36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Văduva Adelina összes hozzászólása (74 darab)

Oldalak: [1] 2 3 » Le
Văduva Adelina
INAKTÍV


curious instinct
RPG hsz: 109
Összes hsz: 121
Írta: 2022. március 21. 09:14 Ugrás a poszthoz

🜃  :Choi  🜃
bite


Lassú léptekkel közlekedik az ösvényen, mintha csak tartana attól, hogy valaki szembe jön vele, és a lelket is kiijeszti belőle. A kezében lévő hosszú bottal játszik, könnyed mozdulattal húzza végig a fák vaskos törzsén, ami csak akkor akad meg, mikor a bagoly huhog a feje fölött.
- Én is unatkozom - bólint neki aprót, teljesen osztva a bagoly véleményét. Felfelé pillog, majd sóhajt, ahogy még a madár is fogja magát és elrepül. - Önző - morogja maga elé nemtetszően, de végül csak-csak tovább halad. Hajnali egy körül lehet az idő, még túl sokat kell várnia arra, hogy a nap felkeljen, és csak messziről ugyan, de hallgathassa a reggeli zsivajt. Legalább addig, amíg össze nem szedi magát, hogy kis alvást mímelve érezze, hogy elindul a nap.
De ez még odébb van, szóval éles kanyart vesz és kezdi el követni a csobogó hangot. Meglepő, de a hangfoszlányok nem a vízeséshez vezetik, hanem a tóhoz, aminek a vízéből előszeretettel ugranak ki a halak. Fejét félrebiccentve méricskéli őket, mint egy gyermek, míg nagy vidáman, meztelen lábát dugja a vízbe. Normális esetben felszisszenne a hidegtől, de így csak elégedetten konstatálja mennyire kellemes a márciusi víz hőmérséklete. Vidáman guggol le, nem törődik azzal, hogy szoknyája aljának nagy része belelóg - a botot döfi bele, így kezd el absztrakt mintákat rajzolni, miközben messzebbről ugyanúgy hallja a halak csobbanásait, az erdőből kiszűrődő állati zajokat, érzi a szagukat - valami másét is, aminek most nem szentel nagyobb figyelmet -, szeme sarkából olykor a gyér holdfény megcsillanását is látja a halak nedves testén. Elfoglalja magát, így talán gyorsabban megy az idő.
Văduva Adelina
INAKTÍV


curious instinct
RPG hsz: 109
Összes hsz: 121
Írta: 2022. április 8. 15:15 Ugrás a poszthoz

🜃  :Choi  🜃
bite


Külső szemmel valószínűleg úgy néz ki, mint akinek teljesen elmentek otthonról, ahogy kissé a vízben guggolva játszadozik azzal és a bottal. A hirtelen hangtól a halak is elhallgatnak, valahol sajnálja a hirtelen csendet, de mégis: így legalább nagyobb koncentrációt szentelhet az erdőből kiszűrődő hangoknak. Vagy éppen illatoknak, amik megcsapják. Specifikusan egyre gondol most, ami egyre közelebb ér. Most már akarva sem tudná figyelmen kívül hagyni, mikor ennyire kiéleződtek rá az érzékszervei. Mosoly lesz arcán.
- Ha vigasztal, nekem sincs kedvem hozzájuk - nem pillant fel, csak nagyjából tudja bemérni, mégis milyen távol lehet az illető, akinek szavait intézi. További mosollyal arcán játszadozik tovább, mint aki éppen ebben leli legnagyobb örömét - erről szó sincs. Már nincs. Felkeltette a kíváncsiságát a másik, most mégis visszafogja magát, amíg közelebb nem ér a férfi. Ki gondolta volna, hogy a vámpírok melegágyába költözik be? Ő bizonyosan nem, de mindezekkel a kellemes csalódásokkal is csak reméli, hogy talán otthonra lelhet itt már véglegesen. A költözés nehéz és fárasztó, még ha segítséget is kap hozzá mindig, úgyhogy tervei szerint, hosszabb időre marad itt. Ha nem az örökkévalóságig.
- Különös egy város ez - jelenti ki inkább magának, mint a másiknak, az előző gondolatmenet túlságosan is mély szöget ütött a fejében. Egy kisváros, ahol ennyi minden fellelhető. Álmaiban sem gondolta volna. Talán így csak még könnyebb lesz a beilleszkedés, bár ritkán találkozni az éjszaka közepén bárkivel is a fajtáján kívül.
Văduva Adelina
INAKTÍV


curious instinct
RPG hsz: 109
Összes hsz: 121
Írta: 2022. július 23. 12:51 Ugrás a poszthoz

🜃  :Hella  🜃
bite


Nem evett egy ideje, mégis vidáman csatlakozott a nőhöz az éjszaka nyugtató sötétjében. Fehér ruhája úgy lengi körbe vékony alakját, mintha csak egy szellem járna-kelne a városka házai között, gondolkodván, mégis kit kezdjen el kísérteni. Persze Adelina fejében meg sem fordul, hogy ilyesmire vetemedjen, amikor mindenki olyan kedvesen fogadta - már akikkel találkozott. A legtöbben nem merészkednek az erdőbe napnyugta után, aki pedig mégis, az vagy vakmerő vagy bátor. Nem védhet meg mindenkit és ettől gombóc lesz a torkában, így halkan köszörülve meg azt pillant oldalasan.
- Szeretem ilyenkor a várost. A nappali nyüzsgést egyetlen pillanat alatt váltja fel a nyugodt csend - pillant ismét előre. - Mégis szeretném már élvezni egy kicsit azt a nyüzsgést. A zajról mindig Törökország jut eszembe - hangja egyetlen pillanat alatt lesz nosztalgikus, hallatszik mennyire messze jár. Nem emlékszik, hogy mesélt-e a nőnek valaha arról az időszakról, tekintve, nem szívesen beszél róla, hiszen rögvest teremtője kúszik be gondolatai közé. Alsó ajkába harap.
Văduva Adelina
INAKTÍV


curious instinct
RPG hsz: 109
Összes hsz: 121
Írta: 2022. augusztus 2. 16:08 Ugrás a poszthoz

🜃  :Hella  🜃
bite


Mikor még emberi éveimet tudhattam a hátam mögött, akkor is mindig éjszaka éreztem magam a legjobban. A csendbe burkolózott sötétség, ahogy csak az erdőlakók neszei hallatszódnak mindenfelől, a baglyok huhogása, mikor olyan állatokat is felfedezni vélsz, amikről eddig csak álmodni mertél volna. Éjszaka mutatja meg mindenki az igazi arcát.
- Teljesen megértem. Az elemi mágia ritka kincsét hordozod magadban. Neked nehezek a nyarak, jól gondolom? - háta mögé teszi kezeit, ott kulcsolja össze ujjait. Aprót biccent arra, hogy járt ott a nő, halvány mosolya ugyan ékesíti arcát, de érdemben nem reagál. Az akkori időkben még a legnagyobb problémája volt az, hogy kitűnjön valahogy, és a szultán magához hívassa. Hogy az a lány legyen onnantól örökre, akinek nevelték - ettől a tehertől való szabadságot Hasannak köszönheti, azzal, amivé tette.
Felkapom a fejem az ismerős név hallatán. - Szégyellem bevallani, hiszen román ősökkel rendelkezem, de nem hallottam még róla - természetesen Vlad Tepes neve mindenki előtt ismert. Nem csak román vérvonallal rendelkezőknek, de akik egy kicsit is ismeretesek a történelemben, hallottak már a karóba húzás mesteréről. Gyomra fordul ugyan egy aprót a maga elé képzelt képek okán, de nem ad utat undorának. - Találtál valamit, ami összefüggésben lehet vele?
Văduva Adelina
INAKTÍV


curious instinct
RPG hsz: 109
Összes hsz: 121
Írta: 2022. augusztus 15. 13:47 Ugrás a poszthoz

🜃  :John Harris  🜃
bite


Még ha a késés veszélye is fenyegeti - amit egyébként nem szeret, hiszen hiába áll rendelkezésére végtelen idő, a másik félnek nem feltétlenül -, mindig megvárja, míg partnere érkezik előbb. Tudja kit vár, hiszen a navinés diáklány, aki megkereste, részletesen mesélt a tantárgyról és a feladatról, az azt oktatóról. Gyakran utasított el ilyen ajánlatokat már élete során, hiszen nem kirakati bábú, amit kedvükre nézegethetnek az emberek, azonban hogy foszthatna meg egy ilyen lehetőségtől, egy ilyen hivatással megáldott embert?
A levegő minimálisan mozdul, mégis elég ahhoz, hogy orrát azonnal facsarni kezdje az erős illat. Sötét tekintete esik a rétre, azonban a szélén van még a férfi. Türelmesen várja meg a faágon, lábait lóbálva, amíg megáll. Messziről méri fel az alakot, hátsó szándéknak egyetlen jelét nem véli felfedezni, így hangtalan érkezik a talajra. Meztelen talpát csiklandozza meg egy falevél, azt figyelmen kívül hagyva indul el először lassan az illető felé, majd hirtelen terem mögötte mélyen beszívva illatát.
- Elővigyázatos - szólal meg halkan, kissé előredőlve kulcsolja össze háta mögött ujjait, ahogy ellép tőle és felfelé figyel rá. - John, ha nem tévedek. Adelina - kihúzva magát nyújtja jobb kezét a férfi felé halvány mosollyal.
Văduva Adelina
INAKTÍV


curious instinct
RPG hsz: 109
Összes hsz: 121
Írta: 2022. augusztus 15. 15:12 Ugrás a poszthoz

🜃  :Hella  🜃
bite


Aprókat bólint a nő szavaira. Nem tudja elképzelni elemi mágusként az életet, hiszen annyi mindenre kell figyelni! Megfosztja őket elemük - mint most kiderül - az alkohol bódító hatásától, ámbár nem az ő tiszte erről ítélkezni. Valószínűleg olyan kapcsolat van köztük, amit senki más nem érthet meg, ha nem elemi mágus. Halvány mosollyal raktározza el magában az információt: bár sokat látott, hallott és tapasztalt már a világból, elemi mágussal nem minden sarkon lehet találkozni. Tudása hiányos, de Hella megadja a lehetőséget, hogy az gyarapodjon.
Figyelmesen hallgat minden szót. Hogy ne tenné, mikor ezen múlhat, hogy legalább pár percre érezze a napfényt hideg bőrén? Tudattalan lassít léptein, miközben hallgatja. Nem csak pár perc, hanem akár, amíg él? Ajkai nyílnak el, nem is leplezi meglepettségét a nő előtt.
- Azt szeretnéd mondani, hogyha megvan az a kő, akkor esélyem van egy életen át napon járni akár? - kénytelen visszakérdezni. Nem akarja elhinni, és szavaiból kiindulva nem is teszi. Ennyi év gondolkodás és keresés után tényleg lát arra esélyt, hogy napon járjon akár valóban egy életen át. És ehhez nem kellett más, mint egy régi-új ismerős ismételt felbukkanása az életében.
Utoljára módosította:Văduva Adelina, 2022. augusztus 15. 15:13
Văduva Adelina
INAKTÍV


curious instinct
RPG hsz: 109
Összes hsz: 121
Írta: 2022. augusztus 15. 16:24 Ugrás a poszthoz

🜃  :John Harris  🜃
bite


Ugyan meglepi a széles vigyor, amivel szemben találja magát, mégsem képes megállni hogy ne viszonozza, ámbár sokkal visszafogottabban. Feje biccen félre a további szavakra, tekintete zizeg a férfin, és valószínűleg, ha lenne vérkeringése most jönne el annak a pillanata, hogy elpiruljon. - Ön igazán tudja, hogy bókoljon egy nőnek - villantja meg ritkán, csak különleges alkalmakkor felbukkanó, féloldalas mosolyát. - Kedves magától. Köszönöm - fogja meg rövidke szoknyája két szélét, hogy lágy pukedlit lejtsen a kézfogás után.
Jobb füle mozdul, ahogy a heves szívdobogás elér hozzá, és mosolya ismét visszaáll eredetibe: jókedvről és izgalomról árulkodik. Minden emberi lény más és más, ezért olyan érdekesek, az előtte álló az első pillanattól fogva markában tartja: vajon hova fog ez az egész kilyukadni?
Automatikusan lép hátrébb, mielőtt fejét emeli fel, így lép ki a kartávolságból. Nem ismeri a férfit, és bár gyorsabb reflexekkel van megáldva, mint a másik, nem lehet elég óvatos. - Valóban csodálatraméltó. És ne vicceljen, természetes. Érdekes hivatása van, ami arra buzdítja a diákjait, hogy éjjel az erdőbe merészkedjenek - sandít a férfira szemtelen mosollyal. Nem vádaskodó a hangja, számon kérőnek sem mondanám, hiszen nincs köze ahhoz, az oktató, hogy oktatja a diákjait.
Szó nélkül helyezkedik John mellé, hogy egymás mellett haladhassanak, a kérdésre azonban akaratlan nevet fel. Csilingelő hangja csendül fel, az erdő is elhallgat egy pillanatra, amit azonnal érzékel. - Maga nagyon kedves férfi, John. Érdeklődő és nyitott. A kérdésére felelve, nincs okom panaszra, mióta beköltöztem a városkába - tűr füle mögé egy tincset. - Ön hogy van? Milyen napja volt? - megy végül bele a csevejbe. Ha a férfi csak ennyit szeretne tőle, áll elébe: egy jó beszélgetésre soha nem lenne képes nemet mondani.
Văduva Adelina
INAKTÍV


curious instinct
RPG hsz: 109
Összes hsz: 121
Írta: 2022. augusztus 15. 16:53 Ugrás a poszthoz

🜃  :Álmos  🜃
bite


Az a kérdés, hogy készül fel egy vámpír egy nagyjából nyolc órás vonatútra? A válasz nagyon egyszerű: sehogy. Összepakol egy kis táskát, aminek a tetejére dobja kedvenc könyvét, hogy ne vegye elő az úton, mert minden érdekesebb. Szeret utazni, és ahogy Álmosnak is mondta, a vonatot mindennél jobban preferálja. Éjszakai járatokon ritkán, vagy senki nem tartózkodik, így - mint most is - az egész kocsi lehet az övé. Táskáját hagyja a jegyén feltüntetett széken, hogy nyissa az ablakot, és fellendüljön a vonat tetejére. Most nem kell attól tartania, hogy a menetszélben szoknyája sokat mutatna, mert nem úgy öltözködött. Igyekezett olyan szettet összeállítani, amit egy ember is hordana, hogy véletlenül se kapjanak frászt tőle, mikor meglátják mezítláb és igencsak régies ruháiban, így megerőltette magát.
Az egész utat a vonat tetején fekve, a csillagokat bámulva tölti. Sokkal gyorsabban megy az idő így, mint bárhogy máshogy, és mikor figyelmeztetik az érkezésre, nem akaródzik megmozdulnia, egészen addig, míg tudatosul benne, hogy ki várja a célállomáson. Ruganyosan, akár egy macska ugrik be az ablakon, nyalábolja fel a holmiját és kerül vissza a tetőre. Széles mosollyal figyeli a férfit, aki kényelembe helyezte magát. Pillanatok alatt hajol fölé széles mosollyal.
- Könnyű préda vagy, kedvesem - hajol lejjebb, csókolja homlokon gyorsan Álmost, majd egyenesedik fel és izgatottan fordul meg tengelye körül. - Mit szólsz? Egészen emberien nézek ki, nem?
Văduva Adelina
INAKTÍV


curious instinct
RPG hsz: 109
Összes hsz: 121
Írta: 2022. augusztus 16. 10:42 Ugrás a poszthoz

🜃  :Álmos  🜃
bite


Tekintete zizzen azonnal a padra, hogy nemes egyszerűséggel Álmos ölébe vesse magát, miután adott lehetőséget megszemlélni az öltözékét. Nyakát átkarolva dől hátra, lábait az égnek emeli, miközben vidáman nevet. Nem tudja leplezni izgatottságát.
- Köszönöm. Nagyon embernek érzem magam - simít végig a másik fejének hátsó részén szeretetteljesen, végül pattan fel és kezd el nézelődni mindenfelé. - Persze! Mindig a vonat tetején utazom és augusztusban különösen gyönyörűen látszanak a csillagok éjszakánként - nem mintha értene hozzájuk. Ismeri a Nagy Göncölt, amit máshol másképpen hívnak, és még azt sem találja meg mindig. Valamikor teljesen rossz helyen is keresi. Ez valahogy nem az ő területe, bármennyire érdekesnek is találja. Megszeppenve pislog párat, elveszi az iratot. Ellágyult tekintetét emeli a férfire, halvány mosolyából egyértelműen látszódik a hála. Kijött elé, beszerezte a szükséges papírokat, és még zsupszkulcsot is intézett. Bólogat a szavaira, de csak figyeli az arcát. Ahhoz képest, hogy az elején mennyire leszögezte, ő nem kedves, nem lovagias és előzékeny, teljesen kimaradt illemtanból: elintézett mindent, hogy ne neki kelljen sokkal nagyobb tortúrával megtennie ezt. Csak magában mosolyog az egészen, de nem említi meg neki. Talán soha nem is fogja, hogy mennyire jól esik a törődése.
Ujjait azonnal ujjai közé kulcsolja. - Köszönök mindent - milyen meleg. Emeli kézfejét ajkaihoz, lehunyt szemekkel érinti neki. - Megnézem máskor - engedi le kezüket. - Hozzád jöttem, nem a városhoz. És jelenleg nem érdekel jobban, mint ez az egész. Nagyon izgulok - szorít rá kicsit ujjaira, majd másik kezével karol bele ugyanabba a kézbe és simul hozzá kicsit jobban Álmoshoz, mintha a legtermészetesebb dolog lenne. Neki az is. Szélesen mosolyogva pislog fel rá, hogy részéről indulhatnak.
Văduva Adelina
INAKTÍV


curious instinct
RPG hsz: 109
Összes hsz: 121
Írta: 2022. augusztus 16. 12:48 Ugrás a poszthoz

🜃  :John Harris  🜃
bite


Apró biccentés a névre, hiszen emlékezetébe véste a lányt bátorságára tekintettel. Ő nem volt olyan elővigyázatos, mint oktatója, így Adelina képes lenne bárhol és bármikor felismerni a lány illatát, ami szeleburdiságára tekintettel, talán nem is olyan rossz dolog. Fejét lassan fordítja a férfi felé, ahogy szinte már magyarázkodásba kezd. A mosolya lelankad, értetlen nézi a férfit szavai után, majd tör fel belőle a nevetés. Szája elé kapja kézfejét, de nem tud megálljt parancsolni jókedvének: kissé előregörnyedve enged neki utat inkább, ahogy meg is áll pár hosszabb pillanatra.
- Elnézését kérem, de ez nagyon viccesen jött ki - lép ismét a férfi mellé. - Nem szükséges magyarázkodnia, kérem, ne is tegye. Biztos vagyok abban, hogy vigyáz a diákjaira, amennyire Öntől telik, a tantárgya veszélyességének ellenére is - mosolyodik el őszinte kedvességgel. - Valamint ne aggódjon. A lányt mindkét útja alkalmával, a távolból ugyan, de visszakísértem a kastélyig - fűzi még hozzá, hátha kicsit oldja a férfiben lévő feszültséget a téma iránt. Eszébe sem jutott volna elengedni a diákot - legyen szó bármelyikről - egyedül a sötétben, az erdőből kifelé sétálva. Nem hagyta volna a lelkiismerete, és semmibe nem telik végig követni az útjukat a kastély bejáratáig. Ideje pedig éppenséggel rengeteg van, csak jól kell tudnia beosztani. Remek vicc.
Figyelmesen hallgatja, végül nosztalgikus mosoly jelenik meg arcán. - Ez remekül hangzik. Fontos szereplője lehet az ilyen találkozóknak, ha meghívóval csábítgatják - pillant fel az égre. - Ha van egy kis ideje, keresse fel Hasan Arslant, hátha ott él még. Biztos vagyok abban, hogy szívesen segít Önnek mindenben. Török származású, de utolsó információm szerint Bulgáriában él - legalábbis, amikor eljött tőle, még ott élt. Azóta 15 éve kereste fel a férfit egyszer, aki még mindig Bulgáriában tengette a mindennapjait, így hátha segítségére lehet Johnnak is. - Hivatkozzon rám nyugodt szívvel.
Utoljára módosította:Văduva Adelina, 2022. augusztus 16. 12:54
Văduva Adelina
INAKTÍV


curious instinct
RPG hsz: 109
Összes hsz: 121
Írta: 2022. augusztus 16. 14:17 Ugrás a poszthoz

🜃  :John Harris  🜃
bite


A kezdeti csevegéstől meglepően hamar jutottak el a közös nevetésig. Álmaiban sem gondolta volna, hogy idáig fognak jutni, ilyen rövid idő alatt. A városka lakói valóban befogadóak, és ilyenkor örül annak, hogy annak idején hitt a pletykáknak.
- Természetes - pillant a férfire mosolyogva, majd figyel ismét lába elé. - Úgy érzi szükséges? Kedves lánynak tűnt - néz felfelé pár másodperc erejéig, amíg visszagondol a találkozóikra. Úgy hangozhat, mintha arra következtetne, a lánynak a viselkedésével van probléma, de erről szó sincs: nem feltétlen mindig a rossz hatására beszél egy tanár egy diákjával, így Adelina el is engedi magában ezt a vonalat. Ha úgy érzi, szükséges, ő nem fogja ebben megakadályozni. Alapvetően is, milyen jogon tenné, mikor ő bizonyára jobban ismeri a lányt?
- Mindent értek - figyelmét nem kerüli el a hirtelen zsebre vágott kéz. - Azt mondja, csak magamutogatás az egész? - kérdez rá köntörfalazás nélkül arra, ami először eszébe jut. Amúgy sem arról híres, hogy visszafogja magát, és erre példának okáért Álmos tökéletes példa. Sem a személyesteret nem szereti betartani, sem szavait, amik eszébe ötlenek. - De az Önét lekötik ezek szerint? Akkor már megéri elmenni és minden évben megkapni a meghívót - elnyomja kíváncsiságát, hogy olvasson valamit a férfitól. Ott még nem tartanak, ráadásul fél attól, amit olvasna: hiszen a fajáról szól. Mellettük áll? Utálja őket, és ő is csak anyaggyűjtésre kell? Kérdések sokasága - egyiket sem teszi fel mégsem. Még nem. Majd, ha eljön az ideje, addig pedig segíti a férfit, amit remélhetőleg nem fog megbánni. Amúgy sem félti Hasant, minden alkalommal sikeresen védte meg magát, reméli, ez most sem lesz másképpen.
- John, miért tesz úgy, mint aki nem biztos benne? - nevet fel halkan, ujjait kulcsolja össze háta mögött. - Nem téved. Hasan teremtett, neki köszönhetek mindent, amit kaptam a vámpírsággal - ajakiról nyugodtan és lágyan gördülnek le a szavak, mint mikor a tenger vize nyaldossa óvatosan és békésen a homokos tengerpartot.
Văduva Adelina
INAKTÍV


curious instinct
RPG hsz: 109
Összes hsz: 121
Írta: 2022. augusztus 16. 14:45 Ugrás a poszthoz

🜃  :Álmos  🜃
bite


Amúgy sem képes visszafogni magát, ha túlságosan izgatott lesz, de vannak olyan esetek, mikor tényleg borzasztóan tud viselkedni. Ha Álmos ki is mondaná, hogy óvodás, valószínűleg sértődés helyett heves és egyetértő bólogatást kapna válaszul, mert tudja. És tényleg teljesen egyetért vele. Minél több új dolgot van lehetősége megtapasztalni, annál többre vágyik. Az, hogy összefutott Álmossal akkor éjszaka, mindennek a táptalaja, mert a férfi különleges, és ez már az első alkalommal is tökéletesen kivehető volt.
Az iratokat gondosan helyezi el táskájában, még véletlenül se veszítse el őket. Amennyire képes saját és mások tengelye körül is pörögni, nem lenne csoda, azonban ezt a kellemetlenséget nem szeretné megtenni Álmosnak.
Szótlan, csillogó tekintettel követi őt, ujjaiba kapaszkodva, valóban, mint egy gyermek. Orrát azonnal megcsapja a bűz, ami a kukákból árad, akaratlan kap is oda, hogy valamennyire csökkentse szaglóérzékét, de tudja: mint halottnak a csók. Pillanatokon belül azonban a szag megszűnik, ugyanúgy a kezét fogva állok egy füves rész közepén, míg ő feláll. Megszeppenve, érdeklődve és látásomat teljesen kihasználva nézek körbe. - De jól vagy? - pillant végül aggodalmasan fel rá. - Imádom - engedi el kezét és lép arrébb, hogy körbeforduljon. Mintha minden fűszál mágiával lenne töltve, hatására meg is borzong, a hideg jólesően fut végig gerince mentén. Legalábbis ő szeretné azt hinni, hogy ez történik. Öles léptekkel követi Álmost a ház felé, majd torpan meg az ajtóban. Zavartan pislog rá, elfordul, majd füle mögé tűrve egy tincset helyezi át testsúlyát másik lábára.
- Nem tudok bemenni anélkül, hogy behívnál... - az egyik hátránya lényének, ami igen sok kellemetlenséget okozott már neki. Nem mondaná, hogy szégyelli, de... zavarba jön. Nem is néz a másikra.
Văduva Adelina
INAKTÍV


curious instinct
RPG hsz: 109
Összes hsz: 121
Írta: 2022. augusztus 16. 18:28 Ugrás a poszthoz

🜃  :John Harris  🜃
bite


Különös érzés ilyen mélyen belemenni egy diák életében, de egyértelműen érezhető, hogy John mennyire figyel rá. Nem tudja, hogy csak a navinést tiszteli-e meg ezzel, vagy több diákját is, de kissé aggódónak tűnik a férfi. Nem is szán rá felelet, azonban nevetése ismét utat tör magának arra, hogy felbukott a saját lábában. - A második interjúra horzsolással jött a térdén. Azonnal megéreztem a vér szagát, de olyan elenyésző volt, nem tulajdonítottam neki nagyobb figyelmet - és igen. A lány mindezek ellenére jött még el így is a megbeszélt helyre és időpontra: tudván, hogy egy vérszívóval találkozik. Bátor lenne vagy botor; még nem sikerült eldöntenie.
A pillantást érzi magán, mégsem figyel rá, a maga előtt lévő utat figyeli, míg egy ág nem reccsen tőlük pár méterre. Kezét azonnal kiteszi oldalra, a férfi elé, hogy megállásra kényszerítse, fülét hegyezi minden neszre, míg ragadozó módjára emeli feljebb fejét, hogy beleszippantson a levegőbe párat. Az utolsó, a legmélyebb után nyugszik meg és helyezkedik vissza. - Bocsásson meg. Nem kedvelem, ha a területemen vadásznak - de egy őz esetében ez a veszély nem áll fenn. - Mondja ki, kedves, ne utalgasson - fordul szembe a férfivel teljesen, elkapva tekintetét. Különleges alkalmak egyike, mikor hagyja, hogy a másik is elmélyedhessen az ő fekete tekintetében - nem szereti, mikor megtörténik. Mintha olvasnának benne. Pár másodperc után indul tovább, mikor már úgy érzi, elég volt a játékból.
- Egy zaftos eszmecsere olyan emberekkel, akik ugyanannak a szenvedélynek szentelték az életüket, és megértik magát, bizonyosan felüdülő lehet - mosolya villan fel arcán. Nem mintha ő tudná ezt. Bár minden lehetőséget megragad, ha fajtárssal találkozik, rendre felsül az ismerkedéssel. Makacs vámpírok. - Javítson ki, ha tévedek, de ezek szerint Önt nem engedték be, hogy tanulmányozza az Afrikában lévő titkokat. Szabad tudni az okát? - hangja ugyan nyugodt és kellemes, tekintetében mégis kíváncsiság csillan. Amennyiben nem tudja meg az okot, neki úgy is megfelel, ámbár hazudna, ha azt mondaná, hogy a férfi közlékenysége nem lepte meg már az elejétől fogva. Nem erre számított. Cseppet sem.
Egy fél lépés után áll meg ő is, és fordul szembe beszélgetőpartnerével. Halvány mosolya ugyanúgy ajkain pihen, aprócska változás fedezhető fel benne: minimális romlandóság. - Mire vágyik, John? - lép aprót közelebb, állát felszegve dönti oldalasan a fejét, ahogy elindul a férfi körül, mintha csak prédáját mérné fel. - Eddig is felkeltette a kíváncsiságomat, de talán most derül ki, miért is kért találkozót tőlem? - szólal meg a háta mögül, majd ér ismét elé, jóval sötétebb pillantással. - Ne fogja vissza magát.
Văduva Adelina
INAKTÍV


curious instinct
RPG hsz: 109
Összes hsz: 121
Írta: 2022. augusztus 16. 18:56 Ugrás a poszthoz

🜃  :Álmos  🜃
bite


Hangos és önfeledt nevetése tölti meg a körülöttük lévő csendet, ami csak és kizárólag a szurkálódásnak szól, hogy mennyit utazott idáig. Kövezze meg érte bárki, de nem tud lemondani róla. Még arra sem panaszkodhat, hogy sokat kell ülnie, mert megoldja. Sok emberi dolgot kellett maga mögött hagynia, de a vonatkozás nem tartozott közéjük, aminek örül és még hálás is érte.
Sápadt, hófehér arcát világítja meg a felvillanó fény, amin tökéletesen látszik a zavar. A szavakra csak megvonja a vállát. Bárcsak az lenne, de ez a része sajnos igaz. Valóban nem tud úgy belépni valahova, ha nem hívják be oda. Meglepetten néz először a felé nyújtott kézre, majd széles mosollyal fogja meg ugyanúgy, ahogy eddig tette - ujjaikat összekulcsolva -, és nevetve libben be a házba. Vállára támaszkodva csókolja arcon, majd lép is el tőle, hogy tátott szájjal nézzen mindenfele, mint egy gyermek. Az emeletre indulva karol belé ismét, úgy követi, végül táskáját ejti le a padlóra, mikor megmutatják a szobáját.
- Lepakoltam - jelenti ki féloldalas és szemtelen mosollyal, hogy kövesse ismét saját szobájába. Szem forgatva nézi végig, ahogy szenved a bakanccsal, de nem szól közbe, mert tudja, nem érne el vele semmit, és amúgy is csak vendégként van jelen. Halkan nevet fel, hogy házigazdája mennyire szabad kezet ad neki, és mire észbe is kapna, már felfedezőútra is indul. Nem zavartatva magát hagyja cipőjét a ház előtt, miután abban megnézett mindent, kabátját a földre dobja, zoknija és nadrágja is mellette kap helyet, így csak a hosszabbra szabott, fekete felső van rajta. És mennyivel komfortosabb is így. Szélesen mosolyogva néz el balra, majd jobbra, végül indul el az erdő fele.
Nem telik el harminc perc mire visszaér. Egy gyermek a játszótéren - ha szabad kicsit őszintébbnek lennem. Egy fa ágáról figyeli Álmost, ahogy még mindig az ágyon fekszik. Meglepő, de szeretetteljes mosoly kerül fel vonásaira, amik akkor is kitartanak, mikor - immár tiszta lábbal - visszatér a szobába. - Mesélsz nekem a családodról? - fekszik le az ágyra hasra, ahogy tud, könyökére támaszkodik, arcát támasztja két oldalról kezeivel, miközben pislog felfelé rá.
Văduva Adelina
INAKTÍV


curious instinct
RPG hsz: 109
Összes hsz: 121
Írta: 2022. augusztus 16. 19:54 Ugrás a poszthoz

🜃  :Álmos  🜃
bite


Tenyérrel lefelé teszi kezeit, kézfejére támasztja állát, ahogy hallgatja a család történetét. Elhúzza a száját, mikor kiderül, hogy édesapjuk nem volt itt hosszú évek óta. Megérti, így nem is kérdez rá, mert vele ellentétben érezhető, hogy Álmos nehezen viseli édesanyja halálát. Felemelt fejjel követi végig a vaskos könyv útját Álmosig, majd evickél feljebb, hogy hátára fordulva simuljon jobban a férfihez, fejét a válla és a kulcscsontja közti területen pihentetve.
- Nagyon izgalmas a családod. A testvérednek nincs gyermeke? - kérdezi felelőtlenül, hiszen nincs köze hozzá. Észbe kapva fordítja felé fejét. - Bocsáss meg - fordul vissza a könyv felé inkább, amit óvatoskodva vesz el tőle, hogy a nevüket és a mellé ragasztott fotókat vegye szemügyre. - Tetszik a Vladislav név. Ha így hívnálak, megharagudnál? - vigyorog felfelé rá szemtelenül, majd fordul ismét előre. - Borzasztóan édes vagy ezen a képen, a kutya pedig gyönyörű. Ahogy elnézem, ők is szeretnek téged. Lucifer miért nem jött veled? Vagy nem szokott idejárni? - különös érzés más házában lenni. Évek óta nem történt olyan, hogy más beengedte volna bárhova is, amit a sajátjának mondhat. Az emberek legtöbbje - érthetően - tart tőle, míg a másik fele kihasználni szeretné, így mára már megválogatja kivel áll le egyáltalán csak pár szót váltani. Vannak különleges esetek, amikbe éppen a mellette fekvő férfi is beleesett, és amikért hálás. Mindig elhiszi, hogy számára már nincs esély normális kapcsolatokat kialakítani, de szerencsére mindig jön valaki, aki megcáfolja ezen gondolatokat.
Văduva Adelina
INAKTÍV


curious instinct
RPG hsz: 109
Összes hsz: 121
Írta: 2022. szeptember 7. 11:24 Ugrás a poszthoz

🜃  :Hella  🜃
bite


- Nem szeretném álomvilágban ringatni magam, hogy utána a remény aprócska szikrája is kialudjon - áll meg a nő mellett, fejét felfelé fordítva fürkészi a csillagokat, amiket már betéve ismer. Ez az egyik előnye annak, ha csak és kizárólag az éjszaka lénye lehetsz. Megtanulsz vele együtt élni és mindezek tetejébe még tanulsz is tőle. Halványan mosolyodik el, csak oldalvást sandít a nőre, mielőtt tovább indulna. Háta mögött kulcsolja össze ujjait.
- Nekem már az olykor is hatalmas előrelépés és öröm - feleli gondolkodás nélkül. Nem kell, hogy a napfényben élhesse az életét, csak szeretné kicsit élvezni a napfény melegét és simogatását hófehér bőrét.
Megszeppenve fordul a nő felé, mikor a határozott ígéret elhangzik. Már majdnem felnevet hitetlenségében, de ez nem Hella ellen szól, mindössze a helyzet abszurditásának: valóban van lehetősége egyszer napon sétálni és élvezni a nappalt magát. Pár hete ez még elképzelhetetlen volt, most pedig...
- Köszönöm, Hella. Örökre az adósod leszek - mondja aztán mindenféle tétovázás nélkül, majd vigyorodik el szélesen és kerül a nő elé gyors mozdulattal. Közvetlen előtte áll meg, kissé előrébb is dől, hogy tudja a másik, innen nincs menekvés. - Én is segítek. Keresünk neked egy férfit. Mit szólsz?
Utoljára módosította:Văduva Adelina, 2022. szeptember 7. 18:51
Văduva Adelina
INAKTÍV


curious instinct
RPG hsz: 109
Összes hsz: 121
Írta: 2022. szeptember 7. 11:55 Ugrás a poszthoz

🜃  :Álmos  🜃
bite


Mindig elfelejteni, hogy Álmos mennyire nem veszi magára a dolgokat, amiket kérdez. Valamikor még neki is megszólal a belső csengője, hogy ezt nem kellett volna - és valószínűleg mással nem is, azonban a férfivel teljesen más a kapcsolata, mint bárki mással. Válasz gyanánt csak megrázza a fejét. Nem fontos. Lassan fordul meg, állát támasztja a szálkás mellkasnak, halványan mosolyodik el.
- Testvérek vagytok. Mindig szükségetek lesz egymásra - mondja határozottan. Bár az ő kapcsolata kissé különös volt a nővérével, de nem hibáztatja érte, hiszen édesapja kegyeibe sem lopta be magát kislányként. Nővérét sokkal jobban kedvelte a férfi, mint őt, és ezt mindennek a végére el is tudta fogadni. Amint megtudta az okot.
Szélesen mosolyogva fogadja, hogy valóban hívhatja így. Lábait veti át a másik csípőjénél, így ül rá lovagló-ülésben, és érezhető mennyire büszke magára, amiért hívhatja Vladislavnak. Teljesen mindegy, hogy hívták már így, és a férfit nem zavarja egyáltalán, akkor is büszke. Akár egy gyermek. - A saját bejáratú játszóterem vagy, ha mindent megengedsz - nevet fel halkan, de őszintén, ahogy előrébb dőlve fekszik el a férfin. Szeret Álmos közelében lenni, mert másokkal ellentétben ő már teljesen hozzászokott ahhoz, mennyire nem tiszteli a személyestér fogalmát, és így százszázalékosan kihasználhatja bőrének melegét. Ujjai csippentik össze a póló anyagát, majd simítják el végül, hogy csak absztrakt mintákat rajzoljon a felületre, mielőtt elmosolyodna szélesen, amit ki is tartok. Aprót bólintok, miért nem jött vele Luficer. - Megértelek. És nem volt nehéz dolgod, hogy a szívem csücske legyél: elfogadsz úgy, ahogy vagyok - a legtöbben tartanak, félnek vagy akár rettegnek attól, ami. Álmos más. Ő az első pillanattól elfogadta olyannak, amilyen, és ebbe beletartozik a faja is. Fejét mozdítja kicsit feljebb, hogy a férfi arcára nézhessen, és mikor érkezik a csók, lehunyja szemeit. - Én is örülök, hogy itt lehetek veled - érinti meg arcát óvatosan, majd simítja rá ujjait, mielőtt visszahelyezkedne hátára, Álmos mellé. Lassan helyezkedik, mikor a könyv lebegni kezd és érdeklődéssel figyeli az összes képet, ami elé kerül. - Nagyon szívesen találkoznék a nővéreddel. Biztos megtalálnám vele a közös hangot, hiszen tündéri teremtésnek hangzik - szólal meg lágy hangon, ami gyorsan vált át szemtelenné. - Milyen büszke fejed van - böködi is meg arcát, majd fordul vissza a könyv felé, és hangosan tör fel belőle a nevetés. Hasát fogva görnyed felfelé, előre, majd dől inkább oldalra, ahogy az agyába ég a félig leégett hajú fiúról a kép. Nevetése tölti meg az egész szobát, másik oldalára fordul, fejét fúrja Álmos oldalába. - Nem kérek bocsánatot, mert ez fantasztikus - mondja, mikor éppen van lehetősége levegőt venni.
Văduva Adelina
INAKTÍV


curious instinct
RPG hsz: 109
Összes hsz: 121
Írta: 2022. szeptember 7. 22:43 Ugrás a poszthoz

🜃  :Álmos  🜃
bite


Szemeit forgatja meg arra, hogy ő tudja. Akkor ebben a korban is mindent tudnak a férfiak már. Véleménye szerint egyszerű lenne a megoldás: leülni beszélni a nővel és elmondani neki mindent, amit Álmos neki is. Valamiért biztos abban, hogy megértené. Mindig szomorúsággal a szívében hallja, ha egy ember véleménye az, hogy a másik elvesztegeti az életét. Márpedig ő ezt veszi ki a férfi szavaiból. Ennek hatására bújik hozzá közelebb, egyáltalán nem szégyellve magát.
- Vannak határaid? - kérdez vissza szemtelenül vigyorogva, egyetlen pillanatra szemfogai is láttatni engedik magukat. Mindennek ellenére helyezi magát még kényelmesebb pozícióba a férfi mellkasán. Eszébe sem jut, hogyha valaki esetleg látná őket így, vajon mit gondolhatna. Először is róla, amiért van képe egy halandót maga mellett tartani, de valószínűleg ennyire nem is kellene belemenni: szinte biztos abban, hogy intim kapcsolatot vélnének kettejük között. Tulajdonképpen nem tévednének. Álmos és közte intim kapcsolat van, azonban nem a szó szexuális értelmében. - Soha nem cseréllek le - erősíti meg a férfi kérését. Eszébe sem jutna. Olyat kap Álmostól, amit már régen - törődést. Feltámaszkodva fürkészi a másik arcát, ahogy kuncog. Szereti hallani ezt a hangot.
- Én is kedvellek téged - bólint aprót. - Még nem döntöttem el hogyan. Lehet elérem, hogy elvegyél feleségül. Ki tudja? - veszi maga elé a kezét, hogy ujjaival kezdjen el játszani teljesen komoly arccal, mindössze annyi árulhatja el, hogy alsó ajkába harapva igyekszik visszafogni jókedvét. Pedig mennyire édes történet lenne. A halandó és a vámpír szerelmi története. Biztosan nem csináltak még ilyen mozgóképes előadást az emberek.
- Akkor majd megerősítelek - fészkelődik kicsit boldogan, ahogy az albumot figyeli. - Azt mondod? Sokan mondták már ezt, mert mennyire jó dolog vámpírral találkozni, de a legtöbbjük barátja inkább elfutott előlem - vonja meg vállait, ahogy a képeket nézi tovább is, ujjaival játszva, mígnem elérnek a kedvencéhez. Őszintén és hangosan nevet, igyekszik minél előbb moderálni magát, hogy hallhassa a másik szavait.
- Volt is rá okod! - viszi tovább a büszkeség kérdését, még ha a kép így is vicces marad és örökre agyába égett. Halkan nevetgélve hallgatja, majd lesz hirtelen csend. Lesüti tekintetét. - Idejét nem tudom mikor nevettem így utoljára - suttogja a csendbe, szomorúan mosolyodik el. - Kihozod belőlem az embert.
Văduva Adelina
INAKTÍV


curious instinct
RPG hsz: 109
Összes hsz: 121
Írta: 2022. szeptember 8. 11:17 Ugrás a poszthoz

🜃  :Hella  🜃
bite


Szemöldöke ráncolódik, ahogy barátnője megszólal. A kövekről? Értetlen pillant felé, de nem kell sokat várnia, amíg folytatja, és végül minden kérdésére is választ kap. Először megszeppen, hogy ő, mint gyémánt, de a végére melegség tölti el minden porcikáját, így lép a nő mellé és fogja meg a kezét zavartalan. - Igyekszem gyémánt lenni a továbbiakban is - sétál tovább. - 163 éves vagyok, Hella. Ez az utolsó próbálkozásom, utána már reményem sincs - vonja meg vállát. Nem bánja, ha csalódnia kell, mert tudja, hogy már az utolsó utáni próbálkozásai vannak, így valóban elmondhatja, hogy mindent megtett.
- Tudom, hogy nem, de az mit sem számít - legyintget szabad kezével, amivel nem a nőét fogja. - Több is vagy. El tudom képzelni milyen lehet így felnőni, sok mindent láttam már. Nos... itt az ideje, kedves, hogy kitörj ebből. Légy más! A más mindig sokkal izgalmasabb - tárja szét karjait és pördül körbe nevetve. A világ csodálatos és olyan sok mindent rejteget magában az emberi kapcsolatokkal is. Kár lenne elszalasztani.
- Egy férfit bizony - fürkészi arcát. - Persze, hogy tudom. De míg nem lépsz túl a múlton, a jelened és a jövőd is sötét. Tegyünk egy próbát - vagy ne. A nő már előtte járt egy lépéssel. Szemöldöke emelkedik meg kérdőn, met ezekből az információkból nem sok mindenki tudna gazdálkodni, így ő is megvan lőve. Kezét megfogva húzza egy padhoz a nőt és ülteti le, majd foglal helyet mellette. - Meséld el - szólal meg őszinte, érdeklődő és kedves hangon.
Văduva Adelina
INAKTÍV


curious instinct
RPG hsz: 109
Összes hsz: 121
Írta: 2022. szeptember 11. 16:12 Ugrás a poszthoz

🜃  :Álmos  🜃
bite


Majdnem reflexből rávágná, hogy neki, azonban egyértelműen hazudna. Már ott a határ, hogy nem iszik - csak ritkán - emberi vért. Fejét ingatja meg végül mosolyogva. - Igazad van - ért végül egyet barátjával. Bár ő szereti átlépni, ha nem is a saját, de mások határait mindenképpen - ezért nem veszi figyelembe a személyesteret, ezért kérdez olyat is, amit mások nem feltétlen mernének, azonban még így is tiszteletben tartja az Álmos által, kimondatlan ugyan, de meghúzott határokat. Nem erőltet rá soha semmit, pedig tudja, hogy megtehetné, így viszont csak elveszne az egész kapcsolatuk pikantériája.
- Ezt nagyon értékelem - hallgatja mosolyogva a másik kuncogását. Nem tudja mi játszódhat le a másikban ezekben a hosszabb másodperc csendekben, de mindig úgy van vele, majd beszél róla, ha szeretne. Persze, könnyedén kideríthetné, mi jár Álmos fejében, hiszen megadatott neki a gondolatolvasás képessége, de soha nem lenne képes visszaélni vele. Halkat szusszan.
- Erről ne beszéljünk - lesz egy pillanat alatt kedvetlen. - Így is végig kell néznem, ahogy megöregszel. Nem véletlen tartottam magam távol az emberektől eddig - szinte már suttog, ahogy szavai elhagyják száját. Ez volt az ő védekezési mechanizmusa, de ahogy Álmost beengedte, úgy érzi, képes még több halandóval megtenni ugyanezt. Ha odáig fajul, kénytelen lesz Bogolyfalvát is elhagyni rövid időn belül. Már csak a gondolattól szakad meg a szíve, hiszen itt valóban befogadták pillanatok alatt. Hazudna, ha azt mondaná, nem fogalmazódott meg a gondolat benne, hogy Álmost örök időkre maga mellett tartja, de aztán mindig csak ránéz a férfire és eszébe jut: mennyire szereti.
Kíváncsian emeli rá fekete tekintetét. Mosolya végül visszatér ajkaira. - Mit hisz? - kérdez vissza gondolkodás nélkül, tekintetében csillan meg a kíváncsiság. - Nem félek Zenkőtől. Remélhetőleg ő sem fog tőlem, mert nagyon szívesen megismerném azt, aki miatt még lehetőségem van téged ismerni. Ha ő azt mondja, változol, akkor valószínűleg tényleg így van - és szinte biztos abban, hogy ez csak és kizárólag Álmos érdeme. Lehetséges, hogy van szerepe benne, de tartja, hogy az ő döntése változni, amit meg is tesz. Aligha van ehhez a részéhez köze, és nem is szívesen szólna bele.
Elmosolyodik, szemeit hunyja le, amíg érzi a meleg ajkakat hideg bőrén, majd lesz azonnal elégedetlen arckifejezése, amint Álmos eltűnik mellőle. Oldalára fordulva figyeli minden mozdulatát, majd nevet fel. - Most is tudnánk venni nyaralót a Bahamákon, ha szeretnél - vonja meg vállait. - De ha mindenképpen szeretnéd, akkor megírhatjuk a könyvet is - kuncog fel. Ő aztán nem fojtja meg Álmos írói hajlamát. Tegyen úgy, ahogy szeretne. - Mármint itt itt? Veled? - ül ki az ágy szélére, majd szélesedik ki mosolya. - Ez azt jelenti, hogy sétálsz velem az erdőben?
Văduva Adelina
INAKTÍV


curious instinct
RPG hsz: 109
Összes hsz: 121
Írta: 2022. szeptember 12. 20:26 Ugrás a poszthoz

🜃  :Álmos  🜃
bite


Durcásan forgatja meg szemeit az egyetlen szóra. Utálja, ha eszébe juttatja ezt bárki. Álmos halandó. Már holnap lehet, hogy elveszti, és azt az űrt, amit a férfi maga után hagy, senki nem tölthetné be - ezt már most tudja. De végül csak nem bírja ki, és ahogy a férfi karjai körbeölelik, megérzi az állat feje búbján, felnevet. Karjai simulnak a másikéra, kicsiket dől ide és oda, majd áll meg, ahogy csak hátrébb dől a férfi mellkasára és élvezi a helyzetet. Most is pontosan olyan, mint egy óvodás, aki éppen megkapja azt, amit akar.
Nem türelmetlenkedik, ahogy mindig, most is megvárja, míg Álmos összeszedi a gondolatait, és ha úgy akarja, akkor válaszol, de ha nem, az sem volt probléma soha. Amíg csendben ülnek, addig zavartalan kezd el játszani ismét ujjaival, míg a végére már csak fel s le simogatja a meleg bőrt a köré fonódó karon hosszú, fekete körmeivel.
- És szerinted is? - pillant rá, amennyire tud. Nem tudja milyen volt előtte a férfi, de abban biztos, hogy mióta az élete része lett, sokkal többet látja mosolyogni, mint az elején. Az erdőben lévő meghitt kis találkozók órák hosszat tartó beszélgetésekké nőtték ki magukat, és nem bánja. Az elején az alkohol orrfacsaró bűze azonnal megcsapta orrát, de azóta, ha érzi is, egyáltalán nem akkora mértékben, mint akkor. Fél arcát mindennek ellenére felfújja, mikor felkel mellőle. Elfordul tőle, mikor megszólal, és csak akkor pillant vissza rá, mikor tincse már ismét vállára hullott.
- Lucifer biztosan imádná - mosolyodik el óvatosan. Emberi szemnek felfoghatatlan gyorsasággal terem a férfi mögött, nyakát érintik ajkai, miközben megszólal.
- Meg ne bánd ezt az ajánlatot - figyelmezteti kedvesen. Aprót lép hátrébb, és mintha mi sem történt volna kulcsolja össze ujjait háta mögött, hogy elnyílt ajkakkal bólogasson. - Tudod mennyire kíváncsi vagyok, úgyhogy mutass meg mindent, amit szeretnél. Még rengeteg időnk van az éjszakából - lapogatja meg fenekénél és combjánál a hosszított pólót, ami már az egész öltözékét képezi. És mennyivel kényelmesebb is ez így, mint ahogy jönnie kellett idáig.
Văduva Adelina
INAKTÍV


curious instinct
RPG hsz: 109
Összes hsz: 121
Írta: 2022. szeptember 13. 13:19 Ugrás a poszthoz

🜃  :Hella  🜃
bite


Fejét csóválja meg. - Ez nem a feladásról szól, hanem az elfogadásról. El kell fogadnom, hogy a fajommal együtt, amit szintén sikerült elfogadnom évek elteltével, az is együtt jár, hogy nem járhatok ki a napfényre - hangja nem lemondó vagy szomorú, egyszerű tényként közli az információkat. Valóban így látja. Elfogadta a vámpírlétet, de az azzal járó kellemetlenségek közül van egyetlen olyan, amit nem tudott - és ha most kell erről lemondania és elfogadnia, képes lesz rá. Nem azért, mert nincs más választása, hanem mert így helyes.
- Akkor a fekete legyen még feketébb - mosolyodik el szélesen. Elképzelni sem tudja, hogy egy mai aranyvérű család sarjának milyen élete lehet, milyen elvárásokkal állhatnak szemben, azonban nem is bánja. És ha még esélye is van kicsit kiszakítani ebből a nőt, akkor csak még inkább küzdeni szeretne érte. Ezért nem is rest leültetni a nőt, hogy mellételepedjen, majd kíváncsi tekintettel fészkelődjön, mégis milyen történet következik. Egyáltalán nem olyan, amire számít. Ajkai nyílnak el, kiegyenesedve pillant el a nőről, hallgatja a folytatást.
- Nem is sejtettem, hogy ilyesmin kellett keresztülmenned. Sajnálom - még ha tudja is, hogy a sajnálatával semmit nem ér a nő. - Elképzelni sem tudom mennyire nehéz lehet, csak azt ne feledd el, hogy nem leszel gyenge, mert érzelmeid vannak a másik nem iránt. Még ha azok viszonzatlanok is - sok ilyen volt, van és lesz is. Nem Hella az egyetlen, akinek nem viszonozták a szerelmét. - Az élet tele van lehetőségekkel, amikkel élnünk kell, különben mit fogunk mesélni évek múltán? - mosolyodik el. - Fokozatosan, de le kell bontanod a szíved köré emelt falakat, kedvesem. Máshogy nem lesz lehetőséged a boldogságra.
Văduva Adelina
INAKTÍV


curious instinct
RPG hsz: 109
Összes hsz: 121
Írta: 2022. szeptember 13. 15:32 Ugrás a poszthoz

🜃  :Álmos  🜃
bite


- Végül is... nem nyúlt mellé - elképzelése sincs arról, mégis mekkora szerepet tulajdonít neki Álmos abban, hogy változott. Talán ez így is van jól. Fogalma sem lenne arról, hogy kezelje, hogy valaki ennyit kinéz belőle, mint a hosszú évek alatt soha. Nem tudja, mit kellene mindezek után mondania vagy tennie, még ha nem is várják el tőle. Ő csak... ő. És soha nem is lesz más.
- Ez valószínű - suttogja nyakába szavait, miközben fülében dobog Álmos minden egyes szívverése és vérének mozgásának hangja. Lehunyja szemeit egy pillanatra, ahogy kiélvezi a hangokat, amiket már régen hallott - direkt nem koncentrál erre, szándékosan tereli el a figyelmét az emberi test adta minden hangról. Főleg azért, mert gerince mentén fut végig a jóleső borzongás a vér gondolatára. Milyen régen is volt.
- Tartasz tőle? - kérdezi rekedtes hangon. Ilyen alkalmakkor hasonlít talán a legjobban egy ragadozóra. - Nem mondom, elég hivalkodó ez az ér a nyakadon - húzza végig rajta hideg ujját, majd helyezkedik úgy, mintha nem tett volna semmi rosszat. Csak várja kíváncsian a férfit, mit szeretne mutatni. Az ablaknál állva várja, hogy visszatérjen és még többet megtudjon róla. Kíváncsi természet, de Álmos az, aki a mai napig fenntudja tartani az érdeklődését. Egyik beszélgetésük sem ugyanolyan, sőt, ha mondhatja, mindig meg is tudja lepni őt - akár csak a hangjában lévő nyugodtsággal és játékossággal, ahogy megkérdezi tartania kell-e attól, hogy belé kóstol. Hogy ne fordult volna meg a fejében?
Vidáman fordít hátat az ablaknak, mikor a férfi végre visszaér és gondolkodás nélkül vetődik az ágyra, hogy azon hasaljon el. Álmos feje mellett néz el, a kirakott pergamenre, amit elnyílt ajkakkal vizslat. Feje billen balra, majd jobbra és ahogy variál is vele, hirtelen ül fel. Ez hihetetlen. Lassan merészkedik közelebb, Álmos mellé ül, de megtartja a tisztes távolságot a térképtől, ami nem elég, hogy valósághű, de még a jelent is mutatja. Ezért kapja háta mögé a fejét, mikor meglátja magukat. Tizedmásodpercek alatt terem az ablaknál és tárja ki azt, hogy körbenézzen, majd vissza a térképre. - Ez lehetetlen - leheli maga elé, végül kerül ismét Álmos mellé. - Mégis hogy lehetséges? - óvatosan nyúl a térkép felé, és ha csak a férfi nem akadályozza meg benne, ér hozzá bizonytalanul. Pedig ott a térkép. Látja. Teljes valójában a ház és a környező erdő, a fákkal és bokrokkal, ahogy immár megint mellette ül. - Tehát mindent át tudsz hozni az álmaidból, ha úgy érsz hozzájuk, hogy igaziak. Ez igazán érdekes - hajol közelebb a térképhez, majd fordul teljesen a férfi felé: burkolt jel arra, hogy várja a folytatást. Meséljen még. Mindent tudni szeretne.
Văduva Adelina
INAKTÍV


curious instinct
RPG hsz: 109
Összes hsz: 121
Írta: 2022. október 4. 11:23 Ugrás a poszthoz

🜃  :Álmos  🜃
bite


Az ok, amiért nem szeretett, sőt tartott az emberekkel való kapcsolatok kialakításától, majd azok fenntartásától: élő példa az előtte álló. Mindennapos küzdés, hogy a fülében ne a másik vérének zubogását hallja, hogy képes legyen azt szem előtt tartani, ő egy barát, és nem a vacsorája, amit elfogyaszthat. Szerencséjére Álmos megértette, mikor arról volt szó, hogy vannak bizonyos napok, mikor jobb, ha nincs a közelében - mikor nem evett egy ideje, és éppen ott lenne az ideje. Még saját magát is fenntartásokkal kell kezelnie, hiszen bármennyire szereti a másikat, nem tudja, mennyire lenne képes kontrollálni éhségét, ha a közelében van.
Így különösen örül, mikor végre a helyzet megszűnik és még jobban megismerheti. Szeret játszani. Mindenkivel, de mindig megkönnyebbülés, ha kikerül az ilyesfajta szituációkból. Jobb érzés is, csak ámuldozva hallgatni és figyelni Álmost. Belátja, hogy ez meghaladja a felfogóképességét. Számított rá, hogy valami nem mindennapit fog neki mutatni, de ezt álmaiban sem gondolta volna. Nem csoda hát, hogy kissé elhűlve, de azért minden bátorságát összeszedve nyúl a dolog felé, hogy utána meg is gondolja magát inkább. - Mintha egy teljesen másik világból származna az egész - szólal meg kis idő múltán, de még mindig nem ér hozzá, inkább felé fordul, hogy még többet hallhasson.
- Tehát vannak fizikai határai az egésznek - vonja le a következtetést. - Nem fáj? Mármint, amikor ki- és be mászkálsz. Olyan, mintha egy másik világba kerülnél, ami igaz is, csak... - szalad ráncba a szemöldöke, hirtelen ő sem tudja mit szeretne mondani. Elgondolkodva fordul el végül, ahogy igyekszik összeszedni a gondolatait, de csak megcsóválja a fejét. - Mi volt a legjobb dolog szerinted, amit sikerült áthoznod?
Văduva Adelina
INAKTÍV


curious instinct
RPG hsz: 109
Összes hsz: 121
Írta: 2022. október 4. 11:42 Ugrás a poszthoz

🜃  :John Harris  🜃
bite


Fejét ingatja meg, ajkain elnéző mosoly villan fel. A férfi fejében csak fellobbanó gondolat kegyetlenül furakszik be elméjébe, és szíve szerint felnevetne, azonban tudja moderálni magát. Igen vaknak kellene lenni ahhoz, hogy az ember fia ne tudja rögtön: Margaréta nem a szerencséjéről híres. Önmagában a kisugárzása is angyali, ezt tetőzi azzal, hogy minden szava kedvességet és megértést sugall, így megérti, amiért John aggódik érte.
És bár a nőt megnyerte a diák, valamint immár a tanára is kezdi, mégsem lehet fontosabb semmi annál, minthogy igen rövid időn belül megszeretett városát valaki esetlegesen veszélyezteti. Eddig nem találkozott magához hasonlóval, mindössze damfírok tisztelték meg jelenlétükkel, mégsem kockáztathat. Valahol, a szíve mélyén, amint beköltözött, tudta, hogy önkéntesen fogja védeni a kis városkát. Nem hősiességből, sokkal önzőbb okok vezérlik: egy ilyen befogadó közösséget nehezen adna fel. Amint bensője megnyugszik, elnézést kérve a férfitől folytatja a kedélyes társalgást, mintha mi sem történt volna. Halkan kuncog fel végül.
- Talán ő így segít jobb hellyé tenni a világot - vonja meg vállait. - Tudja, ha a lány helyében lennék, jól esne a lelkemnek, hogy van egy oktatóm, aki ennyire szívén viseli a sorsomat - hiszen annak idején, mikor ő volt gyermek, nem adatott meg neki ilyesfajta törődés. Édesapja hátat fordított neki a születésekor már, nővére ugyan gondját viselte, de önnönmaga fontosabb volt mindenkinél. Az emlékek mosolyt csalnak arcára, hiszen mindennek ellenére - természetesen - szerette a családját. Még akkor is, ha egy anya teljes hiányában kellett felnőnie, és most élnie még a végtelenségig. Először azt hiszi, ismét kellemes csend telepszik rájuk, miután kifejtette véleményét és ehhez kapcsolódó örömét a férfi felé, amiért megtalálta azt, amiért érdemes élnie, de legnagyobb megdöbbenésére a férfi igen részletes okfejtésbe kezd.
- Kérem - hajtja előre fejét, mikor a bocsánatkérés megüti fülét, visszafogott, kedves mosoly ül ajkain, ahogy a férfire sandít. Megvárja, míg befejezi, és nem nehéz rajta látni mennyire egyet is ért a másik mondandójával. - Kell valami a fiataloknak, amibe kapaszkodhatnak. A legtöbb mozgókép és regény rólunk tévesen formálja meg egy vámpír igazi énét, a belső küzdésre, mely azzal jár, hogy emberek között vagy mellett tengetik mindennapjaikat, semmiségként tekintenek a megformálók - emeli fejét az ég felé pár lépés erejéig. - A fajom becstelensége, az én becstelenségem is, mert közéjük tartozom. Ha tehetném, változtatnék ezen - fejezi be végül. Igazat mondd. Ha valahogy lenne rá lehetősége, az összes embert megvédené attól, hogy csalódnia kelljen a fajában, ami nem is feltétlen olyan szörnyű, de nem is olyan szerethető, mint azt sokan gondolják. Ő szereti hinni, hogy valahogy sikerül megtalálnia minduntalan az arany középutat és aszerint cselekedni.
- Sajnálattal hallom - ingatja meg fejét. - Türelmetlenül várom a beszámolóját, John - megy bele a ki nem mondott ajánlatba. Remélte, hogy lesz még alkalma beszélgetni a férfivel. Mindig felüdülést jelent külső szemmel látnia magát, más szemszögből és nézőpontból, azonban álmaiban sem gondolta volna, hogy a kis játék, amit elkezd, odáig fajul, hogy a szavakkal keveredik a vénájában csörgedező vér hangja. Több, mint egyetlen pillanatra valóban prédaként tekint rá. Ajkain érzi vérének ízét, hallja a fájdalmas nyögést, ahogy foga vájja át a puha bőrt, míg ujjai szántanak a sötét tincsek közé. Szemfogát nyalja meg, ahogy ismét szembe kerülnek egymással.
- Nyugtasson meg, hogy csak félreértem a szavait, és nem éppen a vérét ajánlja fel nekem néhány olyan információért, amit a könyveiből - jószerivel - nem tud meg - lép egyet közelebb. Kecses, jéghideg ujjai simítják végig a férfi nyakát felfelé, míg hosszú, fekete körmei karcolják végig a felületet lefelé. Túl régen vett már magához emberi vért, és ha komolyan gondolja szavait, ha tényleg ugyanarra gondolnak, félő, nem fog tudni megálljt parancsolni magának.
Văduva Adelina
INAKTÍV


curious instinct
RPG hsz: 109
Összes hsz: 121
Írta: 2022. október 5. 17:10 Ugrás a poszthoz

🜃  :Álmos  🜃
bite


Felfogni sem tudja egyelőre, mekkora dolog az, hogy Álmos ilyen módon és ekkora mértékben a bizalmába fogadta. Az ő fejében csupán annyi létezik, hogy mesél és mutat olyan dolgokat, amik a mindennapjai részét teszik ki - szinte biztos benne, hogy a legtöbben tudják, min megy át majdnem minden álommal.
Aprót bólint. Igen. Egy álomvilág, ami csak és kizárólag Álmosnak adatott meg. Ezért nem szeretne belegondolni, miken kellett keresztülmennie a másiknak egyedül, míg Lilla nem állt az oldalára, hogy segítsen neki.
- Szörnyek? - kapja fejét a térképről a férfi felé. - Vannak szörnyek. Mégis milyenek? Mennyire bántanak? - hangjából süt a hitetlenséggel vegyes aggodalom. Nem gondolta volna, vagy csak nem realizálódott benne, hogy minden, ami az álmokban történik, az fizikai hatással van rá, így tehát, ha sérülést szerez, az itt is meglátszik rajta. De szörnyek... szörnyekről szó sem esett soha. Ujjait kezdi tördelni, lassan pillant vissza végül rá, ahogy mesélni kezd.
Ismét bólint. Tudja, mi az. - Csodálatos lehet ilyen szép dolgokkal kelni, minden kockázat ellenére - suttogja maga elé. Felpillant rá, majd a kezére, amit végül elfogadva kel fel a földről. Utolsó pillantást vet a térképre, ujjait automatikusan kulcsolja Álmos ujjai közé. - Ígérd meg, hogy vigyázol magadra - szorít rá óvatosan ujjaira, tekintete kérlelő, míg végre képes elindulni. Kilépnek a házból, az erdő felé veszi az irányt azonnal, hogy éppen kicentizve, de a napsugarak első fényénél érje mezítelen talpa ismét a ház padlóját. Minden itt töltött percet kiélvez, de ez nem feltétlen a helyszínnek tudható be - annál inkább a férfinak.

/ Love
Văduva Adelina
INAKTÍV


curious instinct
RPG hsz: 109
Összes hsz: 121
Írta: 2022. október 9. 18:37 Ugrás a poszthoz

🜃  :Álmos  🜃
bite


A koromfekete ruha óvón öleli körbe kecses alakját, ahogy szinte már lebeg a föld fölött pár milliméterrel. Ugyanolyan színű hajkoronája szabadon jár s kel az éjszakai szélben, és bár minden ugyanolyannak tűnhet külső szemmel, mégis más. Gondolatai minduntalan visszatérnek a Bánságban töltött napokra, a történetekre, amiket Álmos megosztott vele. Nem tud szabadulni a gondolattól, hogy bármikor, mikor a férfi álomra hajtja a fejét, fizikai sérülésekkel térhet vissza onnan. Éppen előtte került szóba, mennyire elképzelhetetlennek tartja, hogy elveszítse, hiába készül rá már most, hogy egy nap eljön ennek az ideje, ha csak Álmos nem kéri meg arra, amire egy vámpír képes - készül rá. De így, hogy minden éjszaka megtörténhet, úgy érzi, fogytán az ideje.
Éppen fejét emeli a sötét felhőkkel takart égre. Szemeit hunyja le a mondatra, mosolya - ami mindig ajkain pihen, ha ő sétál mellette - kiszélesedik. Mégsem szólal meg. Vár, hátha még megosztana valamit, ami a rájuk telepedő, kellemes csendben eszébe ötlött.
- Mindegy miképpen - szólal meg végül, ujjait kulcsolja Álmos ujjai közé. - Nagyon örülök, hogy elszántad magad erre. Hogyhogy? - ő is sokszor elgondolkodott, hogy visszaül az iskolapadba és mindennapi diák lesz, hiába sokkal komplikáltabb esti képzéseket találni. Olyan sok minden érdekli, olyan sok mindenről tudni szeretne, mégsem mert még belevágni. Hátha az ő motivációja neki is ad egy kis bátorságot ahhoz, hogy belevágjon.
Văduva Adelina
INAKTÍV


curious instinct
RPG hsz: 109
Összes hsz: 121
Írta: 2022. október 9. 20:23 Ugrás a poszthoz

🜃  :Álmos  🜃
bite


- Édes - emeli kezeiket maga elé, hogy Álmos kézfejére csókoljon. - Pedig támogatnálak benne. Tiszteletben tartom a döntésed, hiszen így ugyanúgy láthatlak - mosolyodik el őszintén, de továbbra sem néz rá. Még mindig valahol a Bánságban van, de ezt semmiért nem osztaná meg a másikkal. Régen adatott meg neki, hogy bárkiért ennyire aggódott volna, és talán nem bűn bevallani, hogy ez most felfokozott is. Túl régen volt, hogy ne így legyen. Mert az idő előrehaladtával, Álmos talán nem - bár azt kötve hiszi -, de ő nagyon is észrevette a változásokat, amik bekövetkeztek első találkozásuk óta. Szíve mélyén örül ennek: nem csapja meg orrát azonnal az alkohol mámorító szaga, többször látja mosolyogni és hallja nevetni, mégis fél. Fél, hogy ez a változás odáig vezet, rá már nem lesz szüksége, de megértené. Így lenne rendjén.
Sötét gondolataiból ismét a számára olyan drága hang szedi ki. Csillanó tekintettel, érdeklődve, minden szaván csüngve hallgatja, míg aprót bólint végül. - Ha megtehetném, én vigyáznék rád - feleli halkan, őszinte mosollyal, és végre képes ránézni. - Jónak vélem az irányt - mondja végül, de még nem tartja megfelelőnek az időt, hogy megemlítse az öreget, akit évekkel ezelőtt ismert meg. A mosolya azonban nem tart ki sokáig. Fokozatosan olvad le arcáról, ahogy azzal párhuzamosan, lassítva, de meg is áll az utca közepén. A narancssárga fény törik meg sötét hajzuhatagán, bordó rúzstól vöröslő ajkai mást színt vesznek fel a fényeknek köszönhetően. Kérdőn néz rá.
- Emlékszem - és a mai napig tartja is a kérdést, azonban váratlanul éri. - Mit szeretnél mondani?
Văduva Adelina
INAKTÍV


curious instinct
RPG hsz: 109
Összes hsz: 121
Írta: 2022. október 9. 21:54 Ugrás a poszthoz

🜃  :Álmos  🜃
bite


Muszáj lesz megemberelni magát. Bármennyire nevethetnékje támad a szó használatától, akkor is meg kell tennie. Eddig is túlélte és túllendült az összes álmon, amiket átélt, kétli, hogy másképpen lenne most, hogy ő bekerült az életébe. Eszébe ötlött, hogy mennyivel egyszerűbb lenne talán a férfinak is, ha Lilla még mellette lenne. Ha tudná úgy támogatni, ahogy senki más.
Kicsit megkésve, de észreveszi Álmos gondolkodó arcát. Feje biccen oldalra, ennél jobban nem tudja kifejezni támogatását afelé, hogy ismét iskolapadba ült, és azt fogja csinálni, amit szeret - legalábbis majdnem. Mozduló kezére villan tekintete, amely végül a nyakán áll meg. Nem egyszer húzódott már el köztük csend, vagy telepedett rájuk, akár több, elnyújtott percre is, de ez most érezhetően más. Akaratlan hallja meg a gyorsabban zubogó vért, így az ő halott szíve is hatalmasat dobban. Most eresztik egymást szélnek vajon? A gondoltra mosolyodik el halványan, sötét tekintetében csillan megértés, de mikor elengedi a kezét, a szavak ragadnak benne: nem tudja elmondani, hogy megérti, hogy örül annak, amiért eddig támogathatta és mellette állt - megelőzi.
- Kezdek nagyon aggódni - jelenti ki határozottan. Nem zavarja meg a kiállásban, hogy Álmos nézi, most már tudni akarja, mi folyik itt. Talán az egész helyzetet félreértette végig. Talán nem az fog történni, aminek most kellene. Ami el van rendeltetve.
Hideg bőre rezzen a meleg érintés hatására. Tekintete sandít le a meleg kézre, amely olyan lágyan érinti, mint nagyon régen bárkié. Végül a melegség nem csak arcára koncentrálódik, hanem egész testére. Fülében erősödik a vér zubogás, a szív egyenletlen verése, ajkain ajkaival a vér íze soha nem csábította még ennyire. Megszeppenve távolodik el, fordít is hátat a másiknak, ahogy szemfogai nyomulnak ki ajkai közül. Az állati hangot sikerül kontrollálnia - egyetlen morranás hallatszik -, tenyerét simítja fél arcára, hogy eltakarja valódi mivoltját, mély levegőket véve igyekszik elnyomni magában a ragadozót.
Eddig nem volt probléma. A körülöttük lévő hangokra koncentrált, Álmoséra, a történésekre, de így, hogy hirtelen és nem saját akaratából került közel a férfihoz, sokkal nehezebb minden.
Văduva Adelina
INAKTÍV


curious instinct
RPG hsz: 109
Összes hsz: 121
Írta: 2022. október 9. 22:57 Ugrás a poszthoz

🜃  :Álmos  🜃
bite


Ha tudná mik járnak a másik fejében - csak még inkább áldaná az eget, amiért nem használja ki a gondolatolvasás képességét. Eldobni magától a halandó életet, hogy vele legyen örökre? Felfoghatatlan, és olyan döntés, ami visszafordíthatatlan. Ekkora teherrel élni a mindennapjaikat egymás mellett, nem tudja képes lenne-e rá. Egyáltalán megfosztani Álmost az emberi lét csodálatos mivoltjától. Sokan ácsingóznak a halhatatlanságért, de mikor megkapják, csak akkor ér be a gondolat igazán, milyen meggondolatlanul cselekedtek.
Ajkai feszülnek szemfogai hatására, tekintete elsötétülve fürkészi az előtte elterülő utat. Csak és kizárólag Álmos vérének zubogását képes hallani, így csúszik tenyere szájára, hogy azt szorítsa. Semmiképpen sem bánthatja. Őt nem. Ha ismét embervért ízlel, még idő előtt, nem fog tudni leállni, és bár nem ölné meg, de biztosan maga mellett tartaná, hogy mindennap elláthassa a szükséges mennyiséggel. Ismét függő lenne.
Csakhogy az inger nem akar múlni. Óvatlan volt, és most...
Emberi szemnek felfoghatatlan gyorsasággal mozdul: így kerül Álmos elé, akinek már karját tartja el maguktól oldalasan, másik keze túr a hosszabb tincsek közé, annak érdekében, hogy fejét biccentesse oldalvást, hogy nyakához érintse ajkait, végül nyelvét. Lehunyja szemeit, a vér gyors folyását hallgatja, azzal párhuzamosan engedi le karjaikat, mély levegőt véve ereszti ki szemfogait ajkai mögül, amiknek éppen pillanatnyi idejük van felsérteni a bőrt, mielőtt szemei kipattannának és felfogná mit tesz. Felfogná kivel készüli megtenni.
A tincsek közül vállára simul a kéz, a másik elengedi őt, míg homloka érinti a vállát. - Menj, mielőtt bántalak - szólal meg rekedtes hangon, mintha nem is az övé lenne. A ragadozó benne folyton-folyvást felüti a fejét, nem vágyik másra, mint az előtte álló férfi vérére, míg ő önnönmagával, a természetével küzd, hogy ez véletlenül se történhessen meg.
Ne mindezek után.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Văduva Adelina összes hozzászólása (74 darab)

Oldalak: [1] 2 3 » Fel