A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=869471#post869471][b]Bontovich Márton - 2023.11.19. 09:12[/b][/url]

- Eljátszottam a gondolattal, hogy meglátogatlak, megleplek, csak féltem, hogy mi van, ha én lepődök meg, mert nem te nyitod ki az ajtót. Amilyen szerencsés vagyok, ez egy esélyes opció lehetett volna.
Lássuk be, ha egy nap a szerencsétlenség szobrot kap, én biztos, hogy előkelő helyen fogok szerepelni abban, hogy kiről mintázzák az arcát.
- Egy kicsit, de tudod, hogy milyen vagyok, és Róza is végigcsinált egy boldog terhességet, majd a végén egy hónapig altatták, hogy életben maradjon. Tudom, hogy más a kettő, de amikor a kislányát a karomban tartottam, eszembe jutott az, amikor Miksát fogtam, és egyik jött a másikból.
Most először mozdítom a karjaimat, és úgy helyezem, mintha most is éppen egy kisbabát tartanék a kezemben. A kérdésére kicsit összevonom a szemöldökeimet, és végül lassan bólintok.
- Egy kicsit le vagy sápadva, de gondolom, mert nem számítottál itt rám. A hajad is máshogy hordod és a sminked is halványabb, de szép, nagyon szép vagy most is, ragyogsz és csinos vagy. Gyönyörű szép vagy.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=869472#post869472][b]Fölnagy Mirella - 2023.11.19. 09:13[/b][/url]

A feltételezés is sértő, hogy ez megtörtént volna. Ki nem mondja, de arcára kiülnek az érzések ezzel kapcsolatban. Eljött, mert az volt akkor a lehető legjobb lépés, de nem azért mert ne szeretné ezt az embert.
- Remélem már jól van - szívja egy kissé mélyebben magába a levegőt és meg kell emberelnie magát, hogy ne nyúljon automatikusan a hasához, mikor terhesség és baba kerül szóba. Nézi Mártont, ahogy mozdul, ahogy a keze és tartása változik és félre kell pillantania egy másodpercre, hogy ne legyenek könnyesek a szemei.
- Az Isten szerelmére Márton. Ne csak nézz, hanem láss is - toppant egy aprót és ebben a mozdulatban segítséget ad a másiknak, mert így már oldalról is ránézhet.
- Azért vagyok sápadt, mert hónapok óta minden reggel hányok. A hajam fele már most kihullt, nincs erőm sminkelgetni, sőt rosszul vagyok némelyik kozmetikum illatától. A kedvenc, tőled kapott parfümöm pedig gyakorlatilag égési sebeket hagyott rajtam. Minden vagyok csak nem gyönyörű - fakad ki végül belőle egyszerre sok minden.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=869473#post869473][b]Bontovich Márton - 2023.11.19. 09:13[/b][/url]

Szólásra nyitom a számat, majd visszacsukom, aztán megint kinyitom, de hang nem jön ki a számon, mert a látvány elnémít, és helyette csak az agyam kattogását meg az ő hangját hallom. Én így is gyönyörűnek látom, sőt, még szebbnek is, mint az ez előtti pillanatban, hiszen most már az egész képet látom.
- Kisbabánk lesz.
Suttogom végül kettőnk közé a tényt, olyan szeretettel, hogy elcsuklik a végére a hangom. Kinyújtom a kezem a pocakja felé, majd megtorpanok, és engedélykérőn rápillantok.
- Bocsáss meg nekem, egy idióta vagyok. Nagyon szeretlek és nagyon sajnálok mindent, amit tettem. Összeszedtem magam, hogy olyan férfi legyek, akit megérdemelsz, de féltem, hogy elkéstem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=869474#post869474][b]Fölnagy Mirella - 2023.11.19. 09:13[/b][/url]

Ha majd egyszer megkérdezi tőlük a gyermekük, hogy mégis hogyan mondta el Mártonnak, hogy apa lesz, akkor biztosan nem ezt a sztorit fogja előadni, hanem kreál valami tündérit. Mert lássuk be, sem a hely, sem az idő nem a legideálisabb egy tündérmesében.
- Tehát Miksa nem mondta el - fújja ki a levegőt lassan és még mielőtt bármit mondana a másik magyarázatot ad. - Nem tudom miért, de miután a kórházból elment, nálam kopogott - nem tudna épeszű magyarázatot adni arra, hogyan történhetett ez. De bizony két, majdnem három hétig éldegéltek kettecskén és segítettek egymásnak, ahogy tudtak.
- Ne haragudj rám, hogy nem szóltam - néz a másikra bocsánatkérőn és nyúl a kezéért, hogy ő maga tegye a hasára. - De hidd el, hogy csak megkíméltelek egy olyan énemtől, akinek a létezéséről sem tudtam addig, míg be nem ütött a mindennapos hányás   - ha van nő, aki szörnyen viseli ezt az egészet, na az ő, valószínűleg a sors ezzel bünteti, amiért annyit hadakozott Mártonnal és annak családalapítási terveivel szemben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=869475#post869475][b]Bontovich Márton - 2023.11.19. 09:13[/b][/url]

Megingatom a fejem, mert nem, tényleg nem mondta el, de ez most nem is számít, csak az számít, ami a szemem előtt van, Mira. Miksának mindig jó oka van a döntései mögött, és pontosan tudom, hogy okkal nem mondta el nekem. Talán, az elmúlt hónapokban én sem mondtam volna el magamnak ezt a rendkívül fontos tényt, hiába tudja ő is, hogy erre a pillanatra vágytam a legjobban.
- Nem csinálhatjuk ezt mindig, Mirella, nem kímélhetjük meg a rossz énünktől a másikat. Ha kell, egy leszek a születőben lévő apukák között, aki éjjel az utolsó doboz fagyiért verekszik a közértben, és veszekszik a mekis fiúval, hogy autó nélkül is adja ki a sajtburgereket.
Mindig is neki kellett volna lennie az elsőnek nálam, és tudom, hogy elszúrtam, nagyon.
- Ha itt szeretnél élni, élhetünk itt is. Megértem, ha nem jönnél vissza Bogolyfalvára.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=869476#post869476][b]Fölnagy Mirella - 2023.11.19. 09:14[/b][/url]

Halkan elneveti magát, ahogy elképzeli a jelenetet, mert tudja, hogy Márton tényleg képes lenne erre.
- Ott a családod Márton. Vettünk egy nagy házat és majdnem ugyanakkorával az udvaron azért, hogy mind együtt lehessenek néha. Bolond lennél eljönni onnan - és amúgy sem kérné ezt tőle most már. Miksának is szüksége van rá, az anyjának is és annak ellenére, hogy Sára játssza a nagylányt, biztos benne, hogy neki is. Mirella pedig nem akar az a nő lenni, aki elveszi őt tőlük.
- Majd megoldjuk valahogyan - szereti ezt az embert és soha nem tenné meg azt vele, hogy ne legyen része a gyermeke életének, de nem fog egyetlen másodperc alatt határozni arról, hogy itt vagy Magyarországon kíván lenni. Főleg, hogy már tudják jól, hogyan működnek együtt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=869477#post869477][b]Bontovich Márton - 2023.11.19. 09:14[/b][/url]

- Megoldjuk.
Fogalmam sincs, hogy hogyan, mert nem szeretnék hétvégi apa lenni, de olyan sem, aki Mira nyakán van mindig. Szeretem őt, szeretném visszakapni, de nem tudom, hogy erre milyen esélyeim vannak. Lassan beszívom, majd kiengedem a levegőt, miközben  megsimítom a pocakot. Tudom, hogy meg kell kérdeznem tőle, csak nehéz, így kicsit elodázom még, csak egy kérdésig, ami ugyanúgy izgat.
- Kislány vagy kisfiú?
Hozzá talán egy fiú illik, hozzám inkább lány, de ő lesz többet vele, neki szeretném, hogy jó legyen. Beszélnem kell Erikkel, hogy anyagilag bebiztosíthassam a jövőjét, gondolatban ezt is felírom az egyre bővülő listára.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=869478#post869478][b]Fölnagy Mirella - 2023.11.19. 09:15[/b][/url]

Van még néhány hónapjuk arra, hogy megtalálják az egymáshoz vezető utat, ha igazán akarják. Csak háttérbe kell egy kicsit szorítaniuk azokat a dolgokat, amik eddig belülről marták őket, annak érdekében, hogy a közös gyermekük azt kapja, amit érdemel.
- Hát, nem tudom - merthogy van annyira jó fej és igazán Bontovich ez a kölyök, hogy még nem mutatta meg magát.
- Azt mondják, hogy a lányok szégyenlősek. Mondjuk a fenekét már most kifejezetten szereti mutogatni - táskájába csúsztatja a kezét és a nem rég kapott képet átnyújtja a másiknak. Addig addig forgatták, míg a fejecskéje is meglett, így nem a kis popójával találja szembe magát a másik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=869479#post869479][b]Bontovich Márton - 2023.11.19. 09:15[/b][/url]

- Lehet, hogy egy nap més nagyon jól jön nekünk, hogy csak a fenekét szereti mutogatni.
Nevetem el magam zavartan, mert gondoltam, hogy ez egy jó beszédtéma lesz, mert ha tudjuk a nemét, akkor azt is tudjuk, hogy hogyan szeretnénk nevelni. A nők szeretnek színekkel meg formákkal játszani, én pedig bármelyik pillanatban a bankkártyámmal a kezemben kész vagyok fizetni mindenért, amit meglát, és azt mondja, hogy kell.
- Milyen morcosnak tűnik! Te is pont ilyen arcot vágsz, ha idő előtt keltenek fel.
Pedig láttam már ultrahang képet, van rengeteg testvérem, de most mégis, a saját gyerekem képét tartom a kezemben. Apa leszek, és az a nő szüli meg a gyermekemet, akit a világon a legjobban szeretek. Képtelen vagyok rá, hogy ne öleljem meg, és ne csókoljak bele a hajába.
- A legszebbet adod nekem, Mira, és én nem tudok elég hálás lenni neked érte.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=869480#post869480][b]Fölnagy Mirella - 2023.11.19. 09:15[/b][/url]

Hát azért ő valahogy jobban örülne annak, ha nem mutogatná semmijét, akár lány, akár fiú lesz, de persze érti, amit Márton mond.
- Ühm, szerintem velem együtt szidott minden egyes nap téged - mert, hogy Mirella ezt az egészet nagyon rosszul éli meg. Nem volt olyan nap, mikor ne vette volna Mártont a szájára. Miksa valószínűleg már valamiféle rituálénak gondolta a reggeli tíz percen át tartó szidalmazásokat.
Kissé megilletődve ölel vissza, mert hiába örül minden porcikája a másiknak, azért még haloványan élnek benne dolgok kettejükről. Ő pedig nem hisz abban, hogy varázsütésre minden meg tud oldódni.
- Mindig családot akartál, nem tudtam volna elvenni ezt tőled - annak ellenére sem, hogy ő sem a közeli, sem pedig a távoli jövőjében nem látott gyermeket. Ez már nem csak róla szólt abban a pillanatban, amikor tudatosult benne, hogy mi a helyzet, hanem mindhármukról.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=869481#post869481][b]Bontovich Márton - 2023.11.19. 09:15[/b][/url]

- Sokszor csuklottam, néha éjjel is.
Nem mintha hinnék ebben a babonában, de ezt ráfogtam arra, hogy nem veszem rendesen a levegőt a dohányzás miatt, amiről megint leszoktam, a tüsszögést meg arra, hogy a kisházban egyes helyiségek még mindig nincsenek megcsinálva. Annyira jó persze, hogy benne éljek, de nem is akartam további üres, de funkció nélküli tereket varázsolni magam köré, annyi erővel a másik házban is maradhattam volna.
- Köszönöm. Én segítek mindenben.
Éreztem, hogy nem olyan az ölelés, mint volt, így zavartan hátrébb is lépek tőle, hogy ne gondolja most meg magát.
- Esetleg, kitalálhatnánk egy időbeosztást, amikor neked jó, jövök és segítek, és talán egyszer az anyám is láthatna így. Biztos nagyon boldog lenne. Ha nem megterhelő neked persze, csak olyan boldog most Misiék miatt is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=869482#post869482][b]Fölnagy Mirella - 2023.11.19. 09:16[/b][/url]

- Márton- sóhajt egy kisebbet, miközben egész testével a másik felé fordul ezzel is jelezve, hogy nem csak a szavai, de egész lénye nyitott a másik felé.- Természetesen édesanyádtól sem szeretném elvenni a dolgot..de lehetne, hogy egy kicsit még csak te magad barátkozol a helyzettel és megpróbáljuk normalizálni magunk között a dolgokat?- néz a másikra kérdőn. Mert egészen addig, míg kettejük között nincs normális viszony, addig nem fog a Bontovich család apraja nagyja előtt bazári majomként parádézni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=869483#post869483][b]Bontovich Márton - 2023.11.19. 09:16[/b][/url]

Érzem, hogy ez egy komoly pillanat, és ezért megacélozva magam nézek vele szembe, hogy lássa, tényleg fontos nekem és meg akarom ebben erősíteni.
- Igazad van, de, persze.
Nem mintha olyan sok időnk lenne, hamarosan szülővé válunk, de igen, a baba miatt fontos lenne, hogy mi stabil szerepekben legyünk.
- Ne haragudj, egy kicsit elragadtattam magam. Van kedved esetleg meginni valamit vagy nem vagy éhes? Egy nyugodtabb helyen talán jobb lenne beszélgetni, és a pocakkal biztos szeretnél kényelmesebben lenni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=869484#post869484][b]Fölnagy Mirella - 2023.11.19. 09:16[/b][/url]

- Ne szabadkozz Márton - mosolyodik el, hogy egy kissé oldja kettejük között a hangulatot. - Teljesen megértem, hogy így fel vagy pörögve - hiszen Márton erre vágyott, családra és a nő végig ellenezte. De, mikor meglátta a két csíkot, egyből tudta, hogy ennek a gyermeknek maradnia kell. Mert már túl sok mindent vett el a férfitól.
- Lehetne esetleg, hogy hozzám megyünk? Nem igazán szeretek mostanában emberek között lenni - tulajdonképpen minden zavarja, a nézésük, a ruháik, a kinézetük, tényleg minden. Csak akkor megy közéjük, ha nagyon muszáj. - Főztem reggel, kávém és alkoholom is van, ha esetleg arra vágynál - persze, ha ez nem tetszik a másiknak, akkor képes kompromisszumra, de kényelem szempontból számára tényleg ez lenne a legjobb lehetőség.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=869485#post869485][b]Bontovich Márton - 2023.11.19. 09:17[/b][/url]

- Persze, én kocsival vagyok. Te?
Furcsa lenne külön autóval menni, de azért mégsem parkoltathatom itt, mégis, nyugodtabb lennék, ha inkább taxival jött volna, és nem kockáztatná, hogy valami baja történik. Az ajtó felé intek, hogy indulhatunk is, és észre se véve magamon, máris védelmező közelgében haladok mellette.
- A kávé tökéletes lesz.
Nem, alkoholt semmiképpen sem innék, főleg nem mellette, amikor terhes.
- Még nem fogtam fel, de fel fogom, csak most még túl boldog vagyok.
És túl sok minden miatt aggódom is, amit próbálok nem mutatni és nem kiakasztani őt. Nem akarok én Rónaky Erik lenni, aki legendásan körültekintő és zavaróan részletekbe menő apajelölt volt. Egy biztos, a gyereke már most több vagyonnal rendelkezik, mint én, és még annyit se tud mondani, hogy anya.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=869672#post869672][b]Theodore Julias Ebony - 2023.11.27. 00:07[/b][/url]

Lüktet.
Kezemmel végigsimítok elegáns dísztaláromon. Nagyot lélegzek. Magam körül nevetést hallok, így én is halkan nevetni kezdek. Fogalmam sincs, min.
Ahogy kinyitom a szemem, ismét szembetalálom magam szüleim kollégájával és jó barátjával. Ő még mindig nevet. Fogai hófehérek, pont, mint a szakálla, mely rendezetten keretezi arcát. Szemei mint a patkányé, feketék és kicsik, csak az alkalmat keresik, hogy valami kivetnivalót találjanak a mai állófogadásban. Körülöttünk hangzavar, ki sem tudom venni, miről beszélnek, de érzem a férfi mentolos leheletét, még ilyen távolról is.
Mindjárt elmúlik a lüktetés. El kell múlnia...
- Igen... igen, külföldön. Magyarországon - válaszolom, mert azt veszem ki, hogy jelenlegi tanulmányaimról kérdeznek. Kezem kissé ökölbe szorul. Mosolygok.
Tekintetem végigfuttatom a tömegen, ismerős arcot keresve. Nem tudok rájuk figyelni. Tudom, hogy kellene, de képtelen vagyok rá. Körülöttem csörrennek a poharak, valakik épp koccintanak mellettem. Egy éles, női nevetés hasít a fülembe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=869983#post869983][b]Várffy Altea Katalin - 2023.12.18. 22:47[/b][/url]

Zizeg.
Ez nem az ő társasága, az anyja magas, trillázó kacaja kísérti, amint a helyiség peremén bújkálva lopakodik távolabb tőle. Mindig a testvéreit hozták el ilyen alkalmakra, hogy legyen mivel elkápráztatni a közönséget, a családja fényes jövőjét építeni a hátukon. De ez most más. Bemutatni hozták. Körbehordozni, mint egy eladásra váró portékát, mert külleme végre szülei eszébe juttatta korát. Dühös.A nyakában függő medállal játszik, s valahányszor fogai kivillannak mosolya mögül, elképzeli, hogy beleharap az övét érintő kézbe. Már nem is vesződik vele, hogy megpróbálja megjegyezni a neveket.
Újra a levegőbe hasít a nevetés, amit most indokolatlan hevességgel gyűlöl - otthon nem ilyen a mama, a hangsúlya, a nevetése sem. Sötéten pillant végig az összegyűltek tömegén, aztán megtorpan és egész testével visszafordul az ismerős alak felé. Lehetséges? Szeme ismét megtalálja a sziluettet és hirtelen elfelejti az iménti haragját, amikor tekintete találkozik Theoéval. Valahogy... a fiú mosolya ellenére az az érzése támad, valami nincs rendben. A vele szemben álló férfire pillant, féloldalasan elhúzva a száját, amint végigborsózik a hátán a felismerés. Elhatározásra jut, hirtelen kihúzza magát és felölti a legelragadóbb arcát, amint teljes lendülettel megindul felé.
- Theodore!- int neki, roppant udvariatlanul elvágva bármit, amit esetleg neki címzett volna a másik varázsló. Odafurakodik, s mintha csak most venné a patkányszeműt észre, bocsánatkérést rebeg, mert ó, igazán nem akarta félbeszakítani, nem egy frászt. - Már mindenütt kerestelek!- fordul aztán vissza a fiúhoz, karjára téve a kezét, játékos nehezteléssel csücsörítve kirúzsozott száját. - Miféle úriember, aki nem tartja magát az ígéretéhez? Okvetlenül velem kell jönnöd,- morcog rá, megnyitva egy menekülési útvonalat előtte, Theonak csak valamilyen kamu elfoglaltságot kell mondania és Kati azonnal bólogatva fogja alátámasztani az állítását. Minél hamarabb hagyják itt ezt a rémes alakot, annál jobb.
 

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=869988#post869988][b]Theodore Julias Ebony - 2023.12.19. 17:51[/b][/url]

Hatalmas szemek néznek vissza rám, amelyek csillanása ismerős, még a lüktető fájdalom függönyén is átüt. A felismerés azonban csak akkor ér el, mikor meglátom a lány alakját, mely kibontakozik a tömegből - elegáns ruhát visel, haja a vállára omlik.
Meg is szólít, lelkes integetése révén pontosan a fejem lüktetésének ütemére mozdul a keze. A férfi szavai elapadnak, ahogy Altea megszakítja a végeérhetetlen gondolatfolyamot; apró szemei még inkább összeszűkülnek, én pedig megérzem a lány érintését a karomon. Hozzám beszél, de fogalmam sincs, miről - rápillantok, ahogy igyekszem felfogni az értelmet a szavai mögött. Még az is lehet, hogy teljesen normálisnak tűnnék, ha a motorikus mosoly nem lenne pontosan olyan, mint azelőtt, hogy megpillantottam.
- Az ígéret...? - Motyogom, majd egy fájdalomhullámnak köszönhetően grimaszba fordul az arcom. - Ó, aha, hát persze... bocsáss meg, elfeledkeztem róla, túlságosan belemerültünk a beszélgetésbe... - Arcizmaim kissé elengednek, s egy apró sóhajt is megengedek magamnak, miközben kezem Alteáéra talál a karomon, hogy megkapaszkodjak benne. Ismét felöltöm a mosolyom.
- Azonnal megyünk is, tudom, hogy a barátod, akinek be akarsz mutatni, nem marad sokáig - hazudok szemrebbenés nélkül. Szorításom egyre csak erősödik a lány kezén. - Előbb persze engedd meg, hogy én bemutassalak drága szüleimnek. Everly Jeanine Ebony és Peter Edgar Ebony, Várffy Altea Katalin. - Teszek eleget a formalitásnak, ám a lány kezét még mindig nem engedem. - Magyarországon ismertem meg a tanulmányaim alatt, mindketten a Rellon prefektusai vagyunk... ő pedig Wilfred Hamilton, a szüleim jó barátja, varázslény felügyeleti főosztály.
Mire a monológ végére érek, lábaim már sokkal gyengébbek. Elmosódottan látom a szüleim mosolygó arcát, ahogy anyám kezet nyújt a lánynak. Nagyon örvendek, hangzik el több irányból. Ismét hallom a poharak éles csilingelését valahonnan a teremből, miközben lehunyom a szemem egy másodpercre.
- Akkor hát... csak utánad, hölgyem - mondom, az indokoltnál jóval kevésbé artikulálva. Tulajdonképpen nem igazán látom, merre indulunk el, de mikor már jópár lépést tettünk, némiképp közelebb hajolok hozzá. - Vigyél ki innen... el fogok ájulni... - súgom neki, mert érzem, hogy tudatom egyre tompább, s lábaim is remegnek. Az erő lassan el fogja hagyni a tagjaim, és ez nem következhet be idebent. Ujjaim egyre hidegebbek a lány kezén, ahogy lassan remegni kezdenek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=869994#post869994][b]Löwenherz Zsanna - 2023.12.19. 20:46[/b][/url]

Nagyival beszélgetni csak eleinte volt furcsa és ijesztő, mostanra azért sikerült leszűrnöm, hogy voltaképp ugyanúgy gondolkodunk. Mármint sok újdonságot nem mondott azzal, hogy az apámmal együtt a helyzetem is változni fog, én meg tartom magam elég leleményesnek ahhoz, hogy tudom, valahogy át fogom hidalni azt a szakadékot is.
Azt viszont nem bírom megállni, hogy ne említsem, nagyon szívesen látnám Karlt is. Nem mondom, hogy nem értem meg, miért nincs jelen, nagyi ezt még elég szofisztikáltan is rendezi, de én nem szeretném, hogy a családtagjaim rejtegetni kelljen előlem. Nagyapa is csak elsőre volt ijesztő, mostanra inkább talán szánom. Vagy nem tudom.
- Ez kicsit olyan tündér keresztanyás volt, mint a mugli mesékben. Sokat néztem, mindig hercegnő akartam le... ú de szép váza, és de szép függöny, ó te jó ég, az a növény él? - ahogy kinyílik az ajtó, ki is leszek. Mint akit elvágtak, teljesen másra irányul a figyelmem, és csak kapkodom a fejem. Még sose aludtam kastélyban, itt minden annyira nagy... és tágas, és szép... egyszerűen nehéz felfogni a látottakat, és nem úgy viselkedni, ahogyan...tulajdonképp viselkedek.
Még apu is felbukkan, de addigra már érzem, hogy kimerülök, vagy éppen le. Egyszerűen túl sok minden történt, és túl sok inger ért, szóval altatóra sincs szükségem.
Másnap kimegyünk a kertbe, kicsit szomorú is vagyok, hogy aztán haza. Azért tudnék még itt maradni, hisz még csak fel sem fedeztem, de majd legközelebb... talán Lencsuval.
- Apu, elhozzuk ide Lencsut is? - fel is teszem a kérdést, mielőtt még meglátnánk a két alakot. Azért izgulok, hisz velük most találkozok először. A bemutatás során, vidám mosollyal az arcomon intek feléjük.
- Jó napot, gyönyörűek ezek a virágok - osztozom a nő megállapításán, aztán kicsit nézem még Karlt, de hamar elszánom magam, és óvatosan megyek közelebb. Ha pedig nem történik semmi, meg is ölelem, ha hagyja.
- Nagyon örülök, hogy megismerhetem - és ezt még őszintén is mondom. Valahol őt is sajnálom természetesen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=869996#post869996][b]Várffy Altea Katalin - 2023.12.19. 20:56[/b][/url]

A fiú tenyere hidegen nyirkos - ha Alti eddig úgy érezte, esetleg ostobaság beleártani magát, közelebbről látva a másik arcát elillan a kételye. Az ujjak szorítják, kicsit túl erősen is, de nem szisszen fel; próbál a szerepére koncentrálni, segítségkérésként tekintve arra, ahogy Theo megragadja.
- Megtiszteltetés, hogy megismerhetem önöket!-* csicsergi azon a hangon, amit kizárólag ilyen fogadásokra - és ritkább esetben tanároknak - tartogat, végszükség esetére. Meghajol, aztán udvarias, félénknek ható kurtasággal fog kezet, savanyúan arra gondolva, hogy apró termete most az egyszer előnyére válik. - Örvendek a szerencsének,- fordul a másik irányba, az úriember szeme helyett a szemöldökei közti pontot nézve. - Bocsánat, hogy elrabolom Theodoret, ígérem, visszakapják,- szégyen vagy sem, beveti az őzikeszemeket, amivel a papa szívét gyakran meg tudja lágyítani, a nagyapját pedig kenyérre kenni. Mindegy, csak mehessenek, mert ismeri a grimaszt, amit átsuhanni látott.
Amint a fiú megindul mellette, érzi a mozgásának bizonytalanságát - már épp kérdezne, amikor az lehajol és magától választ ad a fel sem tett kérdésre.
- Szorítsd ökölbe a kezed, feszítsd meg a karod,- súgja vissza, fogást váltva, hogy belekarolhasson Theoba és ne tűnjön furcsának a gesztus. Igyekszik mosolyogni, miközben kapkodva valami félreesőbb helyet keres, s tekintete megakad a télikert ajtaján. Magával húzza Theot az irányába, az egyre hidegebb ujjak aggasztják, de nem áll le vitatkozni, csak felpillant a fiúra. - Lassan, mélyen lélegezz, ha tudsz, csak még egy kicsit.- A hangsúlya már-már kérlelő, mert szeretne segíteni, ám nem meri előhúzni a pálcáját - bűbájokból sosem jeleskedett annyira, hogy feltűnésmentesen tudjon varázsolni. Ha a másik összecsuklik...  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=870002#post870002][b]Theodore Julias Ebony - 2023.12.19. 22:54[/b][/url]

A mellettem felcsendülő hang szinte már idegen. Sosem hallottam még így beszélni Alteát... ez tényleg ő? Pánikreakciómnak és túlkombináló elmémnek azonban nincs ideje működésbe lépni, ahogy ismét elkap egy löketnyi fájdalom, kisöpörve minden kétséget az agyamból. Mikor végre kinyitom a szemem, már csak a lány hatalmas őzikeszemeivel találkozik a tekintetem. Pár pillanat késéssel fogom fel, hogy nekem is beszélnem kellene.
- Igen, elnézést a kellemetlenségért... biztos vagyok benne, hogy... lesz még alkalmunk szót váltani. - Bólintok egy aprót.
Hamarosan már úton vagyunk - nem is vagyok biztos benne, melyikünk tette meg az első lépést, és abban sem, hogy melyik pillanatot találtam alkalmasnak, hogy ingatag egyensúlyommal lehajoljak a lányhoz. Altea utasítását azonban automatikusan követem, s amennyire tudom, ökölbe szorítom a kezeim, mindkét karomat megfeszítve. Már csak egy kicsit kell kibírnom. Altea ki fog engem innen vezetni valahova, ahol már minden rendben lesz. És különben is, az is lehet, hogy nem is fogok... elájulni...
Nagy levegőket kezdek venni, s a számon fújom ki, hogy oxigénhez jusson a szervezetem. A látást, mint érzékszervet, rég feladtam; szemeim lehunytam, s hagyom, hogy a rellonos vakon vezessen.
Halványan érzékelem, hogy körülöttünk csendesedik a hangzavar. A kristálypoharak csörömpölése még mindig élesen cseng a fülemben, de már csak emlékként.
Ekkor azonban megérzem a hideget a bőrömön. Kinyitom a szemem; mintha már máshol lennénk, egy folyosót látok, melyről pár ajtó nyílik, nem tudom, hova. Még mindig hallom a zsivajt, de egyre tompábban és tompábban. Pedig csak botorkálunk.
- Altea - szólok a lánynak. Érzem a hűvöset az arcomon, ahogy megszédülök. - Nem láthatják meg - figyelmeztetem, ahogy kezem remegése már egyértelművé válik.
Tekintetem hamarosan kiüresedik, pupilláim kitágulnak, s lábaim elengednek, amint a másik lenyomná egy ajtó kilincsét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=870012#post870012][b]Thorsten Löwenherz - 2023.12.20. 15:26[/b][/url]

Löwenshöhle, Ausztria

- Az a lakrész már a tied, szóval ha nem randalíroztok a folyosón, vagy ilyesmi, szerintem bárkit elhozhatsz. Beszélek azért a nagyival, de kétlem, hogy lenne kifogása. Nagyon ad az illemre mondjuk, szóval talán nem fiúkkal kellene kezdeni, ha eszedbe jutott volna már, és aligha repesne egy nagyszabású házibuli gondolatától, viszont egy szofisztikált születésnapi ünneplés még beleférhet például - válaszolja megosztva a gondolatait is hirtelen a témával kapcsolatban, még mielőtt felbukkanna az ösvényen a bátyja is a felesége társaságában. A férfi eléggé érdektelenül pislog maga elé, Thor pedig már érti Mercedes kissé fáradt, beletörődő mosolyából, hogy ma is egy olyan napja van Engelbertnek, amikor ugyan nem hozta ki még semmi a sodrából, de nem is kifejezetten kommunikatív. Mindketten kissé aggódva figyelik azért, hogy vajon hogyan reagál Zsannára, mint ismeretlen emberre. Néha inkább csak visszavonul a maga kis biztonságos zugába, máskor azonban előfordul az is, hogy közlékeny önmagához mérten és már majdhogynem barátságos, érdeklődő. Most nem tudni, merre billen a mérleg. Zsanna pedig elindul felé, még ha csak óvatosan is, mintha valami riadt kutyával ismerkedne. Látja, ahogy Mercedes szinte már riadtan karol a férjébe, bár aligha tudná megállítani. Közelebb lép ő is lassan.
- Engelbert - szólítja meg óvatosan, vállára téve a kezét, mire a bátyja úgy pillant rá, mint aki most ébredt fel egy álomból, csodálkozik kicsit, aztán olyan szorosan öleli meg nagy erővel, hogy szinte alig kap levegőt. Szájából kissé furán hangzik a neve, ahogy elnyeli a felét. Thor megveregeti egy hosszú perc után a hátát eldünnyögve neki, hogy jól van, minden rendben, olyanok így, mintha ő lenne az idősebb, és nem fordítva. Végül csak elengedi. Látni Mercedesen is, hogy megkönnyebbült. Nem erőszakos alapvetően, de gyakran nincs teljes tudatában a saját fizikai erejének, és előfordul, hogy vagy túl lelkes, vagy pedig ijedtében kezd hadonászni, ha úgy alakul.
- Ő itt Zsanna, a lányom. Szeretne megismerni - magyarázza neki, jobb kezét még mindig a vállán nyugtatva, baljával Zsanna felé mutatva. A férfi szeme felcsillan.
- Mint Dea - állapítja meg végül, és most már talán az az ölelés is jöhet, hogy hasonlóságot vélt felfedezni Zsanna és Amadea között.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=870014#post870014][b]Löwenherz Zsanna - 2023.12.20. 16:33[/b][/url]

- Fiú? Nem. Nem. Úristen. Nagyon nem - nagyon gyorsan hárítok, még a csíráját is kitépve a gondolatnak. Tudom, tudom... esedékes, de nem, még nagyon nem.
- Lányt sem... úgy nem - nem bírom megállni, még a kezeim is felteszem, aztán elgondolkodok kicsit, még a homlokom is ráncolom.
- Csak Lencsut, meg Lacát - abban pedig biztos vagyok, hogy Laca ellen sem lenne kifogás. Nálunk is aludt már. Lent a nappaliban. A barátom, ahogy Lencsu, és apám ezt tudja.
- És jók leszünk - teszem le a nagy esküt az esélytelenek nyugalmával, mert ha hárman vagyunk, ott valahogy mindig káosz kerekedik. Pedig igyekszünk. Jó, talán nem kellene egyszerre idecsődíteni mindenkit.
Tovább viszont nem tudom firtatni, mert meglátjuk Karlt meg a nőt. Sajnos elvesztem valahol a nevekben. Talán Madlen? Nem, Mercedes...jó, megvan. Jó leszek. Apu testvérét látva viszont felcsap az örömöm, és bár voltak intő jelek, elfelejtődtek. Indulnék, hogy megöleljem, csak a két kelleténél hevesebb reakció megtorpanásra késztet. És be is ugrik, hogy nekem sem kellene letámadni. Szegény ember. Olyan furcsa, mint nagyapi, de nagyapi kedves végül is. Most már ki se akadt, ha visszazártam neki a lakatját, csak kinyitotta újra. És nagyon sokáig el is szórakoztunk így, nem is untam. Mintha valami kis gyerekkel játszottam volna, csak öreg ember illata volt.
Ijedten pislogok apura, meg is bánva, hogy én is hirtelen akartam cselekedni. A bűntudat hamar ki tud ám ülni az arcomra, hisz nem akarok rosszat, csak nem mindig tudom magam kezelni. Főleg, ha örülök.
Azért elérzékenyülök, mikor látom, Karl, hogy öleli apust. Nagyon furcsa ezt látni, mert anyuéknál sose volt ilyen. Ők csak kiabáltak, meg lökdösődtek egymással. Egyszer Borcsa néni még kopasszá is átkozta, az azért vicces volt.
Óvatosan intek, kicsit visszább is veszek az elánból, de mosolygok, és mikor látom, hogy lehet, már tényleg óvatosan megölelem a férfit.
- És szia - köszönök a nőnek is, akinek tényleg nem lehet egyszerű az élete.
- Sajnálom, hogy csak most találkozunk, mikor már lassan megyünk haza - kicsit sajnálom azt is, hogy el kell mennünk, de suli lesz, és érzem azért, hogy ez így elsőre is több volt, mint amit felbírok magamtól dolgozni. Kell egy kis idő, míg megemésztem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=870054#post870054][b]Várffy Altea Katalin - 2023.12.21. 21:56[/b][/url]

Nincs ideje azon töprengeni, miért is segédkezik kérdezés nélkül - eredetileg nem gondolta, hogy ilyen komoly a helyzet, azután meg már nem maradt módja átértékelni az egészet. Mentségére szóljon, kicsit elfoglalt épp ahhoz, hogy mélységében elemezze a dolgokat, mert amikor már csak két lépésre van a télikerttől és kinyúl a kilincs felé, Theo végszavazik.
- Ó, hogy az a csigaszagú, plimpibaszó, szálkás faszú sellő tegye...- az már nem derül ki, mit és hova, mert az erőlködés miatt nem marad levegője a káromkodás folytatásához. Remek! Igazán pompás! Más se hiányzott - Theodore ájulása tetejébe - mint hogy úgy nézzenek ki, mintha csak sürgős smáolnivalójuk akadt volna. Mert az egyetlen módja, hogy a fiú ne verje szét valamijét estében, ami hirtelen eszébe jutott, az a törzse köré fonni a karjait és megpróbálni nekitámasztani a falnak. Kívülről ez persze olyan, mintha az úrfi éppen nagy hévvel betámadná, pedig csak néhány másodpercre leoltják nála a lámpát. Így is remegve küzd azért, hogy megtartsa, és nem esküszik meg, hogy a fallal való találkozás nyomán nem lesz egy púppal gazdagabb. Annyira kínos az így, a magassarkú, a másik súlya, ami túl nagy felületen nehezedik rá, az fiú arca az övéhez túl közel, na meg az, ahogy minden igyekezete ellenére érzi csúszni a ruháját.
- Theo!- sziszegi fojtott hangon, ha már megrázni nem tudja, - Theodore!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=870057#post870057][b]Theodore Julias Ebony - 2023.12.21. 22:33[/b][/url]

Egy pillanatra minden elhallgat. Az őszi levegő hirtelen áramlik a tüdőmbe, azt azonban mintha rögtön ki is préselné belőlem egy erős csattanás. Érzem, ahogy tudatomba azonnal be is férkőzik a másik valóság, az igazi; nagyon közelről hallom meg a lány hangját, miközben a fák levelei is egymáshoz érnek a szélben. Látom a vért, s ahogy szemeim kinyílnak, Altea elmosódott alakját is. Hallom, ahogy a nevemet sziszegi, mely ijesztően elegyedik a képpel, mintha csak a játszótér végében megjelenő alak hívna a rellonos hangján egy másodperc erejéig... Theodore!
Egy löketnyi fájdalom a fejemben, s Altea hangja elég ahhoz, hogy kiszakítsanak; a fekete-fehér kép és a hideg levegő emléke marad előttem csupán a holtidőben, amikor még nem teljesen látom a valóságot, de tagjaimba már valamelyest visszatér az erő.
Látásom hirtelen élesedik ki, melyet követ az érintés érzése, Altea karjai körülöttem, és a fal a hátam mögött - megkapaszkodom a lányban.
- Basszameg - kapok levegőért, ahogy zavarodott agyam egy pillanatra még a dohos szoba szagát is megérzi, melyet a lány illata vált fel. - Altea... bocsánat...
Légzésem jóval szaporább, mint mikor elindultunk, érzem, hogy szívem mindjárt kiugrik a helyéről. Még mindig szédülök, kezeim pedig remegnek - súlypontom azonnal a falnak igyekszem támasztani, hogy legalább a lányt ne nyomjam össze, s szaporán igyekszem pislogni.
- Altea, ne haragudj - kérek ismét bocsánatot, de annyira még nem vagyok magamnál, hogy azonnal ki tudjak ötölni valamiféle magyarázatot; kezem viszont rögtön az orrom elé teszem, ahogy megérzem az első csepp vért alatta, bár reflexeim most nem az igaziak. Még mindig nagyon fázom.
Nem, ez így nem lesz jó... bár a világ még meg-megfordul körülöttem, a helyzetünk, hogy hol vagyunk, úgy nyilall a tudatomba, mint a fájdalom az imént a fejembe, így rögtön megpróbálom kihúzni magam, s rendezni tartásom annyira, hogy legalább minimalizáljam a károkat - valószínűleg nem sok sikerrel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=870097#post870097][b]Thorsten Löwenherz - 2023.12.23. 19:26[/b][/url]

Löwenshöhle, Ausztria

- Most soroltál fel egy lányt meg egy fiút - állapítja meg sanda pillantást vetve a szeme sarkából Zsannára, elvégre hallott már az említett két emberről egyébként is, pontosan tudja, hogy nem plüssmackókról van szó, hanem egy rellonos lányról és egy eridonos fiúról. Kíváncsi, mikor bővül majd a lista tovább levitással vagy éppen navinéssel is esetleg.
- Az jó, mert ha nem, akkor a nagyi intézkedni fog, azt pedig senki nem szeretné - közli megvonva a vállát. Az anyja meglehetősen komolyan tud venni dolgokat, nem érdemes vele összeakaszkodni véletlenül sem, de ha Zsanna ezt esetleg nem hinné el, rájön majd úgyis magától. Nem is fejtegeti ezt tovább azonban, már csak azért sem, mert felbukkan a bátyja a felesége oldalán, ő pedig pillanatokon belül Zsannát igyekszik megelőzni, mielőtt még bármi baj történne. Nem hibáztatja, hiszen nem ismeri még a bátyját, és talán nem volt elég elmesélni, hogy meglehetősen könnyen kizökkentik dolgok a mindennapi rutinjából, amivel érdemes vigyázni. Szerencsére Engelbert jól fogadja őt, mégiscsak ismeri jó pár évtizede, hiszen együtt nőttek fel, és hamar felfedezni véli a hasonlóságot Zsanna és Amadea között is, így úgy véli, nincs már miért aggódni különösebben.
Biccent a lánya felé, hogy most már jöhet az az ölelés is, aminek az imént nekiindult, és ha hajlandó rá, kap is egy meglehetősen szorosat, hogy csak jusson közben levegőhöz. Mercedes is láthatóan megkönnyebbül, aztán hamarosan elválnak útjaik, hadd folytassa mindenki a maga sétáját. Igyekszik még gyorsan összefoglalni újra Zsannának, hogy a bátyját eléggé meg tudja zavarni minden újdonság, és erről még beszélgethetnek, ugyanis meglepően sok összetevője van a dolognak. Hamarosan viszont úgyis indulniuk kell haza, majd legközelebb folytathatják az ismerkedést a családtagokkal, mert még biztosan jönnek. Ő mégiscsak hazalátogat legalább két hetente egyszer, és Zsanna is csatlakozhat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=871957#post871957][b]Várffy Altea Katalin - 2024.01.14. 22:17[/b][/url]

A dühe mögött megbújik némi pánik, s jobb eszköz híján a harag alá tuszkolja a zavarával együtt, mert mégse fagyhat le pont most! Akaratán kívül - mármint, egy egészen, egészen pici része el kell ismerje, hogy nem rossz közel lenni a sráchoz, de ez egy másik este merengései közé tartozik majd - túl sok mindent érzékel. Talán az adrenalin teszi, amitől még mindig a torkában dobog a szíve (mert nem mindennap omlik az ember karjaiba valaki a lehető legkevésbé romantikus módon), talán a bájitalfőzésben gyakori balesetek miatt belévert elsősegély-képzés, de végigfutja a listát fejben. A zavarodottság. Sápadás. Rövid eszméletvesztés. Fájdalomra utaló jelek. A nyirkos tenyér és az arca alatt vadul kalapáló szívritmus. Kiegészítve azzal, hogy a fiú szülei nem tudhatják meg, ez valami visszatérő és elég komoly dolognak tűnik.
Mi a pixipöcs van már a pasikkal, hogy mind inkább szétveri magát, semhogy gyógyítóhoz menne?!
Theodore eszmélni kezd, a beszéde koheres, ami nagy megkönnyebbülés - ugyanakkor kótyagos és a kezdődő orrvérzés sem jó jel. Kati ingerülten szusszan, mint egy magát felfújó sündisznó, amire ráültek.
- Szarul nézel ki,- közli mindenféle kertelés nélkül, nagyjából ezen a ponton fogyva ki a türelméből, mert egy meg két ne haragudj kevés lesz ide. Sokkal inkább hajlik arra, hogy ő is káromkodjon, de momentán ez túl nagy luxus lenne. Az aggodalom ráveszi, hogy félretegye a haragját - átmenetileg.
- Gyere!-* adja ki a parancsot, ellentmondást nem tűrő hangon, miközben megragadja a fiú ruháját a zakója takarásában, hogy valamennyi stabilitást adhasson. A másik kezével lenyomja a kilincset és maga után húzza Theot a télikertbe, a kelleténél kicsit nagyobb lendülettel csapva be maguk mögött az ajtót. Szerencséjükre - ezen az estén való találkozásuk óta először - az üvegház pont olyan puccos, mint a többi terem, úgyhogy kinyúlva ujja hegyével épp elér egy kerti széket, amit odaránthat, hogy megpróbálja ráültetni a srácot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=871977#post871977][b]Theodore Julias Ebony - 2024.01.15. 17:34[/b][/url]

Hiába húzom ki magam, kezem még mindig remeg, s a szédülés sem múlik könnyen. A légzésemre igyekszem koncentrálni, legalább az valamennyire lenyugodjon, ahogy próbálok ura lenni a helyzetnek.
A lány hangja mégis átüt a fogadásból hallatszódó zsivajon.
- Ja, tudom - szűröm a fogaim közt, és még bólintanék is, ha nem akarnék beleszédülni a gondolatba. - Rosszabbul néz ki... mint amilyen. - Igyekszem hazudni, de szemeim le vannak hunyva, hogy legalább ennyivel is több esélyem legyen valami hitelesre.
Hamarosan azonban meg is kapom az utasítást, aminek egy pillanatig sem jut eszembe ellentmondani; valamilyen módon most Alteára bíztam magam, talán azért is, mert én még nem tudok felülkerekedni a szituáción. És valljuk be, választásom sem sok van. Még mindig hidegek az ujjaim.
Követem a lányt, s ahogy számomra elképesztően hangos csattanással bezáródik mögöttünk az ajtó, végre elhal a zaj egy része, amit fájó fejem nagy megkönnyebbüléssel fogad. Mindezek mellett azonban érzem, hogy ahogy Kati súlypontja arrébb billen, az orrom még inkább vérezni kezd. A kezem még mindig odatartva nyitom ki végre a szemem. A helyiség mibenlétét fel sem fogva egy széket pillantok meg, amibe habozás nélkül huppanok bele.
- Ahh... utálom - motyogom, s ismét le kell hunynom a szemem. Hamar megtalálom az egyik selyemzsebkendőt a zsebemben, hogy azt az orrom alá nyomjam, ahogy kissé hátradöntöm a fejem.
- Nagyon köszönöm, Altea - sietek a tudtára adni, hogy éppen életet ment, ahogy még mindig igyekszem túllendülni a képen, mely sötét alakja egyetlen másodpercre ismét megelevenedik előttem, mint egy lidérc, hogy aztán szertefoszlódjon, ahogy ismét kinyitom a szemeim.
Egy télikertben vagyunk, mely félhomálya előnyömre válik migrén-szempontból. Az ablakból beszűrődő halvány fény csak annyiban segít, hogy lássam, hamar el fogom áztatni a zsebkendőt az orrom alatt.
- Ez mindjárt... el fog múlni. Remélem. - Igyekszem felülkerekedni a képpel járó félelmen, hogy lassan előkészítsem a magyarázkodást.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=872058#post872058][b]Văduva Adelina - 2024.01.16. 14:26[/b][/url]

Éppen fejjel lefelé lógva figyeli kedvesét, ahogy bent tevékenykedik a házban. Ajkai akaratlan húzódnak mosolyra, miközben egyik kezével tartva meg magát ereszkedik le a földre. Mezítelen talpa hangtalan érinti a havat.
Fejét kapja fel a fölötte lévő mozgásra, grimasszal figyeli a madarat, aki éppen az összes fán lévő havat túrja rá - nevetve rázza meg fejét, fekete tincsei lengedeznek ide-oda.
Szeret itt lenni. Szereti itt tölteni az idejét, de leginkább azt szereti, hogy Vladislav mellett lehet. Halott szívébe kúszik be egy különös érzés, ami régóta nem hagyja nyugodni: vajon meddig lesz ennyire könnyű és gondtalan a kapcsolatuk? Direkt nem szokott emberekkel kezdeni, most pedig már több, mint három éve van kedvese mellett, anélkül, hogy egyszer is eszébe jutott volna a menekülés lehetősége.
Elmélázva ugrik fel az ágra, majd mászik a fa legtetejéig: ott ül le. Nem zavarja, hogy a hideg levegő érinti mindenhol bőrét - ő maga is hideg. Szinte már kellemes langyosnak érződik a néhai lágy fuvallat. Szemeit hunyja le, hogy csak és kizárólag hallására tudjon összepontosítani.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=872065#post872065][b]Ohridszki-Füst Álmos - 2024.01.16. 15:02[/b][/url]

Ohridszki-birtok, Vajákos

Zserbó először van itt a birtokon, még ismerkedik a hellyel, s úgy tűnik, a havat is imádja, ami vastagon belepte a hegyoldalban található birtok minden pontját az elmúlt pár napban. Most, hogy a csillagfényes éjszakákkal és napsütötte reggelekkel együtt az igazán téli hideg is beköszöntött, már ropog az ember talpa alatt, s az agár talán ezt is élvezi. Lelkesen szaladgál fel-le egy ideig az udvarban, míg Álmos a házban tesz-vesz, álmai kézzel fogható maradványait pakolászva, s arról gondoskodva, hogy a ház vastag falain belül meleg legyen. A kéményből sűrű, világos füst száll fel a kandallóban ropogó tűzből, s csak akkor veszi magára az egyik szék támlájára dobott pulóvert, amikor úgy ítéli, hogy a már fogyóban lévő fakupac nem lesz elég reggelig, hogy életben tartsa a lángokat. Belelép a már eléggé kopott bakancsaiba, hagyva, hadd lógjon a fűző oldalt szabadon, úgysincs messze a fásszín, ahol a tüzelőt tárolni szokták. Az agár elfáradhatott, mert bekéredzkedik az ajtón, amikor ő éppen kilép.
- Bejössz? - kérdezi meg, amint behúzza az ajtót maga után, bár nem tudja, merre is lehet pontosan a nő az udvaron, csak reméli, hogy hallja a hangját, aztán elsétál a deszkákból álló építményig, hogy egy ölnyi fát cipeljen vissza nemsokára. Ezt valahogy jólesik mágia nélkül végezni, még ha egyébként szeret szinte mindent is megbűvölni. Kezét a kilincsre téve megáll azért még, várva egy pillanatot, hátha csak felbukkan Adelina is.