Kárási-Tóth Zsanna
Diák Eridon (H), Harmadikos diák
neveletlen hercegnő | napraforgó
RPG hsz: 281
Összes hsz: 402
|
Jegyzet Roast
- Szerintem jól döntöttél - közlöm Lencsuval csillogó szemekkel, még meg is ölelgetem, csak azért nem viszem túlzásba. Ettől függetlenül az örömöm látható. Mégis csak az LB-m kijött, és hát... nem kell így még reggel felkeresnem, hogy elköszönjek.
Jól meg is nézem a vonalat, amit húzott, és igazán büszke vagyok rá. A barátnőm szép.
Arról mondjuk fogalmam sincs, mikor és hogyan lettek ennyien, még a tűzijátékra is összerezzenek kicsit, mert nem számítok én ilyesmire. Tény, ez az első össznépi összezördülésem, jobban is élvezném, ha nem kéne olyan arcokat lesegetnem, akiket nem szívesen lesegetek, de hát az ember lánya nem válogathat, ha mindenkinek szólt, ugyebár.
Megfogom Lencsu kezét, hogy odanavigáljunk Lacához. Kicsit kiborulok, mert akkor még egy hajmosás is játszik, pedig nem szerettem volna, mert mire az megszárad... Túlságosan korán kell kelnem. Lehet le sem fekszem, majd alszok a repülőn.
Nem vagyok a legjobb barátnő, ez is tény. Amint bemutatom őket egymásnak, gyorsan odaszaladok Dorihoz, hogy a kezébe nyomjam azt, amit már amúgy is terveztem, de sokkal jobb így, hogy nem az ajtaja alatt kell becsúsztatnom. Közben azért viszonzom Gréti pusziját is, meg kapkodom a fejem, kik vannak még itt, és intek gyorsan Theonak is, még egy halvány mosolyt is megeresztek.
- A kis barátaim előtt nem szívesen égnék veled - közlöm az eridonossal gúnyosan, de persze csak viccből. Annyira nem sértődök meg, de hát magas a labda, le kell csapni. Meg is ölelem, és biccentek, mert mindketten tudjuk, úgyse szabadul meg tőlem.
Megkapom a táskát, amivel visszaindulok Lecsuékhoz. Legalább innit szereztem, hát mekkora jó vagyok.
- Köszi - mosolygok Stephre, mert legalább valaki észrevette, pedig tényleg imádom ezt a szettet, tök kényelmes, és még a sarkam se akadt bele semmibe. Mi ez, ha nem tehetség.
- Kértek? - nyújtom Lacáék felé a táskát, nem tudom, hogy mi van benne, de én most csak vízet kívánok, szóval körbe nézek, hátha van az is valahol.
- Úúúú idő van? - csillan fel a szemem, mikor látom, lapok landolnak a tűzben. Közelebb megyek én is, és csak kis hezitálás után, dobom bele a sajátjaim. Kellenek a francnak, jövőre úgyis új év, és még egy tanárt nem láttam, aki foglalkozott volna az előző évben tanultakkal.
- Fujj, nézd - bököm meg Lencsut, mikor meglátom, hogy kicsit távolabb tőlünk, megy a nyálpingpong.
- Lehet ez is ilyen varázsló szokás. Tudod, nem számot cserélnek, hanem nyálat. Remélem, Gréta megtalálja a nyelvével a karót, aztán kihúzza a Sünből - még fintorgok is. Aztán el is fordítom a fejem, mert így is már többet foglalkoztam vele, mint szerettem volna.
- Fúúúú táncolunk? - nézek az én társaságomra csillogó szemekkel, aztán ha belemennek, megyek is közelebb a zenéhez, hogy végre megrázhassam a fenekem.
- Várjatok - jut eszembe, és előkapom a telefonom, majd szorosan melléjük állok, hogy azért legyen már egy közös szelfink.
|
|
|
|
|
Kárási-Tóth Zsanna
Diák Eridon (H), Harmadikos diák
neveletlen hercegnő | napraforgó
RPG hsz: 281
Összes hsz: 402
|
- Nem mered - szűkítem össze a szemeim, és próbálok valami nagyon fenyegető élt megütni, de mosolygok, így a hitelességnek annyi. Már annyira nem is furcsa ám vele lógni, meg nem is olyan merev, mint amilyennek először tűnt.
- És igaz? De mondjuk lehet tényleg jobb, nem? Ha nem is apud, de anyudnak tuti nem hiányzik a sok turista, akik összetapiznak mindent - én ehhez mondjuk abszolút nem értek, csak azt tudom, én se tenném közszemlére a helyet ahol élek, legyen bármekkora is.
- De figyi? Miért nem rejtették el, mint a sulit is például? Akkor nem pletykálnának - gondolom én, hogy ezzel több évtizedes problémát oldottam meg hirtelen.
A kellemes pillanatoknak hamar vége, sose ettem még gyomorgörccsel vacsorát, és tudom, hogy nagyon meg fogom bánni, amiért csak pár falatot sikerült legyűrnöm, de... nem volt jó. Én nem ehhez szoktam. Ehhez a síri csendhez. Gondolom, nincsenek is sűrűn együtt, akkor miért nem beszélgetnek, ha igen? Nem értem őket. Pedig elvileg szeretik egymást. Felnőttek...
Nagyi elhív, bennem meg megáll az ütő hirtelen, de persze ahogy tudom, összeszedem magam. Figyelmesen hallgatom, kényszerítve magam, hogy most aztán mindent megjegyezzek, mert tényleg nem szeretném apust beégetni.
- Nem tudom, mennyire fogja vigasztalni, de anyuék részéről sincs több - osztom meg vele mosolyogva, még csak fel sem fogva, mennyire el vagyok így kényeztetve, hogy nem kell mással osztoznom a figyelmen.
- És fel is venném örömmel, de... Dr. Löwenherznek nem kellene ebbe beleegyeznie? - annyira a nagyira koncentrálok, hogy arra már nem megy, hogy apámat apámnak nevezzem. Még a tarkóm is megvakarom kínomban, mert hát.. nem rajtam múlik.
- Higgye el, én lennék a legboldogabb, ha csak annyi hátrányom lenne, hogy házasságon kívüli vagyok, de... én javarészt muglik között éltem, mert anyus dacolt... még csak a varázslás se megy úgy, ahogy kellene, mert nem szoktunk még össze a pálcámmal, és persze, hogy makacs az is. Meg fogalmam sincs, mit kellene csinálnom, hogyan kellene viselkednem, hogy az jó legyen - sokáig viszont nem bírtam türtőztetni magam, a kezeim is munkába lendültek, gesztikulálok is velük rendesen, és még a nyelvemre se vagyok képes csomót kötni.
- Én csak tartok attól, hogy csalódást okozok - motyogom a végén halkan, mert nem annyira jó érzés ezt beismerni.
- A kastély nagyon tetszik, és már láttam egy manót odakint, nagyon aranyos - a rossz kedvem is hamar elpárolog, ahogy az lenni szokott, újra szikrázóan mosolygok a nagyanyámra.
|
|
|
|
|
Löwenherz Zsanna
Diák Eridon (H), Harmadikos diák
neveletlen hercegnő | napraforgó
RPG hsz: 281
Összes hsz: 402
|
Évnyitósdi after
Érzem én, hogy Kori ölel, azt is, hogy Laca is itt van mellettem, mégsem jobb. A sírást még csak abba se tudom hagyni, annyira bánt ami történt, hisz Merlin a megmondhatója, én csak egy ártatlan viccnek szántam, hisz a mestertanonc mondta azelőtt, hogy már amúgy is ellőtték ezt a poént. Mondjuk... talán megvárhattam volna a sztori végét, de most már mindegy.
Egy szó nélkül battyogok Anti bácsi mellett. Volt idő, mikor szökdécseltem a gyengélkedőig, és rendesen vártam, hogy odajussak, sőt... tettem is érte, de ez most nem az. Most fáj menni, és túlságosan gyorsan is tart odaérni. Szegény apus, remélem nem kap infarktust, hisz még akkor sem voltam ennyire szétesve, mikor megtudtuk, hogy ő az apám. Ott igazából boldog voltam, ami a jelenlegi állapotomról egyáltalán nem mondható el.
Hálás vagyok Anti bácsinak, ő részletekbe menően vázolja fel a jelenlétem okát, és ahogy Rudi bácsi történetéhez ér, újra rám tör a zokogás, mert a mellkasom is elnehezedik, és a levegő is alig jut el a tüdőmig. Én tényleg nagyon sajnálom, és nem ezt akartam, de... valószínűleg ez már senkit nem hat meg.
A sírást még akkor sem bírom abbahagyni, mikor az ajtó csukódik, és a házvezető-helyettes itt hagy engem az apámmal.
|
|
|
|
|
Löwenherz Zsanna
Diák Eridon (H), Harmadikos diák
neveletlen hercegnő | napraforgó
RPG hsz: 281
Összes hsz: 402
|
Évnyitósdi after
Tényleg nagyon pocsék a kedvem, de a sírás alább hagy legalább. A nem is kedves Kedves prof persze nem rest. Betűre pontosan felvázol mindent az apámnak, egyetlen egy momentumot sem hagyva ki, nehogy bármit is szépíteni tudjak. Elhiszi nekem bárki is, hogy az elvett jelvény a legkisebb bajom ezzel az estével? Egy tanárt lehet miattam is kirúgnak, hát éljen ezzel együtt bárki is.
Vontatottan vonok vállat, ahogy apu próbálja megtalálni a megfelelő szavakat. Tény, erre még köztünk nem volt precedens. Én nagyon igyekeztem neki mindig a legjobb oldalam mutatni, és nem elmesélni neki az apróságokat, amik miatt büntibe kerültem, vagy leszúrtak. Senki sem beszél ilyesmiről szívesen ugyebár, így megértem, hogy míg Kedves profnak ez nem volt semmi új a nap alatt, apu teljesen le van sokkolva.
- Honnan tudjam? - tudom, hogy a szemeim még csillognak, és még a mosoly sincs az arcomon, de ráemelem apura a tekintetem, ami legalább annyira tanácstalan, mint amilyen az övé lehet.
- Anyu sose büntetett meg semmiért. Ő tudta, hogy azok ott a hülyék - mutatok az ajtó felé, amit nemrég tépett fel a házvezető-helyettes. Pontosan rá is célzok, mert ezt ennyire felfújni... na mindegy.
|
|
|
|
|
Löwenherz Zsanna
Diák Eridon (H), Harmadikos diák
neveletlen hercegnő | napraforgó
RPG hsz: 281
Összes hsz: 402
|
Évnyitósdi after
Furcsa egy helyzet ez, de nem váratlan egyébként. Sajnos van egy sanda gyanúm, hogy apu ebbe is hamar bele fog edződni, mivel... nem bírok megülni a fenekemen. Valahol azért vicces, hogy így tanácstalanul meredünk egymásra, csak közben tudom, ha lenne támpontom se biztos, hogy segítenék neki. Hát melyik gyerek szereti a büntit?
- Szerintem karriert csináltam - biccentek egy aprót, de ezt inkább jelnek fogom fel. Talán nekem nem kell prefektusnak lennem, de... úgyis vissza fogom kuncsorogni, ha már egyszer megkaptam.
- Anyud kegyetlen. Én meghalnék, ha elvennéd az új szemhéj púderem - kerekedik el a szemem, hisz mi másra asszociálhatnék festék szó alatt? A pilláim is tökéletesen állnak most is az új spirálom miatt, hát meghalnék, ha úgy kellene kilépnem a házból, hogy nem vagyok patika.
- Ez elég erős... de oké - egyezek bele, mert bár fáj már most, de túlélhető. És valahol azért sejtem, hogy apus még vajszívű más szülőhöz képest.
Le is ülök a kedvenc székemre, és ásítok is egyet, mert összességében fárasztó egy este volt ez.
- Megvárhatlak itt? Az milyen lötyi? - már pattanok is fel, ahogy látok egy újabb üvegcsét. Most már felhatalmazva érzem magam arra, hogy turkáljak a gyógyszeres üvegek között, bár már a múltkor is rám szólt, hogy legyek óvatos. Viszont mit tegyek, ha egyszerűen érdekel?
- Van már valami az ADHD-re is? Láthatóan nem akarom kinőni - húzom el a szám, hisz most is ezerrel pörgök.
|
|
|
|
|
Löwenherz Zsanna
Diák Eridon (H), Harmadikos diák
neveletlen hercegnő | napraforgó
RPG hsz: 281
Összes hsz: 402
|
- Eridonos vagyok, nem félek – húzom ki magam, büszke mosollyal az arcomon. Persze arra figyelek, hogy ne toljam túl a szemtelenséget, de bírom, hogy apussal lehet ökörködni is. Még most sem nézném ki belőle, hogy gróf, pedig épp a kastélya bejáratához sétálunk. Annyiraaa durva.
- Akkor szoktak is ilyen bulikat, vagy izé… bálokat tartani? Fuuu nagyon adnék egy olyat. Sose voltam, mert anyu szerint az még nem nekem való – mert nekem csak a munka… a buli részén sose maradhattam olyan sokáig, hogy élvezni tudjam. Mindig begörcsölt már a szám a kényszeredett mosolygástól.
Ami itt persze nem fenyeget, és rosszul is érzem magam, amiért így telik a vacsora, de hamar eldöntöm, hogy azért nem most kezdek reformálásba. Azt viszont tudom, hogy ezzel az állapottal bizony kezdeni fogok valamit.
Azért szép lassan fel is engedek nagyi mellett, és az óvatosságom is hamar csodálatba vált át. Sose találkoztam még hozzá hasonló nővel, de valami eszméletlen. Meddig tanulhatta, hogy ennyire helyén tudja kezelni a dolgokat?
- Nem lesz gond a némettel, ígérem. Törökül is saját magamtól tanultam meg – mosolyodok el, inkább nem boncolgatva, mi volt rá a motivációm. Azt viszont tudom, hogy a nyelvvel nem lesz gondom, az valahogy tényleg könnyen megy. Már ami a tanulását illeti. Abban viszont egyetértek, hogy másféle tanárra szükségem van.
- Őt meg kezelésbe veszem – jelentem ki határozottan, még egy cinkos mosolyt is megejtve, mintha szövetkeznék a nagyival. Pedig ez csak apróság, de én értem az ő érveit, és segítek, amiben csak tudok, ha már ő is nekem.
- Sajnálom, hogy Karllal nem találkozhattam. Igazából… apu mesélt a családról, és arról, hogy ők… milyenek. Teljesen megértem az álláspontját, de mégis csak a nagybátyám, előttem nem kell rejtegetni – beszélek óvatosan, mert erre tudok gondolni, viszont tényleg felesleges. Nagyapától is csak az első percekben illetődtem meg, de tudom kezelni, azt hiszem.
- Mindenképp fogok – biccentek, és igyekszem is memorizálni a manók nevét, de a következő kérdése kizökkent azért, és muszáj elmosolyodnom.
- Nálam szerelem van, de tényleg. Nagyon szeretem, mert jó fej, laza, de közben meg nem hullik szét. Mármint teljesen jól kezelte a helyzetet, pedig ember legyen a talpán, aki tud egy ilyen…. balesetet normálisan kezelni. Igen, szeretnék. Sajnos egyre inkább kezdek rájönni arra, hogy apám mellett jobb helyem lesz. Anyukám… nos, egyre inkább kezdek rájönni, hogy neki nem való gyerek, és nem is vagyunk mostanában túl jóban. Tudja, ő azt akarja, hogy modellkedjek. Nem kell tanulnom, csak éljek túl, hisz szép vagyok… ennyi bőven elég, csak hát… én azt hiszem több vagyok ennél, és többre is vágyom – halkan beszélek, de őszintén. Talán majd a nagyi megért, és ő is helyesnek látja, ha inkább apám felé orientálódok, mert… talán most még nem is késő.
|
|
|
|
|
Löwenherz Zsanna
Diák Eridon (H), Harmadikos diák
neveletlen hercegnő | napraforgó
RPG hsz: 281
Összes hsz: 402
|
Évnyitósdi after
- Nem pont erről, de ez is jó lesz - vonok vállat, kicsit talán be is egozva hirtelen. Persze ez csak rájátszás, hisz mindenki azt gondolja, szeretnék Bella nyomdokaiba lépni, erről viszont szó sincs. Nekem bőven elég az, ha a maréknyi barátaim szemében menő vagyok. A többiek nem érdekelnek.
- Gondolom, neked is fájt, hogy nem tologathatsz nehéz korongot egy fa bottal - mert hogy ennyit sikerült megértenem a jégkorongból, meg azt, hogy ha neked vágják, az nagyon tud fájni.
Azért én is elmosolyodok, és ezen a ponton piszok szerencsésnek érzem magam. Azért látom apun, hogy ő sem gondolja, hogy ez annyira durva lett volna.
- Amúgymeg... valami nyomi behozott egy pónit! Az azért tényleg durva volt - persze, hogy egyből felhozom, hisz amellett eltörpül az én kis tréfám. Megakadok viszont azon, amit kér. Egyből a fejem rázom, és még a homlokom is megráncolom, mert azt azért nem.
- Figyu? Én nagyon szívesen hozok neki sütit, de... biztos, hogy nem fogom elhívni sehová. Ő egy fiú. Aztán meg félreértené, és azt hinné, randizni akarok. Az meg biztos, hogy én senkit nem hívok el randizni, az a fiúk dolga - jelentem ki dacosan, mert ebben meginghatatlan vagyok. Abba már inkább nem mennék bele, mennyire is tartom magam késznek ilyen randizásokra. Semennyire.
Könnyen elterelődik a figyelmem, de valószínűleg apusnál is megszólalt a vészcsengő, ahogy észreveszem ugyanis a lötyit, már teszi is el. Mi ez, ha nem ösztönös szülői reakció?
- Még egy orvos? Nem megyek - fintorgok, mert nem szeretem őket.
- Akihez anyu vitt, az is egy bunkó volt. Azt mondta, hogy csak figyelemhiányom van... chh... - megforgatom a szemem, mert én meg pont úgy láttam, több figyelmet kaptam, mint amennyit szerettem volna.
|
|
|
|
|
Löwenherz Zsanna
Diák Eridon (H), Harmadikos diák
neveletlen hercegnő | napraforgó
RPG hsz: 281
Összes hsz: 402
|
Nagyival beszélgetni csak eleinte volt furcsa és ijesztő, mostanra azért sikerült leszűrnöm, hogy voltaképp ugyanúgy gondolkodunk. Mármint sok újdonságot nem mondott azzal, hogy az apámmal együtt a helyzetem is változni fog, én meg tartom magam elég leleményesnek ahhoz, hogy tudom, valahogy át fogom hidalni azt a szakadékot is.
Azt viszont nem bírom megállni, hogy ne említsem, nagyon szívesen látnám Karlt is. Nem mondom, hogy nem értem meg, miért nincs jelen, nagyi ezt még elég szofisztikáltan is rendezi, de én nem szeretném, hogy a családtagjaim rejtegetni kelljen előlem. Nagyapa is csak elsőre volt ijesztő, mostanra inkább talán szánom. Vagy nem tudom.
- Ez kicsit olyan tündér keresztanyás volt, mint a mugli mesékben. Sokat néztem, mindig hercegnő akartam le... ú de szép váza, és de szép függöny, ó te jó ég, az a növény él? - ahogy kinyílik az ajtó, ki is leszek. Mint akit elvágtak, teljesen másra irányul a figyelmem, és csak kapkodom a fejem. Még sose aludtam kastélyban, itt minden annyira nagy... és tágas, és szép... egyszerűen nehéz felfogni a látottakat, és nem úgy viselkedni, ahogyan...tulajdonképp viselkedek.
Még apu is felbukkan, de addigra már érzem, hogy kimerülök, vagy éppen le. Egyszerűen túl sok minden történt, és túl sok inger ért, szóval altatóra sincs szükségem.
Másnap kimegyünk a kertbe, kicsit szomorú is vagyok, hogy aztán haza. Azért tudnék még itt maradni, hisz még csak fel sem fedeztem, de majd legközelebb... talán Lencsuval.
- Apu, elhozzuk ide Lencsut is? - fel is teszem a kérdést, mielőtt még meglátnánk a két alakot. Azért izgulok, hisz velük most találkozok először. A bemutatás során, vidám mosollyal az arcomon intek feléjük.
- Jó napot, gyönyörűek ezek a virágok - osztozom a nő megállapításán, aztán kicsit nézem még Karlt, de hamar elszánom magam, és óvatosan megyek közelebb. Ha pedig nem történik semmi, meg is ölelem, ha hagyja.
- Nagyon örülök, hogy megismerhetem - és ezt még őszintén is mondom. Valahol őt is sajnálom természetesen.
|
|
|
|
|
Löwenherz Zsanna
Diák Eridon (H), Harmadikos diák
neveletlen hercegnő | napraforgó
RPG hsz: 281
Összes hsz: 402
|
Évnyitósdi after
- Nem akarok figyelmet, oké? Nem akarok az ügyeletes helyi menő lány lenni, sem ilyesmi... én nyomi vagyok, és szeretek nyomi lenni, kevés baráttal, de legalább igazi barátokkal - tárom szét a karom, talán most először adva hangot annak, mennyire nem akarok abba a skatulyába kerülni, ahová egyébként szánnának. Nekem tökéletes minden úgy ahogy van, az évnyitó csak egy aprócska ballépés volt, aminek most a következményét szívom. Az viszont rosszul esne, ha apám egy Bella típusú lánynak látna, aki minden reggel azért kel fel, hogy más figyelmét felkeltse. Megvolt, megkaptam azt a nyamvadt figyelmet, túl korán is... nem kell... elegem van belőle.
- Passz, ezek a levitások űrlények, franc tudja még mi kerül elő - és nem, nem csak azért mondom, mert megnyerték a házkupát, amit még csak ellopni se sikerült. Tényleg űrlények.... még a Saint-Venant is, esküszöm.
- Persze apa, bocsánatot kérek - amúgy is szándékomban állt, mert Beni aztán az égadta világon semmiről nem tehet, egy kis idő múlva el is mosolyodok.
- Hallod, megcsinálta. Halál laza a srác, meglátszik, hogy hozzánk került - azért a büszkeség felcsendül ám a hangomban, noha a tudom, hogy apu nem osztozik majd velem ebben.
- Kössünk alkut... én elmegyek dokihoz, te veszel nekem olyan vulkános sütit, ami a múltkor is beterítette a plafont - nyújtom én a kezem, aztán amint megtörténik a beleegyezés, megyünk is. Hosszú nap volt ez, enni meg úgysem volt időm, szóval szinte biztosra veszem, hogy apus vesz nekem sütit. Köszönöm 
|
|
|
|
|
Löwenherz Zsanna
Diák Eridon (H), Harmadikos diák
neveletlen hercegnő | napraforgó
RPG hsz: 281
Összes hsz: 402
|
- Fiú? Nem. Nem. Úristen. Nagyon nem - nagyon gyorsan hárítok, még a csíráját is kitépve a gondolatnak. Tudom, tudom... esedékes, de nem, még nagyon nem.
- Lányt sem... úgy nem - nem bírom megállni, még a kezeim is felteszem, aztán elgondolkodok kicsit, még a homlokom is ráncolom.
- Csak Lencsut, meg Lacát - abban pedig biztos vagyok, hogy Laca ellen sem lenne kifogás. Nálunk is aludt már. Lent a nappaliban. A barátom, ahogy Lencsu, és apám ezt tudja.
- És jók leszünk - teszem le a nagy esküt az esélytelenek nyugalmával, mert ha hárman vagyunk, ott valahogy mindig káosz kerekedik. Pedig igyekszünk. Jó, talán nem kellene egyszerre idecsődíteni mindenkit.
Tovább viszont nem tudom firtatni, mert meglátjuk Karlt meg a nőt. Sajnos elvesztem valahol a nevekben. Talán Madlen? Nem, Mercedes...jó, megvan. Jó leszek. Apu testvérét látva viszont felcsap az örömöm, és bár voltak intő jelek, elfelejtődtek. Indulnék, hogy megöleljem, csak a két kelleténél hevesebb reakció megtorpanásra késztet. És be is ugrik, hogy nekem sem kellene letámadni. Szegény ember. Olyan furcsa, mint nagyapi, de nagyapi kedves végül is. Most már ki se akadt, ha visszazártam neki a lakatját, csak kinyitotta újra. És nagyon sokáig el is szórakoztunk így, nem is untam. Mintha valami kis gyerekkel játszottam volna, csak öreg ember illata volt.
Ijedten pislogok apura, meg is bánva, hogy én is hirtelen akartam cselekedni. A bűntudat hamar ki tud ám ülni az arcomra, hisz nem akarok rosszat, csak nem mindig tudom magam kezelni. Főleg, ha örülök.
Azért elérzékenyülök, mikor látom, Karl, hogy öleli apust. Nagyon furcsa ezt látni, mert anyuéknál sose volt ilyen. Ők csak kiabáltak, meg lökdösődtek egymással. Egyszer Borcsa néni még kopasszá is átkozta, az azért vicces volt.
Óvatosan intek, kicsit visszább is veszek az elánból, de mosolygok, és mikor látom, hogy lehet, már tényleg óvatosan megölelem a férfit.
- És szia - köszönök a nőnek is, akinek tényleg nem lehet egyszerű az élete.
- Sajnálom, hogy csak most találkozunk, mikor már lassan megyünk haza - kicsit sajnálom azt is, hogy el kell mennünk, de suli lesz, és érzem azért, hogy ez így elsőre is több volt, mint amit felbírok magamtól dolgozni. Kell egy kis idő, míg megemésztem.
|
|
|
|
|
Löwenherz Zsanna
Diák Eridon (H), Harmadikos diák
neveletlen hercegnő | napraforgó
RPG hsz: 281
Összes hsz: 402
|
Én teljes mértékben megértem az apámat, meg az értetlen tekintetét. Mindenesetre mind a ketten úgy láttuk, már nincs több kifogásom, amivel elodázhatnám a nyomi reptan órákat. Aztán meg mégse akarok az egész évfolyam előtt beégni, így nehéz lépésre szántam el magam.
Jó, pillát rebegtetni Bálintnak, és szépen nézve megkérni, hogy ugyan segítsen már, nem volt olyan nehéz. Diplomatikusan elhallgattam a tényt, hogy amúgy én annak az izének a közelébe se megyek, mert tudtam, akkor nem pocsékolná rám az idejét. De tényleg rettegek, nekem ez nagyon életidegen, és hát na... a seprűvel söpörni szoktak, valljuk be. Nem repkedni, meg agresszív labdákat kerülgetni, mert az mennyire fun. Nem, nem tartom funnak, de valamiért itt ez a menő, és ami még rosszabb, a reptan meg alaptantárgy. És akkor ez még a publikusabb része az ellenérzéseimnek, vannak ott mélyebb gyökerek is, amikre még csak gondolni sem vagyok hajlandó.
Ennél határozatlanabbul se sétáltam még. Magamban kismillió okot felsorolok, miért nem kellene nekem odaérnem, de a lelkiismeretem győz, csak nem fogom felültetni a háztársam.
- Szius - a kezeim a zsebemben. Sose szoktam zsebre dugni a kezem, újonnan már a tartásomra is nagyon odafigyelek, mióta Gertrúd néni belém verte.
- Nem hazudtam, tényleg nem ültem még seprűn... csak apus nem írhat igazolást, nekem meg tökre le kell vizsgáznom - húzom el a szám, mert ez mennyire gáz már.
- Szóval akkor.... seprű... - sóhajtok egy nagyot, körbejáratva a tekintetem a pályán, de szinte látom, hogy a fűszálak is ledöbbennek azon, hogy a lábam rajtuk. Hát én sem vagyok kevésbé meglepett, esküszöm.
|
|
|
|
|
Löwenherz Zsanna
Diák Eridon (H), Harmadikos diák
neveletlen hercegnő | napraforgó
RPG hsz: 281
Összes hsz: 402
|
Biztos komoly gondok vannak velem, ezt már a múltkor is elkönyveltem. Bálint iszonyat jól tud kinézni, az ami mégis jobban tetszik benne, hogy ezzel ő teljes mértékben tisztában is van. Nem kell az egóját legyezgetni, és nem kell feleslegesen bókolgatni neki, mert tudja magáról. Hát milyen ritka már az ilyen, én meg a segítségét kértem, ahelyett, hogy randira hívtam volna. Lencsu szerint már le kellene mondanom az elveimről, de nem fogok. Igenis a pasi hívjon el... egyszerűnek tűnik, de mégsem az.
- Ja ez? Csak az edzős cuccom - megvonom a vállam, mert most tényleg nem vittem túlzásba, leszámítva az arcom. Amiatt keltem iszonyat korán, mert a heti rutint is gyorsan be kellett iktatnom, mielőtt a bőröm olyan lesz, mint a szahara. Hogy én mennyire imádom Benzsayékat... bár már a múltkor is elgondolkodtam rajta, micsodák ők, hogy mindent meg tudnak szerezni.
- Bácsi - mosolyodom el, felvonva a szemöldököm.
- Ne nagyon hangoztasd. Apunak azt mondtam, hogy a ház legjobb pasijával lógok... ha még az is kiderül, hogy bácsi is... tuti stroekot kap - vigyorodom el, mert hát... apu nehezen kezeli ezeket a fiú dolgokat, hiába mondom el neki minden alkalommal, hogy semmilyen fiú dolog nincs igazából.
- Futni szeretek - biccentek, ezzel teljesen együtt tudok élni, futok neki bármeddig, amíg elfelejthetem közben a seprűt, esküszöm.
- Futsz velem te is, vagy odaállsz a pálya közepére üvöltözni, ahogy egy tisztességes tanár teszi? - pislogok szépen, mert a mugliknál a tesitanárok pont az utóbbit teszik. De hallottam már olyanról is, hogy közben labdákat dobáltak a diákokra. Beteg elmék, én mondom.
|
|
|
|
|
Löwenherz Zsanna
Diák Eridon (H), Harmadikos diák
neveletlen hercegnő | napraforgó
RPG hsz: 281
Összes hsz: 402
|
- Szeretek alkalomhoz illően öltözni - pislogok szépen, és még csak nem is hazudok. Én élvezem a több órányi hezitálást két ruha között, meg magát a készülődést, bárhová is megyek. A legjobban meg azt, hogy tudom magamról, jól nézek ki, és olyan magabiztossá válok, hogy azt mások is észreveszik. És ez tetszik Bálintban is. Rajta is hamar észrevenni, nem kell neki önbizalomdopping, semmi szüksége rá.
- Én csak tényeket közlök. Statisztikám is van, mert múltkor a lányokkal rangsoroltunk... épp csak picivel előzött be Várffy prof.. sajnálom - kegyetlenek a szavak, mégis aranyosan vonok vállat, mert a második hely is igazán szép, főleg, hogy Várffy profé az első. Ha úgy nézzük, az eridonos simán első helyen van.
- Azért bízok benne, hogy apu szíve elég masszív.... sok mindent el kell, hogy bírjon - vigyorodok el, cseppet sem titkolva, mennyire is könnyű velem az élet. Semennyire, de legalább nem is unalmas.
- Szóval szeretsz te diktálni - biccentek mosolyogva, érzékeltetve, hogy ezt szépen el is raktároztam magamba, és mielőtt még kérdések lennének, futni kezdek, játékosan meg is lökve a vállammal, hogy aztán rágyorsítva, megelőzzem kicsit. Aggódnék, ha nem kellene amúgy is vigyáznom az alakomra, és az ilyen jellegű edzések idegenek lennének számomra, de mivel modellkedek... nem fogok pánikba esni.
Egy idő után persze visszalassítok, nem fogom én végigsprintelni, a nem tudom hány kört, főleg, hogy Bálint gondoskodik arról, még csak unalmas se legyen.
- Most igazán röhögnöm kellene, hogy ez aligha nevezhető tétnek, de tekintve a seprűvel való viszonyomra.... rendben - vigyorogva, még a kezem is nyújtom. A tenyerem sem izzad még, épp csak a beszéd nehézkes, de valószínű ezzel ő is így van.
|
|
|
|
|
Löwenherz Zsanna
Diák Eridon (H), Harmadikos diák
neveletlen hercegnő | napraforgó
RPG hsz: 281
Összes hsz: 402
|
- Te szegény - igazából nem tudom, erre mit kellene mondanom. Talán sápítoznom, hogy mondhat ilyet, talán azt kellene, de annyira elegem van már az illemórákból, meg a többiből, hogy rendesen felüdülés Bálinttal lenni. Jó, egyébként meg is értem, szörnyen el tudják magukat cseszni a lányok, ezt már rég leszűrtem.
- Várffy, Várffy - széttárom a karom vigyorogva, hisz mulattat valahol a kiakadása, de megvonom a vállam, mert ez így alakult.
- Szerintem a második hely is nagyon szép, és figyelembe véve, hogy az első vén szar... igazából első vagy - még pislogok is mellé szépen, mielőtt futásnak erednék. Tényleg szoktam. Van hogy a kutyukkal az erdő szélén, de volt, hogy a birtokon is, szóval azért elég jól bírom. Viszont nincsenek illúzióim, labdába se tudok rúgni egy kviddicses mellett, de legalább megpróbálom.
- Aztán te lennél a legjobban meglepődve, ha a seprű helyett az utóbbit választanám - közlöm vele hangosan, mert felzárkózni nem akarok, de a kihívó mosoly odakerül az arcomra. Pedig ez igaz, hisz a seprűtől még most is rettegek.
- Miért Barack? - jön a magától értetődő kérdés, még a homlokom is ráncolom mellé.
|
|
|
|
|
Löwenherz Zsanna
Diák Eridon (H), Harmadikos diák
neveletlen hercegnő | napraforgó
RPG hsz: 281
Összes hsz: 402
|
Úgy szökdécselek azt a nyamvadt lapot szorongatva, mint aki most tudta meg, hogy elő lehet regisztrálni az új Jimmy Choo tasira. Amúgy igen, meg is tettem már tegnap. Egész nap nem lehetett hozzám szólni, mert rá voltam függve. Ha közbe jött volna a suli, még beteget is jelentettem volna, de szerencsére erre nem volt szükség.
De most is nagyon boldog vagyok, és miután megtudtam, hogy Kevin levegőzik, masírozok is az erkély felé, hogy rázúdítsam azt a boldogság cunamit, ami épp bennem gyűlik. Hát ilyet én még nem tapasztaltam. Ez egyszerűen... Hát ez egyszerűen marha jó.
- Nézd - tök büszkén tolom a képébe a pergament, amin a hatalmas K betű díszeleg, és még csak nem is nekem kellett megmismásolni. Ez original. És ott a nevem. Ezt én kaptam. Úristen. Lehet tudós leszek, vagy nem tudom.
|
|
|
|
|
Löwenherz Zsanna
Diák Eridon (H), Harmadikos diák
neveletlen hercegnő | napraforgó
RPG hsz: 281
Összes hsz: 402
|
- Ugyaaan, csak túléled - tényleg elnevetem magam, mert iszonyat viccesnek tartom. Épp csak nem kezd toporzékolásba.
- Mit törődsz a hülye listákkal? Azt hinné az ember, neked nincs szükséged ilyen megerősítésekre. És ne... ne gyere nekem azzal, hogy amúgy is hülyeség, mert tudom, hogy nektek fiúknak is van - forgatom meg a szemem, épp csak nem érdekel, fent vagyok-e rajta, és hányadik lehetek. Nekem elég a tudat, ha belenézek a tükörbe, simán egy egyes lányt látok.
Futok én, és büszke is vagyok magamra. Ki hitte volna, hogy nem csak arra jó, hogy kikapcsoljam az agyam, hanem arra is, hogy lenyűgözzem az eridonost a kitartásommal. Nem pihegek, nem akarok meghalni, és még az oldalam se fogom, csupán azért... mert tényleg sokat futok.
- Bókolsz Scheffler? - nevetem el magam, így le is lassítok, és megrázom a fejem.
- Az fel sem merül benned, hogy én talán nem akarok odaülni? - rebegtetem a pillám, mert nyilván azért nem rejtem véka alá, hogy tetszik nekem. És nagyon sok más ember is a kastélyban, de egyszerűen most mit csináljak? Bármerre nézek, jó nézni. De ez is olyan, hogy jól néz ki, jól néz ki... de haza azért nem vinnéd.
- Csalódást okozol. Én a titkaidért jöttem - biggyesztem le az ajkam, szomorúságot mímelve, és ahogy újra odaérünk, ahonnan futni kezdtünk, én meg is állok, hogy elvegyem az egyik üveg vizet, és kortyoljak belőle párat.
Az utolsó kortyot szépen ki is köpöm, aztán köhögni kezdek, miközben ő még mindig a következő haditervet ecseteli.
- Pilatesezni szoktam... - nézek rá óvatosan, ahogy megtalálom a hangom. Taktikusan inkább nem is reagálva a szavaira. Ez bolond.
|
|
|
|
|
Löwenherz Zsanna
Diák Eridon (H), Harmadikos diák
neveletlen hercegnő | napraforgó
RPG hsz: 281
Összes hsz: 402
|
Tényleg sietek, alig várom, hogy Kevin képébe toljam a dogám. Furcsa, mert ő is kinézte belőlem, hogy tudok én ilyet. Már egy hete meg rendesen iszom is a bájitalokat, mert Schönwetter doki tényleg érti a dolgát. Már rendesen szívesen megyek hozzá, főleg, hogy váltig állítja, le lehet győzni azt a hülyeséget. Sok mindent mondjuk nem veszek észre magamon eddig, csak hogy hamar álmos leszek, meg néha nagyon rosszul, de apu szerint is normális ez, szóval nem kezdek egyből pánikolni.
- Nem, ezt most tényleg nem... Tudod, meséltem, hogy járok Bécsbe dokihoz az ADHD miatt... basszus, lehet, hogy tényleg segít - rendesen döbbenten nézek a Kevinre, mert azért elhinni még nehéz. Annyi év eltelt már, és annyi orvos látott már.
- Nade a lényeg. Aurél süt - eresztek meg egy ezer wattos mosolyt, végig az arcát figyelve.
- És mikor meséltem neki, hogy szereted a nagyon csokis sütit... elvörösödött - még a szemöldökeim is emelgetem, amolyan mindent tudóan. Kevin szintén valaki, aki közel áll hozzám, csalódnék magamban, ha a dolgai, főleg ezek a dolgai nem szúrnák ki a szemem.
|
|
|
|
|
Löwenherz Zsanna
Diák Eridon (H), Harmadikos diák
neveletlen hercegnő | napraforgó
RPG hsz: 281
Összes hsz: 402
|
- Szülői nyomás ez... - megforgatom a szemem, de mosolygok, mert bár tényleg apu biztatott, mostanra már azért saját magamtól is lelkesen tipegek a klinikán. Természetesen akkora sarokban, amekkorában állni is képtelenség lehet mások szerint. Pedig nem az. Hát Kevin előtt is milyen szépen álldogálok benne.
Nem mondom, hogy nem élvezem Kevin zavarát premier plánba végignézni. Viszont azt is tudom, hogy csak azért tartom valahol hihetetlenül édesnek, mert teljesen biztos vagyok benne, hogy Aurél majd feldoppingolja az önbizalmát... helyettem. Én olyat nem tudok, próbáltam, nem megy. Így az olyan fiúkkal se nagyon tudok mit kezdeni, mélységes bánatomra. Belezúgok inkább valakibe, aki ripityára törhet, mint egy normális lány.
- Most én látom rosszul, vagy a barátom megpróbál engem hülyének nézni? - sóhajtok fel drámaian, miközben mellé állok, nekitámaszkodva a korlátnak. Aztán random gondolva egyet, zsebre vágom a dogám, és fel is ülök rá. Kapaszkodok persze, mert nem akarom a sorsom kíséretni. A fejem is megrázom.
- Te is látod, én is látom... de nem fogom kimondani helyetted. Elvileg az az első lépés... olvastam - milyen bölcs vagyok én kérem szépen. Csak velem ne játsszák ezt, én mindennek ellenére még mindig a szandikat választom. Azokkal semmi gond nincs. Nem zavarnak össze, nem drámáznak.. és nem zakkanok meg tőlük, mint apám.
- Kevin megdöbbentesz - még a fejem is hátravetem, úgy nevetek fel. Szerencsére nem idegesítően, de kellően hangosan, miközben szorosabban fogom a korlátot.
- Hogy van az, hogy fejből és hirtelen felsorolod a bőrpuhító bájitalom összetevőit, de ennyire egyértelmű dolgokkal nem vagy tisztában? - rápislogok én a levitásra.
- Tetszel neki. Ami teljesen érthető - még meg is nyomom a teljesen szócskát, mert ebben biztos vagyok. Aurél összeteheti a két kezét, hogy felkeltette a levitás figyelmét.
- És lehet... de tényleg csak lehet, hogy szabadon kell hagynod a péntek estéd - teli vigyorral az arcomon, kúszok kicsit arrébb, mielőtt még Kevin meggondolatlanul le akarna lökni. Kár lenne értem.
|
|
|
|
|
Löwenherz Zsanna
Diák Eridon (H), Harmadikos diák
neveletlen hercegnő | napraforgó
RPG hsz: 281
Összes hsz: 402
|
- Romantikus - biccentek is mellé mosolyogva. A női büszkeségem persze sápít bennem, mert nekem is azt kellene, vagy legalább kikelni magamból, hogy minek néznek minket, de... az az igazság... nem veszem magamra. Valószínűnek tartom, hogy rajta van a nevem azon a listán, de azt még valószínűbbnek, hogy nem mostanában fogják azt kihúzni, és itt nincs szó semmilyen büszkeségről, egyszerűen csak... nem állok be a sorba.
- Nem tudom Bálint... én inkább az üvegházban szeretkezős lány vagyok - poénkodok természetesen, de még hagyom is, hogy kiüljön a fintor az arcomra. Mást sem szeretnék jobban, mint büdös izzadtságszagban, valahová felkenve lenni. Na, az ilyen lányok tényleg megérdemlik, hogy kihúzódjanak arról a listáról.
Persze egy pillanatra sem felejtem el - vagy legalábbis nagyon igyekszem nem elfelejteni -, miért is vagyunk itt, szóval futok is, és próbálok nagyon az edzésre koncentrálni. Viszont alapból a koncentrálással is nehézségeim vannak, Bálint jelenléte meg csak ront a helyzetemen.
- Ha már ez sok neked - őszintén döbbenek le, mert tudatosan fogom vissza magam, és ha már ezt soknak tartja, nem is tudja, mi vár rá később. De el kell vigyorodnom a gondolatra, mennyire fogja ő még sajnálni, hogy egyáltalán szóba állt velem. És én mennyire fogom azt élvezni.
- Vagy ez megint olyan célzás volt, hogy másra kéne használnom a szám? - szűkítem a szemeim, mert amíg csak az adok-kapok megy, nincs nekem ezzel gondom. Nem is hoz zavarba, és szívesen le is csapom én azt a labdát, valahol még élvezem is, esküszöm.
Igen, a következő elejtett megjegyzésig, merthogy a mosolyom az arcomra fagy, mikor látom, azt már nem is teljesen poénnak szánta. Beharapom az ajkam, de állom én a tekintetét, hisz nem vagyok beszari.
- Mutasd meg, hogyan kell - ártatlanul rebegtetem meg a pilláim, igen kicsit rá is játszva. Valahol él bennem a gyanú, hogy nem számít erre, de minek kellene hazudnom, vagy megjátszanom azt, ami amúgy nem valós? Úgyis rájönne magától. Egy csókban meg igazán nincs semmi, nem?
Azért van ami kiveri nálam is a biztosítékot, de annyira, hogy még sikeresen félre is nyelek, de gyorsan normalizálom magam.
- Lány vagyok. És nem... nem hiszem, hogy tudok fekvőtámaszozni - nevetek fel őszintén, még a fejem is megrázom.
- És egyébként... járnak velem fiúk is pilatesre. Te is kipróbálhatnád, új embert csinálna belőled, és esküszöm nem mondanám el senkinek - nézek rá hatalmas szemekkel, pont úgy, ahogy aput is rá szoktam venni arra, amit én nagyon szeretnék, de ő nem.
|
|
|
|
|
Löwenherz Zsanna
Diák Eridon (H), Harmadikos diák
neveletlen hercegnő | napraforgó
RPG hsz: 281
Összes hsz: 402
|
- Hmmm... Adler vagy Brightmore? Ezt jól fontold meg... - a levitásba karolva sétálgatok a könyvtárig. Természetesen az élet nagy kérdéseit vitatva meg közben. Jó, a vitatás kicsit erős, Jiyun sem a bőbeszédéről híres, de szerencsére ez engem sose zavart. Mármint, ha valaki hallgatag mellettem, hát beszélek én helyette is. Viszont úgy tűnik, ezekkel a kérdésekkel sínen vagyunk, elvégre csak egy válaszlehetőség van.
Egyébként tök hálás vagyok neki. Szegényt lerohantam, hogy segítsen már értelmezni egy mondatot Kedves prof könyvéből. Félreértés ne essék, több mondattal is gondom volt, de azzal az egyel különösen. Furcsa dolog ez az animágia, és most, hogy már tudom, mibe vágtam bele a fejszét, kezdek kicsit parázni, na.
- Elmúlik valaha ennek a nyomi mandragórának az íze? - már tök régóta a számba van, és a világért se hagynám, hogy kiessen onnan, csak mert tudom, többet biztos nem tenném bele újra. Undi. De azért megszoktam már szerintem. Legalábbis nem tartok attól, hogy lenyelem vagy valami.
- Tényleg köszi, hogy segítesz. A levitások mindig olyan okosak... - mosolygok rá, mert nekem is ez volt a tapasztalatom. Aztán fordulok is, és benyitok a könyvtárba. A hely, ahol nem sűrűn teszem tiszteletem, így meg is torpanok, és teljesen tanácstalanul nézek a lányra. Egyszerűen fogalmam sincs, hogyan tovább.
|
|
|
|
|
Löwenherz Zsanna
Diák Eridon (H), Harmadikos diák
neveletlen hercegnő | napraforgó
RPG hsz: 281
Összes hsz: 402
|
Azért. Azért vágok egy fejet. Nem akarok, de.... sikerül. Persze mosolygok, és megrázom a fejem is mellé.
- Drágám, egy képzeletbeli crush listával szerintem aligha bánthatsz meg valakit... illetve de... Bálintot. Ha nincs az első helyen, nagyon hisztis tud lenni - kuncogok halkan, hisz én azt testközelből tapasztaltam nem is olyan rég. Viszont Jiyung irtó aranyos ezzel a hozzáállással, bárcsak bennem is meglenne. Újonnan már akarom is, hogy megbántsak másokat, már... ha ők is bántanak, és egyáltalán nem vagyok elragadtatva ettől.
- Lafira? Hát mit ártott? - hitetlenül nevetem el magam, természetesen kiszűrve a lényeget.
- Nem, ha nekem egyszer kiesik, én vissza nem rakom. Ez szörnyű, és teljesen mindegy... hiába eszem a legkedvencebb kajám... érzem - tényleg megborzongok, érezheti a levitás is.
- Ez annyira édes, te tényleg olyan vagy, mint azok a koreai lányok a sorozatokban, csak kérlek... ne kezdj idegesítően magasan sipítozni - tényleg könyörgőn nézek rá, annak ellenére, hogy ki nem nézem belőle, hogy képes lenne olyasmi. Természetesen szoktam nézni azokat is, a törökök mellett, de pont a lányok miatt... hamar ráunok. Idegesítőek.
- Ez nem semmiség, tényleg sokat segítettél. Azt akarja, valami esszét írjak. Sose írtam még esszét, deeeee megtaláltam a legszebb, legcukibb rózsaszín pennát hozzá. Van a végén ilyen plüss gomolyag... olyan hihetetlenül puha - kezdek egyből áradozni, kicsit nem is figyelve arra, hogy megered a nyelvem. Lelkesedés. Az még sajni nem tűnt el.
A könyvtárba érve meg szépen le is fagyok, ahogy Jiyung keze eltűnik. Körbenézek, és megint pánikba esek. Hogy lehet itt megtalálni bármit is?
- Én.... hát... én nem szoktam idejárni. Fogalmam sincs, mit kell most csinálni - súgom neki, hangomból szín tisztán kihallható a pánik, kérem szépen. Zsanna... meg a könyvtár.
|
|
|
|
|
Löwenherz Zsanna
Diák Eridon (H), Harmadikos diák
neveletlen hercegnő | napraforgó
RPG hsz: 281
Összes hsz: 402
|
- Zsanci? ZSANCI? - a szemöldökeim az egekbe emelkednek, és rendesen el is vékonyodik a hangom, pontosan úgy, ahogy affektált.
- Nem vagyok CI-s lány - rázom meg a fejem. Azok picsák. Jó, néha én is, de akkor is. Még a kezeim is összefonom a mellkasom előtt, hogy rendesen kikérjem már magamnak. Pedig csak furcsa. Engem nem szoktak csak úgy becézgetni.
- Edzeni - biccentek, memorizálva, hogy tényleg ezért vagyunk itt. A figyelmemmel alapjáraton is akadnak gondok, nem hogy még most. A szám meg nagy, és sose tudom, mikor van az a határ, amit nem kellene átlépni. Most is aranyosan pislogok, épp csak nem számolva azzal, Bálint egy laza mozdulattal olyan mattot ad nekem, hogy azt öröm nézni.
Egy csomó blogot meg reddit posztot olvastam már így a nagy elsőkről. Kellemetlen, és kevésbé kellemetlen sztorikat, de valahogy nem láttam közöttük azt, ami valójában történik. Szemeim automatikusan csukódnak le, ahogy az eridonos fél pillanat alatt szünteti meg a távolságot kettőnk között, és mire azt feldolgoznám, már meg is érzem az ujjait a hajamban. Épp csak egy apró nyögésre futja, csak azért mert.... mert most mi a franc történik? Kismilliószor játszottam már el ezt, és nem állítom, hogy nem játszottam el a gondolattal, mi lesz, ha engem valaki megcsókol. Nos, minden lejátszódott a fejemben, csak az nem, ami valójában történik. Ajkaim résnyire nyílnak, ahogy még elcsípem, hogy ő beharapja a sajátját. A torkom úgy szárad ki, mint ami egy hete nem találkozott már vízzel, és... teljesen befeszülve hagyom, hogy a szája az enyémhez érjen.
Ó apám, remélem ezt nem látod... még hallani se fogsz róla...
Nem tart ez olyan sokáig... azt hiszem, nekem egy fél örökkévalóság, és a bizsergés, amit érzek még akkor se hagy alább, mikor Bálint már a közelemben sincs. Látom én az ajkait mozogni, Merlin a tanúm rá, de csak arra tudok koncentrálni, hogy nem is olyan rég éreztem őket, meg hogy vajon akkor is így mozogtak-e. Hallani persze nem hallok, csak a fülemben lévő dübörgést hallom, azt is csak halványan érzékelem, hogy kezemben lévő üveget is elvesztettük úgy, mint engem. Megrázom a fejem, megpróbálom én összeszedni magam, mielőtt még neki állna cikizni.
Nos, az hogy én... ismétlem ÉN nem bírok megszólalni, az igencsak ritka állapot, így biccentek egy nagyot, és ha helyezkedik, teljesen kótyagosan ülök a hátára, ami tényleg élete ötletének bizonyul, így legalább nem látja, mennyire széthullottam.
- Nem is tudnálak elképzelni tréningnaciban egy szőnyegen - beletelik némi időbe, mire sikerül halkan elnevetnem magam. Kapaszkodok közben, mert lezúgni azért mégse szeretnék.
- Nem vagyok nehéz? Szólj ám, ha elég... nem akarom, hogy miattam sérülj le - mert részemről, én élvezem, főleg mert így tényleg premier plánból látom dudorodni az izmait.
|
|
|
|
|
Löwenherz Zsanna
Diák Eridon (H), Harmadikos diák
neveletlen hercegnő | napraforgó
RPG hsz: 281
Összes hsz: 402
|
- Mekkora bunkó. A japán még bocsánatos is, hisz tényleg sokan nem tudnak különbséget tenni japán, koreai, vietnámi és kínai között, de ferde szemű? Megértem, hogy rosszul esett, meg is érdemli, amit kapott - én is teljesen kikelek magamból, pedig csak utólag hallgatom a sztorit. Lehet, ha ott lettem volna, még le is keverek Lafinak egyet. Főleg, hogy Jiyun pont az a lány, akit abszolút nem lehet megbántani anélkül, hogy később ne gyötörjön a bűntudat.
- Igen, ez az - mutatok rá, de elnevetem magam, mert tőle még ez sem idegesítő. Szeretném azt hinni, hogy direkt csinálta, és akkor nyugodt szívvel írom a Jiyun listámhoz azt is, hogy érti a poént.
- Francokat. Legszívesebben telefonba pötyögnék, vagy laptopon, de ez a nyomi suli nem akar haladni a korral - igazán fájdalmas arcot vágva, nézek a levitásra, mert ez probléma kérem. És szívfájdalom. Amin a csodapennám csak egy nagyon kicsit enyhít.
Gondolkodás nélkül fogom meg a kezét, és hagyom magam. Kérdés nélkül hiszek neki, mert aki nem hajlandó listát állítani, mert azzal megsért másokat, biztos, hogy nem fog belőlem hülyét csinálni.
- Ez... nehéznek tűnik - jó, kell pár pillanat, míg feldolgozom, a levitás milyen menőn oldja meg, hogy a kezébe kerüljön a könyv, de utána szinte azonnal átjár a pánik.
- Te jó ég, de vastag. Mennyi betű.... - nyekkenek, mert már most tudom, bele fogok őszülni, mire ezt mindet elolvasom. Jajj Merlinem, csak legyenek benne képek.
- Ő szerintem, ez elég - ha hagyja, el is veszem tőle a könyvet, aminek a súlyától meg is rogyok kicsit, de csak odaküzdöm magam vele az asztalig, ahol aztán tüntetőleg helyet is foglalok, hogy ne zavarja, a levitást.
Épp csak a borítón simítok végig, de már elnyomok egy ásítást, ami valljuk be... csodás kezdet.
|
|
|
|
|
Löwenherz Zsanna
Diák Eridon (H), Harmadikos diák
neveletlen hercegnő | napraforgó
RPG hsz: 281
Összes hsz: 402
|
- Ember! Nehogy még te kérj bocsánatot - szégyen, nem szégyen, még Jiyunra is rápirítok. Lafi szimplán bunkó volt. És Merlin a tanúm rá, ha egyszer elkapom, nem fogja zsebre tenni azt, amit tőlem kap... kedveljem akármennyire is. Sejtem, hogy még csak nem is direkt tette, de akkor is. Nem ferdeszeműzünk le senkit.
- Persze. Iphone 14. Megnézed? Meg van rúnázva, de itt fent a kastélyban nem sokat érek vele. Se net... se térerő - elhúzom a szám, de aztán hamar felcsillan a szemem.
- Viszont iszonyat jó képeket csinál. Akarsz szelfizni? - még a pilláim is megrebegtetem, amolyan könyörgésként. De persze a tanulás az első. Csak nekem mindig olyan gyorsan elkalandozik a figyelem. Meglátom a srácot, és hirtelen le is cövekelek, a levitást is irányba fordítom, ha hagyja, és tényleg csak nagyon diszkréten kezdek bámulni.
- Te... ez nem az, aki herpeszt kapott attól a navinés lánytól? - tényleg csak suttogok, de teljesen izgatottan.
- Pfuj, tuti... nézd meg a száját, tiszta seb - még meg is borzongok, mert ezen a téren én nagyon finnyás vagyok, és tuti, hogy zsebkendővel se nyúlnék hozzá.
- De van benne kép is ugye? Kérlek, mondd, hogy van benne kép, mert én nem... nekem ez nem. Én nem tudok sokáig koncentrálni, a betűk is csúszkálni kezdenek, vagy elmaradnak... a suli egy magamfajtának kész Survivor - és még fel se nyitottam, de úgy nyögök, mint akinek már minden tagja elgémberedett.
Persze közben megbeszélem magammal, hogy ez fontos, és lemeccselem, hogy márpedig nem fognak ki rajtam. Még ha nehéz is. Piszok nehéz. Meg a könyv is.
A harmadik oldalnál, már rám tör az ásítás, és azon kezdek gondolkodni, hogy vajon ennek a fószernak milyen nője lehetett, mikor elém csapódik az újság.
- A francba a könyvvel, muta - kapok utána, mint az ember a vízért, aki heteket bolyongott a sivatagban. Aztán visszább veszek, lábammal kitolom a széket, hogy a levitás is le tudjon ülni, és úgy nézem az újságot.
- Meghalnék, ha lenne benne pletyi anyuról.
|
|
|
|
|
Löwenherz Zsanna
Diák Eridon (H), Harmadikos diák
neveletlen hercegnő | napraforgó
RPG hsz: 281
Összes hsz: 402
|
Őszintén? Sosem romantizáltam túl az első csók dolgot. Az első randim után én elkönyveltem, hogy nekem ezek a dolgok nem mennek, így nem is igazán lovaltam magam beléjük. Nem voltak elvárásaim arról, hogy kivel történjen meg, vagy hol. Milyen aláfestő zene zengjen a fülemben, és hogy menjen le a nap, meg locsoljon már valaki ránk Wassert. Nem is igazán szeretem ezeket a túlzó dolgokat. Másban igen. Szent meggyőződésem, hogy se elég csillámos, se elég rózsaszín nem lehet valami, de... analfabéta vagyok ilyen lányos dolgok terén. Elfecsegek róluk én esküszöm, sokszor már úgy elő is adom magam, hogy szinte már én is elhiszem, hogy szakértő vagyok, holott emlékszem én, hogy csak egy puszit kaptam az arcomra, és ki akartam futni a világból.
Most nem akarok. Vagy nem tudom. Teljesen mindegy különben, mert az agyammal együtt a lábaim is leblokkoltak, csak mert... mert ez valódi volt. És sokkoló. Még akkor is, ha Bálintnak nem jelent semmit, hisz ő mondta, nekem meg eszemben sincs ezt megcáfolni.
- Aha... ami nagyon puha, de szorít, mint a fájdalom - motyogom, de még a hangomon is hallatszik, hogy sokkhatás alá kerített. Még csak fel sem bírom húzni magam az arcát látva, mert sejtem... igazán szánalmas látvány lehetek.
Megvonom a vállam. Kapaszkodok én. Bele a vállába, de nem tart sokáig, mert a kezeim maguktól döntenek úgy, hogy közben felfedezőset játszanak, így mire észbe kapok, már a hátán simítanak végig. Még csak rosszul se érzem magam tőle. Persze csendben maradok, valahogy felfogja az agyam, hogy ezek a percek most Bálinték, és ha nem figyel akkor abból még baj is lehet. Ráadásul mikor késznek nyilvánítja a bemelegítést, le is pattanok róla, pont mint aki parázsba ült.
- Én... mutasd meg hogyan kell - sóhajtok fel, égnek emelem a tekintetem, épp csak nem vagyok annyira magabiztos. Még hátrálok is kicsit megszeppenve, és összefonom a kezeim a mellkasom előtt. Már nem a fiúra nézek. Már a seprűt nézem, amire egyszer ígyis úgyis fel kell szállnom. Csak ne lenne ennyire ijesztő.
- Nem kezdhetnénk inkább... egy sárkánnyal? - dobom fel egy utolsó utáni lehetőségként. Kicsit talán meggondolatlan, de... ide nekem a Magyar Mennydörgőt a francba, csak arra ne. Arra nem biztos hogy készen állok, és holt biztos hogy nem Bálint előtt szeretnék összezuhanni... ennél is jobban. Még az ajkam is rágcsálni kezdem, ami idegesítő szokásom, csak nem bírok róla leállni.
|
|
|
|
|
Löwenherz Zsanna
Diák Eridon (H), Harmadikos diák
neveletlen hercegnő | napraforgó
RPG hsz: 281
Összes hsz: 402
|
- Jiyun. Ne. Kérj. Folyton. Bocsánatot... - torpanok meg, és nagyot szusszantva nézek fel rá. Merthogy. Fel kell. Ez van. - Az, hogy valaki seggfej, nem a te hibád. És biztos vagyok benne, hogy még csak nem is szándékosan sértett meg, de... megsértett. Ki kell állnod magadért, mert majd jön valaki, aki szándékosan teszi, te meg bocsánatot kérsz, és szépen beléd törli a talpát. Érted, mire gondolok? - mert hogy az apám most még büszke is lenne rám. Megfogom a kezeit, csakhogy fejezze be, mert... nem mondom, hogy nem éreztem magam így... még nagyon régen, de... nem éri meg. - Nincs a világon senki, aki ki fog állni melletted. Azt magadnak kell magadért, főleg ha auror akarsz lenni. Hogy fogsz majd szembe nézni a rossz fiúkkal? Megemelik a hangjukat, te meg lesütöd a szemed? - rázom meg a fejem rosszallón. Jó, nem egy rövid folyamat ez, de... miért van egy olyan érzésem, hogy ezt még nem említették a levitás lánynak? Sebaj. Majd én. - Hmmm... ha engem kérdezel igen. Stabil a procija, és... megfelel az igényemnek, de ha egy androidost kérdezel, szerinte szar... - megvonom a vállam. Az Iphoneba még sose csalódtam, most is kiveszem a zsebemből, csak hogy megmutatva a legkáprázatosabb mosolyom, ellőjem azt a szelfit. - Nézd? És ez csak natúr, semmi filter - a kép persze tökéletes. Nem is vagyok híve annak, hogy még tízszer ismételjük meg, mire úgy áll a hajam, ahogy kell. - Az a titka... hogy mindig tökéletesen kell kinézni, és így nem kell fél órákat elcseszni egy nyamvadt képpel - hangomon is hallatszik, teljesen elégedett vagyok, na meg az is, hogy nem ma jöttem erre rá. - Kitehetem instára? Ez tényleg nagyon jó lett - nézek rá hatalmas szemekkel, még a pilláim is megrebegtetem, esküszöm. Aztán az életkedvem is elmegy, ahogy meglátom a srácot. - Nem... az a srác körülbelül csak a mi bugyinkban nem járt még.... hát... az enyémben már nem is fog - én leplezetlenül bámulom, miközben Jiyunnak suttogok. Igazából az se zavar, hogy rám néz. Az undor az arcomról nem tűnik el, csak... talán egy icipicit feltűnőbb lesz. - Brr.. menjünk - hagyom is, hogy látványosan kirázzon a hideg. Viszont elégtételt érzek, mert ne tegye már büntetlenül. - Jóóó, köszönöm. Tényleg cuki vagy - csillogó szemekkel nézek rá. Alig várom már, hogy bemutassam apunak. Biztos odalesz, hogy találtam egy normális barátot. Túl normális barátot... Azért teszek egy kísérletet, de csak a büszkeségem miatt. Nem bírnám lenyelni, hogy meg se próbálom, de hamar elunom, és csak arra tudok gondolni, milyen cuccot használt a navinés lány, amiért a srácnak ilyen a szája. Jiyun megint megment az újsággal, amit most előtérbe is helyezek. - Ez már tök régi... lehet nem is éltem még - az meg mindig annyira izgi. Sokáig nem jutok azonban, megakad a szemem a neven. - Aaahw, az Owen annyira szép név. Miért nem szaladgálnak inkább Owenek, Justinok helyett? - fontos kérdések ezek ám. - Hát... nem... nem tudom, idejárt... sokan utálták. Aztán modell lett - párat nyomok csak a telefonomon, és már Jiyun elé is rakom, a képen anyámmal. - Igen, nem látszik rajta, hogy szült - mosolyodok el tök büszkén rá. Furcsa a kapcsolatunk, néha nagyon utálom, de néha meg nagyon szeretem.
|
|
|
|
|
Löwenherz Zsanna
Diák Eridon (H), Harmadikos diák
neveletlen hercegnő | napraforgó
RPG hsz: 281
Összes hsz: 402
|
- Várj máááár meeeeeeeeg - ha ezt tudom, nem az új cipőm veszem fel, hanem valami converset. Tökre nem vagyok sportcipős amúgy, és nekem senki ne mondja, hogy ekkora sarkakban nem lehet futni. Hát tudok én. Még csak meg se ingok... egyszer sem. Nem ma kezdtem.
Nem tudom, kinek borult el annyira az elméje, hogy minket összerakjon, de... felveszem én a kesztyűt. Kevés dologtól félek, és a rellonos lány nem tartozik közéjük. Nem lehet sokkal rosszabb Álmosnál. És lány. Utána még futhatok is. Fiúk után nem szoktam csak.
- Na, kirepkedted magad, Jázmin? - azért a bejárati csarnoknál csak sikerül beérnem, és még a szemem is megforgatom. Gyorsan keresek egy tükröződő felületet, majd a zsebemből előhalászom a szájfényem, hogy megigazítsam, mert érzem, hogy vesztett a fényéből, ami vétek, tekintve, hogy milyen gyönyörű rózsaszín. Aztán belebújok a talárba, és magamra aggatom a jelvényem, mert meló van.
- Zavarjuk le gyorsan, mert tökre el vagyok maradva a sorimmal - mások bezzeg... mások bezzeg meg ilyen vizsgaidőszak miatt feszkóznak. Ők nem tudják, mi az igazi feszkó. Sose fogom megtudni, hogy Alihan meg Zeynep összejönnek-e.
|
|
|
|
|
Löwenherz Zsanna
Diák Eridon (H), Harmadikos diák
neveletlen hercegnő | napraforgó
RPG hsz: 281
Összes hsz: 402
|
Amúgymeg... hát vágjon fel nyugodtan. Hogy nem esett még le? Hogyan? Nem mintha azt kívánnám, hogy törné ki a nyakát, vagy hasonló, de... akkor is. Még a hajamba is beletúrok, nehogy nekem lelapuljon, mert én azt túl nem élem. Most lett festve nemrég, és annyira tökéletes, hogy esküszöm, bekönnyezik tőle a szemem.
- Hmmm... aranyvérű létedre nem is vagy ergya... meglepő - és tényleg, meg is lepődöm, hogy képben van a mesékkel. Nem kellene neki. Ebony se értette, miről beszélek, az a kettő meg, mint zsák meg a foltja. Még cuppantok is egyet az ajkaimmal, és Sallow felé fordulva, eresztek meg egy szikrázó mosolyt, csak hogy jelezzem, mehetünk. Én készen állok.
- Hogy aztán megfosszam magam a társaságodtól? - mímelem én az ijedtséget, még a mellkasomhoz is kapok, csak hogy kicsit fokozzam ezt a drámai helyzetet.
- Dehát... ezt kértem karácsonyra - még a pilláim is megrebegtetem, mert nem mondom, gáláns a felajánlás, még el is gondolkodnék rajta, ha nem az ő szájából hangzott volna el.
- Talán tehetnél kitérőt a Faház felé, hátha lesz ott valaki, aki segít... megvárlak - mert bizony a falak suttognak, és ami még rosszabb... pletykálnak is. Sadie meg tényleg úgy viselkedik, mint aki azóta nem volt ott, és a kéretlen feszültség sose jó. Szívemre venném, ha megtépáznám a gyengének ható idegrendszerét.
|
|
|
|
|
Löwenherz Zsanna
Diák Eridon (H), Harmadikos diák
neveletlen hercegnő | napraforgó
RPG hsz: 281
Összes hsz: 402
|
- A fajtám? - megütközök. Arcomról eltűnik a mosoly, de csak egy pillanatra, aztán ugyanolyan édesen mosolygok.
- Ó drágám, kicsit többet figyelnél magadra, te is nézhetnél ki így... az arcod például szép... a szemöldököd se menthetetlen... erre akartál célozni, ugye? Mert Löwenherzként nem igazán nyelném be azt, amit még csak feltétezni sem vagyok hajlandó. Amúgyis... vérségi kérdésekkel jönni tökre 2013 - meg a szám is elhúzom, mert egyszerűen nem.... sose fogom megérteni, miért akadnak fent az emberek még ezen.
Nem, nem ijeszt meg... és nem rettent el. Amíg az adok-kapok megy, én teljesen jól szórakozom, már azt leszámítva, telik az idő és érdemi történés nincs, így haza se érek időben.
- Egyszer már elvették... ezt velem fogják eltemetni, de köszönöm - nem szégyenkezem, és még titkot se csinálok belőle tekintve, hogy felesleges, mert a nyomi évnyitón ott volt mindenki.
Őszintén megdöbbent a reakciója, hogy két pillanat alatt ennyire ki lehet zökkenteni, pedig csak láttam őt odamenni, aztán meg Seant, a többit tényleg a portrék fecsegték. Így ahelyett, hogy kiakadnék, még fel is nevetek.
- Ezt nem hiszem el - komolyan, mint aki megtudta, hogy új tokot dobnak a piacra, úgy érzem magam.
- Most komolyan? Warrennel? - azért akkora köcsög nem vagyok, míg a hajam rendezem,és a taláromból hámozom ki magam, még közelebb is araszolok a lányhoz, és csak suttogok. Tényleg suttogok, de a vigyorom olyan lelkes, hogy azt szavakba nem lehet ontani.
- Nem félsz, hogy az apja kiátkozza belőled a lelket, és elás a hátsókertbe? Úgy hallottam, a pszichopaták nem a szíve csücskei, és bocsi, de rólad az hírlik, az vagy...mondjuk szerintem nem, csak sajátos a védekezési mechanizmusod... - még végig is nézek rajta, végre komolyságot erőltetve magamra.
- De ha megfogadsz egy kéretlen jó tanácsot.... erőltess magadra nyugalmat... és hagyd, hogy azt higgyenek, amit akarnak... mert az, hogy egyből pálcát rántasz... nagyon levágós, de tudom... Ebonynak is hiába magyaráztam, pöpecül értetek ahhoz, hogy megnehezítsétek az életeteket... mehetünk? - még bele is karolok én, esküszöm.
|
|
|
|
|
Löwenherz Zsanna
Diák Eridon (H), Harmadikos diák
neveletlen hercegnő | napraforgó
RPG hsz: 281
Összes hsz: 402
|
Igazság szerint... van annyi dolog, amin kiakadhatok, hogy azon, hogy összeraktak engem a rellonossal, nem tudok. Talán még a stílus lenne, amin kiakadnék, ha nem szoktam volna már meg... és nem lennék anyám lánya. Persze megértem a többieket, Sadie tud igazán... köcsög lenni, csak hát....
- Majd ha jön az öngyi időszakom, mindenképp felkereslek - biccentek, biztosítva róla, hogy ezt azért nem felejtem el. Tiszta önzetlen ez a lány, nem is értem.
Persze hamar elnevetem magam, főleg, hogy Sadien is látom, még ő is rájön, hogy ez egy rossz lépés volt részéről.
- Megértem - biccentek, de még mindig fölényesen mosolygok, mert tudom, hogy igazam van, és ami a legszebb... tudja ő is, hogy ebbe beletrafáltam.
- Ezekhez nekem se lenne - mármint.. ha valaki a fejemhez vágná, hogy látott engem csókolózni, biztos megverném átok híján. Én ugyanis nem csinálok olyat, az is csak.. véletlen volt, mert nagy volt a szám. Majd legközelebb befogom időben.
- Ha nem akarod, hogy kellemetlen szituról pletykáljanak, ne kerülj kellemetlen szituba - tárom szét a karom, nagyokat is pislogok mellé, mert úgy érzem, ezzel most nem csak az ő, de az egész világ problémáját megoldottam. Szivike.
- Brr... ha így folytatod, te leszel a mumusom... eskü - forgatom meg a szemem újfent, aztán a vezényszóra, meg is indulok, de szigorúan mellette, eszembe sincs hátat fordítani neki.
- De most komolyan. A faházban? Tökre nem higiénikus - húzom el a szám, még meg is borzongok. Én képtelen lennék ilyesmire, azt hiszem.
- Ne ítélj el, aki nem csinálja, az beszél róla - rebegtetem meg a pilláim, ahogy ránézek.
|
|
|
|
|
