Damian- Dél-Franciaország, getaway hétvége, kora délután-Miután Damian lement a medencéhez, Charon még lehuppant az ágyon heverő bőröndje mellé. A vele szemben, a szoba másik felében lévő ágyat bámulta, mellette a tele bőrönddel. Akármennyire akarta elkenni a hétvége és bátyja feletti lelkesedéssel a dolgot, de be kell ismernie, hogy így, a szoba magányában, ismeretlen szagokkal (jellemzően maszkulin illatok) körbevéve azért rázuhan kicsit ez az egész. Hogy itt van és nyilvánvalóan hirdeti a közös szoba, hogy a szülei, a másik család felnőttjei és mindenki elhatározta, hogy hozzá fog menni valakihez.
Lenéz az ölébe ejtett kezeire, és csak még mélyebb húzást érez a gyűrű gondolatára rajta, holott még csak épp felmerült a terv maga. Mindig úgy képzelte, hogy a Roxfort elvégzése után majd Rosier elviszi valami különleges helyre, és egy gyönyörű zöld gyűrűt húz majd az ujjára, ami illik a nyakláncához, amit ötödikben kapott tőle. Akarja, hogy a Flaviu valami ordenáré undorító gyűrűt válasszon neki, legalább gyűlölhetné a gyűrűt is. Miért nem lehet Rosierrel itt a lengyel helyett? Nem kellene kényelmetlenül éreznie magát az átöltözéssel, csipkelődnének kicsit egymással, aztán lehet le sem mennének a medencéig egy ideig, mert..
Nyomorultul érzi magát. És nyomorultul érzi magát, amiért nyomorultul érzi magát, holott ez a nyaraló és ez a szoba másnak több havi fizetésébe kerülne ennyi éjszakára. Mert mindenki azt mondja, hogy hálásnak kéne lennie és örülnie, merthogy Flaviu mekkora fogás, de miért örülne egy jó fogásnak, amikor ő már réges régen készen állt a vízbe ugrani egy másikért! Tompa puffanással érkezik az ökle az ágy végi párnába, de a gesztusnak pont annyi értelme és haszna van, mint ennek az önsajnáltatásnak.
Pontosan, igazán abbahagyhatná ezt a szenvedést. Tiszta szánalmas vagyok. Ezzel a gondolattal nyitja ki a bőröndöt inkább és halássza elő a fürdőruháját. Ebből nem szabad rendszert csinálnia, még a végén meglátná valaki. Nem akar olyan síró-picsogó lány lenni, akiket annyiszor szólt már le korábban. Most lemegy és kurva boldog lesz. És kibaszott vidám. És csakazért is jól fogja magát érezni. Kibújik a rövidujjú felsőből, a nadrágból és egyéb ruhákból, majd felkapja a fürdőruhát.
Mire a szobát elhagyja, már összeszedi magát, arcán a szokásos pökhendiség, ami hamar derűre vált, mikor meglátja a medence szélén Amont és a menyasszonyát, Siennát. Felgyorsítva a lépteit baktat oda a pároshoz, nyilvánvaló lelkesedéssel - az ismerős otthoni arcok enyhítenek azon a belső feszültségen, amit nem tudott teljesen elengedi még.
- Látom, ti is átöltöztetek. Mázli, hogy jó időre érkeztünk.
- Itt már csak te voltál ilyen lajhár az átöltözéssel, na, mi a helyzet? - Amon a maga huszonnégy évével a legidősebb testvér a családban és mondhatni még a legérettebb is. Ez mondjuk nem akadályozza meg, hogy az első ösztönös mozdulattal összetúrja a húga haját. A "mi a helyzet" kérdés hangsúlya viszont a szokásos semmitmondó "miújságnál" több kíváncsisággal és.. némi óvatossággal szólal meg.
Ismeri Damiant és határozottan szükségesnek érzi rácsekkolni a húgára.
