Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Vásárolni, azt volt kedvem. Lemászni a lakásból annyira nem, és már előre tudom, hogy Dami feje pár árnyalattal pirosabb lesz, mikor belép. Mindig nehezményezi, ha a lakásunk átavanzsál ruhaüzletté, de engem ez lelkesít. És most nem is vagyunk sokan. Csak öten. Én, a szerelmem, meg a három alak, aki a ruhákat hozta.
És nem mondom azt, hogy nem csapódik hozzá, hogy nehezményezem családom újabb frenetikus ötletét. Úgy szeretek hazamenni újonnan.
Menjek vissza suliba. Menjek a falura, de jó lesz ott nekem, hát Damian is mennyire jól érzi ott magát, Alina is imádta. Csodás, csodás. Viszont ki vagyok én, hogy ellenkezzek, ráadásul teljesen felesleges lenne, mert ha eldöntötték, akkor az úgy is lesz.
- Jajj, de édes vagy - persze, hogy Diornak gügyögök, hisz ha nekem lesznek új ruháim, neki is. Sőt, szinte az összes szettünk passzol, hát nem hiába anya szeme fénye ez a kutya.
- Ú, végre. Segíts, kérlek - ahogy meglátom a bátyám, jól le is támadom, olyan könyörgő tekintettel, hogy ezt nem lehet begyakorolni. Ezzel születni kell.
- Melyik legyen? Csak nem költözök be idejétmúlt ruhákkal - ezzel úgy meg is magyarázom a nappaliban eluralkodó káoszt, de eközben két felsőt is mutogatok neki, teljesen tanácstalanul. Mind a kettő nagyon tetszik, de elveim vannak, és nem vagyok hajlandó egy féléből kettőt venni. Ráadásul az sincs kizárva, hogy nincs a szekrényemben már belőle. Mostanában megint lelkesem csapolom a családi kasszát. A fejemen ugyan még nyoma van a tegnap esti.... botlásunknak, de azzal se törődök, majd mielőtt megyek a lányokkal, rendbe szedem magam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Nézd életem. Apád is felkelt - a gond csak az, hogy én sokkal lelkesebb leszek ettől a ténytől, mint Dior, aki a szokásos röfögős-prüszkölős dologgal jelzi nekünk, hogy tudomásul vette. Még csak a fejét se emeli meg, én meg csóválom a sajátom, mert fogalmam sincs, hogy fognak ők ketten kijönni.
- Mondom én, ha azt szeretnéd - lábujjhegyen tipegve megyek oda hozzá, és adok egy puszit az arcára, ami után szépen pislogok is, mert.... nos.... mindketten tudjuk, hogy fog ez végződni. Ő kifezeti a ruháim, én pedig mérhetetlenül boldog leszek. Neki amúgyis több pénze van.
- Mit kérsz inni? Hozok neked - jelentem ki úgy, mintha nem is tudom, mekkora szívességet tennék, pedig valójában csak arról van szó, ha akarok valamit, nagyon készségessé tudok válni.
Közben a szandikat is nézem, mert hamarosan beüt a jó idő.
- Látod? Mihez kezdenék én nélküled - dobom is abba a kupacba, ami marad, míg a másikat odaadom a férfinek.
- Szerinted mekkora az a szoba? Vagy nem tudsz intézni nekem egy gardróbot? - Damian mindent eleintéz, én pedig mindig szépen nézek.
- Ugye nem kell másokkal is osztoznom? - látványosan borzongok meg a gondolatra, hogy együtt kell élnem olyanokkal, akik nem családom. Nem. Az tényleg nem nekem való.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Szinte szökdécselek megcsinálni neki az innivalót, az indokolatlan pénzköltés ugyanis ezt hozza ki belőlem. Mert ez az. Az égadta világon semmi nem indokolja, hogy lecseréljem a ruhatáram tekintve, hogy nemrég tettem meg. Mégis nagyon élvezem, és boldog vagyok tőle. Meg attól is, hogy a telefonom ezidő alatt már harmadszor csippan. Úgy vigyorgok a képernyőre, mint aki nem is ezen a világon jár.
Kellene, hogy zavarjanak az idegenek, de a háromból kettő legalább tuti, hogy járt már itt, emlékszem rájuk, csak a nevükre nem.
- Ugye milyen szép? Hmmmm... Karolinnak mekkora a mérete? - gondolkodok el, mert igazán lehetek kedves a bátyám.... barátjához még akkor is, ha nem hajlandó bemutatni, bármennyire könyörgök neki. Pedig ez nagy szó. És én látni akarom azt a lányt.
Közben készítek akkor már magamnak is inni, és a két pohárral megyek a kanapéhoz, Macinak meg nyújtom az övét.
- Te is ott leszel? - visítanom kéne, vagy ugrálni, vagy elmondani neki, hogy nála jóképűbb, okosabb, önzetlenebb ember a világon nincs, mégis bizonytalanul teszem fel a kérdést. Jó lenne egy saját lakás, de félek én egyedül maradni.
- Csak akkor kell, ha jössz te is - jelentem ki némi töprengés után. Jó. Lehet, hogy ő nem szeret velem lakni, mert kupizok, meg Dior is velem jár, meg nem hagyom aludni, vagy hangosan hallgatok zenét, vagy épp Aiden röhögtet meg úgy, hogy ő nem tud dolgozni. De én szeretek vele lakni, mert.... Itt van.
- Azt a három párat is kérem - pislogok szépen a vendégekre, mert ők sincsenek elfelejtve, aztán le is ülök bátyus mellé a földre.
- Segítesz majd elpakolni? - erre is mindketten tudjuk a választ. Nem fog.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Ne már, Dami. Csak valamit.... Csak nagyon picit - mióta tudom, hogy van az életében valaki, akit ő engedett be oda, nem olyan könnyű megállni, hogy ne tapossak két lábbal a privátszférájába. Néha megfogalmazódik a gondolat, hogy talán nem kellene, de hamar elvetem.
- Ki a fodrásza? - igenis fontos kérdés ez, kérlek. A rosszul megválasztott fodrász, sokmindent elárul az emberről.
Szólok közben, hogy végeztünk mára, és bár hallom a kérdést, először nem vagyok hajlandó tudomást venni róla. Óvatos. Azt tudom én, hogy mit jelent.
Megvárom még összepakolnak, és a tekintetemmel jelzem a bátyámnak, hogy akkor fizesse ki őket.
- Nem tudom. Félek. Korai. - én is óvatosan mondom neki, mikor már csak kettesben maradunk, és kortyolok is az eperlémből.
- Nélküled én életképtelen vagyok - ezen pedig nincs mit tagadni. Ő is tudja. Én is tudom.
- Figyelj, nem azt mondom, hogy fogjunk mindent és bútorozzunk át. De ha amúgy is ott vagy hétvégén, akkor nem lenne egyszerűbb odamenni, mint ide hopponálni? Legalább csak eleinte? Csak míg megszokom? - az a baj, hogy ez a könyörgő tekintet most tényleg őszinte. Sokkal jobb lenne ha ott lenne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Oka van annak, hogy nem beszél. És ez nem az az ok, hogy hagyjál tesó, magánélet. Meg tudom különböztetni a csendet, és a csendet, ha róla van szó, de látszólag most hamar túllendülök rajta. Úgyis meg fogom tudni, amit akarok, mert az a nyamvadt alma akkor sem esett olyan messze attól a fától. Erről meg nem igazán tehetek, ha már az apámat nem tudtam megóvni, a bátyámat megfogom az olyan nőktől, akik... nos, egyáltalán nem valók hozzá.
Boldog mosollyal az arcomon nézem végig, ahogy egyetlen kanyarintással, tornázza fel Dami az amúgy is túlzottan jó kedvem. Hát csodás ez a nap, csak a fejem ne fájna.
- Figyelj - sóhajtok fel, teszem le a poharat, és kezeimmel a lábaira támaszkodok, úgy pislogok fel rá.
- Ha te azt mondod nekem, hogy én meg a leendő sógornőm öribarik leszünk, akkor rendben. Összeköltözök én vele. Tényleg. De ha csak egy táskámhoz is hozzányúl, egyenként fogom levagdosni az ujjait - és ezt olyan bájos mosollyal adom a bátyám tudtára, mint valami ma született bárány.
Egyrészt, bár semmi szándékom támogatni őt ebben a hülyeségben, a testvéreként meg kell tennem. Másrészt, ha valaki van ezen a világon, akiben én feltétel nélkül megbízom, annak épp most is az idegein táncolok. Harmadrészt, nem felejthetem el, hogy nem csak pénzem, kötelességeim is vannak. Ettől pedig lever a víz. Viszont megígértem, nincs több dráma, igyekszem is tartani magam hozzá.
- Szeretnék kérni valamit - negyedrészt, mindennek oka van.
- Mielőtt bevenném a falut, szeretnék elmenni valahová. Csak egy napra... - az pedig számomra nem olyan könnyű figyelembe véve, hogy a hopponálásról még mindig le vagyok tiltva. Teljesen érthető okokból egyébként.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Gondoltál már arra, hogy megpróbálsz nem csak havonta egyszer aludni? - a kérdés óvatos, és egyedül a tekintetem aggódó csak, mert ezt sem tartom túl egészséges dolognak.
- Ha elmész dokihoz, tök jó gyógyszert ír fel - mosolygok rá halványan, hisz.... tudom, miről beszélek. Viszont nem pattogok, és kezdem pátyolgatni, az anya dolga. És tőle is nehezen viseli sokszor.
- Oda akarok menni - biccentek is, és megforgatom a szemem.
- Carlisle-ba. És egyébként. Mykonos sokkal jobb hely volt - nos, már amennyire emlékszem belőle. A görög. A görögökről sok mindent el lehet mondani, de azt nem, hogy nem tudnak bulizni. Viszont tényleg látni akarom Aident mielőtt még megint elszeparálnak mindentől, mert fogalmam sincs, mikor lesz rá lehetőségem legközelebb.
- És nyári szünetben? - azért némi fáziskéséssel, de csak elkezdek szépen nézni Damira.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Nem rosszak, Maci. Nagyon sokat segítenek. Persze, egy ideális világban az embernek menne az élet nélkülük is, de.... - megvonom a vállam, lassan, talán kissé vontatottan is, mert megszoktam? Meglehet. Jó ez így. Könnyebb.
- Azért, mert.... Azért, hogy.... - megilletődök. Aiden már jó ideje az életem része, minden nap beszélek vele valahogyan, na de róla... Az már egy fokkal nehezebb dió, csupán mert sejtem, hogy nem fogadnák olyan kitörő örömmel, hogy fontos lett számomra valaki. Vagyis, talán a valakivel nem is lenne gond, ha nem épp az elvonón ismertem volna meg.
- Kössünk alkut. Te elviszel, nem kérdezel semmit, hanem megvárod míg magamtól beszélek róla, én meg olyan jól viselkedem majd Hollókőn, hogy anyuékat zokogva hívják fel, hogy legyenek rám nagyon büszkék - még a kezemet is nyújtom, annyira komolyan gondolom ezt. Csak az a baj, hogy a bátyám ismer.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Úgy figyelem Damit, hogy konkrétan bele tudnék látni a veséjébe, mégsem látok rajta semmit, ami arról árulkodna, hogy zavarja, hogy titkolózom. Hamar meg is nyugszom, mert egyébként kicsit feszültté tett a helyzet, de az én bátyám teljesen megbízik bennem. Nem eshetne ennél jobban semmi. Sőt, még kezet is fogunk, úgyhogy ez már kőbe van vésve.
- Sokkal jobb lenne ám, ha nem akarnál folyton alám licitálni, de... te vagy a főnök - nekem meg nincs a kezemben igazából semmi, amivel feljebb tudnám tornázni azt a fél napot. Örülni kell ennek is, na. Pedig rendesen vártam, hogy majd nekikezd faggatózni, de nem teszi, így tényleg kiül a boldog mosoly az arcomra.
- Nagyon szeretlek Dami - adok olyan cuppanós puszit az arcára, amilyennel az őrületbe tudom kergetni, de semmi baj. Hiányozni fogok én még neki, tudom. Csak makacs, és nem mutatja ki.
- Természetesen - sóhajtva nézek a frissen szerzett ruhakupacra, amit láthatóan és hallhatóan is egyedül kell elpakolnom.
- Különben meg du... - dugják fel maguknak a benyomásukat. Mondanám, ha nem az előbb fogadtam meg volna valamit, így csak beharapom az ajkam, és cukin pislogok a bátyámra.
- Jól van na... madár-madár - vállat vonok, mert érzem én, hogy annyira nem sikerült eltalálni a hely nevét. Aztán tényleg jó gyerek módjára pakolni kezdek, és hagyom a tesómat feltámadni.

  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Ez gyors volt.
Nem kellene, mégis megint meglepődök azon, mennyivel egyszerűbb az élet, ha apám közbenjár. Mikor is történt? Vasárnap. Vasárnap nem tudtam megint, hogy mikor kell befogni, és hagyták el a nagy szavak a szám. Majd én megmutatom. Én mindig megmutatom. Mentségemre legyen mondva, tényleg nem hittem volna, hogy apu felül a vonatra, ráadásul ilyen gyorsan.
Ezt most csak magamnak köszönhetem. Legalább a késésem nem, mert abban a nyomi kávézóban megint nagy a sor. Nem értem az embereket - magamat se -, miért kell ilyen korán kelni, és csinálni bármit is? Afrikában legalább délutáni és esti órák voltak, ott figyelembe vették, hogy az ember lánya tizenegy előtt teljesen életképtelen, kávé ide vagy oda.
Az első két korty után már arcomra is kerül a fintor, ami minden egyes alkalommal az elégedettségemet jelzi, de... igazán kezdem megszokni már, hogy ez a hely... fapados. Mi tagadás, a szüleim nagyon jól tudják, mivel lehet büntetni. Csak kapj fel, és dobj le az Isten háta mögé, én meg még azt is megbánom, amit még el se követtem, de persze sokkal makacsabb vagyok annál, hogy ilyen könnyen fejet hajtsak nekik.
Csak egy nagyon picit sietek, nem fogok loholni, annyit nem ér az egész, és legalább van egy kis időm kitalálni, egyébként miért is kell ez nekem. Ja, tényleg. Mert én megmondtam, hogy életképes vagyok. Meg Dami se csinál semmit, mire kaptam egy kis monológot arról, hogy az ő munkája fontos, én meg ezen jól felhúztam magam. Nem mintha papírok kapcsozása olyan fontos lenne, de munkám ugye nekem is lehet.
- Itt vagyok - még pont elcsípem a nevem a férfi szájából, gyorsan elő is varázsolom a legbájosabb mosolyom, és szabad kezem nyújtom is, amint elé érek.
- Elnézést, hosszú volt a sor a kávézóban - igen, ez egy mentség, még a hangomban is felcsendül némi felháborodás, hogy pont emiatt kell késnem. De ő még nem tudja, nekem mennyire létszükséglet a reggeli kávé. Nem mintha utána sokkal használhatóbb lennék, csak... kevésbé undok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nem vagyok én sűrű látogató erre. Most sincs különösebb okom hazajönni, talán csak annyi, hogy megragadom a lehetőséget, hogy kiszabaduljak egy kicsit a faluból, de szinte át se lépem a küszöböt, és már érzem, ahogy a hatalmas falak fojtogatnak.
Pedig aztán... semmi okom nem lenne rá, és nem is értem magam, hogy miért kényszerítem magam ilyesmire. Persze letudom a köröket a szüleimmel, de aztán a szerelmemmel együtt megyek a szobámba. Nincsenek igazán nagy elvárásaim, és azt is el kell ismernem, fényévekkel jobb itt, mint a nagyinál. Oda szintén csak cipelni tudnak, magamtól a Krise birtoknak még csak a közelébe se mennék. Annak viszont örülök, hogy Dami is jön, talán még Alináék is felbukkannak, ki tudja. Tök rég volt már, hogy együtt hesszelt volna az egész család. Nem sokat bíbelődök, ilyen kipakolással, nem is hoztam magammal sok cuccot, és nem is tervezek a Flaviu birtokon kívülre menni ezen a hétvégén, így hamar kényelmesbe vágom magam, hogy aztán Diorral lemenjünk a tóhoz. Dami szeret ott lenni, fene tudja miért.
Amint meglátom ott, alattomosan lopakodok mögé - sose szokott beválni - és ölelem át. Ő tényleg hiányzik nekem.
- Annyit jársz ide, hogy nem is értem, minek neked lakás a városban. Nekem adhatod - osztom meg vele az ötletem vigyorogva. A bátyám hetente megfordul itt, azt tudom, így nem értem, miért költözött el egyáltalán.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Egy ponton a fejembe ötlik, hogy talán rá kellene segítenem a hangulatomra, de hamar elvetem tekintve, hogy ezt az apám intézte. És minden látszat ellenére tudom azt is, hogy még mindig.... csalódott. Teljesen okkal, ha valamit megbántam, az tényleg az, hogy tönkre vágtam valaki életét, és visszagondolva, talán még jobban meg is erőltettem volna magam, és nem csak egy csokor margarétát küldtem volna bocsánatkérésképp. De fiatal voltam... fiatalabb, és még most sem tudom sokszor helyükön kezelni a dolgaim.
Most csak annyit tehetek, hogy több okból kifolyólag sem fürdök be ezen az interjún. Jó, azért nincsenek illúzióim, tudom én, hogy hamar elhajtanak a francba - nincs az az épeszű ember, aki engem venne fel dolgozni -, de csak megerőltetem magam. Csak hogy lássák, én tényleg megpróbáltam. Valahol azért hálás vagyok azért, hogy nekem nem az életem múlik ezen az interjún, meg a jövőm meg minden ilyen nagy szó.
Ó, öltöny ing... a nők többsége elájul ettől a kombótól, hamar nyílik is a lábuk, főleg mert összekötik azzal, hogy pénzes az illető. Rajtam semmi jele nincs az ámulatnak, és ez nem is feltétlenül a férfi ellen szól, csupán bőven elég öltönyös-inges férfi vett körül életem során, hogy én azt redflagnek tekintsem. Az összes a szép máz mögé bújtatja, mekkora rohadék is, és milyen romlott belül. Mit is mondhatnék, hamar kiábrándultam. A pénzzel se lehet megfogni. Persze ezt is elrejtem, kiválóan tudom alkalmazni a családomra jellemző kellemes benyomást, és bennem is megvan az a képesség, hogy megnyerő legyek, és elrejtsem a gondolataim. Nem tanították, egyszerűen a családom hozadéka, úgy ragadt rám, mint az, hogy mikor melyik villát kell kézbe fogni.
Belépek az irodába, körbe se nézek, épp csak leülök az egyik fotelbe. Szépen. Lábak összekulcsolva, egyenes hát, csak ahogy a nagyi is elvárná, hisz idegen. A jó benyomás fontos.
- Újságírónak tanulok. Ezzel pedig a családom nincs kibékülve, és szeretnék, ha komolyabb pálya felé is kacsintgatnék, ezért tartotta édesapám jó ötletnek, hogy jelentkezzek ide - ne mondja senki, hogy én nem készültem. Élek a gyanúval, mindketten tökéletesen tisztában vagyunk vele, én nem jelentkeztem...
- Emellett imádok papírokat kapcsozni, és mappákat rendezgetni, meg növényeket locsolni - és itt jön a probléma, hogy nem tudom, mikor kell befogni. Ez vezetett ide is, és itt is rezzenéstelenül közlöm... Atlassal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Nem mondanám, hogy annyira feszült vagyok. Épp csak nem értem, hogy miért szükséges ez. Jó, sok mindent nem értek, ami másoknak teljesen normális, ez igazán nem az én hibám.
- Igen - egyetértek vele, hisz ezért választottam. Ha valamit közel érzek magamhoz, akkor az az írás, persze ezt sem fogom senki orrára kötni, még a családoméra se. Jó, meg a pénzköltés, abban is verhetetlen vagyok.
- Felvettem a mágusjogot, a családom pedig szoros kapcsolatot ápol különböző ügyvédekkel, nem fogok pánikba esni egy paragrafus jel láttán - ebben is valahogy biztos vagyok. Alapjáraton nincs gond az eszemmel, az érdeklődésem az, amit nehéz megragadni, és biztos hogy nem a jog világában fogok kiteljesedni, de mint mondtam, ezt apu intézte, és fontos, hogy jó benyomást keltsek. Amúgy is... az alapvető dolog, nekem is tökéletesen megy. Minden ügyvéd hazudik.
- Pozitív tulajdonságaim nincsenek, negatív meg jóval több mint három. Viszont a családom az identitásom, Krise vagyok, annak minden negatív és pozitív hozadékával - és még szépen ki is emelem. Most először. Mert nem szoktam. Mert a nevem valójában inkább átok, vagy mostanság szitok, de... nem tehetem, és nem is akarom megtenni, hogy szemet hunyok afelett, amit az a család elért. Amiért tényleg egy név lett.
- Róhatjuk itt a köröket, tényleg. De üres kérdésekből nem fog rájönni arra, ki vagyok, és mind a ketten tudjuk, hogy itt fogok dolgozni - jó, lehet odaírni a negatív tulajdonságokhoz azt, hogy türelmetlen. Kicsit még előrébb is dőlök, a bájos mosolyom is inkább válik magabiztossá, ahogy még a fejem is oldalra biccentem.
- Inkább térjünk át a fontos dolgokra. Hogy issza a kávét? - ne, ne röhögj, ez tényleg fontos.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

A levél nem ért váratlanul. Azért lőttem róla egy képet, és elküldtem apámnak, aki mindazt egy lájk jellel láttamozta. Olybá tűnik, tényleg csak Atlas nem tudta, hogy az a levél valószínűleg már azelőtt megvolt írva, mielőtt én beléptem volna az ajtón.
Nem mondom, hogy nem érzek némi elégtételt, és nem esik jól, hogy rajtam keresztül tapasztalhatta meg a férfi, hogy itt még mindig nem az eredmények, meg az önéletrajz, ami számít. Szomorú, kétségtelenül, de általános igazság.
Viszont nekem ne mondja meg egy noname ügyvédi iroda, hogy mit vehetek fel, szóval a levélnek azt a részét, szépen letéptem, és hasznosítottam. Ezért van az, hogy a saját dizájner ruhámban libbenek be, teljesen magabiztosan, kezemben a jól megérdemelt papírpohárral.
- Jó reggelt. Hoztam volna önnek is, de hát kérette magát... - pislogok rá bűnbánóan, kortyolva a még mindig borzalmas italból. Komolyan. Fájna itt egy Starbucks? Nem hiszem el, hogy nincs rá igény. Még gyorsan Aidennek is megírom, hogy tök izgi első munkanapom lesz.
- Szóval, mit csináljak? - azért annyira provokálni nem szeretném, sejtem bőven elég neki az én ártatlanul mosolygó, bájos arcom nézni. Esküszöm, csak akkor rúgok bele, ha erre okot ad.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Egyél, ha éhes vagy... a hűtőben a szederlé...
És én biccentek. A szederlére felcsillan a szemem, mert fogalmam sincs, anyu honnan szerzi, de gyerekkorom óta meg tudnak vele venni kilóra, és teljesen mindegy, hol iszok, egyik sem olyan. Mert olyan csak itthon van, és ha valamiért tényleg megéri hazajönni, akkor az a szederlé. Viszont az itthon eluralkodó légkörön még ez sem változtat. Mintha mindenki lábujjhegyen tipegne, és attól tartana, valaki leejt valamit, és jön a káosz. Nem tudom... nyomasztó. Menekülök is az egyetlenhez, aki mellett nem érzem ezt. Dami sok mindent éreztet velem, mint például, hogy hülye vagyok, vagy hogy elég a hisztiből, de ezek mind olyan dolgok, amikkel együtt tudok élni. A bentivel nem.
- De miért? És ha elvetted a lányt? Utána úgyis nagyobba kell költöznötök. Akkor az enyém lehet? - pislogok ártatlanul, mert egyrészt nem vagyok hajlandó a nevén nevezni, mivel nem kedvelem. Másrészt meg, egy nagyon aprócska részem foggal-körömmel kapaszkodik abba, hogy a bátyám majd idejében kiszáll ebből a hülyeségből.
Elveszem a követ, de nem hajítom el egyből. Diorról szedem le a hámot, mert tudom, hogy esélytelen, hogy innen meglép, és had császkáljon.
- Itt vagyok, nem? - vonok vállat közömbösen, kicsit vissza is veszek a lelkesedésből, és lassabban, óvatosabban egyenesedek fel.
- És nekem is hiányzik. El nem hiszed. Van saját fürdőm - igen, elbagatelizálom, mert jobb így. Mindenkinek jobb. Aztán elhajítom a nyamvadt követ, és keresek egy laposat, amivel lehet kacsázni. Azt imádok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Megrántom a vállam. Nincs az él Dami hangjában, szóval nekem se jut eszembe leplezni, mennyire hidegen hagy a lány ténye. Nagyon bízom abban, hogy nem lesz maradandó, így nem is fektetek energiát abba, hogy megváltoztassam a róla alkotott véleményem. Hiába Yaxley.
- Miért ne lehetne két lakásom? Vagy épp bármennyi? - tényleg kiül az arcomra az értetlenség, mert nem értem, hogy zárja ki az egyik a másikat. Mióta az eszem tudom, nem tapasztaltam még olyat, hogy valamiből nem lehet több.
- Dehogy hagyd! Minden este zokogok, mikor várnom kell, hogy a mamut lecsutakolja magát. És azok ott a szobámban tudod milyen idegesítőek? Aludni se tudok normálisan tőlük. Talán ha altatót kevernék a nyomorult teájukba - itt a tó partján kezdek hümmögésbe. Rendesen elgondolkodok a dolgon, tényleg. Mennyivel nyugodtabb éjszakáim lennének. Hát ha még fel sem kelnek, mondjuk soha többé... Az tényleg ideális lenne.
- Béna vagy - nevetem ki, és amint megtalálom a megfelelő követ, megmutatom hogy csinálják ezt a profik. Mert az enyém bizony négyet is pattan, mielőtt elsüllyedne. Egy kósza pillanatra jut csak eszembe, kitől szereztem eme remek készséget, és nagy sóhajjal veszem tudomásul, a bátyám nem hajlandó leállni a témáról.
- Beszéltem. Elmondtam, hogy imádom a sulit, meg a suli is engem - őszintén nem tudom, mit vár tőlem. Miért nem elég, hogy fejet hajtok, és elbohóckodok amíg úgy gondolják, hogy kell? Ez sem fog pár évnél tovább tartani.
- Van szederlé is - ami az én olvasatomban azt jelenti, talán tényleg szívesen látnak. Ha nem így lenne, biztos hogy nem lenne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Talán ha tudnám, hogy a férfi igazságérzetét bántják a történtek... Nem, valószínűleg akkor is ugyanígy mosolyognék, és szemeimbe is ugyanúgy beköltözne az értetlenség. Nekem is van sok minden, ami nem tetszik, mégis tesz rá mindenki, bármennyire is hisztizek. Ha nem így lenne, a bátyám se készülne élete legnagyobb baromságát elkövetni.
- Valóban - adok neki igazat. Biztos, így van ha már így kijelentette. Mint mondtam, rá se néztem, mert majd én azt tudom, mit hordok. Nem azért vagyok jóban a tervezőkkel, hogy aztán belekényszerítsem magam valami ceruza szoknyába meg undi blúzba.
- Akkor ezt most gyorsan tisztázzuk. Sem Ön, de még a főnökei se fogják nekem megmondani, mit vehetek fel - egy pillanatra eltűnik arcomról a kislányos báj, ami rendszerint rajta van, és amitől általában képtelenek rám haragudni. A tekintetem is megvillan, noha a hangom teljesen nyugodt, és vad csapkodásba meg toporzékolásba se kezdek. Ez tény. Úgyis közlöm vele tudva, hogy tudom kinek kell és milyen szavakat megejtenem ahhoz, hogy az előttem álló szarva le legyen törve. Aztán hamar visszarázódok az én kis bájos énembe, mert egyébként lehet velem beszélni, határozottan kompromisszum kész tudok én lenni.
Mikor feltettem ártatlanul a kérdést, nem számítottam ekkora pörgésre. Már az első két mondatnál elvesztettem a fonalat, szóval nyugodtan kortyolom azt a borzalmat, minden egyes kortynál bízva abban, hogy most majd jobb lesz, de újra és újra csalódok.
A székre azért felcsillan a szemem, gyorsan le is pattanok rá, és pörgök vele egyet vidáman, mert tudom, hogy azt határozottan élvezni fogom. Felőlem aztán duruzsolhat a férfi, amit csak akar, én már közben szelfit lövök a bátyámnak, hogy lássa csak, én tökre dolgozok. Már csak arra kapom fel a fejem, hogy a nevemet hallom.
- Ön szerint ezt, vagy ezt küldjem el a bátyámnak? Melyik olyan komoly dolgozós? - szinte egyforma a két kép, épp csak a filter, és a mosoly különbözik. Na meg az egyiken ott a férfi feneke, mert pont behajolt a szelfimbe.
- Ahh hagyjuk, elküldöm ezt - teszek le arról, hogy tőle kaphatnék egy épkézláb tanácsot. Még legyintek is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Sokszor hallottam már ezt, így könnyen túllépek rajta. Részben mert tényleg sokszor mondja, hogy nem... aztán meg mégis, részben meg ha nagyon kellene az a lakás, nem hagynám ennyiben.
Ehelyett megmerevedek és még hátrálok is egy nagyon kicsit, mintegy meghúzva a határt közöttünk, mert úgy tűnik, most megint nem egy oldalon állunk. Megesik.
- Ha el akarod terelni a figyelmet a kudarcra ítélt házasodási kísérletedről csak szólj. Megbeszélhetjük. De nem így - az a helyzet, hogy nem félek felvenni a kesztyűt és betámadni, mert Damian is tudja jól, hogy most mibe tenyerelt bele. Ráadásul ha mégse, a tekintetem elárulja, mert egyáltalán nem akarom még egyszer Aiden nevét ezen a helyen hallani.
- Aiden a barátom. És én se tettem megjegyzést a te barátaidra, hanem elfogadtam őket. Ha egyszer is bejöttél volna hozzám, megláttad volna, hogy ő a legjobb dolog, ami ott történhetett velem - soha... egyszer sem fordult elő az, hogy bárki védelmére keltem volna a bátyámmal szembe. Most. Most viszont megteszem, és meglehetősen kimérten. Nem... tényleg nem egy oldalon állunk, és bosszant, mert ő megint melléjük állt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Ó hogyne. Damian ért. Damian mindent megért, mert Damian a fene nagy megértéséről híres. Bárkit megkérdezel, azt fogja mondani, a bátyámnál megértőbb embert még nem hordott a világ a hátán. A meglepődését viszont meg tudom érteni. Ha nem lenne a kedvem olyan amilyen, most még komolyan foglalkoznék is a vehemenciámmal, de... majd később.
- Nagylelkű vagy, bátyám - hirtelen köpni-nyelni sem tudok. Az, hogy minden lépésemről tud valamiért, az teljesen rendben van, sőt még örülök is neki. Nem egy példa van arra, mennyire jól jön ez. De az, hogy már a saját baráti köröm felől sem dönthetek, nos...
- És dupla randit tervezel? Te kivel járulsz hozzá? A leendő menyasszonyoddal, vagy a barátoddal? - nem, nem fogom azt mutatni, hogy ez rendben van, nem fogom elnyomni a tényt, hogy Dami határvonalhoz ért, és azt nem igazán kellene átlépni.
- Volt alkalmad rá. Beszélhettél volna vele, de te megint csak... te voltál - mert bizony azt sem felejtettem el, hogy viselkedett akkor, és szépen a fejéhez is vágom, csak mert tudom, hogy fordított esetben én sem kapnék mást.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nekifeszülni a testvéremnek, nos... nem egyedi eset. Ez viszont nem jelenti azt, hogy jól is érzem magam tőle, de valahogy muszáj lekommunikálnom, mikor valami már sok, az nekem pedig csak így megy. Mégis figyelek arra, hogy ne bántsam meg. Mert mondok neki nem túl szép dolgokat, tudom, hogy bárki hallaná ezt, sápítozna, de tudom azt is, hogy Damiról ez lepereg. Nem tartja ugyanis egyiket se fontosnak, szerintem.
- Nem akarok így beszélgetni. De azt sem akarom, hogy Aiden neve még egyszer elhangozzon ezen a helyen. Ő már az életem része, és fontos nekem, és megvédem még tőled is, ha kell - ahogy látom rajta feszültség jeleit, úgy veszek visszább én is vehemenciámból. Nem azért, mert tartanék attól, hogy visszavág és az jobban fájna, egyszerűen csak nem akarom, hogy még miattam is bosszankodjon.
- Boldog... Dami ne vicceljünk. Egyetlen, csak egyetlen emberre mutass ebben a családban, aki boldog - még a fejemet is hátravetem, ahogy járkálni kezdek. Kezeimmel is tellegetek, mert igen, tök jó lenne, ha így működne, csak ebben a családban nem így működik.
- Én is azt szeretném, hogy te boldog legyél - csak túl sokat nem érek vele, ha ő maga viszont mindent megtesz annak ellenkezőjéért.
Aztán pedig lefagyok. Szinte pislogás nélkül meredek rá, amiért ezt felhozta. Nem szokta. Nem szokták. Idegesítően kínosan ügyelnek arra, hogy ez még csak fel se vetődjön. Felsóhajtok, és közelebb megyek hozzá. Tenyerem, ha engedi óvatosan helyezem az arcára, csak hogy tényleg a szemébe tudjam mondani.
- Jól vagyok. És nem tervezek, oké? - ahhoz képest, hogy nemrég még szinte kiabáltam, meglehetősen halkan, és lágyan jönnek ki a szavak a számon. Én tényleg csak meg akarom nyugtatni, ugyanis tényleg nincs a terveim között, hogy megpróbálom még egyszer.    

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Nem élek akkora buborékban, hogy ne tudjam, a férfinak miként csapódhatnak le a szavaim, de eszembe sincs megváltoztatni őket, vagy elnézést kérni miattuk. Egyrészt, ő egy idegen, aki biztos, hogy nem ismeri Damit, hogy tudjon neki panaszkodni, másrészt a főnökeinek meg hiába teszi, mert azok előbb vágnák ki a hangszálaikat, minthogy felhívják az apám, és panaszkodjanak neki... rólam. Akárhogy is nézzük, elég szomorú a helyzete.
A lelkesedés tényleg pillanatok alatt áramlik szét bennem, és nem érdekel, mit mormog, mert úgyis feltalálom majd magam, én ettől nem tartok, de saját asztal, saját szék... hirtelen tiszta fontos embernek érzem magam tőle, azt meg muszáj a bátyám orra alá dörgölni, ugye.
- Nocsak. Perspektívát váltunk hirtelen? Férfiak... és még azt mondják, mi nők vagyunk kiszámíthatatlanok - forgatom meg a szemem mosolyogva, mikor is érzékelem a hirtelen váltást. Most vagy beletörődött a sorsába, vagy rájött arra, hogy az ellenségeskedéssel nálam nem igazán ér el semmit. Tudniillik, még mindig többen utálnak, mint amennyien szeretnek, és a legtöbbjére még csak okot se adtam... már azon túl, hogy bemutatkoztam.
- Azt hittem, ezen a kérdez-feleleken már túl vagyunk. És tökre nem fair, hogy mindig csak én kapom a kérdés részét. Szeretné, hogy én is nekiálljak faggatózni? - vonom fel a szemöldököm, mert kezd idegesíteni. Hát, honnan tudjam, mit szeretnék. Már azon túl, hogy inkább egy másik földrészen és egy normális helyen lenni.
- C..c..c.. alulértékeli a szelfizést. Nagyon szórakoztató, és van egy csomó filter - jó persze, ezt már csak azért is alapon teszem hozzá, csak hogy kicsit húzzam az agyát, mert ezt... ezt kimondottan szeretem, mikor foglalkoznak velem.
Kivételesen az utolsó kérdésére nem válaszolok azonnal, csak nézem. Szegény. Biztos nagy szüksége lehet erre a munkára, ha képes ennyire meghunyászkodni. Noha kétségkívül élvezem -mert a helyemben ki nem élvezné - nagyot sóhajtva, fordulok a székkel, és gurulok a szekrényben lévő mappákhoz. Kiveszek egyet, és a fintor egyből kiül az arcomra. Unalmas. Miért kell itt mindennek ennyire szürkének, és unalmasnak lennie? De szó nélkül kezdem rendezgetni, talán úgyis ez a legfontosabb.
- Honnan tudjam? Még sose dolgoztam - és ezzel talán semmi újat nem mondok Atlasnak. És nem, azért sem fogom rosszul érezni magam, mert nekem nem is kell.
- Apu felhúzott, aztán a bátyám is... azok nem nézik ki belőlem, hogy képes vagyok rá - talán mert ők ismernek, de ne ragadjunk le a részleteknél.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

És még nekem szegezik a kérdést, miért nem jövök szívesen haza. Ezért. Mintha ez lenne az egyetlen hely a világon, ahol mindenki kifordul magából, és kiadja azokat, amiket odakint nem mer.
- Aha. Szóval te így szeretnél beszélni - biccentek egy aprót, tudomásul véve, hogy Dami is ezeket a perceket választotta arra, hogy tudomásomra hozza, mennyire egy hálátlan szar vagyok. Nem lep meg. Nem ér újdonságként, sem az, hogy megint azt szegezik nekem, mit képzelek magamról, ahelyett, hogy akár megkérdeznék, hogy.... miért. Nem mondanám el, de mégis jobban esne egy kicsit az, hogy érdekli őket. De nem, a család renoméja mindig fontosabb, mint egy egyén - esetemben felettébb labilis egyén - érzései, vagy okai.
- Nem, Dami. Fogalmam sincs, úgyhogy kérlek avass be, most épp miért is kellene sűrű hálát rebegnem a családomnak. Talán mert megint felkaptak, és letettek valahol máshol? Vagy mert még mindig megengedik, hogy a birtokra tegyen a lábam, pedig mekkora foltot ejtettem, a nevünkön? Vagy mert még nem kellett a nagyi elé járulnom? - tényleg nem tudom, most épp melyikért kellene hálásnak lennem. Esküszöm.
- Megtettem. Hónapokat voltam elvonón, tudod. De nem fogom neked bizonygatni, hogy hasznomra vált, mert úgyse hiszed el. Mert igazából tehetek bármit, ti akkor is csak tiniként fogtok kezelni. Szóval, ha most megbocsátasz, megyek és elherdálom a családi vagyont - veszem fel Diort, csak hogy hátat fordítva a bátyámnak, meginduljak befelé. Nem... Tényleg nem akartam kimenni innen a hétvégén, de most már itt se akarok maradni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Elnyomom a horkantást, tényleg magamra parancsolok. Persze, hogy nem célja... Gondolom, ő szereti csinálni ezt az... akármit is. Szóval a munkája bizonyára fontos neki, így el kell, hogy viseljen.
- Mindig hasznosan töltöm az időm. Az más kérdés, hogy kinek mi a hasznos. Nyugodjon meg, a családom valószínűleg az Ön pártjára állna - forgatom meg a szemem, de akkor elteszem a telefonom, na. Hagyjon már békén. Tudom, mit kell itt csinálni. Apuhoz is sokszor jártam be az irodába, mikor még kicsi voltam, nem ismeretlenek nekem az ilyen helyek.
- Miért ugrál nekik? Akik felvesznek engem egy telefonhívás után, nem fogják magát sokra becsülni. Lehúzzák majd az utolsó bőrt is, a hála legapróbb jele nélkül. Ezeknek csak a pénz a fontos, meg a jó hírnév - még a kezeim is összefonom a mellkasom előtt. Sőt. Most először látszódik rajtam némi érdeklődés, ahogy Atlast nézem. Még a fejem is oldalra biccentem picit. Én ezt tényleg ismerem. Nem tapasztaltam, de láttam már.
- Szeretnék rájönni, mikor van az a pont, mikor az ember egyszer csak befásul... Tuti Ön se ilyen volt pár éve, szóval korán elérte - én ennek ellenére vigyorgok, nem törődve azzal, mennyire idegesítheti ez a férfit. Eszembe sincs nem szórakozásnak tekinteni ezt a karriert. Ha komolyan venném, már rég ajtón túl lennék, kikérve magamnak, hogy mégis miféle Mancikának néznek engem, így elkönyvelhetjük, hogy a sajátos nézetemmel mindenki jobban jár. Valahogy aztán csak megmutatom neki, lehet velem beszélni. Bár semmi kedvem, mégis odagurulok a hülye mappákhoz. El is döntöm, hogy első dolgom lesz lecserélni őket, mert ez.... unalom. Szörnyű. Jó, tudom, hogy ez a standard, de akkor is.
A horkantás meg mégis kicsúszik, mikor jön a kérdés, nem akarok-e bizonyítani. Nem. Nem akarok. Volt idő, mikor akartam, de rájöttem, hogy teljesen felesleges. Ha tótágast állok sem fognak többre becsülni, mint most. Nálam az a hajó már elúszott.
- Csak ennyi? - pislogok sűrűn az újabb éles váltás során. Most akkor mi van? Már ne mappákat rendezzek? Előléptettek? Hát ez kurva jó! Még Dami se érte el ilyen hamar. Na tessék, mondtam én, hogy tök jó.... akármi is vagyok, csak senki nem hisz nekem.
Nem mondok semmit, épp csak megnyitom az egyik panaszlevelet, és bekamuzom oda a szokásos szöveget, elnézést kérve, mi egymás. Nem egy ilyet kaptam már, mikor kiakadtam, hogy Diort nem engedték be velem valamelyik bevásárlóközpontba. Mielőtt még elküldeném, azért leokéztatom a főnökkel, szóval szépen arrébb gurulok, hogy meg tudja nézni.
- Jó lesz? - mondtam én... ahhoz, hogy jó ügyvéd légy csak hazudni kell, és jól bánni a szavakkal. Nem is értem, minek ehhez évek. Meg tanulás. A telefonom közben a kezembe kerül megint, mert csak meg kell nézni, mi van instán.
- URAMISTEN!!!!!!!!!!!!!! - sikítok fel, még fel is pattanok, mintha csak egeret láttam volna, vagy valami nagyon undit.
- Hailey Bieber terhes!!!!!!!!! - még tellegetek is, teljesen extázisba esve, mutatom is a férfinek, hisz nemrég posztolta.