A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876053#post876053][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.02. 21:15[/b][/url]

Megígérte magának. Ő tényleg megígérte magának, hogy tanulva az előző találkozásukból, megértő, türelmes, ha pedig kell, birkamód passzív lesz legalább addig, hogy a kis üvegcséje először előkerült a táskájából. Nem volt a tervei közt, hogy azonnal felingerli a lányt, sőt, úgy képzelte el, hogy néhány kínos félmondattal túlteszik magukat a közös szoba tényén, legközelebb pedig a medencénél találkoznak majd. Megérti, hogy négyszemközt feszült a lány, mert igen, ő is az és ezt meg sem próbálja tagadni maga előtt. Amikor pedig feszült, hisz ő is ember, belőle is kicsúsznak nem végiggondolt megjegyzések.
   -  Sajnálom, ez tényleg kéretlen volt.
Teljesen őszintétlenül válaszol az ágy széléről. Azonban Damian kiváló abban, hogy őszintétlen legyen és ennek ne mutassa jelét. Tapasztalat, amiből neki sokkal több van, mint a lánynak, aki botor módon azonnal kiterítette az összes kis kártyáját.
   -  Csak azt szeretném, hogy érezd magad jól. A társaság felét ismered már, a másik felét pedig meg fogod ismerni. Ők kíváncsiak rád, de megtennéd nekem, hogy nem rendezünk azonnal jelenetet?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876054#post876054][b]Charon I. Yaxley - 2024.04.02. 21:16[/b][/url]

Nem viccelt és nem úgy indult neki, hogy majd az ajtóból még szomorúan visszanéz, hogy utánaszólnak-e. Lehet megbánná, ha kiköltözne, mikor majd az első nyögéseket meghallja, de nem most, ebben a pillanatban.
Haragvó indulattlal néz Damianra, arra számítva, hogy a srác tovább szítja majd a vitát (általában ez történik másokkal), de helyette bocsánatkérés érkezik. Nem igazán időzik el annak őszinteségén. Általában nem a bocsánatkérés mögötti szándék számít neki, hanem a  hajlandóság, hogy meghajlították az akaratukat az ő részére. Pont ezért Charon nem igazán szeret bocsánatot kérni akkor sem, ha tényleg sajnál valamit.
Megtorpan, indulatos tekintete elgondolkodó lesz, majd beleegyező.
- Nem terveztem jelenetet rendezni, de nem fogom eltűrni, hogy lekezelj.
Sem most, sem később. Amin mások megállnak elgondolkodni, hogy "talán nem úgy gondolta" és kivárnak, addig a lány reakciója azonnali. Ha egy megjegyzés gyanús hangvételű, akkor okkal az. (Sok gyengélkedőn kezelt volt iskolatársa tudna ezzel vitatkozni mondjuk.)
Szegény csomag, ami már csak nyugalomra vágyik, remélhetőleg utoljára zuttyan le az ágyra. Charon is lepakolja a pálcáját, de tervei szerint először kirámol és nem megy azonnal a medencéhez. A kettesben történő átöltözés még kissé kelllemetlen gondolat, de megtagadja, hogy zavarban lenne. Pffh. Ő soha, csak korai meg ilyenek.
- Ha te jó arc leszel velem.. Well. Megpróbálom viszonozni. - Ez a legelőnyösebb ajánlat, amit tenni tud.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876055#post876055][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.02. 21:16[/b][/url]

Hogy ki hajlított kinek az akaratán, azon talán vitatkozna - a bőrönd ugyanis újfent az ágyon és nem pedig a földszinti nappali fehér kanapéján puffan. Halkan köhint egyet, ezzel fojtva el egy felszakadni készülő horkantást. Feláll az ágy széléről és arrébb lép, hogy kikerüljön egy önállósult ing közvetlen útvonalából.
   -  Cross my heart and hope to die. Senki sem fog lekezelni. Kivéve akkor, ha holnap kiállsz a seprűversenyben és utolsó leszel. Akkor nem tehetünk mást és mindenki beléd fogja törölni a lábát.
Ha-ha. Ha nem is várja el, hogy a lány pozitívan vegye a különben teljesen komolytalan megjegyzését, azt mindenesetre reméli, hogy feloldódik annyira, hogy ne érezze közvetlen fenyegetésne a jelenlétét. Damian szemében ugyanis Charon viselkedése erre vezethető vissza és pont emiatt bocsánatos bűn. A helyében legalább is ő sem érezné magát komfortosan egy majdnem vadidegen férfivel egy szobában, így képes rá, hogy empatizáljon a helyzetével. Pontosabban… igen, igen, az anyja magyarázata kellett hozzá, hogy felismerje a szituáció kínosságát, de ettől még átérezheti, nem?
   - Szóval akkor - csapja össze a tenyereit -. Terasz - mutat a lefüggönyözött ajtó felé -, fürdő - bök a lány mögé eztán -, a medence pedig az épület mögött van. Öltözz át, vagy jó is vagy így, és odalent fogunk várni. A lányok körbevezetnek majd. Ha pedig megmondod mit kérsz, addig megszerzem neked. Deal?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876063#post876063][b]Charon I. Yaxley - 2024.04.02. 21:59[/b][/url]

Még meg kell szoknia ezeket a vicceskedő hozzászólásokat, amik a bátyjaitól természetesek, a közeli barátaitól természetesek. De Damiantól, aki korban is valamivel arrébb van a csúszkán, illetve sosem volt közeli a viszonyuk.. szóval érzékeli ugyan az erőfeszítéseket, és ha tehetné eskü megkísérelne belemenni most ebbe, főleg miután békejobbot nyújtottak.
Csak hát könnyű lenne az élete, ha azt tudná csinálni mindig, amit szeretne. Akarata ellenére meg is látszik ez az egyszerű tanácstalanság rajta, majd arra juthat, hogy a kísérlet is több a semminél.
- Akkor jobb is, ha szépen kikeféled a Tesládat holnapra, mert a bátyámmal nem adjuk könnyen a győzelmet. - Ugyan ez most nagyzolás a köbön, mert bár tényleg már iskola előtt megkapta az első gyerekseprűjét, és a birtok kertjében tanítgatta az apja, de nem világklasszis tehetség. Átlag fiatal boszorkány, akinek az élete részét képezi ez a hobbi is, pont ezért némi lelkesedéssel tölti el a gondolat az említett program hallatán.
- Valami alkoholmentes koktélt, nem tudom mi van, csak ne legyen nagyon édes. - Valószínűleg Damian jobban ért ezekhez a dolgokhoz, mint ő. - Majd jövök.
Addig tüntetően a bőrönd felé fordul, hogy most nagyon pakolni fog, meg neki készülődnie kell, a srác menjen csak előre. Úgy sem fog nekiállni átöltözni, amíg szobán kívül nem találja magát. Elhatározza, hogy ezt később majd a mosdóban megoldja, úgy talán kevésbé feltűnő, mert.. túl kínos lenne bevallania, na! Arról nem is beszélve, hogy egy elfedő bűbájjal gondoskodnia kell a jegyről is. Ismeri Amont, és tudja, hogy a bátyja teljes métékben kiborulna a dologtól.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876071#post876071][b]Charon I. Yaxley - 2024.04.02. 22:58[/b][/url]

Miután Damian lement a medencéhez, Charon még lehuppant az ágyon heverő bőröndje mellé. A vele szemben, a szoba másik felében lévő ágyat bámulta, mellette a tele bőrönddel. Akármennyire akarta elkenni a hétvége és bátyja feletti lelkesedéssel a dolgot, de be kell ismernie, hogy így, a szoba magányában, ismeretlen szagokkal (jellemzően maszkulin illatok) körbevéve azért rázuhan kicsit ez az egész. Hogy itt van és nyilvánvalóan hirdeti a közös szoba, hogy a szülei, a másik család felnőttjei és mindenki elhatározta, hogy hozzá fog menni valakihez.
Lenéz az ölébe ejtett kezeire, és csak még mélyebb húzást érez a gyűrű gondolatára rajta, holott még csak épp felmerült a terv maga. Mindig úgy képzelte, hogy a Roxfort elvégzése után majd Rosier elviszi valami különleges helyre, és egy gyönyörű zöld gyűrűt húz majd az ujjára, ami illik a nyakláncához, amit ötödikben kapott tőle. Akarja, hogy a Flaviu valami ordenáré undorító gyűrűt válasszon neki, legalább gyűlölhetné a gyűrűt is. Miért nem lehet Rosierrel itt a lengyel helyett? Nem kellene kényelmetlenül éreznie magát az átöltözéssel, csipkelődnének kicsit egymással, aztán lehet le sem mennének a medencéig egy ideig, mert..
Nyomorultul érzi magát. És nyomorultul érzi magát, amiért nyomorultul érzi magát, holott ez a nyaraló és ez a szoba másnak több havi fizetésébe kerülne ennyi éjszakára. Mert mindenki azt mondja, hogy hálásnak kéne lennie és örülnie, merthogy Flaviu mekkora fogás, de miért örülne egy jó fogásnak, amikor ő már réges régen készen állt a vízbe ugrani egy másikért! Tompa puffanással érkezik az ökle az ágy végi párnába, de a gesztusnak pont annyi értelme és haszna van, mint ennek az önsajnáltatásnak.

Pontosan, igazán abbahagyhatná ezt a szenvedést. Tiszta szánalmas vagyok. Ezzel a gondolattal nyitja ki a bőröndöt inkább és halássza elő a fürdőruháját. Ebből nem szabad rendszert csinálnia, még a végén meglátná valaki. Nem akar olyan síró-picsogó lány lenni, akiket annyiszor szólt már le korábban. Most lemegy és kurva boldog lesz. És kibaszott vidám. És csakazért is jól fogja magát érezni. Kibújik a rövidujjú felsőből, a nadrágból és egyéb ruhákból, majd felkapja a fürdőruhát.
Mire a szobát elhagyja, már összeszedi magát, arcán a szokásos pökhendiség, ami hamar derűre vált, mikor meglátja a medence szélén Amont és a menyasszonyát, Siennát. Felgyorsítva a lépteit baktat oda a pároshoz, nyilvánvaló lelkesedéssel - az ismerős otthoni arcok enyhítenek azon a belső feszültségen, amit nem tudott teljesen elengedi még.
- Látom, ti is átöltöztetek. Mázli, hogy jó időre érkeztünk.
- Itt már csak te voltál ilyen lajhár az átöltözéssel, na, mi a helyzet? - Amon a maga huszonnégy évével a legidősebb testvér a családban és mondhatni még a legérettebb is. Ez mondjuk nem akadályozza meg, hogy az első ösztönös mozdulattal összetúrja a húga haját. A "mi a helyzet" kérdés hangsúlya viszont a szokásos semmitmondó "miújságnál" több kíváncsisággal és.. némi óvatossággal szólal meg.
Ismeri Damiant és határozottan szükségesnek érzi rácsekkolni a húgára.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876076#post876076][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.02. 23:59[/b][/url]

Miután bezárta maga mögött az ajtót, hátrált pár lépést, zárkózottan a zsebébe süllyesztette a kezeit - a diplomatikusan semleges arckifejezése egy zsigeri sóhajjal olvad le. Remek. Remek. Újabb erős kezdés, Damian, csak, hogy mindenki kellőképp befeszüljön a hétvégére.
Azonban csak másodperceket ad az illékony, tépelődő gondolatnak, míg még farkasszemet néz az ajtóval, majd kinyúl, letépi a felragasztott papírt a nevekkel, gombócba gyűri és sarkon fordulva az ablak felé dobja. A galacsin a nyitott ablakkeretnek ütközik és szomorkásan a fal tövébe pottyan. Majd felszedi, akinek kedve van hozzá.


Mindenkihez van pár szava. Sosem esett nehezére a társasági mingling vadidegenekkel szemben sem, azonban a nyaraló gondosan elzárt - és muglik és kutató szemek elől tényleg elzárt - kis világában érzi magát mégis elemében. Így a medencéhez rkezve viszonylag hamar túlteszi magát az iménti beszélgetés kínosságán, ami pedig megmarad belőle, inkább félreteszi későbbre, amikor lesz ideje rágódni rajta.
A vízben fehér, éjjel világító, jelenleg azonban inkább hógolyónak tűnő gömbök lebegnek, a nyugágyakon színes pokrócok és törölközők, amik naplemente után hivatottak melegen tartani őket. Nem tudja, ki választotta a zenét, de a barátaiban ismét nem csalódott, ahogy egyelőre a mára felbérelt cateringben sem. Az első útja a bárpulthoz vezet; ennek a taktikai hibáját az azonnal rátukmált fireballal a kezében ismerte fel. Újabb erős kezdés - bár nem azért érkezett, hogy józan maradjon, de úgy tervezte, este nyolc előtt nem fog a medencébe hányni. Idén nem.
Míg a két koktélra vár ("egy aviation martinit és valami nem túl édes, alkoholmentes szart, ha van", az ujjai türelmetlenül dobolnak a grániton. Mivel huszonketten jönnek és egynéhány plusz egy, nyilván idejében kiszúrja Amont, ami... amire minden normális helyzetben egy derűs intéssel reagálna. A helyzet azonban bizonyos okokból nem normális - és mivel látja, hogy a bizonyos ok épp a villából vezető lépcsőn sétál lefelé, mielőtt a tekintete találkozhatna a férfival, inkább visszafordul a pult felé, míg az itala elkészül.
Ugyan már! Igazán összeszedhetnéd magad. Mi a legrosszabb, ami történhet? Neheztelni fog? Előfordulhat. Fordított esetben mumusként élne Amon ágya alatt, még akkor is, ha tisztában van vele, hogy a húgai "becsülete" nem olyasmi, ami rá tartozik.
A poharak koppannak előtte a pulton. Egy biccentéssel emeli fel őket, az iménti fájdalmas arckifejezésének pedig már nincs sok nyoma akkor, amikor az italokat rutinosan az egyik kezében egyensúlyozva ismét végigsétál a medence partján ls megáll a rögtönzötten összeverődött társaság mellett.
   -  Oi, Amon. Örülök. Ezer éve - mivel balkezes, így legalább nem esik nehezére az, hogy anélkül nyújtson kezet, hogy a poharakat idő közben ne borítaná magára -  És... Sienna? Megvan a szobátok, minden rendben?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876080#post876080][b]Charon I. Yaxley - 2024.04.03. 00:35[/b][/url]

A "mi a helyzet" kérdésre egy egész regényt tudna itt helyben elmondani, de azt még Charon is felismeri, hogy talán nem itt és így van a helye ennek. Amíg idegeneket és számára nem számító embereket nem gond kínos helyzetbe hoznia (illetve hát önmagát), a testvérével nem szívesen tenné ezt. Érte még erőfeszítéseket is hajlandó tenni.
- Hát, figyu.. az egész rohadtgáz. - Mármint semmi újat nem mond Amonnak, de nem is kell, mert a srác homloka máris baljóslatúan meggyűrődik. Melyik idősebb fiútestvér akarná azt hallani a húgától, hogy "rohadtgáz" van, mikor egy szobán osztozik egy fiúval? Charon válla felett ekkor látja meg a közeledő alanyát a beszélgetésnek, mire a lány is elfordulva követi a tekintetét. Aztán visszanéz Amonra meg Siennára.
- De majd mesélek később. - tervezi kipanaszkodni magát ugyanis. Még igaz nincs sokmindenre, azonban a megérkezés alapján valószínűleg, mire eljutnak odáig, bőven lesz.
- Ja, ezer éve. - érkezik a kurta válasz, és ilyenkor látszik az, hogy a húga és ő azért mégiscsak közös apán osztoznak, van mindkettejük rövid válaszaiban valami meghatározhatatlanul hasonló. Kivéve, hogy Amonnak van önuralma és józan megfontolása. Valami, amit Charon nyugodtan elkezdhetne lassan gyűjtögetni a felnőtt életre. Sienna az, aki az egész összegyűlt csapatukban először próbál feszültséget oldalon.
- Damian! Még mindig fantasztikus minden, különösen tetszik az új berendezés tavalyhoz képest. - A lány barackszínű szájfénnyel kihúzott szája kedves mosolyra húzódik, bár ez csak a szokásos egyébként barátságos bájcsevej.
Ez az, amire Charon nem képes. Helyette megszabadítja Flaviu kezéből azt a poharat, amit úgy ítél, hogy az övé lehet. Elveszi, beleszagol, nem facsarja az orrát semmilyen tömény alkohol, szóval legalább a tipp jó volt. Mivel amúgy is nagy beszélgetésekben van, nem szakítja őket félbe egy köszönömmel (jó indok szerinte). Amúgy is olyan hülyén nézett ki a srác két pohárral a kezében.
- Hallottam a híreket otthon. Gondolom, jónéhány korábbi hobbiról leszoktál, ha eljegyzésre adtad a fejed. - Ez már Amon, majdhogynem belevágva Sienna csevegésének utolsó szavaiba. Eleget laktak együtt a Roxfort alatt és eleget jártak együtt szórakozóhelyekre, hogy legyen némi fogalma Damian.. well, szépséghibáiról. Ahogy egyébként a jobb oldaláról is - ez utóbbi miatt állnak ilyen viszonylagos nyugodtságban a medence mellett.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876082#post876082][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.03. 01:03[/b][/url]

Noha úgy tesz, mintha semmit sem érzékelne a helyzet kínosságából, tudja, hogy Amon tudja, hogy ő tudja, hogy mindenki tudja, hogy...
Hagyja, hogy a lány kivegye a kezéből a koktélját, és ez az első pillanat, amikor kívülről is tudomásul veszi a jelenlétét. Ahogy azonban a saját poharát most már kényelmesebben átveszi a másik kezébe, nem néz rá vagy szól hozzá. Ugyan barátok közt van és annak a medencének a partján, ami az évek során szavakba nem önthető cselekedetek tanúja volt, egyszerre kínosan tudatában kerül annak, hogy a lány fürdőruhában van, ami magában nem lenne bűn, de...
Félmosolyra húzza a száját, amit azonban a szeme nem követ.
   -  Kinek van kedve az iskolás éveken rágódni? Eeeezer éve volt - lesüti a szemét és kihalássza a fogpiszkálóra szúrt fekete olivabogyót a püspöklila italból - Senki sem kíváncsi rég elfeledett botlásokra és históriákra, igaz, Sienna?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876148#post876148][b]Charon I. Yaxley - 2024.04.04. 01:37[/b][/url]

Négy személy vesz részt közvetlenül a szituációban, és eddig ebből a négyből legalább volt egy, aki nem érezte magát feszültnek vagy kellemetlenül: Sienna. A lányról tudni kell, hogy bár nem a világ legkiemelkedőbb boszorkánya, és nem is az a fajta személy, aki egy könyv főszereplője lehetne jellemvonásai alapján, de... decent. Még Charon is kedveli, pedig eleinte aztán tényleg a fogait csattogtatta a család dobermannja. Sienna jelenléte azonban nem.. fenyegető. Sőt, ahogy most is tette, jobbára igyekszik oldani a feszült helyzeteket, ami hála a Yaxley gyerekek well, színes személyiségének, volt már bőven korábban is.
Épp ezért érkezik egész kéretlenül és váratlanul Damian .. utalása? Igen, utalhatott valamire, még ha blöff is volt (vagy t'án tényleg tud valamit), mert Sienna mosolya először értetlenné válik, majd zavartan feszengővé. Tekintete futólag Amonra rebben, mint aki ellenőrzi a reakcióját.. és reménykedik is valamiféle
- Elveted a sulykot, Damian.
segítségben.
Rövid mondat és a szavak alapján passzívnak hangzik, de a tónus nagyon is indulatos, amellyel Amon megszólal. Sőt nem csak szóban, de fizikailag is előrébb lép, mintegy a tényleges testtartással is emelve egy gátat kettejük közé, jelezve: eddig és ne tovább.
- Ilyen underhanded módszerekre számíthat majd a húgom is, hm? - Így is nehezen engedte el a helyzet kínosságát, de megtett mindent, mert tetszik vagy sem, nincs beleszólása. És azért valahol mégiscsak meggyőződése volt, hogy az alapján, amit a két szemével látott: a Flaviu a kisebbik rossz a másik "fenyegetéssel" szemben. Tudja ő, hogy a húga nagyon messze áll a tökéletestől, főleg az utóbbi pár évben, de az, hogy mennyire megy az ő agyára testvérként a mániáival, az egy családon belüli, testvérek közötti dolog. Az, hogy ő mennyiszer mossa meg Charon fejét, nem befolyásol semmit abban, hogy mennyire aggasztja, mások hogy bánhatnak vele.

Charon maga az egész jelenetet némi feszengő érdeklődéssel figyeli. Eleinte iszonyúan idegesítette, hogy ignorálják, és őszintén: már készült valamiféle hangzatos elégedetlenkedésre, de a beszélgetés egy-két mondaton belül eszkalálódik valamibe, ami neki is új. Egyrészt látta már Amont mérgesnek, de általában rá az, nem másra. Másrészt még ha érzékeli is az utalást, számára a bátyja, Sienna és Damian iskolai dolgai teljesen ismeretlenek, szóval ezek az alattomos becsúszás is inkább tűnik "misztikusnak" a tudás hiányában.
- Hagyd, Amon meg tudom védeni magam, ha parasztok velem. - Egyrészt a büszkesége mondatja vele ezt, másrészt.. valahogy tényleg nem szereti nézni, hogy a bátyja kardoskodik így érte. Neki is rohadt kínos lenne, ha itt a barátságuk miatta menne szét vagy ilyesmi, hogy néz az ki mások előtt?
- Te meg... - És márpedig megböki annyira Damian vállát, hogy az kénytelen legyen ránézni. - Hagyd békén Siennát, ha nem tűnt volna fel, ő volt az egyetlen, aki próbált rést találni a kibaszott tesztoszteronbombátokon keresztül, erre itt basztatod mindenféle utalással. - Többes szám, igen, mert Amon bátyuskodása így mindenki szeme láttára is kéretlen volt. Egy dolog, hogy akart neki panaszkodni, de ebben a formában ez neki is ultragáz.
- Sienna most megmutatja nekem a házat, addig verekedjétek le vagy fojtsátok egymást vízbe vagy amit akartok. Jesus fucking christ.
Látványos szemforgatással kerüli meg a bátyját, lép Sienna mellé és karol bele a lányba, hogy elhúzza a csatamezőről, magukra hagyva a srácokat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876149#post876149][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.04. 02:01[/b][/url]

Amikor ötödikben először megidézte a patrónusát, az állat pedig először kirajzolódott a tejfehér ködből a lefüggönyözött bűbájtan teremben, hátrahőkölt a meglepetéstől. Damiané micsoda, görény? hallotta valahonnan maga mögül a hugrabugos évfolyamtársa horkantását, aki percekkel korábban grizzly medvét idézett és láthatóan roppant elégedetté tették ezek a fejlemények.
Hogy miért releváns az évekkel ezelőtti, esős délután, azt ebben a pillanatbann mindössze a beszélgetés résztvevői érezhetik át.
Amon már-már fenyegetően lép közelebb. Az ő arcáról nem olvad le a semleges félig vigyora, a szeme azonban összébb szűkül, az ujjai pedig valamelyest megfeszülnek a poharán. Irritált szusszanással nyitja a száját, a mutatóujját elemeli a poharától, hogy visszavágjon - a bökés a vállán azonban megbillenti a lendületét.
Kelletlenül így ő az, aki hamarabb kénytelen megszakítani a farkasszemet és Charon felé fordítani az arcát.
   -  Nem történt semmi, csak beszélgetünk. Fine, sajnálom.
Nem leplezi a szabadkozás őszintétlenségét, hiszen a frázis nem annyira bocsánatkérés, mint elismerése annak, hogy talán túl hirtelen és hevesen reagált az egyelőre még leplezett provokációra.
Ahogy Charon és Sienna ellép mellette, megvárja, hogy legalább pár lépéssel hallótávolságon kívül kerüljenek. Akkor fordítja a figyelmét ismét Amonra, ekkor pedig már hagyja eltűnni az arcáról a korábbi kifejezést. Kissé halkít a hangján, amikor megszólal, de a szavai így is feszültek.
   -  Mi bajod van mégis? Hobbik? Ha mondanivalód van, akkor még most essünk túl rajta.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876165#post876165][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.04.04. 17:24[/b][/url]

Egyszerűen nem hiszem el magam. Nyilván dühös vagyok magamra, és nagyon szeretném, ha valaki felpofozna, de csak előveszem a telefont és csak írok. Még ha pár órával később is. És alapjáraton ezzel még nem is lenne gond, ha közben nem a hatalmas ház lábánál állnék. Varsóban. Tiszta idióta vagyok.
Mennyi időd van még?
És persze ennek tudatában, nyomok rá a küldés gombra, és az ajkamba harapva várok. Oké. Ez talán mégse annyira gáz. Végülis még nem jegyzett el senkit. Nincs ezzel semmi gond.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876168#post876168][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.04. 17:51[/b][/url]

Hamar túltette magát a történteken - kényelmetlen volt, kissé kínos, de csak pár órájába került. Ugyan nem tervezett semmit Budapesten, de az egóját kapargatja az, hogy Kamilla odahívta, majd pedig teljesen magától értetődőnek vette, hogy hazaküldi őt. Mit képzel, ki ő, az egyik szaros kutyája?
Köhint, a tenyere élével a gránit dohányzóasztalra fektetett, aranyszínű tükörlapról egy hanyag mozdulattal lesöpri a por maradékát. A kanapén ülve a zene ütemére kocogtatja maga mellett a törtfehér textilt, egy ideig maga elé néz míg várja, hogy a buzz csillapodjon annyit, hogy ismét értse a saját gondolatait. Még nincs elég késő hozzá, hogy lecsillapodjon a város, így Varsó esti fényei egyelőre bevilágítják a tágas nappalit annyira, hogy egyáltalán ne kapcsoljon villanyt.
A mobilja megrezzen mellette a párnák közt. Utána nyúl, majd hátradől a kanapén amíg megírja a válaszát:
attól függ, mire

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876171#post876171][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.04.04. 18:15[/b][/url]

Annak ellenére várom a lengyeltől a segítséget, hogy tudom, ha tudna róla se segítene. Mégis tíz körömmel kapaszkodok abba a reménybe, hogy haragszik rám annyira, hogy ne írjon vissza őt percen belül. Mert ha nem teszi én lelépek. Sőt. Most kellene. Sőt, alapból ide se kellett volna jönnöm ugye. Egyszerűen saját magamat se értem. Én nem vagyok ilyen ostoba.
Aztán ahogy a kezemben a telefon, mégis besétálok, köszönök és megcélzom a liftet. Jó persze ott van még a halvány remény, hogy megint történni fog valami, ami miatt képes leszek végre megszakítani ezt a kapcsolatot. Elvégre én innen még nem mentem el keserű szájíz nélkül.
Csengetek. Össze is fonom a kezeim a mellkasom előtt, és még akkor se nézek rá, ha ajtót nyit. Bár ne nyitna ajtót, vagy.... Bár ne ő nyitna ajtót.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876172#post876172][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.04. 18:28[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876173#post876173][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.04.04. 18:47[/b][/url]

Nem telik el sok idő a csengő hangja, és az ajtó nyitódása között, mégis számtalanszor meggondolom magam. Hisz én voltam. Én mondtam, hogy azt be kell fejezni. Nem kell mondani, tudom, hogy milyen véleménnyel lesz most rólam és mégse tud érdekelni. Persze még mindig bízok abban, hogy kellően sértődött és max megint idegesen jövök el, mert hát... Ez is egy opció.
- Még nem jegyeztél el senkit... - hirtelen nem is tudom, hogy ezt most mondom, vagy kérdezem. Azt tudom, hogy ez az oka annak, amiért most itt vagyok. Nagyon lassan emelem fel a fejem, hogy a szemébe tudjak nézni, és halványan elmosolyodok.
- És végigültél volna velem közel három órát - vonok vállat, mert efelett pedig nem hunyhatok szemet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876174#post876174][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.04. 19:08[/b][/url]

Kendőzetlen csodálkozással pislog a lányra így, a kezét az ajtófélfán tartva. Kellett neki némi idő, amíg felfogta, hogy Kamilla áll itt a kezeit tördelve azok után,, hogy órákkal ezelőtt közölte, hogy hazamenne. Noha varázslattal alig percekbe kerül az utazás, a Mátra mégis messze van eléggé hozzá, hogy először összezavarja  a lány bejelentés nélküli érkezése.
   -  Ezzz... így igaz.
Rugózhatna a helyzet abszurdumán és rámutathatna a helyzet leplezetten toxikus ízért. Ő nem mondta, hogy Kamilla jöjjön, ő még csak nem is utalt rá, legfeljebb talán éreztette - azonban ez semmit sem jelent, hiszen a lány itt van. Szaját, bár meghajlított akarattal.  
Mi ez az érzés? Hasonlít rá, mint mikor a feketére fogad, a golyó pedig megállapodik a vörös kilencesen. Sajátos, határozottan nem pozitív, de nem is negatív thrill.
Kinyúl, megfogja a lány kezét és áthúzza a küszöbön, a másik kezével pedig belöki  utána az ajtót.
   - Szóval mi a terved?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876176#post876176][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.04.04. 20:09[/b][/url]

Hirtelen nem is tudom, segít-e, hogy csak döbbenetet látok az arcán. Nekem mondod? Nyugodj meg, én is ugyanolyan döbbent vagyok. Lenne inkább gúny, vagy az a sznob mosoly az arcán. Akkor legalább felhúznám magam, és itt is hagynám. De nem. Nagyon még csak húznia sem kell, hisz ahogy a keze nyúl, egyik lábam nekem is előrébb lép. Az ajtó csukódik, én meg ahelyett, hogy felvázolnám, gyakorlatba ültetem a terveim, mert minél közelebb kerülök hozzá, annál jobban növekszik azoknak a terveknek a száma.....

Ezek a percek a kedvenceim. Mikor mosollyal az arcomon nézem a várost, ami így sötétben kivilágítva egész szép látvány. Ilyenkor békés vagyok, ezekben a percekben elhiszem, hogy ez a világ legtermészetesebb dolga, és minden úgy van, ahogy lennie kell.
Aztán ezek a percek elmúlnak, a valóság szép lassan kúszik vissza a bőröm alá. Apránként, hogy hagyjon nekem időt fel is fogni. És ahogy felfogom, máris nem olyan szép a kivilágított város.
- Választottál már gyűrűt? - felé fordulok. Ártatlanul teszem fel a kérdést, és még a tekintetem is érdeklődést sugall.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876177#post876177][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.04. 20:53[/b][/url]

   -  Hm?
Átbújtatja a fejét a fekete pólón és a kanapé mellett állva visszafordul a lány felé. A fölre dobált, de egyébként gondosan válogatott díszpárnák és fehér huzat láttán röviden regisztrálódik az agyában, hogy az anyja aligha meg fogja ölni - hiába bármilyen pakoló- vagy tisztítóbűbáj, Alexandrának különösen éles szeme van hozzá, hogy kiszúrja a hátrahagyott, efféle rendetlenséget. Tinédzserkori énje legnagyobb fájdalmára. A kérdésre felhorkant.
   -  Szerintem dolgoznod kellene a pillow talk-odon - felel és most, hogy felöltözött, jóval relaxáltabban visszahuppan a kanapéra közvetlenül Kamilla mellé - Miért, szeretnél segíteni?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876179#post876179][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.04.04. 21:21[/b][/url]

Halkan nevetve, rázom meg a fejem, kicsit be is előztem. Már öltözködés szempontjából. Természetesen tudom, hogy nem ilyesmi szokott elhangzani, de még mindig kínosnak érzem ezeket a perceket, és legszívesebben eltörölném.
- Hmmmm.... Mit szeretnél hallani? Vagy mit szoktak neked mondani? - tényleg érdekel, még a fejem is oldalra döntöm, és felhúzom a térdeim, majd átkarolom őket. Nyilván mondhatnék neki olyanokat, amikkel tisztában van. Pontosan azért, mert bár nem szavakkal, de most is tudtára adtam. Többször is.
- Persze. De... Ez nem olyasmi, amit tudod... Azzal kéne megejtened, akinek az ujjára húzod? Tudod az ujjméretét, vagy hogy milyen kő illik hozzá? Meg ilyenkor nem ilyen családi ékszert kellene? - persze hogy millió kérdésem van, mert mindentől függetlenül számomra érdekes dolog ez.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876182#post876182][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.04. 22:10[/b][/url]

Semmit. Semmit nem szoktak mondani neki. Az egyetem legelső éve óta egyáltalán nem csinált ilyesmit, előtte pedig csakis a barátaival vagy olyanokkal, akikkel nem számított. Így megszokta a szituáció kínosságát és részéről nehezen tudná elképzelni, hogy ezt bárki máshogy intézné.
Nem igazán gondolja komolyan, hogy Kamilla segítene, vagy egyáltalán segítenie kellene neki. Így amikor a lány válaszol, ő is érdeklődve fordítja a fejét felé a kanapén. A válla majdnem hozzáér ebben a közelségben, és kicsit jól is esik egy másik ember melegsége.
   -  Ha te lennél az ő helyében te is meglepetést szeretnél inkább, ahelyett, hogy elvinnélek boltba, nem? - A lábait egymás után felteszi a dohányzóasztalra és egy kissé arrébb rúgja a az otthagyott tükörlapot -. Dehogynem - válaszolja meg a saját kérdését nem várva választ -. Családi ékszert illene, igen. Gyanítom, hogy a nagyanyám és az ő nagyanyja is azt várná el. De kevés lohasztóbb dolgot tudnék elképzelni annál.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876184#post876184][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.04.04. 22:26[/b][/url]

- Nem. - ráncolom a homlokom, persze némi gondolkodás után. Igazából sose gondoltam ilyesmire. Jó persze de. Kiskoromban nekem is megvolt a szőke herceg lóval, meg kastéllyal, később a kedvenc bandám énekese, aztán meg Mr. Darcy. Ezeken én is keresztülmentem, de aztán látva egy-két házasságot.... Elment a kedvem.
- Mármint szeretem a meglepetéseket, nem arról van szó. De annak a gyűrűnek a másik fele rajtad lenne. A tökéleteset szeretném, és azt hogy együtt válasszuk ki. Ki nem hagynám, hogy összevesszek veled az eladó előtt, mert neked az túl snassz, nekem meg az túl giccses - a végére persze elnevetem magam, mert bár tényleg csak elmélet, annak iszonyúan vicces és realisztikus.
- És állítólag rossz ómen. Legalábbis azt olvastam, hogy azzal tovább is adják az ő "keresztjüket". Bár ha a nagyid házassága tökéletes, akkor mindenképpen megéri - nem. Ezen a ponton nem is tudom letagadni, mennyire álomvilágban élek. Csak tényleg szeretném azt hinni, hogy ez nagy és fontos dolog.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876189#post876189][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.04. 23:50[/b][/url]

Elneveti magát a válaszra. A fehér pornak és a váratlan, de annl mozgalmasabb társaságnak köszönhetően már egyáltalán nem érzi annyira feszültnek magát, mint délután, vagy az ezt megelőző napokban. Segít, hogy nem látja a még be nem pakolt bőröndjét a hálószoba padlóján, ami emlékezteti rá, hová utazik majd. Ő is szembefordul Kamillával a kanapén és összefonja a karjait maga előtt.
   -  Ezt csak ő kapja. A bizonyítéka, hogy komolyan gondolom. Ezért cserébe maximum vállveregetés jár nekem egyelőre - magyarázza könnyedén az angolszász szokásokat. Mélyen belemehetne a tradícióba és abba, hogy milyen különös limbóban létezik most Charonnal, amikor semmilyen megállapodás nem köti, de mégis - de nem fogja, hacsak nem kérdezik.
   -  Éjszakákon át tudnék mesélni a családi drámákról és arról, hogy akár a nagyanyám, akár bárki más házassága miért nem tökéletes. De mondhattad volna hamarabb, hogy ennyire lelkesít ez a téma, elvehettelek volna téged inkább. Úgyis milyen otthonosan mozogsz már itt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876192#post876192][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.04.05. 00:11[/b][/url]

Mindig furcsa őt nevetni hallani. Talán pont azért, mert nem teszi olyan sokszor. Nem, még véletlenül se gondolok arra, hogy bármilyen segítséghez folyamodott ezért, csak... Furcsa. Viszont én is szembe ülök vele, ugyanúgy törökülésbe, bár tényleg utána néztem annak, hogy ezt nem illik.
- El is akarod venni, vagy a családod akarja, hogy elvedd? - nem őt nézem, a kezeit, mert ez fontos kérdés, és nem vagyok biztos benne, hogy nekem erről tudnom kellene bármit is. Hogy erről tudni akarok-e bármit is.
Viszont a következő megjegyzésére felkapom a fejem, hitetlenül nézek rá, el is nevetem magam, aztán közelebb hajolok a hozzá, vágok hirtelen faarcot.
- Soha nem mennék hozzá olyas valakihez, aki képtelen önállóan dönteni popcorn és nachos között - bizony, bizony. Damian Flaviu a szememben mint potenciális férj jelölt, a mai napon súlyosan elvérzett.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876196#post876196][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.05. 00:38[/b][/url]

A szeme egy pillanatra megrebben, ez azonban alig látható a félhomályban.
   -  Persze, hogy el akarom.
Újra és újra ez a kérdés. Mindenki akkora feneket kerít az akaratnak és a szabad választásnak és megfeledkezik róla, hogy a nevük a kiváltságok mellett kötelezettségekkel is jár. Magát a helyzetét pedig nem érzi fojtogatónak, ugyanis...
   -  Én döntöttem így. Én mondtam a nagyanyámnak, hogy meg akarok nősülni, ő pedig keresett valakit hozzá. Sokkal könnyebb és ésszerűbb így, mint az alternatíva. Ahelyett, hogy két szerelmes idióta döntene, két komplett család rágta át az eljegyzést, méghozzá olyanok, akik jót akarnak nekünk.
Nem él annyira buborékban, hogy ne fogja fel vagy érezze át, hogy a körein kívül másnak abszurd lehet a szituáció. A köznyelv ugyanis hajlamos az elrendezett házasságot összemosni a kényszerítővel; míg az előbbiben semmi kivetnivalója sincs, az utóbbit ő is undorítónak tartja.
Azt pedig, hogy Charont nem szereti, jelenleg áldásként éli meg. Túl sok komplikáció. Túl sok kötelék.
   -  Vérzik a szívem ettől - válaszol. Kinyúl, az ujjával megböki a lány orrát, majd egy szusszanással felül a kanapén.
   -  Lassan tényleg csomagolnom kell, ha nem gond, de maradhatsz különben. Itt is alhatsz, ha szeretnél. Csak délelőtt kell elmennem, de a húgom szobája addig üres.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876203#post876203][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.04.05. 11:21[/b][/url]

Most úgy beszél, hogy értem is, amit mond. Mármint. Tényleg. És az ő helyzetében ez így teljesen rendben is van. Mégis megrázom a fejem az utolsó mondatát hallva, mert tényleg értem, de egyet nem értek vele.
- Az én olvasatomban az, aki jót akar. Nem várja el, hogy huszon x évesen gyűrűket nézegess, sőt... aki jót akar, az próbálna erről lebeszélni - és igen, ezen a ponton kúszik be az összeférhetetlenség a küszöb alatt. Értem én,  a név fontos, a család fontos, de sose áldoznám be magam, és az én családom, ha jót akarna nekem, ezt nem is várná el.
Ennek ellenére is elnevetve magam, hátrálok. Én közöltem, hogy ebből nem lesz esküvő, ő pedig tudomásul vette. Jó is ez így. Nyújtózok is kényelmesen, hogy a következő szavak miatt, szépen bele is feszüljek a mozdulatba. Nem mosolygok.
- Mennem kell - menni akarok. Ránézek. Ő is tudja, én is tudom, az is csoda, hogy még itt vagyok. Mert normális esetben már nem lennék. És most tekintsünk el attól, hogy normális esetben, alapból ide se jöttem volna. Viszont, hogy itt aludjak...
- Nem vagyok hozzá elég részeg - próbálom mégis elvenni a komolyságot belőle, és visszaerőszakolva a mosolyom, szedem össze a táskám, hogy azzal együtt menjek a cipőmet venni. Mert bizony, az a reggel is csak azért történhetett meg.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876207#post876207][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.05. 13:23[/b][/url]

A legjobb, hogy a lánynak nem kell egyetértenie vele. Ő is megtehette volna, hogy kardoskodik a nagy és igaz szerelemért, ha nem látta volna a saját szemével, hogy milyen jóvátehetetlen fertő az és nem döntötte volna el, hogy nem kér belőle. Megalkudni és követni a tapasztalt tanácsot biztonságos és megnyugtató. Nem ő lesz a következő Flaviu, aki féltékenységből vagy egyéb, szerelemnek hitt, volatilis érzelemből véresre veri a feleségét.
Ugyanis ismeri magát és nem igazán bízik meg abban, akit a tükörben lát.
   -  Pedig még lehetsz - szól utána, ahogy a lány feláll és a holmiját összeszedve elindul a cipőjéért. Marasztalja? Dehogy, hiszen az nem vallana rá, mindössze...
   -  Nem zárom be az ajtót, ha véletlenül meggondolnád magad. Ismét.
Ezzel hátat fordít a lánynak, kinyújtóztatja a tagjait, visszasétál az asztalához és ledobja magát a rendetlen táblázatokkal és papírhalmokkal szemben. A hangján hallani a jól szórakozó mosolyát, ami még akkor sem tűnik el, amikor a telefonja után nyúl, hátradől és visszatér oda, ahol Kamilla érkezése előtt tartott. Mint ahogy azt tervezte: pénzt fog bukni ma este.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876228#post876228][b]Molnár-Vars Tímea Magda - 2024.04.05. 18:51[/b][/url]

A repüléssel semmi problémája. Soha nem is volt. De a hopp-hálózat... az meggyötöri a gyomrát rendesen. Sigridbe kapaszkodva utazott, s kicsit imbolyog, ahogy barátnője után kilép a kandallóból. Pont ezért kérdés nélkül nyújtja neki telitömött hátizsákját. Vesz egy mély lélegzetet, s sikerül visszanyernie egyensúlyát, így körül tud nézni. Izgatott, hogy megnézheti végre, hol lakik a rellonos, ahogy azért is, hogy találkozhat az apjával, akiről már annyit hallott.
Molnárék kérdés nélkül engedték el otthonról, pedig sikerült kicsit megkavarnia a családi terveket a szünetre. Arról viszont hallani sem akartak, hogy Timi lemondja a Svédországi látogatást, inkább átszervezték a családi programot.
- Szívesen körbe néznék. De előbb megmutatod, hol pakolhatok le? - Talán gyerekotthoni éveinek hagyatéka, de Timi mindig nagyon ügyel a holmijára, és szereti, ha tudja, hova is van lerakva. Nem gondolja, hogy Sjölanderéknél eltűnne, csak a megszokás beszél belőle.
- És a testvéreid? Őket is jó lenne megismerni. - Sigrid nagyon fontossá vált számára, még ha minden erejével próbálta is távoltartani magától ezt az érzést. Úgy érzi, hogy tudni szeretne róla mindent, és megismerni, ahol felnőtt. Nagyon hálás, hogy a lány meghívta magukhoz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876238#post876238][b]Charon I. Yaxley - 2024.04.05. 20:25[/b][/url]

Bár nem a legjobb emberismerő, de annyira blatant és nyilvánvaló mindenféle őszinteség hiánya, hogy nehéz nem észrevenni. Dehogy sajnálod te - gondolja magában, és már csak azért nem dobja Damian arcába ez utóbbi mondatát felháborodva, mert azzal van elfoglalva, hogy elvezesse Siennát.
Végül a két srác egyedül marad a medence szélén, legfeljebb egy-két monstanra már leszivárgott ismerősük figyeli a helyzetet távolról. Nem nehéz kitalálni, mi a feszültség tárgya, nem is szól bele senki.
- Ne tettesd, hogy nem is sejted, mire gondolok. Az sosem ment jól. - Épp elégszer lebegtette Damiant a gyengélkedőig a roxforti éveik alatt, pusztán azért mert rosszkor, rossz emberek előtt bukott le valamivel.
- Hadd ne kelljen örömöt tettetnem, miután éveken át néztem, hogyan váltogatod a lányokat. Mi a terv akkorra, mikorra megunod az eljegyzés gondolatát? Majd szépen húgomra fogod.. just to save face?
Hányszor, tényleg hányszor látott elkámpicsorodott hollóhátasokat, hugrásokat.. még mardekárosokat az iskolai pályafutásuk alatt, főleg az utolsó években. És ha Charon nem is az a sírós fajta, de tudja ő, hogy itt a húga is bőven sérülhet.
- És egy dolog, hogy nem bírsz elviselni egy napot, sőt egy interakciót sem tündérpor vagy kokain nélkül.. pontosabban egész eddig egy dolog volt. - Végigméri a poharat Damian kezében, mint aki azt fontolgatja, hogy vajon ebbe is szórt-e már valamit.
- De tudok még, ha hallani akarod, miért nevetséges ez az eljegyzés. - Általában nem ilyen igazság bajnoka Amon sem. Még ha nem is tetszik neki valami, számára kényelmesebb az ignorancia - és így volt el legtöbbször az iskolában is. De ez most más. Ezúttal személyes érintettsége van, így oldalra nézni sem olyan könnyű. Ha netán úgy alakul, hogy Damian árt Charonnak, a nekik, a családjának kell majd összeszednie vagy lenyugtatni a lányt. Egyáltalán nem érzi biztonságosnak a tizennyolc éves kistestvére számára ezt az érzelmi manipulátort.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876251#post876251][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.05. 22:04[/b][/url]

Számított valamiféle feszülésre Amon részéről, hiszen ő is érzi a szituáció kínosságát, azonban reménykedett benne, hogy ezt később, valamennyire több ital és valamivel kevesebb tapintatos távolságból figyelő - de így is figyelő - szemtanú előtt kell megejteniük. Nem érzi magát fehér lovagnak, de azt igen, hogy kinőtte már, hogy nyilvánosság előtt tárgyalja meg a magánélete ügyeit. Márpedig, ha tetszik Amonnak, ha nem, Charon jelenleg abba a vödörbe került.
Az olivabogyót, amivel a fogpiszkálónál fogva eddig az italát kevergette, visszaejti a pohárba.
   -  Úgy teszel most, mintha te szent lettél volna az iskolában. Őszintén örülök neki, hogy tizennégy évesen megtaláltad az életed szerelmét és bárcsak mindenkivel így lenne. De nincs így, és ha öt-tíz éves történeteket szeretnél felhánytorgatni, legyen. De én nem hazudtam senkinek. Pláne nem csaltam meg senkit.
Ezzel iszik be a lila koktélba, pontot téve a mondata végére. Ha Amon le szeretné dobni a kesztyűt itt a medence partján, ő is szívesen megteszi és ha kell, mindezt Sienna és a többiek előtt. Míg Amonnal néz farkasszemet, a szerekkel kapcsolatos megjegyzésre épp, hogy kicsit összehúzódik. How rich from you!
   -  Ha ennyire félted, akkor aludj a szobánkban a padlón, bánom is én. De elfelejted, mit mondtunk azokra a lányokra, akiket körbevett családi a túlféltés. És különben azt is, mit csináltunk velük.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876262#post876262][b]Charon I. Yaxley - 2024.04.05. 23:46[/b][/url]

De fogsz! Ez kívánkozna először Amon szájára, de még annyi józansága neki is van, hogy felfogja, milyen nevetséges lenne egy ilyen visszavágás. és még ha nem is a megcsalás miatt aggódik. Az dühíti már most, hogy ismeri Damiant és tudja, mennyire semmibe tudja venni a lányokat, pláne azokat, akikkel összeszűri a levet. A gondolat, hogy az ő húgáról is így gondolkodjon, felforralja a végét. Sőt, ez még rosszabb, mert Char a szülei elvárásai miatt ment ebbe bele, még választása sem volt  - milyen undorító tévképzetekben élhet most Flaviu? Látni, ahogy Amon állkapcsa dühösen megfeszül.
- Nem voltam szent, de pontosan ezért tudom, te miket tettél. - Mert némelyik ügyben együtt voltak benne többedmagukkal. Aztán Damian beleiszik az italába, majd a következő mondatok igazán átlépnek egy bizonyos határt. Gondolkodás nélkül lép még egyet előre fenyegetően Damian fölé magasodva. Sosem volt az a fajta, aki szeretett volna verekedni, de egek, milyen nehéz most visszafognia magát. Függetlenül attól, milyen erős lenne az ütés, csak szeretné megtenni.
- Csak amit a saját húgodnak kívánnál. Charon az én húgom. És take my word, ha azt látom vagy hallom, hogy úgy bánsz vele, mint a volt kalandjaiddal, az a családunk felé tanúsított testamentumod lesz.
Mugli világhoz szokott szemmel még furcsán körmönfont fenyegetés is lehet ez, szokatlan megfogalmazásban, de a Yaxley-k hosszú generációk és évszázadok óta varázslócsalád, Amon pedig a legidősebb fiú. Ez tartja vissza az erőszaktól is, és ez sarkallja egy végül is a társadalmukban komolyabb figyelmeztetésnek számító kijelentésre.