A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=851134#post851134][b]Văduva Adelina - 2022.08.15. 16:53[/b][/url]

Az a kérdés, hogy készül fel egy vámpír egy nagyjából nyolc órás vonatútra? A válasz nagyon egyszerű: sehogy. Összepakol egy kis táskát, aminek a tetejére dobja kedvenc könyvét, hogy ne vegye elő az úton, mert minden érdekesebb. Szeret utazni, és ahogy Álmosnak is mondta, a vonatot mindennél jobban preferálja. Éjszakai járatokon ritkán, vagy senki nem tartózkodik, így - mint most is - az egész kocsi lehet az övé. Táskáját hagyja a jegyén feltüntetett széken, hogy nyissa az ablakot, és fellendüljön a vonat tetejére. Most nem kell attól tartania, hogy a menetszélben szoknyája sokat mutatna, mert nem úgy öltözködött. Igyekezett olyan szettet összeállítani, amit egy ember is hordana, hogy véletlenül se kapjanak frászt tőle, mikor meglátják mezítláb és igencsak régies ruháiban, így megerőltette magát.
Az egész utat a vonat tetején fekve, a csillagokat bámulva tölti. Sokkal gyorsabban megy az idő így, mint bárhogy máshogy, és mikor figyelmeztetik az érkezésre, nem akaródzik megmozdulnia, egészen addig, míg tudatosul benne, hogy ki várja a célállomáson. Ruganyosan, akár egy macska ugrik be az ablakon, nyalábolja fel a holmiját és kerül vissza a tetőre. Széles mosollyal figyeli a férfit, aki kényelembe helyezte magát. Pillanatok alatt hajol fölé széles mosollyal.
- Könnyű préda vagy, kedvesem - hajol lejjebb, csókolja homlokon gyorsan Álmost, majd egyenesedik fel és izgatottan fordul meg tengelye körül. - Mit szólsz? Egészen emberien nézek ki, nem?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=851163#post851163][b]Văduva Adelina - 2022.08.16. 10:42[/b][/url]

Tekintete zizzen azonnal a padra, hogy nemes egyszerűséggel Álmos ölébe vesse magát, miután adott lehetőséget megszemlélni az öltözékét. Nyakát átkarolva dől hátra, lábait az égnek emeli, miközben vidáman nevet. Nem tudja leplezni izgatottságát.
- Köszönöm. Nagyon embernek érzem magam - simít végig a másik fejének hátsó részén szeretetteljesen, végül pattan fel és kezd el nézelődni mindenfelé. - Persze! Mindig a vonat tetején utazom és augusztusban különösen gyönyörűen látszanak a csillagok éjszakánként - nem mintha értene hozzájuk. Ismeri a Nagy Göncölt, amit máshol másképpen hívnak, és még azt sem találja meg mindig. Valamikor teljesen rossz helyen is keresi. Ez valahogy nem az ő területe, bármennyire érdekesnek is találja. Megszeppenve pislog párat, elveszi az iratot. Ellágyult tekintetét emeli a férfire, halvány mosolyából egyértelműen látszódik a hála. Kijött elé, beszerezte a szükséges papírokat, és még zsupszkulcsot is intézett. Bólogat a szavaira, de csak figyeli az arcát. Ahhoz képest, hogy az elején mennyire leszögezte, ő nem kedves, nem lovagias és előzékeny, teljesen kimaradt illemtanból: elintézett mindent, hogy ne neki kelljen sokkal nagyobb tortúrával megtennie ezt. Csak magában mosolyog az egészen, de nem említi meg neki. Talán soha nem is fogja, hogy mennyire jól esik a törődése.
Ujjait azonnal ujjai közé kulcsolja. - Köszönök mindent - milyen meleg. Emeli kézfejét ajkaihoz, lehunyt szemekkel érinti neki. - Megnézem máskor - engedi le kezüket. - Hozzád jöttem, nem a városhoz. És jelenleg nem érdekel jobban, mint ez az egész. Nagyon izgulok - szorít rá kicsit ujjaira, majd másik kezével karol bele ugyanabba a kézbe és simul hozzá kicsit jobban Álmoshoz, mintha a legtermészetesebb dolog lenne. Neki az is. Szélesen mosolyogva pislog fel rá, hogy részéről indulhatnak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=851176#post851176][b]Văduva Adelina - 2022.08.16. 14:45[/b][/url]

Amúgy sem képes visszafogni magát, ha túlságosan izgatott lesz, de vannak olyan esetek, mikor tényleg borzasztóan tud viselkedni. Ha Álmos ki is mondaná, hogy óvodás, valószínűleg sértődés helyett heves és egyetértő bólogatást kapna válaszul, mert tudja. És tényleg teljesen egyetért vele. Minél több új dolgot van lehetősége megtapasztalni, annál többre vágyik. Az, hogy összefutott Álmossal akkor éjszaka, mindennek a táptalaja, mert a férfi különleges, és ez már az első alkalommal is tökéletesen kivehető volt.
Az iratokat gondosan helyezi el táskájában, még véletlenül se veszítse el őket. Amennyire képes saját és mások tengelye körül is pörögni, nem lenne csoda, azonban ezt a kellemetlenséget nem szeretné megtenni Álmosnak.
Szótlan, csillogó tekintettel követi őt, ujjaiba kapaszkodva, valóban, mint egy gyermek. Orrát azonnal megcsapja a bűz, ami a kukákból árad, akaratlan kap is oda, hogy valamennyire csökkentse szaglóérzékét, de tudja: mint halottnak a csók. Pillanatokon belül azonban a szag megszűnik, ugyanúgy a kezét fogva állok egy füves rész közepén, míg ő feláll. Megszeppenve, érdeklődve és látásomat teljesen kihasználva nézek körbe. - De jól vagy? - pillant végül aggodalmasan fel rá. - Imádom - engedi el kezét és lép arrébb, hogy körbeforduljon. Mintha minden fűszál mágiával lenne töltve, hatására meg is borzong, a hideg jólesően fut végig gerince mentén. Legalábbis ő szeretné azt hinni, hogy ez történik. Öles léptekkel követi Álmost a ház felé, majd torpan meg az ajtóban. Zavartan pislog rá, elfordul, majd füle mögé tűrve egy tincset helyezi át testsúlyát másik lábára.
- Nem tudok bemenni anélkül, hogy behívnál... - az egyik hátránya lényének, ami igen sok kellemetlenséget okozott már neki. Nem mondaná, hogy szégyelli, de... zavarba jön. Nem is néz a másikra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=851186#post851186][b]Văduva Adelina - 2022.08.16. 18:56[/b][/url]

Hangos és önfeledt nevetése tölti meg a körülöttük lévő csendet, ami csak és kizárólag a szurkálódásnak szól, hogy mennyit utazott idáig. Kövezze meg érte bárki, de nem tud lemondani róla. Még arra sem panaszkodhat, hogy sokat kell ülnie, mert megoldja. Sok emberi dolgot kellett maga mögött hagynia, de a vonatkozás nem tartozott közéjük, aminek örül és még hálás is érte.
Sápadt, hófehér arcát világítja meg a felvillanó fény, amin tökéletesen látszik a zavar. A szavakra csak megvonja a vállát. Bárcsak az lenne, de ez a része sajnos igaz. Valóban nem tud úgy belépni valahova, ha nem hívják be oda. Meglepetten néz először a felé nyújtott kézre, majd széles mosollyal fogja meg ugyanúgy, ahogy eddig tette - ujjaikat összekulcsolva -, és nevetve libben be a házba. Vállára támaszkodva csókolja arcon, majd lép is el tőle, hogy tátott szájjal nézzen mindenfele, mint egy gyermek. Az emeletre indulva karol belé ismét, úgy követi, végül táskáját ejti le a padlóra, mikor megmutatják a szobáját.
- Lepakoltam - jelenti ki féloldalas és szemtelen mosollyal, hogy kövesse ismét saját szobájába. Szem forgatva nézi végig, ahogy szenved a bakanccsal, de nem szól közbe, mert tudja, nem érne el vele semmit, és amúgy is csak vendégként van jelen. Halkan nevet fel, hogy házigazdája mennyire szabad kezet ad neki, és mire észbe is kapna, már felfedezőútra is indul. Nem zavartatva magát hagyja cipőjét a ház előtt, miután abban megnézett mindent, kabátját a földre dobja, zoknija és nadrágja is mellette kap helyet, így csak a hosszabbra szabott, fekete felső van rajta. És mennyivel komfortosabb is így. Szélesen mosolyogva néz el balra, majd jobbra, végül indul el az erdő fele.
Nem telik el harminc perc mire visszaér. Egy gyermek a játszótéren - ha szabad kicsit őszintébbnek lennem. Egy fa ágáról figyeli Álmost, ahogy még mindig az ágyon fekszik. Meglepő, de szeretetteljes mosoly kerül fel vonásaira, amik akkor is kitartanak, mikor - immár tiszta lábbal - visszatér a szobába. - Mesélsz nekem a családodról? - fekszik le az ágyra hasra, ahogy tud, könyökére támaszkodik, arcát támasztja két oldalról kezeivel, miközben pislog felfelé rá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=851188#post851188][b]Văduva Adelina - 2022.08.16. 19:54[/b][/url]

Tenyérrel lefelé teszi kezeit, kézfejére támasztja állát, ahogy hallgatja a család történetét. Elhúzza a száját, mikor kiderül, hogy édesapjuk nem volt itt hosszú évek óta. Megérti, így nem is kérdez rá, mert vele ellentétben érezhető, hogy Álmos nehezen viseli édesanyja halálát. Felemelt fejjel követi végig a vaskos könyv útját Álmosig, majd evickél feljebb, hogy hátára fordulva simuljon jobban a férfihez, fejét a válla és a kulcscsontja közti területen pihentetve.
- Nagyon izgalmas a családod. A testvérednek nincs gyermeke? - kérdezi felelőtlenül, hiszen nincs köze hozzá. Észbe kapva fordítja felé fejét. - Bocsáss meg - fordul vissza a könyv felé inkább, amit óvatoskodva vesz el tőle, hogy a nevüket és a mellé ragasztott fotókat vegye szemügyre. - Tetszik a Vladislav név. Ha így hívnálak, megharagudnál? - vigyorog felfelé rá szemtelenül, majd fordul ismét előre. - Borzasztóan édes vagy ezen a képen, a kutya pedig gyönyörű. Ahogy elnézem, ők is szeretnek téged. Lucifer miért nem jött veled? Vagy nem szokott idejárni? - különös érzés más házában lenni. Évek óta nem történt olyan, hogy más beengedte volna bárhova is, amit a sajátjának mondhat. Az emberek legtöbbje - érthetően - tart tőle, míg a másik fele kihasználni szeretné, így mára már megválogatja kivel áll le egyáltalán csak pár szót váltani. Vannak különleges esetek, amikbe éppen a mellette fekvő férfi is beleesett, és amikért hálás. Mindig elhiszi, hogy számára már nincs esély normális kapcsolatokat kialakítani, de szerencsére mindig jön valaki, aki megcáfolja ezen gondolatokat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=852311#post852311][b]Văduva Adelina - 2022.09.07. 11:55[/b][/url]

Mindig elfelejteni, hogy Álmos mennyire nem veszi magára a dolgokat, amiket kérdez. Valamikor még neki is megszólal a belső csengője, hogy ezt nem kellett volna - és valószínűleg mással nem is, azonban a férfivel teljesen más a kapcsolata, mint bárki mással. Válasz gyanánt csak megrázza a fejét. Nem fontos. Lassan fordul meg, állát támasztja a szálkás mellkasnak, halványan mosolyodik el.
- Testvérek vagytok. Mindig szükségetek lesz egymásra - mondja határozottan. Bár az ő kapcsolata kissé különös volt a nővérével, de nem hibáztatja érte, hiszen édesapja kegyeibe sem lopta be magát kislányként. Nővérét sokkal jobban kedvelte a férfi, mint őt, és ezt mindennek a végére el is tudta fogadni. Amint megtudta az okot.
Szélesen mosolyogva fogadja, hogy valóban hívhatja így. Lábait veti át a másik csípőjénél, így ül rá lovagló-ülésben, és érezhető mennyire büszke magára, amiért hívhatja Vladislavnak. Teljesen mindegy, hogy hívták már így, és a férfit nem zavarja egyáltalán, akkor is büszke. Akár egy gyermek. - A saját bejáratú játszóterem vagy, ha mindent megengedsz - nevet fel halkan, de őszintén, ahogy előrébb dőlve fekszik el a férfin. Szeret Álmos közelében lenni, mert másokkal ellentétben ő már teljesen hozzászokott ahhoz, mennyire nem tiszteli a személyestér fogalmát, és így százszázalékosan kihasználhatja bőrének melegét. Ujjai csippentik össze a póló anyagát, majd simítják el végül, hogy csak absztrakt mintákat rajzoljon a felületre, mielőtt elmosolyodna szélesen, amit ki is tartok. Aprót bólintok, miért nem jött vele Luficer. - Megértelek. És nem volt nehéz dolgod, hogy a szívem csücske legyél: elfogadsz úgy, ahogy vagyok - a legtöbben tartanak, félnek vagy akár rettegnek attól, ami. Álmos más. Ő az első pillanattól elfogadta olyannak, amilyen, és ebbe beletartozik a faja is. Fejét mozdítja kicsit feljebb, hogy a férfi arcára nézhessen, és mikor érkezik a csók, lehunyja szemeit. - Én is örülök, hogy itt lehetek veled - érinti meg arcát óvatosan, majd simítja rá ujjait, mielőtt visszahelyezkedne hátára, Álmos mellé. Lassan helyezkedik, mikor a könyv lebegni kezd és érdeklődéssel figyeli az összes képet, ami elé kerül. - Nagyon szívesen találkoznék a nővéreddel. Biztos megtalálnám vele a közös hangot, hiszen tündéri teremtésnek hangzik - szólal meg lágy hangon, ami gyorsan vált át szemtelenné. - Milyen büszke fejed van - böködi is meg arcát, majd fordul vissza a könyv felé, és hangosan tör fel belőle a nevetés. Hasát fogva görnyed felfelé, előre, majd dől inkább oldalra, ahogy az agyába ég a félig leégett hajú fiúról a kép. Nevetése tölti meg az egész szobát, másik oldalára fordul, fejét fúrja Álmos oldalába. - Nem kérek bocsánatot, mert ez fantasztikus - mondja, mikor éppen van lehetősége levegőt venni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=852354#post852354][b]Văduva Adelina - 2022.09.07. 22:43[/b][/url]

Szemeit forgatja meg arra, hogy ő tudja. Akkor ebben a korban is mindent tudnak a férfiak már. Véleménye szerint egyszerű lenne a megoldás: leülni beszélni a nővel és elmondani neki mindent, amit Álmos neki is. Valamiért biztos abban, hogy megértené. Mindig szomorúsággal a szívében hallja, ha egy ember véleménye az, hogy a másik elvesztegeti az életét. Márpedig ő ezt veszi ki a férfi szavaiból. Ennek hatására bújik hozzá közelebb, egyáltalán nem szégyellve magát.
- Vannak határaid? - kérdez vissza szemtelenül vigyorogva, egyetlen pillanatra szemfogai is láttatni engedik magukat. Mindennek ellenére helyezi magát még kényelmesebb pozícióba a férfi mellkasán. Eszébe sem jut, hogyha valaki esetleg látná őket így, vajon mit gondolhatna. Először is róla, amiért van képe egy halandót maga mellett tartani, de valószínűleg ennyire nem is kellene belemenni: szinte biztos abban, hogy intim kapcsolatot vélnének kettejük között. Tulajdonképpen nem tévednének. Álmos és közte intim kapcsolat van, azonban nem a szó szexuális értelmében. - Soha nem cseréllek le - erősíti meg a férfi kérését. Eszébe sem jutna. Olyat kap Álmostól, amit már régen - törődést. Feltámaszkodva fürkészi a másik arcát, ahogy kuncog. Szereti hallani ezt a hangot.
- Én is kedvellek téged - bólint aprót. - Még nem döntöttem el hogyan. Lehet elérem, hogy elvegyél feleségül. Ki tudja? - veszi maga elé a kezét, hogy ujjaival kezdjen el játszani teljesen komoly arccal, mindössze annyi árulhatja el, hogy alsó ajkába harapva igyekszik visszafogni jókedvét. Pedig mennyire édes történet lenne. A halandó és a vámpír szerelmi története. Biztosan nem csináltak még ilyen mozgóképes előadást az emberek.
- Akkor majd megerősítelek - fészkelődik kicsit boldogan, ahogy az albumot figyeli. - Azt mondod? Sokan mondták már ezt, mert mennyire jó dolog vámpírral találkozni, de a legtöbbjük barátja inkább elfutott előlem - vonja meg vállait, ahogy a képeket nézi tovább is, ujjaival játszva, mígnem elérnek a kedvencéhez. Őszintén és hangosan nevet, igyekszik minél előbb moderálni magát, hogy hallhassa a másik szavait.
- Volt is rá okod! - viszi tovább a büszkeség kérdését, még ha a kép így is vicces marad és örökre agyába égett. Halkan nevetgélve hallgatja, majd lesz hirtelen csend. Lesüti tekintetét. - Idejét nem tudom mikor nevettem így utoljára - suttogja a csendbe, szomorúan mosolyodik el. - Kihozod belőlem az embert.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=852522#post852522][b]Văduva Adelina - 2022.09.11. 16:12[/b][/url]

Majdnem reflexből rávágná, hogy neki, azonban egyértelműen hazudna. Már ott a határ, hogy nem iszik - csak ritkán - emberi vért. Fejét ingatja meg végül mosolyogva. - Igazad van - ért végül egyet barátjával. Bár ő szereti átlépni, ha nem is a saját, de mások határait mindenképpen - ezért nem veszi figyelembe a személyesteret, ezért kérdez olyat is, amit mások nem feltétlen mernének, azonban még így is tiszteletben tartja az Álmos által, kimondatlan ugyan, de meghúzott határokat. Nem erőltet rá soha semmit, pedig tudja, hogy megtehetné, így viszont csak elveszne az egész kapcsolatuk pikantériája.
- Ezt nagyon értékelem - hallgatja mosolyogva a másik kuncogását. Nem tudja mi játszódhat le a másikban ezekben a hosszabb másodperc csendekben, de mindig úgy van vele, majd beszél róla, ha szeretne. Persze, könnyedén kideríthetné, mi jár Álmos fejében, hiszen megadatott neki a gondolatolvasás képessége, de soha nem lenne képes visszaélni vele. Halkat szusszan.
- Erről ne beszéljünk - lesz egy pillanat alatt kedvetlen. - Így is végig kell néznem, ahogy megöregszel. Nem véletlen tartottam magam távol az emberektől eddig - szinte már suttog, ahogy szavai elhagyják száját. Ez volt az ő védekezési mechanizmusa, de ahogy Álmost beengedte, úgy érzi, képes még több halandóval megtenni ugyanezt. Ha odáig fajul, kénytelen lesz Bogolyfalvát is elhagyni rövid időn belül. Már csak a gondolattól szakad meg a szíve, hiszen itt valóban befogadták pillanatok alatt. Hazudna, ha azt mondaná, nem fogalmazódott meg a gondolat benne, hogy Álmost örök időkre maga mellett tartja, de aztán mindig csak ránéz a férfire és eszébe jut: mennyire szereti.
Kíváncsian emeli rá fekete tekintetét. Mosolya végül visszatér ajkaira. - Mit hisz? - kérdez vissza gondolkodás nélkül, tekintetében csillan meg a kíváncsiság. - Nem félek Zenkőtől. Remélhetőleg ő sem fog tőlem, mert nagyon szívesen megismerném azt, aki miatt még lehetőségem van téged ismerni. Ha ő azt mondja, változol, akkor valószínűleg tényleg így van - és szinte biztos abban, hogy ez csak és kizárólag Álmos érdeme. Lehetséges, hogy van szerepe benne, de tartja, hogy az ő döntése változni, amit meg is tesz. Aligha van ehhez a részéhez köze, és nem is szívesen szólna bele.
Elmosolyodik, szemeit hunyja le, amíg érzi a meleg ajkakat hideg bőrén, majd lesz azonnal elégedetlen arckifejezése, amint Álmos eltűnik mellőle. Oldalára fordulva figyeli minden mozdulatát, majd nevet fel. - Most is tudnánk venni nyaralót a Bahamákon, ha szeretnél - vonja meg vállait. - De ha mindenképpen szeretnéd, akkor megírhatjuk a könyvet is - kuncog fel. Ő aztán nem fojtja meg Álmos írói hajlamát. Tegyen úgy, ahogy szeretne. - Mármint itt itt? Veled? - ül ki az ágy szélére, majd szélesedik ki mosolya. - Ez azt jelenti, hogy sétálsz velem az erdőben?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=852567#post852567][b]Văduva Adelina - 2022.09.12. 20:26[/b][/url]

Durcásan forgatja meg szemeit az egyetlen szóra. Utálja, ha eszébe juttatja ezt bárki. Álmos halandó. Már holnap lehet, hogy elveszti, és azt az űrt, amit a férfi maga után hagy, senki nem tölthetné be - ezt már most tudja. De végül csak nem bírja ki, és ahogy a férfi karjai körbeölelik, megérzi az állat feje búbján, felnevet. Karjai simulnak a másikéra, kicsiket dől ide és oda, majd áll meg, ahogy csak hátrébb dől a férfi mellkasára és élvezi a helyzetet. Most is pontosan olyan, mint egy óvodás, aki éppen megkapja azt, amit akar.
Nem türelmetlenkedik, ahogy mindig, most is megvárja, míg Álmos összeszedi a gondolatait, és ha úgy akarja, akkor válaszol, de ha nem, az sem volt probléma soha. Amíg csendben ülnek, addig zavartalan kezd el játszani ismét ujjaival, míg a végére már csak fel s le simogatja a meleg bőrt a köré fonódó karon hosszú, fekete körmeivel.
- És szerinted is? - pillant rá, amennyire tud. Nem tudja milyen volt előtte a férfi, de abban biztos, hogy mióta az élete része lett, sokkal többet látja mosolyogni, mint az elején. Az erdőben lévő meghitt kis találkozók órák hosszat tartó beszélgetésekké nőtték ki magukat, és nem bánja. Az elején az alkohol orrfacsaró bűze azonnal megcsapta orrát, de azóta, ha érzi is, egyáltalán nem akkora mértékben, mint akkor. Fél arcát mindennek ellenére felfújja, mikor felkel mellőle. Elfordul tőle, mikor megszólal, és csak akkor pillant vissza rá, mikor tincse már ismét vállára hullott.
- Lucifer biztosan imádná - mosolyodik el óvatosan. Emberi szemnek felfoghatatlan gyorsasággal terem a férfi mögött, nyakát érintik ajkai, miközben megszólal.
- Meg ne bánd ezt az ajánlatot - figyelmezteti kedvesen. Aprót lép hátrébb, és mintha mi sem történt volna kulcsolja össze ujjait háta mögött, hogy elnyílt ajkakkal bólogasson. - Tudod mennyire kíváncsi vagyok, úgyhogy mutass meg mindent, amit szeretnél. Még rengeteg időnk van az éjszakából - lapogatja meg fenekénél és combjánál a hosszított pólót, ami már az egész öltözékét képezi. És mennyivel kényelmesebb is ez így, mint ahogy jönnie kellett idáig.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=852591#post852591][b]Văduva Adelina - 2022.09.13. 15:32[/b][/url]

- Végül is... nem nyúlt mellé - elképzelése sincs arról, mégis mekkora szerepet tulajdonít neki Álmos abban, hogy változott. Talán ez így is van jól. Fogalma sem lenne arról, hogy kezelje, hogy valaki ennyit kinéz belőle, mint a hosszú évek alatt soha. Nem tudja, mit kellene mindezek után mondania vagy tennie, még ha nem is várják el tőle. Ő csak... ő. És soha nem is lesz más.
- Ez valószínű - suttogja nyakába szavait, miközben fülében dobog Álmos minden egyes szívverése és vérének mozgásának hangja. Lehunyja szemeit egy pillanatra, ahogy kiélvezi a hangokat, amiket már régen hallott - direkt nem koncentrál erre, szándékosan tereli el a figyelmét az emberi test adta minden hangról. Főleg azért, mert gerince mentén fut végig a jóleső borzongás a vér gondolatára. Milyen régen is volt.
- Tartasz tőle? - kérdezi rekedtes hangon. Ilyen alkalmakkor hasonlít talán a legjobban egy ragadozóra. - Nem mondom, elég hivalkodó ez az ér a nyakadon - húzza végig rajta hideg ujját, majd helyezkedik úgy, mintha nem tett volna semmi rosszat. Csak várja kíváncsian a férfit, mit szeretne mutatni. Az ablaknál állva várja, hogy visszatérjen és még többet megtudjon róla. Kíváncsi természet, de Álmos az, aki a mai napig fenntudja tartani az érdeklődését. Egyik beszélgetésük sem ugyanolyan, sőt, ha mondhatja, mindig meg is tudja lepni őt - akár csak a hangjában lévő nyugodtsággal és játékossággal, ahogy megkérdezi tartania kell-e attól, hogy belé kóstol. Hogy ne fordult volna meg a fejében?
Vidáman fordít hátat az ablaknak, mikor a férfi végre visszaér és gondolkodás nélkül vetődik az ágyra, hogy azon hasaljon el. Álmos feje mellett néz el, a kirakott pergamenre, amit elnyílt ajkakkal vizslat. Feje billen balra, majd jobbra és ahogy variál is vele, hirtelen ül fel. Ez hihetetlen. Lassan merészkedik közelebb, Álmos mellé ül, de megtartja a tisztes távolságot a térképtől, ami nem elég, hogy valósághű, de még a jelent is mutatja. Ezért kapja háta mögé a fejét, mikor meglátja magukat. Tizedmásodpercek alatt terem az ablaknál és tárja ki azt, hogy körbenézzen, majd vissza a térképre. - Ez lehetetlen - leheli maga elé, végül kerül ismét Álmos mellé. - Mégis hogy lehetséges? - óvatosan nyúl a térkép felé, és ha csak a férfi nem akadályozza meg benne, ér hozzá bizonytalanul. Pedig ott a térkép. Látja. Teljes valójában a ház és a környező erdő, a fákkal és bokrokkal, ahogy immár megint mellette ül. - Tehát mindent át tudsz hozni az álmaidból, ha úgy érsz hozzájuk, hogy igaziak. Ez igazán érdekes - hajol közelebb a térképhez, majd fordul teljesen a férfi felé: burkolt jel arra, hogy várja a folytatást. Meséljen még. Mindent tudni szeretne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=853831#post853831][b]Văduva Adelina - 2022.10.04. 11:23[/b][/url]

Az ok, amiért nem szeretett, sőt tartott az emberekkel való kapcsolatok kialakításától, majd azok fenntartásától: élő példa az előtte álló. Mindennapos küzdés, hogy a fülében ne a másik vérének zubogását hallja, hogy képes legyen azt szem előtt tartani, ő egy barát, és nem a vacsorája, amit elfogyaszthat. Szerencséjére Álmos megértette, mikor arról volt szó, hogy vannak bizonyos napok, mikor jobb, ha nincs a közelében - mikor nem evett egy ideje, és éppen ott lenne az ideje. Még saját magát is fenntartásokkal kell kezelnie, hiszen bármennyire szereti a másikat, nem tudja, mennyire lenne képes kontrollálni éhségét, ha a közelében van.
Így különösen örül, mikor végre a helyzet megszűnik és még jobban megismerheti. Szeret játszani. Mindenkivel, de mindig megkönnyebbülés, ha kikerül az ilyesfajta szituációkból. Jobb érzés is, csak ámuldozva hallgatni és figyelni Álmost. Belátja, hogy ez meghaladja a felfogóképességét. Számított rá, hogy valami nem mindennapit fog neki mutatni, de ezt álmaiban sem gondolta volna. Nem csoda hát, hogy kissé elhűlve, de azért minden bátorságát összeszedve nyúl a dolog felé, hogy utána meg is gondolja magát inkább. - Mintha egy teljesen másik világból származna az egész - szólal meg kis idő múltán, de még mindig nem ér hozzá, inkább felé fordul, hogy még többet hallhasson.
- Tehát vannak fizikai határai az egésznek - vonja le a következtetést. - Nem fáj? Mármint, amikor ki- és be mászkálsz. Olyan, mintha egy másik világba kerülnél, ami igaz is, csak... - szalad ráncba a szemöldöke, hirtelen ő sem tudja mit szeretne mondani. Elgondolkodva fordul el végül, ahogy igyekszik összeszedni a gondolatait, de csak megcsóválja a fejét. - Mi volt a legjobb dolog szerinted, amit sikerült áthoznod?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=853886#post853886][b]Văduva Adelina - 2022.10.05. 17:10[/b][/url]

Felfogni sem tudja egyelőre, mekkora dolog az, hogy Álmos ilyen módon és ekkora mértékben a bizalmába fogadta. Az ő fejében csupán annyi létezik, hogy mesél és mutat olyan dolgokat, amik a mindennapjai részét teszik ki - szinte biztos benne, hogy a legtöbben tudják, min megy át majdnem minden álommal.
Aprót bólint. Igen. Egy álomvilág, ami csak és kizárólag Álmosnak adatott meg. Ezért nem szeretne belegondolni, miken kellett keresztülmennie a másiknak egyedül, míg Lilla nem állt az oldalára, hogy segítsen neki.
- Szörnyek? - kapja fejét a térképről a férfi felé. - Vannak szörnyek. Mégis milyenek? Mennyire bántanak? - hangjából süt a hitetlenséggel vegyes aggodalom. Nem gondolta volna, vagy csak nem realizálódott benne, hogy minden, ami az álmokban történik, az fizikai hatással van rá, így tehát, ha sérülést szerez, az itt is meglátszik rajta. De szörnyek... szörnyekről szó sem esett soha. Ujjait kezdi tördelni, lassan pillant vissza végül rá, ahogy mesélni kezd.
Ismét bólint. Tudja, mi az. - Csodálatos lehet ilyen szép dolgokkal kelni, minden kockázat ellenére - suttogja maga elé. Felpillant rá, majd a kezére, amit végül elfogadva kel fel a földről. Utolsó pillantást vet a térképre, ujjait automatikusan kulcsolja Álmos ujjai közé. - Ígérd meg, hogy vigyázol magadra - szorít rá óvatosan ujjaira, tekintete kérlelő, míg végre képes elindulni. Kilépnek a házból, az erdő felé veszi az irányt azonnal, hogy éppen kicentizve, de a napsugarak első fényénél érje mezítelen talpa ismét a ház padlóját. Minden itt töltött percet kiélvez, de ez nem feltétlen a helyszínnek tudható be - annál inkább a férfinak.

/

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=854072#post854072][b]Văduva Adelina - 2022.10.10. 13:19[/b][/url]

Az elmúlt pár nap csigalassúsággal telt. Mindvégig Álmos szavai vertek visszhangot gondolataiban, ajkai akaratlan bizseregtek meg bármikor arra az aprócska csókra gondolt. Hatalmas hiba lenne engedni az egésznek - egy emberrel megkötött szerelem soha nem lehet kifizetődő. De nem tud mit tenni az ellen, hogy bár valóban csak pár nap telt el, hiányzik neki a férfi.
Ezért merészkedik Romániába. Bár kitérő, de megáll szülőföldjén, ami már egyáltalán nem hasonlít arra, mint mikor még itt élt. A sötétben mérte fel, mi minden változott, mikor utoljára járt itt - megközelítőleg cirka 148 éve - és be kell látnia, nem vágyik vissza ide, bármennyire kellemes és kellemetlen emlékek bombázzák meg elméjét.
Halvány mosollyal indul tovább, feltűnés mentesen ugrik le a vonat tetejéről, mint mikor először járt itt. A különbség mindössze annyi, hogy a férfi most nem várja az állomáson. Halkat szusszan, ahogy ösztöneire hallgatva közelíti meg a birtokot. A fák tökéletes menedéket nyújtanak neki, az egyik tetejéről vizslatja a sárgás fényben ülő alakot. Annyira elmereng gondolataiban, hogy először észre sem veszi a kutyát, ami árgus szemekkel figyeli a fa tetején. Tudja, hogy Álmos ilyen messziről nem hallhatja és láthatja meg, így sokkal óvatlanabbul mozgott, de egy kutyára nem számított. Biztos ő Lucifer. Fejét ismét felfelé mozdítja, egy ágat nyom lejjebb, hogy miközben a vastagabbra ül, így is tökéletesen lássa a másikat.
Nem normális a viselkedése. Távolról figyeli őt, miközben oda is mehetne. Felfedhetné, hogy itt van. Beszélgethetnének, elmondhatná, hogy sajnálja, amiért így reagált, és mennyire fél. Igen, fél. Fél az egésztől, hogy egyszer valóban bánthatja. Minden félelmét szavakba önthetné, de van egy olyan érzése, hogy ez nem tántorítaná el Álmost tőle. Sőt... valószínűleg bízik benne annyira, hogy biztosan tudja: soha nem lenne képes bántani. De ez valóban így van?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=854094#post854094][b]Văduva Adelina - 2022.10.11. 13:17[/b][/url]

Fejét kapja fel azonnal a kutyáról a hang irányába. Halott szíve dobban hatalmasat, és még a sötétben is tökéletesen látja Álmos sérüléseit. Bocsánatot kell kérnie, amiért mindezek után megkérte, hagyja ott. Mindazok után, hogy a férfi összeszedte a bátorságát és megtette - bár köztudott, hogy sokkal inkább a tettek embere, mintsem a szavaké. Mosolyt csal ajkaira az egész helyzet lényegében, amibe keveredtek. Itt van ő, egy 163 éves tinédzser, aki nem tud mit kezdeni az érzéseivel. Nem is biztos abban, hogy vannak. S ha vannak is: egy ember felé?
Mire észbe kap, már késő, hogy mozduljon és ne kelljen találkozniuk. Álmos neki intézi a szavait, ő pedig, mint egy durcás lány fordul el tőle. A kutya említésére sandít oda, majd vissza a másik irányba, míg latolgatja a lehetőségeit. Nem így tervezte. Csak meg akarta nézni, hogy van. Láthatóan nincs jól, és nem is tudja, hogy ezzel, ha az A terv megy, akkor mit tudna kezdeni anélkül, hogy kontaktba kellett volna kerülniük. Mármint van ötlete, csak az kicsit már túlontúl megsérti az emberi személyesteret, nem beszélve az emberi jogokról. Alsó ajkába harapva sandít vissza a férfire.
Légiesen érkezik a földre, meglapogatja hosszú ruháját a combjánál, majd pillant fel. Egyik kezét teszi háta mögé, míg másik keze mutatóujja kerül elő, ahogy előredőlve hajol le a kutyához félrebillentett fejjel és érinti orrának ujjpercét. Feje billen oldalasan, le sem veszi sötét tekintetét az előtte ülő agárról, akivel mintha némán kommunikálnának.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=854102#post854102][b]Văduva Adelina - 2022.10.11. 14:34[/b][/url]

Magában mosolyog az ellenállásra, amit a kutya tanúsít a gazdájával szemben. Túl szemtelen és nem éppen illendő lenne, ha kimutatná mennyire szórakoztatja a helyzet. Csak akkor eszmél fel kissé, mikor Álmos leguggol a kutya mellé, így egy szintre kerülnek. Mindössze tekintete siklik egyetlen pillanatra rá, majd tér vissza az állathoz, aki még mindig nem veszi le róla tekintetét. Ezzel együtt ő sem tesz másképpen.
Feje most a másik oldalra biccen. Füle aprót mozdul egy messzebb lévő neszre, akaratlan nyalja meg elnyílt ajkai mögött szemfogát - az utolsó csepp a pohárban. Lassan egyenesedik fel, továbbra is érzi magán a kutya tekintetét, de az övé immár a férfire esik. Nem tudja mit mondhatna, mert a szavak, amik tényleg csak arra várnak, hogy kimondásra kerüljenek, valahogy most megakadnak a torkán, és még a gondolatai is üresek lesznek. Lesüti tekintetét, így végre, bátortalanul ugyan, de mellé lép, két ujjal fogja meg a kabátja ujját és indul el a ház felé, maga után húzva a férfit, mintha csak joga lenne hozzá - Álmos bármikor elhúzhatja a kezét, és bár két ujjal is igen nagy erőt képes kifejteni, főleg egy ember felé, de bármikor elhúzhatja a textilt tőle, ha úgy dönt, visszavonja a behívást.
Ha így sétálnak végig, a ház előtt engedi el és torpan is meg. Szótlan, kissé kikerekedett szemekkel néz le a lábára, amin lehullott fa- és tűlevelek, sár és kosz van. Így nem mehet be.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=854118#post854118][b]Văduva Adelina - 2022.10.11. 22:48[/b][/url]

Soha nem fordult még elő, hogy éppen vele érezze kellemetlennek a kettejük közé beállt csendet. Olyankor csak a másik társaságát élvezik, míg valamelyiküknek eszébe nem jut egy halaszthatatlan kérdés vagy történet, amit sürgősen meg kell osztani a másikkal. De ez most más. Érezhetően. Ő is érzi bensőjében, hogy nem akarja ezt - nem akarja, hogy kellemetlen legyen, hogy megszakadjon a kettejük között rövid idő alatt kialakult mély kapocs, ami egymás mellett tartja őket. Hiányzik neki a férfi. A mosolya és a nevetése, ami igen ritka jelenség, de már nem tűnik lehetetlennek. Lényegében maga a közelsége. Ő maga.
Megszeppen, mikor Álmos is megáll az ajtóban, ő lábáról néz fel rá, amit meg is mozgat. A kérdés láthatóan lepi meg, azonban meglepően gyorsan mosolyodik el, ahogy aprót lép közelebb, így helyezkedik jobban elé.
- Melletted lenni - feleli végül egyszerűen, még vállait is megvonja mellé, mintha nem mondott volna nagy dolgot. Szerinte tényleg nem tette, hiszen ez az igazság. Szeretné, ha minden olyan lenne, mint azelőtt, de valahogy érzi, amíg nem mondja ki, addig erre semmi esély. És nem arra gondol, hogy Álmos cselekedett, inkább saját viselkedése az, ami elfogadhatatlan számára. - Sajnálom - lép még egy aprót közelebb. - Amiért úgy reagáltam és elküldtelek. Megleptél. Nem voltam felkészülve a közelségedre, nemhogy még az érzelmeidre... - mosolyodik el lesütött tekintettel. Lassan nyúl ki és fogja meg a másik kezét, ujjperceit érinti arcának, ha nem húzódik el. - Hiányzol.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=854123#post854123][b]Văduva Adelina - 2022.10.12. 11:32[/b][/url]

Értetlen pislog több másodpercig, mint az illendő lenne, a válasz hallatán. Lassan ér célt a szavak értelme, de mikor megtörténik, az egyértelmű. Ajkai ó-t formáznak, ő csak mered rá. Lehet kicsit elhamarkodottan válaszolt volna? De hát olyan egyértelműnek hangzott a kérdés... végül halkan nevet fel a saját butaságán. Megcsóválja a fejét. Már mindegy.
Lepillant kezeikre, somolyogva érinti arcának. Meleg. Csak felsandít, miközben beszél, majd pillant vissza a földre. - Szeretem a meglepetéseket - jelenti ki halkan. - Azt is szeretem, hogy kezdeményeztél, csak váratlanul ért - és nem is tudta kezelni, ami miatt még mindig szégyelli magát. Talán az örökkévalóságig fogja. Veszélyes játék lesz, ha ebbe képes lesz belemenni, és nem önmagára nézve. Fontos neki a férfi, és bármennyire nem szeretné, de az ösztöneinek nem mindig tud ellentmondani, ha az adott helyzet úgy alakul. A menekülés taktikája, ami több éven keresztül óvta és védte, most olyan lehetetlennek tűnik. Éppen komfortos lett a kisváros, amit lassan otthonának is mondhat, a benne lakók kedvessége és odaadása gyorsan a szívéhez növesztette az embereket, így az elhagyásának nem kellene opciónak lenni.
Kikerekedett szemekkel fogadja a hajába a csókot. Elmosolyodik, aprót lép közelebb, hogy a vállának döntse a homlokát. Fejét mozgatja kicsit ide-oda, majd pillant fel rá. - Én így... én így nem mehetek be - pillant le lábaira, amik körül és lépései nyomán is csak mocskot hagytak maguk után.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=854126#post854126][b]Văduva Adelina - 2022.10.12. 15:27[/b][/url]

Szemeit forgatja meg a válaszra, elhúzott szájjal fordul el tőle - ismét, mint egy durcás gyermek. Végül csak megenyhül és mosolyogva simul jobban bele az ölelésbe, amit ki is élvez. Mindössze pár nap telt el, de szavakba nem tudja önteni mennyire különös volt a férfi nélkül tölteni az éjszakákat. Aprót bólint a kérésre, mert nem ígér semmit. A viselkedése, amit akkor tanúsított, elfogadhatatlan volt, így képtelen pozitív hatású választ adni. Még ő maga is megijedt. Valahol érzi, hogy Álmost nem érintette ennyire mélyen az eset, hiszen akkor is meglepően nyugodt volt - talán elfogadta volna a sorsát? -, ahogy most is. Ezért fejezi ki magát ismét tettekkel és nem szavakkal.
- Igazad van - süti le tekintetét. Mindig elfelejti, hogy mágusok közt tengeti a mindennapjait. Annak idején nem csak fajával kellett megbarátkoznia, hanem egy teljesen új világgal, amibe Hasan rángatta bele. Az emberek mágiával oldják meg a legtöbb felmerülő problémát, mint egy egyszerű takarítás is. Ugyanúgy időbe telt megszoknia ezt is, mint a vámpírságot, azonban ezzel a mai napig képes hadilábon állni. Feje billen oldalasan, és bár reflexei sugallják valahol mélyen, hogy ellépjen, ellentmondva nekik, mégsem teszi meg. Nevetve kulcsolja karjait Álmos nyaka köré végül.
- Így már jó - feleli halkan, sokkal nyugodtabb hangszínnel. Maga elé somolyogva, türelmesen várja, hogy oda vigye, ahova csak gondolja. Valamiféle nyugalommal vegyített izgatottság lesz úrrá rajta, ahogy a karjaiban időzik. Régen történt már, hogy valaki ennyire nőként kezelje. Igazából régen történt, hogy bárkinek hagyta volna, hogy így kezeljék. Minden gondolat ellenére nem tudja még mindig, hogy aggodalmát miképpen fejezze ki a férfi felé kettejükkel kapcsolatban. Ehhez lehetségesen több idő kellene.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=854161#post854161][b]Văduva Adelina - 2022.10.13. 16:16[/b][/url]

Ráérősen vezeti körbe tekintetét a már ismerős házban. Gond nélkül eltévedne ugyanúgy, félreértés ne essék, de így, Álmos karjaiban, mintha csak hazaért volna. Szemei megakadnak a lebegő gömbön, sötét tekintetében tükröződik vissza annak meleg fénye, ajkai nyílnak el. Csodálatos dolog a mágia, mégis képtelen elképzelni, hogy ő valaha képes lenne használni bármire. Még ha boszorkánynak is született volna.
Meglepve konstatálja, hogy nem a fényes konyhába viszi, hanem felfelé indulnak. Feje ismét előrefordul, csendben hagyja, hogy cipeljék, aminek gondolatára, minduntalan felfelé ível ajka szeglete.
Aprót biccent neki válaszként, erőteljesen koncentrál arra, hogy lábai véletlen se érjenek semmihez, amit összepiszkolhatnak, így a padló felett tartja pár centivel azokat, ahogy combjai két oldalán támaszkodik kezeivel. Kicsit meg is mozgatja őket: mire ismét feleszmél, tiszta minden, beleértve őt is. Izgatottan kezd el ficeregni ültében, törökülésbe helyezkedik. Pislog párat, és először lábaira, majd Álmosra néz.
- Így sokkal jobban érzem a természetet. Ezért nem szeretem a sok ruhát sem. Korlátoznak - vonja meg vállait. - Sokat segít, ha vadászni megyek. Halkabb vagyok, könnyebben fel tudom mérni a területem, és ha kell, megvédeni azt. Jobban tudok osonni - fejti ki minimálisan jobban a mindenki számára különös jelenséget. Ritkán adatik meg, hogy elmondhassa valakinek miért tesz úgy, ahogy, hiszen sokan csak betudják egy vámpír furcsaságának, amit elfogad. Nem kell mindent tudniuk róla, főleg, hogy akikkel eddig találkozott, csak az ő különlegessége a mezítláb mászkálás.
Végszóra mozgatja meg ujjait, hiszen végre kezdi magát úgy érezni, ahogy mindig is a férfi mellett. A kellemetlen csendet váltja fel ismét a kellemes beszélgetés, így ezzel bensőjében a görcs is kezd feloldódni. Meg fogják beszélni. Tudja. Nem lesz más választásuk, csak egy kis ideig szeretné még kihasználni, hogy felhőtlen minden.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=854184#post854184][b]Văduva Adelina - 2022.10.14. 10:10[/b][/url]

- Valamikor már régen ott voltam, mikor te megérkeztél - mosolyodik el. Az elején nem egyszer, sem kétszer ért oda bőven előbb, mint a férfi, de csak hangtalan figyelte a távolból, hogy mit és hogyan tesz. Érdeklődött és kíváncsi volt, nem tagadja, de mindezek mellett mindig az óvatossága nyer. Felmérte a környezetét, majd szépen lassan Álmost is, ahogy mindenkivel teszi.
- Engem Lucifer lepett meg - pillant is le az említettre. - Nem volt a terveim között, hogy észreveszel. Csak akkor, ha én azt szeretném - vonja meg vállait. De nem így alakult. Talán hálásnak kellene lennie, amiért semmi nem úgy ment, ahogy szerette volna: ennél jobb nem lehet. Egymással szemben ülnek, beszélgetnek, a ház melege lassan öleli körbe hideg bőrét, és ugyanolyan érzésű szívét, ahogy Álmos meleg tekintete teszi.
Megbabonázva figyeli a gyűrűt. Lassan, óvatosan nyúl felé, tekintetét emeli Álmosra kérdőn, hogy megnézheti-e. Igenleges válasz esetén ugyanolyan körültekintően veszi el, mint ahogy a mozdulatsor megindult. Maga elé emelve fürkészi, miközben mesél róla, csak akkor engedi lejjebb, és pillant vissza rá, mikor kitér a gömbre. Halvány mosollyal bólogat, hiszen nem tud mást tenni: ugyanúgy aggódik érte, azonban a működését az egésznek még nem érti. Megszeppen.
- Ott voltam? - egyenesedik ki kicsit meglepetten. - Hogyan? És miért? - kíváncsian teszi fel a kérdéseket, nem számon kérően, valóban csak érdekli és nem érti. Valahol mégis örül annak, hogy részese lehet Álmos álmainak. A hirtelen magyarázkodástól áll meg ültében, az izgatott ficergés marad abba, feje biccen félre, majd nevet fel halkan. Visszanyújtja a gyűrűt, amit még mindig csak csodálni tud, mert gyönyörű, majd csúszik közelebb Álmoshoz. Ujjaikat kulcsolja össze, fejét hajtja a vállára, Lucifert figyeli.
- Kérek időt - leheli maga elé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=854227#post854227][b]Văduva Adelina - 2022.10.15. 01:02[/b][/url]

Ujjai között forgatva a gyűrűt kerül ajkaira halvány mosoly, amit kérdései követnek. Számára elképzelhetetlen, hogy mások álmaiban szerepeljen, nemhogy még Álmoséban, akié sokkalta másabbak, mint egy átlag emberé. A kérdések csak kicsusszannak ajkain, nem gondolja át őket, pedig nem biztos abban, hogy tudni szeretné a választ. Gyakran hallani olyat, hogy emberek álmaikban élik újra nemrég történt rossz élményeiket - ő erről már hosszú ideje nem tud nyilatkozni, hiszen nincs szüksége alvásra, azonban mikor sikerül annyira megnyugtatnia, mind testét, mind lelkét és agyát, hogy egy zen állapotba kerüljön, inkább látomásai vannak, mintsem álmai.
A válaszra sóhajt lemondóan. Nem most fog kiderülni, hogy lehetséges, hogy ott volt. Nem erőlteti a témát, már tudja a másikról, hogyha beszélni szeretne róla, akkor el fogja mondani, mindössze még nem érzi alkalmasnak rá az időt. - Azt tudod, mi történt? - érinti meg nyakának alsó részét, ahol a lila majdnem minden árnyalat fellelhető. Van egy olyan sanda gyanúja, hogy a nagy részét eltakarja a póló szövete. Elhúzza a száját, azzal együtt kezét is, nehogy fájdalmas okozzon neki. - Remekül hangzik - morogja maga elé az álmok részletesebb előadása után, ami az ő esetében valóban felfogható morgásnak. Nem csoda hát, hogy az agár rajta tartja a szemét, ami lehetne kölcsönös, azonban Adelina figyelmét sokkal jobban leköti az előtte ülő. Ezért is merészkedik közelebb.
- Köszönöm - feleli halkan, fejét oldalra fordítva, hogy arcára tudjon nézni fekete tincsei alól. Figyelmesen hallgatja minden szavát, igyekszik ismét maga elé képzelni, amit múltkor látott, és ennek megfelelően lesz mosolya szélesebb, ahogy lassan felegyenesedik ültében is, hogy rendesen lássa a másikat. Így kapja el a végén a nevetést. Megbabonázva figyeli pár pillanatig.
- Nagyon örülök neki - válaszolja. - Hogy van ötleted, hogy szeretnéd és fogod is csinálni. Szeretnélek támogatni benne. Bár máshogy nem tudlak, minthogy melletted vagyok, de ha tudok segíteni is... - süti le tekintetét, majd esik pillantása ismét a kutyára. Gondolkodás nélkül csúszik le a padlóra, helyezkedik a kutya mellé és kezdi el simogatni a fejét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=854249#post854249][b]Văduva Adelina - 2022.10.15. 13:53[/b][/url]

Fél szemöldöke emelkedik meg a magyarázaton, aminek természetesen egyetlen szavát sem hiszi el. Főleg nem azt, hogy rosszabbnak tűnik, mint amilyen. Mégsem szól, csak elhúzza a száját és tovább lép. Aggodalma eddig is megütött egy egészséges mértéket a másik felé, de ez talán most kezdd el növekedni. Benne van az álmaiban, mégsem tudja megvédeni, azt sem tudja hogy kerül oda, és talán a rémálmok nem egyenlőek a másik álmokkal? Halkat sóhajt, talán soha nem is fogja megérteni ennek a működését, de szeretné hinni, hogy Álmos valóban biztonságban van.
- Segítek - nem kérdez rá ez mit jelent pontosan, de tudja, hogy nem kell aggódnia: kötve hiszi, hogy veszélyes lenne. Álmos nem vonná bele olyanba, ami árthat neki, ami igen ironikus, tekintve, hogy kevés dolog van, ami igazi fájdalmat tud neki okozni. Mégis elmosolyodik a gondolatra, miközben a kutya mellé helyezkedik a földre. Percek elteltével ül törökülésbe, szó nélkül simogatja a kutya fejét, aki le sem veszi róla a tekintetét. Már-már zavarba ejtő, ahogy a kutya figyeli, de nem esik kétségbe: ha nem viselné el, már valószínűleg baj történt volna, és erről nincs szó, ugyanis Lucifer kedves és türelmes vele. Felhúzza térdét, arra hajtja rá fejét, mikor megszólal.
- Időt kértem tőled, de ha vannak kérdéseid, felteheted őket, vagy amit nem értesz, elmondhatod, hátha tudok rá választ adni - térdeit ereszti oldalra, így fordul Álmos felé, aki az ágyon elnyúlva találta meg a kényelmet. Mosoly ül ajkain, sötét tekintete csillan a meleg fényben, ahogy tenyerét simítja az ágyra és arra fekteti a fejét Álmos arcát fürkészve.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=854656#post854656][b]Văduva Adelina - 2022.10.19. 12:22[/b][/url]

Inkább elfordítja tekintetét. Nem opció, hogy ne nézzen így, úgyhogy csak elfordul, hogy ne érezze kellemetlenül magát a másik. Ettől függetlenül ugyanúgy aggódik, ha nem jobban, és ezt nem tudja legyőzni. Talán soha nem is fog neki sikerülni, annak ellenére, hogy nem tudja mit érez.
Lassan fordul ismét felé, mikor Álmos neki áll. Ajkai minimálisan nyílnak el, ahogy hallgatja a szinte vallomást az egészről, mosolya ugyanúgy ajkain van, ámbár sokkalta visszafogottabb, mint eddig volt. Megszeppenése kitart ugyan az első mondattól - aközben mozdul is, hogy az ágyra üljön, de még nem mozdul. A monológ végén fogja Álmos arcát két keze közé, hogy teljesen a szemébe tudjon nézni.
- Nem gondoltam, hogy kocsmában voltál. De az sem lenne baj, amíg vigyázol magadra - helyezkedik kicsit, hogy térdeire tudjon támaszkodni. - Miért voltál dühös magadra? Álmos, ne csináld ezt, semmi rosszat nem tettél, amiért ilyen sérülésekkel kell gyarapodnod egyik-másik álmodban - mozdul hüvelykujja, aprón simít végig a bőrfelületen. A földre pillant, ahonnan jött, végül úgy dönt, nem telepszik vissza Lucifer mellé, szívesebben marad közelebb Álmoshoz. Főleg, mert a téma is sokkal könnyedebb lesz, mint eddig volt. Bár még mindig nem tudja elképzelni, hogy éppen ő, hogy tudna segíteni a férfinek bármiben is, de nem nagyon van vesztenivalója. Csak Álmos.
Kezeit leereszti az ölébe, ahogy törökülésbe helyezkedik az ágyon, így pillant le Álmosra. Ő töri meg a csendet, de úgy érzi, muszáj, hiszen azért, mert ő nem tud mit mondani az egész fennálló helyzetről, attól még a férfiben igenis lehetnek - szinte biztos abban, hogy vannak is - kérdések.
- Fejezd be a mondatot - felszólítja rá, mégsem erőszakos. Úgy érzi, a mondat első fele sokkal fontosabb, mint ami utána következik, mégis elmosolyodik és esze ágában sincs figyelmen kívül hagyni. - Vladislav - gördül le a név ajkairól, ahogy keze felé dől minimálisan. - Semmi nem aggaszt, ne érts félre. Mindössze rengeteg dolgot nem tudsz még rólam, és mindennek tetejébe, ember vagy. Ez sem aggaszt, különben nem sétálnánk az erdőben ketten hónapok óta, nem lennék melletted, ahogy már te sem lennél mellettem, nem lennék itt... - szusszan halkat, szemeit hunyja le. - Ember vagy - mondja ki végül csak egyszerűen. Valóban nem aggasztja, mindössze igen erős visszatartó erő, hogy belemenjen bármibe is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=854676#post854676][b]Văduva Adelina - 2022.10.19. 15:35[/b][/url]

A hangjából kiérződő minden dacosság ellenére mosollyal ajkain várja a választ. Feje is oldalra billen kicsit, ahogy bátorítani próbálja: csak mondja ki, ami benne van, minden sokkal egyszerűbb akkor. Valahol mélyen ugyan valami hasonló válaszra számít, mégis meglepi, de ami végül hangos nevetésre készteti az a megfogalmazás. Torkot köszörülve próbálja moderálni magát, majd pillant vissza a férfire.
- Bármilyen nyálasan is hangzik, én sem szeretnélek elveszteni - feleli mosolygós hangon. Tudja, hogy neki sokkal egyszerűbb ezeket a szavakat kimondani, mint az előtte ülőnek talán valaha lesz. Nem zavarja. Egyáltalán nem. Az elején különös volt, de hozzászokott az egy szavas válaszokhoz, aztán mire feleszmélt volna, a férfi magától mesélt mindent. Kérés és erőltetés nélkül nyílt meg neki, ő pedig hagyta. Nem mérte fel annak kockázatát, hogy esetleg érzelmek alakulnak ki köztük, annak ellenére, mennyire fél tőle.
Megvárja, míg helyezkedik, majd lesütött tekintettel, szomorúan mosolyodik el a kérdésen. Nem sietős mozdulattal tűri hátra éjfekete tincsét, amely előre esik. Megvárja, míg a másik befejezi, halott szíve dobbanna ebben az esetben hatalmasat, mikor kiderül, miért választotta az ereklyekutatást. Hátha van valami...
- Egyik sem - csóválja meg fejét, az előbbi mosolynak már nyoma sincs. Suttogja maga elé a szavakat, mert tudja, hogy ki kell mondania. Máshogy soha nem érthetné meg, mitől fél a legjobban. - Az, hogy egy nap elvesztelek, vagy így, vagy úgy, de természetes. Addig a legjobb életet próbálnám neked adni, amit csak képes vagyok. Nem várom el tőled, hogy lemondj a halandó létről, hiszen az csodálatos dolog - pillant fel végül. - Attól féltem és félek is, hogy megöllek - mert hiábavaló minden próbálkozása, ha meglepik, ha éhes: akkor a ragadozó van benne, ami arra lett programozva, hogy öljön a túlélésért. - Ne mondj le a mindennapjaidról olyan miatt, ami lehetetlen. Nincs olyan ereklye, bűbáj vagy akár átok, ami segíthetne ezen. Azért csináld ezt, mert ezt szeretnéd - nehezedik térdére, ahogy előrébb dől és ismét két keze közé fogja arcát. - Ha átváltoztatnálak, engem likvidálnának valószínűleg, míg te meg lennél fosztva minden képességedtől és varázserőtől. Nem tehetem ezt veled - hüvelykujja mozdul, hogy végig simítson arcán. Fürkészi a már túlságosan jól ismert vonásokat, majd szusszan. Túl makacs... - Ha valóban ezt szeretnéd, akkor kutass. De ne merészelj bajba keveredni ez miatt - suhan át sötétség a tekintetén, ahogy közelebb hajol.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=854732#post854732][b]Văduva Adelina - 2022.10.19. 22:57[/b][/url]

Nevetésének csillapodásával, majd miután sikerült kinyögnie, amit ő is szeretne mondani, azonnal Vladislav kezére fog. - Bocsáss meg, csak a megfogalmazás - érinti meg arcát, hogy rá figyeljen és végre ne legyen ennyire görcsben minden izma a feszültségtől. - Nem téged és a mondandódat nevettem ki, hiszen ugyanígy érzek - mosolyodik el.
És bárcsak elmondhatná, hogy a mosolyt tudja tartani minden áron, bármi is legyen a kettejük közti téma, annak érdekében, hogy neki megkönnyítse, de sajnos nem igaz. A következő kérdéssel és fejtegetéssel hervad le arcáról. Tudja, nincs más választása, mint elmondani a valóságot. Mi van akkor, ha átváltoztatja? Nem csak vele mi történne, mert az nem is olyan fontos, hanem a férfivel. Elvesztene mindent, ami számára olyan fontos. A suttogott szó is arra enged következtetni, érti milyen következményekkel járna.
Kezeit húzza vissza, ahogy a másik kifakad. Értetlen nézi egy pillanatig, majd nyer értelmet a hirtelen reakció. Fejét ingatja meg. - Kedvesem - fogja hideg kezei közé az övét. - Nem azzal van a baj, hogy megharaplak - szorít rá kicsit ujjaira, míg fejét hajtja le. - Hanem azzal, hogyha nem tudok leállni - harap alsó ajkába, majd engedi el a kezét és áll fel. Kecsesen kerüli ki Lucifert, mint aki a föld felett lebeg pár milliméterrel, és áll meg az ablaknál.
Muszáj lesz neki elmondani. Olyan sok kérdést megválaszolhatna neki ezzel az egyetlen történettel, értetlensége is szertefoszlana, és talán könnyebben képes lenne megérteni: nem a harapással van a probléma, hanem a saját kontrolljával. Nem bízik magában, és mindegy mennyi erőt ad neki az, hogy ő ennyire bízik benne. Nem tudhatja, hogy elég-e.
- Az átváltozásom legelején embervérrel táplálkoztam. Hasan megtanított a mérsékletességre, amit sikerült tartanom egy ideig, csak akkor még nem tudtuk azt, ami mára már biztos - dönti a hideg falnak vállát, kicsit válla felett néz rá. - Hajlamos vagyok ráfüggni egyetlen ember vérére. Olyan ez, mint az embereknél a kokain. Az átváltozásomkor megöltem négy embert, utána ki tudja mennyit majdnem, mikor Hasan rájött, mi a probléma: hiába vagyok ráfüggve, nem tudok leállni, mert az extázis, ami akkor hatalmába kerít, leírhatatlan. Ezért vagyok vegetáriánus - ellöki magát a faltól, ismét elé helyezkedik az ágyon. - Ha nem lennék... ilyen, nem lenne probléma, hogy megharaplak. De így hatalmas veszélynek tennélek ki, azt pedig nem tudnám elviselni - gondolkodás nélkül dől előrébb és hajtja fejét a férfi ölébe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=855667#post855667][b]Văduva Adelina - 2022.11.02. 18:37[/b][/url]

Vladislav lenne az utolsó ember, akit ki szeretne nevetni, mégsem tud megállj parancsolni magának, és az feltör belőle. És bár utána megragadja a lehetőséget, hogy kimagyarázza magát, úgy érzi, nem elég. Nem tudja mit tehetne, így ismét gondolkodás nélkül cselekszik: fejét hajtja az ölébe. Ha máshogy nem is, de legalább ruhán keresztül érezheti bőre melegét a férfinak, ami mindig csak megnyugtatja.
Halvány mosollyal nyúl fel végül a férfi mondandója végén, ujjpercei érintik óvatosan a meleg és puha bőrt.
- Te olyan kedves teremtés vagy - cirógat is rá arcbőrére, majd engedi vissza kezét hasára, hogy felüljön törökülésbe és szembe helyezkedjen vele. Feje billen félre, ahogy igen látványosan méri végig - mint ragadozó a prédáját -, majd mosolyodik el szélesen.
- Hunyd be a szemed, kedvesem - helyezkedik kicsit ültében, és halott szíve ebben a pillanatban kezdene el nagyon hevesen verni. Nem tudja miért cselekszi, azt sem tudja egyáltalán miért jutott eszébe, de önző módon, szeretné még egyszer megtapasztalni az érzést, amit akkor. Ha eleget tesz a kérésnek, ő közelebb hajol, hideg mutatóujja behajlítva siklik álla alá, hogy minimálisan feljebb emelje a fejét - lesandít ajkaira, és ahogy közeledik feléjük, párhuzamosan hunyja le szemeit ő is, és csókolja meg. Óvatosan, mintha csak kérdezné, hogy egyáltalán szabad-e.
Még mindig nem tudja miért, csak annyit tud, ismét érezni akarja azt, amit akkor. Nem a hevességet, nem a fülében zubogó emberi vér hangját, hanem a szeretetet és odaadást, amit az az egyetlen csók adott neki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=855680#post855680][b]Văduva Adelina - 2022.11.02. 20:33[/b][/url]

Ilyenkor sajnálja csak igazán, hogy azokat az érzéseket, amiket egy csók vált ki emberekből, ő nem tapasztalhatja meg soha többet. Tudja, mit kell éreznie, igazából érzi is, de valószínűleg ez csak placebohatás, hiszen idegvégződések híján, aligha érez bármit is. De azt érzi, ahogy belemosolyog a csókba, és ez őt is arra készteti, hogy ajka ívesen mozduljon felfelé - annak ellenére, hogy most nem olyan visszafogott, mint azt eddig bárki hihetné is Álmosról. Álla alá csúsztatott ujja siklik a férfi nyakára, majd tarkójára, és mikor elválnak, nem hajlandó megmozdulni, szemeit is lehunyva tartva marad ugyanúgy.
Ugyanúgy mosolyog, mikor elhangzik a kérdés, végül a lehetőség. Lassan csóválja meg a fejét. - Maradok, de most nincs kedvem sétálni - maradna így inkább örökre, ami az ő esetében szó szerint értendő. Szemeit résnyire nyitja ki, maguk közé pillant csak, majd mosolyodik el szélesebben. Lassan mozdul, felnéz, gyors csókot lehel a férfi ajkaira. - De neked aludnod kellene, nem gondolod? - hiszen ő legyen most bármennyire is éber, nem tudja, az elmúlt napokban a másik mennyit aludt. Vagy hogyan? Egyáltalán aludt-e valamennyit, még ha csak keveset is? Valószínűleg, hiszen az álmok nyomot hagytak rajta, de az nem jelenti, hogy pihentető is volt, és ez valamennyire az ő hibája. Ha akkor és ott nem úgy viselkedik vele, mint ahogy tette, akkor megúszta volna sérülések nélkül.
Halkan szusszanva dől előrébb, homloka koccan vállának.
- Ha felébredsz, akkor is itt leszek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=855759#post855759][b]Văduva Adelina - 2022.11.03. 15:56[/b][/url]

A dünnyögő válaszra akarata ellenére mosolyodik el. Néha valóban olyan, mint egy gyermek, miközben tudja és érzi, mégis mennyivel több van benne ennél. Álmos olyan férfi, mondjon bárki bármit, aki mindenki mellett megállná a helyét, és minden nő hálás lehetne neki, amiért mellette van. Ő mégis olyat választ, aki csak veszélyt jelenthet az életére, aki nem mindig tud mellette lenni. Ebből is tökéletesen látszik mennyire különleges. Minden tekintetben.
Fejét oldalvást fordítva mosolyodik el szélesen a szavakat meghallva. - Most nem csak az álmaidban leszek ott - bár szívét simogatják a szavak, hogy nem az ő hibájából sérült meg a férfi, tudja, ez csak féligazság. Akkor kellett volna mellette lennie, mikor a legnagyobb szüksége volt rá, mégsem volt. Önnön hibájából. Mindezt elengedve, hiszen tudja, mindegy mit mond vagy tesz, ő másképpen fogja ezt látni, így csak szótlan dől neki, majd vele az ágyra. Minimálisan helyezkedve fekteti mellkasára a fejét, absztrakt mintákat rajzol vele a felsőre.
A hirtelen sötétségben fekete tekintete ugyanolyan élesen lát, mint eddig is tette, így somolyogva pillant körbe. Végül a vele szemben lévő falon állapodik meg. Mindent megadna azért, hogy egyszer valóban alhasson vele.
Türelmesen várja meg, míg elalszik, addig nem mozdul, a végére már a simogatást is abbahagyja. Amint légzése egyenletes lesz kel fel, sétál az ablakhoz és helyezkedik annak párkányára. Ha továbbra is mellette fekszik, előbb vagy utóbb felkelne hideg bőrének érzésére, azt pedig mindenképpen el szeretné kerülni. Szeretetteljes mosollyal pillant felé utoljára, majd ki az ablakon, hogy így várja meg a reggelt, mikor kénytelen elbújni a napsugarak elől.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=858998#post858998][b]Văduva Adelina - 2023.01.29. 11:48[/b][/url]

Az asztalon ül, nem messze az ablaktól. A kinti világot a vastag sötétítő függönyök választják el tőle. Ironikusnak tartja a helyzetet. Azért utazott el ilyen messze barátnőjével, hogy ismét járhasson nappal, most ismét arra van kényszerítve, hogy megvárja, míg besötétedik. A gondolatra halkan nevet fel, tudattalan forgatja meg az ujján lévő gyűrűt, amit Vladislavtól kapott. Feleszmélve pillant le rá, ujjai állnak meg a mozdulat közben: maga elé emeli, a mosoly sokkal visszafogottabb lesz, már-már szerelmes. Örülne, ha itt lenne vele, annak ellenére, hogy nem mondott neki semmit. Nem akarta belevonni a férfit, a végén még eziránt is nagyobb érdeklődést mutatna, mint indokolt lenne. Hella eleget tesz, ha még belevonná őt is, esetleg egy másik ember idejét is fecsérelné. Reményei szerint a nőével sem ezt teszi, de néha nem tud nem erre gondolni.
Bár vérszomját visszafogja az ékszer, minden érzéke tökéletesen működik továbbra is. Fejét kapja fel, Hella hangja úgy szólal meg, mintha csak mellette állna. Ösztönei győznek - ebben az esetben védelmező -, így mozdul, hogy feltépje barátnője szobájának ajtaját, és azonnal a férfi torkára fogjon, akit neki szegez a falnak - Hella elé helyezkedik, hogy barátnőjét testével védhesse, ha szükséges. Felső ajka mozdul feljebb, halk, sziszegő hangot hallat.
- Jó-jól vagy? - fájdalmas arckifejezéssel lép egy aprót arrébb, hogy a besütő, lemenő nap fénye se érhesse tovább, de egyértelműen Hellának szegezi a kérdést, akinek a keze fölött lebegő vízgömböt, csak most veszi észre. Elismerően bólint, majd pillant vissza a férfire.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=872058#post872058][b]Văduva Adelina - 2024.01.16. 14:26[/b][/url]

Éppen fejjel lefelé lógva figyeli kedvesét, ahogy bent tevékenykedik a házban. Ajkai akaratlan húzódnak mosolyra, miközben egyik kezével tartva meg magát ereszkedik le a földre. Mezítelen talpa hangtalan érinti a havat.
Fejét kapja fel a fölötte lévő mozgásra, grimasszal figyeli a madarat, aki éppen az összes fán lévő havat túrja rá - nevetve rázza meg fejét, fekete tincsei lengedeznek ide-oda.
Szeret itt lenni. Szereti itt tölteni az idejét, de leginkább azt szereti, hogy Vladislav mellett lehet. Halott szívébe kúszik be egy különös érzés, ami régóta nem hagyja nyugodni: vajon meddig lesz ennyire könnyű és gondtalan a kapcsolatuk? Direkt nem szokott emberekkel kezdeni, most pedig már több, mint három éve van kedvese mellett, anélkül, hogy egyszer is eszébe jutott volna a menekülés lehetősége.
Elmélázva ugrik fel az ágra, majd mászik a fa legtetejéig: ott ül le. Nem zavarja, hogy a hideg levegő érinti mindenhol bőrét - ő maga is hideg. Szinte már kellemes langyosnak érződik a néhai lágy fuvallat. Szemeit hunyja le, hogy csak és kizárólag hallására tudjon összepontosítani.