A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=851125#post851125][b]Ohridszki-Füst Álmos - 2022.08.15. 15:26[/b][/url]

Temesvár, Északi pályaudvar


Az egyik barnára festett padon fekszik, lábait a pad támláján pihenteti, miközben a közvilágítás fényénél olvas. Úgy hajnali három óra körül járhat az idő, de órája úgysincs, hát nem nézi. Fölöslegesnek tartja, hogy folyton azt lesse, hány óra, hány perc is van éppen. Otthon a nagy falióra úgyis jelzi, mikor van ideje annak, hogy elinduljon, és mindig úgy számol, hogy nyugodtan oda is érjen, ne rá kelljen várni. Ezen felül az idő nem igazán érdekli. A telefonokat még annál is jobban gyűlöli, bár a nővére ráerőltetett egy rúnázott példányt, mert állítólag az megnyugtatja, hogy így elérhetőbb, mint ha egy bagollyal küldözgetnének leveleket, ahányszor csak hazajön a világnak ebbe az Isten háta mögötti sarkába. Na nem az állomást érti rajta, hanem a birtokot, ami még jó pár órányira van innen gyalog, seprűvel úgy huszonöt perc, viszont az alkalomra hozott zsupszkulcsot is. Annyira rendes volt, még a megfelelő hivatalból is kért engedélyt, hogy egy vámpír is használhatja, biztosítva arról az illetékest, hogy Adelina nem veszélyes, na meg akkor már azt is lejelentette, hány napot lesz itt és hol is pontosan. A bürokrácia valami förtelmes kínzóeszköz, de ha már az ember szembetalálja magát vele, kénytelen átvergődni rajta, hiába ér fel egy foghúzással. Még szerencse, hogy egyébként az itteni hivatalnokot ismeri, időnként készít neki egy-két apróbb varázstárgyat is, így nem kellett kivárnia, hogy hetekig küldözgessék egyik részlegről a másikra. A Román Mágiaügyi Minisztérium pecsétjével ellátott papír is ott lapul egyébként a könyv lapjai között, de addig is, mire megérkezik a dieselmozdony vontatta vonat - tiszta szerencse, hogy ez már nem gőzös -, még olvasgat kicsit a térben lokalizáló bűbájokról. Mostanában azt találta ki, hogy a mágikus kartográfia roppant érdekes ága a varázstárgykészítésnek, és nagyon is kíváncsian vetette bele magát a létező szakirodalomba. Talán még akár alkotni is tudna valami bűbájt, amivel egész területeket vetíthetne át papírra méretarányosan, anélkül, hogy azt méricskélni és rajzolni kellene hetekig. Bele is merül a gondolatba annyira, hogy fel se tűnik, amikor az egyébként több vágánnyal is rendelkező állomásra az a vonat is beáll, amelyikre ő vár, merthogy azzal érkezik kedvenc vámpírja látogatóba.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=851137#post851137][b]Ohridszki-Füst Álmos - 2022.08.15. 18:24[/b][/url]

Ugyan nem a legkényelmesebb a pad, de legalább nem alszik el a bágyadt lámpafényben véletlenül sem. Időnként meg is mozdul kicsit, hogy ne vágjon annyira hátába az öntöttvas kartámla, aztán meg ismét belemerül az olvasásba. Vonatok sípolnak, érkeznek és indulnak, de nem igazán figyel arra. Épp egy lábjegyzetet vizslat, az apróbetűs rész ugyanis még annál is érdekesebbnek tűnik, mint amit a tényleges szöveg taglal, amikor meghallja az ismerős hangot nagyon is közelről. A következő pillanatban pedig már a nő ajkait érzi a homlokán. El is vigyorodik, közben meg becsukja a könyvet, majd fel is ül a padon, így már a nőnek is jut hely.
- Helló - közli szívélyesen megütögetve maga mellett a barna festékkel bevont léceket, nyugodtan le lehet ülni. Bár azért előbb megszemléli, miről is kell véleményt mondania. Valóban, ezúttal kitett magáért a nő, bár őt egyébként sem zavarja az egyébként nagyon is egyedi öltözködési stílusa, itt nem árt, ha nem tűnnek ki túlságosan a tömegből. Ez egy muglik által is frekventált terület, nem baj az, ha nem merülnek fel különös kérdések.
- Abszolút. Kitettél magadért - válaszolja egy bólintás kíséretében. - Na és élvezted a nyolc órányi zötykölődést? - kérdezi meg, majd előveszi a hivatalból kapott román nyelvű igazolást és a nő felé tartja.
- Ezt beszereztem. Vajákoson nincs túl sokat nyitva a hivatal, és még azt is csak nappal - mondja még amolyan magyarázatként mellékesen, véletlen se tessék azt hinni, hogy ő ilyen lovagias rendes ember lenne, aki csak úgy szívességeket tesz, főleg, ha nincs rá nyomós oka. - És van egy zsupszkulcsom is, csak keresnünk kell valami félreesőbb zugot, ami nincs felkamerázva, és ahol tényleg könnyű préda lennék - kuncog felkelve a padról, aztán még a kezét is kinyújtja a nő felé. - Gyere, tudok egy sikátort a közelben, az pont megfelel majd a célnak. Vagy megnéznéd a várost éjszaka?  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=851166#post851166][b]Ohridszki-Füst Álmos - 2022.08.16. 13:18[/b][/url]

Nem így gondolta, hogy foglaljon helyet, de még éppen sikerül a könyvet a padra tenni, mielőt ráülne a nő. Ritka példány, na meg amennyire érdekli a téma, elképzelhető, hogy ez lesz az egyik fő olvasmánya, főleg, ha tényleg bele is veti magát a térképészet rejtelmeibe és nem csak elméleti síkon foglalkozik vele. Szabad kezével lazán átkarolja a nő derekát arra a pár percre, amíg az ölében ül, mint valami nagyranőtt óvodás. Így tűnik természetesnek. Másik kezében meg úgyis ott a könyv még mindig. Érdeklődve hallgatja a választ, és ezt kissé megemelt szemöldökéből látni igazán, na meg a szája sarkában megjelenő mosolyból. Néha tényleg úgy érzi, mintha egy óvodással barátkozott volna össze, nem egy száz évesnél is idősebb vámpírral. Hogy lehet ilyen lelkesedéssel beszélni csillagokról? Azok csak fénylő gázgömbök az univerzum egy távoli pontjában. Ezt azonban megtartja magának inkább, és egy lelombozó válasz helyett csendben bólogat. Majd odaadja a beszerzett iratot, aminek birtokában Adelinát senki nem kérheti számon, mit is keres itt pontosan és végképp nem róhatják fel neki, hogy itt van. Habár Románia amúgy is viszonylag vámpírbarát környezet, Erdélyben meg aztán végképp hagyománya van az együttélésnek, leginkább csak szeretik a bürokráciát.
- Nincsmit - válaszolja megvonva a vállát egy féloldalas mosoly kíséretében. Szóra sem érdemes. Pusztán gyakorlatias ember, és mégis miért hagyná a nőt ezzel szenvedni, ha tudja, hogy a verőfényes délelőttök valamelyikén lenne csak alkalma tiszteletét tenni a hivatalban. Nem túl ideális. Ugyan lehet egyeztetni Vasilével, ha nagyon muszáj, nem szalad ki a világból ettől, de egyszerűbb volt ez így mindkettejüknek szerinte.
- Rendben. Majd máskor megmutatom. Most akkor gyere - válaszolja, és ha már a nő úgyis megfogta a felé nyújtott kezét, sőt, még bele is karol, elindul vele az említett sikátor irányába. Ott nincs egy szál lélek sem, csak kukák és sötét, de ez pont ideális ahhoz, hogy a kabátja feneketlennek tűnő zsebéből előhalászott tollnak köszönhetően pillanatokon belül az Ohridszki-birtokon találják magukat. Az nem is baj, ha közben fogják egymás kezét még.  
- Ebbe mindig beleszédülök - állapítja meg elnevetve magát, miközben éppen feltápászkodik a fűről. - Olyan, mintha valami beszippantana, hogy aztán kiköpjön. Na de... üdv az Isten háta mögött - mutat körbe. A területből sokat nem látni így sötétben, világítás híján főleg, de az emeletes ház fehér fala szinte vakítóan tűnik ki a környezetből. Lucifert ezúttal előrelátóan Zenkőnél hagyta, a kutya ugyanis nem találkozott Adelinával, úgyhogy csak ketten vannak. Pár lépésébe telik a házig eljutni, ami mindig nosztalgiával tölti el, és már nyitja is az ajtót, hogy megmutassa igazi otthonát, az álmok maradványaival teli világot, merthogy itt tényleg a legkülönfélébb tárgyakba lehet botlani.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=851183#post851183][b]Ohridszki-Füst Álmos - 2022.08.16. 18:08[/b][/url]

Azt mondaná, aranyos, ha használna ilyen szavakat egyáltalán. Pedig egyébként szókincse részét képezi ez is, legalább az egyik nyelven abból a néhányból, amit az elmúlt évek során magába szívott. Ki viszont akkor sem mondana ilyesmit, ha fizetnének érte. Mi tagadás, a pénz sem érdekli különösebben. Övé a birtok, a nővére nem tart rá igényt, ahogy az apja sem, és itt mindene megvan, ami csak kell. Ha nem lennének annyival elevenebbek az álmai is, talán még maradna is, mint valami remete. Éppen az álmok miatt örül egyébként némán annak, hogy a nőt aligha kell tőlük féltenie, mert ha be is engedte az életébe, ő nem álmodik. Legalábbis nem úgy, mint ő. Ez a tudat pedig hihetetlenül megnyugtató számára.
- Persze - feleli nevetve. Mintha még inkább önmaga lenne itt egyébként, mint a birtok határain túl, és ha a nő ismerte volna tizenpár évvel ezelőtt, bizonyára ő is úgy vélné, hogy az a régi Álmos bukkan elő ebben a szinte már önfeledt nevetésben. Nincs benne semmi abból a dacból, amit alapvetően a világ felé mutat. - Még mindig jobb, mint fél napot idáig - teszi hozzá, aztán már csak elégedett mosollyal nézi, ahogy a nő körbefordul. Szívének egyik csücske ez a hely, szerinte csakis imádni lehet. Minden kis zugát tömény mágia itatja át, ettől szó szerint is varázslatos. Kinyitja aztán az ajtót, ütközésig tárva ki. Bent kicsit sötétebb is van, mint kint, ahol még a csillagok adnak némi fényt, de ezt is megoldja egy pálcaintéssel. A teret máris enyhén kékes árnyalatú fehér fény ragyogja be.
- Azt hittem, ez is csak olyan mendemonda, mint a fokhagyma - jegyzi meg a vámpír felé fordulva, aztán felé nyújtja a kezét. - Légy a vendégem, gyere be - mondja ki, ha már ez így áll, mégiscsak bemehessen a házba a nő. Igaz, eddig mindig az erdő mélyén találkoztak, ott sose volt ilyesféle formalitásokra szükség. A nappalinak minősülő szobában egyébként régi, de szép, faragott fabútorok találhatók - szekrény, asztal, pad, székek - és itt-ott álmaiból mentett tárgyak, egy üveggömb benne különösen gomolygó köddel, egy másik pislákoló fénnyel, egy sétáló doboz, egy másik szárnyakkal, ezer és egy mágusoknak nem is túl olyan feltűnő tárgy, amiket ő az álmaiból hozott és tanulmányoz. Némelyiknek lassan lejár az ideje és majd eltűnik nyomtalanul. Tele van velük viszont a ház, nem sajnálja őket. A szobája az emeleten van, akárcsak az összes többi, ahol aludni lehet, úgyhogy vezeti is tovább a nőt fel a lépcsőn, majd benyit az első ajtón balra. - Pakolj le nyugodtan. Ez meg itt az én birodalmam - mondja, kinyitva az ajtót jobbra is. Itt van csak igazán szép gyűjteménye mindennek, ami még az álmaiból létezik. Kabátját a szobában található szék támlájáta akasztja, kilép a bakancsaból is - szigorúan a sarkára lépve és küszködve vele, mert egyszerűbb lenne a fűzőt kioldani -, és az ágyára telepszik. Ráér. Hadd fedezze fel a nő a helyet. Nem zavartatja magát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=851187#post851187][b]Ohridszki-Füst Álmos - 2022.08.16. 19:39[/b][/url]

Ohridszki-birtok, Bánság, Románia

Ha már behívta, nyugodtan fel is fedezheti a házat. A konyha valószínűleg nem érdekli, fent meg a szobákat javarészt raktárnak használja amellett, hogy szinte minden egy letűnt élet emlékeit őrzi. Amikor az anyja meghalt, az apja Temesvárra költözött, ők pedig a nővérével Durmstrangban töltötték idejük nagyrészét. Először hat éve tette be ide a lábát, amikor megelégelte a munkát a Bagolykőben és felmondott. Ide vonult vissza. A családi ház mintha várta volna, a birtok mágiája pedig tovább rontott az álmain, vagy ki tudja, javított. Lehet, hogy van, aki áldásnak érezné azt, amire ő képes. Ő csak megvan vele, mert nem tud megszabadulni tőle. Itt körülveszi ennek minden látható nyoma, és nem bánja, hogy ezt végre valaki látja is. Ettől még valóságosabbnak érzi az egészet maga is. Egy megsárgult papírt tanulmányoz éppen, amikor a nő visszatér rövid felfedező körútjáról, majd hason fekve nyúlik el mellette az ágyon. Leteszi a papírt az éjjeliszekrényre, és oldalára fordul, fejét tenyerébe támasztva. A bakancs és a bőrkabát nélkül a kissé gyűrött pólóban máris kevésbé marcona a kinézete.
- Mire vagy kíváncsi? Apám muglik gyereke, akik nem kifejezetten voltak elragadtatva a ténytől, hogy egy szem fiúk varázsló. Van két nővére, de nem különösebben ismerem őket. Apával néha találkozunk, nem szeret ide kijárni, úgyhogy időnként bemegyek én és megnézem, hogy van. Anyám családja régi bolgár família, és a nővérem meg én vagyunk az utolsó élő tagjai. Vagy a családfám érdekelt volna? Valahol megvan, bár nem valami ominózusan híres emberek gyülekezete - mondja, aztán ha már szóba hozta, úgy dönt, bepróbálkozik egy begyűjtő varázslattal, és csodák csodájára, hatásosan. A vaskos bőrkötésű könyvnek por és régi papír illata van. Egy felületes mozdulattal töröl egyet rajta alkarjával, majd kinyitja. Cirill betűk sokasága borítja a lapokat, meg eleinte rajzolt képek, később már beragasztott fotók.
- Már el is felejtettem, hogy nem magyarul íródott. Úgy kétszáz éve kezdték, amikor ide költöztek. Azt hiszem. Velünk meg véget ér - mutatja oldalakkal odébb, ahonnan még az is kiderül, hogy soha sehol nem használt bolgár keresztneve mellékesen a Vladislav. A képen meg tíz éves önmaga játszik egy agárral. - Az ott meg Lompos, az utódja Lucifer pedig most a nővéremnél van. Szeretem az agarakat.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=851195#post851195][b]Ohridszki-Füst Álmos - 2022.08.16. 21:38[/b][/url]

Ohridszki-birtok, Bánság, Románia

- Miért? - kérdezi. Nem igazán érti, miért kér bocsánatot a nő. Csak egy kérdést tett fel, és ő is ugyanígy szokott kérdezni bármiről. Nem érzi úgy, hogy bárminek is tabunak kellene lennie. Ha valami kellemetlen, azt úgyis szóvá teszi. Ha meg azért kérne bocsánatot netán, hogy ráébredt, nem ismeri a személyes tér fogalmát, akkor sincs miért. Már megszokta. Sőt, igazság szerint nem is bánja, hogy ennyire nem távolságtartó. Ellensúlyoz mindenki mást, akiktől viszont többnyire ő is legalább karnyújtásnyi távolságot tart, ha nem is azonnal három lépésnyit.
- Ahogy ismerem, szeretne, de eddig fölöttem anyáskodott, meg kellene győznöm, hogy élje a saját életét. Csak még nem tudom, hogy mondjam el, hogy ne érezze úgy, nincs már rá szükségem - válaszol a kérdésre is futólag a vámpírra pillantva, aztán sóhajt egyet. Olyasmi ez, ami már egy ideje nyomja a szívét, és arra is rájött, hogy attól, hogy folyton piszkálja a nővérét, ez nem lesz jobb. Egy normális felnőtt beszélgetés kellene inkább. Talán majd megpróbálkozik vele, amikor legközelebb együtt vacsoráznak.
- A Durmstrang óta nem használtam, de nem. Használd csak - válaszolja. Szinte biztos benne, hogy úgyis használná. Mindketten meglehetősen öntörvényűek tudnak lenni, de valahol ezt is kedveli benne. Nem játssza meg magát, nem manipulatív, egyszerűen csak azt teszi, amihez kedve van. Könnyű követni és nem kell találgatnia, vajon mire is gondol éppen. Nem rossz ez így. Elneveti magát arra, hogy a nő szerint édes a képen, és szemöldökét hitetlenkedve emelve meg néz le rá.
- Nem mondod, hogy most nem vagyok az. Hogy lettem így a szíved csücske mégis? - kérdezi kuncogva. Lapoz egyet aztán, újabb képeket tárva fel. - Lucifert most azért nem hoztam, mert még nem találkoztatok és mert amúgy is azt ígértem, hogy megmutatom az álmaimat. De majd kiviszem legközelebb az erdőbe - válaszolja röpke csendet követően. Nem érzi úgy, hogy ne mondhatná el, miért nincs itt a kutya. Majd első adandó alkalommal összeismerteti őket cserébe, úgyis szeret Lucifer is az erdőben sétálni vele. Nyom egy csókot a nő homlokára, mielőtt újra megszólalna. A könyvet most egyelőre becsukja és mellkasának dönti, szabad kezével lazán tartva, hogy ne dőljön el. - Örülök, hogy itt vagy. Azt hiszem, annak is, hogy látsz - dünnyögi. Rég nem mesélt ennyi mindenről senkinek sem, és meglepően jó érzés tud néha lenni. Mintha évek terheitől szabadulna meg. - Na mutatok még képeket, ha érdekel. Van még... - nem fejezi be a mondatot, miután ismét témát vált, és mivel lusta éppen, úgy dönt, nem lapoz, átengedi a teret a mágiának. Egy kis bűbáj, és máris lebeg a könyv, csak intenie kell, hogy újabb oldalra lapozzon. Így már nyugodtan elterül a hátán. - ... szóval az ott a nővérem a könyvekkel. Igazi könyvmoly. Az meg az első meccs után készült, amit megnyertünk. Abban az évben én lettem az év terelője - mutatja büszkén a képet, amin kviddicstalárban feszít a seprűjével. - Az meg az első kísérleti bűbájom eredménye - magyarázza a következő képről, amin félig kopasz, mintha áldozatul esett volna egy fűnyírónak. - Göndör a hajam, gondoltam, alkotok valamit, amitől majd egyenes lesz. Nem úgy sikerült, ahogy terveztem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=852348#post852348][b]Ohridszki-Füst Álmos - 2022.09.07. 22:05[/b][/url]

Ohridszki-birtok, Bánság, Románia

- Én tudom - válaszolja egy kurta bólintással kísérve. Csak azt nem tudja, hogy ezt a nővére is tudja-e, vagy már túlságosan beleélte magát az önként vállalt anyaszerepbe. Az elmúlt tizenegynéhány évben megpróbálta mindig elrendezni a dolgokat körülötte, talán tényleg meg kellene mutatnia, hogy most már pont tökéletes lesz az is, ha csak a nővére lesz, és magára is fordít időt. Itt lenne az ideje, hogy élje az életét.
- És most teszteled a határaimat? - kérdezi meg, amikor a nő már a mellkasán fekszik. Leheletnyit még neki is fura, hogy mennyire nem zavarja. Utoljára Lillát engedte ennyire közel, sőt, még ennél is közelebb, Adelinában viszont az a különleges, hogy nem veszítheti el. Legalábbis úgy nem, mint bárki mást. Ha netán sikerül, az véleménye szerint 99 százalékos eséllyel lehet olyasmi, amit a saját számlájára írhat, nem valami tőle teljesen független, de mégis végleges. Megsimogatja a haját, arcára pedig kiül egy félmosoly. - Olyan vagy, mint egy óvodás, aki új játékot kapot. Aranyos. Csak ne cserélj le szó nélkül, azt nem feltétlen viselem jól - közli kuncogva. Fura, mit lehet kihozni belőle, és még furább, hogy ilyen volt valaha, sok évvel ezelőtt. Nem tudná megmondani, mitől vagy hogyan, de olyan, mintha a nő elaltatná az egyébként gyakran tomboló dühét, és ha az nincs a képben, olyan, amilyen mindig is lehetett volna, ha nem veszíti el váratlanul az anyját.
- Kedvellek - mondja ki. Ez ilyen egyszerű szerinte. - Ítélkezni különben sem az én dolgom - teszi hozzá, és ha tudná, talán a vállát is megvonná. Tényleg nem szokása eldönteni senkiről, hogy jó-e vagy rossz, igaz, többnyire esélyt sem ad. Megvan egyedül. Az, hogy hónapokkal ezelőtt beszélgetni kezdtek részben talán annak is betudható, hogy éppen a csárdából indult haza, de ki tudja, lehet, hogy anélkül is szóba állt volna a nővel. Érdekesnek találja és jó társaságnak, akivel szívesen tölt időt. Elvégre ide is ezért hívta meg, mi több, a titkai egy részét is megosztotta már vele, önszántóból. Oldalára fordul, amikor a nő már ismét a hátán fekszik mellette, a könyvet pedig lebegésre bírja, úgy egyszerűbbnek tűnik képeket mutogatni.
- Tényleg az, bár lehet nem hinné el, hogy ezt gondolom róla - válaszolja kissé rezignált mosollyal. Az elmúlt tíz évet nagyrészt egymás piszkálásával töltötték, elképzelhetőnek tartja, hogy ilyen jelzők, mint a tündéri meg aranyos, hihetetlenül hangozhatnak az ő szájából. - Majd beszélek vele, szerintem ő is biztos szívesen megismerne - teszi még hozzá, majd ő is elneveti magát, még ha nincs is rá olyan hatással a kép, mint a nőre.
- Abszolút - válaszolja, fektében is kihúzva magát. - Naná, hogy büszke voltam. Az volt az első varázslat, amivel megpróbálkoztam.  - közli, aztán vállat von. - Nincs miért, tényleg vicces volt, azóta meg már amúgy is sokkal jobban megy, szerencsére. Vagy a Minisztériumnak még kínos lenne bevallani, hogy rajtam tartják a szemüket. Egyébként azt hiszem, még sose hallottalak korábban nevetni. Tetszik - állapítja meg, aztán lapoz még párat, de a többi kép javarészt születésnapi vagy csak egyszerű családi kép, aztán már nincs is több. - Sajnos több ilyen nincs, további baklövésekről csak mesélni tudok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=852379#post852379][b]Ohridszki-Füst Álmos - 2022.09.08. 16:51[/b][/url]

- Kinek nincsenek? - kérdezi szemöldökét megemelve, egy kissé szemtelen mosoly kíséretében. Általában olyan, mint aki egy egész tornyot emelt maga köré, és még betekintést is ritkán enged, bejárást meg aztán végképp nem, viszont Adelina nem csak a természet törvényeit írja felül, de az ő játékszabályait is. Végtére is nem halandó, és éppen ezért kapott nem csak betekintést, de szabad bejárást is. A falon túl pedig a határ ott húzódik, hogy csak azt osztja meg, amit szeretne. Szerencsére a nő mintha ezt érezné, sosem erőlteti, hogy olyasmit tegyen vagy mondjon, amit éppen nem akar, úgyhogy ez így szerinte tökéletesen működik.
- Akkor jó esetben még pár évtizedik eljátszogathatsz velem. Majd megpróbálok nem idő előtt elromlani - válaszolja kuncogva. Ugyan ez nem garancia még semmire, tekintve például az átlagos éves alkoholfogyasztását, de egyébbel nem él mellé, az is számít, nem? Ha egyszer ráveszi magát, talán még azt is csökkentheti, elvégre mondhatjuk, hogy a motiváció meglenne. Örökké élni nem fog, de nem lenne baj, ha nem vinné el a májzsugor harminc éves korára. Még alszik rá párat azért, és mérlegeli, mit is szeretne pontosan.
- És végignéznéd, ahogy megöregszem? Biztos jó kis könyv lenne belőle, de legalábbis pár cikk biztosan, nem csak az Edictumban - jegyzi meg nevetve. Olyan abszurdnak tűnik a kép. Igaz, a barátságukról is könnyű azt gondolni, hogy teljességgel abszurd, hiszen normális esetben ő legfeljebb a vacsora lenne, vagy vérszolga vagy minek hívják azokat, akiket egy embervérrel táplálkozó vámpír nem öl meg. Nem olvasott utána ezeknek sohasem pontosan, és az igazat megvallva nem is nagyon tervezi, majd legfeljebb rákérdez a nőnél, ha valami nagyon érdekli. Eddig is megtette, és se ki nem nevette, se meg nem sértődött a kérdéseiért.
- Azért Zenkő a nővérem, pont olyan fából faragták, mint engem. Meg tud rólad. Tulajdonképpen azt hiszi, hogy... á, nem is tudom. Azt nem tudja, hogy vámpír vagy, de elég sok mindent érez, és azt mondogatja, hogy változom - válaszolja. Szinte biztos benne azért, hogy Zenkő nem menekülne el, sőt, inkább az az érzése, hogy talán még csak meg sem lepődne, hogy a fura öccsére éppen egy vámpír van jó hatással.
- Te is belőlem - jegyzi meg lakonikusan egyszerűen, mintha ez amúgy a világ legtermészetesebb dolga volna, aztán csókot nyom a nő homlokára, mielőtt még feltápászkodna. - Jók vagyunk. Tényleg meg kellene írni azt a könyvet. The unlikely and beautiful friendship of a vampyre and a dreamer, vagy mittudomén, kell egy kreatív cím, aztán ebből vehetünk nyaralót a Bahamákon vagy ahol tetszik. Egyébként nappalra időzítettem az alvást és ha szeretnéd, maradhatsz itt is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=852562#post852562][b]Ohridszki-Füst Álmos - 2022.09.12. 18:13[/b][/url]

Tudatában van, hogy a nő képes lenne olvasni az elméjében. Hogy sem ezt nem teszi, sem nem kérdezősködik kitartóan olyasmiről, amire ő érezhetően nem szívesen válaszol, azt viszont úgy értelmezi, hogy igenis tiszteli a határait. Mindezért pedig hálás. Ki nem mondja, szókincsének egyébként sem képezik olyan szavak a részét mint a kérem, bocsánat, sajnálom, vagy a jelen esetben esetleg használható köszönöm, ehelyett inkább csak rámosolyog Adelinára.
- Na - szólal meg aztán, amikor a nő elkedvtelenedik egyik pillanatról a másikra. Mindent egy kurta szótagba sűrít, és ahelyett, hogy tovább beszélne, inkább átöleli magához húzva, állát megtámasztva a nő feje búbján. Nem kell erre most gondolni sem. Bár egyébként ő nem csak megbékélt a saját halandóságával már régen, de még siettetni is igyekszik időnként az elkerülhetetlent, most azonban valami teljesen máson jár az esze. Mi lenne, ha ezzel felhagyna? Végülis egyáltalán nem hangzik lehetetlennek, hiszen mióta összebarátkoztak, már így is ritkábbak lettek például a pubban és a csárdában tett látogatásai, több időt tölt az erdőben helyette. Elgondolkodik aztán azon is, hogy mi a válasz a feltett kérdésre. Egész sokáig hallgat, próbálja megfogalmazni mindazt, amire Zenkő megjegyzéseiből következtetni lehet, merthogy egyébként egymással nem igazán kommunikálnak nyíltan sok esetben, pusztán célzásokkal élnek.
- Azt hiszem, azt, hogy van valakim - mondja ki. Zenkő pedig talán nem is téved nagyot. Mióta ismeri a nőt, már ő sem tudja tagadni, hogy változott. Adelina beette magát a bőre alá, és akarva-akaratlanul is olyan dolgokat hoz ki belőle, amikről nem is gondolta volna, hogy egyáltalán lehet. Beengedte a házba, ahol felnőtt. Megosztja vele a gondolatait, sőt ebben a pillanatban még az ágyát is. A szíve csücske lett a vámpír, ez tagadhatatlan. Sőt, már nem is akarja tagadni. Felül közben az ágyon, és máris egy elégedetlen arckifejezés lesz a jutalma érte.
- Ne nézz így rám - mondja fejét oldalra döntve, elmosolyodva, és mint ahogy azt már nagyon sokszor csinálta ismeretségük kezdete óta, ujjára csavarja az egyik sötét hajtincset.
- Igazából itt is remekül megvagyok. Ha elköltöznék, hegyvidéken szeretnék lakni, valahol egy erdő közelében - válaszolja a hajtincset figyelve, ahogy szépen lecsúszik ujjáról. A könyv megírásához meg nem ragaszkodik, egyszerűen csak viccesnek találja az ötletet, majd szóba hozza, hogy akár itt is maradhat a nő, ha szeretné, ebben a szobában.
- Igen, itt. Velem - válaszolja, még bólint is mellé egyet, aztán egy kurta szusszanással széles mosolyra húzza a száját. - Már vártam, mikor kérdezed meg. Persze, ezért is nem akartam éjszaka aludni. Most azonnal? Vagy előbb még mutathatok valamit? - kérdezi. Nem sürgős, ami azt illeti, így megvárja inkább a választ a kérdésére először is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=852588#post852588][b]Ohridszki-Füst Álmos - 2022.09.13. 14:57[/b][/url]

- Ühm... szerintem is - válaszolja. Azzal tisztában van, hogy amióta ismeri, változott. Például most már napok óta nem is ivott, és bár ezt nem mondja, hiszen nem azért csinálja, hogy aztán érdemrendet kapjon érte meg buksisimit, mégis biztos benne, hogy nem számít titoknak. Végtére is nem árad belőle az alkoholszag. Egyszerűen csak nem érezte szükségét, hogy a gondolatait megpróbálja sörbe fojtani. Már úgyis kiderült rég, hogy a kis mocskok tudnak úszni, és ő meg végül arra a megállapításra jutott, hogy ha egyszerűbb nem is lesz, de hatékonyabb talán igen, ha szembenéz velük. Ezt a lépést még halogatja, de már tudja, merre fog majd elindulni, ha végre ráveszi magát.
- Szerintem te is imádnád, jobban, mint a Bahamákat - válaszolja elmosolyodva. A nő hihetetlen gyorsasága mindig meglepi, most is. Megrázza a fejét, közben szája szélét beharapva, hogy elnyomja az előkívánkozó vigyort. Hihetetlen. Néha olyan, mint egy macska, ami a vacsorára kinézett egérrel játszik.
- Tartanom kellene tőle, hogy egyszer megkóstolsz? - kérdezi válla fölött nézve a nőre, majd ha már megbeszélték, hogy nem siet olyan nagyon sétálni, tekintve, hogy hajnalig is akadt még pár órájuk, bármilyen korán is kel a nap még így nyáron, felkel az ágyról és néhány hosszú percre el is tűnik, hogy végül egy kartondobozzal térjen vissza. A dobozban a leginkább papírok kaptak helyet, meg néhány egyéb apróság, például földgömbök különféle méretekben. Az ágy mellé teszi a földre, majd letérdel mellé és némi keresgélés után egy összehajtogatott pergament húz elő.
- Egy ideje érdekelnek a térképek. Mármint, az, ahogyan készülnek. Sajátot még csak rajzoltam, a bűvölése bénán sikerült, mert még nem megfelelőek a bűbájaim. Sokkal több időt vesz el az, hogy a minisztériumnak megfelelőeket alkossak, vagy tökéleteset alkotok vagy semmit... ezt viszont álmodtam. Az elején véletlen sikerült csak, de már rájöttem a titokra. Ha úgy fogom meg a tárgyakat, mintha igaziak lennének, át tudom hozni őket. Ezt tegnap sikerült - magyarázza, remélve, hogy a másik nem hiszi azt, hogy amúgy valami hallucinogén gombát vacsorázott. A térképet is kihajtja végül kiterítve a szőnyegen. A pergamenről máris úgy emelkednek ki a környék domborzati formái, meg a fák, a ház, mintha makettet hajtogatott volna össze. Jobb kezét a térkép fölé emelve olyan mozdulatot tesz, mintha lapozna, és már be is látnak a ház felső szintjére. Az erdőben is eltűnik a fák koronájának egy része, jobban látni a tisztásokat. Egy újabb mozdulattal már csak az alsó szintet látni, meg a környező vidék bokrait, aztán már azt sem, csak azt, ami talajszinten van. - Leköveti a valóságot, és nem tudom még, hogyan csinálja, de eddig minden, amit áthoztam, csak úgy egy évig létezett. Nézd, ha visszahúzom a szinteket, ott vagyunk - mutatja a kis alakokat a házban. - Néha rájövök a logikájukra, néha képtelen vagyok leutánozni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=852597#post852597][b]Ohridszki-Füst Álmos - 2022.09.13. 18:21[/b][/url]

Tulajdonképpen izgalmas játéknak fogja fel, hogy milyen közel is van hozzá éppen a vámpír. Vacsora tálalva. Megharaphatná. Ő mégis bízik benne, hogy nem fogja megtenni, bármilyen csábító is legyen a nyakán az az ér. Újra beharapja a szája szélét, fejét pedig először oldalra dönti, majd kicsit előre, és kurta szusszanása arra enged következtetni, hogy nem hiszi el, hogy éppen ezt játsszák. Akkor nem kellene végignézned, ahogy megöregszem, gondolja, de inkább a nyelvére harap ahelyett, hogy kimondaná és tagadólag megrázza a fejét. Most nem szeretné ezt a témát tovább feszegetni, hiszen ez a téma nyilvánvalóan zavarja a nőt, ő pedig egyelőre nem kíván megválni halandó mivoltától. Inkább úgy dönt, megmutat még egy darabot magából, amit eddig olyan kevesen láttak, hogy egy kezén meg tudja számolni. Sőt, még Adelinát hozzávéve sincs szükség többre egy kezénél a számolgatáshoz, mert nemhogy nem mutogatja, beszélni sem nagyon beszél az álmairól. Előszedi a legújabb megálmodott tárgyat, a környék meglehetősen interaktív térképét és kihajtogatja.
- Vicces azt mondani rá, hogy nem álom, mert szó szerint az. Csak nem álmodunk, de onnan hoztam - válaszolja féloldalas mosollyal. - Lapozz benne nyugodtan. A házból kiindulva olyan három métert jelent egy-egy szintje - mondja, kissé hátradőlve, tenyerével combjára támaszkodva, amikor a nő a térkép felé nyúl. Beletelt egy kis időbe tegnap, mire rájött, hogyan is működik, de sikerült.
- Nem mindent - válaszolja aztán megrázva a fejét. - Kísérletezem, de olyasmit, ami él, vagy amit amúgy nem bírnék el, nem sikerült soha áthozni. A legközelebb ezekhez egy szál virággal jártam, amit előtte leszakítottam, meg egy ládával, amit bonyolult mechanizmusok zártak - osztja meg a részleteket. - Mondjuk nem is hiányzik, hogy bármi élő átjöjjön velem. Megtölteném a környéket szörnyekkel a végén - közli még, és a nevetése enyhén keserűnek hangzik. A rémálmok sosem hagyták el, csak ritkultak kicsit, főleg, amióta képes tudatosabban álmodni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=853869#post853869][b]Ohridszki-Füst Álmos - 2022.10.04. 22:34[/b][/url]

Először mutatja meg valakinek, mire is képes igazán. Tulajdonképpen örül. Nem a csodálatnak, amivel a nő a térképet szemléli, hanem annak, hogy megoszthatja. Igaz ugyan, hogy a nővérének is megmutatná, de Zenkő nem szeret a birtokon lenni. Azóta nem tette be ide a lábát, hogy beköltözött a budanekeresdi házba. Nem hibáztatja. Ki tudja, mit művelne vele a birtok, ha elég sok időt töltene itt.
- Egy álomvilágból - válaszolja elmosolyodva. Bár tudja, hogy ez az álomvilág is az ő képzeletének a terméke. A térkép valami módon mégicsak az ő alkotása, mint minden tárgy, amit valaha is áthozott.
- Az nem - rázza meg a fejét. - Csak az, amikor elkapnak a szörnyek. Olyankor zúzódásokkal ébredek, ezért nem szeretek aludni. De már nem olyan rossz. Megtanultam irányítani őket, még Lilla tanított rá. Általában sikerül előbb rájönnöm, hogy álmodok, mint ahogy elkapnának - válaszolja. Most éppen nincs is egyetlen zúzódása sem. Pontosan tudja, hogy hetvenhárom napja nem kapták már el a szörnyek, és szerencsére ide még utánajönni sem tudnak. A biztonság kedvéért viszont mégsem marad túl sokat inkább a birtokon már, mert ki tudja. A végén pár év kérdése lenne csak ez is, és nem szeretné. A kérdésen elgondolkodik.
- Hm... őszintén szólva nem is tudom. Talán... egyszer álmodtam egy tükröt. Edevis tükréről hallottál már? Ahhoz hasonló volt, de a legboldogabb emlékemet mutatta. Azzal idézek patrónust, amióta csak megtanultam. De már nincs meg. Talán megpróbálhatom újraálmodni. Előtte viszont sétáljunk még egyet, mielőtt felkelne a nap - szakítja félbe a saját gondolatmenetét, és a kezét nyújtja a nőnek. Fejét kicsit oldalra dönti, szemöldökét picit megemelve, ahelyett, hogy megkérdezné szavakkal is, van-e kedve. Hiszen megígérte, hogy kimennek még az erdőbe, mesélni pedig végtére is közben is tud.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=854071#post854071][b]Ohridszki-Füst Álmos - 2022.10.10. 12:53[/b][/url]

Ohridszki-birtok, Románia

Egyetlen napig bírta elviselni, hogy a nővére tekintete mindenhová követi, és bár nem tette fel kérdéseket, mindvégig azt érezte, hogy várja a válaszokat. Ő pedig nem igazán akart válaszolni egyikre sem. A második napon így már egész egyszerűen ide tért haza, társaságnak magával hozva Lucifert is. Adelina felől azóta sem hallott, hogy a Macskabagoly utca közepén arra kérte, menjen haza, mielőtt bántaná, az álmaiban azonban azóta is felbukkan meglehetősen gyakran. Nehezére esik eldönteni, hogy ezzel kapcsolatban hogyan is érez, talán leginkább megnyugtatja valahol mélyen, de ha őszinte, mégsem örül neki felhőtlenül. Ma éppen egy gyűrűvel a markában ébredt, amelyben a gömbölyded kő a holdat idézi a szürkés-fehéres árnyékokkal, és napsugarakra emlékezteti a foglalata. Arra már nem emlékszik, hogy álmában mi haszna volt, ha volt neki egyáltalán, de legalább szépnek szép. Meg egyedi, ilyen követ még nem látott. Már eltökélte egyébiránt, hogy beszél a gemmológussal, mert szeretne többet tudni a kövekről a varázstárgykészítéshez, ám ezt majd csak akkor tudja megbeszélni vele, ha hajlandóságot érez visszatérni Bogolyfalvára. Talán majd a jövő héten. Meglátja. Egyelőre csak a minisztériumot látogatja, mert a munkája meglehetősen érdekli, minél jobban beleássa magát a képességkorlátozás rejtelmeibe és lehetőségeibe. Most azonban, így sötétedés után - nemrég ébredt csak -, mivel nincs jobb dolga, a földszinten található konyhában telepedik le az asztalhoz, és egy lebegő, világító gömb - ezt is álmából hozta pár napja - lágy sárga fénye mellett vizslatja a gyűrűt tenyerén. Lucifert kiengedte, éppen ezért az ajtó nyitva, nem zavarja, hogy esetleg betéved pár rovar a fényre. Hiába a könyv előtte, nem bír rájönni, milyen kő lehet benne, a fémről legalább már rájött, hogy bronz. Meg kellene néznie, hova tűnt el Lucifer. Túlságosan is csendben van, ami sosem jelent jót se gyereknél, se kutyánál.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=854075#post854075][b]Ohridszki-Füst Álmos - 2022.10.10. 13:41[/b][/url]

Ohridszki-birtok, Románia

Veszélyes talajra tévedt, ezzel tisztában van, de amilyen lehetetlen teremtménye a természetnek amúgy is - már a szó szoros értelmében, hiszen még a minisztérium se igazán tud mit kezdeni azzal, amire képes -, miért ne lenne működőképes az is, ami másnak tényleg lehetetlen lenne. Merlin szakállára, képes áthozni az álmai egy részét, és többször sérült meg ott, mint a valóságban. Mellékesen most éppen szivárványszínű a bal oldala, mert azon az éjszakán, amit még Budanekeresden töltött, tulajdonképpen nem törődött azzal, hogy elkapják-e. Annál dühösebb volt magára, és mint kiderült, a dühét érzik a rémek, talán pont arra éheznek. Olyankor mindig megtalálják, és most nem vigyázott. Nem is igazán érdekelte az egész, csak azóta figyel ismét, hogy áthurcolkodott a birtokra. Még nézegeti kicsit a gyűrűt, de mivel Lucifer már gyanúsan hosszú ideje van csendben, inkább leteszi és kimegy az udvarra. Beletelik pár percbe is, mire szeme megszokja a benti fény után a kinti sötétséget, mert hiába füttyent, a kutya nem szalad hozzá, így kénytelennek bizonyul megkeresni. A hűvös időre való tekintettel visszamegy még a kabátjáért, bakancsaiba meg csak úgy belelép, hagyja lógni a fűzőket, nem köti be - és mivel szárközépig ér a bakancs, szerencsére annak sincs sok esélye, hogy rálépjen és orra essen benne -, és visszatér az udvarra.
- Lucifeeeer - kiált a kutya után, de csak egy vakkantás a válasz, pedig amúgy az agár meglehetősen jól nevelt példánya fajának. Végül felfedezi, közelebb a házhoz, mint gondolta volna, így hát tett egy nagyobb kört fölöslegesen, mielőtt megtalálta volna. A kutya kitartóan bámul az egyik fára, nem morog, inkább kíváncsi, mint gyanakvó, bár amúgy is egy eleve barátságos eb. Ha mókus lenne, már ugatná. Őket nem szereti. Így felnéz ő is, és alig hisz a szemének.
- Bejössz? - kérdezi lágy hangon köszönés helyett, közben két ujját a kutya nyakörvébe akasztva. - Ő Lucifer, és nem bánt. Úgy nézem, inkább kíváncsi rád.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=854098#post854098][b]Ohridszki-Füst Álmos - 2022.10.11. 13:51[/b][/url]

Nem számított rá. Ugyan várta, de nem ide, vagy már nem is tudja igazán. Arra inkább számított, hogy esetleg Budanekeresden bukkan fel, talán összefut Zenkővel, még arra is, hogy megcsörren a telefonja, amit egyébként szívből utál, de a nővére iránt érzett tiszteletből nem némítja le - csak éppen odafönt hagyta az ágyán -, vagy... arra tényleg nem számított, hogy itt fog felbukkani, az egyik öreg tölgyfa ágain kuporogva. Ha belegondol, innen pont látni a házat, de mivel nem kapott választ a feltett kérdésre sem, ezúttal nem kúszik mosoly az arcára a gondolatra. Nem is igazán érti az egészet. Az ő fejében egyszerű, mert tudja, hogy tud alkalmazkodni, most sem megy az erdőbe, amikor a nő jelzi, hogy már éhes és vadászni fog, és nem kér többet, mint amennyit a másik adni szeretne, de lehet, hogy ez nem egyértelmű. Érzi, hogy beszélniük kellene, mégis hallgat. Ez a csend pedig most újra kellemetlen. Futólag húzza el a száját féloldalasan, fejét pedig közben lehajtja. Luciferre figyel. Legyen így, nem erőlteti, amit a másik nem szeretne, úgyhogy megsimogatja az agár fejét.
- Gyere - súgja neki kissé lehajolva, és már hátat fordítva indulna is vissza a házba, amikor a nő földet ér a fa alatt. Éppen csak a kutya nem mozdul. Némán ül és bámul bele a sötétbe, egyenesen a nőre. Mintha megbabonázta volna. Talán kicsit még őt is egyébként, elég komoly erőfeszítésébe telik, hogy ne tegye fel újra a kérdését, de Lillát is el tudta engedni. Abba se pusztult bele, csak majdnem. Egy kicsit. Leguggol a kutya mellé.
- Lucifer - szólítja a nevén. - Elég volt, gyere - igyekszik rábírni szép szóval, hogy mozduljon, és amint kiegyenesedik, finoman húzza meg a nyakörvet, hátha az is segít.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=854107#post854107][b]Ohridszki-Füst Álmos - 2022.10.11. 16:39[/b][/url]

Ohridszki-birtok, Románia

Lucifer megmakacsolja magát, mint egy öszvér. Vagy éppen csak a nevéhez hűen engedetlen és fordul szembe a gazdájával, szerencsére csendes módon ellenkezve csupán a szép szóval hozzá intézett kéréssel. Ő menne, de a kutya marad ugyanott ülve és a nőre bámul. Fejét kissé oldalra biccenti, és csak akkor mozdul meg, amikor Álmos ujjait még mindig a nyakörvbe akasztva finoman meghúzza azt. Tényleg ideje menniük. Nem óhajt továbbra is ebben a csendben fulladozni, és nyilvánvalónak tűnik, hogy különösebben beszélni egyikük sem akar. Vagy csak a másik is pont annyira nem tudná, hogy mit is mondhatna, mint ő? Inkább dacosnak tűnt, de való igaz, nem ő a viselkedéselemzés tudora, és soha nem is lesz. Tévedhetett, meglehetősen könnyen. Mindenesetre meglepi, amikor a nő meg az ő kabátja ujjába akasztja az ujjait és elindul a ház felé. Nincs messze, alig pár méternyi a távolság, Lucifer pedig most magától is megindul, majd eltűnik a nyitva hagyott ajtó mögött odabent. Ő igyekszik lépést tartani Adelinával, és úgy érzi, mintha valahol az álmok és valóság határán történne mindez. Régen érezte már úgy, hogy nem tudja alszik-e vagy ébren van. Megpróbálja felidézni, milyen nap van és hányadika, de semmi nem változik ettől. Akkor mégiscsak ébren kell lennie. Az ajtónál megáll, nem lépi át a küszöböt még.
- Mit szeretnél? - kérdezi meg. Nem számonkérő, nem szemrehányó, csak azt szeretné tudni, bemegy-e a nő vagy sem. Hátát nekiveti az ajtófélfának átmenetileg, de nem állja el az utat a másik elől mégsem eközben, ha bemenne. Vajon a múltkori engedély most is érvényes? Felvette ugyan a vámpírológiát, bár nem képezi szerves részét sem az átoktörők, sem az ereklyekutatók tantervének mellékesen, ám még nem sokat tanult. Lehet el kellene kezdenie olvasni a kötelezőket ahelyett, hogy az álmait elemzi.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=854120#post854120][b]Ohridszki-Füst Álmos - 2022.10.11. 23:22[/b][/url]

Ohridszki-birtok, Románia

Halvány mosoly jelenik meg a szája szegletében, miközben hátát még mindig az ajtófélfának dönti lazán. Lehunyja a szemét egy hosszú pillanatra, majd végre a nő szemébe néz.
- Csak azt szerettem volna tudni, hogy bejössz-e vagy sem. De ez a válasz kicsit jobban tetszik - mondja ki azt, ami éppen a fejében jár. Tényleg nem tudja már, hogy mire számított. A csendből kiindulva leginkább talán arra, hogy az a múltkori csók egyszeri volt, akár búcsú is. Maga sem tudja. Ennyire összezavarodva rég volt, mint most, napok óta, de lassan, minden szóval kicsit tisztább lesz a helyzet. Megemeli a kezét, így igazából félúton találkozik Adelina kezével, amikor ő lassan felé nyúl.
- Nincs mit sajnálnod. Nem tudtam, mit mondhatnék, vagy hogyan... nem a szavak az erősségem. Talán ha... másoktól kölcsönzöm, de nem akartam. A meglepetéseket viszont én sem szeretem különösebben, úgyhogy megértelek, azt hiszem - válaszolja. Haragudni tényleg magára haragudott csak utólag, éppen azért, amit most elmondott. Változtatni azonban azon, ami megtörtént, már egyikük sem tud. Szabad kezét inkább a nő derekára csúsztatja és magához húzza, majd ezúttal is a hajába nyom csókot.
- Te is nekem. Ígérem, hogy nem lesz több meglepetés - válaszolja. Még egy ideig el is ácsorogna itt, így, ha nem kúszna lassan a hűvös hegyi levegő már-már a bőre alá is. - Nincs túlságosan melegem. Nem akarsz inkább bejönni? Azt hiszem, lenne mit megbeszélnünk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=854125#post854125][b]Ohridszki-Füst Álmos - 2022.10.12. 13:04[/b][/url]

Ohridszki-birtok, Románia

Alsó ajkát beharapva próbálja visszafogni mosolyát a nő reakciója láttán, de nem jár sok sikerrel. Igazán elragadónak találja, ahogy zavarba jön, pedig végülis választ adott egy későbbre tartogatott kérdésre, ami végülis ugyanígy is hangozhatna. Milyen egyszerűen letudták ezt most, meg is könnyebbült. Jó tudni, hogy nem csak ő érez így.
- Nem pont ez lenne a meglepetések lényege, hogy váratlanul érnek? - teszi fel a költői kérdést, nem vár rá választ. - Én éppen ezt nem szeretem bennük, kizökkentenek. Szóval... azt mondtad, ne szabadkozzak, neked sem kellene - folytatja pillanatnyi csendet követően, majd átöleli a nőt magához húzva és csókot nyom a hajába. Szeretné, ha maradna. Fontos lett neki, nagyon is, és bármennyire nehezére is esik ezt szavakba önteni, talán az mégis kellőképpen elárulja, ahogyan Adelinához viszonyul. Követi a tekintetét a válasz hallatán, majd mosolyogva rázza meg a fejét.
- Takarítani is van jó kis bűbájom, ez ne aggasszon. Meg igazából... mire nincs? A bűbájokból élek - válaszolja. Hirtelen nem is tudja, beszéltek-e valaha arról, hogy a minisztériumban egészen pontosan mit is takar a munkája, vagy csak nagy általánosságban említette. Csak abban biztos, hogy azt mesélte, hogy szívesen kísérletezik. - A pálcám viszont a konyhaasztalon van, anélkül sajnos nem megyek sokra, szóval... így már jó lesz? - kérdezi, és pillanatokon belül az is kiderül, mire vonatkozik a kérdés, ugyanis fél kezét még mindig a nő derekára fonja, a másikat azonban kicsit lehajolva a térde alá csúsztatja és máris abszolút lovagias szőke herceg lesz itt belőle, éppen csak se nem szőke, se nem herceg, sokkal inkább úgy néz ki, mint aki elől sötétben inkább kitér az ember és átmegy az út másik oldalára.
 

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=854127#post854127][b]Ohridszki-Füst Álmos - 2022.10.12. 17:11[/b][/url]

Ohridszki-birtok, Románia

Időnként úgy érzi, mintha elvárás lenne, hogy ugyanúgy tegyen mint körülötte mindenki más. A többiek. A gond az, hogy ő mindig is a maga feje után ment, dacosan, mint a kosok, és nem igyekezett alkalmazkodni senki elvárásaihoz sem. Féloldalas mosollyal figyeli, hogyan húzza el durcásan a nő a száját, de nem tesz már semmilyen megjegyzést erre. Ami a mágiát illeti, neki viszont az a természetes, hiszen ezen a birtokon nőtt fel, ahol tulajdonképpen mindent átjár a mai napig is. Részben gyaníthatóan ő maga is ennek a teremtménye, hiszen az álmai nem mindennapiak, még csak természetesnek sem mondhatóak. Talán ezért is lepődik meg kissé, hogy a nőnek nem az, de hát tulajdonképpen erről soha nem is kérdezte, hogy azelőtt, hogy vámpírrá vált volna, boszorkány volt-e vagy csak egyszerű varázstalan halandó. Nem mondja, hogy majd megszokja, azt sem ígéri, hogy nem fogja használni, hiszen szereti a varázserejét, még ha nem is használja állandóan. Nem ígér olyat, amit nem tudna megtartani, és olyat sem, amiről nem tudni, érdemes-e, mert kérdés, mit hoz a holnap. Inkább ölbe veszi a nőt, aki nevetve kulcsolja nyaka köré a karjait, és ebben a pillanatban minden a lehető legtermészetesebbnek tűnik. A küszöböt átlépve megszabadul azért a bakancsaitól, a jól bevált módon a sarkára lépve igyekszik a lábbelit a földön tartani, amíg sikerül kilépni belőle, majd könyökével löki be az ajtót maga mögött. A konyhában még mindig az álombeli gömb ontja meleg sárga fényét az asztal fölött lebegve. Fent kényelmesebb, mint a konyhában található székek, dönti el, így végül egyenesen a lépcső fele indul, hogy felbaktasson a szobájáig, ahol Lucifer már az ágy mellett elterülve fekszik.
- Csak felhozom a pálcámat is, arra még szükségem lesz, egy perc - közli, letéve a vámpírt az ágyra. Sietősen baktat vissza a konyhába, a kabátját is a fogasra akasztja, ha már ott van, aztán a gyűrűt is a markába zárja, nem csak a pálcát. Visszatérve egy-kettőre eltünteti a levelek, fűszálak és sár keverékét, és az ágy végébe teszi a pálcát.
- Na így. Szeretem amúgy, hogy mindig mezítláb jársz. Néha kicsit irigylem is, nekem télen képtelenség - mondja ki aztán az első dolgot, ami eszébe jut, miközben ő maga is letelepszik az ágyra, jobb lábát maga alá húzva, a balt lelógatva az ágyról. Nem ez a legfontosabb megbeszélendő téma, de majd csak rátérnek arra is. Van idejük. Igaz, neki kicsit kevesebb, de egyelőre még van.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=854165#post854165][b]Ohridszki-Füst Álmos - 2022.10.13. 17:26[/b][/url]

Ohridszki-birtok, Románia

Az ágyon ülve már kezdi kicsit úgy érezni, mintha szép lassan mégiscsak elkezdene visszatérni a régi mederbe. Ahogy fejét kissé oldalra döntve hallgatja a nő válaszát, lassan mosoly kúszik az arcára. Ritka dolog, hogy ez a szemében is tükröződjön úgy igazán, őszintén, de a nő még ezt is könnyedén képes kihozni belőle, hiába hinné az ember, hogy szinte lehetetlen.
- Érdekes. Az osonás egyébként feltűnt,... mármint az, hogy jól megy. Sose hallom, honnan érkezel, ahányszor csak találkozunk - állapítja meg. Vele ellentétben bezzeg ő csörtet a bakancsában, meglehetősen sok zajt keltve maga körül, elijesztve mindent, ami él és mozog. Csak akkor nem teszi, ha kifejezetten barátkozni szeretne a területen élő állatokkal, mint például itt. Akad egy időnként erre tévedő őz, néhány vadnyúl meg egerek, és ha Lucifer nincs itt, a mókusokkal is egészen jóban van meg a környék madaraival is.
- Most is megleptél. Ha Lucifer nem vesz észre, nem hiszem, hogy én észrevettelek volna, de örülök, hogy itt vagy újra - mondja, és bár legszívesebben átölelné, most mégsem mozdul. Csak a kezét csúsztatja kicsit közelebb a nőhöz, aztán eszébe jut a másik tenyerében lapuló gyűrű.
- Nézd, ma ezzel ébredtem - mutatja meg végül, tenyerét kitárva a másik felé. - Nem jöttem rá még, hogy mit tud, ha tud bármit is. Tulajdonképpen még arra sem, hogy milyen kő van benne, csak abban vagyok biztos, hogy bronz - meséli. - Tegnapelőtt meg azt a gömböt sikerült áthoznom, ami lent a konyhában világított... és te is ott voltál az álmaimban - teszi végül hozzá némi hezitálást követően. Minden egyes álmába utat talált a nő az elmúlt napokban, és ő minden egyes álmából áthozott valamit. - Ne érts félre, nem ragaszkodom semmihez, és nem kérek többet, mint amit adni szeretnél. Csak... hiányoztál, ennyit akartam mondani.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=854208#post854208][b]Ohridszki-Füst Álmos - 2022.10.14. 13:54[/b][/url]

- Áh… - állapítja meg tömören, hogy ez sok mindent megmagyaráz. Bár ettől függetlenül sem biztos benne, hogy egyébként feltűnne a nő, ha nem akarja úgy. Amilyen hihetetlenül gyorsan tud mozogni és amilyen hangtalan, nem szívesen lenne a prédája. Esélye sem lenne életben maradni. Lucifer viszont észrevette mellékesen, és most is őt bámulja a szőnyegen elterülve, de hát lényegében az agár is vadász, nem a vad. Ő az egyetlen itt, aki nem vadászatra lett alkotva, sokkal inkább alkotásra, az már csak részletkérdés, hogy éppen mit is alkot, bűbájt-e, tárgyakat vagy éppen álmokat.
- Mhm - dünnyögi tudomásul véve, hogy talán annyira mégsem akart találkozni a nő éppenséggel, szóval teljes mértékben elképzelhető, hogy ha nincs itt Lucifer, akkor most egyáltalán nem beszélgetnének. A mi lett volna ha köröket azonban nem igazán szokása végigfutni, mert tudja, hogy változtatni úgysem tud már semmin. Inkább megmutatja a gyűrűt, amikor eszébe jut végre, hogy azt is felhozta a pálcájával együtt. Oda is adja, nyugodtan meg lehet nézni. Most még nem fog köddé válni, eddig minden megmaradt hozzávetőlegesen egy évig.
- Nem tudom pontosan… - mondja, bár azt pontosan tudja, hogy ez hazugság. Ritkán találnak az álmaiba utat mások, de azok mindig olyan egyének, akik neki nagyon fontosak. Legalábbis a mintázat erre enged következtetni. Ha meg nem ők, akkor a rémek uralják az álmait, ám nem akarja a témát sem erőltetni, éppen most mondta, hogy nem kér többet, mint amit a másik adni szeretne. Majd megosztja, mi is az, ha már jónak látja. Ha meg nem, hát így is jó, azért tudatában van, hogy a lehetetlenet szeretné éppen lehetővé tenni. Na nem mintha nem sikerült volna más téren, de az nem jelenti, hogy most is fog. Le is rázza a gondolatot inkább. - Láttalak az erdőbe besétálni, ahogy eltűnsz a szemem elől, ma meg az erdő mélyén ültünk azon a kidőlt fatörzsön és hallgattuk az erdőt - válaszolja végül a hogyanra, megosztva pár részletet. Különös, hogy ezek közül egyik álomban sem bukkantak fel a szörnyek, pedig azon az egy éjszakán, amit Budanekeresden töltött az elmúlt napokban, csak ők voltak vele az álmában, el is kapták, bár részben azért is, mert ő hagyta. Nem törődött velük. Újra elmosolyodik, amikor a nő a vállára hajtja a fejét.
- Amennyit csak szeretnél - mondja nagylelkűen, hiába tudja, hogy részéről ilyet mondani nagy szó. Ő a halandó kettejük közül. Jó néhány percig hallgatásba burkolózik aztán, csak az érzésre figyel, ahogy a nő jelenléte kitölti mellette a teret. Nem érzi magát olyan egyedül, mint általában szokta, és már ez is kész csoda. Értékeli, még ha nem is hangoztatja.  
- Képzeld, azt hiszem, rájöttem, hogyan tudnám megalkotni a térképet, amit múltkor mutattam. Találtam szakirodalmat a térképészethez ideális varázslatokról, és van ötletem egy újra is, ha sikerül megalkotni, én leszek a térképnagyhatalom - meséli a végére elnevetve magát. Egyébként jól elvan itt ilyenek nélkül is, puszta érdeklődésből foglalkozik a témával, azonban egy ilyen szabadalom mégiscsak nagy eredmény lenne, mondjuk a nem létező önéletrajzán biztosan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=854232#post854232][b]Ohridszki-Füst Álmos - 2022.10.15. 09:59[/b][/url]

Ohridszki-birtok, Románia

Már majdnem el is felejtette a pár napja szerzett sérüléseit, ezért beletelik pár pillanatba, mire rájön, mire is vonatkozik a kérdés. Tekintete követi a nő ujját, majd egy beletőrődő mosollyal az arcán rázza meg a fejét, mintha azt akarná ezzel mondani, nem fontos.
- Csak egy rémálom, én meg figyelmetlen voltam - válaszolja. - De már napokkal ezelőtt történt, azóta gyógyul. Mindig rosszabbnak tűnik, mint amilyen - teszi még hozzá, remélve, hogy ezzel sikerül elhessegetnie minden esetleges aggodalmat. A póló meg szerencsére nem engedi látni az oldalát, ahol a zúzódás sokkal kiterjedtebb, mint a vállán át a nyakáira éppen csak felkúzsó csücske az egésznek. Remélhetőleg ez ma az ő titka maradhat. Tart tőle, hogy ha nem így lenne, a nő még tényleg komolyan aggódni kezdene valamiért, amivel ő már régen megtanult együtt élni. Különben sem fáj már. Ahogy mondta, gyógyul. A morgásán elmosolyodik. Valamiért kifejezetten vonzónak találja, és úgy tűnik, hogy ezt még Lucifer is érdekesnek találja, ugyanis megemeli a fejét. Már azt hitte volna különben, hogy elaludt a nem túl erős fényben, ami amúgy a szobát épp megvilágítja.
Nem mondja, hogy szívesen, sem azt, hogy nincs mit, nem tudja, melyik lenne igazán jó válasz, így inkább csak megszorítja kissé a nő kezét, éppen csak, mintha azt akarná mondani, hogy ez természetes. Végtére is az. Bár szeretne válaszokat, majd várni fog, ameddig a nő nem akar magától válaszolni. Azt mondta odalent, hogy szeretne mellette lenni, tulajdonképpen most az is elég. Inkább olyan témát próbál találni, amely nem fog ide vezetni, és végül a múltkor megmutatott álombeli térképet ítéli megfelelőnek, hogy beszéljen is arról, mire jutott eddig.
- Köszönöm - mondja ezúttal ő hálásan, elmosolyodva, szeme sarkából pillantva a nőre. - Segíthetsz tesztelni, ha szeretnéd - válaszolja némi gondolkodást követően, felajálva a szerinte legkézenfekvőbb megoldást, ami azt jelenti, hogy Adelina igazán közeli bepillantást nyerne a munkájába is, ha érdekli, és elsőként látná, miket is alkot pontosan. A nő aztán váratlanul mozdul, hamarosan már a kutya mellett ücsörög a földön, mire ő egy pillanatig még csalódottan ücsörög a helyén, mielőtt elnyúlna végül az ágyon, oldalára fordulva könyököl fel, fejét tenyerében megtámasztva nézi a nőt és a kutyát. Örül, hogy úgy tűnik, jól kijönnek. Most csendben marad inkább, pár perc elteltével pedig újra megmozdul, hasra fordulva az ágyon lelógatja a kezét, és hagyja, hogy Lucifer megnyalja. Most már nem zavarja a csend sem, nem érzi, hogy mindenképp meg kellene törnie, mert végre nem kínos, nem fojtogató. El tudná képzelni az életet így, itt a már majdhogynem világ végén, közel az erdőhöz. Itt néha még ő is azt érzi, hogy az idő végtelen.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=854265#post854265][b]Ohridszki-Füst Álmos - 2022.10.15. 17:19[/b][/url]

Ohridszki-birtok, Románia

- Ó, ne nézz így, kérlek - szalad ki a száján, amikor a nő kétkedve emeli meg a szemöldökét. Ezt azért már egész nyilvánvalóan tudja értelmezni, meglehetősen sokszor néztek így már rá. Ő már megtanult ezzel élni, tizenéves kora óta kénytelen, és a tapasztalat azt mutatja, hogy minél dühösebb, annál rosszabbak a rémálmai. Márpedig akkor este dühös volt magára.
- Tudom, hogy úgy néz ki, mintha egy kocsmában verekedtem volna össze valakivel, de már nem járok kocsmába. Szívesebben töltöm veled az estéimet. A rémálmaim meg... nem tudom elmagyarázni, mert nem tudom megmutatni. Alaktalan szörnyekkel vannak tele, és... váratlanul jött nekem, ledöntött a lábamról álmomban, de ez csak egy zúzódás és tényleg gyógyul. Akkor jönnek elő, ha dühös vagyok, és dühös voltam magamra, én vonzottam be őket - ontja magából hirtelen a szavakat, miközben megpróbálja megmagyarázni, hogy tényleg rosszabbul néz ki a sérülése, mint amilyen. Különben is, az elmúlt éjszakákon elkerülték a szörnyek, amikor a nő volt jelen az álmaiban, és azt megelőzően már hosszú hetek óta nem történt semmi hasonló. Aztán a térképekre terelődik a szó, ami egészen érdekes, ugyanakkor semleges témának bizonyul és mosolyogva veszi tudomásul, hogy a vámpír azt mondja, segít. Majd ha sikerül összeraknia a térképet, megnézhetik, tényleg pontos-e. Amikor Adelina a szőnyegre telepszik és Lucifert kócos szőrét kezdi simogatni, ő is elhallgat, csendben figyeli őket. Kellemes kis esti jelenetnek éli meg ezt, olyan békés, nyugodt. Valahol mélyen igazán boldog tőle. Már egészen elmerül ebben, amikor a nő megszólal, meg is lepődik kicsit. Felpillant rá, leheletnyit tanácstalanul. Hazudja, hogy nincs kérdése? Vagy próbáljon olyat találni, amivel nem sérti meg saját ígéretét, miszerint annyi időt ad, amennyit csak Adelina szeretne. Baljával felkönyököl az ágyon, fejét oldalra döntve támaszkodik újra tenyerére, ezzel is nyer némi időt.
- Nem tudom... ha találnék valamit... bármit, ami... nem, előbb talán azt kellene tudnom, mi aggaszt téged a leginkább velem kapcsolatban... és akkor megpróbálhatok megoldást találni - igyekszik megfogalmazni úgy a kérdést, hogy mégse bántsa meg vele a nőt, pedig tudja, hogy ezzel mégis legalább elkedvtelenítheti. Ezért is nyújtja felé a szabad kezét, végigsimít az arcán.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=854671#post854671][b]Ohridszki-Füst Álmos - 2022.10.19. 13:59[/b][/url]

Ohridszki-birtok, Románia

Bólogat, éppen csak, de bólogat elgondolkodva, közben pedig leginkább a hideg érintésre figyel az arcán. Még ha nem is vigyázna magára, az is az ő döntése lenne csak, és ő viselné a következményeket, de az utóbbi időben fontos lett, hogy azért lehetőleg kerülje azokat a dolgokat, amelyek köztudottan meglehetősen negatív eredményekkel tudnak járni.
- Csak... - válaszolja kurtán, némileg már dacosan, aztán pillanatnyi csendet követően hatalmasat sóhajt. Most mégsem akarja ezt játszani, pedig tudna egy szavas válaszokat adni, de annak mi értelme lenne. A nő tekintetét keresi. - Mert bármilyen nyálasan is hangzik, nem akarlak elveszíteni - adja meg a választ végül. Az emberi kapcsolatok nem erőssége alapvetően, többnyire másokról tudomást sem vesz, vagy ha igen, akkor sem alakít ki semmi mélyebbet. Még a nővérét is karnyújtásnyira próbálja tartani, és akkor ott volt Lilla, és most itt van Adelina, és egyszerre szeretné tartani magát a régi bevált szokásaihoz, és mégsem. Csak fogalma sincs, hogyan lehetne ez kivitelezhető is. Feltornázza magát ő is újra ülő helyzetbe, még mielőtt válaszolna bármire is a felszólításnak megfelelően. Lehunyja a szemét egy pillanatra és szusszan egyet, senki nem szólította így egy évtizede.
- Tudom, hogy ember vagyok, de az aggaszt jobban, hogy majdnem megharaptál vagy az, hogy egyszer meg fogok halni? - mondja ki a kérdést teljes egészében. Újabb sóhaj kíséretében hátradönti kicsit a fejét, mintha a mennyezet annyira érdekes lenne, de nem igazán azt figyeli, csupán a gondolatait próbálja összeszedni. - Nézd... - szólal meg újra kis idő elteltével, most már ismét a nőre szegezve világoskék tekintetét. - Én gondolkodtam rajta, és azért is választottam az ereklyekutatást, mert talán találok valamit, ami megoldás lehet. Nem tudom, bármit. Varázsló vagyok, képességkorlátozó varázstárgyak között töltöm a napjaimat, akár még ott is akadhat valami. Az animágia is eszembe jutott, csak nem tudom, milyen állat lennék, az nem elég, hogy eldöntöm én, hogy holló... azt nem mondom, hogy... nem állok készen rá, hogy lemondjak az álmaimról és a varázserőmről, és tudom, mivel járna, ha átváltoztatnál. Volt időm utánajárni a minisztériumban. Szinte biztosan elveszítenélek, de hadd próbáljak meg valami megoldást találni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=854688#post854688][b]Ohridszki-Füst Álmos - 2022.10.19. 17:06[/b][/url]

Ohridszki-birtok, Románia

Hirtelen nem érti, mi az, ami olyan nevetséges abban, amit mondott. Talán az, hogy ő mond éppen ilyet? Tágra nyílik a szeme hirtelen, a válla megfeszül, a szíve pedig olyan hevesen kezd verni, mintha valami eltévedt madár lenne, ami kirepülni készül a mellkasából. Nem sikerül azonnal megnyugodni akkor sem, amikor Adelina végre megszólal, bár egy halvány mosoly azért megjelenik a szája szegletében. Kicsit lehajtja a fejét, igyekszik arra fókuszálni, hogy megnyugodjon. Hallotta a szavakat, eljutott az agyáig is, de éppen úgy a nevetés is, amit még mindig nem sikerült teljesen értelmeznie. Visszacseng a fülében. Figyelemelterelésnek is jó, hogy helyezkedik, öklére támaszkodva dől enyhén előre végül ültében, mielőtt végre felengedne a vállát eddig mereven tartó feszültség izmaiban. Meg is mozgatja futólag, hogy elfelejtse az emlékét is annak a pillanatnak, majd válaszol a kérdésre. A választ némán hallgatja, nem akarja félbeszakítani a nőt, mégsem bírja megállni, amikor a vámpír arról beszél, hogy likvidálnák, ha átváltoztatná.
- Tudom - suttogja maga elé, szinte alig hallani, de igenis utánajárt az elmúlt napokban a minisztériumban, lázasan keresgélt és kérdezgetett, de a válasz ugyanaz volt. Még ha ő akarná, kérné, akkor sem nézik jó szemmel, sőt. Annak pedig a legkevésbé sem lenne értelme, hogy éppen ezért veszítse el a nőt. Marad hát minden más, amire varázslat esetleg képes.
- Olyan lehetetlen ez az egész... - fakad ki végül, ismét dacosan, mint egy gyerek. Szusszan egyet, baljával pedig beletúr a hajába, bele is markol, mielőtt a tarkójára simítaná a tenyerét nagyon is tanácstalanul. - Én nem félek attól, hogy megharapsz. Tudom, hogy megtehetnéd, de bízom benne, hogy nem fogod, csak ne menjek az erdőbe, amikor vadászol... és ne lepjelek meg, mint legutóbb. Vagy van más is, amit kihagyok? - kérdezi. - Felvettem a vámpírológiát is, de még messze vagyok attól, hogy minden kérdésre tudjam a választ.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=854756#post854756][b]Ohridszki-Füst Álmos - 2022.10.20. 12:18[/b][/url]

Sikerült a frászt hozni rá, pedig amúgy azért ő nem éppen egy ijedős természet. A nevetés mégis olyan ponton érinti, mint amilyen Akhillésznek lehetett a sarka, így meglehetősen ritka reakciót sikerül kiváltani belőle. Nem egyszerűen zavarba jön, hanem teljesen befeszül, mint aki most szeretne visszazárkózni a kis tornyába, ahonnan nem is tudja, miért merészkedett ki. Szerencsére a folytatás nem indokolja ezt a lépést, a szavak ugyan lassan érnek célba, a nő érintése annál kicsit hamarabb. Így is kell még egy kis idő, mire felengednek az izmai és megnyugszik. Megrázza a fejét kicsit, mintha a nevetés visszhangjától akarna szabadulni, és elmosolyodik végre. A mosoly azonban ma ritka tüneménynek bizonyul, mert valahogy folyton olyan témák kerülnek elő, amelyek nem kifejezetten kellemes kis esti csevejnek szolgáltatnak biztos alapot. Mégis muszáj beszélni róluk, legalább most az egyszer, ezt határozottan tudja. Persze azzal is tisztában van többé-kevésbé, hogy egyébként tényleg a lehetetlent szeretné, mint ahogy azt szóvá is teszi éppen kissé dacosan, ám az a még dacosabb döntés is megszületett már a fejében, hogy addig keresgél, amíg talál valami megoldást. Ha pedig valamit eldöntött, kifejezetten makacsul képes ahhoz ragaszkodni a végletekig is. Tekintete követi a nőt, amikor ő az ablakhoz sétál, némán hallgatja végig a mondandóját, majd újra megrázza a fejét. Elgondolkodik aztán a hallottakon, megsimogatva közben a nő haját, ha már ő az ölébe hajtotta a fejét.
- Ezzel ráérünk akkor foglalkozni, ha egyszer megharapnál, nem gondolod? Értem, amit mondasz, de legutóbb… megtehetted volna, megharaphattál volna, és nem tetted. Mi van akkor, ha hagyom… te tudod jobban, mikor uralod és mikor kérnéd inkább, hogy maradjak távol az erdőtől is. Ehhez eddig is alkalmazkodtam - ezen a ponton ez már alkudozás, és az utolsó értelmes ötlete.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=855677#post855677][b]Ohridszki-Füst Álmos - 2022.11.02. 19:58[/b][/url]

Leginkább kétségbeesettnek érzi magát, és ez az érzés minden egyes pillanattal erősebb lesz. A feszültség ismét rátelepszik a vállára, miközben ujjait görcsösen fúrja a takaróba, és szemöldökét enyhén összeráncolva pillant a nőre. Nem igazán tudja hová tenni, miért nevezi őt kedvesnek. Ez nem egy olyan jelző, amit hozzá társítana bárki is, és fogalma sincs, mire számítson. Nem lát a jövőbe, az az anyja képessége volt. Neki az álmok jutottak, és valahol ez a pillanat is olyan, mintha álom lenne, hiába tudja, hogy egyébként ébren van. A kérésnek nem azonnal tesz eleget, még másodpercekig a nő szemébe bámul, mielőtt engedelmesen lehunyná a szemét. Már felajánlotta a legutolsó ötletét is, nincs több. Talán még itt megkérdezhetné, nincs-e valami, az ő számára is hasznosnak bizonyuló kiskapu a világnak ebben a különös csücskében, amit Erdélynek hívnak, ahol évezredes kultúrája van az együttélésnek, nem csak népek, de fajok tekintetében is. A gondolat fonalát azonban elveszíti, amikor Adelina óvatosan megcsókolja. Szinte már megkönnyebbülten szusszan, elengedve minden gondolatot, ami még a fejében kavargott, és ajkára akaratlanul is mosoly kúszik, ahogy visszacsókol. Keze vakon is megtalálja a nő arcát, ujjai utat találnak sötét tincsei közé - hányszor csavarta már őket ujjára játékként, miközben beszélgettek - és ebben az örökkévalóságnak tűnő percben ott van kicsit minden együtt töltött éjszaka, minden megosztott titok, minden elhangzott szó. Nehezen engedi el, préda létére talán most ő volt kiéhezettebb. Homlokát Adelina homlokának támasztja, tenyerét az arcára simítva. Meg fogja találni a megoldást, mert meg akarja találni.
- Maradsz? Bár ha sétálni lenne kedved... - szólal meg végül, miután csókot nyomott a nő homlokára, de nem fejezi be a mondatot. A ki nem mondott folytatás azonban ott lebeg közöttük. Ez az ő szobája, az ő területe, innen nem lehet hazaküldeni, mint múltkor a Macskabagoly utcából, de szívesen adja meg ezt a lehetőséget is. Kissé oldalra dönti a fejét közben, és egy vers szövegét próbálja felidézni gondolatban éjszakáról és egy fekete tekintetről, amely most a nőről egyébként félig-meddig eszébe jutott.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=855692#post855692][b]Ohridszki-Füst Álmos - 2022.11.02. 21:21[/b][/url]

A kétségbeesett alkudozástól percek választják el a boldogságot, mint ahogy az számára ma éppen kiderült. Most úgy érzi, hogy ő egyébként is képes kivárni, mikor érzi úgy a nő, hogy ura a helyzetnek, és már megígérte, hogy nem lesz több meglepetés, legalábbis nem olyan, mint napokkal ezelőtt. Hüvelykujjával óvatosan simít végig a nő alsó ajkán, miközben az arcát figyeli, hosszú szempilláit, ajkai ívét, határozott vonásait, sápadt, makulátlan bőrét. Már nem tudja, mikor vette észre először, hogy milyen szép, de talán mindig is tudta, és ennél sokkal többet is lát belőle, amitől csak még gyönyörűbbnek gondolja. Igazán egyébként is a tartalom fogta meg, de való igaz, hogy ezt nem lehet darabjaira szedni, és nem is lenne érdemes. Úgy fogadja el, ahogy van, és úgy is szereti.
- Jó - dünnyögi, sőt, szinte csak leheli a választ. Ő felajánlotta, de nincs ellenvetése. Ez itt az otthona, és nem véletlenül hívta be pár hónapja. Az életébe is ugyanúgy beengedte. Rámosolyog válaszul a kérdésre, bár tekintete kicsit tanácstalan. Nem most szeretne aludni, még ha a kérdésnek van is létjogosultsága. Elképzelhető, hogy nem aludt annyit az elmúlt napokban, mint kellene egyébként. Keze lassan Adelina derekán állapodik meg, átkarolja, amikor a nő homlokát a vállának dönti, és állát megtámasztja a feje búbján, ahogy magához öleli.
- Az elmúlt napokban... az álmaimban is... ahányszor benne voltál az álmaimban, nem történt semmi rossz - szólal meg végül. Úgy érzi, el kell mondania, még mielőtt a nőnek esetleg eszébe jutna azt hinni, hogy miatta sérült meg abban az egyetlen rémálomban, amihez az elmúlt napokban szerencséje volt. Lomha mozdulattal simít végig a nő hátán, ha már alvásról beszéltek, azt egyszerűbb fekve, habár való igaz, volt idő, amikor annyira nem kedvelte, hogy végül már a leglehetetlenebb helyzetekben is képes volt elaludni végső kimerültségében. Ez már a régmúlt, jó ideje viszonylag rendesen alszik, igyekezve úgy igazítani mindent, hogy az éjszakái mégis többnyire szabadok legyenek. Fenntartja őket Adelinának. Vaktában tapogatózik az ágyon hagyott pálcája után, és egy intéssel oltja ki a fényt a szobában. Így nem sokat lát egyelőre, de annál jobban érzékeli a vámpír jelenlétét minden más érzékszervével. A pálcát az éjjeliszekrényre teszi, aztán újra átöleli Adelinát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=855795#post855795][b]Ohridszki-Füst Álmos - 2022.11.03. 23:30[/b][/url]

- Ennek örülök - válaszolja elmosolyodva. Igaz, annak is örült az elmúlt napokban, hogy a nő legalább az álmaiban felbukkant, de nyilvánvalóan boldogabb a jelen fejleményektől. Nem várja, hogy ezt fel is címkézzék, ezeknek sosem érezte szükségét, hiába tudja egyébként bűbájalkotóként, hogy irányítani csak azt képes, aminek nevet is tud adni. Ennek nem akar. Nem az a lényeg, hogy irányítsa. Sokkal fontosabb, hogy értékelje azt, ami van. Márpedig ő most igenis boldog. Elnyújtózik az ágyon, szemét lehunyva hagyatkozik az érzékeire. A sötétséget megszokná hamar, de most jólesik inkább Adelina hideg bőrét érzékelni, azt, ahogyan hozzáér, ahogy ujjával mintát rajzol a felsőjére. Olyan érzés, mintha megtalálta volna, amit mindig is keresett.
- Jó éjszakát - mondja egészen halkan, mintha nem akarná különösebben megtörni a rájuk telepedő békés csendet, aztán csókot nyom a nő hajába, mielőtt még lassan elmerülne az álmok világában. Azon ritka alkalmak egyike ez, amikor mégiscsak éjszaka alszik, mint a normális emberek. Késő délutánokon és kora reggeleken szokott aludni, sosem akkor, amikor ideje lenne. Álmában is felbukkan a vámpír újra. Ujjai alatt ugyanaz a gyűrű materializálódik, mint előző nap. Szürke kő, bronz foglalata napsugarakat mintáz. Érzékeli, amikor a nő már távozóban van, szemét résnyire nyitva fordul az oldalára, álomittas mosollyal pillantva utána, ujjait ösztönösen szorosabban fonva a gyűrűre. Most még emlékszik, hogy álmában a gyűrűnek ereje volt. Nappal voltak az erdőben. Talán eszébe jut majd ébredés után is, de egyelőre még visszaalszik a gondolattal, hogy majd ha leszáll az este talán újra látja a nőt.

//  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=872065#post872065][b]Ohridszki-Füst Álmos - 2024.01.16. 15:02[/b][/url]

Ohridszki-birtok, Vajákos

Zserbó először van itt a birtokon, még ismerkedik a hellyel, s úgy tűnik, a havat is imádja, ami vastagon belepte a hegyoldalban található birtok minden pontját az elmúlt pár napban. Most, hogy a csillagfényes éjszakákkal és napsütötte reggelekkel együtt az igazán téli hideg is beköszöntött, már ropog az ember talpa alatt, s az agár talán ezt is élvezi. Lelkesen szaladgál fel-le egy ideig az udvarban, míg Álmos a házban tesz-vesz, álmai kézzel fogható maradványait pakolászva, s arról gondoskodva, hogy a ház vastag falain belül meleg legyen. A kéményből sűrű, világos füst száll fel a kandallóban ropogó tűzből, s csak akkor veszi magára az egyik szék támlájára dobott pulóvert, amikor úgy ítéli, hogy a már fogyóban lévő fakupac nem lesz elég reggelig, hogy életben tartsa a lángokat. Belelép a már eléggé kopott bakancsaiba, hagyva, hadd lógjon a fűző oldalt szabadon, úgysincs messze a fásszín, ahol a tüzelőt tárolni szokták. Az agár elfáradhatott, mert bekéredzkedik az ajtón, amikor ő éppen kilép.
- Bejössz? - kérdezi meg, amint behúzza az ajtót maga után, bár nem tudja, merre is lehet pontosan a nő az udvaron, csak reméli, hogy hallja a hangját, aztán elsétál a deszkákból álló építményig, hogy egy ölnyi fát cipeljen vissza nemsokára. Ezt valahogy jólesik mágia nélkül végezni, még ha egyébként szeret szinte mindent is megbűvölni. Kezét a kilincsre téve megáll azért még, várva egy pillanatot, hátha csak felbukkan Adelina is.