A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.

Éppen fejjel lefelé lógva figyeli kedvesét, ahogy bent tevékenykedik a házban. Ajkai akaratlan húzódnak mosolyra, miközben egyik kezével tartva meg magát ereszkedik le a földre. Mezítelen talpa hangtalan érinti a havat.
Fejét kapja fel a fölötte lévő mozgásra, grimasszal figyeli a madarat, aki éppen az összes fán lévő havat túrja rá - nevetve rázza meg fejét, fekete tincsei lengedeznek ide-oda.
Szeret itt lenni. Szereti itt tölteni az idejét, de leginkább azt szereti, hogy Vladislav mellett lehet. Halott szívébe kúszik be egy különös érzés, ami régóta nem hagyja nyugodni: vajon meddig lesz ennyire könnyű és gondtalan a kapcsolatuk? Direkt nem szokott emberekkel kezdeni, most pedig már több, mint három éve van kedvese mellett, anélkül, hogy egyszer is eszébe jutott volna a menekülés lehetősége.
Elmélázva ugrik fel az ágra, majd mászik a fa legtetejéig: ott ül le. Nem zavarja, hogy a hideg levegő érinti mindenhol bőrét - ő maga is hideg. Szinte már kellemes langyosnak érződik a néhai lágy fuvallat. Szemeit hunyja le, hogy csak és kizárólag hallására tudjon összepontosítani.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=872058#post872058][b]Văduva Adelina - 2024.01.16. 14:26[/b][/url]

Éppen fejjel lefelé lógva figyeli kedvesét, ahogy bent tevékenykedik a házban. Ajkai akaratlan húzódnak mosolyra, miközben egyik kezével tartva meg magát ereszkedik le a földre. Mezítelen talpa hangtalan érinti a havat.
Fejét kapja fel a fölötte lévő mozgásra, grimasszal figyeli a madarat, aki éppen az összes fán lévő havat túrja rá - nevetve rázza meg fejét, fekete tincsei lengedeznek ide-oda.
Szeret itt lenni. Szereti itt tölteni az idejét, de leginkább azt szereti, hogy Vladislav mellett lehet. Halott szívébe kúszik be egy különös érzés, ami régóta nem hagyja nyugodni: vajon meddig lesz ennyire könnyű és gondtalan a kapcsolatuk? Direkt nem szokott emberekkel kezdeni, most pedig már több, mint három éve van kedvese mellett, anélkül, hogy egyszer is eszébe jutott volna a menekülés lehetősége.
Elmélázva ugrik fel az ágra, majd mászik a fa legtetejéig: ott ül le. Nem zavarja, hogy a hideg levegő érinti mindenhol bőrét - ő maga is hideg. Szinte már kellemes langyosnak érződik a néhai lágy fuvallat. Szemeit hunyja le, hogy csak és kizárólag hallására tudjon összepontosítani.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=872065#post872065][b]Ohridszki-Füst Álmos - 2024.01.16. 15:02[/b][/url]

Ohridszki-birtok, Vajákos

Zserbó először van itt a birtokon, még ismerkedik a hellyel, s úgy tűnik, a havat is imádja, ami vastagon belepte a hegyoldalban található birtok minden pontját az elmúlt pár napban. Most, hogy a csillagfényes éjszakákkal és napsütötte reggelekkel együtt az igazán téli hideg is beköszöntött, már ropog az ember talpa alatt, s az agár talán ezt is élvezi. Lelkesen szaladgál fel-le egy ideig az udvarban, míg Álmos a házban tesz-vesz, álmai kézzel fogható maradványait pakolászva, s arról gondoskodva, hogy a ház vastag falain belül meleg legyen. A kéményből sűrű, világos füst száll fel a kandallóban ropogó tűzből, s csak akkor veszi magára az egyik szék támlájára dobott pulóvert, amikor úgy ítéli, hogy a már fogyóban lévő fakupac nem lesz elég reggelig, hogy életben tartsa a lángokat. Belelép a már eléggé kopott bakancsaiba, hagyva, hadd lógjon a fűző oldalt szabadon, úgysincs messze a fásszín, ahol a tüzelőt tárolni szokták. Az agár elfáradhatott, mert bekéredzkedik az ajtón, amikor ő éppen kilép.
- Bejössz? - kérdezi meg, amint behúzza az ajtót maga után, bár nem tudja, merre is lehet pontosan a nő az udvaron, csak reméli, hogy hallja a hangját, aztán elsétál a deszkákból álló építményig, hogy egy ölnyi fát cipeljen vissza nemsokára. Ezt valahogy jólesik mágia nélkül végezni, még ha egyébként szeret szinte mindent is megbűvölni. Kezét a kilincsre téve megáll azért még, várva egy pillanatot, hátha csak felbukkan Adelina is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=872066#post872066][b]Văduva Adelina - 2024.01.16. 15:51[/b][/url]

A messze levő szarvas szuszogása, a madarak szöszmötölése a talajon élelem után, a róka halk léptei a nyúl után - minden hang, ami csak eljut hozzá, mosolyt csal az arcára. Ezért is szeret itt lenni. A természet olyan közel van itt hozzá, mint talán utoljára Bulgáriában - és ezt megoszthatja szerelmével.
Zserbó ugatása szakítja meg a csendet. Tudja, csak akkor jelez a kutya, ha értelme van, így fekete tekintetével néz az ajtó felé. Mire Vladislav kijön a fatárolóból, már annak tetején áll, követi kedvesét a bejáratig és kerül mögé.
- Vagy maradj kint velem te - suttogja nyakába. Puszit lehel a meleg bőrre, majd lép hátrébb kettőt. Fejéről tolja le a csuklyát és mosolyog ártatlanul a férfira. - Olyan jó idő van. Gyere - kezét fogja meg gondolkodás nélkül, majd kezdi el húzni az udvar közepe fele - nem érdekli, mi lesz a fával, bár a lendülettől, valószínűnek tartja, a bejárati ajtóban hullanak le Vladislav kezéből.
Szembe fordulva a férfival teszi derekára kezét, míg másikat fogja meg és lép közelebb. - Vezess, Vladislav - fúrja fekete tekintetét a csodálatos kékekbe, amikbe képes elveszni órákra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=872069#post872069][b]Ohridszki-Füst Álmos - 2024.01.16. 16:49[/b][/url]

Ohridszki-birtok, Vajákos

Az elmúlt évek alatt már egészen megszokta, hogy mennyire hangtalanul közlekedik a  nő. Néha meglepi még az, hogy milyen gyorsan is teszi mindezt alkalmanként, de az is csak olyasmi, amiről hajlamos elfeledkezni, miután sétáik alkalmával azért mégiscsak az ő tempójához szokott igazodni. Fejét kissé oldalra dönti, amikor Adelina a nyakához hajol, és elmosolyodik. Valahogy érezte, hogy nem fog túl sokáig valamelyik fán ülni, ha megszólítja.
- Ezt itt már a legtöbben inkább farkasordító hidegnek szokták nevezni, de volt már azért hidegebb is - jegyzi meg, félig-meddig inkább mellékesen, habár nincs különösebb kifogása az ellen, hogy maradjon. Egyelőre még kellőképpen meleg a pulóver, s azért amit itt neveznek hidegnek, máshol még esetleg csak kellemes őszi időnek minősül. Végtére is csak tíz fokig süllyedt a hőmérő vörös csíkja a falon, igaz, hogy mínuszban, de az nem is olyan hideg még. Ahogy mondta, volt már azért ennél hidegebb és mégiscsak tél van. Az egyikori vaskos farönkök fejszével széthasogatott darabjait egyelőre az ajtó mellé teszi, majd onnan könnyen beviheti később, ha egy kupacban vannak, s pillanatokkal később már átkarolja a nő derekát. Nem igazán szeret mások szemébe bámulni, mert mindig olyan érzése támad ettől, mint lénye legmélyéig látna bárki, de ebben az esetben pont ezért nem fordítja el a tekintetét. Tudja, hogy Adelina lassan már minden titkát tudja úgyis, s ezt a legkevésbé sem bánja. Maradt még ugyan néhány talán, amit még nem osztott meg, de majd idővel azokat is, mert bár a nő megtehetné, hogy olvas a gondolataiban, mégiscsak szokása tiszteletben tartani azt, hogy mit és mikor szeretne megosztani vele. Szusszan egy aprót a kérésre elmerengve, végül egy röpke csókot nyom az ajkaira, mielőtt megfogná a kezét és elindulna át a birtokon minden szó nélkül egyelőre, afelé a távoli sarok felé, ahol időnként apró fények villannak fel még ilyenkor is, majd el is tűnnek.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=872070#post872070][b]Văduva Adelina - 2024.01.16. 17:03[/b][/url]

Kedveli a férfiból áradó nyugalmat. Az elején zárkózott volt és kellemesen sötét - úgy érti, hogy sejtelmes. De volt ebben a sötétségben valami bizalomgerjesztő, ami azt mondta a nőnek, benne igenis bízhat. Ugyan nem volt a tervei között, hogy bele is szeret, de annak már pár éve, így nem rágódik rajta. Még akkor sem, ha tudja, mekkora hibát is követett el, hogy emberbe szeretett bele.
Szó nélkül követi kedvesét. Fülét hegyezi minden apró neszre, amit csak hallhat, őszinte mosolya ajkain virít. A havas tájon sétálni a szerelmével? Minden nő álma.
- Tudod - szökken egyet vidáman. - Ha ember lennék, ideköltöznék veled - csókolja arcon. - Képzeld el, ahogy tavasszal virágba borulna a kertünk - kezét húzza el maga előtt, hogy szemléltesse is, ami szemei előtt feltárul. Mennyire csodálatos lenne. Érezhetné a nap melegét bőrén, Vladislav puha érintését ténylegesen - talán még a gyerekeik is rohangálhatnának az udvaron Zserbóval.
- Meg fogsz fázni - torpan meg hirtelen a semmi közepén. Bár vámpír, és ugyan sokat változott az évtizedek alatt, ugyanolyan nő és hajlamos elveszteni a fonalat, ha valami romantikus dolog kerül sorra. - Menjünk inkább be. Zserbó is bement már, biztos hiányzol neki - bólogat úgy, hogy tincsei csapkodnak ide-oda. Neki ez teljesen jó érv arra, hogy mégis visszaforduljanak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=872096#post872096][b]Ohridszki-Füst Álmos - 2024.01.16. 20:27[/b][/url]

Ohridszki-birtok, Vajákos

- És így nem? Itt az erdő, csendes, senki nem zavar, és most már csak az enyém... vagy éppen a miénk, ha akarod - válaszolja szeme sarkából pillantva a nőre, mintha az érdekelné, hogyan reagál. Ráérősen baktat közben a havon, továbbra sem zavartatva magát azzal, hogy cipőfűzője lendületesen emelkedik a levegőbe minden lépésnél, hogy aztán a hó felszínéhez csapódjon, újra és újra. Egyelőre nem látja annak veszélyét, hogy esetleg ráléphet és orra eshet.
- Csak még egy perc, meg akartam mutatni, hol van Lucifer - jelenti ki, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga tél közepén, éjszaka, de már tényleg nincs messze a kert sarka a villódzó fényekkel, s a hó alól makacsul előbukkanó, hihetetlenül zöld fűszálakkal. Néhány kisebb bucka található még ott, a birtoknak ebben a zugában, s mindnél jelzi is legalább egy nagyobb kő, hogy nem a borzoj az egyetlen itt nyugvó kedvenc, akad még társasága. Az őt rejtő dombocska végénél nagyobb, sima felületű kő található, rajta a kutya nevével s két évszámmal.
- Ha lesz kedved, valamikor anyához is elmehetünk. Az ott amúgy a macskája volt, Nudli. Hogy lehet ilyen nevet adni egy állatnak? Mondjuk a Zserbót is emésztem, de ha már ezt szokta meg... - ömlik belőle váratlanul a szó, miközben a kutya helyett már a követ simogatja meg, s végtére is mehetnek, ha még mindig ezen aggódna Adelina, hogy megfázik idekint. - Naphosszat ezeket a hülye kis fényeket üldözte amúgy, főleg, amikor még kölyök volt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=872102#post872102][b]Văduva Adelina - 2024.01.16. 21:22[/b][/url]

- Én lennék a legboldogabb, ha a miénk lenne - süti le tekintetét. - Ha ember lennék. A gyerekeinkkel képzeltem el mindent - mosolyodik el halványan. Észre sem veszi, hogy kedvese őt nézi szeme sarkából. Nem dobogó szíve szorul össze, ahogy arra gondol, neki soha nem adatik meg, hogy gyermeket nemzzen. Egyelőre ez nem volt baj kettejük között, ám tart attól, hogy később az lehet. Nem tudja megadni azt a boldogságot Vladislavnak, hogy apa legyen.
Megszeppenve bólint és követi szerelmét. A kutya neve hallatán nosztalgikus érzés lesz úrrá rajta, és mérhetetlen sajnálat. Sajnálja, amiért nem volt itt, mikor a kutya eltávozott - pedig Álmos mellett kellett volna lennie. Tudja. És az, amiért elment, még csak nem is zárult sikerrel.
- Szeretném meglátogatni édesanyádat. Ha te nem mondtad volna, valószínűleg én teszem meg - guggol le a kutya sírjával szemben. - Szia, Lucifer. Szerinted a gazdád jól boldogul nélküled? - hajtja fejét térdére. Fekete tekintete fürkészi a sírt, mintha választ várna. Valahol mélyen reménykedik abban, hogy talán kap is. Lucifer nélkül minden más, még ha Zserbó köztük is van. - Aranyos a Nudli, ne bántsd - vállával löki meg kedvese lábát, végül egyenesedik fel.
- Hiányzik - jelenti ki. Nem időzik sokat, mégis fontosabbnak véli azt, hogy Vladislav minél előbb melegbe kerüljön - ujjaikat lazán kulcsolva össze indul el vissza a ház felé.
- Arra gondoltam, édesapádat is meglátogathatnánk. Ha szeretnéd - teszi hozzá gyorsan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=872106#post872106][b]Ohridszki-Füst Álmos - 2024.01.16. 22:11[/b][/url]

Ohridszki-birtok, Vajákos

Erre most nem tud mit mondani, csak megszorítja a nő kezét válaszul gyengéden, mintha így akarná tudatni, hogy jól van ez így. Ő amúgy sem akart soha gyereket, mert minek örökölje bárki az Ohridszki nyavalyákat. Nem született ebbe a családba normális ember már évszázadok óta, ezt a családi krónika is tanúsítja, s mindig is úgy vélte, ennyit nem ér egy név. Közben esze ágában sincs visszafordulni, ha már egészen idáig eljöttek, már jó pár percig kibírja, mielőtt egyáltalán ténylegesen fázni kezdene, s akkor már megmutatja, hol van most Lucifer.
- Majd holnap kimehetünk hozzá. A temető kicsit odébb van, a völgyben - válaszolja, s csak úgy magának szusszan a gondolatra, hogy tudja, babonából került a temető a völgybe. Azt mondták, ha hegyen lenne, az elvinné a lakókat s kihalna a falu. Sokkal így sincsenek előrébb, alig maradt már lakója. Elengedi a nő kezét, s csendben figyeli, ahogyan leguggol Luciferhez, s elmosolyodik a kérdésen kissé szomorúan.
- Azért minden nap hiányzik - szólal meg végül, megtörve a csendet. Még ha jól boldogul is, a szíve csücske volt a borzoj hosszú évekig. Vállat von aztán arra, hogy aranyos név a Nudli, de nem vitatja, s a szája sarkában megbújó mosolyból látni, hogy nem is akarja ezt megcáfolni azért. Pusztán csak ő sosem adna ilyen nevet. Még mindig furán érzi a saját szájából is Zserbó nevét hallani például. Elindulnak vissza lassan, s bólint a javaslatra.
- Rendben. Szerintem ő is szívesen megismerne már. Meséltem neki rólad már - vallja be nem pillantva fel, a lába elé néz egyelőre, most már kissé sietősebben lépkedve, mert mégiscsak vonzó a meleg az ajtón túl.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=872108#post872108][b]Văduva Adelina - 2024.01.16. 22:21[/b][/url]

Mikor a birtokon sétálnak egymás mellett, akár csendben, akár beszélgetve, mindig az első találkozásaik jutnak eszébe. Felrémlik neki, mennyire vonzotta a különösen jó illatú emberi lény, aki egy csukott könyv volt előtte hónapokig. Felrémlik, mennyire szeretett vele beszélgetni, hogy a férfi mennyire szeretett kijárni hozzá, még ha meg sem volt beszélve. És mire észbe kapott volna elcsattant az első csók köztük - ami ugyan nem sült el túl jól, de végül is itt vannak.
Aprót bólint csupán, majd csendben követi kedvesét visszafelé. A holnap tökéletes lesz édesanyja meglátogatására - amúgy sem beszélték meg mikor mennek innen haza.
Megszeppenve kapja fel fejét Vladislavra.
- Meséltél? Mégis mit? - kezd el pánikolni, és az a baj, nem csak belül. Arcára is kiül. - Jaj, Vladislav, miért? Csak simán nem kellett volna. Biztos megemlítette, eddig miért nem mentem oda, és megjegyzem, jogosan - emeli ajkához kezét. - Együtt vagyunk egy ideje, és én még csak oda sem mentem bemutatkozni, biztos, hogy már most nem kedvel - időközben engedte el a melegséget árasztó ujjakat, hogy hevesen mutogasson is kiakadása mellé a férfinak. Csak azért, hogy tudja, mennyire nem tetszik ez neki, még akkor sem, ha szívesen megismerné az édesapja. Ez ilyenkor semmit nem jelent.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=872109#post872109][b]Ohridszki-Füst Álmos - 2024.01.16. 22:42[/b][/url]

Ohridszki-birtok, Vajákos

- Miért ne? Kérdezett, én meg válaszoltam. Mégiscsak az apám, és Zenkővel ellentétben én nem tekintem halottnak - válaszolja. Érezni a hangján némi keserűséget, amiért a nővére meg az apja sok-sok éve nem beszél egymással, pedig még mindig lehetnének család a maguk módján valahogyan, de nem erőltetheti. Most így csak ő ingázik két ember között, mintha távoli szigetek lennének a nagyvilágban.
- Soha nem mondana ilyet - védi az apját, aki tényleg nem ilyen. Sosem dönti el látatlanban, hogy kedvel-e bárkit is előre, ezzel rá szokott érni megvárni, amíg sikerül találkoznia az illetővel. - Ide nem jár ki, de bármikor bemehetünk hozzá Temesvárra - osztja meg a fontos infót. Talán azért sem erőltette, mert Zenkővel is mennyire véletlenszerűen jött össze végül, hiába szervezték, de ha spontán alakul, előbb sikerül talán Nimródnak is bemutatnia. Újabb válasz helyett aztán amint elérik az ajtót és lenyomja a kilincset, a küszöböt átlépve megcsókolja a nőt, derekát átkarolva húzza magához, közben lábával lökve be az ajtót maga mögött, mielőtt nekidőlne, hogy biztosan be is csukódjon.
- Ezen ne töprengj. Biztosan kedvelni fog - jelenti ki végül, bal kezével belesimítva a fekete tincsekbe, majd ellökve magát az ajtótól még egyszer ellenőrzi, hogy biztosan becsukódott-e az ajtó, mielőtt Zserbó esetleg kijutna, aztán azért engedi el a nőt, hogy keresgélni kezdjen a közeli szekrény egyik fiókjában. Félhangosan mormog is kicsit, miszerint biztosan tudja, hogy ide tette, mire végül sikerül megtalálnia, amit keres.
- Adelina... Amit odakint mondtál... hogy szeretnéd, ha a miénk lenne... lehet. Tényleg szeretnéd? - kérdezi. Ilyen béna lánykérést is biztos keveset látott még a világ, de tenyerében egy gyűrű csillan, aprócska holdkővel egy holló csőrében.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=872111#post872111][b]Văduva Adelina - 2024.01.16. 22:56[/b][/url]

Nem tehet róla. Automatikus a legrosszabb forgatókönyv kezd lejátszódni a fejében az egésszel kapcsolatban, ám mikor meghallja Zenkő nevét, elhallgat.
- Miért tekinti annak? - lesz visszafogottabb a hangja, halkan is szólal meg. Nem is gondolta volna, hogy Zenkő ilyen szinten eltávolodott az apjától. Őszintén, el sem tudja hinni, hogy ez így van, hiszen Zenkő olyan tiszta lelkű.
- Oké, menjünk - bólint egy aprót. Ha már Vladislav két tűz között van az édesapja és Zenkő miatt, az a minimum, hogy ő a legjobb benyomást teszi az édesapjukra. Ez a néma elhatározás reméli, hogy sokáig kihúzza majd. Mondjuk addig, amíg találkozniuk kell - annyira elmerül gondolataiba, fel sem fogja, hogy beérnek a meleg házba.
Azt már annál inkább, mikor Álmos ajkai az övének csapódnak. Halkan kuncog fel, karjai automatikusan kulcsolódnak a férfi nyaka köré, csípőjét nyomja neki, hogy minél közelebb érezhesse magához.
- Remélem - leheli a másik ajkai közé. Vladislav hirtelen ellépése nem lepi meg, de attól még nem tetszik neki. Érezni akarja a közelében, ám a kíváncsisága, mint mindig, most is erősebbnek bizonyul - kicsit félrehajolva próbálja kideríteni, mégis mit keres a másik. Mielőtt rájöhetne áll előtte kedvese.
- Komolyan mondtam - feleli halkan, szája elé kapja a kezét, fekete tekintetét le nem véve az ékszerről. - Ezzel kimehetek nappal? - pislog fel rá, majd vissza az ékszerre. Ha igen... ennél kedvesebb ajándékot soha nem kapott senkitől. Úgy érzi halott szíve dobban hatalmasakat, miközben a felbecsülhetetlen öröm járja át minden sejtjét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=872115#post872115][b]Ohridszki-Füst Álmos - 2024.01.16. 23:20[/b][/url]

Ohridszki-birtok, Vajákos

- Mert anya halála után Zenkő foglalkozott velem - válaszolja szomorúan horgasztva előre a vállát egy hosszúnak tűnő pillanatra, mielőtt sóhajtana, majd ismét kihúzná magát. Valahol a nővére haragját is megérti, de ugyanakkor azt is, hogy az apjának is mennyire nehéz lehetett elveszíteni a nőt, akit szeretett. Rendben, talán foglalkozhatott volna a gyerekeivel, de Zenkő már felnőtt nő volt, és ő is majdnem tizenhat éves, nem totyogós, ezért örülne neki, ha ezen mindketten túllendülnének végre. Talán egyszer, bár már azért csodát mégse vár. Túl sok idő telt el már így is, és nem történt meg. Közben visszasétálnak a házba, beérve pedig nemsokára már hevesen keresgél fiókok mélyén, hogy megtaláljon valamit, ami most váratlanul eszébe jutott. Igaz, mégiscsak elkészítette előbb a gyűrűt, szóval egy ideje már motoszkál a gondolat a fejében, de ha már úgy szóba hozta odakint a nő, hirtelen úgy véli, kár másik, megfelelőnek ítélt pillanatra várni és miért is tenné. Fölöslegesnek tűnik. Tenyerén a gyűrűvel aztán felteszi azt a kérdést, amit feltehetőleg senki más nem így tenne fel, ennyire félreérthetően, hogy aztán meglepetten pislogjon a válaszul kapott kérdésen. Nem is igazán tudja, mit válaszoljon, csak a fejét kezdi rázni szinte már ösztönösen, amíg keresi a szavakat.
- Nem... én... keresem még a megoldást arra, de ez most nem... ez az Ohridszki címerállat... már amikor még volt, és szóval... én azt szeretném, ha már mondtad, ha nem csak az enyém lenne... a birtok... ez az egész, hanem a miénk. Ha te is akarod - igyekszik kinyögni valami értelmeset, tekintve, hogy ehhez mégsem fogalmazott gondolatban beszédet, de még előre mondatot sem. Bezzeg a múltkor milyen szépen félreértette a másik gyűrűvel a helyzetet, most meg... segélykérőn pislog rá, mielőtt újra nekifutna. - Tudom, hogy egyelőre aligha lehetne hivatalos... de én most éppen megkérném a kezedet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=872120#post872120][b]Văduva Adelina - 2024.01.17. 12:24[/b][/url]

Valahol megérti Zenkőt, hiszen anyja halála után, vele sem foglalkozott az apja. Bár ő olyan szerencsés helyzetben volt, hogy ő volt, akit neveltek - édesapja akkor sem tudott ránézni szeretettel. Halálakor ugyan kiderült miért nem, de sovány vigasz volt a kislánynak, aki egészen addig azt hitte, apja utálja őt. Már akkor megbocsátott a férfinak, talán Zenkőnek is ezt kellene... beszélhetne vele. Beszélhet vele erről? Van joga beleártani magát ebbe?
A kérdésre érkezett nemleges válasz okán elszégyelli magát. Rengeteget köszönhet Álmosnak, többet, mint eddig bárkinek a világon - mégis azt lehet hinni, hogy türelmetlen, többet és többet akar. Nem szeretné, ha szerelme ezt hinné, hiszen borzasztóan hálás neki mindenért.
A miénk?
Néma a kérdés, magának szól, ajkai nyílnak el csupán, ahogy félrebillentett fejjel nézi az ékszert. Valóban ott a holló, mellette a gyönyörű holdkővel. Meseszép. Fejét kapja fel hitetlen, a kezdetleges mosoly fagy arcára. Akkor és ott azt hitte, megkéri a kezét, de igen hamar ejtették pofára - most, amikor valóban történik, nem esik le neki. Szája elé kapja mindkét kezét, afölött néz kedvesére. Hevesen kezd bólogatni végül.
- Igen - suttogja maga elé. - Igen! Jaj, igen! - lesz egyre hangosabb, majd a végére már Vladislav nyakába vetődik, szorosan ölelve magához őt. - Legyen a mienk! - fúrja arcát kedvese nyakába, így van olyan szerencsés, immár vőlegénye, hogy az ő pulóvere szívja fel Adelina öröm könnyeit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=872185#post872185][b]Ohridszki-Füst Álmos - 2024.01.17. 22:04[/b][/url]

Ohridszki-birtok, Vajákos

Már meg sem lepődik azon, hogy valahogy most sem sikerül igazán kifejezésre juttatni, amit tényleg szeretne, Adelina pedig félreérti. Végtére is, múltkor - avagy lassan két éve - éppen arra gondolt, amire most nem. Talán még nevetne is, ha nem a szavakat keresné, és aztán csak megtalálja az utat magának az a hang, még ha csak kuncog is, miközben átöleli a vámpírt, aki éppen a nyakába veti magát. Tulajdonképpen a végére ez már egészen könnyen ment, könyveli el örömmel, majd csókot nyom a nő hajába.
- Csak azt találom szórakoztatónak, hogy eddig még mindig sikerült félreérteni. Ha még egyszer készítek neked egy gyűrűt, abból mi lesz a következtetés? - kérdezi, arra is magyarázatot adva, min igyekszik nem nevetni annyira. Zserbó is odadugja az orrát közben, érdeklődve pár pillanatig, hogy mégis mi történik itt, aztán eltrappol. Bizonyára visszatelepszik a kandalló elé, ahol olyan igazán jó meleg van. - Talán egyszer majd az is meglesz, amivel ki tudsz menni a napra. Hella mesélt érdekeseket egy rubinról, ennek viszont nincs mágikus tulajdonsága - folytatja aztán, bár ez a téma sem feltétlen a legideálisabb erre a pillanatra. Végül inkább csak lerúgja a bakancsait, és úgy dönt, minden kockázatelemzés és figyelmeztetés nélkül felkapja a nőt. Talán csak nem lép rá a köpeny lelógó részére, amíg felér a lépcsőn. Kínos lenne abban esni orra mégis.
- Mindjárt mutatok még valamit - közli aztán, s nem is ő lenne, ha a szobájába érve, amit többnyire káosz ural, nem a jegyzeteit tartalmazó naplóval telepedne le az ágyra a nő mellé pillanatokon belül. - A napkő is hasznos lehet néhány rúnával, csak találnom kellene valakit, aki igazán jól ért a rúnákhoz - magyarázza, mint valami megszállt tudós, hevesen lapozva, mire két rajz között ezt is megtalálja. A rajzokon Adelina magára ismerhet mellékesen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=872264#post872264][b]Văduva Adelina - 2024.01.18. 20:06[/b][/url]

Láthatóan gondolkodik el a kérdésem, miután sikeresen elengedte kedvesét. Szemeit törli meg gyors mozdulattal.
- Még egy lánykérés - feleli habozás nélkül. Az elsőre azt hitte, valóban az, aztán "csalódnia" kellett, míg végól most pedig abba a hibába esett, hogy nem gondolta volna, valóban megkéri. Itt már, én mondom, nem tudja mire gondolhat az ember és mire nem. És őszintén: nem is ők lennének, ha nem így alakult volna.
- Gyönyörű, Vladislav. Mint a szemed - mosolyodik el szélesen. Kicsit hátrébb lépve tarja oda kezét, hogy ráhúzhassa a gyűrűt az ujjára. Nem várt féltérdre ereszkedést, nem várt konkrét kérdést, de szeretné, ha ő húzná fel rá. Megpecsételve az egészet.
Halkan sikkant, karjai kulcsolódnak nyaka köré, ahogy nevetve bújik vőlegényéhez. Nem hiszi el, hogy valóban az. Mostantól Álmos a vőlegénye. Eszébe sem jut, hogy valószínűleg nem lehetnek együtt hivatalosan, nemhogy összeadják őket, de ebben a pillanatban semmi más nem érdekli.
Törökülésbe helyezkedik az ágyon, nyakát nyújtogatva ismét igyekszik meglátni, mire készül a férfi. Feje billen félre, ahogy meglátja az első rajzot. Majd a másodikat. Felállna, de ekkor már leül mellé a másik - kecses ujjai közé fogja a lapot, fekete tekintete felcsillan, ajkai elnyílnak.
Csak nézi az alakot. Ujjait húzza végig a lapon, majd pillant a mellette ülőre.
- Egy lány eljött hozzám egyszer. Vámpírológiára csinált interjút velem, azt hiszem önszorgalomból. Kedves lány volt, színes hajjal és nagyon szép, színes sminkkel - kezd el mesélni, nem érzi, hogy nem a lényegről. - Virág illata is volt és képzeld, Margaréta a neve is! - lelkesül fel. Azóta ugyan nem találkoztak, de nehéz lenne elfelejteni azt a kedves mosolyt. - Szóval a lényeg, hogy kicsit beszélgettünk mindig az interjúk alkalmával és kiderült, hogy rúnamester szeretett volna lenni, csak a mestere elutazott. Állítólag nagyon jó - bólogat serényen, mikor végre kijön belőle a történet lényege. - Beszélhetnél vele.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=872283#post872283][b]Ohridszki-Füst Álmos - 2024.01.18. 21:51[/b][/url]

Ohridszki-birtok, Vajákos

- Megkérem a másik kezed is? - kérdezi most már nevetve, bár azért így elképzelve, nem szeretné, ha ilyen zombi üzemmódban éppenséggel egy fél kart kapna. Abszurd jelenet lenne, az már biztos, de éppen ettől nevetséges. Azzal nem igazán tud mit kezdeni, hogy a nő szerint a gyűrű olyan, mint a szeme. Talán a holdkő miatt, ami világoskék. Nem ezért választotta, hanem csak mert ott hevert egy ideje s úgy vélte, illeni fog a másik gyűrű mellé, amihez meg szürkés, norvég holdkőként is ismert larvikitet használt. Ha már Adelina odatartja a kezét, az ujjára húzza a gyűrűt, aztán meg felkapja a nőt és felsétál az emeletre, ahol pillanatokon belül már a jegyzeteiben kutakodik. Még mindig elszántan keresi a megoldást minden kérdésre és problémára, ami eddig csak felmerült, legyen szó a saját álmairól, vagy arról, hogy a vámpír szívesen sétálgatna napfényben, ha megtehetné. Akadnak történetek, amelyek szerint nem lehetetlen a dolog, de még mindig csak tapogatózik, pontosan milyen varázslat is tenné ezt lehetővé.
- Majd megkeresem akkor, hátha tud segíteni. A szavak mágiája mindig érdekelt, de a rúnamágia annál is összetettebb és bonyolultabb, nekem meg valahogy sose állt rá a kezem. Túlságosan sok a lehetőség benne, így túl sok alkalmat ad a hibára is, a latint precízebbnek találom, de lehet, hogy csak azért, mert ehhez szoktam - válaszolja eltűnődve. Nem rémlik, hogy ismerné a lányt, bár ez még nem jelenti, hogy ne találkozhattak volna egyébként, éppen csak nem figyelt. Ki tudja. Lepődhet még meg. Megjegyzi magának és talán majd tényleg megkeresi egyszer. Elválik. Most ez annyira nem fontos ebben a pillanatban amúgy sem, s mire oda jut, még sok minden történhet. Idővel majd minden kiderül úgyis.