt itt. Már most készülsz a Halloweenra? - nem mondom, hogy nem illetődök meg az életnagyságú csontváz láttán, de annyi lélekjelenlétem azért van, hogy nyújtsam neki a papír poharat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Nagyon próbálom rendezni a vonásaim, azt láttatni, hogy minden a legnagyobb rendben van. Útközben megint csak felhívom Karinát, hogy erőt gyűjtsek, közben pedig serényen próbálom kiűzni a fejemből a... problémát.
Hihetetlen, még most hihetetlen számomra, hogy szinte pillanatok alatt képes felfordulni az életem. Elég egy apró felismerés, némi számolás, aztán egy halálfutam a Benzsay-ig. A várakozás... az volt az idegőrlő, főleg egyedül. Hogy hiába kutattam a fejemben egy név után, senkit nem tudtam odahívni, hogy segítsen...várni.
Karinát is az első pánikroham közepette hívtam fel, mikor azt láttam, amit nem szerettem volna. Amire nem hiszem, hogy valaha is készen tudok állni. Szerencsére a levitások pótmamája azóta is fogja a kezem. Nem ereszt el. Nagyon szeretem.
Még az út is hosszabbnak tűnik, pedig biztosra veszem, hogy nem toldották meg az utcát, de szerencsére így is odaérek.
- Tudok segíteni valamit? - pislogok körbe, hisz nagyon szívesen segítek én bárkinek. Ádám meg láthatóan úszik itt a munkában, lehet nem is ez a legmegfelelőbb alkalom, de ha nagyon őszinte akarok lenni... van erre megfelelő alkalom? Azért még erőt gyűjtök, mégsem ronthatok rá szegényre ajtóstul.
- Valamivel jobb, de biztosra veszem, hogy még jár oda egy pár. Nem is tudom már, mi a rosszabb a szétcsúszott drogos a lábtörlőmön, vagy a fúrkászok - erőtlenül nevetek, mert nagyon rég tudom, hogy nekem el kell onnan mennem, most meg aztán főleg, de... egyszerűen nem volt időm ezzel is foglalkozni.
- Csinszka volt, úgyhogy most tuti tökéletes - osztom meg vele csillogó szemekkel, és leteszem a kis válltáskám, majd keresek egy helyet, ahová leülhetek, míg megiszom. Nem kell engem itt kínálgatni, fel tudom találni magam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Jóformán semmit nem tudok róla. Kedvelem, vicces... okos és szinte azonnal ugrott, mikor segítséget kértem, nem is kért cserébe semmit. De Damiannal eltört bennem valami, és nem is akartam arra gondolni, hogy legyen mellettem bárki, aki... tartósabb egy kiló kenyér szavatosságánál. Azt lezártam, dolgoztam magamon és elengedtem, de képtelen lennék újra csinálni.
- Életük legszebb napját örökítetted meg, még szép, hogy tökéletes képeket szeretnének - biccentek, hisz én teljesen megértem ezeket az elvárásokat. Ráadásul akkor a nők általában extrán dilisek, így igazán nem kell meglepődni pár elrugaszkodott gondolaton.
- Nyilván, de ne viccelj. Arra születtem, hogy dolgokat pakoljak borítékokba - próbálok szépen nézni, mert úgy érzem, nekem arra szükségem van. Igazából bármire, ami kicsit is szünetelteti ezt a folyamatos kattogást. Őszintén csoda, hogy nem jár a lábam közben.
- Az a baj, hiába jelenteném, nem tudnak mit csinálni. Daróczi próbálta annak idején eltakarítani őket, de... az az ő helyük. Páran csak azért lakunk ott, mert nem akarunk egy szobán osztozni három másik emberrel, és mikor eldöntöttük, nos... nem engedhettünk meg egy normálisabb lakást... - ecsetelem neki, hogy azért ez nem ennyire egyszerű. Bár már nem is jár át annyira rettegés, persze pálca nélkül még így sem hagyom el a lakást. Kortyolnék egy újabbat, de a hirtelen bekérdezés miatt, megáll a pohár a kezemben egy ponton.
- Sose voltam túl jó abban, hogy elrejtsem az érzéseim... és... igazából nem - szusszanok, majd újra körbenézek, csak hogy találjak valamit, amibe kapaszkodhatok.
- Igazság szerint, oka van annak, hogy jöttem.... beszélnünk kéne - nézek rá óvatosan, de annál komolyabban. Próbálom jelezni, hogy ki fogom én bökni, csak kell még idő. Nem jönnek a szavak.
- Emlékszel, mikor a Star Warsos dolgon röhögtünk, aztán.....? - őszintén bízom benne, hogy érti mire célzok, még az ajkam is beharapom.
- Szerintem, vagyis ez így teljesen biztos... azzal a fénykarddal gond volt - lehet ezt ennél szebben közölni? Aligha hiszem. Arcomra viszont kiül a pánik és a tanácstalanság. Egyszerűen... rettegek. És mégis elhagyta a szám. Valóság lett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

- Nem hiszem, hogy arra lesz alkalmad - de kedvesen mosolygok rá ennek ellenére. Nincs sem a rövid, sem a hosszú távú terveim között, hogy férjhez menjek. Mondjuk az sem volt, hogy.... mindegy.
- Nem is értem, miért nem tetted. Tudod, ez a segítség dolog oda-vissza működik ám - nem kioktató a hangom, és még csak nem is korholom, épp csak felhívom a figyelmét arra, hogy én is felveszem a telefont, ha szüksége van valamire. Nem tehetek róla, így vagyok beállítódva.
A Pramberger helyzetre is csak legyintek, hisz jelenleg a problémám nagyobb, azzal meg megtanultam együtt élni... többé-kevésbé. Bárcsak azt is megtanították volna, hogy közöljek ilyesmit egy jó formán idegennel, akkor most nem lennék ennyire suta és idétlen, és nem tőle várnám a megoldást a problémámra. Nagy szerencsém, hogy Ádinak szinte azonnal leesik, és nem nekem kell kimondani, de sokkal jobban még ettől sem érzem magam.
- Hidd el, én tényleg nem szeretném ezt mondani, de... - inkább odasétálok a táskámhoz, és kiveszem belőle az összehajtogatott papírt és odanyújtom neki, olvassa el. Ha kimondva nincs is, azon leírva igen, és az orvosi pecsét a garancia rá.
- Én is csak egy hete tudom... vagy másfél... - nem tudom, hány nap telt el azóta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Bárcsak maradhatnék ennél a kedélyes csevegésnél, de egyrészt a feszültségem nem oldja, másrészt, ezt a dolgot meg úgyse lehet odázni a végtelenségig. Abban viszont biztos vagyok, hogy jól döntöttem, hogy ezt megosztom vele is, elvégre... csak beletette a maga részét.
A reakció az, ami meglep igazából. Durvábbra számítottam, vádaskodásra, kétkedésre, vagy nem is tudom, az én hibáztatásomra, mert nyilván én vagyok a hibás. Nem azt mondom, hogy akkor jobban bíztam benne a kelleténél. Akkor annyira magam alatt voltam, hogy csak úsztam az árral, tényleg ostoba voltam, és meg is van az eredménye. Hagyok neki időt, nem szólok közbe, mert én is kaptam időt akkor ott feldolgozni, de nem volt elég... még most sem vagyok képes.
- Nem tudom... ostobaság lenne hagyni, hogy... épp csak letettem a VAV-ot. Én ügyvéd akarok lenni, vagy tanár... élni az életem, és a kutyáimért nem tudok kellően felelősséget vállalni... - neki is elmondom az érveim, de ezek csak rólam szólnak, az én életemről, meg a terveimről... önzőnek érzem magam.
- Az eredmény teljesen jó és biztos, ahogy az is, hogy te tetted bele a részed, de ha szeretnéd megnézethetjük más orvossal is. Ezért jöttem. Nem dönthetek egyedül, mert... nem csak az enyém. Tudnod kell róla, de én nagyon félek... nem tudom elképzelni, hogy anya legyek. Jó anya - nem megyek közelebb, én visszaülök a helyre, amit találtam, de ettől sem jön meg a komfort érzet. Menekülni szeretnék. Csak ki innen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Beharapom az ajkam, mert annak semmi értelme, ha most nekiesek, így is látja rajtam, hogy nem lebegek rózsaszín felhők között az örömtől. Tudom... tudom én, hogy vannak nők, akik pontosan ezt használják ki, hogy képesek ilyen baleseteket szándékosan előidézni, de... én nem akartam semmit. Ádámtól sem. Örültem, hogy lett egy új barátom - akit erős túlzás barátnak állítani - és ennyi.
- Oké, próbálj megnyugodni. Annak semmi értelme, ha most egymásnak esünk, és kikiáltjuk a másikat bűnbaknak. A helyzet az, hogy te is ugyanolyan hülye voltál, mint én - csak azért beszélek ennyire nyugodtan és békülékenyen, mert teljes mértékben megértem őt.
- És hidd el sajnálom, szándékosan sose tennék ilyet senkivel - úgy érzem, közölnöm kell ezt vele, mert nem bírnám ki, ha még azzal is meggyanúsítanának, hogy ez mind... direkt történt.
- Igen - biccentek, kicsit talán meg is könnyebbülve, de valahol... nem is tudom, nem érzem helyesnek. A nagyiék annyit szajkózták a saját álláspontjukat, hogy... de én viszont tudom, hogy tényleg ez a legjobb megoldás.
Amit nem tudok, és amivel nem számolok, az az, hogy nem csak ketten vagyunk. Nem csak Ádám sápad le, én is két perc alatt, és ha nem lenne elég, az újabb émelygés is rám tör. Még szerencse, hogy amúgy is ülök.
- Nem... mi nem... ő nem... ez egy... baleset - hevesen rázom a fejem, és sűrűn pislogok a nőre. Aki Ádám anyja. És akinek el kellene magyarázni, mi is történt. Az anyjának.
- Csak összetalálkoztunk egy szórakozóhelyen, és.... semmi komoly - talán annyira ismeri a fiát, hogy tudjon ezekről a dolgairól, mert azt meg én állítom határozottan, Ádinak sem az volt az első olyan estélye.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Nem vágok közbe, tényleg hagyom, hogy a maga sajátos módján dolgozza fel az elmúlt perceket, hisz nekem tényleg előnyöm van. Volt pár napom, ami bár nem segített, de... akkor is volt. Csak ülök, és a papírpoharat nézem, de nem igazán van kedvem a kávéhoz. Kedvem ahhoz lenne, hogy felkapjak magam meg a táskám, és vissza se nézzek, de az sem old meg semmit.
Ezt csak tetézi a nő hirtelen felbukkanása, a monológ, amit harmadszor hallok, és egyre nagyobb lelkiismeretfurdalást okoz. Persze, hogy tudom... egy teljesen ideális helyzetben, ennek a beszélgetésnek nem kellene megtörténni, de ez a helyzet nem ideális.
- Nem állok készen egy gyerekre - most már az idegen nőre is könyörgőn nézek. Sose akartam, sose irigykedtem azokra, akiknek volt. Igen, Lucient megszerettem, de az a kisfiú imádni való, de... még akkor sem jött meg a kedvem, egy sajáthoz.
- A fiával meg jó formán nem is ismerjük egymást. Hogy vághatnánk így bele bármibe is? - hol Ádámra nézek, hol az anyjára, de ugyanolyan tanácstalanul, még a tekintetem is ködösödik, mert nem akarok ekkora nyomást. Eddig mindig ösztönösen tudtam, mit kell tennem, de most... most is tudom, de mégis egy részem ellenzi, de azt is tudom, hogy nem csak az én életem teszem tönkre. Bárhogy is döntök, valaki megissza annak a levét. Én nem akarom ezt. Ennyire nem vagyok felnőtt. Karinát akarom.    

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Nos... roppant bátor módon húzom magam össze, mert ez... jogos. És megkaptam már, és persze, hogy egyből látom nagyanyám arcát is a nőé mellett, aki legalább ennyire vehemens volt. Épp csak megspékelte azzal, hogy egyáltalán tudom-e, ki a gyerek apja. Csalódtak bennem, tudom én.
- Lilla.... Kamilla - azt ezt követő döbbenettől meg csak ennyit vagyok képes kinyögni, ezt is halkan. Az egész elém táruló jelenettől olyan érzésem van, hogy nem kellene itt ülnöm, és végignéznem. Ez túl... személyes... nem tartozik rám, elvégre családról kettőnk között szó sem volt. Szerintem bátran kijelenthetem, egyikünk sem tervezett a másikkal semmi komolyat. Az viszont vitathatatlan, hogy a nőnek igaza van.
- És te a keresztnevén szólítod? Ne csodálkozz, hogy taslit kapsz - egy halvány, vérszegény mosoly mégis csak az arcomra kúszik, de hamar el is tűnik onnan. Képzelem, mit gondolhat most rólam az anyuja.
- Akár a nagyim. Hidd el, ő sem beszélt virágnyelven, és állt neki babusgatni... de neki is ugyanaz a véleménye - szinte érzem, hogy az ajkam már-már véresre rágtam, és nem lettem sem nyugodtabb, sem oldottabb. Sajnos a probléma se szűnt meg magától.
- Köszönöm, ezt azért jól esik hallani, de... érted - szerencsétlenül érzem magam, kezeimet is összefonom, mert.. nem is tudom, mit várok. Valamit. Bármit. Hogy elmúljon és felébredjek. Igen, leginkább azt.
- Viszont most jobb ha megyek. Van egy olyan érzésem, lesz még pár körötök, de ha segítség kell.... tudod - hisz felajánlottam neki, és ezek után meg főleg segítem megértetni az anyjával, hogy attól még Ádám jó gyerek volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

Hosszú napok állnak mögöttünk, hisz már két hete egy lakásban vagyunk, én meg még most sem tudom elmondani, hogy minden a helyén a van. Dühít is, hogy amint eltervezek valamit, egy reggeli rosszullét, vagy egy út az Ispotályba, szépen keresztül is húzza azt. Pihenjek. Könnyű ám azt mondani, így év elején, mikor egyetemre kell menni, meg a kastélyba, mert mikor meghoztam a döntéseket a továbbtanulással kapcsolatban, kanyarban sem volt az a terv, hogy valamikor félúton megszülök egy gyereket. Azonban túl makacs vagyok ahhoz, hogy bármiről is lemondjak, még most is elhiszem, hogy majd én leszek az, akinek ennek ellenére nem dőlnek dugába tervei... még akkor se ha piszok nehéz. Órák óta gubbasztok a laptopom előtt, ahelyett, hogy dekorokat rendezgetném, és próbálom egy excelbe sűríteni az életem, és megtervezni szépen mindent. Viszonylag jól működünk Ádámmal, legalábbis a költözés az zökkenésmentesen ment, egyedül a külön szobához ragaszkodtam, mert szükségem van arra, hogy egyedül legyek, és valószínűleg neki is jobb így. Így amint sikerül kinyomtatnom a papírt, diadalittas mosollyal megyek ki a nappaliba, vagy a konyhába, ahol megtalálom a gyerekem apját, és elé teszem az elsőre túl színesnek tűnő kreálmányom.
- Ez az idei évem... mármint ha érdekel - ha rápillant, láthatja, hogy nem fogok a fejére nőni, hisz jóformán hétvégén leszek csak itthon egész nap. Akkor is valószínűleg dr. Laines anyagait rendezem, szóval... élhető ez.
- És csináltam rakott cukkinit, a nagyi meg küldött meggyes-áfonyás pitét. A te hibád, agyon dicsérted - mosolygok rá, mert a nagyanyámat percek alatt vette le a lábáról annyira, hogy nem volt szívem megmondani neki, hogy semmi olyasmi nincs köztünk, ami a fejében játszódott.
- Jövőhéten kell mennem ultrahangra, állítólag, ha ő is úgy akarja, már lehet látni a nemét, de.... - lépek párat, hogy aztán a konyhapultnak dőljek.