Lopva közelíted meg a földszint ezen környékét, hiszen a Tanárok nem szeretik, ha zargatják a manókat munka közben. Mikor eléred az ajtót, megkönnyebbülsz, hogy senkivel sem futottál össze, és hogy a portrék sem szóltak rád. Belököd az ajtót, majd belépve a szemed elé tárul egy hatalmas helyiség. Olyan, mintha valami karácsonyi műhely lenne, már csak a télapó hiányzik, és a játékok. Bizony, az ételek fantasztikus gyárába kerültél, ahol vagy ezer manó sürög-forog, mindegyik valami tálcát visz, vagy tányért pakol, esetleg a tűzhelynél áll, talán mosogat. Körülnézel a bámulatos helyiségben, melyben szembe veled a mágikus hűtőszekrényt találod. Igen ám, csakhogy mielőtt elérnéd vágyaid tárgyát, még át kell verekedned magad egy hatalmas asztalon, csakhogy az apróságok rengetegéről már ne is beszéljünk, akik jöttödre azonnal felfigyelnek, s kezüket-lábukat törve rohannak teljesíteni a kívánságodat.
Kicsit hátrahőkölsz a nagy buzgóságban, ennél talán még egy tanárral, is jobban jártál volna. Az előtted álló asztalhoz vezetnek, leültetnek, és minden szavadat lesik. A helyiség jól világított, s egy lengőajtó van jobb oldaladon, ahonnan finom illatok, s újabb manók tömegei törnek elő. Mire kimondanád, mire fáj a fogad, már eléd hordtak mindenféle finomságot, így csak választanod kell. Balra találsz egy hatalmas szekrényt, melyben mindenféle evőeszköz található, továbbá poharak és tányérok. A kredenc fából készült, s színét az eredeti mahagóninak meghagyták.
A falak fehérre vannak festve, hiszen a lecsapódott pára miatt, mely a főzés következtében belengi a termet, sűrűn kell a pálcáért, vagy a hengerekért nyúlni s újrameszelni. Balra a sarokban található egy ajtó, amely titokzatosságával, és egyedüliségével hívogatóan kacsint rád. Leugrassz a székről, s elindulsz felé. Az ajtógombot elfordítva egy még az előzőnél is nagyobb helyiséget látsz, amelyben ezerféle kis kamrácska tűnik fel. Egy manó áll középen, mint valami felügyelőtiszt, s apró karjaival körös-körül integet, jelezve, hogy melyikbe mit tegyenek. A kis mágikus fém dobozkák szállítják az ételt a Nagyterembe a diákoknak.
Visszakanyarodsz, s észreveszel egy eddig nem látott ajtót. Remekül elrejtették a kíváncsi tekintetek elől, annyi szent. A folyosóról belépve nem láthattad, hiszen a kredencnek ezen oldalán található. Odalopakodsz, most nem igen figyelnek rád, s benyitva egy kamrát találsz, ahol bizony elég sokféle dolog található, csak kívánnod kell! Azonban a manók ezen helyet féltve őrzik, rájuk lett parancsolva, így gyorsan ki is tessékelnek onnan, mielőtt megragadhatnál valamit is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=876963#post876963][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.04.15. 12:51[/b][/url]

- Miért ilyen nehéz? Nemet mondani? - nézek kíváncsian a nőre. Bár megfogadtam, hogy nem beszélek, el kell ismernem, nagyon jól esik valaki nyakába borítani azt, ami engem nyomaszt. Főleg hogy újabb nagy kanál fagyit tömök magamba közben. Bár akkor csak egy ötlet volt, azóta bizonyos időközönként beiktatunk két óra közé egy-egy ilyen elbújást, és ez rettenetően jó.
- Már azt leszámítva, hogy nem is akarok. Mármint tudom, hogy ez minden, csak nem jó, de.... - eddig mindig eljutok. Mindig bűntudatom lesz, mikor kilépek az irodából, de akkor ez nem jut ám eszembe, mikor bemegyek oda.
- Teljesen más leszek, ha a közelemben van. És félek, mert azt a lányt én nem ismerem - ezért van az, hogy bár a két kutyám is komoly kihívást okoz, ott van egy harmadik. Amit nem tudok bánni, mert Dior iszonyat édes, csak érzem, hogy már a fizikai erőm végét járom. És csak aludni szeretnék. Egy hétig.
- És elmond dolgokat. Marha jól esik, mert azt érzem, hogy bízik bennem, de.... Nem tudok velük mit kezdeni, mert hiába szeretnék segíteni, nem tudok - vágom bele a kanalat a fagyis dobozba, hogy még egy nagy adagot betömjek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=877020#post877020][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.04.16. 12:17[/b][/url]

Elfintorodok kicsit, mert sokkal rosszabb így, hogy a nő is kimondja. Szóval nyilvánvaló, hogy nagy bajba kevertem magam, de most... most legalább a fagyival meg tudom oldani, hogy igazat adjak neki. Inkább eszek még egy kanállal.
- Minden ijesztő, ami más. Mostanában nagyon sok minden változott, és akármennyire is rossz, Damian lett a biztos. És igen, valahol tetszik, mert néha látom, hogy én is tudok hatni rá, az pedig... jó érzés - mosolyodok el halványan, mert azt is be kell ismernem, hogy nem teljesen egyoldalú ez az egész. Nem, ettől nem lesz sokkal könnyebb.
- De úgyis elfogja jegyezni Charont. Igen, a levitás Charont, és akkor vége lesz ennek a káosznak - teljesen reménykedve nézek a nőre, mert akarom, hogy igazat adjon nekem. Csak emiatt van, ami van. Mert a lány ujján még nincs gyűrű. Amint lesz, én szépen ki is sétálok a képből.
- Igen, huszonnégy... és... jajj akartam kérni valamit. Szólna, ha gond van Elsievel? A húga, és megígértem, hogy figyelek rá, és szólok neki, ha kell. De ezt sem értem. Nem tudom, milyen kapcsolat az. Mármint, oké... a családja miatt kell házasodni, de hogy ennyire ne érdekelje. Mármint... én felvetettem neki, hogy lehet inkább Charont kellene erre megkérnie, de hárított. Pedig sokkal egyszerűbb lenne. Hülye aranyvérűek - motyogom megsemmisülve, megint a fagyis dobozon töltve ki a hirtelen dühöm.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=877030#post877030][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.04.16. 18:09[/b][/url]

- Nem. Ő nem rossz ember - rázom meg a fejem, mert ezt bármikor képes vagyok határozottan állítani. Láttam már rossz embereket, sőt... látok is minden nap, Damian messze van tőlük.
- Csak.... másképp látja a világot - sóhajtok fel, ahogy a szavakat keresem.
A kérdésre is csak bólintok egy nagyot. Nem vagyok tudatlan, hogy ne mondjon nekem az a név semmit, épp csak tényleg próbálom elhatárolni magam ezektől. Semmi közöm hozzá.
És egy újabb bólintás. Nagy adag fagyit tokok magamba, és ártatlanul pislogok, mert... Máris nem tartom olyan jó ötletnek ezeket a csevegős alkalmakat. Főleg akkor, mikor még a manókat is megijeszti, úgy felsikkant.
Ha még Karinától is ezt a tekintetet kapom, tényleg illene elgondolkodnom azon, mit akarhat tőlem Damian. Megtettem már... nem is egyszer, és soha nem jutottam semmire. Igazából szóba se kellene állnia velem.
- Van. Minden egyes alkalommal látom, mennyire két külön világ vagyunk mi. Szóval? Miért olyan nehéz neki nemet mondani? - kanalazok be egy újabb adagot az epres csodából, miközben tényleg úgy pislogok már a nőre, mintha tőle várnám a megváltást.
- Úgy teszem azokat, amiket teszek, hogy tudom én ebből nem jöhetek ki jól, és kedvelem őt. Tényleg kedvelem.... - és pontosan ezért vagyok ennyire szomorú.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=877051#post877051][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.04.16. 21:03[/b][/url]

- Nos. Nem állítom, hogy nincs benne valami - nevetek halkan, de nem sokáig.
- De kérem, ne jöjjön azzal, hogy a jó kislányok a rossz fiúkra buknak, mert nem... - azért ezt gyorsan hozzá kell tennem, mert jobb szeretem a pszichopatákat a személyes teremen kívül tartani. És abszolút nem vonzanak azok az emberek, akiktől félek. Sőt... nálam ez még bonyolultabb is.
- Nem is feltétlenül ez. Én.... Még ha valami csoda folytán úgy is alakulna, akkor sem tudnék a barátnője lenni. Nem csak neki. Senkinek sem. Egyszer voltam valakinek a barátnője, és... nekem az nem megy... Amíg ez van, addig tényleg jó. És jegyezzen is csak el valakit, talán egyszer majd én is férjhez fogok menni, de... ha barátnő lennék, elrontanék mindent, és csak megutálna -  vonok vállat, de tényleg ez csak ilyen szomorú beismerés. Nem lehet mindenki alkalmas ilyen kapcsolatokra, nekem meg tényleg jobb, ha egyenesen kerülöm őket. Messziről. És nagy ívben.
- Mégis milyen jövőnk lehetne így? - fintorgok is, mert megint ott a számban az a keserű íz. Újonnan mindig érzem, ha csak ilyesmire gondolok, szóval maradok a bevett módszernél. Nem gondolok semmire.
- Eddig mindig olyan könnyű volt. Mert fogtam magam és eltűntem. Vagy a másik fél. Tudtuk, hogy senki nem akar többet. Ez most már más. És fogalmam sincs, mit rontottam el, vagy hogy hol. Csak azt tudom, hogy valahogy elmosódtak a határok - és igazából ez az, amitől én nagyon félek. Kellenek a határok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=877157#post877157][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.04.18. 11:26[/b][/url]

Bár nem szólok semmit, sűrű pislogásom jelzi, hogy érdekelnének a részletek. És ebbe csak azért nem megyek bele, mert akkor be kellene vallanom, honnan tudok én a Wattpadról, de hát... valahol megnyugszom, hogy nem csak én építem le az agyam saját akaratból.
- Nem kell messzire menni. Apakomplexusom van. Jó, Damian nem annyival idősebb, de... nyugodt, és határozott, és mindig tudja, mit akar és... - nem, meg kell állnom, nem lovalhatom bele magam, mert amúgy sem ez a lényeg.
- És baromi jó vele a szex - és még csak nem is szégyenkezem amiatt, mert ez elhagyja a szám. Ha valami nagyon működik köztünk, akkor az az, és... csak nem kell lemondanom róla hülye gondolatok miatt, nem? Úgyis hamarosan vége lesz.
- Nem, neeeem én értem. De nem szeretek kísérletezgetni, és tudom, hogy alkalmatlan vagyok rá. Tudja, hogy egyedül vagyok, hogy.... igazából nincsen senkim, tök szépen berendezkedtem erre az életre, megvan a magam kis rutinja, a saját kis dolgaim, és meg tudok állni egyedül a lábamon... többé-kevésbé. Ebbe nem fér bele valaki más. Nem is akarom, hogy beleférjen. Nem akarok mástól függeni, nem akarok mást az életembe, mikor egyedül is tök jól elvagyok. Abból csak problémák lennének, ez így.... kényelmes, és nem tartós - megvonom a vállam, hisz tényleg képtelen vagyok lemondani az önállóságomról csak azért, hogy valaki máshoz tartozzak. Nem állítom, hogy nem játszok el olykor a gondolattal, és azt sem, hogy nem lenne nagyon jó egyébként tartozni valakihez, vagy valahová, de nekem már megvan az, amiért nagyon sokan még mindig harcolnak, nem tudom eldobni olyan könnyedén. Ezzel szerintem a jövővel kapcsolatos terveim is megválaszoltam.  Vannak. Sajátok. És igyekszem tenni is értük, de... megint nem szerepel köztük más.
- Most azt mondja, hogy túlgondolom? - próbálom én megragadni a lényeget, és ha nagyon magamba nézek, talán igazat is adok neki. Mondjuk mindenben. Mondhat bárki bármit, elfutni sokkal egyszerűbb.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=877407#post877407][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.04.22. 12:33[/b][/url]

- Nem akarok kapcsolatot. Tényleg nagyon jó az, ami van. Senki nem vár el feleslegesen semmit a másiktól - ezt teljesen őszintén mondom. Ami Damiannal van, főleg kényelmes, és nem értem, miért olyan furcsa az, hogy valaki nem férjet akar meg gyerekeket főleg.
- Van két kutyám, sosincs csend, nagyon nincs is időm gondolkodni, lefoglalom magam és nap végére úgy ájulok be az ágyba - megvonom a vállam, mert tudom, hogy ez valahol szomorú, de... ehhez vagyok szokva. És egész jól is bírom, mint az látszik. Nem tudom, milyen a csend. Biztos nem rosszabb, mint a navinés ágyamban tapasztalva, mikor senkit nem tudtam felhívni, mert honvágyam volt.
- Ééééés. Amint elő kerül a gyűrű, ennek vége - szögezem le mellé, mert számomra ez a legfontosabb. Irtó könnyű így lavírozni, hogy egyébként van egy határidő. Nem mondom, hogy nem furcsa, de sokat segít a tudat, hogy ennek egyszer vége lesz. Még én is gyorsan eszek egy kanállal, még vacilálok is, miközben felállok, hogy ne vigyem-e magammal a fagyit. A fagyi tényleg csodákra képes.
- Nem gondolnám, hogy a tanárnő ennyire kegyetlen, nem ezt hallani - vigyorgok rá, mert nem dőlök be neki. Aztán jó diák módjára kísérem is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=878498#post878498][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.05.16. 19:53[/b][/url]

- Nyugodj meg, ha Ella kap rajta, őt lekenyerezem - nevetem el magam halkan, ahogy kinyitom a konyha ajtaját. Alapból is tovább voltam bent, mert a könyvtárban kicsit elúsztam, aztán meg... Nem volt nehéz partnert találni a sütizéshez. Bencét amúgysem nehéz kedvelni, szinte szöges ellentéte a testvérének, akivel bár szintén nincs semmi bajom, azért tartom tőle a három lépést.
- Mióta láttam a mugli matek érettségit, islert akarok enni - Aurél meg írt, hogy gondoskodott arról, hogy ez az álmom valóra is váljon, így teljesen nyugodtan nyitom ki a hűtő ajtaját, tudva, hogy ott van bent, amit keresünk.
Nem, olyan apróságokkal, hogy elmúlt takarodó, én nem foglalkozok. Szerencsére a mi prefektusaink nem olyan vérmesek, mint a zöldek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=878508#post878508][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.05.16. 20:39[/b][/url]

- Bence. - még szusszanok is mellé, mert az ő parázását kicsit alaptalannak tartom. Mármint ez még messze nem a világ vége, és az sem lenne meglepő, ha hamar szembesülnénk azzal, még most sem vagyunk egyedül.
- Nyugodj meg. Még senkit nem vágtak ki azért, mert kilógott takarodó után, és lehet, hogy itt már járőröztek is - pislogok rá, tényleg próbálva megnyugtatni kicsit. Ha ez nem lenne elég, végzősök vagyunk és egyikünk sem renitens. Jövő ilyenkor mindezt már teljesen legálisan tehetjük meg.
- Naaagyon. Ilyen... két csoki korong, és lekvár van közötte. Még sose ettél? - meglepődök, mert ez azért elég alap süti. Szinte bárhol lehet kapni. Én is szépen kiveszem, és megmutatom Bencének.
- Viszont óvatosan, mert ezt Aurél csinálta, szóval nem tudhatjuk, hogy robban-e - itt kicsit én is elbizonytalanodok, mert imádom a barátom kísérletező kedvét, de az első falat előtt mindig rám törik a félsz.
Bence pedig irtó aranyos, ahogy lelkesedik, nehéz is megállni, hogy mosolyogjak rajta.
- Ezt mind felvihetjük. És szerintem nincs, mert most nagyon islert akartam, de legközelebb mondd, mit szeretnél, és lesz az is - Aurél konkrétan bármit meg tud sütni szerintem, és piszok szerencsés vagyok, amiért van egy ilyen dílerem.
- Te nem pánikolsz a VAV miatt? Tudod már, hogy mi leszel, ha nagy leszel? - szegezem neki a kérdéseim csillogó szemekkel, közben meg elveszem az egyik sütit és nagyot harapok belőle.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=878759#post878759][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.05.23. 11:49[/b][/url]

- És nagyon jól teszed. Nem kevernélek bajba, esküszöm - a lehető legszebben pislogok rá, mert a tapasztalat hiánya itt látszik is. Nem, én sem tartom magam nagy rebellisnek, de egy éjjeli sütizésből se csinálok problémát, főleg hogy akarok sütizni.
- Miért? - elvigyorodok természetesen, hisz ha ne kérdezz rá, az ilyen burkolt provokáció, csak meg kell tenni. Bencével meg amúgy is szeretek beszélgetni, szeretem, hogy ő ennyire... nyugodt. Talán az a megfelelő szó rá, én sem érzek mellette késztetést arra, hogy pattogjak, csupán a szajrét veszem elő.
- Biztos nem egyszerű ennyi tesóval együtt élni - mélázok el, miközben be is zsebelem az első sütit. Persze óvatosan harapok, mert fogalmam sincs, mire számítsak, de mikor aztán biztonságosnak érzem, felcsillannak a szemeim, mert tényleg marha finom.
- Még a kókuszosat is? - lepődök meg, mert én azt azért nem. Sőt. Kifejezetten finnyás tudok lenni, ha sütiről van szó, főleg mert nem ehetek sűrűn. Nem is értem, mi szükségem arra a diétára, de már csinálom jó ideje, és teljesen beálltam rá.
- Nekem jó jegyek kellenek, hogy tovább tudjak menni, de ha elakadtál valamiben szólj nyugodtan, szívesen segítek - van annak is egy előnye, ha ez ember lánya ösztöndíjas, és meg kell lennie az átlagának ahhoz, hogy megtartsa azt. Szóval nem, határozottan nem vagyok rossz tanuló, bár az évfolyam elsőségre se hajtok.
- Hmmm Magizoológus? Akkor lehetnél csomót állatkertben - persze, másoknak könnyű ötletelni, én meg talán év elején határoztam el magam teljesen.
- Úristen, ez nagyon rossz volt - mégis jóízűen nevetem el magam a molyos poént hallva, de aztán csak a fejem rázom.
- Neeem, én ennél unalmasabb karrierben gondolkodtam. Ügyvéd szeretnék lenni. Talán családjoggal foglalkoznék, vagy gyermekvédelemmel, vagy mindkettővel - azt tudom, hogy nagy szükség van az ilyen emberekre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=878973#post878973][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.05.26. 22:01[/b][/url]

Büntetést sem kaptam még soha, és tényleg nem a végzős évemen szeretném eltanácsoltatni magam, Bencét meg főleg nem, így csak mosolyogva veszem tudomásul, hogy megbízik bennem. Az meg majd idővel kiderül, mennyire volt jó ötlet ez, figyelembe véve, hogy nekem sincs túl sok rutinom éjjeli szökdösésben.
- Persze, hogy megtudnálak. Teljesen más a kisugárzásotok - pislogok rá értetlenül, mert bár tényleg nem lógok sokat a rellonos Markovits fiúval, azért ha elém állnának biztosra veszem, hogy tudnám, melyikük Bence.
Valahol meg megértem a kérdést, biztos nem lehet neki könnyű úgy, hogy szaladgál belőle mégegy a kastélyban, főleg, hogy újonnan mindenki baromi egyedi akar lenni. Sose fogom megérteni ezt, de ez megint csak az én problémám.
A süti természetesen jobban leköt, hisz csak ez tud rávenni a szabályszegésre. Sose lehetek elég hálás Aurélért és Noelért, ezt bármikor határozottan állítom, ha van itt családom, akkor azok ők ketten.
- De a kókusz olyan.... eeeeeew - még fintorgok is mellé, persze rájátszva kicsit. Teljesen normális, hogy két ember ízlése különbözik, és legalább nem fogunk összeveszni, én az összes kókuszos sütit rátukmálom Bencére, amivel összesodor a sors, azon ne múljon.
- De Bence, segítséget kérni sose ciki - szűkítem össze a szemeim, szinte leszidva a háztársam, mert ezzel a mentalitással sose fogok dűlőre jutni szintén.
- Határozottan imponáló, ha valaki fel is meri vállalni azt, hogy nem tökéletes - ezt meg csak úgy megjegyzem, hisz csak szerény személyes véleményem.
- Tudod mit? Kössünk alkut. Te segítesz nekem a sárkánytannal, mert fogalmam sincs, miért vettem fel, még Brightmore tanár úrtól is lever a víz, nemhogy egy sárkánytól, én meg segítek... másban - vonok vállat, nem tudom, melyik tárgyakból áll rosszul, de a VAV az VAV, ott meg elvileg bármire rákérdezhetnek.
- Nem tudom, sose voltam állatkertben - ráncolom a homlokom, egyetlen kósza emlék után kutatva, de... semmi. Nincs. Engem a szüleim maximum a Balatoni nyaralóinkig vittek el, aztán ott le is passzoltak.
- Ez jó. Majd felírom a referenciáim közé.... sokat olvasok - bár ez vitathatatlan, mégis a nevetésembe beleszökik némi el, nem feltétlenül esik ezt jól hallani. Mintha csak ennyiből állnék. Lilla sokat olvas.
- Szép világ is lenne, ha pillarebegtetéssel pereket lehetne nyerni, máris visszaszorulna a korrupció - sóhajtok fel, eltüntetve közben a sütimet, de a mosoly ott marad az arcomon.
- Aurél. És nem tudom, valamit mindig süt, kész tehetség a fiú, de komolyan. Most kifejezetten kértem islert, de a múltkor valami málnásat hozott, az is valami isteni volt. Én képtelen vagyok nekiállni sütni, maximum zöldség chipset - húzom el a szám, de... az legalább tényleg finom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=878989#post878989][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.05.26. 23:18[/b][/url]

- Nyugodt. Aranyat ér melletted lenni - biccentek határozottan. Nem feltétlenül bóknak szánom, épp csak felvilágosítom arról, mennyire jó egy nyugodt ember közelében lenni, tényleg szinte fellélegzek belül, amennyi minden történt mostanság. El sem hiszem, hogy egy tilosban sütizés a hetem fénypontja.
- Akkor fogadd el. Mármint... ne érts félre, nekem semmi közöm hozzá, de miért szenvednél egyedül, ha itt van egy háztársad? Ilyenkor úgyis mindenki összekovácsolódik kicsit a "túlélés" érdekében - egyáltalán nem tartom én ezt ördögtől valónak, inkább több esélyem van arra, hogy úgy sikerül a vizsga, ahogy azt én akarom. És ha mindenki hozzáteszi a magáét, simán nem lesz bukás.
- Látod? Neked a Sárkánytan, nekem a Mágusjog... tuti rá fog kérdezni a szuverenitásra, állítólag az minden évben benne volt eddig - kihúzom magam, mert tavaly is K-ra írtam.
- Jajj képzeld. Annyira jól sikerült tavaly a mágusjog vizsgám, hogy most dr. Laines mellett gyakornokoskodom - nem igazán meséltem ezt még senkinek, most viszont jól esik büszkén kihúzni magam. Tudom, hogy az a vizsga sokat hozzá tett, meg a tudat, hogy mégsem a nulláról indulok. És tényleg szeretem, kicsit okolom is magam, hogy a hülye büszkeségem miatt csak most kezdtem rágyúrni.
- Nagyon jó diák vagyok - bólintok határozottan, hisz muszáj is annak lennem, de az már egy másik történet. A hála pedig tényleg a tekintetembe költözik, amiért a sárkánytanos problémám is megoldódni látszik.
- Hogymi? Neeeem, nem azért mondtam - hárítok egyből talán kissé kétségbeesetten, mert irtó kedves Bencétől, de... fogalmam sincs, mit kell ott csinálni.
- Igazából ráérek, de miattam nem kell magadnak programot csinálnod, már azért hálás vagyok, hogy ide ellógtál velem - a lehető legkedvesebb mosolyom veszem elő, csak  hogy tényleg megnyugtassam, semmi szükség az én hátrányos helyzetemet kézbe vennie.
- Köszönöm - továbbra is jót nevetek, amint megtudom, még csini is vagyok. Noha látom a pirulását, nem teszem szóvá, és nem is kezdek élcelődni rajta. Nem szeretném ennél is kellemetlenebb helyzetbe hozni.
- Mondanám, hogy gyere át, és csinálok, de... a Prambergeren lakok, oda pedig inkább ne gyere - egyre határozottabban tudom ezt az emberekkel közölni, már én is várom, hogy el tudjak menni onnan.
- Nem is értem, miért nem - vigyorgok, mert azért elképzelni eltudom. Meg is tenném, ha nem zavarnának meg a hangok.
A kérdésre a fejem rázom, hisz a prefektusok nem szoktak ilyen zajosak lenni, az benne a szomorú. Ha így járkálnának a folyosón, mindenki tudná, mikor ütnek rajta. Annyira az ajtóra fókuszálok, hogy szinte fel sem tűnik az, hogy Bence a fülembe susog.
- Az apukád egy legenda - fordítom a fejem felé, és csak akkor szembesülök azzal, mennyire közel van. Hamar tágra is nyílnak az enyémek, de elmosolyodom.
- Nem vagyunk veszélyben, nyugi - tényleg próbálom halkan nyugtatni, még mielőtt megint pánikba esne.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=879052#post879052][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.05.28. 10:52[/b][/url]

Azért kicsit jót mulatok Bence zavarán. Az ember azt hinné, a Markovits fiú meg egész hozzászokott ahhoz, hogy nem kerüli el a lányok figyelmét. A testvére láthatóan még élvezi is a figyelmet, de ebből is látszik, hogy csak a külsejük hasonlít.
- Szerintem azt a posztot Balázs már bevállalta. Én sem szeretem magam körül a tömeget, és nincs is ezzel semmi gond. Néha egész hasznos, csak a sarokban figyelni - biztatóan mosolygok rá, noha nekem megvan a motivációm is arra, hogy ne akarjak kitűnni a tömegből. Jó nekem ez így. Biztonságos.
- Nem az. A szüleim is ügyvédek, ez olyan.... olyan, mint neked a kviddics, tuti jól repülsz, és simán lehetnél... hajtó. Velem meg szorzótábla helyett paragrafusokat gyakoroltattak - vonok aprót a vállamon, mert minden szülő ahhoz nyúl szerintem, amihez a legjobban ért. És valamiért személyes küldetésüknek tekintik, hogy ezt átadják a gyerekeknek is.
- Ösztöndíjas vagyok, nem veszíthetem el. Ahhoz pedig kell a sárkánytan is - ha ez a téma másfél évvel ezelőtt vetődött volna fel, most igazán zavarban lennék, de... fejlődök, és belátom, hogy én attól nem vagyok kevesebb. Jó, biztos sok köze van hozzá a Mihaillal töltött óráinknak is, mert noha még korántsem vagyok az út végén, azért kezdek kibékülni magammal, aminél most nincs is fontosabb. Kezdve azzal, hogy erre sem tekintek hátrányos helyzetként, hisz itt vagyok, semmilyen megkülönböztetés nem ér, és biztos van itt olyan, aki felé sokkal nagyobbak az elvárások.
Irtó aranyosnak tartom a lelkesedését, mégis ösztönösen lépek egyet hátrébb képzeletben, mert nem tudom ezt hogy kezelni. Már azon túl, hogy kedves felajánlásnak tartom.
- Tudod mit? A fagyival megvettél. Menjünk - biccentek némi töprengés után, és el is mosolyodok, mert mi bajom származhatna belőle? Noha nem volt soha bakancslistás pont, azért jó lenne látni egy állatkertet.
- Viszont azt közölnöm kell, én is imádom az állatokat - muszáj megemlítenem, hogy ne érje váratlanul, ha gyerek módjára kezdek majd visítozni, mert sajnos... megeshet.
Gonosz dolog tőlem, de jól szórakozom Bence pánikján, egészen addig, míg meg nem érzem, mennyire közel került hozzám. A reakció ösztönös, és cseppet sem átgondolt, ahogy beharapom az ajkam, mert kérem szépen, szemem az nekem is van, és most már tudom azt is, a szaglásommal sincs semmi gond, mert hamar az orromba szökik az a kellemes illat, így néma hálát rebegek, mikor a háztársam észbe kap, és növeli a távolságot.
- Nem égő, csak furcsa... öt év alatt még egyszer sem maradtál kint? - nem nehéz tartani a szemkontaktust, a döbbenetet sokkal nehezebb palástolni, így szépen ki is ül az arcomra, és ott is marad, ahogy a navinés nulláról pörög fel szinte százhúszra pillanatok alatt.
A döbbenet is addig tart, míg meg nem érzem a kezeit magam körül, mert azt hamar sokk követi. Egyszerűen nem bírja az agyam követni a lépéseket, és ahelyett, hogy bármi érdemi reakciót produkálnék, csak állok lefagyva, és próbálok rájönni, mi a franc folyik itt.
- Szeretek társasozni - bukik ki belőlem hosszú másodpercek után, és még a fejem is megrázom.
- Fogalmam sincs. De mondd csak, jól vagy? - tényleg aggódva vizslatom a fiút, mert most úgy viselkedik, mint az unokaöcsém, aki annak ellenére ivott kólát, hogy az meg lett neki tiltva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=879102#post879102][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.05.29. 11:20[/b][/url]

- Lehet, hogy.... akik összekevernek vele, azoknak igazából mindegy is, melyik Markovits, csak Markovits legyen - próbálom megválogatni a szavakat, és tényleg sajnálkozva nézek Bencére, de vitathatatlan, hogy a kastélyban van egy csomó ilyen lány. Mondjuk sose fogom megérteni ezt a mentalitást, erre is rájöttem már. Minél ismertebb valaki, annál több a probléma és a komplikáció. Az meg kinek a nyakába hiányzik, ugye?
- Mi bajod a rellonosokkal? - a kérdés kiszökik, én pedig ráncolom a homlokom. Nem gondolnám, hogy Bencét bármi atrocitás is érhetné tekintve, hogy két testvére is abban a házban van, és mindkettőről el tudom képzelni, hogy bevernék bárki képét. Valahol jó, ha vannak testvéreid.
Nem is kell olyan sokat győzködni, bár nem olyan látványosan, mint ő, de én is lelkes leszek állatkert gondolatától.
- Két kutyám, csak most... nincsenek velem - sóhajtok fel szomorúan, mert hiába tudom, hogy a nagyszüleimnek egyáltalán nem okoz gondot vigyázni rájuk, sőt nagypapa biztos el fogja kapatni Sámlit a sok sétával, mégis hiányoznak. Gyűlölöm azt a csendet, ami a lakásban fogad.
- Mert a szüleim nem olyan emberek, akik így... kirándulgatnak, és mivel soha fel se merült, így nem is hiányzott - vonom meg a vállam, de elmosolyodok, mert anyámat egyáltalán nem tudom elképzelni egy olyan helyen... sportcipőben, és nem irreálisan szoros konttyal. Nem, ők dolgoznak. Sokat.
- Erről le kell szoknod. Mármint... kellenek a tilosban járások, különben sose lesznek ciki sztorijaid, amin majd húsz év múlva röhöghettek - biccentek is, mert tényleg kellenek. Hát nézzetek meg engem, mennyit összeszedtem az utóbbi időben? Mondjuk... biztos, hogy nem fogok róla beszélni, de attól még vannak.
Akarva-akaratlan feszülök be, ahogy viszonylag rövid idő alatt történik nagyon sok minden. Részben örülök, hogy Bence feloldódott, épp csak.. jó, nem vagyok én hülye, veszem a jeleket, épp csak nem tudom, akarok-e vele bármit is kezdeni, és ez okozza a kellemetlen pillanatokat. Túl sok és túl gyors, így hamar engem is elfog a menekülhetnék. Az arcom szinte felragyog a navinés ötletétől, és nagyot bólogatva, csomagolni is kezdek, persze két felé, és igazságosan.
- Akkor ezt ma már ne edd meg - nyomom a kezébe az ő sütijeit, még halkan nevetek is mellé.
És ahogy megkapom a tiszta jelzést, el is köszönök Bencétől, és a navine helyett, hazafelé veszem az utat. Van egy hatalmas előnye annak, ha már nem laksz a kastélyban.