A gyógyulás fellegvára, és a gyengélkedők egyetlen mentsvára ez a hely, ahová belépsz, vagy hoznak. A lényeg nem is ott van, hogy hogyan kerülsz ide, hanem, hogy mi is ez a hely.
Ez nem más, mint az aktuális gyógyító birodalma, ahol minden beteg megkapja a maga jutalmát.  
A falak hófehéreknek tűnnek, de ha többször jár erre az ember, akkor azt tapasztalhatja, hogy mindig olyan színekben pompáznak, ami elősegíti a gyógyulás menetét. Ha nyugalom kell, kellemes zölddé változik, ha narancs, akkor visszatér az ember életkedve a kék pedig ellazít…és így tovább.
Ezen falak mentén helyezkednek el a fából faragott ágyak a maguk kis éjjeliszekrényével. Szakasztott úgy, mint egy hotelszobában. Azért, hogy minél otthonosabban érezze magát a beteg, és ez segíti a lábadozásban.
Persze az ispotály jelleget azért nem lehet elfelejteni, ez köszönhető az ágyak mellett lévő paravánoknak, amik arra hívatottak, hogy megteremtsék a magánszférát, még akkor is, amikor többen raboskodnak a gyógyító fennhatósága alatt.
A szoba fel van szerelkezve két nagy ablakkal is, amin keresztül rengeteg fény árad be, még akkor is, amikor esik. Ezt szintén drága gyógyítónk határozza meg. Mindig a betegek javát nézve.
A terem hátsó részében robosztus, tölgyfából készült szekrények állnak, melyekben különböző gyógyászati eszközök, főzetek, krémek, tinktúrák sorakoznak. Vannak itt raktáron gyógynövények, más bájital hozzávalók, gyógyhatásukról ismert kövek, doboznyi bezoár és minden, ami csak kellhet. A szekrényajtók meg vannak bűvölve, csak 19 év felettiek érintésére nyílnak ki, így próbálva kivédeni, hogy a diákok felelőtlenül elhordják a készletet.  
A gyógyító szobája a terem végén balra található, egy sűrű függöny állja csak útját azoknak, aki be szeretnének menni. Hinné ezt a laikus. De azért ez a lepel sem akármilyen, tele van bűbájokkal, ami megvédi a gyógyítót a váratlan látogatóktól. Ez a bűbáj kihat a Gyengélkedő ajtajára is. Senki nem jöhet be akkor, amikor nincs látogatási idő. És csak azok távozhatnak, akiknek engedélyezték… vagy kijátsszák az éber varázslatot, és elhitetik az ajtóval, hogy jól vannak.
Tehát nem olyan szörnyű hely. Sőt az ágyak kifejezetten kényelmesek. Hatalmasakat lehet bennük aludni, és kikelve belőle, sokkal frissebbnek érzi magát az ember.

Gyógyítók:

• Anastasia Strakhova
• Szentmihályi L. Izabella
• Thorsten Löwenherz

Gyógyítósegédek:

• Catherine Hope Brightmore

Kedves Diákság!

1. Ha valaki (komolyabb) betegség vagy balesetben elszenvedett sérülés kezelését szeretné kijátszani, azt kérem, előtte legalább egy privát üzenet formájában értesítsen.
2. A Gyengélkedő nem önkiszolgáló, tehát ha csak egy adag vitaminért ugranak is be, tessék nekem szólni. A szj lényege az életszerűség.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=865002#post865002][b]Thorsten Löwenherz - 2023.06.26. 21:55[/b][/url]

Szórakozottan bólogat a megállapításra reagálva. Valóban, anélkül boldogan lehet élni, ráadásul nagy lemondásnak sem éli meg.
- Nem tudom a választ - feleli kissé megvonva a vállát. Úgy van ezzel, hogy ő tényleg sokszor észre sem veszi, hogy már megint folyamatos mozgásban van, amíg valaki rá nem szól, de hogy ez miért zavar másokat, nem feltétlen szokta érteni. Arra is gyakran von vállat amúgy is, hogy aztán öt percre abbahagyja az egészet, mielőtt újrakezdené anélkül, hogy egyáltalán tudatosítaná az egészet magában.
- Ezt tőle kell megtudnod. Néha tudnak segíteni megfelelő bájitalt találni, ha kell, vagy éppen mindenféle megoldást az esetleg felmerülő problémákra - válaszolja. Ő például kapott bájitalt is, de azt is megtanulta közben, hogy rengeteg mindent felír, mielőtt elfelejtené és emlékeztetői vannak, többek között.
- Megoldható, persze. Csak nem félsz a tűtől? - kérdezi a lányra pillantva. Ezzel mondjuk egyébként is gyakran találkozik, nem lenne egyedüli eset, de ha kifogás van, nem ragaszkodik ő ehhez, nyugodtan rákészülhet lelkileg egy következő alkalomra is felőle. Zsanna azonban arról kezd mesélni, hogy az apját keresi, akit még nem ismer, és már biztos benne, hogy meg is találta. Nem véleményezi a dolgot, bizonyára valamelyik tanár vagy valamelyik másik iskola dolgozó lesz a szerencsés, előbb-utóbb kiderül majd az Edictumból is minden bizonnyal. Az iskolaújság azt is megírja, ami meg sem történt, ha pletykáról van szó, hát még azt, ami igaz is. Hümmög párat inkább, jelezve, hogy hallgatja, de hozzátenni nem igazán tud vagy éppen szeretne bármit is.
- Miért ne menne? - kérdezi. Nem tudja pontosan, kiről is van szó, többnyire úgyis csak azokat ismeri, akik kviddicseznek vagy olyan rendszeresen járnak ide, mint a vele szemben ücsörgő eridonos.
- Igen, az is egy opció - feleli bólintva, habár lehet tényleg nem kellene itt ötleteket adnia, mielőtt még valami olyan dráma keveredik ebből, amire senkinek sincs szüksége. Közben inkább felírja, hogy lesz itt egy vérvétel, amit majd elküldhet a laborba, a lány pedig addig is magyaráz még, ő pedig csak félig fülel, ritkásan bólogatva.
- Liffi mindjárt... hogy... tessék? Hogy mondod? - pislog, mint aki nem akar hinni a fülének. Ugyan nem ez pontosan a mumusa, de valami hasonló, mint pár éve kiderült egy izgalmasnak ígérkező túra alkalmával. Ha azóta esetleg változott is, arról nem tud, most meg úgy éri ez a kijelentés, mintha nyakon öntenék egy vödör jeges vízzel. Nem is igazán találja a szavakat, csak visszaül a székre, kissé gyanakodva méregetni a képet. Nem igazán emlékszik az összes nőre, akivel kapcsolatba került az évek során, de akár még igazi is lehet a kép.
- Liffi... - szól inkább a manó után felpattanva, hogy akár meg is keresse, de az itt segédkező kis lény előbb feltűnik egy pukkanás kíséretében, megkérdezve, hogy mit is óhajtanak tőle. - Vérvétel lesz, köszönöm, Liffi - osztja ki a feladatot, mire a manó már nyújtja is a pracliját Zsanna felé, hogy kövesse az egyik paraván mögé. Ő meg addig is az emlékeiben kotorászik, hátha eszébe jut valami, de nem, semmi. Álmodozhat is a lány ismét, valami olyanban reménykedve, ami nem igaz, csak ő szeretné, ki tudja. Végül is, legfeljebb kiderül, hogy most is tévedett, nem?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=865004#post865004][b]Kárási-Tóth Zsanna - 2023.06.27. 12:14[/b][/url]

- A felnőtteknek tényleg sokkal egyszerűbb - közlöm vele azt, amit leszűrtem, egy nagy sóhaj kíséretében. Most még talán irigylem is, amiért neki már nem kell ilyesmikkel foglalkoznia. A helyzet az, hogy a diákok olykor nagyon szemetek tudnak lenni, és ok nélkül bántani valakit, csak mert....nekik nem szimpatikus. Talán ez az, amit sose fogok megérteni, főleg nem egyet érteni vele.
- De nekem nincs problémám. Már azt az egyet leszámítva. Én jól vagyok - ez nem bizonygatás, ez tényközlés. Nyílt vagyok, közvetlen - talán túlságosan is -, nem gubózok be, és nem bújok a sarokba sírni. És nem török össze attól, hogy egy akadály kerül elém, hanem próbálom leküzdeni. Szerintem ez olyasmi, ami okán elmondhatja az ember, hogy ő jól van.
- Oké... biztos lehetnék még ennél is jobban - megvonom a vállam, mert ahogy eddig tapasztaltam, mindent is lehet még tovább fokozni, de miért siessek, ha nekem ez így most jó? Tudom, hogy leszek majd nem jól is. Anyu sose engedte, hogy álomvilágban éljek, és rajta is nem egyszer látni, hogy mélypontra kerül, hogy nemes egyszerűséggel fogja magát, és összezuhan, de pont az a szép az egészben, hogy utána látom, ahogy felkel. Sosem hagyja el magát.
- Én nem félek semmitől - jön a reflex válasz, hirtelen és hadarva, mint egy tipikus védekezés, még dacosan ki is húzom magam, hogy ugyan már...
- Csak mikor belém szúrják, az olyan, mintha meglékelnének, és ....meg.... - kezdek el habogni, mert más nem igazán jut eszembe, már a tényt leszámítva, hogy én nem félek... én rettegek a tűktől. Persze anyám szerencséjére, mert ha nem így lenne, már biztos tele lennék varrva.
- Mert... lehülyézett, és csak az állatokkal foglalkozik. Ha lenne itt valami Pet Café, oda tuti el tudnám cibálni, de így... és persze pont ő tetszik, miért is tetszene más? - akadok ki, még a kezeim is megerednek, és tellegetni kezdek velük a nagy hevesség közben. Ezen a ponton nem érdekel amúgy, hogy akarja-e hallani, vagy mennyire érdekli az én magánéletem, már ha lehet esetemben magánéletről beszélni.
Nem szeretem mederbe kezd el folyni a beszélgetés, és érzem is, ahogy a kényelmetlenség érzése szépen lassan rám telepszik. Fú, de nem szeretem ezt. Visszább is veszek a vehemenciámból. Bárkivel szívesebben beszélgetek erről, mint vele, hisz jórészt, neki is köze van hozzá. Talán ilyen az is, mikor valakinek be kell vallanod az érzéseid? Miért ennyire nehéz?
Ahogy a DNS vizsgálatra terelődik minden, tudom, hogy lassan jön a végjáték. Hetekig ültem ugyanitt, beszélgettem vele, még nevettünk is, most meg minden hirtelen olyan nyomasztóvá válik, hogy csoda, nem kap el a pánikroham. Azonban tudom azt is, nem odázhatom tovább, el kell neki mondanom. Felkészítettem magam már arra, hogy szépen közölni fogja, hogy ez szuper, de amúgy nem kér belőlem, de egyszerűen fogalmam sincs, milyen lenne ezt az ő szájából hallani. Még csak gondolni se merek rá, hiába lebeg az is ott, mint egy opció.
Nagyot nyelek, mikor megakad és rám néz. Már nincs ott az a hiperaktív buzgómócsing, meg vagyok szeppenve, és szeretnék nagyon apróra összezsugorodni, hogy még csak ne is lásson.
Összerezzenek, mikor másodszor szól a manónak, de én nem merem szólásra nyitni a szám, pedig...pedig tényleg bírnám, ha ezt másképp is meg lehetne oldani. Tudom, hogy beszélnem kellene, vagy mondanom valamit, de képtelen vagyok. Most legalább a Gyengélkedő, tényleg gyengélkedő hatását kelti, és nem egy társalgóét, ahová bejárok fecsegni egy kicsit. Megyek a manóval a paraván mögé, és behunyom a szemem. Összepréselt ajkaimon mégis csak kicsúszik a szisszenés, mikor a hideg spray ellenére is érzem ahogy a tű belém szúródik, de valahogy most még ez is eltörpül. Rendesen traumának kellene megélnem, hogy vér kerül belőlem egy, vagy franc tudja hány kémcsőbe, mégis csak az jár a fejemben, mit gondolhat most. Miért nem szólal meg. Komolyan, mondaná, hogy ne bolondozzak, vagy hogy esélytelen, mert körül van metélve - jó, olvastam, hogy valakiknél ez szokás -, vagy hogy vallási képtelenség, bármit. Csak ez a csend ne legyen.
- Én... azt hiszem végeztem - szinte csak suttogok, ahogy előbukkanok a paraván mögül, de csak a padlót fixírozom, miközben lassan haladok az ajtó felé. Tudom, hogy most le kell lépnem.
- Viszlát.... Mr. Löwenherz - furcsa kimondani a nevét, sose szoktam félig tudatosan. Féltem, hogy egyszer csak kicsúszik a számon, hogy apa. Egyetlen pillanat, annyit engedek meg, hogy ránézzek a férfi arcára, aztán tényleg feltépem az ajtót, és sprintelek vissza az Eridonba.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=865015#post865015][b]Kis Laura Grace - 2023.06.28. 05:27[/b][/url]

Ma végre úgy éreztem, hogy eléggé összeszedett vagyok, így hát a műszakom elején odamentem Willhez és megkérdeztem tőle, hogy a jövőben, amennyiben felvesznek az egyetemre, a gyakorlatomat csinálhatom-e a rendelőbe, illetve az órarendemtől függően, de mehetek-e oda tanulni. Laza volt, mint mindig, és azt mondta, hogy már várta a kérdést, és persze, örömmel lát. Hát ennyi. Én meg sündörögtem, és vártam, hogy mikor lesz jó a pillanat. Nem baj, a lényeg, hogy megvan a dolog, még fizetést is ajánlott, ami duplán jó, és amit gyorsan el is újságoltam Miksának pár üzenetben mikor egyedül maradtam.
A mai nap csendes, és nem bánom, mert legalább tudok egy kicsit készülni a felvételire is, egészen addig, amíg valaki jajveszékelve megérkezik, én pedig gyorsan letéve a könyvet, kilépek az ajtón, remélve, hogy csak annyi baj történt, amennyit én is el tudok látni, és nem kell Will-ért patrónust küldenem. A srácot követve az ágyhoz megállok mellette, és érdeklődve, zöld szemeimmel végignézve rajta, keresem a külsérelmi nyomokat.
- Szia, Laura vagyok, mi a panaszod?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=865016#post865016][b]Somlay Kornél - 2023.06.28. 10:26[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=865031#post865031][b]Kis Laura Grace - 2023.06.28. 22:16[/b][/url]

Szeretném mondani neki, hogy ne aggódjon, hogy nem lehet olyan vészes, vagy, hogy ne aggódjon, teljesen nyugodtan szoktam ruhákat elszakítani, majd újra egyesíteni azokat, ha a sebhez már megfelelően hozzáfértem és elláttam, de úgy tűnik, hogy ezeket a trükköket a következő személynek kell megtartanom, mert ő inkább felfedi a sebet, ami, nagy, de nem halálos. Sőt. Mivel egészen biztos vagyok benne, hogy nem fog elvérezni, ahogy abban is, hogy jobban megijedt, mint amekkora baj van, így nem indítok azzal, hogy ez semmiség, hiszen, még a végén sarlatánnak gondolna. Hümmögve nézem egy kicsit a sebet, mintha éppen komolyan konzultálnék magammal, hogy levágjuk-e a lábat, vagy még menthető.
- Ne aggódj, szerencsére profi vagyok a sérülésekben. A barátom elég magasra nőtt és széles vállú is, elég sok sérülést szenved, ilyet is láttam már nála. Egy kicsit kellemetlen és fájdalmas lesz, de látom rajtad, hogy olyan vagy, aki ki fogja tudni bírni. Csak maradj itt, mindjárt visszajövök.
Ellépve tőle a szekrényhez lépek, amit a pálcámmal nyitok ki - jó pár tolvaj kedvű kamasz van itt, akit nagyon vonz ez a szekrény -, és egy tálcára több mindent is rápakolok, majd ezekkel együtt indulok vissza.
- Annak érdekében, hogy ne fertőződjön el ténylegesen, először kitisztítom a sebed, utána pedig nekiállok a gyógyításnak. Ez eléggé csípni fog, megkérlek majd, hogy ne mozdítsd el a lábad, de meg fogod tenni, de nyugi, ez természetes reakció, Ha ez megvan, utána már csak kellemetlen lesz az érzés, de nem olyan rossz, mint az elején. Van kérdésed?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=865034#post865034][b]Somlay Kornél - 2023.06.29. 03:37[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=865040#post865040][b]Kis Laura Grace - 2023.06.29. 13:47[/b][/url]

- Igen, de ez csak a sérüléssel keletkező pánik. Jó hír, hogy ebben a teremben az iskola fennállása óta csak hárman vesztették életüket, és az ő eseteik roppant mód speciálisak voltak. Sőt, csak ketten, a harmadik személy másik helyszínen halt meg, de ide hozták fel. Nyugi, nincs szelleme, továbblépett.
A másik két személyről ez nem mondható el, habár, ha jól tudom, akkor a kettő közül egy, a házam egyik volt házvezető-helyettese sem itt halt meg, és szintén idehozták. Az ő szelleme viszont maradt, hiszen fiatal volt még, egy sor lezáratlan üggyel. De nem szeretném riogatni, ezt amolyan pozitív dolognak gondoltam, hiszen maga az iskola nagyon régen lett alapítva, számos évfolyam kifutott már, és sokan, akik ma itt vannak, az elsők gyerekei, sőt, az előkészítőbe már az unokák is készülődnek ide.
- Megígérem. Egyet se félj. Ha nagyon el szeretnéd terelni a figyelmedet arról, amit én csinálok, akkor itt egy cukorka, ez a világ szerintem legsavanyúbb citromos cukorkája, amikor egyetemlátogatáson voltam, akkor vettem, és hidd el, garantáltan eltereli a figyelmet.
Nem tudom, hogy az ázsiaiak miért szeretik az ilyen fájdalmakat okozó dolgokat, de amúgy van valami vonzó is ebben a cukorban. Hiába mondod, hogy soha többet, mégis kell belőle új és új.
- Persze, olyan leszel, mintha mi sem történt volna.
Megvárom, amíg megadja a kezdést, és ha így tesz, előtte a tisztító folyadékkal átitatott, puha textilből csak egy csücsköt érintek a lábához, mert tudom, hogy az első találkozás ezzel a legrosszabb, utána pedig szép óvatosan tisztítom ki a sebeket párhuzamosan dolgozva mind a két lábán.
- Hogyan történt a baleset?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=865050#post865050][b]Somlay Kornél - 2023.06.29. 17:57[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=865078#post865078][b]Kis Laura Grace - 2023.07.01. 15:05[/b][/url]

- Kettőt tudok pontosan, az egyik meg eléggé homályos. Egyszer volt egy kirándulás, amin volt egy buli, nem igazán tudom a részleteket, eléggé régen volt, de állítólag a nagy hangzavar miatt trollok törtek be a táborhelyre, és a többiek el tudtak menekülni, de egy srác éppen akkor könnyített magán, és agyontaposták.
Ez egy képtelen történet volt, amin először, bevallom, elnevettem magam, de aztán, amikor rám néztek, rájöttem, hogy tényleg ez történt, és akkor már nem volt olyan vicces.
- A másik esetben a Levita torony leomlása volt az, ami szerepet játszott. A tanárok éppen a diákokat mentették, és az Eridon akkori házvezetője, Návay Viktor mentés közben a romok alá került, mire megtalálták, már nem tudták megmenteni az életét. Azért van a falon fent a képe, mert igazi hős volt, sokan köszönhetik neki az életüket. Azt mesélik, hogy az akkori házvezető, Podmaniczky Ádám még az eset után született fiát is róla nevezte el. A harmadik esetben egy lány öngyilkosságáról beszélnek, de őt nem nagyon emlegetik, ami nem csoda.
Miközben beszélek a kezem is jár, mert tudom, hogy sokkal könnyebben tudok haladni úgy, hogy közben elterelem a figyelmét. Miksával is mindig ezt csinálom, próbálom, hogy másra koncentráljon, és közben nem jut eszébe, hogy elrántsa a kezét vagy a lábát, szóval ez egy kiváló taktika. Ez és a cukorka, de utóbbival már rutinosak a környezetemben élők.
- Sajnálom, ez előfordul, de a nehezén túl vagyunk, innen már csak egy kicsit bizsergető érzés lesz, és a pálcámat fogom használni.
Valóban így is teszek, három varázsigét felváltva használva varázsolom mind a két térdét tökéletesen éppé, mintha mi sem történt volna. A mágia esetenként valóban csodálatos, és sokkal könnyebb. Én mugli környezetben nőttem fel, az apukám nem varázsolt, letette a pálcáját anya kedvéért, és csak akkor ismertem meg a mágiát, amikor a nagypapihoz költöztem. Hallgatom a történetet és elmosolyodom, mert amúgy aranyos sztori, de tudom, hogy ha valóban így lett volna, akkor nem ússza meg ennyivel, viszont az igazságra csak bólogatni tudok.
- Sokakat megviccelnek a lépcsők, igencsak szeszélyesek tudnak lenni. Főleg havazáskor és amikor kánikula van. Az előbbitől bezsongnak, az utóbbinál olyan, mintha teljesen kimerülnének, és egyik pillanatról a másikra válnak egysíkúvá, te meg ha nem tudsz időben megkapaszkodni, lecsúszol.
Én már jártam így, ráadásul éppen az egyenruhámban voltam, a szoknyám felcsúszott, és a fenekemet teljesen lehorzsoltam.
- Ez a harmadik tanévem, jövőre egyetemre megyek és gyógyító leszek, de ez nagyon jó előképzettségnek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=865107#post865107][b]Somlay Kornél - 2023.07.03. 11:03[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=865130#post865130][b]Kis Laura Grace - 2023.07.06. 18:45[/b][/url]

- Eléggé, de erről nem nagyon olvastam részletesebben. Nagyon régen volt, talán még meg sem születtünk.
Vagy maximum én, de emlékszem, hogy a dátum valahol a születésem környékén volt, azért is maradt meg úgy bennem. Mindenesetre nagyon furcsa eset tényleg, és nagyon szomorú is, hiszen az ember nem így akarja végezni, és nyilván a szülők sem szeretnék így elveszíteni a gyereküket.
- Kétszer is, vagy talán háromszor? Nem, azt hiszem, hogy kétszer. Néhány évvel ezelőtt. Újjáépítették, aztán megint leomlott, elég szomorú eset, és akkor történt, hogy sajnos Návay tanár úr életét veszítette. A könyvtárban van egy Bagolykő története, amibe elég sok érdekesség le van írva, és egész gyorsan frissül.
Sajnos túl gyorsan is, mert például az is nagyon hamar bekerült, amikor Miksa visszatért az évnyitón, de legalább a rémhírekkel ellentétben, amik terjedtek az esetről, itt a valóság lett rögzítve. Fogalmam sincs, hogy milyen bűbáj van a könyvön, de tetszik a korrektsége.
- Az is eléggé szeszélyes lenne szerintem. Beragad valaki, pánikrohamot kap, nem szerencsés, meg szerintem a kastély se tudja, hogy mit kezdjen néha azzal a sok mugli technológiával, amit behozunk.
Régebben ilyen sem volt, de aztán egyre több mugliszármazású diák jött, majd a rúnázás teret nyert, és mostanra eléggé népszerűek lettek a mindenféle kütyük itt is. Mondjuk én nem bánom egyáltalán, mert a fotózás az egyik szenvedélyem, és így könnyebb.
- A nagypapámmal élek, és ő elég beteg, vannak jobb és rosszabb hónapjai is, most szerencsére jól van, hat évesen költöztem hozzá, és azóta én viselem a gondját. Sok mindent meg kellett tanulnom, és megszerettem, szeretnék segíteni az embereken. Ha nem gyógyító lennék, akkor éttermem lenne. A nagyszüleimnek régen Bogolyfalván volt egy kertvendéglőjük, olyan piros kockás abroszos, és azt alkotnám újra a nagypapám fényképei alapján.
De arra, hogy annyi pénzem legyen, hogy ezt kivitelezni tudjam, igen kevés az esély, szóval a gyógyítás az egyetlen, amiben gondolkozom, pedig a nagypapi biztos nagyon boldog lenne.
- Persze, máris hozok egy krémet.
Ellépve tőle a pálcámmal kinyitom a szekrényt, ahol fiolákban gyógyszerek sorakoznak, és kiveszek alulról egy tégelyt, amivel visszalépek hozzá, miután visszazártam a szekrényt.
- Te már tudod, hogy mi lennél, vagy még korai?
Kérdezem érdeklődve, miközben elkezdtem a tenyereibe finoman belemasszírozni a krémet, vigyázva, hogy ne okozzak neki nagy fájdalmakat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=865551#post865551][b]Podlovics Yulia Lenke - 2023.07.17. 23:00[/b][/url]

Régóta kutakodtak már Zsazsa apja után. Rengeteg gyermeteg sztorin vannak túl, közös fantáziákon, álmodozáson, hazacipelt figurákon. Most pedig, hogy tényleg megvan a férfi, még hihetetlenebbnek tűnik az egész, mint mikor valakivel viccelődtek még az előkészítőben. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne örülne végtelenül a történteknek. Pontosan tudja, mennyit is jelent ez a legjobb barátnőjének.
Ezért is kell szemügyre vennie a férfit. Kapóra is jött neki az az apró kis ficam az elmúlt hétről, amit gyakorlás közben szerzett a bokájában. Túléli, nem is foglalkozott vele eddig, de most tökéletes indok arra, hogy a gyengélkedő fele sántikáljon. Az ebédszünetet választotta a műveletre, így a folyosók egész üresek.
- Dr. Löwenherz? - Az ajtóhoz érve kopog be, és be is kiállt, hogy biztosan a megfelelő emberre akadjon itt rá. Mivel igazából nincs szüksége orvosra, ha mással találkozna, nem is lenne értelme, hogy itt van. Akkor a lába varázslatos módon magától is meggyógyulna. Ki gondolta volna, hogy a Bagolykőben még ilyen is lehetséges?
Az ajtófélfába kapaszkodik, ezzel erősítve a látszatot, hogy mennyire fáj a bokája. Igazából csak kicsit fáj, épp annyira, amit le lehet küzdeni a táncórák és gyakorlás közben. Amint pedig nyílik az ajtó, látványosan le is fel is rántja a fájós bal bokáját, egy hangos szisszenés kíséretében. Mintha már egy finom terheléstől is fájna neki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=865589#post865589][b]Thorsten Löwenherz - 2023.07.20. 22:18[/b][/url]

Nemrég engedte útjára azt a két Eridonost, akik addig gyakorolták az éneklést, amíg el nem ment a hangjuk. Javasolta is finoman, hogy legközelebb inkább keressenek valakit, aki szakszerűen tud ebben segíteni, mert bár a főzet, amit adni tud rá, alkalmanként hatékony, de tartós megoldásnak mégsem mondható. A szokásos nátha, megfázás, őszi-tavaszi influenza, na meg a sportolók minden lehetséges sérülés-variációi mellett ezek meglehetősen egyedi, és ha gyógyító mondhat ilyet, majdhogynem szórakoztató esetek. Mivel az adminisztrációt kifejezetten utálja, főként, hogy a már mondhatni sztereotipikusan ronda írásának elolvasásához alkalmanként még neki is meg kell erőltetnie magát, nemhogy a kollégáinak, ezért ezt már egy megbűvölt penna végzi, nagy, nyomtatott betűkkel jegyezve fel a diagnózis részleteit és a bájitalt is, adagolással egyetemben. Így a kolléganője is könnyebben boldogul majd az információval, ha szüksége lenne rá bármikor a jövőben. Még diktál a pennának, amikor valaki bekopog.
- Mézfűfőzet, kiskanálnyi, két deci vízzel hígítva - közli a pennával, mire az bőszen rója tovább a betűket a megfelelő rubrikába, ő meg elsétál az ajtóig, hogy kinyissa a frissen érkezett látogató előtt.
- Üdv. Gyere csak nyugodtan. Miben segíthetek? - kérdezi máris, kitárva az ajtót, hadd térjen be az ajtófélfába kapaszkodó leányzó. Még nem járt nála, ha minden igaz, és úgy tűnik, hogy kissé lesántult.
- Elárulod a neved? - kérdezi, remélve, hogy nem csak nem emlékszik a lányra. Előfordulhat sajnos, mert hiába igyekszik megjegyezni mindenkit, akihez már szerencséje volt gyógyítóként, mégiscsak sok diákja van az iskolának és jobban megmaradnak a nagyon fura esetek, vagy éppen azok, akik viszonylag rendszeresen látogatnak el ide. - Aztán pedig elmesélhetnéd, mi történt a lábaddal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=865621#post865621][b]Podlovics Yulia Lenke - 2023.07.21. 21:46[/b][/url]

Hall bentről egy hangot, és elég határozottan férfi hang, de nem tudja még pontosan, dolgozik-e másik férfi gyógyító a kastélyban. Így még nem lehet biztos. Csak akkor lesz elégedett, mikor az általa várt személy nyit ajtót. Majdnem el is mosolyodik, szája sarkában már látni is a vigyort, de aztán eszébe jut, hogy mennyire borzasztóan fáj a lába, és inkább visszafolytja a sikere felett érzett boldogságát.
- Podlovics Yulia Lenke - mutatkozik be illedelmesen a kérdésre. Közben szisszen is egyet és a bokájára néz, ha férfi még nem vette volna észre, miért is érkezett. Na és, hogy VALÓBAN miért jött? Azt egyedül csak neki szabad tudnia. Még Zsannának sem mesélt az ötletről. Leginkább csak azért, mert hirtelen jött a gondolat, mikor felmerült benne, hogy esetleg szerez valami krémet a sérült bokájára. Ha nem szállja meg a zseniális ötlet, soha ide se jött volna.
- Ráestem egy ugrás végén - meséli fájdalmas arccal, miközben zöldjei a gyógyító arcát fürkészik. Valóban kezdi ő is felfedezni a hasonlóságokat. A fényképről még nem látta, az túl régi és túl kicsi volt hozzá. - Balettozom -fűzi aztán hozzá magyarázatként, ahogy észbe kap a vizsgálásból. Így talán érthetőbb az az ugrás. Nem hazudott, valóban rosszul érkezett a bokájára, csak a fájdalmat nagyítja most fel egy kicsit.
Kérdés nélkül indul meg befelé, erősen sántikálva. Időnként kicsit fel is szisszen. Közben ügyel rá, hogy alaposabban meg tudja vizsgálni Löwenherzet. Igyekszik felidézni mindent, amit Zsazsa mesélt neki a találkozásaikról és úgy mindenestül a férfiról. Még mindig hihetetlen számára, hogy tényleg megtalálta az apját.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=865660#post865660][b]Thorsten Löwenherz - 2023.07.22. 23:42[/b][/url]

- És hogyan szólíthatlak? Én dr. Löwenherz vagyok - mutatkozik be, amint ez is eszébe jut. Többnyire hajlamos magától értetődőnek tekinteni, hogy mivel pillanatnyilag csupa kolléganővel osztozik az ügyeleten, bizonyára nem kérdés, hogy ő melyik gyógyító is, gyakorlatban viszont ki tudja, hogy hány diák van ezzel képben. Amíg a válaszra vár, hogy a lány a Yulia vagy a Lenke megszólítást preferálja-e jobban, vagy esetleg valami sajátos becenevet, magához inti a kartonját a polcról. Az akta az asztalon landol, de egyelőre még inkább figyelmesen hallgatva a választ a feltett kérdéseire, ahelyett, hogy a kartont böngészné át.
- Értem - veszi tudomásul a választ, majd az ágy felé int, ami éppen ilyen esetekben hasznos, hiszen nyugodtan elnyújthatja rajta a sérült lábát a rellonos.
- Lássuk, mi a helyzet. Kérlek, vedd le a cipődet és szabaddá kellene tenned a bokádat, hogy meg tudjam nézni közelebbről. Nyugodtan nyújtsd el a lábad kényelmesen, és igyekszem nem megkínozni, de sajnos muszáj megnéznem közelebbről, hogy meg tudjam mondani, rándulás-e vagy ficam, netán valami annál is komolyabb - magyarázza, hogy mire is számítson a lány. A fájdalmas arckifejezéséből és az erős sántításból ítélve akár még azon sem lepődne meg, ha kiderülne, hogy valamelyik csont megrepedt az ütközéstől.
- Egy tízes skálán mennyire fáj? - kérdezi addig is, amíg arra vár, hogy a lány eleget téve a kérésnek elnyújtsa a lábát az ágyon, ő pedig vethessen rá egy közelebbi pillantást. Nem biztos, hogy az elég lesz, de hátha.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=865704#post865704][b]Somlay Kornél - 2023.07.26. 19:15[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=865802#post865802][b]Kis Laura Grace - 2023.07.30. 07:07[/b][/url]

- Ha elég érdekesnek találta, akkor igen, és persze, hogy névvel, különben az utókor hogyan azonosítson be?
Márpedig az első eseményektől az utolsókig minden ott van benne, nevekkel, sőt, van, ahol fényképek is szerepelnek, amiket nem tudom, hogy a mágikus könyvnek köszönhetünk, vagy egy-egy diák örökítette meg őket. Az utóbbira tippelek, mert nincs mindenhez kép, de mindenki nagyon hálás azoknak akik ilyen módon is megörökítették a múltat.
- Ez igaz, sokat fejlődnek. Mi szoktunk a muglik közé menni, sokszor járunk a Balatonnál évközben is, hétvégente, amikor szabadok vagyunk, és elég sok új dolgot lát az ember, de én például szeretek mindent addig használni, amíg teljesen el nem kopnak, és használhatatlanok nem lesznek.
Meg aztán nincs is pénzem mindig a legújabbat megvenni, de örülök, hogy egyáltalán vannak. Meg persze annak, hogy az anyagiak nem rombolják a kapcsolatunkat Miksával. Egy nap majd én is rendesen fogok keresni, és jó életünk lesz, addig pedig tudom, hogy türelmes lesz velem.
- Nem, a szüleim sosem jártak a közelében, vagyis az apukám igen, amíg itt élt, láttam képeken, hogy segített a szüleimnek gyerekként, de aztán elköltözött Angliába, megismerkedett anyukámmal, megromlott a viszonya a nagyszüleimmel, mert nem akart visszajönni, és a nagyszüleim sosem ismerték meg sem anyukámat, sem az öcsémet. Én az után költöztem ide, hogy a nagypapám lett a gyámom, a szüleim halála után, de addira a nagymamám már meghalt, így én őt nem ismerhettem meg sosem. Az étterem is ezért zárt be, mert ő már nem él.
Több, mint tíz éve történt mindez, tudok beszélni róla anélkül, hogy azt érezném, elsírom magam. Az életem nagyobbik felében a nagypapival éltem, és bár a mai napig ott van a bőröndöm, amit nem pakoltam ki az ideérkezésem óta, azért ügy érzem, hogy lelkileg rendben vagyok.
- Ez így van, tényleg nem könnyű, de nagyon régen rájöttem már, hogy nekem ez a hivatásom, és szerencsére így könnyebben tudom kezelni a környezetemben élő férfiak halálos betegségeit is, mint a "férfinátha" és az "azt az utolsó lángnyelv whiskey-t már igazán nem kellett volna meginni tegnapot".
Elmosolyodom ezekre a gondolatokra, mert ha valaki nekem pár éve azt mondja, hogy az egyik tanárom homlokát borogatom, miközben ő szétcsapva magát éjjel, napközben a lesötétített szobában eszi a húslevesemet, kinevetem. Pedig bizony így van, és furcsa lehet, de én még ezt is nagyon élvezem.
- Szerintem igen. Kitalálhatsz új eszközöket, új seprűket, közlekedési eszközöket, használati tárgyakat. Írhatsz tankönyvet, útmutatót, alkothatsz törvényeket. Számos dolog van a világban, ami fenntartja a neved.
Csak ugye az útra rálelni nem mindenkinek egyszerű, nekem szerencsém volt a gyógyítással, mindig is tudtam, hogy ezt szeretném csinálni, de tudom, hogy más sokáig keresik, hogy mik szeretnének lenn, de szerencsére idő van rá.
- Nekem előnyöm volt abból, hogy sok diákkal együtt jártam az előkészítőbe, így már ismertük egymást, jártunk már fent előtte is a tanodában, voltak olyan tematikus napok, amikor megismerkedtünk a kastéllyal, a tanárokkal, akik akkor itt voltak. És eridonos vagyok, nagyon könnyen teremtek kapcsolatot bárkivel. Te milyennek éled meg az első évedet?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=865904#post865904][b]Somlay Kornél - 2023.07.31. 09:12[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=866141#post866141][b]Kis Laura Grace - 2023.08.16. 07:14[/b][/url]

- Még nem hallottam olyat, hogy bárki is a könyv miatt kapjon büntetést. De olyat már igen, hogy Farkasházy professzor beleolvasott, és valakinek a tevékenységét elismerte. Azt mondta, hogy ezer évig büntetné ezért a munkálkodásért, de mivel senki se vett észre semmit, csak elismeréssel tud adózni.
Nyilván, ha a kollégái előtt mond ilyet a házvezetőm, akkor simán kicsapják, és azt azért nem szeretném, sem azt, hogy Kakasi néni a botjával kólintsa fejbe olyan erővel, hogy megváltozik. Furcsa lenne egy másik Farkasházy arra a pár napra, amíg még itt vagyok.
- Főleg elektronikai dolgokat. Van mobilom, laptopom, fényképezőgépem. És a barátom meg fog tanítani autót vezetni.
Amit szerintem sokkal jobban várok, mint a Varázstani Alapismeretek Vizsgát, pedig öt éve készülök rá, hogy tökéletesen írjam meg, és emiatt nem egyszer kaptam meg, hogy igencsak stréber nőszemély hírében állok.
- Ne kérj bocsánatot, nem szoktam emlegetni, az emberek olyan következtetést vonnak le arról, hogy a nagypapámmal élek, amilyet szeretnének, és nem, az öcsém, ő a szüleinkkel ment, én hat éves voltam, amikor idehoztak, így az életem nagy részét a nagypapámmal töltöttem.
- Igen, teljesen ignorálni is tudom a gyötrelmes férfisorsot. Miksa mellett kell is, mert ő is szeret bajba keveredni, és nem igazán tudja a határait.
Miksát pedig lehetetlen kiszúrni, hiszen ő az a srác, aki mindenki felett van, magasságilag mindenképpen, de híre is van, és meglepő talán, de egyetlen Miksaként van jelen az iskolában. Mondjuk ő jobban járt, mint a bátyja, akit Mihálynak hívnak.
- Köszönöm, ez kedves tőled, és ne aggódj, sokan vannak így. Én gyerekként igen vad voltam, sokszor estem le a fákról, szereztem horzsolásokat, tudom, hogy egy-egy nagyon ijesztő tud lenni, főleg, ha nem vagy hozzászokva. De év végéig egészen biztosan itt leszek, ha bármi baj van, gyere csak.
Utána nem tudom, hogy merre lesz a gyakorlati helyem, de azért reménykedem benne, hogy figyelembe veszik az egyetemen a lakhelyemet, és a rendelőbe vagy ide helyeznek ki. Nagyon jó lenne.
- Azt hiszem arról, hogy hogyan szeret valaki szavak nélkül. Sokan azt hiszik, hogy csak akkor szeret a másik, ha mindig mondja, hogy szeretlek, pedig nem, sőt, a tettek sokkal hitelesebbek. Én erről írnék könyvet.
Megírnám a saját boldgoságomat, amit szinte az első pillanattól, pontosabban onnantól, hogy felfogtam, ez tényleg a valóság, töretlennek gondolok, és minden nehézség ellenére is hiszem, hogy örökké fog tartani, akkor is, ha Miksa követi Albertet. Ilyen szerelem soha többet nem lesz az életemben, és nem is szeretném, hogy legyen.
- A tanulószoba a neked való hely, ott sok olyan diák van, akik csendesebbek, nehezen oldódnak fel, de szeretnek egymás társaságában tanulni, és lassan nyitnak is egymás felé. Láttam őket többször, együtt mentek a cukrászdába, vagy jó időben együtt ültek ki a parkba, a rétre, szerintem ott könnyen megtalálnád a helyed. Én az étkezőteraszt szeretem a legjobban, a hangulata mindig pazar, és a vízesést, nagyon jó ott kikapcsolódni. A szabadidőmben főzni szoktam, szeretnék ügyesebben sütni, ezt Holló profon szoktam tesztelni, ő a barátom legjobb barátja és az én legnagyobb gasztrokritikusom. Olvasok, fára mászok, fényképezek. A kézügyességemet fejlesztem.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=866187#post866187][b]Somlay Kornél - 2023.08.18. 09:31[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=866223#post866223][b]Podlovics Yulia Lenke - 2023.08.19. 20:23[/b][/url]

- Lenkének szoktak szólítani. - A gyógyító bemutatkozására csak illedelmesen bólint egyet. Hát pontosan tudja, ki is a férfi, miatta jött ide. Alig bírja ki, hogy csak egy egészen kicsit ne mosolyodjon el. De nem teheti meg. Az felfedné az álcáját. Inkább a repkedő karton felé fordul, ezzel is próbálva elvonni a saját figyelmét.
Az intésre aztán bicegve indul meg az ágy felé. Szemeit egyszer-egyszer összeszorítja, ahogy sérült bokája a padlót éri, s egyszer halkan fel is szisszen. Feltornázza magát az ágyra, ám mielőtt kinyújtaná rajta a lábát, kiköti sportcipőjét és ledobja maga mellé, a doktor utasítására. Fehér bokazokniját is leveszi, végül térdéig feltűri lenge, nyári nadrágjának szárát. Fél attól, mit is fog mondani a férfi, hogy ezen a ponton meddig tudja tartani a színjátékot.
A kérdésen kicsit elgondolkodik, s szemei közben ismét a doktor arcára vándorolnak. Hihetetlen! Tényleg olyan, mint a képen. Zsazsa rengetegszer megmutatta neki, rengeteg férfit hasonlítottak már hozzá. Most pedig megvan az az ember, aki valójában szerepel a fotón.
- Hetes - fele aztán, kezeit a fájós bokáján nyugtatva. Próbált belőni egy reális számot. Sokszor lesérült már, de még sosem igazán komolyan, egyik sem haladta meg a négyes vagy ötös fájdalomszintet. Ha viszont így sziszeg és sántít valami miatt, az legalább egy hetes, nem? - Mit gondol, mi lehet? Ugye nem hamar elmúlik? - szemeibe egyszerre gyűlik a színlelt félelem, a fájdalom és a csintalan villanás, mely olyannyira sajátja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=866263#post866263][b]Thorsten Löwenherz - 2023.08.23. 18:49[/b][/url]

- Lenke, rendben - veszi tudomásul a választ, közben kinyitva az asztalon landoló kartont. Javasolja is, hogy nyugodtan nyújtsa el a lábát a nem messze található vizsgáló ágy felé, majd amint a rellonos szabaddá teszi a sérült bokáját, amelynek köszönhetően látványosan biceg, közelebb is lép. Először csak közelebb hajolva nézi meg, mielőtt még hozzáérne, illetve a fájdalom intenzitására kérdez rá.
- A hetes az komoly. Mi történt pontosan? Ráestél? És hány napja erőlteted sérülten? - tesz fel hirtelen egyszerre több kérdést is, majd óvatosan a lány bokájához ért.
- Ez most lehet, hogy fájni fog, de muszáj megnéznem - szól előre, mielőtt körbe tapogatná a sérült ízületet. Nem áll szándékában több fájdalmat okozni, mint amennyivel már amúgy is szenved a lány, ez azonban nem igazán elkerülhető része a vizsgálatnak. Nem érzi, hogy kiugrott volna a helyéről a bokája, ez csak rándulás lesz. Kissé duzzadt is a lány bokája, bevérzést azonban nem lát, ami jót jelent.
- Úgy nézem, kicsit túlerőltetted, miután megrándult. Vigyázz ezekkel, mert hosszútávon komolyabb sérülésekhez vezethetnek. Ezt most rendbe teszem, hogy ne fájjon, de pihentetned kellene két-három napig meg adok egy bájitalt is, ami segít a teljes gyógyulásban - válaszolja megnyugtatólag az aggodalmas kérdésre. Az asztalon heverő galagonya pálcáért nyúl aztán, hogy elmormolja a megfelelő varázslatot, amitől a fájdalomnak meg kellene szűnnie pillanatokon belül. - Hogy érzed? Fáj még?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=866343#post866343][b]Podlovics Yulia Lenke - 2023.08.29. 00:15[/b][/url]

Szemei a kartonja és az ágy között mozdulnak, ahogy sántikál az utóbbi felé. Még szerencse, hogy ilyen jól meg tudja osztani a figyelmét. Ugyanígy fordítja figyelmét a gyógyító vonásai felé, mikor már az ágyon ül, fájós lábát elnyújtva. Alaposan szemügyre veszi a férfit, amíg válaszol neki.
- Ráestem, igen. Rosszul érkeztem le egy ugrásból. - Ehhez még csak hazudni sem kell. A következő kérdés már trükkösebb, hiszen eredetileg friss sérülést akart színlelni. Aztán inkább az igazságnál marad itt is. - Nem olyan régen, két vagy három napja - von vállat. Persze közben a vizsgáira készül, és táncórája is volt azalatt a néhány nap alatt.
Ahogy az orvos vizsgálni kezdi a bokáját, hangosan szisszen fel. Sokkal kevésbé fáj neki, de most már nem akar kiesni a szerepből. Nem kellemes a vizsgálat, az igaz, de kibírná szó nélkül, összeszorított fogakkal, akárcsak a gyakorlást és az óráit is kibírta. Figyeli a gyógyító kezét, de gondolatai közben azon forognak, mit is kéne kiderítenie a férfiról.
- A legjobb barátnőm, Zsanna is mindig ezzel jön, úgy aggódik mindig, ha szerzek valami kis sérülést. - Gondosan figyeli a férfi arcát, miközben cseveg. Kitaláció minden szava. Megtartja magának a sérüléseit, nincs szüksége mások véleményére ilyen téren. De kíváncsi, reagál-e a gyógyító bármit is Zsazsa említésére. - Pihentetni? Az mit jelent pontosan? - Ezúttal őszinték szavai, s hangsúlyába ismét aggodalom vegyül, ahogy gondolatai közé úsznak a közelgő vizsgái.
Amíg Löwenherz elvégzi a varázslatot inkább csendben marad. Csillogó szemei tapadnak a pálcára és a bokájára. Imádja a mágiát. Még úgyis képes lenyűgözni, hogy tisztavérű családban, varázslattal körülvéve nőtt fel. A kérdésre aztán alaposan megmozgatja a bokáját, spiccbe nyújtja, s lelkesen rázza meg a fejét válaszként.
- Nem, elmúlt a fájdalom! - felel csillogó szemekkel, és már veszi is vissza zokniját és cipőjét. - Miért lett pont gyógyító Dr. Löwenherz? -Lábait már lelógázza az ágyról úgy érdeklődik, a maga kislányos, ártatlan modorában. Ki akarja kicsit ismerni, hátha megtud valami olyat, amit Zsazsának még nem mondott el a férfi.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=866447#post866447][b]Thorsten Löwenherz - 2023.09.01. 23:21[/b][/url]

Hümmögve bólint, jelezve, hogy tudomásul vette a választ, aztán körbe tapogatja a lány sérült bokáját. Jelzi előre, hogy ez talán fájni fog, és Lenke szisszenéséből tudhatja, hogy fáj is, de igyekszik nem kínozni tovább a kelleténél. Zsanna említése azonban kissé eltereli hirtelen a figyelmét, a Rellonosra pillant, majd el kell gondolkodnia, mit is akart éppen csinálni.
- Mit is... á, megvan - dünnyög magában, amikor ismét a lány sérült bokájára esik a tekintete. Ugyan szó sem volt róla, hogy hétpecsétes titok lenne, miszerint ő Zsanna vérszerinti apja, mint az nemrégiben kiderült, de mégis váratlanul éri, hogy szóba kerül a lány. Valamiért nem számít arra, hogy a betévedő diákokat ez érdekli, még ha egyébként logikusnak is tűnhetne.
- Ezeket könnyű alábecsülni, mert ha az ember valamit komolyan űz, hajlamos elkönyvelni, hogy az eredményért meg kell szenvedni. Ettől még érdemes komolyan venni a sérüléseket. Ha akkor nézel be ezzel, amikor ráestél, talán az is elég lett volna, ha csak egy délután pihenteted - feleli, inkább a sérülés témájánál maradva egyelőre. Ki tudja, másik Zsanna is akadhat még az iskolában, nem ismeri az összes diákot.
- Azt, hogy mindjárt helyreteszem, kapsz még rá bájitalt, és gyógyítói utasításra nincs se nyújtás, se edzés, ne erőltesd. Ha esetleg duzzadna, akkor pedig szólj és adok rá kenőcsöt is, ami segít ezen - fejti ki, mit is ért a pihentetés alatt. Végtére is jogos, érdemes elmondani erről a részleteket is, és nem feltételezni, hogy mindenkinek egyértelmű.
- Remek - állapítja meg egy elégedett mosollyal, amikor a rellonos azt közli, hogy már nem fáj a bokája. Most már csak két nap és mehet is vissza újfent táncolni. Azzal a lendülettel pedig ő már megy is a bájitalos szekrényhez, mielőtt ismét elfelejtené, mit is akart. Így is hamarabb érkezik a kérdés, mint ahogy a bájitalt megtalálná, így máris csak kissé elveszve pislog a fiolák rengetegére, hogy na megint mit is akart.
- Sokáig sportoltam, aztán meg amikor abba kellett hagynom, nem akartam igazán kikerülni a sport világából. Elsősorban sportsérülések rehabilitációjával foglalkozom, na meg azok megelőzésével, ha sikerül - válaszolja a kérdésre, majd még fél percig tanácstalanul bámulja a szekrény tartalmát, mielőtt visszafordulna, hogy az asztalhoz menjen, de ekkor eszébe jut végre, mit is akart. Ha nem érkezik újabb kérdés, akkor még ki is veszi a polcról a sötétzöld bájitalt, hogy most már azzal együtt térjen vissza az asztalhoz és az azon heverő kartonhoz. - Mindjárt adok igazolást a tánctanárnak is, hogy az én utasításomra vagy kénytelen pihenni. Gyakran szoktál amúgy lesérülni?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=867215#post867215][b]Podlovics Yulia Lenke - 2023.09.18. 12:31[/b][/url]

Csintalanul húzza össze szemeit, ahogy észre veszi, sikerült kizökkentenie a gyógyítót. Agya már pörög, mivel is vihetné tovább beszélgetésüknek ezen fonalát. Meg akarja tudni, hogyan érez barátnőjével és helyzetükkel kapcsolatban a férfi.
Őt is sikerül azonban kizökkenteni, Lenkének a gyomra is összeszorul, ahogy a sérülésekről kezdte oktatni a doktor. Valahol pontosan tudja mindezt a Podlovics lány, mégsem volt soha képes igazán elhinni, figyelembe venni. Retteg ugyanis, hogy nem lesz elég erős, elég ügyes, elég jó. Főleg úgy, hogy közeleg a felvételije a művészetibe, úgy érzi nem kockáztathat, minden erejét bele kell raknia a táncba.
Ajkai elnyílnak egymástól, de nem tudja, mit is akar mondani pontosan, így inkább becsukja a száját. Csak figyeli, ahogy a gyógyító elvégzi a varázslatot. Ahogy pedig megmozgatja bokáját, és realizálja hogy az enyhe fájdalom is elmúlt, ajkaira visszakúszik a mosoly, mely az imént lehervadt. Ezután kérdez csak, a férfi hátát figyelve, miközben ő a bájitalt keresi. Érdeklődve hallgatja a választ is, lábait lóbálva az ágy szélén.
- Nem nagyon gyakran - gondolkodik el. Sosem tudott vigyázni magára igazán, mindig pörög. Mióta komolyabban táncol, megfontolja ugyan, mibe vág bele, de mindig talál valamit amivel lekötheti az energiáit. Repülni megtanult, de a családi kviddicsből kihúzza magát mindig. Fára sem mászik. - Néha meghúzom valamimet, és a térdem is szokott néha fájni, de nem vészes egyik sem -von vállat. - Amíg nem tudok gyakorolni, legalább több időm lesz Zsannára. - teszi aztán hozzá mellékesen. A plafon felé fordítja tekintetét, de arcán továbbra is ül a levakarhatatlan mosoly. - Lehet, hogy ismeri, sokszor megfordul itt, sokat fáj a hasa. Allergiás a dióra, lehet azért van. -Ismét Löwenherz felé fordítja csillogó kék szemeit, hátha most sikerült egy még értékesebb reakciót szereznie tőle.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=867328#post867328][b]Thorsten Löwenherz - 2023.09.21. 02:35[/b][/url]

Az asztalhoz visszatérve az igazoláshoz szükséges lapokat is maga elé húzza, ám még nem kezdi el kitölteni. Érdeklődve hallgatja, mit is válaszol Lenke a kérdésére, hogy esetleg megfontolhassa, szükség lehet-e bármi továbbira is. Ugyan jelenleg csak egyszerű ügyeletben van, mégiscsak ilyen sérülésekkel foglalkozik alapjáraton.
- Hmm... lehet érdemes lenne azt is megnézni, nehogy valami komolyabb probléma legyen aztán belőle. A legtöbb ilyen sérülésre akad már valamilyen bájital vagy gyógyír, ha időben kiderül - jelenti ki a toll szárát közben ütemesen az állának ütögetve. Ismét előkerül Zsanna is, a rellonos már másodjára említi, mintha csak valamiféle reakciót várna. Ezen azonban ezúttal sem töpreng sokat, a gondolatai ugyanis az esetleges következményeken járnak már, bár talán a helyzet közel sem állhat még úgy. Lenke még fiatal, csak azt kell megértetni vele, hogy a sérüléseit nem értékelheti alul, a pihenés pedig éppen olyan fontos a jó teljesítményhez, mint a gyakorlás.
- Az is fontos, hogy az ember a barátaival töltsön időt - válaszol végül némileg szórakozottan, majd végre elkezdi kitölteni az előtte heverő kupac papírból a legfelsőt. A nevet sikerül is beírnia, azt viszont már nem, hogy miért is látja helyénvalónak a felmentést pár napra. Lenke csak nem engedi a témát. Éppen úgy ragaszkodik hozzá, mint a kutyái a labdáikhoz, amikor éppen úgy van kedvük és játszanának. Sóhajt egyet.
- Igen, ismerem, és mint bizonyára már az egész iskola tudja, ő a lányom. Sajnos ez nem a legalkalmasabb hely és idő erről beszélgetni, de amíg megírom az igazolást, kérdezz csak. Legfeljebb nem válaszolok - mondja a lánynak, és végre azt is felírja a papírra, hogy miért szükséges pihentetnie Lenkének a lábát.
- Ami a sérüléseidet illeti, ha szeretnéd, leülhetünk a táncoktatóddal optimalizálni a gyakorlataidat. Nem lennék meglepve, ha a térded nem azért fájna, mert néha túlhajtod magad. Érdemes lenne figyelni rá, néha egy kis jól időzített pihenés hasznosabb tud lenni, mint a túlzásba vitt, megfeszített gyakorlás - tér vissza a tényleges problémára még kicsit, mert nem szeretne egyrészt Zsannáról úgy beszélni, hogy a lánya erről nem tud, másrészt pedig gyógyítóként van itt, az sem éppen ideális. - Tudod mit? Ha Zsanna is egyetért, szívesen látlak valamikor egy teára vagy amit szeretnétek, lehet limonádé vagy málnaszörp is részemről.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=868429#post868429][b]Löwenherz Zsanna - 2023.10.13. 10:41[/b][/url]

Érzem én, hogy Kori ölel, azt is, hogy Laca is itt van mellettem, mégsem jobb. A sírást még csak abba se tudom hagyni, annyira bánt ami történt, hisz Merlin a megmondhatója, én csak egy ártatlan viccnek szántam, hisz a mestertanonc mondta azelőtt, hogy már amúgy is ellőtték ezt a poént. Mondjuk... talán megvárhattam volna a sztori végét, de most már mindegy.
Egy szó nélkül battyogok Anti bácsi mellett. Volt idő, mikor szökdécseltem a gyengélkedőig, és rendesen vártam, hogy odajussak, sőt... tettem is érte, de ez most nem az. Most fáj menni, és túlságosan gyorsan is tart odaérni. Szegény apus, remélem nem kap infarktust, hisz még akkor sem voltam ennyire szétesve, mikor megtudtuk, hogy ő az apám. Ott igazából boldog voltam, ami a jelenlegi állapotomról egyáltalán nem mondható el.
Hálás vagyok Anti bácsinak, ő részletekbe menően vázolja fel a jelenlétem okát, és ahogy Rudi bácsi történetéhez ér, újra rám tör a zokogás, mert a mellkasom is elnehezedik, és a levegő is alig jut el a tüdőmig. Én tényleg nagyon sajnálom, és nem ezt akartam, de... valószínűleg ez már senkit nem hat meg.
A sírást még akkor sem bírom abbahagyni, mikor az ajtó csukódik, és a házvezető-helyettes itt hagy engem az apámmal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=868674#post868674][b]Thorsten Löwenherz - 2023.10.21. 01:00[/b][/url]

Nem szokott ott ülni az évnyitón, mert bár iskolai alkalmazott, mégsem tanár. A gyengélkedőn ráadásul egyébként is mindig akad munka, a gyomorrontások és allergiás rohamok az évnyitó alatt sem szünetelnek. Egy negyedikes egy darázscsípés miatt kötött ki itt még a délután folyamán, egy másodikosnak meg sikerült úgy elcsúszni a fejetlenség folyosóján egy váratlanul felbukkant tócsán, hogy lefejelte a falat, közben pedig még a nyelvét is csúnyán elharapta. Ez pedig még egy viszonylag jó kezdésnek mondható, tekintve, hogy ez egy elhanyagolható kis százalék a diákok összességéhez mérten. Tavaly sokkal többen kerültek ide, miután Kornél ereje elszabadult dzsungellé változtatva a teljes nagytermet, de Ana beszámolói szerint eddig még nem volt olyan év, hogy ne lett volna legalább egy-két páciens. Ezért is töltik itt inkább az időt, ő legalábbis, ugyanis ma ő van ügyeletben, amíg pár óra múlva le nem váltja az egyik kolléga. Meg sem lepődik, amikor ismét nyílik az ajtó, már kérdezné is megszokásból a nevet, hogy magához intse a megfelelő kartotékot, azonban szeme sarkából mintha több mozgást látna, ezért is áll meg a mozdulat felénél, felpillantva, hogy Zsannával és az Eridon házvezető-helyettesével találja szembe magát. Kérdőn pislog hol a pityergő lányára, hol a vöröslő fejű férfire, akinek szívesen felírna legalább némi nyugtató hatású teát, mielőtt túlságosan is felmenne a vérnyomása. Az elhangzottak azonban elterelik a figyelmét, és már szája szélét rágcsálva pislog Zsannára, amikor a professzor sarkon fordulva távozik.
- Ez most... komolyan? Tényleg...hol... én nem is tudom, mit mondjak - közli végül egy sóhajjal, tanácstalanul dörzsölve az állát. Tulajdonképpen nevetségesnek találja önmagában azt, amit a lánya összehozott, de neki most mégis haragudnia illene, nem? Mármint felelős felnőttként, szülőként kellene viselkednie. - Mihez kezdjek veled most? Szobafogság?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=868760#post868760][b]Löwenherz Zsanna - 2023.10.23. 14:38[/b][/url]

Tényleg nagyon pocsék a kedvem, de a sírás alább hagy legalább. A nem is kedves Kedves prof persze nem rest. Betűre pontosan felvázol mindent az apámnak, egyetlen egy momentumot sem hagyva ki, nehogy bármit is szépíteni tudjak. Elhiszi nekem bárki is, hogy az elvett jelvény a legkisebb bajom ezzel az estével? Egy tanárt lehet miattam is kirúgnak, hát éljen ezzel együtt bárki is.
Vontatottan  vonok vállat, ahogy apu próbálja megtalálni a megfelelő szavakat. Tény, erre még köztünk nem volt precedens. Én nagyon igyekeztem neki mindig a legjobb oldalam mutatni, és nem elmesélni neki az apróságokat, amik miatt büntibe kerültem, vagy leszúrtak. Senki sem beszél ilyesmiről szívesen ugyebár, így megértem, hogy míg Kedves profnak ez nem volt semmi új a nap alatt, apu teljesen le van sokkolva.
- Honnan tudjam? - tudom, hogy a szemeim még csillognak, és még a mosoly sincs az arcomon, de ráemelem apura a tekintetem, ami legalább annyira tanácstalan, mint amilyen az övé lehet.
- Anyu sose büntetett meg semmiért. Ő tudta, hogy azok ott a hülyék - mutatok az ajtó felé, amit nemrég tépett fel a házvezető-helyettes. Pontosan rá is célzok, mert ezt ennyire felfújni... na mindegy.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=869154#post869154][b]Thorsten Löwenherz - 2023.11.04. 17:32[/b][/url]

Nagyot sóhajt. Ujjait a hajába fúrja, majd mindkét alkarját az asztalon elnyújtva dől kicsit előre, továbbra is tanácstalanul pislogva a lányára. Most tényleg megmondhatná valaki, mihez is kezdjen apaként, mert nem tudja. Zsanna kérdésére ösztönösen neveti el magát, és jobb kezét felemeli, hogy homlokát a tenyerébe temesse egy fél percre, majd ismételten megdörzsöli az állát, megtámasztva végezetül azt a tenyerén.
- Hát ez... mit mondhatnék? Egy egész napig voltál prefektus. A házvezető-helyettes majd csak lenyugszik, akkor beszélhetünk vele arról a jelvényről - válaszolja cseppet sem aggódva azon, hogy erre ne lenne megoldás. Mindenki meggyőzhető, csak a módját kell megtalálni a dolognak.
- Anyám ennél kicsit szigorúbb volt, ha valami hülyeséget csináltam, nem mehettem edzésre, Amadeától pedig a festékeit kobozta el - dünnyögi, és ha közben Zsanna nem foglalt volna helyet, végtére is már ismeri a gyengélkedőt, akkor a szék felé biccent, hogy helyezze csak kényelembe magát. Az ő műszakjából hátra van még úgyis másfél óra, mire beérkezik az éjszakás gyógyító is mára.
- Négy hétvége, amit otthon tölthetsz telefon nélkül például olvasással meg a kutyákkal meg velem? - veti fel végül. Azért ez nem feltétlen szigorú szobafogság azért szerinte, de azok alapján, amiket eddig Zsannától az anyjáról megtudott, annyira talán elengedni sem kellene mindent szerinte.