A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.

Temesvár, Északi pályaudvar


Az egyik barnára festett padon fekszik, lábait a pad támláján pihenteti, miközben a közvilágítás fényénél olvas. Úgy hajnali három óra körül járhat az idő, de órája úgysincs, hát nem nézi. Fölöslegesnek tartja, hogy folyton azt lesse, hány óra, hány perc is van éppen. Otthon a nagy falióra úgyis jelzi, mikor van ideje annak, hogy elinduljon, és mindig úgy számol, hogy nyugodtan oda is érjen, ne rá kelljen várni. Ezen felül az idő nem igazán érdekli. A telefonokat még annál is jobban gyűlöli, bár a nővére ráerőltetett egy rúnázott példányt, mert állítólag az megnyugtatja, hogy így elérhetőbb, mint ha egy bagollyal küldözgetnének leveleket, ahányszor csak hazajön a világnak ebbe az Isten háta mögötti sarkába. Na nem az állomást érti rajta, hanem a birtokot, ami még jó pár órányira van innen gyalog, seprűvel úgy huszonöt perc, viszont az alkalomra hozott zsupszkulcsot is. Annyira rendes volt, még a megfelelő hivatalból is kért engedélyt, hogy egy vámpír is használhatja, biztosítva arról az illetékest, hogy Adelina nem veszélyes, na meg akkor már azt is lejelentette, hány napot lesz itt és hol is pontosan. A bürokrácia valami förtelmes kínzóeszköz, de ha már az ember szembetalálja magát vele, kénytelen átvergődni rajta, hiába ér fel egy foghúzással. Még szerencse, hogy egyébként az itteni hivatalnokot ismeri, időnként készít neki egy-két apróbb varázstárgyat is, így nem kellett kivárnia, hogy hetekig küldözgessék egyik részlegről a másikra. A Román Mágiaügyi Minisztérium pecsétjével ellátott papír is ott lapul egyébként a könyv lapjai között, de addig is, mire megérkezik a dieselmozdony vontatta vonat - tiszta szerencse, hogy ez már nem gőzös -, még olvasgat kicsit a térben lokalizáló bűbájokról. Mostanában azt találta ki, hogy a mágikus kartográfia roppant érdekes ága a varázstárgykészítésnek, és nagyon is kíváncsian vetette bele magát a létező szakirodalomba. Talán még akár alkotni is tudna valami bűbájt, amivel egész területeket vetíthetne át papírra méretarányosan, anélkül, hogy azt méricskélni és rajzolni kellene hetekig. Bele is merül a gondolatba annyira, hogy fel se tűnik, amikor az egyébként több vágánnyal is rendelkező állomásra az a vonat is beáll, amelyikre ő vár, merthogy azzal érkezik kedvenc vámpírja látogatóba.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=851125#post851125][b]Ohridszki-Füst Álmos - 2022.08.15. 15:26[/b][/url]

Temesvár, Északi pályaudvar


Az egyik barnára festett padon fekszik, lábait a pad támláján pihenteti, miközben a közvilágítás fényénél olvas. Úgy hajnali három óra körül járhat az idő, de órája úgysincs, hát nem nézi. Fölöslegesnek tartja, hogy folyton azt lesse, hány óra, hány perc is van éppen. Otthon a nagy falióra úgyis jelzi, mikor van ideje annak, hogy elinduljon, és mindig úgy számol, hogy nyugodtan oda is érjen, ne rá kelljen várni. Ezen felül az idő nem igazán érdekli. A telefonokat még annál is jobban gyűlöli, bár a nővére ráerőltetett egy rúnázott példányt, mert állítólag az megnyugtatja, hogy így elérhetőbb, mint ha egy bagollyal küldözgetnének leveleket, ahányszor csak hazajön a világnak ebbe az Isten háta mögötti sarkába. Na nem az állomást érti rajta, hanem a birtokot, ami még jó pár órányira van innen gyalog, seprűvel úgy huszonöt perc, viszont az alkalomra hozott zsupszkulcsot is. Annyira rendes volt, még a megfelelő hivatalból is kért engedélyt, hogy egy vámpír is használhatja, biztosítva arról az illetékest, hogy Adelina nem veszélyes, na meg akkor már azt is lejelentette, hány napot lesz itt és hol is pontosan. A bürokrácia valami förtelmes kínzóeszköz, de ha már az ember szembetalálja magát vele, kénytelen átvergődni rajta, hiába ér fel egy foghúzással. Még szerencse, hogy egyébként az itteni hivatalnokot ismeri, időnként készít neki egy-két apróbb varázstárgyat is, így nem kellett kivárnia, hogy hetekig küldözgessék egyik részlegről a másikra. A Román Mágiaügyi Minisztérium pecsétjével ellátott papír is ott lapul egyébként a könyv lapjai között, de addig is, mire megérkezik a dieselmozdony vontatta vonat - tiszta szerencse, hogy ez már nem gőzös -, még olvasgat kicsit a térben lokalizáló bűbájokról. Mostanában azt találta ki, hogy a mágikus kartográfia roppant érdekes ága a varázstárgykészítésnek, és nagyon is kíváncsian vetette bele magát a létező szakirodalomba. Talán még akár alkotni is tudna valami bűbájt, amivel egész területeket vetíthetne át papírra méretarányosan, anélkül, hogy azt méricskélni és rajzolni kellene hetekig. Bele is merül a gondolatba annyira, hogy fel se tűnik, amikor az egyébként több vágánnyal is rendelkező állomásra az a vonat is beáll, amelyikre ő vár, merthogy azzal érkezik kedvenc vámpírja látogatóba.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=851134#post851134][b]Văduva Adelina - 2022.08.15. 16:53[/b][/url]

Az a kérdés, hogy készül fel egy vámpír egy nagyjából nyolc órás vonatútra? A válasz nagyon egyszerű: sehogy. Összepakol egy kis táskát, aminek a tetejére dobja kedvenc könyvét, hogy ne vegye elő az úton, mert minden érdekesebb. Szeret utazni, és ahogy Álmosnak is mondta, a vonatot mindennél jobban preferálja. Éjszakai járatokon ritkán, vagy senki nem tartózkodik, így - mint most is - az egész kocsi lehet az övé. Táskáját hagyja a jegyén feltüntetett széken, hogy nyissa az ablakot, és fellendüljön a vonat tetejére. Most nem kell attól tartania, hogy a menetszélben szoknyája sokat mutatna, mert nem úgy öltözködött. Igyekezett olyan szettet összeállítani, amit egy ember is hordana, hogy véletlenül se kapjanak frászt tőle, mikor meglátják mezítláb és igencsak régies ruháiban, így megerőltette magát.
Az egész utat a vonat tetején fekve, a csillagokat bámulva tölti. Sokkal gyorsabban megy az idő így, mint bárhogy máshogy, és mikor figyelmeztetik az érkezésre, nem akaródzik megmozdulnia, egészen addig, míg tudatosul benne, hogy ki várja a célállomáson. Ruganyosan, akár egy macska ugrik be az ablakon, nyalábolja fel a holmiját és kerül vissza a tetőre. Széles mosollyal figyeli a férfit, aki kényelembe helyezte magát. Pillanatok alatt hajol fölé széles mosollyal.
- Könnyű préda vagy, kedvesem - hajol lejjebb, csókolja homlokon gyorsan Álmost, majd egyenesedik fel és izgatottan fordul meg tengelye körül. - Mit szólsz? Egészen emberien nézek ki, nem?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=851137#post851137][b]Ohridszki-Füst Álmos - 2022.08.15. 18:24[/b][/url]

Ugyan nem a legkényelmesebb a pad, de legalább nem alszik el a bágyadt lámpafényben véletlenül sem. Időnként meg is mozdul kicsit, hogy ne vágjon annyira hátába az öntöttvas kartámla, aztán meg ismét belemerül az olvasásba. Vonatok sípolnak, érkeznek és indulnak, de nem igazán figyel arra. Épp egy lábjegyzetet vizslat, az apróbetűs rész ugyanis még annál is érdekesebbnek tűnik, mint amit a tényleges szöveg taglal, amikor meghallja az ismerős hangot nagyon is közelről. A következő pillanatban pedig már a nő ajkait érzi a homlokán. El is vigyorodik, közben meg becsukja a könyvet, majd fel is ül a padon, így már a nőnek is jut hely.
- Helló - közli szívélyesen megütögetve maga mellett a barna festékkel bevont léceket, nyugodtan le lehet ülni. Bár azért előbb megszemléli, miről is kell véleményt mondania. Valóban, ezúttal kitett magáért a nő, bár őt egyébként sem zavarja az egyébként nagyon is egyedi öltözködési stílusa, itt nem árt, ha nem tűnnek ki túlságosan a tömegből. Ez egy muglik által is frekventált terület, nem baj az, ha nem merülnek fel különös kérdések.
- Abszolút. Kitettél magadért - válaszolja egy bólintás kíséretében. - Na és élvezted a nyolc órányi zötykölődést? - kérdezi meg, majd előveszi a hivatalból kapott román nyelvű igazolást és a nő felé tartja.
- Ezt beszereztem. Vajákoson nincs túl sokat nyitva a hivatal, és még azt is csak nappal - mondja még amolyan magyarázatként mellékesen, véletlen se tessék azt hinni, hogy ő ilyen lovagias rendes ember lenne, aki csak úgy szívességeket tesz, főleg, ha nincs rá nyomós oka. - És van egy zsupszkulcsom is, csak keresnünk kell valami félreesőbb zugot, ami nincs felkamerázva, és ahol tényleg könnyű préda lennék - kuncog felkelve a padról, aztán még a kezét is kinyújtja a nő felé. - Gyere, tudok egy sikátort a közelben, az pont megfelel majd a célnak. Vagy megnéznéd a várost éjszaka?  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=851163#post851163][b]Văduva Adelina - 2022.08.16. 10:42[/b][/url]

Tekintete zizzen azonnal a padra, hogy nemes egyszerűséggel Álmos ölébe vesse magát, miután adott lehetőséget megszemlélni az öltözékét. Nyakát átkarolva dől hátra, lábait az égnek emeli, miközben vidáman nevet. Nem tudja leplezni izgatottságát.
- Köszönöm. Nagyon embernek érzem magam - simít végig a másik fejének hátsó részén szeretetteljesen, végül pattan fel és kezd el nézelődni mindenfelé. - Persze! Mindig a vonat tetején utazom és augusztusban különösen gyönyörűen látszanak a csillagok éjszakánként - nem mintha értene hozzájuk. Ismeri a Nagy Göncölt, amit máshol másképpen hívnak, és még azt sem találja meg mindig. Valamikor teljesen rossz helyen is keresi. Ez valahogy nem az ő területe, bármennyire érdekesnek is találja. Megszeppenve pislog párat, elveszi az iratot. Ellágyult tekintetét emeli a férfire, halvány mosolyából egyértelműen látszódik a hála. Kijött elé, beszerezte a szükséges papírokat, és még zsupszkulcsot is intézett. Bólogat a szavaira, de csak figyeli az arcát. Ahhoz képest, hogy az elején mennyire leszögezte, ő nem kedves, nem lovagias és előzékeny, teljesen kimaradt illemtanból: elintézett mindent, hogy ne neki kelljen sokkal nagyobb tortúrával megtennie ezt. Csak magában mosolyog az egészen, de nem említi meg neki. Talán soha nem is fogja, hogy mennyire jól esik a törődése.
Ujjait azonnal ujjai közé kulcsolja. - Köszönök mindent - milyen meleg. Emeli kézfejét ajkaihoz, lehunyt szemekkel érinti neki. - Megnézem máskor - engedi le kezüket. - Hozzád jöttem, nem a városhoz. És jelenleg nem érdekel jobban, mint ez az egész. Nagyon izgulok - szorít rá kicsit ujjaira, majd másik kezével karol bele ugyanabba a kézbe és simul hozzá kicsit jobban Álmoshoz, mintha a legtermészetesebb dolog lenne. Neki az is. Szélesen mosolyogva pislog fel rá, hogy részéről indulhatnak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=851166#post851166][b]Ohridszki-Füst Álmos - 2022.08.16. 13:18[/b][/url]

Nem így gondolta, hogy foglaljon helyet, de még éppen sikerül a könyvet a padra tenni, mielőt ráülne a nő. Ritka példány, na meg amennyire érdekli a téma, elképzelhető, hogy ez lesz az egyik fő olvasmánya, főleg, ha tényleg bele is veti magát a térképészet rejtelmeibe és nem csak elméleti síkon foglalkozik vele. Szabad kezével lazán átkarolja a nő derekát arra a pár percre, amíg az ölében ül, mint valami nagyranőtt óvodás. Így tűnik természetesnek. Másik kezében meg úgyis ott a könyv még mindig. Érdeklődve hallgatja a választ, és ezt kissé megemelt szemöldökéből látni igazán, na meg a szája sarkában megjelenő mosolyból. Néha tényleg úgy érzi, mintha egy óvodással barátkozott volna össze, nem egy száz évesnél is idősebb vámpírral. Hogy lehet ilyen lelkesedéssel beszélni csillagokról? Azok csak fénylő gázgömbök az univerzum egy távoli pontjában. Ezt azonban megtartja magának inkább, és egy lelombozó válasz helyett csendben bólogat. Majd odaadja a beszerzett iratot, aminek birtokában Adelinát senki nem kérheti számon, mit is keres itt pontosan és végképp nem róhatják fel neki, hogy itt van. Habár Románia amúgy is viszonylag vámpírbarát környezet, Erdélyben meg aztán végképp hagyománya van az együttélésnek, leginkább csak szeretik a bürokráciát.
- Nincsmit - válaszolja megvonva a vállát egy féloldalas mosoly kíséretében. Szóra sem érdemes. Pusztán gyakorlatias ember, és mégis miért hagyná a nőt ezzel szenvedni, ha tudja, hogy a verőfényes délelőttök valamelyikén lenne csak alkalma tiszteletét tenni a hivatalban. Nem túl ideális. Ugyan lehet egyeztetni Vasilével, ha nagyon muszáj, nem szalad ki a világból ettől, de egyszerűbb volt ez így mindkettejüknek szerinte.
- Rendben. Majd máskor megmutatom. Most akkor gyere - válaszolja, és ha már a nő úgyis megfogta a felé nyújtott kezét, sőt, még bele is karol, elindul vele az említett sikátor irányába. Ott nincs egy szál lélek sem, csak kukák és sötét, de ez pont ideális ahhoz, hogy a kabátja feneketlennek tűnő zsebéből előhalászott tollnak köszönhetően pillanatokon belül az Ohridszki-birtokon találják magukat. Az nem is baj, ha közben fogják egymás kezét még.  
- Ebbe mindig beleszédülök - állapítja meg elnevetve magát, miközben éppen feltápászkodik a fűről. - Olyan, mintha valami beszippantana, hogy aztán kiköpjön. Na de... üdv az Isten háta mögött - mutat körbe. A területből sokat nem látni így sötétben, világítás híján főleg, de az emeletes ház fehér fala szinte vakítóan tűnik ki a környezetből. Lucifert ezúttal előrelátóan Zenkőnél hagyta, a kutya ugyanis nem találkozott Adelinával, úgyhogy csak ketten vannak. Pár lépésébe telik a házig eljutni, ami mindig nosztalgiával tölti el, és már nyitja is az ajtót, hogy megmutassa igazi otthonát, az álmok maradványaival teli világot, merthogy itt tényleg a legkülönfélébb tárgyakba lehet botlani.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=851176#post851176][b]Văduva Adelina - 2022.08.16. 14:45[/b][/url]

Amúgy sem képes visszafogni magát, ha túlságosan izgatott lesz, de vannak olyan esetek, mikor tényleg borzasztóan tud viselkedni. Ha Álmos ki is mondaná, hogy óvodás, valószínűleg sértődés helyett heves és egyetértő bólogatást kapna válaszul, mert tudja. És tényleg teljesen egyetért vele. Minél több új dolgot van lehetősége megtapasztalni, annál többre vágyik. Az, hogy összefutott Álmossal akkor éjszaka, mindennek a táptalaja, mert a férfi különleges, és ez már az első alkalommal is tökéletesen kivehető volt.
Az iratokat gondosan helyezi el táskájában, még véletlenül se veszítse el őket. Amennyire képes saját és mások tengelye körül is pörögni, nem lenne csoda, azonban ezt a kellemetlenséget nem szeretné megtenni Álmosnak.
Szótlan, csillogó tekintettel követi őt, ujjaiba kapaszkodva, valóban, mint egy gyermek. Orrát azonnal megcsapja a bűz, ami a kukákból árad, akaratlan kap is oda, hogy valamennyire csökkentse szaglóérzékét, de tudja: mint halottnak a csók. Pillanatokon belül azonban a szag megszűnik, ugyanúgy a kezét fogva állok egy füves rész közepén, míg ő feláll. Megszeppenve, érdeklődve és látásomat teljesen kihasználva nézek körbe. - De jól vagy? - pillant végül aggodalmasan fel rá. - Imádom - engedi el kezét és lép arrébb, hogy körbeforduljon. Mintha minden fűszál mágiával lenne töltve, hatására meg is borzong, a hideg jólesően fut végig gerince mentén. Legalábbis ő szeretné azt hinni, hogy ez történik. Öles léptekkel követi Álmost a ház felé, majd torpan meg az ajtóban. Zavartan pislog rá, elfordul, majd füle mögé tűrve egy tincset helyezi át testsúlyát másik lábára.
- Nem tudok bemenni anélkül, hogy behívnál... - az egyik hátránya lényének, ami igen sok kellemetlenséget okozott már neki. Nem mondaná, hogy szégyelli, de... zavarba jön. Nem is néz a másikra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=851183#post851183][b]Ohridszki-Füst Álmos - 2022.08.16. 18:08[/b][/url]

Azt mondaná, aranyos, ha használna ilyen szavakat egyáltalán. Pedig egyébként szókincse részét képezi ez is, legalább az egyik nyelven abból a néhányból, amit az elmúlt évek során magába szívott. Ki viszont akkor sem mondana ilyesmit, ha fizetnének érte. Mi tagadás, a pénz sem érdekli különösebben. Övé a birtok, a nővére nem tart rá igényt, ahogy az apja sem, és itt mindene megvan, ami csak kell. Ha nem lennének annyival elevenebbek az álmai is, talán még maradna is, mint valami remete. Éppen az álmok miatt örül egyébként némán annak, hogy a nőt aligha kell tőlük féltenie, mert ha be is engedte az életébe, ő nem álmodik. Legalábbis nem úgy, mint ő. Ez a tudat pedig hihetetlenül megnyugtató számára.
- Persze - feleli nevetve. Mintha még inkább önmaga lenne itt egyébként, mint a birtok határain túl, és ha a nő ismerte volna tizenpár évvel ezelőtt, bizonyára ő is úgy vélné, hogy az a régi Álmos bukkan elő ebben a szinte már önfeledt nevetésben. Nincs benne semmi abból a dacból, amit alapvetően a világ felé mutat. - Még mindig jobb, mint fél napot idáig - teszi hozzá, aztán már csak elégedett mosollyal nézi, ahogy a nő körbefordul. Szívének egyik csücske ez a hely, szerinte csakis imádni lehet. Minden kis zugát tömény mágia itatja át, ettől szó szerint is varázslatos. Kinyitja aztán az ajtót, ütközésig tárva ki. Bent kicsit sötétebb is van, mint kint, ahol még a csillagok adnak némi fényt, de ezt is megoldja egy pálcaintéssel. A teret máris enyhén kékes árnyalatú fehér fény ragyogja be.
- Azt hittem, ez is csak olyan mendemonda, mint a fokhagyma - jegyzi meg a vámpír felé fordulva, aztán felé nyújtja a kezét. - Légy a vendégem, gyere be - mondja ki, ha már ez így áll, mégiscsak bemehessen a házba a nő. Igaz, eddig mindig az erdő mélyén találkoztak, ott sose volt ilyesféle formalitásokra szükség. A nappalinak minősülő szobában egyébként régi, de szép, faragott fabútorok találhatók - szekrény, asztal, pad, székek - és itt-ott álmaiból mentett tárgyak, egy üveggömb benne különösen gomolygó köddel, egy másik pislákoló fénnyel, egy sétáló doboz, egy másik szárnyakkal, ezer és egy mágusoknak nem is túl olyan feltűnő tárgy, amiket ő az álmaiból hozott és tanulmányoz. Némelyiknek lassan lejár az ideje és majd eltűnik nyomtalanul. Tele van velük viszont a ház, nem sajnálja őket. A szobája az emeleten van, akárcsak az összes többi, ahol aludni lehet, úgyhogy vezeti is tovább a nőt fel a lépcsőn, majd benyit az első ajtón balra. - Pakolj le nyugodtan. Ez meg itt az én birodalmam - mondja, kinyitva az ajtót jobbra is. Itt van csak igazán szép gyűjteménye mindennek, ami még az álmaiból létezik. Kabátját a szobában található szék támlájáta akasztja, kilép a bakancsaból is - szigorúan a sarkára lépve és küszködve vele, mert egyszerűbb lenne a fűzőt kioldani -, és az ágyára telepszik. Ráér. Hadd fedezze fel a nő a helyet. Nem zavartatja magát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=851186#post851186][b]Văduva Adelina - 2022.08.16. 18:56[/b][/url]

Hangos és önfeledt nevetése tölti meg a körülöttük lévő csendet, ami csak és kizárólag a szurkálódásnak szól, hogy mennyit utazott idáig. Kövezze meg érte bárki, de nem tud lemondani róla. Még arra sem panaszkodhat, hogy sokat kell ülnie, mert megoldja. Sok emberi dolgot kellett maga mögött hagynia, de a vonatkozás nem tartozott közéjük, aminek örül és még hálás is érte.
Sápadt, hófehér arcát világítja meg a felvillanó fény, amin tökéletesen látszik a zavar. A szavakra csak megvonja a vállát. Bárcsak az lenne, de ez a része sajnos igaz. Valóban nem tud úgy belépni valahova, ha nem hívják be oda. Meglepetten néz először a felé nyújtott kézre, majd széles mosollyal fogja meg ugyanúgy, ahogy eddig tette - ujjaikat összekulcsolva -, és nevetve libben be a házba. Vállára támaszkodva csókolja arcon, majd lép is el tőle, hogy tátott szájjal nézzen mindenfele, mint egy gyermek. Az emeletre indulva karol belé ismét, úgy követi, végül táskáját ejti le a padlóra, mikor megmutatják a szobáját.
- Lepakoltam - jelenti ki féloldalas és szemtelen mosollyal, hogy kövesse ismét saját szobájába. Szem forgatva nézi végig, ahogy szenved a bakanccsal, de nem szól közbe, mert tudja, nem érne el vele semmit, és amúgy is csak vendégként van jelen. Halkan nevet fel, hogy házigazdája mennyire szabad kezet ad neki, és mire észbe is kapna, már felfedezőútra is indul. Nem zavartatva magát hagyja cipőjét a ház előtt, miután abban megnézett mindent, kabátját a földre dobja, zoknija és nadrágja is mellette kap helyet, így csak a hosszabbra szabott, fekete felső van rajta. És mennyivel komfortosabb is így. Szélesen mosolyogva néz el balra, majd jobbra, végül indul el az erdő fele.
Nem telik el harminc perc mire visszaér. Egy gyermek a játszótéren - ha szabad kicsit őszintébbnek lennem. Egy fa ágáról figyeli Álmost, ahogy még mindig az ágyon fekszik. Meglepő, de szeretetteljes mosoly kerül fel vonásaira, amik akkor is kitartanak, mikor - immár tiszta lábbal - visszatér a szobába. - Mesélsz nekem a családodról? - fekszik le az ágyra hasra, ahogy tud, könyökére támaszkodik, arcát támasztja két oldalról kezeivel, miközben pislog felfelé rá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=851187#post851187][b]Ohridszki-Füst Álmos - 2022.08.16. 19:39[/b][/url]

Ohridszki-birtok, Bánság, Románia

Ha már behívta, nyugodtan fel is fedezheti a házat. A konyha valószínűleg nem érdekli, fent meg a szobákat javarészt raktárnak használja amellett, hogy szinte minden egy letűnt élet emlékeit őrzi. Amikor az anyja meghalt, az apja Temesvárra költözött, ők pedig a nővérével Durmstrangban töltötték idejük nagyrészét. Először hat éve tette be ide a lábát, amikor megelégelte a munkát a Bagolykőben és felmondott. Ide vonult vissza. A családi ház mintha várta volna, a birtok mágiája pedig tovább rontott az álmain, vagy ki tudja, javított. Lehet, hogy van, aki áldásnak érezné azt, amire ő képes. Ő csak megvan vele, mert nem tud megszabadulni tőle. Itt körülveszi ennek minden látható nyoma, és nem bánja, hogy ezt végre valaki látja is. Ettől még valóságosabbnak érzi az egészet maga is. Egy megsárgult papírt tanulmányoz éppen, amikor a nő visszatér rövid felfedező körútjáról, majd hason fekve nyúlik el mellette az ágyon. Leteszi a papírt az éjjeliszekrényre, és oldalára fordul, fejét tenyerébe támasztva. A bakancs és a bőrkabát nélkül a kissé gyűrött pólóban máris kevésbé marcona a kinézete.
- Mire vagy kíváncsi? Apám muglik gyereke, akik nem kifejezetten voltak elragadtatva a ténytől, hogy egy szem fiúk varázsló. Van két nővére, de nem különösebben ismerem őket. Apával néha találkozunk, nem szeret ide kijárni, úgyhogy időnként bemegyek én és megnézem, hogy van. Anyám családja régi bolgár família, és a nővérem meg én vagyunk az utolsó élő tagjai. Vagy a családfám érdekelt volna? Valahol megvan, bár nem valami ominózusan híres emberek gyülekezete - mondja, aztán ha már szóba hozta, úgy dönt, bepróbálkozik egy begyűjtő varázslattal, és csodák csodájára, hatásosan. A vaskos bőrkötésű könyvnek por és régi papír illata van. Egy felületes mozdulattal töröl egyet rajta alkarjával, majd kinyitja. Cirill betűk sokasága borítja a lapokat, meg eleinte rajzolt képek, később már beragasztott fotók.
- Már el is felejtettem, hogy nem magyarul íródott. Úgy kétszáz éve kezdték, amikor ide költöztek. Azt hiszem. Velünk meg véget ér - mutatja oldalakkal odébb, ahonnan még az is kiderül, hogy soha sehol nem használt bolgár keresztneve mellékesen a Vladislav. A képen meg tíz éves önmaga játszik egy agárral. - Az ott meg Lompos, az utódja Lucifer pedig most a nővéremnél van. Szeretem az agarakat.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=851188#post851188][b]Văduva Adelina - 2022.08.16. 19:54[/b][/url]

Tenyérrel lefelé teszi kezeit, kézfejére támasztja állát, ahogy hallgatja a család történetét. Elhúzza a száját, mikor kiderül, hogy édesapjuk nem volt itt hosszú évek óta. Megérti, így nem is kérdez rá, mert vele ellentétben érezhető, hogy Álmos nehezen viseli édesanyja halálát. Felemelt fejjel követi végig a vaskos könyv útját Álmosig, majd evickél feljebb, hogy hátára fordulva simuljon jobban a férfihez, fejét a válla és a kulcscsontja közti területen pihentetve.
- Nagyon izgalmas a családod. A testvérednek nincs gyermeke? - kérdezi felelőtlenül, hiszen nincs köze hozzá. Észbe kapva fordítja felé fejét. - Bocsáss meg - fordul vissza a könyv felé inkább, amit óvatoskodva vesz el tőle, hogy a nevüket és a mellé ragasztott fotókat vegye szemügyre. - Tetszik a Vladislav név. Ha így hívnálak, megharagudnál? - vigyorog felfelé rá szemtelenül, majd fordul ismét előre. - Borzasztóan édes vagy ezen a képen, a kutya pedig gyönyörű. Ahogy elnézem, ők is szeretnek téged. Lucifer miért nem jött veled? Vagy nem szokott idejárni? - különös érzés más házában lenni. Évek óta nem történt olyan, hogy más beengedte volna bárhova is, amit a sajátjának mondhat. Az emberek legtöbbje - érthetően - tart tőle, míg a másik fele kihasználni szeretné, így mára már megválogatja kivel áll le egyáltalán csak pár szót váltani. Vannak különleges esetek, amikbe éppen a mellette fekvő férfi is beleesett, és amikért hálás. Mindig elhiszi, hogy számára már nincs esély normális kapcsolatokat kialakítani, de szerencsére mindig jön valaki, aki megcáfolja ezen gondolatokat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=851195#post851195][b]Ohridszki-Füst Álmos - 2022.08.16. 21:38[/b][/url]

Ohridszki-birtok, Bánság, Románia

- Miért? - kérdezi. Nem igazán érti, miért kér bocsánatot a nő. Csak egy kérdést tett fel, és ő is ugyanígy szokott kérdezni bármiről. Nem érzi úgy, hogy bárminek is tabunak kellene lennie. Ha valami kellemetlen, azt úgyis szóvá teszi. Ha meg azért kérne bocsánatot netán, hogy ráébredt, nem ismeri a személyes tér fogalmát, akkor sincs miért. Már megszokta. Sőt, igazság szerint nem is bánja, hogy ennyire nem távolságtartó. Ellensúlyoz mindenki mást, akiktől viszont többnyire ő is legalább karnyújtásnyi távolságot tart, ha nem is azonnal három lépésnyit.
- Ahogy ismerem, szeretne, de eddig fölöttem anyáskodott, meg kellene győznöm, hogy élje a saját életét. Csak még nem tudom, hogy mondjam el, hogy ne érezze úgy, nincs már rá szükségem - válaszol a kérdésre is futólag a vámpírra pillantva, aztán sóhajt egyet. Olyasmi ez, ami már egy ideje nyomja a szívét, és arra is rájött, hogy attól, hogy folyton piszkálja a nővérét, ez nem lesz jobb. Egy normális felnőtt beszélgetés kellene inkább. Talán majd megpróbálkozik vele, amikor legközelebb együtt vacsoráznak.
- A Durmstrang óta nem használtam, de nem. Használd csak - válaszolja. Szinte biztos benne, hogy úgyis használná. Mindketten meglehetősen öntörvényűek tudnak lenni, de valahol ezt is kedveli benne. Nem játssza meg magát, nem manipulatív, egyszerűen csak azt teszi, amihez kedve van. Könnyű követni és nem kell találgatnia, vajon mire is gondol éppen. Nem rossz ez így. Elneveti magát arra, hogy a nő szerint édes a képen, és szemöldökét hitetlenkedve emelve meg néz le rá.
- Nem mondod, hogy most nem vagyok az. Hogy lettem így a szíved csücske mégis? - kérdezi kuncogva. Lapoz egyet aztán, újabb képeket tárva fel. - Lucifert most azért nem hoztam, mert még nem találkoztatok és mert amúgy is azt ígértem, hogy megmutatom az álmaimat. De majd kiviszem legközelebb az erdőbe - válaszolja röpke csendet követően. Nem érzi úgy, hogy ne mondhatná el, miért nincs itt a kutya. Majd első adandó alkalommal összeismerteti őket cserébe, úgyis szeret Lucifer is az erdőben sétálni vele. Nyom egy csókot a nő homlokára, mielőtt újra megszólalna. A könyvet most egyelőre becsukja és mellkasának dönti, szabad kezével lazán tartva, hogy ne dőljön el. - Örülök, hogy itt vagy. Azt hiszem, annak is, hogy látsz - dünnyögi. Rég nem mesélt ennyi mindenről senkinek sem, és meglepően jó érzés tud néha lenni. Mintha évek terheitől szabadulna meg. - Na mutatok még képeket, ha érdekel. Van még... - nem fejezi be a mondatot, miután ismét témát vált, és mivel lusta éppen, úgy dönt, nem lapoz, átengedi a teret a mágiának. Egy kis bűbáj, és máris lebeg a könyv, csak intenie kell, hogy újabb oldalra lapozzon. Így már nyugodtan elterül a hátán. - ... szóval az ott a nővérem a könyvekkel. Igazi könyvmoly. Az meg az első meccs után készült, amit megnyertünk. Abban az évben én lettem az év terelője - mutatja büszkén a képet, amin kviddicstalárban feszít a seprűjével. - Az meg az első kísérleti bűbájom eredménye - magyarázza a következő képről, amin félig kopasz, mintha áldozatul esett volna egy fűnyírónak. - Göndör a hajam, gondoltam, alkotok valamit, amitől majd egyenes lesz. Nem úgy sikerült, ahogy terveztem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=852311#post852311][b]Văduva Adelina - 2022.09.07. 11:55[/b][/url]

Mindig elfelejteni, hogy Álmos mennyire nem veszi magára a dolgokat, amiket kérdez. Valamikor még neki is megszólal a belső csengője, hogy ezt nem kellett volna - és valószínűleg mással nem is, azonban a férfivel teljesen más a kapcsolata, mint bárki mással. Válasz gyanánt csak megrázza a fejét. Nem fontos. Lassan fordul meg, állát támasztja a szálkás mellkasnak, halványan mosolyodik el.
- Testvérek vagytok. Mindig szükségetek lesz egymásra - mondja határozottan. Bár az ő kapcsolata kissé különös volt a nővérével, de nem hibáztatja érte, hiszen édesapja kegyeibe sem lopta be magát kislányként. Nővérét sokkal jobban kedvelte a férfi, mint őt, és ezt mindennek a végére el is tudta fogadni. Amint megtudta az okot.
Szélesen mosolyogva fogadja, hogy valóban hívhatja így. Lábait veti át a másik csípőjénél, így ül rá lovagló-ülésben, és érezhető mennyire büszke magára, amiért hívhatja Vladislavnak. Teljesen mindegy, hogy hívták már így, és a férfit nem zavarja egyáltalán, akkor is büszke. Akár egy gyermek. - A saját bejáratú játszóterem vagy, ha mindent megengedsz - nevet fel halkan, de őszintén, ahogy előrébb dőlve fekszik el a férfin. Szeret Álmos közelében lenni, mert másokkal ellentétben ő már teljesen hozzászokott ahhoz, mennyire nem tiszteli a személyestér fogalmát, és így százszázalékosan kihasználhatja bőrének melegét. Ujjai csippentik össze a póló anyagát, majd simítják el végül, hogy csak absztrakt mintákat rajzoljon a felületre, mielőtt elmosolyodna szélesen, amit ki is tartok. Aprót bólintok, miért nem jött vele Luficer. - Megértelek. És nem volt nehéz dolgod, hogy a szívem csücske legyél: elfogadsz úgy, ahogy vagyok - a legtöbben tartanak, félnek vagy akár rettegnek attól, ami. Álmos más. Ő az első pillanattól elfogadta olyannak, amilyen, és ebbe beletartozik a faja is. Fejét mozdítja kicsit feljebb, hogy a férfi arcára nézhessen, és mikor érkezik a csók, lehunyja szemeit. - Én is örülök, hogy itt lehetek veled - érinti meg arcát óvatosan, majd simítja rá ujjait, mielőtt visszahelyezkedne hátára, Álmos mellé. Lassan helyezkedik, mikor a könyv lebegni kezd és érdeklődéssel figyeli az összes képet, ami elé kerül. - Nagyon szívesen találkoznék a nővéreddel. Biztos megtalálnám vele a közös hangot, hiszen tündéri teremtésnek hangzik - szólal meg lágy hangon, ami gyorsan vált át szemtelenné. - Milyen büszke fejed van - böködi is meg arcát, majd fordul vissza a könyv felé, és hangosan tör fel belőle a nevetés. Hasát fogva görnyed felfelé, előre, majd dől inkább oldalra, ahogy az agyába ég a félig leégett hajú fiúról a kép. Nevetése tölti meg az egész szobát, másik oldalára fordul, fejét fúrja Álmos oldalába. - Nem kérek bocsánatot, mert ez fantasztikus - mondja, mikor éppen van lehetősége levegőt venni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=852348#post852348][b]Ohridszki-Füst Álmos - 2022.09.07. 22:05[/b][/url]

Ohridszki-birtok, Bánság, Románia

- Én tudom - válaszolja egy kurta bólintással kísérve. Csak azt nem tudja, hogy ezt a nővére is tudja-e, vagy már túlságosan beleélte magát az önként vállalt anyaszerepbe. Az elmúlt tizenegynéhány évben megpróbálta mindig elrendezni a dolgokat körülötte, talán tényleg meg kellene mutatnia, hogy most már pont tökéletes lesz az is, ha csak a nővére lesz, és magára is fordít időt. Itt lenne az ideje, hogy élje az életét.
- És most teszteled a határaimat? - kérdezi meg, amikor a nő már a mellkasán fekszik. Leheletnyit még neki is fura, hogy mennyire nem zavarja. Utoljára Lillát engedte ennyire közel, sőt, még ennél is közelebb, Adelinában viszont az a különleges, hogy nem veszítheti el. Legalábbis úgy nem, mint bárki mást. Ha netán sikerül, az véleménye szerint 99 százalékos eséllyel lehet olyasmi, amit a saját számlájára írhat, nem valami tőle teljesen független, de mégis végleges. Megsimogatja a haját, arcára pedig kiül egy félmosoly. - Olyan vagy, mint egy óvodás, aki új játékot kapot. Aranyos. Csak ne cserélj le szó nélkül, azt nem feltétlen viselem jól - közli kuncogva. Fura, mit lehet kihozni belőle, és még furább, hogy ilyen volt valaha, sok évvel ezelőtt. Nem tudná megmondani, mitől vagy hogyan, de olyan, mintha a nő elaltatná az egyébként gyakran tomboló dühét, és ha az nincs a képben, olyan, amilyen mindig is lehetett volna, ha nem veszíti el váratlanul az anyját.
- Kedvellek - mondja ki. Ez ilyen egyszerű szerinte. - Ítélkezni különben sem az én dolgom - teszi hozzá, és ha tudná, talán a vállát is megvonná. Tényleg nem szokása eldönteni senkiről, hogy jó-e vagy rossz, igaz, többnyire esélyt sem ad. Megvan egyedül. Az, hogy hónapokkal ezelőtt beszélgetni kezdtek részben talán annak is betudható, hogy éppen a csárdából indult haza, de ki tudja, lehet, hogy anélkül is szóba állt volna a nővel. Érdekesnek találja és jó társaságnak, akivel szívesen tölt időt. Elvégre ide is ezért hívta meg, mi több, a titkai egy részét is megosztotta már vele, önszántóból. Oldalára fordul, amikor a nő már ismét a hátán fekszik mellette, a könyvet pedig lebegésre bírja, úgy egyszerűbbnek tűnik képeket mutogatni.
- Tényleg az, bár lehet nem hinné el, hogy ezt gondolom róla - válaszolja kissé rezignált mosollyal. Az elmúlt tíz évet nagyrészt egymás piszkálásával töltötték, elképzelhetőnek tartja, hogy ilyen jelzők, mint a tündéri meg aranyos, hihetetlenül hangozhatnak az ő szájából. - Majd beszélek vele, szerintem ő is biztos szívesen megismerne - teszi még hozzá, majd ő is elneveti magát, még ha nincs is rá olyan hatással a kép, mint a nőre.
- Abszolút - válaszolja, fektében is kihúzva magát. - Naná, hogy büszke voltam. Az volt az első varázslat, amivel megpróbálkoztam.  - közli, aztán vállat von. - Nincs miért, tényleg vicces volt, azóta meg már amúgy is sokkal jobban megy, szerencsére. Vagy a Minisztériumnak még kínos lenne bevallani, hogy rajtam tartják a szemüket. Egyébként azt hiszem, még sose hallottalak korábban nevetni. Tetszik - állapítja meg, aztán lapoz még párat, de a többi kép javarészt születésnapi vagy csak egyszerű családi kép, aztán már nincs is több. - Sajnos több ilyen nincs, további baklövésekről csak mesélni tudok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=852354#post852354][b]Văduva Adelina - 2022.09.07. 22:43[/b][/url]

Szemeit forgatja meg arra, hogy ő tudja. Akkor ebben a korban is mindent tudnak a férfiak már. Véleménye szerint egyszerű lenne a megoldás: leülni beszélni a nővel és elmondani neki mindent, amit Álmos neki is. Valamiért biztos abban, hogy megértené. Mindig szomorúsággal a szívében hallja, ha egy ember véleménye az, hogy a másik elvesztegeti az életét. Márpedig ő ezt veszi ki a férfi szavaiból. Ennek hatására bújik hozzá közelebb, egyáltalán nem szégyellve magát.
- Vannak határaid? - kérdez vissza szemtelenül vigyorogva, egyetlen pillanatra szemfogai is láttatni engedik magukat. Mindennek ellenére helyezi magát még kényelmesebb pozícióba a férfi mellkasán. Eszébe sem jut, hogyha valaki esetleg látná őket így, vajon mit gondolhatna. Először is róla, amiért van képe egy halandót maga mellett tartani, de valószínűleg ennyire nem is kellene belemenni: szinte biztos abban, hogy intim kapcsolatot vélnének kettejük között. Tulajdonképpen nem tévednének. Álmos és közte intim kapcsolat van, azonban nem a szó szexuális értelmében. - Soha nem cseréllek le - erősíti meg a férfi kérését. Eszébe sem jutna. Olyat kap Álmostól, amit már régen - törődést. Feltámaszkodva fürkészi a másik arcát, ahogy kuncog. Szereti hallani ezt a hangot.
- Én is kedvellek téged - bólint aprót. - Még nem döntöttem el hogyan. Lehet elérem, hogy elvegyél feleségül. Ki tudja? - veszi maga elé a kezét, hogy ujjaival kezdjen el játszani teljesen komoly arccal, mindössze annyi árulhatja el, hogy alsó ajkába harapva igyekszik visszafogni jókedvét. Pedig mennyire édes történet lenne. A halandó és a vámpír szerelmi története. Biztosan nem csináltak még ilyen mozgóképes előadást az emberek.
- Akkor majd megerősítelek - fészkelődik kicsit boldogan, ahogy az albumot figyeli. - Azt mondod? Sokan mondták már ezt, mert mennyire jó dolog vámpírral találkozni, de a legtöbbjük barátja inkább elfutott előlem - vonja meg vállait, ahogy a képeket nézi tovább is, ujjaival játszva, mígnem elérnek a kedvencéhez. Őszintén és hangosan nevet, igyekszik minél előbb moderálni magát, hogy hallhassa a másik szavait.
- Volt is rá okod! - viszi tovább a büszkeség kérdését, még ha a kép így is vicces marad és örökre agyába égett. Halkan nevetgélve hallgatja, majd lesz hirtelen csend. Lesüti tekintetét. - Idejét nem tudom mikor nevettem így utoljára - suttogja a csendbe, szomorúan mosolyodik el. - Kihozod belőlem az embert.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=852379#post852379][b]Ohridszki-Füst Álmos - 2022.09.08. 16:51[/b][/url]

- Kinek nincsenek? - kérdezi szemöldökét megemelve, egy kissé szemtelen mosoly kíséretében. Általában olyan, mint aki egy egész tornyot emelt maga köré, és még betekintést is ritkán enged, bejárást meg aztán végképp nem, viszont Adelina nem csak a természet törvényeit írja felül, de az ő játékszabályait is. Végtére is nem halandó, és éppen ezért kapott nem csak betekintést, de szabad bejárást is. A falon túl pedig a határ ott húzódik, hogy csak azt osztja meg, amit szeretne. Szerencsére a nő mintha ezt érezné, sosem erőlteti, hogy olyasmit tegyen vagy mondjon, amit éppen nem akar, úgyhogy ez így szerinte tökéletesen működik.
- Akkor jó esetben még pár évtizedik eljátszogathatsz velem. Majd megpróbálok nem idő előtt elromlani - válaszolja kuncogva. Ugyan ez nem garancia még semmire, tekintve például az átlagos éves alkoholfogyasztását, de egyébbel nem él mellé, az is számít, nem? Ha egyszer ráveszi magát, talán még azt is csökkentheti, elvégre mondhatjuk, hogy a motiváció meglenne. Örökké élni nem fog, de nem lenne baj, ha nem vinné el a májzsugor harminc éves korára. Még alszik rá párat azért, és mérlegeli, mit is szeretne pontosan.
- És végignéznéd, ahogy megöregszem? Biztos jó kis könyv lenne belőle, de legalábbis pár cikk biztosan, nem csak az Edictumban - jegyzi meg nevetve. Olyan abszurdnak tűnik a kép. Igaz, a barátságukról is könnyű azt gondolni, hogy teljességgel abszurd, hiszen normális esetben ő legfeljebb a vacsora lenne, vagy vérszolga vagy minek hívják azokat, akiket egy embervérrel táplálkozó vámpír nem öl meg. Nem olvasott utána ezeknek sohasem pontosan, és az igazat megvallva nem is nagyon tervezi, majd legfeljebb rákérdez a nőnél, ha valami nagyon érdekli. Eddig is megtette, és se ki nem nevette, se meg nem sértődött a kérdéseiért.
- Azért Zenkő a nővérem, pont olyan fából faragták, mint engem. Meg tud rólad. Tulajdonképpen azt hiszi, hogy... á, nem is tudom. Azt nem tudja, hogy vámpír vagy, de elég sok mindent érez, és azt mondogatja, hogy változom - válaszolja. Szinte biztos benne azért, hogy Zenkő nem menekülne el, sőt, inkább az az érzése, hogy talán még csak meg sem lepődne, hogy a fura öccsére éppen egy vámpír van jó hatással.
- Te is belőlem - jegyzi meg lakonikusan egyszerűen, mintha ez amúgy a világ legtermészetesebb dolga volna, aztán csókot nyom a nő homlokára, mielőtt még feltápászkodna. - Jók vagyunk. Tényleg meg kellene írni azt a könyvet. The unlikely and beautiful friendship of a vampyre and a dreamer, vagy mittudomén, kell egy kreatív cím, aztán ebből vehetünk nyaralót a Bahamákon vagy ahol tetszik. Egyébként nappalra időzítettem az alvást és ha szeretnéd, maradhatsz itt is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=852522#post852522][b]Văduva Adelina - 2022.09.11. 16:12[/b][/url]

Majdnem reflexből rávágná, hogy neki, azonban egyértelműen hazudna. Már ott a határ, hogy nem iszik - csak ritkán - emberi vért. Fejét ingatja meg végül mosolyogva. - Igazad van - ért végül egyet barátjával. Bár ő szereti átlépni, ha nem is a saját, de mások határait mindenképpen - ezért nem veszi figyelembe a személyesteret, ezért kérdez olyat is, amit mások nem feltétlen mernének, azonban még így is tiszteletben tartja az Álmos által, kimondatlan ugyan, de meghúzott határokat. Nem erőltet rá soha semmit, pedig tudja, hogy megtehetné, így viszont csak elveszne az egész kapcsolatuk pikantériája.
- Ezt nagyon értékelem - hallgatja mosolyogva a másik kuncogását. Nem tudja mi játszódhat le a másikban ezekben a hosszabb másodperc csendekben, de mindig úgy van vele, majd beszél róla, ha szeretne. Persze, könnyedén kideríthetné, mi jár Álmos fejében, hiszen megadatott neki a gondolatolvasás képessége, de soha nem lenne képes visszaélni vele. Halkat szusszan.
- Erről ne beszéljünk - lesz egy pillanat alatt kedvetlen. - Így is végig kell néznem, ahogy megöregszel. Nem véletlen tartottam magam távol az emberektől eddig - szinte már suttog, ahogy szavai elhagyják száját. Ez volt az ő védekezési mechanizmusa, de ahogy Álmost beengedte, úgy érzi, képes még több halandóval megtenni ugyanezt. Ha odáig fajul, kénytelen lesz Bogolyfalvát is elhagyni rövid időn belül. Már csak a gondolattól szakad meg a szíve, hiszen itt valóban befogadták pillanatok alatt. Hazudna, ha azt mondaná, nem fogalmazódott meg a gondolat benne, hogy Álmost örök időkre maga mellett tartja, de aztán mindig csak ránéz a férfire és eszébe jut: mennyire szereti.
Kíváncsian emeli rá fekete tekintetét. Mosolya végül visszatér ajkaira. - Mit hisz? - kérdez vissza gondolkodás nélkül, tekintetében csillan meg a kíváncsiság. - Nem félek Zenkőtől. Remélhetőleg ő sem fog tőlem, mert nagyon szívesen megismerném azt, aki miatt még lehetőségem van téged ismerni. Ha ő azt mondja, változol, akkor valószínűleg tényleg így van - és szinte biztos abban, hogy ez csak és kizárólag Álmos érdeme. Lehetséges, hogy van szerepe benne, de tartja, hogy az ő döntése változni, amit meg is tesz. Aligha van ehhez a részéhez köze, és nem is szívesen szólna bele.
Elmosolyodik, szemeit hunyja le, amíg érzi a meleg ajkakat hideg bőrén, majd lesz azonnal elégedetlen arckifejezése, amint Álmos eltűnik mellőle. Oldalára fordulva figyeli minden mozdulatát, majd nevet fel. - Most is tudnánk venni nyaralót a Bahamákon, ha szeretnél - vonja meg vállait. - De ha mindenképpen szeretnéd, akkor megírhatjuk a könyvet is - kuncog fel. Ő aztán nem fojtja meg Álmos írói hajlamát. Tegyen úgy, ahogy szeretne. - Mármint itt itt? Veled? - ül ki az ágy szélére, majd szélesedik ki mosolya. - Ez azt jelenti, hogy sétálsz velem az erdőben?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=852562#post852562][b]Ohridszki-Füst Álmos - 2022.09.12. 18:13[/b][/url]

Tudatában van, hogy a nő képes lenne olvasni az elméjében. Hogy sem ezt nem teszi, sem nem kérdezősködik kitartóan olyasmiről, amire ő érezhetően nem szívesen válaszol, azt viszont úgy értelmezi, hogy igenis tiszteli a határait. Mindezért pedig hálás. Ki nem mondja, szókincsének egyébként sem képezik olyan szavak a részét mint a kérem, bocsánat, sajnálom, vagy a jelen esetben esetleg használható köszönöm, ehelyett inkább csak rámosolyog Adelinára.
- Na - szólal meg aztán, amikor a nő elkedvtelenedik egyik pillanatról a másikra. Mindent egy kurta szótagba sűrít, és ahelyett, hogy tovább beszélne, inkább átöleli magához húzva, állát megtámasztva a nő feje búbján. Nem kell erre most gondolni sem. Bár egyébként ő nem csak megbékélt a saját halandóságával már régen, de még siettetni is igyekszik időnként az elkerülhetetlent, most azonban valami teljesen máson jár az esze. Mi lenne, ha ezzel felhagyna? Végülis egyáltalán nem hangzik lehetetlennek, hiszen mióta összebarátkoztak, már így is ritkábbak lettek például a pubban és a csárdában tett látogatásai, több időt tölt az erdőben helyette. Elgondolkodik aztán azon is, hogy mi a válasz a feltett kérdésre. Egész sokáig hallgat, próbálja megfogalmazni mindazt, amire Zenkő megjegyzéseiből következtetni lehet, merthogy egyébként egymással nem igazán kommunikálnak nyíltan sok esetben, pusztán célzásokkal élnek.
- Azt hiszem, azt, hogy van valakim - mondja ki. Zenkő pedig talán nem is téved nagyot. Mióta ismeri a nőt, már ő sem tudja tagadni, hogy változott. Adelina beette magát a bőre alá, és akarva-akaratlanul is olyan dolgokat hoz ki belőle, amikről nem is gondolta volna, hogy egyáltalán lehet. Beengedte a házba, ahol felnőtt. Megosztja vele a gondolatait, sőt ebben a pillanatban még az ágyát is. A szíve csücske lett a vámpír, ez tagadhatatlan. Sőt, már nem is akarja tagadni. Felül közben az ágyon, és máris egy elégedetlen arckifejezés lesz a jutalma érte.
- Ne nézz így rám - mondja fejét oldalra döntve, elmosolyodva, és mint ahogy azt már nagyon sokszor csinálta ismeretségük kezdete óta, ujjára csavarja az egyik sötét hajtincset.
- Igazából itt is remekül megvagyok. Ha elköltöznék, hegyvidéken szeretnék lakni, valahol egy erdő közelében - válaszolja a hajtincset figyelve, ahogy szépen lecsúszik ujjáról. A könyv megírásához meg nem ragaszkodik, egyszerűen csak viccesnek találja az ötletet, majd szóba hozza, hogy akár itt is maradhat a nő, ha szeretné, ebben a szobában.
- Igen, itt. Velem - válaszolja, még bólint is mellé egyet, aztán egy kurta szusszanással széles mosolyra húzza a száját. - Már vártam, mikor kérdezed meg. Persze, ezért is nem akartam éjszaka aludni. Most azonnal? Vagy előbb még mutathatok valamit? - kérdezi. Nem sürgős, ami azt illeti, így megvárja inkább a választ a kérdésére először is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=852567#post852567][b]Văduva Adelina - 2022.09.12. 20:26[/b][/url]

Durcásan forgatja meg szemeit az egyetlen szóra. Utálja, ha eszébe juttatja ezt bárki. Álmos halandó. Már holnap lehet, hogy elveszti, és azt az űrt, amit a férfi maga után hagy, senki nem tölthetné be - ezt már most tudja. De végül csak nem bírja ki, és ahogy a férfi karjai körbeölelik, megérzi az állat feje búbján, felnevet. Karjai simulnak a másikéra, kicsiket dől ide és oda, majd áll meg, ahogy csak hátrébb dől a férfi mellkasára és élvezi a helyzetet. Most is pontosan olyan, mint egy óvodás, aki éppen megkapja azt, amit akar.
Nem türelmetlenkedik, ahogy mindig, most is megvárja, míg Álmos összeszedi a gondolatait, és ha úgy akarja, akkor válaszol, de ha nem, az sem volt probléma soha. Amíg csendben ülnek, addig zavartalan kezd el játszani ismét ujjaival, míg a végére már csak fel s le simogatja a meleg bőrt a köré fonódó karon hosszú, fekete körmeivel.
- És szerinted is? - pillant rá, amennyire tud. Nem tudja milyen volt előtte a férfi, de abban biztos, hogy mióta az élete része lett, sokkal többet látja mosolyogni, mint az elején. Az erdőben lévő meghitt kis találkozók órák hosszat tartó beszélgetésekké nőtték ki magukat, és nem bánja. Az elején az alkohol orrfacsaró bűze azonnal megcsapta orrát, de azóta, ha érzi is, egyáltalán nem akkora mértékben, mint akkor. Fél arcát mindennek ellenére felfújja, mikor felkel mellőle. Elfordul tőle, mikor megszólal, és csak akkor pillant vissza rá, mikor tincse már ismét vállára hullott.
- Lucifer biztosan imádná - mosolyodik el óvatosan. Emberi szemnek felfoghatatlan gyorsasággal terem a férfi mögött, nyakát érintik ajkai, miközben megszólal.
- Meg ne bánd ezt az ajánlatot - figyelmezteti kedvesen. Aprót lép hátrébb, és mintha mi sem történt volna kulcsolja össze ujjait háta mögött, hogy elnyílt ajkakkal bólogasson. - Tudod mennyire kíváncsi vagyok, úgyhogy mutass meg mindent, amit szeretnél. Még rengeteg időnk van az éjszakából - lapogatja meg fenekénél és combjánál a hosszított pólót, ami már az egész öltözékét képezi. És mennyivel kényelmesebb is ez így, mint ahogy jönnie kellett idáig.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=852588#post852588][b]Ohridszki-Füst Álmos - 2022.09.13. 14:57[/b][/url]

- Ühm... szerintem is - válaszolja. Azzal tisztában van, hogy amióta ismeri, változott. Például most már napok óta nem is ivott, és bár ezt nem mondja, hiszen nem azért csinálja, hogy aztán érdemrendet kapjon érte meg buksisimit, mégis biztos benne, hogy nem számít titoknak. Végtére is nem árad belőle az alkoholszag. Egyszerűen csak nem érezte szükségét, hogy a gondolatait megpróbálja sörbe fojtani. Már úgyis kiderült rég, hogy a kis mocskok tudnak úszni, és ő meg végül arra a megállapításra jutott, hogy ha egyszerűbb nem is lesz, de hatékonyabb talán igen, ha szembenéz velük. Ezt a lépést még halogatja, de már tudja, merre fog majd elindulni, ha végre ráveszi magát.
- Szerintem te is imádnád, jobban, mint a Bahamákat - válaszolja elmosolyodva. A nő hihetetlen gyorsasága mindig meglepi, most is. Megrázza a fejét, közben szája szélét beharapva, hogy elnyomja az előkívánkozó vigyort. Hihetetlen. Néha olyan, mint egy macska, ami a vacsorára kinézett egérrel játszik.
- Tartanom kellene tőle, hogy egyszer megkóstolsz? - kérdezi válla fölött nézve a nőre, majd ha már megbeszélték, hogy nem siet olyan nagyon sétálni, tekintve, hogy hajnalig is akadt még pár órájuk, bármilyen korán is kel a nap még így nyáron, felkel az ágyról és néhány hosszú percre el is tűnik, hogy végül egy kartondobozzal térjen vissza. A dobozban a leginkább papírok kaptak helyet, meg néhány egyéb apróság, például földgömbök különféle méretekben. Az ágy mellé teszi a földre, majd letérdel mellé és némi keresgélés után egy összehajtogatott pergament húz elő.
- Egy ideje érdekelnek a térképek. Mármint, az, ahogyan készülnek. Sajátot még csak rajzoltam, a bűvölése bénán sikerült, mert még nem megfelelőek a bűbájaim. Sokkal több időt vesz el az, hogy a minisztériumnak megfelelőeket alkossak, vagy tökéleteset alkotok vagy semmit... ezt viszont álmodtam. Az elején véletlen sikerült csak, de már rájöttem a titokra. Ha úgy fogom meg a tárgyakat, mintha igaziak lennének, át tudom hozni őket. Ezt tegnap sikerült - magyarázza, remélve, hogy a másik nem hiszi azt, hogy amúgy valami hallucinogén gombát vacsorázott. A térképet is kihajtja végül kiterítve a szőnyegen. A pergamenről máris úgy emelkednek ki a környék domborzati formái, meg a fák, a ház, mintha makettet hajtogatott volna össze. Jobb kezét a térkép fölé emelve olyan mozdulatot tesz, mintha lapozna, és már be is látnak a ház felső szintjére. Az erdőben is eltűnik a fák koronájának egy része, jobban látni a tisztásokat. Egy újabb mozdulattal már csak az alsó szintet látni, meg a környező vidék bokrait, aztán már azt sem, csak azt, ami talajszinten van. - Leköveti a valóságot, és nem tudom még, hogyan csinálja, de eddig minden, amit áthoztam, csak úgy egy évig létezett. Nézd, ha visszahúzom a szinteket, ott vagyunk - mutatja a kis alakokat a házban. - Néha rájövök a logikájukra, néha képtelen vagyok leutánozni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=852591#post852591][b]Văduva Adelina - 2022.09.13. 15:32[/b][/url]

- Végül is... nem nyúlt mellé - elképzelése sincs arról, mégis mekkora szerepet tulajdonít neki Álmos abban, hogy változott. Talán ez így is van jól. Fogalma sem lenne arról, hogy kezelje, hogy valaki ennyit kinéz belőle, mint a hosszú évek alatt soha. Nem tudja, mit kellene mindezek után mondania vagy tennie, még ha nem is várják el tőle. Ő csak... ő. És soha nem is lesz más.
- Ez valószínű - suttogja nyakába szavait, miközben fülében dobog Álmos minden egyes szívverése és vérének mozgásának hangja. Lehunyja szemeit egy pillanatra, ahogy kiélvezi a hangokat, amiket már régen hallott - direkt nem koncentrál erre, szándékosan tereli el a figyelmét az emberi test adta minden hangról. Főleg azért, mert gerince mentén fut végig a jóleső borzongás a vér gondolatára. Milyen régen is volt.
- Tartasz tőle? - kérdezi rekedtes hangon. Ilyen alkalmakkor hasonlít talán a legjobban egy ragadozóra. - Nem mondom, elég hivalkodó ez az ér a nyakadon - húzza végig rajta hideg ujját, majd helyezkedik úgy, mintha nem tett volna semmi rosszat. Csak várja kíváncsian a férfit, mit szeretne mutatni. Az ablaknál állva várja, hogy visszatérjen és még többet megtudjon róla. Kíváncsi természet, de Álmos az, aki a mai napig fenntudja tartani az érdeklődését. Egyik beszélgetésük sem ugyanolyan, sőt, ha mondhatja, mindig meg is tudja lepni őt - akár csak a hangjában lévő nyugodtsággal és játékossággal, ahogy megkérdezi tartania kell-e attól, hogy belé kóstol. Hogy ne fordult volna meg a fejében?
Vidáman fordít hátat az ablaknak, mikor a férfi végre visszaér és gondolkodás nélkül vetődik az ágyra, hogy azon hasaljon el. Álmos feje mellett néz el, a kirakott pergamenre, amit elnyílt ajkakkal vizslat. Feje billen balra, majd jobbra és ahogy variál is vele, hirtelen ül fel. Ez hihetetlen. Lassan merészkedik közelebb, Álmos mellé ül, de megtartja a tisztes távolságot a térképtől, ami nem elég, hogy valósághű, de még a jelent is mutatja. Ezért kapja háta mögé a fejét, mikor meglátja magukat. Tizedmásodpercek alatt terem az ablaknál és tárja ki azt, hogy körbenézzen, majd vissza a térképre. - Ez lehetetlen - leheli maga elé, végül kerül ismét Álmos mellé. - Mégis hogy lehetséges? - óvatosan nyúl a térkép felé, és ha csak a férfi nem akadályozza meg benne, ér hozzá bizonytalanul. Pedig ott a térkép. Látja. Teljes valójában a ház és a környező erdő, a fákkal és bokrokkal, ahogy immár megint mellette ül. - Tehát mindent át tudsz hozni az álmaidból, ha úgy érsz hozzájuk, hogy igaziak. Ez igazán érdekes - hajol közelebb a térképhez, majd fordul teljesen a férfi felé: burkolt jel arra, hogy várja a folytatást. Meséljen még. Mindent tudni szeretne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=852597#post852597][b]Ohridszki-Füst Álmos - 2022.09.13. 18:21[/b][/url]

Tulajdonképpen izgalmas játéknak fogja fel, hogy milyen közel is van hozzá éppen a vámpír. Vacsora tálalva. Megharaphatná. Ő mégis bízik benne, hogy nem fogja megtenni, bármilyen csábító is legyen a nyakán az az ér. Újra beharapja a szája szélét, fejét pedig először oldalra dönti, majd kicsit előre, és kurta szusszanása arra enged következtetni, hogy nem hiszi el, hogy éppen ezt játsszák. Akkor nem kellene végignézned, ahogy megöregszem, gondolja, de inkább a nyelvére harap ahelyett, hogy kimondaná és tagadólag megrázza a fejét. Most nem szeretné ezt a témát tovább feszegetni, hiszen ez a téma nyilvánvalóan zavarja a nőt, ő pedig egyelőre nem kíván megválni halandó mivoltától. Inkább úgy dönt, megmutat még egy darabot magából, amit eddig olyan kevesen láttak, hogy egy kezén meg tudja számolni. Sőt, még Adelinát hozzávéve sincs szükség többre egy kezénél a számolgatáshoz, mert nemhogy nem mutogatja, beszélni sem nagyon beszél az álmairól. Előszedi a legújabb megálmodott tárgyat, a környék meglehetősen interaktív térképét és kihajtogatja.
- Vicces azt mondani rá, hogy nem álom, mert szó szerint az. Csak nem álmodunk, de onnan hoztam - válaszolja féloldalas mosollyal. - Lapozz benne nyugodtan. A házból kiindulva olyan három métert jelent egy-egy szintje - mondja, kissé hátradőlve, tenyerével combjára támaszkodva, amikor a nő a térkép felé nyúl. Beletelt egy kis időbe tegnap, mire rájött, hogyan is működik, de sikerült.
- Nem mindent - válaszolja aztán megrázva a fejét. - Kísérletezem, de olyasmit, ami él, vagy amit amúgy nem bírnék el, nem sikerült soha áthozni. A legközelebb ezekhez egy szál virággal jártam, amit előtte leszakítottam, meg egy ládával, amit bonyolult mechanizmusok zártak - osztja meg a részleteket. - Mondjuk nem is hiányzik, hogy bármi élő átjöjjön velem. Megtölteném a környéket szörnyekkel a végén - közli még, és a nevetése enyhén keserűnek hangzik. A rémálmok sosem hagyták el, csak ritkultak kicsit, főleg, amióta képes tudatosabban álmodni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=853831#post853831][b]Văduva Adelina - 2022.10.04. 11:23[/b][/url]

Az ok, amiért nem szeretett, sőt tartott az emberekkel való kapcsolatok kialakításától, majd azok fenntartásától: élő példa az előtte álló. Mindennapos küzdés, hogy a fülében ne a másik vérének zubogását hallja, hogy képes legyen azt szem előtt tartani, ő egy barát, és nem a vacsorája, amit elfogyaszthat. Szerencséjére Álmos megértette, mikor arról volt szó, hogy vannak bizonyos napok, mikor jobb, ha nincs a közelében - mikor nem evett egy ideje, és éppen ott lenne az ideje. Még saját magát is fenntartásokkal kell kezelnie, hiszen bármennyire szereti a másikat, nem tudja, mennyire lenne képes kontrollálni éhségét, ha a közelében van.
Így különösen örül, mikor végre a helyzet megszűnik és még jobban megismerheti. Szeret játszani. Mindenkivel, de mindig megkönnyebbülés, ha kikerül az ilyesfajta szituációkból. Jobb érzés is, csak ámuldozva hallgatni és figyelni Álmost. Belátja, hogy ez meghaladja a felfogóképességét. Számított rá, hogy valami nem mindennapit fog neki mutatni, de ezt álmaiban sem gondolta volna. Nem csoda hát, hogy kissé elhűlve, de azért minden bátorságát összeszedve nyúl a dolog felé, hogy utána meg is gondolja magát inkább. - Mintha egy teljesen másik világból származna az egész - szólal meg kis idő múltán, de még mindig nem ér hozzá, inkább felé fordul, hogy még többet hallhasson.
- Tehát vannak fizikai határai az egésznek - vonja le a következtetést. - Nem fáj? Mármint, amikor ki- és be mászkálsz. Olyan, mintha egy másik világba kerülnél, ami igaz is, csak... - szalad ráncba a szemöldöke, hirtelen ő sem tudja mit szeretne mondani. Elgondolkodva fordul el végül, ahogy igyekszik összeszedni a gondolatait, de csak megcsóválja a fejét. - Mi volt a legjobb dolog szerinted, amit sikerült áthoznod?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=853869#post853869][b]Ohridszki-Füst Álmos - 2022.10.04. 22:34[/b][/url]

Először mutatja meg valakinek, mire is képes igazán. Tulajdonképpen örül. Nem a csodálatnak, amivel a nő a térképet szemléli, hanem annak, hogy megoszthatja. Igaz ugyan, hogy a nővérének is megmutatná, de Zenkő nem szeret a birtokon lenni. Azóta nem tette be ide a lábát, hogy beköltözött a budanekeresdi házba. Nem hibáztatja. Ki tudja, mit művelne vele a birtok, ha elég sok időt töltene itt.
- Egy álomvilágból - válaszolja elmosolyodva. Bár tudja, hogy ez az álomvilág is az ő képzeletének a terméke. A térkép valami módon mégicsak az ő alkotása, mint minden tárgy, amit valaha is áthozott.
- Az nem - rázza meg a fejét. - Csak az, amikor elkapnak a szörnyek. Olyankor zúzódásokkal ébredek, ezért nem szeretek aludni. De már nem olyan rossz. Megtanultam irányítani őket, még Lilla tanított rá. Általában sikerül előbb rájönnöm, hogy álmodok, mint ahogy elkapnának - válaszolja. Most éppen nincs is egyetlen zúzódása sem. Pontosan tudja, hogy hetvenhárom napja nem kapták már el a szörnyek, és szerencsére ide még utánajönni sem tudnak. A biztonság kedvéért viszont mégsem marad túl sokat inkább a birtokon már, mert ki tudja. A végén pár év kérdése lenne csak ez is, és nem szeretné. A kérdésen elgondolkodik.
- Hm... őszintén szólva nem is tudom. Talán... egyszer álmodtam egy tükröt. Edevis tükréről hallottál már? Ahhoz hasonló volt, de a legboldogabb emlékemet mutatta. Azzal idézek patrónust, amióta csak megtanultam. De már nincs meg. Talán megpróbálhatom újraálmodni. Előtte viszont sétáljunk még egyet, mielőtt felkelne a nap - szakítja félbe a saját gondolatmenetét, és a kezét nyújtja a nőnek. Fejét kicsit oldalra dönti, szemöldökét picit megemelve, ahelyett, hogy megkérdezné szavakkal is, van-e kedve. Hiszen megígérte, hogy kimennek még az erdőbe, mesélni pedig végtére is közben is tud.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=853886#post853886][b]Văduva Adelina - 2022.10.05. 17:10[/b][/url]

Felfogni sem tudja egyelőre, mekkora dolog az, hogy Álmos ilyen módon és ekkora mértékben a bizalmába fogadta. Az ő fejében csupán annyi létezik, hogy mesél és mutat olyan dolgokat, amik a mindennapjai részét teszik ki - szinte biztos benne, hogy a legtöbben tudják, min megy át majdnem minden álommal.
Aprót bólint. Igen. Egy álomvilág, ami csak és kizárólag Álmosnak adatott meg. Ezért nem szeretne belegondolni, miken kellett keresztülmennie a másiknak egyedül, míg Lilla nem állt az oldalára, hogy segítsen neki.
- Szörnyek? - kapja fejét a térképről a férfi felé. - Vannak szörnyek. Mégis milyenek? Mennyire bántanak? - hangjából süt a hitetlenséggel vegyes aggodalom. Nem gondolta volna, vagy csak nem realizálódott benne, hogy minden, ami az álmokban történik, az fizikai hatással van rá, így tehát, ha sérülést szerez, az itt is meglátszik rajta. De szörnyek... szörnyekről szó sem esett soha. Ujjait kezdi tördelni, lassan pillant vissza végül rá, ahogy mesélni kezd.
Ismét bólint. Tudja, mi az. - Csodálatos lehet ilyen szép dolgokkal kelni, minden kockázat ellenére - suttogja maga elé. Felpillant rá, majd a kezére, amit végül elfogadva kel fel a földről. Utolsó pillantást vet a térképre, ujjait automatikusan kulcsolja Álmos ujjai közé. - Ígérd meg, hogy vigyázol magadra - szorít rá óvatosan ujjaira, tekintete kérlelő, míg végre képes elindulni. Kilépnek a házból, az erdő felé veszi az irányt azonnal, hogy éppen kicentizve, de a napsugarak első fényénél érje mezítelen talpa ismét a ház padlóját. Minden itt töltött percet kiélvez, de ez nem feltétlen a helyszínnek tudható be - annál inkább a férfinak.

/