Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

William Krise
- DEC. 1. | Nyíregyháza, Sóstó, Eszterházy Zsófia és Machay Dominik esküvőjén -

Sóstó újabban felkapott hellyé vált házasságkötések szempontjából. Először a mugli világból házasodott itt egy luxusfeleség, meg egy tévés műsorvezetőnő, most pedig a Machay család szervezte ide a fiúk esküvőjét az Eszterházy család zabolátlan lányával, Zsófiával. Adél nem tartja túl sokra az új sógornőjét, már csak azért sem, mert ez a nő és a stílus, az elegancia, és a rang totálisan más utakon járnak. Egyszerűen nem bírja megérteni, hogy lehet aranyvérű? Természetesen Dominik kritikán aluli ízlésén már meg sem lepődik, de hát az aljanép mindig is a magafajtához fog vonzódni. Eszterházy Zsófiához és a pereputtyához képest az ő Jean-Paulja egyenesen aranyvérű rangba emelhető mágus. Ahogy elnézi azt a Diánát, olyan mintha az a nő egy ízléstelen, mugli fesztiválra igyekezne. Gusztustalan.
Persze az anyja előtt nem kritizálhatja a kis várományos fiát, de látni vélte az imént, hogy Magda arcvonásai is megkeményedtek az Eszterházy lányok látványára. Zsófia egészen kitett magáért (nyilván lehetett volna sokkal jobb is, ha rajta múlik, de saját magához képest szép menyasszony a sógornője); Dominik szokás szerint csak pöffeszkedik, mintha ő találta volna fel a spanyolviaszt.
Magda abszolút kitett magáért, Ilya, az apjuk pedig nem sajnálta belepumpálni a pénzt ebbe az esküvőbe. Bármiben lefogadná, hogy az ő esküvőjére töredékét sem fogják költeni ennek a fényűzésnek. A mellkasában burjánzó mélységes utálat újabb méreteket ölt a bátyja ellen.
És ő? Nos tagadhatatlan, hogy megfordulnak utána a férfiak, de még a párral érkezők is lopva vetnek rá egy-egy pillantást. Nem vakságot, csak hűséget fogadtak, és ez az egoja szerint teljesen rendben van. Megérdemel minden egyes éhes pillantást, amivel végig cirógatják a hófehér bőrét, az aranyló haját, kivillanó hátát. A testét egy barackvirág színű, hátul teljesen nyitott ruha öleli körbe finoman simulva rá a csípőjére és emelve ki annak vonalát; a térdig érő ruha könnyeden lejt, elől pedig kézzel hímzett virágmintába burkolja kebleit. A haját felfogta egy könnyed félkontyba; szerette volna láttatni a meztelen hátát, sápadt nyakszirtjét, és elégtétellel nyugtázza, hogy néhol még egy-egy nő is erőteljesebb pillantást vet rá, és nem a féltékeny fajtából. A száját vérvörös rúzs emeli ki, a sminkje üde natúr, tavaszt sugárzó, holott tél van. Ő maga a megtestesült frissesség egy poshadt szagú, vénektől és savanyúaktól nyüzsgő légtérben a fogadó teremben.
Előrelátó volt, megkérte az anyját, hogy árulja el, mely asztalhoz ültették, és meglepő módon a nagyanyja adott erre egy roppant készséges választ: a lehető legtávolabbihoz, de nézze csak, ez és ez lesz az asztaltársa, közöttük sok híresség. Például egy Krise-családbeli. Nem mintha ez sokat mondana neki. Ugyan tudja, hogy a nagybátyja felesége is Krise, Alexandra rokonságához nem sok köze volt ezidáig, így nem is szentelt különösebb figyelmet a válasznak. Valami másban reménykedett, érdekesebben, de ettől még bemagolta a neveket és az arcokat, ahogy azt kellett ilyenkor. Mekkora szégyen volna itt helyben megkérdezni akár egyetlen asztaltársától is, hogy mi a neve és mit kell tudni róla.
Fürkészően pásztázza a termet- a nagyanyja ukázba adta, hogy bánjon tisztelettel, kedvesen a Krise-vendéggel. Mélyről felszakadó sóhajjal nyugtázta, hogy a piszkos munkát ismét ráhagyták, mint mellőzhető elemre. Hányszor de hányszor elképzelte már, hogy otthagy mindent és mindenkit, de mindig visszatartja az indulatait. Már nem sok van hátra, és végre elmehetnek Jean-Paullal, messze innen, ebből a bolondériából. Úgysem ismernék el soha a leendő férjét családtagként, jobb hát a sallangtól megszabadulni idejében, de addig is játssza a rá szabott szerepet, ahogy azt kell. Minél kevesebb súrlódást szenved el tőlük, annál könnyebb lélekkel szökik el itthonról. Már csak néhány nap, hetecske…
Az egyik pincér tálcájáról elemel egy pohár pezsgőt, elvégre azért járkálnak össze-vissza a teremben, hogy kiszolgálják az igényeiket, de itt még nem ér véget a feladata- az előbb már megakadt a szeme a számára kiosztott szórakoztatási feladaton, William Krise-on. Magas, fess férfi, ízlésesen felöltözve, de az arckifejezése nem különösebben bizalomgerjesztő. Mintha… talán unja magát…? Oh, kit érdekel? Megrázza magát és dönt: ideje ‘kapcsolatot építeni’, jajj, mennyire örül neki!
- Mr. Krise? – Dallamos a hangja, kifejezetten kellemes. Hiányzik belőle a fiatal lányokra jellemző visítozós hangorgánum, de ott lappang benne a potenciál, hogy eleresszen egy sikítást bármikor. Hátratűr egy szándékosan kószán hagyott tincset a füle mögé, majd kezet nyújt udvarias, visszafogott mosollyal az arcán.
- Nagyon örülünk, hogy eljött a bátyám esküvőjére, megtisztelő! A nevem Machay Adél. -

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Lett volna húszmillió egyéb, kellemesebb elfoglaltsága. Például végig hemperegni az estét Jean-Paullal, de az anyja biztos tett volna róla, hogy minimum egy teljesen ’véletlen’ dementortámadás áldozatává váljon, ha ki meri hagyni a drágalátos bátyja esküvőjét. Pedig elnézve az egész ceremóniát, egyáltalán nem érte meg a rengeteg készülődést. Arra számított, hogy lesz kit túlszárnyalnia, de itt… nem, nem igazán akad versenytársa. A fensőbbséges gondolat teljes tudatában igazítja hátra a haját, hogy még hangsúlyosabbá váljon a pompás arányú, gömbölyded válla. Alig bírja elfojtani az elégedett mosolyát- talán az egyetlen visszahúzó tényező az anyja villámokat szóró pillantása, mikor egy adott ponton összeakad a tekintetük. Magda azonnal képes elrontani a kedvét most, pedig máskor egészen jól megértik egymást, főleg mikor közös vásárlásokat űznek. Természetes volt, hogy most is kikéri az anyja véleményét a külsejével kapcsolatban, de Magda sokkal elfoglaltabb volt Dominik felöltöztetésével. Az a nyomorult még egy normális öltözéket sem képes magára ölteni, ahhoz is az anyjuk kell, hogy pátyolgassa a kicsi fiát. Alig állta meg szemforgatás nélkül múlt héten az öltöny próbát, amire elkísérte őket. Egyedül a két pohár pezsgő segítette át a nehézségeken (noha az egyik eladólány eléggé aggódva méregette őt, lévén még kiskorú a mugli törvények szerint, de a pénz beszél, a lány pedig nem merte kockáztatni az állását).
Az egész fogadás szörnyű fullasztó, de az aranyvérűektől ez voltaképp egy elvárás- minél nagyobb feneket kerítenek valaminek, az annál természetesebben jön tőlük és annál inkább egy spanyol inkvizíció vonzerejével ér fel. Semmi baja a luxussal, de Dominikra biztos nem pazarolt volna ennyi pénzt. Mondjuk a saját esküvőjéről le is mondhat, hiszen Jean-Paul olyan sárvérű, mint annak a rendje. A szülei előbb vonulnának önként a Zengő legmélyebben fekvő celláiba, mint hogy kifizessék az ő leendő lagziját egy mocskos vérű mágussal. Pedig ezt tervezik, de előtte azért biztos szert tesz valamilyen módon az örökségének legalább egy részére. Nem szándékozik üres kézzel férjhez menni.
Egyelőre viszont úgy tűnik, félreteheti ezeket a gondokat a kötelező körök javára. Vagy nem is olyan kötelezőek most már? Hiszen ez a férfi nem is néz ki rosszul. Mit beszél? Fantasztikusan fest az egyenes tartásával, a makulátlan öltözékével, a gondosan formázott, mégsem túlzott frizurájával és a… hát igen, a szemei! Emlékeztetnie kell magát, hogy jó jó, nem vakságot fogadott, de azért félre kellene tennie a hirtelen támadt lelkesedését, mert a negyedvéla mágiája különösen érzékenyen reagál még az őt érő behatásokra. Elég egy bájos pillantás, vagy mint esetünkben, egy remekbe szabott bók, hogy a szikrák bizseregni kezdjenek a bőre alatt tettre készen, miközben kezet fog Williammel. Itt már képtelen elfojtani a gyerekesen elégedett, kissé csitrisen pöffeszkedő mosolyát. Igen, pont ilyen bókokat akart eddig is, és ezután is a világtól. Tudja, hogy szép, és azt akarja, hogy imádja a világ. Mert megérdemli. Természetesen.
- Valóban nem, de… - itt vet egy szinte rosszindulatúan elégedett pillantást Zsófia irányába. – Valakinek színvonalat is kell csempésznie az eseménybe. – Visszafordul Willhez immáron letisztult, külsőre kedves mosollyal az arcán, és ügyesen ellibben az épp előttük elmasírozó jégszobrok útjából, beáll Will oldalára a saját italával.
- Meglepő… Hogy hogy magára hagyta önt a kísérője? – Nem árt tudnia, hogy számíthat-e egy ostoba, ronda nőre vagy bárki másra, hogy a beszélgetésükbe károgjon, vagy nyugodtan flörtölhet a továbbiakban ezzel az igen szemrevaló férfival? Túl jót tett a dicséret a májának, olyannyira, hogy enged a kísértésnek, és elereszti nagyon halványan, nagyon óvatosan a fékjeit. A bőre alatt sercegő mágia mézes-aranyos szirupként csordogál végig a vénáin, mintha csak cseppeket plántáltak volna egész lényére belőle. Aprócska mennyiség, de a vonásaira mintha őszi, bágyadt napfény vetülne, a haja még puhábbnak nézne ki, az illata még édesebb lenne, a szemei egy leheletnyivel jobban csillognak, talán még egy hangyányit mélyebb a tekintete is. Olyan leheletnyi, szinte észrevehetetlen finomítások ezek, mégis a férfiak általában kapók erre, mert az érzékeiket célozza minden egyes mágikus rezdülés. Jean-Paul mindenképp ugrott rá, és sokan mások is az évfolyamából.
Hányszor de hányszor hallotta, hogy óvatosan kell bánnia ezzel az örökölt jussával – nem mer belegondolni, mit kapna Galinától, ha valaha bajt okozna a vélamágiájával, éppen ezért használja csak visszafogottan, meg mert még túl fiatal ahhoz, hogy magabiztosan irányítsa mint a teste meghosszabbodását. Jelen pillanatban ennyi épp elég ahhoz, hogy ha Will nyitott a dologra, némiképp fokozza az érdeklődését. Egyébként is unatkozik, mint a bűn, miért ne szórakozhatna egy kicsit?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Szinte nyilvánvaló lenézéssel pihenteti a szemét Zsófián, aki épp visszafogottan nevet Dominik susmorgásán. Borzalmas, szinte felfordul a gyomra a bátyjától- el nem bírja képzelni, hogyan sikerült nyélbe ütniük ezt a nyilvánvalóan érdekházasságot? És az még elképesztőbb, hogy a sógornője láthatóan jól érzi magát Dominikkal. Ha választhatna, inkább gondozna egy évig egy ládányi durrfarkú szurcsókot, semhogy egy Dominik-féle pondróval szűrje össze a levet. Szerencsére Jean-Paul messze felülmúlja minden eddigi elképzelését, és ha minden jól megy, nemsokára már... Nos, ez egy másik történet része lesz. Hagyja, hogy a szája elégedett félmosolyba rendeződjön át a nagy álmodozás közepette.
- Kár érte, legalább lenne kivel összefognom, míg a sok, rémesen unalmas és kiszámítható vénség semmitmondó hülyeségekről beszélget egész este, és majdhogynem örömtáncot lejtenek egy újabb, sikeres aranyvérű házasság felett. - Nem is próbálja leplezni a cinkosságot a mosolyában, az átható tekintetet, mellyel felméri Will adottságait. Az unalom és a frusztráció, hogy a bátyja hamarabb megnősült, mint hogy ő férjhez mehetne, eltompítják a belenevelt illemtan egy részét. De legalább hasznos információként elraktározhatja arra a négy órára, hogy William Krise-ra nem fog senki lecsapni. Illetve próbálkozhatnak, de aligha tudnák túlszárnyalni a csillogását, főleg ha rá is segít egy csöppet, mint most. Finoman ismét megigazgatja a szándékosan szabadon hagyott hajtincsét, csavar egyet rajta látszólag légies, természetes mozdulattal, valójában tudatosan adagolt szándékossággal.
- El tudja képzelni, hogy pár hónapja még nem is ismerték egymást, most meg sülve-főve együtt vannak? Elképesztő, komolyan nem értem a sógornőmet, mit kedvel ennyire a bátyámon. - A hangsúlya tele van lenézéssel, főleg, mikor a bátyját említi. Ennél diszkrétebben nem teheti nyilvánvalóvá, hogy utálja, mert Magda helyben tüntetné el a föld színéről.
- Nem láttam az eddigi társasági eseményeken. Mivel foglalkozott eddig? Az ön korabelieket már bevezették a köreinkbe, de ön valahogy kimaradt a repertoárból. - Csintalan kíváncsisággal kezdi faggatni Williamet, égeti a pillanatnyi kíváncsiság, ami valószínűleg öt perc múlva már egyáltalán nem izgatná a fantáziáját, de amíg előtte van az érdeklődés alanya, nyilván megpróbál minél többet megtudni róla. Csak úgy. Addig is telik az idő és nem kell úgy tennie, mintha örülne az egész ceremóniának.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Nem hallottalak hippogriff tenyésztésről beszélni, és még egyszer sem istenítetted az aranyvért. Bár ki tudja, talán épp ez előtt ment el a beszélgetőpartnered, akivel hosszas eszmecserét folytattatok az egyszarvútenyésztés fortélyairól és egyéb hülyeségekről. - Van valami hirtelen jött, felületes bajtársiasság abban, ahogy itt állnak és tökéletesen nem esküvőre illő dolgokról beszélgetnek, pontosabban az ő szája be nem áll, William pedig kitűnő türelemmel hallgatja a kiszekusza szóáradatát. Talán még egyet is ért vele, még ha nem is mondja ki hangosan, de neki amúgy sem szükséges a visszajelzés, elég ha rá figyelnek és elmerülnek a bámulásában. A figyelem kijár neki.
- A nagyanyád bölcs asszony. Aranyvérűek között nincs szerelemből kötött valódi házasság. - Szinte kicsurran a pillanatnyi keserűség a hangjából, ahogy Dominikra néz. Tudja jól, mivel lett gazdagabb a bátyja: az Eszterháziak bevezetik a mágusjog porondjára, megkapja az apósa hivatalát egy napon, sőt még az apjuk, Ilya is ráhagyja majd a vagyon nagyját. Neki alig marad valami.
Gyönyörű vagy, használd ki! A lábaid előtt fog heverni a világ, ha okosan játszod ki a kártyáid. Soha ne add alább, legyenek meg az igényeid, de ne felejts el adni is érte. Persze csak mértékkel. A te szerencséd a szépségedben van. mondogatta az anyja gyerekkorától kezdve. Magda tudta előre, hogy Dominik mindent visz, de a lányát is fel kellett vértezze a megfelelő fegyverarzenállal, hogy férjet, vagyont, kényelmet foghasson magának később. Talán az anyja öröksége rászállna majdan, de ki tudja, Magda hogyan végrendelkezik majd a lengyel bányarészesedéseiről. Sokszor érezte már magát kisemmizve a saját családja által, holott szó szerint mindene megvan és a tenyerükön hordozzák - de meddig? Egy nap majd felébred azzal, hogy kitették és nincstelen? Nem akarja megvárni azt a borzalmas pillanatot, előbb fogja elvenni, ami az övé, és istenhozzádot inteni ennek az életnek. Még azzal is megbékél, hogy a leendő férje nem aranyvérű. Végül is a vér nem minden.
Nincs alkalma tovább feszegetni Will hátterét, ugyanis ebben a pillanatban elkezdődik a tényleges ceremónia, a koordinátorok elkezdik összeterelni a népet a tökéletesen túllihegett esküvő levezérlésére. Megadóan felsóhajt.
- Menjünk. Az anyám borzasztóan feszélyezett lenne, ha nem rajongom körbe a testvérem ezen a csooodás napon. - Jelentőségteljesen megforgatja a szemét a szarkazmust minden cseppjét beletunkolva a gesztusba, és hagyja, hogy mindkettejüket közelebb invitálják a bohóc csőcselékhez, jómaga kénytelen-kelletlen pedig beáll a vőlegény oldalán a család többi tagja közé, hogy a legszebb patikamosolyával asszisztálja végig ezt a gyomorforgató műsort.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

William Krise
- Budapest, Hilton hotel, az első szembesítés - ft. Andrássy Amália házasságszerző, Magdalena Flaviu, Adél anyja, és egyéb kísérők a másik fél részéről -
Megjelenés

- A te érdekedben tesszük. - Magda próbálja a két keze között tartani lágyan, szinte gyengéden a lánya arcát, miközben kényszeríti ezzel a gesztussal, hogy Adél a szemébe nézzen. Mondhatnánk, aggódó anya, aki a legjobbat akarja. Nem, Magda Flaviu túlélésre szeretné nevelni a lányát, éveken át erre ösztökélte, erre formálta, mint holmi agyagot. És Adél elkezdett ellenállni, hozzátenném, nem a legjobbkor. Itt állnak a Hilton halljában, még egy utolsó párbeszédre épp van idejük, mielőtt befut a vőlegény-jelölt a várható kíséretével. A lánya napok óta sápadt, kedvetlen, néha eltűnik a mosdóba félórákra. Ő sem ostoba, működnek a megérzései. Többet tud a saját gyermekéről, mint azt Adél maga hiheti.
Adél szemei alatt reggel még vaskos karikák húzódtak, de a smink, a pakolások és némi főzet segített mindent a helyére illeszteni. Hagyta, hogy az anyja válasszon számára ruhát, egy konszolidált, már-már prűd darabot. Fanyar mosoly húzódott végig az arcán, mikor magára vette, önkénytelenül eltüntette finom mozdulatokkal a ráncokat is a hasa tájékáról. Már nem kell sokáig szerepet játszania, vagy az anyja szigorú tekintetébe bámulnia. Ez a nő csak el akarja adni a lehető leghamarabb, semmi több. Meg sem fordul a fejében, hogy Magda őszintén a javát akarja, és megkímélni őt egy szörnyű sorstól, és ha az az ára, hogy férjhez adja az egy szem lányát egy érdekházasságba, akkor megteszi gondolkodás nélkül.
- Nem tesztek ti semmit az én érdekemben. Mindig a sajátotokat tartjátok szem előtt.- Szinte sziszeg, az állát büszkén megemeli, ezzel finoman kivonja az arcát az anyja ölelő ujjai közül. - Apámat az sem érdekelné, ha egy félszemű gnómhoz adna hozzá, ha elég presztízzsel bír. Csak egy árucikk vagyok az asztalotokon, akkor meg ne próbáld eljátszani a gondoskodó anyát, légy oly kedves! - Közel áll hozzá, hogy a hideg elutasításon túl az undort is megvillantsa arckifejezései között, miközben várakoznak a kompániájukra. Magda vonásai megfeszülnek a vádakra, ő is feljebb vonja az állát egy csöppet, elengedi a lánya arcát és hagyja, hogy a kezei aláhulljanak, lazán eleresztve az oldala mellett.
- Ha így gondolod, hát így gondolod. De a mostani viselkedésed, és a hatalmas baj, amibe mindannyiónkat kevertél, nem épp az éles eszed hirdetik, kislányom. A botránytól csak így tudunk megvédeni. -
- Szörnyű botrány, hogy férjhez akarok menni egy mugliszármazásúhoz, valóban. - Most már nyílt undorral forgatja meg a szemeit Magda szavaira, ám az anyja ajkai pengevékonyra préselődnek össze ettől, még a szemei is összeszűkülnek.
- Te is tudod, hogy nem a nevetséges házassági kísérleteddel van a baj, gyermekem. - Szándékosan hajol közelebb a lánya füléhez. Szándékosan suttog. Adél szemei pedig kerekre tágulnak részben a félelemtől, részben a dühtől, de ki tudja, van-e ideje minderre bármit is mondani? Hiszen mindjárt itt a végzetét megpecsételő találkozó, és annak a másik fele. Nem árulták el, ki lesz a vőlegénye...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

William Krise
- Várnegyed, Budapest - kísérő: Magdalena Flaviu -

Nem válaszol, de az alsó ajka megremeg, az idegesség marcangolni kezdi a gyomrát. Vagy a heveny rosszullét inkább? Le kell hunynia a szemét egy másodpercre, hogy legyűrje a kényszert egy kiadós mosdólátogatásra. Most nem lehet. Ha ezt elrontja, másnap az utcán ébred és akkor... Nem, nem fog. Nem teljesen ostoba, csak néhány napig, pár hétig kell ezt a nevetséges játékot játszania. Cserébe Jean-Paul biztos örülni fog, összeházasodnak és eltűnnek innen. A vőlegény-jelöltjét meg majd meggyőzik, hogy-
- Szedd össze magad, itt vannak. - Súgja az anyja, és irányba fordítja.

A föld is megnyílhatna alatta akár. Nagyon is jól tudja, ki áll a bejárat közelében a bácsikája társaságában. Ugyan csak párszor találkozott Petrével, a rokonsággal tisztában van. Az anyja unokatestvére nyilván már foglalt, és a vérfertőzés fogalmát ez bőven kimerítené, viszont az ő oldalán egy túlontúl ismerős arc tűnik fel. Találkoztak már a bátyja esküvőjén.
- Ezt nem gondolhatjátok komolyan. - Suttogja Magda felé, miközben Andrássy grófnő visszaérkezik és csicseregve terelni kezdi őket a férfiak felé, hogy az éttermet vehessék célba végre. A hányinger kerülgeti, ahogy sápadt arccal belekapaszkodik alig láthatóan az anyja karjába. A kabátok jótékonyan takarnak, amennyit lehet. Próbálja az arcizmait megregulázni, de még így is átszivárog a tettetett semlegességén egyfajta riadalom és esdeklés. Az egész túl kézzelfogható hirtelen, túl... Hiszen az istenért, miért nem tudtak egy ronda vénembert választani? Ez a férfi jó kiállású és azon túl, hogy Magda szerint büntetett előéletű, voltaképp semmilyen kifogást nem lehet felhozni ellene. Hogy az istenben fog megszabadulni ebből a béklyóból így?
Magda viszont nem menti meg. Senki nem menti most meg. Miközben próbál a józansága maradék morzsájába kapaszkodni, az anyja céltudatosan lép oda Petréhez, hogy két, közeli rokoni csókot nyomjon diszkréten a férfi arcának két oldalára.
- Petre, olyan rég láttalak! Jól vagy? Hogy van Alexandra és a gyerekek? - Az arcán tündöklő, sugárzó mosoly tökéletes, címlapra illő anyát csinálna belőle bármely fotós lencséje előtt. Ő is és valószínűleg az unokatestvére is a hátuk közepére sem kívánják ezt az egész cirkuszt, de hirtelen igen sürgőssé vált a dolog bizonyos okok miatt. A kötelező, színjátékszerű üdvözlés után kezet nyújt a vőlegény-jelöltnek is.
- Nagyon örülök, Mr. Krise. Ugyan csak futólag volt alkalmunk a fiam esküvőjén, de köszönöm, hogy részt vett rajta. Remélem, a lányom akkor megfelelően elszórakoztatta. - Itt végre maga mellé vonja a kissé lefagyva álldogáló Adélt, mi több, ő egy fél lépéssel hátrébb kerül, hogy a lány közelebb állhasson Williamhez.
A hatalmas, zöld szemek kissé ködösen-kutatóan néznek fel Will pillantásába, egy pillanatra még talán a szája széle is megremeg. Mintha. Aztán minden úgy tűnik el, ahogy jött, és a kisugárzása varázsütésre egyenletesebbé, tetszetősebbé válik, ahogy ő maga is erőt vesz az őt ért sokkon. Némi mágia, némi önbizalom a színészi tehetségében, és a repedések eltűnnek. Ezúttal nem akar megigézni senkit, inkább a kedvében tapintható gyanús jeleket szeretné eltüntetni. Nem mer belegondolni, mit kapna otthon, ha ez az összeismertetés rosszul sül el.
Petrére egy, az anyjáéhoz hasonló, gyönyörű mosolyt villant, sőt kislányosan még egy picit félre is dönti a fejét.
- Szia, jó újra látni téged is végre. - Aztán Willhez fordul: - Mi is nemrég találkoztunk. Kár, hogy olyan hamar el kellett menned az esküvőről. - Próbálja a lehető legbájosabb oldalát megvillantani, hogy Magda elégedett legyen.
Andrássy grófnő szinte repes a jelek szerint. Mindkét chaperone-t méltón üdvözli, ahogy a fiatalokat is, és az udvariassági körök után beterel mindenkit az étterembe, a számukra lefoglalt asztalhoz, természetesen a személyzet segítségével. Miközben feltételezhetően Petre és Magda előrébb haladnak a grófnővel, ő felzárkózik Will mellé, még mindig tartva az udvarias mosolyt.
- Tudtad? - Talán a férfi is érzi, mire irányul a kérdés. Tudtad, hogy engem kell elvenned? Tudtad, és mégis eljöttél? Tudtad, hogy egy gyereket akarnak hozzád adni, mintha a középkorban lennénk? Nincs benne semmi felrovó, csak egyszerűen információt kér. Tisztában akar lenni vele, mennyire verje ki a hisztit, ha vége ennek a cirkusznak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

William Krise
- Várnegyed, Budapest - kísérő: Magdalena Flaviu -

Will válasza elpattintja a benne szunnyadó dacos méreg egyetlen tartószálát, s annak ellenére, hogy az előbb még sűrűn emlékeztette magát a megfelelő teljesítmény fontosságára, most korántsem tűnik olyan életbevágónak, hogy szépen szerepeljen ezen a röhejes 'randin'. A szája az esküvőről megismert csúfos mosolyba torzul, a szemei pedig dacos-gonosz villanással irányulnak Willre, már-már vádlón.
- Nyilván nem vagyok elég fontos ebben az egyenletben, hogy közöljék, kinek fognak eladni. - Szándékosan nyomja meg a két szót, mindkettőnek jelentősége van. Tényleg portékának érzi magát, és noha még ingadozik, mi lenne a teljesen helyes és okos lépés, abban biztos, hogy nem fogja szó nélkül tűrni, hogy megszabaduljanak tőle. Nem bírja elviselni, hogy a testvére mindent megkap, ő pedig koloncként van számon tartva.
- Mit ígértek neked? Pénzt? Összeköttetéseket? - A szavaiban kicsinyes dac ül, meg sem próbálja leplezni, ahogy a gyerekes haragot sem. Majdhogynem pukkancs; az egyetlen akadályozó tényező a helyszín és a társaság, hogy teljesen szabadjára engedje a hisztijét. Magda épp megfordul, hogy az asztalhoz érkezve velük szemben üljön le- Adél azonnal egy illő, ártatlan mosolyt villant az anyjára, mint aki épp nem paprikás megjegyzéseket tett három másodperce a vőlegény-jelöltjének.
- Bár teljesen mindegy,- Suttogja Willnek, hogy csak ő hallhassa, miközben helyet foglalnak. - mert láthatóan hajlasz az egyezségre, ha elfogadtad a találkozót. - Most ő enged ki egy ideges szusszanást, mielőtt újabb, kellemes arckifejezést ölt fel.

- Bizonyára ódákat hallottatok már egymásról. - Andrássy grófnő kedve töretlen, és most már a figyelmét is átkormányozta a fiatalokra, akik valószínűleg mindenütt lennének most, csak nem itt. - Biztosíthatlak benneteket, hogy a megérzéseim még sosem csaltak házassági ügyekben! Gyönyörű páros vagytok már most. Adél, pompás menyasszony lesz belőled, meglátod! - Adél maga nem tudja, hogy most hányjon, vagy a desszert után? Jó kérdés. Talán, ha telibe hányja Andrássy grófnőt, meghiúsíthatja azonnal ezt az egész cirkuszt.
- Nem vagyok biztos benne, hogy valóban a fehér az én színem, grófnő. - Óh, a nyilvánvaló dac, és Magda ideges-mérges szemvillanása az aljas kis megjegyzésre... Andrássy grófnő szerencsére csak csilingelő nevetéssel lendül túl a látszólag csacska megjegyzésen. Hiszen nyilvánvaló, hogy egy ártatlan lány színe csakis a fehér lehet és lesz is.
- William, erős menyasszonyod van, máris határozott véleménnyel bír az esküvőtökről. Öröm lesz a szervezés vele. - A grófnő pedig nyilvánvalóan szemellenzőt hord, vagy túl sok hasonló kezdésű esküvőt hozott már tető alá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

William Krise
- Várnegyed, Budapest - kísérő: Magdalena Flaviu -

Nem érdekli, sem a zavar, amit az éterben okoz, sem a szinte kézzel tapintható feszültség, amit előidéz, de még a fojtott suttogás sem. A saját nyomoráról van szó, nem is várja el, hogy ez az anyagiakon nyerészkedő exbűnöző felfogja, mibe rángatja őt bele ezzel a házassággal. Inkább csöppet el is fordítja a fejét Magda figyelmeztető szemvillantása ellenére, és nekiáll böngészni a menüt, bár a választás úgyis az anyjáé lesz. Ő maga mostanában elég kevés dolgot képes büntetlenül megenni.
- Óh, - Andrássy grófnő kissé meglepetten pillant Williamre.- Esküdni mertem volna Madlen finom célzásai után, hogy ti már... nos, hogy úgy döntöttetek, összeházasodtok. Magda kedves, esetleg nem tudok valamiről? - A várakozó mosolya még mindig joviális, de érezhetően nagyon is szeretné tudni, hányadán állnak végül is. Magda feszültsége egy pillanatra megfeszíti a bőrt az arcizmain, de sikerül rendeznie elég gyorsan és effektíven ahhoz, hogy ne tűnjön kétségbeesettnek. Még. A szavai inkább Willt szólítják meg, mintsem a grófnőt.
- Igazság szerint a férjem és az anyósom folytak bele az egyeztetésekbe elsősorban, de tudomásom szerint... Nos, jó úton haladunk egy mindenki számára kedvező kimenetel felé, nemde, William? - A pillantása jelentőségteljes, utalva a ki nem mondott, de elég érthetően körvonalazott előnyökre, amiket felsorakoztattak Madlen Krise előtt, és remélhetőleg a családfő továbbította ezeket William felé. Ilya vállalta, hogy tisztára mossa Williamet a társadalom szemében, és beveszi maga mellé a kutatóintézetbe. Cserébe csupán egy papírt kell aláírnia és... elvennie a lányát. Igazán nem nagy ár.
- És hát a jó dolgokra nem szabad túl sokat várni, nehogy elillanjanak. - Kissé tűnődve teszi hozzá, de Andrássy grófnő láthatóan lelkesen reagál a megjegyzésre.
- Így van! Magam sem mondhattam volna szebben, Magda kedves! William, kár hezitálni vagy túl sokat gondolkodni az ilyesmin. Ez egy minden szempontból előnyös házasság, még ha most nem is látjátok a nagyobb távlatokat. A ti pozíciótokban ez a lépés teljességgel magától értetődő, csupán formalitás. Tökéletesen megfeleltek egymásnak. - Nem mondja ki, de ez alatt főleg a rangot és a vérminőséget szokták volt érteni. Mindketten tisztavérű tenyészállatok a szó csúnya minőségében: Adél majd szülhet egy sor aranyvérű kisbabát a Krise családnak, megtoldva az örökséget némi vélavérrel is. A minőség garantált lesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

William Krise
- Várnegyed, Budapest - kísérő: Magdalena Flaviu -

Megfeszülő állkapoccsal hallgatja az egész színjátékot, amit a két idősebb nő leművel. Egyrészt egyre erősödik a hányingere, másrészt elképesztő, hogy gyakorlatilag az orruk alatt üzletelnek mindenfajta szégyenérzet nélkül. Az életüket akarják megpecsételni holmi vér és vagyon okán. Jó, persze, a vagyon számára is fontos indok, de a vér már messze nem nyom annyit a latba, mint régen. Manapság az aranyvér kihalófélben van, ami ellen az elviselhetetlen apja természetesen harcol hangzatos szavak mögé bújva, mint hogy 'Duzzasszuk fel a varázspopulációt! Jövőt a mágusoknak! Egyenlőséget és származástól független megítélést!'. Valószínűleg az ő esküvője úgy lesz eladva a varázsmédiának, mint egy tündérmese: ő és Will egymásba szerettek mondjuk Dominik esküvőjén, és a két család nagy kegyesen belement, hogy összeadják őket a holtodiglan-holtomiglan jegyében. Pazarul hangzik, mindjárt ideokád tőle.
- Óh, teljesen, Petre! Remek ötlet, mindjárt kérek magunknak még egy asztalt. Ti csak beszélgessetek, drágáim! Soha jobb alkalom nem fog kínálkozni egymás alapos megismerésére! - Andrássy grófnő lelkesen helyesel, miközben Magdával és feltehetően Petrével együtt valóban átülnek egy másik asztalhoz, hogy teret engedjenek a fiatalságnak. A sápadt Adél nem mozdul a helyéről, csak immáron üveges tekintettel mered maga elé a végtelenbe fókuszált szemekkel.
- Elmondhatnád végre, mit ígértek. - A hangja csendes, tökéletesen üres. Igazából csak tudni akarja, mi az üzlet tárgya. Most már járnak az agytekervényei, lenyugodott, és a kavargó gyomra kissé racionalizálta az agyát. Gondolkodnia kell.
- Mérlegelnem kell, mibe megyek bele. Van az a helyzet, amikor hajlandó vagyok a kompromisszumra, de ahhoz tudnom kellene, te merre akarsz elindulni ebben az egész cirkuszban. Ne mondd, hogy lehetetlen vagyok, tessék, itt a békejobbom. Tárgyaljunk. - Végre Willre néz, elgondolkodóan, és az elé nemrég lerakott kávét kissé félretolja egy fintorral az arcán. Az a rohadt kávéillat...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

William Krise
- Várnegyed, Budapest - kísérő: Magdalena Flaviu -

Felnevet. A hangja csilingelő, és meglepő könnyedséggel csempész bele műboldogságot. Willen kívül valószínűleg minden, hirtelen meglepetten odapillantó ember azt hiszi, épp flörtölnek egymással és nagyon gördülékenyen halad a randevújuk. Az épp odanéző Andrássy grófnő sokatmondóan összemosolyog a még mindig enyhén feszült, de szerepét jól játszó Magdával.
- De mégis neked van nagyobb szavad ebben az egészben, nem? A férfiak mindig többet kapnak ebben a játékleosztásban. - A vonásai meglágyulnak, kedvesen keserűvé válnak. Akarva-akaratlan ott lapul a fanyar irónia a háttérben; Dominik mindent visz, ő csak a koncot. Ettől függetlenül nem tudja elvitatni, hogy amit Willnek ígért az apja, több mint csábító, érthető hát, hogy a férfi fontolóra vette az egész házasság-dolgot.
- Magyarán ajánlottak neked egy tiszta lapot... Az apámat ismerve számíthatsz rá, hogy maradéktalanul betartja az ígéretét, ha aláírod a cirkalmasan megfogalmazott házassági szerződést, és elviselsz engem mint feleséged. - Beszéd közben Will elé tolja a kávéját finoman jelezve, hogy viheti, ha kéri. Semmi nem került bele ízesítésként, de ő most már a látványától is rosszul van. Ha lehet, még sápadtabb, mint érkezéskor. Mélyről jön az újabb sóhaja, meglebbenti az egyik, kivételesen az eredeti szőkéjében pompázó hajtincsét.
- Játsszunk akkor így. Nekem az anyagi függetlenségem kell, neked az új életed. Az apám nem szokott bárkiért két fűszálat is keresztbe tenni, tehát elég értékes vagy, hogy megmozduljon miattad. Még véletlenül sem ringatom magam abba a tévhitbe, hogy ez rólam szól. Itt te vagy a főszereplő nem meglepő módon. A kérdésem csak annyi: ha belemegyek ebbe az egészbe, hajlandó leszel a lehető legrövidebb időn belül elválni tőlem? Amint mindketten megkaptuk, amit akartunk? - Az arcán folyamatosan ott ül a kissé gyermeteg, de mindenképp nagyon kedves, érdeklődő mosoly. Tudja, hogy figyelik, ezért tartja kissé az arca előtt a kezét, félig-meddig feltámaszkodva a tenyerére, hogy takarhassa némileg az ajkait. A végén még Magda vagy valamelyik másik leolvasná a szavait a szájáról, és azt nem akarja. Csak a feje ne kezdene hasogatni kegyetlenül...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

William Krise
- Várnegyed, Budapest - kísérő: Magdalena Flaviu -

Először csak elvékonyodik az a professzionális mosoly, aztán teljesen lefagy az arcáról. Három-öt év. Nyel egyet. Akárhogy is latolgatja, az rengeteg idő, és neki annyi nincs, ebben teljesen biztos. Még három hónapja sincs tekintve jelenlegi helyzetét. Egy pillanatig szinte meredten néz Willre, míg ismét felrázza önmagát, és emlékezteti elkalandozó felét, hogy szerepet kell játszania. A mosoly visszatér, bár sokkal fakóbb, mint korábban.
- Benne vagyok, de túl sok időt vetítesz előre, de majd lefaragunk belőle. Plusz nem is láttuk még a házassági szerződést. Ha minden jól megy, pár hónap és meg is szabadulunk egymás kényszertársaságától. - Hogy hogyan, azt nincs alkalma kifejteni, mert a hirtelen rátörő hányinger megakadályozza bárminemű további színjátszásban. Kezét a szájára kénytelen szorítani, és haláli hangon csak annyit bír elmotyogni, hogy 'Elnézést, mosdó.', aztán már fel is pattan, hogy viszonylag diszkréten, de villámgyorsan kimasírozzon az étteremből a női mosdó felé. Beérve szerencséjére csak egyetlen fülke foglalt, így fenntartások nélkül hányni kezdhet, amint magára zárta a szűk fülke ajtaját. Hallani, amint a szomszédból sietősen távozik az eddig bent tartózkodó akárki.
Az arca kipirosodik, az erek megdagadnak a halántékán az erőlködéstől. A reggelije teljes egészében távozik belőle némi epével megspékelve. Remegő ujjakkal nyit ajtót, miután lehúzta a vécét, csak hogy szembesüljön saját maga borzalmasan sápadt másával a pazar tükörben. Undorító. Ha ezzel jár a terhesség, nem biztos, hogy kedve van ehhez az egészhez. Ráadásul még mindig nem kapott semmiféle választ az eddigi leveleire tőle.

Eközben Andrássy grófnő megragadja a kínálkozó alkalmat, hogy odalibbenjen Willhez egy pillanatra érdeklődni.
- Úgy látom, mégsem olyan kétes a helyzet, mint amilyennek megpróbáltad lefesteni, kedves William. - Majdhogynem anyáskodó, de mindenképp cinkos a mosolya, miközben finoman leül a Willel szembeni szék szélére. - Gondold át a dolgot. Persze nem kell sietned, de... Machay Adélnál jobb party jelenleg nincs a piacon, ezt bizton állíthatom. - Olybá tűnhet, gőzerővel próbálja Willt rábeszélni a házasságra, de akik jobban ismerik a grófnőt, már tudhatják, hogy amit egyszer a fejébe vesz, amiben fantáziát lát (jelen esetben Will és Adél párosa), azt nehezen, vagy egyáltalán nem hajlandó elengedni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

William Krise
- Várnegyed, Budapest - kísérő: Magdalena Flaviu -

Andrássy grófnő mosolya határozottan elégedett színt ölt annak ellenére, hogy a páros női tagja a lehető legfinomabb módon, de mégis kiviharzott az előbb. Magda egyébként szándékosan nem megy a lánya után, hiszen azzal kompromittálná saját magát is, elismerné, hogy a sejtésének van helye és létjogosultsága, akkor pedig ő is elég sok mindent kockáztatna. Túlélőnek nevelte a gyermekét, ideje próbára tennie, hogyan vágja ki magát ebből a helyzetből, elvégre nem mindig lesz ott Adél mellett egy anya, aki segítsen rajta. Kegyetlen? Tökéletesen. Az egész családjuk ilyen.
- Ennek nagyon örülök! - Jobb hírt nem is kaphatott volna mára a grófnő. Úgy tűnik, egy újabb sikerélményt írhat fel a képzeletbeli önéletrajzába. - Olyan álomesküvőtök lesz, amilyet még nem látott Magyarország, kedvesem! De persze előtte menj és tényleg nézd meg azt a kislányt. Biztos valami rosszat evett reggelire, rólad pedig azt rebesgetik, remek gyógyító vagy. Nem árt, ha érezteted vele egy kicsit, milyen szerencsés. - A grófnő ezzel, amilyen könnyen jött, olyan gyorsan visszalibben a Magda-Petre pároshoz immáron tökéletesen kielégítve házasságszervezői minőségében.

Odabent a női mosdóban teljes csönd honol. Ő maga az egyik lehajtott vécédeszkán ül még mindig halottsápadtan, homlokát a tenyereibe temetve, mert a mosdó fala túl gusztustalan, hogy nekidőljön, akárhogy is nézi a helyzetet. Mélyeket lélegzik, hogy lassan, de biztosan megpróbálja legyűrni az újabb hányási kényszert, de egyelőre még az epe ízének emléke is képes azonnal ingert generálni a torkába. Nyomorultnak érzi a helyzetét- ugyan talált kiutat, de az is időbe telik, és ha elárulja bárkinek is, hogy terhes, soha a büdös életben nem fogja senki elvenni, de még örökséget sem kap. Talán elvetethetné a gyereket, de nem igazán akarja. Jean-Paulé, és ez minduntalan visszahúzza a végső döntésben. Még mindig úgy érzi, teljes szívéből szereti a volt bűbájtan tanárát, és kitartóan várja a választ, amiben Jean-Paul megerősíti, vele akarja leélni az életét és kész ezért lépéseket tenni. Talán meg kellene írnia, hogy az ő gyerekével terhes? Akkor válaszolna, igen, akkor biztos érezné azt a kellő nyomást. Férfiak, amíg nem az örökös kérdése merül fel, halogatnak bármilyen választ adni.
Halkan felnyög az újabb fejfájás hullámtól.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

William Krise
- Várnegyed, Budapest - kísérő: Magdalena Flaviu -

Adél köszöni szépen, egyre rosszabb eredménnyel birkózik az újabb hányinger ellen, így amikor meghallja Will hangját, szerencsétlen egybeesés, hogy már felrántotta az ülőkét, amin pár másodperce ült, és térdre rogyva hányni kezd minden magyarázkodás helyett. Az undorító hangok magukért beszélnek, ahogy a kényszeredett lihegés is. Bárcsak sírna vagy pánikolna, de jelen pillanatban épp újabb adag epét ad ki magából. Végül aztán egy hosszabb csöndet követően felhangzik a rekedtes-még kislányos hang remegő aláfestéssel.
- Ne hívd... kérlek... Tudnál hozni... valami gyömbérest? Légy szíves... Vagy, ha van... hányáscsillapítód... azt is megköszönöm... Vagy palackozott vized... - Köhögve tűnik fel a fülke ajtajában, ami nyöszörögve lendül be utána a helyére. A kezei remegve nyúlnak előbb a ruhája, majd a csap után; első dolga eltüntetni minden belső nyomot a szájából, ami hányásra utal. Mielőtt kijött a fülkéből, azért rendezte a haját és az arcvonásait, amennyire lehetett, mert a teljes ziláltságot, és hogy úgy lássák, nem bírná elviselni.
- Kirúgatom azt az ostoba tyúkot... Biztos romlott volt a tojás, amit felszolgált reggelire. - Alig hallhatóan motyog, miközben kezet és arcot most, majd elkezdi újrasminkelni magát. A táskája természetesen nála van, mint mindig.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

William Krise
- Várnegyed, Budapest - kísérő: Magdalena Flaviu -

Minden egyes réteg egyre jótékonyabban fedi el a viszontagságok nyomait. Egy kis alapozó, korrektor, némi pirosító, egy szép vörös rúzs, és máris úgy néz ki, mintha élne közel öt perc ügyködés után.
A benyújtott kólát egy visszafogott 'Köszönöm'-mel fogadja el, de alig iszik bele. A cukros-szénsavas lé kellemetlenül égeti végig az eleven torkát. Legalább az előbbi atrocitásnak már nyoma sincs, a külseje makulátlan, a lehelete tökéletes menta, az arca tökéletesre sminkelt, így amikor kilép a mosdó ajtaján, csak az elszántság és a céltudatosság kapnak helyet az arcán, gyűrődéseknek nyoma sincs.
- Bízom benne, hogy állod majd a szavad, William, és mindkettőnk számára előnyös üzletet kötünk. - Az előbb elmaradt kézfogásra most lehetőségük nyílik. Mindketten csak szabadulni akarnak ebből az egész szituációból, és ha ehhez szerepjátszás szükséges, az idősebbek meg fogják kapni az elvárható, elsőosztályú alakítást.

Együtt térnek vissza, de immáron a kísérőkhöz, egymás mellé ülnek le, és a tényleges ebéddel kezdetét veszi a tervezés. Innentől a beszélgetés fonalát Andrássy grófnő irányítja, nekik csupán annyi a dolguk, hogy az egész étkezés alatt egyetértésükről biztosítsák a grófnőt jó időben beszúrt hümmögésekkel és igenekkel. A végére valószínűleg a két kísérőnek sem lesz oka panaszra- mindketten megfelelően eleget tettek már most a kötelességeiknek. A találkozó betudható egy kisebb sikernek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

William Krise
- Hévíz, Machay birtok, december 18. -

A második emeleti folyosón van egy egészalakos, aranyozott tükör a bal oldali szárnyban. Gyerekként egy egész órán át képes volt nézegetni a tükörképét, vadászni minden egyes kilógó részletet kritikus szemekkel, és eltüntetni azokat. A nagyanyja imádta- Galina kedvtelve nézegette, hogy a pöttöm unokája milyen odaadással viseltet az örökölt szépsége iránt.
Most, közel tíz évvel később már korántsem olyan hibákat keres az arcán, mint régen. Látnia kell, muszáj megbizonyosodnia róla, hogy az apjától kapott tegnapi pofonnak nem maradt semmi nyoma. De nem, hibátlan, minden teljesen tökéletes. A sminkje, a ruhája (egy fekete zakó, krémszínű blúz, feszes szövetnadrág és magassarkú csizma), az ékszerei, a frizurája, mindene makulátlan.
Összerezzen, ahogy észreveszi a mögötte álló nagyanyját- ki tudja, mióta állt ott Galina. A tükörben egymásra pillantanak, de egyikük sem szól egy szót sem. A nagyanyja hidegen, elmarasztalóan tekint rá, nyoma sincs a régi elégedettségnek. Ő nem kevesebb hidegséggel és formalitással tűri a pásztázó pillantást. Mindketten megfordulnak, és együtt sétálnak le a hallba Ilya és Magda mellé.
Ideje elkezdeni a komédia következő felvonását, a hivatalos eljegyzési találkozót. Tudja, hogy a szülei sürgetik már magát az esküvőt is mostantól. Azt is tudja, hogy a nagyanyja osztozik a véleményükön és folyamatosan tárgyal Madlen Krise-szal a háttérben. A két boszorka a saját érdekeit nézi, de arra őszintén kíváncsi lenne, hogyan próbálja Galina megmagyarázni a sürgetés okát? De ez nem az ő dolga; neki csak bájosan kell mosolyognia és tökéletesen kinéznie- mint mindig.
A steward ebben a pillanatban jelenti be a Krise-szekció érkeztét. A kötelező udvariassági körök után Galina mindenkit az ebédlőbe invitál, hogy elkezdhessék a kötelező jellegű családi programot. Igazából ez a része abszolút forgatókönyvszerűen zajlik, Willt és Adélt egymás mellé ültetik, Adél baljára Galina ül, Galina mellett Madlen foglal helyet, Ilya és Magda természetesen egymást szórakoztatják elsősorban, és persze a többieket, de mindent összevetve a papírformának tökéletesen eleget tesz mind a menüsor, mind a társaság.
Már a desszertnél járnak, és Adél külön büszke magára, hogy a hányinger elkerülte, bár az arca a gondos festés alatt továbbra is holtfehér. Az apja szó szerint lenyomott egy fiolányi bájitalt a torkán a reggel, hogy nehogy most hányjon össze mindent, egy ilyen fontos pillanatban. Galina elégedetten méri végig időről időre Willt, és leplezetlenül vált egy-két suttogásba fajuló szót Madlennel a jó ízlés határain belül. A leendő ara pedig már most fáradt az egész cirkusztól, Will hallhat néhány keresetlen sóhajt tőle jól álcázva egy-egy korty vagy falat előtt.
- Örülök, hogy elszántad magad, William. Mi is ebben a korban mentünk férjhez a nagyanyáddal, ez a legalkalmasabb időpont rá. - Mindannyian tudják, hogy ezek csak üres dicsérő szavak az űr kitöltése érdekében. Adél hűen játssza a szerepét és egy hangyányit Will felé dől időről időre, mintha máris a szerelmes fruska életérzése sütne le róla, aki megütötte a főnyereményt.
- Jobban nem is alakulhatott volna, Nagymama. - Noha Galina szeme jegesen villan az unokájára, az arca abszolút tökéletes mosolyba fordul át, ahogy egyetértően bólint, tekintetét visszakormányozva a fiatal vőlegényre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

William Krise
- Hévíz, Machay birtok -

Kedve volna fájdalmasan felnyögni Will utolsó mondatára, mert gyakorlatilag ezzel ráhárul minden. Ezzel szemben a mosolya töretlen marad, annak kell maradnia, hogy túlélje ezt az egész tortúrát. Sajnos azonban a családja figyelmét sem kerülte el ez az apró kis részlet. Ugyan az apja nem tekint rá, Ilya minden vágya, hogy a lányát mihamarabb férjhez adja egy megfelelő társhoz, nem egy mocskos sárvérű tanárhoz, Magda pedig sejti, amit sejt Galinával együtt. Az ő érdekeik szerint Adél akarja csak minél hamarabb ezt az esküvőt.
Hagyja az ujjait rácsusszanni Will nagyobb, férfias kezére, finoman, kellemesen. Még meg is cirógatja az ismeretlen bőrt, mintha máris olyan sokat jelentene neki.
- Talán nem is kell olyan sokat várnunk... Annyira szeretném már Nagymama esküvői ruháját és diadémját viselni. - Nyomatékosan megtoldja egy jól irányzott kuncogással is, miközben hagyja a bizsergő, langyos-kellemes mágiát cseppenként kiáramlani a testéből, hogy még gyönyörűbbé fesse az természetellenesen szőke tincseit, még zöldebbé tegye az amúgy is vibrálóan gyönyörű íriszeit, és még teltebbé, csókolnivalóvá az ajkait. Gonosz kis dög, meg van róla győződve, ha Will rátolta ezt a felelősséget, ő is játszadozhat kedvére, és egy picit magába bolondíthatja őt.
- Megtiszteltetés lesz csatlakozni a Krise családhoz, Madlen. - Ha eddig nem is volt hányingere, gondolatban már öklendezik. Muszáj az öregasszony kedvében járni, ezt Magda kikötötte, és ha azt szeretné, hogy Willnek is könnyű dolga legyen, hogy utána tökéletesen készségesen váljanak el, jó, ha a nagyanyjával megfelelő viszonyt ápol már most. Persze a csitris-szerelmes pillantásait most is Willre sózza, mintha valami csodálatos dolgot látna és érezne ezen a halálosan unalmas ebéden. Igazából rá sem akar nézni az alkoholra vagy a macaronra, mignonra, semmire, nehogy a bájital hatását felülírva a gyomra újabb hadjáratba fogjon. Will arcától legalább nincs hányingere.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

William Krise
- Hévíz, Machay birtok, december 18. -

Egész egyszerűen nem fogja elfogadni, hogy rákenjék a teljes felelősséget, bár jobban belegondolva ez voltaképp az ő hasznára válik, ő diktálja a tempót innentől fogva. Minél hamarabb ráveszi Willt a házasságra, annál hamarabb tud eltűnni a színről, és röpke három évet kibírni, míg elválnak, úgy hogy majd a tényleges szerelmével élhet, igazán megugorható kompromisszumnak tűnik.
- Miért is ne? - Angyali mosollyal fordul vissza Willhez. Kérdezhetné azt is: neked talán nem sürgős, hogy ne kelljen többé a nagyanyád lába nyomát csókolgasd? Vagy nem akarsz újból tisztára mosott állampolgárként járni-kelni? Akkor mit húznád az időt? Ehelyett összefonja az ujjait Willéivel és hagyja a kellemes mágiát áramlani kettejük között a maga gyenge visszafogottságával. Ha Galina eleresztené a saját fegyvertárát, a kis Adél próbálkozásai gyenge füsteregetéseknek tűnnének a nagyanyja erdőtüze mellett, de Will pillanatnyi ellazítására bőven megteszi a negyedvélasága is.
- Szavadon foglak ám. - A nevetése a már jól ismert kellemes, csilingelő, talán egy leheletnyi gonoszkodás is szorult bele. - Akkor már igazán kihasználhatjuk a születésnapom is, ami jövő hónapban lesz. Mit szólsz? - Noha Willt kérdezi, valójában a két nagymama az igazi érintett ebben. Ha ők áldásukat adják rá (és Galina részéről teljesen biztosan bele fog menni, hogy szabaduljanak Adéltól és a sárvérű szeretőjétől), akkor tényleg nincs más hátra, mint Andrássy grófnőnek egy kisebb szívrohamot okozni, hogy az új esztendőt rögtön egy esküvővel indíthatja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

William Krise
- Hévíz, Machay birtok, december 18. -

Szinte érzi, ahogy hízik az egója- Will szemeibe nézni egyenlő egy talánnyal most. Vajon besétál a csapdába? Vajon tényleg lágyabbá váltak az arcvonásai egy csöppet, vagy ő is színészkedik? Immunis a vélamágiára? Nem, aligha, emlékszik még arra a későn elkapott tekintetre az esküvőről, a meztelen vállát ért, nem pofátlan, de érezhető pillantásra. A tekintete egyenes utat keres Will szemeibe, látni akarja a bűbájossága hatását. Hiszen gyönyörűnek lenni számára alap, és az ezzel járó hódolat természetes. Jár neki, hogy ez a férfi is térdre vesse magát előtte, és könyörögjön, hogy a vonzó lábai közé bebocsátást nyerjen egy nap.
A pillanat elszáll, a szeme rebegése jelzi, hogy ő is kizökkent egy kissé, de a mosolyát sikerül megőriznie.
- Hát persze. - Feláll az asztaltól, elindul Willt követve, de Galina mellett elmenve még megáll a két nagyi mellett. - Bocsássatok meg egy pillanatra. -
A hallba érve még visszanéz az étkező ajtaja felé, amaz félig nyitva áll mögöttük, így nem engedi el még Will kezét, csak a belső kert felé indul el, viszont odakint már azonnal elereszti, mintha megégették volna.
- Szóval? Mi a probléma? - Egy csapásra változik a hanghordozása- hideggé, egykedvűvé, majdhogynem unottá tompul, s ahogy visszafordul, hogy Willre nézzen, az arca pontosan ugyanezt tükrözi vissza. A kezeit összefonja maga előtt a mellkasán, és jó két lépés távolsággal arrébb megy Willtől, hogy mindkettejük személyes tere fellélegezhessen végre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

William Krise
- Hévíz, Machay birtok, december 18. -

Undorító vigyor ül az arcára, az a fajta, ütnivaló típusú, ami a legtöbb, épeszű emberből azonnal kihozza a 'Tűnj a közelemből' reakciót. Ha már ilyen szemérmetlenül fenyegetik, igazán semmi oka türtőztetni magát. Egyébként a veszélyérzete sem túl fejlett, ha provokálva érzi magát, mint most.
- Különben? - Csak egy pillanatra ér a kezével Will csuklójához, ha ki tudja használni a meglepetés erejét. A bizsergető meleg ismét ott buzog az érintésében, a buja vonzalom lágyan simogatja Will minden érzékét, amit csak el tud érni. Aztán az érintés és a vele járó láz is eltűnik, amint az ujjai elválnak Will bőrétől. - Vésd az eszedbe: azt teszek, amit akarok, akkor, amikor akarom. Ha képtelen vagy gyors és hatékony lenni, valahogy buzdítanom kell azt a hezitáló fejed, hogy cselekedj. Ne húzd vissza egyikünk ügyét sem. Azt hittem már megbeszéltük, hogy ez csak papírforma, és kooperálni fogunk. Ehelyett itt totojázol és próbálsz mindent elodázni. Vagy talán meggondoltad magad és igazi házasságot akarsz? -  A csúfos-élces nevetés végre felfedi az igazi arca egy darabkáját: gunyoros, hatalmaskodásra vágyó, gyerekes, féktelen, talán szívtelen is. És mindeközben tüneményes szépség, akinek még a decemberi napfény is hódolva nyalogatja végig a haja minden szálát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

William Krise
- Hévíz, Machay birtok, december 18. -

Egy másodpercre valóban közelebb hajol Will arcához, csalogat, incselkedik. A csöppnyi megingás kényezteti a hiúságát, míg az ujjai mérges kis kígyókként cirógatják a védtelen csuklót. Aztán visszavált az elviselhetetlen, csitri stílusába. Mintha csak könyörögne érte, hogy egy jó nagy pofont kapjon. Ha verést nem is érdemel, a karját érő szorításra akarva-akaratlanul felszisszen, de túl dacos ahhoz, hogy kommentálni kezdjen. A felszegett álla, a cinikus félmosolya és a büszke tekintete ódákat zeng helyette, miközben Will beljebb rángatja a belső kertben.
- Nem tudom, miről beszélsz. - A hűvössége eleinte annak szól, hogy blöfföt szimatol a levegőben. Ugyan mégis honnan veszi, hogy... Aztán lassacskán lefagy az arcáról az önteltség, helyét átveszi valami állatias, a vélákra emlékeztető torzság. Nem is konkrét torzulás, inkább az arca olyan vérszomjas, kicsinyes gyűlöletbe torzul, mint egy sarokba szorított állaté, aki átkozza a percet is, hogy összeakadt a gyilkosával. A szemei mintha átfordulának vörösbe a kellemes zöld helyett- nem tud tűzgömböket lőni, de a negyedvére benne is kiütközik, ha ideges, haragszik, és fenyegetve érzi magát.
Will szavai láthatóan rohadt mélyre behatolnak a bőre alá, megtelepszenek az agyában, szinte elszívják a tüdejéből az oxigént. Itt valóban ő van nagyobb bajban, hiszen Willnek már tökéletesen mindegy, börtönviselt, ennél lejjebb nehezen süllyedhet, hacsak nem szándékosan tesz érte. De ő? Ha az apja megtudja... Egészen biztosan ő maga kaparja ki a gyermekét a méhéből.
Hosszú másodpercekig egy szót sem szól; szinte megbabonázottan mered Willre- az arca vadsága mit sem csillapodik. Végül egy mély levegővétellel, és egy hatalmas nyeléssel kényszeríti magát, hogy lenyugodjon, és megpróbálja kiráncigálni a karjait a vasmarkok béklyójából.
- Tedd te is a te részed, és legyünk ezen túl minél hamarabb. Nem fogok a nyakadon lógni, előtted mutatkozni, csak a válási papírok aláírásakor. Ami pedig a származásomat illeti... - Itt kiegyenesedik, már ha Will hajlandó volt elengedni, és fennkölten hátradobja az előrelógó haját, mint egy igazi, orrát fennhordó kisasszony. - ... nyugodj meg, nem fogom még egyszer rád pazarolni. - Végre a szemei is visszaváltanak a megszokott zöldjükbe, de mégis... mégis... most, hogy hagyta előbukkanni a rondaságát, nehéz nem elvonatkoztatni a másságától már. Egy negyedvéla, aki idő előtt lenyelte a legyet, és most pengeélen táncol a társadalom oltárán.
- Visszamehetünk végre mosolyogni, vagy szeretnél még leckéztetni egy ideig teljesen felesleges dolgok miatt? - A cinizmusa azért mit sem kopott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

William Krise
- Hévíz, Machay birtok, december 18. -

Remekül bedől akkor a blöffnek. Noha nem mondja ki, hogy "Igen, igazad van, William, térdre borulok, mert terhes vagyok, de nem a te gyermekeddel.', azért tapintható a feszültség, ő is tudja, hogy sokat engedett most látni magából. Talán többet, mint kellene.
A szája pengevékonyra préselődik össze. Sakkban tartva érzi magát, a gyerekét, a jövőjét, az anyagi helyzetét, mindenét. Az egója, a büszkesége mind mind az ellen szól, hogy fejet hajtson Will fenyegetésének. A rációja az, ami megmenti végül, és emlékezteti, nem szabad elhamarkodott, ostoba döntéseket hoznia.
Végül is lenyugszanak a kedélyek, ő is megregulázza a zabolátlan haragot és dacot a szívében, de a doboz nem kicsit készteti újabb megrökönyödésre. Megint csak túl kézzel fogható az egész. Csak egy-két másodperce van rá, hogy úrrá legyen a döbbenetén, Will milyen felkészülten érkezett, aztán hagyja, hogy az újabb, fensőbbséges mosoly szétterüljön az arcán, és ő maga visszaszokjon a dáma szerepkörébe. Kecsesen kinyújtja a kezét Will felé.
- Ha megtennéd... - Csitri.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Dwayne Warren
- Éjszaka, az eljegyzés után, december 18. -

Terjedelmes kortyokban nyeli a levegőt, miközben próbálja legyűrni a mélyről jövő, undorító hányingert. A mai nap csak arra volt jó, hogy több szempontból is felkavarja: egyrészt, most már hivatalosan is menyasszony, másrészt megviselte a stressz, harmadrészt ide-oda utazgatott az elmúlt két napban, előbb haza, majd a birtokra Hévízre, végül ismét vissza az iskolába, és ez a folyamatos rosszulléteivel nem egy túl szerencsés koncepció.
Őszintén szólva az borzalmasan nem érdekli, hogy rajtakaphatják a prefektusok, mert mégis mit tennének vele? Büntetőmunka? A vélatehetsége működik majdnem mindenkin, kivéve a nálánál erősebbeken, és akik bizonyos immunitást élveznek az erőszakos bájolás ellen. Még mindig cinikus félmosolyba fordul a szája, ha eszébe jutnak Will félelmetesen szexi, ellágyuló vonásai, amikor hozzáért a csuklójához. Óh igen, ha nem lenne Jean-Paul, elgondolkodna, hogy komolyan veszi ezt a házasságot, és magába bolondítja a leendő hites férjét, de mivel már a gyerek is úton van, eszében sincs ilyet tenni. Noha félrelépett egyszer-kétszer, mióta a faluba jött, ettől függetlenül hűségesnek érzi magát Jean-Paulhoz. Neki megengedett a félrekacsintás, a leendő férjének nem.
- Tekintettel lehetnél rám. - Morogja alig érthetőn, lefelé irányuló pillantással a hasának. Mintha az a kis sejthalom bármit is értene az anyja morgásából; csak ahhoz konyít eleget, hogy folyamatos hányingert és hányási rohamokat kreáljon a gazdatestének.
A hátán levő vastag kabát, és a nyakára tekert téli sál jócskán megvédik a megfázástól, de azért még jobban összehúzza magán az anyagot, biztos, ami biztos. Újabban a friss levegőtől csillapodni látszik a rosszulléte.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Nagyon minimálisat javul a közérzete. Sajnos az újabb és újabb hullámok nem akarnak alábbhagyni, maximum időről időre gyengébben támadják meg az agyát és a nyelőcsövét, de igenis bármikor le tudna térdelni és teleokádni az első sík felületet, amivel találkozik. Valószínűleg csak a makacs önuralma tartja vissza, meg főleg az apja bájitalának maradék hatása, hogy megjelölje területeként az erkélyt. Nincs kedve még visszamenni a szobába a borzalmas szobatársa mellé. Eleve miért is ne mehetett volna külön szobába? Minimum egy lakrészt adhattak volna, hiszen a családja biztos benne, hogy rengeteg pénzt pumpált ebbe a tetves iskolába.
- Tessék? - Olyan hirtelen és tolakodóan cibálja ki a bárdolatlan utasítgatás a gondolatai közül, hogy csak a leplezetlen megrökönyödésre van ideje, miközben szembefordul az alakkal. Úgy néz ki, mint valami ápolatlan, rusnya kutya.
- Inkább nem. A friss levegő jót tesz a tüdőnek. - Szinte automatikusan szegi fel az állát és dől neki az erkélykorlátnak semmi jelét nem mutatva, hogy ő innen el akarna menni. Mivel alig hajlandó bárkivel is szóba állni, és nem fordít elég figyelmet a hivatalos hirdetésekre, hacsak nem érintik őt közvetlenül, nyilván nem jegyezte meg, hogy nem is olyan régtől van egy újabb házőrző vérebe az iskolának egy Warren személyében. Warren... Nehéz lenne elfelejteni, mennyi tömény undor ült az apja arcára valahányszor szóba jött odahaza a nagynénje, és annak a 'fattya attól a...' . Valószínűleg az ő gyerekéről is hasonlóan kellemesen fog megemlékezni a saját nagyapja, ha valaha megszületik.
- Különben is, felnőttek vagyunk. Az óvoda a faluban van. - Véleménye szerint Bogolyfalva még mindig egy olcsó koszfészek, ami a lába érintésére sem érdemes.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Bár a romantika verte volna ki ide, nem a natúr közérzetjavítás. Előrébb ballag, hogy a holdfény mellett jobban láthassa ez a rakás szar, aki egyáltalán ki meri oktatni arról, hol és mikor tartózkodhat. Az idegei mostanában nem szuperálnak valami jól.
- Azért jöttem ki ide, hogy ne hányjak nyakon senkit, de kezdem úgy érezni, nem lenne kár, ha magát megajándékoznám egy kis csomaggal. - Sziszegi a fogai között szűrve a levegőt, miközben megáll a férfi orra előtt közvetlenül. A röpke kis százhatvan centijével szinte eltörpül a robusztus testalkat mellett, mégis a pattogó, fennhéjázó természete csöppet emel a hiányzó fizikumán.
- Mellesleg egyáltalán ki a franc maga, hogy itt osztogatja a parancsokat, mintha valaki lenne? - Talán jobb taktika volna magába bolondítania ezt a félkegyelműt... ha nem lenne istentelenül rossz kedve a mai események után. Nem kellett volna összeakaszkodnia Willel, kockáztatni, hogy otthagyja a férfi a baj kellős közepén. A stressz tényleg kezdi megviselni az agyát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Az arca csak egy ellenséges fintorba fordul a gyengélkedő említésére. Nem, meg sem közelíti azt a helyet, hogy aztán kipletykálják a terhességét. Így is sürgeti a körülmények okozta kényszer, hogy találjon egy megbízható bájitalost, akitől hányás elleni főzetet vehet helyben. Biztos nem fog a gyógyítótól segítséget kérni.
Amire nem számít, az a név. Dwayne. Warren. A lábai ösztönösen hátrébb viszik két lépéssel, még a döbbenet is bőven kiül az arcára. Nyoma sincs a dacnak, a vagánykodásnak, az epés pöffeszkedésnek. Kutatóan, és igen távolságtartóan fürkészi a másik arcát, szemei ide-oda cikáznak a markáns vonalakon, mintha próbálna leolvasni róla valamit, bármit, keresni valami kapaszkodót.
- Maga... Maga miatt dobták ki otthonról a nagynénémet évekkel ez előtt... - Azt nem teszi hozzá, hogy a Warren-féle vélakezelésről is kapott fejtágítást mind az apjától, mind a nagyanyjától. 'Kerüld őket. Féktelen állatok mind. Nézd meg, mit tettek a nagynénéddel. Nézd meg, mit tettek sokunkkal!'. Szaporán jár fel-alá a mellkasa, a neve pedig már csak egyfajta reflexként bukik ki a száján, mintha egy nyíltan el nem hangzott parancsnak engedelmeskedne.
- Machay Adél. - Itt már egy kicsit jobban visszarázódik a szokásos, élénkebben figyelő tempójába. Voltaképp fogalma sincs, mihez kezdjen ezzel a helyzettel. Kicsit ironikusnak tartja, hogy Zója nem egyszer jutott eszébe mostanában, mióta a teszt feketén-fehéren közölte vele, hogy gyereket vár, és lám, most a férfi, aki felcsinálta a nagynénjét, épp itt áll és büntetőmunkáról papol neki. Kicsit össze van még zavarodva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

A fejfájása már eddig is ott dübörgött valahol a halántéka mélyén, de most már a szeme mögött érzi lüktetni a végtelenül idegesítő ütemet. Valahányszor szavak hangzanak el, tök mindegy, hogy Dwayne Warrentől vagy az ő szájából, a lüktetés még jobban és állhatatosabban kopogtat a szemgolyóin. A torka már összeszűkült, hogy visszatartsa a hányingerét.
Az utolsó mondatra akarva-akaratlan felnevet, de azért ismét közelebb araszol, ezúttal tartva azt a két lépés távolságot, és csak fél szemmel nézve fel a colos defenzorra.
- Adja át nekik maga az esküvőmön. Galina és a drágalátos apám oda meg vissza lennének érte, ha beállítanának Zójával, biztos vagyok benne. Maguk már kész tanmesének számítanak. - Kelletlenül beljebb megy a folyosószakaszra, de a testtartása semmit sem enyhül. A legtöbb idegszála azzal van elfoglalva, hogy visszatartsa magában a vacsoráját és csillapítsa a kínzó fejfájását. Az arca hozza a szokásos hullasápadt színét így, smink hiányában. Talán még jó is, hogy a haja ki van eresztve; valamennyire elfedi a borzalmas ábrázatát, miközben további különösebb kommentárok nélkül követi Warrent, de eldöntötte, bemenni bármiféle helyiségbe ezzel a férfival együtt biztos nem fog. Ha valamit elért Galina a rémmeséivel, az az, hogy Adél próbál óvatos távolságot tartani, hogy legalább pár másodpercig küzdhessen a nyomorult bőréért, ha ez a Warren-szörnyeteg megpróbálna végezni vele.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Elias
 - du 3 körül (az eljegyzés utáni napokban) -

Jó, hogy nem zárás előttre kérte a találkozót, amikor már senki sincs még a környéken sem. Az éttermek, kávézók, cukrászdák mind kiestek a palettáról a folyamatos hányingere és az intenzív, agresszív okádásainak köszönhetően, így persze a pizzéria is tiltott területté változott.
Kifejezetten nincs jó hangulatában: hetek óta semmi hír a párjától, egyre többet zsigerel ki belőle ez a gyerek, és egyszerűen őrület, milyen hamar kihozták a bulvárlapok az eljegyzése hírét. Ráadásul pusztulat előnytelen képet választottak róla! Nyilvánvalóan meg akarták szégyeníteni, hogy egy két évvel ez előtti fotót használjanak, ahol tényleg gyerekesek a vonásai. Ma már azért sokkalta szebbnek és érettebbnek tűnik (nem, nem érettebb sajnos, még mindig nagyon fiatal lány, pont 17nek néz ki, amennyi a valóságban is), felhasználhatták volna a Dominik esküvőjén készült fotókat. Fontolgatja, hogy eltávolíttatja azt a koszos riportert a pozíciójából ezért a hibáért.
De most ennél sokkal fontosabb dolga van, történetesen találkozni egy ígéretesnek kinéző emberrel. Mivel érdeke nem felfedni az egész rohadt iskola előtt, hogy idő előtt terhes, de sajnos az egész várandóssága eddig arról szólt, hogy hülyére hányja magát naponta (éljen a Hyperemesis gravidarum), alig van ereje, beesett az arca, és ha nem lenne rajta rengeteg smink, úgy nézne ki negyedvéla létére, mint egy darab konszolidált felmosórongy. Vissza akarja kapni a fizikai energiáját, az életét, de nem akarja a gyereket sem elengedni, hiszen ő egy újabb kulcs lehet Jean-Paulhoz. Muszáj áldozatot hoznia, hogy megtartsa élete szerelmét. Így hát engedett a rellonos meg nem rellonos pletykáknak, amiket a női mosdóban csípett el főleg, mikor azt hitték a hülye kis tyúkok, hogy senki nincs bent rajtuk kívül, és kifecsegték, hogy állítólag van egy rellonos, aki... segíthet, ha kell. Ennyit mondtak, sokat sejtetően egymásnak. Tény és való, szüksége volt még némi hallgatózásra napokon keresztül, hogy kiszűrje azt is, valószínűleg milyen természetű ez a segítség, de mivel olyan intenzív a hányingere és agresszív a torkát maró epe most már, képtelen volt tovább várni, és üzent a férfinak, hogy találkozzanak egy kellemesen publikus helyen. A piac maradt mint egyetlen hely, ahol elég sok az ember, és nincs különösebb főtt étel, ami betriggerelje a hányós szenzorait. Az egyik padra veti le magát az előre megbeszélt kabátjában (Keresd a mályvaszínűt.), bár nagyon reméli, nem kell sokat várnia a reménybeli beszerzőjére. A türelme rosszul működik mostanság.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Türelmetlenül sóhajt fel, és kezdi a térdét idegesen rángatni. Ezt így szokták, nem? Diszkréten, a lehető legkevesebb ismerős arccal a közeledben, hogy ne adj pletyka alapot másoknak. Csak jön-
A mellé lehuppanó alak tökéletesen illene valami rockbandába a beesett képével (beszél ő), meg a hosszú nyakával. Minden mást elég nehéz megállapítani télen, ha már az emberek majdhogynem menetfelszerelésbe bújnak a hideg elől. Vagy befűtik a ruhájukat bűbájjal, de Adél esetében ez picit nehezebben kivitelezhető a származása okozta manaproblémák miatt. Marad a felöltözés.
- Tökéletes a megérzésed. - Ugyan az enyhe cinizmus ott lappang a hangjában, az arcára kivételesen nem ül ki semmi provokáló. Csak a barnára színezett tincseit kotorja hátrébb az arcából, mert nagyon zavaró egy marék szőrrel a szádban társalogni. Noha vizuálisan érzékelhető, hogy nincs jól (beesett arc, sápadtság a sink alatt, vékonyra préselt ajkak, mintha szenvedne), a hangját próbálja minél szilárdabban és egyenletesebben hallatni, míg az újabb rosszullét rá nem fog törni lassacskán.
- Machay Adél. - Biccent röviden. - Azt rebesgetik, igencsak segítőkész tudsz lenni a megfelelő árért cserébe. Hogy állsz a bájitalokkal? - Egy dolog a pletyka, más dolog biztosra menni. Teljes testtel a srác felé fordul, tartja a szemkontaktust kissé felszegett állal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Valmi átfut az arcán egy másodpercre, nagyjából egy időben a másik mimikájának kisebb változásával. Talán riadalom, talán düh, talán a kettő keveréke, de elég ahhoz, hogy belekapaszkodjon a bőre alatt futkározó mágia egy csekélyke részébe, és elkezdje gyúrni, formálni egy picit az összképet. Az arca egy picit teltebbé válik, de még mindig nem egészségessé, a szemei maradnak ugyanolyan fakófényűek, de a karikák, amik ott halványlottak a korrektor alatt, most teljesen eltűnnek. A haja egy fokkal lágyabb esést kap, a bőre egy kicsike színt. Mindezekhez is nagy erőket kell megmozgasson magában- egy pillanatra azt is elfelejti, hogy ingatag az egészsége, de erre a kavargó gyomra nagyon gyorsan emlékezteti.
Botor módon persze a következő vigyort annak tudja be, hogy a kis vélakozmetikázása sikeres volt, így egy fokkal elégedettebben vág bele újult lendülettel a megbeszélésbe.
- Nevezd meg. Biztos vagyok benne, hogy megengedhetem magamnak. De számold bele a diszkréciód is, vagy nincs üzlet. - Súlyos dolog lehet, ha ennyire fészkelődik és komolyan veszi az egészet. Ebben a pillanatban tényleg majdnem bármekkora árat képes lenne megadni azért, hogy kibírja súlyos gondok nélkül az esküvőig, Will ne tudja meg, hogy úton van egy gyerek, és ne legyen még egy botrány a már tobzódóhoz hozzácsapva.
- De elvárom, hogy valami hatásost kavarj, ami legalább fél napra megszüntesse a tüneteket. - A közelükben elloholó gyerek után néz, de ellentétben az ilyenkor talán sok anyajelöltnél feltűnő, várható ködös, vágyakozó tekintettel, az ő arcán csak egykedvűség ül. Ha nem lenne eltiltva Jean-Paultól, a gyerekre se volna szüksége.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Szerencsére Adél olyannyira el van foglalva saját magával (és rémesen rossz a megfigyelési készsége, ha nem ő kerül a fókuszba), hogy egyáltalán nem tűnik fel neki semmi zavar az éterben. Köhögéses kuncogás? Ugyan, a köhögést még igazán elnézi, természetesen nem lehet könnyű a csodás jelenlétében levegőt venni. Megérti. Nagylelkű.
Ahogy az is további nagylelkűségre és jókedvre sarkallja, hogy a fülének abszolút kedves szavakkal válaszolnak a feltételeire. Most már csillognak a szemei, elégedetten, kislányos gőggel, amilyet egy zöldfülű, soha semmi véresen komolyat nem tapasztalt tinédzsertől elvárhatunk. Szinte kivirul, hogy végre, VÉGRE valami jól sül el, miután az elmúlt napok, sőt hetek ocsmányan teltek több szempontból is. Hát még milyen csodaszépen nézhet ki valaki... gyakorlatilag akárki alatt. A kabátja azért nem titkolja el, hogy a teste arányos és kellemes, a modellszerű versenysúly is adott a tökéletes összképhez.
És végre elérkeznek a 'pontosan mit is szeretnél?' nevezetű fejezethez. Itt azért már láthatóan újból meginog a jókedve, de nem dacból vagy dühből, sokkal inkább bizonytalanság és aggodalom sugárzik arról a naiv arcáról. Pillantása eltér a férfi arcáról a közelben ide-oda járkáló vásárlókra. Megrágja, megfontolja a szavakat, és legnagyobb fájdalmára akárhogy próbálja elkerülni, hogy közölje a tényt, nem fogja tudni. Sajnos a bájitalkeverőnek sem mindegy mit kever, pontosan mire akarják felhasználni a főzetét. Végül sóhajt egyet, mielőtt kiböki a tényállást rövid, lényegre törő szavakkal.
- Súlyos hányinger elleni főzetet... az első trimeszterre. - Ismét visszanéz beszélgetőpartnere szemeibe. Talán némi ellenségesség, kihívó él is látható a pillantásában, amolyan 'egy szót se merészelj kommentálni ezzel kapcsolatban; nem a te dolgod'. - Rosszabbul viselem, mint az átlag. Állandó hányinger, borzalmas közérzet. Kell valami, ami jócskán csillapítja ezt a tünetet, hogy újra embernek érezhessem magam. A mostani állapot... jelentősen megnehezítené a közeljövőmet, márpedig ezt nem engedhetem. - Nem hát, el kell vetetnie magát egy prominens család feketebárányával. Prioritásai vannak, egyezségei, amiket be kell tartson ahhoz, hogy ő is profitálhasson később.