Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

- Miért ilyen nehéz? Nemet mondani? - nézek kíváncsian a nőre. Bár megfogadtam, hogy nem beszélek, el kell ismernem, nagyon jól esik valaki nyakába borítani azt, ami engem nyomaszt. Főleg hogy újabb nagy kanál fagyit tömök magamba közben. Bár akkor csak egy ötlet volt, azóta bizonyos időközönként beiktatunk két óra közé egy-egy ilyen elbújást, és ez rettenetően jó.
- Már azt leszámítva, hogy nem is akarok. Mármint tudom, hogy ez minden, csak nem jó, de.... - eddig mindig eljutok. Mindig bűntudatom lesz, mikor kilépek az irodából, de akkor ez nem jut ám eszembe, mikor bemegyek oda.
- Teljesen más leszek, ha a közelemben van. És félek, mert azt a lányt én nem ismerem - ezért van az, hogy bár a két kutyám is komoly kihívást okoz, ott van egy harmadik. Amit nem tudok bánni, mert Dior iszonyat édes, csak érzem, hogy már a fizikai erőm végét járom. És csak aludni szeretnék. Egy hétig.
- És elmond dolgokat. Marha jól esik, mert azt érzem, hogy bízik bennem, de.... Nem tudok velük mit kezdeni, mert hiába szeretnék segíteni, nem tudok - vágom bele a kanalat a fagyis dobozba, hogy még egy nagy adagot betömjek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Elfintorodok kicsit, mert sokkal rosszabb így, hogy a nő is kimondja. Szóval nyilvánvaló, hogy nagy bajba kevertem magam, de most... most legalább a fagyival meg tudom oldani, hogy igazat adjak neki. Inkább eszek még egy kanállal.
- Minden ijesztő, ami más. Mostanában nagyon sok minden változott, és akármennyire is rossz, Damian lett a biztos. És igen, valahol tetszik, mert néha látom, hogy én is tudok hatni rá, az pedig... jó érzés - mosolyodok el halványan, mert azt is be kell ismernem, hogy nem teljesen egyoldalú ez az egész. Nem, ettől nem lesz sokkal könnyebb.
- De úgyis elfogja jegyezni Charont. Igen, a levitás Charont, és akkor vége lesz ennek a káosznak - teljesen reménykedve nézek a nőre, mert akarom, hogy igazat adjon nekem. Csak emiatt van, ami van. Mert a lány ujján még nincs gyűrű. Amint lesz, én szépen ki is sétálok a képből.
- Igen, huszonnégy... és... jajj akartam kérni valamit. Szólna, ha gond van Elsievel? A húga, és megígértem, hogy figyelek rá, és szólok neki, ha kell. De ezt sem értem. Nem tudom, milyen kapcsolat az. Mármint, oké... a családja miatt kell házasodni, de hogy ennyire ne érdekelje. Mármint... én felvetettem neki, hogy lehet inkább Charont kellene erre megkérnie, de hárított. Pedig sokkal egyszerűbb lenne. Hülye aranyvérűek - motyogom megsemmisülve, megint a fagyis dobozon töltve ki a hirtelen dühöm.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

- Nem. Ő nem rossz ember - rázom meg a fejem, mert ezt bármikor képes vagyok határozottan állítani. Láttam már rossz embereket, sőt... látok is minden nap, Damian messze van tőlük.
- Csak.... másképp látja a világot - sóhajtok fel, ahogy a szavakat keresem.
A kérdésre is csak bólintok egy nagyot. Nem vagyok tudatlan, hogy ne mondjon nekem az a név semmit, épp csak tényleg próbálom elhatárolni magam ezektől. Semmi közöm hozzá.
És egy újabb bólintás. Nagy adag fagyit tokok magamba, és ártatlanul pislogok, mert... Máris nem tartom olyan jó ötletnek ezeket a csevegős alkalmakat. Főleg akkor, mikor még a manókat is megijeszti, úgy felsikkant.
Ha még Karinától is ezt a tekintetet kapom, tényleg illene elgondolkodnom azon, mit akarhat tőlem Damian. Megtettem már... nem is egyszer, és soha nem jutottam semmire. Igazából szóba se kellene állnia velem.
- Van. Minden egyes alkalommal látom, mennyire két külön világ vagyunk mi. Szóval? Miért olyan nehéz neki nemet mondani? - kanalazok be egy újabb adagot az epres csodából, miközben tényleg úgy pislogok már a nőre, mintha tőle várnám a megváltást.
- Úgy teszem azokat, amiket teszek, hogy tudom én ebből nem jöhetek ki jól, és kedvelem őt. Tényleg kedvelem.... - és pontosan ezért vagyok ennyire szomorú.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

- Nos. Nem állítom, hogy nincs benne valami - nevetek halkan, de nem sokáig.
- De kérem, ne jöjjön azzal, hogy a jó kislányok a rossz fiúkra buknak, mert nem... - azért ezt gyorsan hozzá kell tennem, mert jobb szeretem a pszichopatákat a személyes teremen kívül tartani. És abszolút nem vonzanak azok az emberek, akiktől félek. Sőt... nálam ez még bonyolultabb is.
- Nem is feltétlenül ez. Én.... Még ha valami csoda folytán úgy is alakulna, akkor sem tudnék a barátnője lenni. Nem csak neki. Senkinek sem. Egyszer voltam valakinek a barátnője, és... nekem az nem megy... Amíg ez van, addig tényleg jó. És jegyezzen is csak el valakit, talán egyszer majd én is férjhez fogok menni, de... ha barátnő lennék, elrontanék mindent, és csak megutálna -  vonok vállat, de tényleg ez csak ilyen szomorú beismerés. Nem lehet mindenki alkalmas ilyen kapcsolatokra, nekem meg tényleg jobb, ha egyenesen kerülöm őket. Messziről. És nagy ívben.
- Mégis milyen jövőnk lehetne így? - fintorgok is, mert megint ott a számban az a keserű íz. Újonnan mindig érzem, ha csak ilyesmire gondolok, szóval maradok a bevett módszernél. Nem gondolok semmire.
- Eddig mindig olyan könnyű volt. Mert fogtam magam és eltűntem. Vagy a másik fél. Tudtuk, hogy senki nem akar többet. Ez most már más. És fogalmam sincs, mit rontottam el, vagy hogy hol. Csak azt tudom, hogy valahogy elmosódtak a határok - és igazából ez az, amitől én nagyon félek. Kellenek a határok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Bár nem szólok semmit, sűrű pislogásom jelzi, hogy érdekelnének a részletek. És ebbe csak azért nem megyek bele, mert akkor be kellene vallanom, honnan tudok én a Wattpadról, de hát... valahol megnyugszom, hogy nem csak én építem le az agyam saját akaratból.
- Nem kell messzire menni. Apakomplexusom van. Jó, Damian nem annyival idősebb, de... nyugodt, és határozott, és mindig tudja, mit akar és... - nem, meg kell állnom, nem lovalhatom bele magam, mert amúgy sem ez a lényeg.
- És baromi jó vele a szex - és még csak nem is szégyenkezem amiatt, mert ez elhagyja a szám. Ha valami nagyon működik köztünk, akkor az az, és... csak nem kell lemondanom róla hülye gondolatok miatt, nem? Úgyis hamarosan vége lesz.
- Nem, neeeem én értem. De nem szeretek kísérletezgetni, és tudom, hogy alkalmatlan vagyok rá. Tudja, hogy egyedül vagyok, hogy.... igazából nincsen senkim, tök szépen berendezkedtem erre az életre, megvan a magam kis rutinja, a saját kis dolgaim, és meg tudok állni egyedül a lábamon... többé-kevésbé. Ebbe nem fér bele valaki más. Nem is akarom, hogy beleférjen. Nem akarok mástól függeni, nem akarok mást az életembe, mikor egyedül is tök jól elvagyok. Abból csak problémák lennének, ez így.... kényelmes, és nem tartós - megvonom a vállam, hisz tényleg képtelen vagyok lemondani az önállóságomról csak azért, hogy valaki máshoz tartozzak. Nem állítom, hogy nem játszok el olykor a gondolattal, és azt sem, hogy nem lenne nagyon jó egyébként tartozni valakihez, vagy valahová, de nekem már megvan az, amiért nagyon sokan még mindig harcolnak, nem tudom eldobni olyan könnyedén. Ezzel szerintem a jövővel kapcsolatos terveim is megválaszoltam.  Vannak. Sajátok. És igyekszem tenni is értük, de... megint nem szerepel köztük más.
- Most azt mondja, hogy túlgondolom? - próbálom én megragadni a lényeget, és ha nagyon magamba nézek, talán igazat is adok neki. Mondjuk mindenben. Mondhat bárki bármit, elfutni sokkal egyszerűbb.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Jó, akkor én most... - pislogás nélkül meredek a levitás lányra, miután összeszedtem a holmim. Igen, határozottan próbálom felfogni a számomra túlságosan szürreális helyzetet, de mikor Elsietől megint csak egy hatalmas mosolyt kapok, sóhajtva kimegyek. A lakásomból. A jegyzeteimmel. És elindulok a tó felé, hogy Elsie... nyugodtan tudjon telefonálni. A lakásomban. Ahonnét kitett. És egy nüansznyi jele se volt rajta a zavarnak, én meg... kegyetlen ez a lány, rosszabb bárkinél. Nem is lehet rá haragudni.
Azért kicsit mégis indulatosan szedem a lábaim, de leginkább próbálom felfogni, hogy ez most velem tényleg megtörténik.
Azzal már rég megbarátkoztam, hogy naponta teszi tiszteletét Diornál, semmi gondom nincs vele. Azzal sem, hogy a "vendégszobám", az ő holmijával van tele, és még azzal sem, hogy fél napokat szellőztetek, mert ő rá akar gyújtani. Tényleg. Semmi baj. Inkább nálam csinálja, mint máshol, de azért vannak határok. Ez pedig olyasmi, amit az agyam még akkor is képtelen feldolgozni, mikor mélyet sóhajtva ülök le a tó partjára.
Kezemben a telefon, de vacillálok, hisz nem gondolnám, hogy ez olyasmi, ami Damian problémája lenne, de aztán meg... legyen az ő problémája. Úgyhogy szépen fel is hívom.
- Figyelj, én tééééényleg nagyon kedvelem a húgod. Teljesen megszoktam már, hogy minden nap nálam van. De most tett ki a lakásomból, mert ő telefonálni szeretne - annak ellenére, hogy én nem kímélem, és amint felveszi, a nyakába is zúdítom köszönés nélkül, meglepően higgadtan és normálisan ecsetelem Damiannak a kialakult helyzetet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Nem hívom fel minden aprósággal, de ez... ez már aligha nevezhető apróságnak. Elsienek vannak dolgai, arra már hamar rájöttem, de nem én leszek az, aki ráveti az első követ, és tényleg csak bosszantó volt idáig. Most viszont megint túllépett egy határt, és én megint azon gondolkodok, hogy kerültem ebbe a helyzetbe.
- Nem. Te azt mondtad, hogy magatartásbeli problémái vannak - vágom rá, mert ez bőven kimerít azokat. Elsie nem ismeri a nem szót, és ez aligha tudható be magatartási problémának, és nem érzem magamban a készséget arra, hogy én tanítsam meg neki.
És csend. Pedig a kérdés annyira egyszerű, és annyira nyilvánvaló. Azt kellett volna tennem, akkor most nem a víz fodrozódását nézném, miközben az ölemben lévő papírok sarkát gyűrögetem.
- Damian, ha nemet tudnék nektek mondani, a világ legboldogabb embere lennék - sóhajtok fel, és még a szemem is megforgatom, mert efelől semmi kétségem. Nemet kellett volna mondanom. Már akkor, mikor rám sózta a kutyát, vagy nem is.... már akkor nemet kellett volna mondanom, mikor felhívott magával az emeletre a pubban, akkor most nem ülnék itt. Jó, ennyire nem drámai azért a helyzet, tényleg csak... bosszantó.
- Szóval mit gondolsz? Meddig tart nála egy ilyen... beszélgetés, vacsorára azért hazamehetek? - a hangom is beletörődő, mert legalább behozom magam a tanulással, nem számít, hogy rengeteg más dolgot is elterveztem mára... majd legközelebb.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Igen, azt! - habozás és gondolkodás nélkül vágom rá, talán még a hangom is megemelem kicsit, aztán... aztán megint csend.
Általában nem várok tőle soha semmit, mert egyébként miért tenném? Most viszont az ő húga miatt ülök itt, és határozottan nem tetszik, hogy még engem oktat ki.
-  Ezt most komolyan te mondod? - sziszegem a kérdést, és irtó nagy szerencséje egyébként, hogy nincs itt.
- A húgod hírből sem ismeri a nem szót, az pedig aligha az én hibám - közlöm vele a tényt, noha van egy sanda gyanúm, nem mondok neki újat ezzel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Hitetlenkedve meredek magam elé, és próbálom felfogni az egyre szürreálisabbá váló helyzetet. Nem, képtelen vagyok elhinni, hogy a tóparton veszekszem annak a bátyjával, aki miatt a tóparton vagyok. Ez... nem. Ezt senki nem hinné el.
- A te testvéred! - most már én sem finomkodok. Majd mindjárt még bocsánatot is kérek tőle. Hát eldobom az agyam.
- Ezaz! Nem vagyok a barátnőd! És nem követelőzök! Konkrétan élek azzal, hogy bármit kérhetek! Mert bár nem vagyok a barátnőd, a húgod az én lakásomban van! - nem félek hozzávágni, mert nem adott meg időkorlátot.
- És őszintén sajnálom, hogy ilyesmivel zavarlak, de én sem tóparton ücsörgést terveztem a szabadnapomra. Vagy ez mindig így történik azzal, akivel összejársz szexelni? Mert igazán mondhattad volna - ezért ezen a ponton körbe nézek, hiába vagyok irtó dühös. Szerencsére csak egy párt látok, azt is a túloldalon, aligha hallhatnak meg ebből bármit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Fogalmam sincs Damian. Mégis mi bajom lehetne? - a kérdés persze költői, de legalább olyan hangos, mint az övé.
Leteszem a cuccaim a földre, és felpattanva járkálni kezdek. Még a hajamba is beletúrok és a fejem rázom. Annyira szívesen megfojtanám.
- Kutyáról volt szó, meg arról, hogy figyelek a húgodra. És már akkor sem értettem, miért engem kérsz meg. Mi közöm lenne a családodhoz, mikor hozzád sincs túl sok? - igen, tényleg kiakadok, de ő akarta tudni, mi bajom van.
- És hogy mit várok? Mondjuk egy bocsánatkérést.... Nem lenne rossz. Vagy egy köszönömöt, mert nem hagytalak szarba - és tudom... Tudom, hogy ezt tőle feleslegesen várom.
- De mivel tőled ezt hiába várom, csak azt akarom, hogy hagyj békén és felejts el. Hülyeség volt azt gondolni, hogy Damian Flaviut érdekli bármi is saját magán kívül - a hangom lassan, fokozatosan halkul, és kihallatszik belőle a csalódottság és a beletörődés. Aztán nemes egyszerűséggel megszakítom a hívást. Teljesen biztosra megyek. Kitörlöm a számát is, majd zenét kapcsolok és nekiállok tanulni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

- Nem akarok kapcsolatot. Tényleg nagyon jó az, ami van. Senki nem vár el feleslegesen semmit a másiktól - ezt teljesen őszintén mondom. Ami Damiannal van, főleg kényelmes, és nem értem, miért olyan furcsa az, hogy valaki nem férjet akar meg gyerekeket főleg.
- Van két kutyám, sosincs csend, nagyon nincs is időm gondolkodni, lefoglalom magam és nap végére úgy ájulok be az ágyba - megvonom a vállam, mert tudom, hogy ez valahol szomorú, de... ehhez vagyok szokva. És egész jól is bírom, mint az látszik. Nem tudom, milyen a csend. Biztos nem rosszabb, mint a navinés ágyamban tapasztalva, mikor senkit nem tudtam felhívni, mert honvágyam volt.
- Ééééés. Amint elő kerül a gyűrű, ennek vége - szögezem le mellé, mert számomra ez a legfontosabb. Irtó könnyű így lavírozni, hogy egyébként van egy határidő. Nem mondom, hogy nem furcsa, de sokat segít a tudat, hogy ennek egyszer vége lesz. Még én is gyorsan eszek egy kanállal, még vacilálok is, miközben felállok, hogy ne vigyem-e magammal a fagyit. A fagyi tényleg csodákra képes.
- Nem gondolnám, hogy a tanárnő ennyire kegyetlen, nem ezt hallani - vigyorgok rá, mert nem dőlök be neki. Aztán jó diák módjára kísérem is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

- ... aztán képes volt eljönni hozzám vádaskodni, csak mert a rokona elvileg kevert. Na, ott mondtam neki, hogy nekem ehhez semmi közöm, és amúgy sem vagyunk barátok, és nem is akarok a barátja lenni, ezt a hisztit meg inkább a leendő menyasszonyával folytossa le.... aztán kitettem - mesélem nagy büszkén. Mert ez így volt. Jó, talán nem pontosan így, de hasonló volt, csak olyan gyorsan történt minden, az ember agya hajlamos elsiklani a részletek felett.
- Szóval abszolút nem érdekel már. Egy igazi köcsög - és nem, nem a sértettség mondatja ezt velem, nem is nézek rá a telefonomra, hogy nincs-e véletlenül lehalkítva. Istenem, de jól esett ez. Valakinek csak úgy szidni, és úgy, hogy tudom, Karina egyet fog velem érteni, és még büszke is lesz rám. Én is az vagyok magamra.
- Fú de nagy ez a hely - jó, azért megtorpanok, és megint jön a bizonytalanság. Itt se tudom, mi keresnivalóm van. Mármint na. Mégis csak a Minisztérium. Egyszer voltam itt, látogatáskor, de ennyi.
Mosolygok Ferencre, mint kiderült, de kicsit meg vagyok szeppenve. Ez is csak addig tart, míg hitetlenül el nem nevetem magam. Hát ez... nagyon rossz. Imádom.
- És azt tudja-e, hogy miért spirituális állat a macska? - és ezzel főleg az a bajom, hogy belemegyek. Mindig belemegyek, mert a nagyapámmal ez már rituálé. Ha otthon vagyok, még dél sincs, és nagyi már lefárad. Persze kihívóan nézek a férfira.
- Mert kiereszti a karmát - és utána közvetlenül bocsánatkérőn Karinára.
- Ne haragudj, nem bírom megállni, hogy ne... szörnyű, és biztos, hogy lefogom tagadni, de rengeteget ismerek - ennek ellenére teljesen jókedvűen nevetem el magam. Valahogy nincs bennem az első nap okozta feszültség.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Akkor is jól esik, ha én tisztában vagyok vele, hogy annak a beszélgetésnek így kellett volna zajlanak. Nem, nem így zajlott, és akkor azt hittem, azt legalább annyira jól teszem. Most érzem csak, hogy marhára nem tettem jól.
- El fogok tévedni. Nagyon sokszor elfogok - nyikkanok vékony hangony és magam elé pislogok. Nem tudom palástolni a megszeppentségem, hiába szeretném annyira.
Ferenc valamit segít azonban, Karina feje meg külön megér egy misét. Oké, ezzel én tényleg nem dicsekszem, de még a juhos poénon is nevetek, míg a pálcám nyújtom. A nőre nézek, csak hogy megbizonyosodjak róla, ez teljesen rendben van, és nem most láttam utoljára. Mármint a pálcám.
Genetika, hogy kicsit tovább időzök a papír szemre vételével, mielőtt még aláírnám. Ahogy megtanultam olvasni, megtanultam azt is, hogy mindent el kell. Még az apró betűket is.
Elbúcsúzok a férfitől, hogy aztán a lifthez menjünk.
- A nagyapám. Iszonyú fárasztó ember - forgatom meg a szemem, mint egy magyarázatot adva, de nem tudok rá haragudni. Azt sajnálom, hogy apuból kiveszett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Én ezt rendesen vártam. Egy hétvége, amikor elszakadok kicsit Bogolyfalvától, és visszakapok egy szeletet a régi életemből.
- Nincs nagy gond, de jobb segítséggel rendbe tennem magam - végre a nagyszüleim szemébe is mondhatom ezt, ráadásul mosolyogva, hisz én is nyugodtabb vagyok, mert a probléma lehetne nagyobb. Innentől pedig ők teljes vállszélességgel támogatnak.
Nem is okoz komolyabb nehézséget elkísérni őket a színházba, főleg mert gyerekkorom óta nagy rajongója vagyok. Magamtól biztos nem kezdenék szervezkedésbe, de így hogy nekem csak el kellett jutnom Bécsbe, meg a hotelbe, ahol megszállunk a két napba, szívesen jöttem.
Persze nem hárman vagyunk, a nagyszüleim baráti köre is helyet foglal a hotel bár részén, és én akkor döntök úgy, hogy ideje készülődni, mikor újra felvetődik, hogy valaki biztos forrásból tudja, Madlen Krise is eljön ma este. Minden alkalommal vannak ilyen források és minden alkalommal bebizonyosodik, nem is annyira biztos, de most.... most nekem elég a név ahhoz, hogy szabályosan katapultáljak a társaságtól. Nem akarom, hogy ide is elkísérjen, mikor már olyan szépen magam mögött tudtam hagyni.

Legközelebb már csak a páholyban hallom újra azt a számomra kényes vezetéknevet, mikor a velünk szemben lévő páholyt fürkészi mindenki. Én a tüntetőleg a telefonomba bújok, vagy épp a mellettem ülő Rékáéba, aki képeket mutogat. Csak akkor kapom fel a fejem, mikor az általános hangulat is megváltozik. Valami történt. Nem telik el pár másodperc, máris meglátom Damian Flaviut belépni abba a páholyba, és nekem ennyi elég is. Szerencsére az előadás is hamar elkezdődik, de nem tud eléggé lekötni. Egy ponton aztán, egy alig látható baki miatt, amit a színpadon csíptem el, olyat teszek, amit megfogadtam, hogy soha többé.
Szerintem most ment ki a bokája.
Fogalmam sincs, hány nap telt el, arról sem, hogy megvan-e még a számom, de igen. Üzenetet küldök Damian Flaviunak. Az unalom. Az az oka.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Én határozottan a darab miatt jöttem. És úgy tűnik, ezen a napon Madlen Krise is, akit végre most szemügyre is vehetek. Az arcom nem árulkodik arról, hogy el lennék ájulva, mégse tudom vitatni a nő tekintélyét, amit még innen is érzek. Elfordítom róluk a fejem, egyenesen a színpad felé, hisz én ezért vagyok itt. Még véletlenül se kockáztatnám meg, hogy magamra haragítsam a nagyszüleim.
Egy ponton mégse bírom ki, és szinte észrevétlenül veszem elő a telefonom, ügyesen elrejtve és kellően lesötétítve annak képernyőjét. Nem tudom, hogy várok-e bármilyen reakciót, hisz tényleg szépen tartottam magam... mostanáig. Beharapom az ajkam, mikor felvillan az aprócska kérdőjel, és várok kicsit, mielőtt visszaírnék.
Mégis mit nézel te, ha nem veszed észre a bakit a színpad közepén?
Nem... Abba hirtelen nem gondolok bele, hogy akár kéretlen kukkolónak is tűnhetek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Mentségemre legyen mondva, ezt az előadást én már láttam.... párszor. És ha még le is buknék, hogy mennyire illetlenül viselkedem, roppant felnőttesen magammal tudom rántani Rékát, aki szintén ilyen módszerrel köti le magát. Szóval a lelkiismeretem nyugodt, és most még kicsit jól is szórakozom. Sőt. Meg kell feszítenem magam, hogy nehogy felnevessek, mikor meglátom az üzenetet. Előrébb hajolok kicsit, és elfordítom a fejem, de ahogy látom, a nagyszüleim körülbelül más világban vannak, megnyugszom.
Ne viccelj. Meg nem fordult a fejemben, hogy te színházba jársz. Te követsz!
Persze most már elmaradhatatlan a vigyorgós szmájli mellé. Sok mindent el tudtam képzelni róla eddig is, de ezt nem. Pont azért, mert naivan azt gondoltam, hogy a nagyanyja kellően megutáltatta vele már gyerekként.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Percekre felejtem el a telefonom, ugyanis a kedvenc részem jön, a tekintetem pedig a színpadra szegeződik. Oldalra se kell néznem, hogy tudjam, Réka ugyanígy van, hisz nem egyszer énekeltük már el ezt a dalt, maradandó károsodást okozva ezzel a családoknak.
A lány bök meg, mikor megrezeg a mobil, én meg megrázom a fejem, mint aki visszatér a földre.
Ki jár egyedül színházba? Nagyszülők...
Küldöm el gyorsan, aztán meg is ütközöm, mikor szembe nézve látom, Damiannak hűlt helye. Felsóhajtok. Valószínűleg megunta. Ő megteheti, hogy előadás közben felpattan, és csak úgy elmegy? A nagyanyja ezt megengedi? Nekem a fejem vennék le a helyemről.
Nem telik el talán tíz perc, és le is gördül a függöny jelezve, hogy az első felvonásnak vége. Ülök még ott egy kicsit, csak míg a nagyszüleim is kimennek, hogy aztán kibeszéljék a többiekkel a látottakat, Réka is egyből hív valakit, én meg jobb híján, elindulok a büféhez, hogy valami innivalót szerezzek. Nincs kedvem a csevegéshez, és nem is tudnám annyira dícsérni a mostani darabot, mikor a tavalyi szereplők jobbak voltak. Az ilyet meg nem szeretik hallani. A nagyszüleim is megkérdezem, hogy kérnek-e valamit, aztán szépen be is állok a sorba, írok vissza közben a többi üzenetre is.
Gyorsan meguntad...
A nagyobb probléma az, hogy tényleg érzek egy cseppnyi csalódottságot, miközben elküldöm ezt a két szót.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Óhatatlanul kiszökik belőlem a nevetés, amint látom, hogy elérem a célom. Oké, gyerekes. Oké, nem is túl átgondolt, lévén le is csaphatott volna.
- Sajnálom, de nem bírtam kihagyni - pislogok rá bocsánatkérőn, mert csak nem akarom magamra dühíteni. Gyanítom, nem szofisztikált szavak hagyták el a száját az idegen nyelven, így kénytelen vagyok a vonásaim is rendzeni.
- Persze - elvégre ezért vagyok itt, épp csak előbb én kérem az ő segítségét, és használom ki alattomosan a magasságát.
- Belevágsz a magyarba? Elismerésem - biccentek,  mert mindig mondják, nehéz nyelv ez. Meg hogy beletörik az ember bicskája, meg sok a betű és a ragok. Én meg mindig vállat vonok, és hozzáteszem, hogy akkor ők még nem találkoztak a latinnal. Számomra annál nehezebb nyelv nincs. Jó, talán a lengyel. Fogalmam sincs, ott is hogy lehet azokat a szavakat kimondani, mikor jóformán magánhangzó sincs bennük.
- Irtó jók voltatok a karácsonyi bulin - muszáj megemlítenem, még a szemeim is csillognak, elvégre én miattuk mentem, jobban mondva hagytam Noelnek, hogy elcibáljon, ami így utólag belátva, szintén nem volt életem ötlete.
- Nagyon szeretem a zenéiteket - osztom meg, aztán megállok az egyik polc mellett, és rámutatok a könyvre, amit keres. Nem, ez igazából nem tehetség, csak túl sok időt töltök itt. Sokszor szünetekben is, vagy épp mikor nincs órám, de hát... én igazából szeretek elbújni.
- Te piszok mázlista vagy, hogy így megnőttél. Köszönöm szépen. Gyere, akkor megmutatom, hol van amit te keresel - azzal megindulok az útvesztőben, de határozottan húzva ki magam, mert jó a tudat, hogy én ezt nem egy labirintusnak látom, ahogy sokan mások.
- Fogtok még valahol fellépni mostanában? - persze, rá is kereshetnék a neten, de mennyivel egyszerűbb így.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nem mondom, hogy nem gondolkodnék el én magam is azon, hogy most mi történik, ha... gondolkodnék. De nem teszem. Olyannyira nem teszem, hogy ha nekem szegezné a kérdést, nem tudnék rá válaszolni.
Igen, valószínűleg ha nem láttam volna meg a nagyanyja mellett, még most sem jutna eszembe, de ha nagyon bele akarok gondolni az eseményekbe, azok mindig ott vettek furcsa fordulatot, hogy én megláttam. Azonban nem kombinálok, nem tervezek, és nem is játszmázok, mert sokkal jobb így. Hogy nem látom. Márpedig ahogy diszkréten körbe nézek, tényleg csak a nagyszüleim látom. El is mosolyodok rajtuk, mert hihetetlen. Nagyapa nem úgy áll ott, mint akit odatettek, sem úgy, mintha a fogát húznák. Lazán karolja át a nagyit, aki ugyanúgy nevet a... valószínűleg elejtett dad joke-ján, mintha most hallotta volna először. Elkapom a fejem, ahogy megrezzen a telefon.
Én azt mondtam, hogy nem kellene beszélnünk többet. Nem beszélünk.
Írom le, ki nem hagyva a mosolygós szmájlit, talán még ki is húzom magam elégedetten, mert ebbe aztán végképp nem köthet bele. Ujjam pedig a küldés gombon, de pár pillanatra elgondolkodok, magam elé meredve lépek párat előre.
Sok mindenre mondtam már, hogy "soha többé".
Küldöm aztán el végül, és sóhajtok is. Valahol azt az estét se tartom drasztikusabbnak, mint mikor rávágtam a lakása ajtaját. És ha tényleg nagyon őszinte akarok lenni, semmi olyat nem mondott, ami nem lenne igaz, mint kiderült Mihail által, vagy amin még mindig meg lehetek sértődve. Ezt most tényleg én toltam túl. De soha nem fogom beismerni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A sor persze nem halad olyan gyorsan. Én meg a telefonomba bújok, holott tudom, nem ez a szokás. Ilyenkor kellene körbe néznem, kritikával illetnem mások ruháit meg frizuráit, de az nekem sose ment. És magamat illetően is nyugodt vagyok, mert tudom, teljesen megfelel az öltözékem. Nem tűnik ki ugyan semmilyen szempontból, de továbbra is elkerül azért a feltűnési viszketegség.
Megrezzen a telefonom, egyetlen roppant egyszerű és egyébként teljesen jogos kérdés villan fel, mégis lefagyok. Őszintén fogalmam sincs. Azt tudom, hogy erre mit kellene válaszolnom, legalább háromszor írom le a szót, csak hogy aztán kitöröljem, mert bár azt kellene írnom, köze nincs ahhoz, amit ebben a pillanatban szeretnék.
Unom ezt az előadást...
Tényleg meggondolom. Esküszöm. Többször is. De aztán mégis elküldöm.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Haladunk, haladunk. És hálás is vagyok érte, mert úgy érzem, kell nekem az a pohár pezsgő. Így most látom Karina fejrázását, és esküszöm, hogy még egy horkantást is hallok, csak.... Csak most félre is söpröm őket szépen.
Igen.
Rövid és velős, és gyorsan el is küldöm, aztán kikérem azt a négy pohár pezsgőt. Teljesen rutinosan fogom meg őket, amint kézhez kapom, és mosolyogva megyek vissza a nagyszüleimhez, hogy koccintsak velük. Egy fél pillanatra el is gondolkodok, hisz én nem szoktam ilyen határozott lenni. Aztán már rendesen vigyorgok, mintha tényleg csak az a sokat hallott vicces sztori szórakoztatna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bár nem vagyok nagy ivó, és nem egyszer bizonyítottam már, hogy nekem nem is kell annak lennem, ez a pezsgő tetszik. Marja picit a torkom, ahogy bármi amiben van némi szénsav, de kellemesen édes.
És jól félre is nyelem, mikor megrezzen a telefonom, és elolvasom az üzenetet.
Pillanatok alatt pirosodik ki az arcom, ahogy az engem vizslató, értetlen tekintetekkel nézek szembe. Megrázom a fejem, és mosolyogva közlöm, hogy semmi baj nincs, aztán úgy döntök, azokra a percekre el is teszem azt a telefont.
Hamarosan vissza is megyünk a helyünkre, ahol aztán megkérem Rékát, cseréljünk helyet, had legyek még távolabb a nagyszüleimtől. A második felvonás is elkezdődik, én meg még adok magamnak pár percet, mielőtt újra előveszem a telefont.
Mesélni róla nem túl izgalmas...
Továbbra sem gondolkodok, szinte úgy küldöm el, hogy oda se nézek, a színpadra szegezem a tekintetem, és jóformán el sem hiszem, hogy ezt én csinálom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Tény, ennél szórakoztatóbb színházas élményem nem igazán volt. És valahol szomorú, hogy most sem az előadás miatt van. Egyszerűen élvezem ezt a fajta kommunikációt, és súlytalannak érzem, mert meg sem fogalmazódik bennem, hogy ez bármin is változtatna. Élek a gyanúval, hogy Damian sem tudja épp mivel lekötni magát, ezért is megy bele a játékba. És jó ez így, esküszöm. Csak nem agyalni. A fényerő lejjebb véve, és tényleg mindent megteszek annak látszatáért, hogy engem érdekel az, amit a színpadon művelnek, hisz már nagyon régóta rágom a nagyszülők fülét, hogy legközelebb Párizsba menjünk, mert én ott akarom megnézni a Moliert, mert ott az igazi.
Ez ilyen két emberes terv. Kellesz hozzá...
A mosoly szmájli még véletlenül se marad el, és meglepően könnyen íródnak ezek a szavak. Persze, mert valahol sejtem, hogy ezek csak szavak maradnak, és nekem egyébként nem kell szembe néznem a Flaviu fiúval. Könnyen nagy így az arcom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A telefon megint megrezzen, és el kell nyomnom a sóhajtást. Megbököm Rékát, némán jelzem, hogy kimegyek, mert kezd itt bent fojtogató lenni a légkör. Természetesen a büfét célzom meg, és sokkal jobb, sokkal kényelmesebb így, hogy nincs tele a tér emberekkel. Kikérem a másik pohár pezsgőt, amivel aztán szépen le is ülök a bőrkanapéra.
Nyugodtan add elő, hogy mennyire ismersz, mennyire a fejembe látsz, hogy szerinted mennyire tisztelem magam, de ettől még nem fogsz jobban ismerni. Egyetlen dolog volt, ami teljesen jól működött köztünk, és emiatt azt már nem tudom mással csinálni. Talán egyszer majd megköszönöm ezt is...
Gondolkodok? Dehogyis. Ingerült vagyok? Cseppet. Kezdem unni, hogy minden beszélgetésnek súlya kell, hogy legyen, hogy nem lehetünk csak simán el, mint az elején. Damian nem a pszichológusom, de még csak önismereti, vagy életmód tanácsadó sem, így bár nem így terveztem, sejtem, hogy hamar vége szakad ennek az üzengetésnek is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Kortyolom én a pezsgőt,  de nem is tudom, miféle csodát várok tőle. Rá kell parancsolnom magamra, hogy ne horkantsak fel az egyetlen szót látva. Kényelmesen dőlök hátra, hisz visszamenni sincs túl sok kedvem, nem tudnék az előadásra koncentrálni úgy, ahogy szeretnék, így megnyitom az egyik játékot annak tudatában, hogy ez a beszélgetés ismét befejeződött, és én ismét nem látom másképp a dolgokat. Most mégsem kezdem magam okolni, nem jön az önostorozás, hogy minek írtam egyáltalán rá, hisz mikor az első üzenetet elküldtem, számítottam arra, hogy a vége valami hasonló lesz.
Pontosan ezért lep meg a rezzenés és az újabb kérdés percekkel később. Felsóhajtok.
Nem tudom, Damian. Inni, szórakozni, szexelni... csak amit az egész elején is csináltunk, mert az a Damian Flaviu hiányzik. De ha te inkább lélek búvárkodnál, akkor skippeljük, mert pszichológusom már van....
Abszolút nem nehéz őszintének lenni így. A pohár pedig megint kiürült, én meg azért hagyok magamnak pár percet, csak aztán kelek fel, és megyek vissza, hogy elfoglalva a helyem, tényleg a színpadra szegezzem a tekintetem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

- Nyugodj meg, ha Ella kap rajta, őt lekenyerezem - nevetem el magam halkan, ahogy kinyitom a konyha ajtaját. Alapból is tovább voltam bent, mert a könyvtárban kicsit elúsztam, aztán meg... Nem volt nehéz partnert találni a sütizéshez. Bencét amúgysem nehéz kedvelni, szinte szöges ellentéte a testvérének, akivel bár szintén nincs semmi bajom, azért tartom tőle a három lépést.
- Mióta láttam a mugli matek érettségit, islert akarok enni - Aurél meg írt, hogy gondoskodott arról, hogy ez az álmom valóra is váljon, így teljesen nyugodtan nyitom ki a hűtő ajtaját, tudva, hogy ott van bent, amit keresünk.
Nem, olyan apróságokkal, hogy elmúlt takarodó, én nem foglalkozok. Szerencsére a mi prefektusaink nem olyan vérmesek, mint a zöldek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

- Bence. - még szusszanok is mellé, mert az ő parázását kicsit alaptalannak tartom. Mármint ez még messze nem a világ vége, és az sem lenne meglepő, ha hamar szembesülnénk azzal, még most sem vagyunk egyedül.
- Nyugodj meg. Még senkit nem vágtak ki azért, mert kilógott takarodó után, és lehet, hogy itt már járőröztek is - pislogok rá, tényleg próbálva megnyugtatni kicsit. Ha ez nem lenne elég, végzősök vagyunk és egyikünk sem renitens. Jövő ilyenkor mindezt már teljesen legálisan tehetjük meg.
- Naaagyon. Ilyen... két csoki korong, és lekvár van közötte. Még sose ettél? - meglepődök, mert ez azért elég alap süti. Szinte bárhol lehet kapni. Én is szépen kiveszem, és megmutatom Bencének.
- Viszont óvatosan, mert ezt Aurél csinálta, szóval nem tudhatjuk, hogy robban-e - itt kicsit én is elbizonytalanodok, mert imádom a barátom kísérletező kedvét, de az első falat előtt mindig rám törik a félsz.
Bence pedig irtó aranyos, ahogy lelkesedik, nehéz is megállni, hogy mosolyogjak rajta.
- Ezt mind felvihetjük. És szerintem nincs, mert most nagyon islert akartam, de legközelebb mondd, mit szeretnél, és lesz az is - Aurél konkrétan bármit meg tud sütni szerintem, és piszok szerencsés vagyok, amiért van egy ilyen dílerem.
- Te nem pánikolsz a VAV miatt? Tudod már, hogy mi leszel, ha nagy leszel? - szegezem neki a kérdéseim csillogó szemekkel, közben meg elveszem az egyik sütit és nagyot harapok belőle.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nem feltétlenül mosdóra gondoltam
Igen, egy épeszű ember, egy ideális világban ezen a ponton tekintené lezártnak a.... "beszélgetést", csak hogy van egy kis probléma. Tulajdonképp kettő is. Ez nem egy ideális világ, és én sem vagyok teljesen épeszű. Most már meg sem próbálom megcáfolni ezt. Pedig én is látom, mekkora gáz ez, és még csak nem is okolom a lengyelt, hogy ő ezt nem érti, ráadásul az agyam még tudja is, hogy nekem most kell eltennem azt a nyamvadt telefont, mert én meg fogom ezt bánni. És meg is van a mozdulat. Felnyitom én a kis táskám azzal a szándékkal, hogy bele süllyesztem, aztán megint eljön az a pont.
Nem akarok megint felülni arra a vonatra
Nem akarom a hülye komplikációkat és azon agyalni, mikor mit gondolsz
Veled lenni szeretnék, de család Charon és a többi nélkül
Igen, azt határozottan tudom, hogy azokból a dolgokból én ki akarok maradni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

A legkevésbé sem számítottam arra a hívásra, ami Adéltól érkezett. Egyszerűen fogalmam sincs, mit akarhat tőlem a nő, és ha ez még nem lenne elég, a vészvillogó jelez, csak épp megint tojok rá.
Nem okoz nehézséget elkéredzkedni, dr. Laines messze nem hajcsár, én meg egész szépen beletanultam, hogyan dolgozzak a keze alá, így teljesen értetlenül sétálok a kávézó felé. Amúgy is ki szoktam szaladni, Pécset magát meg jobban is ismerem, mint azt szeretném. Elég csak balra fordítanom a fejem, látom én a háznak a tetejét, amiben a gyerekkorom töltöttem. Felsóhajtok, hisz próbálok még csak nem is gondolni erre.
Kikérem magamnak a lattét, csak a szokásos, hisz itt már ismernek. Épp csak azon lepődnek meg talán, hogy három helyett csak egyet kérek, azt is itt fogyasztom. Nem kell sokat nézelődnöm, mire meglátom a nőt. Odamegyek az asztalhoz, és leülök vele szembe. A mosoly az arcomon meg még őszinte is, talán csak a tekintetem üzeni, cseppet meglepett. Azonban az is hamar felragyog, mikor a kisfiút is meglátom.
- Úristen, hogy megnőtt - határozottan nem ekkora babára emlékszem ugyanis, noha a pár másodperc alatt, amikor először láttam, aligha éghettek a tudatomba a paraméterek.
- Nem, ma viszonylag laza nap van - biztosítom én, hogy teljesen ráérek, különben nem jöttem volna el. Jó, hazudok, nyilván megtaláltam volna a módját annak, hogy megtudjam, mit akar.
- Remélem, veletek is minden rendben - aggódva nézek rá, noha olyan katasztrófát se tudok elképzelni, amihez nekem bármi közöm lenne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Mikor már azt hinné az ember, rendeződnek a dolgai, és talán megúszhatja az elmúlt időszakot ép idegrendszerrel, és nem szenved maradandó károsodást, fogják az atomot, és ledobják.
Még most is csak magam elé pislogok, mikor itt ülök dr. Lainsel szembe, és felvázolom, miért is vagyok... nos... szétszórt. Egy kicsit.
- ... és felszívódott. Már két hete. Képtelenség elérni, képtelenség megtalálni, és szinte minden nyomát eltüntette. Létezik ilyen? Hogy az ember egyszerűen csak... nincs? - megrázom a fejem, mert egy szürreális rossz álomnak gondolom ezt az egészet. Emellett már eltörpül, hogy milyen volt hét év után átlépni a házunk küszöbét, hogy milyen volt anyámat magába roskadva látni, ahogy a kanapénkon ül. Anya sose roskadt magába, nem igazán láttam én erősebb nőt nála. Talán a nagyit. De az apám.
Itt ülök, és olyan, mintha egy idegenről beszélnék. A semmiből kerültem valami közepébe, amiről még csak fogalmam sincs, de ahogy egyre több részlet derül ki, úgy jövök rá, hogy egy teljesen idegen hiányát emésztettem. Valakiét, akinek annyira fontos a saját bőre, hogy képes erre... Valakiét, aki egyáltalán nem jó ember. Egy hajtincsemet birizgálom, és tudom azt is, hogy nem vagyok épp a legszalonképesebb, de figyelmbe véve, hogy fél éjszakát egy kihallgatóban töltöttem, a másik felét meg a rendőrség folyosóján, az anyámra várva, megengedem magamnak, hogy ezzel most ne foglalkozzak.