A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.

Miután Damian lement a medencéhez, Charon még lehuppant az ágyon heverő bőröndje mellé. A vele szemben, a szoba másik felében lévő ágyat bámulta, mellette a tele bőrönddel. Akármennyire akarta elkenni a hétvége és bátyja feletti lelkesedéssel a dolgot, de be kell ismernie, hogy így, a szoba magányában, ismeretlen szagokkal (jellemzően maszkulin illatok) körbevéve azért rázuhan kicsit ez az egész. Hogy itt van és nyilvánvalóan hirdeti a közös szoba, hogy a szülei, a másik család felnőttjei és mindenki elhatározta, hogy hozzá fog menni valakihez.
Lenéz az ölébe ejtett kezeire, és csak még mélyebb húzást érez a gyűrű gondolatára rajta, holott még csak épp felmerült a terv maga. Mindig úgy képzelte, hogy a Roxfort elvégzése után majd Rosier elviszi valami különleges helyre, és egy gyönyörű zöld gyűrűt húz majd az ujjára, ami illik a nyakláncához, amit ötödikben kapott tőle. Akarja, hogy a Flaviu valami ordenáré undorító gyűrűt válasszon neki, legalább gyűlölhetné a gyűrűt is. Miért nem lehet Rosierrel itt a lengyel helyett? Nem kellene kényelmetlenül éreznie magát az átöltözéssel, csipkelődnének kicsit egymással, aztán lehet le sem mennének a medencéig egy ideig, mert..
Nyomorultul érzi magát. És nyomorultul érzi magát, amiért nyomorultul érzi magát, holott ez a nyaraló és ez a szoba másnak több havi fizetésébe kerülne ennyi éjszakára. Mert mindenki azt mondja, hogy hálásnak kéne lennie és örülnie, merthogy Flaviu mekkora fogás, de miért örülne egy jó fogásnak, amikor ő már réges régen készen állt a vízbe ugrani egy másikért! Tompa puffanással érkezik az ökle az ágy végi párnába, de a gesztusnak pont annyi értelme és haszna van, mint ennek az önsajnáltatásnak.

Pontosan, igazán abbahagyhatná ezt a szenvedést. Tiszta szánalmas vagyok. Ezzel a gondolattal nyitja ki a bőröndöt inkább és halássza elő a fürdőruháját. Ebből nem szabad rendszert csinálnia, még a végén meglátná valaki. Nem akar olyan síró-picsogó lány lenni, akiket annyiszor szólt már le korábban. Most lemegy és kurva boldog lesz. És kibaszott vidám. És csakazért is jól fogja magát érezni. Kibújik a rövidujjú felsőből, a nadrágból és egyéb ruhákból, majd felkapja a fürdőruhát.
Mire a szobát elhagyja, már összeszedi magát, arcán a szokásos pökhendiség, ami hamar derűre vált, mikor meglátja a medence szélén Amont és a menyasszonyát, Siennát. Felgyorsítva a lépteit baktat oda a pároshoz, nyilvánvaló lelkesedéssel - az ismerős otthoni arcok enyhítenek azon a belső feszültségen, amit nem tudott teljesen elengedi még.
- Látom, ti is átöltöztetek. Mázli, hogy jó időre érkeztünk.
- Itt már csak te voltál ilyen lajhár az átöltözéssel, na, mi a helyzet? - Amon a maga huszonnégy évével a legidősebb testvér a családban és mondhatni még a legérettebb is. Ez mondjuk nem akadályozza meg, hogy az első ösztönös mozdulattal összetúrja a húga haját. A "mi a helyzet" kérdés hangsúlya viszont a szokásos semmitmondó "miújságnál" több kíváncsisággal és.. némi óvatossággal szólal meg.
Ismeri Damiant és határozottan szükségesnek érzi rácsekkolni a húgára.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876413#post876413][b]Charon I. Yaxley - 2024.04.07. 01:36[/b][/url]

Teljes és száz százalékos mértékben felkészületlenül és váratlanul éri Damian megszólalása. Maga a száraz utasítás és nyilván a szavak tartalma is. Először meghökken, a meglepetés nyilvánvaló az arcán, majd a változás is, mikor elborul a tekintete. Nem tudja, kinek képzeli magát ez a srác, de nyilvánvalóan teljes és totális tévedésben van, hogy vele mit lehet megengedi és mit nem.
Felkel a napozóágyról, és szó nélkül a háta mögé nyúl, hogy kioldja a fürdőruha felsőjét. A mozdulataiban az ég világon semmi csábító és játékos nincsen - pont ugyanolyan száraz és tárgyilagos, mint Damian volt. Nap elején szemérmeskedett és zavarban volt, de nem elején nem vitték fel ennyire a vérnyomását, mint ebben a pillanatban. Kezébe fogja a levetett felső részt és ha Damian esetlek ellenkezne, mondana valamit, kihasználja az alkalmat, hogy egészen konkrétan a szájába tömje azt. Ha erre nincs alkalma, akkor csak lekezelően a feje fölé tartja és ráejti.
- Te velem kurvára nem fogod a nagyfiús kivagyi taktikáidat játszani, Flaviu-
Azzal nem is ül vissza vagy marad itt, mert félő, hogy bele találná fojtani a srácot a manó mellett a medencébe. Helyette fellengzősen a válla mögé dobja a haját és visszasétál az épületbe.
Amikor már nincs szem előtt, az első dolga azért a mellkasa köré hajtani a strandkendőt, de a drámai kilépőt nem ronthatta el ezzel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876414#post876414][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.07. 02:11[/b][/url]

A mondata nem igazi utasítás. Még csak nem is igazi sértés. És pláne nem kérés. Inkább egyfajta taktikai odaszúrás a lány mondandójával kapcsolatban - a domináns áthallás már csak kellemes, meglepő plusz. Szereti ezt csinálni az emberekkel akkor, amikor még nem ismeri őket: meghallgatni, egyetérteni, majd kirántani alóluk a szőnyeget, hogy utána azonnal szabadkozzon: bocs, csak egy rossz vicc volt! Szeretné látni és szeretné túllépni Charon határait, így amikor az láthatóan meghökken, majd pedig feláll, sértett vagdalkozásra számít. Követve a lány mozdulatát ő a kezeire támaszkodik maga mögött, hogy felnézhessen rá, ekkor pedig már nem palástolja a vigyorát, ami... pillanatokon belül, ahogy jött, úgy tűnik el az arcáról.
   -  Állj - vágja rá azonnal, ahogy Charon a háta mögé nyúl - állj le - ismétli meg nyomatékosan, és ebben a kérésben már leheletnyi pánik csendül. A textil a lány kezébe hullik, közelebb lép, ő pedig ezzel reflexből emeli az arca elé a karját felkészülve rá, hogy megütik. A szituáció túl gyors és túl szürreális hozzá, hogy igazán feldolgozza, vagy egyáltalán, hogy elfordítsa a fejét. A ruhadarab a fejére hullik, majd onnan lepottyan a vállára.
Őszinte megdöbbenésben válik mozdulatlanná. Ez... hogy mi?
Ritka pillanat, amikor Damian Flaviu nem tudja, mit válaszoljon. Csodálkozva pislog és nézi végig, ahogy Charon meglibbenti a haját, hátat fordít, majd elsétál a sötétben.
Másodpercek telnek el. A kezét visszaejti maga mellé a nyugágyra. Érzi, hogy a fürdőruha a válláról most már a kézfeje mellé esik... majd elneveti magát.
Hát ez fenomenális! Charon, mielőtt belép a nyaraló ajtaján, még hallhatja a nevetését. Azt azonban már nem láthatja, hogy Damian jókedvűen a földre pöcköli maga mellől az anyagot, majd visszahever a nyugágyba. Nem is reménykedett benne, hogy aludni fog ma, de ezek után pláne nem fogja követni a lányt a közös szobájukba és különben is...
A telefonját némi fészkelődéssel húzza elő a farzsebéből. A képernyő fényénél hunyorogva kikeresi Kamilla számát, miközben pedig az ujjai az üvegen matatnak, a másik kezével csettint a vizes ruhával visszatérő manónak. Még egy ugyanilyet, mutat az üres poharára, majd rányom a küldés gombjára:
mi van rajtad?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876534#post876534][b]Charon I. Yaxley - 2024.04.07. 22:39[/b][/url]

Azt kell mondja, remekül aludt! Amikor visszament a házba, nem győzött elégedett lenni magával, hogy megfelelő lendülettel és indulattal vágott vissza. Szerinte. Ez a nyugodtság egészen reggelig tartott, amikor is reggeli után Amon félrevonta beszélgetni.
Major embarrassment, ez foglalja össze a legjobban az a körülbelül fél órát. Először is: Amon adta vissza neki a medence szélén talált bikinifelsőt. Másodszor is olyan felháborító dolgokkal vádolta meg, minthogy összegabalyodott máris Damiannal. Erre azonnal közbe kellett vágnia és eloszlatni a félreértést, miszerint "ő csak megetette azt a faszfejet a saját szavaival". Ha a bátyja nem lett volna félig-meddig azzal a lemondó gondolattal elfoglalva, hogy kibújt a szög a zsákból ezek szerint, miszerint miért problémás a húga - Damian másként már megint a pálcájával szemben találná magát a szégyentelen kommentje miatt. Ugyanakkor minél többet mesél Charon a szituációról, úgy érzi, hogy elönti a migrén. Nehezebb lesz vigyázni a húgára, mint gondolta, még ha nem is pont az eredeti feltételezések mentén. Mindenesetre a beszélgetésük további része bosszankodásban merült ki a lány részéről, egyelőre láthatáron sincs az obszesszió, ami miatt aggódott.

A nap nagy részét vagy Amonékkal vagy társaságban töltötte, ami azt illeti körülbelül össze sem futottak pár perces etapokon kívül Damiannal. Nem is hiányolta, mert amilyen büszke volt a találékony (saját megállapítás) reakciójára, úgy valahogy annyira nem is akarta erőltetni, hogy a történtek után egymás társaságában legyenek.
A mai nap kimondatlan tematikája a lovaglás volt: akár seprűn, akár lovon. Előkerültek a hozott seprűk, a fürdőruhákat a résztvevőknél felváltotta a nadrág és praktikus lovaglóöltözék. Biztonságos nyílt terepen versenyezgettek, a bátrabban és ügyesebbek a trükkjeikkel kérkedtek, megint mások versenyrepültek a birtok területén. Olyan kora délután környékén mindenki inkább lazított, zuhanyoztak egyet aztán visszacsobbantak a medencébe - a lányok pedig négy óra felé úgy döntöttek, hogy ideje egy "csajos program" keretein belül kihozni a lovakat az istállóból.
Charon általában nem volt oda a "csajos programokért", mert ez a fogalom többnyire számára szörnyen gyerekesnek ítélt pizsamapartikban és párnacsatákban merült ki - azt pedig csak egyetlen lánnyal tudta igazán élvezni. És esze ágában sem volt Viviant pótolni ebben a tekintetben. Az ilyesfajta "csajos programok" örökké az övé lesznek.
De ez más volt, ez felnőttesebbnek hatott, elegánsabbnak, ami tetszett Charonnak, még akkor is, ha a lányok csevegését az aktuális pletykákról inkább csak hallgatta. A tereplovaglás visszahozta a hangulatát azoknak az alkalmaknak, mikor az apjával és testvéreivel lovagolnak ki a birtokra vadászni, az erdő hangjai, az avar illata, a fák leveleinek zörgése. Ja, ez nyugis volt, és ritkán volt része nyugalomban, még ha ez többnyire rajta is múlt.

Estefelé van már, mikor visszaérnek az istállóktól. A szállásra visszafelé menet mindenféle szagokat eltüntető és illatokat létrehozó bűbájjal szórakoznak egymás közt. Sienna elemében volt, láthatóan ezeket a fajta kis mikroprogramokat inkább érezte sajátjának, mint mikor csak nézőként az oldalvonalnál szurkolt Amonnak. Visszaérve sokan rögtön visszamennek a szobáikba valami lengébb öltözetet venni magukra, esetleg a fürdőruhába visszavedleni, Charon viszont még előtte koktél-beszerzőútra indul.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876537#post876537][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.07. 23:12[/b][/url]

   -  Oi! Charon! Várj már, várj már, mindjárt megyek... Charon!
A medence zárt, ligetekkel körülvett túloldaláról, egész véletlenül szúrja ki a lányt. Hamish elégedetlenkedő ciccenését csak egy türelmetlen intéssel nyugtázza, a seprűt pedig a másik kezébe átvéve indul el a lány felé. Mondom, menjetek, utolérlek, szól vissza felemelt hangon a válla fölött, a seprűt átveszi a másik kezébe és átgázol a csinos virágoskerten, ami a birtok hátsó kijáratáig vezető fenyőligetet választja el a medence márvánnyal borított, sokkal világosabb terétől.
Néhány felületes pillantáson kívül ma egyáltalán nem találkozott a lánnyal - sőt, belegondolva nem tudná felidézni, hogy délelőtt óta látta-e egyáltalán. Jól érezte magát a társaságában, ahogy pedig a seprűkkel együtt az érmék és bankjegyek is előkerültek, ő rögtönzött fogadóirodaként hamar megtalálta a szerepét. Részt vett pár versenyben, a nap azonban nem rejtegetett igazi izgalmakat, csak eltelt. Ahogy azonban a lányok egymás után elszivárogtak (fogalma sincs, merre, annyira nem figyelt), egy kisebb, rögtönzötten összeverődött társaságban sunyin ugyan, de előkerült pár zacskó és fiola is. Ez utóbbi társaságról szakadt le imént, és ők azok, akik továbbindultak az ösvényen.
   - Hey Charon, minden rendben? Ezerfelé kerestelek.
Ezzel áll meg nem messze tőle és ez az első hazugsága. Nem kereste.
   -  Páran lemegyünk a völgybe pár órára. Van kedved?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876538#post876538][b]Charon I. Yaxley - 2024.04.07. 23:28[/b][/url]

Félúton van a koktélos pult felé, aminek felületét éppen az egyik manó takarítja nagy serényen. Ekkor hallja meg a nevét Damian hangján. Egész nap nem beszéltek egymással, és ez így rendben is volt, tekintve az esti eseményeket, szóval most nem egészen magától értetődő ez a lendület, amivel átvág a virágágyáson. Fáradtan felsóhajt már most, úgy torpan meg, bevárva a másikat, ha már ennyire mondani akar neki valamit. Charon számára az egyetlen igazán elfogadható mondanó egy kimerítő bocsánatkérés és esdeklés lenne - de nincsenek illúziói arról, hogy Damianba szorult elég önreflexió ehhez.
Elég a srácnak közelebb érnie és a szemébe nézni, hogy a pupillák láttán nyilvánvalóvá váljon minden. Összefonja maga előtt a karjait, mert az, hogy ebben az állapotban seprű van a kezében, tökéletes adaléka lehet egy potenciális katasztrófának.
- Megvagyok. - Ezzel válaszolt arra is hogy minden rendben-e és arra is, hogy tessék, megtalálta.
- Kedvem van, de miért van seprű a kezedben hozzá? Repülni akartok? - Így? Ezt már nem teszi hozzá, mert látta Kostyát is elégszer betépve és elég magasan, hogy tudja, ilyenkor minden észérv és logika nemhogy az ablakon kívül, de a látóhatáron túl van.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876540#post876540][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.07. 23:36[/b][/url]

Remek. Remek. Megvagyok, azt mondja, bár részéről bármi lehetett volna a válasz, hiszen magát a kérdést is csak töltelékként tette fel, reflektálva a különben ilyen pillanatokban nem egyértelmű, de jó neveltetésére. Tudja, hogy a lányok nap közben eltűntek valamerre és azt is, hogy a menyasszonyok és feleségek szemforgatása nélkül nem ő volt az egyetlen, aki sokkal felszabadultabbnak érezte magát. Ennek a virágányáson való átgázolás és a seprű, amit a cipője orrára támaszt már természetes folyománya.
   -  Persze - válaszol úgy, mintha nem értené azt sem, hogy a kérdés vagy bármi egyéb alternatíva felmerülhet a lányban. - Tudok egy helyet az erdőben, jó lesz, csak gyere. Csak te, én, még páran és senki - furcsán int a ház felé -, nyávogó. Jó vagy így, nem kell seprű sem, viszlek én ha kell, mit szólsz?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876548#post876548][b]Charon I. Yaxley - 2024.04.08. 01:20[/b][/url]

Az erdőben? Ez a hülye ötletek listavezetője egyelőre, amit az utóbbi 1-2 héten hallott. Ha kijjebb tolná az időhatárt, lecsúszna az első helyről, amit az eljegyzésük bitorol kérlelhetetlenül.
A nyávogós megjegyzés viszont remekül kiaknázza a lány ki-ha-én-nem, "i am so unique" ösztöneit, mostmár ezért sem mondhat nemet. Másrészt pedig épp most tanulja meg ténylegesen átérezni a katasztrófa-turizmus kifejezés valódi jelentését.
- Én még hozok inni, szóval menj előre, megtalállak titeket. - Még ha eredetileg el is fogadná, hogy vigyék (ami nincs szándékában), tényleg porzik a torka a lovaglás után. És csak azért nem fog megvonni magától valamit, mert Damian kokainmámorában éppen nagyon siet. Akkor pedig már majd felmarkolja a saját seprűjét is. Elmentek a völgy közelében a lovakkal ma már, így van sejtése, hogy merre lehetnek majd, de biztos benne, hogy a hangzavarból és a sötétedésben gyújtott mágikus fényekből megtalálja majd a jómaradakat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876597#post876597][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.08. 18:38[/b][/url]

   -  Remek. Gyere a patak partjára, ott fogunk várni.
Charon nem akadékoskodik. Nem tesz fel olyan értelmetlen kérdéseket, mint a mit szedtetek be? ezt mégis hogy gondoljátok? vagy a biztosan meg szeretnétek halni? Ő pedig ebben a pillanatban értékeli ezt az istenadta simulékonyságot és azzal viszonozza, hogy ő sem problémázik rajta, hogy Charon nem tart azonnal vele. Így, hogy útbaigazította, megfordul ő is, hogy a lépteit szaporábbra véve utolérje a négy másik srácot, és az ő társaságukban sétál le a keskeny ösvényen át a hegyoldalon álló nyaralóból az alatta kanyargó völgyig a szürkületben.


Lebegő fényfoltok világítják meg az apró, kitaposott tisztást. Charon sejtelme beigazolódni látszik azzal, hogy az út közben kenyérmorzsaként varázslattal gyújtott fényeken túl elég a hangokat követnie - de ha megérkezik és közelebb lép, ugyanezt mondhatja el az éles és jellegzetes szagról, amink epicentruma az a szál, amit a tisztáson várakozó, rögtönzött hippy dobszakkör tagjai adnak kézről kézre. Idefelé jövet részükről tisztázták a tervet és a játékszabályokat, így már csak Charonra várnak, hogy őt is felzárkóztassák.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876711#post876711][b]Charon I. Yaxley - 2024.04.09. 22:46[/b][/url]

Még az is megfordul a fejében, hogy azzal a lendülettel szól Amonéknak és a csajoknak, hogy mire készül a társaság, de... nem spicli! Még akkor is, ha borzasztó ötletnek hangzik ez az egész. Ha történik valami, akkor majd úgyis a fiúkat vonják majd felelősségre elsősorban. Tulajdonképpen nem lenne rossz látni, hogy végre nem őt basztatják valami felesleges hülyeség miatt, hanem más ül majd ebben a kellemetlen pozícióban.
Futólag az is átfut a fején, hogy ha komolyabb baleset történik és kiderül, hogy Damian is a lelkes közreműködők között van, a szülei talán újragondolják ezt a "rossz befolyást". Erre a gondolatra egyáltalán nem büszke, és tulajdonképpen nem is kívánja, hogy bárkinek baja essen. Ő csak arra gondolt, ha netán történne ilyesmi.. annak milyen vonzatai lennének.

Hamar szerez magának egy kulacs vizet (az egyik manó hoz neki), illetve a seprűje is előkerül, így 10-15 perccel később már a sötétben táncoló mágikus fényeket követve találja meg a kompániát. Út közben maga felé int a pálcával és egy egyszerű bűbájjal gondoskodik az esteledő időben előmerészkedő szúnyogok távoltartásáról.
A sötétben nem látszik, ahogy az erős szagra elfontorodik. Van egy odőrje, ami mondjuk nem áll közel az ízléséhez. Óvatosan leereszkedik, hogy egy könnyed mozdulattal lepattanjon a seprűről, mikor már elég alacsonyan száll. Néhány lépést követően állítja meg a földetérés visszafogott lendületét.
- Látom a hangulatot már megalapoztátok. Mi a grandiózus terv?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876714#post876714][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.09. 23:07[/b][/url]

Damian sosem dohányzott - ha ez nem lenne egyértelmű abból, hogy a szálat a két ujja közé fogva viszonylag ügyetlenül adja át a mellette álló társának, elárulja a mozdulatot követő köhögés, nagyjából egyidőben azzal, hogy Charon lába földet ér a tisztáson. Gyakorlott sámánként azonban érzi, hogy elért arra a pontra (történetesen, amikor egy hintaágyban fekve kifulladna), hogy kénytelen balanszírozni a hangulatán. A vészhelyzetek pedig súlyos megoldásokat követelnek.
   -  Charon, remek, remek - felé fordul és hátrál egy lépést, hogy helyet adjon neki a rögtönzött körükben, ehhez pedig a szabad kezével int is egy aprót. A hangja kissé elcsuklik az első szavaknál a füsttől. - Csak rád vártunk. Szóval! Látod a patakot?
A seprűt, amit eddig maga mellett támasztott most felkapja és a nyelével a tisztástól pár méterre kezdődő, sziklákkal csipkézett lejtő felé bök a fák között.
   -  Egy kör a patak mentén, a völgyön át a piros malomházig és vissza. Az első, aki visszaér, nyer. Fejenként... száz? Százötven? - A többiek felé pillant megerősítésként, ahonnan beleegyező mormogás a válasz. - Százötven galleon a tét. A nyertesé mind. Pálcát használhatsz, de nem PvP. Kérdés?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876778#post876778][b]Charon I. Yaxley - 2024.04.11. 23:40[/b][/url]

Jó, hogy nincsenek teljesen megvilágítva és nem élesen láthatóak mindenkinek az arcvonásai, mert akkor egészen nyilvánvaló lenne Charon arcán az undor. Nem egyenként van itt baja az emberekkel, ezek ugyanazok, akikkel nap közben ma vagy  tegnap kifejezetten jól szórakozott, de áthatja az erdő ezen szakaszát a fűszag és mindenki vagy gyanúsan recklessly bepörgött vagy szánalmasan elkentszavú állapotban van. Ez komolyan jó szórakozás nekik? Hogy innen látja, hogy van, akinek holnap az este alig lesz meg, mert még ivott is az egészre? Tényleg ez a menő mostanában a senioroknál? Máris érti, hogy miért áll még mindig az aranyvérűek helyzete olyan siralmasan, Rosieréknek teljesen igaza volt, hogy a korábbi évfolyamok és generáció majdhogynem használhatatlanul tunyák.
Csak ezután a gondolatmenet után lép oda a neki szorított helyre a körben, ha más nem, kíváncsiságból.
Végigköveti tekintetével azt a szakaszt, amire Damian mutat. Dehát ez... ez lényegében erdő. Ezek hülyék? Ha nem tudná, hogy a srác nincs egészen magánál, még akár meg is könnyebbülhetne: ez alapján annyira nem akarja ezt az eljegyzést, hogy inkább meghalna.
- Ki ~melyik fogyatékos~ találta ki ezt az útvonalat? - kérdez rá gyanakvóan, miközben még mindig az erdős-ligetes lankákat méri fel szemmel. Nemet már nem mondhat, az túlságosan kínos lenne és nem fogja ciki helyzetbe keverni magát, de már kinézte azt a pontot, ahol ő bizony meg fog állni. Nem, nem százötven galleonra árazza be az életét, köszöni szépen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876779#post876779][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.11. 23:57[/b][/url]

Ahogy elmagyarázza az útvonalat, arrafelé nézve, majdnem apai büszke szusszanással ejti le a kezét. Egy késő délután megkezdett, hosszú és kaotikus beszélgetés szülötte a terv, ami valahogy úgy kezdődött, hogy "százötven galleonban rá, hogy nem mered". Ez utóbbit azóta balladai homályba fogta az idő, azonban a felbújtóra tisztán emlékszik...
   -  Én.
... és jelenleg nem látja okát annak, hogy ezt eltitkolja. Charles a kör túloldalán még utolsót szív a körmére égő szálból, mielőtt a száraz avarba taposná, ez pedig úgy fest, mindenki számára néma jelzése annak, hogy készen állnak a produktumra.
   -  Szóval!
A patak felé fordul és az egyik lábával átlép a seprűn. Az avar zizzenéséből hallja, hogy legalább három másik társa is felsorakozik - bár a so jelenleg erős idézőjelek közt értendő - és ugyanígy tesz. Megvárja, míg mindenki abbahagyja a feszengést, majd a miheztartás végett még utolsó pillantást vet Charonra is.
   -  De most próbáld magadon tartani a ruháid. - Teszi hozzá tessék-lássék lehalkítva a hangját, amit nyilvánvalóan mindenki kifogástalanul hallhat. Majd, gondolatban még pontot sem téve a gondolat végére: - Három, kettő, egy, fuck you bitches!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876780#post876780][b]Charon I. Yaxley - 2024.04.12. 00:20[/b][/url]

Egy-két rövid másodpercre Damianon felejti a tekintetét, de egyáltalán nem szerelmetes romantikával, mikor a srác közli, hogy bizony ő volt ennek a tervnek az ötletgazdája. Hát persze.
Ebből holnap ANNYIRA nagy balhé lesz, hogy legszívesebben máris átpörgetné az egész éjszakát a holnap reggelre. They are so dead. I see dead people.  - Ha tudná, hogy egy mugli film ikonikus mondatára gondol, hajjaj!

Az abszolút insensitive megjegyzésre csak gúnyosan felprüszköl. Bezzeg most már majdhogynem önkívületben milyen bátor, miközben egész nap úgy kerülte, mint a pestist. Összehúzott szemekkel felmutatja a középső ujját.
- Ne aggódj, véletlen sem akarlak pánikrohamba kergetni.. megint. - Még mindig előtte van az "állj, állj" ijedelem a medencénél. A rövid közjáték után viszont végre elindulnak. Pontosabban elhangzik a visszaszámlálás, és akik még messze száz százalék felett pörögnek a beszedett, felszívott, elszívott, ki tudja milyen és hányfajta dologtól, azok lelkesen el is rajtolnak.
Charon már indulás előtt kinézett magának egy platánfát nem messze - ott állna meg szándékai szerint, azonban Charlesnak, aki már a seprűre való felszálláskor gyanúsak voltak a mozdulatai, más tervei vannak.
Mármint tervnek túlzás nevezni. Inkább elkerülhetetlen végzet. "fuck you bitches" hangzik el a kiáltás, ruhasurrogás és "wooohoo" hurrogások közepette indulnak el a legtöbben - Charles pedig ezzel egy időben puffan a földön tompán, miután lefordul saját versenyseprűjéről.

Fasza - gondolja magában Charon, ezúttal még csak nem is ironikusan, merthogy ez tökéletes okot ad számára az el-nem-indulásra. Kapva-kap az alkalmon, leszáll. Lábával bök egyet a senior ex-mardekároson, aki kényelmetlen és artikulálatlan morgosággal válaszol az ingerre. Jó, nem halt meg. Fizikai erő híján (és mert fene fog hajolgatni és ezzel szórakozni), a pálcáját elővéve, mágiával fordítja az oldalára Charlest, mert a saját hányásába senki se fulladjon bele mellette.
Ezek után ő maga leül a fűbe a lábazodó idióta mellett, magában már most fogadásokat kötve arra, hogy ki milyen sérülésekkel ér vissza. Vagy egyáltalán visszaér-e.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876781#post876781][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.12. 00:58[/b][/url]

Négyévesen kapta az első, fel nem emelkedő seprűjét. Korai még, mondta akkor az anyja és korai is volt. A sebhelyet azóta őrzi a szemöldöke alatt, pedig nem emlékszik már rá, hogy nekiment-e valaminek, vagy leesett a játékról. Azonban arra igen, milyen volt, amikor a seprű először elindult vele. Pure bliss. Manapság kémiai segítség nélkül nemigen találja az érzést.
Ahogy jelt ad, rámarkol a seprűre és a gondolatai és a beszéde csapongó jellegéhez képest gyakorlott mozdulattal indul. Innentől kezdve pedig nem érdekli, ki hol van és mit csinál, felőle akár a földbe is fúródhatnak, seprűn végre elemében érzi magát és amikor a patak partjára vezető rövid lejtőt követően egy éles kanyarral elindul a víz folyásának mentén, a csípős fűszagon túl az egész napos frusztrációját is maga mögött hagyja.

Szürkületben és éjszaka repülni szürreális érzés. Közvetlenül maga mellett látja elsuhanni a meredező faágakat, a sziklákat fejmagasságban; az ő reakcióidejét azonban kiélezi a kis kék fiolák és a hirtelen adrenalinhullám, ami akkor csap át a feje fölött, amikor először centiz ki egy patak fölé hajló, súlyos fatörzset.
Érzi, hogy vékony ágak karcolják végig, neki azonban nevetnie kell, nem örömmel, de felszabadultan. A következő, kidőlt fatörzs alatt fejjel lefelé fordulva suhan át és ugyan a szeme sarkából lát valami mozgást, ami arra utal, hogy követik, részéről nem érdekli és csak élvezi, hogy él.

A malomház a semmiből bukkan fel előtte. A seprű farka végigkarcolja a málladozó, mohás kerítést, ahogy ő épp, hogy kikerüli a deszkákat és érzi, hogy az alkarját, amit az arca elé kapott, végigmarják a meredező galagonyabokor ágai.

Számára hosszabbnak tűnik, de valójában alig percek telnek el addig, míg maga előtt először meglátja a társaságuk hátrahagyott, elvarázsolt fénygömbjeit. Határozottan elegánsan érkezik és huppannak a cipői az avarba, ám ha bárki igazán sasszemű észreveheti a keze remegését, amivel félredobja a seprűt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876783#post876783][b]Charon I. Yaxley - 2024.04.12. 02:01[/b][/url]

Pálcája végéből hűvös kékes-fényű mágikus fény száll fel és lebegve a fejük fölött dereng, mintegy miniatűr világító-toronyként és célként szolgálva a visszatérőknek. Mert erre ugye nem gondoltak. Vajon, ha senki sem marad itt, akkor a sötétben kóvályogtak volna, hogy ki hol száll le? Pont ennyire volt jól megtervezett ez az esti verseny.
Nem sokat tud magával kezdeni, de amúgy nincs is igénye arra, hogy mindenképpen lefoglalja magát valamivel.  Érdeklődve fürkészi a távolt, de az esti sötétben nem lát sokmindent: egyik kezében a fehér eperfa pálcával dobol a még mindig lovaglónadrágba bújtatott combján, másik kezével a másik combjára könyökölt és a kézfején megtámasztotta az állát. Így chillel, mikor Damian elsőként és a verseny nyerteseként visszaérkezik.. szanaszét szabdalva. A haja a szokásos jólfésültség helyett szélfútta és mintha még egy-egy levelet is fel lehetne fedezni a sötét szálak között.
Igen, határozottan él. Ahogy a következő beérkező.. és az azutáni is. Egyvalami viszont közös: senki sem úszta meg ép bőrrel a fák közötti eszement futamot. Van, akinek a ruhája is kiszakadt és randa vágásból szivárgó vér itatja át az anyagot. Semmi igazán vészes, de azért nyilvánvaló következményei az útvonal viszontagságainak. Mindenki nagyon győzelem- és adrenalinittasnak tűnik, így nem rontja el a mulatságukat, még ha nagy kényszere is van rá. Kivárja a beérkezés utáni etapot, hagy az örömködésre némi időt, majd amikor az egyik társuknak feltűnik Charles (aki addigra valóban aranyos hányásfoltot hagyott a fűben maga mellett, mielőtt visszaaludt volna), Charon csak vállvonással kommentálja.
- Charlie úgy döntött, levágja az utat a célig - és el sem indul.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876792#post876792][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.12. 17:57[/b][/url]

Leszállás után azonnal félrelöki a seprűjét, ami az avarba puffan, ő pedig egy szusszanó nevetéssel fordul arra, amerről jött. Érzi, hogy a keze mellett a lába is remeg, de ez az élmény most inkább pozitív, mint negatív. És ugyan felfogta Charon és a földön fekvő másik alak jelenlétét, ezeket az információkat egyelőre kénytelen félretenni, míg lehiggad.

Jerome alig húsz-huszonöt másodperccel később, Raynard pedig közvetlenül utána bukkan fel a sötétben és étkezik meg a tisztásra. Mindkét srácot falevelek, vágások és megtapadt pókhálók szennyezik, az előbbi jobb szeme pedig gyanúsan vörös, ami csak utal rá, hogy a malomház megkerültét megelőzően nem sokkal szemgolyóval találkozott ugyanazzal a galagonyabokorral, amivel Damian. Ezek az apróságok azonban láthatóan egyiküket sem érdeklik, Charon pedig egy olyan sajátos jelenetnek lehet szemtanúja, amíg leginkább az "ősemberek visszatérnek a mamutvadászatból" kifejezéssel írható le: vállveregetések, néhány "wooo" és még több "hah ez kurva jó volt" folynak e a sötétben.
Raynard az első, aki megszakítja a rituálét és először a Charon-Charles páros felé fordul, azzal az arckifejezéssel, mintha először regisztrálná, hogy ők is jelen vannak. Bár az összhatást valószínűleg nem javítja az orrnyergén keresztbefutó, mély vágás és az abból szivárgó, egyébként riasztó mennyiségű vér.
   -  És él még? - hangzik a kérdés Charon magyarázatára, mire Damian és Jerome is a páros felé fordul.
   -  Hey, Charlie fiú - lép Damian közelebb, majd a cipője orrával megböki a földön szendergő vállát, minekután pedig erre a mozdulatra nem érkezik érdemi reakció, várakozón fordul vissza a társaihoz - Ray, te gyógyítók gyöngye, tudsz ebből embert csinálni?
Beleegyező morogást kap válaszul. Ahogy hátrébb lép, hogy az egyébként tényleg gyógyítói végzettségű, praktizáló, a mindennapokban pedig a családi klinikájukon dolgozó srácnak helyet adjon, a tekintete továbbvándorol az avarban kuporgó lányra. És hiába a sötét, a szeme azonnal kiszúr valami igazán furcsát.
   -  Te meglepően jól nézel ki - állapítja meg összehúzott szemmel. A szavait a Charlie irányából csattanó, terapeutikus jellegű pofon szakítja félbe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876802#post876802][b]Charon I. Yaxley - 2024.04.12. 20:14[/b][/url]

Még a Wizengamot is megirigyelné azt az ítélkező nézést, amivel kis csapat neandervölgyit bámulja. And this is why you don't do drugs, kids. Mert ilyen idióta leszel.  Valahol egyébként csodálatraméltó, hogy mindegyik végigrepülte a távot viszonylagos épségben, senki sem fullad folyóba, senki sem szegte nyakát egy fa ágára akadva és senki koponyája nem tört be a sziklás szakaszon. Igen, ez még elismerésre méltó is lehetne, ha mondjuk kényszerhelyzetben muszáj lett volna teljesíteniük valamiért ezt a kihívást. Ahhoz viszont, hogy saját akaratukból játszanak orosz rulettet versenyseprűkön, hadd ne kelljen gratulálnia. Igen, egyre inkább érik benne a gondolat, hogy tényleg koraérett és messze a korosztálya előtt lehet, sőt, úgy tűnik, még a seniorjai előtt is. (A delulu nem válogat, kedves olvasó - a szerk.)
- Pár perce még epét hányt, szóval gondolom igen. - Nagyon kúl, nagyon felnőttesen lezser és nem törődöm módon veti oda, igen. Mintha csak úgy félszemmel figyelte volna eddig, hiszen úgyis tudja, hogy semmi baja. A valóság az, hogy egyébként azért lelkiismeretesen figyelte Charlie állapotát, készen arra, hogy bármikor dehoppanáljon vele vissza a nyaralóhoz
- Ez így gyakori? - Leginkább a melléjük lépő Raymondnak címzi a szavait, mert a többiek reakciója alapján ő lesz az ügyeletes felcser. A srác gyanúsan szipog egyet, mielőtt igenlően válaszolna - és ezzel egy időben leguggolna eszméletlen haverja mellett. Az egész kifejezetten rutinszerűnek tűnik.
- Hja, valakinek felelősségteljesnek is kellett lennie, és itt maradni vele. - A csattanás irányába legyint a pálcát tartó kezével. Még csak nem is feltételezi, hogy Damiannak feltűnt, hogy már a érkezésekor is jelen volt, szóval biztos most tudatosul benne, Charon nem repülte le az évszázad legszarabb útvonalával kijelölt versenyt, látván sértetlen külsejét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876806#post876806][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.12. 22:25[/b][/url]

   -  Huh.
Először ennyivel reagál. A csattanást követően cseppet késve elnéz a fekvő srác felé. A mozdulat tudatosítja benne az alkarja nem kibírhatatlan, de zavaró fájdalmát, amit az adrenalinnak és egyéb... kémiai vegyületeknek hála eddig nem érzett. Felemeli a balját és egy bosszús fintorral veszi tudomásul a galagonyabokor mély és vérző vágásait.
   -  Nehogy kimaradj már, Charon - míg beszél nem néz rá, hiszen lefoglalja, hogy kirántson egy meredező tüskét a bőréből. - Charlie el lesz most már, igaz, Charlie? Kiállok ellened, gyere, kurva jó lesz, bízz bennem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876810#post876810][b]Charon I. Yaxley - 2024.04.12. 23:51[/b][/url]

- Most, hogy láttam, milyen szépészeti beavatkozással jár, eszem ágában sincs  - Nem tudja, hogy Damian miféle világban él, vagy miféle emberek veszik körbe a hétköznapokban, de ki a franc dől be az ilyen corny "bízz bennem" mondatoknak? Dehogy bízik. Még ha nem lenne beanyagozva, és egy józan gondolkodású, feddhetetlen harmincas lenne, akkor sem bízna benne. Közben feltápászkodik végre, és leporolja a nadrágját.
- Tekintve, hogy megmentettem Charliet a visszaböfögött gintonic-gyomorsav kombó általi fulladásos haláltól, abszolút nem érzem magam kimaradva.
Arról nem beszélve, hogy holnap reggel a sértetlensége esélyesen kihúzza majd a kirobbanó negyedik nagy varázslóháború kereszttüzéből.
- Nem akarok én lenni Juliska, aki az általad húzott vércsíkot követve talál vissza a nyaralóba - bök sápodt, vékony mutatóujjával a sebekre, amiket Damian épp piszkál.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876811#post876811][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.13. 00:59[/b][/url]

Charon egyenes és elutasító válasza nem lepi meg, de... és ez az arcára is kiütközik, kiábrándítóan hat rá. Még akkor is, ha ő sem tudja pontosan, mennyire gondolja komolyan a saját szavait.  Mozgatja a tettvágy, hogy csináljon valamit, bármit, hiszen a legtöbben pont emiatt utaztak Franciaországba. A medence, a borok és a tereplovaglás leginkább massza, ami arra való, hogy lefoglalják a lányokat, akiket az életkorukból adódóan kénytelenek magukkal cipelni, a legtöbbjük azonban vért akar, ha nem is a szó legszorosabb értelmében. Másrészt úgy tervezte, hogy a hétvégét arra használja, hogy időt töltsön Charonnal és jobban megismerje őt, ezen a fronton pedig nem kérdés, hogy menthetetlenül elvérzett eddig.
   -  Te tudod. Majd legközelebb.
Ezzel a végszóval fordít hátat a lánynak, hogy segédkezzen Charlie nyaralóba való transzportálásában. Az már elkerüli a figyelmét, hogy a lány hogy és mikor hagyja ott őket. Csak arra figyel fel, mennyire megkönnyebbül, hogy kikerült a vádló és felsőbbrendű pillantások vonalából.


A fülsiketítő csöndet a kések és villák koppanásán túl pár halkan mormogó beszélgetés foszlánya oldja fel. Ő étvágytalanul tolja arrébb a pirítósát a tányérján. A tekintete a felhorzsolt és megzúzódott kézfejére siklik.
A verseny izgalma felzaklatta annyira, hogy ezen az éjjelen se aludjon igazán. Charlest hamar a menyasszonya gondjaira bízták (mi a retkes fenét csináltatok, ti idióták?!), utána pedig pár órát még eltöltöttek a medence mellett, ő azonban így is utoljára, reggel hat környékén esett be az ágyába, ahol kilenckor Charon mozgolódása ébresztette a szoba túlfelén.
Az első jeleit annak, hogy talán messzebbre mentek tegnap, mint muszáj volt, már a fürdőszobában ismerte fel, amikor Charon magára hagyta őt a szobában. Az arcán és a karján húzódó felszínes, de ahhoz képest mély vágásokon túl a tükörből az oldalán egy különösen ronda, mélybordó és fájdalmas zúzódás nézett vissza rá, neki azonban fogalma sem volt, honnan szerezte azt.
Egy lobotomizált nyugdíjas fürgeségével öltözött fel és csatlakozott a reggelihez késve. És ekkor találta szemben a második jellel, ami nem sérülésben, hanem Charles menyasszonyának pillantásában és a teremre hulló csönben materializálódott. Azóta pedig itt van: közvetlenül a bejárat mellett, egykedvűen piszkálgatva a reggelijét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876813#post876813][b]Charon I. Yaxley - 2024.04.13. 01:47[/b][/url]

Megkönnyebbülten bólint, mikor Damian nem erőlteti tovább a témát, mert amúgy sem gondolta volna meg magát. Még akkor is lennének kétségei, ha imponálni akarna a fiúnak, így viszont egészen egyértelmű volt a válasza az ajánlatra. Úgy dönt, hogy elég mozgalmas volt ez a mai nap - és tényleg fáradt is már, így a seprűn való visszautat megspórolja azzal, hogy visszahoppanál a nyaralóhoz. Egy kicsit várja a holnapi napot. Nem a programok, nem az emberek miatt, hanem mert nem kell agysebésznek lennie ahhoz, hogy lássa: irtó nagy balhé lesz a mai estéből.

.. pont ezért reggel magához képest is lelkesen kelt. Nem olyan fültől-fülig vigyorgó lelkesen, de kétségkívül volt benne némi kárörömmel vegyes várakozás. A reggelihez már teljes "néző fokozatba" állítva ballag le, az elsők között. Várható és nem meglepő módon először azok tértek magukhoz és szedték össze magukat, akik nem száguldoztak éjszaka a sötétben seprűn, ebből adódóan nincsenek is szanaszét szabdalva. Amon félre is vonta a teraszra néhány perc erejéig, kérdőre vonni: kint voltál velük? Ugye több eszed volt ennél?- És még csak hazudnia sem kellett, a sértetlen bőre épp elég bizonyíték volt. Ellenben nem szalasztotta el az alkalmat, hogy néhány méterrel mélyebbre ássa a tegnapi jómadarak sírját.
"Olyan lelkesek voltak, nem hallgattak volna az észérvekre.", valamint "Damian külön hívott, nem akartam zavarbahozni a barátai előtt, hogy elutasítom." frázisokkal húzta magát ki a felelősségrevonás alól. Sőt, még ő lett megdícsérve és megerősítve abban, hogy bizony, egy 18 éves is jobban tudja, mi a felelősség - ahogy azt Amon mérgesen és egyre elsötétedő hangulatban megjegyezte.

Szóval mire a társaság nagy része a reggeliző asztalhoz ül, a hangulat olyan fagyos, mintha nem is Franciaországban lennének tavasszal, hanem minimum Alaszkában a legnagyobb hideg idején. Eggs benedicttel a tányérján és friss narancslével maga mellett helyezkedett el az asztal egy olyan pontján, ahonnan kényelmesen ráláthat a főbb szereplőkre. They are sooo dead.
- Anne-Marie, odaadnád a dzsemet... kérlek? - Exhibit A: Raymond és a barátnője, Anna-Marie. Tegnap egymás mellett ültek, ma az asztal, ha nem is legtávolabbi pontjaiban, de határozottan szembenlévő oldalon.
A varázsló hím óvatosan közelíti meg nőstény párját, gyengéd gesztusokkal próbálva magára vonni annak figyelmét. Ezt már Charon kommentálja magában, ahogy éppen gondosan villájára polcol több összetevőt is a tányérjáról.
- Van két kezed, ha a seprűnyelet meg tudod fogni, a dzsemet is. - "A boszorkány nőstény azonban nem nyitott a hím közeledésére. Veszélyben lehet a monszun időszak alatti utódlás." Érzi Charon is, hogy indokolatlanul jól szórakozik ezen, de nehogymár azt mondja valaki neki, hogy nem top tier entertainment, ami most folyik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876814#post876814][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.13. 02:02[/b][/url]

Ritka alkalom, hogy kerüli a szemkontaktust. Nem, nem érzi magát hibásnak semmiben, de... de mondjuk úgy megérti, hogy bizonyos elemek ezzel másképp vélekednének. Márpedig abban a pillanatban, hogy belépett a tágas étkezőbe, már nyilvánvalóvá vált számára, hogy a tegnapi kirándulásuk híre körbejárta a nyaralót.
A regenerációs koktélja után nyúl. Lehajtott fejjel hallgatja a párbeszédet, csöndben leteszi a villáját és óvatosan felsandít - a tekintete pedig szinte azonnal összeakad Charles pillantásával.
A srác nem messze, majdnem vele szemben ül. Óvatosan a menyasszonyára néz, aki hosszú percek óta ugyanazt az adag borsópürét szúrkálja, majd anélkül, hogy annak, aki igazán figyelne, feltánjön, megemeli a kését. Először Damianra bök. Az ajka az "Amon" szót formálja.
Végül pedig jelentőségteljesen elhúzza a kést a torka előtt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876840#post876840][b]Charon I. Yaxley - 2024.04.13. 16:39[/b][/url]

Naná, hogy elkapja a jelenetet. Talán, ha tényleg rendesen reggelizne és nem katasztrófaturistát játszana, elkerülné a figyelmét - így azonban premier plán lát mindent az asztalnál. Amon tényleg nem tűnt boldognak, miután beszélgettek a tegnap estéről, igaz mikor félrevonultak, még tényleg úgy tűnt, ebben az évben gyilkosság helyszíne lesz a nyaraló. És bár nem jóindulat vezette, és nem a hősiesség, amikor Charon kihúzta magát a felelősség alól azzla, hogy személy szerint sértetlenül megúszta az estét - ezzel Damian ítéletén is enyhített.
Ez nem jelenti azt, hogy minden csupa boldogság. Ó, nem.
A reggeli a szokásosnál hosszabbnak hat és szörnyen kínos. Vagy teljes csend uralkodik, melyet az evőeszközök hangja tör csak meg - vagy kurta, rideg, néhol szarkasztikus megjegyzések repülnek a levegőben.

A vége felé Amon, aki egész reggeli alatt egyetlen egy szót sem szólt, sőt, végig elmélyülten az előtte lévő étellel foglalkozott, rá sem nézve senkire, felkel a helyéről. Visszatolja a széket a helyére. Megkerüli az asztalt, majd Damian széke mellett-mögött áll meg.
- Tudnánk beszélni? Odakint. - Az első mondat hivatalosan egy kérdés kéne legyen, de nem úgy hangzik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876844#post876844][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.13. 18:10[/b][/url]

Ő kifejezéstelen arccal fogadja Charlie sokatmondó gesztusát, ez a közöny azonban a pókerasztalnál eltöltött évek hozadéka, nem pedig a megrengethetetlen magabiztosság jele.
Reggelig részéről nem merült fel, hogy a tegnap esti, nevezzük úgy, incidens, saját magán kívül másra is kihatna. Egyedül a többi érintett kísérőitől számított némi hisztire, ezt azonban lerázta magáról annyival, hogy semmi köze hozzá, a többi srác pedig felnőtt és nem tartozik felelősséggel értük. Nem sokkal ezelőtt, amikor a zuhany alatt a galagonyabokor beletört töviseit piszkálgatta a karjából, valójában még jól is szórakozott a gondolaton, hogy Charlie menyasszonya bizonyára jelenetet rendez majd reggelinél, de hát mekkora idióta, kell neki megház...
Oh...
OH.
OOooOOoooohh...

Amikor hallja a lépteket megállapodni, egy pillanatra behunyja a szemét. Nem rémül meg Amontól, hiszen mégiscsak ezer éve ismerik egymást, és ugyan mindig megvoltak a nézetbeli különbségeik, ezt kultúráltan kezelték. A tegnapi nap is bizonyítja azonban, hogy Charon puszta jelenléte megváltoztatott valamit, ez a valami pedig, ha nem is ijesztő, de arra kényszeríti, hogy vontatott mozdulatokkal tegye le a villáját.
Csönd van, mikor feláll, az a néhány koppanás pedig mintha csak kínosabbá tenné azt a néhány másodpercet, míg kiegyenesedik. Az összeszabdalt kezével int az ajtó felé.
   -  Csak utánad.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876861#post876861][b]Charon I. Yaxley - 2024.04.13. 21:54[/b][/url]

Mindenki megáll egy pillanatra és az egész nem is lehetne ennél kínosabb. Néhányan összenéznek. Charlie pillantása egyenesen együttérző. Az a fajta tekintet, amivel a gyászolók a koporsóra dobják a rózsát, mielőtt leeresztenék a sírba. Bántó a szék csikorgása, mikor Damian felkel a helyéről.
Charon egyikükről a másikra néz - Amon - Damian - Amon. Hát, úgy sincs hatása arra, hogy mi történik majd a teraszon.

Amon kivezeti Damiant a teraszra, és még sétál vele egy kicsit tovább, hogy ne legyenek a többiek szeme előtt közvetlenül, majd szembe fordul a Flaviuval. Komoly tekintettel ránéz, levegőt vesz, mint aki mondani készül valamit.
Aztán hirtelen arcon vágja, ököllel.
Amon nem egy kiizmolt, fizikai harcokra kalibrált ember, így végülis nem törik el semmilyen csont egy ilyen ütéstől, de azért megérzi az ember.
- Mégis mi a faszt képzeltél? - Azóta forrong, hogy a többiek elmesélték neki, amire tegnapról emlékeztek. Hogy elhívták Charont is, hogy a lány a seprűjén volt és igenis szándékozott részt venni a versenyükön. Még Charonnal sem végzett, hiába hiszi azt a lány, hogy megúszta a saját magyarázatával a helyzetet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876864#post876864][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.13. 22:14[/b][/url]

Ellenkezés nélkül követi őt, egy ideig azonban még magán érzi a reggelizőasztalok mellett maradottak pillantását. Rendben, nagyszerű, jobb, ha kimennek és négyszemközt megbeszélik a történteket, akkor ugyanis el tudja magyarázni Amonnak, hogy tulajdonképpen semmi sem történt. Ő sem szeretne újabb medenceparti jelenetet, így magában meg is könnyebbül attól, hogy a srác másoktól távol kíván beszélni vele.
Ez a megnyugvás még akkor is az arcán ül, amikor Amon megáll és szembefordul vele. Zsebbe süllyesztett kézzel nyugodtan várja a verdiktet, magában tudva, hogy bármivel kezd a srác, meglesz rá a válasza.
Kivéve erre.
Az ütés tompa puffanása maximálisan felkészületlenül éri. A zsebében pihenő keze nem elég gyors, hogy értelmezhető módon kivédje az agressziót, amibe, ha nem is a becsapódás erejétől, de a váratéanságától hátratántorodik.
   -  Mi a fffasz... mi a fasz?!
Az arcához kapja a kezét, majd elemeli onnan és lebámul rá, de nem lát vért csillogni az ujjain. Nem emeli fel a hangját igazán, a visszavágás pedig nem annyira agresszív, mint amennyire megütközött. Nem az első eset, hogy megütik... de az első, hogy véleménye szerint teljesen ártatlanul.
   -  Mi bajod van, hah? Húzd ki a karót végre a seggedből és mondd ki, vagy verekedni akarsz? Komolyan verekedni akarsz?!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876868#post876868][b]Charon I. Yaxley - 2024.04.13. 22:38[/b][/url]

- Hogy mi bajom van?! - Erre a mondatra már megemeli a hangját, valódi indulattal, amit reggel óta próbált elnyomni. Teljesen elszáll mellette a karós kommentár, már annyira elkapta a gépszíj.
- Egy dolog, hogy betépve ti mit csináltok huszonévesen, hogyan akarjátok megölni magatokat, de mi a faszt képzeltél, mikor magaddal vitted a húgomat?
Igen, nincsenek illúziói, hogy miket szoktak csinálni ezen a hétvégéken, és nem is örült egyébként sem, hogy Charon eljött. Ugyanakkor még elrendezte magában, elvégre ő is itt van - illetve a húga sem kisgyerek már, a legtöbb dekadens jelenettel már találkozott a Roxfortos utolsó éveiben. Arra viszont nem számított, hogy Damian ennyire felelőtlen lesz.
Megkísérli ismét megütni Damiant, de ez elől már könnyebb kitérni, tekintve, hogy már lehet rá számítani.
- Elmesélték, tudok az egészről, ha Charlie nem hányja magát össze, Char is felszállt volna. És ha fennakad valamelyik fenyőn? Ha betöri a koponyáját egy sziklán a sötétben?
Egyre nagyobb indulattal beszél, miközben megragadja Flaviu gallérját és úgy ránt rajta egyet.
- Időben megtaláltad volna, kibaszottul betépve? Te mit gondolnál, ha valaki Elsiet ültetné fel a sötétben a seprűre? Neked is van húgod a kibaszott-kurva-életbe, nem hiszem el, hogy ennyi józan megfontolás nincs benned. Ez a te nagy ötleted az eljegyzésre? Nem voltak ám tévképzeteim, hogy semmi kötődésetek nincs Charral, de ennyire mindegy, hogy baja esik-e? Hát nekem nem! És az ÉN húgom szeghette volna a nyakát tegnap, hála a ti OSTOBA ötleteteknek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876870#post876870][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.13. 22:55[/b][/url]

Amennyire ismeri Amont, az sosem volt a fizikai megtorlás híve. Számított volna arra, hogy a fiú pálcát ránt, a legmuglib elképzelése pedig az lett volna, hogy azt fogja a szemgödrébe állítani, miután megátkozta. Erre azonban felemelt hangú, indulatos szavak érkeznek - és egy újabb ütés.
Mivel tényleg számít rá és gyakorlottabb a fizikai konfrontációban, félrecsapja Amon lesújtó kezét. Hátrál egy lépést, a nála magasabb srác azonban ennél hamarabb ragadja meg - mivel pedig újabb ütésre számított, ez ellen elsőre semmit sem tud tenni.
Most már ő is irritáltan kap Amon csuklója után, ami a ruháját markolja, hogy az ujjait a bőrébe mélyesztve kicsavarja úgy, hogy az ellenfelének muszáj legyen elengednie. Ha pedig ez megtörténik - de akkor is, ha nem, most rajta a sor, hogy agresszíven taszítson rajta egyet. Ekkor pedig már ő is felemeli a hangját.
   -  Mert szerinted hagytam volna, hogy baja essen? Te mit képzelsz rólam, hogy meg akarom ölni?! PONTOSAN tudtam, hogy mit csinálok, most arról, hogy Charlie nem bírja a piát miért ÉN tehetek? Ha pedig Charonnál tartunk, felnőtt nő és azt csinál amit akar, ha tetszik neked, ha nem!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876892#post876892][b]Charon I. Yaxley - 2024.04.14. 01:48[/b][/url]

Túlságosan régóta ismeri Damiant ahhoz, hogy ne lásson át ezen a védekezésen, még akkor is, ha a másik legalább egy részét elhiszi. Attól még, hogy komolyan gondolja, amit mond, nem lesz helyesebb, ami történt.
- Pontosan azt gondolom, hogy hagytad volna! És nem azért, mert akartad volna, hanem mert be voltál nyomva, éjszaka volt, és bárhol és bármikor érhette volna baleset. Még egyszer kérdezem, megtaláltad volna időben? Nézz a szemembe és úgy mondd, hogy teljesen biztosan megtaláltad volna időben, ha arra lett volna szükség.
Nem, egyszerűen Damian nem érti vagy nem akarja érteni, hogy mi a baj, és ez csak még jobban feldühíti. Nem adhatja hozzá a bizonyításkényszeres húgát valakihez, aki ilyenekbe sodorja bele.
- DEHOGY tudtad, hogy mit csinálsz és te is kurvára tudod. Charon pedig TIZENNYOLC éves, aki bizonyítani akar egy csapat huszonévesnek. Damian, felbaszol, mert pontosan tudom, hogy nem vagy ennyire hülye - de én sem.
Amon nem az a srác a társaságban, aki valaha nagy kanállal ette mások szavait, nem érdekelve az íz, még akkor sem, ha ennek nem mindig adott hangot. Úgy engedi el Damiant, hogy nagyot taszít egyet rajta hátra.
- Vagy ha komolyan gondolod és tényleg nem fogod fel, mi a baj, az is pontosan elég üzenet számomra és a családom számára is. - Mégis hogy a fenébe bízza rá valakire a húgát, aki szempillantás alatt balesetveszélyes helyzetekbe csábítja? Mi lesz, ha legközelebb nem lesz egy elájuló Charlie?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876894#post876894][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.14. 02:25[/b][/url]

Hüledezve emeli mindkét kezét és az ujjait feszesen a halántékához nyomja, míg hátralép, az arcára pedig kiül a könnyen felismerhető "are you bloody kidding me" kifejezése.
   - Te dense fuck, ezt őszintén kérdezed? Még egyszer elmondom, hogy felfogd: nem hagytam volna, hogy baja essen és nem hagytam volna egyedül. Volt nálam pálca és tudtam, hogy mit csinálok, de ha baj lett volna szerinted mit tettem volna, hagyom elvérezni?
Másodjára nyomatékosítja, hogy ura volt a helyzetnek. Az érven talán segítene, ha az arca jobb oldalát, a nyakát és a karját nem csíkoznák vágások és ha nem szisszenne bele abba, hogy ha véletlenül az oldalához ér. Ez azonban nem változtat a meggyőződésén - ami őszinte -, hogy Charon egy pillanatig sem volt veszélyben.
   -  Igen, RENDBEN, elismerem, messzire mentünk tegnap, ezt szeretnéd hallani? De nem kényszerítettem Charont semmire. Megkérdeztem, hogy velünk tart-e, de NEM kínáltam meg semmivel  mielőtt megvádolsz ezzel is és NEM győzködtem, hogy jöjjön. Különben pedig húzd ki a fejed a családod seggéből, én megértem, hogy fel vagy baszva, de ezt a célozgatást még most fejezd be, jó?