A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876772#post876772][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.11. 22:58[/b][/url]

   -  Fogalmam sincs - válaszol. Ó, ennyire nem hülye. Két idősebb és két fiatalabb lánytestvérrel hátszélben kiszagolja a hátsó szándékot a kérdés mögött, ő pedig makacs mód tartja magát hozzá, hogy nem fog válaszolni rá. ELeve hiba volt hagynia, hogy Elsie kicsavarja a kezéből a mobilját és végigpörgesse az üzeneteit, majd utána kelletlenül magyarázkodóba fogni, mint egy lebukott tinédzser. Mondjuk azon csodálkozik, hogy ha a névre nem is, a húga a kontextusra egyáltalán emlékszik abból a beszélgetésből.
Átveszi a poharat, egyelőre azonban nem iszik bele, hanem a térdére támasztja. A dobozokkl szedelőzködő férfiakat nézi.
   -  Nem szeretnél saját helyet magadnak? A saját holmiddal? A saját... vendégeiddel, ha úgy alakul?
Óvatosan kérdez vissza. Jóval óvatosabban, mint szokott, kikerülve a tényleges válaszadást. Hogy őszinte legyen, nem me sem fordult a fejében, hogy a faluba költözzön, hiszen mégis, mit keresne ott?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876777#post876777][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.11. 23:31[/b][/url]

Visszahunyja a szemét és megrázza a fejét. Elsie a víz alá is nyomhatná, akkor sem árulna el többet, akkor sem, ha különben nincs miről beszámolnia. Ismeri a húgát és nem szeretné, hogy komplikálni kezdjen, ami Elsie tekintetében két dolgot jelenthet: vagy holnap reggel arra nyit be, hogy nem csak Kamillát, de annak a szüleit is meghívta teára, vagy, és ez sajnos valószínűbb, hogy a lányt ujjbegyek és szemgolyó nélkül veti majd partra a tenger.
Így a további puhatolózást elengdi a füle mellett, először pedig arra reagál érdemben, amikor hirtelen minden tekintet rászegeződik. Csodálkozva néz a férfiakra, majd vissza a húgára, és eltelik pár másodperc, mire felfogja, mit várnak tőle.
Egy irritált ciccenéssel int az egyik férfinek, de kötekedés nélkül írja alá a felé nyújtott számlát a pontozott vonalon. Hiszen mindig aláírja. Ez még csak nem is volt kérdés.
Az ajtó hamarosan csukódik, ő pedig visszaül a kanapéra. A jégkockák összekoccannak a poharában, ahogy azt megingatja a kezében.
   -  Meg fogod szokni és megtalálod a társaságodat - tér ki ismét a válaszadás elől. - A kastélyban például ott lesz Charon. És Nathaniel. És Esther az előkészítőben. És Adél, és... és a többi rokon. Ha megkéred, Charon biztos repesne a boldogságtól, hogy a hétvégéket a faluban töltse a kastély helyett. Keresek nektek elég nagy lakást, hogy elférjetek, mit szólsz?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876779#post876779][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.11. 23:57[/b][/url]

Ahogy elmagyarázza az útvonalat, arrafelé nézve, majdnem apai büszke szusszanással ejti le a kezét. Egy késő délután megkezdett, hosszú és kaotikus beszélgetés szülötte a terv, ami valahogy úgy kezdődött, hogy "százötven galleonban rá, hogy nem mered". Ez utóbbit azóta balladai homályba fogta az idő, azonban a felbújtóra tisztán emlékszik...
   -  Én.
... és jelenleg nem látja okát annak, hogy ezt eltitkolja. Charles a kör túloldalán még utolsót szív a körmére égő szálból, mielőtt a száraz avarba taposná, ez pedig úgy fest, mindenki számára néma jelzése annak, hogy készen állnak a produktumra.
   -  Szóval!
A patak felé fordul és az egyik lábával átlép a seprűn. Az avar zizzenéséből hallja, hogy legalább három másik társa is felsorakozik - bár a so jelenleg erős idézőjelek közt értendő - és ugyanígy tesz. Megvárja, míg mindenki abbahagyja a feszengést, majd a miheztartás végett még utolsó pillantást vet Charonra is.
   -  De most próbáld magadon tartani a ruháid. - Teszi hozzá tessék-lássék lehalkítva a hangját, amit nyilvánvalóan mindenki kifogástalanul hallhat. Majd, gondolatban még pontot sem téve a gondolat végére: - Három, kettő, egy, fuck you bitches!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876781#post876781][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.12. 00:58[/b][/url]

Négyévesen kapta az első, fel nem emelkedő seprűjét. Korai még, mondta akkor az anyja és korai is volt. A sebhelyet azóta őrzi a szemöldöke alatt, pedig nem emlékszik már rá, hogy nekiment-e valaminek, vagy leesett a játékról. Azonban arra igen, milyen volt, amikor a seprű először elindult vele. Pure bliss. Manapság kémiai segítség nélkül nemigen találja az érzést.
Ahogy jelt ad, rámarkol a seprűre és a gondolatai és a beszéde csapongó jellegéhez képest gyakorlott mozdulattal indul. Innentől kezdve pedig nem érdekli, ki hol van és mit csinál, felőle akár a földbe is fúródhatnak, seprűn végre elemében érzi magát és amikor a patak partjára vezető rövid lejtőt követően egy éles kanyarral elindul a víz folyásának mentén, a csípős fűszagon túl az egész napos frusztrációját is maga mögött hagyja.

Szürkületben és éjszaka repülni szürreális érzés. Közvetlenül maga mellett látja elsuhanni a meredező faágakat, a sziklákat fejmagasságban; az ő reakcióidejét azonban kiélezi a kis kék fiolák és a hirtelen adrenalinhullám, ami akkor csap át a feje fölött, amikor először centiz ki egy patak fölé hajló, súlyos fatörzset.
Érzi, hogy vékony ágak karcolják végig, neki azonban nevetnie kell, nem örömmel, de felszabadultan. A következő, kidőlt fatörzs alatt fejjel lefelé fordulva suhan át és ugyan a szeme sarkából lát valami mozgást, ami arra utal, hogy követik, részéről nem érdekli és csak élvezi, hogy él.

A malomház a semmiből bukkan fel előtte. A seprű farka végigkarcolja a málladozó, mohás kerítést, ahogy ő épp, hogy kikerüli a deszkákat és érzi, hogy az alkarját, amit az arca elé kapott, végigmarják a meredező galagonyabokor ágai.

Számára hosszabbnak tűnik, de valójában alig percek telnek el addig, míg maga előtt először meglátja a társaságuk hátrahagyott, elvarázsolt fénygömbjeit. Határozottan elegánsan érkezik és huppannak a cipői az avarba, ám ha bárki igazán sasszemű észreveheti a keze remegését, amivel félredobja a seprűt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876788#post876788][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.12. 16:23[/b][/url]

Most, hogy ketten - a kutyával hárman - maradtak, végre elkezdhet regenerálódni, aminek az első lépése mindig az alma- narancs- menta trió. Miután iszik a koktélból a hideg poharat a homlokához nyomja és úgy pislog Elsie felé.
Egy pillanatig sem hisz benne, hogy Charon és Elsie perceknél többet kibírna ugyanabban a légtérben. Azt sem, hogy a leendő menyasszonya egyáltalán elgondolkodna az opción, hogy beköltözzön abba a lakásba, ami az övé, még akkor is, ha ő nem lakik ott. Azonban ez a felvetés láthatóan elég hozzá, hogy ideiglenesen elterelje Elsie figyelmét, ő pedig időt nyerjen vele.
   -  Ne kímélj - küzdi magát feljebb a kanapén, mentálisan megacélozva magát a húga következő kívánságára. Pénz vagy figyelem, ezt a kettőt szokta követelni tőle, amibe a legtöbben idővel belefásulnának. Az univerzum szerencsés játéka azonban, hogy Damian szeretetnyelve pontosan ugyanez: figyelem és pénz.
   -  Még csak ne is álmodj róla, hogy két héttel Carlisle után Ibizázni fogsz - válaszol azonnal, elejébe menve a kérésnek. - A lófasznak is van vége azért, Els.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876792#post876792][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.12. 17:57[/b][/url]

Leszállás után azonnal félrelöki a seprűjét, ami az avarba puffan, ő pedig egy szusszanó nevetéssel fordul arra, amerről jött. Érzi, hogy a keze mellett a lába is remeg, de ez az élmény most inkább pozitív, mint negatív. És ugyan felfogta Charon és a földön fekvő másik alak jelenlétét, ezeket az információkat egyelőre kénytelen félretenni, míg lehiggad.

Jerome alig húsz-huszonöt másodperccel később, Raynard pedig közvetlenül utána bukkan fel a sötétben és étkezik meg a tisztásra. Mindkét srácot falevelek, vágások és megtapadt pókhálók szennyezik, az előbbi jobb szeme pedig gyanúsan vörös, ami csak utal rá, hogy a malomház megkerültét megelőzően nem sokkal szemgolyóval találkozott ugyanazzal a galagonyabokorral, amivel Damian. Ezek az apróságok azonban láthatóan egyiküket sem érdeklik, Charon pedig egy olyan sajátos jelenetnek lehet szemtanúja, amíg leginkább az "ősemberek visszatérnek a mamutvadászatból" kifejezéssel írható le: vállveregetések, néhány "wooo" és még több "hah ez kurva jó volt" folynak e a sötétben.
Raynard az első, aki megszakítja a rituálét és először a Charon-Charles páros felé fordul, azzal az arckifejezéssel, mintha először regisztrálná, hogy ők is jelen vannak. Bár az összhatást valószínűleg nem javítja az orrnyergén keresztbefutó, mély vágás és az abból szivárgó, egyébként riasztó mennyiségű vér.
   -  És él még? - hangzik a kérdés Charon magyarázatára, mire Damian és Jerome is a páros felé fordul.
   -  Hey, Charlie fiú - lép Damian közelebb, majd a cipője orrával megböki a földön szendergő vállát, minekután pedig erre a mozdulatra nem érkezik érdemi reakció, várakozón fordul vissza a társaihoz - Ray, te gyógyítók gyöngye, tudsz ebből embert csinálni?
Beleegyező morogást kap válaszul. Ahogy hátrébb lép, hogy az egyébként tényleg gyógyítói végzettségű, praktizáló, a mindennapokban pedig a családi klinikájukon dolgozó srácnak helyet adjon, a tekintete továbbvándorol az avarban kuporgó lányra. És hiába a sötét, a szeme azonnal kiszúr valami igazán furcsát.
   -  Te meglepően jól nézel ki - állapítja meg összehúzott szemmel. A szavait a Charlie irányából csattanó, terapeutikus jellegű pofon szakítja félbe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876793#post876793][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.12. 18:08[/b][/url]

   -  Persze, semmire sem vágyok jobban.
Elsie és a gyógyszerei. Nagyon óvatosan, nagyon nagy tapintattal és söndben kezelt téma ez a családban. Damian sem tudja, mit kap és szed a lány, mindössze annyit, hogy általában jobban van tőle egészen addig, amíg történik valami. Általában nem tudni előre, mi lesz az, ami ismét megrengeti a húgát, de ha igazán magába néz ő sem hisz benne, hogy utoljára töltött volna időt a Charlisle-i intézményben. Néha pedig abban sem biztos, hogy hisz abban, hogy Elsie öt év múlva is velük lesz-e még.
   -  Miért mennél Charlisle-ba?
A válasz őszintén meglepi. Összeráncolt homlokkal fürkészi a lány pillantását, mint aki azt kutatja, hazudik-e.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876806#post876806][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.12. 22:25[/b][/url]

   -  Huh.
Először ennyivel reagál. A csattanást követően cseppet késve elnéz a fekvő srác felé. A mozdulat tudatosítja benne az alkarja nem kibírhatatlan, de zavaró fájdalmát, amit az adrenalinnak és egyéb... kémiai vegyületeknek hála eddig nem érzett. Felemeli a balját és egy bosszús fintorral veszi tudomásul a galagonyabokor mély és vérző vágásait.
   -  Nehogy kimaradj már, Charon - míg beszél nem néz rá, hiszen lefoglalja, hogy kirántson egy meredező tüskét a bőréből. - Charlie el lesz most már, igaz, Charlie? Kiállok ellened, gyere, kurva jó lesz, bízz bennem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876811#post876811][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.13. 00:59[/b][/url]

Charon egyenes és elutasító válasza nem lepi meg, de... és ez az arcára is kiütközik, kiábrándítóan hat rá. Még akkor is, ha ő sem tudja pontosan, mennyire gondolja komolyan a saját szavait.  Mozgatja a tettvágy, hogy csináljon valamit, bármit, hiszen a legtöbben pont emiatt utaztak Franciaországba. A medence, a borok és a tereplovaglás leginkább massza, ami arra való, hogy lefoglalják a lányokat, akiket az életkorukból adódóan kénytelenek magukkal cipelni, a legtöbbjük azonban vért akar, ha nem is a szó legszorosabb értelmében. Másrészt úgy tervezte, hogy a hétvégét arra használja, hogy időt töltsön Charonnal és jobban megismerje őt, ezen a fronton pedig nem kérdés, hogy menthetetlenül elvérzett eddig.
   -  Te tudod. Majd legközelebb.
Ezzel a végszóval fordít hátat a lánynak, hogy segédkezzen Charlie nyaralóba való transzportálásában. Az már elkerüli a figyelmét, hogy a lány hogy és mikor hagyja ott őket. Csak arra figyel fel, mennyire megkönnyebbül, hogy kikerült a vádló és felsőbbrendű pillantások vonalából.


A fülsiketítő csöndet a kések és villák koppanásán túl pár halkan mormogó beszélgetés foszlánya oldja fel. Ő étvágytalanul tolja arrébb a pirítósát a tányérján. A tekintete a felhorzsolt és megzúzódott kézfejére siklik.
A verseny izgalma felzaklatta annyira, hogy ezen az éjjelen se aludjon igazán. Charlest hamar a menyasszonya gondjaira bízták (mi a retkes fenét csináltatok, ti idióták?!), utána pedig pár órát még eltöltöttek a medence mellett, ő azonban így is utoljára, reggel hat környékén esett be az ágyába, ahol kilenckor Charon mozgolódása ébresztette a szoba túlfelén.
Az első jeleit annak, hogy talán messzebbre mentek tegnap, mint muszáj volt, már a fürdőszobában ismerte fel, amikor Charon magára hagyta őt a szobában. Az arcán és a karján húzódó felszínes, de ahhoz képest mély vágásokon túl a tükörből az oldalán egy különösen ronda, mélybordó és fájdalmas zúzódás nézett vissza rá, neki azonban fogalma sem volt, honnan szerezte azt.
Egy lobotomizált nyugdíjas fürgeségével öltözött fel és csatlakozott a reggelihez késve. És ekkor találta szemben a második jellel, ami nem sérülésben, hanem Charles menyasszonyának pillantásában és a teremre hulló csönben materializálódott. Azóta pedig itt van: közvetlenül a bejárat mellett, egykedvűen piszkálgatva a reggelijét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876814#post876814][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.13. 02:02[/b][/url]

Ritka alkalom, hogy kerüli a szemkontaktust. Nem, nem érzi magát hibásnak semmiben, de... de mondjuk úgy megérti, hogy bizonyos elemek ezzel másképp vélekednének. Márpedig abban a pillanatban, hogy belépett a tágas étkezőbe, már nyilvánvalóvá vált számára, hogy a tegnapi kirándulásuk híre körbejárta a nyaralót.
A regenerációs koktélja után nyúl. Lehajtott fejjel hallgatja a párbeszédet, csöndben leteszi a villáját és óvatosan felsandít - a tekintete pedig szinte azonnal összeakad Charles pillantásával.
A srác nem messze, majdnem vele szemben ül. Óvatosan a menyasszonyára néz, aki hosszú percek óta ugyanazt az adag borsópürét szúrkálja, majd anélkül, hogy annak, aki igazán figyelne, feltánjön, megemeli a kését. Először Damianra bök. Az ajka az "Amon" szót formálja.
Végül pedig jelentőségteljesen elhúzza a kést a torka előtt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876844#post876844][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.13. 18:10[/b][/url]

Ő kifejezéstelen arccal fogadja Charlie sokatmondó gesztusát, ez a közöny azonban a pókerasztalnál eltöltött évek hozadéka, nem pedig a megrengethetetlen magabiztosság jele.
Reggelig részéről nem merült fel, hogy a tegnap esti, nevezzük úgy, incidens, saját magán kívül másra is kihatna. Egyedül a többi érintett kísérőitől számított némi hisztire, ezt azonban lerázta magáról annyival, hogy semmi köze hozzá, a többi srác pedig felnőtt és nem tartozik felelősséggel értük. Nem sokkal ezelőtt, amikor a zuhany alatt a galagonyabokor beletört töviseit piszkálgatta a karjából, valójában még jól is szórakozott a gondolaton, hogy Charlie menyasszonya bizonyára jelenetet rendez majd reggelinél, de hát mekkora idióta, kell neki megház...
Oh...
OH.
OOooOOoooohh...

Amikor hallja a lépteket megállapodni, egy pillanatra behunyja a szemét. Nem rémül meg Amontól, hiszen mégiscsak ezer éve ismerik egymást, és ugyan mindig megvoltak a nézetbeli különbségeik, ezt kultúráltan kezelték. A tegnapi nap is bizonyítja azonban, hogy Charon puszta jelenléte megváltoztatott valamit, ez a valami pedig, ha nem is ijesztő, de arra kényszeríti, hogy vontatott mozdulatokkal tegye le a villáját.
Csönd van, mikor feláll, az a néhány koppanás pedig mintha csak kínosabbá tenné azt a néhány másodpercet, míg kiegyenesedik. Az összeszabdalt kezével int az ajtó felé.
   -  Csak utánad.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876864#post876864][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.13. 22:14[/b][/url]

Ellenkezés nélkül követi őt, egy ideig azonban még magán érzi a reggelizőasztalok mellett maradottak pillantását. Rendben, nagyszerű, jobb, ha kimennek és négyszemközt megbeszélik a történteket, akkor ugyanis el tudja magyarázni Amonnak, hogy tulajdonképpen semmi sem történt. Ő sem szeretne újabb medenceparti jelenetet, így magában meg is könnyebbül attól, hogy a srác másoktól távol kíván beszélni vele.
Ez a megnyugvás még akkor is az arcán ül, amikor Amon megáll és szembefordul vele. Zsebbe süllyesztett kézzel nyugodtan várja a verdiktet, magában tudva, hogy bármivel kezd a srác, meglesz rá a válasza.
Kivéve erre.
Az ütés tompa puffanása maximálisan felkészületlenül éri. A zsebében pihenő keze nem elég gyors, hogy értelmezhető módon kivédje az agressziót, amibe, ha nem is a becsapódás erejétől, de a váratéanságától hátratántorodik.
   -  Mi a fffasz... mi a fasz?!
Az arcához kapja a kezét, majd elemeli onnan és lebámul rá, de nem lát vért csillogni az ujjain. Nem emeli fel a hangját igazán, a visszavágás pedig nem annyira agresszív, mint amennyire megütközött. Nem az első eset, hogy megütik... de az első, hogy véleménye szerint teljesen ártatlanul.
   -  Mi bajod van, hah? Húzd ki a karót végre a seggedből és mondd ki, vagy verekedni akarsz? Komolyan verekedni akarsz?!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876870#post876870][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.13. 22:55[/b][/url]

Amennyire ismeri Amont, az sosem volt a fizikai megtorlás híve. Számított volna arra, hogy a fiú pálcát ránt, a legmuglib elképzelése pedig az lett volna, hogy azt fogja a szemgödrébe állítani, miután megátkozta. Erre azonban felemelt hangú, indulatos szavak érkeznek - és egy újabb ütés.
Mivel tényleg számít rá és gyakorlottabb a fizikai konfrontációban, félrecsapja Amon lesújtó kezét. Hátrál egy lépést, a nála magasabb srác azonban ennél hamarabb ragadja meg - mivel pedig újabb ütésre számított, ez ellen elsőre semmit sem tud tenni.
Most már ő is irritáltan kap Amon csuklója után, ami a ruháját markolja, hogy az ujjait a bőrébe mélyesztve kicsavarja úgy, hogy az ellenfelének muszáj legyen elengednie. Ha pedig ez megtörténik - de akkor is, ha nem, most rajta a sor, hogy agresszíven taszítson rajta egyet. Ekkor pedig már ő is felemeli a hangját.
   -  Mert szerinted hagytam volna, hogy baja essen? Te mit képzelsz rólam, hogy meg akarom ölni?! PONTOSAN tudtam, hogy mit csinálok, most arról, hogy Charlie nem bírja a piát miért ÉN tehetek? Ha pedig Charonnál tartunk, felnőtt nő és azt csinál amit akar, ha tetszik neked, ha nem!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876891#post876891][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.14. 01:38[/b][/url]

A szemével követi azt, ahogy Kamilla a takarót maga után húzva és abba bugyolálva magát a padlóra ül. Ő az ágy mellett állva az övét csatolja vissza. Néha ugyan benne is meglenne a hajlam rá, hogy hosszabb ideig ágyban maradjon és élvezze a zsibbadt kényelmet, ezt eddig nem tűnt úgy, hogy Kamilla igényelné. Ő pedig szintén nem rajong a meztelenségért onnantól, hogy megkapta, amit szeretett volna.
   -  Dior a neve. Ne kérdezd - és nem. Diornak friss fű kell a lábai alá.
Megkerüli az üres ágyát és a túloldalán ül le a szélére közvetlenül a lány mellé. Dior álmosan szusszan egyet a hálószoba fala mellé dobott szarvasbőr ágyában, amelyik tegnap éjjel átkozódások közepette került a helyiségbe. A kutya órákat töltött nyüszítéssel és kaparással, kettejük közül pedig Damian volt az, aki hamarabb feladta az éjszakák óta tartó állóháborút.
   -  Szóval? - Végigsimít a lány haján és a tincseket lesöpri a válláról. - Elviszed? Az életemet mentenéd meg vele.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876894#post876894][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.14. 02:25[/b][/url]

Hüledezve emeli mindkét kezét és az ujjait feszesen a halántékához nyomja, míg hátralép, az arcára pedig kiül a könnyen felismerhető "are you bloody kidding me" kifejezése.
   - Te dense fuck, ezt őszintén kérdezed? Még egyszer elmondom, hogy felfogd: nem hagytam volna, hogy baja essen és nem hagytam volna egyedül. Volt nálam pálca és tudtam, hogy mit csinálok, de ha baj lett volna szerinted mit tettem volna, hagyom elvérezni?
Másodjára nyomatékosítja, hogy ura volt a helyzetnek. Az érven talán segítene, ha az arca jobb oldalát, a nyakát és a karját nem csíkoznák vágások és ha nem szisszenne bele abba, hogy ha véletlenül az oldalához ér. Ez azonban nem változtat a meggyőződésén - ami őszinte -, hogy Charon egy pillanatig sem volt veszélyben.
   -  Igen, RENDBEN, elismerem, messzire mentünk tegnap, ezt szeretnéd hallani? De nem kényszerítettem Charont semmire. Megkérdeztem, hogy velünk tart-e, de NEM kínáltam meg semmivel  mielőtt megvádolsz ezzel is és NEM győzködtem, hogy jöjjön. Különben pedig húzd ki a fejed a családod seggéből, én megértem, hogy fel vagy baszva, de ezt a célozgatást még most fejezd be, jó?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876920#post876920][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.14. 15:48[/b][/url]

Bár így állna mindig helyre a világ békéje. Ő megszabadult a kutyától úgy, hogy azzal talán Elsie is boldog lesz - bár egyelőre nem tudja, ezt hogy adagolja majd be neki -, Kamilla pedig lehiggadt és talán elfelejtette a délutáni megjegyzését. Amennyire idegesíti, hogy volatilis a lány, annyira szereti, hogy ilyen könnyű hatni rá. Hagyja, hogy a lábára hajtsa a fejét és így, hogy nyugodt és cseppet talán álmos is, kifejezetten élvezi egy másik ember közelségét. A keze tovább matat a lány hajtincseivel.
   -  Lekötelezel. Tényleg. Azt mondjuk nem tudom megígérni, hogy Elsie nem fog bekövetni minden elképzelhető platformon, hogy képeket követeljen a kutyáról. De ha nagyon irritáló szólj.
Ezerszer letiltotta már a húgát. Majd ezerszer gondolta meg magát tizenöt perccel később. A lány tényleg nem idegesítő, csak sok, a személyes térről pedig nincs igazán fogalma.
Ő is elnéz a sötétbe boruló város felé, ami a huszonkilencedik emelet apartmanban tényleg a lábuk előtt hever. Sosem nyújt fényt éjjelente, mert inkább nézi a várost és hallgatja a hangjait, függöny pedig szintén nincs egyik ablakán sem. Ugyan Varsó nem New York, de a maga kelet-európai bájával együtt mindig szeretett itt élni.
   -  Ha ezt tetszik, a napfelkeltét imádnád a nappaliból. Miért nem alszol itt? A szoba, amit Elsie általában elfoglal most teljesen üres, ha pedig eddig nem jött, szerintem ma már nem jelenik meg. Persze ha nem zavar, hogy Dior melletted akar majd aludni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876935#post876935][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.14. 20:37[/b][/url]

   -  Tudom, tudom, nem vagy olyan lány, igen, ezt már hallottam tőled egy párszor.
Meg sem próbálja leplezni azt a vidám cinizmust, amivel reflektál Kamilla egy általán nem meggyőző "nem vagyok ottalvós" kijelentésére. Természetesen, ahogy nem olyan lány, aki lefekszik a főnökével és aki soha többé be nem teszi a lábát Varsóba. Ezen nevetve hagyja, hogy az utolsó hajszálak kihulljanak az ujjai közül és felálljon az ágy széléről.
   -  És természetesen, csak a napfelkelte miatt. De azért ha keresel, tudod, hol találsz.
Ezzel hagyja magára a lány-kutya párost a hálószobában. Hogy az éjszakája további része hogy alakul, az már nem kizárólag rajta múlik, azonban a tervei szerint dolgozni fog.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876974#post876974][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.15. 16:03[/b][/url]

Azért hogy. Azért hogy. Miért? Ugyan az arca nem változik igazán és ugyanazzal a kérdő, de egyébként derűs kifejezéssel néz a lányra, a hangulat így is elhűl egy kicsit. Elsie vissza... az elvonóra, méghozzá szabad akaratából, egyetlen napra? Vörös zászló. Azonban azt még nem tudja, miféle.
Elfogadja Elsie kinyújtott kezét és játékos komolysággal rázza meg.
   -  Legyen így. Fél nap.
Valójában nem - esze ágában sincs diszkrétnek maradni, ha pedig a lány Carlisle-be megy, akkor ő a nyomában lesz addig, amg kiderül, miért. Annak ellenére, hogy tiszteletben tartja a testvérei magánéletét, Elsie esete más: majd megkapja a privát szférára vonatkozó előjogokat akkor, ha kiérdemelte.
Pár pillanatig még a lányt nézi, majd továbbfordítja a tekintetét a ruhákra.
   - Ezeket pedig - bök feléjük a poharával - ne felejtsd el bepakolni a ládádba. Mégis adnod kell az első benyomásra Hollókőn.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=877028#post877028][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.16. 16:23[/b][/url]

Ismét az arcához emeli a kezét, ami továbbra is sajog az ütéstől, ismét megnézi az ujjait, ismét nem lát vért. Dühösen szipogva lép hátrébb egyet és ismét zsebbe teszi a kezeit. Ez a Natgeo-ba illő mozdulat pedig a néma jelzése annak, hogy behódol a domináns akaratnak és megadja magát.
Ugyanis nem idióta. Ha tényleg verekedésig fajulna a vita, azt talán megnyerhetné egész addig, amíg Amon pálcát nem ránt és pillanatokon belül darálthússá aprítja. Ha pedig ez mégsem történik meg, mi lenne a terv a továbbiakban? Véglegesen ledobják a kesztyűt, Amon hazamegy a családjához, meghiúsítja az eljegyzést, neki pedig Madlen elé kell állnia a magyarázattal, hogy miért? Kizárt - egó ide vagy oda, Damian tudja, mikor kell tessék-lássék behódolni és azt mondani, amit hallani szeretnének tőle.
Higgadtságot erőltet a hangjába és röviden lesüti a szemét, mintha tényleg számot vetne a tettei nem várt következményei felett. Nem érzi magát bűnösnek. Sem pedig felelősnek. De ha Amon ezt szeretné hallani tőle, akkor ezt fogja.
   -  Megígérem, hogy nem fog megtörténni. Te is tudod, hogy ezek a hétvégék nem átlagosak és igen, elismerem, nem kellett volna tegnap Charont elhívni, sőt, egyáltalán meghívni ide. Az én hibám. De te azt értsd meg, hogy engem is stresszel ez a szituáció, két napja este pedig még ott lelkendezett nekem, hogy mennyire szeretne párbajozni, gondoltam, ezt is szeretné és talán felengedne valamennyire. Hiba volt? Igen. Visszamehetek most már, vagy szeretnél megütni még egyszer?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=877276#post877276][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.21. 00:36[/b][/url]

A lakásra hirtelen szakad csönd, mintha a falak üvegtábláin túl a város is elhallgatott volna, ő azonban még mindig hallani véli a pillanatokkal előtti zaj visszhangját. A kés, amivel a borítékot tépte fel a fekete gránit konyhasziget bárszékén ülve, tompa koppanással pottyan a még felbontatlan levelekre.
Shit - így hangzik az első épkézláb gondolata. Tanácstalanul bámul le a levél cafatokra tépkedett maradványaira, még mindig a meglepettségtől egészen hátrahúzódva. Visszaveszi a kést a kezébe és azzal piszkálja szét a többi levelet, mintha újabb rivallót vagy egyenesen bombát keresne. Azonban miután nem talál, egy gondterhelt sóhajjal és egy kelleténél agresszívebb mozdulattal, jószerével nekibassza az eszközt a falnak.
Ez... ez... ez egy nem várt komplikáció. A tekintete a faliórára vándorol és ahogy az elmúlt hetekben sokadjára ismét eszébe jut, hogy inkább férfiakkal kellett volna kezdenie.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=877279#post877279][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.21. 00:57[/b][/url]

   -  Neked is szia - mormogja halkan és becsukja a lány mögött az ajtót.
Kora délután óta volt ideje és alkalma végiggondolnia a történteket... és azt, hogy minél tovább rágódik rajta, egyre kevesebbet ért. A rivallók átka, hogy csakis az emlékezetére hivatkozhat és nem tudja újból végigolvasni az üzenetet, hogy tisztázza a fejáben egyre zavarosabbá váló részleteket.
Charon tud Kamilláról - ez nyilvánvaló és groteszk mód humoros, tekintve, hogy az utóbbi lány a két nappal ezelőtti szóváltásukat követően mindenhonnan letiltotta őt. Elhangzott Adél neve is, a kontextust azonban képtelen értelmezni. Tudja, hogy a lányok találkoztak, hiszen ő intézte így, de hogy az unokatestvére köpött, az... egyelőre elég abszurdnak és alaptalannak tűnik. Egyáltalán nem azért, mert Adél nem vonhatta le az egész egyszerű következtetést, hogy Kamilla és ő nem barátok. Hanem azért, mert a kuzinja színes múltját tekintve nem nézett ki belőle ilyen... árulást?
Zsebre tett kézzel követi a lányt a nappaliba, neki azonban egyelőre esze ágában sincs leülni (és egy pillanatra meg is emeli a vérnyomását a tény, hogy Charon ennyire otthon érzi magát, hogy megteszi).
   -  Nem tudom, mit karsz hallani. Szóval először inkább foglald össze, miről van szó, mert a levél eléggé kaotikus volt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=877282#post877282][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.21. 01:18[/b][/url]

Szeretőt. A szóra felvonja a szemöldökét, ha pedig Charon szerepe kisebb lenne az életében, most szórakozottan elnevetné magát. Pontosabban... Charon személye, mint olyan, elhanyagolható az élete sakktábláján. A státusza azonban megköveteli, hogy végighallgassa őt.
Közelebb sétál az azzal szembeni kanapéhoz, amin a lány ül, azonban az mögé lép és a háttámlájára támaszkodik, míg Charon beszél. Okkal helyez megfogható, fizikai határt kettejük közé. A lány szavait követően még hagy pár másodpercet, mielőtt válaszolna.
   -  Mindenekelőtt. Kamilla sosem volt a szeretőm és sosem volt a barátnőm. Igen, van múltunk, de azelőttről, hogy megismertelek. Nem tudom, hogy Adél miért érzi, hogy köze van hozzá annyira, hogy beszámoljon neked. Mert ez történetesen rád sem tartozik.
Szembeötlő a magatartása és a hanglejtés különbsége aközött, ahogy most beszél és aközött, ahogy Franciaországban viselte magát. A lány vonásait figyelve higgadtan és tárgyilagosan válaszol - és ebből egyértelmű, hogy igenis végiggondolta, mit mond majd.
   -  Kamilla származása pedig igazán lényegtelen. Ahogy ez az egész történet is az.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=877284#post877284][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.21. 01:41[/b][/url]

   -  Oi!
Ő nem emeli fel a hangját, de határozott annyira, hogy megállítsa a lányt, ha az tovább fűzné a szavait.
   -  Egy. Adél komplikál, fogalma sincs, miről beszél és őszintén, én sem tudom, honnan veszi ezeket. Ha pedig rám hallgatsz, pont az ő szavát nem veszed készpénznek ebben a témában.
Míg beszél a saját szavai elterelik a figyelmét annyira, hogy ne vegye észre, ahogy a kanapén támaszkodva ingerülten rászorít az anyagra.
   -  Kettő - a hangja itt már nyomatékosabb -. Nem vagyunk eljegyezve. Megvan a gyűrű, szóval ha beleszólást szeretnél a magánéletembe, akkor csak egy szavadba kerül, odaadom és ez egy másik beszélgetés lesz. És három.
Ismét kiegyenesedik a kanapé túloldalán.
   -  Nem számítasz annyit, hogy bárki pletykáljon rólad.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=877286#post877286][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.21. 02:05[/b][/url]

   -  Kordában tartani?
Ez az a pont, hogy ő is felemeli a hangját. Hogy megregulázza az ingerültségét összefonja a karjait maga előtt, ez azonban tényleg önmegnyugtató mozdulat, nem pedig a dac jele most. Az, hogy koszos kóbornak bélyegezte Kamillát, egy olyan információ, amit úgy tűnhet, elereszt a füle mellett, azonban igenis elraktározta magában.
   -  Rendben, ha te így, akkor én is így. Sebastian milyen titoktartási bűbájt kapott? Ja, hogy semmilyet? Én megértő voltam veled és a helyzeteddel, erre van pofád idejönni és a családi hírnevet lobogtatni nekem, amikor pont a saját reputációd miatt tettek ki az isten háta mögé?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=877288#post877288][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.21. 02:33[/b][/url]

   -  Akkor csináld. Vedd rá. Akkor ráveszem Kamillát én is. Ez így igazán fair.
Egyetlen ütemnyi kihagyás nélkül vágja rá anélkül, hogy egy szavát is komolyan gondolná annak, amit mond. Blöffnek is felfogható, ám nem a szó "úgysem mered megtenni"- értelmében.
Látja, hogy a lány felkel és közelebb lép, ő azonban nem mozdul erre a nonverbális provokációra. A szeme kissé összeszűkül egyszerre a dühtől, ami nem tagadhatja, hogy a beszélgetés miatt benne is felhullámzott, illetve... a hirtelen bohón nyitva hagyott támadási felülettől.
   -  Háromezer kilométerre vagy Angliától, Charon. Itt senkit sem érdekel egy pöcsnyi szigetország huszonnyolc pöcsnyi családjának a neve. Az apád chairman lesz a vállalatban, ha elveszlek, az én apám pedig nálatok, erről szól az egész. Mindenki szarik rá, hogy hívnak, arra pedig pláne, hogy ki kivel kavar. A rendszert nem érdeklik ezek a baromságok, te ezt tényleg nem fogod fel?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=877308#post877308][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.21. 13:41[/b][/url]

A szája hüledezve elnyílik a provokálatlan hevességre. Hozzá van szokva a vitákhoz és otthonosan is érzi magát a konfliktusban, azok a konfliktusok azonban szinte sosem válnak személyeskedővé. Charonról leperegnek az észérve, a széjét pedig agresszív yapping-on kívül nem hagyja el más - és ez számára új, ismeretlen és első megérzésre kényelmetlen terep.
Nem akar ordibálni vele. Nem, nem fog ordibálni vele, ez olyasmi, amit már jóval azelőtt megfogadott, hogy megismerte volna a lányt. Sőt, bizarr gondolat, de még minden bizonnyal azelőtt, hogy Charon egyáltalán megszületett. De oh... mennyire nehéz ezt betartania most.
Mint mikor valamit végképp nem ért, ismét a halántékához emeli a kezeit, az arcára pedig hagyja, hogy kiüljön minden: az őszinte összezavarodottsága, az indulat és a tiszta undor, ami Charon személyének szól.
   -  Mit gondolsz hová mész?
Nem lép utána és fizikailag nem állítja meg. Tudja, hogy nem kell, az ajtó ugyanis zárva találja majd a lányt. Ha egyszer ismét szóba áll vele, ne felejtse el ezt megköszönni Kamillának, ugyanis a szóváltásaik és a lány idegesítő szokása, amivel minden vitát félbeszakítva otthagyta őt rákondicionálta, hogy bezárja az ajtót. A huszonkilencedik emeleti lakást Charon érkezésével vonta kvázi vesztegzár alá és esze ágában sincs feloldani, amíg ez a pattogó kis görcs le nem higgad.
   -  Üdvözöllek a beszélgetésben, Charon! Másnak is van neve, másnak is van pénze, jó tőled hallani, amikor te két mondatot sem tudsz végigmondani anélkül, hogy ne a nagy és dicső Yaxley-múlttal öblögess.  Senki sem fél tőletek, Charon - tárja szét a karjait - és senki sem fél tőled sem és senki sincs ellened.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=877312#post877312][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.21. 14:32[/b][/url]

Ahogy Charon elindul a kijárat felé, ő is kilép a kanapé mögül és megtartva az eddigi távolságukat követi; így, amikor az ajtó nem enged utat a lánynak, ő is megáll nagyjából az előszoba és a nappali határvonalán.
   -  Én NEM azt mondtam, hogy nem teszek semmit, hanem AZT, hogy túlreagálod, ami történt. Igenis Adélra fogom borítani a kurva asztalt, hogy honnan vette és milyen okon terjeszti ezeket a baromságokat, de egyébként mit vársz tőlem, mit csináljak? Vezekeljek? Azért mondom, hogy nincs semmilyen helyzet, te hígagyú kis pondró, mert TÉNYLEG nincs, és ha gondolkodtál volna azelőtt, hogy idejössz tányérokat törni, akkor te is rájöttél volna. Ülj be a könyvtárba vagy a nagyterembe vagy bárhová és nézz körül: senkit sem érdekel az eljegyzésed, sőt, ha te nem tapétáztad ki vele a hálókörleted, akkor a kastélyban senki nem is tud róla. Ha pedig már itt tartunk, olyannak a szavát veszed készpénznek, aki éveken át ugyanabban a kastélyban csalta a férjét teljesen nyíltan, akit úgy kellett elrángatni Franciaországból, mert akkora kurva volt, és akinek a gyereke még csak nem is hasonlít az állítólagos apjára. Remek értékítélet tőled, Charon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=877316#post877316][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.21. 15:04[/b][/url]

   -  Segíteni akartam, te igazán szerencsétlen, hogy legalább megismerj valakit a környéken, azt már honnan kellett volna tudnom, hogy hátba támad, te pedig felzabálod az összes hazugságát, mint egy disznó?
Esze ágában sincs kinyitni az ajtót, és ugyan egy pillanatra lefagy, amikor Charon pálcát húz elő, abban biztos, hogy a mezei zárnyitás nem fog működni. Szerencséjére elég fényes aranykanállal a szájában született hozzá, hogy nála tapasztaltabb mágusok gondoskodjanak a biztonságáról.
   -  Ezeket nem te döntöd el, Charon. Vergődhetsz, ha szeretnél, azt senki sem tiltja meg, de ha így szeretnél játszani innentől kezdve tőlem se számíts megértésre. És tedd le azt a kurva pálcát, mert kiengedlek, ha lehiggadtál.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=877320#post877320][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.21. 15:28[/b][/url]

Van egy alig észrevehető pillanat, amikor már tudja, hogy mire készül a lány. Azonban ekkor már azzal is tisztában van, hogy semmit sem tehet, hogy megállítsa.
Egész testében összerezzen a kezeit pedig reflexből felemeli az éles hangra. A pántok, megadva magukat a felsőbb akaratnak, kiszakadnak a drága madagaszkáti akácia-keretből, az ajtó lapja kivágódik, a szálkás forgács pedig beborítja az emeleti előtér padlószőnyegét.
   -  Jesus fucking christ, Charon, ez egy mugli épület - emeli meg a hangját megütközve és aztán, hogy a lány átlépte a romokat, az ajtóhoz... vagyis annak helyéhez siet. Az emeleten két lakás van csak a folyosó két végéről nyíló bejárattal, és ugyan egyelőre onnan nem kerültek elő a lakók, a robajt biztos benne, hogy több emelet is hallotta. Az pedig percek, ha nem másodpercek kérdése, hogy a személyzet is megérkezzen.
   - Csak hordd el magad innen - vált a hangja sürgetőre. - Most.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=877623#post877623][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.27. 23:08[/b][/url]

Természetes volt, hogy elkíséri az apját és még örült is a lehetőségnek. Az is természetes volt, hogy Perte reflektorfényében senki sem kyváncsi rá, így félreeső beszélgetésekben találta meg a társaságát. Az azonban nem volt természetes, hogy egy felkészületlen pillanatban ismerős arcot pillantson meg, ettől pedig elveszítse a gondolatai fonalát.

A buborékok lassan szállnak fel a vizében előtte.
Úriemberként el kell ismernie a csapda kifinomultságát, amibe belesétált. Ez azonban most, a kerthelyiségben ülve a lánnyal szemben csak minimálisan csillapít a szituáció kínosságán. A mutatóujjával matat a telefonja képernyőjén az asztalon, azonban az avatott szemnek feltűnhet, hogy ugyanazt a közösségi appot nyitja- zárja újra és újra anélkül, hogy  bármi értelmeset csinálna benne. A könyökén támaszkodik, lehajtott fejjel és teljes csöndben azóta, hogy megérkeztek - leszámítva, amíg rendelt -, ez pedig a szöges ellentéte annak, ahogy alig egy órával a fogadáson viselkedett.
Nem egészen biztos abban, mennyi idő telt el. Tíz perc? Negyed óra? Újra feloldja a telefonját, majd ismét visszazárja. Ha igazán fülelne, hallaná az ásványvíz felületének pezsgését a kristálypohárban.
   -  Szóval... milyen volt a hét?