Lopva közelíted meg a földszint ezen környékét, hiszen a Tanárok nem szeretik, ha zargatják a manókat munka közben. Mikor eléred az ajtót, megkönnyebbülsz, hogy senkivel sem futottál össze, és hogy a portrék sem szóltak rád. Belököd az ajtót, majd belépve a szemed elé tárul egy hatalmas helyiség. Olyan, mintha valami karácsonyi műhely lenne, már csak a télapó hiányzik, és a játékok. Bizony, az ételek fantasztikus gyárába kerültél, ahol vagy ezer manó sürög-forog, mindegyik valami tálcát visz, vagy tányért pakol, esetleg a tűzhelynél áll, talán mosogat. Körülnézel a bámulatos helyiségben, melyben szembe veled a mágikus hűtőszekrényt találod. Igen ám, csakhogy mielőtt elérnéd vágyaid tárgyát, még át kell verekedned magad egy hatalmas asztalon, csakhogy az apróságok rengetegéről már ne is beszéljünk, akik jöttödre azonnal felfigyelnek, s kezüket-lábukat törve rohannak teljesíteni a kívánságodat.
Kicsit hátrahőkölsz a nagy buzgóságban, ennél talán még egy tanárral, is jobban jártál volna. Az előtted álló asztalhoz vezetnek, leültetnek, és minden szavadat lesik. A helyiség jól világított, s egy lengőajtó van jobb oldaladon, ahonnan finom illatok, s újabb manók tömegei törnek elő. Mire kimondanád, mire fáj a fogad, már eléd hordtak mindenféle finomságot, így csak választanod kell. Balra találsz egy hatalmas szekrényt, melyben mindenféle evőeszköz található, továbbá poharak és tányérok. A kredenc fából készült, s színét az eredeti mahagóninak meghagyták.
A falak fehérre vannak festve, hiszen a lecsapódott pára miatt, mely a főzés következtében belengi a termet, sűrűn kell a pálcáért, vagy a hengerekért nyúlni s újrameszelni. Balra a sarokban található egy ajtó, amely titokzatosságával, és egyedüliségével hívogatóan kacsint rád. Leugrassz a székről, s elindulsz felé. Az ajtógombot elfordítva egy még az előzőnél is nagyobb helyiséget látsz, amelyben ezerféle kis kamrácska tűnik fel. Egy manó áll középen, mint valami felügyelőtiszt, s apró karjaival körös-körül integet, jelezve, hogy melyikbe mit tegyenek. A kis mágikus fém dobozkák szállítják az ételt a Nagyterembe a diákoknak.
Visszakanyarodsz, s észreveszel egy eddig nem látott ajtót. Remekül elrejtették a kíváncsi tekintetek elől, annyi szent. A folyosóról belépve nem láthattad, hiszen a kredencnek ezen oldalán található. Odalopakodsz, most nem igen figyelnek rád, s benyitva egy kamrát találsz, ahol bizony elég sokféle dolog található, csak kívánnod kell! Azonban a manók ezen helyet féltve őrzik, rájuk lett parancsolva, így gyorsan ki is tessékelnek onnan, mielőtt megragadhatnál valamit is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=875824#post875824][b]Sadie Sallow - 2024.03.31. 16:05[/b][/url]

Nem nagyon beszélünk, legalábbis én nem erőltetem különösebben meg magam, míg a klubhelyiségből a konyhába érünk Theony-val. A sötét, csendes folyosókon sétálva egyébként sem szívesen ébreszteném fel a halkan szuszogó portréalakokat. Ha valamit még jobban gyűlölök, mint az élőlényekkel való társalgás, az a holtak sápítozásának hallgatása.
A konyhában aztán persze lerohannak a házimanók. Ilyenkor a többségük nekik is alszik, csak néhány munkamániás kis eszelős van ébren, az ilyen éjszakai baglyok kedvéért, mint mi, és csak annyit kell mondanom, kávé, és már szaladnak is teljesíteni a kérést.
Ledobom magam az egyik asztalhoz, és megvárom, míg a másik is helyet foglal.
- Nem direkt vagyok egyébként mindig ilyen - próbálkozom meg valamiféle bocsánatkéréssel, épp csak kínosan kerülve, hogy valóban kimondjam azt, hogy sajnálom. - Néha csak a megszokás beszél belőlem. Szóval.. annyira nem is nézel ki szarul.
Tálcán, kiskanállal, cukros és tejszínes edénnyel érkezik a kávénk, egy kis tányérkán még kekszet is kapunk mellé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=876805#post876805][b]Sadie Sallow - 2024.04.12. 20:59[/b][/url]

Lehet a fáradság teszi, de egész egyszerűen nincs energiám a viszálykodásra, és ezzel magyarázható, hogy itt kötünk ki a sráccal, és nem a gyengélkedőn mondjuk. De jobban belegondolva, ez a fáradság talán nem is fizikai, vagy nem csupán az. Csak nehogy túlságosan összemelegedjünk, és kiöntsem a szívem neki minderről. Már így is vészesen közel kerültem egy bocsánatkéréshez.
- Nincs túl sok inferus ismerősöm, de közülük te nézel ki a legjobban - mondom hasonlóan ernyedt mosollyal, csak későn realizálva, hogy ez már egyeseknél egyenesen flörtölésnek számít.
El is rettenek néhány pillanatra magamtól, és gyorsan a kezembe veszem a kávém, hogy beleszaglásszak, miközben gyors pillantást vetek Theony felé. Remélhetőleg simán elengedte a füle mellett a megjegyzést, vagy úgy vette, csak húzom az agyát. Végül is, ez történt, csak félreérthető voltam. Vagy csak én képzelem bele? Nem, ez csak a fáradság lesz.
Csakhogy az ő szavai is szokatlanul él nélküliek, és velem ellentétben attól sem retten vissza, hogy bocsánatot kérjen. Pedig nem is gondolom, hogy lenne miért. És valamiért nem tetszik, hogy omladoznak a falak közöttünk, jó okkal húztam fel ezeket magam köré.
- Milyen vagyok most? - teszem le a csészét, és egy keksszel a kezemben hátradőlök. - Kérlek, ne mondd, hogy kedves!
Eleve a vizsgák okozta stresszelése okán vagyunk itt, szóval nem lep meg, hogy úgy érzi, sok. Csak azt nem hiszem el továbbra sem, hogy ez a VAV ekkora para volna.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=876918#post876918][b]Sadie Sallow - 2024.04.14. 14:37[/b][/url]

Viaskodnom kell a saját arcizmaimmal, mert az még rendben van, hogy nem öljük egymást, de azt azért nem hagyhatom, hogy azt higgye, jól is szórakozom a társaságában. Mert még a végén tényleg elbízná magát. És nem is igazán ettől félek, hanem attól, hogy vevő lennék rá. Azok a falak érezhetően remegnek, repedeznek.
A kávénkat kortyolgatjuk, és közben a felém intézett szavait próbálom kibogozni, pedig lehet jobb lenne nem piszkálni, hanem ott hagyni összegubancolódva. Mégis arra késztet valami, hogy rákérdezzek.
- Pedig nem kérdeztem - mondom halkan, félig a kávémba, és sikerül is a nyakamba öntenem belőle egy keveset.
Szitkozódom egy sort, és mire leteszem a csészét, szerencsésen megállva, hogy elhajítsam, már ott is áll mellettem az egyik manó egy törlőkendővel.
- Nem hiszem, hogy az előnyömre válna - mondom aztán, miközben szárazra törölgetem magam. - Tudod mit? Te végül is tudod, mi történt velem. De azt is tudod, hogy egyik akkori barátom sem áll szóba velem azóta se? Sem a testvéreim, a szüleim?
Újabb kekszért nyúlok, és úgy harapom ketté, mintha arra is haragudnék, amiért negligál.
- Sokkal inkább az előnyömre válik, ha eleve nincs senki, aki elhagyhatna - mondom halkan az egyik szekrényt fixírozva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=877117#post877117][b]Sadie Sallow - 2024.04.17. 20:03[/b][/url]

Úgy látom, nem veszi észre szerencsétlenkedésem, vagy ha mégis, tapintatosságból úgy tesz, mintha nem tenné. De persze az se kizárt, hogy olyannyira le van lassulva, hogy nem jutott még el a tudatáig, hogy én épp kávét törölgetek magamról a ruhám alá nyúlva. Akárhogy is, jó, hogy nem teszi szóvá, mert eléggé belerondítana keserű előadásomba, ha közberötyögne.
Úgy látom, elgondolkodtatom, és ez bizony azt a felismerést hozza el bennem, hogy valóban túlságosan sokat mondtam. Megnyíltam, és bár nem most először adom ki magamból ezeket, most van először olyan közönségem, aki úgy tűnik, megérti.
- Persze, tudom, bajban ismerszik meg az igaz barát - forgatom meg szemeim, és még vagy másik három közhelyet mellétűzhetnék, de nem teszem. Ahogy azt sem teszem hozzá, hogy cseppet sem érzem jobban magam attól, hogy nem elvesztettem a barátaimat, hanem hogy valójában soha nem is voltak.
Viszont a srác ábrázatára kiülő visszatetszés valamelyest megmosolyogtat.
- Szóval mennyi energiát fektetsz abba, hogy te legyél? - kérdezem, miközben pálcám után kezdek matatni. - Milyen vagy, ha senki sem figyel?
Nem tudom, mit is felelhetnék szavaira, ezért inkább rá terelem a beszélgetést, már csak azért is, hogy azt a bizonyos kartávolságot valóban fenntartsam. Elvégre ő maga mondta, hogy előnyömre válna, és a mindenkibe beletartozik, nos, mindenki.
Összefogom össze-vissza álló, kissé ápolatlan hajam, párszor megtekerem és egy gombócba összeszedve rögzítem egy ügyes kis varázslattal a fejem tetején. Most már ez sem idegesít tovább, az meg, hogy szarul nézek ki, nem számít, hiszen a manók úgyis rusnyábbak, Theony meg... előtte most sikerült elengednem magam. Ami... jó?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=877314#post877314][b]Sadie Sallow - 2024.04.21. 14:52[/b][/url]

Na persze, Theodore Ebony, mint a társaság közepe, minden figyelem és csodálat tárgya. Nevetnem kell, és most már kezd aggasztani, mennyire normálisan és nem rosszul, megkockáztatom, jól érzem magam a társaságában. Még a végén megneszelik a manók és elterjesztik, hogy barátok vagyunk.
Mégis, valahogy hiába hat teljesen komolyan vehetetlenül amit mond, elgondolkoztat és miközben rendezni próbálom arcizmaimat, tekintetemmel az arcát fürkészem. Ha nem lennék ilyen kurva fáradt, biztos észre is venném, mi nem stimmel, de most egyszerűen képtelen vagyok rá.
- Szóval ezt is megtudtuk. Nem inferus vagy, hanem mumus. - Elvégre senki se tudja, hogy néz ki, ha nem néznek épp rá egyre, akár semmilyen is lehet, épp, ahogy Theony jellemezte most önmagát.
Szerencsére én is számhoz emelem a csészémet, mielőtt még olyan meggondolatlanság csúszna ki rajta, mint mondjuk, hogy "ezek szerint félek a magas, jóképű srácoktól". Ugyan viccnek szánnám, de persze magamból csinálnék csak bolondot.
Hajam elpakolását követően bágyadtan bólintok egyet, és széttárom a karom.
- Csak akkor, ha senkinek tekinted magad. Hiszen épp figyelsz, nem? - Úgy hangzom, mint valami levitás, meg is borzongok kissé. - Azt hiszem, a tettetés egyik sarkalatos pontja, hogy jól nézzek ki. De te már úgyis tudod, hogy gyönyörű vagyok, szóval kicsit felfüggeszthetem.
Baromira humoromnál vagyok, ha fáradt vagyok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=877489#post877489][b]Sadie Sallow - 2024.04.24. 18:59[/b][/url]

Hiába kezd aggasztóvá válni, mennyire jól kijövünk épp egymással, ahelyett, hogy behúznám a kéziféket, és szó nélkül faképnél hagynám, együtt nevetünk egymáson és magunkon. Vajon annak idején, a Roxfortban miért nem sikerült ez sose? Én kerültem őt, ő nem közeledett felém - most mégis itt vagyunk.
- A hideg is kirázott - erősítem meg, próbálva komoly fejet vágni, ám testbeszédem és mimikám tökéletesen cserben hagy, de nem számít, hiszen már annak ellenére is tudja, hogy viccelek, hogy azt jeleznem kéne.
Persze meglehet, hogy túlbecsülöm a képességeit, de az se kizárt, hogy csak azért értetlenkedik, hogy elsüthesse nagyon is találó metaforáját.
- Na, kikérem magamnak! Nem is vagyok pixi.
Van, amit tagadni kell, mást pedig szuggerálni, és olyan jóízűen nevet szavaimon, hogy azt már majdnem sértésnek is venném, ha a poénáradat nem folytatódna. Tisztában vagyok a tulajdonságaimmal, úgy hiszem nincs torzulva az énképem sem pozitív, sem negatív irányban túlságosan. Nem fognak sosem bálkirálynőnek választani, nem nyerek szépségversenyeket, de a csúnya jelzőtől több tucat sárkányszárny fesztávolságban vagyok. Mármint egyébként, nem most.
- Azt ajánlom is, Ebony - somolygok rá. - Ha meglátom egy publikus merengőben kavarogni ezt - kőrözök egyet arcom előtt -, tudni fogom, hogy te voltál.
Nem biztos, hogy ötleteket kellene adnom neki, miként járathat le, de ez most már veszett seprű nyele.
- Még az okklumenciáddal sem tudnád elrejteni, mekkorát kamuztál most - nevetem el magam újból, "bókjára" célozva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=877648#post877648][b]Sadie Sallow - 2024.04.28. 10:31[/b][/url]

Ezúttal csakugyan találó kifejezés a "nem rajtad nevetek, hanem veled", mert valóban szórakozást lelünk a civódásban, és nem csupán gúnyolódunk a másikon - amihez már hozzá vagyok szokva. Ez viszont új, és nevetéstől elszokott arcomon is érzem, hogy rendhagyó eset a mai.
Széttárom kezeim, és szemem is megforgatom, ajkaim pedig összepréselődnek azt üzenve, hogy naugye. Abba már bele sem kezdek, hogy milyen megalázó volna kéknek lenni, de még mindig jobb, mint pirosnak. Ami azonban még kínosabb lenne, ha tényleg közszemlére kerülne jelen külsőm, és hiába viccelődünk, remélem tudja Theony, hogy az életével játszik.
- Mi van, talán pénzszűkében vagy, Ebony? - veszem fel vele a versenyt a undok grimaszolásban. - Adjak kölcsön?
Több, mint valószínű, hogy kettőnk közül én vagyok az, aki kevésbé van eleresztve, lévén, hogy a családi támogatás megszűnt létezni a Sallowéktól. Persze nagybátyám adna, ha kérnék, de nem az ő felelőssége vagyok. Igazából már senkié sem.
Nem értek a legilimenciához, hogy teszt alá vethessem képességét, de van, amihez egyszerűen nem kell a másik fejébe látnom, hogy tudjam, nem igaz. Persze van némi önkritika is a dologban, ami egyáltalán nem jellemző rám, vagy az, hogy ne tökéletesnek állítsam be magam mások előtt, de köztünk valahol leomlott egy fal, ami ezt a látszatot fenntartotta. Nem kell tovább tettetnem, hogy minden porcikámra büszke vagyok.
- Bármit? Tudod ez most úgy hangzott, mintha elhallgatnál előlem valamit - hajolok közelebb hozzá, fáradt pillantásomat vetem arcára. - Vagy mindenki elől? Van valami nagy titkod talán?