A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.

Ohridszki-birtok, Románia

Egyetlen napig bírta elviselni, hogy a nővére tekintete mindenhová követi, és bár nem tette fel kérdéseket, mindvégig azt érezte, hogy várja a válaszokat. Ő pedig nem igazán akart válaszolni egyikre sem. A második napon így már egész egyszerűen ide tért haza, társaságnak magával hozva Lucifert is. Adelina felől azóta sem hallott, hogy a Macskabagoly utca közepén arra kérte, menjen haza, mielőtt bántaná, az álmaiban azonban azóta is felbukkan meglehetősen gyakran. Nehezére esik eldönteni, hogy ezzel kapcsolatban hogyan is érez, talán leginkább megnyugtatja valahol mélyen, de ha őszinte, mégsem örül neki felhőtlenül. Ma éppen egy gyűrűvel a markában ébredt, amelyben a gömbölyded kő a holdat idézi a szürkés-fehéres árnyékokkal, és napsugarakra emlékezteti a foglalata. Arra már nem emlékszik, hogy álmában mi haszna volt, ha volt neki egyáltalán, de legalább szépnek szép. Meg egyedi, ilyen követ még nem látott. Már eltökélte egyébiránt, hogy beszél a gemmológussal, mert szeretne többet tudni a kövekről a varázstárgykészítéshez, ám ezt majd csak akkor tudja megbeszélni vele, ha hajlandóságot érez visszatérni Bogolyfalvára. Talán majd a jövő héten. Meglátja. Egyelőre csak a minisztériumot látogatja, mert a munkája meglehetősen érdekli, minél jobban beleássa magát a képességkorlátozás rejtelmeibe és lehetőségeibe. Most azonban, így sötétedés után - nemrég ébredt csak -, mivel nincs jobb dolga, a földszinten található konyhában telepedik le az asztalhoz, és egy lebegő, világító gömb - ezt is álmából hozta pár napja - lágy sárga fénye mellett vizslatja a gyűrűt tenyerén. Lucifert kiengedte, éppen ezért az ajtó nyitva, nem zavarja, hogy esetleg betéved pár rovar a fényre. Hiába a könyv előtte, nem bír rájönni, milyen kő lehet benne, a fémről legalább már rájött, hogy bronz. Meg kellene néznie, hova tűnt el Lucifer. Túlságosan is csendben van, ami sosem jelent jót se gyereknél, se kutyánál.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=855692#post855692][b]Ohridszki-Füst Álmos - 2022.11.02. 21:21[/b][/url]

A kétségbeesett alkudozástól percek választják el a boldogságot, mint ahogy az számára ma éppen kiderült. Most úgy érzi, hogy ő egyébként is képes kivárni, mikor érzi úgy a nő, hogy ura a helyzetnek, és már megígérte, hogy nem lesz több meglepetés, legalábbis nem olyan, mint napokkal ezelőtt. Hüvelykujjával óvatosan simít végig a nő alsó ajkán, miközben az arcát figyeli, hosszú szempilláit, ajkai ívét, határozott vonásait, sápadt, makulátlan bőrét. Már nem tudja, mikor vette észre először, hogy milyen szép, de talán mindig is tudta, és ennél sokkal többet is lát belőle, amitől csak még gyönyörűbbnek gondolja. Igazán egyébként is a tartalom fogta meg, de való igaz, hogy ezt nem lehet darabjaira szedni, és nem is lenne érdemes. Úgy fogadja el, ahogy van, és úgy is szereti.
- Jó - dünnyögi, sőt, szinte csak leheli a választ. Ő felajánlotta, de nincs ellenvetése. Ez itt az otthona, és nem véletlenül hívta be pár hónapja. Az életébe is ugyanúgy beengedte. Rámosolyog válaszul a kérdésre, bár tekintete kicsit tanácstalan. Nem most szeretne aludni, még ha a kérdésnek van is létjogosultsága. Elképzelhető, hogy nem aludt annyit az elmúlt napokban, mint kellene egyébként. Keze lassan Adelina derekán állapodik meg, átkarolja, amikor a nő homlokát a vállának dönti, és állát megtámasztja a feje búbján, ahogy magához öleli.
- Az elmúlt napokban... az álmaimban is... ahányszor benne voltál az álmaimban, nem történt semmi rossz - szólal meg végül. Úgy érzi, el kell mondania, még mielőtt a nőnek esetleg eszébe jutna azt hinni, hogy miatta sérült meg abban az egyetlen rémálomban, amihez az elmúlt napokban szerencséje volt. Lomha mozdulattal simít végig a nő hátán, ha már alvásról beszéltek, azt egyszerűbb fekve, habár való igaz, volt idő, amikor annyira nem kedvelte, hogy végül már a leglehetetlenebb helyzetekben is képes volt elaludni végső kimerültségében. Ez már a régmúlt, jó ideje viszonylag rendesen alszik, igyekezve úgy igazítani mindent, hogy az éjszakái mégis többnyire szabadok legyenek. Fenntartja őket Adelinának. Vaktában tapogatózik az ágyon hagyott pálcája után, és egy intéssel oltja ki a fényt a szobában. Így nem sokat lát egyelőre, de annál jobban érzékeli a vámpír jelenlétét minden más érzékszervével. A pálcát az éjjeliszekrényre teszi, aztán újra átöleli Adelinát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=855759#post855759][b]Văduva Adelina - 2022.11.03. 15:56[/b][/url]

A dünnyögő válaszra akarata ellenére mosolyodik el. Néha valóban olyan, mint egy gyermek, miközben tudja és érzi, mégis mennyivel több van benne ennél. Álmos olyan férfi, mondjon bárki bármit, aki mindenki mellett megállná a helyét, és minden nő hálás lehetne neki, amiért mellette van. Ő mégis olyat választ, aki csak veszélyt jelenthet az életére, aki nem mindig tud mellette lenni. Ebből is tökéletesen látszik mennyire különleges. Minden tekintetben.
Fejét oldalvást fordítva mosolyodik el szélesen a szavakat meghallva. - Most nem csak az álmaidban leszek ott - bár szívét simogatják a szavak, hogy nem az ő hibájából sérült meg a férfi, tudja, ez csak féligazság. Akkor kellett volna mellette lennie, mikor a legnagyobb szüksége volt rá, mégsem volt. Önnön hibájából. Mindezt elengedve, hiszen tudja, mindegy mit mond vagy tesz, ő másképpen fogja ezt látni, így csak szótlan dől neki, majd vele az ágyra. Minimálisan helyezkedve fekteti mellkasára a fejét, absztrakt mintákat rajzol vele a felsőre.
A hirtelen sötétségben fekete tekintete ugyanolyan élesen lát, mint eddig is tette, így somolyogva pillant körbe. Végül a vele szemben lévő falon állapodik meg. Mindent megadna azért, hogy egyszer valóban alhasson vele.
Türelmesen várja meg, míg elalszik, addig nem mozdul, a végére már a simogatást is abbahagyja. Amint légzése egyenletes lesz kel fel, sétál az ablakhoz és helyezkedik annak párkányára. Ha továbbra is mellette fekszik, előbb vagy utóbb felkelne hideg bőrének érzésére, azt pedig mindenképpen el szeretné kerülni. Szeretetteljes mosollyal pillant felé utoljára, majd ki az ablakon, hogy így várja meg a reggelt, mikor kénytelen elbújni a napsugarak elől.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=855795#post855795][b]Ohridszki-Füst Álmos - 2022.11.03. 23:30[/b][/url]

- Ennek örülök - válaszolja elmosolyodva. Igaz, annak is örült az elmúlt napokban, hogy a nő legalább az álmaiban felbukkant, de nyilvánvalóan boldogabb a jelen fejleményektől. Nem várja, hogy ezt fel is címkézzék, ezeknek sosem érezte szükségét, hiába tudja egyébként bűbájalkotóként, hogy irányítani csak azt képes, aminek nevet is tud adni. Ennek nem akar. Nem az a lényeg, hogy irányítsa. Sokkal fontosabb, hogy értékelje azt, ami van. Márpedig ő most igenis boldog. Elnyújtózik az ágyon, szemét lehunyva hagyatkozik az érzékeire. A sötétséget megszokná hamar, de most jólesik inkább Adelina hideg bőrét érzékelni, azt, ahogyan hozzáér, ahogy ujjával mintát rajzol a felsőjére. Olyan érzés, mintha megtalálta volna, amit mindig is keresett.
- Jó éjszakát - mondja egészen halkan, mintha nem akarná különösebben megtörni a rájuk telepedő békés csendet, aztán csókot nyom a nő hajába, mielőtt még lassan elmerülne az álmok világában. Azon ritka alkalmak egyike ez, amikor mégiscsak éjszaka alszik, mint a normális emberek. Késő délutánokon és kora reggeleken szokott aludni, sosem akkor, amikor ideje lenne. Álmában is felbukkan a vámpír újra. Ujjai alatt ugyanaz a gyűrű materializálódik, mint előző nap. Szürke kő, bronz foglalata napsugarakat mintáz. Érzékeli, amikor a nő már távozóban van, szemét résnyire nyitva fordul az oldalára, álomittas mosollyal pillantva utána, ujjait ösztönösen szorosabban fonva a gyűrűre. Most még emlékszik, hogy álmában a gyűrűnek ereje volt. Nappal voltak az erdőben. Talán eszébe jut majd ébredés után is, de egyelőre még visszaalszik a gondolattal, hogy majd ha leszáll az este talán újra látja a nőt.

//