Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Az iskola kapuja

Mélyről jövő, lemondó sóhaj - ezzel nyugtázta Elsie üzenetét. Dior, megint Dior... és ez ismt az ő problémája. Hazudna, ha az első gondolata ismét nem Kamilla lenne a probléma gyors és kíméletes tűzoltására, azonban a legutóbbi kínos találkozásuk után nem szívesen hívná fel ismét azzal, hogy fogadja be azt a röfögő, fulladozó szerencsétlent. A jelenlegi terve így az, hogy az iskolából az apjáékhoz viszi majd a kutyát, mielőtt pedig azok viszakozhatnának, dehoppanál a telekről. A többit majd Elsie megoldja.
Tizenegy előtt nem sokkal már a vaskapu felé sétál, zsebre tett kézzel, a falon túl meredő kastélyfalat nézegetve. Különös, másodkézi nosztalgia és otthonosság tölti el akkor, amikor itt van, hiszen ugyan nem lehetnek emlékei az iskoláról, az anyja elmesélései alapján mégis olyan érzés, mintha ő is ide járt volna. Másrészt pedig, amennyi adományt a Flaviu család negyedévente folyósít, neki most egy kényelmes irodában kellene lebonyolítania ezt a túszcserét, nem pedig az esőáztatta ösvényen.
A kapu megnyikordulását követően nem sokkal tűnik fel a láthatáron, a léptei pedig ráérősek maradnak egészen addig, amíg bemutatkozási közelségbe ér. Akkor húzza ki a kezeit a zsebéből egy megnyerő, de teljesen üres mosollyal, azonban nem ő nyújt először kezet - tudván, hogy ez a nőnek a feladata.
   -  Damian Flaviu, örülök. És az ő nevében is elnézést kérek a húgom viselkedése miatt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Az iskola kapuja

A kézfogást követően még pár pillanatig a nő vonásait nézi, majd lepillant a lábánál szimatiló kutyára. Az arcán pedig először fut át valami elfojtott undorféle, amit azonban hamar az uralma alá von. Elsie, ha már kutyát akart, igazán választhatott volna kevésbé visszataszítót.
Egy halk szusszanással nyugtázza a tanárnő szavait. Persze, hogy másképp értelmezte a szabályzatot a húga, mint ahogy azt leírták neki. Nem Elsie lenne, ha nem így tett volna.
   -  Hogyne, örömmel - válaszol gondolkodás nélkül. Valójában lenne fontosabb dolga, azonban az, hogy a házvezetője beszélni akar a lányról, cseppet, és reméli, hogy ezt ő érti csak félre, aggasztó. - Remélem nem okoz problémát. Els néha... nem viseli jól a változásokat. Megköszönném, ha tudhatnék róla, ha kiszámíthatatlanabbá fordul a viselkedése, mint általában.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Bogoly Színház

Elvitathatatlan, hogy a falu színházának van egyfajta vidékies bája, ami miatt néha-néha eljön ide, többnyire akkor, ha Elsie-re vár. Bécs és Párizs után kissé olyan érzés, mintha nem valódi előadáson, hanem bábszínházban lenne, olyan bohókás és magát komolynak tettetve egyszerű. Szereti a helyet, mert Madlen láthatatlan jelenléte híján időről időre elengedheti magát és nem kell arra számítania, hogy olyan ismerőssel fut össze, akinek számítana a véleménye.
Vagy talán mégis. Oldalra billentett fejjel húzza ki a kezét a zsebéből és követi a szemével a pultig sétáló alakot. Ismeri ezt a tartást, a ruha drága anyagát és azt a mozdulatot is, ahogy megáll a sorban - közülük való, ez nyilvánvaló, hiszen ő bárhonnan kiszúrja az ilyesmit. Azonban akkor ismeri csak fel ténylegesen, amikor a lány a díszítést nézegetve oldalra fordítja az arcát.
Nocsak. Sok mindenre számított, de... nem, tulajdonképpen semmire sem számított ma este a faluban, de a miniszter lányára végképp nem. Ez érdekes.
Damian pedig szereti, ha valami érdekes.
A saját, érintetlen pezsgőjét, amit megszokásból kért csak ki, hátrahagyja a magas asztalon és pár lézengő embert kikerülve közelebb sétál. Abban a kényelmes távolságban szólítja meg, amikor nem kell sem a hangját megemelnie, de nem is tolakodik a másik személyes szférájába. Pont úgy, ahogy annak lennie kell.
   -  Vanya? Hogyhogy itt?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Bogoly Színház

Visszafogott mosollyal bólint arra, hogy a lány emlékszik a nevére, de nem is igazán számít másra tőle. A Vanyához hasonlóktól ritkán várják el, hogy akadémiailag kiemelkedők legyenek, így bőven marad a levegő kis fejükben hely arra, hogy neveket és arcokat jegyezzenek meg. Megáll mellette és míg hallgatja amit mond, ő is elnéz a pult felé, ahol nem sokkal korábban a saját magára hagyott italát kikérte. Némán egyetért a lány szavaival, bár részéről a kiszolgálás nem tragikus, épp csak... szomorúan vidéki.
   - Miért nem ülsz le, és én hozok neked valamit? Csak mondd meg, mit szeretnél.
Gondolkodás nélkül ajánlja fel, ebben pedig számára nincs semmi szokatlan vagy túlontúl személyeskedő. Egyrészt, mert erre nevelték, de sokkal valószínűbb az, hogy már eleve azzal a jellemhibával született, ami miatt képtelen ellenállni a tettetett elesettségnek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Bogoly Színház

Vanyának ezen a ponton nemigen lehet fogalma róla, hogy akarata ellenére is a terve tökéletes alanyára bukkant azzal, hogy hogy a színház előterében ismét szóba állt a fiúval. Hiszen Damian életében két dolog biztos összesen: az első, hogy a kaszinóban addig nem áll fel az asztaltól, amíg minden nála lévő pénzt el nem veszített, ehhez pedig makacsuk tartja magát. A második pedig, hogy ha céltalanul kóválygó lányra bukkan, képtelen ellenállni neki, hogy ne siessen a segítségére. Részben emiatt gabalyodott bonyodalmakba Kamilla kapcsán, és részben emiatt tölti a szombatjait újfent a faluban Elsie egyre inkább elvaduló kívánságait lesve.
Az érintésre a keze egy pillanatra megrezzen, mintha először el akarná rántani onnan. Apró, alig észrevehető és ösztönös reakció, amit kapkodva leplez azzal, hogy a zsebébe csúsztatja a kezét és miután a lány ellépett mellette, a pult felé fordul. Valamiért eszébe jut, hogy beszélnie kellene Charonnal. Mióta is? Két vagy három hete már, hogy utoljára írt neki? Különös, hogy néha egész megfeledkezik róla, hogy létezik.
Vanya nem pontosította, mit szeretne, neki azonban nem esik nehezére. kezébe venni az irányítást. Ugyanis ha a lány kikötötte volna a kívánságát, valószínűleg akkor is felülbírálta volna azt, ahogy azt hajlamos megtenni. Hamar sorra kerül, a pultnál pedig ugyanazt a pezsgőt rendeli, amit korábban, csak ezúttal kettőt. Ami működik, azt elvégre kár megjavítania függetlenül attól, hogy részéről ki nem állhatja a pezsgőt. Azonban az életében nem ez az egyetlen dolog, amit nem szeret, mégis elviseli, mert így a helyes.
Tényleg beszélnie kellene Charonnal. Csak el ne felejtse felírni magának ezt az emlékeztetőt.
A poharakat óvatosan maga előtt lebegtetve érkezik percekkel később a terem szélén álló kanapékhoz, ahová a lány végül leült. Az egyiket az alacsony dohányzóasztalra ereszti elé, a másikat pedig leemeli a levegőből, mielőtt ő is leülne a kanapéval szembeni, egyébként kifejezetten kényelmetlen fotelek egyikébe.
   -  Na zdrowie - emeli meg a poharát kissé - Egyedül vagy egyébként?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Bogoly Színház

Ugyan a lányt nézi, a figyelmét elkerüli az óvatos oldalpillantás és a hátrahúzódás is, legalább is nem tulajdonít igazi jelentősséget a mozdulatnak. Kényelmesen hátradől a fotelben és az ujjaival az üveg nyakán babrálva kissé elneveti magát.
   -  Nagy lány vagyok, engem már nem kísérget senki. De ha unatkozol, akár csatlakozhatnál hozzám. Szívesen elszórakoztatlak.
Nehéz lenne konkrétan rátapintani, de a viselkedése a Minisztériumban tapasztaltakhoz képest... más. A vonásaiból és a hanghordozásából hiányzik az akkori kínos feszültség, és ugyan ez valószínűleg a rövid ismertség miatt nem tűnik fel a lánynak, de a beszéde is valamelyest gyorsabb. Ez persze nem véletlen. Mint ilyenkor általában, a megfelelő szer mikrodózisával tett róla, hogy megfelelően szociális és laza legyen, mindezt anélkül, hogy a gondolatai csapongni, a mozdulatai pedig kapkodni kezdjenek.
   -  Persze semmi hátsó szándék. Vagy bármilyen szándék.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Bogoly Színház

Szereti ezt a kellemes, kaotikus hangzavart ami most körülveszi őket a visszhangos aulában. Tudja, hogy a színház csak az estéje első állomása, és eztán kandallóba száll és Prágába utazik majd, hogy elverje a pénzt és azokat a köveket, amiket magával hozott-- mindent összevetve tehát az estéje szenzációsnak ígérkezik.
Fintorgás nélkül iszik bele a pezsgőbe, ami nem kifogásolhatóan szar, arra pedig pont megfelel, hogy a pohárral lefoglalja a kezeit. A tekintetét a lányon tartja, aki olyan bájosan beleegyezik, hogy vele tart, hogy az már szinte szívet melengető. Elmosolyodik a pohár fölött és épp hogy egy pillanattal tovább állja a lány pillantását, minthogy azt akár a nagyanyja társaságában merné.
Őszintén nincsenek tervei. Azonban a színház miliője, a pezsgő és a magára erőltetett szerepen túl ő sem több egy fiatal srácnál, aki szereti a csinos nők figyelmét és a súlytalan szórakozást. A poharat átveszi a másik kezébe és míg előrébb dől röviden elpillant a válla fölött, mielőtt újra visszanézne a lányra.
   -  Ne is mondd. Ebben a faluban mindennek és mindenkinek füle van. - Színpadias sóhajtással húzza el a száját. Ez nem hazugság. Elég fejfájása volt már abból eddig is, hogy a faluban gyorsabban terjedtek a hírek a kelleténél. - Kivéve talán a nagyanyám páholyában. Eleget fizetett hozzá, hogy kizárja a szemeket. És a füleket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Bogoly Színház

Hát ez őszintén elragadó. Lazán elneveti magát a csodálkozó választra és majdnem a csengő megszólaltával emelkedik fel a fotelből. Azonban, mivel a birkák nevelhetetlen tömege egyszerre indul meg a nézőtér felé, ő egyelőre nem tesz így, hanem egy lépéssel közelebb a kanapéhoz a szabad kezét tenyérrel felfelé kinyújtja a lány felé.
   -  Ne számíts semmi fenomenálisra. Ez mégis csak Bogolyfalva. Apropó, mit csinálsz a faluban?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Bogoly Színház

Tudja, hogy a gesztus szükségtelen, ez azonban olyan mélyen gyökeret vert neveltetés, ami természetesebb, mint a levegővétel. Olyasmi, ami csak a hozzá hasonlóakkal szemben kívánkozik ki belőle, ám akkor anélkül, hogy akár végiggondolná, mit csinál. A pezsgőspoharat leteszi az alacsony asztalra és megvárja, hogy a lány belékaroljon. Aztán lép tovább, követve a megritkuló tömeget.
Tehát az iskolában tanul. Egy pillanatra megakad a gondolatban és mintha még az arcára is kiülne valami, amitől egy hosszú pislogással szabadul meg.
   -  A húgom tanul itt és a... egy vagy két ismerősöm, hozzájuk járok ide általában. Ja, és enyém a Pub. Szóval gyakran vagyok itt.
Végül is nem hazudik, dönti el magában, hiszen tényleg a húga okán került ide, Charon pedig jelenleg tényleg nem más, mint egy kedves, ritkán látott ismerős. Ha pedig valaki Kamilláról kérdezné, csak vállat vonna vagy egyenesen letagadná, hogy valaha ismerte, hiszen úgy érzi, esélyesen többé már nem lesz köze hozzá.
   -  Melyik szak különben? - Kérdezi, miközben továbbsétál a lánnyal, bár nem mondhatná, hogy tényleg érdekli a válasz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Bogoly Színház

Lassan sétál az egyre ritkuló embertömeg után, azonban ahelyett, hogy a nézőtérre vezető nehéz függönyökkel keretezett ajtón haladna át, az előcsarnok baloldaláról induló lépcső felé indul. Nem siet, hiszen a legrosszabb, ami történhet az, hogy lemarad arról a kínos pár percről, amíg a ficergő tömeg egymást pisszegve elcsendesedik és mindenki abbahagyja a zörgést. Ezt az időt általában arra szokta használni, hogy megnézi a mobilját - amit a nagyanyja társaságában nemigen mer -, vagy kitérőt tegyen a mosdóba, ami ilyenkor már rendszerint üres.
   -  Mondhatjuk úgy. Olyannyira, hogy a faluban voltam gyerek, az anyám pedig Házvezető volt az iskolában egy ideig. Vagy... helyettes? De azóta csak látogatóban vagyok itt és akkor sem sokáig.
Ráérősen sétál fel a lépcső padlószőnyegén a lánnyal az emeletre, közben pedig nem esik nehezére a semleges csevegés. Vanya a terveiről beszél, amiben nincs semmi meglepő vagy igazán fantáziadús: tánc és művészet. Mintha akármelyik nővérét, unokatestvérét vagy üresfejű nőismerősét hallaná. A köreiben a lányok előtt két út áll általában, a balett vagy a festészet, és ők gyerekkorukban érdeklődéstől és tehetségtől függetlenül teszik le a voksukat az egyik mellett- vagy a szüleik.
Nincs oka tovább firtatni Vanya terveit, hiszen megkapta a válaszát. Annyira pedig nem ismeri, hogy a szemébe mondja az őszinte véleményét arról, mit gondol a balettozó, festegető, virágokat hímző lányokról.
Az emeleten egész keskeny, a lépcsővel megegyező színű padlószőnyeggel fedett folyosó vezet tovább. Jobb oldalt pár boltíves átjáró vezet a nézőtérre, nem messze tőlük pedig további ajtók, melyek mindegyike mögött egy-egy párszemélyes páholy nyílik ugyanoda.
   -  Eztán én és pár ismerős Prágába megyünk tovább egy pár órára. Ha ráérsz, csatlakozhatsz, bár lehet, hogy halálra unnád magad. Nem tudom, mennyire érdekel a póker.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Bogoly Színház

Vanya kérdez, ő felel, azzal a néma megértéssel, hogy egyiküket sem érdekli túlzottan a válasz. Azonban számára mindig volt valami különösen megnyugtató a szaloncsevejben. Senki sem próbál a lelkébe látni, senki sem turkál a szavai mögöttes értelme után, de ami még annál is fontosabb, senki sem kezd morális előadást tartani neki. Az anyja talán foglalkozási ártalomként, de mindig hajlamos volt rá, hogy egy egyszerű "hogy vagy?" kérdésre is életvezetési kiselőadással válaszoljon. Neki pedig az agyára megy az ilyesmi. Hát nem ezerszer könnyebb leszarni, mit mond és gondol a másik? Nem sokkal békésebb ez így?
Az ajtóban maga elé engedi a lányt, majd miután ő is belépett, bezárja mögöttük. Madlen páholya sem nagyobb, több, vagy fényűzőbb, mint a többi- és még csak nem is egészen az övé, az évek során folyósított adomány mértéke okán azonban megtették neki ezt a névleges tiszteletet.
A baloldali székbe ül vissza, ahonnan általában az előadást nézi... vagy inkább, ahonnan kényelmesen elhelyezkedve sportfogadást intéz a mobilján, míg a fényeket ismét fel nem kapcsolják a teremben. Egyébként nem igazán szereti a színházat, sosem érdekelte a balett és untatja a tánc. A légkör miatt érkezik és megszokásból marad. Damian szereti a megszokásokat.
Vanya azonban üdítően új. Amellett, hogy tagadhatatlanul a köreikből való és a válaszaiban sincs semmi meglepő, a kisugárzásában, nem is, a jelenlétében, mégis van valami váratlan. Kissé oldalra billentett fejjel néz rá, mivel pedig a nézőtér még nem csendesedett el, így ő is anélkül válaszol, hogy lehalkítaná a hangját.
   -  Főleg kártyázni fogunk az Admiral-ban, ami talán téged nem érdekel. Deee... - valamit lejjebb halkít a hangján, egyidőben azzal, hogy a nézőteret is ismét sötétíteni kezdik - az egész jövő hetem szabad. Egy sétára akár. És pókerezni is megtanítalak szívesen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Bogoly Színház

Egyébként nem számít rá, hogy Vanya vele tartana ma. Vagy, hogy vele kellene tartania. Vagy, hogy egyáltalán szerené, hogy vele menjen. Mert nincs így. A felajánlás épp csak kicsivel volt több udvarias frázisnál, még akkor is, ha a lány társasága az eddigiek alapján egész... kellemes. Azonban pontosan ismeri magát és tervei vannak mára, amikbe nem fér bele az, hogy a lapokon kívül másra is figyeljen.
Ettől függetlenül diplomatikusan tettetett elgondolkodással néz a színpad függönye felé egy pillanatra, mielőtt egy lemondó szusszanással megrázná a fejét.
   -  Sajnos hónapok óta kőbe van vésve olyanokkal, akiket nem tudok lemondani - hazudja szemrebbenés nélkül -. De ha nem így lenne, semmit sem szeretnék jobban inkább, mint - milyen szót is használt? - csatangolni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Bogoly Színház

Abban, hogy megszólítja a lányt és meghívja, hogy tartson vele az előadás idejére, számára nincs semmi különös vagy rendhagyó. Könnyen épít ideiglenes kapcsolatokat, a Vanya-val való időtöltés pedig azóta a mentális listáján van, hogy Moszkvában egymásba botlottak. Ehhez azonban nem a lány személyének és jellemének kevés köze van, nem úgy a családjának. Az orosz mágiaügyi miniszter sleppjével nem árt jó viszonyt ápolni - és ó, ő jó abban, hogy viszonyokat alakítson ki.
Ezeket a semlegesen személyes kapcsolatokat azonban nem szabad elkapkodni. Tulajdonképpen Damian semmit sem szeret elkapkodni, így az, hogy hagyja a szerencsejátékot és az idegen lánnyal töltse az estéjét, még csak gondolatként sem merül fel benne. És talán felmerülne, ha érzékenyebb lenne mások érzéseire és szándékaira, de... nem az.


Nem túlságosan szembeötlő, de többet matat és feszeng, mint az átlag. A teste hozzászokott a stimulánsokhoz, így nem esik nehezére ülve maradni - másrészt az adagolást is ahhoz igazítja, hogy órákon át egy helyben kell maradnia -, de ez nem jelenti, hogy maradéktalanul képes uralkodni a mozdulatain. Gyakran néz a mobiljára, hol az időt ellenőrzi, hol megnyit egy-egy appot, percekkel ezelőtt pedig halkan elnézést kérve ki is sétált a páholyból pár percre, hogy aztán újabb két pohár pezsgővel térjen vissza.
Nem kérdezte meg a lányt, kér-e, így leginkább udvariasságból adja át neki az egyiket, majd miután visszaült, a sajátját a karfára téve kezd el a zsebeiben kutatni. Pár mozdulattal megtalálja, amit keresett; rutinos mozdulattal pattintja fel az apró, sötétkék üveg kupakját, majd óvatosan ejt egy cseppet a kavargó tartalmából az italába. Ezután pillant a lányra, ha pedig az ránéz, kissé megemeli a fiolát felé a néma kérdéssel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Bogoly Színház

Abból nem sokat érzékel, hogy meg vannak sértődve rá. Talán ha nem egy előadáson ülnének, feltűnne neki a tüntető és passzív hallgatás, így azonban leginkább annak a manifesztációja, hogy Vanya értelmes nevelést kapott.
Amikor a pohár felé mozdul, ő fölé emeli az üvegcsét és egy pillanatnyi töprengést követéen egy cseppet ejt az italba. Szemmértékkel a felét, mint amennyihez szokott, hiszen nem tudhatja, Vanya mennyire van hozzászokva az ilyesmihez, bár a nemtörődöm viselkedése azt sugallja, eléggé.
A lány itala felpezseg, ahogy korábban a sajátja is, a tündérpor cseppje pedig mézhez hasonlóan terül szét a pohárban. Ha a színpad fényei felé emelné az üveget, látná a csillámporszerű kavargást, azonban részéről eleget nézegette már, hogy többé ne nyűgözze le az ilyesmi.
Ismét kényelmesen elhelyezkedik a székében és a figyelmé ismét a színpadra irányítva iszik bele a pezsgőbe. Mennyi lehet hátra még? Húsz perc? Kevesebb? Ha odaszól, hogy késni fog, fenntartják a helyét a rulettasztalnál?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Bogoly Színház

Részéről nem iszik bele azonnal a pezsgőbe, hanem a pohár szárát tartva ráérősen elhelyezkedik és ismét a színpadra fordítja a tekintetét. A figyelme azonban már nem itt, hanem az este következő helyszínén jár, ahhoz pedig nincs szüksége drogokhoz, hogy a kellemes, feszült izgalmat már azzal érezni kezdje, hogy a kaszinóban töltött időre gondol. Szereti, ha nyer. Azt is szereti, ha veszít, hiszen nem a végeredmény számít, hanem a stressz amit közvetlenül azelőtt járja át, hogy a lapjait a vörös filcre terítené.
A pohara felénél sem jár még, amikor először pillant a lány felé és mosolyodik el jót szórakozva Vanya feszergésén. Talán egy cseppet aktívabb, mint ami normális lenne akkor, ha valaki hozzá van szokva a szerhez, de végül is mindenkiből más vált ki a por, így nem kerít túl nagy feneket a dolognak. Ettől függetlenül, amikor Vanya az arcát kezdi legyezgetni, ő is felemeli a karfára könyöklő kezén támasztott fejét, amikor pedig a lány kuncogva megszólal, ő kissé közelebb hajol.
   -  Azért csak óvatosan, rendben? Vizet kérsz?
Egész halkan kérdezi tőle, a hangsúly pedig nem árul el különösebb sürgetést. Nem hiszi, hogy Vanya segítségre vagy istápolásra szorulna, de puszta udvariasságból megteszi neki ezt a gesztust.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Bogoly Színház

Amit korábban mondott, nem volt hazugság: a páholy tényleg védett az illetéktelen fülek ellen - és lehetővé teszi, hogy a bent ülők akár az előadás alatt is nyugodtan beszélgessenek -, így inkább megszokásból halkítja le a hangját, amikor a lányhoz szól. A felé tartott pohárra reagálva azonnal a zsebéhez nyúl, hogy ismét előhúzza a pálcáját és az üveget lágyan megkocogtatva vizet idézzen bele. Ekkor egy kósza pillanatra a tekintete lejjebb téved - hiszen bármennyire is tagadja és tetteti az ellenkezőjét, Damian Flaviu is csak esendő ember.
   - Miből gondolom, hogy nem vagy gyakorlott a tündérporban?
Derűsen kérdez, bár ez inkább megállapítás, amiben nincs sem rosszallás, sem pánik, sem drámai alaphang. Neki is vannak barátai, akik csak alkalmanként nyúlnak az üvegcséhez, így kevésbé kontrollálják a viselkedésüket és a gondolataikat ilyenkor. Részéről mára - ebben az adagolásban - leginkább egy kellemesen erős kávé vagy egy nagyszerű alvás üdítő hatásával egyenlő a szer, de ő lesz a legutolsó, aki ítélkezik majd amiatt, hogy más nincs így ezzel. Pontosabban de, ítélkezni fog. De csakis magában.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Bogoly Színház

Lesüti a szemét, hogy a pálcát ismét a zsebébe csúsztassa, azonban a tekintete akaratlanul a kósza vízcsepp útján ragad. Egy hosszú pillanatba telik, míg rajtakapja magát, nagyjából akkor, amikor a lány ismét megszólal. Ő kapkodva fordítja el a fejét és fejezi be a megkezdett mozdulatot, amivel a pálca ismét a zsebébe kerül.
   -  Akkor örülök, hogy első lehettem valamiben - válaszol ugyanilyen könnyedén, bár a mondata vége tapsba vész. Ő azonban nem csatlakozik ehhez, hanem helyette kiissza a pezsgője maradékát és ismét előhúzza a mobilját, hogy ezredjére ismét ellenőrizze rajta az ízlésének túl lassan vánszorgó időt.
   -  Merre mész innen? Elkísérlek egy ideig. Már ha nem jön érted senki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Bogoly Színház

Ő csak kellemes, hullámzó melegségként érzi a szer megszokott hatását, mintha egy napfényben fürdő hajó fedélzetén lenne. A pulzusa nem válik különösebben szaporábbá, csak a végtagjai lesznek sokkal könnyebbek és az ujjvégeibe költözik csiklandozó bizsergés. Ezt azonban talán nem a drog, hanem a saját pszichéje okozza, hiszen a tapssal és az előadás végével tudja, hogy hamarosan tényleg a kártyaasztalnál lesz.
Kevés dolgot szeret jobban, mint a kártyaasztalnál lenni.
A lány áll fel hamarabb, ő a mozdulatot követve ugyanígy tesz, közben pedig ismét elteszi a mobilját. Vanya cseppet... nem imbolyog ugyan, de felismeri a mozdulatában azt az újszülött őzre hasonlító ügyetlenséget, ami azt a kényelmetlen érzést ülteti el benne, hogy talán rossz ötlet volt adni neki a szerből. Ez a gondolat azonban nyomtalanul el is párolog, hiszen, mint általában megnyugtatja magát azzal, hogy nem az ő felelőssége.
   -  Sajnálom. De legközelebb szívesen kiengesztellek valamivel.
Megvárja, míg a lány belékarol, majd aztán hagyja el vele ráérősen a páholyt, később pedig a színházat. A kastélyig vezető úton értelmetlen semmiségekkel tartja szóval, ahogy pedig az iskola kapujában elköszön tőle még megvárja, hogy Vanya eltűnjön a sötétben, mielőtt megfordulna ő is. Az arcán melankolikus félmosollyal sóhajt egyet, mielőtt dehoppanálna. Bogolyfalva még minsig okoz meglepetéseket.