A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.

Vásárolni, azt volt kedvem. Lemászni a lakásból annyira nem, és már előre tudom, hogy Dami feje pár árnyalattal pirosabb lesz, mikor belép. Mindig nehezményezi, ha a lakásunk átavanzsál ruhaüzletté, de engem ez lelkesít. És most nem is vagyunk sokan. Csak öten. Én, a szerelmem, meg a három alak, aki a ruhákat hozta.
És nem mondom azt, hogy nem csapódik hozzá, hogy nehezményezem családom újabb frenetikus ötletét. Úgy szeretek hazamenni újonnan.
Menjek vissza suliba. Menjek a falura, de jó lesz ott nekem, hát Damian is mennyire jól érzi ott magát, Alina is imádta. Csodás, csodás. Viszont ki vagyok én, hogy ellenkezzek, ráadásul teljesen felesleges lenne, mert ha eldöntötték, akkor az úgy is lesz.
- Jajj, de édes vagy - persze, hogy Diornak gügyögök, hisz ha nekem lesznek új ruháim, neki is. Sőt, szinte az összes szettünk passzol, hát nem hiába anya szeme fénye ez a kutya.
- Ú, végre. Segíts, kérlek - ahogy meglátom a bátyám, jól le is támadom, olyan könyörgő tekintettel, hogy ezt nem lehet begyakorolni. Ezzel születni kell.
- Melyik legyen? Csak nem költözök be idejétmúlt ruhákkal - ezzel úgy meg is magyarázom a nappaliban eluralkodó káoszt, de eközben két felsőt is mutogatok neki, teljesen tanácstalanul. Mind a kettő nagyon tetszik, de elveim vannak, és nem vagyok hajlandó egy féléből kettőt venni. Ráadásul az sincs kizárva, hogy nincs a szekrényemben már belőle. Mostanában megint lelkesem csapolom a családi kasszát. A fejemen ugyan még nyoma van a tegnap esti.... botlásunknak, de azzal se törődök, majd mielőtt megyek a lányokkal, rendbe szedem magam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876765#post876765][b]Elsie Rose Krise - 2024.04.11. 12:09[/b][/url]

Vásárolni, azt volt kedvem. Lemászni a lakásból annyira nem, és már előre tudom, hogy Dami feje pár árnyalattal pirosabb lesz, mikor belép. Mindig nehezményezi, ha a lakásunk átavanzsál ruhaüzletté, de engem ez lelkesít. És most nem is vagyunk sokan. Csak öten. Én, a szerelmem, meg a három alak, aki a ruhákat hozta.
És nem mondom azt, hogy nem csapódik hozzá, hogy nehezményezem családom újabb frenetikus ötletét. Úgy szeretek hazamenni újonnan.
Menjek vissza suliba. Menjek a falura, de jó lesz ott nekem, hát Damian is mennyire jól érzi ott magát, Alina is imádta. Csodás, csodás. Viszont ki vagyok én, hogy ellenkezzek, ráadásul teljesen felesleges lenne, mert ha eldöntötték, akkor az úgy is lesz.
- Jajj, de édes vagy - persze, hogy Diornak gügyögök, hisz ha nekem lesznek új ruháim, neki is. Sőt, szinte az összes szettünk passzol, hát nem hiába anya szeme fénye ez a kutya.
- Ú, végre. Segíts, kérlek - ahogy meglátom a bátyám, jól le is támadom, olyan könyörgő tekintettel, hogy ezt nem lehet begyakorolni. Ezzel születni kell.
- Melyik legyen? Csak nem költözök be idejétmúlt ruhákkal - ezzel úgy meg is magyarázom a nappaliban eluralkodó káoszt, de eközben két felsőt is mutogatok neki, teljesen tanácstalanul. Mind a kettő nagyon tetszik, de elveim vannak, és nem vagyok hajlandó egy féléből kettőt venni. Ráadásul az sincs kizárva, hogy nincs a szekrényemben már belőle. Mostanában megint lelkesem csapolom a családi kasszát. A fejemen ugyan még nyoma van a tegnap esti.... botlásunknak, de azzal se törődök, majd mielőtt megyek a lányokkal, rendbe szedem magam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876766#post876766][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.11. 16:09[/b][/url]

   -  Co do cholery, Els...
Alvástól összekócolódott hajjal, az előző napi farmerjában és pólójában kerül elő a hálószobájából délután négy táján. Arra azonban nem számított, hogy a nappaliba érve, ahol az ilyenkor megszokott regenerációs rutinját tervezi lefolytatni, majdhogynem beleütközik egy dobozokat pakoló, idegen férfibe. Nyűgösen emeli a szeméhez a kezét és a tenyerének élét a homlokán megtámasztva néz végig a csatatérré változott szobán. A huszonkilencedik emeleti lakás padlóján cipők dobozai, selyempapírok, ruhák, letépkedett címkék, kifordított, majd félredobott táskák hevernek.
   - Mondd, hogy ezeket nem az én pénzemmel tervezed kifizetni...
A három férfi láthatóan nem zavartatja magát, folytatják a felpróbált dobozok kicsomagolását és az újak kibontását. Ő egy fejfájós nyögéssel nyugtázza csak Elsie kérdését, amihez számára túl korán van, majd egy dobozt félrerúgva átvág a szőnyegen, hogy ledobja magát a kanapéra.
Nem beteg, még csak nem is másnapos - ez az állapot csak a krónikus kialvatlanságának folyománya és aki ismeri Damiant, annak megszokott látvány. Hogy heteken át nem alszik igazán, az csak egy ideig maradhat büntetlenül, így két-háromhetente egyszer teljesen váratlanul bedől az ágyába, hogy tizenhat órát aludjon. Ezeknek az estéknek a másnapja pedig sosem egyszerű, de legalább rutinja van benne, hogy tegye magát a lehető leghamarabb emberré.
   -  A jobboldali egyébként. A szatén - ezt már behunyt szemmel teszi hozzá a kanapén.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876767#post876767][b]Elsie Rose Krise - 2024.04.11. 18:30[/b][/url]

- Nézd életem. Apád is felkelt - a gond csak az, hogy én sokkal lelkesebb leszek ettől a ténytől, mint Dior, aki a szokásos röfögős-prüszkölős dologgal jelzi nekünk, hogy tudomásul vette. Még csak a fejét se emeli meg, én meg csóválom a sajátom, mert fogalmam sincs, hogy fognak ők ketten kijönni.
- Mondom én, ha azt szeretnéd - lábujjhegyen tipegve megyek oda hozzá, és adok egy puszit az arcára, ami után szépen pislogok is, mert.... nos.... mindketten tudjuk, hogy fog ez végződni. Ő kifezeti a ruháim, én pedig mérhetetlenül boldog leszek. Neki amúgyis több pénze van.
- Mit kérsz inni? Hozok neked - jelentem ki úgy, mintha nem is tudom, mekkora szívességet tennék, pedig valójában csak arról van szó, ha akarok valamit, nagyon készségessé tudok válni.
Közben a szandikat is nézem, mert hamarosan beüt a jó idő.
- Látod? Mihez kezdenék én nélküled - dobom is abba a kupacba, ami marad, míg a másikat odaadom a férfinek.
- Szerinted mekkora az a szoba? Vagy nem tudsz intézni nekem egy gardróbot? - Damian mindent eleintéz, én pedig mindig szépen nézek.
- Ugye nem kell másokkal is osztoznom? - látványosan borzongok meg a gondolatra, hogy együtt kell élnem olyanokkal, akik nem családom. Nem. Az tényleg nem nekem való.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876769#post876769][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.11. 21:38[/b][/url]

Pár napról volt szó. Megígérte a szüleiknek, hogy befogadja Elsie-t és rajta tartja a szemét, mielőtt az beköltözne a kastélyba, ahol majd korlátok közé szorítják a szabados természetű húgát. A lány előtte is lógott nála, így számított rá, hogy hurrikánként érkezik majd, és... nem kellett csalódnia.
A bokája tájáról valahonnan vinnyogó, nyöszörgő röfögést hall. A fél szemét nyitja csak ki és hogy a kutya ne érje el, az előtte tornyosuló dobozhalom tetejére pakolja a lábait. Annak hallatán, hogy Elsie utal rá, hogy nem tervezi a felhalmozott ruhákat saját maga kifizetni, még csak a szemét sem nyitja ki.
   -  Ananász és alma. Jéggel. Mentával. Köszi.
Amikor a kezét leejti maga mellé a kanapén érzi, hogy a tenyere valami különösen puha dologra hullik. Oldalra fordítja a fejét, kinyitja a szemét, majd egy fintorral arrébb tolja az odavetett Versache-címkés hálóinget.
   -  Nem tudom, hogy mit gondolsz rólam, Els - kezd bele óvatosan, a tekintete pedig továbbvándorol a ruhákon - de nem én vagyok az iskola igazgatója, ugye tudod? Nincs az az adomány, ami külön szobát és gardróbot intéz neked a kastélyban. De egy lakást tudok intézni a falban, ahová lejárhatsz hétvégén.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876771#post876771][b]Elsie Rose Krise - 2024.04.11. 22:34[/b][/url]

Szinte szökdécselek megcsinálni neki az innivalót, az indokolatlan pénzköltés ugyanis ezt hozza ki belőlem. Mert ez az. Az égadta világon semmi nem indokolja, hogy lecseréljem a ruhatáram tekintve, hogy nemrég tettem meg. Mégis nagyon élvezem, és boldog vagyok tőle. Meg attól is, hogy a telefonom ezidő alatt már harmadszor csippan. Úgy vigyorgok a képernyőre, mint aki nem is ezen a világon jár.
Kellene, hogy zavarjanak az idegenek, de a háromból kettő legalább tuti, hogy járt már itt, emlékszem rájuk, csak a nevükre nem.
- Ugye milyen szép? Hmmmm... Karolinnak mekkora a mérete? - gondolkodok el, mert igazán lehetek kedves a bátyám.... barátjához még akkor is, ha nem hajlandó bemutatni, bármennyire könyörgök neki. Pedig ez nagy szó. És én látni akarom azt a lányt.
Közben készítek akkor már magamnak is inni, és a két pohárral megyek a kanapéhoz, Macinak meg nyújtom az övét.
- Te is ott leszel? - visítanom kéne, vagy ugrálni, vagy elmondani neki, hogy nála jóképűbb, okosabb, önzetlenebb ember a világon nincs, mégis bizonytalanul teszem fel a kérdést. Jó lenne egy saját lakás, de félek én egyedül maradni.
- Csak akkor kell, ha jössz te is - jelentem ki némi töprengés után. Jó. Lehet, hogy ő nem szeret velem lakni, mert kupizok, meg Dior is velem jár, meg nem hagyom aludni, vagy hangosan hallgatok zenét, vagy épp Aiden röhögtet meg úgy, hogy ő nem tud dolgozni. De én szeretek vele lakni, mert.... Itt van.
- Azt a három párat is kérem - pislogok szépen a vendégekre, mert ők sincsenek elfelejtve, aztán le is ülök bátyus mellé a földre.
- Segítesz majd elpakolni? - erre is mindketten tudjuk a választ. Nem fog.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876772#post876772][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.11. 22:58[/b][/url]

   -  Fogalmam sincs - válaszol. Ó, ennyire nem hülye. Két idősebb és két fiatalabb lánytestvérrel hátszélben kiszagolja a hátsó szándékot a kérdés mögött, ő pedig makacs mód tartja magát hozzá, hogy nem fog válaszolni rá. ELeve hiba volt hagynia, hogy Elsie kicsavarja a kezéből a mobilját és végigpörgesse az üzeneteit, majd utána kelletlenül magyarázkodóba fogni, mint egy lebukott tinédzser. Mondjuk azon csodálkozik, hogy ha a névre nem is, a húga a kontextusra egyáltalán emlékszik abból a beszélgetésből.
Átveszi a poharat, egyelőre azonban nem iszik bele, hanem a térdére támasztja. A dobozokkl szedelőzködő férfiakat nézi.
   -  Nem szeretnél saját helyet magadnak? A saját holmiddal? A saját... vendégeiddel, ha úgy alakul?
Óvatosan kérdez vissza. Jóval óvatosabban, mint szokott, kikerülve a tényleges válaszadást. Hogy őszinte legyen, nem me sem fordult a fejében, hogy a faluba költözzön, hiszen mégis, mit keresne ott?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876774#post876774][b]Elsie Rose Krise - 2024.04.11. 23:12[/b][/url]

- Ne már, Dami. Csak valamit.... Csak nagyon picit - mióta tudom, hogy van az életében valaki, akit ő engedett be oda, nem olyan könnyű megállni, hogy ne tapossak két lábbal a privátszférájába. Néha megfogalmazódik a gondolat, hogy talán nem kellene, de hamar elvetem.
- Ki a fodrásza? - igenis fontos kérdés ez, kérlek. A rosszul megválasztott fodrász, sokmindent elárul az emberről.
Szólok közben, hogy végeztünk mára, és bár hallom a kérdést, először nem vagyok hajlandó tudomást venni róla. Óvatos. Azt tudom én, hogy mit jelent.
Megvárom még összepakolnak, és a tekintetemmel jelzem a bátyámnak, hogy akkor fizesse ki őket.
- Nem tudom. Félek. Korai. - én is óvatosan mondom neki, mikor már csak kettesben maradunk, és kortyolok is az eperlémből.
- Nélküled én életképtelen vagyok - ezen pedig nincs mit tagadni. Ő is tudja. Én is tudom.
- Figyelj, nem azt mondom, hogy fogjunk mindent és bútorozzunk át. De ha amúgy is ott vagy hétvégén, akkor nem lenne egyszerűbb odamenni, mint ide hopponálni? Legalább csak eleinte? Csak míg megszokom? - az a baj, hogy ez a könyörgő tekintet most tényleg őszinte. Sokkal jobb lenne ha ott lenne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876777#post876777][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.11. 23:31[/b][/url]

Visszahunyja a szemét és megrázza a fejét. Elsie a víz alá is nyomhatná, akkor sem árulna el többet, akkor sem, ha különben nincs miről beszámolnia. Ismeri a húgát és nem szeretné, hogy komplikálni kezdjen, ami Elsie tekintetében két dolgot jelenthet: vagy holnap reggel arra nyit be, hogy nem csak Kamillát, de annak a szüleit is meghívta teára, vagy, és ez sajnos valószínűbb, hogy a lányt ujjbegyek és szemgolyó nélkül veti majd partra a tenger.
Így a további puhatolózást elengdi a füle mellett, először pedig arra reagál érdemben, amikor hirtelen minden tekintet rászegeződik. Csodálkozva néz a férfiakra, majd vissza a húgára, és eltelik pár másodperc, mire felfogja, mit várnak tőle.
Egy irritált ciccenéssel int az egyik férfinek, de kötekedés nélkül írja alá a felé nyújtott számlát a pontozott vonalon. Hiszen mindig aláírja. Ez még csak nem is volt kérdés.
Az ajtó hamarosan csukódik, ő pedig visszaül a kanapéra. A jégkockák összekoccannak a poharában, ahogy azt megingatja a kezében.
   -  Meg fogod szokni és megtalálod a társaságodat - tér ki ismét a válaszadás elől. - A kastélyban például ott lesz Charon. És Nathaniel. És Esther az előkészítőben. És Adél, és... és a többi rokon. Ha megkéred, Charon biztos repesne a boldogságtól, hogy a hétvégéket a faluban töltse a kastély helyett. Keresek nektek elég nagy lakást, hogy elférjetek, mit szólsz?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876786#post876786][b]Elsie Rose Krise - 2024.04.12. 10:05[/b][/url]

Oka van annak, hogy nem beszél. És ez nem az az ok, hogy hagyjál tesó, magánélet. Meg tudom különböztetni a csendet, és a csendet, ha róla van szó, de látszólag most hamar túllendülök rajta. Úgyis meg fogom tudni, amit akarok, mert az a nyamvadt alma akkor sem esett olyan messze attól a fától. Erről meg nem igazán tehetek, ha már az apámat nem tudtam megóvni, a bátyámat megfogom az olyan nőktől, akik... nos, egyáltalán nem valók hozzá.
Boldog mosollyal az arcomon nézem végig, ahogy egyetlen kanyarintással, tornázza fel Dami az amúgy is túlzottan jó kedvem. Hát csodás ez a nap, csak a fejem ne fájna.
- Figyelj - sóhajtok fel, teszem le a poharat, és kezeimmel a lábaira támaszkodok, úgy pislogok fel rá.
- Ha te azt mondod nekem, hogy én meg a leendő sógornőm öribarik leszünk, akkor rendben. Összeköltözök én vele. Tényleg. De ha csak egy táskámhoz is hozzányúl, egyenként fogom levagdosni az ujjait - és ezt olyan bájos mosollyal adom a bátyám tudtára, mint valami ma született bárány.
Egyrészt, bár semmi szándékom támogatni őt ebben a hülyeségben, a testvéreként meg kell tennem. Másrészt, ha valaki van ezen a világon, akiben én feltétel nélkül megbízom, annak épp most is az idegein táncolok. Harmadrészt, nem felejthetem el, hogy nem csak pénzem, kötelességeim is vannak. Ettől pedig lever a víz. Viszont megígértem, nincs több dráma, igyekszem is tartani magam hozzá.
- Szeretnék kérni valamit - negyedrészt, mindennek oka van.
- Mielőtt bevenném a falut, szeretnék elmenni valahová. Csak egy napra... - az pedig számomra nem olyan könnyű figyelembe véve, hogy a hopponálásról még mindig le vagyok tiltva. Teljesen érthető okokból egyébként.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876788#post876788][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.12. 16:23[/b][/url]

Most, hogy ketten - a kutyával hárman - maradtak, végre elkezdhet regenerálódni, aminek az első lépése mindig az alma- narancs- menta trió. Miután iszik a koktélból a hideg poharat a homlokához nyomja és úgy pislog Elsie felé.
Egy pillanatig sem hisz benne, hogy Charon és Elsie perceknél többet kibírna ugyanabban a légtérben. Azt sem, hogy a leendő menyasszonya egyáltalán elgondolkodna az opción, hogy beköltözzön abba a lakásba, ami az övé, még akkor is, ha ő nem lakik ott. Azonban ez a felvetés láthatóan elég hozzá, hogy ideiglenesen elterelje Elsie figyelmét, ő pedig időt nyerjen vele.
   -  Ne kímélj - küzdi magát feljebb a kanapén, mentálisan megacélozva magát a húga következő kívánságára. Pénz vagy figyelem, ezt a kettőt szokta követelni tőle, amibe a legtöbben idővel belefásulnának. Az univerzum szerencsés játéka azonban, hogy Damian szeretetnyelve pontosan ugyanez: figyelem és pénz.
   -  Még csak ne is álmodj róla, hogy két héttel Carlisle után Ibizázni fogsz - válaszol azonnal, elejébe menve a kérésnek. - A lófasznak is van vége azért, Els.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876789#post876789][b]Elsie Rose Krise - 2024.04.12. 17:13[/b][/url]

- Gondoltál már arra, hogy megpróbálsz nem csak havonta egyszer aludni? - a kérdés óvatos, és egyedül a tekintetem aggódó csak, mert ezt sem tartom túl egészséges dolognak.
- Ha elmész dokihoz, tök jó gyógyszert ír fel - mosolygok rá halványan, hisz.... tudom, miről beszélek. Viszont nem pattogok, és kezdem pátyolgatni, az anya dolga. És tőle is nehezen viseli sokszor.
- Oda akarok menni - biccentek is, és megforgatom a szemem.
- Carlisle-ba. És egyébként. Mykonos sokkal jobb hely volt - nos, már amennyire emlékszem belőle. A görög. A görögökről sok mindent el lehet mondani, de azt nem, hogy nem tudnak bulizni. Viszont tényleg látni akarom Aident mielőtt még megint elszeparálnak mindentől, mert fogalmam sincs, mikor lesz rá lehetőségem legközelebb.
- És nyári szünetben? - azért némi fáziskéséssel, de csak elkezdek szépen nézni Damira.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876793#post876793][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.12. 18:08[/b][/url]

   -  Persze, semmire sem vágyok jobban.
Elsie és a gyógyszerei. Nagyon óvatosan, nagyon nagy tapintattal és söndben kezelt téma ez a családban. Damian sem tudja, mit kap és szed a lány, mindössze annyit, hogy általában jobban van tőle egészen addig, amíg történik valami. Általában nem tudni előre, mi lesz az, ami ismét megrengeti a húgát, de ha igazán magába néz ő sem hisz benne, hogy utoljára töltött volna időt a Charlisle-i intézményben. Néha pedig abban sem biztos, hogy hisz abban, hogy Elsie öt év múlva is velük lesz-e még.
   -  Miért mennél Charlisle-ba?
A válasz őszintén meglepi. Összeráncolt homlokkal fürkészi a lány pillantását, mint aki azt kutatja, hazudik-e.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876808#post876808][b]Elsie Rose Krise - 2024.04.12. 23:24[/b][/url]

- Nem rosszak, Maci. Nagyon sokat segítenek. Persze, egy ideális világban az embernek menne az élet nélkülük is, de.... - megvonom a vállam, lassan, talán kissé vontatottan is, mert megszoktam? Meglehet. Jó ez így. Könnyebb.
- Azért, mert.... Azért, hogy.... - megilletődök. Aiden már jó ideje az életem része, minden nap beszélek vele valahogyan, na de róla... Az már egy fokkal nehezebb dió, csupán mert sejtem, hogy nem fogadnák olyan kitörő örömmel, hogy fontos lett számomra valaki. Vagyis, talán a valakivel nem is lenne gond, ha nem épp az elvonón ismertem volna meg.
- Kössünk alkut. Te elviszel, nem kérdezel semmit, hanem megvárod míg magamtól beszélek róla, én meg olyan jól viselkedem majd Hollókőn, hogy anyuékat zokogva hívják fel, hogy legyenek rám nagyon büszkék - még a kezemet is nyújtom, annyira komolyan gondolom ezt. Csak az a baj, hogy a bátyám ismer.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876974#post876974][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.15. 16:03[/b][/url]

Azért hogy. Azért hogy. Miért? Ugyan az arca nem változik igazán és ugyanazzal a kérdő, de egyébként derűs kifejezéssel néz a lányra, a hangulat így is elhűl egy kicsit. Elsie vissza... az elvonóra, méghozzá szabad akaratából, egyetlen napra? Vörös zászló. Azonban azt még nem tudja, miféle.
Elfogadja Elsie kinyújtott kezét és játékos komolysággal rázza meg.
   -  Legyen így. Fél nap.
Valójában nem - esze ágában sincs diszkrétnek maradni, ha pedig a lány Carlisle-be megy, akkor ő a nyomában lesz addig, amg kiderül, miért. Annak ellenére, hogy tiszteletben tartja a testvérei magánéletét, Elsie esete más: majd megkapja a privát szférára vonatkozó előjogokat akkor, ha kiérdemelte.
Pár pillanatig még a lányt nézi, majd továbbfordítja a tekintetét a ruhákra.
   - Ezeket pedig - bök feléjük a poharával - ne felejtsd el bepakolni a ládádba. Mégis adnod kell az első benyomásra Hollókőn.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=877006#post877006][b]Elsie Rose Krise - 2024.04.16. 09:44[/b][/url]

Úgy figyelem Damit, hogy konkrétan bele tudnék látni a veséjébe, mégsem látok rajta semmit, ami arról árulkodna, hogy zavarja, hogy titkolózom. Hamar meg is nyugszom, mert egyébként kicsit feszültté tett a helyzet, de az én bátyám teljesen megbízik bennem. Nem eshetne ennél jobban semmi. Sőt, még kezet is fogunk, úgyhogy ez már kőbe van vésve.
- Sokkal jobb lenne ám, ha nem akarnál folyton alám licitálni, de... te vagy a főnök - nekem meg nincs a kezemben igazából semmi, amivel feljebb tudnám tornázni azt a fél napot. Örülni kell ennek is, na. Pedig rendesen vártam, hogy majd nekikezd faggatózni, de nem teszi, így tényleg kiül a boldog mosoly az arcomra.
- Nagyon szeretlek Dami - adok olyan cuppanós puszit az arcára, amilyennel az őrületbe tudom kergetni, de semmi baj. Hiányozni fogok én még neki, tudom. Csak makacs, és nem mutatja ki.
- Természetesen - sóhajtva nézek a frissen szerzett ruhakupacra, amit láthatóan és hallhatóan is egyedül kell elpakolnom.
- Különben meg du... - dugják fel maguknak a benyomásukat. Mondanám, ha nem az előbb fogadtam meg volna valamit, így csak beharapom az ajkam, és cukin pislogok a bátyámra.
- Jól van na... madár-madár - vállat vonok, mert érzem én, hogy annyira nem sikerült eltalálni a hely nevét. Aztán tényleg jó gyerek módjára pakolni kezdek, és hagyom a tesómat feltámadni.