A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=872066#post872066][b]Văduva Adelina - 2024.01.16. 15:51[/b][/url]

A messze levő szarvas szuszogása, a madarak szöszmötölése a talajon élelem után, a róka halk léptei a nyúl után - minden hang, ami csak eljut hozzá, mosolyt csal az arcára. Ezért is szeret itt lenni. A természet olyan közel van itt hozzá, mint talán utoljára Bulgáriában - és ezt megoszthatja szerelmével.
Zserbó ugatása szakítja meg a csendet. Tudja, csak akkor jelez a kutya, ha értelme van, így fekete tekintetével néz az ajtó felé. Mire Vladislav kijön a fatárolóból, már annak tetején áll, követi kedvesét a bejáratig és kerül mögé.
- Vagy maradj kint velem te - suttogja nyakába. Puszit lehel a meleg bőrre, majd lép hátrébb kettőt. Fejéről tolja le a csuklyát és mosolyog ártatlanul a férfira. - Olyan jó idő van. Gyere - kezét fogja meg gondolkodás nélkül, majd kezdi el húzni az udvar közepe fele - nem érdekli, mi lesz a fával, bár a lendülettől, valószínűnek tartja, a bejárati ajtóban hullanak le Vladislav kezéből.
Szembe fordulva a férfival teszi derekára kezét, míg másikat fogja meg és lép közelebb. - Vezess, Vladislav - fúrja fekete tekintetét a csodálatos kékekbe, amikbe képes elveszni órákra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=872070#post872070][b]Văduva Adelina - 2024.01.16. 17:03[/b][/url]

Kedveli a férfiból áradó nyugalmat. Az elején zárkózott volt és kellemesen sötét - úgy érti, hogy sejtelmes. De volt ebben a sötétségben valami bizalomgerjesztő, ami azt mondta a nőnek, benne igenis bízhat. Ugyan nem volt a tervei között, hogy bele is szeret, de annak már pár éve, így nem rágódik rajta. Még akkor sem, ha tudja, mekkora hibát is követett el, hogy emberbe szeretett bele.
Szó nélkül követi kedvesét. Fülét hegyezi minden apró neszre, amit csak hallhat, őszinte mosolya ajkain virít. A havas tájon sétálni a szerelmével? Minden nő álma.
- Tudod - szökken egyet vidáman. - Ha ember lennék, ideköltöznék veled - csókolja arcon. - Képzeld el, ahogy tavasszal virágba borulna a kertünk - kezét húzza el maga előtt, hogy szemléltesse is, ami szemei előtt feltárul. Mennyire csodálatos lenne. Érezhetné a nap melegét bőrén, Vladislav puha érintését ténylegesen - talán még a gyerekeik is rohangálhatnának az udvaron Zserbóval.
- Meg fogsz fázni - torpan meg hirtelen a semmi közepén. Bár vámpír, és ugyan sokat változott az évtizedek alatt, ugyanolyan nő és hajlamos elveszteni a fonalat, ha valami romantikus dolog kerül sorra. - Menjünk inkább be. Zserbó is bement már, biztos hiányzol neki - bólogat úgy, hogy tincsei csapkodnak ide-oda. Neki ez teljesen jó érv arra, hogy mégis visszaforduljanak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=872102#post872102][b]Văduva Adelina - 2024.01.16. 21:22[/b][/url]

- Én lennék a legboldogabb, ha a miénk lenne - süti le tekintetét. - Ha ember lennék. A gyerekeinkkel képzeltem el mindent - mosolyodik el halványan. Észre sem veszi, hogy kedvese őt nézi szeme sarkából. Nem dobogó szíve szorul össze, ahogy arra gondol, neki soha nem adatik meg, hogy gyermeket nemzzen. Egyelőre ez nem volt baj kettejük között, ám tart attól, hogy később az lehet. Nem tudja megadni azt a boldogságot Vladislavnak, hogy apa legyen.
Megszeppenve bólint és követi szerelmét. A kutya neve hallatán nosztalgikus érzés lesz úrrá rajta, és mérhetetlen sajnálat. Sajnálja, amiért nem volt itt, mikor a kutya eltávozott - pedig Álmos mellett kellett volna lennie. Tudja. És az, amiért elment, még csak nem is zárult sikerrel.
- Szeretném meglátogatni édesanyádat. Ha te nem mondtad volna, valószínűleg én teszem meg - guggol le a kutya sírjával szemben. - Szia, Lucifer. Szerinted a gazdád jól boldogul nélküled? - hajtja fejét térdére. Fekete tekintete fürkészi a sírt, mintha választ várna. Valahol mélyen reménykedik abban, hogy talán kap is. Lucifer nélkül minden más, még ha Zserbó köztük is van. - Aranyos a Nudli, ne bántsd - vállával löki meg kedvese lábát, végül egyenesedik fel.
- Hiányzik - jelenti ki. Nem időzik sokat, mégis fontosabbnak véli azt, hogy Vladislav minél előbb melegbe kerüljön - ujjaikat lazán kulcsolva össze indul el vissza a ház felé.
- Arra gondoltam, édesapádat is meglátogathatnánk. Ha szeretnéd - teszi hozzá gyorsan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=872108#post872108][b]Văduva Adelina - 2024.01.16. 22:21[/b][/url]

Mikor a birtokon sétálnak egymás mellett, akár csendben, akár beszélgetve, mindig az első találkozásaik jutnak eszébe. Felrémlik neki, mennyire vonzotta a különösen jó illatú emberi lény, aki egy csukott könyv volt előtte hónapokig. Felrémlik, mennyire szeretett vele beszélgetni, hogy a férfi mennyire szeretett kijárni hozzá, még ha meg sem volt beszélve. És mire észbe kapott volna elcsattant az első csók köztük - ami ugyan nem sült el túl jól, de végül is itt vannak.
Aprót bólint csupán, majd csendben követi kedvesét visszafelé. A holnap tökéletes lesz édesanyja meglátogatására - amúgy sem beszélték meg mikor mennek innen haza.
Megszeppenve kapja fel fejét Vladislavra.
- Meséltél? Mégis mit? - kezd el pánikolni, és az a baj, nem csak belül. Arcára is kiül. - Jaj, Vladislav, miért? Csak simán nem kellett volna. Biztos megemlítette, eddig miért nem mentem oda, és megjegyzem, jogosan - emeli ajkához kezét. - Együtt vagyunk egy ideje, és én még csak oda sem mentem bemutatkozni, biztos, hogy már most nem kedvel - időközben engedte el a melegséget árasztó ujjakat, hogy hevesen mutogasson is kiakadása mellé a férfinak. Csak azért, hogy tudja, mennyire nem tetszik ez neki, még akkor sem, ha szívesen megismerné az édesapja. Ez ilyenkor semmit nem jelent.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=872111#post872111][b]Văduva Adelina - 2024.01.16. 22:56[/b][/url]

Nem tehet róla. Automatikus a legrosszabb forgatókönyv kezd lejátszódni a fejében az egésszel kapcsolatban, ám mikor meghallja Zenkő nevét, elhallgat.
- Miért tekinti annak? - lesz visszafogottabb a hangja, halkan is szólal meg. Nem is gondolta volna, hogy Zenkő ilyen szinten eltávolodott az apjától. Őszintén, el sem tudja hinni, hogy ez így van, hiszen Zenkő olyan tiszta lelkű.
- Oké, menjünk - bólint egy aprót. Ha már Vladislav két tűz között van az édesapja és Zenkő miatt, az a minimum, hogy ő a legjobb benyomást teszi az édesapjukra. Ez a néma elhatározás reméli, hogy sokáig kihúzza majd. Mondjuk addig, amíg találkozniuk kell - annyira elmerül gondolataiba, fel sem fogja, hogy beérnek a meleg házba.
Azt már annál inkább, mikor Álmos ajkai az övének csapódnak. Halkan kuncog fel, karjai automatikusan kulcsolódnak a férfi nyaka köré, csípőjét nyomja neki, hogy minél közelebb érezhesse magához.
- Remélem - leheli a másik ajkai közé. Vladislav hirtelen ellépése nem lepi meg, de attól még nem tetszik neki. Érezni akarja a közelében, ám a kíváncsisága, mint mindig, most is erősebbnek bizonyul - kicsit félrehajolva próbálja kideríteni, mégis mit keres a másik. Mielőtt rájöhetne áll előtte kedvese.
- Komolyan mondtam - feleli halkan, szája elé kapja a kezét, fekete tekintetét le nem véve az ékszerről. - Ezzel kimehetek nappal? - pislog fel rá, majd vissza az ékszerre. Ha igen... ennél kedvesebb ajándékot soha nem kapott senkitől. Úgy érzi halott szíve dobban hatalmasakat, miközben a felbecsülhetetlen öröm járja át minden sejtjét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=872120#post872120][b]Văduva Adelina - 2024.01.17. 12:24[/b][/url]

Valahol megérti Zenkőt, hiszen anyja halála után, vele sem foglalkozott az apja. Bár ő olyan szerencsés helyzetben volt, hogy ő volt, akit neveltek - édesapja akkor sem tudott ránézni szeretettel. Halálakor ugyan kiderült miért nem, de sovány vigasz volt a kislánynak, aki egészen addig azt hitte, apja utálja őt. Már akkor megbocsátott a férfinak, talán Zenkőnek is ezt kellene... beszélhetne vele. Beszélhet vele erről? Van joga beleártani magát ebbe?
A kérdésre érkezett nemleges válasz okán elszégyelli magát. Rengeteget köszönhet Álmosnak, többet, mint eddig bárkinek a világon - mégis azt lehet hinni, hogy türelmetlen, többet és többet akar. Nem szeretné, ha szerelme ezt hinné, hiszen borzasztóan hálás neki mindenért.
A miénk?
Néma a kérdés, magának szól, ajkai nyílnak el csupán, ahogy félrebillentett fejjel nézi az ékszert. Valóban ott a holló, mellette a gyönyörű holdkővel. Meseszép. Fejét kapja fel hitetlen, a kezdetleges mosoly fagy arcára. Akkor és ott azt hitte, megkéri a kezét, de igen hamar ejtették pofára - most, amikor valóban történik, nem esik le neki. Szája elé kapja mindkét kezét, afölött néz kedvesére. Hevesen kezd bólogatni végül.
- Igen - suttogja maga elé. - Igen! Jaj, igen! - lesz egyre hangosabb, majd a végére már Vladislav nyakába vetődik, szorosan ölelve magához őt. - Legyen a mienk! - fúrja arcát kedvese nyakába, így van olyan szerencsés, immár vőlegénye, hogy az ő pulóvere szívja fel Adelina öröm könnyeit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=872264#post872264][b]Văduva Adelina - 2024.01.18. 20:06[/b][/url]

Láthatóan gondolkodik el a kérdésem, miután sikeresen elengedte kedvesét. Szemeit törli meg gyors mozdulattal.
- Még egy lánykérés - feleli habozás nélkül. Az elsőre azt hitte, valóban az, aztán "csalódnia" kellett, míg végól most pedig abba a hibába esett, hogy nem gondolta volna, valóban megkéri. Itt már, én mondom, nem tudja mire gondolhat az ember és mire nem. És őszintén: nem is ők lennének, ha nem így alakult volna.
- Gyönyörű, Vladislav. Mint a szemed - mosolyodik el szélesen. Kicsit hátrébb lépve tarja oda kezét, hogy ráhúzhassa a gyűrűt az ujjára. Nem várt féltérdre ereszkedést, nem várt konkrét kérdést, de szeretné, ha ő húzná fel rá. Megpecsételve az egészet.
Halkan sikkant, karjai kulcsolódnak nyaka köré, ahogy nevetve bújik vőlegényéhez. Nem hiszi el, hogy valóban az. Mostantól Álmos a vőlegénye. Eszébe sem jut, hogy valószínűleg nem lehetnek együtt hivatalosan, nemhogy összeadják őket, de ebben a pillanatban semmi más nem érdekli.
Törökülésbe helyezkedik az ágyon, nyakát nyújtogatva ismét igyekszik meglátni, mire készül a férfi. Feje billen félre, ahogy meglátja az első rajzot. Majd a másodikat. Felállna, de ekkor már leül mellé a másik - kecses ujjai közé fogja a lapot, fekete tekintete felcsillan, ajkai elnyílnak.
Csak nézi az alakot. Ujjait húzza végig a lapon, majd pillant a mellette ülőre.
- Egy lány eljött hozzám egyszer. Vámpírológiára csinált interjút velem, azt hiszem önszorgalomból. Kedves lány volt, színes hajjal és nagyon szép, színes sminkkel - kezd el mesélni, nem érzi, hogy nem a lényegről. - Virág illata is volt és képzeld, Margaréta a neve is! - lelkesül fel. Azóta ugyan nem találkoztak, de nehéz lenne elfelejteni azt a kedves mosolyt. - Szóval a lényeg, hogy kicsit beszélgettünk mindig az interjúk alkalmával és kiderült, hogy rúnamester szeretett volna lenni, csak a mestere elutazott. Állítólag nagyon jó - bólogat serényen, mikor végre kijön belőle a történet lényege. - Beszélhetnél vele.