Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Na. Most már kezd izgalmas lenni. Én tudom, hogy ő itt van... nyilván tudom, mert követtem. Azonban, hogy ki az az Ő, arról fogalmam sincs, csak azt tudom, inkább Ő legyen, mint AZ, mert a bohócoktól kifutok a világból.
És most már Ő is tudja, hogy én itt vagyok, így nem volt más választásom, csak besunyolok egy oszlop mögé, mintha az meg tudna védeni bármilyen átoktól is. Tuti, hogy amennyire jól bánik a mágiával, úgy osztja az átkokat is, mint Rózsika néni a diós bejglit a Tündérmanó utcában. A helyzet az, hogy még az utóbbiból bármennyit, az előbbiből egyáltalán nem kérnék, ha módom van rá.
Viszont újabb fénycsóva jelzi, hogy elindul. Most lenne alkalmam nyugodtan, épeszű emberi lény módjára átgondolni, mennyire éri ez meg nekem, hogy egy idegent kövessek, ehelyett a lábaim már indulnak is, szemem pedig le nem veszem a csóváról, noha egy pillanatra még a gyanú is elfog, mert a sötét árnyék nem kíséri, mint eddig. Elvetem a gondolatot egy legyintéssel, mert nyilván ő is óvatosabb, most hogy tudja, nincs egyedül. Én is óvatosan tipegek tovább, újabb helyeket nézve közben, ahová bújhatok, ha netán úgy adódna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Tudom én, ez is olyan, hogy nem lehet sokáig húzni. Izgalmas, de azért megeszi az idegeim, hogy nem tudom, hogyan, miképp fogok lebukni, és szinte érzem, ahogy öregedem vagy harminc évet helyben.
Nem tart sokáig, hamar rájövök.... engem átvertek. Mert a fénycsóva, amit eddig követtem, eltűnt... viszont mögöttem lett egy másik. Noha háttal állok az illetőnek, arcomra kiül az elismerés, mert ez azért nem volt rossz...ezt be kell ismernem, na de... én meg a Zsanna vagyok.
- Nevet, házat, évfolyamot - fordulok meg, hogy szembe találjam magam a célpontommal. Próbálok olyan határozott kiállást eszközölni, amilyet csak tudok, hogy hiteles legyek.
- Takarodó elmúlt, kezitcsókolom... remélem, jó mentséged van az éjszakai csatangolásra - fonom össze a kezeim a mellkasom előtt, kérdőn tekintve fel rá. Itt könyvelem el, ha még ténylegesen is prefi lennék, akkor se tojná össze magát tőlem, és ez azért valahol gáz. De amúgy tök evidens, ha ketten vagytok egy sötét folyosón takarodó után, az egyikőtök tuti prefi... hát remélem, ez az elmélet esetünkben dugába dőlt, mert akkor én vagyok nagy trutyiban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

- Egy próbát megért - húzom el a szám, most már védekezően feltéve mind a két kezem. Megadom én magam, csak azt a botot ne lengesse előttem, mert átjár a pánik. Most ha itt átkozza ki belőlem a lelket, azt is csak reggel vennék észre jó eséllyel, hisz Kornéliát én is láttam, ide ma már nem jönnek.
- Nem alszok... lemerülök, nem vagyok jó alvó, ezért csatangolok, azt hittem valami betörő vagy, vagy ilyesmi... Gondoltam, majd jól megmentem a sulit, aztán nem küldenek büntire - sóhajtok fel, ténylegesen megadva magam, mert nem akarok bajt. Egyébként ez még csak nem is teljesen hazugság, megfordult a fejembe.
- Betörő vagy? - jön a magától értetődő kérdés, aztán majd közben ráérek kiagyalni, hogy mentsem meg a sulit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Tudjátok, ki az igazán ijesztő? Az olyas valaki, akinek nincs az arcára írva semmi. Komolyan. A hideg kiráz tőlük. Ha mosolyognak, tudom, hogy nem kell visszavennem, mert akkor jó az úgy, ha fel tudnának koncolni a szemükkel - mint Álmos az esetek többségében -, akkor tudom, hogy be kell húzni a vészféket, mert hamar kapni fogok. De ez. Ezzel én nem tudok, mit kezdeni. Viszont annyira érdekes, és fogalmam sincs, hogy csinálják. Gyakorolják a tükör előtt? Vagy megedzette az élet őket? Azt igazán sajnálnám, senki nem érdemli meg, hogy rossz dolgok történjenek vele, hacsak nem tett ő is rossz dolgot. Akkor megérdemli.
- Hah, szarkazmus... ezt ismerem - csillan fel a szemem, ahogy rámutatok. Még ki is húzom magam, mert sok időbe telt már a definiálása is, nem hogy fel is ismerjem. Most igazán büszke vagyok magamra.
- Jaaa, én nem követlek - megyek természetesen utána, mert már nem csak arra vagyok kíváncsi, hová megy. Most már az is érdekel, kicsoda ő, és miért ilyen.
- Csak épp arra van dolgom - mondjuk, azt meg ne kérdezze, mi dolgom lehet éjnek évadján.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

És persze nem figyelek, mert jobban leköt a háta. Vagyis, ha az kötött volna le, talán előbb észreveszem, hogy egyre közeledik, de így frontálisan nekiütközök, még fel is szisszenek. Nem vagyok én megedzve, sem felkészülve az ilyen hirtelen reakciókra.
- Te gyúrsz? - fogom meg a homlokom, meg is tapogatom, nem keletkezett-e rajta pukli, vagy ilyesmi.
- Ja neeem, nem szükséges... téged egyenek meg előbb... vagyis... nincs nálam a pálcám - motyogom halkan, teljesen megsemmisülve. Azt már igazán nem teszem hozzá, ha itt lenne se érnénk vele túl sokat, de legalább szép.
- Vagy mehetnénk együtt is. Én elkísérlek téged a te dolgodra, utána meg te az enyémre engem, na? - vetem fel ötletként, addig is lenne időm kitalálni, mi az én dolgom ilyenkor.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Azért ez már nem annyira vicces. Sokkal bulibb volt úgy követni, hogy nem vett észre. Talán ha nem lenne ilyen pokróc, vagy nem is tudom. De most meg itt csak álldogálunk, bennem meg újra feltámad a kisebbségi komplexus olyannyira, hogy elfog a késztetés, hogy elszaladjak egy sámliért. De... legalább felnézek rá.
- Eridon, te jó ég - hát megvakít, könyörgöm. Hunyorogni kezdek, és a kezem is a szemeim elé teszem, mert rendesen fáj a hirtelen fény.
- Te gondolom rellonos vagy - mert hát mi tagadás, nincs ezen mit szépíteni.. tipikus rellonos.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

- Uhh, akkor mégis együtt megyünk? - kezdek szökdécselni - már amennyire a cuki szandim engedi-, a colos mögött, egészen addig, míg fel nem fogom az ezt megelőző jelenetet.
- Héj, az eridonosok igenis menők... - kikérem magamnak, és a házamnak is. Azt a házat nem lehet ledegradálni egy szemforgatással.
- És nincs is nálunk penésszag, mint nálatok - puffogok még kicsit, teljesen felfújva magam.
Persze a mérgem is hamar elszáll, mikor meglátom a táskát.
- Abban mi van? - mutatok is rá, hisz úgy szorongatja, mintha valami értékes kincset rejtene.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

- Naugye, és tényleg büszke vagyok. Szerintem a legvagányabb házba kerültem. Te nem vagy büszke a házadra? - a kérdés már óvatos, mert lehet nehéz téma, és lehet, hogy ő nem is szeret ott. Ami egyébként érthető, mert nem nálunk van. Igen, ha nálunk lenne már ismerném.
Persze töretlenül követem én, és csak némán csüggedek, amiért nem fogom megtudni,mi van a táskában. Amint vége a kanyargós részeknek, és a lépcsősor egyenessé válik, megfogom a srác kezét egy pillanatra, csak hogy megálljon, aztán el is engedem, mert szent nekem a privát szféra.
- Ez így uncsi, mutatok jobbat - mosolygok rá, és mielőtt még felvonhatná a szemöldökét, a lépcső korlátjára pattanok, mert úgy bulibb lemenni.
- Na, jössz? - még nagy szemeket is meresztek, így tényleg viccesebb, lezakózni meg csak nem fog.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

- Hát ez.... au - kapok a mellkasomhoz teátrálisan, még az ajkam is lebiggyesztem.
- Mi bajod van az eridonosokkal? Bella? Jó, ő a ritka kivétel, szerintem még a sámánbotot is megfenyegette, hogy oda kerülhessen - de nem mindenki Bella azért, na. Hála Merlinnek.
Észreveszem én, hogy összerezzen, de sejtem, hogy ez is olyasmi, amire nem kérdezünk rá, szóval nem is teszem. Még a végén bepöccen és lelök a korlátról, amire egyébként tök rutinosan pattanok fel, hogy aztán lekússzak a lépcső aljáig.
- Azzal mindketten jobban járunk, ha nem viszel. Épp az apám az ügyeletes - megyek oda hozzá, de egy ponton megdermedek, és elmosolyodok. Most először hivatkoztam rá így, és nem Mr. Löwenherzként. Furi, de nem rossz érzés, csak még szoknom kell.
- És tuti ki nem magyarázom, miért egy srác cipel oda éjnek évadján - forgatom meg a szemem, mert abban is biztos vagyok, lennének kérdései.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

- Nekem... megvan a gyógyszerem, csak ADHD-s vagyok. Figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar, tudod? Elvileg majd kinövöm - forgatom meg a szemem. Nem, nem fogom fel betegségként, mert nem vesz el tőlem semmit, valószínűleg ha nem lenne ez, akkor is ilyen lelőhetetlen lennék.
- Amúgy.... megyünk is valamerre, vagy csak lábnapot tartunk? - nyögök fel, mikor újabb lépcsők felé veszi az irányt, de követem töretlenül, noha a lábaim már nagyon érzik. Nem szoktam én ennyit lépcsőzni.
- Különben Zsanna vagyok... tudod, ha agyontörném magam, és nem tudnám megmondani a nevem, legalább te tudd - mert abban szinte biztos vagyok, hogy egyébként nem érdekli. Ha érdekelné, már kérdezte volna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

- Lehet, hogy volt - küzdök a lépcsőfokokkal közben, direkt figyelmen kívül hagyva a nekem szegezett kérdést.
- De látom, hogy olyas valamire készülsz, amit nem szívesen teszel meg. És tudom, hogy ezt sose fogod bevallani, de örülsz, hogy itt vagyok, és nem vagy egyedül, szóval veled megyek. Nem hagyunk hátra senkit - húzom ki magam, na meg fel is szívom, legalább is annyira, hogy már nem mögötte, hanem mellette lépkedek.
Egyébként az én hangulatom is megváltozik, óvatosabb leszek, de kezdem komolyan venni a helyzetet, és próbálom nem firtatni a dolgot. Egyszerűen csak kivárok, hisz ha akar magától is beszélni fog, ha meg nem akar, harapó fogóval se fogom kihúzni belőle, maximum felbosszantom, amit pedig nem szeretnék.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

- Igen, igen erről beszéltem - mosolyogva forgatom meg a szemem, még a vállam is megvonom, pontosan úgy, mint akinek tökmindegy, mit mond a másik, ő tudja, hogy igaza van.
Aztán elkerekedik a szemem, mikor a falhoz kerülök, de csak hamar megértem, miért. Óvatosan pislantok ki Zalán mögött, belekapaszkodva a vállába, mintha ő lenne az én élő és eleven pajzsom, csak hogy megnézzem, micsodák a hang tulajdonosai.
- Istenem, de édesek - nyöszörgöm halkan, hisz én hallottam arról, hogy vannak itt manók, de egyel sem találkoztam még. És van egy olyan érzésem, nem is most kellene bemutatkoznom nekik.
Tapogatok közben, keresek valamit, és meg is akad a kezem egy kilincsen, amit óvatosan lenyitok. Pánikszerűen húzom be magunkat, mondjuk arról fogalmam sincs, hogy hová, de a célnak most körülbelül bármi megfelel.
- Ez annyira igazságtalan. Miért dolgoztatják őket? Ők nem rabszolgák - találom meg az alkalmat, hogy kifakadjak, és nem tetszésemnek adjak hangot.
- Szerinted bántották? Hát szipogott - nézek a túratársamra, de én is pocsékul érzem magam. Egyszerűen utálom, ha valakit bántanak... ok nélkül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Azért megnyugtat, hogy itt nem bántják a manókat, biztos kicsapnám a hisztit, ha arról lenne szó.
- Jó, azt megértem.... Kakasi ijesztő - forgatom meg a szemem, nekem sem a legkedvencebb tanárom.
- Jééééé. Jól áll, ha mosolyogsz - még az arcomra is kiül az az őszinte döbbenet, ami hirtelen eluralkodott rajtam, mit sem törődök a tekintetével, csak... miután feleszmélek, hová hoztam magunkat.
- Oké, csak nyugi... nincs veszve semmi. Tudsz láthatatlanná tevő bűbájt, ugye? - pislogok rá, amolyan "tessék, meg is oldottam" tekintettel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

- Ugye tudsz? - bizonytalanodok el most már én is, és a pánik is szép lassan telepszik rám, ami nem túl jó, mert ezzel párhuzamosan kezdek el levegőért kapkodni. Szinte érzem, ahogy összezsugorodik a tüdőm, a falak meg egyre csak közelednek.
Valahol érzékelem, hogy megint terelgetnek, de az első biztos pontnál leggugolok, és összeszorítom a szemem. Nem kaphatnak rajta, nem csaphatnak ki. Ezeket mantrázom magamban, és hallom, ahogy szaggatottan kapkodom a levegőt, mert igen, nekem is vannak problémáim, szerencsére ez a fajta ritkán jön elő. Hirtelen még azt is elfelejtem, hogy társaságom van, próbálom magam lenyugtatni, mert sajnos tudom, mi lesz ennek a vége. És még csendben is kellene maradnom, ami ebben az állapotban irtó nehéz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Aránylag gyorsan összeszedem magam, mondhatni... rutinom van már benne, így kisvártatva már az ajtót vizslatom, amin a két manó belép. Kétszer is összerezzenek a társamat ért támadás miatt, ebben a pillanatban rendesen sajnálom is.
Azonban csak akkor kászálódok ki mögüle, mikor az ajtó becsukódott mögöttünk, hogy aztán elé lépve, kezdjem el vizslatni.
- Ijj, jól vagy? Nagyon fájt? - a fejét ért csapás jobban foglalkoztat, így ha nem hadakozik nagyon, az álla alá nyúlok, hogy megnézzem, mennyire kell ide medimágust hívni.
- Lehet jobb lenne, ha mégis csak meglátogatnánk aput - állok elő az ötlettel óvatosan, mert én ugyan nem értek a gyógyításhoz, viszont a fiú orra piros, ami egyetlen esetben se jelent jót.
- Oké, sajnálom... elsőre jó ötletnek tűnt - kész vagyok ünnepélyesen elismerni, szegény miattam szenvedett kárt. És még bűntudatom is van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

- Te meg fafej. Oké, hogy pasi büszkeség, meg minden, de ha nekem itt esel össze holtan, én nem tudlak felkelteni, csak szólok - akadok ki, természetesen követve, mert nézd meg. Az ember itt segíteni akar, erre meg besünül ő is. Ki érti a fiúkat.
- Hurrá, jöttünk megnézni.... Bélát? - nézem a festményt, döntöm a fejem jobbra-balra, és próbálok magamban választ találni a miértekre. Lehet a Bélát legalább eltaláltam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Persze, megint csendel. Nem szeretem, inkább horkantson vagy valami. Hahh, ki érti ezt az embert. Azt sem értem, miért kellett egy festményhez így felmászni, és talán kicsit csalódott is vagyok, mert valami másra számítottam.
- Ez most komoly? - kilépek a srác háta mögül, és szembesülök a saját házam bejáratával.
- Mit szeretnél te itt? - gyanakvón mérem végig, és összefonom a mellkasom előtt a kezeim, mert most igazán nyeregben érzem magam.
- Mondtam én, hogy ez a legjobb ház - eresztek meg felé egy önelégült vigyort. Oké, nem mondtam, de hát ő is ide akart jönni, nem a Navinébe, vagy a Levitába... ez azért elég árulkodó.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

- Hmmm... - mélázok el látszólag, aztán a fejemet rázom.
- Meglátszik, hogy nem ismersz, de neked további jó szórakozást - dőlök szépen a falnak, és még integetek is.
- Szerencsésebb lett volna előbb Kornéliához rohannod... sajni én nem tudom a jelszavunkat... ugyanis... nem itt alszom - tárom szét a karom, mert hát mondtam volna, de nem kérdezte. Csalódottan sóhajtok, mert ennyi kör feleslegesen, a semmiért.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

- Ugye tudod, hogy ez sem a te bajod volt? - vonom fel a szemöldököm, mert nem kértem, hogy az önjelölt bébicsőszöm legyen. Már nagyon rég nincs olyanom, hála Merlinnek.
Még egy ideig nézem, de aztán elvetem a gondolatot, hogy a nyomába eredjek, és akkor elindulok a faluba. Út közben legalább lesz időm kitalálni Zenkőnek, hol voltam idáig.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Trófeaterem

Tudom én, hogy nem mi vagyunk az elsők, meg az utolsók se. Most is a fura érmét forgatom a kezem közt, míg arra várok, hogy idő legyen. Igen, izgatott vagyok, hisz ez vagy nagyon nagy buli lesz, vagy nagyon nagy bajba kerülünk emiatt, de mikor felvetettem az ötletet Lacának, már-már biztos voltam abban, hajlandó vásárra vinni a bőrét velem.
Nem is értem egyébként, az előkészítőben miért nem bandáztunk együtt, csak most, hogy felkerültünk a kastélyba, meg egy házba, jövök rá lassan, hogy nem is olyan rossz arc, mint amilyennek első és második látásra tűnt.
Amint jelez a telefonom, hogy idő van, pattanok is fel, majd rongyolok a fiúk hálókörlete felé. Tudom én, nagyobb buli lenne ez éjjel, de egyrészt a múltkori után nem akarok még egy kört megreszkírozni - nem való nekem a társaságban csatangolás, jobb egyedül -, másrészt, szeretném azt hinni, nagyobb sikerünk lesz, csak mert senki nem gondol arra, valaki ezt nappal próbálja meglépni.
És nem, nincsenek illúzióim, hisz az ötletet is Rudi bá' adta tudtán kívül, nála csíptem el, hogy mondta valakinek, mindig vannak akik megpróbálják. Vajon büszke lesz ránk, ha sikerül? Mondjuk nem is az a lényeg, hanem az, hogy ne legyen a levitánál - hiába nyerték meg -, hanem maradjon nálunk.
Odaérve Lacus szobájának ajtaja elé, kopogok lassan hármat, de csak nem rontok be, lehet nincs is egyedül. Szépen megvárom odakint.
- Oké, még én sem vagyok teljesen biztos benne. Mi van, ha lebukunk? De tudod mit? - mutatok meg neki a furcsa érmém, ami még most is olyan szépen csillog, mint a jövőm.
- Fogalmam sincs, milyen érme, találtam a piactéren leesve, de... bízzuk a sorsra, na? -  pislogok rá mosolyogva, mert bárhogy is alakul ez, foghatjuk a felsőbb erőkre a kimenetelt legalább.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Trófeaterem

Amint nyílik az ajtó, én neki is zúdítom aggályaim, vagyis tenném, ha épp nem akadna meg a szemem valamin.
- Jól áll ez az ing - igen, vannak prioritások, és nem én lennék, ha nem nézném meg, mit vesz fel. Csak egy halvány mosoly fut végig az arcomon, mert abszolút nem mondtam, fekete a dress kód, csupán én is szeretek abban lófrálni.
Aztán csak folytatom, mert az aggályaim ettől még nem tűnnek el. Viszont egy ponton elkerekedik a szemem, és belém akad a szó. Nincs mese, szoknom kell, hogy csak úgy random hozzám érnek. Eddig ez nem volt ilyen, mármint a családtagjaimon kívül nagyon senki, és  hiába ismernek sokan, mindig ügyeltek arra, hogy ne kerüljön senki a közelembe a kelleténél, szóval ez nekem új dolog.
- Jó bocsi - dünnyögöm, próbálva leplezni a rajtam eluralkodó zavart. Mert azt meg utálom, tök kellemetlen érzés, és nem is múlik el olyan hamar.
- Neeeem, abban szinte teljesen biztos vagyok. Egész évet megúsztam büntimeló nélkül, egy belefér - vonok kecsesen vállat, az érmét szorongatva, aztán próbálok valami nagyon sötét mosolyt megejteni. Mielőtt még kilépnénk a klubhelyiségből, megállok és úgy nézek Lacára.
- Ha fej megpróbáljuk mágiával, ha írás.... betörjük - itt a nagy ötlet, kérlek szépen. Persze ezt is csak halkan vetem fel, mert itt aztán a falnak is füle van.
- Hmmm Irving? De neeee... láttad az Edictumot? Múltkor is lehúzták, hogy tanárnak adtad ki magad, erre lehet számítanak, és amúgy is. Nincs nekem apakomplexusom, hogy folyton tanárokkal lógjak, Laca - rázom a fejem, nagyot is sóhajtva mellé. Arról nem is beszélve, hogy az eridonos könnyebben megússza, mert ő tud ilyet.
- Vagy beijedtél? Mert akkor nem kell ám - döntöm oldalra a fejem, hogy húzzam kicsit az agyát.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Trófeaterem

- Nincs nem feltűnő ruhám - forgatom meg a szemem. Mert amúgy teljesen átlagos, arról nem tehetek, hogy itt a lányok többsége nem törődik azzal, valahogy ki kell nézni a talár alatt is. Azt meg már elvetettem, hogy megreformáljam a sulit, veszett ügy.
És megint kicsit kellemetlenné válik a helyzet, mert látom akkor is rajta is a zavart, hiába próbálja gyorsan eltüntetni. Ugyanez volt Kornéllal is, és annak is mi lett a vége, bár... Lacával ezen is hamar túllendülünk, amiért most hálás vagyok.
- Figyelj, együtt ezer éves könyveket pakolgatni... hát tök romi - próbálom elviccelni, csak hogy ne érezzük a súlyt.
- Meg azt mondták, addig nem is vagyok jó diák, míg egyet be nem zsebelek... - jó, anya mondta, aki rellonos volt, és nem csak egyet élt túl, szóval nem tudom, ez más háznál, hogy működik. Azt is csak sejtem, Rudi bá' se fog minket vállon veregetni, ha lebukunk.
- Ha már neki állunk, csináljuk rendesen - biccentek, aztán fel is dobom az érmét. Jó, talán meg kellett volna említeni Lacusnak, hogy furi cucc ez, de jobbnak látom, ha nem teszem, így is rá van írva az arcára, mennyire tart flúgosnak.
- Igen, ki is akadhatnék, hogy lecseréltél... úgy tűnik ez az én keresztem - sóhajtok teátrálisan, de megforgatom a szemem.
- Mármint... Kornéllal egyszer randiztam, de nem sikerült túl jól... aztán igazából kiderült az is, hogy egy az érdeklődési körünk, ha érted, mire célzok... - vakarom meg a tarkóm, mert ezen a ponton érzem, hogy ezt nem kellene feszegetni, még mindig irtó kínosnak érzem azt az estét. És talán még bunkó is vagyok, amiért azóta se beszéltem vele, pedig tényleg fontos nekem... csak tök nehéz azok után a szemébe nézni.
- Még a felvetés is szörnyű - biccentek, egyet értve vele, és hagyom, hogy látványosan kirázzon a hideg. Behalnék, ha Laca lenne az apám, azon a ponton már tényleg elgondolkodnék, hogy megkeresem az iskolapszichológust.
- Úgy bírom, hogy ilyen bátor vagy - nevetve lépek ki az Eridonból, és indulok el háztársammal a trófeaterem elé.
- De ez a kupa olyan szép... bűn lenne, ha a kékeknél lenne - húzom el a szám, pedig tudom, hogy megérdemelték a stréberek.
- Na, benézel te, vagy nézzek be én? - állok meg a terem előtt. Első körben mindenképp fel kellene deríteni, hogy szabad-e a pálya.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Én erre nem állok készen. Mégis, eddigi vizsgáimon is sikerült valahogy csodával határos módon átverekednem magam. Jó, iskola első, de még csak évfolyamelső se leszek, nem is volt célom.
Kicsit fura a szitu, hogy Archival tanuljak, eddig a rellonos elkerültek, meg én is őket, leszámítva persze Lencsut, de vele is kapcsolatom olyan hullámzó, mint a Balaton egy vihar alatt. Viszont már tart pár éve, szóval stabilnak is nevezhető.
Kivételesen még a cuccaim is sikerül összeszednem - mondjuk a jegyzeteim a szobatársam macskája alól kell kiküzdenem -, meg még a pálcám is zsebre vágom, nem mintha érnénk vele bármit is. De büszke vagyok magamra, mert legalább felkészülök. Még útközben is felötlik bennem, hogy befűzök egy levitást, csak hogy menjünk is valamire, de aztán... elvetem a gondolatot.
- Sziaaaa - lelkesen köszönök, ha már bent találom a rellonost, és le is vetődök a vele szembeni székre, kipakolva a könyveket, meg minden egyebet.
- Ahj,de szívás ez... hülye vizsgaidőszak - még a szám is elhúzom, csak hogy kellően kimutassam, mennyivel szívesebben fagyiznék inkább, vagy... tulajdonképp bármi mást szívesebben csinálnék.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Trófeaterem

- Naaaaa, ne írd le a pizzázást. Imádok enni, de amúgy igen, tök szívesen ugrálnék szikláról is - csillog a szemem, mert mindkettőért lelkesedek. A kaja azért, mert tilos, és amúgy buli olyat csinálni, amit tilos. Főleg, hogy anyu nem tud a hátam mögött kopogni a tűsarkújával, hogy ő most rajta kapott, csak ha feltűnően sokat hízok. De ugye odáig meg nem hagyom fajulni a helyzetet, tisztességesen lemozgom.
- Ostromollak? Drágám, hagyom, hogy velem lógj. Ez aligha nevezhető ostromolásnak - kérem ki magamnak, mert az azért nem úgy van. Még ha lennének is olyan gondolataim, hogy én meg Laca, se kezdenék el utána futni. Vannak elveim, és igenis, tessék a lányokat tisztességesen felszedni. Mit lehet kezdeni egy olyan pasival, aki még csak arra se veszi a fáradtságot, hogy felszedje a lányt? Számomra az annyira kiábrándító.
- Fontos nekem, csak nem úgy, ahogy elsőre gondoltuk... - megvonom a vállam, azt már inkább elhallgatva, hogy egyébként bunkó vagyok, mert a jelenlegi helyzettel nem tudok mit kezdeni. Tudom én, hogy megbántottam a Levitást, de nem tudok eléállni, és bocsánatot kérni, mert azt amit mondtam, nem bántam meg. Máig így látom. Szerintem ott valami nagyon félre siklott.
- Szóval, ha most szekálni kezded emiatt, beverem a képed - közlöm vele félig komolyan, hisz közben azért mosolygok, mert annyira ismerem Lacát, hogy nem fogja ezzel szekálni, de azt is akarom, hogy tudja, senkinek nem hagyom attól függetlenül, hogy Kornélt cseszegesse.
A tervem viszont fontosabb, és így is érzem, többet beszéltem, mint kellett volna. Nem szoktam a saját magam szennyeseit kiteregetni, nagyon ritka, mikor valakinek megnyílok annyira, hogy kap egy szeletet belőlem, és ez most megint egy furcsa helyzet. Még Lencsunak se beszéltem Kornélról, vagy hogy most mi van. Boldogan hagyom, hogy elhíresztelje, mekkora egy bunkó picsa vagyok, ha így neki könnyebb.
- Én megpróbáltam. Esküszöm. Rávettem egy rellonost, hogy  segítsen tanulni - húzom ki magam, büszkén vigyorogva is mellé, mert ez aztán nagy szó. Mintha egy sárkányt szelídítettem volna meg. Jó, az aprócska részlet, hogy rokon az illető, most nem fontos. Tudom én, ha Álmosnak nem lett volna kedve, sehogy se veszem rá.
- Oké, mégse vagy olyan beszari - vigyorodok el, mikor magára vállalja a felderítést, és ahogy szól, már megyek is.
- Szerintem várjunk - suttogom neki, közben a dolgokat nézve, mint akit baromira érdekel.
- Fúúú, nézd annak a srácnak a haját... bahh, ez a frizu már akkor se volt menő - vágok mellé egy jól szituált fintort is, és felteszem magamban a kérdést, hogy hagyhatta, hogy ez a kép kerüljön ki róla? De most komolyan?
Persze ahogy azt vártam, a lézengők is megunják az ittlétet, szóval ahogy csukódik mögöttünk az ajtó, megropogtatom az ujjaim.
- Szóval akkor betörjük - nézek körbe, valami nehéz tárgy után kutatva, majd ahogy megtalálom, lendülök is neki. A mozzanat viszont nekem jobban fáj, mint az üvegnek, így kénytelen vagyok felnyögni.
- Basszus, hülye suli - mert mi mást is okolhatnék, miközben átfogom a csuklóm, és mozgatni kezdem.
- Ötlet? - nézek eztán Lacára, hátha neki van valami jobb.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- A bátyád Karl, vagy Engelbert? - jó sok név, de azt hiszem kellően sikerült memorizálni őket. Sose izzadt még a tenyerem, de most is próbálom alig észrevehetően a taláromba törölni, mert most mit szépítsek... izgulok. Apámmal közölni, hogy az apám sem volt egy sétagalopp, de ez... Az elmúlt napokat mással sem töltöttem, mint könyveket bújtam - igen. én. -, feljegyzéseket nézegettem, meg neveket memorizáltam. Komolyan, ha a vizsgáimra csak feleennyit készültem volna, nem kegyelemből engedtek volna át.
- Apukádról jut eszembe - vigyorodok el, felnézve az én apukámra, majd a talárom zsebébe nyúlok, hogy elővegyem a szerkentyűt.
- Rajtam kifogott, de hátha neki sikerül szétszedni - harapok az ajkamba, mert egyelőre nem tudom, örülne-e neki, vagy sértésnek venné. Mikor apu mesélte, hogy viszonyul ő a zárakhoz, nem tudtam nem mosolyogni. Biztos egy irtó kedves ember, kicsit őszülő hajjal, legalább is a fejemben így van, képeket meg nem láttam. Persze apuból kiindulva, mindenkit már szépen elképzeltem, és bár nem láttam még őket, de szeretem. Végül is ők is a családom már.
Mondjuk ahogy közeledünk a kastélyhoz, úgy kicsit átjár a pánik, mert tényleg nem hazudtak a feljegyzések, én is el tudom képzelni, hogy szellem járta, mint Bagolykő, de ha tényleg nem mozognak a lépcsők, boldogan hunyok szemet a nyomasztó érzés felett.  
Mégis valahol tetszik az, amit látok, még ha nem is tipikus Disney hercegnős kastély. Csak furcsa. Voltam én már kastélyban, belépőt kellett fizetni és a többi, de ide úgy menni, hogy az apámnak ez az otthona... ezt meg lehet szokni valaha? Szerintem így is bőven sértem a privát szféráját, mert noha mellette tipegek, jó szorosan mellette, csak hogy egy pillanatra se veszítsem el.
- Üdv - köszönök a manónak, mosolyogva, csillogó szemekkel, és talán túl lelkesen. Alig bírom magamba fojtani, hogy ne kezdjek el lelkendezni, és visítva közölni, mennyire édes, és azok a fülek.... Megfogadtam, ma a lehető legjobb arcom mutatom, csak nem gondoltam, hogy ennyire nehéz lesz. Elhozhattuk volna Álmost, mellette annyira könnyű visszavenni.
Azért azon halkan kuncogok, hogy apámat úrfinak nevezi, nagyon furcsa ezt hallani.
- Ezt hogy csinálta? Nem is mondott semmit - manót csak a kastélyban láttam, és varázsolni még egyáltalán nem, szóval teljes döbbenet uralkodik el rajtam, ahogy a csomagok is eltűnnek. Persze halkan kérdezem, nem akarom aput kellemetlen helyzetbe hozni azzal, hogy ennyire nem tudok szinte semmit.
Az ebédlőbe érve, megtorpanok egy kicsit. Nyelek egy nagyot az alakot látva, aki zombi módjára görnyed a széken, és még egyet, mikor az apám... "köszön" neki. Nos, nem... határozottan nem így képzeltem el Franz Ferdinandot.
- Jó estét - szedem azért össze magam, de ahelyett, hogy leülnék, a férfihez sétálok, újra előbányászva a szerkentyűt.
- Ezt Önnek hoztam - nyújtom felé, és ha kapok érdemi reakciót, egyből magyarázni, és mutatni kezdem neki, mi ez, és hogy működik. Közben persze mosolygok, hisz ő a nagyapám. Szeretem.
- Nem... de sokkal jobb. Ott kint a virágok is olyan szépek. Annyira szívesen lőnék egy szelfit velük - nézek apusra csillogó szemekkel, de még mindig nagyapa mellett állok. Hirtelen fel sem fogom, mi hagyja el a szám, ezek ösztönös dolgok, nem lehet egyik napról a másikra levetkőzni őket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Trófeaterem

- És mondd csak, ezt a következtetést miből vontad le? - pislogok nagyokat, még a kezeim is csípőre teszem, mert úgy érdekel, mit szúrhattam el már megint, amiért megfogalmazódott benne ez.
- Nem az... csak már úgy meg akartam fenyegetni valakit... bejött? - rebegtetek pillákat, mert mi tagadás, Laca nem úgy tűnik, mint aki most helyben összecsinálta magát. De nem tehetek róla, hogy nincs fenyegető aurám, talán majd később, majd ha nagy leszek.
- Igen - húzom ki magam, mert nem érdekel a szarkazmus, ha tudná, hogy Álmosról van szó, belátná, hogy ez még úgy is nagy szó, hogy egyébként a rokonom. És nem csak azért, mert nem csapott még agyon, hanem mert tényleg segít, és nincs az arcára írva minden percben, hogy menthetetlen vagyok.
- Igyekszem, Laca... igyekszem - nevetem el magam, mert úgy néz ki, ez nálunk ilyen. Folyton szívjuk egymást vérét, és nekem ez tényleg jól esik. Ahogy tisztul a terep, be is megyek a háztársam után, csak hogy az első adandó alkalommal fintorogjak egyet.
- Az eredeti hajad jobb - mosolygok rá, diplomatikusan oldva meg a helyzetet, de aztán lefoglal, hogy teljesítsem a küldetést, ami.... ami tényleg nem olyan egyszerű. A csuklóm is megérzi, és úgy pattog róla vissza minden, hogy még csak meg se kottyan a szekrénynek. Kezdem kicsit felhúzni magam ezen.
- Nem rossz - csillan fel a szemem, és megyek is a székért, csak félúton megtorpanok.
- Neked nincs szabadnapod? - nézek a prefire, kicsit talán hagyva, hogy kiüljön az arcomra, mennyire örülök a felbukkanásának.
- Így van. Te se akarhatod, hogy a strébereké legyen - szállok be Lacának segíteni, hogy meggyőzzük Gertit, de újra a szekrényt vizslatom, és szinte látni, hogy felgyullad a villanykörte a fejem felett.
- Vigyük el. Mármint az egész szekrényt. Az üveget úgyse tudnánk betörni, de nem gondolnám, hogy magát a szekrényt olyan durván rögzítenék. Letakarjuk valamivel, és felcipeljük, na? - nézek a másik két eridonosra, miután felvázolom az ötletem. És az a legszebb, hogy ez még működhet is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Neked is van második neved? - jön a magától értetődő kérdés, mert a sok minden között ez elfelejtődött. Jó, most már megy a tegeződés, de nagyon sokszor még mindig előbb jut eszembe az, hogy dr. Löwenherz, mint az, hogy apu, de ez apróság, ami idővel úgyis változni fog, csak nagyon sokat kell hajtogatnom. Legalább is én így gondolom.
- Csak nehogy felhúzza magát rajta, mint én... azért tényleg bonyi ám, kipróbálod? - nyújtom neki, de számítok a nemleges válaszra, elvégre a kapu nyílik, mi meg tényleg bemegyünk rajta. Apu olyan természetesen rója a métereket, hogy rendesen rosszul érzem magam, amiért én mellette egy turistának hatok. De hát először látom ezt a helyet, és még így sem akarom elhinni, hogy itt lakik, pedig határozottan a nagy ajtó felé megyünk.
- Ahj, olyan cuki, szia - guggolok egy fél pillanatra, hogy kezet nyújtsak a manónak, de arcomról nem tudom levakarni az elragadottságot, bármennyire is szeretném.
Viszont meglepődök, mikor csak úgy eltünteti a csomagjainkat, és ezt sem bírom szó nélkül hagyni.
- Öreg vagy - biccentek, de azért mosolygok - én csak a kastélyban láttam. Kettőt. Az egyikük sírt, mert Kakasitól jöttek ki - komorulok el, mert nem mondhatom, jó érzés volt látni, hogy sír. Nem tudom, miért kell őket bántani. Hálásnak kellene lenni azért, hogy szolgálnak minket, mert amúgy... csinálhatnának mást is.... gondolom.
Még a lépcsőzés sem zavar, hisz itt legalább nem mozognak. Franc gondolta volna,  hogy elengedem a liftért való fohászkodásom. Oké, ehhez azért az is hozzátartozik, hogy olyan a combom, mintha rendesen betartanám a lábnapokat. Egy ponton meg is állok, és szökkennek párat vigyorogva a lépcsőfokon.
- Tényleg nem megy sehová - nézek csillogó szemekkel apámra, el sem tudja képzelni, mennyire boldoggá tud tenni engem ez az aprócska tény.
De hamar menni kell tovább, viszont nem aggódom. Talán lesz még időm barangolni ebben a nagy épületben. Megyek apus mögött az étkezőbe, és egyből nagyapihoz lépkedek, csak hogy odaadjam neki, amit hoztam.
Ahogy felnéz rám, kedvesen mosolygok még akkor is, ha a morgásból nem értek semmit, és egyszerűen csak örülök annak, hogy elveszi a szerkentyűt.
Az első ijedtséget leküzdve, nem tartom annyira vészesnek a helyzetet, egészen addig, míg meg nem hallom a női hangot.
A pillanat tört része alatt egyenesedem fel és talán kicsit riadt tekintettel nézek a... nagyanyámra.
- Igen, jó estét. Én is örülök, hogy láthatom. Szia - Amadeának könnyebb lelkesen köszönni, őt már Bogolyfalván megismertem, és igazán megkedveltem.
Gyorsan helyet foglalok apám mellett, kicsit pánikolva tekintve rá. Remélem, nem miattam nincs jól Karl Engelbert.
- Sajnálom, apu mesélte, hogy különösen érdeklik a lakatok... tőlem kapta - nézek a nagyanyámra bocsánat kérőn, és próbálom leküzdeni az újabb döbbenetet, mert az asztalon egyszerűen csak odakerül az étel. Megint csak nagyot nyelek, és kicsit bénázva, de remegő kézzel azért sikerül vizet töltenem magamnak.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- A Thorsten jobb - vonom le a konklúziót nagy hamar, de azért a másikat is próbálom megjegyezni.
- Nekem csak a Zsanna van....  jó, meg a Zsáklin - forgatom meg a szemem mosolyogva, mert azt már ecseteltem, hogy Kárási nagyapi módszeresen úgy hív. Már teljesen megszoktam, és még csak ki se akadok rajta. Már anya se.
Nagyon nincs időm feldolgozni a történéseket, mert ahogy előkerül a manó, már megyünk is be, engem pedig átjár a pánik. Nem tudom, hogy fogadnak. Azt se tudom, mit szóltak ahhoz, hogy apusnak a semmiből lett egy lánya, én csak azt tudom, el kellett jönnöm ide. Ebbe a kísértetkastélyba.
- Komolyan? Senki? Pedig vannak az Urbexesek, azokat az ilyen szellem járta helyek éltetik - ecsetelem, hisz sok olyan csatornát követek, sőt... ha van alkalmam, egy-két helyre én is belógok, ha úgy adódik. Most mint mondjak, az élőktől valahogy jobban tartok. Meg amúgy sem vagyok az a nagyon félős. A full sötét, és a vihar tud nagyon padlóra vágni, de nem futok ki a világból, ha pókot, szellemet, vagy mumust látok. Egyszer nagyiék padlására beköltözött egy, tényleg nem féltem.
Sokkal inkább beszélgettem volna még, de apus csak nem állt meg, hiába próbáltam én odázni, késleltetni kicsit, csak hogy valahonnan erőt gyűjtsek még.
De sikerül, mert ahogy az ebédlőbe érünk, szó nélkül rohamozom meg a nagyapát, és adom oda az ajándékot, ami láthatóan telitalálat. Én tök szívesen beszélnék még neki azon a csilingelő hangomon, de jön a nő. És lehet, hogy csak beképzelem, de még Amadea feltűnése se változtat a tényen, hogy pár fokkal hűvösebb lett itt. Na, nem mintha hasonlított volna ez a hely egy meleg családi fészekhez, vagy bármi.
Csendben eszek, leküzdöm a kérdéseim, vagy a kényszert, hogy megtörjem, mert egyszerűen nálunk ez nem így telik. Már vagy tíz perce is ülhetünk, otthon ilyenkorra anyus már az első átkot szórta Borcsa nénire, nagyi meg már rég üvöltött, hogy nem bírnak ki tíz percet egy fedél alatt. Ez a csend nekem furcsa, és nyomasztó is.
És mégis visszasírom, mikor a nagyi megszólal.
- Öhm... - tanácstalanul, és pánikolva nézek apámra, mert nem biztos, hogy ez olyan jó ötlet. Viszont ő megnyugtat, így vontatottan, de biccentek, és szép lassan fel is állok.
- Persze, szívesen - mernék amúgy mást mondani. Annyira ostoba nem vagyok, még én is kiéreztem a nő hangjában, ezt a választ várja. Beharapom az ajkam.
- Nagyon szépek a virágok ott kint - próbálkozok valami beszélgetésfélét felvenni, miközben elindulok a nagyival. Csak éljem túl.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska