A gyógyulás fellegvára, és a gyengélkedők egyetlen mentsvára ez a hely, ahová belépsz, vagy hoznak. A lényeg nem is ott van, hogy hogyan kerülsz ide, hanem, hogy mi is ez a hely.
Ez nem más, mint az aktuális gyógyító birodalma, ahol minden beteg megkapja a maga jutalmát.  
A falak hófehéreknek tűnnek, de ha többször jár erre az ember, akkor azt tapasztalhatja, hogy mindig olyan színekben pompáznak, ami elősegíti a gyógyulás menetét. Ha nyugalom kell, kellemes zölddé változik, ha narancs, akkor visszatér az ember életkedve a kék pedig ellazít…és így tovább.
Ezen falak mentén helyezkednek el a fából faragott ágyak a maguk kis éjjeliszekrényével. Szakasztott úgy, mint egy hotelszobában. Azért, hogy minél otthonosabban érezze magát a beteg, és ez segíti a lábadozásban.
Persze az ispotály jelleget azért nem lehet elfelejteni, ez köszönhető az ágyak mellett lévő paravánoknak, amik arra hívatottak, hogy megteremtsék a magánszférát, még akkor is, amikor többen raboskodnak a gyógyító fennhatósága alatt.
A szoba fel van szerelkezve két nagy ablakkal is, amin keresztül rengeteg fény árad be, még akkor is, amikor esik. Ezt szintén drága gyógyítónk határozza meg. Mindig a betegek javát nézve.
A terem hátsó részében robosztus, tölgyfából készült szekrények állnak, melyekben különböző gyógyászati eszközök, főzetek, krémek, tinktúrák sorakoznak. Vannak itt raktáron gyógynövények, más bájital hozzávalók, gyógyhatásukról ismert kövek, doboznyi bezoár és minden, ami csak kellhet. A szekrényajtók meg vannak bűvölve, csak 19 év felettiek érintésére nyílnak ki, így próbálva kivédeni, hogy a diákok felelőtlenül elhordják a készletet.  
A gyógyító szobája a terem végén balra található, egy sűrű függöny állja csak útját azoknak, aki be szeretnének menni. Hinné ezt a laikus. De azért ez a lepel sem akármilyen, tele van bűbájokkal, ami megvédi a gyógyítót a váratlan látogatóktól. Ez a bűbáj kihat a Gyengélkedő ajtajára is. Senki nem jöhet be akkor, amikor nincs látogatási idő. És csak azok távozhatnak, akiknek engedélyezték… vagy kijátsszák az éber varázslatot, és elhitetik az ajtóval, hogy jól vannak.
Tehát nem olyan szörnyű hely. Sőt az ágyak kifejezetten kényelmesek. Hatalmasakat lehet bennük aludni, és kikelve belőle, sokkal frissebbnek érzi magát az ember.

Gyógyítók:

• Anastasia Strakhova
• Szentmihályi L. Izabella
• Thorsten Löwenherz

Gyógyítósegédek:

• Catherine Hope Brightmore

Kedves Diákság!

1. Ha valaki (komolyabb) betegség vagy balesetben elszenvedett sérülés kezelését szeretné kijátszani, azt kérem, előtte legalább egy privát üzenet formájában értesítsen.
2. A Gyengélkedő nem önkiszolgáló, tehát ha csak egy adag vitaminért ugranak is be, tessék nekem szólni. A szj lényege az életszerűség.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=859314#post859314][b]Thorsten Löwenherz - 2023.02.12. 20:44[/b][/url]

- Náh - dünnyögi tagadólag megrázva a fejét is, miközben azt próbálja felmérni, hogy a lány mennyire is sérült meg. A koponyája nem sérült, bár azért még az agyrázkódást nem zárhatja ki. Ismét megrázza a fejét.
- Rendben van, viszont a tinnitus lehetséges. Mivel a kartonod szerint nem szedsz semmi olyat, ami kiváltaná inkább a stressz okozhatja, de ehhez még szükség lesz néhány vizsgálatra majd. Az agyrázkódást sem zárnám még ki - válaszolja, az utóbbi megállapítást inkább már csak magának téve. Szeretné szem előtt tartani a lányt és megfigyelni, mielőtt még valami komolyabb baja is lenne. Közli is vele, hogy ma itt töltheti az éjszakát, ami láthatóan nem tetszik. Makacs egy teremtés, dönti el magának, de őt meg szintén kemény fából faragták, csak elbír egy tinédzserrel. Nézi, ahogy feláll, de pontosan tudja, hogy még földhöz is verheti magát, itt most akkor is az ő szava a döntő.
- Itt az én felelősségem ezt eldönteni, és én szeretnélek megfigyelés alatt tartani. Kiegyezhetünk huszonnégy órában és értesítem a házvezetődet, vagy értesíthetem a szüleidet is, hogy probléma van és jöjjenek be. Választhatsz - ajánlja fel. Majdhogynem biztos benne, hogy a huszonnégy órás gyengélkedői tartózkodás szimpatikusabb lesz, mint az, hogy a szüleire bízza ilyen állapotban. Bár ki tudja, ha arra dönt a lány, szól szívesen, rajta ne múljon. Továbbra is az asztalnál ücsörögve figyeli, hogyan veszi kezdetét az összeomlás. Úgy dönt, teret hagy neki. Nyugodtan sírjon, hisztizzen, végtére is fel kell fognia, hogy most biztosan nem fog visszamenni csak úgy gyakorolni, mintha semmi sem történt volna. Látott már rosszabbat is, ami azt illeti.
- A csodaszer a pihenés, amire szükséged van. Én nem mondok senkinek semmit, ez itt mind kettőnk között marad, viszont azt javaslom, hogy az edződnek meséld el te magad. A teljesítményedet az is rontani fogja, ha nem figyelsz magadra - közli higgadtan, és beírja a kartonba, hogy túlhajszolta magát, felszíni sérüléseket szenvedett, és kérdőjellel ugyan, de a tinnitust és az esetleges agyrázkódást is. Ezt követően felkel és a megfelelő szekrényből egy fiola nyugtató bájitalt vesz elő, majd kiadagolja és visszasétálva Inezhez a lány elé tartja a pohárkát.
- Ezt idd meg szépen, segít megnyugodni - mondja, majd megvárja, amíg a lány el nem veszi tőle a pohárka bájitalt. Leguggol közben vele szemben, hogy a szemébe tudjon nézni. - Lehetsz még világbajnok, de most figyelj rám. A munkámnak két fő része van. Segíthetek teljesítményt növelni, ésszerű keretek között, vagy sérülések rehabilitációjára koncentrálok. Ha hajlandó vagy pihenni, beszélhetek az edződdel és megtalálhatjuk azt az optimális edzési terved, amivel maximalizálhatod a teljesítményed, de nem kötsz ki a gyengélkedőn, de most muszáj pihenned. A gyengélkedőről nem jutsz ki, amíg nem engedélyezem a távozást, csinálhatjuk ezt így is. Mivel gyanús, hogy a robbanástól agyrázkódásod is lehet, szeretném, ha maradnál. Ülve kellene aludnod, és majd óránként rád nézek, ha pedig hánynod kell vagy szédülsz, bármit érzékelsz, szólsz, itt vagyok. Ha már rendben vagy, visszatérhetünk az edzéstervre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=859908#post859908][b]Hollósi Zalán - 2023.02.25. 18:44[/b][/url]

Szofi egyszer elmesélte neki, milyen, amikor havonta egyszer megfosztják őt a hormonok a józan észtől. Bár ne hallgatta volna végig, mert azóta a saját hangulatingadozásáról folyton ez a groteszk hasonlat jut eszébe. Egyik percben önfeledt és még a mosolyát is őszintének érzi, hiszen az utóbbi hetekben nagy kő esett le a szívéről, hogy a szívének két fontos ember is felajánlotta, hogy cipelik vele együtt a terhet, ami a látomásokkal járt. Felsóhajthatott, mert végre valakinek beszélhetett róla.
 Másrészről a probléma nem szűnt meg. Jobban aludt Farkasházy bájitalának hála, de a tanulásban való felzárkózást hátráltatták azok a rosszullétek, amik már fényes nappal törtek rá. Kakasi tanárnő is észrevette, hogy valami nem stimmelt, mert a vizsga előtti ismétlőóra közepén kirugdosta a folyosóra, hogy menjen lepihenni a gyengélkeőre. És még mielőtt a bliccelés ötlete felmerülhetett volna Zalánban, a professzor megbűvölte a fiú saját tankönyvét, ami idomított kutya módjára harapott a sarkába, valahányszor rossz irányba akart fordulni, vagy éppen megállt. Hangosan szitkozódva tért rá a hírhedt folyosóra, az ingerültség egyre csak nőtt benne és már azon tanakodott, hogy fel fogja gyújtani a saját tankönyvét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=859909#post859909][b]Linzenbold Inez - 2023.02.25. 19:12[/b][/url]

Bizonytalanul pislog a latin kifejezésre, az a holt nyelv maximum addig az erőssége, amíg az átokokról van szó. Azoknak a nyelvi eredetét betéve tudja, bár a ragozásokkal nem igazán van tisztában. Ha tinnitus, akkor az. Az agyrázkódást azt érti, olyan sokszor volt már neki. Némelyik jobban megviselte, azután volt, hogy hetekig képtelen volt teljes erőbedobással edzeni, mások néhány nap alatt kifeküdhetőek voltak.
Azonban most nincs ideje feküdni, egy szemhunyásnyi időre van a világbajnokság, amire készülnie kell, a láblógatás katasztrofális következményekkel járhat. Pont emiatt nem veszi túl jó néven, hogy kényszerpihenőre próbálják küldeni.
- A szüleimet? Miért kevernénk bele őket? - Kérdi némi aggodalommal a hangjában. Ugyan már nagykorú, és a családja elég szabadon neveli, de ennek ellenére a szüleinek van beleszólása az életébe és abba, hogy mit hogyan csinál. Volt már köztük súrlódás nem kevésszer a versenyek és a tanulmányok miatt. Engedik versenyezni, de azt is szeretnék, ha az iskolát sem hanyagolná el, és vinné valamire. De egyszerűen nem értik, hogy a kettő együtt nem megy, és most természetesen a versenyzés az első. Többször teljesen ki voltak már akadva, amikor eszméletlenre ütötte egy átok az edzés során - bár ilyen durva módszerekhez ritkán folyamodnak.
A huszonnégy óra is végtelen kihagyott időnek érződik, főleg úgy, hogy pontosan tudja azt, hogy utána sem lesz még annyira jó állapotban, hogy keményen eddzen. A mostanihoz hasonló, sérült állapot számára az szokta jelenteni, hogy valamilyen könnyedebb dolgokkal foglalkozik, amik nem igényelnek gyors reflexeket tőle.
A könnyzápor egyre ködösebbé teszi a tekintetét, idegesen markolássza a ruháját, ahogy elhangzik, az, hogy nincs a férfinél csodaszer. Hogy is hihette, hogy egyből felajánlja a teljesítménynövelőt, amit persze mind tart magánál.
Hülye vagy Inez.
Nem szól semmit a válaszára, a fejében az alternatív magyarázatokat próbálja kreálni az edzője számára: leesett a lépcsőn, mert valamelyik balkáni csodabogár meglökte. Farkasházy bájitaltan óráján robbant be a bájital, mert a mellette álló rossz hozzávalót vett le a polcról. Semmiképpen sem ő a hibás, azért nagyon lecsesznék. Észre sem veszi, hogy egyre hangosabban sír, ahogy a fejében a lehetséges katasztrófa forgatókönyveket pörgeti végig.
Egyáltalán miért fél ennyire? Máskor is kiabáltak már vele. De most nem bírná elviselni.
Közel a verseny. Persze, hogy megérdemli, hogy üvöltsenek vele ezért, sokkal keményebb büntetés is járhatna.
De nem akarja, hogy megbüntessék, egyszerűen nem élné túl.
Az az ember meg már megint azt a rohadt kartont piszkálja. Fogalma sincs, hogy ez miért idegesíti ennyire. Az utóbbi időben egyre ingerlékenyebb a verseny közelsége miatt, elvégre négy hónap, az semmi.
A fejében összevissza kavarognak a gondolatok, nem sok összefüggés van köztük, annyi minden között ugrálnak a gondolatai, miközben azt érzi, hogy a szervezete is készül összeesküdni ellene, már csak a sírásból tud magának adrenalint nyerni, azonban ez kevés ahhoz, hogy ne jöjjenek ki egyre súlyosabban a tünetei.
Újból megjelenik a látóterében a gyógyító és leguggol vele szembe, ahogy egy poharat nyújt át a szőkének, aki némi habozás után elveszi azt.
- Én nem szoktam ennyit sírni... én nem... én csak... - A fejében lévő káoszt nem sikerül sokkal összefüggőbben lekommunikálnia, mint ahogy érzi, túlzottan zaklatott ehhez.
- Annyira elfáradtam... és annyira, attól félek, hogy ez mind hiába lesz, mert nem vagyok elég jó... hogy sosem leszek elég jó... és minden kevés, amit csinálok... látta, hogy mennyire tehetséges emberek versenyeznek ott? - Korábban olyan nagy önbizalommal vetette bele magát a versenyzésbe, azonban az EB második helyezés, majd az azt követő bukás megzavarta ezt az elszántságot, és egyfajta túlzottan nagy bizonyítási kényszer vette át a helyét.
- Nekem nincs időm sírni... sosem. - Mikor végez a napjával, olyankorra időzítené a dolgot, azonban olyankor ájul be az ágyába, és másnap pedig úgy kel fel hajnalban edzeni, mintha csak imperius hatása alatt lenne. Érzelmek nélkül, gépiesen cselekedve.
A poharat még mindig szorosan markolva szipog tovább, ahogy hallgatja a férfit. Nem szokott a versenyzéssel kapcsolatos negatív érzéseiről beszélni, úgyhogy könnyen lehet, hogy mindenki azt hiszi, hogy minden percét élvezi a dolognak, pedig borzasztó kemény és megterhelő.
- Tényleg tudok jobban teljesíteni? Hány órát tudnék edzeni egy nap? Február 28-án lesz a verseny, addig... addig... nagyon sokat kell még fejlődnöm. - Benne is felmerült már, hogy a fizikai határainak folyamatos sárba tiprása miatt nem képes úgy fejlődni, ahogy szeretne, de ezt sosem merte kimondani. Az edzői nem elégedetlenek vele, de tudják, hogy többre lenne képes. Lustaságnak érezte a saját szemében, ha egy kis idejében nem a versennyel kapcsolatos dolgokat intézte - más nem a ruháját kereste, amiben indulni fog.
A kezében lévő poharat közelebb emeli az arcához, bizalmatlanul szagolgatja és nézegeti a benne lévő folyadékot, majd ismét Thorhoz fordul.
- Megígéri, hogy csak 24 óra? - Kérdi véres kékjeit mélyen belefúrva a gyógyító szemébe. Tud mást csinálni, mint bízni benne?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=859927#post859927][b]Várffy Altea Katalin - 2023.02.25. 20:27[/b][/url]

Az elmúlt hónapokban Kati akarva-akaratlan memorizálta a katstély alaprajzát, emeletről-emeletre és termenként, részben a járőrözések miatt, de inkább azért, mert két év bezártság után hatalmasnak hatott a tér. A gyengélkedőt ezen a ponton álmából felébresztve, de akár vakon is megtalálja - most pedig pontosan erre van szüksége. Persze, egyszerűbb lenne, ha időben elindult volna, azonban az auráról sosem tudja, mennyivel előre jelzi a következő rohamot. Tanársegéd, és bár Helvey elnézi neki a hiányzásait, a telihold miatt nem akarta egyedül hagyni a vizsgaelőkészületekkel. Mire végzett az utolsó adag feladatlap sokszorosításával és gondoskodott az üvegház növényeiről, már alig látott a szeme előtt táncoló fekete foltoktól.
Lassan halad, mert időnként meg kell állnia - a lépcsőzéstől csak élesebben hasogat a feje, a szédülés miatt pedig folyton kapaszkodó vagy támaszték után tapogatózik. Összeszorítja a fogát, igyekezve számolni magában, de lélegzete meg-megremeg, amikor a fájdalom mintha a szemgödrébe fúródna. Kicsordul a könnye, ami megalázó, de legalább nincs itt senki, aki látná, még tartanak az órák. Vagyis senkinek se kellene lennie, azonban valahol mögötte az egyik sarkon épp bekanyakordik valaki, aki ordenáré módon káromkodik, valami furcsa zaj által kísérve. A temperamentuma lobot vet és legszívesebben kérdezés nélkül rontást küldene a fiúra, ha látná és ha nem hasítana hangjától belé a fájdalom. A falnak dől vállával, megpróbálva befogni a fülét és várja, hogy a másik elhúzzon innen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=859953#post859953][b]Hollósi Zalán - 2023.02.25. 20:46[/b][/url]

Gyakorlatba készült ölteni az ötletet és pálcát rántott. A bűvös könyv, mintha megérezte volna a veszélyt, ficánkolni kezdett a földön, jószerével körbetáncolta a fiút, hogy ne tudják eltalálni. Vele együtt fordult, amikor lendült a keze, de a levegőbe fagyott, mikor szemtől-szembe találta magát egy másik diákkal.
 - Bocsánat, sajnálom. - Hebegte zavarában és még azt a harapást is csendben megtűrte, amit a mozdulatlansága nyomán kapott ajándékba a megvadult lapoktól. Azt hitte, hogy megijesztette a lányt, így a platánpálcát hamar le is engedte.
 - Azt hittem, csak én vagyok az egyetlen szerencsétlen, aki óra alatt... mármint nem úgy értettem, hogy te az lennél, vagy ilyesmi, hanem... Hahó. - Szemei szűkültek össze, ahogy jobban felmérte a másikat. Csak tudná, miért fogta be a fülét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=860008#post860008][b]Várffy Altea Katalin - 2023.02.26. 01:01[/b][/url]

- Merlinre, halkabban!-* sziszegi, minden szónál összeránduló vonásokkal, amik eleve túl sápadtak az egészségeshez. Mintha izzadna is, homloka furcsán fényes. A saját hangját leginkább színpadi suttogás szintjén tartva. A lüktetés egy picit enyhül, ahogy nem érkeznek újabb hangok, ő pedig leereszti a kezeit. Kinyitja a szemét, hunyorogva, de őszintén szólva legfeljebb Zalán vállából és cipőjéből lát darabkákat, az arcát elfedik a fekete foltok. Inkább visszabújik a sötétbe, pedig indokolt lenne megkérdeznie, mit is keres eme szerencsétlen az órák alatt erre. Két lüktetés között nincs elég ideje, hogy gondolatokat formáljon.
- Migrén,- közli rekedtesen, kinyúlva a fal irányába, hogy eltolhassa magát tőle és folytassa útját a gyengélkedő felé. Talán egy fél folyosó választja el tőle, de aki a második emeletre tette, igazi szadista volt - az erőlködéstől bizonytalanok a mozdulatai. Segítséget viszont nem kér, mert... maszatos, torz arccal már attól elönti a szégyen, hogy egyáltalán látja valaki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=860011#post860011][b]Hollósi Zalán - 2023.02.26. 01:27[/b][/url]

Ahogy a lány elhaladt mellette, még egyet harapott belé a könyv noszogatásképp, ami végleg kicsapta a biztosítékot Zalánnál. Rúgott egyet az olvasmányba, hogy messzebb kerüljön tőle kicsit és lendült is a platánpálca a szitokszóként mormogott Piroinitioval egyetemben. Még jó, hogy nem fából volt a padló, mert a feltörő láng nem éppen sikeredett kicsire. Riadtan hátrált egyet az általa kreált tábortűztől, gyorsan hátra is nézett a válla fölött, hogy a másik látta-e, miféle böszmeséget csinált. Sietve pusmogott Aguamentit, hogy mentse a menthetőt. A bűbájtan könyv ernyedt darabkái összeszottyadtak a víztől, néhány hamucafat élettelenül szállingózott a levegőben, kellemetlen szagot ontva magából.
 Mire úgy ítélte, hogy az incidens le van tudva, megpördült és a rellonos után indult. Látta, hogy épphogy megáll a lábán. Ő sem érezte a legrózsásabban magát, de a bokájába nyilaló fájdalom el tudta nyújtani az időt, amit még eszméleténél tudott tölteni.
 - Várj kicsit, alig tudsz járni - sietett oda hozzá, bár most már odafigyelt, hogy kicsit halkabban mondja. Kezét nyújtotta engedélykérően, mert ahhoz mégsem volt pofája, hogy idegen arcokat karoljon fel segítségképp.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=860141#post860141][b]Várffy Altea Katalin - 2023.02.28. 18:50[/b][/url]

Az nem fenyeget, hogy bármit meglátna most, ami kisebb egy hegyi trollnál; mindazonáltal tisztán hallja a szitkozódást, a  hozzá tartozó lángok süvítését, aztán a motyogást és azt, ahogy sziszegve lehűl az imént felgyújtott akármi. Épp csak mentális kapacitása nincs foglalkozni a roppant evidens többszörös kihágással, amikor -érzetre- az egyik páncél pallosa állt a koponyájába.
A mondatra végképp nem reagál időben, ráadásul ha nyitva lenne is a szeme, akkor is ugyanúgy belesétálna a felé nyújtott karba. Ijedten csapdos, ahogy megtántorodik a váratlan akadály érzésétől, megpróbálva megkapaszkodni valamiben, akármiben, mielőtt elesne. Az arcán átvillanó, akaratlan is tág szemű rémület annak szól, mekkorát lendítene a vérnyomásán az elzúgás és milyen kibeb***ott fájdalmas lenne. A kapálózás közepette akaratlan megtapossa Zalán lábát, ami csak ront a helyzetén, úgyhogy minden erejével belecsimpaszkodik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=860147#post860147][b]Hollósi Zalán - 2023.03.01. 00:00[/b][/url]

Rendszerszintű problémának könyvelte el magában a "szétesni készülő lányok" jelenségét. Amikor Zay borult el, mert kiment a bokája a csillagvizsgálóban, vagy amikor Júlia túladagolta magát... szintén a csillagvizsgálóban - csak hogy kihívás legyen őket cipelve lépcsőzni. Hozzá kéne számolnia azt is, amikor szemenrúgta Lilit az edzőteremben?
 Nem volt ideje végigvinni a gondolatmenetet, mert úgy látszott, a mozdulatával megborította a lány amúgy is széteső lelki békéjét. Belészorult a levegő, amikor megtaposták, hát még amikor ráakaszkodtak hirtelen. Térdét rogyasztotta be, hogy rendesen a lány hóna alá karolhasson és egyenesben tartsa.
 - Oké, akkor túlbonyolítva csináljuk. - motyogta magában, előremeredve a lány feje felett. Legalább a gyengélkedő már nem volt messze.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=860385#post860385][b]Várffy Altea Katalin - 2023.03.07. 10:58[/b][/url]

Az ijedtségtől pár pillanatra lefagy, de mielőtt még megnyugodhatna, figyelmeztetés nélkül a hóna alá nyúlnak. Felnyikkan, összerándulva, azonnal elengedi az eddig markolt ruha anyagát. A mormogást értenie sem kell, elég a hangsúly és az arca pillanatok alatt lesz mályvavörös. Nagyjából egy fél hajszál választja el attól, hogy úgy istenigazából sírva fakadjon. Az egyetlen mentsvára, hogy lehunyva tartja a szemét, mintha azzal megoldaná, hogy a másik se lássa őt.
- Mit művelsz?-* a fogai között szűri, remegős hangon, görcsösen kapaszkodva önérzetének maradék morzsájába. Küszködve, de kiegyenesedik, megpróbálva elfele mozdulni az ismeretlentől. Az adrenalin és a kétségbeesés ad annyi erőt, hogy biztosan álljon, bár legszívesebben inkább elszaladna.
- Szólj a gyógyítónak inkább,- utálja, hogy ilyen vékony a hangja, utálja, hogy lángol az arca, utálja ezt a srácot, utálja az egész világot. Miért most kell mindennek összeesküdnie ellene?  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=860387#post860387][b]Hollósi Zalán - 2023.03.07. 11:13[/b][/url]

Erőviszonyokat tekintve nem volt abban a helyzetben a lány, hogy nagyon erőlködni tudjon vagy épp jobban elhúzódni, de azt Zalán díjazta, hogy sikerült megtartania valamennyire magát. Még akkor is, ha ezt a tolakodó segítőkészsége indikálta.
 - Pár méter és ottvagyunk. Szóval fölösleges itthagyni téged - mormolta halkan, ahogy lépni próbált egyet vele. Kicsit túldramatizálta a rellonos, de ezt a véleményét egyelőre magában tartotta.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=860389#post860389][b]Várffy Altea Katalin - 2023.03.07. 13:08[/b][/url]

Pár méter, pár méter, hogy Morgana rogyassza rád az eget, hangosan persze egy szót sem szól, mert ezen a ponton a frusztrációtól is el tudná sírni magát. Már rég ott lenne, ha békén hagyják! Iszonyatosan vágyik rá, hogy bokán rúghassa, de lehet, beérné egy egészen icike-picike átkocskával, csak tehetne valamit azon túl, hogy összeszorítja a fogát. Az ajka jóformán eltűnik, úgy préseli össze, nehogy még egy hang kiszökjön.
Mire elérik az ajtót, a tenyere síkos az izzadtságtól és üvölteni tudna. Mindennél jobban reméli, hogy a gyógyító épp nem ment el valamerre, mert egy, kell a bájitala, kettő, szemtanúk híján lehet, hogy valami vállalhatatlant talál csinálni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=860395#post860395][b]Hollósi Zalán - 2023.03.07. 13:51[/b][/url]

Talán akkor járt itt utojára, amikor másodikban leterítette őt az a bizonyos férfinátha. Akkor is csak azért volt hajlandó rá, mert Kornél is elkísérte, és addig sem kellett találkoznia Mankával.
 Lehet, hogy az erejével figyelmetlen volt kissé, de megijedt attól, hogy a másik a folyosó közepén kap valami fura rohamot, így inkább egy határozott mozdulattal a legközelebbi ágy felé irányította, s csak akkor engedte el, amikor megbizonyosodott arról, hogy ha véletlen összerogyna, azt nem a padlón fogja már megtenni.
 Remek kifogás volt, hogy a saját gondjával ne kelljen foglalkoznia, a rellonos korábbi kérésének eleget téve sietve vázolta fel a gyógyítójuknak, minek volt szemtanúja a folyosón. Mert hogy többet nem tudott hozzátenni a történethez.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=860405#post860405][b]Várffy Altea Katalin - 2023.03.07. 15:25[/b][/url]

Lerakják az ágyra és végre fellélegezhet, idegesen szoknyája szélébe törölve a kezét. A gyógyító az első pár szót követően Alti felé néz, a felismerés csaknem azonnali. Kezét felemelve jelzi Zalánnak, nem is kell folytatnia.*
- Minden rendben lesz, várj egy pillanatot itt. Kati, van szokatlan tüneted?-* a lányhoz lép, hogy mellé guggolva, csendesen megbeszélhessék a dolgokat és senkinek se kelljen felemelni a hangját közben. Néhány kérdéssel később a bájitalos szekrényhez lép, feloldva rajta a bűbájos zárat, hogy kimérje a főzetét és egy darab tiszta gézre öntse. Ezt adja oda, Kati pedig az arca elé szorítja, azon keresztül lélegezve.
- Nos, téged mi hozott ide?* fordul aztán a fiúhoz, mert ránézésre nyúzott, ráadásul még tartanak az órák.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=860424#post860424][b]Thorsten Löwenherz - 2023.03.07. 23:28[/b][/url]

Makacs lány, ezt már sikerült megállapítania, azonban semmi esélye kijutni a gyengélkedő bűbájainak köszönhetően, amíg ő a távozását jóvá nem hagyja. Nem is aggódik mondjuk egyébként sem különösebben, hogy ne tudná itt marasztalni, legrosszabb esetben a saját épsége érdekében nyugtató bűbájt küld rá, ez viszont mégiscsak a z terv. Először is a józan érveket választja.
- Az is egy választási lehetőség. Mondtam, huszonnégy órás megfigyelés és a házvezetődnek írok, vagy mehetsz, ha a szüleid jönnek érted. Mivel a kartonod szerint Budanekeresden laksz, gondolom, ez nem vetekszik a lehetetlennel - válaszolja tolla hegyét ütemesen kocogtatva az asztal lapjához közben. Bejegyzi a kartonba a fontos információkat, miután közli a lánnyal, hogy pihennie kell, és ez nem kérés, ezt követően pedig felkel az asztaltól és közelebb megy. Nem próbálja különösebben arra bírni, hogy ne sírjon, ahogy azt sem kezdi ismételgetni, hogy nyugodjon meg, mert ez ilyen esetben mit sem használna egyébként sem. Egy pohárnyi nyugtató bájitalt nyújt inkább neki, leguggolva vele szemben.
- Semmi baj - válaszolja nyugodt hangon. Érti, hogy így jön ki a feszültség, a stressz és a sokk is bizonyára, hiszen mégiscsak letarolta egy átok. Alkarját a térdére támasztja lazán és várja, hadd mondja ki Inez, amit szeretne. Érti egyébként, hogy nagy rajta a nyomás, mint általában bárkin, aki komoly versenyekre jár. Végig is hallgatja magához képest egész türelmesen.
- Elárulok valamit. Ugyan nem párbajversenyekre jártam, de egy hajszál választott el a világbajnokságtól, amikor vissza kellett vonulnom. Nekem elhiheted, hogy ismerem ezt az érzést, de nem az a megoldás, hogy túlhajszolod magad. Szóval most legelőször is pihenned kell, majd utána megbeszélhetjük, pontosan mi is az edzésterved és hogyan lehet azt még tovább optimalizálni, rendben? - javasolja még mindig egészen türelmesen magyarázva. Figyeli, ahogy a lány a pohár tartalmát bizalmatlanul szagolgatja meg.
- Csak nyugtató. Nem altató, gyógyító becsületszavamra, és igen, megegyezhetünk a 24 órában itt. Azt nem ígérem, hogy nem kell utána is pihenned, ha tényleg agyrázkódásod van - válaszolja száját kissé elhúzva féloldalasan, ennél jobb ígéretet nem tud tenni. Felegyenesedik közben, majd ha a lány végre megissza a bájitalt, áttereli az ágyakhoz. - Szóval ahogy mondtam, ülve, és legalább óránként rád fogok nézni, hogy lássam, hogy vagy. Nagyon zúg a füled?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=860426#post860426][b]Hollósi Zalán - 2023.03.07. 23:46[/b][/url]

Kicsit meglepődött, hogy már így ismerik itt a rellonost, pedig nem volt értelme, hisz ő alig járt ide, hogy tudomása legyen a rendszeres látogatókról. Ügyefogyottan figyelte, mit ügyködik a gyógyítójuk, néha-néha aggodalmas pillantást eresztett meg a lány felé. Vannak itt bajok. Úgy látszik, nem csak az ő nyakába szakadt annyi szerencsétlenség.
 Hangosan kapott levegő után és húzta ki magát, amikor hozzá intéztek kérdést.
 - Nem, én nem... Megszédültem órán és Kakasi tanárnő felküldött ide. De már jobban vagyok, úgyhogy szerintem én vissza is megyek - hazudta csuklóból, miközben azt mérte fel, vajon hány milliszekundumba kerülne kisurrannia innen, ha esetleg nem hinnének neki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=860448#post860448][b]Várffy Altea Katalin - 2023.03.08. 08:03[/b][/url]

Ha látná a másik meglepetését, alighanem teljes pörgésszámon forgatná a szemét - micsoda luxus is, ha az ember csak akkor megy gyógyítóhoz, ha az éves takony leteríti vagy valamijét eltöri, mert lelökték a seprűről. Természetesen ez kizárólag lökdösés eredménye lehet, véletlenül sem figyelmetlenség vagy bénázás okozta esés...
Ehelyett csak hallgatja a kapkodó beszédet, befelé elvigyorodva - szinte érzi a pillanatot, amikor a Kakasi tanárnő szónál a gyógyító szemöldöke megrándul. Öreg hiba.
- Ülj le ide a székre és tűrd fel a talárod ujját!-*Utasítja a Levitást, az asztal sarkán keverő kötszer pedig hirtelen felemeli a fejét. Mármint, a kötszer legvége kígyószerűen kiegyenesedik, mintha beleszaglászna a levegőbe, finom imbolygással követve a fiú mozdulatait. Ha megpróbál menekülni, hirtelen fogja kibontani tekervényeit, hogy kinyúlva mellkasa köré fonódjon és visszaterelje a kért helyre.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=860450#post860450][b]Hollósi Zalán - 2023.03.08. 11:58[/b][/url]

Sokmindent megadott volna azért, hogy ne kelljen most itt lennie, hát tenni is készült gyorsan ennek érdekében, amikor erélyesen ráförmedtek. Nyakát húzta be a gyógyító hangjától, s a lába, amely már az ajtó irányába fordult, most megrándult. Egyszeriben azt érezte, hogy valami megragadja őt és lerántja az oldalánál lévő székre. Kelletlen sóhaj szakadt fel belőle, ahogy lepillantott a rátekeredő kötszerre, hitetlenkedő tekintetét aztán a plafonra emelte.
 - Jobban vagyok - ismételte fél oktávval magasabb hangon, és próbálta elodázni, hogy eleget tegyen a kérésnek. - Csak őt hoztam be ide - prezentálta kezével a rellonos alakját a közeli ágyon, majd homlokát ráncolva kérdőn nézett a gyógyítóra, vajon lát-e hasonlóságot a kettejük állapotának súlyosságában.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=860463#post860463][b]Várffy Altea Katalin - 2023.03.09. 12:04[/b][/url]

- Valóban? Akkor gondolom, semmi kifogásod egy rutin vizsgálat ellen,- A gyógyító összefonja karjait, hangja pedig imitálja ugyanazt a magasságot, ahova Zaláné korcsolyázott fel, evidensen nem dőlve be a magyarázatnak. A kötszer, mint aki jól végezte dolgát, letekeredik a fiúról, aztán enyhén megrázza magát, nagy műgonddal rendezgetve vissza testét a kényelmes, laza tekervényekbe.
- Ne takarózz velem,- hallatszik az ágy felől, ahol Kati épp leereszti néhány pillanatra a gézt, hogy beszélni tudjon. A színe még mindig aggasztó, de a vonásai már nem olyan feszültek.- Hagyd, hogy végezze a munkáját,- az utolsó másodpercben nyeli vissza, hogy ne picsogj má', talán mert a beszédtől múlófélben lévő émelygése visszatér - a friss levegőtől intenzívebbé válik a torkában érzett kellemetlen íz. Szóval hallgat és lassú lélegzetekkel adagolja a gyógyszert, ahogy tanították, minden belélegzett adagot lent tartva, mielőtt kifújna.
- Köszönöm,- biccent a gyógyító, Zalánt méregetve, várva, szeretne-e még egy kicsit izmozni a készenlétben álló szalaggal vagy standupolni, esetleg hozzáláthat-e az elkerülhetetlenhez.*  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=860465#post860465][b]Hollósi Zalán - 2023.03.09. 12:48[/b][/url]

Hőbörbő szájtátásig jutott el csak, pedig replikázni kívánt, amikor diáktársa beléfojtotta a szót. Lehet, hogy itt és most nem lenne olyan jó ötlet tovább ellenkezni, mert ha eljut Kakasi fülébe, nagyobb gondja is lesz egy rutinvizsgálatnál.
 Szemét forgatta, ahogy kelletlenül felrángatta a talárja ujját. Sértődött pillantást küldött a rellonos felé, miközben csakis magát hibáztathatta az egész miatt. Reménykedett abban, hogy nem fognak többet belelátni az állapotába, mint amilyen igazából. Sőt, örült volna, ha még annyit sem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=860605#post860605][b]Várffy Altea Katalin - 2023.03.12. 12:07[/b][/url]

A gyógyító eridonosokon edzett türelmén nehéz kifogni egy kis potykaimperszonációval, különösebb reakció nélkül várja ki az együttműködést.
- Forgasd csak, hátha meglátod odabent a józanabbik eszed,-veregeti meg barátságosan Zalán vállát, amíg két roppant gyors mozdulattal rábűvöli a műszert, s lekönyökölteti az asztalra, a megfelelő magasságban. A mérő magától pumpál és sziszeg, halk pittyogásokkal jelezve a szívveréseket, s egy darabig csak ez a kettő hallatszik. A gyógyító figyeli a számokat, lefirkantva egy darab papírra.
- A nevedet, kérlek. Azt mondtad, szédülés? Fejfájás, orrvérzés vagy fülzúgás nem volt mostanában? Mennyit ittál ma?-*kérdezi aztán, miközben lecsatolja a karszalagot, s ha Zalánnak van már kartotékja, előkeresi; ha nincs, nyit egyet neki. Kati kíváncsian felemeli a fejét, ami lassan kezd ismét ember-forma lenni, s valamennyire kinyílnak barna őzikeszemei, hunyorogva nézi a kissé még homályos képet maga előtt.
- Maradj még ülve, jó? Szedsz bármilyen gyógyszert, bájitalt mostanság?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=860664#post860664][b]Hollósi Zalán - 2023.03.13. 10:56[/b][/url]

Állkapcsa feszült meg, szívverését pedig már a fülében is érezte, amikor ráaggatták azt a fura eszközt. Pánik közeli állapotban volt, de a büszkesége még erősebb volt annál, minthogy elkeseredett kísérletet tegyen ismét a szabadulásra.
 - Zalán - vágta rá gyorsan abban a reményben, hogy a válasza előrelendíti a vizsgálaton, egészen a "szabadon távozhat" mondatig. - Hollósi - tette hozzá kapkodva. Volt itt már róla vezetve valami, amikor nátha döntötte ágynak, de semmi több. Fejét rázta minden felsorolt tünetnél.
 - Egyik sem volt. Elsőben nőttem hirtelen, csak akkor vérzett az orrom. - Nem is keveset, de ezt már kihagyta. - Fogalmam sincs, mennyit ittam. De lehet, hogy ez volt a gond, jó hogy említi. Amit simán tudok a körletemben is orvosolni...
 Az utolsó kérdés hallatán megfordult vele a világ. Nem akart senki másnak beszélni róla, erről nem. Érzékei eltompultak kissé, ahogy a rellonos lánnyal akadt össze a tekintete.
 - Nem. Semmit. - motyogta alig hallgatóan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=860760#post860760][b]Várffy Altea Katalin - 2023.03.15. 10:34[/b][/url]

A gyenge pókerarc egy lassú pislogást vált ki belőle, némán nyammog egyet. Már épp kérdezne, amikor a fiú tekintetét követve megkeményednek a vonásai, egy grimasszal szúrós pillantást vet a hallgatózó felé.
- Te ottan ne hegyezd a füled!-* hessegető pálcamozdulattal Kati orrára húzza a paraván függönyét, ami elzárja a hangokat az ágyak között. -Egy pillanatra se feledkezhet meg az ember,- mormogja halkan maga elé, - aztán rögtön kanyarfüle nő!
A kartotékba feljegyzi a mai látogatás eddigi adatait, számokkal és rövidítésekkel tűzdelt kurta mondatokban.
- Figyelj, Zalán, nem azért kérdezgetlek, mert bármivel gyanúsítalak. Nagyon magas lett a vérnyomásmérés és a pulzus, nem mindegy, hogy mitől és miként orvosolható. A válaszaid segítenek leszűkíteni,-* a magyarázat kissé fáradt tónusú - kétség kívül nem először kell ezeket a köröket lefutnia - ám barátságos.
- Úgy. Mielőtt hozok egy teát vagy főzetet... Mikor nem szedtél utoljára? Ebben a semmiben van esetleg ginkgo, cseregalagonya vagy johimbe?-

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=860767#post860767][b]Hollósi Zalán - 2023.03.15. 11:42[/b][/url]

Csak akkor szakadt el tekintete a lányétól, amikor a paraván az arcába tolódott. Meglepetten hőkölt hátra - már amennyire még tudott - a székben, égkék írisze apróvá préselte pupilláját, ahogy újból felnézett a nőre. Mint a sarokba kerített unikornis, úgy érezte magát.
 - Nem elég magyarázat, hogy úgy méreget engem, hogy mindjárt sokkot kapok tőle...? - tört elő a vérbeli szfinx. Mert visszamagyarázni mindig megéri... - Ha elengedne, higgye el, azonnal jobban leszek - halkult el, mintha a bizalmaskodás javítana bármit is a helyzetén. Reflexből a paravánt vizslatta szeme sarkából, mintha megerősítést remélne a fal túloldaláról, de ennek reménytelenségére eszmélve csak rosszabb lett, ahogy a másik irányba sandított. Inezt vette észre a terem végében, ahogy egy másik gyógyító magasodik fölé. Ajkait harapta be, olyan kelletlenül préselte ki a választ.
 - Tegnap este. És nem, nincs benne semmi.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=860770#post860770][b]Várffy Altea Katalin - 2023.03.15. 13:00[/b][/url]

- A szédülést szerinted mi okozta? Kakasi vakító szépsége?-*A gyógyító szemöldökei magasabbra kúsznak, amint újabb értékes időmorzsákat kell azzal töltenie, hogy Zalán vergődését nézi. Egy narglihajszálon múlik, hogy nem szólítja a fiút dr. Hollósinak, felidézve fiatalkori énjének hasonlóan elviselhetetlen szájalását.
- Kapsz egy teát, amit apránként megiszol. Várunk tizenöt-húsz percet, amíg megpróbálsz megnyugodni. Utána lemérem a vérnyomásod és ha helyreállt, elengedlek.-A vitatkozást ezzel be is fejezte, pár mozdulattal befejezi a szükséges előkészületeket, hogy aztán elmenjen lefőzni az italt. Visszatértekor Zalán kezébe adja a a bögrét, majd elhúzza a függönyt a lány elől, mielőtt távozna. Kati kíváncsian néz körbe, felmérve, miről maradhatott le. Megvárja, amíg a gyógyító hallótávon túl jár.
- Jó úton jársz, hogy megmérgeztesd magad,-* jegyzi meg, fokokkal jobban festve.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=860775#post860775][b]Hollósi Zalán - 2023.03.15. 13:51[/b][/url]

Szava akadt el, most már végképp. Ezzel az opcióval kénytelen volt kiegyezni, még mindig jobb, mintha benntartanák éjszakára. Csendben fogadta el a kezébe nyomott bögrét, de a tartásán látszott, hogy a mérete ellenére próbálta összehúzni kicsit magát. Akkor találta meg a lány beszólása őt. Sértődötten kapta balra az elborult, sötétkék viharfelhőket, hogy villámokat szórjon tekintetével.
 - Kösz, de jótanácsoknak álcázott fenyegetésekből azt hiszem ma már eleget kaptam. - Kissé megijedt a saját hangjától, szokatlan volt tőle ez az ingerültség. Talán a helyzet adta, vagy a szédülés, amit minden erejével próbált kordában tartani.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=861105#post861105][b]Várffy Altea Katalin - 2023.03.21. 13:57[/b][/url]

- Nyaljá' tarlászt!-Csattan fel fojtott hangon, mert ezen a ponton maradék türelme is elpárolog a vádaskodás hallatán, de kiabálni több okból sem jó ötlet. Az ujjai elfehérednek a szorongatott géz körül. Ezzel a bunkóval szöget lehetne verni a falba, ha lenne legalább némi gerince. Ehhez képest még a gyógyítóra fúj, amiért nem volt hajlandó szó nélkül hagyni, hogy kárt tegyen magában.
- SENKI se fenyegetett, a saját hülyeségeden kívül! A bájitalok nemhogy egymással, de vitaminokkal is interakcióba léphetnek! Lehet, hogy te vagy az egyetlen Levitás, akinél az agykárosodás nem kockázat,- horkant méretéhez képest végtelenül irritáltan,- de attól még a nyakad kitörheted vagy hazavághatod az egészséged maradékát.-*Utólag valószínűleg szégyellni fogja ezt a kirohanást. Most azonban fájdalma és frusztrációja minden cseppjét rázúdítja arra, aki ürügyet adott neki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=861107#post861107][b]Hollósi Zalán - 2023.03.21. 14:47[/b][/url]

Sértődöttség sütött tekintetéről, amit pillanatokon belül elnyomott valami körülírhatatlan kifejezés. Vonásainak élessége elködösült, a bögre pedig alig észrevehetően remegni kezdett a kezében.
 Ahogy ezeket a képeket leírta a lány neki, a világ mégjobban forogni kezdett körülötte. Csak ne most, könyörgött magában.
 Hallotta a szél süvítését, amitől feszülten markolt szabad kezével a széke karfájába. Pupillája kitágult, pillantása fókuszt vesztett és minden erejével azon volt, hogy visszatartsa a feltörni készülő látomást.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=861113#post861113][b]Várffy Altea Katalin - 2023.03.21. 18:11[/b][/url]

A látása még nem az igazi, némi fáziskéssel regisztrálja a különös, erőlködő tartást, szétcsúszott arckifejezést. Azt szinte azonnal érzi, hogy baj van és enyhe pánik legyinti meg - ennyire beteg lenne a srác? Vagy ő csinált valami vadmágiát?
- Zalán!-*a hangja fele ijedtség, fele felszólítás. Merlin szakállára, ez most itt tényleg valami sztrókot vagy rohamot kap? Hirtelen - túl hirtelen - pattan fel, meg is roggyanva a mozdulatban, de odasiet a másikhoz. Nem tudja, mihez kapjon, csak kiveszi a megbillenő bögrét a forró itallal a fiú kezéből, ijedten szólongatva közben. Megérinti a másik homlokát, ledermedve, amint Zalán kitágult szemét látja. Egészen hátborzongató.
- Zalán! Hallasz? Jól vagy? Légyszi nenene,- az utolsó két szó egészen vékony és rémült, amint hideg kezét tördeli. Nem ért a pulzushoz meg az ilyenekhez, de még nem jutott odáig, hogy a gyógyítóért kiabáljon.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=861130#post861130][b]Hollósi Zalán - 2023.03.21. 23:24[/b][/url]

Érezte a sebességtől fagyos levegőt, arcán az esőt, ujjai izzadtak a bőrkesztyű alatt és rándultak meg, valahányszor korrigálta az irányt a seprűvel. Persze ezek a mozdulatok önkéntelenek voltak, a kép még nem tárult a szeme elé, de már homály fátyla borult a gyengélkedő látképére. Annyiszor sikerült már elkerülnie ezt a helyzetet, ennek nem most szabadna megtörténnie.
 A hűvös ujjakat nem érzékelte a homlokán, de valami hang tolakodott a tudatába. Furcsa, hogy nem zendült egy szólamban a menetszéllel. Szeme rebbent a jelenségtől, levegő után kapott, mert még az akaratát próbálta arra az elmosódott foltra fókuszálni, ami a valósághoz kötötte. Mert egyszerűen muszáj volt.
 A seprű reccsenését hallotta, melyet az a mantra szakított félbe, amivel magát is mindig igyekezett lecsillapítani... rendszerint sikertelenül.
 Zsongott a feje a torz, összemosódó zajoktól és azzal egyidőben, hogy a súlytalanság érzete fogta el a testét a kezdődő zuhanástól, kiélesedett maga körül a világ. Hangosan lélegzett fel, egyenesen egy barna tekintettel nézett farkasszemet. Megrémült a másik váratlan közelségétől, így nyomban hátát vetette a szék támlájának. Mellkasa olyan ütemben emelkedett és süllyedt, akárcsak egy riadt madárnak.