A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=872069#post872069][b]Ohridszki-Füst Álmos - 2024.01.16. 16:49[/b][/url]

Ohridszki-birtok, Vajákos

Az elmúlt évek alatt már egészen megszokta, hogy mennyire hangtalanul közlekedik a  nő. Néha meglepi még az, hogy milyen gyorsan is teszi mindezt alkalmanként, de az is csak olyasmi, amiről hajlamos elfeledkezni, miután sétáik alkalmával azért mégiscsak az ő tempójához szokott igazodni. Fejét kissé oldalra dönti, amikor Adelina a nyakához hajol, és elmosolyodik. Valahogy érezte, hogy nem fog túl sokáig valamelyik fán ülni, ha megszólítja.
- Ezt itt már a legtöbben inkább farkasordító hidegnek szokták nevezni, de volt már azért hidegebb is - jegyzi meg, félig-meddig inkább mellékesen, habár nincs különösebb kifogása az ellen, hogy maradjon. Egyelőre még kellőképpen meleg a pulóver, s azért amit itt neveznek hidegnek, máshol még esetleg csak kellemes őszi időnek minősül. Végtére is csak tíz fokig süllyedt a hőmérő vörös csíkja a falon, igaz, hogy mínuszban, de az nem is olyan hideg még. Ahogy mondta, volt már azért ennél hidegebb és mégiscsak tél van. Az egyikori vaskos farönkök fejszével széthasogatott darabjait egyelőre az ajtó mellé teszi, majd onnan könnyen beviheti később, ha egy kupacban vannak, s pillanatokkal később már átkarolja a nő derekát. Nem igazán szeret mások szemébe bámulni, mert mindig olyan érzése támad ettől, mint lénye legmélyéig látna bárki, de ebben az esetben pont ezért nem fordítja el a tekintetét. Tudja, hogy Adelina lassan már minden titkát tudja úgyis, s ezt a legkevésbé sem bánja. Maradt még ugyan néhány talán, amit még nem osztott meg, de majd idővel azokat is, mert bár a nő megtehetné, hogy olvas a gondolataiban, mégiscsak szokása tiszteletben tartani azt, hogy mit és mikor szeretne megosztani vele. Szusszan egy aprót a kérésre elmerengve, végül egy röpke csókot nyom az ajkaira, mielőtt megfogná a kezét és elindulna át a birtokon minden szó nélkül egyelőre, afelé a távoli sarok felé, ahol időnként apró fények villannak fel még ilyenkor is, majd el is tűnnek.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=872096#post872096][b]Ohridszki-Füst Álmos - 2024.01.16. 20:27[/b][/url]

Ohridszki-birtok, Vajákos

- És így nem? Itt az erdő, csendes, senki nem zavar, és most már csak az enyém... vagy éppen a miénk, ha akarod - válaszolja szeme sarkából pillantva a nőre, mintha az érdekelné, hogyan reagál. Ráérősen baktat közben a havon, továbbra sem zavartatva magát azzal, hogy cipőfűzője lendületesen emelkedik a levegőbe minden lépésnél, hogy aztán a hó felszínéhez csapódjon, újra és újra. Egyelőre nem látja annak veszélyét, hogy esetleg ráléphet és orra eshet.
- Csak még egy perc, meg akartam mutatni, hol van Lucifer - jelenti ki, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga tél közepén, éjszaka, de már tényleg nincs messze a kert sarka a villódzó fényekkel, s a hó alól makacsul előbukkanó, hihetetlenül zöld fűszálakkal. Néhány kisebb bucka található még ott, a birtoknak ebben a zugában, s mindnél jelzi is legalább egy nagyobb kő, hogy nem a borzoj az egyetlen itt nyugvó kedvenc, akad még társasága. Az őt rejtő dombocska végénél nagyobb, sima felületű kő található, rajta a kutya nevével s két évszámmal.
- Ha lesz kedved, valamikor anyához is elmehetünk. Az ott amúgy a macskája volt, Nudli. Hogy lehet ilyen nevet adni egy állatnak? Mondjuk a Zserbót is emésztem, de ha már ezt szokta meg... - ömlik belőle váratlanul a szó, miközben a kutya helyett már a követ simogatja meg, s végtére is mehetnek, ha még mindig ezen aggódna Adelina, hogy megfázik idekint. - Naphosszat ezeket a hülye kis fényeket üldözte amúgy, főleg, amikor még kölyök volt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=872106#post872106][b]Ohridszki-Füst Álmos - 2024.01.16. 22:11[/b][/url]

Ohridszki-birtok, Vajákos

Erre most nem tud mit mondani, csak megszorítja a nő kezét válaszul gyengéden, mintha így akarná tudatni, hogy jól van ez így. Ő amúgy sem akart soha gyereket, mert minek örökölje bárki az Ohridszki nyavalyákat. Nem született ebbe a családba normális ember már évszázadok óta, ezt a családi krónika is tanúsítja, s mindig is úgy vélte, ennyit nem ér egy név. Közben esze ágában sincs visszafordulni, ha már egészen idáig eljöttek, már jó pár percig kibírja, mielőtt egyáltalán ténylegesen fázni kezdene, s akkor már megmutatja, hol van most Lucifer.
- Majd holnap kimehetünk hozzá. A temető kicsit odébb van, a völgyben - válaszolja, s csak úgy magának szusszan a gondolatra, hogy tudja, babonából került a temető a völgybe. Azt mondták, ha hegyen lenne, az elvinné a lakókat s kihalna a falu. Sokkal így sincsenek előrébb, alig maradt már lakója. Elengedi a nő kezét, s csendben figyeli, ahogyan leguggol Luciferhez, s elmosolyodik a kérdésen kissé szomorúan.
- Azért minden nap hiányzik - szólal meg végül, megtörve a csendet. Még ha jól boldogul is, a szíve csücske volt a borzoj hosszú évekig. Vállat von aztán arra, hogy aranyos név a Nudli, de nem vitatja, s a szája sarkában megbújó mosolyból látni, hogy nem is akarja ezt megcáfolni azért. Pusztán csak ő sosem adna ilyen nevet. Még mindig furán érzi a saját szájából is Zserbó nevét hallani például. Elindulnak vissza lassan, s bólint a javaslatra.
- Rendben. Szerintem ő is szívesen megismerne már. Meséltem neki rólad már - vallja be nem pillantva fel, a lába elé néz egyelőre, most már kissé sietősebben lépkedve, mert mégiscsak vonzó a meleg az ajtón túl.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=872109#post872109][b]Ohridszki-Füst Álmos - 2024.01.16. 22:42[/b][/url]

Ohridszki-birtok, Vajákos

- Miért ne? Kérdezett, én meg válaszoltam. Mégiscsak az apám, és Zenkővel ellentétben én nem tekintem halottnak - válaszolja. Érezni a hangján némi keserűséget, amiért a nővére meg az apja sok-sok éve nem beszél egymással, pedig még mindig lehetnének család a maguk módján valahogyan, de nem erőltetheti. Most így csak ő ingázik két ember között, mintha távoli szigetek lennének a nagyvilágban.
- Soha nem mondana ilyet - védi az apját, aki tényleg nem ilyen. Sosem dönti el látatlanban, hogy kedvel-e bárkit is előre, ezzel rá szokott érni megvárni, amíg sikerül találkoznia az illetővel. - Ide nem jár ki, de bármikor bemehetünk hozzá Temesvárra - osztja meg a fontos infót. Talán azért sem erőltette, mert Zenkővel is mennyire véletlenszerűen jött össze végül, hiába szervezték, de ha spontán alakul, előbb sikerül talán Nimródnak is bemutatnia. Újabb válasz helyett aztán amint elérik az ajtót és lenyomja a kilincset, a küszöböt átlépve megcsókolja a nőt, derekát átkarolva húzza magához, közben lábával lökve be az ajtót maga mögött, mielőtt nekidőlne, hogy biztosan be is csukódjon.
- Ezen ne töprengj. Biztosan kedvelni fog - jelenti ki végül, bal kezével belesimítva a fekete tincsekbe, majd ellökve magát az ajtótól még egyszer ellenőrzi, hogy biztosan becsukódott-e az ajtó, mielőtt Zserbó esetleg kijutna, aztán azért engedi el a nőt, hogy keresgélni kezdjen a közeli szekrény egyik fiókjában. Félhangosan mormog is kicsit, miszerint biztosan tudja, hogy ide tette, mire végül sikerül megtalálnia, amit keres.
- Adelina... Amit odakint mondtál... hogy szeretnéd, ha a miénk lenne... lehet. Tényleg szeretnéd? - kérdezi. Ilyen béna lánykérést is biztos keveset látott még a világ, de tenyerében egy gyűrű csillan, aprócska holdkővel egy holló csőrében.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=872115#post872115][b]Ohridszki-Füst Álmos - 2024.01.16. 23:20[/b][/url]

Ohridszki-birtok, Vajákos

- Mert anya halála után Zenkő foglalkozott velem - válaszolja szomorúan horgasztva előre a vállát egy hosszúnak tűnő pillanatra, mielőtt sóhajtana, majd ismét kihúzná magát. Valahol a nővére haragját is megérti, de ugyanakkor azt is, hogy az apjának is mennyire nehéz lehetett elveszíteni a nőt, akit szeretett. Rendben, talán foglalkozhatott volna a gyerekeivel, de Zenkő már felnőtt nő volt, és ő is majdnem tizenhat éves, nem totyogós, ezért örülne neki, ha ezen mindketten túllendülnének végre. Talán egyszer, bár már azért csodát mégse vár. Túl sok idő telt el már így is, és nem történt meg. Közben visszasétálnak a házba, beérve pedig nemsokára már hevesen keresgél fiókok mélyén, hogy megtaláljon valamit, ami most váratlanul eszébe jutott. Igaz, mégiscsak elkészítette előbb a gyűrűt, szóval egy ideje már motoszkál a gondolat a fejében, de ha már úgy szóba hozta odakint a nő, hirtelen úgy véli, kár másik, megfelelőnek ítélt pillanatra várni és miért is tenné. Fölöslegesnek tűnik. Tenyerén a gyűrűvel aztán felteszi azt a kérdést, amit feltehetőleg senki más nem így tenne fel, ennyire félreérthetően, hogy aztán meglepetten pislogjon a válaszul kapott kérdésen. Nem is igazán tudja, mit válaszoljon, csak a fejét kezdi rázni szinte már ösztönösen, amíg keresi a szavakat.
- Nem... én... keresem még a megoldást arra, de ez most nem... ez az Ohridszki címerállat... már amikor még volt, és szóval... én azt szeretném, ha már mondtad, ha nem csak az enyém lenne... a birtok... ez az egész, hanem a miénk. Ha te is akarod - igyekszik kinyögni valami értelmeset, tekintve, hogy ehhez mégsem fogalmazott gondolatban beszédet, de még előre mondatot sem. Bezzeg a múltkor milyen szépen félreértette a másik gyűrűvel a helyzetet, most meg... segélykérőn pislog rá, mielőtt újra nekifutna. - Tudom, hogy egyelőre aligha lehetne hivatalos... de én most éppen megkérném a kezedet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=872185#post872185][b]Ohridszki-Füst Álmos - 2024.01.17. 22:04[/b][/url]

Ohridszki-birtok, Vajákos

Már meg sem lepődik azon, hogy valahogy most sem sikerül igazán kifejezésre juttatni, amit tényleg szeretne, Adelina pedig félreérti. Végtére is, múltkor - avagy lassan két éve - éppen arra gondolt, amire most nem. Talán még nevetne is, ha nem a szavakat keresné, és aztán csak megtalálja az utat magának az a hang, még ha csak kuncog is, miközben átöleli a vámpírt, aki éppen a nyakába veti magát. Tulajdonképpen a végére ez már egészen könnyen ment, könyveli el örömmel, majd csókot nyom a nő hajába.
- Csak azt találom szórakoztatónak, hogy eddig még mindig sikerült félreérteni. Ha még egyszer készítek neked egy gyűrűt, abból mi lesz a következtetés? - kérdezi, arra is magyarázatot adva, min igyekszik nem nevetni annyira. Zserbó is odadugja az orrát közben, érdeklődve pár pillanatig, hogy mégis mi történik itt, aztán eltrappol. Bizonyára visszatelepszik a kandalló elé, ahol olyan igazán jó meleg van. - Talán egyszer majd az is meglesz, amivel ki tudsz menni a napra. Hella mesélt érdekeseket egy rubinról, ennek viszont nincs mágikus tulajdonsága - folytatja aztán, bár ez a téma sem feltétlen a legideálisabb erre a pillanatra. Végül inkább csak lerúgja a bakancsait, és úgy dönt, minden kockázatelemzés és figyelmeztetés nélkül felkapja a nőt. Talán csak nem lép rá a köpeny lelógó részére, amíg felér a lépcsőn. Kínos lenne abban esni orra mégis.
- Mindjárt mutatok még valamit - közli aztán, s nem is ő lenne, ha a szobájába érve, amit többnyire káosz ural, nem a jegyzeteit tartalmazó naplóval telepedne le az ágyra a nő mellé pillanatokon belül. - A napkő is hasznos lehet néhány rúnával, csak találnom kellene valakit, aki igazán jól ért a rúnákhoz - magyarázza, mint valami megszállt tudós, hevesen lapozva, mire két rajz között ezt is megtalálja. A rajzokon Adelina magára ismerhet mellékesen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=872283#post872283][b]Ohridszki-Füst Álmos - 2024.01.18. 21:51[/b][/url]

Ohridszki-birtok, Vajákos

- Megkérem a másik kezed is? - kérdezi most már nevetve, bár azért így elképzelve, nem szeretné, ha ilyen zombi üzemmódban éppenséggel egy fél kart kapna. Abszurd jelenet lenne, az már biztos, de éppen ettől nevetséges. Azzal nem igazán tud mit kezdeni, hogy a nő szerint a gyűrű olyan, mint a szeme. Talán a holdkő miatt, ami világoskék. Nem ezért választotta, hanem csak mert ott hevert egy ideje s úgy vélte, illeni fog a másik gyűrű mellé, amihez meg szürkés, norvég holdkőként is ismert larvikitet használt. Ha már Adelina odatartja a kezét, az ujjára húzza a gyűrűt, aztán meg felkapja a nőt és felsétál az emeletre, ahol pillanatokon belül már a jegyzeteiben kutakodik. Még mindig elszántan keresi a megoldást minden kérdésre és problémára, ami eddig csak felmerült, legyen szó a saját álmairól, vagy arról, hogy a vámpír szívesen sétálgatna napfényben, ha megtehetné. Akadnak történetek, amelyek szerint nem lehetetlen a dolog, de még mindig csak tapogatózik, pontosan milyen varázslat is tenné ezt lehetővé.
- Majd megkeresem akkor, hátha tud segíteni. A szavak mágiája mindig érdekelt, de a rúnamágia annál is összetettebb és bonyolultabb, nekem meg valahogy sose állt rá a kezem. Túlságosan sok a lehetőség benne, így túl sok alkalmat ad a hibára is, a latint precízebbnek találom, de lehet, hogy csak azért, mert ehhez szoktam - válaszolja eltűnődve. Nem rémlik, hogy ismerné a lányt, bár ez még nem jelenti, hogy ne találkozhattak volna egyébként, éppen csak nem figyelt. Ki tudja. Lepődhet még meg. Megjegyzi magának és talán majd tényleg megkeresi egyszer. Elválik. Most ez annyira nem fontos ebben a pillanatban amúgy sem, s mire oda jut, még sok minden történhet. Idővel majd minden kiderül úgyis.