A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=875528#post875528][b]Felagund-Radetzky Médi - 2024.03.28. 16:00[/b][/url]

Megrándul a szemöldöke a nem tudom résznél. Aztán megvilágosul és... Mit érez? Szánakozást? Vagy inkább sajnálja, amiért lemondtak róla? Ezzel szemben Médit a tenyerükön hordozták, világi esküvőt kapott, meg amit csak akart. Csendben van, elhúzza a száját, inkább úgy tesz mintha megjött volna az étvágya.
- Eltalálta - mosolyogva bólint, megadva a dicsőséget Krisztiánnak. Ha szerencséje van, egyébként sem lesz újabb alkalom, amikor a fejéhez vághatná, hazudott. Levita vagy Rellon, nem mindegy? Iszik pár korty vizet még, megúsztatja a halakat a gyomrában, aztán a táskájáért nyúl. - Szeretnék fizetni. Lejárt az ebédidőnk - jelzésképpen az óráját is megkocogtatja, máris háromszor annyi időt töltöttek el együtt, mint Médi szerette volna.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=875531#post875531][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.03.28. 16:28[/b][/url]

Eleinte még sokat agyaltam, hogy mit írjak, hogy írjam, elküldjem, vagy ne küldjem, ez viszont mostanra teljesen megszűnt. Már ugyanúgy zsibbasztom néha napján Damiant, mint Aurélékat szoktam, és a lengyel fiú láthatóan nem is neheztel. Teljes nyugalommal küldöm el neki is a képet, hogy aztán nyugodtan etessem a mókusokat. Még meg is simogatom azt, amelyik hagyja magát, és teljesen kikapcsol az agyam. Csak élvezem a nyugalmat, és hogy olyan helyen vagyok, ahol szeretek lenni. A telefonom csörrenése zavar bele az idillbe, és gyorsan elő is kapom, mert mi van ha Kriszta az.
Bár más név villan a kijelzőn, ugyanolyan lelkes mosollyal veszem fel, sőt még meg is nyugszom.
- Van páva is.... uuu és mennyi - egyszer fel fogok nőni. Egyszer majd a kislányos csodálkozás is el fog tűnni a hangomból, de nem ma.
- Csak azt ne kérdezd, milyen parkban, mert elolvasni se tudom a nevét... Hogy lehet ennyi mássalhangzó egymás után? - mert hogy tábla az van előttem, csak sokat nem érek vele, így a homlokom ráncolom. Furcsa egy nyelv ez a lengyel. Azért felnevetek, mert van itt igazán pofátlan mókus is.
- Megtámadtak. Megint. A lábamon mászik - igen, Damiannak ezt értenie kell. Ha mást nem, a hangomból azért csak rájön, hogy ez nem olyan támadás, amit nehezen viselek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=875540#post875540][b]Tóth E. Krisztián - 2024.03.28. 16:58[/b][/url]

Sosem érezte különösebb érvágásnak, hogy lemondtak róla, elvégre párhónapos korában Tóthék örökbefogadták. Sosem volt semmi más, mint Tóth Eduárd Krisztián, de a másság halvány érzetét csak jóval később fedezte fel, mikor a tinédzserek közül néhány tett egy-két éles megjegyzést az állapotára. Nem kellett, ki tudja, miféle szülei lehettek, stb. Nem volt sértő, inkább... bizarrul távolinak érezte? Nehéz lenne körbeírni, mégis olyan érzékeny korban kapta a rávilágításokat, amikor ez gyökeret verhet a fejében valamennyire. Talán emiatt érintette rosszabbul végül a szülei válása is.
- Látod? Ismerlek, mint a rossz pénzt, bár a hirtelen természeted miatt lehettél volna eridonos is... de akkor esélyesen ismernélek. Vagy rellonos. A navinések mind borzasztó csendesek. - Vagy jól kommandóznak, ki tudja. Neki persze eszébe sem jut, hogy most látnák egymást utoljára, csak Médi nehezíti az életüket folyton.
- Hagyd csak. - És tényleg, határozottan gyorsabban nyújtja oda a bankkártyáját a pincérnek, hogy rendezzék a számlát, mint hogy a lány érvényesülhetne. - Ugye tudod, hogy holnap már Starbucks kávéval várlak? Szintet léptünk az olcsó, munkahelyiről. - Istenem, mennyire pofátlanul tud vigyorogni. - Mi a kedvenc ízesítésed? Van olyasmi, amire allergiás vagy?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=875542#post875542][b]Felagund-Radetzky Médi - 2024.03.28. 17:25[/b][/url]

Ha annyi galleonja lenne, ahányszor hallotta már a bűvös "ismerlek" megjegyzést, nem lenne szüksége a minisztériumi munkára. Egyszerűbb ráhagyni, hadd gondoljon csak amit akar - még bólint is párat mellé. Nem fűz hozzá semmit, nincs semmi, amit érdemesnek találna felhozni a jellemekről való beszélgetésben. Senki nem hiszi el neki, hogy rellonos volt. Talán még Médi maga sem.
Nem várja el a fizetést, de a férfi gyorsabb és határozottabb. Biccent neki, kicsit mosolyog is hozzá.
- Csak ha kitalálja, melyik a kedvencem. Vagy igen, vagy nem és ispotályban folytatjuk - félig-meddig belemegy a játékba, úgysem fogja tudni Krisztián, mi a bűvös habos, amivel le lehet venni a lábáról Radetzky kisasszonyt.
- Köszönöm az ebédet, Krisztián. Viszont látásra! - Abban a másodpercben, hogy elbúcsúzik, Médinek hűlt helye. Úgy hoppanál el a helyszínről, mintha itt sem lett volna.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=875545#post875545][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.03.28. 17:54[/b][/url]

A székével együtt visszafordul az asztalhoz és kinyújtózik, hogy elérje az italát. A karfán hagyott telefonból hallja a lány csacsogó válaszát. Néha idegesítő ez a csapongó lelkesedés, de összességében mivel a lánnyal való kapcsolata a két találkozásukon kívül telefonbeszélgetésekre korlátozódik, amiket bármikor megszakíthat, ez nem jelent igazi problémát.
Arra, hogy megtámadták, először felvonja a szemöldökét és a pohara szélén köröző ujja is megáll. Kell egy pillanat, míg agyban összeköti ezt a mókusokkal, a pávákkal és Kamilla vidám hangjával, ami nem igazán árulkodik róla, hogy zaklatott lenne.
   -  És mit csinálsz itt különben? Van valami terved?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=875548#post875548][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.03.28. 18:14[/b][/url]

Rosszul kéne éreznem magam, vagy legalább elgondolkodni, de ezt a dolgot én elengedtem, és úgy döntöttem, lelkesedek helyette is. Mint ahogy most is, pedig szinte látom magam előtt, ahogy unottan kortyol a pohárból, vagy épp megforgatja a szemeit. Rám viszont nem vágta a telefont, amit annak könyvelek el, annyira mégse zavarja.
- Várok - vágom rá a lehető legegyszerűbb magyarázatot, még a vállam is megvonom, miközben egy újabb szem mogyorót nyújtok.
- Az unokatesóm randizik. Tinderen szedte össze a srácot és nem akart egyedül eljönni. Azért remélem, nem egy pszichopata sorozatgyilkos, mert maximum papolni tudok az etikus viselkedésről - még a szemeim is összeszűkülnek ahogy belegondolok, nem biztos, hogy pont én vagyok a megfelelő társ.
- Nem vagy éhes? - pár másodpercnyi csend után szólalok meg újra. A kérdés halk, és talán kicsit megszeppent tekintve, hogy nem én szoktam előhozakodni ezekkel a dolgokkal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=875550#post875550][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.03.28. 18:52[/b][/url]

   -  Az elég bátor. Szóval te vagy a gardedám, aki nem hagyja őket rosszalkodni sem? Ez valahol elég szexi.
A telefonon keresztül is hallatszik a jókedvű vigyorgása. Mindeközben ő a huszonkilencedik emeleti lakásban a mutató- és hüvelykujjával megpöcköli a korábban mozdulatlanná vált tollat, az pedig egy üres számlán folytatja a számok másolását úgy, mint azelőtt.
   -  De. Borzalmasan. De az a baj, van egy kis dolgom... - Végigtekint az asztalon elsőre kaotikusnak tűnő halmokban sorakozó papírokon, a megbontott whisky-s üvegen, amit levélnehezékként használ, majd pedig az órán - Nincs kedved feljönni? Hozathatok valamit és nem lakom messze. És megígérem, én sem vagyok pszichopata. Csak amiben számít.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=875553#post875553][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.03.28. 19:16[/b][/url]

- Még az erény övének kulcsa is nálam van - maximum hallhatja, ahogy elvigyorodok, mert azt teszem. Oké, ennyire drasztikusan azért nem játszom, Kriszta is felnőtt, el tudja dönteni mit akar. Én tényleg csak baj esetére vagyok, és remélhetőleg nem is lesz rám szüksége.
- Ohh - hirtelen még csak palástolni se tudom a szomorúságot a hangomban, pedig számíthattam volna arra, hogy nem fog eldobni mindent csak azért, mert itt vagyok. A szemem viszont felcsillan, mikor folytatja, és el is nevetem magam.
- A pszichopaták is ezt mondják. Egyébként teljesen mindegy, hisz tudod, hol lakok - még a vállam is megvonom, mert az hogy csicsergek, azt jelenti, még nem filézett ki.
- Jó megyek, de.... - direkt tartok hatás szünetet, és közben már vigyorgok is, ahogy lenézek a lábamra.
- ... vihetek egy mókust? - természetesen eszem ágában sincs, ők itt vannak jó helyen, de azért csak bejátszom, hátha mégis.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=875555#post875555][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.03.28. 19:36[/b][/url]

Hallja, hogy a lány hangja egy pillanatra egészen elszomorodik, ami tényleg annyira bájos - de jól sejtette, nem fog eldobni mindent amiatt, mert egy nem messzi parkban van é épp unatkozik. Ettől függetlenül tényleg éhes és tényleg élvezné a társaságát, így a meghívás őszinte.
   -  Megköszönném, ha nem hoznál mókust - válaszol komolytalan nevetéssel. Felkapja a poharát és egyszerre kiissza a maradék langymeleg, felhígult italt. Felemeli a mobilját, hamarosan pedig Kamilla oldalán rezzenés tudatja az új üzenet érkeztét - Elküldtem a címet. Huszonkilencedig emelet, a jobb oldali liftben. De ha mondod a nevem, akkor a recepción is útbaigazítanak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=875557#post875557][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.03.28. 20:05[/b][/url]

- Hát jó... Valahogy leszedem magamról - mert hogy nagyon ragaszkodik, de valószínűleg csak a mogyorós zacskó miatt. És tényleg megrezzen a telefonom, szóval egy stílusos "oké" után, ki is nyomom, csak mert sétálni, tájékozódni, beszélgetni és google mapsot nézni egyszerre, na.az még nekem se megy, hiába vagyok nő.
Tényleg nem lakik messze, de mivel nem tudom, mikor leszek itt még egyszer, hagyok időt magamnak arra, hogy körbe nézzek. Így is maximum húsz percet vesz igénybe a séta, mire oda is érek.
Szerencsére a memóriám nem rossz, így csak köszönök és megmondom, mit keresek itt. Szerencsére az angolt is értik, így teljesen nyugodtan sétálok a lifthez.
Kész örökkévalóságnak tűnik az a huszonnyolc emelet, amit egyenesen hihetetlennek tartok, tekintve hogy nálunk maximum tíz emeletesek vannak, azok is már majdnem felhő karcolók. Próbálok egyébként nagyon nem arra gondolni, hol vagyok épp, mert egyből hátat fordítanék, csak mert még én sem értem, mit keresek itt.
Ahogy felérek, szinte habozás nélkül nyomom meg a csengőt, mielőtt még az összes bátorságom eltűnik.
- Nincs mókus. Dobott egy jobb ajánlat miatt - tárom szét a karom, amint Damian ajtót nyit, és tényleg olyan arcot vágok, mint akit most ültettek fel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=875567#post875567][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.03.28. 21:30[/b][/url]

A hívás hamarosan megszakad, ő pedig egy fáradt nyújtózkodással hagyja, hogy a mobilja kicsússzon a kezéből és elpattogjon a padlón. BEhunyja a szemét, kinyúl maga elé és a kézfejével megállítja a tollat az írásának útján, amire az először megtorpan, majd pedig erejét vesztve eldől a papíron. Majd folytatja később, amikor ismét egyedül marad.

Bő húsz perc telik el addig, amíg a csengő halk búgással megszólal az ajtó fölött. Farmerben, pólóban, de mezítláb sétál végig a tasmán akácia parkettán a nappalitól a tágas előtéren át a bejáratig. A lakás berendezése az édesanyja gondos kezének munkája és a méretes, absztrakt festményt is ő választotta, ami előtt Damian megtorpan egy pillanatra, hogy egy elfojtott szitkozódással a lábával a fal mellé tolja padlón heverő, elhagyott női magassarkút. Majd mielőtt ajtót nyithatna ugyanezt kell tennie a közvetlenül a bejárat előtt hagyott drága, Hermés kézitáskával, hogy beengedhesse a vendégét.
   -  Oww... borzasztóan sajnálom. Talán ki tudlak engesztelni valamivel - Félreáll az útból és a kezével az előtér felé int - Üdv itthon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=875573#post875573][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.03.28. 22:34[/b][/url]

Tényleg próbálom a lehetetlent, és nem azt figyelni, hogy a lift tágasabb, mint a nappalim, vagy hogy mennyire pazar a kilátás, csak ne nézzek nagyon le. Nem tudom, hogy tériszonyos vagyok-e, mert még sose voltam ennyire magasan. Akarva-akaratlan telepszik rám az érzés, hogy nekem aztán komolyan semmi keresnivalóm nincs itt, ennek ellenére is mosolyogva nyomom meg a csengőt.
- Egy hűségesebb mókussal esetleg? - pislogok rá szépen, persze végig mosolyogva, mert annyira nem vettem a szívemre. Nálam elfogyott a mogyoró, a sétáló párnál meg volt. Pontosan olyan volt, mint a kis makik az állatkertben. Óvatosan megyek beljebb, és próbálok... igazán nagyon próbálok egy helyre fókuszálni, és nem turista módjára járatni a tekintetem.
- Hah. Majdnem olyan, mint az enyém, csak nálam jobb a kilátás - húzom az agyát most már személyesen. Nyilván agyon dicsérni azért nem fogom, ő is tudja, hogy gyönyörű a lakása, én is... meg hát bárki, akinek van valamennyi szép érzéke.
- És csontváz? Kikandikáló női végtag? - fordulok aztán felé, ahogy megcsap a hiányérzet, mert azért várna valami ilyesmit az ember.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=875577#post875577][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.03.28. 22:56[/b][/url]

Félreáll az útból és beengedi a lányt maga mellett, mielőtt becsukná mögötte az ajtót.
   -  Sajnálom, Pramberger-térrel nem szolgálhatok - sóhajt fel színpadiasan, majd ellöki magát az ajtótól, hogy kövessen a beljebb sétáló a lányt. - Az anyám dekorált különben, szóval amit látsz, az mind az ő jó ízlése és nem az enyém. Apropó, ha cipőben rálépsz a fehér szőnyegre, akkor meg fog ölni, hiába nem jár ide soha. Inni kérsz valamit?
Beszél, myg elindul, hogy mutassa az utat a tágas nappaliba, hiszen nem az első eset lenne, hogy valaki feszélyezve érzi magát az otthonában. Az előtérből nyíló nappali két oldalról végig üvegezett falának egyikét, a déli oldalt jelenleg fa lamellák sötétítik, így csak a keleti oldalon fekszik végig alattuk Varsó belvárosának látképe. A dolgozóasztal, ami előtt korábban ült, a besötétített fal oldalán áll és jelenleg az egyedüli tárgy, ami látványosan rendezetlenebb a többinél. A papírokon kívül csak a kanapén hagyott pulóvere és a bárpulton álló két pohár tanúskodik arról, hogy bárki élne a lakásban.
   -  Csontvázak nincsenek, csak a húgom szarjai... itt lóg a napokban és nyilván széthagy mindent. Szóval ha elhagyott melltartókat találsz valahol, akkor már most mondom, nem én hordom őket.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=875579#post875579][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.03.28. 23:12[/b][/url]

- Szeretem ezt a várost. Nagyon szép... már az, amit eddig láttam belőle... csak a lengyel - megrázom a fejem, nekem az kész útvesztő, és egyszerűen zavar, hogy nem tudok szavakat kimondani anélkül, hogy ne törjön bele a nyelvem.
- Jajj bocsánat - észbe kapok, és szépen levéve a cipőm, a helyére is teszem, mielőtt még tényleg megfeledkeznék magamról. Hajlamos vagyok rá.
- Anyukádnak remek ízlése van, és láthatóan jól ismer téged. Illik hozzád ez a lakás - hamar le is vonom a konklúziót.
- Öhm.. gyümölcslé? - azt ugyanis bármikor és bármennyit, de nem tudom tart-e. Igazából a víz is jó. Közben a zsebembe csúsztatom a telefonom, és közelebb megyek az üvegfalhoz, de egy ponton mégis megtorpanok, és úgy nézek ki a városra. Mint mondtam, fogalmam sincs, hogy tériszonyos vagyok-e, így meg még komfortos.
- Mondjuk azért sötétebbnek képzeltem, tudod... olyan keresztapásnak - a mosolyom úgy néz ki levakarhatatlan, épp csak halványodik kicsit, de még erre se figyelek, mert túlságosan leköt a látvány.
- Nem áll szándékomban teljes vizitet tartani - nevetem el magam, egyből kicsit be is feszülve, és keresek egyetlen apró jelet, ami arról árulkodna - már a poharakon túl -, hogy a kérdéses húg itthon van. Valahogy elkerülném a kellemetlen helyzeteket.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=875580#post875580][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.03.28. 23:28[/b][/url]

   -  Nem azért mondom ám - hárít gyorsan, amikor a lány elkezdi lekapkodni a cipőit, akkor is, ha minden szava igaz. Alexandra feltörölné a padlót bármelyikükkel, ha meglátná őket az Ausztráliából importált szőnyegen sétálni . Majd átadom neki a dícséretedet. Én is szerettem volna, ha kicsit... keresztapásabb, de lakberendezési ügyekben egyáltalán nincs szavazatom a családban.
A fekete márvánnyal fedett bárpulthoz lép, lehajol, és az szekrényben sorakozó italok közt kezd válogatni. Így hallja csak az utolsó, cseppet reszketegr sikerült megjegyzést csak.
   -  Elsie nincs itthon és nem is jön haza - ezt úgy érzi nem árt hozzátennie, pedig nem tervez semmi olyasmit a lánnyal, amire kellemetlen lenne, ha a legfiatalabb húga rájuk nyitná az ajtót. Eleve azért hozta fel mindössze, hogy választ adjon az itt-ott elszórva heverő női dolgokra, mielőtt Kamilla feltételezné, hogy valamelyik jégyottjától származik. Az ilyesmit nem árt tisztázni, mielőtt Kamilla kényelmetlenül érezhetné magát, hiszen mégiscsak egy majdnem teljesen idegen férfi lakásán van.
Az egyik kezében egy üveg alma, a másikban ananászlével emelkedik fel és leteszi őket a pultra.
   -  Örülök, hogy tetszik a város. A nyelv pedig... nos, igen. De ha engem kérdezel nem sokkal rosszabb, mint a magyar.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=875582#post875582][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.03.28. 23:37[/b][/url]

-  A nagymamám is ilyen. Már rég tockost kaptam volna, ha itt lenne, csak szétszórt vagyok, mert új a hely és sok az inger - ami egyébként valószínűleg látszik is rajtam. Rendesen élvezem, hogy olyan helyen vagyok, ahol ezelőtt még sose voltam, és nem is jár át a pánik, hogy most mi lesz velem.
- Ohh... de kedves vagy, hogy hagyod itt lógni - tényleg megnyugtat az a pár szó. És nem is azért, mert én bármit is terveznék, csak magyarázkodni se szeretek, meg hát mit? Egy ismerőse vagyok, talán egy barátja aki lestrapálja agyilag a hülyeségeivel. És igazából jó ez így.
- Naaa.. a magyar valami csodálatos - szinte kikérem magamnak, aztán ahogy kibámultam magam, oda is sétálok mellé. Természetesen vigyázva arra, hogy még véletlenül se lépjek a szőnyegre.
- Mondasz valamit lengyelül? Tényleg kíváncsi vagyok, hogy olyan-e, mintha köhögnél meg tüsszögnél egyszerre - a parkban nem hallottam, csak angolt, utána meg már nem figyeltem, szóval megint csak a pillarebegtetés marad.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=875591#post875591][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.03.29. 12:33[/b][/url]

   -  Nem lehet sokkal, mint az én nagyanyám.
Ezt ismét a pult alatti szekrényben kutakodva teszi már hozzá fennhangon. Mint minden unokája, természetesen ő is fél Madlentől, a családban betöltött helyzete és általános jó magaviselete okán azonban eddig nem gyakran rendelték az angliai birtokra elbeszélgetésre. Két magas, sötétzöld üvegből fújt pohárral a kezében emelkedik fel, majd kihúzza a csípőmagasságban lévő fiókot és egy idióta kis csipesszel jégkockákat dobál mindkettőbe.
   -  A hely nem az enyém, hanem a családé, csak épp én lakok benne. Szóval sajnos nincs jogom kitiltani bárkit még akkor sem, ha az a bárki a rúzsát rendszeresen végigkeni az összes díszpárnán.
Bosszantja Elsie jelenléte, de nem sokkal jobban, mint ami testvérek közt normális lenne. Csak rühelli a rendetlenséget és az igénytelenséget, a húga pedig tizenhat éves kora óta képtelen kinőni ezt a lázadó korszakból visszamaradt viselkedést.
   -  Jasne. Cokolwiek chciałbyś usłyszeć - válaszol egy szárakozott vállrándítással - Meddig maradsz különben a városban?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=875593#post875593][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.03.29. 13:03[/b][/url]

- Sokat elmond, ha még én is tudom, kicsoda Madlen Cadington-Krise. És nem... nem informáltalak le - azért halványan elmosolyodok, de igazat adok neki. Az én nagyim nem olyan... nagyon nem.
- De legalább nem unalmas az életed mellette... Most gondolj bele, ha egyedül lennél, azt tiszta unalmas - próbálom én vigasztalni, vagy legalább azt láttatni, hogy az nem is akkora probléma, holott.. még én is hajlamos vagyok rászólni Aurélra, ha nálam eszi a fene.
- Ugye... nem most vallottál szerelmet? Mert az elég ciki úgy, hogy nem értem - vigyorogva nézem a zöld poharakat.
- De tényleg olyan... a hétvégén, előrehozott és marhára nem tervezett nyaralás - aprót vonok a vállamon, de a lelkesedésem akkor sem tudom palástolni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=875594#post875594][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.03.29. 13:11[/b][/url]

   - Aucs... igen...
Hozzászokott, hogy ismerik a nagyanyját, ahhoz is, hogy az apját emlegetik előtte. Tinédzserként egyszerre bossantotta és legyezgette is az egóját a tény, hogy sokan rajonganak Petre-ért, mára azonban ebből leginkább bosszúság maradt tudva, hogy az apja olyan lányokkal randizik, akik még nála is fiatalabbak. Mindazonáltal Damian, ahogy minden Krise, szenzációs abban, hogy süketnek és vaknak tettesse magát.
   -  Történetesen megkértem a kezed és határozottan sért és bánt, hogy nem mondtál azonnal igent. Kevesebbért is indítottak már háborúkat a régióban, ugye tudod?
A kitöltött alma-ananászlevet, amitől sokan undorodnak, a lány elé tolja a márványon. A pohár párától vizes csíkot hagy a felületen.
   -  És terv van már, vagy csak felfedezés, Tinder, ilyesmik...?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=875596#post875596][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.03.29. 13:27[/b][/url]

- A pletykákkal ellentétben... biztos bájos asszony - próbálom enyhíteni a helyzetet, még nagyokat pislogok is rá, mert... mert ha folyton a pletykákra alapoznék, most nem a huszonkilencediken állnék, és hisztiznék, mert lepattintott egy mókus.
- Tudom. De jobb helyeken azért eléd tolnak egy négy oldalas szerződést előtte - szegem fel az állam dacosan, mert én ugyan annál alább nem adom. Persze csak viccelek, és várom ám, hogy valójában mit mondott. Ahogy elém kerül az innivaló, kortyolok is belőle. Először talán még furcsa fejet is vágok, majd egy újabb korty után döntöm.
- Ez nem is rossz - még a szemem is felcsillan, mert amúgy sose keverném a kettőt, nekem valahogy nem fér össze. De így meg... tényleg finom.
- Hát... vettem ilyen turista térképet... aztán láttam benne három elgépelést, kiakadtam, és kivágtam a kukába. De láttam azt a várat a parkból, oda el akarok menni, meg majd valahol elmorzsolok pár könnycseppet, hogy megint nem látok tengert, hiába szeretnék olyan nagyon. Van itt sírós kút? - a kérdés viszonylag hülye, mert körülbelül mindenhol van. Ott meg csak sokkal jobb zokogni egyet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=875598#post875598][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.03.29. 13:50[/b][/url]

Felciccent. Bájos asszony. Igen... igen, annak is lehet nevezni. Tény, hogy Madlen sosem emelte fel a hangját az unokái jelenlétében. Azonban ez nem jelenti, hogy a közelsége nem terror.
   -  Bocs, a szerződés valahol a kupac alatt van az asztalon, de ha vársz egy kicsit, előkotrom neked.
Megfogja a jégtől nedves poharát és ellép a lány mellett, hogy átsétáljon a kanapékhoz, ahová kényelmesen ledobja magát a varsói látképpel háttal.
   - Miért nem mész le a tengerhez akkor? - Hirtelen kérdez vissza, őszinte csodálkozással. - Érdekesebb, mint a vár és csak pár órára van innen. Hopp-hálózattal pedig legfeljebb tizenöt perc.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=875618#post875618][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.03.29. 16:14[/b][/url]

- Feltétlenül, anélkül egy tapodtat se megyek - még a kezeim is összefonom a mellkasom előtt, ahogy elvigyorodok. Követem aztán a saját poharammal, és leülök a kanapé másik végébe, jobban megnézve az asztalt, amin a halom van.
- Azt mondtad, sok a dolgod... izé, nem akarlak feltartani ám - csak egy kicsit, de a halmot látva, azért elbizonytalanodok.
- Mert... nem vagyok egyedül, de mégis. Hidd el, semmi jó nem származik abból, ha én csatangolni kezdek - közlöm vele ezt úgy, hogy ő is kapott belőle egy szeletet. Viszont szépíteni nem fogok, és van egészséges önkritikám, olyan szépen el lehet terelni a figyelmem, hogy jóformán azt is elfelejtem, hogy jutottam az adott helyre.
- Talán majd máskor. Vagy imádkozom, hogy Kriszta legközelebb egy karib pasival matcheljen - vonok vállat mosolyogva, újabbat kortyolva az inniből.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=875629#post875629][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.03.29. 17:37[/b][/url]

   -  Nem igazán tartasz fel. Ebédelni nekem is kell - az ő tekintete is elkalandozik az asztal felé. A munka, amit végez, nem olyasmi, aminek bármikor agy nélkül nekiülhet és tudja, hogy szüksége van valamennyi kikapcsolódáshoz ahhoz, hogy ne vétsen túlságosan látványos hibát. Ha a lány nem írt volna neki, hamarosan mindenképp online póker szünetet tartott volna a mobilján a kádban fekve.
A mutatóujjával megkavargatja a jeget az italában.
   -  Hmmmm...
Félrebillenti a fejét. Hallgat, mintha számot vetne valami fölött. Az egyik lábát felhúzza maga mellé a kanapéra.
   -  Áprilisban én és pár roxfortos alumni lemegyünk Saint-Raphaël-be apámék nyaralójába. Ők is hoznak még másokat, ha van kedved és időd, gyere velünk. Hozhatsz bárkit, hiszen minél többen vagyunk, annál jobb. Például a barátnődet és a karibi vagy lengyel vagy bármilyen pasiját.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=875630#post875630][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.03.29. 17:44[/b][/url]

- Jogos. De én rendelek - azzal, mint egy magabiztos, határozott, felnőtt nő, elő is veszem a telefonom, hogy pár pillanat múlva tanácstalanul nézzek Damianra.
- Honnan szoktál rendelni? - igen, ez a tipikusan a nyitott szájjal az erdőbe helyzet, és megint nem gondoltam át. Na mindegy.
Én is a poharam nézem, nem akarom elhinni, hogy az ananász meg az alma ennyire jó együtt, így csak a hümmögésre kapom fel a fejem.
- Ohh.. ez nagyon jól hangzik - mosolyodok el halványan. Szinte látom magam előtt, hogy Kriszta is mennyire élvezné.
- De gondolod, hogy az száz százalék muglibiztos lenne? Tudod. Kriszta az, rólam se tudja, hogy elfuserált vagyok - pislogok rá, mert ez probléma, ami egyébként részemről teljesen kiküszöbölhető, de nem tartom túl jó ötletnek Roxfortos pasik közelébe vinni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=875636#post875636][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.03.29. 18:11[/b][/url]

   -  Ömmm...
Összeráncolja a homlokát, majd addig feszereg, amíg fél kézzel a poharát a levegőben tartva ki tudja húzni a saját telefonját a farzsebéből. Feloldja a zárat, pötyög egy keveset, majd előre hajolva a lány felé nyújtja a mobilt - Innen. Add fel az enyémen, benne van a cím, nem kell szerencsétlenkedni.
Ezzel hátradől, hogy végre beleigyon az italába. A Roxfortban az évfolyamtársait kiborította az ízlése kezdve azzal, hogy jószerével cukorsziruppá édesítve issza a kávéját. Az alma-ananász egy különösen súlyos, másnapos reggel eredménye és azóta is büszke a találmányra.
   -  Akkor talán mégsem a legjobb ötlet, mert ez a társaság, hogy is mondjam...
Keresi a szót. Aranyvérű, mondaná, de ez a kifejezés nemigen írja le a barátait. Ismét hümmög a pohara fölött, végül megvonja a vállát.
   -  Muglibiztos. Hogy működik ez különben? Muglikkal mászkálni? Nem félsz, hogy lebuktatod magad valamivel?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=875638#post875638][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.03.29. 18:19[/b][/url]

- Ó Flaviu.... - próbálok én gonosz mosolyt erőltetni magamra, miközben gyorsan elmarom a telefonját. Egyébként tényleg csak megnézem a kaját, de azért próbálok nagyon úgy tenni, mintha kutakodnék. Végtére is zöld utat adott hozzá.
- Nem olyan, ahová tartozok - segítem ki, de fel se nézek a képernyőből, és a hangom is teljesen vidám. Nem érzem attól rosszul magam, elvégre Damian kanapéján ülök, valószínűleg már megszokta, a többi meg mit számít?
- És melyiket? - mutatom meg neki, mert nem tudok választani, meg ő a férfi.
- Hmmm... nem tudom. Könnyű. Alapjáraton is előbb nyúlok a kávéfőzőhöz, minthogy pálcát használjak. Magánsuliba járok, elmesélek mindent, csak bűbájtan helyett földrajz órát mondok, de amúgy se azok érdeklik. Nehezebb dió eljátszani, hogy semmi közöm a muglikhoz... eleinte nagyon akartam, mármint normális mágus látszatát kelteni, de... - megvonom a vállam. Tényleg feladtam. Annyira, hogy nem is titkolom. Mármint, ha rákérdeznek én elmondom, mert nem érzem, hogy ettől kevesebb lennék.
- A  barátaid bántanának - most viszont ránézek, és nem kérdezem, mert tudom, igazából csak megerősítésre vágyom.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=875643#post875643][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.03.29. 19:07[/b][/url]

Persze, hogy odaadja a mobilját, hiszen idióta lenne bármi kompromittálót tartani rajta. Így Kamilla ha igazán kutakodik láthatja az olvasatlan üzeneteket jelző felkiáltójeleket, különböző appok napokkal ezelőtti értesítéseit, és egy teljesen semleges, hegyekről készült háttérfotót.
   -  Mondjuk... - A lány felé fordítja a telefont ő ismét kinyújtózkodik, hogy anélkül, hogy kinvenné a lány kezéből, röviden görgessen a képernyőn, majd rányomjon az egyik viszonylag közeli és viszonylag kedvenc japán éttermére. Kicsit szenved azon, hogy ne borítsa magára az italát, amíg kényelmesen visszaül a helyére, majd az egyik díszpárnát az ölébe húzza, hogy megtámaszthassa rajta a poharát.
   -  Miért bántana bárki?
Őszinte megrökönyödéssel kérdez vissza.
   -  Nem muglibiztosak, mert szinte biztos, hogy végig hippogriffversenyről és kviddicsről lesz szó, de... te mit képzelsz, milyen neonácikkal töltöm az időm? Vagy inkább: mit képzelsz rólam?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=875649#post875649][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.03.29. 19:21[/b][/url]

- Látod? Te intézed a helyet... én a kaját. Tök jó csapat vagyunk - adom neki vissza a telefonját, elégedett vigyorral az arcomon, mint aki tényleg egyedül oldotta meg a feladatot.
Én is már kényelembe helyezem magam, szóval törökülésbe vágom magam, ha illik, ha nem. Már majdnem elfelejtem, hol is vagyok, meg kivel, de hála égnek, azért a házigazda eszembe juttatja.
- Damian - sóhajtok egy nagyot, de ugyanúgy kedvesen mosolygok.
- Ne csináld. Régen ölték a hozzám hasonlókat, és ne tegyünk úgy, mintha mára az összes aranyvérű felfogása száznyolcvan fokot fordult volna. Te magad mesélted, mit csináltatok a suliban. Gondolod, hogy nem lenne a barátaid között legalább egy, aki nem törölné belém a talpát, vagy nem cikizne téged azért, mert velem lógsz? Persze, egy ideális világban nem lenne. Akkor mindenki egyenlő lenne, de... - megvonom a vállam, hisz a szemem nyitva, oké hogy az ő családja épp nem, de Sallowot például láttam grimaszolni egy sárvérű láttán.
- Azt, hogy valamiért ennek ellenére is elviselsz. És baromira örülök neki, mert tényleg megkedveltelek - pislogok rá ártatlanul, és teljesen őszintén közlöm vele, mintha amúgy nem lenne nyilvánvaló.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=875654#post875654][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.03.29. 19:45[/b][/url]

Átveszi a mobilját tőle, a mozdulat és az arckifejezés azonban hűvösebb és távolságtartóbb, mint pillanatokkal ezelőtt.
Rég nincsenek illúziói afelől, hogy a társadalmi körén kívül sosem lesznek barátai. Néha jön egy-egy személy, aki időlegesen úgy tűnik, mintha megszakítaná ezt a sormintát, ekkor azonban mindig történik valami. Egy kérdés, egy megjegyzés, egy odavetett pillantás; valami, ami kényszerűen eszébe juttatja, hogy bárhogy öltözik, viselkedik vagy beszél, egy kívülálló nem fog tudni elvonatkoztatni a származásától. Persze nem haragudhat Kamillára emiatt.
   - Az iskola az más. Igen, minden tizenéves hülyegyerek köpköd a sárvérűekre és mindenki Mardekár Malazárnak képzeli magát, aztán elmúlik - a szemét megforgatva dől hátra a kanapén és az ujjaival kihalássza a jégkockáját az italából, hogy egy furcsa, de visszatérő szokásaként a tenyerébe szorítsa -. Az én apám kvibli különben. Híresen kvibli. Szerintem kedvelnéd, ő pont ugyanennyire utálja a pálcahasználókat, mint te.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=875657#post875657][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.03.29. 19:55[/b][/url]

Legszívesebben bocsánatot kérnék, felpattannék, és elkatapultálnék innen, ahogy Damian arcát nézem, de leküzdöm, mert ha nem most... napok, vagy hetek múlva tartanánk ugyanitt - és még így sincs kizárva, hogy nem fogunk -, jobb ezt megbeszélni.
- Van egy Várffy profunk... ő annyira aranyvér mániás, hogy jó formán felelni sem hagyott, míg az óráján voltam. És hosszú perceken keresztül hallgattam a vér fontosságát, és a muglik haszontalan létezését... úgy elsőtől kezdve, nem mondom, hogy hozzájárult ahhoz, hogy mindenkivel bűbájos és nyitott legyek. És nem csak a gyerekek ilyenek, de nincs ezzel semmi gond, csak próbálom nem adni alájuk a lovat. Szerintem tök jól elférünk egymás mellett - most én forgatom a kezemben a poharat, épp csak megakad a tekintetem.
- Meleged van? - nem tudom mire vélni a cselekedetét, a jégkockát általában az italban tartják.
- Nem utálom őket. Irigynek irigy vagyok, nyilván. Ha újraszületek se leszek képes például animágiára, vagy illúziómágiára, és várhatom, hogy előjöjjön az elemi magáiám, mert tuti, hogy nem... Nem szeretek kompromittálódni, ennyi az egész. Az sem én leszek, aki lépten-nyomon azt fogja bizonygatni, hogy ennek ellenére értékes ember, mert nekem bőven elég, ha azok számára értékes vagyok, akik nekem is fontosak. De ha lehetőségem van rá, nem fekszem le a földre - vonom meg a vállam, mert tényleg nem utálok én senkit. Csak szeretem a békét magam körül.