A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=877625#post877625][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.28. 00:01[/b][/url]

Ahogy nincsenek szavai, úgy gondolatai sem igazán. Teljesen... üresen nézi a vizében a buborékokat, még akkor is, amikor ő az, aki megtöri a hosszúra nyúlt, kényszerű csendjüket. Miért nem ültök le és beszélitek meg a történteket? Ezzel bocsátotta útjára az apja, az atyai vállszorítás azonban érzékeltette, hogy ez nem kérdés, nem is kérés, hanem egyelőre még barátságos parancs. Akkor ő elnézett az épület előtti liget fái felé, és lehet, hogy képzelte csak a pillanatot, de amikor a tekintete összeakadt Mr Yaxley pillantásával, ugyanazt a derűs, de kérlelhetetlen utasítást olvasta le az arcról.
Beszéljék meg, remek vicc. Miért mondana bármit neki? Ő teljesen ártatlan, nem ő kezdte a vitát, sőt, nem ő volt, aki kirobbantotta az ajtót a keretéből, mielőtt leesett volna a térképről hetekre.
A képernyőzár halk, mechanikusat imitáló kattanással zárul ismét vissza a keze alatt. Ő nem veszi észre a madarat, aminek forrását eleve nem tudná azonosítani.
   -  Az nagyszerű - hagyja rá.
Te vagy az érettebb, akkor viselkedj is úgy - mondta az anyja.
Mély levegő.
   -  Különben ki lett cserélve az ajtó.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=877628#post877628][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.28. 00:41[/b][/url]

Most elnézést kérhetne, felállhatna, kimehetne a mosdóba és... mivel nem hozott magával semmi illicitet, amivel legalább a saját részről elvehetné a szituáció élét, felakaszthatná magát a nyakkendőjével. Mivel pedig ez azt jelentené, hogy nem kell visszatérnie az asztalhoz, életében először komolyan elgondolkodik ezen a csábító opción.
Az király. Azt mondja: az király. Ő konokul nézi a poharát, majd elveszi a kezét a telefonjáról és megpöccinti a poharat, hogy felpezsgésre kényszerítse az üvgre tabadt, dagadt buborékokat. Egy pillanatra beharapja az alsó ajkát. Fucking shit.
   -  Azt akartam mondani különben...
Akarta a halál.
   -  ...hogy legutóbb, amikor átjöttél...
Amikor rám törted az ajtót te kibírhatatlan fasz.
   -  ...azt hiszem, kicsit messzebbre mentem...
Mentél.
   -  ...mint szerettem volna. Olyanokat mondtam, amiket nem gondoltam komolyan. Ezért pedig bocsánatot kérek tőled.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=877865#post877865][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.30. 21:44[/b][/url]

Ha teheti, minden vasárnapját a birtokon tölti. Ugyan gyakran előfordul, hogy csak pár órát tölt ténylegesen itt, mielőtt elvinné ebédelni vinné az anyját vagy a kviddicspályára menne az apjával, egy dolog azonban ebben a kaotikus világban borítékolható: Damian reggel tízkor megjelenik az előszobában.
Most azonban még tegnap, péntek késő éjjel megérkezett a családi birtokra és egész hétvégén nem tervez semmilyen kiruccanást. A kora nyári időt élvezve a még virágzó orgonák alatt ebédeltek órákkal azelőtt, hogy Elsie megérkezett volna, Petre, Alexandra, Blanka és ő. Alina elfoglalt, mondták, Elsie-re pedig nem szabad nagyobb nyomást tenni azzal, hogy várnak rá, eztán pedig hamar hétköznapi témákra terelődött a szó.

A lapos kavics hármat pattan a tó sima vizén, mielőtt alámerülne. Elsie pedig ezzel egyidőben öleli át hátulról. Egy ideje hallotta már a lépteit a fűben és nem is kellett hátranéznia hozzá, hogy tudja, ki az alantas támadója, így a gesztus nem lepi meg, csak annak a lendülete billenti meg valamennyire.
   -  Szép próbálkozás, de nem kapod meg a lakást. Tessék - maga mellett felemeli a kezét a benne tartott újabb kővel, hogy a lány elvehesse. - Inkább neked kellene többször eljönnöd. Hiányzol az asztaltól. És nem csak nekem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=877938#post877938][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.05.01. 15:40[/b][/url]

   -  Charonnak hívják különben - javítja ki, miközben lehajol egy újabb, lapos kavicsért ő is. Tisztában van Elsie ellenérzéseivel a közelgő eljegyzéssel kapcsolatban, mi több, azt is érzi, hogy az anyja sincs elragadtatva a fejleményektől. A húgával ellentétben a nő azonban támogatja benne, míg a lány nem egyszer nyíltan szóvá tette már, hogy borzalmas ötletnek tartja ezt a házasságot, ami... ami a szíve joga egyébként - És ezt igazán azelőtt kitalálhattad volna, amíg nem kezdtem volna lakást keresni neked a faluban. Vagy hagyjam abba?
Bár a szavai számonkérőnek tűnhetnek, egyáltalán nem azok. Teljesen könnyedén és vidáman beszél, közben pedig elhajítja a kavicsot, mi két hosszú pattanást követően alámerül a tóban.
   -  Remélem azért nem csak a fürdő hiányzik. Tudod, szerintem hamarabb továbblépnének mindenen, ha mondjuk, akár... sokkoló, de beszélnél velük.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=878024#post878024][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.05.02. 22:20[/b][/url]

   -  Nem, Elsie, nem kapod meg a lakásom akkor sem - zárja le a vitát most már nyomatékosabban, de még mindig nem mogorván. A lánynál nem lehet tudni, mior gondol valamit komolyan, de szerencsére a figyelme könnyen terelhető. Így most is továbbtereli inkább.
Nem nyúl jabb kavics után, hanem a zsebébe teszi a kezeit és szembefordul a lánnyal.
   - Nem az iskoláról, Els. Hanem arról, ami történt. Nem én vagyok az egyedüli, aki aggódik érted, hanem ők is. Mi ez az újabb barátság Aidennel, például? Nem vagyok biztos benne, hogy a legjobb hatás, vagy az a társaság, amire most szükséged van.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=878036#post878036][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.05.03. 00:07[/b][/url]

Valami nincs rendben. Valami új.
A lánytól teljesen idegen heves visszavágásra akaratlanul felvonja a szemöldökét, azonban okosabb annál, hogy reagáljon a saját eljegyzésére vonatkozó támadásra, az arca azonban elárulja a meglepettségét. Ahogy arra sem reagál, hogy a húga hátrébb lép.
   - Igen, én ezt mindet megértem. De Aiden egy olyan helyhez köt, amit te is magad mögött szeretnél hagyni, nem? Én elhiszem, hogy szerinted nagyszerű ember, de nem örülök annak, hogy Charlisle-ben ismerted meg. Mielőtt pedig meggyanúsítasz, nem, sem a kirándulásról, sem pedig róla nem számoltam be apánkéknak, de ők is egyetértenének ezzel. Nem azt mondom, hogy szakíts meg vele minden kapcsolatot - folytatja, nem hagyva, hogy a lány netalán közbeszóljon -, de ha nem, akkor szeretnék én is beszélni vele.
 

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=878086#post878086][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.05.03. 23:44[/b][/url]

Összeszorítja a száját, ám ennél többen nem manifesztálódik a kezdődő irritáltsága. Ugyanis Elsie már csak ilyen - és pont ezek miatt a szavak miatt biztos benne, hogy a lehető legjobb - ha nem az egyetlen - döntést hozza újra és újra azzal, hogy rövid pórázon tartják a lányt. Nem csak ő, hanem a családjuk, azonban tisztában vannak vele, hogy a húga tőle viseli el a legjobban mint a megdorgálást, mint pedig a szabályok állítását.
   -  Én voltam - ismétli meg nyomatékosan a lány szavait felvont szemöldökkel. - És ki volt az, aki egyáltalán elment veled oda? Rendben, ha így akarsz beszélgetni, Els, akkor legyen így. Nem vagyok ellened, hanem azt szeretném, hogy boldog legyél. Azt pedig nehézkes, ha időközben mondjuk, nem is tudom - egy kavicsot rúg lendületesen a tóba - meghalsz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=878088#post878088][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.05.04. 00:33[/b][/url]

Ha olyan viszonyban, nem is... ha beszélő viszonyban lennének, akkor most rámutathatnának a szituáció humorosságára azzal, hogy valójában egyetértenek abban, amit a bocsánatkérésről gondolnak. Damian számára a gesztus csak kellemetlen, ám kötelező töltelék. Sosem gondolta komolyan, valójában pedig nem is igazán érti, hogy az emberek mit értenek az alatt, amikor bocsánatért esedeznek. De tudja, hogy muszáj megtennie. Ha pedig érzelmileg eltávolítja magát a saját szavaitól, annyira talán nem is nehéz.
Általában.
De nem most.
Charon hosszúnak tűnő hallgatás után nyitja válaszra a száját és egy hozzá hasonló frázissal felel. Ő a mondat legelején néz csak a lányra, a második felénél azonban már ismét a vizében felfelé törekvő buborékokat figyeli.
   -  Nem, teljesen jogos. Igazából csak nem akartam, hogy elmenj, hátha meg tudjuk beszélni a dolgot. Hiba volt.
Zavartan megdörzsöli a tarkóját. Nem, különben nem tartja hibának azt, hogy Charonra zárta az ajtót, legfeljebb azt, hogy nem vette el a pálcáját tőle. De nem kell félteni, levonta a következtetéseit.
Technikailag most megtehetné, hogy feláll innen, hiszen mindketten megtették, amit a haza megkövetelt. Ugyan nem tudhatja, Charont az apja milyen paranccsal ültette le ehhez az asztalhoz, de sejti, hogy ugyanabból az okból, mint őt. Ebből kifolyólag így hátra is húzza a székét, elnéz a kijárat felé, és... meggondolja magát.
   -  Beszéltem mindenkivel, akivel kellett. Adéllal is. Vele is. Tisztáztam a dolgokat és senki sem fog beszélni. Ellenben nekünk kellene, többször, mint ahányszor az anyánk rákényszerít. Mert ez így anélkül nem fog működni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=878090#post878090][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.05.04. 01:50[/b][/url]

Tehát részéről lezártnak tekinti a Kamillával folytatott, kérészéletű viszonyának botrányát. Mivel úgy fest, a lány végérvényesen megszakította vele a kapcsolatot, így szíve szerint nem is pazarolna több szót a történtekre. Valójában szerencsés, hogy ennyire hamar kiderült, aminek ki kellett, mert később ezerszer kínosabb szituációba sodorhatta magát - mondja ezt úgy, hogy nem tudja, Charon apja mit és mennyit hallott, és milyen lesz a közhangulat akkor, amikor legközelebb beszélnie kell vele.
Charon folytatja. És most először... mi több, talán az ismeretségük alatt legelőször feltesz egy kérdést, ami már-már úgy tűnik, túlmutat a semlegesen udvarias érdeklődésen.
Ha Charon számára felfoghatatlan az ő előző kijelentése, ő ugyanezt érzi a kérdést hallatán. A töprengően semleges arckifekezés mögül csodálkozás bukkan elő, ahogy kutya módjára oldalra billenti a fejét. Nem érti. Tényleg nem érti. Hiszen annyira egyértelmű, ugyanis...
   -  Mert téged választottak, ami azt jelenti, hogy szerintük tökéletes vagy nekem.
Ők - névtelen és arctalan részei a Rendszernek. Damian szereti a Renszert. Mert a Rendszer nem téved, pontosan tudja, hogy mit csinál és ha Charont gondos kezek kiválasztották arra, hogy a felesége legyen, akkor neki nincs oka felülbírálni ezt.  
   -  Másrészt pedig - folytatja felrázva magát az értetlen elgondolkodásból -, szerintem nem vagy borzalmas ember. Csak igyekszel úgy tenni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=878109#post878109][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.05.04. 16:58[/b][/url]

   -  Nem, nem találkoztam vele soha.
Amellett, hogy a mondatot gondolkodás nélkül és teljesen őszinte egyszerűséggel mondja ki, a legutolsó szónál egy cseppet mintha megtorpanna. Mert egyébként... egyébként tényleg csak hallott Andrássyról, aki láthatatlan kézként részese az életének, ő pedig egész egyszerűen mindössze elfogadta a tévedhetetlenségét. De ez nem csak Andrássyról szól, hessegeti el mentálisan a hirtelen támadt kognitív kételyt, hanem arról a tapasztalatról, ami mögötte áll. Az apja, az anyja, a nagyanyja, a nagyapja és az összes nála több élettapasztalattal rendelkező rokon véleménye összecseng a kérdésben és egyetértenek azzal, hogy ez a házasság márpedig remek ötlet. Pont ő bírálja ezt felül? Olyan nevetséges baromságok miatt, mint hogy a hideg rázza a gondolattól, hogy négyszemközt maradjon Charonnal?
   -  Ühümm. Szerencse, hogy azok a sokak nincsenek itt és nem nekik kell elvenniük.
Ez elsőre már majdnem romantikus vallomásnak is tűnhet. Már majdnem. Azonban...
   -  De egyáltalán nem ismerlek és te sem engem. Igazad van abban, hogy senki sem tart pálcát a fejemhez és a tiédhez sem és tudod mit? Lehet, hogy nem vagyunk kompatibilisek és az is lehet, tényleg lehet, hogy borzalmas ember vagy. De ezt szeretném én eldönteni, azt pedig nehéz úgy, hogy nem állsz velem szóba. Apropó. Szerintem nem tudom a számod se.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=878113#post878113][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.05.04. 17:22[/b][/url]

A kezét az időközben képernyővel lefelé az asztalra tett mobiljára teszi, hogy a terve szerint majd odacsúsztassa a lánynak, aki bepötyögi a számát és ezzel le is tudják a tranzakciót, ekkor azonban Charon válaszol. Ez a válasz pedig kérlelhetetlenül kisikatja a gondolatait, annyira, hogy a csodálkozás annak a teljes, palástolatlan formájában kiül az arcára.
   -  Mi?
Ez az első, ami elhagyja a száját és kevésen múlott, hogy ne legyen belőle "mi van?". Pislog egyet. Majd még egyet.
   -  Telefonszámod. Mondd, hogy van telefonod.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=878259#post878259][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.05.09. 15:37[/b][/url]

Egy kívülálló nem értené miért generál ekkora problémát abból, hogy a bőven nagykorú húga új barátokat szerez. Ugyanaz a kívülálló azonban nem élte át azt a nehezen megfogható horrort, amikor hajnali négykor egy kurta üzenet ébreszti: gyere, mert baj van. A nagyapján kívül sosem veszített el senkit, aki fontos lett volna számára, így az emlék egy olyan különösen szürreális érzést hagyott benne, amire egyáltalán nem büszke: dühöt.
Mert hogy mindenek felett dühös a lányra és arra, amit tett. Ismeri a húgát, tudja és mindig is tudta, hogy vannak problémái, a szituáció, amibe aznap éjjel sodorta magát, és ami végül a pihenéséhez vezetett, a szemében meggondolatlan, provokálatlan, de mindenek felett, megbocsáthatatlan hiba.
Azonban tényleg nem akar vitatkozni. Tényleg nem. Így először tűri, hogy Elsie beszéljen, mint mindig, majd azt is, hogy hozzá érjen. Azonban ezt csak néhány pillanatig viseli el, mielőtt elkapná a fejét.
   -  Baszd meg magad, Els.
A szavakkal ellentétben a hangsúlya nem dühös, és hiányzik belőle mindenféle lendület. Inkább egyfajta rezignált kijelentés. Egyet hátrébb lép a lánytól és el is fordul tőle, majd lehajol egy újabb kavicsért. Először meglendíti a kezét, hogy eldobja, majd mintha csak a mozdulat felénél meggondolná magát, leereszti.
   -  Megvéded tőlem? Ezen a helyen? Honnan veszed a bátorságot, hogy ilyeneket mondj? Neked van minimális elképzelésed róla, hogy milyen áldozatokat hoz érted a családod és milyen érzés lehet az anyádnak, hogy folyamatosan húzod a szád? Nem vagy már tinédzser, szóval lehet róla szó, hogy felelősséget vállalsz a tetteidért és végre úgy viselkedsz, mint egy felnőtt ember?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=878280#post878280][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.05.09. 21:56[/b][/url]

A megütközéssel határos csodálkozással nézi a lányt, pedig a válasz, ha jobban végiggondolna mindent, amit eddig Charon-ról megismert, egyáltalán nem meglepő. Bár egy levelezőlapon összefoglalhatna mindent, amit a lányról tud, a muglikkal szembeni, ellenérzéseit azonban ismeri. Mégis, hogy manapság egy fiatal boszorkánynak vagy varázslónak ne legyen telefonja, annyira abszurd gondolat, hogy nem fordul meg a fejében. Részéről a kvibli apja mellett az élete nagy részét mugli technológiával körbevéve töltötte és tudja, hogy képtelen lenne életben maradni nélküle.
   -  De ha mondjuk veszek neked egyet, hajlandó lennél kipróbálni?
Nagyon óvatosan szólal meg, mintha aknamezőre lépne. Még ha a kérdés formaság is, hiszen ezek után nem kérdés, hogy vez neki egy olyan szart. De a szabad akarat illúzióját mégis szeretné megtartani a lányban, hiszen mégiscsak cilinderes úriember.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=878293#post878293][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.05.10. 22:17[/b][/url]

Elsie másodpercek alatt képes a plafonig emelni a vérnyomását és ez most sem történt másképp. Igaz, ezt bármelyik testvérétől elmondhatja, még ha az utóbbi időben Elsie is az, aki a legközelebb áll hozzá, ezzel együtt pedig a legtöbbször vele kerül nézeteltérésbe. Szereti őket és ragaszkodik hozzájuk, így nem csoda, hogy heves reakciót vált ki belőle az, ha úgy érzi, hibát vétenek. Márpedig Elsie az olvasatában most hibát hibára halmoz.
Összeszorított szájjal, dühösen fordul vissza a tó felé. Ki beszél hírnévről a lányon kívül? Tényleg nem veszi észre, hogy a szülei nem holmi név vagy becsület okán állnak ki mellette, hanem azért, mert szeretik őt? Mégis mit műveltek ezzel a lánnyal Afrikában, hogy ennyire elkorcsosult?
   -  Ahhoz úgyis értesz.
Csöndben válaszol, a távolodó lány azonban ezt talán már nem is hallhatja. Tudja, hogy holnapra mindketten elfelejtik a vitát. Tudja, hogy napok telnek majd el, de Elsie meg fog majd jelenni és az orra elé tol egy újabb számlát, ő pedig anélkül fogja kifizetni, hogy egyáltalán megnézné, mire vonatkozik. Tudja továbbá, hogy felnőtt nő és ha végeredményben úgy dönt, holnapután hozzámegy Aidenhez, akkor sem tehet semmit azon kívül, hogy gratulál nekik.
Meglendíti a karját és a kavicsot a tóba hajítja, a megtörő víztükör helyére pedig a lány koponyáját képzeli. Welcome home.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=878299#post878299][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.05.11. 00:21[/b][/url]

Maximálisan megvan a lány nélkül? Abszolút. Felfogja azonban, hogy talán illene tíznél több összefüggő mondatot váltaniuk egymással azelőtt, hogy összeházasodnak? Szintén. Az ismeretségük óta először pedig mintha Charon is egyetértene ezzel, legalább is egy némán elrebegett hálaimával együtt ezt veszi ki a telefont ugyan elutasító, de mégis alternatívát kínáló szavaiból. Mi ez, ha nem haladás!
   -  Szerintem találok egyet otthon - válaszol végül. Venn fog neki egy telefont, ezt eldöntötte már azelőtt, hogy a kérdését kimondta volna, azonban jobban értékeli a békének ezt a törékeny illúzióját annál, hogy a saját igazát erőltesse. Az anyja is megmondta neki, hogy abba kell hagynia a kapkodást és elkezdeni értékelni azokat a pöcsnyi engedményeket, amiket Charon tesz felé. Bármennyire idegesítő is ez.
   -  De ebben az esetben - a szavai nyimatékosításaképp hátra is tolja a székét, majd a vize maradékát érintetlenül hagyva feláll - akkor írok majd. És örülök - nem örülök -, hogy sikerült - sikerült? - a legutóbbit megbeszélni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=878302#post878302][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.05.11. 01:04[/b][/url]

Őszintén szereti a színházat. A darabokat nem -- hanem magát a helyet és a közeget. Szórakoztatja a félreszabott, tucatöltönybe öltözött fészkelődő plebs a földszinten, aki tízévente eleget téve a nyaggatásnak, végre elhozta az asszonyt, és odáig van a nők irigységének apró drámáiért, ahogy egymás ruháit és ékszereit méregetik. Ha teheti és a szabadideje megengedi, szívesen elkíséri a nagyanyját és bármikor örömmel pácolja magát a színház olcsó parfümszagában. A mai napja pedig pontosan így alakult.

Üres aggyal és tekintettel figyeli a színpadot az elsötétített páholyból, a gondolatai azonban egész máshol járnak. Érzi, hogy a telefonja megrezzen a zsebében, a szerencsétlenségére egy, a zenében beállt, csendes pillanatban.
Oldalra sandít a bal oldalán ülő nagyanyjára. Majd ismét vissza a színpadra. Maga mellett, az évek kártyajátékos csalásai által ügyesre csiszolt és alig észrevehető mozdulattal húzza elő a telefont a zsebéből, majd anélkül, hogy azt felemelné, oldalra pillantva rá olvassa el az üzenetet.
A szemöldöke felszökik. Majd anélkül, hogy komolyabban végiggondolná, egy egyszerű kérdőjelet küld válaszul.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=878317#post878317][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.05.11. 16:21[/b][/url]

Mivel Kamillát nem köti össze agyban sem Béccsel, sem pedig a színházba járással, természetes, hogy elsőre nem vonja le a megfelelő következtetést arról, kinek menk ki a bokája, miért és hol. Azt sem érti feltétlenül, hogy a lány miért ír neki, az első feltételezése pedig az, hogy másnak szánhatta az üzenetet. Ennek a válasza a se nem aktív, se nem passzív kérdőjel, amire nem csodálkozna, ha egy gyors elnézéskérést kapna, miszerint "bocs, nem ide".
A telefon ismét megrezzen a kezében. Ő újra óvatosan lesandít rá, majd... majd szégyen vagy nem, megrettenve rezzen össze.
Nem válaszol azonnal. Hagyja, hogy a képernyő elsötétüljön, felnéz a színpad felé, majd kisvártatva tovább a sötétbe borult nézőtérre. Vakon oldja fel ismét a mobilt, majd írja meg a válaszát:
Te követsz engem?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=878346#post878346][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.05.11. 23:25[/b][/url]

Halk, de határozott köhintést hall a baljáról, mire ösztönösen behúzza a nyakát és a telefont maga mellé ejti a székén. A tekintetét a színpadra kapja, mintha semmi sem történt volna, és ugyan a szeme sarkából látja, hogy a nagyanyja szintén nem mozdul, érzi magán a rosszalló figyelmét.
Ő nem mondaná, hogy fél a nőtől. Mi több, kifejezetten kedveli, és az unokái közül biztos benne, hogy ő tölti vele a legtöbbet a szabadidejéből. Azonban sosem lenne bátorsága kivívni magának Madlen Krise neheztelését vagy ne adj' Merlin, haragját -- harmadik félként ezerszer és egyszer nézte már végig, milyen az, ha a nagyanyja bosszús, ő pedig világért sem szeretne a kereszttüzébe kerülni.
Stratégiailag másfél percet hagy magának mozdulatlanul. Üresen nézi a színpadon forgolódó mozgást, majd amikor végül úgy érzi, Madlen rosszallása alábbhagy, egy elfojtott "bocsánat"-ot követően áll fel és óvatosan kiiszkol a páholyból.
A páholyokat összekötő, padlószőnyeggel fedett folyosót visszafogott fali lámpák világítják meg. Ahogy kilép a nehéz bársonyfüggöny mögül még tesz pár lépést, mielőtt hátat fordítana és nekidőlne a falnak. Ezzel együtt veszi elő ismét a mobilját.
Ha-ha. -- ennyit küld el először, szigorúan ponttal a végén. Majd másodpercekkel később ezt kiegészíti a következő üzenettel: egyedül?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=878407#post878407][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.05.13. 00:11[/b][/url]

Tehát a nagyszüleivel. Ü-hümm. Nézi a választ, azonban nem igazán tudja eldönteni, mit gondoljon azon kívül, hogy ez a semmiből jött beszélgetés azok után, hogy legutóbb a Pamberger-téri lakásban találkozott a lánnyal, aki világosan a tudtára adta, hogy nem akar találkozni vele, nem csak furcsa, hanem egyenesen bizarr. Kamilla eddig ugyan nem tett, de mondott hajmeresztő dolgokat, szóval ahogy nézi az elküldött üzenet kék buborékát, még mindig nem teljesen biztos benne, hogy nem követték.
Vár egy keveset, az ablakban azonban nem ugrálnak fel a pontok a lány neve mellett, amik azt jeleznék, hogy válaszolna. Percekkel később így ismét zsebébe csúsztatja a mobilt, majd ha már úgyis otthagyta a páholyt egyszer, rutinosan úgy dönt, hogy beelőzi a sejtelme szerint hamarosan a folyosókra tolongó tömeget a mosdóknál.

Rég vidáman a cukros pakkokat tépkedi fel és szórja a kávéjába a büféhez tartozó állóasztalok egyikénél, amikor a tömeg első hulláma megérkezik. Nem számít rá, hogy a nagyanyja csatlakozna hozzá, aki a pezsgőjét a páholyában szereti, ő maga azonban élvezi, hogy kinyújthatja a lábát. A kényelmetlen érzés, miszerint nincs egyedül, újra és újra arra sarkallja, hogy felpillantson és körbenézzen a termben. Egy ilyen alkalommal szúrja ki a lányt a két idős ember társaságában.
Ekkor tesz egy diszkrét lépést balra, hogy a márványoszlop takarásába kerüljön. Onnan szórja a cukoradagokat újra és újra a kávéjába, mire az megfelelően ihatatlan sziruppá nem változik.
Újabb rezzenés. Újabb üzenet. A mobilt maga mellé teszi az asztalra és úgy, csak a mutatóujjával írja be a válaszát:
nem annyira gyorsan, mint te azt, hogy "soha többé" nem írsz

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=878447#post878447][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.05.14. 22:27[/b][/url]

Egy rövid szusszanással pislog le az üzenetre az asztalon heverő telefonon. Nem, ezzel tényleg nem tud vitatkozni, azon pedig nem csodálkozik igazán, hogy a lány elveszik a technikai részletekben. Futólag felpillant, hogy ellenőrizze, még mindig a gránitoszlop takarásában áll, majd az asztalra könyököl és megérinti a képernyőt. Ekkor azonban újabb buborék jelenik meg az ablakban.
A mutatóujja milliméterekre az üvegtől torpan meg. Ismét fölnéz, ismét le. Hezitál pár pillanatig.
mit szeretnél?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=878450#post878450][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.05.14. 23:12[/b][/url]

Felemeli a csészéjét és undorral iszik bele a kávéba. Gyűlöli, mindig gyűlölte a kicsit is kesernyés dolgokat, és az alkoholhoz is erőszakkal szoktatta magát hozzá, de így is megesik, hogy öklendeznie kell tőle. Ez az előadás azonban eltart még pár órát, ő pedig utána, ahogy megszokott, hazakíséri majd Madlent és csatlakozik hozzá egy késő éjjeli teára, mielőtt ismét Varsóba utazna.
Az asztalon előtte heverő két idióta kis pogácsa egyikéért nyúl, míg elolvassa a választ. Unja az előadást. Három pont.
Ha nem diszkréten egy oszlop mögött bújkálna, most elnevetné magát. Három pont. Hogy is fogalmazott Kamilla, ő nem olyan lány? Vidáman húzza közelebb magához a mobilját és harap bele a pogácsába.
szeretnél csinálni valami mást helyette?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=878452#post878452][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.05.15. 00:08[/b][/url]

A másik pogácsát megkezdetlenül a zakója zsebébe csúsztatja, ahol a tértágításnak hála anélkül tűnik el, hogy ez kívülről feltűnő lenne.
Ami történik egyszerre tényleg szórakoztató, de szomorú is. Ugyan nem lát bele a lány fejébe ls azt sem tudhatja, hogy viselkedik a mindennapokban a saját barátaival és a saját közegében, de ha máskor fele ennyire bizonytalan a döntéseivel, akkor... csak reméli, hogy a csalódás, ami rá vár, az kíméletes lesz vele.
mesélj ezekről a tervekről

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=878464#post878464][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.05.15. 20:19[/b][/url]

Lehajtja a kávé gusztustalan, cukorszirupos maradékát, zsebre teszi a mobilját és óvatosan oldalra lép egyet, hogy a tenyerét az oszlopon megtámasztva kipillantson az árnyékából. A termet vidám beszélgetés zaja és parfümillat tölti be, az állóasztaloknál kisebb társaságok csoportosulnak, ebben a forgatagban pedig időbe telik, míg a ruhája színéről felismeri a tőle távolabb, neki háttal álló lányt. Remek, remek, remek. A szeme továbbsiklik a szépes lépcsősorra, amin át a páholyokhoz vezető folyosóra kerül majd, hosszú évek casual videojátékos tapasztalatának hála pedig agyba kirajzolja az útvonalat, amin át patkányként végigsurranhat anélkül, hogy szem elé kerülne. Igaz, magában a tény, hogy ilyen kínosan kerüli a lányt, eleget elmond arról, mit érez iránta, azonban, mivel nem ez az első alkalom, hogy valaki elől bujkál, ez nem okoz egzisztenciális krízist az életében.
Lehajtott fejjel és nem feltűnően, de viszonylag sietve vég át az emberek között, kaptat fel a lépcsőn, és csak akkor áll meg, amikor tudja, hogy biztosan a veszélyes zónán kívül került. Mielőtt visszatérne a nagyanyjához, még tesz egy kitérőt a mosdóba, ahol előveszi a magánál tartott üvegcséjét ezekre a nem várt izgalmakra, ezek után pedig egész jó hangulatban lép be a páholyba. További tíz-tizenöt perc telik el felületes beszélgetéssel (Minden jól alakul Charonnal? Igen? Nagyszerű, nagyszerű), mire pedig a nézőtér ismét elcsendesül és elsötétül, ő már szinte el is felejtette a korábbi intermezzót.
Aztán a telefon ismét megrezzen. Áhhh, tényleg. A mobilt rutinosan maga mellé teszi a székére és úgy, fél kézzel írja be a válaszát.
pedig hallgatlak

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=878476#post878476][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.05.15. 23:37[/b][/url]

Míg a válaszra vár, a színpadot nézi, azonban ahogy máskor, most sem érdeklit az ott zajló események.
Kegyes lenne tőle figyelmen kívül hagynia a lány üzeneteit vagy megkérni, hogy hagyja őt békén. Meggyőződése, hogy Kamillának vannak problémái és azok kényszerítik rá, hogy újra és újra megjelenjen, de csak azért, hogy negyed órával később ismét rácsapja az ajtót, hogy "soha többé ne beszéljenek". Ezekkel a problémákkal azonban a lánynak egyedül kell megküzdenie... Damian pedig nem kegyes.  Mert bármennyire tudja, hogy sem az üzengetés, sem pedig a fe-febukkanás nem vezet semerre, most lefoglalja a figyelmét.
A válaszra cseppet elhúzza a száját.
ennél jobban is tisztelhetnéd magad

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=878479#post878479][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.05.16. 02:22[/b][/url]

szívesen
A jóval később, akkor érkező válaszra, amikor már nem is számít rá, először ennyit ír vissza. A sötétben hunyorogva többször el kell olvasnia az üzenetet, hogy megértse annak a tartalmát, a mondandója azonban még így is cseppet zavaros. Mi az, ami működött és mit nem tud már mással csinálni a lány?
A homlokát a kézfeje élén támasztva, az alsó ajkát rágcsálva néz le a képernyőre egy ideig. A túloldalon az üzenet írását jelző buborék egymás után többször megjelenik, majd eltűnik. Végül percekkel később érkezik válasz:
rendben, mi a terv?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=878528#post878528][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.05.17. 12:59[/b][/url]

Szórakozottan nyúl a zsebébe és veszi elő a korábban taktikusan elrejtett pogácsát a sötétben. Addig, amíg nem csap különösebb zajt és okoz feltűnést, nem tart tőle, hogy a nagyanyjának bármi feltűnne, de ha Madlen mégis felé pillantana, ő bármelyik pillanatban kész a sarokba hajítani a pogit és olyan ártatlan arcot vágni hozzá, mint aki tényleg tegnap született.
Ahogy elolvassa az üzenetet, nem válaszol azonnal, helyette kényelmesen hátradől és a színpadot nézi addig, míg a pogácsa kitart. Porral a szervezetében meglehetősen nehezére esik egyhelyben maradnia, így élvezi, hogy lefoglalhatja a kezeit. A szituációt amibe akarata ellenére belekeveredett, már kevésbé.
Szeretné elhinni, hogy a szexualitás nem választás kérdése, és nem ő volt az a balek, aki Zeusz előtt állva a születése előtt eldöntötte, hogy a nőkhöz fog vonzódni, különben a tükörben kénytelen lenne szembeköpni magát. Az is lehet, hogy neki kellene pszichológushoz mennie, hogy kezelje a mélyen gyökerező önundorát, hiszen más magyarázatot nem tud arra, hogy újra és újra önként teszi ki magát ennek a fejfájásnak és valahol, nagyon mélyen élvezi is.  
Öt, legfeljebb tíz percet ad magának, és ennyi elég hozzá, hogy ne hirtelen indulatból válaszoljon a nyílt provokációra. Most már felveszi a telefont és a térdére könyökölve kezd írni.
"hagyj békén"
"ne hagyj békén"
"látni akarlak"
"nem akarlak látni"
nem értelek
és nem tudom mit vársz tőlem most amikor mellettem ül a nagyanyám
mert nem foglak megbaszni a mosdóban ha ezt szeretted volna
Futólag felpillant. Az ujjai töprengve megállnak egy pillanatra.
de igazad van
nagylány vagy már
szóval ha meghoztad a saját döntéseidet akkor tudod hol lakom

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=878753#post878753][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.05.22. 23:11[/b][/url]

Nem a mosdóra gondolt. Köhint egyet, ami szerencsére beleveszik a zenébe, ahogy pedig a térdeire könyökölve nézi a telefonját, az egyik tenyerét kénytelen a szájára tapasztani, hogy ne nevesse el magát. Ebben a nevetésben nem lenne semmi szarkasztikus vagy bántó, egyszerűen csak nem számított erre az egyenes válaszra a lánytól. Tőle hosszas kergetőzéshez és vállvonogatáshoz szokott és ahhoz, hogy ő nem olyan lány. Ez a kétszínű önámítás az elején majdnem imponáló is volt, hiszen ki nem szeretne térdre kényszeríteni egy nem olyan lányt, azonban hamar zavarni is kezdte őt. Ám, ezek szerint Kamilla még okoz meglepetéseket.
Újabb üzenetek villannak fel az annyira elsötétített képernyőn, hogy ne vívja ki a nagyanyja nyílt ellenszenvét, bár már így is érzi már magán elvétve az idős nő pillantásait. A viselkedése miatt azonban egy későbbi Damian fog felelni.
a család és charon és a többiek a csomag részei
de megmondtam: hozz egy döntést amivel együtt tudsz élni
ha megvan akkor tudod, hol találsz
addig is
byebye kamilla
Az utolsó üzenettel megelégedve pedig visszateszi a zsebébe a mobilját.