Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Úgy esett e rém eset, hogy ki az, aki nem tévedt még itt el. Pedig nagyon le kellene mennem felhívni anyámat, és állítólag azt csak a faluban tudom. Borcsa néni meg már vár tuti, hisz ő lakik itt, vele kell egyeztetnem, mert...nem mehetek egyedül. Igen, megforgatom a szemem, mert az anyámon kívül mindenki véresen komolyan veszi ezt. Anyám meg azt, ha nem hívom fel, még képes idejönni, és feltúrni az egész sulit utánam, csak mert nem vagyok a tájékozódás nagy mestere. Szerintem aggódik is, bár azt nem mondja soha. És akkor arról még nem is beszéltem, mennyire jó tele hassal a lépcsőket róni, mikor csak lefeküdnék legszívesebben, és aludnék egyet. Ez a bágyadtság azokon is rajta van, akikkel szembe találkozom, de hát nem hiába, meleg is van, kaja is volt, meg amúgy  vasárnap is, kinek van itt kedve bármihez is?
- Szórakozol velem? - emelem plafonnak a tekintetem, igen a magasztosabb erőhöz intézve a kérdésem. Némán könyörögtem, hogy az ajtó mögött ne egy újabb lépcsőház legyen, erre mi van? Könyvtár. Azt a helyet már az előkészítőben is élből kerültem, nem is érzek különösebb késztetést arra, hogy most akarjak megbarátkozni vele. Dohszag, régi könyvek, meg tuti egy kontyos, életunt nő, aki már egy hapci után is rám pisszent. A-a, a-a, kösz nem. Szóval mosolyogva csukom is be szépen óvatosan az ajtót, a lehető legkisebb zajt csapva, majd csak utána kezdek grimaszolni. Ki az, aki vasárnap délután tanul? Ember, hát hétvége van.
 

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Még a hideg is kiráz, ha csak belegondolok, mennyi szürke és fakó ember nézne rám ott bent csúnyán, ha oda bekeverednék. Abszolút nem vagyok balhés lány... túlzottan, de szeretem feszegetni a határaim, aztán majd valaki úgyis letöri a szarvam. Ma viszont égetőbb problémám van, egyszerűen nincs időm rendet bontani, hiába fog el a késztetés. Inkább én bontsak rendet, mint az anyám, aki képes beperelni az egész iskolát, ha nem jelentkezek. Panaszkodni se nagyon szoktam neki pontosan ezért, pedig lenne miről. Borcsa néni szerint ez hozzá tartozik az élethez, el kell fogadni, meg a többi.
Most azt is el kell, hogy önhibámon kívül fogok padlót. Mire kettőt pislogok már Kornél van felettem, ezzel jócskán kiültetve a döbbenetet az arcomra.
- Mit is mondhatnék....levettél a lábamról... - nyögöm ki gondolkodás nélkül, egyszerűen olyan gyorsan történt minden, hogy pislogni se volt időm. A kérdőjelek meg rendesen felizzanak a fejem felett, mikor már a lábam pakolgatja ide-oda.
- Nincs ott, nincs feljebb se - segítek neki gyorsan, mielőtt a nagy kétségbeesésében még rontana a helyzeten, és nagy pofonnak lenne hamar kis gazdája. A hátamat viszont nyomni kezdi valami, így felülök, és roppant rejtélyesen elővarázsolom a hátam mögül a könyvét, majd nyújtom is neki.
- Te jó ég, azért vegyél levegőt, nem áll meg a világ, ha egy szorgalmiról lecsúszol - forgatom meg a szemem, és rázom is a fejem, hogy kifejezzem a nem tetszésem.  
 

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Nem igen szokott velem ilyen történni, mármint hogy csak úgy padlót fogok, meg botladozni se szoktam, max szándékosan, ha látok valakit, aki tetszik. Hmmm... lehet Kornélnak is tetszem? A gondolatra ki is húzom magam, mert hát kinek ne esne jól, ha lenne valaki, akinek tetszik. A reakcióra meg elnevetem magam.
- A plafon meg szakad mindjárt le - harapok az ajkamba, nehogy véletlenül megsértsem, mert az egyáltalán nem szándékom. Egész vicces ez a szituáció, nem akarom, hogy átmenjen kellemetlenbe.
Megmentem, és hamar odaadom a könyvét, teljesen lesokkol, hogy a hangulata pillanatok alatt változik meg, és nyugszik le. Bepánikol egy könyv miatt. Ó... te... jó...ég. Egy pillanatra azt hiszem, nálam csesztek el valamit irdatlanul, mert én sose találom őket, mégis vállat vonok, és eltipegek órára. Aztán meg még le is butáz.
- Ha ezt most azért mondtad, mert szőke vagyok... - sziszegem, de nem fejezem be a mondatot, a tekintetem bőven elég ahhoz, hogy ő is rájöjjön a folytatásra. Jó, nem gondolom teljesen komolyan, meg felesleges is lenne azt a látszatot kelteni, hogy éltanuló vagyok, de akkor is sértő, ha fejedhez vágják, na.
- Nem, nincs kelésem, hát nézd már meg! - fogom meg a kezét, teljes mértékben kiakadva, és az arcomra helyezem, hogy érezhesse milyen szép selymes a bőröm. Hogy lenne rajta kelés? Pff...
- Jó napom van, szóval kapsz egy pro tippet. Ha imponálni akarsz egy lánynak, ne tedd fel neki ugyanezt a kérdést... sértő - mert a kelés az ronda, és persze lehet fogni arra, hogy serdülőkor, de mindenki tudja, hogy a megfelelő arcápolási rutinnal mindezt el lehet kerülni. Kivéve ugye azt a bizonyos időszakot, az kivédhetetlen.
Most rajtam a sor, hogy megszeppenve nézzek az ajtóra. Nem, most is láthatóan beleborzongok.
- Kösz nem - nézek Kornélra, én meg a könyvtár, egyszerűen nem látom magam előtt azt a képet.
- És ha rám dől egy polc? Vagy még rosszabb. Elkezdek olyasmikről beszélni, hogy bolygóegyüttállás, és megszeretem a pasztell színeket. Neeeeeem engem te nem vársz át, csomó ismerősömet megrontotta már az a hely - el is húzom a szám, mert mi másra gondolhatnék? Nem, az fel se merül bennem, hogy ők kezdték komolyan venni ezt az iskolásdit.
 

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Oké, lehetne rosszabb is. Az tényleg sokkal rosszabb lenne, ha egy olyan levitást sikerült volna kifognom, akinek tényleg vannak kelések az arcán. Volt rá példa, le se tudtam róla venni a szemem, és a végén kifakadtam, hogy legalább kéthetente egyszer kenjen már magára egy kis peelinget, vagy csináljon valamit...oké, nem lettünk barátok.
- Kérlek, csipkedd meg mellé az arcom is, tudod úgy két oldalt, mert úgy az igazi - jó most már én is elmosolyodok, kíváncsi vagyok a Kornél meddig fogja bírni, mert az én nyelvem az ilyen. A szám be se áll, és képtelen vagyok lecsapatlanul hagyni egy magas labdát. Anyu már gondolkodott rajta, hogy kimossa a szám, de mindig leveszem a lábáról. Szerintem már abszolút nem bánja, hogy így alakult az élete és én vagyok neki.
- Az arcom. Aminek ápolásával három óra negyvenhat percet töltök hetente - nézek rá pislogás nélkül, hogy érezze át, milyen komoly dolog ez. Legalább olyan, mintha ő írna meg egy halom szorgalmit, és senki nem ismeri el. Szóval itt most tessék megdicsérni.
- Hát csak azoknak, akik igényesek, az igénytelennek nyugodtan vágd a fejéhez, sőt a fejéhez KELL vágni... - beszélek teljesen komolyan, mintha ez olyan szent küldetés lenne. Aztán biccentve fogom meg a kezét, és rázom meg.
- Béke - nem nehéz, mert amúgy sem harugadtam annyira. Borcsa néni szerint nem kellene ennyire felületesnek lennem, hanem keresnem valakiben a mélységet, vagy ilyesmi, de anyu szerint ilyet csak a ronda nők mondanak. Pedig aztán Borcsa néni se ronda.
- Egy. Nem álltam el az utad. Te jöttél direkt belém, tuti azért, mert nem tudtad, hogy szólíts le - forgatom meg a szemem, gyorsan korrigálva itt a félreértést.
- És hát mikről is... fiúkról, pletykákról a fura navinés lány szemöldökéről... nem is értem, hogy tud úgy folyosóra lépni, hogy egy komplett sövény van az arcán - vágok megint egy fejet, mert az is mély nyomot hagyott bennem. Megígértem anyunak, majd próbálom valahogy lefotózni, mert ő se hiszi el, ha nem látja.
- Zsanna... - fogok vele kezet, de közben furcsán nézek rá.
- Jó essünk túl rajta, mert tényleg nem érek rá. Hétfőn meg szerdán tuti nem érek rá, a csütörtök necces, de a péntekem tuti szabad - mosolygok rá, miután fejben végig rágtam a jövő hetem, hová is fér bele egy randi. Tuti ugyanis, hogy arra megy ki a játék. Randira akar hívni, csak futja ezeket a köröket.
 

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Végre. Képes voltam én összeenni mindent, csak hogy fájjon a hasam, így boldogan pattanok fel a házunk asztalától. Ki is érdemelve ezzel pár furcsa pillantást, mert előtte közöltem nagy boldogan, hogy fáj a hasam.
- Megyek a gyengélkedőre - igen, mert az ember mindig már-már szökdécselve megy oda. De én szinte teljesen biztos vagyok benne, hogy ő az. Csak megérzi ezt valaki, nem? Oké, persze hogy hittem másokat is annak, de náluk ezt nem éreztem. Persze nem ronthatok ajtóstól a házba, és köszönhetek, hogy szia apu. Sőt anyu kifejezetten a lelkemre kötötte, hogy meg ne próbáljak megint valakit hazacipelni, hogy ő az én apám, mert vele együtt rak ki. Jó, arra is volt már példa. Legutóbb a kérdésre, hogy honnan szedtem össze, azt feleltem a Blahán, aztán kiderült, nem is sötét a haja, csak koszos. Voltak kudarcaim, na. De ezt...ezt tudom, hogy nem az.
Előhalászom a zsebemből azt a képet, aminek nálam se kellene lennie, mert hát elégettük. Anyu meg naiv, ha azt hiszi, egy szóra feladom. Találkozni akarok az apámmal, és nem tudom megmagyarázni, miért, de tudom, hogy a három koppintás után, ő fog ajtót nyitni, és a szokásos csillogó, csodálattal rámeredő tekintettel találkozik, ahogy szinte minden nap.
- Fáj a hasam - rebegtetem meg a pilláim, és nem várok invitálást, bemegyek én magamtól, ismerem már jól a járást.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Időm sincs hadakozni, hogy amúgy csak vicceltem, már nyúl is az arcomhoz, elérve, hogy a szemem rendesen elkerekedjen.
- Könyvmoly létedre nem ismered a szarkazmust? - bukik ki belőlem a kérdés, némi fáziskésés után, aztán gyorsan keresek is egy ablakot, csak hogy megnézzem, mennyire pirosodott ki az arcom. Fontos a megfelelő egyensúly, és ez biztos most betett neki.
- Azért jó génekből nekem is jut. És az anyukám miatt foglalkozok ennyit. Modell volt - halászom elő a zsebemből a képét. Gyerekes vagy nem mindig nálam van, hogy lássak mindig valami szépet.
- A fogmosás tény mindenesetre megnyugtat - mosolygok rá elismerőn, mert a másik, amivel ki lehet kergetni a világból az a rossz szájszag. Nem tehetek róla, talán majd egyszer kinövöm ezt a finnyásságot. Azt viszont ha akarnám se tudnám figyelmen kívül hagyni, egész cuki mikor mosolyog. Azonban nincs ilyeneken leragadni, mikor így is annyi dolgom lenne.
- Mivan? Dehogy. Azt mondtam, nyugodtan vágj hozzá egy sértést ahhoz, aki megérdemli, mert.... megérdemli - rázom a fejem, mert nem tudom, miből és hogyan szűrte le, hogy én akárkihez is könyvet akarok vágni, vagy egyáltalán hozzányúlni az övéhez, ami nem is olyan rég még a földön volt... a hátam mögött.
- Tudtam, de egy csomó kört megspórolsz, ha csak simán leszólítod, nem kell ahhoz, ellökni, meg rátehénkedni, nem mindegyik lány viseli ilyen jól - oktatom ki, figyelmen kívül hagyva a szemforgatását.
- Jó, lehet neked elnéznék a mosolyod miatt - gondolkodok el, mert végül is nem ronda, és a mosolya tényleg aranyos.
- Úristen dehogy, fejezd már be - megfogom és az oszlop mögé cincálom, mielőtt teljesen beégetne minket.
- Fiúkról. Általánosságban fiúkról, nem egy adott fiúról, és jó lenne ha visszavennél, mielőtt teljesen leégetsz minket - sóhajtok fel, közelebb hajolva hozzá, csak hogy suttogni tudjak. Meg hát így is érezheti a parfümöm több mint kellemes illatát, de ez már mellékes.
A szemöldök kérdésre én is bólintok, esküszöm egy megfelelő pillanatban elkapom a lányt, lekötözöm, és rendbe rakom neki, mert ez így nem állapot.
És mivel még mindig sietős, ezért gyorsan a tárgyra is térek, csak úgy tűnik, levitás létére abszolút nem vesz a lapot. Az ötletére is fintorgok.
- Hát, ha te azt randinak nevezed, akkor felőlem - megvonom a vállam, mert végül is, mi bajom lehet belőle.
- Akkor pénteken - mosolygok még egyet, mielőtt tényleg megpróbálnék kijutni. Muszáj felhívnom az anyámat... komolyan.
 

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Kíváncsi vagyok, mi fog ebből kisülni. Remélhetőleg Somlay majd jól az égbe küldi a helyet, aztán tatarozás közben már csak-csak beüzemelnek egy-két liftet. Értem én, hogy nagy múltú kastély, meg hogy már a dédszüleim is idejártak, de attól még igazán haladhatnának a korral, és nem kéne elvárni tőlem, hogy fellépcsőzzek olyan marha magasra. Annyira kellemetlen. Most. Most még istenes, nincs az a bazi nagy hőség, de akkor? Csupa izzadtságtól bűzlő alak fog itt szaladgálni nekem, na úgy menjen az ember lánya enni. Nem is értem, anyukám hogy bírta itt ki, ő is irtózik az izzadtságtól. Na, majd ha hazamegyek kifaggatom, biztos van rá egy tuti tippje.
Amúgy magával a lépcsőzéssel nincs is bajom, rendesen megedzi a combom, megspórolok már majdnem egy cardiot, vagy pilatest. Nem is igazán tekintek erre az egészre randiként, mert csak poénnak indult, az a kelés elleni cucc meg még jól is jöhet a későbbiekben, már ha a levitás képes rendesen megcsinálni. Dorian pedig kiválóan megmondta nekem, hogy találok oda fel, szóval még gördülékenyen oda is érek. Még keresek egy ablakot, amiben jól látom magam, és megigazítom a tincseim, mert nem létezik, hogy ne úgy álljanak ahogy én azt akarom.
 

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Az a baj, hogy már rövid időn belül produkáltam egy csomó tünetet, szóval vagy szintet kellene lépnem valahogy, vagy befejezni ezt az egészet. Nos, az utóbbira képtelen vagyok. Minél többet beszélgetek a férfival, annál biztosabb vagyok abban, ő az apám. Múltkor már azt is észrevettem, ugyanúgy vonjuk fel a szemöldökünket, és tuti, hogy láttam hátul a nyakánál az anyajegyet, ami ugyanott van, ahol az enyém. Ez pedig nem lehet véletlen. Most is a képet szorongatom, mindig azt szorongatom, ha idejövök, de sose mutatom meg, mert nehéz lenne kimagyarázni, ha tényleg ő van rajta. És azt mégse zúdíthatom a nyakába, hogy tizenöt évvel ezelőtt lőtt egy bakot, aminek az eredménye, itt mosolyog rá csillogó szemekkel. Meg akkor anyunak is el kellene mondanom, hogy nem hagytam abba, aztán leshetem, hogy elvisz a divathétre. Nem, nem... abszolút nem éri most meg felfedni a lapjaim, bármennyire is szeretném.
- Szerintem tuti dió volt valamiben? Arra allergiás vagyok, maga is? - pedig az a diós süti tényleg finom volt, kár hogy tényleg allergiás vagyok rá, de... legalább fáj a hasam, meg szerintem most már az arcom is kezd felduzzadni, csak ahogy szokott. De esküszöm, megéri.
Közben ki is pattan a fejemből egy ötlet. Anyuék szerint irtó kreatív tudok lenni, most is csak úgy osonok oda a polchoz, amin különböző fiolák vannak, és remélem azt hiszi, hogy már most tudom, hogy gyógyító lesz belőlem, így csak a jövőm alapozom meg a túlzott érdeklődéssel. Amúgy eszembe sincs. Egyszerűen fogalmam sincs, mi akarok lenne, de ahogy a zene is mondja, ej, ráérünk arra még. Tényleg, azért akartam egyszer a könyvtárba menni. Azt mondták az egy vers, kíváncsi vagyok.
- Hmmmm, olyan négyes, de lehet hármas... vagy ötös - nézek rá cseppet bizonytalanul, mert fogalmam sincs, mennyire fáj.
- Nincs itt olyan LSD, vagy NSF, vagy mi? Az a cucc, amivel a fájást mérik - legalább is Borcsa néni szerint, anyunak is olyannal mérték a fájást, mert neki is fájt a hasa. Ahogy elér a felismerés, rendesen elsápadok és úgy nézek a gyógyítóra.
- Úristen, ugye nem vagyok terhes? Jó, ha a biológiát nézzük, biztos nem vagyok, de ez a kastély furi, mi van ha belém raktak egy gyereket úgy, hogy észre se vettem? Hát mászkálnak itt olyanok, akik kockásat vesznek fel csíkoshoz, tuti ilyenre is képesek - oké Zsanna, mély levegő, csak nem akar veled senki ennyire kiszúrni. Mert az tuti, hogy ha babával megyek haza, anyu rácsot szerel az ablakomra, meg az ajtómra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Amúgy már tök nagy terveim vannak. Ha sikerül a levitásnak a bájital, akkor tuti ráveszem, hogy csináljon még több szépítőszert, aztán szépen árulom őket, és meggazdagszunk belőle, vagy megíratom másokkal a vizsgáim, és az az időszak is le van tudva. Jó, felvetődik bennem az is, hogy lehet el se jön, de azt hamar elhessegetem, hát tökre bejöttem neki, láttam én.
El is vigyorodok, mikor látom, meg a kezében az üstöt. Még a végén még segíteni is hajlandó leszek, mert azért valahol érdekel, de egyedül tuti nem állnék neki, nincs az a magasztos erő, ami rá tudna arra venni.
- Ha nem nevezel többet aranyoskámnak... komolyan... ciki - grimaszolva összefonom a kezeim a mellkasom előtt, jelezve, hogy addig egy tapodtat se megyek, míg meg nem ígéri, de látni rajtam, hogy nem vagyok vérig sértve. Mosolygok. Jó, mondjuk ez becsapós, mert akkor is mosolyogni szoktam, mikor képzeletben kilökök valakit az ablakon, csak az a mosoly valahogy más.
- Az utóbbiban reménykedek, nagyon kellene már ide egy lift... de most tényleg, ez még senkinek nem jutott eszébe? - forgatom meg a szemem, közben beljebb is lépek, és kicsit megtorpanok az elém táruló látványtól. Mindenre számítottam, csak erre nem... a hely egész kellemes, már majdnem mondhatnám, hogy megérte felszambázni idáig.
- Köszönöm - illetődök meg, és amúgy tök esetlenül veszem el a rózsát, elsőre majdnem ki is esik a kezemből, de hát... nem szoktam én lépten-nyomon virágot kapni, hogy kellően jól tudjam lereagálni.
- Én csak ezt hoztam - rántom elő a zsebemből a csomag, brutál savanyú gumicukrot.
- Remélem, szereted, mert én élek-halok érte, pedig tiltólistás - grimaszolok, mert anyu néha nagyon kegyetlen tud lenni, de amit nem tud, az nem is fáj ugyebár.
- Szerintem az üstöt tegyük oda - veszem egyből kezembe az irányítást, és mutatok egy szabad felületre, ami közelében nagyon nincs semmi, így legalább lángra nem kaphatnak a dolgok.
- Kotyvasztottál már, vagy te ilyen elméleti srác vagy? - puhatolózom azért, csak hogy tudjam, mekkora bummra számíthatok. Azért nem lenne jó, ha a hajam beszívná azt a füst szagot.
 

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

- Zsanna. A Zsanna miért nem jó? - pislogok rá értetlenül, mikor a becenév felől faggat. Mert hogy nekem nincs. Jó, egy van, de az olyan mintha nem is lenne, mert úgy csak Lenke hívhat. Le is van védetve meg minden.
- Na az meg a másik... már az email is tök oldschool az smsről nem is beszélve, aztán meg mikor küldenéd, az a dög megcsíp - igen, a baglyok is fent vannak a nem kedvelem listámon, ami itt tartózkodásom alatt egyre csak nő. Ide komoly változások kellenek kérem szépen, mert lassan nem egy alig, hanem egyáltalán nem élhető környezetté avanzsál ez a kastély.
Be nem vallanám, de még sose voltam randin. Ezt se tudom annak titulálni, mert fogalmam sincs, milyen az. Az pedig lehetetlen, hogy engem bárki elbizonytalanodni lásson, így is fő a fejem, mert anyu csokrokat vesz át teljesen tökéletesen, nekem meg szál rózsát nehéz. Viszont korrigálok gyorsan, és megmutatom én mivel járulok hozzá ehhez az egészhez, a mosolyom szélesedik, ahogy Kornél rá is támad a zacsira, sajnos túl jól ismerem ezt az érzést.
- Bármennyit képes vagyok belőle megenni - mondom miután én is bekapok egy cukrot, és nyammogni kezdek, persze a fintor se marad el, ezt nem lehet anélkül enni, de pont ez benne a poén.
A szobába lépve némi ámulkodás után pedig kezembe is veszem az irányítást, és mondom, hová is pakoljunk. Ez amúgy egész jól megy, eldalolni az elképzeléseim, és végig nézni, ahogy más megvalósítja őket.
- Hagyjuk a bájitaltant, én robbantottam, de mondtam annak a nyominak, hogy ne öntsön annyi cuccot bele... esküszöm párt fogok cserélni - mert nyilván az ő hibája, ki másé lehetne?  Biccentek és keresni kezdem a táskában azokat, amiket mond, de egy ponton megakadok.
- Várj, milyen sötétzöld? Haragos, Oxford, Gucci-zöld, Viridián...? - nézek rá várva a választ, mert nem, letudni valamit annyival, hogy sötétzöld nem pálya. Tudjátok mennyi árnyalata van?
- És milyen fehér? Angyalfehér, krétafehér, gyolcsfehér.... - tárom szét a karom. Pfff... fehér... köszi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

- Zsizsi..... - meredek rá pislogás nélkül, de aztán megvonom a vállam, végül is nem sokkal rosszabb a Zsazsánál.
- Nem vagyok neked közömbös? - vigyorgok rá, még a pilláimat is megrebegtetem, hisz sikerült rendesen megragadnom a lényeget. Persze, fontos a becenév, tudom én, azért hagyom, hogy Lencsu úgy hívjon, de akár mennyire is jó fej Kornél, meg akármennyire is néz ki jól, akkor se ismerem olyan régóta, hogy most én is becenevet aggassak rá.
- A-aaa kizárt, hogy én odamegyek közéjük még egyszer. Amúgy is tök büdös van ott - rendesen fintorgok mellé, jó nagyon finnyás vagyok, és nem szeretem a büdöset, de hát ez legyen a legnagyobb bajom.
Kiélvezem rendesen, ahogy a full savanyú gumicukor átvált édesbe, sose fogom azokat megérteni, akik ezt nem szeretik. Én még a szemem is behunyom kicsit. Jó, nálam játszik azért az is, hogy amúgy nem ehetek, főleg nem egy fél zacskóval, szóval éppen tilosban járok.  
Szegény naiv meg azt hitte, olyan egyszerű lesz. Hozd ide a zöldet. Hozd ide a fehéret. Jó, lehet másoknál ez tényleg ilyen egyszerű, de nálam nem, és nevezzük nevén a színeket, nem lehet minden sötétzöld...sötétzöld, hát mennyi árnyalata van, a fehérről meg nem is beszélve, ráadásul abból kettő is van a táskában. Mármint fehér por...fehér por...
- Figyu, ugye mindkettő a bájitalhoz kell? - mutatom fel mind a két zacskót, felvont szemöldökkel meredek rá közben.
- Meg ne próbálj belerángatni valami illegálisba, mert Merlin a tanúm... felnyomlak - fektetem le a szabályokat egyből. Még csak az hiányzik, hogy kiderüljön, a cuki levitás srác mellékvágányon dílerkedik. Azt nem tudnám feldolgozni, úgy érzem.
Azért odamegyek és Kornél mellé térdelve, öntöm bele a furi dolgokat, de nagyon koncentrálok, mert most túl közel vagyok az üsthöz, nem lenne jó most az a bumm.
- Ennyi elég... vagy? - nem fogom titkolni, nem értek én ehhez, semmi tűzhellyel meg kavargatással kapcsolatosát nem csináltam eddig, és nem is tervezem.
- Nem tudok pletyit - sóhajtok fel, majd a sarkamra ülök, és úgy nézem a fiút, meg az üstöt felváltva.
- Tudod már, kivel itassuk meg? És ha nincs kelés rajta, lehet akkor ettől majd lesz? - mosolyodok el gonoszkásan, mert ha így áll a helyzet, arra már bőven tudok tesztalanyt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

- Attól, hogy a nevemen szólítasz, még nem feltétlenül kell egynek lenned a sok közül. Nem az számít, hogy hogyan hívnak, hanem az hogy ki hív - megvonom a vállam, és szokatlanul halkan beszélek, mert valahol azért sejtem, erre megy ki a dolog. Márpedig ha valaki olyan mondja ki a nevem, akitől megdobban a szívem, akkor aztán tök mindegy, minek hív.
- Könyvmolyhoz képest, te sem vagy annyira unalmas - gyorsan megtalálom magam viszont, és ki nem hagynám, hogy szívassam, főleg mert jól kezeli, meg hát... jó igazából lehet, hogy szimpatikus, de azt az én számból nem fogja hallani.
Nem is olyan rossz ez a bájitalosdi, főleg hogy oroszlán részét Kornél csinálja, de hamar lesznek aggájaim, mikor látom, nem csak egy fehér zacskó van, és a másiknak a színe nagyon hasonlít valamiére, aminek nem lenne itt a helye.
- És miért tartogatod? - lepődök meg, mert hát... azt meg kell tartani? Az én cuccaim úgy landoltak a kukában, hogy azt öröm volt nézni.
- Ez más, ezt megúszom büntetőmunkával, amit úgyis te csinálsz meg helyettem, ha lebukunk, mert miattad vagyunk itt - húzom ki magam, még az állam is felszegem, felvázolva a kellemes jövőt, amennyiben egy tanár, vagy prefi rajta kap minket, aztán még a szemeim is összeszűkítem, gyanakvóan nézek a levitásra.
- Ne gondold, hogy a cuki gödröcskéid meghatnak - puffogok, mert persze hogy meghatnak, és utálom én ezt. Nem így kellene működnie, mert az addig teljesen rendben van, hogy én lehengerlem a levitást, na de fordítva....ilyet nem játszunk. De a felvetés jogos, nem tudnám feldobni, mert azzal magamat is bajba keverném. Márpedig megígértem, hogy legalább első évben meghúzom magam.
- Ahaaaa... legközelebb bájitaltanon ülj már mellém - látom én, hogy Kornéllal jobban járnék, mint a mostani társammal, semmi más szándék vezérel... tényleg.
- Pff... zsák a foltját - forgatom meg a szemem, mert milyen szupi, hogy így egymásra találtak. Arra kíváncsi lennék mondjuk, hogy dícséri a srác a csaj szemeit, ha nem is látja, mert eltakarja...egy őserdő. De mindegy is, örüljünk szépen mások boldogságának. Lehet a csaj is megtáltosodik, aztán rendbe szedi magát, ha már sikerült találnia valakit.
- Látod? Megy ez neked - vigyorgok rá elégedetten, aztán a cuccot nézem, ami egyébként nem túl bizalomgerjesztő.
- És ennek biztos, hogy ilyennek kellene lenni? Ennél még egy algás pakolás is jobban néz ki - nem vagyok benne biztos, hogy ezt nyugodt szívvel kenném az arcomra különben.
Mikor késznek nyilvánítja, fél élet fáradtságát sóhajtom fel, mert bazi megerőltető volt idehozni a cuccokat, meg belerakni, többet is foglalkoztam ezzel, mint kellett volna. Épp hátra dőlnék, mint aki jól végezte, de a levitás karon ragad, és rohanunk is ki a teremből.
- Most akkor? - a kérdést befejezni nem tudom, a bumm jön, nekem meg felcsillan a szemem, hisz én ezt vártam. És ráadásul elég nagyot szól ahhoz, hogy az alsóbb emeleten is lehessen hallani.
- Megesik - motyogom zavartan, még a vállam is megvonom, mert ez inkább a bóknak szól, semmint annak, amit sikerült végrehajtanunk.
- Szerintem Rudi bának ne dicsekedjünk el vele - megyek be utána, és elnevetem magam a katasztrófát látva.
- Nem biztos, hogy megjutalmazna, de szedhetünk belépőt... ez így nagyon ronda, te jó ég - tényleg csak nevetni tudok, de annyira, hogy észre se veszem, a levitás kezét még mindig fogom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

- Dió - biccentek boldogan, mert ez legalább nem hazugság. Jó, alapjáraton oda is figyelek, hogy semmi olyat ne egyek, de ez határozottan nem alap eset.
- Talán ki kellene vizsgáltatnia magát, elvileg öröklődhet az allergia... vagyis a netdoki azt írja - osztom meg vele nagy büszkén, hogy már pedig én utána jártam, épp csak nem figyelem, mi hagyja el a szám. Azonban szeretek vele beszélgetni, ez jót jelent nem?
- Mellékcselekvés? - bökök a fejemmel a tollára, amivel folyamatosan dobol, aztán a felismeréstől megint úgy csillan fel a szemem, mintha most kaptam volna egy újabb charmot a karkötőmre a Pandorából. Van rajta sok, de sose elég.
- Az nekem is van, meg a számat is szoktam rágcsálni, ha épp nagyon izgulok - osztom meg vele nagy örömömben, mert hát újabb hasonlóságot véltem felfedezni, ez pedig tényleg nem lehet véletlen. Ő AZ. Ő az apukám. Tudom.
Csak cukin pislogva megvonom a vállam, mégse mondhatom, hogy a fele épp csak be van kamuzva, és törés csak azért nincs, mert Lencsu nem volt hajlandó lelökni az erkélyről, bármennyire is könyörögtem neki.
- Óh.... de lehet nem is kell, vagy lehet be kellene mennem oda a büdi helyre - húzom el a szám, mert a kórház se tetszik természetesen. Túl sok a fehér, túl sok a zöld, és a fertőtlenítő szagától meg émelygek. Jó, tényleg finnyás vagyok kicsit.
Amikor arra kér, hogy üljek le, megfeszülök, de szinte azonnal szót fogadok, és mint egy jó kislány, foglalok helyet. Elkerekedik a szemem, és kezd fogyni a levegő körülöttem, mikor megosztja a gondolatait. Érzem, hogy ez nem jó, valamit gyorsan ki kell találnom, mielőtt még pszichológushoz cibál. Semmi bajom, de azok még képesek, és rám aggatnak valamit.
- Nem, nem szó sincs ilyesmiről. Mindenki nagyon kedves, bár a suli leragadt valahol a középkorban, és nem hiszem el, hogy olyan nagy eretnekség lenne beüzemeltetni pár liftet, de teljesen rendben vagyok - hadarok természetesen, egyből védekezem, és nagy szemekkel pislogok rá, mert rossz úton jár, de aztán pár hosszú másodperc után, mégis sóhajtok egy nagyot. Akkor bökjük ki.
- De megígéri, hogy köztünk marad? - nyilván nem kezdek bele, amíg meg nem esküszik, nem mondja el senkinek.
- Az apukám. Itt dolgozik a suliban, és még csak a létezésemről sem tud. Anyu fiatal volt, és hát... határozottan nem tervezett húszévesen, de hát - széttárom a karom, hogy jelezzem, mennyire is érdekli a fentieket, mit tervez, vagy épp nem tervez az ember.
- Még ő se tudja, ki az apám, vagyis... ha ott áll előtte akkor igen, de amúgy még a nevét se, durva buli volt azt mondja. Nekem csak egy képem van, de tudom, hogy ő az, mégse állhatok elé azzal, hogy szia apa, amíg nincs a kezemben olyan izé.... bizonyíték - jut eszembe a szó, mégis szomorúan sóhajtok, és a lábaim lóbálom, a padlót nézem, mert tényleg nem tudom, mit tehetnék.
- De tudom, hogy ő az, mert az ember ezt megérzi. Cipeltem már haza hajléktalantól elkezdve taxisofőrt, csak mert hasonlított ahhoz a képhez, de azok nem ilyenek voltak. Most teljesen biztos vagyok benne, hogy ő az apukám, csak... lehet emiatt fáj annyit a hasam, mert fogalmam sincs, hogy mondjam ezt el neki, vagy mit csináljak, hogy legyen a kezemben valami, ami miatt hisz nekem - biggyesztem le az ajkam, és hatalmas önuralomra van szükségem, hogy a könnyem ne csorduljon ki, de tartom magam természetesen, épp csak a szám rándul meg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Tényleg kicsit kiborulok azon, amit találok, de valamelyest megnyugszom, mikor látom, Kornél abszolút nem érti, mi a bajom. Bár... lehet csak jól játszik, hisz mondtam... én az itteniekből már tényleg bármit kinézek.
- Akkor tényleg nagyon hasznos lesz - még biccentek is mellé, de megint csak vágok egy fejet. Legalább címkézte volna meg, vagy valami. Akkor talán lenne értelme tartogatni, na de így.
- Na álljál le, te jöttél nekem direkt... konkrétan fellöktél, csak hogy észre vegyelek. Elhívtalak, mert ha rajtad múlna még most is ott állnánk az ajtó előtt, és mert te akartál, különben nem hoztál volna rózsát - nézek rá amolyan "na ebbe köss bele" tekintettel.
- És amúgy is... ez nem randi - eresztek meg mellé még egy gúnyos mosolyt is, aztán megforgatom a szemem. És még csak nem is hazudok, nem lett kimondva, hogy akkor mi most randizunk. Én teljesen arra készültem, megcsináljuk a bájitalt, ezért sem tudtam eleve hová tenni a rózsát.
- Azokra - puffogok, és tüntetőleg az ablakon nézek ki, nehogy még itt nyeregbe érezze magát. Még a kezeim is összefonom a mellkasom előtt, és elhúzom a szám. Szóval ilyen az, ha tetszik valaki... teljesen kellemetlen, és nem is tudom, hogyan kezeljem le. Talán anyu tudna ebben segíteni, de van egy olyan érzésem, nem kellene azzal hazalejtenem, hogy van egy fiú, aki tetszik, mert vissza se enged. Az ilyet azért szigorúan veszi, és folyton a fejemhez vágja, hogy azért még korai fiúkról beszélni, így hát... vele nem is szoktam.
Annak azért örülök, hogy egy biccentéssel letudja a kérésem, és nem kell komolyabb könyörgésbe kezdenem. Talán mellette még ragad is rám valami, most is megjegyeztem a csalánlevelet, meg a kígyófogat. Hát nem vagyok én teljesen reménytelen eset, csupán kell a motiváció. Teljesen belefeszülök, úgy figyelem, mi sül ki ebből, de a világért be nem vallanám, hogy ez még valahol izgalmas is. Szinte fel se fogom, hogy megdícsérem, a szavak csak úgy jönnek, ahogy szoktak. Nem is tulajdonítok nekik nagy jelentőséget.
- Jó, de attól, hogy gyógyhatású nem kell feltétlenül rondának, vagy rossz ízűnek lennie - emelem plafonnak a tekintetem, mert ezt se fogom soha megérteni. Mikor beteg voltam, anyu a torkomon nyomott le olyan bájitalt, aminek már csak az emlékétől is émelyegni kezd a gyomrom. Miért nem lehet valami, ami jó finom is?
Hirtelen tényleg nem tudom, mi folyik itt, csak hagyom hogy kihúzzon a teremből. Azt hittem, akkor kész is, jó is, minden szuper, jöhet a pihi, erre meg... csak pislogok a levitásra, hogy mikor sikerült lemaradnom, és miről.
- Oh...ooooo - esik le, hogy akkor mégse sikerült annyira fényesre. A bummtól csak felcsillan a szemem, nem ijedek meg, hisz rendesen vártam. A vigyorom is letörölhetetlen, ahogy nyitunk be, és megnézzük, mit sikerült alkotnunk, de elkerekedik a szemem, hisz ez durvább, mint azt vártam.
- Ha viszont azt mondanám, én csináltam... még csak meg se lepődne - vonom meg a vállam, mert ez abszolút nem zavar. Nem lehet minden eridonosa mintadiák az óráján.
- Vagy elhíreszteljük, hogy megjöttek az Űrlények - még mindig vigyorogva, döntöm oldalra a fejem, és próbálom befogadni azt a káoszt, amit sikerült itt előidézni. Pedig... én meghúztam magam, esküszöm.
- Ááá, nem mondom el senkinek, a végén még velünk vakartatnák le - biccentek teljesen komolyan, állva a tekintetét, csak közben olyan furcsán is érzem magam, szóval gyorsan inkább a falat vizslatom tovább, az úgy jobb. Így is próbálok nem belepirulni abba, hogy az ujjaink még mindig összevannak fonódva.
Biccentek, mikor mondja, ez egy darabig így marad, de a következő mondatára megint magasra szalad a szemöldököm. Már fordulnék felé, hogy megkérdezzem, mire gondol, mikor egy puszi landol az arcomon.
Abban a percben még pislogni is elfelejtek, és szinte látom magam előtt, ahogy az arcom szép lassan felveszi azt a piros színt, amit próbáltam egész idáig elkerülni.
- Minden lányt így puszilgatsz, aki szimpi? - lököm óvatosan vállon, miután sikerül rebootolni magam, és egyből megtalálom a hangom is. A szimpit meg még ki is hangsúlyozom, hisz ő mondta, az vagyok.
- Oké, de ezt se hagyjuk itt - szaladok oda a rózsámért, ami valami csoda folytán egész jól megúszta a merényletet. Még csak az kéne, hogy valami trampli találjon rá, és elvigye. Nem, nem. Én kaptam. Enyém.
- Ott a könyved - mutatok az üstből kifolyt trutyira, ami alól épp csak kibukkan a könyv sarka, és szomorúan nézem, mert ezen Kornél tuti ki fog bukni. Szegény könyv.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

- Igeeeeeen - még tapsikolnék is, hogy felismerte, de azt már nagyon túlzásnak érzem, szóval csak bólintok egy nagyot. Jó helyen tapogatózik.
- Lehet akkor nem lettem volna ennyire lelkes - gondolkodok el, mert végül is lehetett volna a dagadt negyedikes is. Biztos nem élveztem volna még annyira sem, hogy rám esett. Sőt, lehet már nem is lennék. Az azért szörnyű lett volna, szóval valahol tényleg szerencsés, hogy ez így alakult.
- De... nekem nem kell herceg - pislogok párat nagy szemekkel.
- A hercegek unalmasak. Oké, jól néznek ki, meg megmentenek, meg minden... de semmi hasznuk - osztom meg vele a véleményem. Szinte az összes Disney mesét betéve tudom, és leszámítva egy-két ellenpéldát, az összes herceget egy kreténnek tartom. Meg a hercegnőket is.
- A randi ott kezdődik, hogy te hívsz el... tisztességesen, ahogy azt egy férfi teszi - nagy szavak ezek, de mindenkinek ezt mondom. Ha randizni akar velem, hívjon el, az hogy én felvetettem, hogy csináljuk meg ezt a bájitalt, még korántsem nevezhető randinak. Persze a virágnak örülök, és szép, és még sose kaptam, szóval ez nekem nagy dolog.
Nyilván nem tetszik az a meder amerre folyt ez a beszélgetés, nem akarom én egyből látszatát adni annak, hogy Kornél tetszik, bár...tuti, hogy a hormonok, elvileg azok most mozgolódnak, vagy mit csinálnak. Mindenesetre kitekintek az ablakon, csak hogy megnézzem, ott mi zajlik.
- Azért ez egy kicsit túlzás - vigyorgok rá, hisz azért túltolni se kellene, de természetesen jól esik, ahogy az is, hogy ott a könyvtár előtt gyönyörűnek nevezett. Hát ezen igyekszem minden nap, hogy így lássanak.
- Ezaz. Legyen finom... vagy sárga...attól még meggyógyíthat - és ez nem feltétlen a bájitalnak szól, hanem mindennek, ami a gyógyulásom szolgálja. Komolyan hisztiket vágtam le mindig is, mikor anya próbált belém erőltetni valamit. Jó, volt egy köptető, aminek annyira jó íze volt, hogy akkor is nyakaltam, mikor már semmi bajom nem volt.
Azért hálás vagyok a levitásnak, hogy nem hagyott veszni. Én magamtól tuti nem vettem volna észre, hogy itt gond lesz, de elfog a nevetés, ahogy a bummot hallom. Hát ezt vártam.
- Csak nyugodtan, tényleg nem lepődnek meg - bólogatok sűrűn, mert gyorsan tudok katasztrófa övezetet varázsolni bármilyen helyből. Lehet ez a különleges képességem, na meg a fürtjeim, amik már órákkal ezelőtt be lettek göndörítve, mégis tök szépen tartanak. Jó, az nem... az csak a megfelelő eszköz, meg technika.
A puszin viszont fent akadok kicsit, mert váratlan és amúgy sem szoktak engem csak úgy puszilgatni. Anyut meg a tesóit leszámítva, de az ugye más. Talán ezen a ponton döbbenek rá arra is, hogy ez most komoly, és nem csak ilyen oda-vissza labda dobálás. Tényleg tetszek Kornélnak, a gondolat meg furcsán jó érzést csal elő belőlem. Vigyorgok is, mikor mondja csak én kaptam ilyen puszit, pedig talán nem is kellene ennyire örülnöm neki. Akkor talán még észre is venném, hogy még most is a kezét fogom, de sebaj.
Egy ponton azért elszomorodok, mert én is látom, Kornél könyve járulékos veszteség, és bár hősiesen küzdött, odaveszett a trutyiáradat alatt. Még innen távolabbról se néz ki túl jól. A rózsámat szorongatom, az legalább szerencsésen megúszta.
- Figyelj? Valahogy rendbe tesszük... - ígérem meg neki, mert akárhogy tartja magát, azért annyira sikerült kiismernem, hogy tudjam, ez egy fájó pont neki. Biztos olyan, mint mikor a kedvenc hajkefém nyele eltörött. Vigasztalhatatlan voltam, míg anyus meg nem csináltatta valakivel.
A szemem azért elkerekedik, mikor szó szerint térden csúszik előttem. Nyúlnék is, hogy segítsek neki felállni, de a kérdése megakaszt, és kiszakad belőlem a nevetés.
- Te bolond vagy. De legyen, lehetsz te a legjobb arc - forgatom meg a szemem, még mindig nevetve, mert amúgy is jó arc, szóval még csak túlozni se túlzok.
- Hát... zölden - nézek körbe még egyszer a szobán, hogy rendesen meg tudjam jegyezni a látványt, hogy aztán jól el tudjam mesélni anyának.
- Egyébként... egy stréberhez képest nem is volt rossz - húzom az agyát természetesen, de némi habozás után, gyorsan hajolok oda, hogy adjak egy puszit én is arcára, aztán nevetve szaladni kezdek ki onnan, és csak a folyosón végén várom meg.
- Jobb lesz, ha felszívódunk... te menj arra - mutatok az egyik irányba, miközben teszek egy lépést a másikba.
- Csak hogy ne lássanak együtt... úgy hamarabb megússzuk...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

- Jó, akkor allergiás valamire? Bármire? Engem nem ér ám mondani - szögezem le egyből, bár nem lepődnék meg rajta, ha már lassan herótja lenne attól, hogy folyton az én vigyorgó képem kerül a látóterébe.
- Elsős vagyok csak. Lövésem sincs, mi érdekel. Jó, Kornél... meg Wout... meg Lencsu ötödikese, akivel elment fagyizni. Remélem tényleg nem kviddicses, rossz lenne lebeszélni róla a bff-em - sóhajtok fel, még a hajam is csavargatom, mert ezek az igazi problémák, kérem szépen, pontosan olyanok, amik egy korombelit érdekelhetnek. Gondolom én.
- És így jobb? Hogy ficánkol? Engem anya leállít, deee... ott van a - mutatok a kartonomra arra a részre, amit az a bunkó doki írt rá.
- ADHD azt mondta, pedig Merlin a tanúm rá, nekem semmi bajom, csak szeretek nem unatkozni, meg sok minden van a fejemben... ha nem mondom ki, előbb-utóbb megfájdul tőle, a dokit meg nem is érdekeltem, pedig egy csomó mindent elmeséltem - duzzogok. Persze, hogy duzzogok, hát nem is figyelt rám, csak olyan hülyeségeket kérdezgetett, meg minden áron tudni akarta, anyának van-e pasija. Tuti bejött neki az anyukám, de szerencsére a nőnek van ízlése, és egy métert nem menne el a vén fószerrel, nem hogy kávézni.
- Jó, elkísér? Ha megint buták lesznek, én elküldök mindenkit a fenébe, és szólok az anyukámnak - könyörgőn tekintek rá, és fel is vázolom a következményeket, még a világért se vallva be, hogy amúgy rendesen félek a fehér köpenyesektől.  
- De ez sok... onnan lentről, oda fel... aztán még van, hogy a nyomi lépcső gondol egyet, és elmegy... - rázom a fejem, hevesen gesztikulálva is, mert engem ne mosolyogjon ki. Ez a probléma a világgal, itt a felnőttek mindent letudnak egy legyintéssel. Annyira szomorú.
Mesélésbe kezdek, de nagyon nehéz, mert figyelnem kell, hogy még véletlenül se kösse össze ezt a nagy egészet, mert a bünti is nagy lesz, ami emiatt kapok otthon. De annyira tudom, hogy ő az, hogy legszívesebben a képébe üvölteném. De nem tehetem, mert elijesztem.
- Hát magával beszélgetek, nekem elég - megvonom a vállam, miért kéne ide külsőst bevonni? Meg lehet azok el is kotyognák.
- Vagy ők tudnak segíteni, hogy tudjak olyan bizonyítékot szerezni? Mert akkor egye fene, beavatom én őket - sóhajtok fel némi hezitálás után. Ha tényleg tudnak segíteni abban, hogy a problémám megoldódjon, akkor megér egy rácsot az ablakomra.
- Őőőőő... én csak azokat a pletykákat figyelem, amik rólam szólnak... vagyis figyelném, ha szólnának - ráncolom a homlokom, és megint lóbálni kezdem a lábam.
- Miért az Ön apukájával mi a helyzi? - pislogok kíváncsian, sokkal jobb, ha tőlem hallom, mint az, hogy megzsaroljak egy festményt, és kiszedjem belőle.
- Elmegyünk sütizni? Ott a cukrászda sokkal jobb hely, mint ez a szoba. Tessék csak megnyugodni, én nem akarok magától semmit... hát az apám lehetne - szögezem le, elsőre még fel se fogva, mi hagyja el a szám.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Ez nem is volt olyan szörnyű... csak ne lássanak így, te jó ég. Valahogy nem szeretek így itt mutatkozni, így is kapom az ívet a ruháim miatt, pedig azok tényleg semmi extrák. Ezen viszont... ezen viszont annyi gyémánt van, hogy már csak a ruha miatt leüthetnek, és elrabolhatnak. Anyu ki is adta nekem, hogy ne álljak meg, menjek azonnal Marfához, és öltözzek át. Nyűgnek kellene lennie, mégis élvezem még úgy is, hogy minden egyes lépésem során a hátam mögé nézek. Ami megdöbbentő lenne, hogy még tűsarokban is megy a sietés, de szerintem az első két lépésem után már rám is adták, úgyhogy nekem nem akkora meglepetés.
Néha nagyon élvezem ezt az életet, néha viszont a hátam közepére se kívánom. Azt viszont tudom, hogy sokkal jobb így, hogy van egy hely, ahová elmenekülhetek, és itt nem várják el tőlem, hogy még a sarki fűszereshez is így menjek le. Anyámat meg talán megilleti a felelőtlen jelző, de elmondása szerint, teljes mértékben tisztában van azzal, mit vállalhatok el, és milyen szerződéseket ír alá nekem. Ami engem illet, várom, hogy leteljen az a fránya két év, míg hivatalosan nagykorú nem leszek, aztán már tényleg én döntöm el, hol mutogatom magam... ha egyáltalán lesz kedvem magam mutogatni.
Egy újabb hátra pillantás közepette történik meg, hogy beleszaladok valakibe...előről. Egy pillanat alatt feszülök meg, és nyílik tágra a szemem a hirtelen rám törő pánik miatt.
- Ahhh... Gréta - annyira kifújom a levegőt, hogy abba bele is szédülök, de talán a megkönnyebbülés is rátesz egy lapáttal. Nézek én megszeppenten, keresem a szavakat, mert úgy érzem, az "ez nem az, aminek látszik" szöveg most egyáltalán nem hihető, hisz felső részen lévő Swarovski kövek csoda, hogy nem vakítják meg.
- Amúgy az öcsédnek üzenem, hogy kapja be. Van új telefonom, és megbocsátok.... tényleg - jön az epés megjegyzés, ami feleannyira se hat dühödtnek, mint amennyire azt terveztem. Épp csak kibúvó, hogy ne a rám aggatott göncről beszéljünk. Csúnya dolog, de a szükség törvényt bont... vagy mi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Tudtam, hogy veszélyes játék ez, és bár eddig még nem buktam le, ez elkerülhetetlen. Ha már csak figyelembe vesszük azt, hogy a nap is később bukik le, lévén nyár van. És most rosszul is érzem magam.
- Sajnálom, nagyon megijedtél? - mert attól függetlenül, hogy én is, másra még nem akartam ráhozni a szívinfarktust. Megfogom Gréti kezét, hátha még elesni is akarna, és tartom, ahogy tudom, mert kár lenne azért a nadrágért, na. A kérdésén meg rendesen megrökönyödök.
- Mi? Dehogy! Fótozáson voltam... csak nagyon siettem Marfához, hogy nehogy meglássanak, mert már így is cikiznek, de... ahogy nézem mindegy - húzom el a szám, mintegy beletörődve a sorsomba.
- Az egyik tervező szalagavtós ruháját láthatod rajtam... - forgok is meg akkor már szép lassan, igazán rutinosan, és széttárom a karom. Kit érdekel, hogy egy tér kellős közepén vagyok.
Persze azt nem hagyom ki, hogy fel ne dobjam az öccsét. Egy görény volt, pedig... igazán kár érte.
- Eltörte - biggyesztem le az ajkam, mert az még mindig fáj. Oké. Sok cuccom van, de lehetőségemhez mérten próbálok is rájuk vigyázni.
- Fogta az Iphoneom, és ledobta. Az erkélyről. És röhögve közölte is annyit ér - pedig ha tudná, de ahhoz akkor túl ideges voltam, hogy akkor kiselőadást tartsak neki.
- De nemgáz, van másik, de... azért egy bocsi, vagy egy sajnálom, úgy megsimogatta volna a lelkem - forgatom meg a szemem, mert szerintem mindketten tudjuk, erre nem sok esély van. És az ég áldja az icloudot, hogy nem veszett el semmim. Ha egy képem is odaveszett volna, most nem lennék ennyire aranyos, és békülékeny.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Hol vagy? - egy apró pittyenés, még csak meg se szólalt rendesen a telefonom, és már veszem is fel, hogy kérdőre vonjam a nőt, aki a világra hozott. Pedig megbeszéltük, hogy akkor eszünk egy jót - már ha az anyámnak való evést jónak lehet nevezni, mert épp csak nem köt vájúhoz, és ad zabot - aztán körbe járjuk a Mammutot, mert kellene nekem ez meg az.
A fél percig tartó csend már erősen árulkodik arról, hogy ebből nem lesz semmi, s miután ezt megemésztettem, már csak szemforgatva hallgatom végig anyukám szabadkozását. Ismerem már. Az utóbbi időben már több verziót hallottam, és bólintok egy nagyot, ahogy megint a vendégek elnyújtott ideje van terítéken. Örülnöm kéne, jó fotós. Van egy csomó munkája, más meg bizonyára kiugrana a bugyijából, ha az anyja nem lógna a nyakán. Én valahogy mégsem örülök.
- A telefonod nálad van? - jön a kérdés, és hosszú másodpercig néma csend rá a válaszom. Szerintem anyus a telefonon keresztül is látja a tekintetet, amivel magam elé meredek. Semmi gond, innen tudni, hogy van köztünk némi rokonság. Be is jelez. Pénzt küldött. Költsem el. Azzal nincs gond, szóval miután leteszem a telefont, nagyot sóhajtva célzom meg a közelben lévő Starbucksot, csak egy ponton megtorpanok. Nem igazán gondolkodok, nyitom is meg a fényképezőt, és a padon ülő srácot le is fotózom, mert ez a beállás így most tetszett. Igazából felkészülök arra, hogy megint hosszasan kell magyarázkodnom, hogy se rajongó, se pszichopata nem vagyok. Nem gond az sem, már megy rutinból.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Azt sikerült leszűrnöm, hogy ő sincs a legjobb passzban, szóval már tényleg várom azt a pofont, ami mint Damoklész kardja, lebeg a fejem felett. Eddig szerencsésnek mondhatom magam, vagy embereket túl toleranciásnak, akikkel találkoztam, de valahogy a zsigereimben érzem, nem lesz ez mindig így, be fogok én szaladni abba a bizonyos erdőbe.
Meglepetten konstatálom azonban, hogy az sem ma lesz. Semmi fenyegető fölém tornyosulás, sem dobálózás azzal, hogy rám hívják a rendőréket, és még csak paragrafusokat se sorolnak fel, amikkel törvényt, meg személyiségi jogot sértettem. Jó nap ez.
- Így jó, csak... - összeszűkítem a szemem, mert valami mégse teljes, úgy meg nem az igazi. Körbe forgatom a fejem, és meglátom a nénit, akinél tulipánok vannak. Tökéletes. Veszek egy szálat, mert egyrészt a cél érdekében bármit, másrészt, pont van nálam annyi készpénz, harmadrészt...szegény néni. Ahogy megkaparintom a virágot, az idegennek nyújtom, pontosan olyan tekintettel, hogy ő is tudja, mit kell csinálnia, és még el is vigyorodok.
- De ha elfeküdnél, és kigombolnál két gombot, sokkal jobb lenne - mert kérem szépen, lehet ezt még tetézni. Micsoda reklám, főleg hogy felette ott lóg az Intimissi felirat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

- Még szerencse. Anélkül még lehet élni - gondolom én, aki abszolút nincs oda a herkentyűkért. Két kezem összetenném, ha azok lennének tiltó listásak, és nem a dió, ami miatt egy csomó sütiről le kell mondanom... mondjuk amiket amúgysem ehetek, csak nagy titokban, mert az anyám kitér a hitéből.
- Nem szeretem ezt a másokat zavar dolgot. Miért van az, hogy mások velem foglalkoznak, zavarja őket mindenem? Én teljesen keresztül tudok nézni rajtuk, és megtartani magamnak a megjegyzéseim - ez nem kifakadás, ez egy szomorú, felettébb halk kérdés. Igen, megtapasztaltam már az iskola árny oldalát is. Nem, nem vagyok  népszerű, nem is áhítozom ilyesmire. Arra vágyom csupán, hogy aki nem kedvel, sétáljon el mellettem anélkül, hogy belém rúgna. Úgy egyébként, ahogy azt én is teszem másokkal.
- És mégis mit tudna segíteni? - forgatom meg a szemeim, nem leplezve, mennyire tartom a pszichológusokat. Pont annyira, mint a coachokat. Mindkettő pénzért beszél beléd valamit, ami addig nem volt, de majd most lesz. Anyával is el tudták hitetni, hogy egy fej saláta meghosszabbítja az életét, és akkor a többiről ne is beszéljünk.
- Mármint...most? És itt? És csak így? - egy pillanat alatt sápadok le, és érzem, nehezebb a levegővétel. A szoba pedig forogni kezd, meg kell kapaszkodnom valamibe. Még szerencse, hogy itt vagyok. Félreértés ne essék, nagyon szívesen engedem, hogy vért vegyenek tőlem, csak ne tűvel. Hirtelen csábítóbb a gondolat, hogy feltépjem az ajtót, kiszaladjak és többet vissza se jöjjek, de nagyot sóhajtva veszem tudomásul, ez kell... erre szükség van.
Hát mit meg nem teszek én, csak hogy...
- Jó - csüggedten ülök le, de úgy mint akiből az élet is kiszállt hirtelen.
- Igazából nyomozni nem is kell. Én majdnem biztos vagyok abban, hogy Ő az apukám - vallom be csendesen, még a fejem is lehajtom. Ez már amolyan reflex, tudom már, hogy ez tabu téma. Jóformán senki nem érti meg, és engem néznek hülyének.
- Rossz érzés, ugye? Pedig tök jó életem van, tényleg... más ölne ezért az életért, és mégse teljes, nem vagyok boldog. Jó, anyunak van egy pasija, de az egy görény - fújom fel magam, mert ő a másik tabu téma, és az oka annak, hogy a kviddicseseket élből kerülöm.
Persze próbálom rávenni, hogy menjünk el, hátha levedli a hivatalos köntöst, és többet megtudhatok róla, de miért is lenne az ennyire egyszerű?
- Wouttal? Ön szerint eljönne velem? - csak egy pillanatra kalandozok el, de tényleg. Woutnak még a neve is ezt a reakciót váltja ki belőlem, de... a fiú se egyszerű eset, és feltételezem pont ezért sikerült levennie a szandimról.
- DNS vizsgálat? - kérdezem motyogva, ízlelgetem a szavakat, és ahogy turkálok az elmémben, felcsillan a szemem, mert az tényleg segíthet.
- Az anyukám még oké, megoldom, viszont az apukám... - ficánkolni kezdek, mert érzem, hogy szorul a hurok. Akárhogy keresem, nincs több verzió, nincs több fogódzó, amibe kapaszkodhatnék, így egy mély sóhaj után felnézek a gyógyítóra.
- Adna mintát Mr. Löwenherz? - teljesen megszeppenve, szinte alig hallhatóan teszem fel a kérdést. Még levegőt se veszek, annyira figyelem a reakcióját.
- Mert szerintem Ön az apám - és hogy ne tűnjön úgy, hogy csak a szavakkal vagdalózom, óvatosan nyújtom felé azt a képet, ami gyűrött, a széle már hiányos, de most is végig a kezemben volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Talán ez a különleges képességem. Fél perccel ezelőtt még el akartam bújni, hogy kisírjam magam, amiért anyám lepasszolt, de mostanra már nyoma sincs a szomorúságnak.
Rendesen bele is élem magam a rögtönzött jelenetbe, hisz sose hagyok ki egy alkalmat. Sajnos egyáltalán nem vagyok visszatáncolós típus, de hát... rövid az élet, így legalább lesz min nosztalgiáznom. Már így is várom, hogy megmutathassam Kornélnak a képet, és elmeséljem, milyen jó fej idegenekbe lehet itt belefutni.
- Zsanna vagyok, szia - mosolygok rá olyan ragyogóan, mint bárkire. Ez viszont láncreakciót indít el, és be is szívom a levegőt. A körülöttünk lévő kisebb lánygyűrűnek ennyi kellett. Egyből körém kerülnek, és pislogni sincs időm, telefonok kerülnek elém, épp csak egy bocsánatkérő pillantásra futja. De profikat megszégyenítve tűröm, hogy egymás szavába vágva kérdezzenek, és aláírás közben még válaszolok. Mindezt pedig olyan lelkesen, mintha eleve az lett volna a célom, hogy elérjem, felismerjenek.
- Ő a pasid? - mutatnak a srácra, de mivel a kérdést szinte vártam már, mosolyogva rázom a fejem.
- Neeeem, ő az új stylistom asszisztense - persze bólogathatnék is, sokkal menőbb lennék, ha címlapon hoznának le egy láthatóan idősebb pasival, de senkit nem szeretnék kellemetlen helyzetbe hozni, és van bennem tartás. A világ majd tudni fog a pasimról, amint lesz, és olyas valaki lesz, aki mellett büszkén húzom ki magam, és nem egy Mammut közepén boronálnak össze vele. Arról nem is beszélve, mit kapnék az anyámtól.
- Akkor tényleg szerepelni fogsz a Balenciaga kampányban? - na erre a kérdésre viszont őszinte örömmel bólogatok, és pár kép után már meg is szabadulunk tőlük. Nem okoz gondot beszélgetni velük, és ha nekik ettől meg pár képtől jobb a napjuk, hát ki vagyok én, hogy ezt elvegyem tőlük?
- Pontosabban Kárási-Tóth Zsanna, és igen... mármint nem gáz, hogy te nem ismersz, modellkedek, meg pár szépségversenyt megnyertem - megvonom a vállam, mert nem tartom akkora számnak, mint az előbbi lányok.
- És anyukámmal kajáltam volna, szóval ha a bírod a kínait szívesen meghívlak kárpótlásul - meresztek nagy szemeket, mert az sem lep meg, ha ezek után nem akar a közelemben lógni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

- Én se szoktam száguldozni....jó de... szoktam - forgatom meg a szemem mosolyogva, mert valótlant állítani mégsem akarok. A ruhán csak mosolygok.
- Nem az enyém. Mármint.. csak kölcsön. El szoktam hozni, mert a mugli tisztítók feleannyira se hatékonyak, mint az itteniek - mesélem, elhallgatva a tényt, hogy amúgy lehetne a sajátom is, de nincs is hová felvennem, meg nekem ez már kicsit túl csicsás. Ennek ellenére a képek csodásak lettek, és alig várom, hogy tölthessek fel belőlük instára. De ugye ahhoz engedély kell.
- Te már csak tudod, igaz? Olvastam, hogy összeboronáltak Doriannal... maradjon magunk között, de... és ezt úgy mondom, hogy rajongok Belláért, de te jobban passzolsz hozzá - és mindezt úgy mondom, hogy tényleg odavagyok Belláért is, de Dorian mellé abszolút nem ő illik. Nem félek, talán majd ő is rájön. Meg hát ez csak az én személyes véleményem, nem egy jóslat.
- Jövőhéten viszem vissza. Eljössz velem? Ott van egy csomó, simán beleugorhatsz párba - megvonom a vállam, nem nagy dolog ez, de tényleg. Borcsa néni szerint nyugodtan maradjak ilyen, meg tényleg nem esik nehezemre kedvesnek lenni. Attól, hogy olyan az életem amilyen, egy percig nem gondolom, hogy Bella szinten el kellene szállnom magamtól. Csak szép vagyok. Csak anyámnak vannak jó kapcsolatai... semmit nem tudok felmutatni, ami az én saját érdemem lenne, és ami miatt okom lenne elszállni.
- Gréta, hagyd csak. Azóta már egy 14-esem van, és csak egy telefon. Nem velem volt görény, hanem valakivel, aki nekem fontos... felvettem, és közöltem vele, hogy akkor ezt első körben Rudi bának mutatom meg, utána az igazgatónak...  De lehetett volna velem is. Történt valami? Vagy ő csak szimplán ilyen? - nem akarok tapintatlan lenni, és olyasmibe ütni az orrom, amihez semmi közöm, csak érdekel.
- Hol lehet olyat szerezni? Ha már úgyis mindegy, innék valamit, mert kiszáradok - beletörődve a helyzetembe, akkor fontossági sorrendet állítok, mert a torkom már tényleg kapar.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Még ha zavar is a kialakult helyzet, vagy kellemetlenül érzem magam miatta, egy pillanatra se hagyom egyetlen apró jelét sem kiülni az arcomra. Profin tudom kezelni, mert nincsenek sokan, és ahogy látom az arcukon az örömöt, nem is sajnálom a perceket. Azt már inkább, hogy magyarázkodnom kell.
A kérdésre elnevetem magam, és még jól is esik, de a fejem rázom.
- Talán ha Taylor Swift, vagy Ariana Grande lennék. Sokan csak a platformokon ismernek, aztán ha leugrok egy kifliért, még végig is tudom hallgatni, ahogy engem beszélnek ki - vigyorgok fel az újdonsült modellemre.
- Az anyukámmal más. Őt nagyon sokan ismerik, pedig már nincs is a szakmában, de mégis - nyomkodom kicsit a telefonom, hogy aztán megmutassam az egyik képet róla. Ha fogott életében Playboy magazint a kezében, már ismerős is lehet neki, mert anyus durván tolta. És szépen össze is szedte magát belőle.
- És full tiltólistás, de egyszerűen imádom - vigyorgok rá, mert bizony én most szabályt szegek, ő meg ezzel tettes társsá avanzsált.
- És bocsi az asszisztens miatt, de nem akartam kellemetlenséget - kérek azért mégis csak elnézést, mert nem szoktam minden idegennel előre lebeszélni a sztorit az ilyen esetekre. Az azt hiszem furcsa is lenne.
- De ne oda, ha nagyon jót akarsz enni, itt az egyik sarkon van a legjobb. Bízz bennem, tudom miről beszélek - megfogom a kezét, csak hogy megállásra késztessem, és amint sikerül, el is engedem természetesen.
- Ha kell leteszem a nagy esküt, hogy nem foglak leütni, és eladni a szerveid - pislogok is mellé szépen. Jó, kicsit hozzá tartozik az is, hogy így már én se akarok itt lenni, mert félek az esetleges következményektől.
- Ha megengeded a privát instámra igen. Sokat fényképezek, és ott csak a pár ismerősöm látja. A hivatalosra nem igazán posztolhatok, rendszerint anyu intézi, meg egy Kriszta, meg ők is felügyelik. Tudod... azért sok a beteg ember, én meg még mindig csak tizenöt vagyok - nem akarom részletezni, ha képben van ezekkel a platformokkal, akkor azzal is képben kell lennie, milyen elvetemült férgek kerülnek sokszor elő.
- Na, akkor menjünk? - indulok meg a kijárat felé.
- Amúgy...miért ültél úgy ott a padon, mint akit elcibált az asszony a Glamour napokra és véletlenül ott is hagyott? - óvatosan teszem fel a kérdést, miközben felnézek rá, de tényleg nagyon szomorúnak tűnt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

- A felnőtteknek tényleg sokkal egyszerűbb - közlöm vele azt, amit leszűrtem, egy nagy sóhaj kíséretében. Most még talán irigylem is, amiért neki már nem kell ilyesmikkel foglalkoznia. A helyzet az, hogy a diákok olykor nagyon szemetek tudnak lenni, és ok nélkül bántani valakit, csak mert....nekik nem szimpatikus. Talán ez az, amit sose fogok megérteni, főleg nem egyet érteni vele.
- De nekem nincs problémám. Már azt az egyet leszámítva. Én jól vagyok - ez nem bizonygatás, ez tényközlés. Nyílt vagyok, közvetlen - talán túlságosan is -, nem gubózok be, és nem bújok a sarokba sírni. És nem török össze attól, hogy egy akadály kerül elém, hanem próbálom leküzdeni. Szerintem ez olyasmi, ami okán elmondhatja az ember, hogy ő jól van.
- Oké... biztos lehetnék még ennél is jobban - megvonom a vállam, mert ahogy eddig tapasztaltam, mindent is lehet még tovább fokozni, de miért siessek, ha nekem ez így most jó? Tudom, hogy leszek majd nem jól is. Anyu sose engedte, hogy álomvilágban éljek, és rajta is nem egyszer látni, hogy mélypontra kerül, hogy nemes egyszerűséggel fogja magát, és összezuhan, de pont az a szép az egészben, hogy utána látom, ahogy felkel. Sosem hagyja el magát.
- Én nem félek semmitől - jön a reflex válasz, hirtelen és hadarva, mint egy tipikus védekezés, még dacosan ki is húzom magam, hogy ugyan már...
- Csak mikor belém szúrják, az olyan, mintha meglékelnének, és ....meg.... - kezdek el habogni, mert más nem igazán jut eszembe, már a tényt leszámítva, hogy én nem félek... én rettegek a tűktől. Persze anyám szerencséjére, mert ha nem így lenne, már biztos tele lennék varrva.
- Mert... lehülyézett, és csak az állatokkal foglalkozik. Ha lenne itt valami Pet Café, oda tuti el tudnám cibálni, de így... és persze pont ő tetszik, miért is tetszene más? - akadok ki, még a kezeim is megerednek, és tellegetni kezdek velük a nagy hevesség közben. Ezen a ponton nem érdekel amúgy, hogy akarja-e hallani, vagy mennyire érdekli az én magánéletem, már ha lehet esetemben magánéletről beszélni.
Nem szeretem mederbe kezd el folyni a beszélgetés, és érzem is, ahogy a kényelmetlenség érzése szépen lassan rám telepszik. Fú, de nem szeretem ezt. Visszább is veszek a vehemenciámból. Bárkivel szívesebben beszélgetek erről, mint vele, hisz jórészt, neki is köze van hozzá. Talán ilyen az is, mikor valakinek be kell vallanod az érzéseid? Miért ennyire nehéz?
Ahogy a DNS vizsgálatra terelődik minden, tudom, hogy lassan jön a végjáték. Hetekig ültem ugyanitt, beszélgettem vele, még nevettünk is, most meg minden hirtelen olyan nyomasztóvá válik, hogy csoda, nem kap el a pánikroham. Azonban tudom azt is, nem odázhatom tovább, el kell neki mondanom. Felkészítettem magam már arra, hogy szépen közölni fogja, hogy ez szuper, de amúgy nem kér belőlem, de egyszerűen fogalmam sincs, milyen lenne ezt az ő szájából hallani. Még csak gondolni se merek rá, hiába lebeg az is ott, mint egy opció.
Nagyot nyelek, mikor megakad és rám néz. Már nincs ott az a hiperaktív buzgómócsing, meg vagyok szeppenve, és szeretnék nagyon apróra összezsugorodni, hogy még csak ne is lásson.
Összerezzenek, mikor másodszor szól a manónak, de én nem merem szólásra nyitni a szám, pedig...pedig tényleg bírnám, ha ezt másképp is meg lehetne oldani. Tudom, hogy beszélnem kellene, vagy mondanom valamit, de képtelen vagyok. Most legalább a Gyengélkedő, tényleg gyengélkedő hatását kelti, és nem egy társalgóét, ahová bejárok fecsegni egy kicsit. Megyek a manóval a paraván mögé, és behunyom a szemem. Összepréselt ajkaimon mégis csak kicsúszik a szisszenés, mikor a hideg spray ellenére is érzem ahogy a tű belém szúródik, de valahogy most még ez is eltörpül. Rendesen traumának kellene megélnem, hogy vér kerül belőlem egy, vagy franc tudja hány kémcsőbe, mégis csak az jár a fejemben, mit gondolhat most. Miért nem szólal meg. Komolyan, mondaná, hogy ne bolondozzak, vagy hogy esélytelen, mert körül van metélve - jó, olvastam, hogy valakiknél ez szokás -, vagy hogy vallási képtelenség, bármit. Csak ez a csend ne legyen.
- Én... azt hiszem végeztem - szinte csak suttogok, ahogy előbukkanok a paraván mögül, de csak a padlót fixírozom, miközben lassan haladok az ajtó felé. Tudom, hogy most le kell lépnem.
- Viszlát.... Mr. Löwenherz - furcsa kimondani a nevét, sose szoktam félig tudatosan. Féltem, hogy egyszer csak kicsúszik a számon, hogy apa. Egyetlen pillanat, annyit engedek meg, hogy ránézzek a férfi arcára, aztán tényleg feltépem az ajtót, és sprintelek vissza az Eridonba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

- Csináld megint! - Laca elkövette a végzetes hibát, mikor megszólalt a saját hangomon, azóta ahogy alkalmam nyílik, mindig kikönyörgöm, hogy utánozzon már valakit, mert bár elsőre lesokkolt, azóta nagyon vicces nekem.
Egyébként vannak elveim. Közéjük tartozik az is, hiába medencézni megyünk, nem trappolok végig a kastélyon egy szál bikiniben, mert az hogy néz ki. Na meg, bőven eleget kell mutogatnom magam ahhoz, hogy ne ragadjak meg plusz alkalmakat. Így bár elfintorodok a mellettünk elhaladó lány láttára, de megértem. Csak.
- Oké, még ha lenne is neki mit kirakni - mert hát elől deszka, hátul meg léc, mégis úgy húzza ki magát, mint aki el is hiszi, még utána is fordulnak. Jó, nyilván az eridonos is megnézi, hülye lenne nem megnézni, mikor így premier plánba a szeme elé teszik. Nekem ez akkor sem bejövős dolog.
Újabbat kortyolok az üvegből, ami nálam van, és megint fintorgok.
- Citromos víz. Semmi ízesítés, csak így natúr, de valami borzalom, de... nem lehet hasam. Anyu elintézte, hogy benne lehessek a Balenciaga kampányában. Ez ilyen nagy dolog - amit kivételesen még várok is, ez hallatszik azon, mennyire izgatott a hangom. Már annak ellenére, hogy halk, mert nem akarok támadási felületet adni, így nem is verem nagy dobra.
- A csipet csapat amúgy nem fog fellógatni, hogy ennyit lógsz velem? - teszem fel a nagy kérdést, mert már most többet van a társaságomban, mint az előkészítős évek alatt összesen. Én pedig nem akarok ebből kellemetlenséget.
- ÚÚÚÚÚÚÚÚRISTEEEEEEEEEEEEN! - ahogy a medencékhez érünk, felkiáltok, mikor meglátom a hatalmas flamingót. Hirtelen állok meg, hajolok előre, csak hogy tökéletesen a fejem tetejére tudjam kontyolni a hajam, ami egész idáig a hátam közepét verdeste. Ebben egyet értünk anyussal. Semmi pénzért nem vágatnám le.
Gyorsan lekapom a rajtam lévő ruhát, hogy aztán már bikiniben szaladhassak is.
- Gyereeeeeeee - nem felejtem el, hogy nem vagyok egyedül, csak ez... fú de nagy, és akarom. Még csak nem is figyelem, melyik medencébe rongyolok bele nagy bátran, a flamingót célozom meg, amire roppant hősiesen fel is küzdöm magam. Az meg aztán cseppet sem érdekel, ki hogyan figyel. Sose érdekelt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Komolyan. Sétálok én, járnak a lábaim, meg köszöngetek is vissza, ahogy elcsípek egy-egy Hellot, de... az arcomra szerintem ráragadt a WTF kifejezés. Olvasd el, mondták. Jó lesz, mondták. Én meg itt áldom az eszem, hogy nem kezdtem olvasásba, mert azért mégis csak vannak itt elvek, amikből nem engedünk. A sorozatot néztem, azt a hat részest, amiben a Kings Manes hapsi is játszik, de egyszerűen én nem értem.
Mégis mit várt Mr. Darcy? Tök bunkó volt, meg amúgy is akkora sznob, hogy külön bejárat kellett volna csak az egójának, aztán meg kiakadt, hogy Lizi kikosarazta? Hát team Lizi, esküszöm.
Igen, magasröptű gondolataim közepette, megint sikerült nem figyelnem arra, merre megyek de... legalább látok fényt. Jó, tudom... az se feltétlenül jó ómen, ha fényt látsz, de most mit tegyek? Követem.
Azért elhaladva a Szfinx előtt, csak grimaszolok neki egyet, mert a múltkor is lefárasztott. Nem akartam én bemenni, a találós kérdésekben meg amúgy sem vagyok jó. Vagyis... azokban sem.
Lassabbra veszem, mert idő közben felötlik a gondolat, buli lehet valakit követni, így hát miért ne alapon, olyan halkan, ahogy csak tőlem telik, követem.
Ez is csak addig tart, míg nem hallok repülést, ami közeledik.
Nem sikítok, de lemerevedek, mert ha denevér, és elviszi a szép hajam, én itt kapok infarktust, annyi szent. Ahogy viszont elmúlik a veszély, sietek, hogy beérjem a szökevényt, mert addigra világossá válik, szökni próbál. Mondjuk megértem, mert engem is sokszor hatalmába kerít az érzés, hogy lelépjek innen. Pedig aztán igazán próbálom jól érezni magam. Most meg elhúzom a szám, mert túl közel kerültem, és fohászkodok a fentiekhez, hogy ne kapja fel a fejét a szandim hangjára, mert ebben futni szinte lehetetlen, a pálcám meg a szobában.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Ha tudom, hogy maratoni távot fogok legyalogolni az éjszaka közepén, kényelmesebb szandit veszek fel. Viszont ez a szép az itt létembe, sose tudom előre, mi lesz, így nagyon készülni se tudok rá. Egyelőre a fejjel megyünk a falnak perspektíva tök jól alakul, de valahol van egy baljóslatú érzésem, nem fog ez sem örrökké tartani.
Meghallom a latin szavakat, ebből következtetek arra, hogy az előttem lévő épp varázsol. Egyből elfog az irigység, mikor látom, nem gyullad ki semmi, és fekete szurokszerű valami se kerekedik sehol. Ez nem ér, hogy másnak ez ennyire egyszerű. Már majdnem szólnék, hogy azért lassítson már, tök nehéz követni. Biztos valami égimeszelő, gólyalábakkal, és csak bízni tudok abban, hogy a kedvesebb fajtából, mert én is kitérnék a hitemből, ha azon kapnám magam, hogy valaki követ.
- Egészségére - hirtelen reakció, cseppet sem megfontolt, csak a nevelésem hozadéka, ami után össze kell szorítanom a szemem, mert lehetetlen, hogy a hirtelen kerekedett zajban, ne szürné ki az én egérke hangom. Mentve a menthetőt, azért próbálok én besunyulni egy oszlop mögé, csak nem adom olyan könnyen a fejem, hogy levegyék.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

- Basszus a zsák - nézek Grétára elkerekedett szemekkel. Igen, én azt szépen elfelejtettem, és ott is hagytam. Visszamennem meg már teljesen esélytelen érte.
- Szerinted itt lehet kapni olyat? - húzom el a szám. Néha... igazán nagy ritkán... irtó szerencsétlen tudok lenni. Természetesen önhibámon kívül.
- De most gondolj bele, ha neked is éjjel-nappal a falon kellene lógni, és nem is nagyon tudnál sehová se menni, körülötted meg zajlik az élet, te mivel ütnéd el az időt? Igazán nem okolhatók érte, és olykor viccesek is... szerintem jó, hogy vannak. Na meg... minden pletyka három napig tart - próbálom békíteni, persze azt is megértem, az sem kellemes, ha épp te magad vagy porondon.
- Én ahogy látom a féltékenység a legroszabb, ami az emberrel történhet. Mondjuk egy olyan magabiztos emberrel, mint Bella, aki látszólag teljesen rendben van magával. Tudod, a féltékenység az olyan, hogy szembesülsz azzal, hogy van valami másban, ami miatt a te helyed meginoghat. Szóval lehet nálad tényleg csak, de ha megkérdezném Doriant, ő már nem azt mondaná, csak ennyi - próbálok én itt bölcselkedni, de tapasztalatom ezen a téren a nullához tendál, szóval lehet csak én definiáltam rosszul a féltékenységet. Minden esetre Bellának akkor is van oka aggódni, mert Gréti is van olyan szép, mint ő, és vele ellentétben, a másik eridonos még kedves is.
- Nem kedvelem. Tudom, most aztán hazavágom a kliséket. A ruhái menők, a neve nem semmi, de kitörölheti vele, ha ő közben ilyen. Még az utánfutóiról is lerí,  csak azért lógnak vele, mert nélküle el lennének veszve - húzom el a szám mosolyogva, de a tényen ez mit sem változtat. Én ellenzem, hogy másokat csak úgy szekáljunk meg bántsunk, és nem is érzem, hogy attól menőbb lennék, hogy belerúgok valakibe.
- Naná, anyus is nyugodtabb lenne. Hadilábon áll azzal, hogy járkálhatok-e egyedül, vagy szerezzen mellém valakit, aki kísérget. A fejemhez vágta, sokkal könnyebb volt neki, mikor még csak gügyögtem - forgatom meg a szemem, mert nem tehetek róla. Na meg én igazán próbálok jó gyerek lenni, és nem bajba keveredni, még akár büszke is lehetne rám.
- De ugye tudod, hogy ez nem mehet így a végtelenségig? Nem mentheted meg mindig a fenekét. Meg kell tanulnia felelősséget vállalni a tetteiért, mert amíg csak azt látja, teljesen mindegy mit csinál, a tesója úgyis kihúzza a szarból, addig... nem hiszem, hogy fog ez változni. Mármint semmi közöm hozzá, meg ilyenek - teszem fel a kezeim védekezően, mert nem akarok én beleszólni, meg itt nevelési tanácsokat osztogatni, épp csak csekélyke tapasztalataim egyikét osztom meg. Aztán pedig a telefonom nyújtom, miután megnyitom a felvételt.
- Töröld ki nyugodtan, nem szoktam másolgatni - mosolyodok el, ezzel is lezárva a témát. Nekem nem kell bocsánatot kérni, hisz nekem csak a telefonomba esett kár, ami anélkül is elő szokott fordulni, hogy más rásegítene.
- Részvétem - halkan, szomorúan szólalok meg a történetet hallva. Én áldom Merlint, hogy nekem ilyet még nem kellett átélnem. Minden rokonomhoz nagyon tudok kötődni, így belegondolni se merek, mi lenne, ha valamelyikük nem lenne.
- Talán ha elmennétek Rileyhoz? - óvatosan teszem fel a kérdést, hisz ő tud nekik segíteni, már ha lehet ezen egyáltalán.
- Neeeeem, olyan innit, ami a kezedben van - nevetem el magam, és az ötletét hallva, fel is csillan a szeme.
- Palacsintát, bármennyit meg tudok enni, menjünk... vagyis... előbb elszaladunk Zenkőékhez? Nem akarok így szaladgálni, mert mi van, ha más is észrevesz - hirtelen eszembe jut, hogy a ruha az bezzeg még rajtam.
- Ááá ne hidd, velem se egyszerű - nevetem el magam, mert valahol jól esik, amit mond. Azonban én is kamasz vagyok, és anyámnak is megvannak velem a problémái.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Újra felnevetek, pedig nem is szoktam én így affektálni. Vagy mégis? Úristen, ugye nem szoktam ilyen picsásan nyávogni, és Laca csak túltol...engem? Majd meg kell kérdeznem valaki elfogulatlant, mert ha meg mégis... az így tarthatatlan állapot.
- Nem tudom, neked elég? Egy jó segg? - oldalra döntöm a fejem, úgy bámulom a lányt én is. Nem, esküszöm nem értek én ehhez. Pasi lennék, nekem tuti nem lenne elég, de minden tévhittel ellentétben, fogalmam sincs, mi jár a fejükben.
Ahogy megböki a hasam, azt nevetve be is húzom, mert marha csikis vagyok.
- Persze hogy van, nem is ez a lényeg. Az a lényeg, hogy mekkora - forgatom meg a szemem, mert nagy hasat nem szeretnék. Brrr..
- Balenciaga, ez ilyen márka, mint Nimbus meg a Tűzvillám. Csak nem seprűket csinálnak, hanem ruhákat. És reklám lesz, mert új cuccok jönnek. Ha meg abban fotóznak le engem, akkor tele lesz a képem mindenhol, szóval igen, Lacus, mint egy felhőkarcoló, akkora dolog. Most gondolja bele, jelentkezik több ezer lány, és abból ötöt, vagy hatot választanak ki, és abban benne vagyok - mesélem neki teljesen lelkesen, és bízom abban, hogy most már megérti, mekkora dolog ez, és büszke lesz rám. Mert ez akkor is nagy szó. Nekem az.
- Régen tanult itt az Egerszegi Nina, ő is modell - újságolom neki, amit megtudtam. Láttam az egyik tablón, szóval azóta nem rossz nekem itt lenni.
- Na jó... ez azért ijesztő... - látványosan megborzongok, komolyan, még a libabőr is látszik, mert Laca annyira ügyes, hogy már várom, hogy Panka és Zóra előbújjon valahonnan.
- De nyugi, mellettem jó kezekben vagy, nem hagylak meghalni - biztosítom róla, hogy minden tőlem telhetőt megteszek, hogy ne legyünk kastélybéli járulékos veszteségek.
- Kakasi megy, vagy az már haladó? - húzom természetesen, de a néninek olyan hangja van, hogy azt képtelenség leutánozni. Szerintem legalább is.
Aztán meglátom a medencéket, el is veszek, meg rohanni is kezdek, mert hát ez volt a cél, ugye.  Kényelmesen elhelyezkedem a flamingóban, és hagyom, hogy elfoglaljuk az egész rétet - már ameddig a medence hagyja -, és kiabálok, meg egyszerűen csak jól érzem magam. Lacával meg még könnyű is, mert sose kapok tőle olyan, "te tuti nem futsz százzal" tekinteteket. Mellette nyugodtan lehetek flúgos.
Ki tudja, mennyi időt töltünk kint, míg meg nem jelenik Rudi bácsi, hogy most már azért takarodó, mert hűvös van. Ezt egyébként eddig nem is éreztem, csak már fent a szobában látom, hogy belilult a szám.