Lopva közelíted meg a földszint ezen környékét, hiszen a Tanárok nem szeretik, ha zargatják a manókat munka közben. Mikor eléred az ajtót, megkönnyebbülsz, hogy senkivel sem futottál össze, és hogy a portrék sem szóltak rád. Belököd az ajtót, majd belépve a szemed elé tárul egy hatalmas helyiség. Olyan, mintha valami karácsonyi műhely lenne, már csak a télapó hiányzik, és a játékok. Bizony, az ételek fantasztikus gyárába kerültél, ahol vagy ezer manó sürög-forog, mindegyik valami tálcát visz, vagy tányért pakol, esetleg a tűzhelynél áll, talán mosogat. Körülnézel a bámulatos helyiségben, melyben szembe veled a mágikus hűtőszekrényt találod. Igen ám, csakhogy mielőtt elérnéd vágyaid tárgyát, még át kell verekedned magad egy hatalmas asztalon, csakhogy az apróságok rengetegéről már ne is beszéljünk, akik jöttödre azonnal felfigyelnek, s kezüket-lábukat törve rohannak teljesíteni a kívánságodat.
Kicsit hátrahőkölsz a nagy buzgóságban, ennél talán még egy tanárral, is jobban jártál volna. Az előtted álló asztalhoz vezetnek, leültetnek, és minden szavadat lesik. A helyiség jól világított, s egy lengőajtó van jobb oldaladon, ahonnan finom illatok, s újabb manók tömegei törnek elő. Mire kimondanád, mire fáj a fogad, már eléd hordtak mindenféle finomságot, így csak választanod kell. Balra találsz egy hatalmas szekrényt, melyben mindenféle evőeszköz található, továbbá poharak és tányérok. A kredenc fából készült, s színét az eredeti mahagóninak meghagyták.
A falak fehérre vannak festve, hiszen a lecsapódott pára miatt, mely a főzés következtében belengi a termet, sűrűn kell a pálcáért, vagy a hengerekért nyúlni s újrameszelni. Balra a sarokban található egy ajtó, amely titokzatosságával, és egyedüliségével hívogatóan kacsint rád. Leugrassz a székről, s elindulsz felé. Az ajtógombot elfordítva egy még az előzőnél is nagyobb helyiséget látsz, amelyben ezerféle kis kamrácska tűnik fel. Egy manó áll középen, mint valami felügyelőtiszt, s apró karjaival körös-körül integet, jelezve, hogy melyikbe mit tegyenek. A kis mágikus fém dobozkák szállítják az ételt a Nagyterembe a diákoknak.
Visszakanyarodsz, s észreveszel egy eddig nem látott ajtót. Remekül elrejtették a kíváncsi tekintetek elől, annyi szent. A folyosóról belépve nem láthattad, hiszen a kredencnek ezen oldalán található. Odalopakodsz, most nem igen figyelnek rád, s benyitva egy kamrát találsz, ahol bizony elég sokféle dolog található, csak kívánnod kell! Azonban a manók ezen helyet féltve őrzik, rájuk lett parancsolva, így gyorsan ki is tessékelnek onnan, mielőtt megragadhatnál valamit is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=875824#post875824][b]Sadie Sallow - 2024.03.31. 16:05[/b][/url]

Nem nagyon beszélünk, legalábbis én nem erőltetem különösebben meg magam, míg a klubhelyiségből a konyhába érünk Theony-val. A sötét, csendes folyosókon sétálva egyébként sem szívesen ébreszteném fel a halkan szuszogó portréalakokat. Ha valamit még jobban gyűlölök, mint az élőlényekkel való társalgás, az a holtak sápítozásának hallgatása.
A konyhában aztán persze lerohannak a házimanók. Ilyenkor a többségük nekik is alszik, csak néhány munkamániás kis eszelős van ébren, az ilyen éjszakai baglyok kedvéért, mint mi, és csak annyit kell mondanom, kávé, és már szaladnak is teljesíteni a kérést.
Ledobom magam az egyik asztalhoz, és megvárom, míg a másik is helyet foglal.
- Nem direkt vagyok egyébként mindig ilyen - próbálkozom meg valamiféle bocsánatkéréssel, épp csak kínosan kerülve, hogy valóban kimondjam azt, hogy sajnálom. - Néha csak a megszokás beszél belőlem. Szóval.. annyira nem is nézel ki szarul.
Tálcán, kiskanállal, cukros és tejszínes edénnyel érkezik a kávénk, egy kis tányérkán még kekszet is kapunk mellé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=876448#post876448][b]Várkonyi Lilien - 2024.04.07. 14:15[/b][/url]

Az a megtiszteltetés érte, hogy felkérték őt konyhafőnöknek, a séfkabátot pedig maga Levente húzta rá, aki utána hosszan megcsókolta őt. Ilyen klassz álma volt a leányzónak, aki már nagyon várta a mai napot, hisz a srác valóban segítséget kért tőle a konyhai teendők kapcsán, a többit már Lili tette fejben hozzá. Volt benne egy kis izgalom, de nem azért, mert nem tud főzni, hanem mert mégis csak Levivel találkozik, mellette meg mindig így érzett.
- Szia, itt vagyok - lépett be lelkes mosollyal a konyhába, majd a pulthoz lépdelve megtámaszkodott és végig pillantott a srácon. - Szóval akkor valami nagyon egyszerűt szeretnél? Reggeli vagy inkább ebéd, vacsora?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=876451#post876451][b]Markovits Levente - 2024.04.07. 14:42[/b][/url]

Úgy cirka húsz perce Hay Dayezik a telóján és várja Lilit, közben megetette a teheneket, learatta a paradicsomot, nagyon mundane kis feladatokat csinált meg extra pénzekért, de szépen fejlődik a farmja.
Az a helyzet, hogy Bálinttal most már külön költöztek egy budanekeresdi bérelt lakásba önállósodni... ennek pedig része lenne a kaján való spórolás, de mint tudjuk, Levi bármihez hozzáér a konyhában, az robban, szétesik, tönkremegy, kakukk.
Az anyjához már nem akar visszaszaladni, de egy barátot bármikor megkérne, hogy kupálja ki olyasmiből, amihez ő nem ért, de a másik hátha igen. Így aztán szegény Lili megnyerte magának ezt a roppant hálátlan feladatot, oktatni egy antitalentumot.
- Hey, kösz a segítséget előre is. - Fog még több köszönömöt is mondani, főleg, ha nem csinál valami fatális hibát, mint mondjuk levágni a saját kezét egy késsel véletlenül. Közben felpattan a székről besorolni Lili mellé.
- Reggeli és vacsora is lehet, bármi igazából, ami nem párizsis kenyér. Bálint is hülye a konyhában, én is, és ez annyira nem király, csak... hogy is mondjam... Eddig bármit próbáltam, az totálkatasztrófában végződött, szóval a türelmedet nagyra fogom értékelni, akárhogy is alakuljon ez a mai próba. - Elég alacsony elvárásokkal indul önmagával szemben, van annyi kritikai érzéke, hogy felismerje, ő egy született lúzer a konyhában, de talán fejleszthető. Kiderül.
- Irányíts, mester. - Fogalma sincs, mihez kellene kezdjen elsőként.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=876453#post876453][b]Várkonyi Lilien - 2024.04.07. 14:54[/b][/url]

- Majd inkább a végén, mert lehet, hogy én sem tudok főzni, arra nem gondoltál? - elneveti magát a lány, de most is csak viccel, azért már nagyon sok mindent főzött, hisz anyukájával ketten éldegélnek és gyakran együtt sütnek-főznek.
- Okés - bólint, majd ellökve magát a pulttól a hűtőhöz lép, és megnézi, hogy egyáltalán mihez is foghatnak. El is kezd kipakolni onnan, zöldségeket, szalonnát, tojást.
- Oké, akkor először egy rántottát fogunk megtanulni, ez alap, finom és jól is lehet vele lakni, mehet reggelire és vacsira, de még akár ebédre is. Szóval, szükségünk lesz egy serpenyőre, kérlek vegyél elő egy serpenyőt és önts bele egy pici olajat, nem kell sok - most tényleg tanárnőnek érzi magát, ismét megtámaszkodik a pulton és egyelőre nem is akar mozdulni, azt szeretné, ha Levi mindent maga csináljon, mert így fogja csak igazán megtanulni az alapokat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=876513#post876513][b]Markovits Levente - 2024.04.07. 21:18[/b][/url]

- Akkor el sem vállaltad volna. - Na, be akarják húzni a csőbe? Szép, szép, nem hagyja magát olyan könnyen. Ennyit már leszűrt Lili jelleméből, hogy ha nem lenne magabiztos abban, amit tanít, el sem vállalná.
- Jó, ez szimpla... kellene legyen. - Aha, hogyne. Próbálkozz, Levi, próbálkozz csak. Végül is maximum leégeted a konyhát, nem nagy gond.
Az instrukcióknak megfelelően előbányász egy serpenyőt a sok közül, meg olajat. Az már nem megy, hogy rendesen felmérje a "pici" fogalmát, ugyanis a serpenyőbe jó két kanálnyi olaj kerül, és a gázláng is maxon ég. Oda fog égni, mint a szemét.
- Oké, ez megvan. A tojásokat szedjem elő? - Ha Bálint és a tesói itt lennének, záporoznának a tojásos viccek. Köcsög bagázs. Ezért kért privát oktatást Lilitől.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=876523#post876523][b]Várkonyi Lilien - 2024.04.07. 21:38[/b][/url]

- Ebben ne legyél olyan biztos - mosolyogva elenged egy kacsintást, nocsak mi történt Lilike? Aztán persze ahogy rájön, bele is vörösödik kicsit. Adja az instrukciókat, figyeli a fiút, nem akar segíteni és azért megnyugszik, hogy a serpenyőt felismeri. Vannak, akik még azt is összekevernék egy kuktával.
- Várj-várj, ne ilyen nagy lángon - inkább odanyúl és lejjebb tekeri. - A tojásokat törd fel egy tányérba, tegyél bele egy pici, mondom pici sót és verd fel, közben besegítek - mivel talált a hűtőben előre felcsíkozott hagymát, így a dobozból csak szór valamennyit az olajra. - Először picit a hagymát pirítjuk, nem kell túl nagy lángon, mert akkor megég. Kavarni sem kell, csak ha már látod, hogy barnulna a széle - aztán míg Levi töri a tojásokat, addig Lili gyorsan egy késsel aprít a szalonnából néhány csíkot. - Ez szalonna, ebből is dobunk rá kicsit, nem kell sok. Egyébként más zöldségeket is lehet, de szerintem most egy ilyen alap bőven jó lesz. Ha kész vagy, akkor öntsd rá a tojást, és azzal a fakanállal óvatosan tologasd ide-oda. Érezni fogod, ha már jó lesz, mert a süléstől össze fog állni. Aztán már ízlés dolga, hogy mennyire sütöd meg a tojást, van, aki krémesen szereti, van aki meg egészen jól átsütve.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=876539#post876539][b]Markovits Levente - 2024.04.07. 23:34[/b][/url]

- Őőő, nem mindegy, mekkorára állítom? - Említettem már, hogy Markovits Levi egy masszív konyhai antitalentum? Igen? Akkor szeretném megismételni: ha nem akarod, hogy leégjen a konyhád, ezt a gyereket NE engedd be a konyhádba, köszönöm!
- Okké...? - Még elég bizonytalan, látszik rajta, de a hűtőt seperc alatt megkurtította négy tojással. Nos... egy perc múlva egy lábasban hever a négy tojás feltört, romokban heverő holtteste apróbb tojáshéjakkal kiegészítve. Csodás látvány, abszolúte, hogy még tojásokat se tud héj nélkül összetörni. Persze a só kimaradt.
- Óh... ÓÓÓÓÓHHHH! - Szalonna. Hány éve nem evett ilyesmit? Jó rég. Oké, ezt, ha kihagyja, nagy baj nem történhet, ugye? Majd Bálintot megkérdezi, annak szokott a húga főzni, Ella. Az ilyen kis konyhazseni, mint Lili.
Végül az instrukciók szerint ő belekanalazza a héjas, felvert tojásmasszát a serpenyőbe. Hát ez minden, csak nem gusztusos, főleg, amikor összekavarja és fehér héjdarabok kandikálnak elő a végtermékből.
- Ez így kellene kinézzen? - Barbié nem ilyen. Hát mindjárt finnyázni kezd.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=876695#post876695][b]Theodore Julias Ebony - 2024.04.09. 21:41[/b][/url]

A kastély folyosói, ahogy kell, üresen tátonganak az éjszakában, ahogy csendes léptekkel a konyha felé vesszük az irányt Sallowval. A helyiség meleg fénybe borul, mikor belépünk, s a pár túlórázó házimanó azonnal lesi is a kívánságainkat. Saide már ki is adja nekik az utasítást, mire ketten el is szaladnak, a manótrió harmadik tagja azonban vet rám egy ferde kis pillantást, szinte már kérdőn, mire én csak finoman megcsóválom a fejem.
Mikor leülök, már meg is hallom Sadie hangját magam mellől, s mondandójára talán kissé meglepve emelem fel rá a tekintetem, végül pedig csak egy halvány, fáradt mosoly jelenik meg arcomon; az a fajta, ami elárulhatja a lánynak is, hogy ezt a beszélgetést sem fogom világgá harsogni.
- Lehet, hogy csak aznapos inferus vagyok - utalok a klubhelyiségben elhangzottakra, kicsit talán lazítva a helyzet komolyságán. - Kösz, Sallow.
Még mielőtt folytathatnám azonban, a manók odahozzák elénk a tálcát - a saját bögrémbe egy szem kockacukrot ejtek, majd kis gondolkodás után még egyet, hogy kevergetni kezdhessem.
- Jól áll, mikor ilyen vagy, mint most - nyilvánítom még ki. - Én sem akartam bunkó lenni. Ne haragudj... de ezek a vizsgák... néha már nekem is sok, bármilyen hihetetlen. - Még azért egy saját magamon szórakozó, ironikus mosolyt megengedek magamnak, hogy Sadie tudja: ez még véletlenül sem komolyanvehető.
Végül beleiszok a kávéba. Nem olyan jó, mint a kedvencem, "a szokásos", amit az az itt dolgozó manó néma párbeszéddel ajánlott fel: a cikóriakávé... de megteszi.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=876804#post876804][b]Várkonyi Lilien - 2024.04.12. 20:43[/b][/url]

- Egyáltalán nem mindegy Levi - mosolyog. - Például a sült krumplit bő olajban, magas lángon készítjük, viszont a hagymát ha sok olajjal teszed oda nagy lángon, abból sült hagymakarika lesz legfeljebb - elneveti magát, most már látja azt, hogy valóban szüksége van a srácoknak segítségre a konyhában.
El is mondja az instrukciókat, közben azonban elköveti azt a hibát, hogy nem egészen figyel oda Levire, legalábbis pár másodpercet a szalonnának szentel, ez pedig elég is ahhoz, hogy végzetes nagy hibát kövessen el a srác. Lilien már hiába is szólna, a tojás belekerült a serpenyőbe, héjastól és bizony nagyon nem bizalomgerjesztő a látvány. - Jajj Levi - sóhajtva rázza meg a fejét, aztán rámosolyog a srácra, lehúzza a tűzről az egészet és már önti is ki a kukába.
- Nem jó, mert a tojásban benne hagytad a héját. Szépen kell feltörni, hogy az ne kerüljön bele. Kezdjük elölről - inkább a gázt is elzárja addig, fölöslegesen menne. - Kezdjük először azzal, hogy mutass rá, melyik a hagyma - mivel az előző adag fel volt kockázva, így Lili abban sem biztos, hogy a srác tudja, vajon melyik is a hagyma. - Nagyon jó, pucold meg, és vágj belőle vékony cikkeket. Ebbe nem fontos kockázni. A tojásokat pedig így törjük fel, nézd csak - egyet elvesz és megmutatja, odakoccantja a tál széléhez, megreped, majd óvatosan kettéválasztja, és a lényeget belecsurgatja az edénybe, a héjat pedig kidobja a kukába. - Így kellene feltörnöd még hármat. A pálya a tiéd, én már csak figyelek - s úgyis tesz, szigorú tanárnéni módjára fürkészi a srácot, közben adja az instrukciókat, ahogy lépésről lépésre haladnak. - Kezdesz belejönni. A végén vizsgavacsorát kell adnod nekem - neveti el magát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=876805#post876805][b]Sadie Sallow - 2024.04.12. 20:59[/b][/url]

Lehet a fáradság teszi, de egész egyszerűen nincs energiám a viszálykodásra, és ezzel magyarázható, hogy itt kötünk ki a sráccal, és nem a gyengélkedőn mondjuk. De jobban belegondolva, ez a fáradság talán nem is fizikai, vagy nem csupán az. Csak nehogy túlságosan összemelegedjünk, és kiöntsem a szívem neki minderről. Már így is vészesen közel kerültem egy bocsánatkéréshez.
- Nincs túl sok inferus ismerősöm, de közülük te nézel ki a legjobban - mondom hasonlóan ernyedt mosollyal, csak későn realizálva, hogy ez már egyeseknél egyenesen flörtölésnek számít.
El is rettenek néhány pillanatra magamtól, és gyorsan a kezembe veszem a kávém, hogy beleszaglásszak, miközben gyors pillantást vetek Theony felé. Remélhetőleg simán elengedte a füle mellett a megjegyzést, vagy úgy vette, csak húzom az agyát. Végül is, ez történt, csak félreérthető voltam. Vagy csak én képzelem bele? Nem, ez csak a fáradság lesz.
Csakhogy az ő szavai is szokatlanul él nélküliek, és velem ellentétben attól sem retten vissza, hogy bocsánatot kérjen. Pedig nem is gondolom, hogy lenne miért. És valamiért nem tetszik, hogy omladoznak a falak közöttünk, jó okkal húztam fel ezeket magam köré.
- Milyen vagyok most? - teszem le a csészét, és egy keksszel a kezemben hátradőlök. - Kérlek, ne mondd, hogy kedves!
Eleve a vizsgák okozta stresszelése okán vagyunk itt, szóval nem lep meg, hogy úgy érzi, sok. Csak azt nem hiszem el továbbra sem, hogy ez a VAV ekkora para volna.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=876822#post876822][b]Theodore Julias Ebony - 2024.04.13. 11:05[/b][/url]

Megjegyzésére egy nevetésszerű szusszanást hallatok, de még el is vigyorodok.
- Ja, kösz, ez kedves tőled. Tudom. - Válaszolom némi iróniával a hangomban, ám érezhetően jól szórakozom. Hiszen tudom, hogy ez már ismét az a fajta csipkelődés volt Sallowtól, amit megszokhatott körülötte mindenki, de annál ő is fáradtabb, hogy komolyan elő tudja adni, s most különben is érezhetően csak viccel. - Még a végén elbízom magam, Sadie. - Mondom hasonlóan komolyanvehetetlenül.
Én is belekortyolok a kávémba, majd még egy kis tejszínt teszek bele, így pedig már megelégszem a végeredménnyel. Ahogy az órára pillantok, látom, hogy a mutatók szürreálisan kései órákat mutatnak, de már biztos is vagyok benne, hogy ma éjszaka egyáltalán nem fogok aludni; inkább kibírom holnap estig, hátha akkor visszaáll valamelyest a rutin.
A lány kérdése talán meglep némiképp, ám az azt követő felcsattanás ismét nevetésre késztet.
- Nem, nem mondanám, hogy kedves, ne aggódj. Azért odáig hosszú az út. - Vonom fel a fél szemöldököm kissé. - Kevésbé vagy... fanyar. Vagy... rosszindulatú... vagy... defenzív. - Próbálom megtalálni a jó szót. - Ez pedig előnyödre válik, ha engem kérdezel - magyarázom neki apró gesztusokat téve a kezemmel. Ha normál körülmények közt beszélgetnénk, talán lenne valamiféle kioktatás vagy értékítélet a tónusomban, ám most nem ez a helyzet. Elég egyszerű a helyzet: kérdezett, én pedig válaszolok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=876918#post876918][b]Sadie Sallow - 2024.04.14. 14:37[/b][/url]

Viaskodnom kell a saját arcizmaimmal, mert az még rendben van, hogy nem öljük egymást, de azt azért nem hagyhatom, hogy azt higgye, jól is szórakozom a társaságában. Mert még a végén tényleg elbízná magát. És nem is igazán ettől félek, hanem attól, hogy vevő lennék rá. Azok a falak érezhetően remegnek, repedeznek.
A kávénkat kortyolgatjuk, és közben a felém intézett szavait próbálom kibogozni, pedig lehet jobb lenne nem piszkálni, hanem ott hagyni összegubancolódva. Mégis arra késztet valami, hogy rákérdezzek.
- Pedig nem kérdeztem - mondom halkan, félig a kávémba, és sikerül is a nyakamba öntenem belőle egy keveset.
Szitkozódom egy sort, és mire leteszem a csészét, szerencsésen megállva, hogy elhajítsam, már ott is áll mellettem az egyik manó egy törlőkendővel.
- Nem hiszem, hogy az előnyömre válna - mondom aztán, miközben szárazra törölgetem magam. - Tudod mit? Te végül is tudod, mi történt velem. De azt is tudod, hogy egyik akkori barátom sem áll szóba velem azóta se? Sem a testvéreim, a szüleim?
Újabb kekszért nyúlok, és úgy harapom ketté, mintha arra is haragudnék, amiért negligál.
- Sokkal inkább az előnyömre válik, ha eleve nincs senki, aki elhagyhatna - mondom halkan az egyik szekrényt fixírozva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=876963#post876963][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.04.15. 12:51[/b][/url]

- Miért ilyen nehéz? Nemet mondani? - nézek kíváncsian a nőre. Bár megfogadtam, hogy nem beszélek, el kell ismernem, nagyon jól esik valaki nyakába borítani azt, ami engem nyomaszt. Főleg hogy újabb nagy kanál fagyit tömök magamba közben. Bár akkor csak egy ötlet volt, azóta bizonyos időközönként beiktatunk két óra közé egy-egy ilyen elbújást, és ez rettenetően jó.
- Már azt leszámítva, hogy nem is akarok. Mármint tudom, hogy ez minden, csak nem jó, de.... - eddig mindig eljutok. Mindig bűntudatom lesz, mikor kilépek az irodából, de akkor ez nem jut ám eszembe, mikor bemegyek oda.
- Teljesen más leszek, ha a közelemben van. És félek, mert azt a lányt én nem ismerem - ezért van az, hogy bár a két kutyám is komoly kihívást okoz, ott van egy harmadik. Amit nem tudok bánni, mert Dior iszonyat édes, csak érzem, hogy már a fizikai erőm végét járom. És csak aludni szeretnék. Egy hétig.
- És elmond dolgokat. Marha jól esik, mert azt érzem, hogy bízik bennem, de.... Nem tudok velük mit kezdeni, mert hiába szeretnék segíteni, nem tudok - vágom bele a kanalat a fagyis dobozba, hogy még egy nagy adagot betömjek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=876997#post876997][b]Illés Karina Gréta - 2024.04.15. 22:27[/b][/url]

- Mert nem is akarsz. - Finomíthatnék rajta, de nincs értelme. Arra már kezdek rájönni, hogy Lilla szeret elcsábulni annak dacára, hogy értelmes lány, tényleg, kifejezetten fogékony, de tagadhatatlanul fiatal. Most meg úgy csinálok, mintha legalább hetven életév állna mögöttem, de akárhogy nézzük, ha túl lennék egy tini terhességen, a lányom lehetne, majdnem kétszer annyit éltem, mint ő. Ez persze sok témában nem jelent semmit.
És tessék, kimondja ő is, köszönöm!
- ... de mégis fejjel előre szeretsz belerohanni a falba. Értem én, fiatalság bolondság. - Én vessem rá az első követ? Megéltem a magam hülyeségeit, és néha ugyanúgy nem hallgattam senkire.
- Akkor egy-két dolgot itt át kellene gondolj. Az első például, hogy ha félsz attól, akivé válsz, az tényleg félelem, vagy élvezed? Nem mindegy, mert az egyik káros, a másik pedig lehet önmagad kibontakozása. - Fogalmam sincs, miféle férfi ez a Damian Flaviu, de ő lehet a dominánsabb fél. Bántás nélkül Lillából nem nézem ki, hogy elég karakán alkat lenne ebben a... minek is nevezzem? Legyen kapcsolat, akármit is halandzsázik össze a lány, ő a feje búbjáig odavan a hercegéért.
Még egy kanál epres, zseniális ez a fagyi!
- Talán, mert nem is várja el? Elég sokszor, ha leülsz és meghallgatod. Ha többet nem tudsz tenni, az is lehet segítség. Ezen felül... idősebb, mint te, jól emlékszem? Vagy nem is mondtad a korát? - Ezt azért rakjuk szintén rendbe, mert ha idősebb, akkor esélyesen más életszakaszban is tart, mint Lilla.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=877020#post877020][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.04.16. 12:17[/b][/url]

Elfintorodok kicsit, mert sokkal rosszabb így, hogy a nő is kimondja. Szóval nyilvánvaló, hogy nagy bajba kevertem magam, de most... most legalább a fagyival meg tudom oldani, hogy igazat adjak neki. Inkább eszek még egy kanállal.
- Minden ijesztő, ami más. Mostanában nagyon sok minden változott, és akármennyire is rossz, Damian lett a biztos. És igen, valahol tetszik, mert néha látom, hogy én is tudok hatni rá, az pedig... jó érzés - mosolyodok el halványan, mert azt is be kell ismernem, hogy nem teljesen egyoldalú ez az egész. Nem, ettől nem lesz sokkal könnyebb.
- De úgyis elfogja jegyezni Charont. Igen, a levitás Charont, és akkor vége lesz ennek a káosznak - teljesen reménykedve nézek a nőre, mert akarom, hogy igazat adjon nekem. Csak emiatt van, ami van. Mert a lány ujján még nincs gyűrű. Amint lesz, én szépen ki is sétálok a képből.
- Igen, huszonnégy... és... jajj akartam kérni valamit. Szólna, ha gond van Elsievel? A húga, és megígértem, hogy figyelek rá, és szólok neki, ha kell. De ezt sem értem. Nem tudom, milyen kapcsolat az. Mármint, oké... a családja miatt kell házasodni, de hogy ennyire ne érdekelje. Mármint... én felvetettem neki, hogy lehet inkább Charont kellene erre megkérnie, de hárított. Pedig sokkal egyszerűbb lenne. Hülye aranyvérűek - motyogom megsemmisülve, megint a fagyis dobozon töltve ki a hirtelen dühöm.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=877029#post877029][b]Illés Karina Gréta - 2024.04.16. 16:33[/b][/url]

Nem állom meg, hogy oldalra ne döntsem a fejem, tűnődőn, már-már mint egy erősen gondolkodó kutya. Komolyan lekutyáztam saját magam? Hjajj... Még egy kanállal, ide nekem!
- Tudsz rá hatni... Úgy hangzik, mintha jobb útra kellene téríteni. - Egyre cifrább a történet, mintha valami délutáni mugli szappanoperát követnék. Nem, nem leszek ízléstelen, hogy ezt szóvá is tegyem és lealacsonyítsam a személyes problémáit egy televíziós sorozat szintjéig.
- Tessék? Charon Yaxley, aki idéntől jár a házunkba? - Már-már Lillát is a sajátomnak tekintem, innen a királyi többesszám. Másfelől a Yaxley név már akkor meglepett, mikor kézhez kaptam a végső, idei Levita-listát. Csak az nem ismeri ezt az angol mágusfamíliát, aki egy kő alatt él, őket és a többi 27 prominens aranyvérűt Nagy Britanniában. Bízom benne, hogy egy rugalmas és normális család, mert sosem volt velük dolgom a roxforti éveim alatt sem, és a csemetéjük a tanulásra és a jó jegyekre fog elsősorban koncentrálni. Haha, szép remények, igaz? Erre itt ez az eljegyzés, sírni fogok.
- Elsie... Elsie Rose Krise? TE DAMIAN KRISE-FLAVIUT EMLEGETTED? - A manók körülöttünk összerezzennek az éles hangomtól. Nem tehetek róla, nem kellett túl sok IQ ahhoz, hogy összerakjam, Elsie Krise szülei a valaha itt tanított Alexandra Krise-Flaviu, és annak férje, Petre Flaviu. A családnak pedig legjobb információim szerint négy gyereke van, akik közül kettő ezelőtt fixen bagolyköves is volt legalább egy darabig, Alina és Blanka. Csodás, szóval a negyedik, sosem látott gyerek, Damian Flaviu Lilla kis "barátja". Hirtelen szükségét érezném felíratni a Xanaxot.
- Lilla... van neked arról fogalmad, kivel zsonglőrködsz? - Na így már kicsit más a gyerek fekvése. Nem élek én sem egy barlangban, hogy ne hallottam volna már legalább a Flaviu családról. Ez a lány, neki fogalma sincs, mibe tenyerelt. Nem maffia, nem sötét varázslók, de eléggé nagy a társadalmi szakadék a kettő között, hogy ennek sírás legyen a vége.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=877030#post877030][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.04.16. 18:09[/b][/url]

- Nem. Ő nem rossz ember - rázom meg a fejem, mert ezt bármikor képes vagyok határozottan állítani. Láttam már rossz embereket, sőt... látok is minden nap, Damian messze van tőlük.
- Csak.... másképp látja a világot - sóhajtok fel, ahogy a szavakat keresem.
A kérdésre is csak bólintok egy nagyot. Nem vagyok tudatlan, hogy ne mondjon nekem az a név semmit, épp csak tényleg próbálom elhatárolni magam ezektől. Semmi közöm hozzá.
És egy újabb bólintás. Nagy adag fagyit tokok magamba, és ártatlanul pislogok, mert... Máris nem tartom olyan jó ötletnek ezeket a csevegős alkalmakat. Főleg akkor, mikor még a manókat is megijeszti, úgy felsikkant.
Ha még Karinától is ezt a tekintetet kapom, tényleg illene elgondolkodnom azon, mit akarhat tőlem Damian. Megtettem már... nem is egyszer, és soha nem jutottam semmire. Igazából szóba se kellene állnia velem.
- Van. Minden egyes alkalommal látom, mennyire két külön világ vagyunk mi. Szóval? Miért olyan nehéz neki nemet mondani? - kanalazok be egy újabb adagot az epres csodából, miközben tényleg úgy pislogok már a nőre, mintha tőle várnám a megváltást.
- Úgy teszem azokat, amiket teszek, hogy tudom én ebből nem jöhetek ki jól, és kedvelem őt. Tényleg kedvelem.... - és pontosan ezért vagyok ennyire szomorú.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=877036#post877036][b]Illés Karina Gréta - 2024.04.16. 18:46[/b][/url]

- Nem azt mondtam, hogy rossz, hanem, hogy görbe utakon jár. Ismered a versikét?

„Járt egy sanda ember,
Görbe útjain,
Gacsos karónál termett neki
Egy rossz fitying.
Vett rajt' görbedt macskát,
Mely egy sunyi egérre vadász,
S mindannyiuk otthona
Egy kicsi, ferde ház.”?

Egy Agatha Christie-regényre emlékeztet kicsit az egész, de tényleg csak nagyon kicsit. - Elvégre az egész családot nem isme... Hagyjuk is, elég további öt perc, hogy képbe jöjjek a családi helyzettel és máris az agyvérzés kerülgessen.
- Mert te tényleg nem hiszed el, hogy sérülhetsz érzelmileg ebben a történetben. Az agyad tökéletesen érti, a felfogásod már feldolgozta az információt, de mintha érzelmileg ez nem kattant volna még be, ami persze nem is csoda, ha a helyzetetek változatlan egyelőre, és ugyanúgy kontaktálsz vele. - Elképesztő, milyen bámulatos érzékkel tud az agyunk kiszúrni velünk. Ahelyett, hogy a rációnkat helyezné előtérbe, tessék, Lilla is elsősorban az érzései után megy. És akkor csodálkozunk, hogy miért van ennyi gond az emberekkel.
- És kimondtad a kulcsszót: tudod. Ennek ellenére döntesz úgy, hogy továbbra is találkozol vele és neki dolgozol, a jobb belátásod ellenére. Innentől nem mondhatjuk azt, hogy érthetetlen, miért nem tudsz nemet mondani. Lilla... akármennyire is jó ember Damian Krise-Flaviu, válaszolj őszintén: van bármilyen jövőképetek együtt? Megéri az neked, hogy naponta emésszenek a kétségek? - Már régen visszavettem a hangerőből és próbálok a szépeszére hatni. Kívülről nézve jogosan vádolnának meg, hogy negatív vagyok, lehet ebből még Rómeó és Júlia történet. Hogyne, én pedig felcsapok mágiaügyi miniszterasszonynak holnaptól. Majd akkor hiszem el, hogy Damian Flaviu hősszerelmes, ha ez a lány rövid időn belül mondjuk Camilla Krise-Flaviuként sétál be az iskola kapuján, és még akkor is lennének kérdéseim. Nem hiába létezik mai napig ez az elszeparáltabb elit társadalmi osztály, amit nekünk, hétköznapi embereknek néha igen nehéz megértenünk, ahogy ők is minket.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=877040#post877040][b]Theodore Julias Ebony - 2024.04.16. 20:12[/b][/url]

Sadie nem kérdezte, legalábbis ő ezt állítja - nem tudom eldönteni, hogy komolyan mondja-e, vagy csak viccel, hiszen konkrétan rákérdezett három másodperccel ezelőtt, hogy milyen most... de valószínűleg e döntésképtelenségemért is csak a fáradtság a felelős.
Váratlan monológja alatt mosolyom egyre inkább szelídülni kezd, míg végül annyira elhalványul, hogy csupán egy gyenge árnyék marad meg belőle, szinte már csak arcom izommemóriájában. Egy pár pillanat erejéig csend áll be közöttünk, ahogy a házi tejszínes kávé ismét megkavarodik kiskanalam nyomán; csak a halk koccanás hallatszik, ahogy a fém a csészealjat simítja.
- Értem, amit mondasz - bólintok végül egy aprót, ismét lassú körútra indítva a mokkáskanalat. - Nem voltak azok a barátaid, Sadie. Nekem sem azok, annak ellenére sem, hogy levelezek egynéhánnyal. - Talán az álomszerű állapotnak köszönhető, hogy arcomon megjelenik valamiféle fintor. Undornak azért nem mondanám, ahhoz nem elég erős - de visszatetszés mindenképp, és egyértelműen a volt háztársaimnak szól. Igazából... majdnem mindenkinek, akit csak ismerek.
- Tényleg rohadtul nem igazságos - folytatom. - De tagadhatatlan, hogy mégis jobban áll, mikor ilyen vagy. Mindannyiunknak jobban állna, ha nem kellene mindig megjátszanunk magunkat, azt hiszem.
Egyszeriben azt érzem, hogy örülnék, ha valamiféle kocsmában vagy fogadóban lennénk, és a kávé rumos lenne, de mindegy... jó lesz így is. Beleiszok.
- És egyébként ki tudja, lehet, hogy előnyödre is válna. Csak mindenkit kartávolságra kell tartani magadtól, akkor nem lehet olyan nagy baj. - Egészítem még ki a korábbiakat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=877051#post877051][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.04.16. 21:03[/b][/url]

- Nos. Nem állítom, hogy nincs benne valami - nevetek halkan, de nem sokáig.
- De kérem, ne jöjjön azzal, hogy a jó kislányok a rossz fiúkra buknak, mert nem... - azért ezt gyorsan hozzá kell tennem, mert jobb szeretem a pszichopatákat a személyes teremen kívül tartani. És abszolút nem vonzanak azok az emberek, akiktől félek. Sőt... nálam ez még bonyolultabb is.
- Nem is feltétlenül ez. Én.... Még ha valami csoda folytán úgy is alakulna, akkor sem tudnék a barátnője lenni. Nem csak neki. Senkinek sem. Egyszer voltam valakinek a barátnője, és... nekem az nem megy... Amíg ez van, addig tényleg jó. És jegyezzen is csak el valakit, talán egyszer majd én is férjhez fogok menni, de... ha barátnő lennék, elrontanék mindent, és csak megutálna -  vonok vállat, de tényleg ez csak ilyen szomorú beismerés. Nem lehet mindenki alkalmas ilyen kapcsolatokra, nekem meg tényleg jobb, ha egyenesen kerülöm őket. Messziről. És nagy ívben.
- Mégis milyen jövőnk lehetne így? - fintorgok is, mert megint ott a számban az a keserű íz. Újonnan mindig érzem, ha csak ilyesmire gondolok, szóval maradok a bevett módszernél. Nem gondolok semmire.
- Eddig mindig olyan könnyű volt. Mert fogtam magam és eltűntem. Vagy a másik fél. Tudtuk, hogy senki nem akar többet. Ez most már más. És fogalmam sincs, mit rontottam el, vagy hogy hol. Csak azt tudom, hogy valahogy elmosódtak a határok - és igazából ez az, amitől én nagyon félek. Kellenek a határok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=877107#post877107][b]Illés Karina Gréta - 2024.04.17. 17:27[/b][/url]

- Eszemben sincs, azt a Wattpad íróinak meghagyom. - És jöhetne a kérdés, miért tudom, milyen rossz fiúkat kreálnak a Wattpad-írók? Nos... lakat a számon, köszönöm. Mindenkinek lehet trash bűnös élvezet ízlése, ugye?
- Az viszont elég erős gyanú, hogy az ember olyan típust szokott bevonzani, amivel már találkozott és van rá receptje. Én ott keresgélnék a múltadban, miféle emberekkel barátkoztál eddig, és a sorminta ott lesz legalább néhány tulajdonságában. - Saját magamnál annyira nem tudok mihez visszanyúlni- tizenegy voltam, amikor Illésék örökbe fogadtak, és a Roxfortban sem merültem el annyira az izgága, kissé magamutogató, de érdekes figurák jelenlétében. Winter egy teljesen új felfedezés volt.
- És egyetlen tapasztalatra alapozol mindent? Édesem, tudod, hogy működik a legtöbb kísérlet? Három alatt nem is reprezentatív, nincs is miről beszélni. Vagy szedjem elő neked az általános iskolai mateket? Lilla, mindjárt extra házit sózok a nyakadba! - Egyetlen alkalomra akar alapozni? Elsírom magam, esküszöm, hát ő még tizennyolc-tizenkilenc, bőven tombolnak a hormonjai. Menne inkább és élné az életét nagykanállal és megfelelő védekezéssel, használva az eszét ahelyett, hogy bezárkózik, mint egy csiga! Persze nyilván magam ellen beszélek, elvégre egész idáig óvatosságra intettem, de kavarni egy elit aranyvérű család fiával és megélni a fiatalságod azért két, elég árnyalt és különszedhető kérdéskör.
- Hát így semmilyen. A jövőtervezés ott kezdődik, hogy tisztába kerülsz a saját értékeiddel, mit tudsz a közösbe rakni, és mit vársz el a másiktól, valamint az mit hajlandó ebből teljesíteni. És kompromisszumok, rengeteg kompromisszum anélkül, hogy önmagadat beáldoznád. Valahogy így néz ki a papírforma ideális kapcsolat felnőttek között. Te pedig még bőven csak betetted a lábad a küszöbön. - Magyarán nem várom el tőle, hogy ennyire tudatosan tervezzen, mert semmi értelme nem volna, az agya tele van minden mással és "fontosabbal", tragikusabbal. Lennék azért a helyében, szerettem tizennyolc lenni. Jobban bírtam a sört is, mint most; tényleg, el kellene hívnom Fannit megint sörözni.
- No lám, kivételesen nem tudsz elfutni. Újabb lecke az életben, kedvesem: a problémáid nem oldódnak meg attól, hogy bedugod a fejed a homokba, mint egy strucc. Sírni fogsz? Lehet. Kényelmetlen lesz? Az is lehet. Meg kell oldani? Muszáj, mert magától nem múlik el. És még egy gondolat: a legtöbb probléma a fejünkben van, felnagyítva. A valóság sokszor fele annyira sem tragikus kimenetelű, mint azt hisszük. - Nos, azt hiszem, elég klisét és kéretlen elmésséget vágtam hozzá, igaz? Többet aztán semmit nem fog megosztani velem ilyen tempóban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=877117#post877117][b]Sadie Sallow - 2024.04.17. 20:03[/b][/url]

Úgy látom, nem veszi észre szerencsétlenkedésem, vagy ha mégis, tapintatosságból úgy tesz, mintha nem tenné. De persze az se kizárt, hogy olyannyira le van lassulva, hogy nem jutott még el a tudatáig, hogy én épp kávét törölgetek magamról a ruhám alá nyúlva. Akárhogy is, jó, hogy nem teszi szóvá, mert eléggé belerondítana keserű előadásomba, ha közberötyögne.
Úgy látom, elgondolkodtatom, és ez bizony azt a felismerést hozza el bennem, hogy valóban túlságosan sokat mondtam. Megnyíltam, és bár nem most először adom ki magamból ezeket, most van először olyan közönségem, aki úgy tűnik, megérti.
- Persze, tudom, bajban ismerszik meg az igaz barát - forgatom meg szemeim, és még vagy másik három közhelyet mellétűzhetnék, de nem teszem. Ahogy azt sem teszem hozzá, hogy cseppet sem érzem jobban magam attól, hogy nem elvesztettem a barátaimat, hanem hogy valójában soha nem is voltak.
Viszont a srác ábrázatára kiülő visszatetszés valamelyest megmosolyogtat.
- Szóval mennyi energiát fektetsz abba, hogy te legyél? - kérdezem, miközben pálcám után kezdek matatni. - Milyen vagy, ha senki sem figyel?
Nem tudom, mit is felelhetnék szavaira, ezért inkább rá terelem a beszélgetést, már csak azért is, hogy azt a bizonyos kartávolságot valóban fenntartsam. Elvégre ő maga mondta, hogy előnyömre válna, és a mindenkibe beletartozik, nos, mindenki.
Összefogom össze-vissza álló, kissé ápolatlan hajam, párszor megtekerem és egy gombócba összeszedve rögzítem egy ügyes kis varázslattal a fejem tetején. Most már ez sem idegesít tovább, az meg, hogy szarul nézek ki, nem számít, hiszen a manók úgyis rusnyábbak, Theony meg... előtte most sikerült elengednem magam. Ami... jó?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=877157#post877157][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.04.18. 11:26[/b][/url]

Bár nem szólok semmit, sűrű pislogásom jelzi, hogy érdekelnének a részletek. És ebbe csak azért nem megyek bele, mert akkor be kellene vallanom, honnan tudok én a Wattpadról, de hát... valahol megnyugszom, hogy nem csak én építem le az agyam saját akaratból.
- Nem kell messzire menni. Apakomplexusom van. Jó, Damian nem annyival idősebb, de... nyugodt, és határozott, és mindig tudja, mit akar és... - nem, meg kell állnom, nem lovalhatom bele magam, mert amúgy sem ez a lényeg.
- És baromi jó vele a szex - és még csak nem is szégyenkezem amiatt, mert ez elhagyja a szám. Ha valami nagyon működik köztünk, akkor az az, és... csak nem kell lemondanom róla hülye gondolatok miatt, nem? Úgyis hamarosan vége lesz.
- Nem, neeeem én értem. De nem szeretek kísérletezgetni, és tudom, hogy alkalmatlan vagyok rá. Tudja, hogy egyedül vagyok, hogy.... igazából nincsen senkim, tök szépen berendezkedtem erre az életre, megvan a magam kis rutinja, a saját kis dolgaim, és meg tudok állni egyedül a lábamon... többé-kevésbé. Ebbe nem fér bele valaki más. Nem is akarom, hogy beleférjen. Nem akarok mástól függeni, nem akarok mást az életembe, mikor egyedül is tök jól elvagyok. Abból csak problémák lennének, ez így.... kényelmes, és nem tartós - megvonom a vállam, hisz tényleg képtelen vagyok lemondani az önállóságomról csak azért, hogy valaki máshoz tartozzak. Nem állítom, hogy nem játszok el olykor a gondolattal, és azt sem, hogy nem lenne nagyon jó egyébként tartozni valakihez, vagy valahová, de nekem már megvan az, amiért nagyon sokan még mindig harcolnak, nem tudom eldobni olyan könnyedén. Ezzel szerintem a jövővel kapcsolatos terveim is megválaszoltam.  Vannak. Sajátok. És igyekszem tenni is értük, de... megint nem szerepel köztük más.
- Most azt mondja, hogy túlgondolom? - próbálom én megragadni a lényeget, és ha nagyon magamba nézek, talán igazat is adok neki. Mondjuk mindenben. Mondhat bárki bármit, elfutni sokkal egyszerűbb.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=877170#post877170][b]Theodore Julias Ebony - 2024.04.18. 19:54[/b][/url]

Nem, Sadie bénázása nem vált ki belőlem kifejezett érzelmi reakciót, mert valahogy... így tűnik most fairnek. Ő szekálni kezdett, én egyszerűen nem mondtam erre semmit... ő pedig békénhagyott. Ez azt jelenti, hogy jelen kimondatlan egyezség szerint most úgy nagyjából azért békénhagyjuk egymást. Legalábbis inkább vagyunk teljesen komolytalanok, ha egymás csesztetéséről van szó. Abba pedig nem fér bele, hogy cikizzem, mert halál fáradtan kilötykölte a kávéját. Nem otthon van, megteheti.
- Ja, hát persze - sóhajtok a bölcsességére, s ezzel nyújtózkodok is egyet, hogy úrrá legyek némiképp a fáradtságon. - Madarat tolláról, meg minden. - Folytatom a közhelyek sorát, de többet nem mondok. Én is csak annyit tudok arról, hogy vele mi történt akkor a Roxfortban, ami a pletykákból hozzám eljutott. Lehet, hogy a fele sem volt igaz; és ebben az esetben, el kell ismernem, hogy egy kicsit megsajnáltam. De biztos csak a kései óra teszi... hiszen mind tudjuk, milyen a családja.
A következő kérdésére azonban az undorodó arckifejezésből hirtelen, ám nem természetellenesen váltok át vigyorra, hogy végül nevetni kezdjek. Fejemet oldalra fordítom, s ezzel a vigyorral pillantok rá, ám tekintetemben inkább valami keserű, mégis játékos csillan. És valami, már-már zavaró komolyság is.
- Én? Én nem vagyok semmilyen, ha valaki nem figyel, Sadie. - Nyilvánítom ki, majd felhörpintem a maradék kávét az apró porceláncsészéből. - A társaság a lételemem.
Az egyik manó megközelít minket, hogy azonnal arrébbvigye a kiürült csészét, s arról érdeklődjön, szükségem van-e még valamire, mire én csak rámosolygok, s egy forró csokoládét kérek tőle, illetve az elnézését, hogy még mindig ébren tartjuk. Ám ő nem úgy tűnik, mint aki bánja a dolgot.
Eközben pedig Sadie is felköti a haját, egy kontyba gyűri, és azt hiszem, ezzel a stílussal még sose láttam.
- Te ilyen vagy, mikor senki sem figyel? - Kérdem végül, pillantásomból el nem tűnő, halvány komolysággal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=877314#post877314][b]Sadie Sallow - 2024.04.21. 14:52[/b][/url]

Na persze, Theodore Ebony, mint a társaság közepe, minden figyelem és csodálat tárgya. Nevetnem kell, és most már kezd aggasztani, mennyire normálisan és nem rosszul, megkockáztatom, jól érzem magam a társaságában. Még a végén megneszelik a manók és elterjesztik, hogy barátok vagyunk.
Mégis, valahogy hiába hat teljesen komolyan vehetetlenül amit mond, elgondolkoztat és miközben rendezni próbálom arcizmaimat, tekintetemmel az arcát fürkészem. Ha nem lennék ilyen kurva fáradt, biztos észre is venném, mi nem stimmel, de most egyszerűen képtelen vagyok rá.
- Szóval ezt is megtudtuk. Nem inferus vagy, hanem mumus. - Elvégre senki se tudja, hogy néz ki, ha nem néznek épp rá egyre, akár semmilyen is lehet, épp, ahogy Theony jellemezte most önmagát.
Szerencsére én is számhoz emelem a csészémet, mielőtt még olyan meggondolatlanság csúszna ki rajta, mint mondjuk, hogy "ezek szerint félek a magas, jóképű srácoktól". Ugyan viccnek szánnám, de persze magamból csinálnék csak bolondot.
Hajam elpakolását követően bágyadtan bólintok egyet, és széttárom a karom.
- Csak akkor, ha senkinek tekinted magad. Hiszen épp figyelsz, nem? - Úgy hangzom, mint valami levitás, meg is borzongok kissé. - Azt hiszem, a tettetés egyik sarkalatos pontja, hogy jól nézzek ki. De te már úgyis tudod, hogy gyönyörű vagyok, szóval kicsit felfüggeszthetem.
Baromira humoromnál vagyok, ha fáradt vagyok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=877390#post877390][b]Theodore Julias Ebony - 2024.04.22. 09:56[/b][/url]

A komolyabb, kissé keserű megszólalásomra adott replikája után eltelik két másodperc, mígnem nevetésben török ki.
- Most lelepleztél - nevetek fejemet csóválva. - Mindenki legnagyobb szociális fóbiája, Julias Ebony, szolgálatodra.
A bögre forrócsoki elém kerül aztán, amit egy mosoly kíséretében köszönök meg a manónak, hogy aztán kissé hideg ujjaim köré kulcsoljam. Jól esik a melegség, és nem számítottam rá, hogy ma valami ilyet halványan belülről is érezni fogok, még ha fel nem is fogom teljesen a fáradtság ködén át.
Ismét pár másodperces szünetet kell azonban tartanom, hogy Sadie következő szavai kellőképp lecsapódhassanak és a megfelelő értelmezési szintre rendszerezhesse őket az agyam.
- Hé, hé, lassíts egy kicsit, mert olyan magasröptű vagy, mint egy benyomott pixi - igyekszem lelassítani kicsit a lány filozofikus gondolatmenetét, mert hirtelen elég gyors ütemben haladt az intellektuális párbeszédben így hajnali fél négykor.
Ismét hangosan nevetnem kell azonban Sadien. Hangosan és jóízűen, őszintén. Merlinre, még a végén kiderül, hogy félreismertem Sallowt? Pontosabban nem is ismertem: anyám elmondta, mit kell tudni róla és a családjáról, és láttam, hogy viselkedik a mardekáros bandájában. Ez pedig épp elég volt nekem ahhoz, hogy berakjam abba a bizonyos skatulyába, s bár még mindig ott helyezkedik el a fejemben, mert abból a fiókból nem olyan könnyű kimászni, azért az biztos, hogy bizonyos elképzeléseimet megkérdőjelezte.
Az az igazság, hogy ha teljes mértékben ébren lennék, lehet, hogy flörtölésnek is venném Sallow viselkedését, de így? Elrepül a fülem mellett, ha van ilyen felhang. Szimplán viccel, és jó benne.
- Megígérem, hogy a sírba viszem magammal ezt a képet rólad - támogatom meg szavait, biztosítva róla, hogy titkos hajviselete biztonságban lesz velem. - Az elmepajzsom legerősebb része védi majd. - Utalok az okklumenciámra, hiszen a lány is pontosan tisztábban van vele, hogy tanulom.
- Egyébként meg nincs semmi baj a hajaddal - teszem azért hozzá, csak a rend kedvéért.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=877402#post877402][b]Illés Karina Gréta - 2024.04.22. 11:58[/b][/url]

Hát, most én szeretnék pislogni, mert lassan elkezdem a bensőségesebb információkat is megtudni Lilláról, és azért valahol húznom kell egy bizonyos határvonalat tanárként, hogy mi az, ami még rám tartozik, és ami már nem. Az apakomplexusa nem biztos, hogy az én asztalom, sokkal inkább az iskolapszichológusé.
- Arra ne építs inkább kapcsolatot. Fontos része, de nem ettől lennétek egy pár.- Bár akkor sem maradnának együtt, ha nem működne az intimitás része; ördögi kör ez, nem hagyhatod ki az együttlétet, de a kapcsolatteremtést és egymásra hangolódást sem az egyenletből, másként bukik az egész szerelem dolog.
- Ez egy darabig működik, amíg körülötted a csend túl hangossá nem válik, ha hazamész és a négy fal köszön vissza. De egyébként értem, mit mondasz, és hasonlóan vélekedek én is. - Én is egyedül élek Pestseholsén, nem egy nagy érvágás, de néha tényleg túl visszhangzó maga a némaság. Nem mondom, hogy nincsenek rossz napjaim, amikor a letargia eluralkodik, de többnyire elég szocializálódás ér, hogy ez havi két-három napra korlátozódjon.
- Csak ezt. - És benyomom az utolsó kanál fagyi adagom is. Hát ez mennyei, még, ha meg is hízok, teljesen megérte. - Mert nézzük meg csak a tényeket. Bármikor kisétálhatsz valójában az ajtaján, ha nincs semmi komoly közöttetek. Ha ő visszatart, akkor részéről nem biztos, hogy ez ilyen szimpla, ha pedig te hezitálsz kilépni belőle, saját magadnak is füllentesz az érzéseiddel kapcsolatban. - Ennél egyszerűbben nem tudom lefordítani, tényleg. Ha bármelyikük kitangózik egy "Viszlát"-ból, az az ember gyanús, hogy többet érez, vagy gondol a dolog mögé.
- Gyere, kísérj el a tanáriig, be kell fejezzem a másodikosok bejelentetlen dolgozatának kérdéseit. - Nyilván elmondtam nekik, hogy a mai órát gyors dolgozattal indítjuk majd, ennyire szívtelen még nem vagyok. Nem az érdekel, mit nem tudnak, hanem, hogy min javítsak a tudásukat illetően.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=877407#post877407][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.04.22. 12:33[/b][/url]

- Nem akarok kapcsolatot. Tényleg nagyon jó az, ami van. Senki nem vár el feleslegesen semmit a másiktól - ezt teljesen őszintén mondom. Ami Damiannal van, főleg kényelmes, és nem értem, miért olyan furcsa az, hogy valaki nem férjet akar meg gyerekeket főleg.
- Van két kutyám, sosincs csend, nagyon nincs is időm gondolkodni, lefoglalom magam és nap végére úgy ájulok be az ágyba - megvonom a vállam, mert tudom, hogy ez valahol szomorú, de... ehhez vagyok szokva. És egész jól is bírom, mint az látszik. Nem tudom, milyen a csend. Biztos nem rosszabb, mint a navinés ágyamban tapasztalva, mikor senkit nem tudtam felhívni, mert honvágyam volt.
- Ééééés. Amint elő kerül a gyűrű, ennek vége - szögezem le mellé, mert számomra ez a legfontosabb. Irtó könnyű így lavírozni, hogy egyébként van egy határidő. Nem mondom, hogy nem furcsa, de sokat segít a tudat, hogy ennek egyszer vége lesz. Még én is gyorsan eszek egy kanállal, még vacilálok is, miközben felállok, hogy ne vigyem-e magammal a fagyit. A fagyi tényleg csodákra képes.
- Nem gondolnám, hogy a tanárnő ennyire kegyetlen, nem ezt hallani - vigyorgok rá, mert nem dőlök be neki. Aztán jó diák módjára kísérem is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=877411#post877411][b]Markovits Levente - 2024.04.22. 12:58[/b][/url]

Ritka értelmesen bámulhat most, mert szinte érzi a saját bambaságát. Annyit tud, hogy az anyja mindig kitessékeli a konyhából, hogy ne jöjjön katasztrófát okozni, így eddig nem tudta megfigyelni, hogyan készül a hagymakarika vagy épp a rántás. Némán végignézi, ahogy Lili lejjebb tekeri azt a gázrózsát, és lelkére, talán még némi bűntudata is van, hogy ennyire nincs benne konyhai életképesség.
- Lehetne valami univerzális sütési cucc hülyéknek, mint én és Bálint. - Ez már csak egy csalódott motyogás az orra alatt, de épp érthető. Sokkal könnyebb lenne mindent egy fokozaton csinálni, csak... semmi sem sikerülne jól, de ezt nem akarja elfogadni.
- Most mit csináltam? - Ma született bárányként pislog le Lilire, tényleg fogalma sincs róla, hogy héjdarabokat hagyott a felvert tojásban. Hát az nem buborék volt? Ezek szerint nem, mert nagyon gyors leállást kap az egész projekt, ő meg ott áll a fakanállal a kezében, mint fasz a lakodalomban, hogy na akkor hogyan tovább? Lili máris diktálja a tempót.
- Na, ennyire nem vagyok azért elveszett! - Finnyásan felhúzza az orrát és rábök a tényleges, jó nagy hagymára, mint aki kikéri magának ezt a sértést! Még véletlen sem ő az a címeres barom, aki az előbb tojáshéjas rántottát akart maximumra feltekert gázon megsütni. Ettől eltekintve tényleg megpucolja azt a hagymát, a cikkezés már más kérdés... volt itt egy próbálkozás, ami leginkább félcenti vastag cikkekben végződik. Több, mint ami elvárható Levitől.
- De hát én is így csi... Nem így csináltam. - Ideje beismerni, jól elcseszte. Az övében a "buborékok" fehérek, kemények és meszesek, tyúkszarosak lettek volna. Pfújmár!
- Geez... Mi lenne, ha inkább beköltöznél hozzánk és főznél ránk? Jó, nem, szanáljuk, ez annyira indokolatlanul középkoriasan hangzott. Nem akarlak kihasználni, de tény és való, hogy anyával a hátam mögött sose fordult meg a fejemben ez a főzőcskézés dolog komolyabban. Hamar elkönyveltük, hogy hülye vagyok benne. - Nem aaaannyira tehetségtelen, de érzik, hogy bárdolatlanok a mozdulatai és nem áll rá a keze a folyamatokra. De a próbálkozás az ott van legalább.
- A vizsgavacsorám az lesz, hogy legközelebb elcipellek Budapesten kajálni. Abszolút megérdemled azok után, hogy ezt el kell viseld tőlem. - Van benne annyi önértékelés, hogy lássa, Lilinek fejfájása lesz egy óra múlva attól, amit ő itt leművelt főzés címszó alatt. - De komolyan, ha ráérsz, ülj be egy meccsünkre és utána elmegyünk kajálni. Általában beülünk Bogiékkal csapatosan valahova. Van kedved jönni, mondjuk a májusira? - Amikor épp nem az iskolában van órákon, meghalni készülnek Bálinttal és Domival együtt a következő meccsükre edzve. Myra kegyetlenül hajtja őket.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=877489#post877489][b]Sadie Sallow - 2024.04.24. 18:59[/b][/url]

Hiába kezd aggasztóvá válni, mennyire jól kijövünk épp egymással, ahelyett, hogy behúznám a kéziféket, és szó nélkül faképnél hagynám, együtt nevetünk egymáson és magunkon. Vajon annak idején, a Roxfortban miért nem sikerült ez sose? Én kerültem őt, ő nem közeledett felém - most mégis itt vagyunk.
- A hideg is kirázott - erősítem meg, próbálva komoly fejet vágni, ám testbeszédem és mimikám tökéletesen cserben hagy, de nem számít, hiszen már annak ellenére is tudja, hogy viccelek, hogy azt jeleznem kéne.
Persze meglehet, hogy túlbecsülöm a képességeit, de az se kizárt, hogy csak azért értetlenkedik, hogy elsüthesse nagyon is találó metaforáját.
- Na, kikérem magamnak! Nem is vagyok pixi.
Van, amit tagadni kell, mást pedig szuggerálni, és olyan jóízűen nevet szavaimon, hogy azt már majdnem sértésnek is venném, ha a poénáradat nem folytatódna. Tisztában vagyok a tulajdonságaimmal, úgy hiszem nincs torzulva az énképem sem pozitív, sem negatív irányban túlságosan. Nem fognak sosem bálkirálynőnek választani, nem nyerek szépségversenyeket, de a csúnya jelzőtől több tucat sárkányszárny fesztávolságban vagyok. Mármint egyébként, nem most.
- Azt ajánlom is, Ebony - somolygok rá. - Ha meglátom egy publikus merengőben kavarogni ezt - kőrözök egyet arcom előtt -, tudni fogom, hogy te voltál.
Nem biztos, hogy ötleteket kellene adnom neki, miként járathat le, de ez most már veszett seprű nyele.
- Még az okklumenciáddal sem tudnád elrejteni, mekkorát kamuztál most - nevetem el magam újból, "bókjára" célozva.