Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

- Ezt örömmel hallom, mert nem szívesen sértődnék meg rád. Apám imádja, hogy normális emberek is körülvesznek, én meg téged imádlak - még a sűrű pilláim is megrebegtetem, és mosolygok, de olyan ártatlanul, ahogy azt általában szoktam.
- Nem tesztellek. A Glamourban volt. Az első lépés, hogy bevallod magadnak, valaki tetszik, a második, hogy választasz egy tök állat outfitet, a harmadik, hogy közlöd az érintettel, hogy tetszik - olyan halkan beszélek, mintha legalább egy bizalmas titkot súgnék meg neki.
- Nekem már megvan a TÖKÉLETES outfitem - húzom is ki magam, mit sem törődve azzal, hogy még két pont hiányzik.
- Azt is tudom, milyen lesz a hajam, csak... nem tudom, akarok bele ezüst csillogó csíkokat, de nem tudom... nemnemenem - megrázom a fejem, mert ebből látszik, hogy tényleg még csak folyamat a folyamat.
- Már megint hülyeségeket beszélsz... legszívesebben tarkón vágnálak - közlöm vele miközben a lábaim lóbálom, és élvezem ahogy a nap fénye megcsillan a szandimon. Azért megrázom a fejem.
- Miért ne tetszhetnél? Lehet, ha nem lettünk volna előbb barátok, nekem is tetszenél - megvonom a vállam, mert ezt még komolyan is gondolom, noha soha nem gondoltam bele ilyesmibe. Mármint a barát az barát. És okkal csak barát. Esetünkben az ok pedig elég nyilvánvaló.
- De ígérd meg, hogy nem akadsz ki. Nos, én... én megmutatom, hogy igazam van. Randizni fogsz - húzom ki magam, nem is kérek, hanem kijelentem, és dacosan felszegem még az állam is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

- Nem tudom... de majd megkérdezem - őszintén mondom. Nem érdekel, ki mit gondol rólam, valahogy sosincs időm azzal foglalkozni, hisz most is... ki se látszom a teendőkből, és igazán elkeserít, hogy mennyi embert kell nekem összekanalaznom úgy, hogy nem is értek hozzá igazából.
- A pletykák tök jók. Beszélnek rólad. Pletykálnak rólad, szóval biztos, hogy valamit jobban csinálsz, mint ők. A jelentéktelen emberekről nem beszélnek - megvonom a vállam. Nem mondom, hogy nem húz fel alkalomadtán, mikor valakivel összeboronálnak, de... gyorsan le is nyugszom, mert tudom, hogy a pálcámmal sem piszkálnám meg.
- Nézz meg engem, máig visszahallom az évnyitóm... sőt... véla is vagyok, vigyázz Sallow - kacsintok is mellé. Az volt eddig a legjobb. Mármint tényleg. Szóval vagyok olyan szép, mint egy véla. Ez meg számomra bőven jó visszaigazolás ahhoz, hogy tudjam, megéri nekem reggelente két órával korábban kelni.
- Most hogy mondod... - torpanok meg, még figyelek is arra, hogy közel hozzá. Hogy a mellkasom épp csak de súrolja, és kiül megint az idegesítő mosoly az arcomra.
- Lánnyal még nem próbáltam - rebegtetem meg a sűrű pilláim, hol a rellonos szemeit, hol az ajkát nézve, csak mert biztos vagyok benne, hogy ez váratlanul éri. Ahogy általában mindenkit, aki nem hiszi el, tényleg nincs bennem semmi szégyenérzet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

- Azért egy véla... nagyon keveseket nem hat meg... De szerencsédre nem vagyok, viszont imádom, hogy tartanak olyan szépnek - könnyen le lehet engem venni a lábamról, kérem szépen. Most is elbazsalyogok magamnak, szinte kézzel fogható a magabiztosságom, na meg a tény, hogy a rellonos sértései mennyire lepattannak rólam. Pedig csak ennyi a titka. Ha rendben vagy magaddal, és jól érzed magad úgy, ahogy vagy, nem tudnak rajtad fogást találni, és nem is tudnak megbántani. Én meg mindig leginkább magamnak akarok megfelelni, és főleg magammal törődök.
Azonban vannak olyan helyzetek, amikor még a saját határaim is átlépem. Kezdem azt hinni, nekem nincsenek is olyanok, és jaaaaa, ennyit arról, hogy megtanulom idejében befogni a szám. Majd holnap.
- Pedig. Téged még meg is csókolnálak... - búgom is, természetesen rájátszva az egész helyzetre. Viccesnek tartom, ahogy kiül az érzelem az arcára. De ő nem is barátja Kevinnek, vajon tudja, hány nem hagyományos pár van ebben az iskolában? Kétlem, mert már kiiratkozott volna.
- de fogalmam sincs, hány Seanéhoz hasonló helyen járt még a szád, és azért vannak elvárásaim - nevetek fel, aztán hogy a dolgom végezzem, szinte berobbanok az egyik ajtón, ahol sejtem, kapásunk lesz.
- Jó estét, ugye nem zavaro.... Nemár... te lány... miért csinálod ezt magaddal? Mi nem volt világos elsőre? - csalódottan csóválom a fejem, ahogy a srác elrebben, a lány meg lefagy terpeszben az ablakpárkányon.
- Hallod Sadie, szerinted melyik a szánalmasabb? Lefeküdni valakivel, aki röptében még a legyet is, mert elhiszed, hogy te majd nem csak egy leszel, vagy lefeküdni valakivel, aki röptében még a legyet is, mert elhiszed, hogy te majd nem csak egy leszel, és mikor rájössz, hogy csak egy vagy... lefeküdni vele még egyszer? Most komolyan? Semmi tartás? Tényleg? - össze is fonom a kezeim a mellkasom előtt, nagyot sóhajtok is mellé.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

- Opció kell hogy legyen. Azzal nem sokra megyünk, hogy te tudod - rázom meg a fejem hevesen, a hangom is ellentmondást nem tűrő, mint valami kiképző tiszt, úgy érzem magam. Bárcsak fogalmam is lenne arról, mit csinálok. Viszont szentül hiszem, hogy amit teszek, az jó... és segít neki.
- De olyaaaaan szépen csillognak, Keviiiiiiin - tényleg még bánatos kiskutya fejet is vágok. Jobban fáj ez, mint az, ha kiderülne, hogy Várffy profnak felesége van. Az is rendesen depresszióba süllyesztene, esküszöm, de ez... hát ez is.
Azt mondták, egyszer majd felnövök. Nem ma. Annyi szent. De igazából én nem is siettetem, nagyon szeretek ilyen lenni, és túl félek attól, ha nem ilyen lennék, már a barátaim se lennének a barátaim.
- De... de ahhoz már késő... nem hagyhatlak - teljesen drámai a jelenet, ahogy lepattanok a korlátról egyenesen a levitás elé, és megfogom a vállait, csak mert tudom, hogy két pillanat múlva katapultálni készül. Nem hagyhatom. Nem futamodhat meg.
- Nem tudom azt mondani. Tetszel neki. Érted? Felfogtad? Te vagy a crusha... Kevin ez nem kamu. Ez annyira biztos, mint az, hogy én elmegyek a Sephoraba azért a bordó rúzsért, mert megbántam, hogy ott hagytam - szóval tényleg teljesen komoly. Mind a kettő.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

- Persze Sallow. Ritka kivétel vagy. Egy valóságos kincs. Már csak el kéne ásni - hogy milyen gyorsan ragadnak rám a dolgok. Még ki is húzom magam nagy büszkén, mert még én is érzem, hogy ez.... ez jó volt.
Közben meg látom rajta, hogy sikerült kizökkentenem, és talán kicsit elbátortalanítanom, amire büszkébb nem is lehetnék. Ember, még csak pálca se kellett hozzá. Ami amúgy szerencse, mert maximum megcsikizem vele, de ezt neki nem kell tudni. Sőt. Senkinek se. Nem remekelhetek én mindenben. Bőven elég a tudat, hogy fejlődő tendenciát mutatok.
Persze a dolgom is végezni akarom, mert azért vagyok itt. Nem mintha nem élvezném a rellonos bosszantását, főleg így, hogy tudom... tényleg kizökkentem a kis mókuskerekéből. Be is rontok az egyik terembe, és csalódottá válok az elém terülő látványtól. Azonban az sem tart sokáig, mert hangosan felnevetek, mikor Szadi is becsatlakozik. Kivételesen még csak nem is idegesítő a kacaj, ami kijön a számon, talán pont azért, mert őszinte.
- Ne is törődj vele, zavarja, hogy nem akarom megcsókolni - még legyintek is, elnéző mosollyal az arcomon, a fejem is megrázom, aztán hirtelen fordulok Sadie felé.
- Tudod mit? Inkább majd akkor kereslek, ha ki akarom próbálni lánnyal... - még kacsintok is mellé, továbbra is vigyorogva, ahogy elhaladok mellette. Direkt lengetem meg úgy a tincseim, hogy súrolják az arcát.
- Nyugodtan dobj fel, nekem mára elég volt - még nyújtózok is egyet. Komolyan, mint akin rajta van a világ összes fáradtsága. Aztán még intek, mielőtt kilépnék a teremből, aztán meg a kastélyból.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

- Mert figyelek rád... radarom van az ilyenre - bólogatok is mellé serényen. És még büszke is vagyok magamra, amiért egy kibontakozó szerelem  első köveit tehetem le. Mert... mert én tudom, hogy ez az lesz, és tiszta boldog vagyok a ténytől. Nem lehet, hogy ők ketten ne jöjjenek össze.
Az utat persze elzárom, ahhoz már ismerem eléggé a levitást, és egy fél pillanatig még sajnálom, de aztán... de aztán a szavai felhúznak. Nem gondolkodok, olyat én nem szoktam. Felfújom magam annyira, hogy tenyerem a levitás arcán csattan. Nem erősen, épp csak jelzés értékűen, ha már a szavak itt nem segítenek.
- Szentesi Kevin. Most fejezd be! - mert hogy tudok én ilyen is lenni. Még a tekintetem is szigorú, na meg ahogy a szemeim összeszűkülnek.
- Amit az előbb felsoroltál, pontosan illik rád is... jó a sportos részt leszámítva, de az nem akkora ördöngösség. Ha közted és... - lefagyok... nem tudom, kit kellene felhoznom példának.
- Ha közted és Nick Jonas között kellene választanom, simán téged választanálak - biccentek, teljesen komolyan is gondolva a szavaim.
- És emellett egyformán röhejes a szemöldökötök. És ez titeket egyformán nem érdekel, kell még ennél nagyobb égi jel? Kérlek Kevin... a kedvemért. Csak egy esélyt adj neki - a végére visszább veszek az elánból, és tényleg könyörgőre fogom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Én esküszöm imádom őt. Ha valakit imádok az apámon kívül, az Kevin. Nem is tudom, hogy sikerült ez, talán mert... nem úgy indított, hogy te hülye picsa, mint ahogy a többiek szoktak.
És bántom, pedig nem akarom, de más lehetőséget nem hagy már. Látom az arcán a megszeppenést, de nem lehet bűntudatom, és nem inoghatok meg, mert... mert ő Kevin. Én meg határozott vagyok helyette is.
- Semmi Kevin, az égadta világon semmi - nem tehetek róla, elnevetem magam, mert az eridonban is megkaptam ugyanezt a kérdést. Viszont nagyon rossz, hogy én látom, hogy nekik tényleg együtt kell lenni, de az egyik csökönyösebb, mint a másik.
- Nem fogják. Vagy ha fogják is, ki fog állni magáért is, és érted is. Velem szemben is megtette - megvonom a vállam, mert ennél többet úgyse mondok neki. Nem fogom kitárgyalni Rurut, mert nem lényeges a jelen helyzetet tekintve.
- Na gyere... megbeszéljük, mit veszel fel - nyújtom a kezem szépen pislogva, mert tényleg azt hiszem, innen már nyert ügyem van. Aztán mintegy észbe kapva, odahajolok, hogy adjak egy puszit az arcára.
- És sajnálom a pofont, de néha nagyon bosszantó vagy... de azért szeretlek - bizony, apámon kívül a másik hímnemű lény, akinek ezt mindenféle probléma nélkül beleközlöm a képébe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

- Persze. Szerintem ez ilyen eridonos tulajdonság. A tűzbe megyünk azért, akit szeretünk - jobbnak látom így fogalmazni, mint elmesélni, hogy már abban a pár percben is mennyire védte.
A mosolyom is kiszélesedik, tényleg úgy érzem magam, mint aki háborút nyert, de nincsenek illúzióim, amíg el nem jut odáig, lesz pár ilyen körünk. Tudom.
- Na most akadj le rólam! - kiáltok utána nevetve és hitetlenül, majd szaladok is. Igen, a nagy sarkakban, mert tényleg lehet.
- Ebony.... olyan - közlöm vele halkan, és komolyan, amint beérem. Igen, olyan, amilyen én meg Kevin sose leszünk. És ez így van jól.
- Különben is... más már megcsókolt - még ki is húzom magam, meg meglököm és nevetek, és pont nem érdekel, hányan néznek ránk furán. Azért teszik, mert ők nem olyan szerencsések, mint én. Mert ők egyáltalán nem ismerik a mellettem sétáló bolondot.

//      

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Olyan precízen egyensúlyozok a két forró csokival, hogy rendesen büszke vagyok magamra. Ez van. Ha apu dolgozik, én ki nem hagyom, hogy meglátogassam, valahogy szeretem a gyengélkedőt. Főleg most, hogy nem úgy kell ott üldögélnem, hogy neki fogalma sincs arról, hogy a lánya vagyok. Az az időszak nem volt túl jó, rendesen kijöttek tőle a pattanásaim is, de azóta... azóta a bőröm makulátlan. Én mondom.
Na meg unom ezt a Valentin hülyeséget, mindenki azzal van elfoglalva, ki kit hív el, meg ilyenek. Nem tudom, miért kell akkora dolognak lennie. Épp csak befordulok, de rendesen elkerekedik a szemem. Szerintem valaki meglátta a tűt, amivel vért vesznek. Szóval nem sietek, nem én leszek az új Wonder Woman. Domit még látom is elsüvíteni, még a fejem is utána fordul, de megvonom a vállam. Csak nem egy szatír. Akkor szomorú lennék.
A következő döbbenet tárgya Sallow. Szépen meg is állok a küszöbön, mert addig be nem megyek, míg meg nem bizonyosodok róla, hogy nem veszett, vagy valami. Ki tudja mit szedett össze az erdőben.
- Forró csokit? - oké, apunak hoztam, de a lány meg úgy tűnik, szüksége van rá.
- Miért kiabálsz? Egeret láttál? - vonom össze a szemöldököm. Én nem félek tőlük, szerintem cukik, de tudom, hogy másnál kiverik a biztit. Mivel mást nem látok bent, élek a gyanúval, hogy vagy Sallow volt, vagy Domi választhat másik pályát, és felcsaphat opera énekesnek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Attól, hogy nem volt időm, én még nem felejtek. És igenis fontos ez a dolog is, csak volt sok más is, ami fontos volt. Nem is értem, mások hogy tudják azt mondani, hogy a suli uncsi. Lassan már saját magamra sincs időm, annyira leköt mások baja. Még arra se volt időm, hogy átgondoljam, miért érdekel egyáltalán mások baja, na mindegy. Viszont kölcsönkérem én a konyhából a sámlit. Leteszem az esküt, hogy én azt vissza is viszem, ami valljuk be... kicsit meggondolatlan, ha azt vesszük alapul, mihez kell.
Következő körben megragadok mindenkit, hogy megkérdezzem, hol van a nagy melák, akire én most dühös vagyok. Az pedig látszik is az arcomon. Feltépem én a nagy ajtót, kezemben a sámlival masírozok a birtokon, és most se érdekel, ki hogy néz rám. Szar lehet azoknak, akik ezzel foglalkoznak non stop.
- Lafayette David Saint-Venant - kiszúrni nem nehéz, úgy kiabálni, hogy meghallja már annál inkább. De megoldom, komolyan. Csak épp a hangom se csilingel kedvességemben.
Remélem, hogy megáll, így mint egy dühös törpe, masírozok felé. Nem állítom, hogy külső szemmel ez nem lehet vicces.
- Hajolj le! - ó, nem kérem. Igazából kihallani a hangomból, hogy ez inkább egy lehetőség. Arra, hogy ne kelljen használnom a kezemben tartott sámlit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

- Kicsit ellentmondásos vagy, nem gondolod? - halkan nevetek, tényleg. Még csak nem is zavaróan, épp csak le tudom rakni az egyik forró csokit, és nyúlni érte. Nem hiányzik, hogy miattam itt padlót fogjon, akkor aztán tényleg le nem mosom, hogy véla vagyok. Csak tudnám, ki kezdte el terjeszteni ezt a hülyeséget, bár... még mindig jobb, mintha azt terjesztenék, herpeszem van. Bár... azt meg úgyse hinné el senki, még hogy nekem herpesz, egyetlen apró mitesszerem nincs, ne vicceljünk.
Azért aggódva nézek a lányra, mert... tényleg nem fest túl jól. Nem, igazából nem akarom tudni, mi történt. Lehet kapott egy szeletet a karma tortából.
- Megmaradsz? - kérdezem meg pár pillanat múlva, csak aztán engedem el, ha helyesel. Felsóhajtok, mert már várom, hogy a fejemhez vágjon valami... rá jellemzőt, amitől tudom, hogy tényleg minden oké, és az univerzum is visszabillent a mederébe, de nem.
- Lassabban Sallow. Forró csoki. Forró - most már nem bírom ki, felnevetek, ahogy látom, úgy húzza le, mintha valami rövid lenne, aztán már csak a fejem rázom. Flúgos ez a lány.
És ebben egyre biztosabb vagyok, mikor fog és cibál. Tisztázzuk, ha nem sokkolódnék le annyira, hogy köpni-nyelni nem tudok hirtelen, rendesen kikérném magamnak, mert nem vagyok én rongybaba. Így most csak pislogás nélkül meredek rá, a kérdést hallva pedig a táblára mutatok az ajtó mellett, amin dr. Thorsten Löwenherz neve áll.
- Apukám... - és még csak nem is hazudok. Tényleg hozzá jöttem.
- Figyelj, én aztán nem akarok beleszólni, de... ha szarul vagy, tényleg jobb lenne, ha megvárnád... Domi seggét később is szétrúghatod, tudom, hol szokott lógni - eresztek meg egy halvány mosolyt, mert valahol sejtem, hogy a következő napirendi pontja az lenne.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Jó. Azért egy fél pillanatra csak kizökkenek, mikor teregetni látom. Teregetni. Mi a franc van ebben az iskolában? Mégis csak valós a régi elképzelésem, hogy itt rabszolgamunkát végeztetnek a tanulókkal? Megrázom a fejem. Nem számít. Mérges vagyok. Tényleg mérges.
- Zsanna. Zsanna vagyok. Zsanna. Nem bonyi - puffogok, teljesen fel is fújva magam, mert nem szeretem én ezeket a beceneveket. Ráadásul most azt se tudom, hogy bókol, vagy sérteget, mert ha az utóbbi, Merlin a tanúm rá, hogy bokán is rúgom.
Felvonom a szemöldököm a kérdésre. És fogom még a sámlit is, mert ha nem hajol le magától, felmászom én hozzá, azon ne múljon.
De megteszi, így jobb kezemmel el is engedem, hogy az aztán a melák levitás arcán csattanjon. Jó, tisztázzuk. Nem ütök nagyot, nem is tudok, mert csak újonnan kaptam rá, de remélem, annyira tényleg erős, hogy rájöjjön, mérges vagyok.
- MÉGIS TE MIT KÉPZELSZ MAGADRÓL? Hogy ferdeszeműzheted le a barátomat? Hogyan? Az SÉRTŐ!!! - teljesen kikelek magamból, és most már a körülöttünk lévők is tudni fogják, az a pofon igenis jogos.
- Ráadásul Jiyunt, Lafi. Hát mit ártott ő neked? Senkinek nem árt... megbántottad. Sírt.  - azért csak visszaveszek, aztán csalódottan nézek rá, mert ezt abszolút nem vártam volna tőle.
- Szekáltad volna azért, mert nyámnyila... mert mindenért bocsánatot kér, vagy mert a hangját alig lehet hallani, de olyanért szekálni, amiről szegény egyáltalán nem tehet... ez gerinctelenség. Még tőled is. Én azt hittem, jó fej vagy. Én kedveltelek - sóhajtok egy nagyot, és szomorúan biggyesztem le az ajkam mellé.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Hirtelennek hirtelen a cselekedetem, meggondoltnak aligha nevezném, és nem is tulajdonítok neki akkora jelentőséget, mert hát... lány vagyok. A lányok pofozkodnak, nem? Lehet le kellene vele állnom, mert amúgy még csak nem is esik jól, ahhoz nekem igazán dühösnek kellene lennem. Hellát. Hellát nagyon szívesen felpofoznám mondjuk, de... a karma előbb elintézte, én pedig boldog vagyok.
Ami kicsit sem látszik rajtam, mikor a levitás megragadja a csuklóim. Annyira ledöbbenek, hogy még a sámli is kiesik a kezemből, és elkerekedett szemekkel, értetlenül pislogok Saint-Venantra.
- Ne már Lafi, én nem... én nem is gondoltam komolyan. Mármint... a franc gondolta volna, hogy téged fel lehet húzni - motyogom teljesen megszeppenve, mert én őt így még sose láttam.
- Sajnálom, de tényleg - pislogok rá szépen, mert a felismeréssel együtt, a bűntudat is beköszön, amit amúgy igazán utálok, mert nagyon kellemetlen érzés tud.
- De Jiyun tényleg sírt. Tudod milyen, ha egy lány sír? Mérges voltam - persze próbálom azért kiszabadítani a kezeim. Nem azért mert fájna, vagy bármi... csak nem épp a legkomfortosabb érzés.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Már nyílik a szám, épp csak egyetlen hang nem jön ki rajta. Egyrészt, mert amit itt most kifakadt, az... valójában tűpontos. Ha engem nézünk. Engem, aki randitippeket is a sorozatokban látottak alapján ad. Az hogy Keviné nem torkollott katasztrófába, az csak azért történhetett, mert Aurélnak volt józan esze. Tisztázzuk, csak azért nem mondtam, hogy kösse be a legjobb barátom szemét, és pakolja be egy csomagtartóba, mert tudom, hogy erre nem igazán járnak autók. Igen, ennyi.
- Te mióta tudsz franciául? - kifakad ám belőlem is, ráadásul remekül ragadom meg a lényeget, mint az látszik. De tényleg csak arra tudtam figyelni, hogy a szavakkal együtt az akcentusa is felbukkant, ami... ami eddig nem volt, vagy csak én nem láttam. Sok mindent nem látok. Meg hát... még mindig nem értem, minek tereget, meg miért van az, hogy az egyik fűszál sokkal sötétebb zöld, mint a másik? Jó, kezelik ezt a hülye ADHD-t, de... nem egy rövid folyamat, és megingok... nagyon sokszor megingok.
- Ez? - nézek aztán a sámlira, és beharapom az ajkam, de még a nyakam is behúzom, mert... hazudni nem akarok, de azt se tudom, az mennyire tenne jót a kapcsolatunknak, ha most még el is mondanám, minek kell.
- Ez azért, ha nem akartál volna lehajolni - sóhajtok egy nagyot, de azért vagyok annyira bátor, hogy felnézzek... bele a szemébe.
- Akkor, akkor nem haragszol? Mert van egy tuti pletykám... első kézből - most mondhatnám, hogy Sadievel a viszonyom pozitív, de ha a Lafival való barátságom a tét... nos, lelkiismeretfurdalás nélkül áldozom fel. Úgyse fogja megtudni, hogy tőlem indult, tekintve, hogy nem is tőlem indult. Az egészet ő és Warren indították el, ugye.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Persze hogy csak pislogok, hisz tökre nem értem, mi lelte a rellonost. Mármint érted, elküld a francba, de a két lábán nem bír megállni. Én meg csak nem vagyok akkora görény, hogy így egyedül hagyjam, noha kétség kívül megérdemli egyébként.
Teljesen normális magyarázattal szolgálok arra, mit keresek én itt, az ösztönös kérdésére még jól fel is fújom magam. Igen, kicsit azért fáj.
- Nem, Sallow. Képzeld az én apám imád engem, és büszke rám - pedig én tudom... mármint Theonál tanultam abból, hogy ilyesmi ne hagyja el a szám, de ha egyszer ő sérteget, én miért ne okozhatnék neki fájdalmat?
- Az anyám is - tetézem hát, épp csak nem téve hozzá, hogy ők ezt külön-külön teszik, mert az meg engem nem zavar. El nem tudom képzelni, hogy anyu és apu sértetlenül legyenek egy fedél alatt. Apu szerintem pikkel anyura, anyu meg szerintem nem becsüli túl sokra az apámat, de... ez még mindig jobb, nem?
- Felőlem aztán. Viszont egy valamit tudok. Nem fog egy gyógyító se utánad szaladgálni egy három oldalas kérvénnyel, hogy legyél kedves megmaradni ott a seggeden, ha szarul vagy. Okkal kerültél ide, gondolom. És most mázlid volt, de lehet a következő lépcsőfordulóban nem lesz, hanem valaki szépen végig fogja nézni, ahogy padlót fogsz... amennyire bájos jelenség vagy - nem bírom megállni, a végére csak odaszökik a gúnyos mosoly az arcomra, sőt még a kezeim is összefonom a mellkasom előtt, úgy dőlök a falnak.
- Gyerünk. Menj csak - biccentek a fejemmel a folyosó felé, de egy tapodtat se mozdulok. Vele nem fogok tartani, könyörögni se azért, hogy kivizsgáltassa magát. Ha szenvedni akar, ki vagyok én, hogy elvegyem tőle a lehetőséget?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

- Tényleg? Nem tűnsz franciának - vizslatom én, jól végig is nézek rajta, de az arcomon is látszik, ez csak a döbbenet miatt van, merthogy az ki is ül rá.
A sámli viszont kizökkent, és sóhajtok is. Oké, most már én is belátom, ez akkora baromság volt, hogy az még a Holdról is látszik, de abban az állapotban meg ki gondolkodik?
- Tényleg sajnálom Lafi. Mostanában hülye vagyok - még az arcom is megvonaglik, csak mert az okát is tudom annak, hogy miért.
- De nem akartalak amúgy bántani, csak... - csak senki nem szorítja meg a nyakam, és ken fel valahová, hogy tudjam, mikor kell visszavenni. Igen, talán ez a legnagyobb gondom, mert ha van időm átgondolni, akkor tudom én, hogy hülyeség amit tenni készülök, a baj az, hogy általában nincs időm. És most szerencsém volt, mert a levitás nem ver meg.
- Kérlek ne haragudj rám - még meg is ölelem, talán a derekát át is érem, közben meg nagyokat bólogatok.
- Megígérem, eskü - cukin pislogok fel rá, de aztán el is engedem, és nagyon cinkosan mosolygok.
- Nos... én igazán nem akarok magasröptű következtetéseket levonni, de láttam Warrent a faházba menni... aztán meg Sallowot... vagy lehet fordítva volt, de - megvonom a vállam, többet nem tudok mondani, mert ez az, amit fixen láttam. Az, hogy közben levontam a következtetést, amit a rellonos nem erősített meg és nem is cáfolt... az más.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

- Mondj már még valamit... tudsz Belgán is? - oké, Zsannát itt elvesztettük. Túl új és túl izgalmas dolgok derültek ki ahhoz, hogy csak úgy tovább tudjak röppenni. Az meg csak hab a tortán, hogy mennyire menő Lafi, mikor más nyelven szólal meg.
És az, hogy nem hagyta annyiban tényleg hat. Még el is szégyellem magam, és már a szemem csillog, mert ha még nógatni kéne, biztos hogy elsírnám magam, mert tényleg nem akartam bántani. Hát én szeretem.
- Ahh, nem akarok amúgy ütni, csak... nem tudom, sok a feszültség, meg a hülye vizsgaidőszak, meg az a nyamvadt gyógyszer se néz ki úgy, hogy jó - persze még hadonászok is, mintha ettől a másik kapásból meg is értené a problémám.
- Ahhaaa... - bólintok. Sean is jól néz ki, hátulról biztos, általában meg csak úgy látom, és tökéletesen meg vagyok ezzel elégedve. Viszont két szót alig beszéltem vele, ami nem is biztos, hogy baj.
- Szerintem szexeltek - jelentem ki, rendesen ki is hangsúlyozva, hogy szerintem, de aztán... Lafi felvetése reálisabbnak bizonyul. Még a szemem is elkerekedik.
- Várjál. Szerinted zsarolja? Merlinre, mondjuk engem is megzsarolt, ha elmondom, eltesz láb alól... Basszus akkor most tényleg meg fog ölni? - a pánik pillanatok alatt jár át, és már meg is bánom, hogy én annak a lánynak segítettem. Azért körbe is nézek, ahogy közelebb araszolok a levitáshoz, mert ha felbukkan, én elfutok. Eskü.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

- Aztán azt hogyan egyszerre? Úgy mint Berci amikor bekattan, és elkezd németül is? - ráncolom a homlokom is, mert én esküszöm elképzelem, és a szemem előtt egy fix káosz kerekedik ki. Itt jegyzem meg halkan, a szőke haj sem feltétlenül véletlen.
- Jaaaaa. Most komolyan nem pletykálták még el? - ezen is rendesen ledöbbenek, mert eljutottam arra a pontra, hogy én aztán nem tagadom, minek? Azt hittem Steph már az első adandó alkalommal körbekürtölte.
- ADHD.... Figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar - apró mosollyal az arcomon, vonok mellé vállat is. Talán ez neki is sok mindent megmagyaráz, és persze nem olyan jó dolog, mint amilyennek én próbálom feltüntetni.
- De kezelik - szögezem le egyből, mert nehogy azt higgye, engem is be kell záratni. Csak a gyógyszer nem túl jó. Furán vagyok tőle, és vannak napok mikor tényleg nem vagyok jól, de azt mondták, hogy idő.
- Jó, tudom. De Sadie lány, Sean meg fiú... - széttárom a karom, meg is mutatva, mennyire romantizálom túl én ezt a dolgot. Szerintem semmi akadálya sincs biológiailag annak, hogy ők ketten azt műveljék. Nem is gondolok bele olyanokba, hogy most tetszik vagy valami... ezek a pasiknak se fontosak, könyörgöm.
- Miért nem verted le? - jön a magától értetődő kérdés. Személy szerint én ilyen tanerőket nem vonnék bele a személyes problémáimba, még a végén én jönnék ki belőle rosszul, és tudom, hogy utálnak.
- Ahj, ne zavarj össze - kicsit felcsattanok, még a fejem is megfogom, meg rázom is.
- Most épp az lenne a lényeg, hogy a pálcám mindig nálam legyen, hogy egymáshoz idomuljunk vagy mi. Mert irtó makacs, és szétszivat... most nem lehet, hogy nincs nálam, meg nem használom - teljesen megrökönyödve nézek rá. Hát hogy a francba ne szakadjak ilyenkor szét, főleg ha a még a koncentrációval is nehézségeim vannak?
- És ha... és ha miatta halt meg? - halkan, szinte már-már suttogva teszem fel a kérdést. Bár nem tudom, Sadie csak nem képes kinyírni valakit, főleg nem Dwayne Warrent.
- Vaaaagy. És ha Sean apjával járt össze, és azért zsarolja? Az nem lenne nagy szám, lépten-nyomon tanárokba zuhant embereket lehet látni. Ne kérdezd, én se értem, mi a vonzó valakibe, aki egy pennavonással meg tud buktatni - elhúzom a szám, mert jó. Várffy prof más. Ő még azt is menőn csinálja. De a többiek. Őket inkább hagyjuk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

- Mert nagyon jól néz ki - adom meg az egyértelmű választ, de úgy, mintha magát a kérdést sem érteném. Oké, már szinte mindenki tudja, nálam felületesebb lány, aligha szaladgál ebben a kastélyban, de ez engem egy cseppet sem zavar. Jól érzem magam így. Jó, most nem. Most Bálint lesokkolt, és talán utálom is kicsit miatta, meg magamat is, mert fogalmam sincs, mit kellene kezdenem magammal. A semminél teszem le a voksom, próbálom magam átlendíteni a történteken, és csak élvezni, hogy rajta ülök, és mintha libikókáznék. Fú de szerettem azt kiskoromban.
Persze nem tart sokáig, gyorsan le is pattanok róla, azért odafigyelve arra, hogy ne tegyek benne kárt. Nem szeretnék.
Az ötletére továbbra sem lelkendezem, hiába kértem én, hogy segítsen. Úgy tűnik, a határozottságom meg az elszántságom, eddig tartott. Most elfutnék, de ehelyett csak a seprűket bámulom.
- Dehogy félek - két pillanat alatt fújom fel magam, még a kezeim is összefonom a mellkasom előtt, mert csupán a feltételezés is sértő. Sértőn betalál egyébként, és ez hamar meglátszik az arcomon.
- Csak... annyira bonyi. Csomó dologra kell figyelni ott fent. És ha lezúgok és összetöröm magam? Ahhoz a gagyi gipszhez meg képtelenség normális outfitet összehozni - motyogom, megadva magam, csak mert az ő hangjából is eltűnt a viccelődés. Rá is nézek végül, és aprót vonok a vállamon.
- Jó, basszus. Én is félhetek valamitől... a seprű ilyen - csattanok fel, mert persze, hogy flusztrál, hogy így lát. Sose vagyok ilyen, hát könyörgöm, egy kútba bemásztam volna, ha a nyomi Ebony nem állít le. Mérges vagyok. Magamra vagyok mérges, mert most aztán tényleg nem érzem menőnek magam. Ráadásul, ha nagyon magamba akarnék nézni, még tudnám is, hogy a félelem a legkevesebb, ami miatt a seprűket messziről kerülöm, van ott valami mélyebb és csúnyább dolog is, amire még csak gondolni sem vagyok hajlandó, nem hogy beszélni róla.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Tudom, hogy le kellene lépnem, és hagyni a rellonost, had szenvedjen csak magának. És tényleg. Sokkal szívesebben ecsetelném Bálintnak, hogy Blair miért menőbb, mint Serena, és Georgina Sparks miért akkora red flag. Szavam nem lehet, mert a fiú tisztességesen szenved mellettem, mostanában egyre gyakrabban. Barátok vagyunk.
Nem veszem fel a gúnyt, inkább elkönyvelem, hogy Sallow tényleg nincs jó passzban. Egy ilyen kijelentés után az ember lánya, minimum azt várja tőle, hogy pálcát ránt, erre meg... és még a hangja is szar.
- Nem érdekel, csak nem vagyok egy rohadék - széttárom a karom, nem kell itt komoly lelki vívódásokra gondolni. Gondolhat rólam bárki bármit, azért egy embert, aki láthatóan alig áll a lábán, csak nem fogok egyedül hagyni. Már ha ugye észreveszem, mert az akarva-akaratlan megesik velem, hogy átsiklik rajta a figyelmem, hát most is annyi minden kavarog a fejemben, hogy kész mission impossible Sallow szurkálódására koncentrálni.
- Tessék. Meg bírod inni normálisan is? - nyújtom neki a forró csokit, de kapok az alkalmon, hogy egy kicsit én is gúnyolódhassak. Annyit megér az két pohár.
- Nagyon szarul csinálod, ugye tudod? - töprengek ám, mielőtt egy nagy sóhaj kíséretében, elhúzva a szám, de leguggolok mellé. Nem, ülni nem fogok. Bőven elég, hogy az undi falnak kell vetnem a hátam, azt nem tudnám benyelni, hogy a fenekem a padlóhoz érjen. Tökre nem higiénikus.
- Mármint.. ez a... Sün. Ideig-óráig működik. Hogy élből löksz el mindenkit. Eleinte még ott a kihívás, főleg egy eridonosban, hogy majd ő megmutatja, és bejut a falak mögé. Tényleg. De ha folyton visszapattan, egy idő után fel fogja adni. Mások talán még sokkal előbb. És akár hiszed, akár nem.... egyedül lenni piszok szar és félelmetes, nem tudod... mert mázlid van, és mindig akad az utadba valaki, aki felül a vonatra - nem nézek rá, és halkan is beszélek. Nem mintha tudnám egyébként, miről beszélek, csak... gondolom.