A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=872066#post872066][b]Văduva Adelina - 2024.01.16. 15:51[/b][/url]

A messze levő szarvas szuszogása, a madarak szöszmötölése a talajon élelem után, a róka halk léptei a nyúl után - minden hang, ami csak eljut hozzá, mosolyt csal az arcára. Ezért is szeret itt lenni. A természet olyan közel van itt hozzá, mint talán utoljára Bulgáriában - és ezt megoszthatja szerelmével.
Zserbó ugatása szakítja meg a csendet. Tudja, csak akkor jelez a kutya, ha értelme van, így fekete tekintetével néz az ajtó felé. Mire Vladislav kijön a fatárolóból, már annak tetején áll, követi kedvesét a bejáratig és kerül mögé.
- Vagy maradj kint velem te - suttogja nyakába. Puszit lehel a meleg bőrre, majd lép hátrébb kettőt. Fejéről tolja le a csuklyát és mosolyog ártatlanul a férfira. - Olyan jó idő van. Gyere - kezét fogja meg gondolkodás nélkül, majd kezdi el húzni az udvar közepe fele - nem érdekli, mi lesz a fával, bár a lendülettől, valószínűnek tartja, a bejárati ajtóban hullanak le Vladislav kezéből.
Szembe fordulva a férfival teszi derekára kezét, míg másikat fogja meg és lép közelebb. - Vezess, Vladislav - fúrja fekete tekintetét a csodálatos kékekbe, amikbe képes elveszni órákra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=872069#post872069][b]Ohridszki-Füst Álmos - 2024.01.16. 16:49[/b][/url]

Ohridszki-birtok, Vajákos

Az elmúlt évek alatt már egészen megszokta, hogy mennyire hangtalanul közlekedik a  nő. Néha meglepi még az, hogy milyen gyorsan is teszi mindezt alkalmanként, de az is csak olyasmi, amiről hajlamos elfeledkezni, miután sétáik alkalmával azért mégiscsak az ő tempójához szokott igazodni. Fejét kissé oldalra dönti, amikor Adelina a nyakához hajol, és elmosolyodik. Valahogy érezte, hogy nem fog túl sokáig valamelyik fán ülni, ha megszólítja.
- Ezt itt már a legtöbben inkább farkasordító hidegnek szokták nevezni, de volt már azért hidegebb is - jegyzi meg, félig-meddig inkább mellékesen, habár nincs különösebb kifogása az ellen, hogy maradjon. Egyelőre még kellőképpen meleg a pulóver, s azért amit itt neveznek hidegnek, máshol még esetleg csak kellemes őszi időnek minősül. Végtére is csak tíz fokig süllyedt a hőmérő vörös csíkja a falon, igaz, hogy mínuszban, de az nem is olyan hideg még. Ahogy mondta, volt már azért ennél hidegebb és mégiscsak tél van. Az egyikori vaskos farönkök fejszével széthasogatott darabjait egyelőre az ajtó mellé teszi, majd onnan könnyen beviheti később, ha egy kupacban vannak, s pillanatokkal később már átkarolja a nő derekát. Nem igazán szeret mások szemébe bámulni, mert mindig olyan érzése támad ettől, mint lénye legmélyéig látna bárki, de ebben az esetben pont ezért nem fordítja el a tekintetét. Tudja, hogy Adelina lassan már minden titkát tudja úgyis, s ezt a legkevésbé sem bánja. Maradt még ugyan néhány talán, amit még nem osztott meg, de majd idővel azokat is, mert bár a nő megtehetné, hogy olvas a gondolataiban, mégiscsak szokása tiszteletben tartani azt, hogy mit és mikor szeretne megosztani vele. Szusszan egy aprót a kérésre elmerengve, végül egy röpke csókot nyom az ajkaira, mielőtt megfogná a kezét és elindulna át a birtokon minden szó nélkül egyelőre, afelé a távoli sarok felé, ahol időnként apró fények villannak fel még ilyenkor is, majd el is tűnnek.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=872070#post872070][b]Văduva Adelina - 2024.01.16. 17:03[/b][/url]

Kedveli a férfiból áradó nyugalmat. Az elején zárkózott volt és kellemesen sötét - úgy érti, hogy sejtelmes. De volt ebben a sötétségben valami bizalomgerjesztő, ami azt mondta a nőnek, benne igenis bízhat. Ugyan nem volt a tervei között, hogy bele is szeret, de annak már pár éve, így nem rágódik rajta. Még akkor sem, ha tudja, mekkora hibát is követett el, hogy emberbe szeretett bele.
Szó nélkül követi kedvesét. Fülét hegyezi minden apró neszre, amit csak hallhat, őszinte mosolya ajkain virít. A havas tájon sétálni a szerelmével? Minden nő álma.
- Tudod - szökken egyet vidáman. - Ha ember lennék, ideköltöznék veled - csókolja arcon. - Képzeld el, ahogy tavasszal virágba borulna a kertünk - kezét húzza el maga előtt, hogy szemléltesse is, ami szemei előtt feltárul. Mennyire csodálatos lenne. Érezhetné a nap melegét bőrén, Vladislav puha érintését ténylegesen - talán még a gyerekeik is rohangálhatnának az udvaron Zserbóval.
- Meg fogsz fázni - torpan meg hirtelen a semmi közepén. Bár vámpír, és ugyan sokat változott az évtizedek alatt, ugyanolyan nő és hajlamos elveszteni a fonalat, ha valami romantikus dolog kerül sorra. - Menjünk inkább be. Zserbó is bement már, biztos hiányzol neki - bólogat úgy, hogy tincsei csapkodnak ide-oda. Neki ez teljesen jó érv arra, hogy mégis visszaforduljanak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=872096#post872096][b]Ohridszki-Füst Álmos - 2024.01.16. 20:27[/b][/url]

Ohridszki-birtok, Vajákos

- És így nem? Itt az erdő, csendes, senki nem zavar, és most már csak az enyém... vagy éppen a miénk, ha akarod - válaszolja szeme sarkából pillantva a nőre, mintha az érdekelné, hogyan reagál. Ráérősen baktat közben a havon, továbbra sem zavartatva magát azzal, hogy cipőfűzője lendületesen emelkedik a levegőbe minden lépésnél, hogy aztán a hó felszínéhez csapódjon, újra és újra. Egyelőre nem látja annak veszélyét, hogy esetleg ráléphet és orra eshet.
- Csak még egy perc, meg akartam mutatni, hol van Lucifer - jelenti ki, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga tél közepén, éjszaka, de már tényleg nincs messze a kert sarka a villódzó fényekkel, s a hó alól makacsul előbukkanó, hihetetlenül zöld fűszálakkal. Néhány kisebb bucka található még ott, a birtoknak ebben a zugában, s mindnél jelzi is legalább egy nagyobb kő, hogy nem a borzoj az egyetlen itt nyugvó kedvenc, akad még társasága. Az őt rejtő dombocska végénél nagyobb, sima felületű kő található, rajta a kutya nevével s két évszámmal.
- Ha lesz kedved, valamikor anyához is elmehetünk. Az ott amúgy a macskája volt, Nudli. Hogy lehet ilyen nevet adni egy állatnak? Mondjuk a Zserbót is emésztem, de ha már ezt szokta meg... - ömlik belőle váratlanul a szó, miközben a kutya helyett már a követ simogatja meg, s végtére is mehetnek, ha még mindig ezen aggódna Adelina, hogy megfázik idekint. - Naphosszat ezeket a hülye kis fényeket üldözte amúgy, főleg, amikor még kölyök volt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=872102#post872102][b]Văduva Adelina - 2024.01.16. 21:22[/b][/url]

- Én lennék a legboldogabb, ha a miénk lenne - süti le tekintetét. - Ha ember lennék. A gyerekeinkkel képzeltem el mindent - mosolyodik el halványan. Észre sem veszi, hogy kedvese őt nézi szeme sarkából. Nem dobogó szíve szorul össze, ahogy arra gondol, neki soha nem adatik meg, hogy gyermeket nemzzen. Egyelőre ez nem volt baj kettejük között, ám tart attól, hogy később az lehet. Nem tudja megadni azt a boldogságot Vladislavnak, hogy apa legyen.
Megszeppenve bólint és követi szerelmét. A kutya neve hallatán nosztalgikus érzés lesz úrrá rajta, és mérhetetlen sajnálat. Sajnálja, amiért nem volt itt, mikor a kutya eltávozott - pedig Álmos mellett kellett volna lennie. Tudja. És az, amiért elment, még csak nem is zárult sikerrel.
- Szeretném meglátogatni édesanyádat. Ha te nem mondtad volna, valószínűleg én teszem meg - guggol le a kutya sírjával szemben. - Szia, Lucifer. Szerinted a gazdád jól boldogul nélküled? - hajtja fejét térdére. Fekete tekintete fürkészi a sírt, mintha választ várna. Valahol mélyen reménykedik abban, hogy talán kap is. Lucifer nélkül minden más, még ha Zserbó köztük is van. - Aranyos a Nudli, ne bántsd - vállával löki meg kedvese lábát, végül egyenesedik fel.
- Hiányzik - jelenti ki. Nem időzik sokat, mégis fontosabbnak véli azt, hogy Vladislav minél előbb melegbe kerüljön - ujjaikat lazán kulcsolva össze indul el vissza a ház felé.
- Arra gondoltam, édesapádat is meglátogathatnánk. Ha szeretnéd - teszi hozzá gyorsan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=872106#post872106][b]Ohridszki-Füst Álmos - 2024.01.16. 22:11[/b][/url]

Ohridszki-birtok, Vajákos

Erre most nem tud mit mondani, csak megszorítja a nő kezét válaszul gyengéden, mintha így akarná tudatni, hogy jól van ez így. Ő amúgy sem akart soha gyereket, mert minek örökölje bárki az Ohridszki nyavalyákat. Nem született ebbe a családba normális ember már évszázadok óta, ezt a családi krónika is tanúsítja, s mindig is úgy vélte, ennyit nem ér egy név. Közben esze ágában sincs visszafordulni, ha már egészen idáig eljöttek, már jó pár percig kibírja, mielőtt egyáltalán ténylegesen fázni kezdene, s akkor már megmutatja, hol van most Lucifer.
- Majd holnap kimehetünk hozzá. A temető kicsit odébb van, a völgyben - válaszolja, s csak úgy magának szusszan a gondolatra, hogy tudja, babonából került a temető a völgybe. Azt mondták, ha hegyen lenne, az elvinné a lakókat s kihalna a falu. Sokkal így sincsenek előrébb, alig maradt már lakója. Elengedi a nő kezét, s csendben figyeli, ahogyan leguggol Luciferhez, s elmosolyodik a kérdésen kissé szomorúan.
- Azért minden nap hiányzik - szólal meg végül, megtörve a csendet. Még ha jól boldogul is, a szíve csücske volt a borzoj hosszú évekig. Vállat von aztán arra, hogy aranyos név a Nudli, de nem vitatja, s a szája sarkában megbújó mosolyból látni, hogy nem is akarja ezt megcáfolni azért. Pusztán csak ő sosem adna ilyen nevet. Még mindig furán érzi a saját szájából is Zserbó nevét hallani például. Elindulnak vissza lassan, s bólint a javaslatra.
- Rendben. Szerintem ő is szívesen megismerne már. Meséltem neki rólad már - vallja be nem pillantva fel, a lába elé néz egyelőre, most már kissé sietősebben lépkedve, mert mégiscsak vonzó a meleg az ajtón túl.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=872108#post872108][b]Văduva Adelina - 2024.01.16. 22:21[/b][/url]

Mikor a birtokon sétálnak egymás mellett, akár csendben, akár beszélgetve, mindig az első találkozásaik jutnak eszébe. Felrémlik neki, mennyire vonzotta a különösen jó illatú emberi lény, aki egy csukott könyv volt előtte hónapokig. Felrémlik, mennyire szeretett vele beszélgetni, hogy a férfi mennyire szeretett kijárni hozzá, még ha meg sem volt beszélve. És mire észbe kapott volna elcsattant az első csók köztük - ami ugyan nem sült el túl jól, de végül is itt vannak.
Aprót bólint csupán, majd csendben követi kedvesét visszafelé. A holnap tökéletes lesz édesanyja meglátogatására - amúgy sem beszélték meg mikor mennek innen haza.
Megszeppenve kapja fel fejét Vladislavra.
- Meséltél? Mégis mit? - kezd el pánikolni, és az a baj, nem csak belül. Arcára is kiül. - Jaj, Vladislav, miért? Csak simán nem kellett volna. Biztos megemlítette, eddig miért nem mentem oda, és megjegyzem, jogosan - emeli ajkához kezét. - Együtt vagyunk egy ideje, és én még csak oda sem mentem bemutatkozni, biztos, hogy már most nem kedvel - időközben engedte el a melegséget árasztó ujjakat, hogy hevesen mutogasson is kiakadása mellé a férfinak. Csak azért, hogy tudja, mennyire nem tetszik ez neki, még akkor sem, ha szívesen megismerné az édesapja. Ez ilyenkor semmit nem jelent.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=872109#post872109][b]Ohridszki-Füst Álmos - 2024.01.16. 22:42[/b][/url]

Ohridszki-birtok, Vajákos

- Miért ne? Kérdezett, én meg válaszoltam. Mégiscsak az apám, és Zenkővel ellentétben én nem tekintem halottnak - válaszolja. Érezni a hangján némi keserűséget, amiért a nővére meg az apja sok-sok éve nem beszél egymással, pedig még mindig lehetnének család a maguk módján valahogyan, de nem erőltetheti. Most így csak ő ingázik két ember között, mintha távoli szigetek lennének a nagyvilágban.
- Soha nem mondana ilyet - védi az apját, aki tényleg nem ilyen. Sosem dönti el látatlanban, hogy kedvel-e bárkit is előre, ezzel rá szokott érni megvárni, amíg sikerül találkoznia az illetővel. - Ide nem jár ki, de bármikor bemehetünk hozzá Temesvárra - osztja meg a fontos infót. Talán azért sem erőltette, mert Zenkővel is mennyire véletlenszerűen jött össze végül, hiába szervezték, de ha spontán alakul, előbb sikerül talán Nimródnak is bemutatnia. Újabb válasz helyett aztán amint elérik az ajtót és lenyomja a kilincset, a küszöböt átlépve megcsókolja a nőt, derekát átkarolva húzza magához, közben lábával lökve be az ajtót maga mögött, mielőtt nekidőlne, hogy biztosan be is csukódjon.
- Ezen ne töprengj. Biztosan kedvelni fog - jelenti ki végül, bal kezével belesimítva a fekete tincsekbe, majd ellökve magát az ajtótól még egyszer ellenőrzi, hogy biztosan becsukódott-e az ajtó, mielőtt Zserbó esetleg kijutna, aztán azért engedi el a nőt, hogy keresgélni kezdjen a közeli szekrény egyik fiókjában. Félhangosan mormog is kicsit, miszerint biztosan tudja, hogy ide tette, mire végül sikerül megtalálnia, amit keres.
- Adelina... Amit odakint mondtál... hogy szeretnéd, ha a miénk lenne... lehet. Tényleg szeretnéd? - kérdezi. Ilyen béna lánykérést is biztos keveset látott még a világ, de tenyerében egy gyűrű csillan, aprócska holdkővel egy holló csőrében.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=872111#post872111][b]Văduva Adelina - 2024.01.16. 22:56[/b][/url]

Nem tehet róla. Automatikus a legrosszabb forgatókönyv kezd lejátszódni a fejében az egésszel kapcsolatban, ám mikor meghallja Zenkő nevét, elhallgat.
- Miért tekinti annak? - lesz visszafogottabb a hangja, halkan is szólal meg. Nem is gondolta volna, hogy Zenkő ilyen szinten eltávolodott az apjától. Őszintén, el sem tudja hinni, hogy ez így van, hiszen Zenkő olyan tiszta lelkű.
- Oké, menjünk - bólint egy aprót. Ha már Vladislav két tűz között van az édesapja és Zenkő miatt, az a minimum, hogy ő a legjobb benyomást teszi az édesapjukra. Ez a néma elhatározás reméli, hogy sokáig kihúzza majd. Mondjuk addig, amíg találkozniuk kell - annyira elmerül gondolataiba, fel sem fogja, hogy beérnek a meleg házba.
Azt már annál inkább, mikor Álmos ajkai az övének csapódnak. Halkan kuncog fel, karjai automatikusan kulcsolódnak a férfi nyaka köré, csípőjét nyomja neki, hogy minél közelebb érezhesse magához.
- Remélem - leheli a másik ajkai közé. Vladislav hirtelen ellépése nem lepi meg, de attól még nem tetszik neki. Érezni akarja a közelében, ám a kíváncsisága, mint mindig, most is erősebbnek bizonyul - kicsit félrehajolva próbálja kideríteni, mégis mit keres a másik. Mielőtt rájöhetne áll előtte kedvese.
- Komolyan mondtam - feleli halkan, szája elé kapja a kezét, fekete tekintetét le nem véve az ékszerről. - Ezzel kimehetek nappal? - pislog fel rá, majd vissza az ékszerre. Ha igen... ennél kedvesebb ajándékot soha nem kapott senkitől. Úgy érzi halott szíve dobban hatalmasakat, miközben a felbecsülhetetlen öröm járja át minden sejtjét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=872115#post872115][b]Ohridszki-Füst Álmos - 2024.01.16. 23:20[/b][/url]

Ohridszki-birtok, Vajákos

- Mert anya halála után Zenkő foglalkozott velem - válaszolja szomorúan horgasztva előre a vállát egy hosszúnak tűnő pillanatra, mielőtt sóhajtana, majd ismét kihúzná magát. Valahol a nővére haragját is megérti, de ugyanakkor azt is, hogy az apjának is mennyire nehéz lehetett elveszíteni a nőt, akit szeretett. Rendben, talán foglalkozhatott volna a gyerekeivel, de Zenkő már felnőtt nő volt, és ő is majdnem tizenhat éves, nem totyogós, ezért örülne neki, ha ezen mindketten túllendülnének végre. Talán egyszer, bár már azért csodát mégse vár. Túl sok idő telt el már így is, és nem történt meg. Közben visszasétálnak a házba, beérve pedig nemsokára már hevesen keresgél fiókok mélyén, hogy megtaláljon valamit, ami most váratlanul eszébe jutott. Igaz, mégiscsak elkészítette előbb a gyűrűt, szóval egy ideje már motoszkál a gondolat a fejében, de ha már úgy szóba hozta odakint a nő, hirtelen úgy véli, kár másik, megfelelőnek ítélt pillanatra várni és miért is tenné. Fölöslegesnek tűnik. Tenyerén a gyűrűvel aztán felteszi azt a kérdést, amit feltehetőleg senki más nem így tenne fel, ennyire félreérthetően, hogy aztán meglepetten pislogjon a válaszul kapott kérdésen. Nem is igazán tudja, mit válaszoljon, csak a fejét kezdi rázni szinte már ösztönösen, amíg keresi a szavakat.
- Nem... én... keresem még a megoldást arra, de ez most nem... ez az Ohridszki címerállat... már amikor még volt, és szóval... én azt szeretném, ha már mondtad, ha nem csak az enyém lenne... a birtok... ez az egész, hanem a miénk. Ha te is akarod - igyekszik kinyögni valami értelmeset, tekintve, hogy ehhez mégsem fogalmazott gondolatban beszédet, de még előre mondatot sem. Bezzeg a múltkor milyen szépen félreértette a másik gyűrűvel a helyzetet, most meg... segélykérőn pislog rá, mielőtt újra nekifutna. - Tudom, hogy egyelőre aligha lehetne hivatalos... de én most éppen megkérném a kezedet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=872120#post872120][b]Văduva Adelina - 2024.01.17. 12:24[/b][/url]

Valahol megérti Zenkőt, hiszen anyja halála után, vele sem foglalkozott az apja. Bár ő olyan szerencsés helyzetben volt, hogy ő volt, akit neveltek - édesapja akkor sem tudott ránézni szeretettel. Halálakor ugyan kiderült miért nem, de sovány vigasz volt a kislánynak, aki egészen addig azt hitte, apja utálja őt. Már akkor megbocsátott a férfinak, talán Zenkőnek is ezt kellene... beszélhetne vele. Beszélhet vele erről? Van joga beleártani magát ebbe?
A kérdésre érkezett nemleges válasz okán elszégyelli magát. Rengeteget köszönhet Álmosnak, többet, mint eddig bárkinek a világon - mégis azt lehet hinni, hogy türelmetlen, többet és többet akar. Nem szeretné, ha szerelme ezt hinné, hiszen borzasztóan hálás neki mindenért.
A miénk?
Néma a kérdés, magának szól, ajkai nyílnak el csupán, ahogy félrebillentett fejjel nézi az ékszert. Valóban ott a holló, mellette a gyönyörű holdkővel. Meseszép. Fejét kapja fel hitetlen, a kezdetleges mosoly fagy arcára. Akkor és ott azt hitte, megkéri a kezét, de igen hamar ejtették pofára - most, amikor valóban történik, nem esik le neki. Szája elé kapja mindkét kezét, afölött néz kedvesére. Hevesen kezd bólogatni végül.
- Igen - suttogja maga elé. - Igen! Jaj, igen! - lesz egyre hangosabb, majd a végére már Vladislav nyakába vetődik, szorosan ölelve magához őt. - Legyen a mienk! - fúrja arcát kedvese nyakába, így van olyan szerencsés, immár vőlegénye, hogy az ő pulóvere szívja fel Adelina öröm könnyeit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=872185#post872185][b]Ohridszki-Füst Álmos - 2024.01.17. 22:04[/b][/url]

Ohridszki-birtok, Vajákos

Már meg sem lepődik azon, hogy valahogy most sem sikerül igazán kifejezésre juttatni, amit tényleg szeretne, Adelina pedig félreérti. Végtére is, múltkor - avagy lassan két éve - éppen arra gondolt, amire most nem. Talán még nevetne is, ha nem a szavakat keresné, és aztán csak megtalálja az utat magának az a hang, még ha csak kuncog is, miközben átöleli a vámpírt, aki éppen a nyakába veti magát. Tulajdonképpen a végére ez már egészen könnyen ment, könyveli el örömmel, majd csókot nyom a nő hajába.
- Csak azt találom szórakoztatónak, hogy eddig még mindig sikerült félreérteni. Ha még egyszer készítek neked egy gyűrűt, abból mi lesz a következtetés? - kérdezi, arra is magyarázatot adva, min igyekszik nem nevetni annyira. Zserbó is odadugja az orrát közben, érdeklődve pár pillanatig, hogy mégis mi történik itt, aztán eltrappol. Bizonyára visszatelepszik a kandalló elé, ahol olyan igazán jó meleg van. - Talán egyszer majd az is meglesz, amivel ki tudsz menni a napra. Hella mesélt érdekeseket egy rubinról, ennek viszont nincs mágikus tulajdonsága - folytatja aztán, bár ez a téma sem feltétlen a legideálisabb erre a pillanatra. Végül inkább csak lerúgja a bakancsait, és úgy dönt, minden kockázatelemzés és figyelmeztetés nélkül felkapja a nőt. Talán csak nem lép rá a köpeny lelógó részére, amíg felér a lépcsőn. Kínos lenne abban esni orra mégis.
- Mindjárt mutatok még valamit - közli aztán, s nem is ő lenne, ha a szobájába érve, amit többnyire káosz ural, nem a jegyzeteit tartalmazó naplóval telepedne le az ágyra a nő mellé pillanatokon belül. - A napkő is hasznos lehet néhány rúnával, csak találnom kellene valakit, aki igazán jól ért a rúnákhoz - magyarázza, mint valami megszállt tudós, hevesen lapozva, mire két rajz között ezt is megtalálja. A rajzokon Adelina magára ismerhet mellékesen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=872264#post872264][b]Văduva Adelina - 2024.01.18. 20:06[/b][/url]

Láthatóan gondolkodik el a kérdésem, miután sikeresen elengedte kedvesét. Szemeit törli meg gyors mozdulattal.
- Még egy lánykérés - feleli habozás nélkül. Az elsőre azt hitte, valóban az, aztán "csalódnia" kellett, míg végól most pedig abba a hibába esett, hogy nem gondolta volna, valóban megkéri. Itt már, én mondom, nem tudja mire gondolhat az ember és mire nem. És őszintén: nem is ők lennének, ha nem így alakult volna.
- Gyönyörű, Vladislav. Mint a szemed - mosolyodik el szélesen. Kicsit hátrébb lépve tarja oda kezét, hogy ráhúzhassa a gyűrűt az ujjára. Nem várt féltérdre ereszkedést, nem várt konkrét kérdést, de szeretné, ha ő húzná fel rá. Megpecsételve az egészet.
Halkan sikkant, karjai kulcsolódnak nyaka köré, ahogy nevetve bújik vőlegényéhez. Nem hiszi el, hogy valóban az. Mostantól Álmos a vőlegénye. Eszébe sem jut, hogy valószínűleg nem lehetnek együtt hivatalosan, nemhogy összeadják őket, de ebben a pillanatban semmi más nem érdekli.
Törökülésbe helyezkedik az ágyon, nyakát nyújtogatva ismét igyekszik meglátni, mire készül a férfi. Feje billen félre, ahogy meglátja az első rajzot. Majd a másodikat. Felállna, de ekkor már leül mellé a másik - kecses ujjai közé fogja a lapot, fekete tekintete felcsillan, ajkai elnyílnak.
Csak nézi az alakot. Ujjait húzza végig a lapon, majd pillant a mellette ülőre.
- Egy lány eljött hozzám egyszer. Vámpírológiára csinált interjút velem, azt hiszem önszorgalomból. Kedves lány volt, színes hajjal és nagyon szép, színes sminkkel - kezd el mesélni, nem érzi, hogy nem a lényegről. - Virág illata is volt és képzeld, Margaréta a neve is! - lelkesül fel. Azóta ugyan nem találkoztak, de nehéz lenne elfelejteni azt a kedves mosolyt. - Szóval a lényeg, hogy kicsit beszélgettünk mindig az interjúk alkalmával és kiderült, hogy rúnamester szeretett volna lenni, csak a mestere elutazott. Állítólag nagyon jó - bólogat serényen, mikor végre kijön belőle a történet lényege. - Beszélhetnél vele.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=872283#post872283][b]Ohridszki-Füst Álmos - 2024.01.18. 21:51[/b][/url]

Ohridszki-birtok, Vajákos

- Megkérem a másik kezed is? - kérdezi most már nevetve, bár azért így elképzelve, nem szeretné, ha ilyen zombi üzemmódban éppenséggel egy fél kart kapna. Abszurd jelenet lenne, az már biztos, de éppen ettől nevetséges. Azzal nem igazán tud mit kezdeni, hogy a nő szerint a gyűrű olyan, mint a szeme. Talán a holdkő miatt, ami világoskék. Nem ezért választotta, hanem csak mert ott hevert egy ideje s úgy vélte, illeni fog a másik gyűrű mellé, amihez meg szürkés, norvég holdkőként is ismert larvikitet használt. Ha már Adelina odatartja a kezét, az ujjára húzza a gyűrűt, aztán meg felkapja a nőt és felsétál az emeletre, ahol pillanatokon belül már a jegyzeteiben kutakodik. Még mindig elszántan keresi a megoldást minden kérdésre és problémára, ami eddig csak felmerült, legyen szó a saját álmairól, vagy arról, hogy a vámpír szívesen sétálgatna napfényben, ha megtehetné. Akadnak történetek, amelyek szerint nem lehetetlen a dolog, de még mindig csak tapogatózik, pontosan milyen varázslat is tenné ezt lehetővé.
- Majd megkeresem akkor, hátha tud segíteni. A szavak mágiája mindig érdekelt, de a rúnamágia annál is összetettebb és bonyolultabb, nekem meg valahogy sose állt rá a kezem. Túlságosan sok a lehetőség benne, így túl sok alkalmat ad a hibára is, a latint precízebbnek találom, de lehet, hogy csak azért, mert ehhez szoktam - válaszolja eltűnődve. Nem rémlik, hogy ismerné a lányt, bár ez még nem jelenti, hogy ne találkozhattak volna egyébként, éppen csak nem figyelt. Ki tudja. Lepődhet még meg. Megjegyzi magának és talán majd tényleg megkeresi egyszer. Elválik. Most ez annyira nem fontos ebben a pillanatban amúgy sem, s mire oda jut, még sok minden történhet. Idővel majd minden kiderül úgyis.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=872429#post872429][b]Eszterházy Diána - 2024.01.20. 19:04[/b][/url]

- Hát.. - Széles vigyora kimondatlanul is választ ad a feltételezésre, mert hát kinek, ha nem Diának ne lenne lementve néhány a Kedvencekbe. Nah, hát amikor Solomon éppen nem jön haza egy-két napot, mert az irodában táborozik felhalmozódott munka miatt, valamivel szórakoztatnia kell magát a lánynak. Nevetve lendül vissza előre, mikor a férfi közelebb húzza és a vállába harap.
- Váááo. Kinky. Szóval azt mondod, hogy megvan a következő szcenárió? Legyek megbánó bűnös vagy ragaszkodjak az ártatlanságomhoz? - Kis szünetet tart, mikor rájön, hogy ez utóbbi kétértelmű szókapcsolat, és ha már ebbe is belefutott, persze hogy ő maga lesz az, aki tovább 'rontja'.
- Bár ahhoz már nagyon nem tudok ragaszkodni, hehe.
Kacsintva egyezik bele abba, hogy kicsit rongálják még a munkatársak idegeit. Rosszul is érezhetné magát, de az a helyzet, hogy nem ő kérte az osztatlan figyelmüket. Nem könyörgött azért sem, hogy folyton róla beszéljenek vagy őt nézzék rosszallóan. Egyszóval ha idegesek is, csak maguknak köszönhetik majd, nem bűn élvezni a haterek vergődését.
Combjai körbeölelik a férfi csípőjét ahogy átfordítják az ágy felé, játékos vidámságába pedig várakozás vegyül.
- Véletlen sem kockáztathatjuk az arcvesztést, kénytelen leszek elfogadni szomorú sorsom. - Solomon nyakába kapaszkodva felhúzza magát annyira, hogy az ajkaikat összesimíthassa, először csak ártatlanul futólag, aztán felbátorodva egy mélyebb csókra invitálja.
Hogy a jegyesek hálószobájából milyen hangok szűrődnek ki az elkövetkezendő órákban az csak rájuk és -sajnos- a szomszédokra tartozik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=872819#post872819][b]Várffy Altea Katalin - 2024.01.26. 23:03[/b][/url]

- Viccelődünk, viccelődünk?- sziszegi, a belé szorult szusz utolsó kortyaival, mert menet közben mégse rúghatja bokán Theot, főleg nem akkor, amikor épp rá támaszkodik súlya jókora részével. Bőven elég volt az iménti, köszöni, nem szeretne esetleg közte és a padló közt szorulni; egy estére egy nyilvános blama bőven elég. Így sem garantált, hogy nem fogják őket keresni, mert valaki azt hiszi, pásztorórára vonultak félre.
Amint sikerül a másikat leültetnie, egy - a fiú által nem látott - grimasszal méri fel a helyzetet, megrázva a fejét. Valami víztároló alkalmatosság után néz, mokebőr retiküljében turkálva, aztán meglát egy kannát. Odasiet, hogy megemelje, de az első pillanatban érzi, hogy ezt ő nem viszi sehova. Szóval marad a B terv, hogy keres valami nedszívót, aztán ha megnedvesítette, visszamegy...
- Hányni is akarsz?!- csattan fel, amint megfordul és meglátja. Odakopog tűsarkain és a köszönömre csak azért nem csapdossa meg Theot ("köszöngesd a púposhátú nénikédnek!"), mert már vérzik az orra. Pedig amilyen szaporán ver a szíve, kifejezetten jólesne levezetni. - Előre hajtsd a fejed és szorítsd az orrod!- utasítja a fiút, teljesen figyelmen kívül hagyva, hogy az ilyesmi nem illő - és nem is tanácsos, ha idősebb a másik. Kati azonban rambóbambi üzemmódban el szokta felejteni ezt, főleg, mikor arra koncentrál, hogy ne káromkodjon. Vagy legalább ne hangosan.
- Ajánlom is! Különben nehezen segítek a fájdalmon,- dohog, miközben egy bűbáj, egy zsebkendő és némi víz kombójával hideg borogatást nyom Theo tarkójára, hogy hozzájáruljon a vérzés elállásához.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=873202#post873202][b]Adele Nadia Krise - 2024.02.04. 02:33[/b][/url]

Will
- Karácsonykor, a szűk családi ünneplés után | Anglia, Krise-birtok -

- Teljesen lemerültem. - Szavaihoz hűen szó szerint ráterül a hatalmas-kényelmes ágyukra már-már laposakat pislogva. Willre bízta Lucient nagyjából egész este, ennek pedig két oka is volt: az egyik, hogy a szűk Krise családi körben nem árt elhinteni, hogy van esély a békére és ugyan kitudódott az ocsmány családi titok, még akár idővel javulhatnak a dolgok. Ezzel pedig automatikusan következett a második ok: megmutatni a fontos családtagoknak, hogy Will rátermett apa, képes a fiáról gondoskodni. Mondjuk úgy, hogy egy nagyon pici része Madlen kedvére akart tenni, hogy továbbra is zavartalanul élvezhessék a nagymama protekcióját, ehhez pedig nem árt magától kedves és hasznos gesztusokkal előállnia. Persze az volt a hangsúlyosabb indoka a gyeplő meglazítása mellett, hogy a Krise-birtokon, noha Will még mindig élvezi a családi hátszelet, Lucien miatt elsősorban a gyerek és az ő védelmére kelnének, ha a férje bármivel próbálkozna. Azonban a két hónap alatt, mióta Lucient világra hozta, Will nem tett semmilyen félreérthető gesztust, amivel kiprovokálná a seregek haragját önmaga ellen, igaz, Adél nem is hagyja felügyelet nélkül Luciennel.
A csöpp baba álmos ásítást mutat be szokás szerint rendíthetetlenül fészkelődve az épp aktuális szülője karjában, tehát ezúttal Will ölelésében. Kicsit nyűgös, nyilvánvalóan fáradt és nem sok kell, hogy ismét elaludjon jó három-négy órára egy kiadós evés után. Willre bízta az ilyen apróságokat, mint a büfiztetés. Innen, a lepedőről felpislogva még mindig egészen elbűvölő látvány a nálánál magasabb férje és a karján olyan aprónak tetsző fia kettőse. Az új keletű háborúskodásuk ellenére van, akinek nehéz ellenállni látvány szintjén.
- Tényleg igaz, hogy jól áll a férfiak kezében a gyerek. - Annak ellenére, hogy általában hullafáradt és kevés energiája marad saját magára, mióta édesanya, ma kifejezetten üdítő változás, hogy két házimanó segíségével végre nem érzi magát felmosórongynak és kicsit pihentetheti a szemét a számára kedves kettősön.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=873203#post873203][b]William Martin Krise - 2024.02.04. 02:59[/b][/url]

A nagycsaládi ünnepléstől mindkét oldal előzékenyen felmentette, ő pedig megkönnyebbüléssel fogadta a tényt. A Machay oldalon tett látogatást könnyen túlélte volna, hiszen a fiuk születése óta úgy tűnik, valamelyest visszatért Magdan és különösképp Ilya kegyeibe. A saját családjában azonban...
Tudta, hogy Esther nem  tervez a birtokra látogatni idén. Nathaniel azonban meg fog jelenni holnap, hogy eleget tegyen a nevével járó elvárásoknak. Más esetben nem csak vele, de az összes feledhető rokonával találkoznia kellene huszonötödikén, a Krise család tradicionális karácsonyán -- ő pedig mérhetetlenül hálás Luciennek azért, hogy a fiatal kora okán idén ezt kihagyhatták. Madlen annyit kért csak, hogy a Szentestét az ő és james társaságában töltsék, utána pedig maradjanak éjszakára.
Először hezitált, ám végül jobbnak látta belemenni az alkuba. Megszokott helyzetben hallani se akart volna arról, hogy a három tagúvá bővült családján kívül mással legyen, ám az életük manapság minden, csak nem megszokott. Mivel pedig nem hiszi, hogy Adélban egyáltalán felmerült, hogy a társaságában ünnepeljen, ezt látta a legkönnyebb és legbiztosabb megoldásnak arra, hogy a fiával lehessen. A felesége ugyanis elutasíthatja őt. Madlent már kevésbé.
   -  Üüühmmmm, nem akarok felvágni, de faluban kisebb rajongótáborom van már emiatt.
A ágy és a kandalló közti tágas szőnyegen lépdel és akkor hagyja abba a halk dúdolgatást, amikor megszólal. A legelső pillanattól kezdve hiányzik belőle az idegenkedés, ám mióta ismét otthon lakik és ténylegese hosszú időt tölthet a fiával, egész összeszokott párossá váltak. A barna kockás takarón át tartja Lucien hátát, csak érzi, hogy ásítozik a karjai közt, majd azt, hogy az apró fej ismét a vállára bukik.
   -  Én is különben. Arra gondoltam, hogy... - megáll az ággyal szemben, tanakodva néz végig a párnákon, majd az ablak mellett álló, bársonnyal és díszpárnákkal borított heverőn. - A tiéd lehet az ágy, ha megkapom azt a két nagy párnát ott.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=873204#post873204][b]Adele Nadia Krise - 2024.02.04. 03:15[/b][/url]

Will
- Anglia, Krise-birtok -

Nem gondolta volna, hogy ennyire gördülékenyen zajlik majd az este, és hogy teljesen őszinte legyen, nem is bánta, hogy Madlennel és James-szel költötték el az ünnepi vacsorát ahelyett, hogy enyhe kínosságba gubóztak volna odahaza, vagy ki tudja, hogy alakult volna a Szentestéjük, ha hárman vannak. Pontosabban ő tudja, mi az ő menetrendje: Lucien ébrenlétéhez igazodva etet és gondoskodik a gyerekükről, Willel pedig többnyire tojáshéjon járnak, mióta kibuktak a szennyes részletek.
Most azonban meglepően puha és könnyebb a légkör, talán főleg az érezhető, családi siker miatt, talán azért, mert kiszakadtak a megszokott környezetükből.
- Vagy úgy? Mesélj, hány öreglány zsongott körbe, hogy megdicsérjenek? - Azok a vén csoroszlyák a piacról és környékéről, meg a térről őt is mindig megnézik maguknak, mikor Luciennel elsétálnak előttük, de az eddigi susmorgás és rosszallás helyett láthatóan lelkesek és helyeslőek a pillantások. Mintha bármi közük lenne a fiatal pár életének alakulásához, de hát ez a vidék sajátossága: mindenki beleártja magát más dolgába és önkényesen formált jogot érez arra, hogy véleményt formáljon mások magánéletéről.
Elpillant az emlegetett párna felé, aztán a hátára gördül és felül, viszonylag könnyen, még ki is nyújtózkodik, hogy magához térjen a jóleső punnyadásból.
- Nem kell ott aludnod, elég nagy az ágy kettőnknek. Ha azt akartam volna, hogy külön legyünk, kértem volna még egy szobát. - Ezt szeretné tisztázni a miheztartás végett. Haragszik Willre? Igen. Megbotránkozott és elszörnyedt a tettén? Minden bizonnyal. Még mindig függőn akarja? Sajnos vagy nem sajnos, de igen.
- Persze, ha te akarsz külön pihenni...? - Szándékosan hagyja nyitva a mondandóját, hogy Will kezébe adja a döntést, de közben le sem veszi a szemét a halkan cuppogó babáról, akit lassan elnyom az álom az apja karjában, de a csöpp ökle még megragadja utolsó lendületével a takaró egyik ráncát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=873206#post873206][b]William Martin Krise - 2024.02.04. 12:17[/b][/url]

   - Mind az összes - válaszol könnyed nevetéssel. - Igaz, Lucien? Az összes nő, nem csak az öregek. Nem értem, mi ütött beléjük különben, mert ha akarnak egy ők is egy ilyet, igazán csinálhatnának maguknak.
Amíg a fiához beszél, röviden lejjebb pillant, majd tovább folytatja a lépkedést előre-hátra a szőnyegen. A háta mögött ásítozó kandallóban lobogó, de egyre gyengébb tűz árnyékba borítja az ar arcát, a hangsúlyán azonban érződik, hogy higgadt és kiegyensúlyozott hangulatban van. Mint általában, ha magánál tudhatja a fiát.
   -  Ha nem zavar - egyez bele hozzű nem illő tapintatossággal. Nevetséges engedélyt kérnie, hiszen Adél a felesége, mindent összevetve pedig keresztülmentek pár dolgon hozzá ahhoz, hogy ne a közös ágynál húzza meg az udvariasság határát. Azonban tudja, hogy a Krise birtoknak szeme és füle van. Ezek a szemek és fülek pedig jobb, ha azzal a hírrel járulnak a nagyanyja vasszigorja elé, hogy példásan viselkedik a feleségével.
A tarkója alatt fogja a gyereket, megfordul, majd leül az ágy szélére, nem messze Adéltól.
   -  Mit gondolsz különben, hogy állunk náluk? - Hogy a lány értse, hogy a családjára gondol, a fejével az ajtó felé bök.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=873207#post873207][b]Adele Nadia Krise - 2024.02.04. 13:04[/b][/url]

Will
- Anglia, Krise-birtok -

- A hetvenes nagymamák már nem szoktak szülni. - Ott játszik az arcán a félmosoly a felvont szemöldökével együtt, hogy "Na de kérlek". De egyébként teljesen elégedett az eredménnyel; elképesztő, mennyit tud javítani egy kisgyermek egy család reputációján a kisvárosban. Most már nem azért súgnak össze, hogy mekkora repedtsarkú mindkét házastárs, vagy hogy a férj nyíltan csalja a feleséget, és a feleség egy kiállhatatlan némber, hanem hogy milyen aranyos és tökéletes fiuk született. Helyes, maradjon is így.
Arra, hogy nem zavarja-e a közös ágy, megrázza a fejét, hogy nem, nyilván nem. Aligha hagyná elkapatni magát, mert nem igazán érez még rá komoly késztetést, hogy Willhez érjen, de az együtt alvás nem egy nagy dolog, és az emberi közelség jóleső. Most is az, kedvtelve nyúl ki, hogy megcirógassa az elbóbiskolt baba orcáját Will karjában, de nem veszi át. Nem nem, maradjon csak a férjénél, igya be az összes, közösen töltött perc emlékét, Lucien pehelysúlyú tömegének emlékét a karján, az összes kis pihe látványát a fején, a szürkés-lassan kékessé átforduló szemeit. Jegyezzen csak meg mindent a fiával kapcsolatban, és ragaszkodjon hozzá úgy, mint Will eddigi élete során az összes fontos emberhez.
- Jobban, mint gondoltam. - Fel sem tekint, csak hagyja, hogy a pillantása Lucien kis alakján maradjon. - A nagyanyád örül neki, hogy ennyire kiveszed a részed a gyereknevelésből, látni rajta. Az a tipikus, öntelt büszkeség, hogy minden a tervek szerint halad. De nem tudom felróni neki, én is hasonlóan örülnék, ha Lucien életében minden jól alakul... - Hihetetlen, mennyire a gyerek köré centralizálódnak a gondolatai sok területen. Aztán csak megtalálja Will pillantását is. - Tényleg jól kezeled, talán jobban, mint én. Ösztönösebben. - Elismeri Will rátermettségét, még ha a köztük húzódó feszültség meg is akadályozza benne, hogy ettől lelkesebb, közvetlenebb, intimebb legyen a férjével most.
- A nagyapád zárkózottabb. Szerintem még mindig megfigyel, vele különösképp légy óvatos. Madlen irányít, de a nagyapád a gyanakvóbb most. - Azt nem tudja, hogy James mindig ennyire tüzetesen rajta tartja a szemét mindenen, vagy kifejezetten Willel szemben ilyen elővigyázatos? Nem lepődne meg, ha utóbbi volna érvényben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=873232#post873232][b]William Martin Krise - 2024.02.04. 18:30[/b][/url]

   -  Naaah, lelombozó ez a negativitás és a gyógyítói szakmába vetett hited.
Rövid nevetéssel válaszol, majd miután Adél végigsimított az alvó gyermek arcán, a hátát és a tarkóját támasztva leereszti őt a takarón az ölébe. Lucien nem mozdul meg, sosem szokott, ha pedig a helyében lenne, ő is csak elnyúlna és hagyná most, hogy dédelgessék. Madlen Cadington-Krise jelenléte nem kellemetlen. De rémesen fárasztó.
   - Madlen nem rossz ember. És gondolom, nem volt rossz szülő sem - válaszol valamelyest ellentmondva magának gondolatban. - De sértő, mennyire alábecsült téged is és engem is. Gondolom hallottad, hogy szóba került, hogy átveszi valaki a gyerek nevelését, amint megszületett, ha már mi nem vagyunk, hogy is fogalmaztak... - míg a takaró széleit átveti az alvó gyerek testén, hogy egész formás mexikói burritóba csomagolja, összeráncolt homlokkal hunyorít fel a kandalló felé. - Alkalmasak. Most nyilván mindenki örül neki, hogy erre nem volt szükség.
Még a vállát is megvonja, mintha nem számítana. Igen, részese volt pár beszélgetésnek a birtokon, amik Lucien jövője köré összpontosultak. Madlen és Alexa a lehető legtapintatosabban, de felajánlották a segítségüket -- abban a formában, hogy míg az életük rendeződni kezd, átveszik az újszülöttről való gondoskodás terheit. Akkor mérhetetlenül felingerelte magát a puszta feltételezésen is, utólag azonban be kell látnia, hogy volt logika a javaslatukban.
   - A nagyapám? James? - Meglepetten fordítja a fejét a lány felé. - Amióta megszülettem, nem csinál, mást, csak megfigyel. Esther a kedvenc, ő van körülugrálva, Esther kedves, Esther szép, Estherrel napokra bezárkózik az olvasószobába - a hangja valamelyest zaklatottabbá válik, de ez épp, hogy pillanatnyi változás -, a többiek nagyon nem érdeklik. Ne vedd magadra, de ha nem írta volna fel magának valahova ebéd előtt, szerintem nem tudná a nevedet sem. Megkockáztatom, az enyémet sem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=873244#post873244][b]Adele Nadia Krise - 2024.02.04. 20:43[/b][/url]

Will
- Anglia, Krise-birtok -

- Várj, ez az a rész, amikor lelkesednem kellene, hogy akár hetvenéves korunkban kihordhatnám a huszadik gyerekünket? Will... - Pont úgy néz rá, pont úgy, mint ami a "Please... sthap" üzenetet hordozza magában. Megbolondulna, ha öreg korában még szülnie kellene. Nem kételkedik ő a tudomány csodájában, de öreg nőket elképzelni terhesen egyszerűen gusztustalan számára. Nem úgy a saját teste; amikor Luciennel és Noahval volt terhes, előszeretettel nézegette a gömbölyödő, meztelen alakját a tükörben, ennek a férje többször is tanúja volt. Míg Szonjával életidegenként hatott a változás, a fiúkkal izgalmasnak élte meg amellett, hogy borzasztóan kiborította az alváshiány, a szervei átrendeződése és a gyerekek rugdosódása. A férje karjában alvó végeredmény viszont érzelmileg sok mindenért kárpótolta amellett, hogy merőben új kihívásokat gördített az útjába.
Mint például a családi érzékeny balansz kezelése...
- Soha nem is lett volna szükség rá. - Csendes, de érthető megjegyzés, ahogy az érintése Lucienről Will karjára mászik át; alig érezhető a ruhán keresztül, képletes kis cirógatás. - Nem mintha kiengednénk a kezünkből őt. A miénk. - Azt tudja, hogy a férje hajlamos fejet hajtani a matróna akarata és szava előtt, de ő, Adél valószínűleg nem hagyta volna, hogy alkalmasabb személyt találjanak. Ahhoz túl lobbanékony, és túlságosan félti Lucient még a széltől is, nem hogy egy hordányi idősebb, orrukat mindenbe beleütő nőtől. Ők a fia családja, ő és a férje, senki más, minden problémájuk ellenére ehhez szilárdan tartja magát most és mindenkor. Sajnos ő nem ismeri el olyan hamar a beavatkozás szükségességét, mint Will, és inkább érzelmi alapon közelíti meg a kérdést.
Esther említésére nem reagál láthatóan, de az agyában újból felötlik a neonként villódzó tény: pont Esther bántása miatt vannak ilyen érzékeny helyzetben most. Will átlépett bizonyos kimondatlan határokat, amiket nem kellett volna, ezzel repedéseket generált az ő bizalmában is. Ezt viszont nem fogja felhánytorgatni most, túl sokszor és túl hevesen tárgyalták már ki azóta az esetet.
- Szégyen lenne nem tudnia a tied. De nem érdekel, a lényeg az, hogy Lucient vésse az eszébe. Sőt, mindannyian fogadják csak be. Azt akarom, hogy rajongják körül, a tieid és az enyémek egyaránt. Egyelőre nincs erősebb védőbástya, mint két, kompetens család kapcsolati hálója összefonva körülötte. - Előrehajol, hogy közel két hónap és egy hét után magához ölelje Will és Lucien kettősét egyszerre. Könnyen lehet, hogy a karácsony szelleme még az ő ideggyenge lelkét is megérinti a színes-szagosságával.
- Minden gesztussal, minden szép szóval, minden apró kis mozzanattal azért járok a kedvükben, hogy neki mindene meglegyen. Már most be kell biztosítanunk a helyét mindkét részen; nem akarom, hogy később bárki is megkérdőjelezze a családi pozícióját. - Igen, Lucien nem lesz egy családi struktúra szélére kirekesztett, vagy épp elhanyagolt gyerek, mint ők voltak, hanem pont ellenkezőleg: mindent össze fog harácsolni neki, amire csak rá tudja tenni a kezét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=873276#post873276][b]William Martin Krise - 2024.02.04. 23:45[/b][/url]

Megrántja a vállát, ő aztán nem céloz semmire. A nagyapja jóval nehezebb problémákon dolgozott annak idején, mint az idősek terméketlensége, így a szemében a kor kvézi elhanyagolható. Mindemellett ő sem kíván kilencvenévesek testére gondolni Szenteste éjjelén, szóval szívesen ejti a meg sem kezdett témát.
Adél makacs, de annyira aranyos ellenkezésére cseppet oldalra billenti a fejét, az arca egészen ellágyul, és úgy dönt, nem vitatkozik vele.  Az, hogy Lucien az övék olyan részigazság, amit karácsony este semmiképp sem fog felhánytorgatni -- a fiuk ugyanis az eddigi tapasztalatok alapján mindenek előtt Adélé, ő pedig legfeljebb asszisztálhat az életében.
   -  Hmmmhmmmm...
Válaszra nyitná a száját, Adél ekkor azonban átöleli őt. Hónapok óta először, ő pedig majd' elfelejtette már, mennyire igényli a közelségét. Míg Lucien mélyen alszik az ölében a takarókba bugyolálva, ő kiszabadítja alóla az egyik kezét, hogy azt ügyetlenül szintén a lány köré fonja. Egy pillanatra összeszorítja a szemét, mély levegőt vesz -- és bár Adél azt nem láthatja, az arca fájdalmas grimaszba húzódik. Sírni szeretne. Néha szokott is.
   -  Vagy - húzódik el a lánytól végül ő, ekkor azonban az arcán már nincs nyoma a megingásának. Szinte vidám, de legalább is könnyed. - Mi lenne, ha mindezek helyett inkább... leszarnánk ezt az egészet? Persze, lehet kedvenc, de ha most a kedvencük, akkor ugyanazon kell keresztülmennie majd, mint nekünk. Könnyebb lenne neki, ha gyűlölnék, mert akkor nem érdekelné senkit, mit csinál. Őszintén, ha nekem nem lett volna a börtön és nem tartoznék nekik, én sem lennék itt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=873277#post873277][b]Adele Nadia Krise - 2024.02.05. 00:10[/b][/url]

Will
- Anglia, Krise-birtok -

Már-már majdnem elfelejtette, hogy mosolyszünetben vannak, ráadásul elég komolyban, annyira adja magát most a testi közelség egy egyszerű ölelés formájában. Hagyja magukat belesimulni a pillanatba, de utána az ellen sincs kifogása, hogy Will elhúzódjék tőle. Mintha évek óta nem látta volna a mosolyát, majdnem meginog, hogy sutba dobja a szabályokat és újból mindent megengedjen, azonban az agyába újonnan beköltözött, éles kis hang emlékezteti, Willnek mennyi arca van és hangulatingadozása. Ez csak átmeneti állapot.
- Elhiszem... - Mármint, hogy Will nem lenne itt egyéb körülmények között. Visszazuttyan mellé a közvetlen-közelébe, de nem ereszti el teljesen. A fél keze továbbra is a férje haját simogatja szinte oda sem figyelve. Megszokta, hogy néha Will megengedi az ilyen apróságokat, ha jó kedve van, és nem hisztizik, hogy hagyja békén, ne nyúlkáljon hozzá.
- Te ki tudja, hol laknál épp, talán Uruguayban, vagy Bolíviában, akár Afrikát járnád... én hozzámentem volna egy másik aranyvérű család másod- harmadik gyerekéhez... Nem tudom. Most már nem tudnálak elengedni csak úgy. - Néhányszor már elmondta ezt, de mindig kételkedés fogadja az állításait. Mostanra nem hibáztatja ezért Willt különösebben, de ő is belenyugodott, hogy a férje nem épp szerelemmel tekint rá, sőt, valószínűleg inkább bajtárs, mint hogy bármiféle érzelmet táplálna iránta. Azok megmaradnak Júliának a soha véget nem érő kis családi drámájukban.
- Mit mond a fajismereted? A függésem irántad a vélaság miatt van, vagy azért, mert rólad van szó kifejezetten? - Nem igazán vár őszinte választ, mert ez akárhogy nézi, túl filozofikus téma, kevés köze van a tényleges genetikához, fajismerethez, biológiához, stb. Ettől még néha belegondol, hogy a Will iránt táplált egészségtelen szintű ragaszkodása (amivel a férje vagy tisztában van és tudatosította már, vagy nem és inkább viccnek veszi) a negyedvélaság velejárója, vagy azért alakult ki, mert William Krise-ról van szó és nem másról? Elvégre Jeremyhez messze nem ragaszkodott ennyire, hogy mindent is megbocsásson neki előbb vagy utóbb.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=873284#post873284][b]William Martin Krise - 2024.02.05. 15:38[/b][/url]

Semmi újat nem mond a szavaival. Ő messze nőtt fel a bortoktól, így sosem feszítette a presztízs vagy a családja elismerése. Szeretetre, arra vágyott. Büszkeségre sosem. Ha nem került volna börtönbe, ha nem állt volna lehányt cipőben és véres pulóverben a budapesti aurorparancsnokságon azon az augusztus estén és zavart kétségbeesésében nem Madlen nevét diktálta volna be értesítendő személyként, talán a mai napig nem tartozna a családjának semmivel. Más kérdés, hogy a közbenjárásuk nélkül bizonyára a napfényt sem látta volna többet.
   -  Még így is megkaphatod Nathanielt ha gondolod, az anyád odáig és vissza lenne az ötlettől.
Más helyzetben és más lelkiállapotban elképzelhetetlen lenne, hogy ilyesmi elhagyja a száját - akár abszurd feltételezés szintén is, hiszen nyilvánvalóan most sem gondolja komolyan a szavait. Ám a karácsonyi vacsora, a szoba félhomálya, a kandallóban égő tűz és Adél cirógatása elnehezítették annyira, hogy anélkül mondja ki az öccse nevét, hogy a lelkében felfortyanna az agresszió. Míg beszél felemeli Lucient magával szemben az ölébe fektetett takaróról: kimondhatatlan mértékben szórakoztatja, ahogy az így, alvás közben is összeszorítja az ökleit és felhúzza a lábait, mintha csak verekedni készülne. Ezen nevet röviden magában, és csak aztán fordítja a tekintetét ismét a lányra.
   -  A vélaságodnak semmihez semmi köze, erről csak a tagadhatatlan sárm és az akcentus tehet. Illetve a borzalmas ízlésed.
Nem hangzik sértésnek a szájából, nem is szánja annak, habár...
Lucient visszaereszti a plédre, visszatakargatja, majd feláll vele együtt az ágy széléről.
   -  Szerintem felejtsd el azokat, amiket a vélákról olvastál, mert a fele sem igaz. Ha elhiszed, hogy függeni tudsz bárkitől a származásod miatt, akkor elfelejted, hogy igenis van szabad akaratod.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=873296#post873296][b]Adele Nadia Krise - 2024.02.06. 06:46[/b][/url]

Will
- Anglia, Krise-birtok -

Nehéz lenne elmagyarázni Willnek, miért tartja olyan fontosnak, hogy megszerezze Lucien előjogait a családban, mert a férje távol nőtt fel az aranyvérű játszmázásoktól, és mai napig nem érti igazán, hogy ha nincsenek kedvelőid a családban, akkor nagyon nehéz dolgod lesz úgy szinte minden tekintetben. Neki csakis azért volt valamennyi szerencséje, mert az anyja babusgatta ugyan, csak nem szerette, de Magda mindig kedvét lelte a babaszépségű kislánya csinosítgatásában és kényeztetésében, sőt Galina is egészen helyénvalónak találta, hogy az unokája körberajongja. Mint olyan, inkább ő igyekezett belopni magát mások szívébe, mintsem fordítva.
Nathaniel említésére máskor litániákat tartana más és más perspektívákból, most azonban csak rosszallóan szusszant egyet, és inkább folytatja a férje hajának lágy cirógatását, de nem tesz egyéb megjegyzést a sógorára. Még mindig nagyon élénken él benne az utolsó találkozásuk és az utóíz keserű. A férje és a fia látványa viszont valamennyire oldják a hangulatát, főleg Lucien ficergése; a kopott takaró nem újdonság, rengetegszer látta már Willt ezzel takarózni, sőt nagy ritkán őt is betakarta, és ugyan érzi, hogy látta már valahol másutt is ezt a takarót, hirtelen nem tud visszaemlékezni, honnan olyan ismerős. Ha majd egyszer újból átfutja Will fotóit, rájöhet, mekkora jelentősége van a megfakult anyagnak.
- Az ízlésem, hogyne... - Igazából Will tényleg jóképű és vonzó lenne, ha a rossz tulajdonságai végre eltűnnének a képből, úgy hogy a bók helytálló szerinte, csak a körülmények rondítanak bele az összképbe. Ettől még a szája széle láthatóan megremeg és felfelé kunkorodik szemforgatás közben; nehezen állja meg, hogy ne villantsa fel ezt a mostanában hamar tovaszálló jókedvét.
Amint Will elkezd mozgolódni, elengedi őt és visszadől a párnára továbbra sem véve le a tekintetét a párosról. Lucien ismét rámarkol a takaró egyik ráncára, amint lehetősége adódik rá, de egyébiránt úgy alszik, mint a tej. Kis vekni kenyér, aki napról napra nagyobb.
- Igazából sosem volt szabad akaratom, de már mindegy. - Nincs a hangjában keserűség, inkább valamiféle politikusi nyugalom, mint aki tudja, hogy most már nem a világ vége, ha meg van kötve a keze. Pár évvel ez előtt, ismeretségük kezdetén még ágált a puszta feltételezés ellen is, hogy őt bármiféle családi szabályzat megkötné, mostanra azonban ért annyit a gondolkodása, hogy befogadja: ő maga kevés egyedül megváltani a világot, és az erős család erős hátteret jelent pénzzel, kapcsolatokkal és könnyebben megnyíló ajtókkal. Ennek legtöbbször az az ára, hogy sok területen tényleg nincs szabad akarata, vagy kénytelen önerőből megfizetni a döntéseiért, ő pedig nem akar szabadságharcos lenni és maga mögött hagyni az olyannyira szeretett luxuséletét.
- Mindent figyelembe véve elég csak kivárni. Most még ők írják a szabályokat, de nem élnek örökké; mindennek eljön a maga ideje. - Rég nem érezte magát ennyire nyugodtnak az élete ezen területét tekintve: az a biztos tudat, hogy egy nap a szülei meghalnak, és ha addig Dominikot kitúrja az örökségből, minden az ő kezébe kerül, szabályosan felemelő gondolat főleg így karácsony este.
- Tudom, tudom, téged ez amúgy sem érdekelne különösebben. Ezért vagy te, aki a gyors improvizáláshoz értesz, én meg a hosszútávú tervezést szeretem. - Kiegészítik egymást, csak...
... jobban belegondolva, Will nem is ivott? És úgy viselkedik ennyire normálisan? Egy másodpercre átsuhan az arcán a felismerésből származó meglepettség, de nem teszi szóvá. Nem akarja elrontani az ünneppel járó ideiglenes nyugalmat és a mostani jó hangulatot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=873299#post873299][b]William Martin Krise - 2024.02.06. 09:56[/b][/url]

Ellép az ágytól, átsétál annak az ablak felé eső oldalára, majd Lucient óvatosan leereszti abba a klasszikusan faragott rácsos ágyba, amit a birtok személyzete készített be hozzájuk. Ugyanez a bútordarab állt az ágy mellett akkor, amikor a fiuk megszületett, és ahogy Madlen nem késlekedett rámutatni, ez volt az, amiben Martin volt csecsemő. A család világéletében rajongott ezekért a színpadias apróságokért.
Valamelyest betakarja az alvó gyereket, aki álmában még mindig rendületlenül szorongatja a pléd gyűrődését. Felegyenesedik és oldalvást a lány felé fordul, a kezét azonban továbbra is Lucien hasára ejtve tartja: apró és praktikus trükk amit előszeretettel alkalmaz, hogy ne ébredjen fel ilyenkor és fogalma sincs már, hol tanulta. Arra határozottan emlékszik, hogy az anyja évtizedekkel korábban életre bűvölt egyujjas kesztyűkkel a hátukon altatta az ikreket, ő pedig hétévesen nem egyszer rámutatott, hogy ez mennyire kibírhatatlanul vicces látvány.
   - Miért mondod ezt? - kérdi felvont szemöldökkel. - Letettük az asztalra, amit akartak és eddig tartott a kényszer. Nem tudom, anyádék hogy viselkednek veled négyszemközt vagy azóta, hogy engem nem szívesen látnak Hévízen, de az remélem feltűnt, hogy legalább itt az egekig lettél magasztalva. Mi lenne ha - végül elemeli a tenyerét, hogy lazán karba fonja a kezeit maga előtt - végre élveznénk az előjogokat? Hiszen erre ment ki minden, nem? Arról már letettem, hogy a te apád betartja azt, amit az eljegyzés előtt megígért, de az én nagyanyám eddig tartotta a szavát. Szóval, inkább élvezd a fizetségét, mert megdolgoztál érte.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=873307#post873307][b]Adele Nadia Krise - 2024.02.06. 18:12[/b][/url]

Will
- Anglia, Krise-birtok -

Nem fogja ismételten kifejteni, hogy Will nem szokott le, és egy irodai munkahelyen vállalhatatlan is lehetne, ha túl sokat fogyaszt, ezért sem veszi maga mellé az apja. Úgyis csak összevesznének ezen az apróságon. Ehelyett inkább belesüpped, ha lehet, még jobban a kényelmes párnahalomba. Igazán, olyan úri ellátást kapnak, hogy szabályosan rosszulesik innen hazamenni.
- Azt teszem a magam módján, ne félj. - De még mennyire. Jövő héten találkozik a pénzügyi tanácsadóval, át akarja vele beszélni, milyen befektetésekbe érdemes belekezdenie. Nem hagyhatja a pénzük kérdését Willre, mert abból csak veszteség lesz, nyereség semmi. - Mikor is jár le a... - Rámutat Will karkötőjére, legalábbis az aurorokat ugrasztó irányába. - ... az. - Igazából olyan punnyadt és békés a hangulata, hogy a szavak is nehezen jönnek a szájára.
- Utána elköltözhetnénk. Meguntam Bogolyfalvát, és téged sem fog már semmi oda kötni. - Persze nem szabad készpénznek venni, amit mond, holnap ugyanúgy résen lesz Willel szemben, ugyanúgy nem fogja beengedni a gyerekszobába, ugyanúgy ott lesznek a gátak, a felszín alatt húzódó feszültség. Mégis... furán működik az emberi agy; attól, hogy most egyfelől haragosak, semmi nem akadályozza meg, hogy terveket szövögessen a jövőre nézve. Kikaparnám a szemed, de nehogy azt hidd, hogy holnap nem ébredünk együtt. Valami ilyen kettősség lapul benne is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=873328#post873328][b]William Martin Krise - 2024.02.06. 22:51[/b][/url]

   -  Hm? - Követi a lány tekintetét, először azt hiszi, talán összekente magát valamivel, így értetlenül emeli fel a karját. A tintakék ing ujja alól épp, hogy kilátszik a fém karkötő, amit olyan rég hord már, hogy nem is regisztálja a jelenlétét. - Ja...
Visszaejti a karját maga mellé. Még egyszer hátrapillant a rácsos ágyban fekvő fiára, majd visszasétál az ágy mellé és először leül a szélére, majd hátradől a felpolcolt, számtalan párnára. Már fekszik, amikor lerúgja a cipőit, amiket esze ágában sincs összeszedni a padlóról.
   -  Ha minden a terv szerint alakul, május tizedikén. Valószínűleg pár nappal hamarabb leveszik ezt a szart, de a pálcámat csak akkor kapom vissza.
Alig várja a napot. Az anyja pálcája... nem rossz. De semmiképp sem jó. Elég gyakorlással mára szinte bármire képes vele, mint a sajátjával, a használata mégis kényelmetlen, kissé ahhoz hasonlít, mintha két számmal kisebb cipőt hordana.
   -  Naná. De erről beszéltünk már, nem? - Az ujjait összekulcsolja a hasán, a fejét pedig hátrabiccenti, hogy a plafon felé nézve kiroppanthassa a nyakát. - Nathaniel kavart valamit a házzal akkor, de nem hiszem, hogy tényleg kellett neki. Ha ennek vége, megbeszélem a nagyanyámmal, hogy a miénk legyen. Vagy... talán a nagyapám kabinja is megvan még Saskatchewan- ban. Nem hiszem, hogy neked tetszene, de megvan a maga bája.